19.9.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 249/16

(1)

2012. november 5-én kelt levelében (1), valamint a bejelentés előtti megbeszéléseket követően a Hatóság felkérést kapott a norvég kormánytól, hogy fogadjon el a 2004/17/EK irányelv 30. cikke (1) bekezdésének alkalmazhatóságát megállapító határozatot a Norvégia kontinentális talapzatán található kőolajjal kapcsolatos tevékenységekre vonatkozóan. 2013. január 25-én kelt levelében a Hatóság kérte a norvég kormányt, hogy nyújtson be további információkat (2). A norvég kormány 2013. február 15-én kelt levelében megküldte válaszát a Hatóságnak (3). A bejelentés és a norvég kormány válaszának megvitatására a 2013. március 4-i telefonkonferencia keretében került sor (4). 2013. március 22-én kelt levelében a Hatóság konzultált az EFTA Közbeszerzési Bizottsággal, amelyet felkért, hogy írásban küldje meg véleményét (5). A tagok szavazatainak alapján, 2013. április 16-án az EFTA Közbeszerzési Bizottság kedvező véleményt adott ki a Hatóság határozattervezetéről (6).

(2)

A norvég kormány kérelme a Norvégia kontinentális talapzatán a nyersolaj és földgáz feltárására és kitermelésére vonatkozik, beleértve a fejlesztést (azaz a megfelelő infrastruktúra felállítását a jövőbeni termeléshez, mint például az olajfúró tornyok, csővezetékek, végpontok stb.). A norvég kormány kérelmében három tevékenységet írt le.

(3)

A 2004/17/EK irányelv 30. cikke (1) bekezdésének célja, hogy lehetővé tegye a közbeszerzési szabályokra vonatkozó követelmények alóli mentességet abban a helyzetben, amennyiben a piaci szereplők versenyhelyzetben működnek. Az irányelv 30. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A 3–7. cikkben említett tevékenység folytatására irányuló szerződés nem tartozhat ezen irányelv hatálya alá, ha abban a tagállamban, ahol a szerződést teljesítik, a tevékenység közvetlen módon ki van téve a versenynek olyan piacokon, amelyekre a belépés nem korlátozott.”

(4)

Az irányelv 30. cikkének (1) bekezdése két követelményt ír elő, amelyeknek teljesülniük kell mielőtt a Hatóság a 30. cikk (4) bekezdésén alapuló mentesség iránti kérelemnek helyt adó határozatot fogadhat el, figyelembe véve az irányelv 30. cikkének (6) bekezdését.

(5)

A 2004/17/EK irányelv 30. cikk (1) bekezdésének első követelménye szerint a tevékenységnek olyan piacon kell folynia, amelyekre a belépés nem korlátozott. Az irányelv 30. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „akkor tekinthető úgy, hogy valamely piacra a belépés nem korlátozott, ha a tagállam végrehajtotta és alkalmazza a XI. mellékletben említett közösségi jogszabályok rendelkezéseit.” Az irányelv XI. melléklete több irányelvet felsorol.

(6)

A XI. mellékletben felsorolt irányelvek között szerepel a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről szóló, 1994. május 30-i 94/22/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv (7), amelyet 1995-ben beépítettek az EGT-jogba és amelyre az EGT-megállapodás IV. mellékletének 12. pontjában hivatkoznak.

(7)

A XI. mellékletben megállapított irányelvek között szerepel a 98/30/EK irányelv is. Ennek az irányelvnek a helyébe a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 98/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. június 26-i 2003/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv lépett. Ez utóbbit 2005-ben beépítették az EGT-jogba és arra az EGT-megállapodás (8) IV. mellékletének 23. pontjában hivatkoznak.

(8)

Ennek megfelelően, akkor tekinthető úgy, hogy valamely piacra a belépés nem korlátozott, ha a norvég kormány végrehajtja és megfelelően alkalmazza az EGT-megállapodás IV. mellékletének 12. és 23. pontjában hivatkozott jogi aktusokat, amelyek megfelelnek a 94/22/EK, illetve a 2003/55/EK irányelveknek (9).

(9)

A 2004/17/EK irányelv 30. cikk (1) bekezdésének második követelménye szerint a tevékenység abban az EFTA államban, ahol azt folytatják, közvetlen módon ki van téve a versenynek. Az arra vonatkozó kérdést, hogy valamely tevékenység közvetlenül ki van-e téve a versenynek, „olyan szempontok alapján kell eldönteni, amelyek megfelelnek a Szerződés versennyel kapcsolatos rendelkezéseinek, mint például az érintett áruk vagy szolgáltatások jellemzői, a helyettesítő áruk vagy szolgáltatások megléte, az árak, valamint az, hogy van-e ténylegesen vagy potenciálisan az érintett árunak, illetve szolgáltatásnak egynél több szállítója, illetve szolgáltatója” (10).

(10)

A versenynek való közvetlen kitettség meglétét több mutató alapján kell értékelni, amelyek közül önmagában egyik sem döntő jelentőségű. Az e határozat által érintett piacokra vonatkozó egyik fontos, szem előtt tartandó feltétel az adott piac meghatározó szereplőinek piaci részesedése. További ismérv az adott piacokon fennálló összefonódás szintje (11). A versenynek való közvetlen kitettséget objektív szempontok alapján kell értékelni, figyelembe véve az érintett ágazat egyedi jellemzőit. Mivel az e határozat hatálya alá tartozó különböző tevékenységek feltételei eltérőek, külön értékelés készül valamennyi érintett tevékenységre vagy piacra vonatkozóan.

(11)

E határozat kizárólag a 2004/17/EK irányelv 30. cikke szerinti mentesség biztosításának céljából készült, és nem sérti a versennyel kapcsolatos szabályok alkalmazását.

(12)

A norvég kőolaj-törvény (12) szolgáltatja a mögöttes jogalapot a Norvégia kontinentális talapzatán található kőolajjal kapcsolatos tevékenységek engedélyeztetési rendszereihez. A kőolaj-törvény és kőolaj-rendeletek szabályozzák a Norvégia kontinentális talapzatán található nyersolaj és földgáz feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadását. A norvég kőolaj- és energiaügyi minisztérium meghirdeti azokat a területeket (blokkokat), amelyekre vonatkozóan a vállalatok engedélykérelmet nyújthatnak be. A norvég király az államtanácsban megadja a kitermelésre az engedélyt. A kitermelési engedélyek megadása tényszerű és objektív kritériumok alapján történik (13). Rendes körülmények között, a kitermelési engedélyt vállalatcsoportoknak adják meg, amelyek közül egy vállalatot kijelölnek az engedély napi kezeléséért felelős vállalatnak.

(13)

Norvégiában az engedélyezési fordulóknak két típusa létezik: i. a Norvégia kontinentális talapzatának kitermelésre még alkalmatlan, „éretlen” területeire kiterjedő engedélyezési fordulók (számozott engedélyezési forduló); valamint ii. az előre meghatározott területekre vonatkozó engedélyezési fordulók, amelyek a kitermelésre alkalmas, „érett” területekre terjednek ki. Az engedélyezési fordulók két típusa ugyanaz, attól eltekintve, hogy miként kezdeményezték azokat. Az előre meghatározott területekre vonatkozó engedélyezési fordulókra minden évben sor kerül és kiterjednek Norvégia kontinentális talapzatának teljes területére, amelyet a kitermelésre „érettnek” tekintenek (azaz amelynek a geológiai adottságai jól ismertek) (14). A számozott engedélyezési fordulókra (átlagban) minden második évben sor kerül, amely kiterjed a kitermelésre még „éretlen” területekre (azaz, amelyek geológiai adottságai kevéssé ismertek) (15). A számozott engedélyezési fordulókat a norvég kőolaj- és energiaügyi minisztérium indította, felkérve a Norvégia kontinentális talapzatán tevékenykedő vállalatokat, hogy jelöljék meg azokat a területeket (blokkok), amelyeket be akarnak vonni a következő engedélyezési fordulóba. A jogi feltételek (törvények, rendeletek, engedélyezési dokumentáció) az engedélyezési fordulók két típusának szabályozására pontosan megegyeznek. A norvég kormány tájékoztatta a Hatóságot, hogy az engedélyezési fordulók két típusának alapján folytatott feltárási tevékenységek szintén megegyeznek.

(14)

Az engedélyezési fordulókban a feltételeknek megfelelő olajvállalatok kérelmet nyújtanak be a kitermelési engedélyre, azaz annak kizárólagos jogára, hogy Norvégia kontinentális talapzatán kőolajjal kapcsolatos tevékenységeket folytassanak. A norvég kőolajról szóló törvény 1–6. szakaszának c) pontjában meghatározottak szerint, a kőolajjal kapcsolatos tevékenységekbe beletartozik „valamennyi tenger alatti kőolaj tartalékokkal kapcsolatos tevékenység, amely magában foglalja a feltárást, a feltárással kapcsolatos fúrást, a kitermelést, a szállítást, a használatot és környezetrehabilitációt, beleértve az ilyen tevékenységek tervezését, azonban nem tartozik bele a kőolaj tartályban, hajóval történő szállítása”. Ennek következtében az engedélyezési fordulókban, a vállalatok kizárólagos jogot kérelmeznek bármely olyan nyersolaj és földgáz feltárására és kitermelésére vonatkozóan, amelyet a kitermelési engedély hatálya alá tartozó területeken felfedeznek.

(15)

Amennyiben nyersolajat (vagy földgázt) fedeznek fel, az engedélyeseknek, amennyiben úgy döntenek, hogy kitermelnek a területen, a norvég kőolaj és energiaügyi minisztériumnak jóváhagyásra a területre vonatkozó fejlesztési és működési tervet kell be nyújtaniuk (16). A fejlesztési és működési terv elfogadása kizárólagos jogot biztosít az engedélyeseknek a fejlesztés, majd azt követően a kitermelés megkezdésére. A kitermelt kőolaj az egyes engedélyesek tulajdona lesz.

(16)

A Norvégia kontinentális talapzatán engedélyes vállalatok a nagy nemzetközi olajvállalatoktól az egészen kisméretű olajvállalatokig terjednek, amelyek közül számos az elmúlt közel 10 évben új szereplőként van jelen Norvégia kontinentális talapzatán.

(17)

Az alábbi táblázatokat a norvég kormány tette közzé és a Norvégia kontinentális talapzatán a kőolajjal kapcsolatos tevékenységeket mutatják az új kitermelési engedélyek, az engedélyezett földterületek és a jelenlévő vállalatok száma szerint (17).

Kiadott új engedélyek:

Engedélyezett földterület:

Vállalatok száma Norvégia kontinentális talapzatán:

(18)

A norvég kormánynak a 2004/17/EK irányelv 30. cikke szerinti mentességre vonatkozó kérelme a Norvégia kontinentális talapzatán folytatott három különböző tevékenységre terjed ki: a) nyersolaj- és földgázfeltárás; b) nyersolaj-kitermelés valamint c) földgázkitermelés. A Hatóság külön-külön megvizsgálta a három tevékenységet (18).

(19)

E határozat alkalmazásában a „kitermelésbe” beleértendőek a „fejlesztések”, azaz a későbbi kitermeléshez szükséges infrastruktúra-fejlesztések is (olajfúró tornyok, csővezetékek, végpontok stb.). A földgáznak a Norvégia kontinentális talapzatából a piacra az upstream csővezeték-hálózaton keresztül történő szállítása nem képezi e határozat tárgyát.

(20)

A 94/22/EK irányelvet (az engedélyezési irányelv) beépítették az EGT-megállapodás IV. mellékletének 12. pontjába a 19/1995 vegyes bizottsági határozattal, amely 1995. szeptember 1-jén lépett hatályba.

(21)

A norvég kormány 1996. március 18-án értesítette a Hatóságot az irányelv átültetéséről. A Hatóság megfelelőségértékelést végzett, amelyet követően Norvégia több módosítást hajtott végre jogszabályait illetően. E módosításokat követően a Hatóság úgy vélte, hogy Norvégia megfelelően hajtotta végre az engedélyezési irányelvet.

(22)

A 2003/55/EK irányelvet (a gázról szóló irányelv) beépítették az EGT-megállapodás 23. pontjába a 2005. december 2-i 146/2005/EK vegyes bizottsági határozattal. Az irányelv az EGT-tag EFTA-államokra vonatkozóan 2007. június 1-jén lépett hatályba.

(23)

A norvég kormány a gázról szóló irányelv részleges végrehajtását 2007. június 4-én és a teljes körű végrehajtását 2008. február 19-én jelentette be. A Hatóság ugyancsak elvégezte az irányelvre vonatkozó megfelelőségértékelést. A norvég nemzeti jogszabályok több módosítását követően, a Hatóság megállapította, hogy Norvégia megfelelően hajtotta végre a gázról szóló irányelvet.

(24)

Az e szakaszban ismertetett információk fényében és a jelen célok vonatkozásában, úgy tűnik, hogy a norvég állam végrehajtotta és megfelelően alkalmazza az EGT-megállapodás IV. mellékletének 12. és 23. pontjában hivatkozott jogi aktusokat, amelyek megfelelnek a 94/22/EK, illetve a 2003/55/EK irányelveknek.

(25)

Ebből következően – és a 2004/17/EK irányelv 30. cikke (3) bekezdésének első albekezdésével összhangban – a piacra való belépés nem tekinthető korlátozottnak Norvégia területén, beleértve Norvégia kontinentális talapzatát.

(26)

A fentieknek megfelelően a Hatóság úgy véli, hogy szükség van annak megvizsgálására, hogy az érintett ágazatok közvetlenül ki vannak-e téve a versenynek. E célból megvizsgálta a norvég kormány által szolgáltatott bizonyítékot és szükség esetén kiegészítette a nyilvánosan hozzáférhető vonatkozó bizonyítékokkal.

(27)

A nyersolaj- és földgázfeltárás új szénhidrogén-forrás tartalékok felkutatásából áll. A kitermelés felöleli mind a kitermeléshez a megfelelő infrastruktúra felállítását, valamint az erőforrások kiaknázását. A nyersolaj- és földgázfeltárás egyetlen érintett termékpiacot alkot, amely különbözik a nyersolaj és földgáz kitermelés piacaitól. Ez a meghatározás azon alapul, hogy kezdetben nem lehet megállapítani, hogy a feltárás eredményeként felfedeznek-e nyersolaj- vagy földgázlelőhelyet. A norvég kormány megerősítette, hogy ez alkalmazandó mind a számozott engedélyezési fordulókra, mind az előre meghatározott területekre vonatkozó engedélyezési fordulókra. A piac ilyen meghatározása az Európai Bizottság gyakorlatával szintén összhangban áll (19).

(28)

Az „éretlen” és „érett” területek feltárását ugyanolyan típusú vállalatok végzik és a tevékenységek ugyanolyan típusú technológiára támaszkodnak (azaz függetlenül az engedélyezési forduló jellegétől). Bár a geológiai adottságok ismertebbek az előre meghatározott területekre vonatkozó engedélyezési fordulókban, az olajvállalatoknak nincs pontos ismeretük az olaj létezéséről, vagy arról, hogy egy esetleges felfedezés során olajat vagy gázt vagy mindkettőt találnak-e. A Hatóság ezért megállapítja, hogy az érintett piac a nyersolaj és földgáz feltárására vonatkozik, amely magában foglalja a mind a számozott engedélyezési fordulók, mind az előre meghatározott területekre vonatkozó engedélyezési fordulók alapján végzett feltárási tevékenységeket.

(29)

A feltárási tevékenységeket folytató vállalatok általában nem korlátozzák tevékenységeiket egy adott földrajzi térségre. A vállalatok többsége inkább globális szinten van jelen. Az Európai Bizottságnak a határozataiban következetesen érvényesített álláspontja szerint a feltárási tevékenységek piacának földrajzi hatálya az egész világra kiterjed (20). A norvég kormány egyetért a Bizottságnak a földrajzi piacra vonatkozó meghatározásával. A Hatóság megállapítja, hogy az érintett földrajzi piac az egész világra kiterjed.

(30)

A 2011 és 2013 közötti időszakban kb. 50 vállalat kapta meg a kitermelési engedélyes státuszt, és vesz részt ennek megfelelően a feltárási tevékenységekben Norvégia kontinentális talapzatán (21).

(31)

A feltárási tevékenységet végző gazdasági szereplők piaci részesedését általában a következő két változó alapján lehet mérni: a bizonyítottan feltárt készletek és a várható termelés (22).

(32)

A világszerte található bizonyítottan feltárt kőolajkészletek 2011-ben 1 652,6 milliárd hordót tettek ki és a földgáz ennek megfelelő aránya 208,4 billió köbméter volt, vagyis megközelítőleg 1 310,8 milliárd hordó olajnak felelt meg (23). 2011 végén, a bizonyítottan feltárt olajkészletek Norvégiában 6,9 milliárd hordót tettek ki, amely a világ tartalékainak 0,4 %-át képviseli (24). 2011-ben a bizonyítottan feltárt földgázkészletek Norvégiában 2,1 billió köbmétert tettek ki, amely a világ tartalékainak 1 %-át képviseli (25). A norvég kontinentális talapzaton tevékeny öt legnagyobb olajvállalat egyike sem rendelkezik a világon bizonyítottan feltárt készletek 1 %-ot meghaladó részesedésével (26).

(33)

A norvég kormány nem rendelkezik információval a Norvégia kontinentális talapzatán tevékeny öt legnagyobb olajvállalatnak a várható kitermelés alapján mért világpiaci részesedéséről. Ésszerű azonban azt feltételezni, hogy közvetlen kapcsolat van a bizonyítottan feltárt nyersolaj és földgáz készletek és a jövőben várható kitermelés között (27). A rendelkezésre álló információ fényében, a Norvégia kontinentális talapzatán tevékeny öt legnagyobb olajvállalatnak a várható kitermelés alapján mért világpiaci részesedése mindenesetre nem valószínű, hogy bármely tekintetben is változtatna a Hatóság értékelésén.

(34)

Ezen felül a Hatóság figyelembe vette a Norvégia kontinentális talapzatán az engedélyezési fordulókra vonatkozó kérelmek számáról szóló információt és az új piaci szereplőket Norvégia kontinentális talapzatán. A norvég kormánytól beérkezett adatok a Norvégia kontinentális talapzatán a legutóbbi három (a 2011–2012-ben megtartott) engedélyezési fordulóban megadott engedélyekre vonatkozóan azt jelzik, hogy a kérelmező vállalatok száma legfeljebb kilenc az egyes bejelentett engedélyek tekintetében. A 2008-2012 közötti időszakban, 13 új piaci szereplőnek adták meg a kitermelési engedélyt Norvégia kontinentális talapzatán. Így jelentős azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek engedélyt kaptak Norvégia kontinentális talapzatán való működésre (28).

(35)

A fenti adatok alapján, a nyersolaj és földgáz feltárásra vonatkozó világpiac koncentrációjának fokát alacsonynak kell minősíteni. Valószínű, hogy az e piacon tevékeny vállalatok jelentős versenykényszernek vannak kitéve. Semmi sem mutat arra, hogy az ágazat ne működne piacorientált módon. A Hatóság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a nyersolaj és földgáz feltárási piaca közvetlenül ki van téve a versenynek a 2004/17/EK irányelv értelmében.

(36)

A nyersolaj globális áru, amelynek árát az ellátás és a kereslet határozza meg világszinten. A kialakult bizottsági gyakorlat (29) szerint a nyersolaj kitermelése és előállítása különálló termékpiacot képez, amely földrajzilag az egész világot lefedi. A norvég kormány egyetért a Bizottságnak a földrajzi piacra vonatkozó meghatározásával (30). A Hatóság e határozat alkalmazásában fenntartja a piac ugyanazon meghatározását.

(37)

Amennyiben nyersolajat (vagy földgázt) fedeznek fel, az engedélyeseknek, amennyiben úgy döntenek, hogy kitermelnek az adott mezőn, e területre vonatkozó fejlesztési és működési tervet kell be nyújtaniuk jóváhagyásra a norvég kőolaj- és energiaügyi minisztériumnak. Norvégia kontinentális talapzatán az alábbi, elsősorban kőolaj-kitermelésre szolgáló mezőkre (31) vonatkozóan nyújtottak be és hagytak jóvá fejlesztési és működési tervet az elmúlt öt év folyamán:

(38)

Így összesen 20 vállalatra kiterjedő olajkitermelésre vonatkozó fejlesztési és működési tervet fogadtak el a 2008–2012 közötti időszakban. Ezen felül, 2010-ben a kőolaj- és energiaügyi minisztérium három új piaci szereplőre kiterjedő fejlesztési és működési tervet fogadott el (32).

(39)

A norvég állami tulajdonú vállalatokon kívül, a lista jelzi, hogy az engedélyesek nagy olajvállalatok, valamint kisebb vállalatok. A norvég kormány szerint a Norvégia kontinentális talapzatán tevékenykedő olajvállalatok többsége olyan vállalatokhoz tartozik, amelyek diverzifikált globális üzleti portfolióval rendelkeznek. A kitermelt olajat ezért jelentős mértékben a társult vállalatoknak adják el. A kitermelt olaj több mint fele azonban az azonnali (spot) piacon kerül értékesítésre. Az alábbi ábra mutatja a Norvégia kontinentális talapzatán kitermelt nyersolaj értékesítésének mennyiségét 2009-ben.

A Norvégia kontinentális talapzatán kitermelt nyersolaj értékesítésének mennyisége 2009-ben:

(40)

A világ napi olajkitermelése 2011-ben összesen 83,576 millió hordót tett ki. 2011-ben összesen napi 2,039 millió hordót termeltek ki Norvégiában. Ez a világtermelés 2,3 %-át tette ki (33).

(41)

Norvégia kontinentális talapzatán 2011-ben a Statoil termelte ki a nyersolajat a legnagyobb mennyiségben. A Norvégia kontinentális talapzatán tevékenykedő más vállalatok közé olyan nagy nemzetközi olajvállalatok tartoznak, mint az ExxonMobil, Total, ConocoPhillips, Marathon, Shell, BP és Eni. E szereplők egyike sem rendelkezett 2011-ben az olajkitermelés világpiacán 3 %-ot meghaladó piaci részesedéssel (34). Az érintett piac egészén a koncentráció foka ezért alacsony volt.

(42)

Az Európai Bizottság a 2004/17/EK irányelv alapján meghozott határozataiban figyelembe vette az olajkitermelés globalizált piacát a számos szereplő közötti erős verseny jellemzi (35). Nincsenek arra utaló jelek, hogy ez megváltozott volna az elmúlt években.

(43)

A fentiek fényében, a Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy semmi jele annak, hogy az ágazat ne működne piacorientált módon, és ezért a nyersolaj-kitermelés és -előállítás piaca közvetlenül ki van téve a versenynek a 2004/17/EK irányelv értelmében.

(44)

Az Európai Bizottság az EU-összefonódás-ellenőrzési rendelete (36) alapján számos határozatban vizsgálta a földgáz kutatás, kitermelés és értékesítés piacát, amelyekben megállapította, hogy egyetlen gázellátási piac (amelybe beletartozik a földgáz kutatás és kitermelés) áll az EGT-térségbeli fogyasztók rendelkezésére (azaz az EGT-n belül, földgázmezőkön kitermelt és a fogyasztóknak – köztük a nemzeti földgáztársaságoknak – értékesített gáz) (37).

(45)

A földgáz szállítható upstream gázvezetékeken keresztül vagy hajókon cseppfolyósított földgáz („LNG”) formájában. Norvégia gázexportja 2012-ben megközelítőleg 112 milliárd köbmétert tett ki, amelyből 107 milliárd köbméter vezetékes gáz volt és 5 milliárd köbmétert LNG formájában szállítottak (38).

(46)

A norvég kormány szerint az LNG szállítmányok helyettesíthetők és közvetlen versenyben állnak a vezetékes gázzal. Amint az LNG-t visszaalakítják gázneművé, az ismét bekerülhet a gázvezeték-hálózatba azzal a gázzal felcserélhető módon, amelyet az upstream mezőkről gázvezetékeken szállítanak. A belgiumi Zeebrugge említhető példaként: amint a norvég kontinentális talapzatból vezetéken érkező gáz áthaladt az átfejtőállomáson és az LNG-t visszaalakították gázneművé a zeebruggei LNG állomáson, mindkét gázforrás teljes mértékben helyettesíthető. Bár a gázzá visszaalakító infrastruktúra nem áll rendelkezésre az összes EGT-államban, a visszaalakító kapacitás jelentős mértékben nőtt az elmúlt években. A visszaalakító kapacitás az EGT-térségben megközelíti a 200 milliárd köbmétert. A gázvezeték-hálózat kiterjesztésével, az LNG elérhető az EGT-államok növekvő számú fogyasztói számára.

(47)

Az Európai Bizottság a legutóbbi határozataiban nyitva hagyta annak kérdését, hogy vajon az LNG formájában szállított gázt meg kell-e különböztetni a vezetékes gáztól (39).

(48)

E határozat alkalmazásában a Hatóság megállapítja, hogy annak kérdését, hogy vajon különbséget kell-e tenni a vezetékes gáz és az LNG között, szintén nyitva lehet hagyni.

(49)

Külön downstream hálózatok vannak üzemben a magas fűtőértékű gáz és az alacsony fűtőértékű gáz elosztására és a végfogyasztók az ellátásukra vonatkozó megfelelő hálózatra vannak csatlakoztatva. A magas fűtőértékű gázt át lehet alakítani alacsony fűtőértékű gázzá és ez fordítva is igaz. A norvég gázkitermelők magas fűtőértékű gázt kínálnak.

(50)

A norvég kormány szerint az alacsony fűtőértékű gáz és a magas fűtőértékű gáz közötti helyettesíthetőség mértékének magában kell foglalnia, hogy ezek a termékek upstream szemszögből nézve ugyanahhoz a gázellátási piachoz tartoznak. Azt is állította, hogy az alacsony fűtőértékű gázellátás az EGT-államokba szállított gáznak viszonylag kis részét teszi ki: mintegy 10 %-ot.

(51)

E határozat alkalmazásában a Hatóság megállapítja, hogy annak kérdését, hogy vajon különbséget kell-e tenni a magas fűtőértékű gáz és az alacsony fűtőértékű gáz között, szintén nyitva lehet hagyni.

(52)

A termékpiac meghatározására vonatkozóan, e határozat alkalmazásában, a Hatóság úgy véli, hogy a gázellátás piaca egységes (amelybe beletartozik a földgáz kutatás és kitermelés). A kérdés, hogy az LNG vagy az alacsony fűtőértékű gáz részét képezi-e az érintett termékpiacnak, nem lényeges e határozat eredménye szempontjából.

(53)

A norvég kormány szerint a három gázpiaci irányelv liberalizált és integrált földgázpiacot teremtett Északnyugat-Európában. Az EU célja a piacok teljes körű integrációja 2014-ig. A gáz egységes piaca mellett, a norvég kormány véleménye szerint nem lényeges megvizsgálni az egyes EGT-államok piaci részesedését. Mihelyt a gáz eléri az európai belső piac határát, az állítások szerint szabadon áramolhat oda, ahol szükség van rá az ellátási forrásoknak és a keresletnek megfelelően.

(54)

A Norvégia kontinentális talapzatából érkező vezetékes gáz exportjának mintegy 70 %-át szállítottak a Németországban és az Egyesült Királyságban található fogadó végpontokra, a fennmaradó részt pedig a Belgiumban és Franciaországban található végpontokra. A Norvégiából származó vezetékes gázt a csővezeték csatlakozásokon és swap-megállapodásokon keresztül értékesítik – összesen több mint 10 – további EGT-államnak. Mostanáig a Norvégia kontinentális talapzatáról származó LNG termelés mintegy kétharmadát az EGT-térségben értékesítették, vagyis majdnem az összes norvég gázt az EGT-térségbe exportálják.

(55)

Ezen felül, a norvég kormány szerint a gázvásárlók számára az EGT-térségben számos különböző ellátási forrás áll rendelkezésre. Ezek közé tartozik az EU-ból (jellemzően Dánia, Hollandia és az Egyesült Királyság) vagy a szomszédos országokból származó gáz (jellemzően Oroszország, Algéria és Líbia, Norvégián kívül) vagy távolabbi területekről (például a közel-keleti országok vagy Nigéria, LNG formájában).

(56)

A norvég kormány azt is kijelentette, hogy az Egyesült Királyságban és az európai kontinensen található csomópontok egyre inkább likvidek és a különböző csomópontok árképzése azt mutatja, hogy jelentős szintű integrációt sikerült elérni.

(57)

A földrajzi piaci meghatározásra vonatkozóan, az Európai Bizottság előző határozatai az EU összefonódás-ellenőrzési rendeletének értelmében arra a következtetésre jutottak, hogy az nagy valószínűséggel magában foglalja az EGT-t, továbbá az orosz és algériai gázimportot, azonban nyitva hagyja a földrajzi piac meghatározását. A Statoil és a Hydro összeolvadásáról szóló határozatban a Bizottság nem találta szükségesnek annak eldöntését, hogy a figyelembe veendő megfelelő vonatkozó földrajzi területek a következők voltak-e: i. az EGT, ii. azokat az EGT-országokat magában foglaló terület, amelyekben a Norvégia kontinentális talapzatából származó gázt értékesítik (közvetlenül vezetékekből vagy swap-on keresztül) vagy iii. az egyes országok, amelyekben a felek gázt értékesítenek (40). Függetlenül a mérlegelt földrajzi meghatározástól, ez a koncentráció nem adna okot versennyel kapcsolatos aggályokra a gázellátási piacokon.

(58)

E határozat alkalmazásában és az alábbiakban meghatározott okokból, a Hatóság megállapítja, hogy nincs szükség a földgázpiac földrajzi alkalmazási területének pontos meghatározására. A Hatóság úgy véli, hogy az érintett ágazat bármely ésszerű földrajzi piac-körülhatárolás alapján közvetlenül ki van téve a versenynek.

(59)

Amennyiben földgázt (vagy nyersolajat) fedeznek fel, az engedélyeseknek, amennyiben úgy döntenek, hogy kitermelést folytatnak a területen, a norvég kőolaj- és energiaügyi minisztériumnak jóváhagyásra a területre vonatkozó fejlesztési és működési tervet kell be nyújtaniuk. Norvégia kontinentális talapzatán az alábbi, elsősorban földgáz-kitermelésre szolgáló mezőkre (41), vonatkozóan nyújtottak be és hagytak jóvá fejlesztési és működési tervet az elmúlt néhány év folyamán:

(60)

Az összesen 14 vállalatra kiterjedő földgáz-kitermelésre vonatkozó fejlesztési és működési tervet fogadtak el a 2008–2012 közötti időszakban. A 2009 – 2011 közötti időszakban három új piaci szereplőre kiterjedő fejlesztési és működési tervet fogadtak el (42). Norvégia kontinentális talapzatán több mint 25 vállalat exportál gázt az EGT-térségbe (43).

(61)

2011-ben a földgáztermelés Norvégiában 101,4 milliárd köbmétert tett ki, amely a világtermelés 3,1 %-át képviseli (44). A Norvégia kontinentális talapzatából származó termelés több mint 95 %-át exportálják gázvezetékeken keresztül négy országban (az Egyesült Királyság, Németország, Belgium, Franciaország) (45) található hat végpontba. A Norvégia kontinentális talapzatán kitermelt gázból megközelítőleg 1,4 milliárd köbméter (kevesebb mint 2 %-ot) került hazai fogyasztásra Norvégiában.

(62)

Számos független vállalat tevékenykedik a földgázkitermelés területén Norvégia kontinentális talapzatán. Ezen felül új vállalatokat fogadtak el engedélyesként. Az öt legnagyobb vállalat a földgázkitermelés területén Norvégia kontinentális talapzatán, az éves termelés szintje alapján a következő: Petoro, Statoil, Exxon Mobil, Total és a Shell. A Statoil a legnagyobb vállalat a földgázkitermelés területén Norvégia kontinentális talapzatán. Norvégia kontinentális talapzatán a földgázkitermelés területén a három legnagyobb vállalatnak az össztermelésben való együttes részesedése nem haladta meg az 50 %-ot (46).

(63)

Az uniós tagállamok évente kb. 500 milliárd köbméter gázt fogyasztanak. Az Eurogas szerint (47), 2011-ben a teljes nettó gázellátás, amelynek 33 %-a az uniós tagállamokból, majd pedig sorrendben Oroszországból (24 %), Norvégiából (19 %) (48) és Algériából (9 %) származott, csővezetékeken és LNG formájában került szállításra. A világ különböző részeiről származó egyéb források tették ki a fennmaradó 15 %-ot.

(64)

Norvégia kontinentális talapzatának valamennyi engedélyese felelős a saját maga által kitermelt gáz értékesítéséért. Norvégia kontinentális talapzatának kitermelő vállalatai a gáz értékesítésére vonatkozó megállapodásokat kötöttek a vásárlókkal számos uniós tagállamban. 2011-ben a Norvégiából származó gáz teljes fogyasztásának megoszlása a következőképpen alakult a Norvégia kontinentális talapzatáról származó gázt legnagyobb mértékben importáló hat uniós tagállamban (49):

(65)

A Statoil az EGT második legnagyobb gázellátója a Gazprom után a teljes EGT-fogyasztás kb. 20 %-ával (50). A fenti táblázat szerint azokba a jelentősebb EGT-államokba, amelyekbe norvég gázt szállítanak, Norvégia kontinentális talapzatának szállítói versennyel néznek szembe azoknak a szállítóknak a részéről, akik egyéb földrajzi területekről szerzik be a gázt. Ennek következtében, ezekben az EGT-államokban a nagykereskedelmi szintű vásárlók rendelkeznek alternatív ellátási forrásokkal a Norvégia kontinentális talapzatáról származó gáz mellett. Ez még inkább illusztrálható az Eurogas által összeállított statisztikákkal (alábbi táblázat), amelyek azt mutatják, hogy a norvég gázon felül, az uniós tagállamok gázellátása a hazai termelésből, Oroszországból, Algériából, Katarból és egyéb forrásokból származik.

FÖLDGÁZ-ELLÁTÁS AZ EUROGAS TAGORSZÁGOKBAN ÉS AZ EU-BAN, 2011 (51)

(66)

A Norvégiából származó gázt legnagyobb arányban igénybe vevő uniós tagállamokat figyelembe véve, rendelkezésre állnak alternatív ellátási források, köztük például az alábbiak:

(67)

A vásárlóknak nagykereskedelmi szinten tiszteletben kell tartaniuk szállítástól nem függő fizetési kötelezettségeiket a norvég gázellátókkal megkötött vonatkozó hosszú távú értékesítési szerződéseik értelmében. Amennyiben ezeket a kötelezettségeket tiszteletben tartják, a nagykereskedelmi vásárlók szabadon átállhatnak alternatív ellátási forrásokra, mint például a spot vezetékes gáz, a spot LNG vagy növelhetik a mennyiséget a más szállítókkal megkötött hosszú távú szerződések értelmében. A legutóbbi értékesítési szerződések általában rövidebb futamidőre szólnak. A norvég kormány szerint az azonnali (spot) piac egyre fontosabb az egyre inkább likvid gázkereskedési pontokkal az Egyesült Királyságban és az európai kontinensen. Ezen felül, az EU-ban a visszaalakítási kapacitás több mint kétszeresére nőtt az elmúlt öt évben. 2011-ben, az Európai Unió nettó gázimportjának 25 %-át LNG formájában szállították, az uniós tagállamok a következő bontás szerint:

FÖLDGÁZ-ELLÁTÁS AZ EUROGAS TAGORSZÁGOKBAN ÉS AZ EU-BAN, 2011 (56)

(68)

A földgázpiacon a versenykényszer a gázhoz képest alternatív termékek (például a szén és a megújítható energia) jelenlétéből is származik.

(69)

A Norvégia kontinentális talapzatáról az európai kontinensre és az Egyesült Királyságba vezető valamennyi nagy gázvezeték a Gassled tulajdonába tartozik (57). Az upstream gázvezeték-hálózathoz való hozzáférést a Gassco AS, a norvég állam 100 %-os tulajdonában lévő vállalat igazgatja. A Gassco AS nem rendelkezik részesedéssel vagy kapacitással az upstream gázvezeték-hálózatban és a szabad kapacitáshoz való hozzáférés megadása terén függetlenül jár el. A gázszállítási rendszer semleges valamennyi, a földgáz szállításban érdekelt szereplő számára. A kitermelő vállalatoknak, a jogosult felhasználóknak joguk van a rendszerhez való hozzáférésre megkülönböztetésmentes, objektív és átlátató feltételek között. A felhasználók a gázszállítási szükségleteik alapján férhetnek hozzá a rendszer kapacitásához (58). Ezért a Norvégia kontinentális talapzatán működő a jelenlegi és új gázkitermelők hozzáférhetőséget kaphatnak az upstream gázvezeték-hálózathoz és gázt szállíthatnak a fogyasztóknak a Norvégia kontinentális talapzatán tevékenykedő más üzemeltetőkkel versenyben.

(70)

A fentiek fényében, a Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy semmi jele annak, hogy az ágazat ne működne piacorientált módon, és ezért a földgázkitermelés piaca közvetlenül ki van téve a versenynek a 2004/17/EK irányelv értelmében.

(71)

A Hatóság úgy ítéli meg, hogy Norvégiában és különösképpen Norvégia kontinentális talapzatán a következő tevékenységek vannak közvetlenül kitéve a versenynek a 2004/17/EK irányelv 30. cikkének (1) bekezdése értelmében:

(72)

Mivel a piachoz való korlátlan hozzáférés feltétele teljesítettnek tekinthető, a 2004/17/EK irányelv nem alkalmazandó abban az esetben, ha az ajánlatkérők az e határozat (2) bekezdésének a), b) és c) pontjában, valamint (71) bekezdésében felsorolt szolgáltatások nyújtását Norvégiában és különösképpen Norvégia kontinentális talapzatán lehetővé tevő szerződéseket ítélik oda.

(73)

Ez a határozat a norvég kormány által szolgáltatott információkból kikövetkeztethetően 2013 márciusában fennálló jogi és ténybeli helyzeten alapul. Amennyiben a jogi vagy ténybeli helyzetben beálló jelentős változások miatt a 2004/17/EK irányelv 30. cikke (1) bekezdésének alkalmazhatóságára vonatkozó feltételek már nem teljesülnek, e határozat felülvizsgálható.

(a)

nyersolaj- és földgázfeltárás;

(b)

nyersolaj-kitermelés; továbbá

(c)

földgázkitermelés.

Mértékegységek:

terawattóra (bruttó fűtőérték)

Megjegyzés:

Az adatok a közzététel időpontjában rendelkezésre álló legjobb becslések.

Mértékegységek: