Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A makrorégiókon belüli jobb gazdasági konvergencia és versenyképesség felé, például a Duna régióra vonatkozó uniós stratégia révén – a transznacionális klaszterek szerepe

(feltáró vélemény)

(2019/C 282/03)

Előadó: Dimitris DIMITRIADIS

Felkérés:	2018.9.20. a Victor NEGRESCU, Románia európai ügyekkel megbízott minisztere által jegyzett levél
Jogalap:	az EUMSZ 304. cikke
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió”szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.6.4.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.6.19.
Plenáris ülés száma:	544 .
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	202/1/2

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) elismeri, hogy a korábban létező társadalmi-gazdasági és kulturális kapcsolatokon alapuló régiók és nemzetek közötti együttműködés nem más, mint az Európai Unió gyors bővüléséből eredő kihívásokra szükségszerűen adott válasz. Ezt részben a fokozott globális verseny indokolja, illetve az abból következő igény, hogy mind földrajzi, mind gazdasági értelemben növeljük az általunk ellenőrzött piacokat. Nagyon fontos egy többszintű kormányzáson alapuló, határokon átnyúló és ágazatokon átívelő összekapcsolt együttműködési rendszer létrehozása, valamint a tematikai területek stratégiai keretének kidolgozása a finanszírozó intézmények számára annak érdekében, hogy a makrorégiókban jól célzott projekteket lehessen végrehajtani.

1.2.

A négy makroregionális stratégia működése első tíz évében hasznos eszközként szolgált a kohéziós politikában, amit elsősorban az integráció és az együttműködés fokozásával, valamint a polgárokat és a régiókat érintő fontos fejlesztési folyamatok meghatározásával ért el. Ezek a stratégiák hozzájárulnak ahhoz, hogy a tagjelölt és a szomszédos országok bevonásával egyenlő versenyfeltételek mellett és a tapasztalatcsere elősegítésével hozzunk létre egy mélyebben és szélesebb körűen együttműködő Európát.

1.3.

Ugyanakkor az elért eredmények a társadalmi és területi egyenlőtlenségek csökkentésének és a környezeti fenntarthatóság növelésének tekintetében továbbra is szerények. Ennek oka valószínűleg a kormányzás és a kormányközi megállapodások bonyolultsága, a nagyfokú bürokrácia, a régiók közötti homogenitásnak az elfogadott közös stratégiák végrehajtása során megmutatkozó hiánya, továbbá a szociális partnerek, a társadalmi-gazdasági szereplők és a civil társadalmi szervezetek elégtelen bevonása.

1.4.

Az EGSZB támogatja, hogy a makroregionális stratégiákat olyan laboratóriumoknak kell tekinteni, amelyek az európai társadalom és gazdaság előtt álló új kihívásokat igyekeznek egy alulról építkező megközelítés kidolgozásával megoldani. E kihívások olyan területekre vonatkoznak, mint a migráció, a fenntartható energiaellátás, a munkaerőpiac, az oktatás és a digitalizáció, és nem kezelhetők az egyes országok, régiók vagy önkormányzatok szintjén. A régiók közötti és nemzetközi együttműködés hatékonyabb és közös megoldásokat tesz lehetővé.

1.5.

A makroregionális stratégiák erősíthetik az európai integrációt, mivel a kohéziós és fenntarthatósági politika fő stratégiai keretét alkotják. A makroregionális stratégiákat a speciális programok, például az Innovatív városfejlesztési tevékenységek programja mellett kell finanszírozni. Célszerűnek tűnik, hogy a kohéziós 2020+ programozási folyamat felülvizsgálatakor más politikákhoz kapcsolódóan, valamint az EU bővítési és szomszédsági kapcsolataival összhangban a folyamatba integrálják a makroregionális stratégiákból eredő tematikus stratégiai keret kötelező alkalmazását.

1.6.

Emellett a makroregionális stratégiáknak azokra a politikákra is irányulniuk kell, amelyeket az ENSZ 2030-ig tartó időszakra szóló (2015-ben elfogadott) fenntartható fejlődési menetrendje támogat. Ez meg fogja erősíteni a négy makroregionális stratégia keretében történő regionális együttműködés nemzetközi láthatóságát, elismertségét és támogatását.

1.7.

A fentiek részletes megvitatása alapján az EGSZB a jelen vélemény 5. szakaszában konkrét szakpolitikai javaslatokat sorol fel. Ezek az alábbiak szerint foglalhatók össze: i. a politikai beavatkozások megerősítésének szükségessége mellett csökkentenünk kell a bürokratikus terheket; ii. a meglévő adatbázisok összekapcsolása és kezelése révén be kell vezetni egy működőképes hálózatot, ezáltal segítve a nyilvánosságot a meglévő adatok és információk felhasználásában; iii. előtérbe kell helyezni a szociális partnerek, a helyi társadalmi-gazdasági szereplők és a civil társadalmi szervezetek hálózatokba és klaszterekbe szervezését, mind területi (régiók közötti klaszterek, klaszterpartnerségek), mind ágazati értelemben (a „négyes spirál”megközelítés szerint); iv. a jövőben a makroregionális stratégiák jelentős előnyöket élveznek majd az alapkutatások és az alkalmazott K+F tevékenységek területén is, köszönhetően a termelés digitalizálásával kapcsolatos oktatási tevékenységek hatékony hálózatainak, valamint a régiók közötti kutatási és innovációs ökoszisztémákra irányuló hatékony kezdeményezéseknek.

1.8.

Az érdekelt feleknek szóló makroregionális kommunikációs stratégiák kidolgozása és végrehajtása erőteljes támogató szerepet játszik a láthatóság fokozásában, a hálózatépítés és a részvétel elősegítésében. A makroregionális stratégiák központi irányítása és a szociális partnerek, az üzleti szféra, a helyi szereplők, a civil társadalom és a tudományos körök közötti kommunikáció és bizalomépítés megerősítését meghallgatások, nemzeti és makroregionális részvételi napok révén kell előmozdítani.

2.   A vélemény háttere

2.1.

Az uniós makroregionális stratégiákat olyan eszközöknek szánták, amelyek megkönnyítik a politikák nemzeteken átnyúló végrehajtását, ezáltal elősegítve a nagyobb földrajzi területek közötti kohéziót. Egyik céljuk a versenyképesség és a társadalmi-gazdasági fejlődés növelése volt az olyan területeken, amelyek több államot – beleértve nem uniós tagállamokat – is magukban foglalnak.

2.2.

Ezt a feltáró véleményt eredetileg saját kezdeményezésű véleménynek szántuk, amelynek célja, hogy felülvizsgálja az e területen meglévő uniós szakpolitikai dokumentumokat – beleértve a makroregionális stratégiák végrehajtásáról szóló EP-jelentést is (1) –, és az EGSZB meglévő értékeléseire építsen a határokon átnyúló együttműködés és a konvergencia fokozására irányuló uniós szakpolitikák vonatkozásában. A román elnökség felkérése alapján a témát tovább bővítettük, hogy figyelembe lehessen venni a transznacionális klaszterek (2) jelentőségét a makrorégiók konvergenciájának és versenyképességének megerősítése tekintetében. A vélemény arra összpontosít, hogy javaslatokat tegyen a makroregionális stratégiák célirányosabbá tételének és jobb végrehajtásának módozataira vonatkozóan. Ez elsősorban az egész régió sajátos szükségleteinek pontosabb meghatározása, és ezáltal kézzelfogható eredmények elérése révén történik, másodsorban pedig azáltal, hogy az érdekelt feleket aktív részvételre ösztönzi, miközben figyelembe veszi a „3 nem”elvet.

2.3.

A vélemény összhangban van az EGSZB 2018. évi politikai prioritásaival, különös tekintettel a „társadalmi és területi kohézió elmélyítése és az alapvető jogok érvényesítése”céljára. Ugyancsak összhangban van az EGSZB azon prioritási fellépéseivel, amelyeket az Európai Unió Tanácsa hat hónapos elnöksége alatt kíván megvalósítani, valamint az ipar, a tudományos világ, a szociális partnerek és a makrorégiók civil társadalmának érdekeivel is.

2.4.

A vélemény várhatóan konstruktív hatással lesz Európa politikai döntéshozóira, mivel objektív elemzéssel és gyakorlati javaslatokkal szolgál a makroregionális stratégiák végrehajtásának javítását illetően. Egyúttal azt is meg fogja határozni, szükséges-e növelni e stratégiák alkalmazási körét, és hogy milyen innovatív eszközöket lehetne javasolni az érdekelt felek közötti együttműködés ösztönzésére, ideértve a transznacionális, ágazatok közötti klaszterekből eredő lehetőségeket is.

3.   Általános megjegyzések: a makroregionális stratégiák alakulása napjainkig

3.1.

A makroregionális stratégiák teljesítményét hátrányosan befolyásolta az irányítási rendszerek bonyolultsága, egyes országban pedig a bürokrácia magas szintje, valamint az a körülmény, hogy az elfogadott közös stratégiák végrehajtásának módja nem volt egységes az érintett régiókban. Ez a szociális partnerek, a társadalmi-gazdasági szereplők és a civil társadalmi szervezetek elégtelen részvételéhez vezetett. Ennek következtében szükségessé vált a makroregionális stratégiák végrehajtásának jobb nyomon követése, melynek során a megfelelő mutatókat alkalmazzák. Ehhez megbízható és összehasonlítható adatokra van szükség, amelyeknek ugyanakkor elég részletesnek kell lenniük ahhoz, hogy a teljes érintett terület helyzetét tükrözzék (3).

3.2.

A közelmúltbeli elemzések azt mutatják, hogy az eddig jóváhagyott négy makroregionális stratégia – a balti-tengeri, az adriai- és jón-tengeri, a Duna és az Alpok régiókban – jelentős eltéréseket mutat a részt vevő országok gazdasági fejlődésének szintje tekintetében. A gazdasági teljesítmény erősen befolyásolja mind a regionális együttműködés mértékét, mind a szakpolitikai végrehajtás hatékonyságát. Ezenkívül bizonyos területeken továbbra is fennállnak az elkötelezettséggel, a felelősséggel, az erőforrásokkal és különösen a nem hatékony kormányzással kapcsolatos problémák.

3.3.

A makrogazdasági teljesítmény homogenitásának hiánya ellenére a Duna makrorégiót a régió különböző területei közötti erős kapcsolatok, valamint a kereskedelem, a beruházások és az energia területén is kielégítő integráció jellemzik. Mindez ugyanakkor nem mondható el a versenyképesség tekintetében, ahol – különösen a városi és vidéki területek között – jelentősek a különbségek. A kormányzás és az intézmények szempontjából is rendkívül nagy eltérések vannak.

3.4.

Úgy tűnik, hogy mind a négy makroregionális stratégia sikeresen egyesítette a különböző szereplőket, köztük a magánszféra érdekelt feleit, valamint a különböző kormányzati szinteken működő állami szerveket is. Az Európai Unió Duna régióra vonatkozó stratégiája különösen kiterjedt politikai párbeszédet és nagyfokú együttműködést eredményezett, beleértve a harmadik országokkal folytatott együttműködést. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy azokon a területeken történt a legtöbb előrelépés, ahol már létező együttműködési tapasztalat állt rendelkezésre, amely mélyebb történelmi és társadalmi-gazdasági kapcsolatokra támaszkodhatott.

3.5.

A több régióra kiterjedő együttműködés kimenetelével kapcsolatos magas elvárások nyilvánvalóan azt eredményezték, hogy a makroregionális stratégiák kidolgozásának korai szakaszaiban rosszul ítélték meg az intézményi kapacitásépítés fontosságát. Amikor egy makrorégióban meghatározásra kerül az együttműködési menetrend, elengedhetetlenül hangsúlyozni kell azokat a kérdéseket, amelyek ágazatokon és területeken átnyúló koordinációt igényelnek, különösen az intézményi kapacitásépítésre való tekintettel.

3.6.

A makroregionális stratégia általános sikere a politikai megoldások kidolgozásához kapcsolódik, amelynek regionális határokon átnyúló, közös erőfeszítések révén kell történnie. A megfelelő teljesítmény biztosítása érdekében elengedhetetlen az alulról felfelé épülő együttműködés kialakítása a szociális partnerek, a társadalmi-gazdasági szereplők és a civil társadalmi szervezetek, valamint bármely más érintett szereplők egész területről történő bevonásával, a „négyes spirál”megközelítés alkalmazása mellett. Ezek közé tartozhatnak az ipar, a tudományos világ és a K+F, a kormányzat (különös tekintettel a helyi és regionális önkormányzatokra), a civil társadalom és a szociális gazdaság szereplői.

3.7.

A fentiekkel kapcsolatos az a tény, hogy az Európai Bizottság számos programozási kerettel és finanszírozási eszközzel (Europe INNOVA, Interreg, ERFA és különösen a humántőke fejlesztésével és az egész életen át tartó tanulással kapcsolatosan az ESZA révén) jelentős mértékben támogatta a határokon átnyúló klasztereket. Mivel lehetőség van más helyi és/vagy magánforrások nagyobb mértékű felhasználására, ezt a már létező keretet kibővítették az európai stratégiai klaszterpartnerségek támogatásával a COSME és az INNOSUP-1 klaszterprojektek keretében az új ipari értékláncok érdekében, a Horizont 2020 keretprogram keretében (4), valamint olyan eszközök felhasználásával, mint az InvestEU program és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz. Rendkívül fontos az összehangolt fellépés, amelynek célja a bürokratikus akadályok csökkentése és a vállalkozói hálózatok létrehozásának és működtetésének közvetlen előmozdítása az adózással kapcsolatos ösztönzők, a klaszterben folytatott K+F tevékenységek pénzügyi támogatása és a határokon átnyúló forgalmazásra szolgáló holisztikus stratégiák révén.

3.8.

A kohéziós politika utólagos értékelése rámutat az intelligens szakosodás és a klaszterek közötti kapcsolatra. A vonatkozó tapasztalatok azt mutatták, hogy i. a vállalatok közötti hálózatépítés és klaszterek létrehozása a kkv-k innovációja és fejlesztése támogatásának egyik legsikeresebb eszköze volt. Ezt az eszközt azonban csak csekély mértékben használták. Példa erre a DanuBioValNet projekt, amely új értékláncokat hoz létre a bioeljárással létrehozott termékek részére a Duna régióban; ii. a tanácsadás és adminisztratív szolgáltatások (például regionális fejlesztési ügynökségeken, kereskedelmi kamarákon, klasztermenedzsereken keresztül) formájában történő közvetítés növeli a hálózatépítés és a klaszterekbe szerveződés hatékonyságát (5).

3.9.

A végrehajtási szabályok különbözősége az egyes országokban komoly akadályt jelentett a központilag kidolgozott szakpolitikai tervek megvalósításában. Az együttműködés hatékonysága csak úgy maximalizálható, ha olyan modern megközelítéseket alkalmazunk, mint a projektklaszterek, projektláncok és projektplatformok, és a kommunikációtól indulva elmozdulunk a koordináció, végül pedig a közös alkotás felé. A finanszírozás tervezésének rugalmasnak kell lennie, és tiszteletben kell tartania a regionális kompetenciákat és a keretfeltételeket. Szükséges gondosan megvizsgálni a meglévő pénzügyi források és eszközök spektrumát, ideértve az IPA II-t is, amely rendkívül nagy jelentőséggel bír.

3.10.

A makroregionális stratégiák jobb koordinálása és irányítása érdekében az egyes érdekelt felek szerepét világosan meg kell határozni, különösen a finanszírozás tekintetében. A jövőbeni programoknak az egyes projektek támogatásán túl elő kell segíteniük a transznacionális együttműködést. E tekintetben a helyi szereplők összehangolhatják hozzájárulásaikat a jelenleg folyamatban lévő vitához, amely a következő, 2021–2027-es programozási időszakra vonatkozó célok és eszközök prioritásának meghatározásáról szól. Ez kiváló lehetőség lehet a négy makroregionális stratégia újraindítására, valamint az intelligens szakosodási stratégiákból eredő prioritások beépítésére.

4.   Részletes megjegyzések: a makroregionális stratégiák jövőjét befolyásoló legújabb tendenciák

4.1.

Az első makroregionális stratégia (az EU-nak a balti-tengeri régió fejlesztésére irányuló stratégiája) elindítása után csaknem tíz évvel a jelenlegi politikai és társadalmi-gazdasági kontextusban nemzetközi és regionális szinten számos olyan tendencia és/vagy igény jelentkezik, amelyek egyértelműen összefüggenek a makroregionális stratégiákkal. Ezek közül először azokat fogjuk megvizsgálni, amelyek a strukturális társadalmi-gazdasági fejleményekből erednek, ezt követően pedig a természeti környezet megőrzésével és az erőforrások szűkösségével kapcsolatos trendeket vesszük sorra.

4.2.

A jelenlegi globális gazdasági feltételek azt mutatják, hogy az összekapcsolódó utak fontosabbak a térben meghatározott piacok és az erőforrások eredetének ellenőrzésénél. Ez viszont kiemeli az adott régió globális jelentőségét, a Balti-tengertől kezdve Kelet-Európán és a Fekete-tengeren keresztül egészen a (kelet-)mediterrán térségig. Tekintettel arra, hogy az áruk és a tőke mobilitása egész Európában és Ázsiában kulcsfontosságú a jövőbeli gazdasági (és politikai) rendszer számára, egyre nagyobb az érdeklődés az adott tágabb térség iránt, de növekednek a feszültségek is. Ez is azt erősíti meg tehát, hogy helyénvaló a konkrét makroregionális stratégiák kifejlesztése, valamint azt is igazolja, hogy a stratégiák sikerének globális jelentősége van, és kiemeli a régiókon átnyúló prioritásokat.

4.3.

A fentiekhez szorosan kapcsolódik az a tény, hogy a fő migrációs útvonalak a Duna régión, valamint az adriai- és jón-tengeri régión keresztül vezetnek. Az áruk és a tőke fent említett mobilitása mellett az emberek mobilitása is jelentős társadalmi-gazdasági, kulturális és politikai kérdéssé vált. E kritikus fontosságú és bonyolult témának tényezői a humanitárius kérdések, a gazdasági lehetőségek és a biztonsági aggályok is, amelyeket – Európa történelmének társadalmi-politikai vívmányaival összhangban – minden makroregionális stratégia menetrendjébe bele kell foglalni.

4.4.

Az a tény, hogy két uniós makroregionális stratégia is tenger körül fekvő régiót érint, kiemeli a tengeri kapcsolatok, a környezetvédelmi szempontok és a tengerrel kapcsolatos gazdasági tevékenységek jelentőségét. Az EU-nak a balti-tengeri régió fejlesztésére irányuló stratégiájában érintett szereplőknek és az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégiának ezért különös figyelmet kell fordítaniuk a kék növekedés prioritásaira, illetve a kék gazdasághoz kapcsolódó kockázatokra és lehetőségekre, amelyekre többek között az EU, az EGSZB, az ENSZ és a WWF is felhívta a figyelmet.

4.5.

A makroregionális stratégiák egyik fő stratégiai célja a gazdasági konvergencia előmozdítása volt az EU-ban, amely rendkívüli fontossággal bír a gazdasági fenntarthatóság és a nemzeti és európai szintű progresszív politikai egyensúly szempontjából. Bár megvolt a politikai akarat és az uniós költségvetésben is figyelembe vették ezt a célt, a statisztikák sajnálatos módon mégis azt mutatják, hogy a régiók társadalmi-gazdasági szempontból eltértek egymástól, ami politikai viharokhoz vezetett (6). A makroregionális stratégiáknak – különösen azoknak, amelyek közép- és kelet-európai országokra összpontosítanak – ezt komolyan figyelembe kell venniük, és fokozniuk kell az ezen a területen megvalósuló politikák végrehajtására irányuló erőfeszítéseket, amelyekbe ténylegesen be kell vonni a szociális partnereket, a helyi társadalmi-gazdasági szereplőket és a civil társadalmi szervezeteket is. Ugyanakkor a makroregionális stratégiák nagymértékben támogatják az új és leendő tagállamok uniós integrációját. Ez nyilvánvaló a Duna régióra, illetve az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégiához kapcsolódó nyugat-balkáni országok esetében. Ez a helyzet ugyanakkor Moldova és Ukrajna esetében is, amelyek segítséget kapnak az EU-val kötött társulási megállapodásaik végrehajtásában.

4.6.

A bölcsészet- és társadalomtudományok terén végzett kutatások rámutattak arra, hogy a jóléten alapuló megközelítésből a jóllét maximalizálására alapuló megközelítésre kell átállni. Ennek során a fókuszt a mennyiségen alapuló gazdaságok helyett a megnövekedett minőségre összpontosító változatokra kell áthelyezni. Ebben az értelemben Európa történelméből és természeti adottságaiból eredő sokfélesége az újonnan kialakuló globális korszakban jelentős komparatív előnnyé válik, ez pedig különösen igaz a meglévő makroregionális stratégiák által érintett régiók esetében. Ezért biztosítani kell, hogy a társadalmi-gazdasági konvergencia fokozásának szükségessége ne vezessen olyan politikák kidolgozásához, amelyek a „szociokulturális és környezeti sokféleséget”mint erőforrást csökkenthetik. Ellenkezőleg: a makroregionális stratégiáknak minőségi szempontból elő kell mozdítaniuk a sokféleség megőrzését, és ösztönözniük kell olyan projektek végrehajtását, amelyek fokozzák az új termékek és szolgáltatások régiókon átnyúló közös kidolgozását.

4.7.

Általánosságban elmondható, hogy a fokozott nemzetközi verseny következtében a hálózatépítés egyre fontosabbá válik. Mindazonáltal a munkaerő termelékenységének exponenciális növekedése, amely a minőségi differenciálás növekvő fontosságát jelzi, a klaszterekbe szerveződés és az együttműködési struktúrák olyan formáit követeli meg, amelyek a horizontális tevékenységekben – így például a promóció, a logisztika, a szállítás és a K+F terén – kihasználják a méretgazdaságosság előnyeit, ugyanakkor fenntartják, vagy akár tovább növelik a speciális termékek és szolgáltatások nyújtásának képességét. Másképp szólva, a nemzetközi piacokon jelenleg zajló fejlemények szükségessé teszik a (félig) autonóm termelők térbeli és ágazatközi klasztereinek a kialakítását. Ezt a négy makroregionális stratégia egyik fő prioritásának kell tekinteni (7).

4.8.

A hozzáadott érték az egyes makroregionális stratégiák összekapcsolásával érhető el, mint a balti-tengeri régióra és a Duna régióra vonatkozó uniós stratégia esetében történt (8). Ez megvalósíthatónak tűnik, különösen a környezetvédelemmel, illetve a véges erőforrások és az energia észszerű felhasználásával kapcsolatos kérdések területén. A Duna régióra vonatkozó, valamint az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia kereskedelmi kamarái közötti együttműködés sikeres esetei jó példát jelenthetnek ehhez (9).

4.9.

A gazdasági jólét fokozására irányuló célkitűzésük okán a makroregionális stratégiáknak egyre nagyobb mértékben kell összpontosítaniuk a tiszta technológiákat szolgáló kezdeményezésekre és azokra a folyamatokra, amelyek elősegítik a lineáris gazdaságból a körforgásos gazdaságra való átállást. Ilyenek például a balti-tengeri uniós stratégia egyes projektjei, amelyeket a Tisztább növekedés kezdeményezés keretében fognak megvalósítani, valamint a CirculAlps és az AlpLinkBioECO projektek az Alpok régióra vonatkozó európai uniós stratégia keretében.

4.10.

Az éghajlatváltozás olyan kihívás, amelyet megfelelően összehangolt módon, nagyobb földrajzi területeket átfogva kell kezelni. A célzott környezetvédelmi beruházásokkal segítenünk kell a szélsőséges időjárási események és az éghajlatváltozás egyéb kedvezőtlen hatásainak minimálisra csökkentését, ugyanakkor meg kell őriznünk a szóban forgó terület fennálló gazdasági feltételeit és ökológiai jellegzetességeit. Egy másik példa: a vízi úton, elsősorban a Dunán történő szállítás növekedése az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkenéséhez és jobb levegőminőséghez vezethetne a közúti teherszállítás által érintett valamennyi területen. A makroregionális együttműködésnek megfelelő, fenntartható és holisztikus közlekedési stratégiákat kell eredményeznie.

4.11.

Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás drasztikus csökkentése szükségességének további következménye (amint az a 2015-ös Párizsi Megállapodásban is szerepel) a megújuló energiaforrásokból előállított energia elterjedése. Ez az energetikai átállás magában foglalja a fosszilis tüzelőanyaggal működő erőművek fokozatos megszüntetését és a szélenergia-átalakítók, valamint a fotovoltaikus erőművek számának gyors növelését. Ez az átállás jelentős változásokat eredményez az energiaellátó rendszerben, és új koncepciókat vezet be, amelyek nagyobb rugalmasságot biztosítanak a villamosenergia-kereskedelemben a régiók és az országok között. A makroregionális együttműködés minden bizonnyal növeli annak valószínűségét, hogy az energetikai átállással kapcsolatos kérdésekben helyes döntések szülessenek.

4.12.

Összefoglalva, a makroregionális stratégia szükséges irányvonalára vonatkozó, fent említett dimenziók egybeesnek azokkal a szakpolitikákkal, melyeket a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó (2015-ben az összes ENSZ-tagállam által elfogadott) fenntartható fejlődési menetrend is előtérbe helyez. A makroregionális stratégiáknak különösen figyelembe kell venniük a különböző fenntartható fejlődési célok elérésére irányuló, folyamatban lévő intézkedéseket, amelyek kapcsolatban lehetnek a meglévő regionális fenntartható fejlődési stratégiai hálózatokkal (10). A négy makroregionális stratégia menetrendjének e keretek közt történő kiigazítása meg fogja erősíteni a szükséges holisztikus megközelítést. Emellett fokozni fogja a regionális együttműködés nemzetközi láthatóságát, elismertségét és támogatottságát az EU-ban.

5.   Politikai javaslatok

5.1.

Noha szükség van a politikai beavatkozások megerősítésére és a makroregionális stratégiák iránti aktív elkötelezettség fokozására, ugyanilyen fontos a már jelenleg is hatalmas bürokratikus teher csökkentése is. Ennek eszköze lehetne az érdekelt felek közvetlen koordinációjának ösztönzése az európai területi társulások (ETT) keretében, vagy a magánszektorbeli érdekelt felek együttműködése bizonyos tematikus tartalmak esetében.

5.2.

Hiányoznak azok a megbízható és részletes adatok, melyek segítségével elvégezhető lenne a régiók közötti és az ágazatok közötti összehasonlítás. Általánosságban szükséges a működőképes hálózatépítés és a meglévő adatbázisok kezelésének bevezetése, amely esetleg a nagy adathalmazokon, ám ugyanakkor konkrét információkon is alapul.

5.3.

Nem csak arra van szükség ugyanakkor, hogy biztosítsuk az összekapcsolt funkcionális adatbázisokhoz való nyilvános hozzáférést: a meglévő adatok és információk nyilvánosság általi felhasználhatóságát is fokozni kell. A helyi és nemzeti szintű kormányzatok, valamint a magánszféra szereplőinek támogatása érdekében alapvető fontosságú, hogy a makroregionális stratégiákhoz technikai segítségnyújtás, illetve a releváns adatok felhasználására szolgáló eszközök álljanak rendelkezésre. Ezt központilag kell megszervezni, azonban a szóban forgó régióra kell irányulnia.

5.4.

A szociális partnerek, a helyi társadalmi-gazdasági szereplők és a civil társadalmi szervezetek közötti, térbeli és ágazatközi értelemben is vett hálózatépítés (a „négyes spirál”megközelítés szerint), valamint e szereplők aktív bevonása a döntéshozatalba, a politikák tervezésébe és értékelésébe rendkívül hasznos lesz a makroregionális stratégiák jövőbeli végrehajtásánál a kohézió és a társadalmi és környezeti fenntarthatóság fokozása érdekében.

5.5.

Emellett konkrét politikai kezdeményezéseket kell elfogadni a régiók közötti klaszterek és a klaszterpartnerségek létrehozásának és fejlesztésének megerősítése érdekében (11): i. újra kell fogalmazni az EU és a nemzeti alapok által támogatott klaszterekben való részvétel kritériumait, hogy a sikeresebb vállalatok részvétele a hálózatok önrendelkezésének és a részt vevő partnerek viszonylagos autonómiájának kockázata nélkül javuljon; ii. a finanszírozást és különösen a klaszterek és hálózatok támogatásának egyéb eszközeit – például az adózáshoz és a folyamathoz kapcsolódó intézkedéseket – időben kell meghosszabbítani. Így a klaszterek működési időtartama nem lenne eleve korlátozott, és nem lesznek akadályozva abban, hogy elérjék a szervezeti érettség és a pénzügyi önellátás maximális potenciális szintjét (12); iii. a nemzeti és regionális (régióközi) stratégiai tervezésnek figyelembe kell vennie a globális körülményeket és a helyi klasztertevékenységek e keret szerinti támogatási módjait. Emellett több ösztönzőt kell létrehozni a már meglévő klaszterek regionális és ágazatközi értelemben történő összekapcsolására, ezáltal kihasználva a holisztikus beavatkozások komplementaritását; iv. a helyi sajátosságok és jellegzetességek kezelése iránti észszerű igény gyakran olyan klasztereket eredményez, amelyek – az adott régió határokon átnyúló dimenzióján túl – nem rendelkeznek nemzetközi jelleggel. Ezen javítani kell, az alkalmazott támogató politikáknak pedig az üzleti tevékenység nemzetközivé válásának jelentőségére tekintettel mozgósítania kell a globális társadalmi-gazdasági műveleteket. Ez hozzájárul majd a politikai kezdeményezések és az üzleti döntések meghozatala közötti időeltérés áthidalásához is.

5.6.

Az oktatási és adminisztratív szolgáltatások terén, továbbá a hatékony régiók közötti kutatási és innovációs ökoszisztémák és az alapkutatások, illetve az alkalmazott K+F tevékenységek terén megvalósuló hatékony hálózatépítési kezdeményezések jelentős előnyöket fognak nyújtani a meglévő és jövőbeni makroregionális stratégiák számára. A Duna régióra vonatkozó uniós stratégiai terv felülvizsgálatával kapcsolatos folyamatban említésre került, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kapacitásait kapacitásépítési kezdeményezések, együttműködési projektek, a kölcsönös tanulás hálózatai, a bevált gyakorlatok cseréje és szakpolitikai ajánlások segítségével fokozni fogják. Ezeket a helyi szereplők (kisvállalkozások, civil társadalmi szervezetek, ifjúsági szervezetek, tudományos körök stb.) számára nyújtott kisebb mértékű finanszírozással lehetne támogatni (globális támogatások vagy más eszközök formájában), ami segít a transznacionális szintű innovációt elősegítő inkluzív környezet kialakításában.

5.7.

Különösen, ha a hálózatépítés oktatási tevékenységekre vonatkozik, ezeket bele lehet foglalni már meglévő struktúrákba, például az Erasmus+ programba. A szakpolitikai ajánlásoknak az adott földrajzi terület kulcsfontosságú szempontjaira kell összpontosítaniuk, hogy új lehetőségeket nyissanak meg a jobb termékek és szolgáltatások előtt, előmozdítsák a vállalkozói szellemet, és végső soron támogassák a helyi munkavállalók egész életen át tartó tanulását, tekintettel a termelés digitalizálásából eredő követelményekre.

5.8.

A négy makroregionális stratégia által lefedett régiókban a történelmi, társadalmi-gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatoknak régi hagyományai vannak, ami pozitív és negatív hatásokkal is járhat. Ezek a kapcsolatok konstruktív módon felhasználhatók a régiók közötti klaszterek és együttműködések olyan alternatív eszközeinek támogatásával, mint például az európai területi társulás (ETT).

---

(1)  (2017/2040 (INI).

(2)  Megjegyzendő, hogy a „klaszterek”kifejezés alatt a magánszektor, közigazgatás, a tudományos körök és a civil társadalom szereplői és intézményei közötti hálózatépítést, valamint tematikus vagy holisztikus együttműködést értjük (ami túlmutat például a kis- és középvállalkozások hálózatépítésén).

(3)  Lásd: http://ec.europa.eu/regional_policy/en/information/publications/studies/2017/macro-regional-strategies-and-their-links-with-cohesion-policy

(4)  Fontos említést tenni az INNOSUP-1 sikeréről a klaszterek előmozdítása területén. A 2016/2017-es időszakban indított első hat INNOSUP-2015 projekt több mint 2 800 kkv-hoz jutott el (például kapcsolatteremtő rendezvények és ötletekre/együttműködési projektekre történő felhívások révén) és 449 kkv-nak nyújt közvetlen támogatást (például innovációs támogatási utalványok révén). Összességében az INNOSUP-1 klaszterprojektek várhatóan 2 000 kkv-t fognak támogatni.

(5)  Lásd az ERFA és a CF által 2017–2013 között finanszírozott kohéziós politikai programok utólagos értékelését, 2. munkacsomag – „A kkv-k támogatása, a kutatás és az innováció növelése a kkv-kban és a kkv-k fejlesztése”, szerződésszám: 2014CE16BAT002, zárójelentés, 10–11. és 14–17. oldal.

(6)  Lásd: Zarotiadis és Gkagka (2013), „European Union: A diverging Union?”, Journal of Post Keynesian Economics, 35. évf., 537–567. o.

(7)  Lásd a 2018. március 12-i tanácsi következtetéseket, melyek az európai klaszterpolitika továbbfejlesztését sürgetik a regionális klasztereknek az intelligens szakosodás elvei alapján történő hálózati összekapcsolása és páneurópai, világszínvonalú klaszterekké való kiépítése érdekében, így támogatva új értékláncok létrejöttét egész Európában.

(8)  Az Európai Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának az uniós makroregionális stratégiák végrehajtásáról, COM(2019)21 final.

(9)  A Duna Menti Kereskedelmi Kamarák Szövetsége együttműködési megállapodást írt alá az Adriai- És Jón-Tengeri Kereskedelmi Kamarák Fórumával annak érdekében, hogy tapasztalatot cseréljenek és együttműködjenek olyan projektekben, amelyekben a két stratégia kiegészíti egymást.

(10)  Megfontolandó például az újonnan létrehozott Fekete-tengeri Fenntartható Fejlesztési Megoldásokkal Foglalkozó Hálózat (SDSN) (http://sdsn-blacksea.auth.gr/és http://unsdsn.org/news/2018/10/31/presenting-a-new-regional-chapter-sdsn-black-sea/), a Mediterrán SDSN (http://www.sdsn-mediterranean.unisi.it/) és az Észak-Európai SDSN (https://www.unsdsn-ne.org/).

(11)  A konkrét javaslatok összhangban vannak A Klaszterek és az Ipari Szerkezetváltás Európai Megfigyelőközpontja (#EOCIC) első, „Európai stratégiai klaszterpartnerségek”című eredményjelentésével, amely áttekintést nyújt a European Strategic Cluster Partnerships for Going International (ESCP-4i) második generációja által elért első eredményekről, tapasztalatokról és bevált gyakorlatokról.

(12)  A finanszírozás időben történő növelésére vonatkozó igény az Egységes piac program COSME részében megfogalmazott, a közös klaszterkezdeményezésekre irányuló javaslathoz is kapcsolódik.