1)

A 2013/32/EU irányelv (1) 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdése előírja, hogy ha olyan egyéb hatósághoz folyamodnak nemzetközi védelemért, amelynek a nemzeti jog alapján nincs hatásköre a nyilvántartásba vételre, a tagállamok biztosítják, hogy a nyilvántartásba vételre a kérelmezést követő hat munkanapon belül sor kerüljön.

Úgy kell-e értelmezni, hogy a külföldi személyek őrizetbe vételére vagy ennek mellőzésére irányuló döntéshozatalra a spanyol nemzeti törvény alapján hatáskörrel rendelkező vizsgálóbírókat az egyik olyan „egyéb hatóságnak” kell tekinteni, [amely előtt] – anélkül, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem nyilvántartásba vételére hatáskörrel rendelkezne – a kérelmezők erre vonatkozó szándéknyilatkozatot tehetnek?

2)

Amennyiben a vizsgálóbíró ilyen hatóságnak minősül[,] [ú]gy kell-e értelmezni a 2013/32/EU irányelv 6. cikkének (1) bekezdését, hogy a vizsgálóbírónak tájékoztatnia kell a kérelmezőket arról, hogy hol és hogyan nyújthatják be a nemzetközi védelem iránti kérelmüket, és amennyiben a kérelmet benyújtják, azt meg kell küldenie a nemzeti törvény alapján a nemzetközi védelem iránti kérelem nyilvántartásba vételére és elbírálására hatáskörrel rendelkező szervnek, valamint a hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatóságnak, hogy a 2013/33/EU irányelv (2) 17. cikkében szereplő befogadási intézkedéseket biztosítsák a kérelmező számára?

3)

Úgy kell-e értelmezni a 2013/32/EU irányelv 26. cikkét és a 2013/33/EU irányelv 8. cikkét, hogy a harmadik országbeli állampolgárt csak akkor kell őrizetbe venni, ha fennállnak a 2013/33/EU irányelv 8. cikkének (3) bekezdése szerinti feltételek, mert a kérelmező a visszaküldés tilalma elvének védelme alatt áll onnantól fogva, hogy a vizsgálóbíró előtt megteszi a szóban forgó nyilatkozatot?