–

a Törvényszék Hivatalához 2021. december 6‑án benyújtott keresetlevélre,

–

a Bizottság által előterjesztett és a Törvényszék Hivatalához 2022. március 1‑jén benyújtott, okafogyottság megállapítása iránti kérelemre,

–

a Törvényszék Hivatalához 2022. április 6‑án benyújtott kiigazítási beadványra,

–

a Törvényszék Hivatalához 2022. április 29‑én benyújtott, a kiigazítási beadvánnyal kapcsolatos bizottsági észrevételekre,

–

a 2022. július 7‑i végzésre, amelyben a Törvényszék úgy határozott, hogy az okafogyottság megállapítása iránti kérelemről az eljárást befejező határozatban dönt,

–

a Törvényszék Hivatalához 2022. október 8‑án, illetve december 5‑én benyújtott válaszra és viszonválaszra,

–

a 2023. március 2‑i végzésre, amelyben a Törvényszék bizonyításfelvétel keretében arra kötelezte a Bizottságot, hogy teljes egészében nyújtson be bizonyos dokumentumokat,

1

Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetükben a felperesek, Fabien Courtois és a mellékletben megnevezett többi természetes személy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet. 331. o.) 4. cikke alapján elfogadott, a Covid19‑világjárvánnyal összefüggésben oltóanyagok ezen intézmény általi beszerzésére vonatkozó bizonyos dokumentumokhoz számukra részleges hozzáférést biztosító 2022. február 28‑i C(2022) 1359 final európai bizottsági határozatnak, valamint az említett határozat 2022. március 31‑én közölt francia nyelvi változatának megsemmisítését kérik.

2

2020. április 14‑én az Európai Unió Tanácsa elfogadta az (EU) 2016/369 rendelet szerinti szükséghelyzeti támogatás működésbe léptetéséről, valamint az említett rendelet rendelkezéseinek a Covid19‑járványra tekintettel történő módosításáról szóló (EU) 2020/521 rendeletet (HL 2020. L 117., 3. o.). E rendelettel a Tanács működésbe léptette az Unión belüli szükséghelyzeti támogatás nyújtásáról szóló, 2016. március 15‑i (EU) 2016/369 tanácsi rendelettel (HL 2016. L 70., 1. o.) létrehozott szükséghelyzeti támogatást mint azon intézkedések egyikét, amelyek lehetővé teszik az Európai Unió egésze számára a Covid19‑világjárvánnyal kapcsolatos válság kezelését a szolidaritás szellemében, figyelembe véve a vírus gyors terjedése által okozott korlátozásokat, mivel e terjedésnek és következményeinek transznacionális jellege és kiterjedése átfogó választ igényel.

3

2020. június 17‑én a Bizottság közzétette „A Covid19‑oltóanyagokra vonatkozó uniós stratégia” című közleményt (COM(2020) 245 final). Ez a Covid19 elleni oltóanyagok kifejlesztésének, gyártásának és alkalmazásának felgyorsítására irányuló stratégia két pilléren nyugodott. Az első arra irányult, hogy a 2020/521 rendelettel működésbe léptetett Szükséghelyzeti Támogatási Eszköz keretében az oltóanyaggyártókkal kialakított előzetes beszerzési megállapodások révén biztosítsa az EU‑ban az oltóanyag megfelelő mennyiségű előállítását, és ezáltal a tagállamok kielégítő ellátását. A második arra irányult, hogy az uniós szabályozási keretet hozzáigazítsa az akkori helyzet sürgősségéhez, és kihasználja a meglévő szabályozási rugalmasságot az oltóanyagok kifejlesztésének, engedélyezésének és rendelkezésre bocsátásának felgyorsítása érdekében, az oltóanyagok minőségére, biztonságosságára és hatékonyságára vonatkozó előírások betartása mellett.

4

Erre tekintettel a Bizottság előírta, hogy a tagállamokat a kezdetektől fogva bevonják az eljárásba, és hogy valamennyi részt vevő tagállam képviselteti magát egy irányítóbizottságban (a továbbiakban: irányítóbizottság), amely az előzetes beszerzési megállapodások aláírása előtt a Bizottságot ezen megállapodások minden vonatkozásában segíti. Azt is meghatározta, hogy a Bizottságból és a tagállamok kisszámú szakértőjéből álló közös tárgyalócsoport felel az előzetes beszerzési megállapodások megtárgyalásáért (a továbbiakban: közös tárgyalócsoport), amelyeket az összes részt vevő tagállam nevében kell megkötni. A Bizottság azt is kijelentette, hogy a tagállamok nevében a közbeszerzési eljárásért és a megkötött előzetes beszerzési megállapodásokért ő felel.

5

A Bizottság szerint a javasolt keret olyan „biztosítási kötvényhez” hasonlatos, amely a gyógyszeriparra háruló kockázat egy részét a hatóságokra hárítja, cserébe pedig méltányos és megfizethető hozzáférést biztosít a tagállamoknak a majdani oltóanyaghoz.

6

A Bizottság elnökének címzett, 2021. május 24‑i levelében és a Bizottság főtitkárságának címzett, ugyanezen a napon kelt és 2021. június 15‑én GESTDEM 2021/3395 hivatkozási számon iktatott e‑mailben két ügyvéd az általuk képviselt, „a »https://dejavu/legal« oldalon megjelenő petíció első 86000 aláírójának – akik közé a felperesek is beletartoztak – nevében és érdekében” (a továbbiakban: a petíció) az 1049/2001 rendelet alapján hozzáférést kért számos olyan dokumentumhoz, amelyek oltóanyagoknak a Covid19‑világjárvánnyal összefüggésben a Bizottság által és az Unió tagállamai nevében történő beszerzésére vonatkoztak (a továbbiakban: az első kérelem). A levél egy információkérést is tartalmazott.

7

Az első kérelem különösen a Bizottság által az oltóanyagok gyártóival aláírt beszerzési megállapodásokra, az Unió azon képviselőinek személyazonosságára, akik részt vettek az említett gyártókkal folytatott tárgyalásokon, valamint e képviselők és az említett gyártók közötti közvetlen vagy közvetett érdekeltségi nyilatkozatokra vonatkozott, és a következő dokumentumokra utalt:

„1. Az Európai Bizottság által a [2020/521 rendelet] alapján aláírt valamennyi szerződés, és különösen az alábbiakkal kötött szerződések:

Pfizer‑Biontech;

Moderna;

Johnson & Johnson;

Astrazeneca.

Azzal, hogy:

2. Az Európai Unió szerződéskötési tárgyalásokon részt vevő képviselőinek listája, kinevezési határozatai és teljes személyazonossága (keresztnév, vezetéknév, szakmai vagy intézményi szerep).

3. Az Európai Unió fenti 2. pontban említett képviselői és az oltóanyagok, illetve egyéb gyógyszerek gyártói, befektetői és finanszírozói közötti közvetlen vagy közvetett érdekeltségi nyilatkozatok.”

8

2021. július 30‑i levelében a Bizottság Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóságának (a továbbiakban: Egészségügyi Főigazgatóság) főigazgatója válaszolt az első kérelemre, és jelezte, hogy 46, az említett kérelemnek megfelelő dokumentumot azonosított, nevezetesen négy előzetes beszerzési megállapodást és három, a Bizottság által az AstraZeneca, a Pfizer‑BioNTech, a Janssen és a Moderna vállalatokkal kötött beszerzési megállapodást, 17 „egyetértési megállapodás‑tervezetnek” (draft term sheet) nevezett dokumentumot és 22 összeférhetetlenségi nyilatkozatot. Jelezte, hogy részleges hozzáférést biztosítottak a fent említett előzetes beszerzési megállapodásokhoz és beszerzési megállapodásokhoz, amelyek részben szerkesztett változatait az egyik internetes oldalukon nyilvánosságra hozták. A szerkesztett részeket az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában, 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében, illetve 4. cikke (3) bekezdésében előírt, az egyén magánéletének és sérthetetlenségének védelmére, a vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmére, valamint az intézmények döntéshozatali eljárásának védelmére vonatkozó kivételek alapján takarták ki. Ezek a szerkesztett részek különösen a vállalkozásokra, alvállalkozóikra és kapcsolódó vállalkozásokra vonatkozó érzékeny kereskedelmi információkat tartalmaznak, ideértve az oltóanyagokra vonatkozó tudományos információkat, az árakat, az oltóanyagok bevezetésének ütemezését, a termelési kapacitást, a know‑how‑t, a szakértők és partnerek bevonását, a kereskedelmi stratégiákat és egyéb kereskedelmi értékű információkat. Részleges hozzáférést biztosítottak az összeférhetetlenségi nyilatkozatokhoz is, amelyekből csak egy példányt küldtek a felpereseknek, mivel ezek a dokumentumok csak az aláíró neve, az aláírás és az aláírás dátuma tekintetében különböznek. Az információk kitakarására az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt, a magánélet és az egyén sérthetetlensége védelmére vonatkozó kivétel alapján került sor. Ugyanakkor a Bizottság kijelentette, hogy a 17 „egyetértési megállapodás‑tervezethez” való hozzáférést teljes mértékben meg kell tagadni az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében és 4. cikkének (3) bekezdésében előírt, a vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmére és az intézmények döntéshozatali folyamatának védelmére vonatkozó kivételek alapján, valamint hat ilyen „egyetértési megállapodás‑tervezet” esetében az említett rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második franciabekezdésében előírt, a bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel alapján is.

9

2021. augusztus 13‑án a felperesek az 1049/2001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján megerősítő kérelmet nyújtottak be, amelyben kérték, hogy a Bizottság vizsgálja felül álláspontját mindazon dokumentumok tekintetében, amelyekhez a hozzáférést részben vagy egészben megtagadta (a továbbiakban: megerősítő kérelem).

10

A Bizottság 2021. szeptember 24‑én tájékoztatta a felpereseket, hogy a megerősítő kérelemre még mindig nem tud válaszolni. Ebben az időpontban a megerősítő kérelemre adott válasz hiánya az 1049/2001 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének megfelelően az említett kérelmet elutasító hallgatólagos határozatot keletkeztetett (a továbbiakban: hallgatólagos elutasító határozat).

11

A Bizottság 2022. február 28‑án – az érintett gyógyszeripari vállalkozásokkal (a továbbiakban: érintett vállalkozások) az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdésének megfelelően folytatott egyeztetést követően – az 1049/2001 rendelet 4. cikke alapján elfogadta a C(2022) 1359 final határozatot (a továbbiakban: kifejezett határozat), amelyről a felpereseket 2022. március 1‑jén angol nyelven értesítették. A Bizottság jelezte, hogy a kifejezett határozatot a gyorsaság érdekében angol nyelven közölték, és hogy a határozat francia fordítását hamarosan megküldik a felpereseknek.

12

A kifejezett határozatban a Bizottság megjegyezte, hogy a megerősítő kérelem elbírálása során a főtitkárság újra megvizsgálta az Egészségügyi Főigazgatóság által az első kérelemre adott választ, és hogy ezen további vizsgálat eredményeként a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemnek megfelelő dokumentumok listáját módosították, és a felsorolt dokumentumok száma 66 lett.

13

Ez a változás gyakorlatilag azt jelentette, hogy törölték azt az Egészségügyi Főigazgatóság által korábban „egyetértési megállapodás‑tervezetként” megjelölt 17 dokumentumot, amelyhez az első kérelemre adott válaszban (lásd a fenti 8. pontot) a hozzáférést teljes egészében megtagadták, és a listát új dokumentumokkal egészítették ki, amelyekhez részleges hozzáférést biztosítottak, ideértve előzetes beszerzési megállapodásokat, beszerzési megállapodásokat és a Bizottság és a tagállamok közötti levelezéshez tartozó 31 levelet. Ezenkívül szélesebb körű részleges hozzáférést biztosítottak ahhoz a négy előzetes beszerzési megállapodáshoz és ahhoz a három beszerzési megállapodáshoz, amelyhez az első kérelmet követően már biztosítottak részleges hozzáférést.

14

Így a kifejezett határozattal részleges hozzáférést biztosítottak a következő előzetes beszerzési megállapodásokhoz és beszerzési megállapodásokhoz (a továbbiakban: a szóban forgó megállapodások):

15

Ezenkívül részleges hozzáférést biztosítottak a következő dokumentumokhoz:

16

A Bizottság a kifejezett határozatában megállapította, hogy a magánélet és az egyén sérthetetlensége védelmére vonatkozó kivétel a szóban forgó szerződések és a fenti 14. és 15. pontban felsorolt egyéb dokumentumok mindegyikére vonatkozik, és hogy a szóban forgó szerződések tekintetében a vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmére vonatkozó kivétel is alkalmazandó.

17

2022. március 31‑én a kifejezett határozat francia nyelvű változatát közölték a felperesekkel.

18

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

19

A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

20

A kiigazítási beadványra vonatkozó észrevételeiben és a viszonválaszban a Bizottság bizonyos fenntartásokat fogalmazott meg valamennyi felperes kereshetőségi jogával kapcsolatban. E tekintetben azzal érvelt, hogy nehéz bizonyossággal megállapítani, hogy a felperesek mindegyike valóban megtalálható‑e a petíció első 86000 aláírója között, akiknek nevében és érdekében az első kérelmet benyújtották.

21

A Törvényszék 2022. július 7‑én közölt pervezető intézkedéssel kötelezte a felpereseket annak bizonyítására, hogy legalább egyikük tagja a petíció 86000 aláírójából álló csoportnak, amelynek nevében és érdekében az első kérelmet benyújtották, és hogy valamennyi felperes rendelkezik kereshetőségi joggal.

22

Ezen pervezető intézkedésre válaszul a felperesek bemutatták a petíciót benyújtók elektronikus aláírásának jegyzékét, amely mindegyikük esetében jelezte azt a dátumot, amikor a petíció aláírását megerősítették.

23

A jelen ügyben legalább az egyik felperes, nevezetesen Fabien Courtois, az első kérelem benyújtását megelőző időpontban, 2021. február 24‑én megfelelően aláírta a petíciót. Fabien Courtois tehát rendelkezik kereshetőségi joggal a jelen keresettel kapcsolatban.

24

Márpedig, a pergazdaságossági okokból kialakult ítélkezési gyakorlat szerint amennyiben egy és ugyanazon kérelemről van szó, és valamelyik felperes rendelkezik kereshetőségi joggal, nem szükséges vizsgálni a többi felperes kereshetőségi jogát (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 23‑iClientEarth és International Chemical Secretariat kontra ECHA ítélet, T‑245/11, EU:T:2015:675, 97. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

25

Ebből következik, hogy nem szükséges megvizsgálni, hogy a többi felperes, akiknek a neve szerepel a petíciót benyújtók aláírási jegyzékén, rendelkezik‑e kereshetőségi joggal.

26

A hallgatólagos elutasító határozatot, amelyre a felperesek által benyújtott megsemmisítés iránti kereset eredetileg irányult, a kereset benyújtását követően a kifejezett határozat váltotta fel. Ez a váltás arra késztette a felpereseket, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 86. cikkének megfelelően kiigazítsák eredeti kérelmeiket és az azokat alátámasztó jogalapokat.

27

Kereseti kérelmeik kiigazítását követően a felperesek a kifejezett határozat francia nyelvű változatának megsemmisítését kérték, amelyet 2022. március 31‑én közöltek velük.

28

A Bizottság nem ellenezte a felperesek kérelmeinek és jogalapjainak kiigazítását, de előadja, hogy a kifejezett határozat francia nyelvű változata csupán a megtámadható aktus hiteles fordítása, amely aktus a 2022. február 28‑án angol nyelven elfogadott és 2022. március 1‑jén közölt kifejezett határozatot jelenti.

29

A tárgyaláson a Bizottság kifejtette, hogy a kifejezett határozat francia nyelvű változatának későbbi közlése – amint azt az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (4) bekezdése, az EUMSZ 24. cikk negyedik bekezdése, valamint a 2013. május 13‑i 517/2013/EU tanácsi rendelettel (HL 2013. L 158., 1. o.) módosított, az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló, 1958. október 6‑i 1. tanácsi rendelet (HL 1958. 17., 385. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 2. cikke megköveteli – újraindíthatta az aktus megtámadására nyitva álló határidőt. A felperesek a maguk részéről lényegében azt állították, hogy azért kérték a kifejezett határozat mindkét nyelvi változatának megsemmisítését, hogy elkerüljék, hogy „eljárási csapdába” essenek. A felperesek hangsúlyozták, hogy a Törvényszéknek a keresetük érdemében, és nem a kifejezett határozat nyelvének kérdésében való határozathozatalát kérték, és hogy nem kérték a kiigazítási beadványuk benyújtására nyitva álló határidő újbóli elindítását.

30

E tekintetben, mivel egy később hozott kifejezett határozat hatásaként a részleges hozzáférést hallgatólagosan megtagadó határozatot visszavonták, a keresetről az e hallgatólagos határozatra irányuló részében már nem szükséges határozni (2015. július 2‑iTypke kontra Bizottság ítélet, T‑214/13, EU:T:2015:448, 36. pont; lásd még ebben az értelemben: 2014. október 2‑iStrack kontra Bizottság ítélet, C‑127/13. P, EU:C:2014:2250, 88. és 89. pont). Következésképpen a jelen keresetről már nem szükséges határozni a keresetlevélben és a válaszban hivatkozott, a hallgatólagosan elutasító határozat megsemmisítésére irányuló kérelem tekintetében.

31

A felek továbbá nem hivatkoztak a kifejezett határozat francia és angol nyelvű változata közötti eltérésre. A Törvényszék sem állapított meg ilyen eltérést, kivéve a bevezető harmadik pontot mindkét említett nyelvi változatban, amely megmagyarázza, hogy miért a francia fordítást küldték meg. Tehát csak egy kifejezett határozat létezik, amelyet két nyelvi változatban fogadtak el.

32

Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a felperesek második és harmadik kereseti kérelme valójában ugyanarra a célra, nevezetesen a kifejezett határozat (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítésére irányul. E kereseti kérelmeket ezért együttesen kell megvizsgálni.

33

A felperesek által felhozott jogalapok elbírálása érdekében a Törvényszék 2023. március 2‑i végzésével arra kötelezte a Bizottságot, hogy teljeskörűen nyújtsa be egyrészt azon szóban forgó szerződéseket, amelyekhez való hozzáférést a Bizottság a megtámadott határozattal részben megtagadta, másrészt pedig az Egészségügyi Főigazgatóság által „egyetértési megállapodás‑tervezetként” megjelölt azon 17 dokumentumot, amelyekhez való hozzáférést az első kérelemre válaszul a Bizottság teljes egészében megtagadta, és amelyeket a megtámadott határozatban töröltek a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemre válaszként megjelölt dokumentumok listájáról, egyúttal kijelentve, hogy az eljárási szabályzat 104. cikkének megfelelően ezeket a dokumentumokat a felpereseknek nem küldik meg. A Bizottság a megadott határidőn belül eleget tett e kérelmeknek. Az említett dokumentumok benyújtása lehetővé tette a Törvényszék számára, hogy a tényállás teljes ismeretében vizsgálja meg a kereset jogalapjait.

34

Keresetük alátámasztására a felperesek lényegében négy jogalapra hivatkoznak, amelyek egyrészt a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemben megjelölt dokumentumok listájának hiányos voltán, másrészt a Bizottság által a kért dokumentumokhoz való hozzáférés részleges megtagadásának igazolására hivatkozott két kivétel alkalmazhatatlanságán, harmadrészt a kért dokumentumokhoz való teljes hozzáférést igazoló nyomós közérdek fennállásán, negyedrészt pedig az arányosság elvének megsértésén alapulnak.

35

A felperesek első jogalapra vonatkozó érvei két részből állnak.

36

A felperesek az első részben azt kifogásolják, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban törölte a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemre válaszként megjelölt dokumentumok listájáról azt a 17 dokumentumot, amelyet az Egészségügyi Főigazgatóság az első kérelemre adott válaszában „egyetértési megállapodás‑tervezetként” jelölt meg.

37

A felperesek a második részben előadják, hogy a Bizottság azzal, hogy a kért dokumentumokból csak mintadokumentumokat vagy a lényeges információk szerkesztett változatait küldte meg, nem tartotta tiszteletben a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés elvét, tévesen értelmezte a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem alóli kivételeket, és nem magyarázta meg, hogy az e dokumentumokhoz való hozzáférés hogyan sértheti az állítólagosan védett érdekeket.

38

A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

39

Ami az első jogalap első részét illeti, amint az a fenti 8., 12. és 13. pontban kifejtésre került, az ügyiratból kitűnik, hogy az első kérelemre válaszul az Egészségügyi Főigazgatóság 46, a kérelemnek megfelelő dokumentumot azonosított, köztük 17 olyan dokumentumot, amelyet „egyetértési megállapodás‑tervezetként” jelöltek meg, és amelyhez a hozzáférést megtagadták. A megerősítő kérelmet követően az első kérelemnek megfelelő dokumentumok listája 66 dokumentumra bővült, de a fent említett 17 dokumentumot visszavonták, mivel a Bizottság úgy vélte, hogy azok tévedésből kerültek bele. A Bizottság véleménye szerint ezek nem tartoztak az első kérelem hatálya alá, mivel lényegében előkészítő dokumentumoknak tekintendők.

40

A jelen ügyben elegendő megjegyezni, hogy a felperesek csak a Bizottság által „aláírt szerződésekhez” kértek hozzáférést (lásd a fenti 7. pontot), így a hozzáférés iránti kérelmüket nem lehet úgy értelmezni, hogy az a megtámadott határozatban „egyetértési megállapodás‑tervezetek” címszó alatt megjelölt, az említett szerződések aláírását előkészítő dokumentumokra is vonatkozik, amelyek a felek között később egyeztetendő szerződéses rendelkezések megfogalmazására szolgáló egyszerű tervezeteket vagy ideiglenes dokumentumokat jelentik.

41

Ezt az értékelést nem kérdőjelezi meg a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem 1. pontjának a) alpontjában szereplő pontosítás, amely szerint „szerződés alatt bármely szándéknyilatkozat, egyszerű megrendelőlap, memorandum of understanding, szerződés, megállapodás, kiegészítés, egyoldalú vagy szinallagmatikus ígéret értendő”. Valójában mindezen fogalmak olyan dokumentumokra vonatkoznak, amelyek jogilag kötelező erejű akaratnyilvánítást jelentenek, és szükségszerűen határozott és visszavonhatatlan kötelezettségvállalást fejeznek ki. E fogalmak egyike sem jelent olyan előkészítő dokumentumot, mint például az egyszerű tervezetek vagy ideiglenes dokumentumok, amelyek célja olyan szerződéses rendelkezések megfogalmazása, amelyek később a felek közötti tárgyalás és végleges megállapodás tárgyát képezik.

42

Következésképpen a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem hatályának a Bizottság által a megtámadott határozatban történő értelmezése nem szenved értékelési hibában.

43

Továbbá, az 1049/2001 rendelet 7. és 8. cikke értelmében az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférésre irányuló eljárás két szakaszban zajlik. Így az 1049/2001 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerinti valamely első kérelemre adott válasz mindössze első álláspontnak minősül, amelyet a megerősítő kérelem az említett rendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerinti benyújtását követően újra meg lehet vizsgálni (lásd ebben az értelemben: 2014. október 2‑iStrack kontra Bizottság ítélet, C‑127/13 P, EU:C:2014:2250, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. december 11‑iArca Capital Bohemia kontra Bizottság ítélet, T‑440/17, EU:T:2018:898, 17–19. pont).

44

Ebből következik, hogy a megtámadott határozat meghozatalának szakaszában a Bizottság jogosan törölhette a szóban forgó 17 dokumentumot a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemre válaszként megjelölt dokumentumok listájáról. E dokumentumok egyike sem volt ugyanis a Bizottság által „aláírt szerződés”.

45

A fentiekből következik, hogy az első jogalap első részét el kell utasítani.

46

Mivel a felperesek az első jogalap második részében foglalt általános és elvont állításokkal az egyes dokumentumokhoz vagy dokumentumrészekhez – többek között az összeférhetetlenségi nyilatkozatokhoz és a szóban forgó szerződésekhez – való hozzáférés részleges vagy teljes megtagadását támadják, ezen állítások a kereset második és harmadik jogalapjával fedik egymást. Ezért ezzel az alábbi 47–214. pontokban foglalkozom.

47

A második, két részből álló jogalap alátámasztására a felperesek előadják, hogy a Bizottság által a kért dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásának indokolásául hivatkozott két kivétel, nevezetesen a magánélet és az egyén sérthetetlenségének védelmére vonatkozó kivétel, valamint a vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmére vonatkozó kivétel a jelen ügyben nem alkalmazható.

48

A második jogalap első részével kapcsolatban, amely az összeférhetetlenségi nyilatkozatokhoz való hozzáférés részleges megtagadására vonatkozik, a felperesek előadják, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a közös tárgyalócsoport tagjai személyazonosságának hozzáférhetővé tétele konkrétan miben sérti a tagok magánéletét és sérthetetlenségét. E tekintetben a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság, mivel pusztán vélelem alapján és a szóban forgó érdekek mérlegelése nélkül járt el, megfordította a bizonyítási terhet.

49

A felperesek azt állítják, hogy azon kért, az összeférhetetlenségi nyilatkozatokban foglalt adatok továbbításának szükségessége, amelyekhez részleges hozzáférést biztosítottak, a szerződésekről tárgyaló személyek összeférhetetlenségének hiányára vonatkozó ellenőrzés szükségességéből, valamint a polgároknak a tájékoztatásra és átláthatóságra vonatkozó jogából és fokozott igényéből fakad, különösen a közös tárgyalócsoport tagjai tekintetében, akik közfeladatot vagy legalábbis közszolgálati feladatot láttak el.

50

A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

51

A Bizottság úgy véli, hogy a felperesek által a megerősítő kérelemben előadott megfontolások nem elegendőek annak bizonyítására, hogy a szóban forgó személyes adatok továbbítása a jelen ügyben szükséges volt. Hozzátette, hogy az összeférhetetlenségi nyilatkozatok anonimizált változatainak hozzáférhetővé tételét követően a felperesek ellenőrizni tudták, hogy az érintett közhivatalnokok valóban teljesítették az uniós közbeszerzési szerződésekre irányadó eljárásokkal kapcsolatos kötelezettségeket. A Bizottság továbbá fenntartja, hogy a bizonyítási teher nem fordult meg, de mivel – mint a jelen esetben – okkal feltételezhető, hogy a szóban forgó hozzáférhetővé tétel sértheti az érintettek jogos érdekeit, nem indokolt a kért adatokhoz hasonló adatok hozzáférhetővé tétele, különösen olyan közhivatalnokok esetében, akik nem rendelkeznek döntéshozatali hatáskörrel intézményükön belül, illetve nem töltenek be magasabb beosztást. Ezen túlmenően megjegyzi, hogy a felperesek a kiigazítási beadványban olyan új érveket terjesztettek elő a személyes adatok továbbításának szükségességét illetően, amelyeket a megtámadott határozat elfogadásakor még nem tudott megvizsgálni.

52

Fontos emlékeztetni arra, hogy az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése értelmében bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az Unió intézményeinek, szerveinek és hivatalainak dokumentumaihoz hozzáférni a rendes jogalkotási eljárás keretében meghatározott elvek és feltételek szerint. Az 1049/2001 rendeletnek a (4) preambulumbekezdésében és 1. cikkében foglaltak szerint az a célja, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz (2012. június 28‑iBizottság kontra Éditions Odile Jacob ítélet, C‑404/10 P, EU:C:2012:393, 111. pont; 2012. június 28‑iBizottság kontra Agrofert Holding ítélet, C‑477/10 P, EU:C:2012:394, 53. pont; lásd még ebben az értelemben: 2013. november 14‑iLPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 40. pont).

53

A dokumentumokhoz való lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáférés elvére azonban köz‑ vagy magánérdekkel kapcsolatos okokon alapuló bizonyos korlátozások vonatkoznak. Az 1049/2001 rendelet – különösen annak (11) preambulumbekezdése és 4. cikke – ugyanis a kivételek olyan rendszerét írja elő, amely arra kötelezi az intézményeket és szerveket, hogy ne tegyék hozzáférhetővé a dokumentumokat abban az esetben, ha a hozzáférhetővé tétel sértené az egyik ilyen érdeket (lásd ebben az értelemben: 2012. június 28‑iBizottság kontra Éditions Odile Jacob ítélet, C‑404/10 P, EU:C:2012:393, 111. pont; 2012. június 28‑iBizottság kontra Agrofert Holding ítélet, C‑477/10 P, EU:C:2012:394, 53. pont; 2013. november 14‑iLPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 40. pont).

54

Az 1049/2001 rendelet 4. cikkében előírt kivételeket – mivel eltérnek a dokumentumokhoz való lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáférés elvétől – szigorúan kell értelmezni és alkalmazni (lásd ebben az értelemben: 2014. július 21‑iSvédország kontra MyTravel és Bizottság ítélet, C‑506/08 P, EU:C:2011:496, 75. pont; 2014. július 3‑iTanács kontra in’t Veld ítélet, C‑350/12 P, EU:C:2014:2039, 48. pont).

55

Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az uniós intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel kedvezőtlenül befolyásolná a magánélet és az egyén sérthetetlenségének védelmét, különösen a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós joganyagnak megfelelően.

56

Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy amennyiben a kérelem a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. október 23‑i (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 295., 39. o.; helyesbítés HL 2019. L 290., 42. o.) 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett személyes adatokhoz való hozzáférésre irányul, az említett rendelet rendelkezései teljes mértékben alkalmazandóvá válnak (lásd analógia útján: 2015. július 16‑iClientEarth és PAN Europe kontra EFSA ítélet, C‑615/13 P, EU:C:2015:489, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57

Ennek megfelelően személyes adatok az 1049/2001 rendelet alapján harmadik személy részére csak akkor továbbíthatók, ha ez a továbbítás megfelel a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában előírt feltételeknek, és – az ugyanezen rendelet 5. cikkében szereplő követelményeknek megfelelően – jogszerű kezelésnek minősül (lásd analógia útján: 2014. október 2‑iStrack kontra Bizottság ítélet, C‑127/13 P, EU:C:2014:2250, 104. pont).

58

E tekintetben a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a személyes adatok csak akkor továbbíthatók az Unióban letelepedett, az uniós intézményektől és szervektől eltérő címzettek számára, ha a címzett igazolja, hogy az adatok továbbítása meghatározott közérdekű célból szükséges, és az adatkezelő – ha van bármely ok feltételezni, hogy az érintett jogos érdekei sérelmet szenvedhetnek – igazolja, hogy a személyes adat e meghatározott célból történő továbbítása arányos, miután bizonyíthatóan mérlegelte a különböző, egymással versengő érdekeket.

59

Ennek megfelelően a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjából következik, hogy az a személyes adatok továbbítását több kumulatív feltétel teljesülésétől teszi függővé.

60

Először is a hozzáférést kérő személyt terheli annak bizonyítása, hogy a személyes adatok továbbítására meghatározott közérdekű célból van szükség. E feltétel teljesítéséhez bizonyítani kell, hogy a személyes adatok továbbítása a legmegfelelőbb intézkedés a kérelmező által kitűzött cél eléréséhez elképzelhető intézkedések közül, és hogy arányos e céllal, ami arra kötelezi a kérelmezőt, hogy kifejezett és jogszerű igazolást nyújtson (lásd: 2018. szeptember 19‑iChambre de commerce et d’industrie métropolitaine Bretagne‑Ouest [Port de Brest] kontra Bizottság ítélet, T‑39/17, nem tették közzé, EU:T:2018:560, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ebből következik, hogy a személyes adatok meghatározott közérdekű célú továbbításának szükségességét igazoló feltétel alkalmazása az 1049/2001 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt azon szabály alóli kivétel fennállásának elismerését eredményezi, amely szerint a kérelmező nem köteles indokolni a hozzáférés iránti kérelmét (2015. július 15‑iDennekamp kontra Parlament ítélet, T‑115/13, EU:T:2015:497, 55. pont).

61

Csak ennek bizonyítottsága esetén kell az érintett intézménynek vizsgálnia, hogy az érintett törvényes érdekei e továbbítás folytán sérelmet szenvedhetnek, és ha igen, akkor ellenőrizhető módon mérlegelnie kell a különböző egymással versengő érdekeket a kért személyes adatok továbbítására vonatkozó arányosság megítélése céljából (lásd ebben az értelemben: 2015. július 16‑iClientEarth és PAN Europe kontra EFSA ítélet, C‑615/13 P, EU:C:2015:489, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

62

E megfontolások fényében kell elemezni a jogalapnak ezt a részét.

63

Ebben az esetben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a felperesek nem igazoltak olyan különleges közérdekű igényt, amely indokolná a személyes adatok továbbítását, különösen „tekintettel az összeférhetetlenségi nyilatkozatok anonim változatának hozzáférhetővé tételére”. Hozzátette, hogy okkal feltételezhető, hogy a személyes adatok hozzáférhetővé tétele sértené az érintettek jogos érdekeit, mivel fennállna annak valós és nem feltételezésen alapuló kockázata, hogy a hozzáférhetővé tétel sértené a magánéletüket, és az érintetteket kéretlen külső kapcsolatfelvételnek tenné ki, tekintettel a téma érzékeny jellegére.

64

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjának megfelelően a személyes adatokhoz való hozzáférés nem engedélyezhető.

65

Ezért mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy a felperesek bizonyították‑e a közös tárgyalócsoport tagjaira vonatkozó személyes adatok továbbításának szükségességét.

66

E tekintetben el kell ismerni, hogy a hozzáférés iránti megerősítő kérelem csak arra hivatkozott, hogy a szóban forgó szerződéseket tárgyaló uniós „alkalmazottak, tisztviselők, megbízott képviselők vagy más személyek”„közérdekű feladattal voltak megbízva”, amellyel a téma sajtóvisszhangjára való tekintettel tisztában kellett lenniük, és hogy az átláthatóság a sürgősségi eljárás végrehajtásának és a szóban forgó szerződések megkötésének kivételes jellegére tekintettel a közérdek érvényesülését szolgálta. A kérelemben tehát egyértelműbbé lehetett volna tenni, hogy a felperesek a közös tárgyalócsoport tagjainak pártatlanságát kívánják ellenőrizni.

67

Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a hozzáférés iránti megerősítő kérelem megismételte az első kérelemben foglaltakat. Ezenkívül az első kérelemben a felperesek kérdéseket tettek fel a Bizottságnak, hogy megtudják, „[k]ik [voltak] azok a személyek, akiket a Bizottság megbízott […], hogy tárgyaljanak az oltóanyaggyártókkal”, és „[m]elyek [voltak] a közvetlen vagy közvetett érdekkapcsolatok a felekhez kapcsolódó oltóanyaggyártók, befektetők vagy finanszírozók között”.

68

Következésképpen, amikor a felperesek tájékoztatást kértek e tagok személyazonosságáról, valamint a közöttük és az oltóanyaggyártók között fennálló esetleges kapcsolatokról, a Bizottság érthette, hogy a hozzáférést kérők a fenti 66. pontban említett célt követik, nevezetesen a közös tárgyalócsoport tagjai pártatlanságát kívánják ellenőrizni.

69

Meg kell tehát állapítani, hogy a felperesek valójában a személyes adatok továbbításának szükségességét bizonyító érveket terjesztettek elő. Ezért el kell utasítani a Bizottság azon érvelését, hogy a felperesek csak a Törvényszék előtt hivatkoztak először ilyen meghatározott közérdekű célra.

70

Márpedig az 1049/2001 rendelet (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az átláthatóság biztosítja a polgárok irányában az uniós intézmények nagyobb legitimációját, hatékonyságát és felelősségét a demokratikus rendszerben (lásd: 2020. január 22‑iPTCTherapeutics International kontra EMA ítélet, C‑175/18. P, EU:C:2020:23, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Továbbá a 2018/1725 rendelet (28) preambulumbekezdése szerint az említett rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett meghatározott közérdekű cél kapcsolatos lehet az uniós intézmények és szervek átláthatóságával.

71

Ebben az összefüggésben a Bizottság által a Covid19 elleni oltóanyagok gyártóival folytatott tárgyalások és a szóban forgó szerződések tagállamok nevében történő megkötése során követett eljárás átláthatósága valóban a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett meghatározott közérdekű célnak minősülhet, mivel alkalmas arra, hogy hozzájáruljon az uniós polgároknak az említett intézmény által támogatott oltóanyag‑stratégiába vetett bizalmának növeléséhez, és következésképpen különösen az említett szerződések tárgyalásával és megkötésével kapcsolatos körülményekre vonatkozó hamis információk terjesztése elleni küzdelemhez (lásd ebben az értelemben: 2022. szeptember 7‑iSaure kontra Bizottság ítélet, T‑448/21, nem tették közzé, EU:T:2022:525, 45. pont; 2022. szeptember 7‑iSaure kontra Bizottság ítélet, T‑651/21, nem tették közzé, EU:T:2022:526, 46. pont), különösen azáltal, hogy lehetővé teszi az uniós polgárok számára annak megállapítását, hogy a közös tárgyalócsoport tagjai és az említett oltóanyaggyártók között nem áll fenn összeférhetetlenség.

72

Ezenfelül a személyes adatok továbbítására vonatkozó igazolás általános jellege nem befolyásolja közvetlenül azt, hogy a kérelmező által kitűzött cél eléréséhez szükséges‑e a továbbítás (2015. július 15‑iDennekamp kontra Parlament ítélet, T‑115/13, EU:T:2015:497, 61. pont).

73

E tényezők fényében a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a felperesek megfelelően megjelölték az általuk követett meghatározott közérdekű célt és a szóban forgó személyes adatok továbbításának szükségességét. A felperesek ugyanis csak a közös tárgyalócsoport tagjainak családi és utónevének, valamint szakmai vagy intézményi szerepének ismeretében tudtak volna meggyőződni arról, hogy e tagok esetében nem állt fenn összeférhetetlenség.

74

Ezután, ami az érintett személyek magánélete megsértésének kockázatát illeti, meg kell jegyezni, hogy a Bizottság azzal érvelt, hogy a közös tárgyalócsoport tagjai személyazonosságának hozzáférhetővé tétele alkalmas az érintett személyek magánéletének megsértésére, mivel kéretlen külső kapcsolatfelvételnek teszi ki őket, különösen a szóban forgó téma érzékeny jellegére tekintettel.

75

E tekintetben rá kell mutatni egy ellentmondásra a felperesek által ezen értékelés megkérdőjelezése érdekében előadott érvelésben. Egyrészt ugyanis azt állítják, hogy közérdekű feladatuk miatt a közös tárgyalócsoport tagjai személyazonosságának hozzáférhetővé tétele nem járna kéretlen külső kapcsolatfelvétel kockázatával. Másrészt előadják, hogy e tagok feladataik jellegéből adódóan ki vannak téve kéretlen külső megkereséseknek.

76

Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a Bizottság nem a feladatuk jellegére, hanem a szóban forgó tárgyban, nevezetesen a Covid19 elleni oltóanyagok gyártására és beszerzésére vonatkozó szerződések megkötésében való részvételükre alapozta azt a véleményét, hogy a közös tárgyalócsoport tagjai kéretlen külső kapcsolatfelvételnek vannak kitéve.

77

Márpedig a felperesek nem vitatják a közös tárgyalócsoport tagjainak munkáját meghatározó sajátos körülményt, nevezetesen azt az időszakot, amelyet a Covid19 elleni oltóanyagok iránti fokozott kereslet, ugyanakkor a Bizottság által támogatott oltóanyag‑stratégiával szembeni, az Unió egyes polgárai részéről jelentkező bizalmatlanság jellemzett. Ilyen körülmények között a közös tárgyalócsoport tagjainak a személyazonosságuk hozzáférhetővé tételét követő kéretlen külső kapcsolatfelvételnek való kitettsége nem pusztán hipotetikus volt.

78

A felperesek által előadott azon körülmény, hogy nem kérték a közös tárgyalócsoport tagjainak címére vonatkozó információk vagy a 2018/1725 rendelet 10. cikkének hatálya alá tartozó információk hozzáférhetővé tételét, nem kérdőjelezheti meg ezt a következtetést, mivel valamely személy személyazonosságának hozzáférhetővé tétele lehetőséget teremt arra, hogy e személyre vonatkozóan kutatásokat végezzenek, és így ilyen információkhoz hozzájussanak.

79

Mivel a kérelmezők bizonyították a személyes adatok továbbításának szükségességét, és a Bizottság jogosan vélte úgy, hogy fennáll az érintett személyek magánélete megsértésének kockázata, a Bizottság feladata volt a szóban forgó érdekek mérlegelése.

80

E tekintetben a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság figyelembe vette egyrészt a közös tárgyalócsoport tagjainak a közbeszerzési eljárásban betöltött technikai szerepét, másrészt pedig azt, hogy a felperesek a szerződéses dokumentumokban tárgyalt téma részleges hozzáférhetővé tételének, valamint az összeférhetetlenség hiányára és a titoktartásra vonatkozó nyilatkozatok anonimizált változata hozzáférhetővé tételének köszönhetően hozzáférhettek információkhoz.

81

Eközben azonban a Bizottság egyrészt nem magyarázta meg, hogy a közös tárgyalócsoport tagjainak pusztán technikai szerepe miért élvez elsőbbséget a felperesek által kitűzött céllal szemben, nevezetesen annak ellenőrzésével szemben, hogy e tagok esetében nem áll‑e fenn összeférhetetlenség.

82

E tekintetben a megtámadott határozat nem ismerteti kifejezetten a jelen keresetben hivatkozott további megfontolásokat, amelyek lényegében a különböző egymással versengő érdekek mérlegelésére, és különösen a közös tárgyalócsoport tagjainak a hierarchiában elfoglalt esetleges helyzetére vonatkoznak (lásd a fenti 51. pontot).

83

Másrészt a felperesek bizonyosan tisztában voltak különösen a közös tárgyalócsoport tagjai által aláírt összeférhetetlenségi nyilatkozat tartalmával.

84

A közös tárgyalócsoport tagjai személyazonosságának hozzáférhetővé tétele hiányában azonban nem valósulhat meg a felperesek által kitűzött meghatározott közérdekű cél, amely arra irányul, hogy az uniós polgárok meggyőződhessenek arról, hogy e csoport tagjai és az oltóanyaggyártók között nem áll fenn összeférhetetlenség. Az a puszta tény ugyanis, hogy a közös tárgyalócsoport valamennyi tagja aláírta az összeférhetetlenségi nyilatkozatot, nem teszi lehetővé a polgárok számára, hogy meggyőződjenek arról, hogy ezek a tagok teljes függetlenségben végezték a feladatukat.

85

Mindebből az következik, hogy a felperesek – a Bizottság által a megtámadott határozatban állítottakkal ellentétben – bizonyították a közös tárgyalócsoport tagjainak családi és utónevéhez való hozzáférés szükségességét egy meghatározott közérdekű cél elérése érdekében, és ezért a jelen ügyben teljesül a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt, ezen információk továbbításának engedélyezésére vonatkozó első feltétel. Ezenfelül a Bizottság nem vette kellőképpen figyelembe a jelen ügy eltérő körülményeit a szóban forgó érdekek megfelelő mérlegelése érdekében.

86

Másrészt az összeférhetetlenségi nyilatkozatok aláírása időpontjának és a közös csoport tagjai kézzel írt aláírásának hozzáférhetővé tétele nem tűnik szükségesnek a pártatlanságuk ellenőrzése céljából.

87

A Bizottság érvei nem vonják kétségbe ezt a megállapítást.

88

Először is, a jelen ügytől eltérően a 2022. április 6‑iSaure kontra Bizottság ítélet (T‑506/21, nem tették közzé, EU:T:2022:225) alapjául szolgáló ügyben a felperes nem azzal indokolta a hozzáférés iránti kérelmét, hogy meg kellett győződnie a közös tárgyalócsoport tagjai –akik közül néhányan az irányítóbizottság tagjai is voltak – és az oltóanyaggyártók közötti összeférhetetlenség hiányáról. Következésképpen a Bizottság ezen ítéleten alapuló érvelését el kell utasítani.

89

Másodszor, a Bizottság nem róhatja fel eredményesen a felpereseknek, hogy nem hivatkoznak semmilyen konkrét tényre a közös tárgyalócsoport tagjai függetlenségének kétségbe vonásával kapcsolatban.

90

Igaz, a Bizottság joggal állapítja meg, hogy a ClientEarth és PAN Europe kontra EFSA ügyben 2015. július 16‑án hozott ítélet (C‑615/13 P, EU:C:2015:489) csak azt követően állapította meg, hogy konkrét bizonyítékok támasztják alá a felperesek arra vonatkozó állításait, miszerint az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által kiválasztott számos szakértő ipari körökkel tartott fenn kapcsolatokat – amely kapcsolatok éppen az e hatósággal és szakértőivel szemben felhozott elfogultsági vádak gyökerét képezték –, hogy a Bíróság megsemmisítette az EFSA azon határozatát, amely megtagadta a hozzáférést azon szakértők nevéhez, akik az útmutató‑tervezet előkészítésével összefüggésben egyedi észrevételeket nyújtottak be.

91

Az említett ítélet alapjául szolgáló ügyben azonban a felpereseket tájékoztatták az érintett szakértők nevéről, és hozzáférést kaptak az érdekeltségi nyilatkozataikhoz (lásd ebben az értelemben: 2015. július 16‑iClientEarth és PAN Europe kontra EFSA ítélet, C‑615/13 P, EU:C:2015:489, 58. pont). A jelen ügyben azonban a felperesek nem ismerték a közös tárgyalócsoportban képviselt tagállamok által kijelölt szakértők személyazonosságát, így nem voltak abban a helyzetben, hogy olyan bizonyítékokat nyújtsanak be, amelyek kétségbe vonják a pártatlanságukat.

92

A fentiekből következik, hogy a második jogalap első részének helyt kell adni.

93

A második jogalap második részében, amely a szóban forgó szerződésekre vonatkozik, a felperesek előadják, hogy a vállalkozás kereskedelmi érdekeinek védelmére vonatkozó kivétel nem zárja ki bizonyos, e kivétel alapján kitakart információk, különösen az oltóanyagok tulajdonságaira vonatkozó rendelkezésekből álló jogi és tudományos információk, a termékek minőség‑ellenőrzési módszereire vonatkozó rendelkezések, a felelősségre és kártalanításra vonatkozó kikötések és az alvállalkozókra vonatkozó kikötések hozzáférhetővé tételét.

94

A felperesek ezért azt kifogásolják, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban tévesen hivatkozott különböző érvekre – nevezetesen az információk érzékeny jellegére, az adatok hozzáférhetővé tételével kapcsolatos negatív hatásoktól való félelemre, jogi lépésekkel szembeni félelemre, bizonyos oltóanyaggyártók számára versenyelőny keletkezésének kockázatára, illetve a Bizottsággal a szóban forgó szerződéseket megkötő oltóanyaggyártók jóhírnevének a fogyasztók és kereskedelmi partnerek szemében történő csorbulására –, hogy ellenezze a fenti 93. pontban említett rendelkezések, különösen a kártalanításra vonatkozó kikötések hozzáférhetővé tételét.

95

A Bizottság úgy véli, hogy ezek az állítások nem kérdőjelezik meg a megtámadott határozat indokolását.

96

Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése értelmében az Unió intézményei megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel hátrányosan befolyásolná a természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeinek védelmét, beleértve a szellemi tulajdont is, kivéve, ha a hozzáférhetővé tételhez nyomós közérdek fűződik.

97

Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy magából az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy adott esetben az említett érdekek egyszerű veszélyeztetése is igazolhatja az e rendelkezésben felsorolt kivételek valamelyikének alkalmazását, anélkül, hogy e beavatkozásnak egy meghatározott súlyossági küszöböt el kellene érnie (2020. január 22‑iPTC Therapeutics International kontra EMA ítélet, C‑175/18, EU:C:2020:23, 90. pont).

98

Az ítélkezési gyakorlatból – a fenti 52–54. pontokban már említetteken túlmenően – kitűnik, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkében, és különösen annak (2) bekezdésében, előírt kivételrendszer egy adott helyzetben egymással szemben álló érdekek – azaz egyrészről azon érdekek, amelyeknek kedvezne az érintett dokumentumok hozzáférhetővé tétele, másrészről pedig az e hozzáférhetővé tétellel esetlegesen fenyegetett érdekek – összevetésén alapul. A dokumentumokhoz való hozzáférés iránti valamely kérelemre vonatkozóan hozott határozat attól a kérdéstől függ, hogy az adott ügyben mely érdeknek kell elsőbbséget élveznie (2013. november 14‑iLPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 42. pont; 2015. szeptember 23‑iClientEarth és International Chemical Secretariat kontra ECHA ítélet, T‑245/11, EU:T:2015:675, 168. pont).

99

A kereskedelmi érdekek fogalmát illetően meg kell jegyezni, hogy az 1049/2001 rendelet nem határozza meg e fogalmat, kivéve annyiban, amennyiben meghatározza, hogy ezek az érdekek egy adott természetes vagy jogi személy szellemi tulajdonára is kiterjedhetnek. Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy az azon dokumentumhoz való hozzáférés megtagadásának alátámasztásához, amelynek hozzáférhetővé tételét kérték, főszabály szerint nem elegendő az, hogy e dokumentum egy kereskedelmi tevékenységhez kapcsolódjon, hanem az érintett intézménynek arra is magyarázatot kell adnia, hogy az említett dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen miként sérthetné a kereskedelmi érdekeket, és bizonyítania kell, hogy a sérelem veszélye észszerűen előre látható, és nem pusztán feltételezésen alapuló (lásd ebben az értelemben: 2014. július 3‑iTanács kontra in’t Veld ítélet, C‑350/12 P, EU:C:2014:2039, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. február 27‑iCEE Bankwatch Network kontra Bizottság ítélet, T‑307/16, EU:T:2018:97, 103–105. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

100

Ezen túlmenően meg kell jegyezni, hogy nem minden, a társaságokra és üzleti kapcsolataikra vonatkozó információ tekinthető olyannak, mint amelyre vonatkozik az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése értelmében a kereskedelmi érdekeknek biztosítandó védelem, ellenkező esetben ugyanis meghiúsulna azon általános elv alkalmazása, amely szerint az intézmények birtokában lévő dokumentumokhoz a lehető legteljesebb körű nyilvános hozzáférést kell biztosítani (lásd: 2014. szeptember 9‑iMasterCard és társai kontra Bizottság ítélet, T‑516/11, nem tették közzé, EU:T:2014:759, 81. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ez a védelem azonban kiterjedhet érzékeny kereskedelmi információkra, mint például a vállalkozások kereskedelmi stratégiáival, értékesítéseik összegével, piaci részesedéseikkel vagy üzleti kapcsolataikkal összefüggő információkra (lásd ebben az értelemben: 2012. június 28‑iBizottság kontra Agrofert Holding ítélet, C‑477/10 P, EU:C:2012:394, 54–56. pont; 2014. szeptember 9‑iMasterCard és társai kontra Bizottság ítélet, T‑516/11, nem tették közzé, EU:T:2014:759, 82. és 83. pont).

101

Végül, az 1049/2001 rendeletben foglalt rendelkezések alkalmazásával összefüggésben az intézmény által egy dokumentumhoz való hozzáférés megtagadása tárgyában hozott határozat indokolásának kötelezettsége egyrészt arra irányul, hogy az érdekeltnek elegendő tájékoztatást adjon arról, hogy a határozat megalapozott‑e, vagy tartalmaz‑e esetleg olyan hibát, amely alapján vitatni lehet a jogszerűségét, másrészt pedig annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság a határozat jogszerűsége feletti felülvizsgálatot gyakorolja. E kötelezettség terjedelme a szóban forgó jogi aktus jellegétől és meghozatalának körülményeitől függ (lásd: 2020. február 6‑iCompañía de Tranvías de la Coruña kontra Bizottság ítélet, T‑485/18, EU:T:2020:35, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

102

E megfontolások fényében kell elemezni a jogalapnak ezt a részét.

103

Ebben az összefüggésben, amennyiben a felperesek arra hivatkoznak, hogy a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó kivétel nem alkalmazható a szóban forgó szerződések megkötésének körülményei miatt, a Törvényszék megjegyzi, hogy az érintett vállalkozások, amelyek mind gyógyszeripari magáncégek, olyan kereskedelmi tevékenységet folytatnak, amelynek keretében a belső piacon és a nemzetközi piacokon versenynek vannak kitéve, és ez a körülmény arra készteti őket, hogy érdekeiket e piacokon megvédjék.

104

Márpedig az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy noha egy állami tulajdonban lévő vállalkozás rendelkezhet olyan kereskedelmi érdekekkel, amelyek ugyanolyan jogcímen védhetőek, mint a magánvállalkozások esetében (lásd ebben az értelemben: 2018. február 27‑iCEE Bankwatch Network kontra Bizottság ítélet, T‑307/16, EU:T:2018:97, 108. pont), ez még inkább igaz egy magánvállalkozás esetében, még akkor is, ha e vállalkozás közérdekű feladatok ellátásához járul hozzá (2018. december 5‑iFalcon Technologies International kontra Bizottság ítélet, T‑875/16, nem tették közzé, EU:T:2018:877, 49. pont).

105

Így pusztán az a körülmény, hogy az érintett vállalkozások közpénzből származó előlegek vagy előzetes fizetések révén részt vettek közérdekű feladatok ellátásában, különösen a Covid19 elleni oltóanyagok kifejlesztésében, önmagában nem indokolja annak megállapítását, hogy kereskedelmi érdekeik nem védhetők.

106

A Törvényszék továbbá megállapítja, hogy a szóban forgó szerződések fontos szerződések, amelyek a fenti 100. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében az érintett vállalkozásokra és üzleti kapcsolataikra vonatkozó bizalmas, érzékeny információkat tartalmazhatnak.

107

Ebből következik, hogy a szóban forgó szerződések megkötésének körülményei nem zárják ki az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében előírt kivétel alkalmazását.

108

Első kifogásukkal a felperesek lényegében azt vitatják, hogy a megtámadott határozat indokolása elegendő és megalapozott volt ahhoz, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében előírt, a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó kivétel alapján igazolja az oltóanyagok tulajdonságaira és a minőség‑ellenőrzésre vonatkozó kikötésekhez való hozzáférés részleges megtagadását.

109

Ebben az összefüggésben a felperesek kiemelik, hogy a 13. dokumentumból törölték az oltóanyagok tulajdonságaira vonatkozó V. mellékletet, valamint hogy a 4. és 6. dokumentumból törölték a „Minőségi vizsgálatok és ellenőrzések” című, a minőség‑ellenőrzésre vonatkozó I.6.13. kikötést.

110

A felperesek azt állítják, hogy az oltóanyagok tulajdonságaira és a minőség‑ellenőrzési eljárásokra vonatkozó kikötéseket anélkül takarták ki, hogy ezt bármilyen kereskedelmi érdek igazolni tudta volna. A Bizottság továbbá nem bizonyította, hogy az oltóanyagokra vonatkozó minőség‑ellenőrzési eljárások hozzáférhetővé tétele hogyan befolyásolhatná hátrányosan az érintett vállalkozások ipari kapacitását. Ez említett kikötések hozzáférhetővé tétele lehetővé tenné az oltóanyagok minőségére vonatkozó szükséges garanciák biztosítását és az uniós célkitűzések megvalósítását. A felperesek szerint e vállalkozások kereskedelmi vagy versenyérdekeinek védelme nem élvezhet elsőbbséget az élethez való joggal szemben.

111

A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

112

A megtámadott határozat 2.2.2. pontjában, amely az érintett vállalkozások szervezetével és ipari kapacitásával kapcsolatos kockázatokkal foglalkozik, a Bizottság jelezte, hogy egyes kitakart részek olyan információkat tartalmaznak, amelyek nem nyilvánosak, és amelyek közvetlenül kapcsolódnak az oltóanyaggyártás know‑how‑jához. Ha a termék és az érintett vállalkozások által kifejlesztett technológia részletei nyilvánosságra kerülnének, azokat a versenytársaik felhasználhatnák, és különösen azok, akik ugyanezt a technológiát saját termékeik kifejlesztéséhez használnák, semmissé tennék a vállalkozások ipari erőfeszítéseit, károsítanák piaci pozíciójukat, és a szóban forgó szerződések teljesítését is veszélyeztetnék.

113

Konkrét példaként az ebbe a kategóriába tartozó rendelkezésekre a Bizottság a 7. dokumentumban szereplő „termék” meghatározásának egyes részeire, valamint az 5. dokumentumban szereplő „oltóanyag” vagy „módosított oltóanyag” meghatározására hivatkozott. Kiemelte továbbá a szóban forgó szerződések mellékleteiben szereplő, a „termékleírásra” vonatkozó információkat, beleértve a 7. dokumentum IV. mellékletét is. Végül a Bizottság rámutatott a szállítási folyamatra vonatkozó kikötésekre, amelyekből a gyártási folyamat technikai részletei kikövetkeztethetők. Ebben az összefüggésben példaként említette a 4. dokumentumban szereplő, a termék tárolására, szállítására és átvételére vonatkozó kikötést, valamint a dokumentumhoz csatolt, a szállítási előírásokra és a hűtési láncra vonatkozó mellékletet, továbbá a 6. dokumentum teljes második részét.

114

Ezenfelül a Bizottság rámutatott, hogy a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó kivételnek a kitakart információkra való alkalmazhatóságának értékelésekor különböző tényezők lettek figyelembe véve, többek között az egyes érintett vállalkozások sajátos helyzete, jellemzői, más kereskedelmi szereplőkkel való kapcsolatai, piaci és vállalati stratégiái, valamint az, hogy a versenytársak hogyan használhatják fel a hozzáférhetővé tett információkat.

115

E megfontolásokból következik, hogy a Bizottság konkrét példákkal alátámasztott magyarázatokat adott anélkül, hogy a kitakart információk tartalmát hozzáférhetővé tette volna, és ezzel megfosztotta volna a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó kivételt annak alapvető céljától, ami az érintett vállalkozások know‑how‑jára és az oltóanyagok gyártásának feltételeire vonatkozó kitakart rendelkezések jellegére vonatkozik. Az említett magyarázatok kiterjednek az oltóanyagok „tulajdonságaira” és a „minőség‑ellenőrzésre” vonatkozó rendelkezésekre, amennyiben ez utóbbi magában foglalja az oltóanyagok gyártásának a felperesek által hivatkozott feltételeit.

116

Hasonlóképpen a Bizottság részletes magyarázatot adott arra vonatkozóan, hogy ezek hozzáférhetővé tétele konkrétan és ténylegesen hogyan sértheti e vállalkozások kereskedelmi érdekeit.

117

Egyebekben a Bizottság – jóllehet köteles kifejteni azokat az okokat, amelyek igazolják a hozzáféréshez való jog alóli, az 1049/2001 rendeletben előírt valamely kivétel adott ügyre történő alkalmazását – nem köteles olyan információkat nyújtani, amelyek túlmennek az ahhoz szükséges mértéken, hogy a hozzáférést kérő megértse a Bizottság határozatának alapjául szolgáló indokokat, a Törvényszék pedig felülvizsgálja e határozat jogszerűségét (2008. január 30‑iTerezakis kontra Bizottság ítélet, T‑380/04, nem tették közzé, EU:T:2008:19, 119. pont).

118

A Törvényszék azonban megjegyzi, hogy a felperesek csak a kiigazítási beadványban hivatkoztak az oltóanyagok tulajdonságaira vonatkozó rendelkezésekre, különösen a 13. dokumentumban, valamint a „Minőségi vizsgálatok és ellenőrzések” című rendelkezésre a 4. és 6. dokumentumban.

119

Ebből következik, hogy a megtámadott határozat indokolása lehetővé teszi a felperesek számára, hogy megértsék azokat az okokat, amelyek a Bizottságot arra késztették, hogy a szóban forgó szerződésekben kitakarja a nem nyilvános, kereskedelmi szempontból érzékeny információkra vonatkozó, az érintett vállalkozások know‑how‑jával és az oltóanyagok gyártásának feltételeivel – ideértve az oltóanyagok tulajdonságait is – kapcsolatos kikötéseket, és lehetővé teszi az uniós bíróság számára, hogy a fenti 101. és 117. pontokban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében felülvizsgálja ezen kitakarások jogszerűségét.

120

Következésképpen a megtámadott határozat indoklásának e tekintetben való elégtelenségére vonatkozó kifogást el kell utasítani.

121

Ami a megtámadott határozatban a szóban forgó információk részleges kitakarásának igazolására adott indokolás megalapozottságát illeti, meg kell határozni, hogy a Bizottság hihető magyarázatot adott‑e arra a kérdésre vonatkozóan, hogy a kitakart információkhoz való hozzáférés miként sértheti konkrétan és ténylegesen az érintett vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmét, és hogy az állítólagos sérelem észszerűen előre láthatónak, és nem pusztán feltételezésen alapulónak tekinthető‑e (lásd ebben az értelemben: 2020. november 25‑iBronckers kontra Bizottság ítélet, T‑166/19, EU:T:2020:557, 58. pont).

122

A fenti 97. és 99. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság nem köteles bizonyítani az érintett vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmét fenyegető sérelem konkrét kockázatának fennállását.

123

Elegendő, ha a megtámadott határozatban olyan kézzelfogható körülmények szerepelnek, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy az érintett vállalkozások kereskedelmi érdekeit fenyegető veszély a határozat elfogadásának időpontjában észszerűen előre látható volt, és nem pusztán hipotetikus, valamint a határozat megállapítja, hogy ezen időpontban fennálltak‑e olyan objektív okok, amelyek miatt észszerűen számítani lehetett arra, hogy a felperesek által kért információk hozzáférhetővé tétele esetén ilyen sérelem következne be (lásd ebben az értelemben: 2011. június 7‑iToland kontra Parlament ítélet, T‑471/08, EU:T:2011:252, 78. és 79. pont).

124

A jelen ügyben, amint azt a fenti 112. pont említi, a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság megtagadta a teljes hozzáférést az érintett vállalkozások know‑how‑jára vonatkozó rendelkezésekhez, hogy ne kockáztassa a kereskedelmi szempontból érzékeny információk felfedését, amelyeket a versenytársak felhasználhatnának, egy olyan időszakban, amelyet a Covid19 elleni oltóanyagok iránti fokozott kereslet jellemzett, és amikor nagy volt a verseny.

125

A 13. dokumentum teljes változatának megtekintése után a Törvényszék megállapítja, hogy a dokumentum V. melléklete „Az előirányzott termék profilja” (target product profile) címet viseli, és egy még fejlesztés alatt álló oltóanyag jellemzőit vázolja fel. Ezenfelül közismert, hogy az e vállalkozás által kifejlesztett oltóanyag csak a megtámadott határozat elfogadásának időpontját követően kapta meg a forgalombahozatali engedélyt. A Törvényszék által a Bizottsághoz intézett írásbeli kérdésre adott válaszból egyébként kiderül, hogy az ezen előzetes beszerzési megállapodás alapján történő szállítások csak 2022 harmadik negyedévében, azaz a megtámadott határozat elfogadását követően kezdődtek meg.

126

A Törvényszék továbbá megállapítja, hogy – amint azt a Bizottság is állítja – a 4., 5. és 6. dokumentumban kitakart, „Minőségi vizsgálatok és ellenőrzések” címet viselő I.6.13. kikötés nem a gyógyszer minőség‑ellenőrzésével kapcsolatos uniós szabályozási kötelezettségekre vonatkozik, hanem az említett gyártónak az oltóanyag gyártási feltételeivel kapcsolatosan a belső szervezetére vonatkozó szerződéses kötelezettségvállalásra. Mindenesetre ugyanezen dokumentumok I.6.5. kikötéséből, amelyhez a Bizottság hozzáférést biztosított, egyértelműen kitűnik, hogy az érintett vállalkozás köteles betartani a termékeire vonatkozó forgalombahozatali engedélyekben előírt valamennyi feltételt.

127

Ebből következik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban helyesen állapította meg, hogy az érintett vállalkozások know‑how‑jára vonatkozó rendelkezések teljes körű hozzáférhetővé tétele az említett vállalkozások versenytársai számára a vállalkozások termékeire és technológiáira vonatkozó, kereskedelmi szempontból érzékeny információkat nyújthat (lásd ebben az értelemben: 2022. október 12‑iSaure kontra Bizottság ítélet, T‑524/21, EU:T:2022:632, 99–102. pont).

128

A fentiekből következik, hogy megalapozottak a Bizottság által a megtámadott határozatban arra vonatkozóan adott magyarázatok, hogy az említett vállalkozások know‑how‑jára vonatkozó kikötések, és különösen a 13. dokumentum V. melléklete és a 4., 5. és 6. dokumentum I.6.13. kikötése hozzáférhetővé tételével kapcsolatban fennáll az érintett vállalkozások kereskedelmi érdekei védelme sérelmének észszerűen előre látható és nem feltételezésen alapuló kockázata.

129

A fentiekre tekintettel a második jogalap második részének első kifogását el kell utasítani.

130

Második kifogásukban a felperesek lényegében azt vitatják, hogy a megtámadott határozat indokolása elegendő és megalapozott volt ahhoz, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében előírt, a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó kivétel alapján igazolja a felelősségre és kártalanításra vonatkozó kikötésekhez való hozzáférés részleges megtagadását.

131

Először is a felperesek vitatják a megtámadott határozatban kifejtett azon megfontolásokat, amelyek szerint a felelősségre és a kártalanításra vonatkozó kikötések teljes körű hozzáférhetővé tétele számos visszaélésszerű és indokolatlan bírósági eljárást vonhat maga után. Ezek a megfontolások hipotetikusak és spekulatívak, amint azt a megtámadott határozatban a feltételes mód használata is mutatja.

132

Másodszor, a felperesek előadják, hogy nem bizonyított az a feltételezés, hogy a szóban forgó kikötések teljes körű hozzáférhetővé tétele az érintett vállalkozás versenytársai előtt felfedné a felelősségi körök „gyenge pontjait”, és versenyelőnyt biztosítana az említett versenytársaknak, és e feltételezés nem élvezhet elsőbbséget az élethez és az esetlegesen hibás oltóanyagok által okozott károk megtérítéséhez való joggal szemben.

133

Harmadszor, a felperesek vitatják, hogy a szóban forgó kikötések teljes körű hozzáférhetővé tétele hatással lenne az érintett vállalkozások általános jóhírnevére. A Bizottság által előterjesztett szempontok hipotetikusak voltak. Az érintett vállalkozások jóhírnevét az sértené, ha a hibás termékekből eredő károkért „nem járna kártérítés” és e rendelkezések nem lennének hozzáférhetőek. Ezenfelül a kért dokumentumok inkább jogi és tudományos kérdésekre, mint kereskedelmi érdekű információkra vonatkoztak.

134

A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

135

A Bizottság azt állítja, hogy a szóban forgó kikötések ugyanolyan gazdasági és pénzügyi jelentőséggel bírnak, mint bármely más költségelem az érintett vállalkozás számára, és egyedi tárgyalások tárgyát képezték.

136

Először is, a Bizottság úgy véli, hogy a szóban forgó rendelkezések teljes körű hozzáférhetővé tétele növelné az érintett vállalkozással szembeni kártérítési igények számát, mivel ez ösztönözné a kártérítési igények benyújtását, és a felperesnek több érvet adna, amelyek alapján megpróbálhatná bizonyítani az oltóanyag hibás jellegét. Hangsúlyozza, hogy a felperesek érvelésével ellentétben a védett kereskedelmi érdek nem abból áll, hogy az érintett vállalkozásokat mentesítik a felelősség alól.

137

Másodszor a Bizottság azt állítja, hogy a megtámadott határozat jogilag megkövetelt módon fejti ki azokat az okokat, amelyek miatt a szóban forgó kikötések teljes körű hozzáférhetővé tétele negatív kereskedelmi következményekkel járna az érintett vállalkozások számára, különösen azáltal, hogy versenyelőnyhöz juttatná a versenytársakat, és felfedné a szóban forgó szerződések keretében a vállalkozások által vállalt pénzügyi kockázat mértékét.

138

Harmadszor, a Bizottság vitatja a felperesek azon érvelését, hogy a jogi vagy tudományos információk nem kereskedelmi érdekűek. Ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy a szóban forgó szerződésekben foglalt pénzügyi kötelezettségvállalások feltételei vagy a tudományos adatok üzleti szempontból érzékenyek lehetnek.

139

A jelen ügyben a megtámadott határozat 2.2.1 pontjában a Bizottság jelezte, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében előírt, a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó kivétel alapján kitakart információk kereskedelmi szempontból érzékeny, többek között a felelősségre és a kártalanításra vonatkozó információkat tartalmaznak. Megállapította, hogy az ilyen információk teljes körű hozzáférhetővé tétele felfedhetné az érintett vállalkozás versenytársai előtt az említett vállalkozás számára a kereskedésből származó konkrét nyereséget.

140

Ezt követően a 2.2.4 pontban a Bizottság elsőként lényegében az érintett vállalkozások harmadik személyekkel szembeni, különösen az oltóanyag használatából eredő nemkívánatos hatások miatti szerződésen kívüli felelősségét vizsgálta, valamint az esetleges kártalanításra, vagyis az érintett vállalkozások szerinti tagállamok által abban az esetben fizetendő visszatérítésre vonatkozó kikötéseket, ha e vállalkozásokat a szerződésen kívüli felelősségük alapján harmadik személyekkel szembeni kártérítés fizetésére kötelezik. Ezt követően az érintett vállalkozások szerződéses felelősségének különböző vonatkozásait vizsgálta.

141

Így a Bizottság pontosította, hogy a szóban forgó kikötések teljes körű hozzáférhetővé tétele három szempontból is sértheti az említett vállalkozások kereskedelmi érdekeit.

142

Először is, az érintett vállalkozás felelősségi korlátainak pontos ismerete lehetővé tenné, hogy vele szemben stratégiai magatartást tanúsítsanak, mivel a vállalkozás számos, visszaélésszerűen és indokolatlanul, kizárólag az oltóanyaga használatával összefüggő kártérítés céljából indított bírósági eljárás gazdasági következményeivel szembesülhet. Másodszor, az érintett vállalkozások tagállamok általi kártalanításra vonatkozó, különösen azokat a pontos feltételeket meghatározó kikötések teljes körű hozzáférhetővé tétele, amelyek mellett a tagállam általi kártalanítás kizárt, az érintett vállalkozás versenytársai előtt – ideértve az oltóanyagot nem gyártó versenytársakat is – elkerülhetetlenül feltárná az érintett vállalkozás felelősségi köreinek „gyenge pontjait”, és olyan versenyelőnyt biztosítana számukra, amelyet azok kihasználhatnának. Harmadszor, az érintett vállalkozás felelősségi korlátainak pontos ismerete a fogyasztók és a potenciális kereskedelmi partnerek körében fennálló általános jóhírnevére is hatással lenne. A Bizottság szerint ezek az indokok megmagyarázzák, hogy a kártalanításra vonatkozó kikötéstől való eltéréssel kapcsolatos egyes szövegrészek, nevezetesen azon feltételek, amelyek mellett az adott vállalkozás nem részesül kártalanításban, miért nem tehetők hozzáférhetővé. Ennek keretében példaként a 4. dokumentum I.12 kikötésében szereplő kitakarásokra hivatkozott.

143

Ezt követően a Bizottság jelezte, hogy a szerződéses felelősségre vonatkozó bizonyos kikötések az érintett vállalkozással kiértékelt és megtárgyalt kereskedelmi dimenzióval rendelkeznek, amelynek hozzáférhetővé tétele ez utóbbi vállalkozás versenytársai előtt a kapacitására és belső stratégiájára vonatkozó információkat tárna fel, különösen amennyiben ezek az információk lehetővé tennék azon költségek pontos megismerését, amelyeket a szerződés megszüntetése e vállalkozás számára okozhat. A Bizottság a kijelentéseit pontos kikötésekre vonatkozó példákkal szemléltette.

144

A Bizottság pontosította, hogy a kitakart információk kereskedelmi szempontból érzékenyek. Egyrészt ezen információk hozzáférhetővé tétele lehetővé tenné azon költségek pontos megismerését, amelyeket a szerződésszegés okozhat az érintett vállalkozások számára. Másrészt ezen információk hozzáférhetővé tétele hátrányosnak bizonyulhat az érintett vállalkozások szempontjából, mivel e vállalkozások versenytársai számára nagyon is reális képet adna a szóban forgó megállapodás alapján elért tényleges nyereségről, jóllehet a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában ugyanezek a vállalkozások harmadik országok vevőivel tárgyaltak a Covid19 elleni oltóanyagok szállítására vonatkozó szerződésekről, és e tekintetben a világpiacon verseny volt. A Bizottság kifejtette továbbá, hogy az érintett vállalkozások kereskedelmi érdekeivel való ezen esetleges összeütközés annál is inkább káros lenne, mivel bizonyos megállapodások, így különösen az 5. és 6. dokumentum teljesítése a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában küszöbön állt.

145

Végül a Bizottság hangsúlyozta, hogy ebben az összefüggésben az érintett vállalkozások tevékenységei szerinti világpiacot figyelembe kell venni a szóban forgó kikötések 1049/2001 rendelet alapján történő hozzáférhetővé tételével járó hatások értékelésekor. A Bizottság kifejtette, hogy a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó kivétel alkalmazhatóságának értékelése során különböző tényezőket vett figyelembe, többek között az egyes oltóanyaggyártók konkrét piaci helyzetét, jellemzőit, más kereskedelmi szereplőkkel való kapcsolatát, piaci és vállalati stratégiáit, valamint a nyilvánosságra hozott információk versenytársak általi felhasználásának lehetőségét. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy az érintett vállalkozásokkal kötött megállapodások teljes körű hozzáférhetővé tétele sértené e vállalkozások kereskedelmi érdekeit, lényegében a világpiaci versenyképességük veszélyeztetésével.

146

E megfontolásokból kitűnik, hogy a Bizottság magyarázatokkal szolgált a felelősségre és a kártalanításra vonatkozó kikötésekben szereplő információk kereskedelmi szempontból érzékeny jellegét illetően. Ugyanígy a Bizottság a jogilag megkövetelt módon kifejtette, hogy álláspontja szerint az említett kikötések teljes körű hozzáférhetővé tétele konkrétan és ténylegesen miként sérthetné – akár az egymás közötti, akár pedig a harmadik fél versenytársakkal szembeni viszonylatban – az érintett vállalkozások kereskedelmi érdekeit.

147

Ebből következik, hogy a megtámadott határozat indokolása lehetővé teszi a felperesek számára azon konkrét okok megértését, amelyek alapján a Bizottság a szóban forgó megállapodásokban részben kitakarta az érintett vállalkozások akár szerződéses, akár szerződésen kívüli felelősségére vonatkozó kikötéseket, valamint az érintett vállalkozások szerződésen kívüli felelősségével kapcsolatos jogvita esetén felmerülő esetleges kötelezettségek kapcsán a tagállamok általi esetleges kártalanításra vonatkozó kikötéseket, az uniós bíróság számára pedig azt, hogy a fenti 101. és 117. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében felülvizsgálja az említett kitakarások jogszerűségét.

148

Következésképpen a megtámadott határozat indoklásának e tekintetben való elégtelenségére vonatkozó kifogást el kell utasítani.

149

A Bizottság által a felelősségre és a kártalanításra vonatkozó kikötések részleges kitakarásának igazolása érdekében előadott indokok megalapozottságát illetően meg kell határozni, hogy a fenti 97., 99., 121. és 123. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően hihető magyarázatokkal szolgált‑e arra vonatkozóan, hogy a kitakart információkhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen sértheti az érintett vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmét, valamint hogy az állítólagos sérelem észszerűen előre láthatónak, és nem pusztán feltételezésen alapulónak tekinthető.

150

A jelen ügyben, amint az a fenti 143–145. pontban megállapításra került, a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság azért tagadta meg az érintett vállalkozások szerződéses felelősségére vonatkozó kikötésekhez való teljes körű hozzáférést, hogy ne kockáztassa a szóban forgó megállapodások teljesítésével kapcsolatban azonosított kockázatokra és az említett vállalkozások által e kockázatok tekintetében elfogadott pénzügyi küszöbértékekre vonatkozó, kereskedelmi szempontból állítólagosan érzékeny információk felfedését egy olyan időszakban, amelyet a Covid19‑oltóanyagok iránti fokozott kereslet jellemzett, és amelynek során a harmadik országbeli vásárlókkal folytatott tárgyalások folyamatban voltak, vagy legalábbis előre láthatóak voltak.

151

A szóban forgó megállapodások teljes változatának tanulmányozását követően a Törvényszék megállapítja, hogy az említett megállapodások megsértése, felmondása vagy felfüggesztése esetén az érintett vállalkozásokra háruló felelősségre vonatkozó kikötések eltérőek, különösen a késedelmes szállításokkal vagy a szállítás elmaradásával kapcsolatban. Egyébiránt a felperesek nem vitatják sem a Covid19‑oltóanyagok iránti fokozott kereslet kontextusát, sem azt a körülményt, hogy a harmadik országbeli vásárlókkal folytatott tárgyalások folyamatban voltak, vagy legalábbis előre láthatóak voltak.

152

Ebből következik, hogy a Bizottság helyesen állapította meg a megtámadott határozatban, hogy az említett kikötések teljes körű hozzáférhetővé tétele az érintett vállalkozások versenytársai, valamint harmadik személy vevők számára a költségtényezőkre, kapacitásaikra és belső stratégiáikra, valamint az elfogadott pénzügyi küszöbértékekre vonatkozó, kereskedelmi szempontból érzékeny információkat szolgáltathatna (lásd ebben az értelemben: 2022. október 12‑iSaure kontra Bizottság ítélet, T‑524/21, EU:T:2022:632, 99–102. pont).

153

A fentiekből következik, hogy megalapozottak a Bizottság által a megtámadott határozatban arra vonatkozóan adott magyarázatok, hogy az említett vállalkozások szerződéses felelősségére vonatkozó kikötések teljes körű hozzáférhetővé tételével kapcsolatban fennáll az érintett vállalkozások kereskedelmi érdekei védelme sérelmének észszerűen előre látható és nem feltételezésen alapuló kockázata.

154

Előzetesen meg kell állapítani, hogy a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1985. július 25‑i 85/374/EGK tanácsi irányelv (HL 1985. L 210., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 257. o.) 1. és 12. cikke szerint a gyártó felel a termék hibája által okozott kárért, és a felelőssége a károsult vonatkozásában nem korlátozható vagy zárható ki olyan rendelkezéssel, amely korlátozza a gyártó felelősségét vagy mentesíti a felelősség alól. Így, amint azt a Bizottság a tárgyaláson elismerte, a 85/374 irányelv módosításának hiányában sem a Bizottság, sem a tagállamok nem voltak jogosultak eltérni az említett irányelv rendelkezéseitől.

155

Egyébiránt a 85/374 irányelv egyetlen rendelkezése sem tiltja, hogy valamely harmadik személy – a jelen esetben a tagállam – visszatérítse azt a kártérítést, amelyet a gyártó a termékének hibája miatt kifizetett.

156

A Törvényszék megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság és a tagállamok közötti, a Covid19 elleni oltóanyagok beszerzéséről szóló, 2020. június 16‑i megállapodás 6. cikkének harmadik bekezdését 2020. szeptember 7‑én tették közzé a Bizottság honlapján, és az 1. dokumentum kivételével teljes egészében hozzáférhetővé tették a szóban forgó megállapodások mellékleteként. Ez a rendelkezés az érintett vállalkozásoknak a gazdasági költségek – azaz az esetleges kártérítések – tagállamok általi megtérítésének mechanizmusát írja elő, amely költségek általában az említett vállalkozásokat terhelnék az oltóanyagaikért való felelősségük címén. Hasonlóképpen, a fenti 3. pontban említett COM(2020) 245 final közlemény szerint ez a mechanizmus „biztosítási kötvényhez” hasonlatos, amely a gyógyszeriparra háruló kockázat egy részét a hatóságokra hárítja, cserébe pedig méltányos és megfizethető hozzáférést biztosít a tagállamoknak a majdani oltóanyaghoz.

157

A fentiekből következik, hogy egyrészt az érintett vállalkozások tagállamok általi kártalanításának mechanizmusa egyáltalán nem érinti az említett vállalkozások 85/374 irányelv alapján fennálló jogi felelősségének rendszerét, másrészt pedig ez az információ már a hozzáférés iránti első kérelem benyújtásának és a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában köztudomású volt.

158

A szóban forgó megállapodások teljes változatának tanulmányozását követően a Törvényszék megállapítja, hogy bár az előzetes beszerzési megállapodások és a beszerzési megállapodások mindegyike tartalmaz kártalanításra vonatkozó kikötést, a Bizottság és a tagállamok közötti, a Covid19 elleni oltóanyagok beszerzéséről szóló, 2020. június 16‑i megállapodás 6. cikkében előírtakhoz hasonlóan, az említett kikötések részletes tartalma nem azonos. Ennek keretében a Törvényszék rámutat arra, hogy különbségek vannak egyrészt azon konkrét helyzeteket illetően, amelyekben a megállapodás szerint a tagállam általi kártalanítás nem alkalmazandó, az említett helyzetek többsége összességében mégis hasonló a szóban forgó megállapodásokban, másrészt az esetleges kártalanítás időbeli vagy tárgyi hatályát illetően, harmadrészt pedig az esetleges kártérítési igényekkel szembeni védekezés és az esetleges kártalanítás végrehajtásának részletes szabályait illetően.

159

E pontosításokat követően azt kell még meghatározni, hogy a Bizottság jogosan tagadta‑e meg a kártalanításra vonatkozó kikötések szélesebb körű vagy akár teljes körű hozzáférhetővé tételét.

160

E tekintetben nem fogadható el a megtámadott határozatban hivatkozott első indok, vagyis az, hogy az érintett vállalkozás felelősségi korlátainak pontos ismerete lehetővé tenné, hogy vele szemben stratégiai magatartást tanúsítsanak, mivel a vállalkozás számos, visszaélésszerűen és indokolatlanul, kizárólag az oltóanyaga használatával összefüggő kártérítés céljából indított bírósági eljárás gazdasági következményeivel szembesülhet.

161

Ugyanis, még ha valamely társaság kártérítési kereseteknek való kitettsége kétségtelenül magas költségekkel is járhat, akár a gazdasági erőforrások, az idő vagy a személyi állomány tekintetében, akár abban az esetben is, ha az ilyen kereseteket később mint megalapozatlanokat elutasítják, a hibás oltóanyag miatt esetlegesen kárt szenvedett harmadik személyek azon joga, hogy felelősség megállapítása iránti keresetet nyújtsanak be az érintett vállalkozásokkal szemben, a 85/374 irányelvet átültető nemzeti jogszabályokon alapul. E jogorvoslathoz való jog független a kártalanításra vonatkozó kikötések fennállásától és tartalmától.

162

Ezenkívül az érintett vállalkozásoknak az ilyen kártérítési keresetek elkerüléséhez fűződő érdeke abban az esetben, ha ténylegesen hibás oltóanyagot gyártottak és hoztak forgalomba, nem minősíthető kereskedelmi érdeknek, és semmi esetre sem minősül védelemre méltó érdeknek, tekintettel különösen arra, hogy bármely személynek joga van kártérítést követelni a hibás termék által neki okozott kárért (lásd analógia útján: 2011. december 15‑iCDC Hydrogene Peroxide kontra Bizottság ítélet, T‑437/08, EU:T:2011:752, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanígy nem minősül az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése alapján védett érdeknek a bírósági eljáráshoz kapcsolódó magasabb költségeknek kitettség elkerülésére irányuló szándék (lásd ebben az értelemben: 2019. június 28‑iIntercept Pharma és Intercept Pharmaceuticals kontra EMA ítélet, T‑377/18, nem tették közzé, EU:T:2019:456, 55. és 56. pont).

163

Ezenfelül a megtámadott határozat nem tartalmaz egyetlen olyan elemet sem, amelyből arra lehetne következtetni, hogy az érintett vállalkozások kártalanítási mechanizmusának szélesebb körű hozzáférhetővé tétele az e vállalkozásokkal szemben benyújtott keresetek alapjául szolgálhatna. Az ilyen keresetek célja ugyanis mindig az, hogy az oltóanyaggyártót az elszenvedett kár megtérítésére kötelezzék, függetlenül attól, hogy végeredményben mely szervezet viseli a kártérítési költségeket.

164

E körülmények között a Törvényszék úgy véli, hogy a megtámadott határozatban a kártalanításra vonatkozó kikötés szélesebb körű hozzáférhetővé tételének megtagadására felhozott első indok nem bizonyítja – amint azt a fenti 99. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat megköveteli – az érintett vállalkozások kereskedelmi érdekei szempontjából előre látható, és nem pusztán feltételezésen alapuló kockázat fennállását.

165

A megtámadott határozatban a kártalanításra vonatkozó – különösen a tagállam általi kártalanítás kizártságát megalapozó pontos feltételeket meghatározó – kikötések teljes körű hozzáférhetővé tételének megtagadása érdekében hivatkozott második indok az, hogy az ilyen hozzáférhetővé tétel az érintett vállalkozás versenytársai előtt – ideértve az oltóanyagot nem gyártó versenytársakat is – elkerülhetetlenül feltárná a felelősségi körök „gyenge pontjait”, és olyan versenyelőnyt biztosítana számukra, amelyet például hirdetésekben és összehasonlító reklámokban kihasználhatnának.

166

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a kártalanításra vonatkozó kikötéseknek a szóban forgó megállapodásokba történő beépítésének indoka, vagyis az oltóanyagok kifejlesztéséhez szükséges idő lerövidítése miatt az érintett vállalkozásoknál felmerülő kockázatok ellentételezése, a megtámadott határozat elfogadását megelőzően nyilvánosságra került.

167

Ezenkívül valamennyi szóban forgó megállapodás tartalmaz kártalanításra vonatkozó kikötést, amely egyébiránt összességében hasonlóan sorolja fel azokat a konkrét helyzeteket, amelyekben az érintett vállalkozásnak a tagállam általi kártalanítása kizárt.

168

Mivel valamennyi érintett vállalkozás meghatározott és jogszerű okból részesült a kártalanításra vonatkozó kikötés előnyeiből, a megtámadott határozatban semmi nem utal arra, hogy a kártalanításra vonatkozó kikötés szélesebb körű hozzáférhetővé tétele esetén az érintett vállalkozások kereskedelmi érdekei sérelmének veszélye – különösen azáltal, hogy az említett vállalkozásoknak versenyelőnyt biztosított – a határozat elfogadásának időpontjában észszerűen előre látható, és nem pusztán feltételezésen alapuló lett volna.

169

E körülmények között a Törvényszék úgy véli, hogy a megtámadott határozatban a kártalanításra vonatkozó kikötés szélesebb körű hozzáférhetővé tételének megtagadására felhozott második indok nem bizonyítja – amint azt a fenti 99. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat megköveteli – az érintett vállalkozások kereskedelmi érdekei szempontjából előre látható, és nem pusztán feltételezésen alapuló kockázat fennállását.

170

Ami a megtámadott határozatban a kártalanításra vonatkozó – különösen a tagállam általi kártalanítás kizártságát megalapozó feltételeket meghatározó – kikötés teljes körű hozzáférhetővé tételének megtagadása érdekében hivatkozott harmadik indokot, vagyis azt illeti, hogy az érintett vállalkozások felelősségi korlátainak pontos ismerete hatással lenne a fogyasztók és a potenciális kereskedelmi partnerek körében fennálló jóhírnevére, meg kell jegyezni, hogy a felperesek érvelésével ellentétben valamely vállalkozás jóhírnevének sérelme bizonyosan sérti a vállalkozás kereskedelmi érdekeit, mivel a piacon tevékenykedő bármely gazdasági szereplő jóhírneve alapvető fontosságú a piacon folytatott gazdasági tevékenységének végzése szempontjából (lásd ebben az értelemben: 2018. december 5‑iFalcon Technologies International kontra Bizottság ítélet, T‑875/16, nem tették közzé, EU:T:2018:877, 51. és 53. pont).

171

Mindazonáltal a fenti 166–168. pontban kifejtettekkel azonos okok miatt a megtámadott határozat nem tartalmaz egyetlen olyan elemet sem, amely alapján észszerűen arra lehetne következtetni, hogy a kártalanításra vonatkozó kikötés szélesebb körű hozzáférhetővé tétele esetén az érintett vállalkozások kereskedelmi érdekei, különösen jóhírnevük sérelmének kockázata a határozat elfogadásának időpontjában észszerűen előre látható, és nem pusztán feltételezésen alapuló lett volna.

172

E körülmények között a Törvényszék úgy véli, hogy a megtámadott határozatban a kártalanításra vonatkozó kikötés szélesebb körű hozzáférhetővé tételének megtagadására felhozott harmadik indok nem bizonyítja – amint azt a fenti 99. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat megköveteli – az érintett vállalkozások kereskedelmi érdekei szempontjából előre látható, és nem pusztán feltételezésen alapuló kockázat fennállását.

173

A fentiekre tekintettel a második jogalap második részének második kifogása megalapozott a szóban forgó megállapodások kártalanításra vonatkozó kikötései tekintetében.

174

Ebből következik, hogy a második jogalap második része második kifogásának részben helyt kell adni a kártalanításra vonatkozó kikötések tekintetében, és azt részben el kell utasítani az érintett vállalkozások szerződéses felelősségére vonatkozó kikötések tekintetében.

175

Harmadik kifogásukban a felperesek azt vitatják, hogy a megtámadott határozat indokolása elegendő és megalapozott volt ahhoz, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében előírt, a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó kivétel alapján igazolja az érintett vállalkozások gyártási hálózati partnereinek és alvállalkozóinak listájára vonatkozó információkhoz való hozzáférés megtagadását.

176

A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

177

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság jelezte, hogy a gyártóüzem konkrét helyének, vagy egy adott feladathoz egy adott alvállalkozó igénybevételének meghatározása az érintett vállalkozások belső kereskedelmi stratégiájába tartozik, és pontos gazdasági döntés eredménye. Az említett üzemek kiléte, valamint az érintett vállalkozással fennálló gazdasági vagy ipari kapcsolatuk nem került nyilvánosságra. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy valamennyi szóban forgó megállapodás alvállalkozókra vonatkozó mellékleteinek hozzáférhetővé tétele az érintett vállalkozások ipari kapacitásainak fontos elemeit tárná fel a vállalkozások versenytársai előtt, és károsíthatná az oltóanyag gyártására vonatkozó ipari képességeiket, vagy akár gazdasági okokból megakadályozná a megkötött megállapodások teljes körű teljesítését.

178

A felperesek állításával ellentétben a Bizottság így elegendő magyarázatot adott az érintett vállalkozások gyártási hálózati partnereinek és alvállalkozóinak listájára vonatkozó információk kereskedelmi szempontból érzékeny jellegére vonatkozóan, így a felpereseknek a megtámadott határozat indokolásának e tekintetben való elégtelenségére vonatkozó kifogását el kell utasítani.

179

A Törvényszék, miután megtekintette a szóban forgó megállapodások teljes változatait, megállapítja, hogy azok eltérő részletességgel ismertetik az érintett vállalkozások különböző alvállalkozóinak vagy partnereinek kilétét és helyét, valamint adott esetben a felsorolt egységek közötti feladatmegosztást. Ezenkívül néhány esetben a beszerzési megállapodás szakaszában az előzetes beszerzési megállapodáshoz képest változtatásokra, mint például az üzemek vagy partnerek kiegészítésére, illetve megváltoztatására került sor.

180

Következésképpen a Bizottság helyesen állapította meg a megtámadott határozatban, hogy a szóban forgó megállapodásokban kitakart, a gyártási hálózati partnerek listájára és az érintett vállalkozások alvállalkozóira vonatkozó információk a kereskedelmi kapcsolataik, és végső soron a kapacitásuk, valamint ipari és kereskedelmi stratégiájuk körébe tartoznak.

181

Márpedig, amint arra a fenti 100. pont emlékeztetett, a kereskedelmi érdekeknek az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése első franciabekezdésének megfelelően biztosítandó védelem kiterjedhet az ilyen információkra.

182

Ezenfelül, amint arra a Bizottság lényegében rámutat, nem zárható ki, hogy az érintett vállalkozások által a gyártási hálózati partnereikkel és alvállalkozóikkal kialakított kereskedelmi kapcsolatok kereskedelmi értékkel bíró szinergiát hoztak létre, és hogy az e kapcsolatokra vonatkozó név szerinti adatok hozzáférhetővé tétele sértheti az érintett személyek kereskedelmi érdekeit vagy sértheti a tisztességes versenyt (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2022. november 17‑iAntea Polska és társai ítélet, C‑54/21, EU:C:2022:888, 79. pont).

183

Egyébiránt a szóban forgó megállapodásokban szereplő információk nem tekintendők elavultnak (lásd ebben az értelemben: 2015. július 7‑iAxa Versicherung kontra Bizottság ítélet, T‑677/13, EU:T:2015:473, 154. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. július 12‑iRATP kontra Bizottság végzés, T‑250/18 R, nem tették közzé, EU:T:2018:458, 55. és 57. pont). Ezek az információk ugyanis kevesebb mint két évre nyúltak vissza, és amint az a Bizottság által pervezető intézkedés címén feltett kérdésre adott válaszból kitűnik, a szóban forgó megállapodások többségének teljesítése a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában még mindig folyamatban volt.

184

Végül a felperesek nem vitatják sem azt, hogy az érintett vállalkozások nagy fokú versenyben működnek, sem pedig a Covid19 elleni oltóanyagok iránti fokozott keresletet.

185

A fentiekből következik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban helyesen vélte úgy, hogy a gyártási hálózati partnerek és alvállalkozók listájának teljes hozzáférhetővé tétele az érintett vállalkozások versenytársai számára ipari kapacitásaikra vonatkozó, kereskedelmi szempontból érzékeny információkat szolgáltathat (lásd ebben az értelemben: 2022. szeptember 7‑iSaure kontra Bizottság ítélet, T‑651/21, nem tették közzé, EU:T:2022:526, 108. és 109. pont; 2022. október 12‑iSaure kontra Bizottság ítélet, T‑524/21, EU:T:2022:632, 99–102. pont).

186

A fentiekből következik, hogy megalapozottak a Bizottság által a megtámadott határozatban arra vonatkozóan adott magyarázatok, hogy az érintett vállalkozások gyártási hálózati partnerei és alvállalkozói listájának teljes körű hozzáférhetővé tételével kapcsolatban fennáll az érintett vállalkozások kereskedelmi érdekei védelme sérelmének észszerűen előre látható és nem feltételezésen alapuló kockázata.

187

A fentiekre tekintettel a második jogalap második részében szereplő harmadik kifogást el kell utasítani.

188

A fenti 65–92. és 154–174. pontokban kifejtett okokból a második jogalap első részének és a második jogalap második részében szereplő második kifogásnak helyt kell adni, és a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni az összeférhetetlenségi nyilatkozatokhoz és a kártalanításra vonatkozó kikötésekhez való hozzáférés részleges megtagadása tekintetében, a második jogalapot pedig a többi rész tekintetében el kell utasítani.

189

Harmadik jogalapjuk alátámasztására a felperesek előadják, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmüket olyan nyomós közérdek igazolja, amely kifejezetten indokolhatja a kitakart érzékeny információk hozzáférhetővé tételét. A felperesek különösen az Unió jó kormányzásának elvére és az átláthatóság elvére hivatkoznak, ami különös nyomatékkal bír, mivel a kért dokumentumok az alapvető jogaik megsértésével kapcsolatosak. Emellett az uniós közbeszerzésre irányadó alapelvekre, valamint a tisztességes eljáráshoz, a megfelelő ügyintézéshez és a személyi sérthetetlenséghez való jogra is hivatkoznak. A felperesek azt kérik, hogy értékelhessék és ellenőrizhessék a szóban forgó szerződések tárgyalásáért és odaítéléséért felelős intézményi szereplők gyakorlatát, ellenőrizhessék e szerződések jogszerűségét, biztosíthassák a Bizottság által lekötött közpénzek megfelelő felhasználását, és szabad és tájékozott módon adhassák hozzájárulásukat a védőoltásokhoz. Arra hivatkoznak, hogy sok állampolgár vonakodik az oltástól, hogy a tagállamok által közegészségügyi okokból bevezetett, a szabad mozgásra vonatkozó korlátozások miatt kénytelenek beoltatni magukat, valamint hogy a megfelelő tájékoztatás és az orvosi eljáráshoz való hozzájárulás megadása céljából kívánnak a szóban forgó szerződésekhez hozzáférni.

190

A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

191

E tekintetben a Törvényszék előzetesen megjegyzi, hogy a harmadik jogalap vizsgálata csak a szóban forgó szerződésekre vonatkozik, nevezetesen azokra a dokumentumokra, amelyekről a Bizottság megállapította, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében említett kivétel hatálya alá tartoznak.

192

Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő rendelkezések ugyanis nem írják elő a magánélettel és az egyén sérthetetlenségével kapcsolatos közérdeknek valamely nyomós közérdekkel való mérlegelését (2015. július 15‑iDennekamp kontra Parlament ítélet, T‑115/13, EU:T:2015:497, 62. pont). Következésképpen a harmadik jogalap nem érinti a második jogalap első részében tárgyalt összeférhetetlenségi nyilatkozatokat.

193

Másrészt a Törvényszék rámutat, hogy a második jogalap második részében szereplő második jogalapnak részben helyt kell adni, mivel a kártalanításra vonatkozó kikötések szélesebb körű hozzáférhetővé tételének megtagadására vonatkozó indokok nem bizonyítják az érintett vállalkozások kereskedelmi érdekei sérelmének előre látható és nem pusztán feltételezésen alapuló kockázatának fennállását, megsértve ezzel az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdését. Ebből következik, hogy a harmadik jogalap vizsgálata nem érinti a megtámadott határozat e vonatkozását.

194

Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének utolsó tagmondatával összhangban az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel hátrányosan befolyásolná többek között a természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeinek védelmét, „kivéve, ha a közzétételhez [helyesen: hozzáférhetővé tételhez] nyomós közérdek fűződik”. Ebből következik, hogy az uniós intézmények nem tagadhatják meg a dokumentumhoz való hozzáférést, ha a dokumentum hozzáférhetővé tételét nyomós közérdek indokolja, még akkor sem, ha az hátrányosan befolyásolja a természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeinek védelmét.

195

Ebben az összefüggésben egyensúlyt kell teremteni egyrészről az érintett dokumentum hozzáférhetővé tételének mellőzésével védeni kívánt különleges érdek, másrészről pedig különösen az e dokumentum hozzáférhetővé tételéhez fűződő közérdek között, tekintettel azokra az előnyökre, amelyek – amint azt az 1049/2001 rendelet (2) preambulumbekezdése pontosítja – a nagyobb átláthatóságból származnak, vagyis hogy a polgárok még inkább részt vehetnek a döntéshozatali folyamatban, valamint biztosítva van a polgárok irányában az igazgatás nagyobb legitimációja, hatékonysága és felelőssége a demokratikus rendszerben (2010. október 21‑iAgapiou Joséphidès kontra Bizottság és EACEA ítélet, T‑439/08, nem tették közzé, EU:T:2010:442, 136. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. február 5‑iPTC Therapeutics International kontra EMA ítélet, T‑718/15, EU:T:2018:66, 107. pont).

196

A kérelmező feladata, hogy konkrétan hivatkozzon az érintett dokumentumok hozzáférhetővé tételét igazoló nyomós közérdeket megalapozó körülményekre (lásd: 2013. november 14‑iLPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. július 16‑iClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑612/13 P, EU:C:2015:486, 90. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Annak kell bizonyítania az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének utolsó tagmondata értelmében vett nyomós közérdek fennállását, aki arra hivatkozik (2014. szeptember 25‑iSpirlea kontra Bizottság ítélet, T‑306/12, EU:T:2014:816, 97. pont).

197

Ebben az összefüggésben a hozzáférhetővé tétel megtagadásának valamely okával szemben fellépni kívánó személynek egyrészt olyan közérdek fennállására kell hivatkoznia, amely alkalmas arra, hogy felülírja ezt az okot, másrészt pontosan be kell bizonyítania, hogy az adott esetben az érintett dokumentumok hozzáférhetővé tétele konkrét módon hozzájárulna e közérdek védelmének olyan mértékű biztosításához, hogy az átláthatóság elve elsőbbséget élvezzen a hozzáférhetővé tétel megtagadására okot adó érdekek védelmével szemben (lásd ebben az értelemben: 2019. május 21‑iPint kontra Bizottság végzés, C‑770/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:436, 18. pont), vagyis jelen esetben az érintett vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmével szemben.

198

A valamely dokumentum hozzáférhetővé tételét igazolni képes nyomós közérdeknek nem feltétlenül kell eltérnie az 1049/2001 rendelet alapjául szolgáló elvektől. Mindazonáltal ennyire általános megfontolások alapján nem lehet megállapítani, hogy az adott helyzetben az átláthatóság elve olyan különös nyomatékkal bír, amely megelőzheti a szóban forgó dokumentumok hozzáférhetővé tételének megtagadását igazoló okokat (lásd: 2013. november 14‑iLPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EU:C:2013:738, 92. és 93. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. július 16‑iClientEarth kontra Bizottság ítélet, C‑612/13 P, EU:C:2015:486, 92. és 93. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

199

A megerősítő kérelemben a felperesek a kért dokumentumok hozzáférhető tételét igazoló nyomós közérdekre hivatkoztak, amely lényegében az „EUMSZ 15. cikk szerinti, az Unió működését meghatározó jó kormányzás” által feltételezett átláthatóságon alapul. Az egészségügyi vészhelyzetre tekintettel a közérdek elsőbbséget élvez az érintett vállalkozások kereskedelmi érdekeivel szemben.

200

A megtámadott határozatban, amelyben a Bizottság szélesebb körű hozzáférést biztosított a korábban hozzáférhetővé tett 1., 3–6., 8. és 9. dokumentumhoz, valamint részleges hozzáférést biztosított kitakart formában az addig hozzáférhetővé nem tett 2., 7. és 10–13. dokumentumhoz, a Bizottság jelezte, elismeri a Covid19‑világjárványhoz kapcsolódó vészhelyzetet, hogy egyetért a nyilvánosságnak az oltóanyagok beszerzésével kapcsolatos intézkedésekbe vetett bizalmának jelentőségével, és elismeri az átláthatóság megkövetelt magas szintjét. A Bizottság azonban megállapította, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy szükség van az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése alapján kitakart, kereskedelmi szempontból érzékeny információk hozzáférhetővé tételére. A jó kormányzásra és az átláthatóságra vonatkozó érvek általános jellegűek. Emlékeztetett arra, hogy az átláthatóság biztosítása érdekében rendszeresen közölt információkat az érintett vállalkozásokkal folytatott tárgyalások állásáról, valamint a megtett lépésekről, beleértve a Parlament felé tett lépéseket is. Kifejtette, hogy egyeztetett az érintett vállalkozásokkal annak érdekében, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférést biztosítsa a szóban forgó megállapodásokhoz. Hangsúlyozta azonban, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés joga nem általános és abszolút jog. Ezt követően emlékeztetett arra, hogy általános megfontolások – ideértve az emberi egészség védelmével kapcsolatos megfontolásokat is – nem elegendőek a nyomós közérdek igazolásához, azon konkrét, azt igazoló indokok pontosítása nélkül, hogy a hozzáférhetővé tétel milyen mértékben szolgálná ezt a közérdeket. Pontosította, hogy nem tudott semmilyen olyan közérdeket azonosítani, amely elsőbbséget élvezne az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése által védett köz‑ és magánérdekkel szemben. Végül úgy vélte, hogy az a tény, hogy a szóban forgó megállapodások közigazgatási eljárással, nem pedig jogalkotási aktusokkal kapcsolatosak, megerősíti azt a következtetést, amely szerint semmilyen nyomós közérdek nem igazolja a kitakart részek hozzáférhetővé tételét.

201

A jelen ügyben a Bizottság értékelése nem minősül téves jogalkalmazásnak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése tekintetében.

202

A felperesek ugyanis megerősítő kérelmükben csak az átláthatóságra és a jó kormányzásra vonatkozó általános megfontolásokra hivatkoztak. Ezek a megfontolások azonban nem alkalmasak annak megállapítására, hogy az átláthatósághoz fűződő érdek a jelen ügyben olyan különös nyomatékkal bírt, amely megelőzhette volna a szóban forgó szerződések kitakart részeinek hozzáférhető tételének megtagadását igazoló okokat.

203

Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem tagadta az oltóanyagok beszerzésével és a szóban forgó megállapodásokkal kapcsolatos információk megismeréséhez fűződő közérdek fennállását, de a megtámadott határozatban úgy értékelte, hogy ezt az érdeket kielégítették az átláthatóság biztosítása érdekében tett különböző lépések, többek között a tárgyalások előrehaladtára vonatkozó naprakész információk közzététele, valamint a Parlament szóban és írásban történő tájékoztatása. Azt is meg kell állapítani, hogy a kitakart információk nem tartalmaznak az oltóanyagok hatékonyságára és biztonságosságára vonatkozó olyan tudományos információkat, amelyek a nyilvánosságnak az oltóanyagok használatával kapcsolatos esetleges aggályaira választ adnának.

204

Ezt a következtetést nem kérdőjelezik meg a felpereseknek a kiigazítási beadványukban előadott érvei.

205

Először is, a felperesek állításával ellentétben a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság megvizsgálta a nyomós közérdek fennállásának kérdését, mivel a határozat 3. pontja e kérdéssel foglalkozik.

206

Másodszor, amennyiben a felperesek a megerősítő kérelemben azzal érveltek, hogy a szóban forgó szerződések teljes hozzáférhető tételét nyomós közérdek indokolja, a felperesek feladata lett volna, hogy konkrétan hivatkozzanak az ilyen hozzáférhetővé tételt igazoló körülményekre. A felperesek azon érvelése, hogy a Bizottságnak hivatalból kellett volna megvizsgálnia az ilyen érdek fennállását, még akkor is, ha ők nem hivatkoztak rá, nem kérdőjelezheti meg ezt a megállapítást.

207

Igaz, az 1049/2001 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése, amely az e rendelet szerinti dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmekre vonatkozó gyakorlati szabályokat határozza meg, úgy rendelkezik, hogy „[a] kérelmező nem köteles megindokolni a kérelmét”. Ha azonban a hozzáférés iránti kérelmet fogadó intézmény megállapítja, hogy a szóban forgó hozzáférhetővé tétel hátrányosan befolyásolhatja az említett rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében felsorolt érdekek valamelyikének védelmét, ahogyan azt a Bizottság az első kérelemre adott válaszában tette, akkor a kérelmezőnek, aki a nyomós közérdek fennállására hivatkozva azt kívánja, hogy az érintett intézmény vizsgálja felül álláspontját, a fenti 196. és 197. pontban említettek szerint érveket kell előterjesztenie e tekintetben.

208

Harmadszor, ami a felperesek azon általános állításait illeti, hogy a szóban forgó szerződések odaítéléséért felelős intézményi szereplők gyakorlatát és e szerződések jogszerűségét kívánják ellenőrizni, valamint a Bizottság által lekötött közpénzek megfelelő felhasználását kívánják biztosítani, a felperesek nem fejtik azokat a konkrét okokat, amelyek a jelen esetben a szóban forgó szerződések szélesebb körű hozzáférhetővé tételét igazolnák. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy nem a felperesek feladata annak megállapítása, hogy milyen mértékben tartották be a szerződések odaítélésére vonatkozó uniós jogot, illetve a belga jogot, amely a szóban forgó szerződésekre irányadó jog. Az sem a feladatuk, hogy biztosítsák az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét. Az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18‑i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 193., 1. o.; helyesbítés: HL 2019. L 60., 36. o.), valamint a 2020/521 rendelettel módosított 2016/369 rendelet, továbbá a szóban forgó szerződések ugyanis olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek felhatalmazzák a Bizottságot, az Európai Számvevőszéket és az Európai Ügyészséget, hogy saját hatáskörüknek megfelelően ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezzenek. A felperesek továbbá nem magyarázzák meg, hogy a kitakart, kereskedelmi szempontból érzékeny információk hozzáférhetővé tétele hogyan tenné lehetővé számukra, hogy megalapozott véleményt alkossanak a Covid19 elleni oltóanyagokra vonatkozó szerződések közös odaítéléséről vagy a közpénzek felhasználásáról, amikor ugyanezen információk felhasználhatók az érintett vállalkozások vagy akár a Bizottság és a tagállamok ellen a későbbi beszerzési szerződésekkel kapcsolatban. Ebből következik, hogy a felperesek nem bizonyították pontosan, hogy a kitakart információk hozzáférhetővé tétele konkrétan hogyan járulna hozzá az általuk hivatkozott érdekek védelmének biztosításához.

209

Negyedszer, amennyiben a felperesek lényegében azt állítják, hogy a szóban forgó szerződések szélesebb körű hozzáférhetővé tétele szükséges lenne ahhoz, hogy a felperesek megfelelő tájékoztatást kapjanak, és hogy tájékozott módon járulhassanak hozzá a Covid19 elleni védőoltáshoz, azon túlmenően, hogy ezek az állítások általános jellegűek, azon a feltételezésen alapulnak, hogy a szóban forgó szerződések kitakart részei olyan tudományos információkat tartalmaznak, amelyek alkalmasak arra, hogy az oltóanyagok alkalmazásával kapcsolatos esetleges közérdekű aggályokat eloszlassák. Márpedig a fenti 202. pontban foglaltak szerint ez nem így van, és a fenti 126. pontban foglaltak szerint az érintett vállalkozásoknak a forgalombahozatali engedélyekben meghatározott valamennyi feltételt be kell tartaniuk. Következésképpen nem állapítható meg, hogy a felperesek bizonyították volna, hogy a kitakart információk hozzáférhetővé tétele konkrét módon hozzájárulna az általuk hivatkozott közérdek védelmének biztosításához.

210

Ötödször, el kell utasítani a felperesek azon érvelését, hogy az átláthatóság azért bír különös nyomatékkal, mert a szóban forgó szerződésekkel megsértették alapvető jogaikat. E szerződések ugyanis nem írják elő sem a Covid19 elleni védőoltás beadásának kötelezettségét, sem pedig a tagállamok által közegészségügyi okokból bevezetett, a szabad mozgásra vonatkozó korlátozások feloldásának feltételeként a védőoltás igazolására vonatkozó kötelezettséget sem. E tekintetben ugyanis az ilyen irányú kötelezettségek kizárólag a tagállamok nemzeti jogából erednek (lásd ebben az értelemben: 2022. április 29‑iAbenante és társai kontra Parlament és Tanács végzés, T‑527/21, nem tették közzé, EU:T:2022:278, 22. és 23. pont).

211

Végül, amennyiben a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság tevékenysége felett demokratikus ellenőrzést kívánnak gyakorolni – amint azt a Bizottság a megtámadott határozatban megállapította –, a Bizottság közigazgatási tevékenysége nem igényel ugyanolyan széles körű hozzáférést a dokumentumokhoz, mint valamely uniós intézmény jogalkotói tevékenysége (lásd analógia útján: 2010. június 29‑iBizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ítélet, C‑139/07 P, EU:C:2010:376, 60. pont; 2014. február 27‑iBizottság kontra EnBW ítélet, C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 91. pont).

212

Márpedig a jelen ügyben a szóban forgó szerződések közigazgatási tevékenység részét képezik.

213

Ilyen körülmények között a Bizottság a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában téves jogalkalmazás nélkül hivatkozott az érintett vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmére vonatkozó kivételre, ugyanakkor, amint az az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (7) bekezdéséből kitűnik, e kivétel nem korlátlan ideig, hanem csak addig alkalmazandó, amíg a védelem a szóban forgó dokumentum tartalma alapján indokolt (lásd ebben az értelemben: 2010. január 26‑iInternationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ítélet, C‑362/08 P, EU:C:2010:40, 56. és 57. pont).

214

Ebből következik, hogy a fenti 191–193. pontokban körülírt harmadik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

215

Negyedik jogalapjuk alátámasztására a felperesek előadják, hogy a Bizottság által hozott intézkedések sértik az arányosság elvét.

216

A Bizottság arra a következtetésre jut, hogy ezeket az állításokat el kell utasítani.

217

A jelen ügyben a fenti 85–92. és 193. pontokban kifejtett okok miatt a negyedik jogalap vizsgálata nem érinti sem az összeférhetetlenségi nyilatkozatokhoz, sem a szóban forgó szerződések kártalanításra vonatkozó kikötéseihez való hozzáférés részleges megtagadását.

218

Ami azt a kifogást illeti, hogy a Bizottság nem ellenőrizte, hogy a hozzáférhetővé tétel arányos volt‑e a felperesek érdekeinek sérelmével, emlékeztetni kell arra, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (6) bekezdése előírja, hogy ha a kivételek bármelyike a kért dokumentumnak csak részeit érinti, a dokumentum fennmaradó részeit hozzáférhetővé teszik, illetve hogy az e dokumentumhoz való részleges hozzáférés Bizottság általi vizsgálatát az arányosság elvére tekintettel kell elvégezni (lásd ebben az értelemben: 2001. december 6‑iTanács kontra Hautala, C‑353/99 P, EU:C:2001:661, 27. és 28. pont).

219

Az ítélkezési gyakorlat ugyanis azt hangsúlyozza, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdésének szövegéből következik, hogy az intézmény vagy szerv köteles megvizsgálni, hogy lehet‑e részleges hozzáférést biztosítani a hozzáférés iránti kérelemmel érintett dokumentumokhoz, kizárólag az említett kivételek hatálya alá tartozó adatokra korlátozva az esetleges megtagadást. Az intézmény vagy szerv köteles ilyen részleges hozzáférést biztosítani, ha az általa a dokumentumhoz való hozzáférés megtagadásával követett cél úgy is elérhető, ha ezen intézmény vagy szerv a védelmezni kívánt közérdeket esetlegesen sértő részek kitakarására szorítkozik (2013. szeptember 12‑iBesselink kontra Tanács ítélet, T‑331/11, nem tették közzé, EU:T:2013:419, 84. pont; lásd ebben az értelemben: 2001. december 6‑iTanács kontra Hautala ítélet, C‑353/99 P, EU:C:2001:661, 29. pont).

220

A megtámadott határozatban szereplő különböző dokumentumok részletes elemzése azt mutatja, hogy a Bizottság a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet az arányosság elvének szigorú betartásával vizsgálta, amely elvnek a dokumentumokhoz való hozzáférés területén való alkalmazását a fenti 218. és 219. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat ismertette.

221

A fentiekre tekintettel a fenti 217. pontban hivatkozott negyedik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

222

A fentiekre tekintettel a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben az az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontját megsértve megtagadja a szélesebb körű hozzáférést a közös tárgyalócsoport tagjai által aláírt összeférhetetlenségi nyilatkozatokhoz, és amennyiben az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdését megsértve megtagadja a kártalanításra vonatkozó kikötésekhez való szélesebb körű hozzáférést, a keresetet a többi rész tekintetében pedig el kell utasítani.

223

Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszéknek nem feladata, hogy átvegye a Bizottság szerepét, és megjelölje a dokumentumoknak azon részeit, amelyekhez teljes vagy részleges hozzáférést kellett volna biztosítani, az e vonatkozásban a jelen ítéletben felsorolt okokat az intézmény köteles az ítélet végrehajtása során és az EUMSZ 266. cikknek megfelelően figyelembe venni (lásd ebben az értelemben: 2006. július 6‑iFranchet és Byk kontra Bizottság ítélet, T‑391/03 és T‑70/04, EU:T:2006:190, 133. pont).

224

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Egyébiránt az eljárási szabályzat 137. cikke értelmében, ha az eljárás okafogyottá válik, a költségekről a Törvényszék szabad mérlegelése szerint határoz. Mivel a Bizottság lényegében pervesztes lett, a felperesek kérelmeinek megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)

a következőképpen határozott:

I. A jogvita előzményei

II. A felek kérelmei

III. A jogkérdésről

A. A felperesek kereshetőségi jogáról

B. A jogvita tárgyáról

C. Az ügy érdeméről

1. A dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemben megjelölt dokumentumok listájának hiányos voltára alapított első jogalapról

2. A Bizottság által a kért dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásának igazolására hivatkozott két kivétel alkalmazhatatlanságán alapuló második jogalapról

a) A második jogalapnak a magánélet és az egyén sérthetetlenségének védelmére vonatkozó kivétel (az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja) alkalmazhatatlanságán alapuló első részéről

b) A második jogalapnak a vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmére vonatkozó kivétel (az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése) alkalmazhatatlanságán alapuló második részéről

1) Az oltóanyagok tulajdonságaira és a minőség‑ellenőrzésre vonatkozó kikötésekhez való hozzáférés részleges megtagadásáról

i) A megtámadott határozat indokolásáról

ii) A megtámadott határozat indokolásának megalapozottságáról

2) A kártalanításra vonatkozó kikötésekhez való hozzáférés részleges megtagadásáról

i) A megtámadott határozat indokolásáról

ii) A megtámadott határozat indokolásának megalapozottságáról

– A szerződéses felelősségre vonatkozó kikötésekről

– A kártalanításra vonatkozó kikötésekről

3) Az érintett társaságok gyártási hálózati partnereinek és alvállalkozóinak listájához való hozzáférés megtagadásáról

c) A második jogalapra vonatkozó következtetés

3. A kért dokumentumokhoz való teljes körű hozzáférést igazoló nyomós közérdek fennállására alapított harmadik jogalapról

4. Az arányosság elvének megsértésére alapított negyedik jogalapról

IV. A költségekről