30.6.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 209/60

Előadó:

Jan SIMONS

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) megjegyzi, hogy a közös közleményben foglalt fellépések az óceán- és a tengerpolitikai irányításra egyaránt vonatkoznak. Ezért azt javasolja, hogy a közös közlemény címét módosítsák „az óceánjaink és tengereink jövőjét biztosító menetrend”-re.

1.2.

Az óceánokra nehezedő terhelés növekedésével az EGSZB is egyre növekvő aggodalmát fejezi ki az óceánpolitikai irányítás javításának és az óceánok hatékonyabb védelmének szükségessége kapcsán. Világunk óceánjaira évszázadok óta úgy tekintenek, hogy azok túl nagyok ahhoz, hogy hatással legyen rájuk bármi, amit teszünk. Az intenzívebb emberi tevékenység márpedig veszélyezteti óceánjainkat, melyekre a fenntarthatatlan halászat, a nem megfelelő védelem, a turizmus, a nagy forgalom, a szennyezés és az éghajlatváltozás következményei – így például a tengerszint emelkedése és a fajok eloszlásának változása – mind hatással van. A nemzetközi óceánpolitikai irányítás jelenlegi keretei nem képesek biztosítani az óceánokkal és az óceánok erőforrásaival történő fenntartható gazdálkodást. Sürgős intézkedésre van szükség.

1.3.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (a továbbiakban: főképviselő) által kiadott közös közleményt az óceánpolitikai irányítás javítására vonatkozóan. A közös közlemény az „óceánjaink jövőjét biztosító” menetrendet ismerteti, ez a jövő azonban veszélyben van. A Bizottságnak és a főképviselőnek azonban még meg kell határoznia azon fenyegetések fontossági sorrendjét, amelyekkel az óceánoknak jelenleg szembe kell nézniük, hogy megfelelően tükrözzék az intézkedések sürgősségét.

1.4.

A nem hatékony nemzetközi óceánpolitikai irányítás egyik oka a jelenlegi nemzetközi óceánpolitikai irányítás keretében meglévő hiányosságokban keresendő. Az EGSZB javasolja, hogy a Bizottság és a főképviselő foglalkozzon ezekkel a hiányosságokkal és ellentmondásokkal, például a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv végrehajtásának javítása révén. Az EU-nak tartózkodnia kellene új jogszabályok előterjesztésétől, ha a meglévő szabályok és rendelkezések jobb vagy összehangoltabb végrehajtása hatékonyabb lenne.

1.5.

Az EGSZB támogatja a közös közleményben felsorolt intézkedéseket, melyeknek célja, hogy növeljék az európai óceánokkal kapcsolatos ismereteinket. Az EU fontos szerepet játszhatna az óceánpolitikai irányítás javításában, különösen a világ óceánjaira vonatkozó tudományos kutatás támogatásában. A jó és hatékony felhasználásnak a jelenleg rendelkezésre álló adatokon kell alapulnia. A tengereinkre vonatkozóan rengeteg olyan információ van, amely nagymértékben töredezett. Az EGSZB ezért határozottan arra ösztönzi az EU-t, hogy a tengeri megfigyelési és adathálózatot egy világméretű tengeri adathálózattá fejlessze. Az EU az ilyen kutatások koordinálásának egyik központjává válhat.

1.6.

Az EGSZB sürgeti az EU-t, hogy működjön együtt a partnerországokkal az olyan tengerhajózási biztonsági fenyegetések és kockázatok csökkentése érdekében, mint például a kalóztámadások és az ember-, fegyver- és kábítószer-kereskedelem, kihasználva az új Európai Határ- és Parti Őrség, az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség (EMSA) és a Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA) segítségét. Egy működőképes közös tengerfelügyeleti információmegosztási környezet (CISE) használata biztosítja majd, hogy az adatok összegyűjtése egyszerre, az EU tagállamai közötti megosztásuk pedig hatékony módon történjen.

1.7.

Az EGSZB úgy véli, hogy a jobb óceánpolitikai irányítás érdekében történő kapacitásépítés elengedhetetlen a fenntartható fejlődés megvalósításához és annak lehetővé tételéhez, hogy a fejlődő országok az ENSZ Tengerjogi Egyezményének (UNCLOS) megfelelően használják az óceánokat és azok erőforrásait. A közös közleményben meghatározott uniós intézkedések ezért üdvözlendők, de e kapacitásépítés megvalósításához szükséges egyes intézkedéseket és eszközöket a Bizottságnak és a főképviselőnek még meg kell határoznia.

1.8.

Az EGSZB határozottan ösztönzi a világ óceánjaival és tengereivel foglalkozó uniós konzultatív fórum létrehozását, különösen, mivel az óceánpolitikai irányítás egy horizontális kérdés, amely számos érdekelt felet érint. Azt azonban el kell kerülni, hogy e fórumon olyan vitákat folytassanak, amelyek nemzetközi szinten már folyamatban vannak. Az EGSZB sürgeti a Bizottságot, hogy vonja be az összes érdekelt felet. Óceánpolitikánk irányítása csak akkor lehet hatékony, ha a civil társadalom egészét mozgósítjuk.

1.9.

Az EGSZB rámutat arra, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elkerülése érdekében a lobogó szerinti államnak hatékony ellenőrzést, valamint jogérvényesítési eszközöket – köztük megfigyelési, ellenőrzési és felügyeleti intézkedéseket – kell alkalmaznia. Az uniós tagállamok halászati adatainak gyűjtését javítani kell, és az adatokat megfelelően meg kell osztani. Ezt esetleg az Európai Tengerügyi és Halászati Alapban (ETHA) rendelkezésre álló források felhasználásával lehetne elérni.

1.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy az óceánpolitikai irányításnak egyensúlyt kell teremtenie a társadalmi-gazdasági fejlődés és a tengeri környezet megőrzése között. Figyelmesen, egyben óvatosan kell megközelítenünk az óceánfenék erőforrásainak kiaknázására alkalmazott technológiákat. Innovatív karakterük és a gazdasági fejlődésben játszott fontos szerepük nem szabad, hogy elvonja a figyelmünket arról, hogy veszélyt jelenthetnek arra a környezetre, amelyben a szóban forgó tevékenység zajlik. A szárazföldön végzett tevékenységekhez kidolgozott környezeti hatásvizsgálatokkal szerzett tapasztalatokat fel lehetne használni arra, hogy az óceánok erőforrásainak kiaknázását illetően is hasonló, az adott területre szabott vizsgálatokat készítsünk.

2.1.

Az ENSZ Közgyűlésének tagállamai 2015 júniusában hivatalosan megállapodtak arról, hogy kidolgoznak egy az UNCLOS hatálya alá tartozó, a nemzeti joghatóságon kívül eső területeken a tengeri biológiai sokféleség megőrzésére és fenntartható hasznosítására vonatkozó, jogilag kötelező erejű eszközt (1). Mivel az államok a gazdaságuk fejlesztése érdekében egyre inkább számítanak az óceánokra, az óceánok legtöbb területét negatívan érintik a tengereken vagy a szárazföldön végzett nem fenntartható tevékenységek, és ezt tovább súlyosbítják a az éghajlatváltozás és az óceán savasodásának hatásai.

2.2.

Az Európai Unió menetrendet dolgozott ki az óceánpolitika irányításának javítására, mely egy ágazatokon átívelő, szabályalapú nemzetközi megközelítésre épül. A közlemény egyben az EU válasza is az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjére, különösen az „óceánok megőrzése és fenntartható hasznosítása” tárgyú, 14. fenntartható fejlesztési célra, melyet egy más területekkel szorosan összefüggő menetrend részeként kívánnak elérni. A kezdeményezés alapjául az szolgál, hogy Karmenu Vella biztos politikai mandátumot kapott Juncker bizottsági elnöktől, hogy aktívan vegyen részt a nemzetközi óceánpolitikai irányítás alakításában.

2.3.

A Bizottság és a főképviselő közös közleménye 14 intézkedéscsomag megvalósítását szorgalmazza három kiemelt fontosságú területen: 1) a nemzetközi óceánpolitikai irányítási keretrendszer javítása; 2) az emberek által az óceánokra gyakorolt nyomás csökkentése és a kék gazdaság fenntarthatóságát szolgáló feltételek megteremtése; 3) a nemzetközi óceánkutatás és adatgyűjtés erősítése.

2.3.1.1.

A Bizottság és a főképviselő intézkedéseket dolgozott ki az olyan problémák kezelésére, mint a tengeri biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható hasznosítása a nemzeti joghatóságon kívül eső területeken, a védett tengeri területek arányának 2020-ig 10 %-ra történő növelésére vonatkozó célkitűzés teljesítése, valamint az olyan tengerhajózási biztonsági fenyegetések és kockázatok csökkentése, mint például a kalóztámadások és az ember-, fegyver- és kábítószer-kereskedelem.

2.3.2.1.

A Bizottság és a főképviselő intézkedéseket javasolt a Párizsi Megállapodás végrehajtására az óceánokkal kapcsolatos fellépésekre összpontosítva, a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat és a tengeri hulladék elleni küzdelem, valamint a tengeri területrendezésre vonatkozó nemzetközi iránymutatások kidolgozása érdekében.

2.3.3.1.

A Bizottság és a főképviselő intézkedéseket dolgozott ki a témára vonatkozó általános ismereteink és megbízható tudományos ismereteink gazdagítására azzal céllal, hogy fenntarthatóan gazdálkodhassunk az óceán erőforrásaival, és csökkenthessük az ember okozta terhelést.

3.1.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a közös közleményben foglalt fellépések az óceán- és a tengerpolitikai irányításra egyaránt vonatkoznak. Tekintettel arra, hogy ezek a vizek nagyon erős kölcsönhatásban állnak egymással, az EGSZB azt javasolja, hogy a kezdeményezés hatályának tisztázása érdekében a közös közlemény címét módosítsák „az óceánjaink és tengereink jövőjét biztosító menetrend”-re.

3.2.

Az EGSZB elismeri az UNCLOS-nak – ENSZ alapelveivel összhangban – a nemzetek közötti béke, biztonság és együttműködés megerősítésére és a világ összes népe gazdasági és társadalmi felemelkedésének elősegítésére, valamint az óceánok és tengerek fenntartható fejlődésére irányuló kiemelkedő hozzájárulását.

3.3.

Az EGSZB megjegyzi, hogy az ENSZ Közgyűlése évente felülvizsgálja az óceánnal kapcsolatos ügyekre és a tengerjogra vonatkozó fejleményeket, és minden évben elfogad két, globális integrált politikai iránymutatást meghatározó határozatot, egyet az óceánokra és a tengerjogra, egyet pedig a fenntartható halászatra vonatkozóan. Az ENSZ által meghatározott intézkedések végrehajtásának elősegítése érdekében az EU-nak fokoznia kellene a nemzetközi partnerekkel folytatott együttműködését.

3.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy az óceánpolitikai irányításnak egyensúlyt kell teremtenie a társadalmi-gazdasági fejlődés és a tengeri környezet megőrzése között. Az óceánpolitikai irányítás alapvető célja a tengeri erőforrások és környezetek fenntartható, többcélú felhasználásának biztosítása kell, hogy legyen nemcsak magunk, hanem a jövő nemzedékek számára is. Az erőforrások kinyerése nem történhet az ökoszisztéma kárára, éppen ellenkezőleg: összeegyeztethetőnek kell lennie az ökoszisztémával, és felelősségteljesen, a megfelelő szabályokkal és irányítási struktúrákkal végzendő.

3.4.1.

Figyelmesen, egyben óvatosan kell megközelítenünk az óceánfenék erőforrásainak kiaknázására alkalmazott technológiákat. Innovatív karakterük és a gazdasági fejlődésben játszott fontos szerepük nem szabad, hogy elvonja a figyelmünket arról, hogy veszélyt jelenthetnek arra a környezetre, amelyben a szóban forgó tevékenység zajlik. A szárazföldön végzett tevékenységekhez kidolgozott környezeti hatásvizsgálatokkal szerzett tapasztalatokat fel lehetne használni arra, hogy az óceánok erőforrásainak kiaknázását illetően is hasonló, az adott területre szabott vizsgálatokat készítsünk.

3.5.

Az EGSZB határozottan ösztönzi az óceánokkal és tengerekkel foglalkozó uniós konzultatív fórum létrehozását, de hangsúlyozza, hogy ebben a civil társadalomnak is részt kell vennie. Egy ilyen fórum a jobb óceánpolitikai irányításra vonatkozó ismeretek, tapasztalatok és legjobb gyakorlatok cseréjének platformjaként szolgálhatna. Fel lehetne használni továbbá az uniós források elosztásának a jobb óceánpolitikai irányítás érdekében történő finomhangolására is, valamint fokozhatná a tengeri kutatásra és megfigyelésre fordított közberuházások gazdasági hatékonyságának értékelésére tett erőfeszítéseket is.

3.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Uniónak az óceánpolitikai irányítás javítására vonatkozó új javaslatok készítésekor figyelembe kellene vennie a globális helyzetképet, hogy az óceánpolitikai irányítás már kiforrott és zökkenőmentesen működő területei véletlenül se legyenek érintve. Az Európai Uniónak kerülnie kell azt is, hogy megismételjen olyan vitákat, melyek nemzetközi szinten már folyamatban vannak.

3.7.

Az EGSZB elismeri, hogy a szabályozási hiányosságok lehetővé tehetik szabályozatlan és be nem jelentett tevékenységek folytatását, a tengeri erőforrások túlzott kiaknázását, valamint a Föld ökoszisztémáinak tönkretételét. Az ilyen problémák kezeléséhez alapvető fontosságúak az ezen ökoszisztémákról szóló tudományos tanulmányok, és jobban át kell látni a jelenlegi irányítási struktúrát, hogy a hiányosságokat megszüntethessük. Az EGSZB úgy véli, hogy az EU vezető szereplővé és koordinációs központtá válhatna a világ óceánjainak tudományos kutatásában.

3.8.

A szabályozási hiányosságok és következetlenségek meghatározása mellett a Bizottság és a főképviselő által tett intézkedések egyik célja a hatályos szabályoknak való hatékonyabb megfelelés kellene, hogy legyen. Amint azt Karmenu Vella uniós biztos a jogellenes halászat ellen hozott uniós intézkedéseket kommentálva (2) hangsúlyozta, ezt úgy lehetne megvalósítani, ha az EU piaci súlyát bizonyos szakpolitikai területeken – például a halászatban – felhasználnánk a fontos szereplők bevonása érdekében.

3.9.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy minden ágazatnak folyamatosan törekednie kell egy jobb óceánpolitikai irányítási modellre, mivel óceánjaink terhelése egyre nagyobb. Az EGSZB példaként megjegyzi, hogy az olyan szervezetek, mint a regionális halászati gazdálkodási szervezetek vagy a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO), a meglévő stratégiai keret javítása érdekében irányítási alapelveik fejlesztésére törekednek.

3.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy az óceánnal kapcsolatos iparágakban várhatóan létrejövő munkahelyek fejlesztésének elősegítése érdekében a Bizottságnak és a főképviselőnek fel kellene mérnie, hogy milyen készségekre, szakértelemre és képzésre lehet szükség; ez egy olyan kérdés, amelyet a közlemény figyelmen kívül hagyott.

4.1.1.

Az EGSZB üdvözli a Bizottság és a főképviselő azon elkötelezettségét, hogy a tagállamokkal és a nemzetközi partnerekkel együtt dolgozzanak a meglévő kulcsfontosságú globális óceánpolitikai irányítási jogi aktusok – mint például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló egyezménye – elfogadásának, ratifikálásának és végrehajtásának biztosítása érdekében, valamint az olyan szükséges új eszközök kidolgozásán, mint az ENSZ Tengerjogi Egyezményének a nemzeti joghatóságon kívül eső területekre vonatkozó, tervezett végrehajtási megállapodása. Az EGSZB továbbá ösztönzi a Bizottságot és a főképviselőt, hogy működjenek együtt az IMO-val az IMO-eszközök végrehajtásának és megfelelő érvényesítésének elősegítése érdekében. A Bizottságnak meg kell határoznia az e cél megvalósításához szükséges gyakorlati intézkedéseket és eszközöket.

4.1.2.

Az EGSZB üdvözli a Bizottság és a főképviselő az iránti elkötelezettségét, hogy fejleszti a globális és a regionális szervezetek közötti koordinációt és együttműködést, valamint a legfontosabb óceánügyi szereplőkkel való partnerségeket. Ez is szemlélteti az EU azon erőfeszítéseit, hogy egy integrált és ágazatokon átívelő megközelítést valósítson meg az óceáni tevékenységek irányítására, amely jórészt ágazati szinten marad. Az EGSZB határozottan ösztönzi a Bizottság és a főképviselő közreműködését a „UN-Oceans” együttműködési mechanizmusban, amely az ENSZ rendszerébe tartozó illetékes szervezetek koordinációjának, következetességének és hatékonyságának javítására törekszik.

4.1.3.

A kapacitásépítés elengedhetetlen a fenntartható fejlődés megvalósításához és annak lehetővé tételéhez, hogy a fejlődő országok fenntartható módon és az UNCLOS egyezménynek megfelelően használhassák az óceánokat és azok erőforrásait. A Bizottságnak és a főképviselőnek azonban még meg kell határoznia a konkrét uniós kapacitásépítő intézkedéseket.

4.1.3.1.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a közös közlemény említést tesz a földközi-tengeri fenntartható fejlődés és kék gazdaság javítását célzó kapacitásépítési erőforrásokról. Ilyen erőforrásokat azonban valamennyi európai tenger, illetve Északi-sarkvidék érdekében is mozgósítani kell.

4.1.4.

Az EGSZB amellett szól, hogy határozottabban óvjuk az Északi-sarkvidék erőforrásait, mert ezek a következő nemzedékek természeti tőkéjét jelentik. A térség folyamatban lévő környezeti átalakulását az európai és globális éghajlatvédelem terén elért haladás mutatójának kell tekinteni. Az EGSZB szerint a Bizottság felhívhatná az Északi-sarkvidéken aktív szereplők figyelmét a térség érzékeny természetére és arra, hogy annak fenntartható fejlesztésére egyre nagyobb szükség van. Az Északi-sarkvidék megóvása és az éghajlatváltozással szembeni küzdelem nem történhet a lakosság figyelembevétele nélkül, sem az ő kárukra. Az ottani lakosság ugyanis, amellett hogy meg akarja őrizni kultúráját, azt is szeretné, ha a hasznára tudná fordítani a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés kínálta lehetőségeket.

4.1.4.1.

Az EGSZB kéri, hogy a civil társadalom aktív szerepet vállalhasson az ott élő emberek érdekeinek és szempontjainak előtérbe helyezésében. Az EU nyilvános vitákat is szervezhetne az őslakosok részvételével, ahol a fő szereplők bemutathatnák, mit tettek a terület fenntartható fejlődése érdekében. Megfontolandó lehet egy brüsszeli székhelyű északi-sarkvidéki információs központ létrehozása (3).

4.1.5.

Egyre inkább növekszik a tengeri úton történő nem biztonságos migráció, ami megerősíti, hogy azonnali fellépés szükséges a tengeren bekövetkezett halálesetek megelőzése érdekében. Az EGSZB ezért üdvözli az új Európai Határ- és Parti Őrségről szóló (EU) 2016/1624 rendelet elfogadását, annak ellenére, hogy korábban kifejezetten az „Európai Határvédelmi Ügynökség” elnevezést javasolta. Az EGSZB az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökségről (EMSA) és az Európai Halászati Ellenőrző Hivatalról (EFCA) szóló módosított rendeleteket is támogatja.

4.1.5.1.

Az EMSA létrehozására vonatkozó rendelet módosításáról szóló véleményében (4) az EGSZB kijelentette, hogy üdvözli az ügynökségnek a tengerbiztonság tagállamokban történő javítása terén játszott szerepét. Már ekkor kijelentette azt is, hogy igen fontosnak tartja az EMSA feladatainak és hatásköreinek átgondolt módon történő kiterjesztését.

4.1.6.

Az EGSZB tudomásul veszi a jogellenes halászat elleni küzdelemre és az óceánban található élelmiszerforrásokkal való fenntartható gazdálkodás erősítésére vonatkozó uniós intézkedéseket. Az 1960-as években elindított közös halászati politikát folyamatosan felül kell vizsgálni. A halállományok jobb megőrzésére és védelmére való tekintettel az EGSZB üdvözli a szakpolitika naprakésszé tételét, mivel csak így lehet lépést tartani a technológiai változásokkal.

4.1.6.1.

Az EGSZB rámutat arra, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elkerülése érdekében hatékony ellenőrzési és jogérvényesítési eszközöket – köztük megfigyelési, ellenőrzési és felügyeleti intézkedéseket – kell alkalmazni. Az EGSZB felhívja a Bizottság és a főképviselő figyelmét arra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete aggodalommal jegyezte meg, hogy a megbízhatatlan információk néhány területen megnehezítették a tengeri halászat hatékony irányítását. Ezért minden EU-tagállamnak hozzá kell járulnia a vizein folytatott halászatra vonatkozó ismeretek javításához és az ezzel kapcsolatos adatok megosztásához. Ezt esetleg az ETHA keretében rendelkezésre álló források felhasználásával lehetne elérni.

4.1.6.2.

Az EGSZB arra biztatja a Bizottságot, hogy folytassa a regionális halászati gazdálkodási szervezetek teljesítményének javítására tett erőfeszítéseit. Továbbá, a tengerügyek integrált megközelítésének részeként a Bizottságnak törekednie kell a különböző fórumok, például a regionális tengeri egyezmények és a globális szervezetek közti koordináció javítására.

4.2.1.

Az EGSZB határozottan támogatja az uniós intézkedéseket, ideértve a COP21-megállapodás végrehajtására, valamint az óceánok felmelegedése, a tengerszint-emelkedés és a savasodás káros hatásának enyhítésére vonatkozó közleményt. Az EGSZB arra is ösztönzi a Bizottságot és a főképviselőt, hogy legyen proaktív, és mérje fel az ilyen jelenségek kék gazdaságra gyakorolt hatását, nemcsak a régóta működő, hanem a fejlődő iparágakra vonatkozóan is.

4.2.2.

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság lépéseit a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló – a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelmet szolgáló, 2016 júniusában kötelező erejű nemzetközi szerződésként hatályba lépett – megállapodás (PSMA) végrehajtása érdekében. A PSMA megfelelő végrehajtása várhatóan a nagyobb fenntarthatóság irányába tereli az ágazatot, és jelentős áttételes hatással jár a teljes halászati ellátási láncra nézve.

4.2.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy szigorú szankciókat kell alkalmazni a halászati törvények megszegéséért. A halászati ágazat munkafeltételeiről szóló ILO-egyezmény végrehajtása fontos ahhoz, hogy elkerüljük a halászhajókon elkövetett munkaügyi visszaéléseket és a tisztességtelen versenyt, melyeknek hátterében az alapvető foglalkoztatási elvek és munkavállalói jogok megsértése áll. A tengeren dolgozók munka- és életkörülményeinek meg kell felelniük a legszigorúbb nemzetközi és uniós normáknak.

4.2.4.

Az EGSZB megjegyzi, hogy a – egyfelől a flották kapacitásának növelésére adott, másfelől a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot folytató halászoknak megítélt – káros halászati támogatások a túlhalászás egyik fő okát képezik, ezért üdvözli, hogy az Unió kötelezettségvállalást tett a Kereskedelmi Világszervezetben az e kérdésről szóló folyamatban lévő tárgyalások lezárásának felgyorsítására.

4.2.5.

A tengeri hulladékra vonatkozóan az EGSZB aggodalommal jegyzi meg, hogy egyre több bizonyíték utal arra, hogy e hulladék káros hatással van a vadon élő tengeri állatokra, az élőhelyekre, valamint a tenger biológiai sokféleségére és környezetére. Az EGSZB külön aggodalommal hangsúlyozza a mikroműanyagok problémáját, amelyek akár közvetlenül, akár a szabad szemmel látható hulladékok bomlása miatt kerülnek a vízbe, a legtávolabbi, illetve ez esetben a legmélyebb területekre is eljutnak, és olyan káros vegyi anyagokat bocsátanak ki, amelyek szennyezhetik a táplálékláncot.

4.2.5.1.

Az EGSZB üdvözöl minden erőfeszítést, amelyet az egyes regionális tengeri egyezmények keretében a tengeri hulladék megelőzésére és csökkentésére tettek, ilyen például a célzott regionális cselekvési tervek kidolgozása. Az EGSZB arra ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy javítsák a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv végrehajtását, hogy jó tengeri környezeti állapotot tudjanak elérni és fenntartani. A Bizottságnak az Unión kívüli régiókat is ösztönöznie kellene hasonló cselekvési tervek kidolgozására.

4.2.5.2.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a nemzetközi mechanizmusoknak – például a MARPOL-egyezménynek – fontos szerepe van a hajózási forrásból származó tengeri hulladék elleni küzdelemben, és sürgeti a Bizottságot, hogy 2017-ben terjesszen elő egy módosított irányelvet a kikötői befogadólétesítményekre vonatkozóan, még szorosabb összhangra törekedve a MARPOL-egyezmény hatályával és fogalommeghatározásaival.

4.2.5.3.

Az EGSZB rámutat arra, hogy az EU-nak jobban meg kell ismernie a tengeri hulladék – ezen belül a mikroműanyagok – regionális jellemzőit, valamint forrásait, mennyiségét, útvonalait, eloszlási tendenciáit, természetét és hatásait, továbbá sürgeti a Bizottságot és a főképviselőt, hogy a tengeri és a szárazföldi forrásból származó tengeri hulladék kérdésével is foglalkozzon.

4.2.6.

Az EGSZB támogatja a Bizottság és a főképviselő által a sikeres, globális szintű, minden kulcsfontosságú érdekelt fél részvételével történő tengeri területrendezés megvalósítására és felgyorsítására tett intézkedést (5).

4.2.7.

Az EGSZB ösztönzi a Bizottságot és a főképviselőt, hogy szorgalmazza a regionális és nemzetközi együttműködést a védett tengeri területek hosszú távú, fenntartható finanszírozására irányuló mechanizmusok kidolgozása érdekében, biztosítva ezzel, hogy e területek ökológiailag koherens hálózatot alkossanak, és jól gazdálkodjanak velük.

4.3.1.

Az EGSZB támogatja a közös közleményben felsorolt intézkedéseket, melyeknek célja, hogy növeljék az európai óceánokkal kapcsolatos ismereteket. Az EGSZB ezért határozottan arra ösztönzi az EU-t, hogy a tengeri megfigyelési és adathálózatot egy világméretű tengeri adathálózattá fejlessze. Az EU az ilyen kutatások koordinálásának egyik központjává válhat. További információk gyűjtése és elemzése előtt azonban a jelenleg elérhető adatokat kell jól és hatékonyan felhasználni. A tengereinkre vonatkozóan rengeteg információ áll rendelkezésre, de igen töredezett formában.

4.3.2.

Az EGSZB ösztönzi a Bizottságot hogy – a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) javaslatának megfelelően – segítse elő a fokozottabb nemzetközi együttműködést a tengerekkel kapcsolatos tudomány és technológia területén, ezzel is ösztönözve az innovációt és erősítve a kék gazdaság fenntartható fejlődését.

4.3.3.

Végül az EGSZB azt javasolja, hogy a Bizottság és a tagállamok európai és nemzeti szinten egyaránt javítsák a már kiépült és a kialakulóban lévő óceánalapú iparágak méretének és teljesítményének, valamint a gazdaság egészéhez történő hozzájárulásuknak a mérésére szolgáló statisztikai és módszertani alapot.