21.4.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 125/46

Előadó:

Christian BÄUMLER

1.1.

A Juncker-Bizottság politikai irányelvei – az EGSZB szerint jogosan – hangsúlyozzák, hogy fokozatosan javítani kell az uniós tagállamok közötti igazságügyi együttműködésen, amelynek lépést kell tartania azzal a realitással, hogy uniós szinten egyre több olyan mobil polgár van, akik összeházasodnak és gyermeket vállalnak.

1.2.

Az EGSZB üdvözli, hogy az európai bizottsági javaslatnak az a célja, hogy a gyermekek visszavitelével kapcsolatos döntések során jobban figyelembe vegyék a gyermekek érdekeit. Az EGSZB támogatja a gyermekek jogait, és hangsúlyozza annak rendkívüli fontosságát, hogy a gyermekek jogait a gyermekeket érintő összes szakpolitikai területen tiszteletben tartsák. A gyermek érdeke a legfontosabb.

1.3.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság több jelentősebb változtatásra is javaslatot tesz annak érdekében, hogy hatékonyabbá váljon a jogellenesen elvitt gyermekek visszavitelét célzó eljárás. Ehhez az EGSZB szerint közös minimumszabályok, köztük egy egységes végrehajtási eljárás elfogadása is hozzátartozhatna.

1.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy a szülői felelősség konkrét ügyei tekintetében alapvető fontosságú a központi hatóságok közötti együttműködés (amely az 55. cikkben szerepel), és támogatja a szóban forgó rendelkezések átdolgozását.

1.5.

Az EGSZB üdvözli, hogy a tagállamokat kötelezik arra, hogy – jogrendszerük struktúrájával összhangban – egy kis számú bíróságra korlátozzák az illetékességi kört.

1.6.

Az EGSZB üdvözli, hogy a javaslat konkretizálja a végrehajtható visszaviteli végzés kibocsátására rendelkezésre álló határidőt, és összesen 18 hétre csökkenti a visszaviteli eljárást.

1.7.

Az EGSZB szerint elfogadható, hogy a javaslat egyre korlátozza a visszaviteli határozattal szembeni lehetséges jogorvoslatok számát.

1.8.

Az EGSZB üdvözli, hogy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága akkor is ideiglenesen végrehajthatóvá nyilváníthat egy határozatot, ha a nemzeti jog nem tartalmazza ennek lehetőségét.

1.9.

Az EGSZB úgy véli, hogy a gyermekek meghallgatására vonatkozó minimumkövetelmények hozzájárulhatnának a határozatok nagyobb mértékű elfogadottságához.

1.10.

Az EGSZB továbbá a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás megszüntetése mellett száll síkra. Az EGSZB úgy véli azonban, hogy védelmi mechanizmusokra továbbra is szükség van.

1.11.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága elrendelhessen sürgősen szükséges védelmi intézkedéseket, amennyiben az a súlyos veszély fenyegetne, hogy a gyermeket ártalom éri.

1.12.

Az EGSZB üdvözli, hogy a tervezet a gyermek egy másik tagállamban, nevelőszülőknél vagy nevelőintézményben történő elhelyezését minden esetben a fogadó állam beleegyezésétől teszi függővé.

1.13.

Az EGSZB szükségesnek tartja a Brüsszel IIa. rendelet hatályának pontosítását. Még ha a házasság fogalmának „nemzeti” kritériumok alapján történő értelmezéséből indulunk is ki, a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikkét. Az EGSZB javasolja, hogy a 21. cikk tiszteletben tartásának elvét vegyék fel a rendelet egyik preambulumbekezdésébe.

1.14.

Az EGSZB szerint szabályozni kell azokat az eseteket, ahol az egyik szülő nem az Európai Unióból származik, és támogatja kétoldalú egyezmények megkötését, mégpedig elsősorban azokkal az országokkal, amelyek nem csatlakoztak a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló hágai egyezményhez.

2.1.

2016. június 30-án az Európai Bizottság javaslatokat tett közzé a Brüsszel IIa. rendelet reformjára vonatkozóan. A Brüsszel IIa. rendelet az Európai Unióban a családi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés alapköve. Egységes joghatósági szabályokat állapít meg a házasság felbontására, a különválásra és a házasság érvénytelenítésére, valamint határon átnyúló helyzetekben a szülői felelősséggel kapcsolatos vitákra vonatkozóan. Megkönnyíti az ítéletek, közokiratok és megállapodások Unión belüli szabad áramlását azáltal, hogy rendelkezéseket állapít meg más tagállamokban való elismerésükre és végrehajtásukra vonatkozóan. A rendelet Dánia kivételével 2005. március 1-jétől valamennyi tagállamban alkalmazandó.

2.2.

A rendelet gyermekjogi részében meghatározzák, hogy a gyermekek családi jogállását érintő perekben az Európai Unión belül kinek van nemzetközi joghatósága, és szabályozzák a más tagállamok ilyen ügyekben hozott döntéseinek elismerését és végrehajtását. Emellett a rendelet rendelkezik az olyan gyermekek visszaviteléről is, akiket jogtalanul vittek egy másik tagállamba vagy ott tartanak. Ebből a szempontból a rendelet megerősíti a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló hágai egyezmény szerinti visszaviteli mechanizmust.

2.3.

A rendeletet, amellyel kapcsolatban az Európai Bíróság már 24 határozatot hozott, most több ponton is meg kell reformálni. A jelenlegi európai bizottsági javaslat célja, hogy a rendelet még hatékonyabbá váljon: a javaslat a rendeletnek csak a gyermekek családi jogállását érintő részével foglalkozik, a válásjogi előírásokra nem terjed ki, azokat nem kívánja módosítani.

2.4.

A Juncker-Bizottság politikai irányelvei – az EGSZB szerint jogosan – hangsúlyozzák, hogy fokozatosan javítani kell az uniós tagállamok közötti igazságügyi együttműködésen, amelynek lépést kell tartania azzal a realitással, hogy uniós szinten egyre több olyan mobil polgár van, akik összeházasodnak és gyermeket vállalnak.

2.5.

Az EGSZB már korábbi véleményeiben (1) is hangsúlyozta, hogy a Szerződések és az EU Alapjogi Chartája garantálják az igazságszolgáltatáshoz való jogot és az alapvető jogok tiszteletben tartását, különös tekintettel a következőkre: tulajdonjog, törvény előtti egyenlőség, megkülönböztetésmentesség, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog, a házasságkötéshez és családalapításhoz való jog és a tisztességes eljáráshoz való jog.

2.6.

Az Európai Bizottság értékelte a rendelet gyakorlati működését, és az annak alkalmazásról készített, 2014. áprilisban elfogadott jelentésében (COM (2014) 225) (2) szükségesnek ítélte annak bizonyos módosításait. Erre az értékelésre egyébként a Célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT) részeként került sor.

2.7.

Ennek az átdolgozásnak az a célja, hogy továbbfejlessze az igazságszolgáltatás és az alapjogok kölcsönös bizalomra épülő, valódi európai térségét azáltal, hogy a kölcsönös elismerés elvével összhangban elhárítja az igazságügyi határozatok szabad mozgásának fennmaradó akadályait, és az eljárások egyszerűsítésével és hatékonyságuk megerősítésével jobban védelmezi a gyermek mindenek felett álló érdekét.

2.8.

Az EGSZB üdvözli, hogy az európai bizottsági javaslatnak az a célja, hogy a gyermekek visszavitelével kapcsolatos döntések során jobban figyelembe vegyék a gyermekek érdekeit. A fokozódó belső migráció miatt még nagyobb szükség van arra, hogy új módszereket és struktúrákat alakítsanak ki az együttműködés terén, hogy a gyermekek védelmét az országhatárokon átnyúlóan is biztosítani lehessen.

2.9.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság több jelentősebb változtatásra is javaslatot tesz annak érdekében, hogy hatékonyabbá váljon a jogellenesen elvitt gyermekek visszavitelét célzó eljárás. Amikor az egyik szülő jogellenesen elviszi a gyermeket, akkor ahhoz, hogy a gyermek visszavitelére vonatkozóan a rendeletben megállapított eljárás sikeres legyen, kulcsfontosságú, hogy a hatóságok időben lépjenek.

2.10.

Az EGSZB szerint a szülői felelősség konkrét ügyei tekintetében alapvető fontosságú a központi hatóságok közötti együttműködés (amely az 55. cikkben szerepel), hogy hatékonyan lehessen támogatni a gyermekekkel kapcsolatos, határon átnyúló eljárásokban érintett szülőket és gyermekeket.

2.11.

Az EGSZB jelentős problémát észlel azzal kapcsolatban, hogy nem egyértelmű annak a cikknek a megfogalmazása, amely azt írja elő, hogy a szülői felelősségre vonatkozó konkrét esetekben a központi hatóságoknak milyen támogatást kell nyújtaniuk. Egyes tagállamok nemzeti hatóságainak esetében a cikk nem jelent elegendő jogalapot a fellépéshez.

2.12.

Az EGSZB jónak tartja, hogy a javaslat egyértelművé teszi, hogy ki/kitől/milyen körülmények között és milyen segítséget vagy információt kérhet. Azt is egyértelművé teszik, hogy a bíróságok és gyermekjóléti hatóságok is kérhetnek segítséget a központi hatóságoktól. Az új szöveg jogalapot teremt a gyermekjóléti hatóságok számára ahhoz, hogy a központi hatóságokon keresztül a többi tagállamból hozzájuthassanak a szükséges információkhoz.

2.13.

Az EGSZB üdvözli, hogy a tagállamokat kötelezik arra, hogy – jogrendszerük struktúrájával összhangban – egy kis számú bíróságra korlátozzák az illetékességi kört. Az ügykezelésben jelentkező késedelmek egyik oka, hogy számos tagállamban nincsenek olyan szakbíróságok, amelyek a visszavitel iránti kérelmekkel foglalkoznának. Következésképpen a bírák kevésbé ismerik az érintett eljárásokat és rendelkezéseket, és kevés lehetőségük van arra, hogy a kölcsönös bizalom megteremtésének kedvező módon rendszeresen kapcsolatba léphessenek más uniós joghatósággal.

2.14.

Az EGSZB üdvözli, hogy a javaslat konkretizálja a végrehajtható visszaviteli végzés kibocsátására rendelkezésre álló határidőt, és összesen 18 hétre csökkenti a visszaviteli eljárást.

2.15.

A javaslat arra kötelezné a központi hatóságokat, hogy hathetes határidőn belül fogadják és dolgozzák fel a megkereséseket; lokalizálják az alperest és a gyermeket; mozdítsák elő a közvetítést, biztosítva ugyanakkor, hogy ez ne késleltesse az eljárásokat. Jelenleg a központi hatóságok semmilyen határidőhöz nincsenek kötve.

2.16.

Külön hathetes határidőt alkalmaznának az első fokú bíróság, illetve a fellebbviteli bíróság előtti eljárásokra. Az EGSZB szerint mindez realisztikusabb határidőt eredményez a bíróságok számára abból a szempontból, hogy védve legyen az alperesnek a tisztességes eljáráshoz fűződő joga. Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a szóban forgó határidők betartását a mindenkori igazságügyi rendszerben biztosítani kell.

2.17.

Az EGSZB szerint elfogadható, hogy a javaslat egyre korlátozza a visszaviteli határozattal szembeni lehetséges jogorvoslatok számát. A tagállami alkotmányok többsége csak egy jogorvoslati lehetőséget biztosít a közjogi határozatok ellen.

2.18.

Az EGSZB üdvözli, hogy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága akkor is ideiglenesen végrehajthatóvá nyilváníthat egy határozatot, ha a nemzeti jog nem tartalmazza ennek lehetőségét. Ez hasznos az olyan rendszerekben, amelyekben a határozat fellebbezhetőségének ideje alatt az még nem végrehajtható. Ennek eredményeként egy szülő az ideiglenesen végrehajthatóvá nyilvánított határozat alapján megkapná a gyermek láthatásának jogát, miközben az említett határozattal szemben a másik szülő kérésére fellebbviteli eljárás van folyamatban.

2.19.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a bíróságokat kifejezetten kérjék fel annak mérlegelésére, hogy a visszavitelt elrendelő határozat ideiglenesen végrehajtható legyen-e. Amennyiben egy ügy elhúzódik a visszaviteli határozatot követően, az negatívan hat a szülő-gyermek kapcsolatokra, valamint a gyermekek mindenek felett álló érdekére. Az EGSZB üdvözli, hogy a javaslat számos olyan pontosítást tartalmaz, melyek a hatályos előírások jobb végrehajtását hivatottak elősegíteni. Arra kötelezi például azt a tagállamot, ahol a gyermek közvetlenül a jogellenes elvitel vagy visszatartás előtt szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett, hogy a felügyeleti jogról szóló jogerős, esetlegesen a gyermek visszavitelét maga után vonó határozat meghozatala előtt alaposan vizsgálja meg a gyermek mindenek felett álló érdekét. Ebben az összefüggésben a gyermek mindenek felett álló érdekének megvizsgálásakor bármely véleménynyilvánításra képes gyermeknek jogában áll, hogy meghallgassák, még akkor is, ha fizikailag nincs jelen – adott esetben megfelelő alternatív eszközök, például videokonferencia segítségével.

2.20.

Az EGSZB szerint amennyiben minimumkövetelményeket fogalmaznának meg a gyermekek meghallgatásával kapcsolatban, az azt is elősegítené, hogy el lehessen kerülni, hogy elutasítsák egy másik uniós tagállam által hozott határozat elismerését és végrehajtását vagy végrehajthatóvá nyilvánítását. Ezzel pedig el lehetne érni azt is, hogy az uniós polgárok jobban elfogadják a határozatokat. Ilyen minimumkövetelmény lehetne például az, hogy mely életkortól lehet meghallgatni egy gyermeket. Ezen túlmenő eljárásjogi kérdésekre (például hogy ki kérdezi ki a gyermeket) azonban nem kellene ezeknek a minimumkövetelményeknek kiterjedniük. Az ilyesmit továbbra is a tagállamokra kell(ene) bízni. Az EGSZB a gyermekeket meghallgató bírák számára külön szociálpedagógiai képzést javasol.

2.21.

Az EGSZB támogatja, hogy szüntessék meg az egy határozatnak egy másik tagállamban való végrehajthatóvá nyilvánítási eljárását („exequatur”) minden olyan határozat (illetve hivatalos okmány és megállapodás) esetében, amelyet egy tagállamban adnak ki a szülői felelősségről. A végrehajtás – amely önmagában a tagállamok feladata – tekintetében az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a végrehajtásra vonatkozó nemzeti szabályok alkalmazása nem járhat a rendelet hatékony érvényesülésének sérelmével.

2.22.

Ráadásul a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás követelménye átlagosan több hónapos késedelmet és esetenként akár 4 000 euró költséget is okozott a polgárok számára (3).

2.23.

Az EGSZB úgy véli azonban, hogy továbbra is meg kellene tartani bizonyos védelmi mechanizmusokat. Mindenképpen ilyen a dokumentumok megfelelő kézbesítése, a felek és a gyermek meghallgatáshoz való joga (különösen az egymásnak ellentmondó határozatok kapcsán), valamint a Brüsszel IIa. rendelet hatályos 56. cikkéhez kapcsolódóan bizonyos, a gyermeknek egy másik uniós tagállamban történő elhelyezésével kapcsolatos eljárásjogi rendelkezések betartása.

2.24.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága elrendelhessen sürgősen szükséges védelmi intézkedéseket, amennyiben a gyermeket testi vagy lelki sérülés súlyos veszélye fenyegetné vagy egyéb elfogadhatatlan helyzetbe kerülne. Például az a bíróság, amely előtt egy visszaviteli eljárás van folyamatban, láthatási jogot ítélhet meg az egyik szülő számára, és ez a határozat aztán a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban is végrehajtható mindaddig, amíg utóbbi ország bírósága jogerős határozatot nem hoz a gyermek láthatásáról.

2.25.

Az EGSZB üdvözli, hogy az európai bizottsági javaslat a gyermek egy másik tagállamban, nevelőszülőknél vagy nevelőintézményben történő elhelyezését minden esetben a fogadó ország beleegyezésétől teszi függővé. A beleegyezésre vonatkozó követelmény biztosítja a gyermek fogadó országban való célirányos gondozását. Az EGSZB ezen túlmenően ajánlja, hogy a gyermek családon belüli elhelyezése élvezzen prioritást, és amennyiben ez nem lehetséges vagy nincs összhangban a gyermek mindenek felett álló érdekével, alternatívaként nevelőszülőknél vagy közösségi alapon történő elhelyezést kell biztosítani.

2.26.

Az EGSZB nyugtázza, hogy a rendelet alkalmazásáról készített jelentés szerint olykor hónapokig is eltarthat annak megállapítása, hogy egy adott esetben szükséges-e a beleegyezés. Amennyiben szükséges a beleegyezés, konzultációs eljárásnak kell következnie, amely ugyancsak hosszadalmas, mivel a megkeresett hatóságok számára nem írnak elő válaszadási határidőt. Ennek következményeképpen számos kérelmező hatóság még a konzultációs eljárás lefolytatása alatt, illetve megkezdése előtt elrendeli a gyermek elhelyezését, és a gyermeket a befogadó országba küldi, mivel az elhelyezést sürgősnek tartja, és tisztában van az eljárás hosszával. Ez a gyermek szempontjából bizonytalan jogi helyzetet eredményez.

2.27.

Az EGSZB támogatja, hogy a tervezet egy nyolc hetes határidő bevezetését irányozza elő, amelyen belül a megkeresett tagállamnak döntenie kell a kérelemről. Az eljárás meggyorsítása a gyermek érdekét szolgálja.

2.28.

AZ EGSZB elfogadja, hogy a hágai egyezmény alapján a gyermek tartózkodási helyének megfelelő ország bírósága illetékes. Az EGSZB megjegyzi, hogy a gyermekek jogellenes külföldre vitelekor az illetékes bíróság helyszíne a legtöbb esetben a gyermeket jogellenesen elvivő személy tartózkodási helye szerint kerül meghatározásra. Az EGSZB utal arra, hogy a Brüsszel IIa. rendelet már jelenleg is előirányoz térítésmentesen rendelkezésre álló tanácsadó intézményeket olyan szülők számára, akik a gyermek aktuális tartózkodási helyétől eltérő országból érkeznek.

2.29.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a visszaviteli eljárás meggyorsítása érdekében közös minimumszabályokat, köztük egységes végrehajtási eljárást fogadjanak el.

3.1.

Az EGSZB szerint szabályozni kell azokat az eseteket, ahol az egyik szülő nem az Európai Unióból származik. A migráció, illetve a globális áru- és szolgáltatáskereskedelem következtében egyre magasabb az ilyen esetek száma. Az EGSZB kétoldalú egyezmények megkötését különösen azoknak az országoknak az esetében tartja szükségesnek, amelyek nem csatlakoztak a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló hágai egyezményhez.

3.2.

Az EGSZB szükségesnek tartja a Brüsszel IIa. rendelet hatályának pontosítását. Az Európai Bizottság tervezetéből nem derül ki, hogy a rendelet foglalkozik-e a házasság, illetve a válás új formáival. A házasság fogalmát nem definiálják, hanem csak feltételezik. Még ha a házasság fogalmának „nemzeti” kritériumok alapján történő értelmezéséből indulunk is ki, a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikkét, amely tiltja a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetést. Az EGSZB javasolja, hogy a 21. cikk tiszteletben tartásának elvét vegyék fel a rendelet egyik preambulumbekezdésébe.