1)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 56. cikket, hogy a Bíróság által az állami szerencsejáték-monopólium esetére az állandó ítélkezési gyakorlatban megfogalmazott, a koncessziójogosult által folytatott tisztességtelen hirdetési gyakorlatok értékelése attól függ, hogy átfogóan vizsgálva a releváns időszakban ténylegesen sor került-e a szerencsejáték-piac növekedésére, vagy elegendő-e már az is, hogy a hirdetés célja a játékban való aktív részvétel ösztönzése, például azáltal, hogy a játékot ártalmatlan színben tüntetik fel, a játéknak a bevételek közérdekű tevékenységekre fordítása révén pozitív képet kölcsönöznek, vagy a játék vonzerejét olyan vonzó reklámüzenetekkel növelik, amelyek csábítóan jelentős nyereményeket helyeznek kilátásba?

2)

Úgy kell-e továbbá értelmezni az EUMSZ 56. cikket, hogy a monopolista hirdetési gyakorlatai fennállásuk esetén mindenképpen kizárják a monopóliumszabályozás koherenciáját, vagy magánszolgáltatók ilyen hirdetési tevékenységei esetén a monopolista is ösztönözhet a játékban való aktív részvételre, például azáltal, hogy a játékot ártalmatlan színben tünteti fel, a játéknak a bevételek közérdekű tevékenységekre fordítása révén pozitív képet kölcsönöz, vagy a játék vonzerejét olyan vonzó reklámüzenetekkel növeli, amelyek csábítóan jelentős nyereményeket helyeznek kilátásba?

3)

Köteles-e az olyan nemzeti bíróság, amelynek hatásköre keretében alkalmaznia kell az EUMSZ 56. cikket, saját döntési jogköréből adódóan e rendelkezések teljes érvényesüléséről gondoskodni azáltal, hogy a nemzeti jog minden, álláspontja szerint ellentétes rendelkezésének alkalmazását mellőzi, még ha e rendelkezések uniós joggal való összeegyeztethetőségét megerősítették is egy alkotmányjogi eljárásban?