—

Simon, Evers & Co GmbH képviseletében H. Henninger Rechtsanwalt,

—

a görög kormány képviseletében M. Tassopoulou és K. Boskovits, meghatalmazotti minőségben,

—

a portugál kormány képviseletében A. Coutinho da Silva és L. Inez Fernandes, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Unió Tanácsa képviseletében S. Boelaert, meghatalmazotti minőségben, segítője: A. Polcyn avocate,

—

az Európai Bizottság képviseletében T. Maxian Rusche, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1174/2005/EK rendelettel a Kínai Népköztársaságból származó kézi emelőkocsik és alapvető részegységeik behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vámnak a Thaiföldön feladott, akár Thaiföldről származóként, akár nem ilyenként bejelentett ugyanezen termék behozatalára történő kiterjesztéséről szóló, 2009. június 11‑i 499/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 151., 1. o.; a továbbiakban: vitatott rendelet) érvényességére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a Simon, Evers & Co. GmbH (a továbbiakban: Simon, Evers) és a Hauptzollamt Hamburg‑Hafen (a hamburgi kikötő fővámhivatala, a továbbiakban: Hauptzollamt) között az utóbbi által hozott, a Simon, Everst dömpingellenes vám fizetésére kötelező határozattal kapcsolatos jogvitában terjesztették elő.

3

A dömpingellenes intézkedések Európai Unió által történő alkalmazását szabályozó, az alapügy tényállásának megvalósulása időpontjában hatályos rendelkezéseket a 2004. március 8‑i 461/2004/EK tanácsi rendelettel (HL L 77., 12. o.) módosított, az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. március 22‑i 384/96/EK tanácsi rendelet (HL 1996 L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 45. o.; a továbbiakban: alaprendelet) tartalmazta.

4

Az alaprendelet „Az intézkedések kijátszása” című 13. cikke így rendelkezett:

„(1)   Az e rendelet alapján kivetett dömpingellenes vámok kiterjeszthetők a hasonló [...] termékek harmadik országokból érkező behozatalára [...], ha a hatályban levő intézkedéseket kijátsszák. [...]. A kijátszás a harmadik országok és a Közösség, vagy az intézkedések hatálya alá tartozó ország egyes vállalkozásai és a Közösség közötti kereskedelem szerkezetének olyan megváltozását jelenti, amely olyan gyakorlat, eljárás vagy munka eredményeként áll elő, amelynek a vám kivetésén kívül semmilyen más megfelelő magyarázata és gazdasági indoka nincs, továbbá amelynek hatása a hasonló termékek árait és/vagy mennyiségét illetően bizonyítottan kárt okoz vagy aláássa a vám javító hatását, és bizonyítékok vannak a dömpingre a hasonló termékek korábban megállapított rendes értéke vonatkozásában, szükség esetén a 2. cikk rendelkezéseivel összhangban.

[...]

(2)   A Közösségben vagy egy harmadik országban történő összeszerelési tevékenység akkor minősül a hatályban levő intézkedések kijátszásának, ha:

[...]

és

(3)   E cikk alapján a Bizottság kezdeményezésére vagy a tagállam, illetve az érdekelt fél kérelmére vizsgálatot kell indítani, ha a kérelem elegendő bizonyítékot tartalmaz az (1) bekezdésben megállapított tényezőkre vonatkozóan. A vizsgálatot a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően bizottsági rendelettel lehet megindítani, amelyben a vámhatóságot is utasítani lehet arra, hogy tegye kötelezővé az import nyilvántartásba vételét a 14. cikk (5) bekezdésének megfelelően vagy kérjen biztosítékot. A vizsgálatokat, amelyek lefolytatásához a vámhatóságok segítséget nyújthatnak, és amelyeket kilenc hónapon belül le kell zárni, a Bizottság folytatja le. Ha a végkövetkeztetésként megállapított tények az intézkedések kiterjesztését indokolják, erről a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően a Bizottság javaslatára a Tanács határoz. [...]

[…]”

5

Az alaprendelet 14. cikkének (6) bekezdése értelmében:

„A tagállamok minden hónapban jelentést terjesztenek a Bizottság elé a vizsgált és az intézkedések hatálya alá eső termékek importforgalmáról és az e rendelet alapján beszedett vámok összegéről.”

6

Az alaprendelet 18. cikke (1) és (6) bekezdésének szövege az alábbi:

„(1)   Azokban az esetekben, ha az érdekelt felek bármelyike megtagadja a szükséges információkhoz való hozzáférést, vagy azokat nem szolgáltatja az e rendeletben megszabott határidőn belül, illetve ha a vizsgálatot jelentősen hátráltatja, a rendelkezésre álló tények alapján átmeneti vagy végleges, megerősítő vagy nemleges ténymegállapítások tehetők. [...] Az érdekelt feleket tájékoztatni kell annak következményeiről, ha nem működnek együtt.

[...]

(6)   Ha valamelyik érdekelt fél nem, vagy csak részben működik együtt, és ezáltal lényeges információkat visszatart, előfordulhat, hogy számára az eredmény kevésbé lesz kedvező annál, mint abban az esetben, ha együttműködött volna”.

7

A Bizottság által 2003. április 1‑je és 2004. március 31. közötti időszakban lefolytatott vizsgálatot (a továbbiakban: eredeti vizsgálat) követően az Unió elfogadta a 2008. július 17‑i 684/2008/EK tanácsi rendelettel (HL L 192., 1. o.) módosított, a Kínai Népköztársaságból származó kézi emelőkocsik és alapvető részegységeik behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2005. július 18‑i 1174/2005/EK tanácsi rendeletet (HL L 189., 1. o., a továbbiakban: 1174/2005 rendelet).

8

Az 1174/2005 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A Kínai Népköztársaságból származó, az ex 8427 90 00, illetve az ex 8431 20 00 KN‑kód (8427900010 és 8431200010 TARIC‑kód) alá tartozó kézi emelőkocsik és alapvető részegységeik, vagyis az alváz és a hidraulika behozatalára végleges dömpingellenes vám kerül kivetésre [...].”

9

Amint az a Kínai Népköztársaságból származó kézi emelőkocsik és alapvető részegységeik behozatalára a 684/2008 rendelettel módosított 1174/2005 tanácsi rendelettel bevezetett dömpingellenes intézkedések Thaiföldön feladott kézi emelőkocsik és alapvető részegységeik behozatalával – tekintet nélkül arra, hogy azokat Thaiföldről származónak jelentették‑e be – történő lehetséges kijátszására vonatkozó vizsgálat megindításáról, valamint e behozatalok nyilvántartásba vételi kötelezettségének előírásáról szóló, 2008. szeptember 12‑i 923/2008/EK bizottsági rendelet (HL L 252., 3. o.). (5) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság a vizsgálat (a továbbiakban: kijátszásra vonatkozó vizsgálat) megindításáról elegendő bizonyíték alapján döntött, amely, álláspontja szerint, prima facie bizonyítja, hogy a Kínai Népköztársaságból származó kézi emelőkocsik behozatalára bevezetett dömpingellenes intézkedéseket kijátsszák úgy, hogy a vizsgált terméken Thaiföldön összeszerelési műveleteket végeznek. A Bizottság ezért elfogadta a 923/2008 rendeletet.

10

A vitatott rendelet (10) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a kijátszásra vonatkozó vizsgálat a 2007. szeptember 1‑je és 2008. augusztus 31. közötti időszakra vonatkozott (a továbbiakban: vizsgálati időszak).

11

A vitatott rendelet (6) preambulumbekezdése értelmében „[a] Bizottság a [kijátszásra vonatkozó] vizsgálat megindításáról hivatalosan értesítette Kína és Thaiföld hatóságait, a kínai és thaiföldi gyártókat/exportőröket, az ismerten érintett közösségi importőröket és a közösségi gazdasági ágazatot. Kérdőíveket küldtek az ismert kínai és thaiföldi gyártóknak/exportőröknek, a Bizottság által az eredeti vizsgálatból ismert közösségi importőröknek, valamint olyan más feleknek, akik a [923/2008] rendelet 3. cikkében megszabott határidőn belül jelentkeztek. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy írásban ismertessék álláspontjukat, és a[z e] rendeletben megállapított határidőn belül meghallgatást kérjenek. Minden felet tájékoztattak arról, hogy az együttműködés hiánya az alaprendelet 18. cikkének alkalmazását vonhatja maga után, és hogy a rendelkezésre álló tények alapján fogalmazzák meg a vizsgálat megállapításait.”

12

A vitatott rendelet (7) preambulumbekezdéséből következik, hogy a thaiföldi gyártóktól/exportőröktől a kérdőívekre nem érkezett válasz, és a Bizottság a thaiföldi hatóságoktól sem kapott észrevételeket.

13

A vitatott rendelet (8) preambulumbekezdésében az áll, hogy „egyetlen kínai exportáló gyártó válaszolt a kérdőívre és jelentette be az EK‑ba irányuló exportértékesítéseit, valamint az érintett termék nagyon kis mennyiségben való exportálását Thaiföldre. A kínai hatóságoktól észrevételek nem érkeztek”.

14

Ezenfelül e rendelet (9) preambulumbekezdéséből következik, hogy „kilenc közösségi importőr nyújtotta be a kérdőívre adott válaszait, amelyekben bejelentették Kínából és Thaiföldről származó behozatalukat. Válaszaikból általánosságban az a következtetés vonható le, hogy 2006‑ban – vagyis a végleges dömpingellenes vámok hatálybalépését követő évben – a Thaiföldről érkező behozatal megnőtt, míg a Kínából érkező hirtelen csökkent. A rá következő években a Kínából származó behozatal ismét megnőtt, míg a Thaiföldről származó behozatal némileg csökkent, de még így is jórészt a 2005‑ös szint fölött maradt”.

15

A harmadik országok és az Unió közötti kereskedelem szerkezetének megváltozására vonatkozóan a vitatott rendelet (16)–(21) preambulumbekezdése az alábbiakat mondja ki:

16

A kijátszásra vonatkozó vizsgálatot követően elfogadták a vitatott rendeletet.

17

E rendelet 1. cikke az alábbiakat írja elő:

„(1)   A Kín[ából] származó, az 1174/2005/EK rendelet 1. cikkében leírt kézi emelőkocsik és alapvető részegységeik, azaz alváz és hidraulika behozataláról szóló, a [z 1174/2005] rendelet által előírt, az »összes többi vállalatra« alkalmazandó végleges dömpingellenes vámot ki kell terjeszteni a [z 1174/2005] rendelet 1. cikkében leírt, az ex 8427 90 00 és ex 8431 20 00 KN‑kódok alá tartozó (TARIC‑kód 8427900011 és 8431200011) olyan kézi emelőkocsik és alapvető részegységeik, azaz alváz és hidraulika behozatalára is, amelyeket Thaiföldön adnak fel, akár Thaiföldről származóként, akár nem ilyenként jelentik be őket.

(2)   Az (1) bekezdéssel kiterjesztett vámot a 923/2008/EK bizottsági rendelet 2. cikkével és a[z alap]rendelet 13. cikkének (3) bekezdésével és 14. cikkének (5) bekezdésével összhangban nyilvántartásba vett behozott termékekre kell alkalmazni”.

[...]”

18

2008 októberében a Simon, Evers kézi emelőkocsikat importált Thaiföldről.

19

2009. augusztus 12‑én a Hauptzollamt behozatali vámot megállapító határozatával a vitatott rendelet alapján 9666,90 euró dömpingellenes vám megfizetésére kötelezte a Simon, Everset.

20

Mivel a Hauptzollamt a 2011. február 21‑i határozatával mint megalapozatlant elutasította az e határozattal szemben benyújtott fellebbezést, a Simon, Evers a Finanzgericht Hamburgnál keresetet indított.

21

E bíróság kétli, hogy az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdésében szereplő, a dömpingellenes vámok kijátszásának megállapítására vonatkozó feltételek az alapügyben teljesültek. Konkrétabban e bíróságban felmerül az a kérdés, hogy önmagában a harmadik országból származó export volumenének módosulása következtetni enged‑e arra, hogy kapcsolat áll fenn a dömpingellenes vám hatálya alá tartozó országokból, valamint azon országokból származó behozatalok között, amelyekre a dömpingellenes vámot ki kell és terjeszteni. A Thaiföldről származó behozatal alakulását illetően a Finanzgericht Hamburg megjegyzi, hogy az, miután 2007 során jelentősen megnőtt, érzékelhető módon csökkent a vizsgálati időszak során.

22

A kérdést előterjesztő bíróságnak kételyei merültek fel azon ténnyel kapcsolatban is, hogy a harmadik országok és az Unió közötti kereskedelem szerkezetének megváltozása a Kínából származó kézi emelőkocsikra vonatkozó dömpingellenes vámok bevezetésének tudható be, mivel a referenciaidőszak során a Kínából származó import maga is jelentősen nőtt. Márpedig olyan bizonyítékok hiányában, amelyek egyrészt magyarázattal szolgálnának a Thaiföldről származó export egyértelmű növekedésére, másrészt lehetővé tennék a kézi emelőkocsik Thaiföldön történő tényleges gyártási tevékenysége hiányának megállapítását, legalábbis kétségesnek tűnik annak a következtetésnek a levonása, hogy az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdése szerinti bármilyen más megfelelő magyarázat és gazdasági indok hiányában a kereskedelem szerkezetének megváltozása a Kínából származó kézi emelőkocsik behozatalára vonatkozó dömpingellenes vám kivetésének következménye lenne.

23

A Finanzgericht Hamburg ilyen körülmények között határozott úgy, hogy felfüggeszti az eljárást és az alábbi kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„A [vitatott] rendelet […] érvénytelenségét eredményezi‑e, hogy a Bizottság az [alaprendelet] 13. cikkéből következő, a dömpingellenes intézkedések kijátszásának megállapításával szemben támasztott követelmények megsértésével pusztán azért megállapította a kijátszást, mert a megfelelő thaiföldi export volumene az intézkedések bevezetését követően jelentősen emelkedett, jóllehet a Bizottság a thaiföldi exportőrök együttműködésének hiányára való hivatkozással nem tett további konkrét megállapításokat?”

24

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a vitatott rendelet érvénytelen‑e amiatt, hogy az uniós intézmények, a thaiföldi exportőrök együttműködésének hiányában, nem bizonyították jogilag megkövetelt módon az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének értelmében vett „kijátszás” fennállását, mivel nem mutatták be egyrészt az érintett harmadik országok és az Unió közötti kereskedelem szerkezetének megváltozását, másrészt pedig azon gyakorlat, eljárás vagy munka fennállását, amelynek a dömpingellenes vám kivetésén kívül semmilyen más megfelelő magyarázata és gazdasági indoka nincs.

25

A Bíróság elé terjesztett írásbeli észrevételekben a Simon, Evers a vitatott rendelet érvénytelenségének egy másik okára is hivatkozott, amelyet arra alapít, hogy az uniós intézmények nem bizonyították, hogy Thaiföldről származó import aláásta a Kínából származó importra kivetett dömpingellenes vám javító hatását a hasonló termékek árait és/vagy mennyiségét illetően.

26

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 267. cikkben említett eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, az ügy konkrét tényállásának megítélése a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik, így kizárólag az ügyben eljáró és a meghozandó bírósági határozatért felelősséggel tartozó nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése is, hogy – tekintettel az ügy különleges jellemzőire – ítélete meghozatalához szükségesnek tartja‑e az előzetes döntéshozatalt, és ha igen, a Bíróságnak feltett kérdései relevánsak‑e (lásd különösen: Hoesch Metals and Alloys ítélet, C‑373/08, EU:C:2010:68, 59. pont).

27

Ugyancsak az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EUMSZ 267. cikk nem jelent jogorvoslati lehetőséget a felek számára a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő valamely ügyben, így a Bíróság nem köteles az uniós jog érvényességét csupán amiatt megvizsgálni, hogy ezt a kérdést az előtte folyamatban lévő eljárásban valamelyik fél felvetette az írásbeli észrevételeiben (lásd: MSD Sharp & Dohme ítélet, C‑316/09, EU:C:2011:275, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

Ilyen körülmények között a vitatott rendelet érvényességének vizsgálatát nem lehet kiterjeszteni a kérdést előterjesztő bíróság által nem hivatkozott okokra (lásd: Nuova Agricast ítélet, C‑390/06, EU:2008:224, 44. pont).

29

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a közös kereskedelempolitika és különösen a kereskedelempolitikai védintézkedések területén az uniós intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből adódóan. Az ilyen értékelés bírósági felülvizsgálatát illetően annak így az eljárási szabályok betartásának, a vitatott módszer végrehajtásához kiválasztott tényadatok tényszerű pontosságának, ezen tényadatok értékelése során a nyilvánvaló hiba kizárásának, illetve a hatáskörrel való visszaélés kizárásának ellenőrzésére kell korlátozódnia (lásd: Tanács és Bizottság kontra Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP ítélet, C‑191/09 P és C‑200/09 P, EU:C:2012:78, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Közelebbről a dömpingellenes intézkedések kijátszásával kapcsolatban az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a harmadik országok és az Unió közötti kereskedelem szerkezetének megváltozásában nyilvánul meg, amely olyan gyakorlat, eljárás vagy munka eredményeként áll elő, amelynek a vám kivetésén kívül semmilyen más megfelelő magyarázata és gazdasági indoka nincs, és hasonló termékek árait és/vagy mennyiségét illetően bizonyítottan kárt okoz vagy aláássa a vám javító hatását.

31

E rendelet 13. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottság feladata, hogy vizsgálatot indítson olyan bizonyítékok alapján, amelyekből prima facie megállapítható a kijátszási gyakorlat. Ha az e vizsgálat során feltárt tények alapján megállapítható ilyen kijátszás fennállása, a Bizottság javaslatot tesz a Tanácsnak a dömpingellenes intézkedések kiterjesztésére.

32

Mindazonáltal az alaprendelet egyetlen rendelkezése sem ruház a Bizottságra a kijátszás fennállásának vizsgálata keretében olyan hatáskört, amely lehetővé tenné számára, hogy arra kényszerítse a panasszal érintett gyártókat vagy exportőröket, hogy vegyenek részt a vizsgálatban, vagy hogy szolgáltassanak információkat. A Bizottság tehát a szükséges információk szolgáltatása tekintetében az érdekelt felek önkéntes együttműködésére van utalva.

33

Ezen okból kifolyólag rendelkezett az uniós jogalkotó úgy az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdésében, hogy ha az érdekelt felek bármelyike megtagadja a szükséges információkhoz való hozzáférést, vagy azokat nem szolgáltatja, illetve ha a vizsgálatot jelentősen hátráltatja, a rendelkezésre álló tények alapján átmeneti vagy végleges, megerősítő vagy nemleges ténymegállapítások tehetők.

34

Továbbá ugyanezen rendelet 18. cikkének (6) bekezdése pontosítja, hogy ha valamelyik érdekelt fél nem, vagy csak részben működik együtt, és ezáltal lényeges információkat visszatart, előfordulhat, hogy számára az eredmény kevésbé lesz kedvező annál, mint abban az esetben, ha együttműködött volna.

35

Noha igaz, hogy az alaprendelet és különösen 13. cikkének (3) bekezdése kimondja azt az elvet, amely szerint a kijátszásra vonatkozóan az uniós intézmények viselik a bizonyítási terhet, ugyanakkor az alaprendelet 18. cikkének (1) és (6) bekezdése, annak előírásával, hogy az érdekelt felek együttműködésének hiányában ezen intézmények a rendelkezésre álló tények alapján tehetik meg a kijátszás fennállására vonatkozó vizsgálati megállapításaikat, és azok a felek, akik nem működtek együtt, kevésbé kedvező helyzetbe kerülhetnek, egyértelműen az említett bizonyítási teher könnyítésére irányul.

36

Vitathatatlan, amint azt a főtanácsnok megállapította indítványának 68. és 69. pontjában, hogy az alaprendelet 18. cikkéből kitűnik, hogy az uniós jogalkotó nem kívánt olyan jogszabályi vélelmet kialakítani, amely az érdekelt vagy érintett felek együttműködésének hiányában közvetlenül lehetővé tenné a kijátszás fennállásának megállapítását, ezáltal mentesítve az uniós intézményeket mindennemű bizonyítási követelmény alól. Figyelemmel ugyanakkor arra a lehetőségre, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján akár végleges ténymegállapítások tehetők, illetve arra, hogy az együtt nem működő, vagy csak részben együttműködő féllel szemben kevésbé kedvező bánásmódot lehet alkalmazni, mint ha együttműködött volna, az is nyilvánvaló, hogy az uniós intézmények jogosultak egybehangzó valószínűsítő körülmények együttese alapján megállapítani az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése értelmében vett kijátszás fennállását.

37

Bármely más megoldás veszélyeztetné az uniós kereskedelmi védintézkedések hatékonyságát, valahányszor az uniós intézmények az együttműködés megtagadásával szembesülnek kijátszás megállapítására irányuló vizsgálat keretében.

38

A vitatott rendelet érvényességének kérdését e megfontolások fényében kell értékelni.

39

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ügyben a thaiföldi gyártók‑exportőrök, valamint a thaiföldi hatóságok nem működtek együtt a kijátszásra vonatkozó vizsgálatban. Továbbá egyetlen kínai gyártó‑exportőr jelentette be az Unióba irányuló exportértékesítéseit, valamint az érintett termék nagyon kis mennyiségben való exportálását Thaiföldre, míg a kínai hatóságoktól észrevételek nem érkeztek.

40

Márpedig, amint az kitűnik a vitatott rendelet (6) preambulumbekezdéséből, a Bizottság a kijátszásra vonatkozó vizsgálat megindításáról értesítette a kínai és a thaiföldi hatóságokat, az érintett gyártókat/exportőröket, az érintett közösségi importőröket, valamint a közösségi gazdasági ágazatot. Ezenkívül kérdőíveket küldtek az említett gyártóknak/exportőröknek és a közösségi importőröknek, és ez utóbbiak ekként lehetőséget kaptak arra, hogy ismertessék álláspontjukat, és a Bizottságtól meghallgatást kérjenek.

41

Ezen érintettek együttműködésének hiányában a kézi emelőkocsik Unióba irányuló thaiföldi és kínai exportjának volumenét és értékét a Tanács kizárólag a rendelkezésre álló adatok, azaz ebben az esetben a tagállamok által gyűjtött és a Bizottság által az alaprendelet 14. cikkének (6) bekezdése alapján összeállított statisztikai adatok, valamint az Eurostat adatai alapján határozta meg.

42

Ezen információk alapján az Unió azt a következtetést vonta le, hogy a Kínából származó kézi emelőkocsik behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedések bevezetését követően a Thaiföldről érkező kézi emelőkocsi import a 2005‑ös 7458 darabról 2007‑ben 64 706‑ra emelkedett, majd a vizsgálati időszak alatt 42 056‑ra csökkent. Ez azt jelenti, hogy az import 2005 és 2007 között 868%‑kal nőtt, és a vizsgálati időszak alatt 564%‑os növekedési szinten állapodott meg 2005‑höz képest.

43

Ami a Kínából származó kézi emelőkocsik Unióba történő behozatalát illeti, az uniós intézmények megállapították, hogy az a 2005‑ös 240 639‑ről 2007‑ben 538 271‑re, a vizsgálati időszak alatt pedig 584 786‑ra emelkedett. Az ezen intézmények rendelkezésére álló információk szerint e növekedés elsősorban annak az egyetlen kínai exportáló gyártó/exportőrnek megnövekedett exportját jelzi, akire a legalacsonyabb, nevezetesen 7,6%‑os dömpingellenes vámot alkalmazták, szemben a más kínai gyártók‑exportőrök tekintetében alkalmazott 28,5% és 46,7% közötti dömpingellenes vámmal.

44

E tényezőkből kitűnik először is, hogy a Thaiföldről származó behozatal igen jelentős mértékben növekedett 2005‑től, azaz a Kínából származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes vám alkalmazásától, másodszor hogy nem volt elfogadható gazdasági magyarázat, amely indokolhatná ezen utóbbi behozatalok 2005‑ben kezdődő növekedését, harmadszor hogy e növekedés arányaiban lényegesen kisebb mértékű volt, mint a Thaiföldről származó behozatal növekedése.

45

A Simon, Evers azt állítja mindazonáltal, hogy a harmadik országok és az Unió közötti kereskedelem szerkezete nem változott meg számottevő módon, tekintve, hogy a kereskedelem szerkezetének az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése értelmében vett megváltozását az jellemzi, hogy a dömpingellenes intézkedések hatálybalépését követően a dömpingellenes vám hatálya alá tartozó országokból származó behozatal csökkent, míg az állítólagos kijátszás országából származó hasonló termékek behozatala megnőtt.

46

Márpedig az alapügyben ez a feltétel nem teljesül.

47

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a dömpingellenes vám hatálya alá tartozó országból származó behozatalnak a kijátszás országából származó behozatallal való felváltása, mint a kijátszás fennállásához szükséges feltétel, nem szerepel az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdésében.

48

Továbbá, amint arra a főtanácsnok rámutatott indítványának 87. pontjában, a „kijátszás” fogalmának az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdésében szereplő meghatározása igen általánosan van megfogalmazva, ami nagy mozgásteret hagy az uniós intézmények számára, illetve különösen nem szerepel benne semmilyen pontosabb információ „a harmadik országok és a Közösség közötti kereskedelem szerkezetének megváltozását” illetően.

49

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Tanács jogilag megkövetelt módon bizonyította a Kína, Thaiföld és az Unió közötti kereskedelem szerkezetének megváltozását.

50

Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság által a vitatott rendelet érvényessége tekintetében kifejezett kételyek továbbá azon alapulnak, hogy az uniós intézmények nem bizonyították, hogy az érintett harmadik országok és az Unió közötti kereskedelem szerkezetének megváltozása a Kínából származó behozatalra kivetett dömpingellenes vám kijátszásának a következménye.

51

Amint az az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdéséből következik, a kijátszás fennállásához az szükséges, hogy annak a gyakorlatnak, eljárásnak vagy munkának, amelynek eredményeként a harmadik országok és az Unió közötti kereskedelem szerkezetének megváltozása előáll, bizonyítottan ne legyen a dömpingellenes vám kivetésén kívül semmilyen más megfelelő magyarázata és gazdasági indoka.

52

A jelen ügyben a vitatott rendeletből kitűnik, hogy az intézmények egybehangzó valószínűsítő körülmények együttese alapján állapították meg a kijátszás fennállását. Megállapították, hogy a Thaiföld és az Unió közötti kereskedelem szerkezetének megváltozása éppen a Kínából származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes vám kivetését követően kezdődött. Ez az időbeli egybeesés fontos valószínűsítő körülmény, amely következtetni enged arra, hogy logikus és ésszerű kapcsolat áll fenn a Thaiföldről származó behozatal jelentős növekedése és a dömpingellenes vám kivetése között.

53

Továbbá a vitatott rendelet (21) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az információk, amelyekkel a Bizottság a kijátszásra vonatkozó vizsgálat indításakor rendelkezett, arra utalnak, hogy Thaiföldön jelentős mennyiségű érintett terméket szereltek össze.

54

Végül sem a thaiföldi és kínai gyártók‑exportőrök, sem a thaiföldi kormány nem nyújtott az uniós intézmények számára bizonyítékot, amely magyarázatot szolgáltatott volna a Thaiföldről származó kézi emelőkocsik behozatalának jelentős növekedésére. Ezen intézményekhez nem érkezett különösen azt alátámasztó bizonyíték hogy Thaiföldön kézi emelőkocsik tényleges gyártása is folyik.

55

Az érintett nemzeti vállalkozások és hatóságok kijátszásra vonatkozó vizsgálatban való együttműködésének hiánya megakadályozta tehát, hogy az uniós intézmények bizonyossággal meghatározzák a Thaiföld és az Unió közötti kereskedelem szerkezete megváltozásának okait.

56

Márpedig egy olyan helyzetben, amelyet a kijátszásra vonatkozó vizsgálatban való együttműködés teljes megtagadása jellemez, az uniós intézmények jogosultak voltak tehát arra, hogy valószínűsítő körülmények együttese alapján állapítsák meg olyan gyakorlat, eljárás vagy munka Thaiföldön való fennállását, amely kizárólag a Kínából származó behozatalra kivetett dömpingellenes vám kijátszására irányul. Ilyen körülmények között az érintett feleknek kellett volna bizonyítaniuk, hogy e tevékenységnek egyéb ésszerű oka is van, mint az említett dömpingellenes vám kijátszása (lásd analógia útján: Brother International ítélet, C‑26/88, EU:C:1989:637, 29. pont).

57

Ebből az következik, hogy a Tanács nem követett el nyilvánvaló tényértékelési hibát, amikor megállapította, hogy fennáll az intézkedések alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének értelmében vett kijátszása.

58

A fenti megállapításokra tekintettel azt a választ kell adni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdés vizsgálata egyetlen olyan tényezőt sem tárt fel, amely a vitatott rendelet érvényességét érinthetné.

59

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdés vizsgálata egyetlen olyan tényezőt sem tárt fel, amely az 1174/2005/EK rendelettel a Kínai Népköztársaságból származó kézi emelőkocsik és alapvető részegységeik behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vámnak a Thaiföldön feladott, akár Thaiföldről származóként, akár nem ilyenként bejelentett ugyanezen termék behozatalára történő kiterjesztéséről szóló, 2009. június 11‑i 499/2009/EK tanácsi rendelet érvényességét érinthetné.