14.4.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 133/3

Előadó:

Roman HAKEN

1.1.

Az uniós városfejlesztési menetrend (EU UA) (1) közvetlen hatást fog gyakorolni az uniós polgárok azon 80 %-ának életére, akik 2050-ben városokban élnek majd. A leghatékonyabb rendelkezések kidolgozása és ezek nyilvánosság általi elfogadottságának biztosítása érdekében gondoskodni kell arról, hogy a civil szervezetek egyenrangú partnerekként jelenjenek meg az uniós városfejlesztési menetrendről folytatott tárgyalásokon, illetve a menetrend végrehajtásában. A holland elnökség kezdeményezése az EU történetében először a városokat helyezi a fejlesztési megbeszélések középpontjába. Az EGSZB arra kéri a Tanácsot, hogy ismerje el, hogy a települési szint – annak sokféleségével együtt – értékes partner az európai integrációs folyamatban.

1.2.

Az EGSZB véleménye szerint ezen átfogó és összetett kérdések megközelítésének hatékony módja a partnerségi együttműködés. Az EGSZB ezért nagyra értékeli a partnerségi elvet, amely végre alkalmazásra kerül a 2014–2020 közötti tervezési időszak kialakításában és végrehajtásában (2).

1.3.

A partnerség alapelv a modern közszolgálat számára – vertikálisan és horizontálisan egyaránt. Az EGSZB azt javasolja, hogy az ilyen együttműködés további példájaként vizsgálják meg a köz- és magánszféra közötti partnerséget (PPP) mint a városi projektek finanszírozásának egy modelljét, valamint a különféle szociális vállalkozásokat, illetve az olyan, partnerségen alapuló európai programokat is, mint amilyen az EQUAL (3). A különböző szintű – különösen a városi – közigazgatás feladata az, hogy közös projektekben fogja össze a megfelelő partnereket, és hatékonyan használja fel a finanszírozást.

1.4.

A városfejlesztési menetrend előtt álló kihívások egyike az, hogy miként hajthatók végre a tematikus partnerségek keretében kidolgozott stratégiák. A partnerségek létrehozása során, valamint a stratégiák kidolgozásának és végrehajtásának szakaszában kulcsfontosságú az alulról építkező megközelítés alkalmazása. Az EGSZB ezért támogatja ezt a fajta megközelítést – amely azonban nem azonos a szakértői csoportokon alapuló megközelítéssel. Fontos tisztázni, hogy a civil szervezetek miként fognak együttműködni az érdekcsoportokkal: miként számolnak be a tevékenységükről, hogyan folytatnak konzultációt stb.

1.5.

Az új uniós városfejlesztési menetrend kidolgozásakor a horizontális partnerségek ugyanolyan fontosak, mint a vertikális (tematikus) partnerségek. Elsősorban helyi szinten, városokban fognak működni. Nemcsak a stratégiai gondolkodás szempontjából van jelentőségük, hanem különösen a végrehajtás, a nyomon követés és az ellenőrzés tekintetében is. Az uniós szintű ajánlásokat a legjobban a helyi körülményeket ismerő helyi partnerségek által kidolgozott helyi stratégiák segítségével lehet átvenni, illetve hatékonyan végrehajtani. Az EGSZB egyebek mellett a közösségek szintjén irányított helyi fejlesztést ajánlja ennek eszközéül (4).

1.6.

Az új uniós városfejlesztési menetrend hatékony végrehajtásának biztosításához az alábbiakra van szükség:

1.7.

Az EGSZB szeretné, ha tisztáznák, hogy a tematikus partnerségek miként fogják kezelni a városfejlesztés kérdéseit és kihívásait. Az egyedi intézkedéseket horizontális partnerségeknek kell végrehajtaniuk a konkrét városi térségekben. Ezért gondoskodni kell arról, hogy speciális rendezvényeken osszák meg a bevált gyakorlatokat. Alapvető, hogy az EU minden régióját (különösen a dél- és a kelet-európaiakat) egyaránt bevonjuk. A városfejlesztési menetrendnek el kell majd ismernie a városok, valamint a városi életminőséget befolyásoló szomszédos/környező városkörnyéki területek közötti kapcsolatokat. A városfejlesztési menetrend nem akadályozhatja vagy korlátozhatja a vidéki területek fejlődését.

1.8.

A menetrend témái közül néhány kapcsolódik egymáshoz, és bizonyos mértékben átfedésben van egymással. Az egy adott témával foglalkozó intézkedések hatással lesznek egy vagy több másik témára is. Biztosítani kell, hogy az egyik területen a helyzetet javítani célzó intézkedések ne fejtsenek ki káros hatást valamelyik másik területre. Ez nemcsak az uniós szintre vonatkozik, hanem a nemzetire is.

1.9.

Az EGSZB azt javasolja, hogy a városfejlesztési menetrendbe foglalják bele új témaként a városi közösségeket és a polgári részvételt. A városoknak működő mechanizmusra van szükségük a polgárok és a polgári csoportosulások megerősítésére, hogy azok valódi és szilárd partnerek lehessenek városaik számára a városfejlesztési menetrend prioritásairól szóló vitákban és a prioritások végrehajtásában. Csak egy magabiztos és erős, nagy társadalmi tőkével rendelkező közösség lesz képes a felmerülő kihívások megválaszolására. Az EGSZB készen áll arra, hogy kidolgozza ezt az elképzelést.

1.10.

Figyelembe kell venni olyan elemeket is, mint az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendje és az abban meghatározott 17 fenntartható fejlesztési cél, különös tekintettel a 11. célra („A városok és az emberi települések befogadóvá, biztonságossá, ellenállóvá és fenntarthatóvá tétele”). Az EGSZB 2015 szeptemberében állást foglalt ebben a témában (5). Az EU hatáskörei nem azonosak az összes szakpolitikai területen és különösen a szociális ügyek kapcsán nem tűnnek elég erősnek a jogkörei. Kérdéses, hogy az EU képes-e befolyásolni a városfejlesztés szociális vetületét, illetve megfelelően felmérni a más szakpolitikai területeken végrehajtott intézkedések társadalmi hatását. Miközben a környezeti hatásokat a KHV-folyamat révén fel lehet tárni, a társadalmi hatásvizsgálat továbbra is hiányzik.

1.11.

Az EGSZB szívesen lenne az uniós városfejlesztési menetrend irányítócsoportjának teljes jogú tagja, és örömmel venne részt a városfejlesztési menetrend partnerségeiben. Az EGSZB az összes tagállam civil szervezeteit képviseli: ezeket a szervezetek tisztelet övezi, hiszen szakértelemmel rendelkeznek és képesek hozzájárulni a városfejlesztéshez.

2.1.

A városfejlesztési menetrend körülbelül 15 tagú partnerségek létrehozását javasolja, akik közül 11 a közigazgatást képviselné (városok, tagállamok, az Európai Bizottság képviselői). A fennmaradó tagok az európai strukturális és beruházási alapok irányító hatóságainak képviselői, szakértők és nem kormányzati szervezetek lehetnek. Az EGSZB sajnálja, hogy csak akkor kérték fel véleménynyilvánításra, amikor néhány partnerség már létrejött.

2.2.

Az EGSZB azt javasolja, hogy a partnerségekben a felek kiegyensúlyozottabban legyenek képviselve. A méltányos képviseletre jó példával szolgál a LEADER program, amelyben a partnerségek tagjainak legfeljebb 50 %-a érkezhet a közigazgatásból. Az EGSZB a célcsoportok (városlakók) sokkal nagyobb fokú bevonását szorgalmazza. Fontos, hogy maguknak a lakosoknak nagyobb beleszólásuk legyen városuk jövőjébe. A felvetett témák többsége nem oldható meg a nem kormányzati szervezetek, a szociális partnerek és a vállalkozások elkötelezettsége nélkül. Az összes sikeres európai példáról bebizonyosodott, hogy eredményességük nagyrészt a nem kormányzati erők részvállalásának és az állami és a magánszféra közötti hatékony együttműködésének köszönhető.

2.3.

Miközben a városfejlesztési menetrend összes kiemelt témája fontos a civil szervezetek számára, azok túlmutatnak a civil társadalomnak tulajdonított hagyományos szerepeken. A nem kormányzati szervezetek, a szociális vállalkozások és a szövetkezetek egyre inkább fejlesztik kapacitásukat, illetve új gazdasági vagy szervezeti modelleket alakítanak ki annak érdekében, hogy közhasznú szolgáltatásokat nyújtsanak. A közigazgatásnak képesnek kell lennie arra, hogy városi térségekben működő csoportosulások és szervezetek nézőpontjából tekintsen magára. Az EGSZB szerint az egy adott kérdésben sok tapasztalattal rendelkező nemzeti vagy regionális hálózatok, illetve helyi szervezetek bevonása éppen olyan hasznos lenne, mint az európai hálózatok léte.

2.4.

Az EGSZB nem rendelkezik információkkal azzal kapcsolatban, hogy miként fogják meghatározni és/vagy kiválasztani a megfelelő civil szervezeteket. Az EGSZB felajánlja kapacitását és a szervezett civil társadalommal kapcsolatos ismereteit a nem kormányzati szervezetek és a szociális partnerek képviselőinek tematikus partnerségekhez történő kiválasztásához.

3.1.

Valamennyi uniós polgárnak jogában áll, hogy megismerje, megértse és befolyásolja is az uniós politikákat. Az EGSZB szerint fontos, hogy a partnerségek ne legyenek zártkörűek. Sok múlik azon, hogy a partnerségek hogyan kommunikálnak a külvilággal. A városfejlesztésben kiemelt szerepet kell szánni annak, hogy a közigazgatás nyitott módon kommunikáljon a nyilvánossággal és a civil érdekeket képviselő szervezetekkel. Mivel a stratégiai célkitűzéseket nem lehet a helyi lakosok és civil szervezetek támogatása nélkül megvalósítani, garantálni kell az átláthatóságot, és a városfejlesztési menetrend kidolgozásába és végrehajtásába ténylegesen be kell vonni az érintetteket. Az ebben részt venni kívánó polgárok bevonása a legjobb módja annak, hogy meg lehessen nyerni támogatásukat a végeredményhez. Az EGSZB szerint meg lehetne hívni olyan szervezeteket, amelyek adott esetben szívesen megosztanák a városfejlesztési menetrenddel kapcsolatos tapasztalataikat és elképzeléseiket, illetve részt vennének a partnerség egyes ülésein.

3.2.

A partnerségeknek többféle kommunikációs és részvételi eszközt kellene alkalmazniuk a tapasztalatok/elképzelések cseréjéhez, az érintettekkel való kommunikációhoz és a velük való konzultációhoz. A polgárok bevonása és a velük való konzultáció nem lehet hatékony, ha csupán egyetlen eszközt vetünk be. A módszerek olyan kombinációjára van szükség, amellyel meg lehet szólítani az érdekelt felek különböző típusait, különféle ötleteket lehet inspirálni, valamint lehetségessé válik a különböző szintű részvétel. A partnerségeknek a közösségi médiához hasonló korszerű csatornákat és eszközöket kell igénybe venniük, illetve felméréseket kell végezniük, workshopokat, fókuszcsoportokat stb. kell használniuk, hogy visszajelzést kapjanak munkájukról. Az EGSZB szerint a szélesebb körű nyilvános vitára számot tartó speciális kérdésekben, illetve az olyan témák kapcsán, ahol az emberek visszajelzést várnak, jobban és szélesebb körben meg kell szólítani a nyilvánosságot.

3.3.

Ehhez a partnerségeknek helyszíni látogatásokat, illetve találkozókat kellene szervezniük a különböző érintettekkel, túllépve a partnerség behatárolt keretein. A partnerségekkel folytatott megbeszéléseket nagyban befolyásolhatja az, ha a partnerségek feltérképeznek helyi civil kezdeményezéseket, és utánajárnak, hogy azok milyen akadályokba ütköznek, illetve hogyan működnek együtt a közigazgatással. Amennyiben a városfejlesztési menetrend nem már most is működő gyakorlatokból indul ki, akkor az így születő politikai intézkedések esetleg figyelmen kívül hagyják az egyébként felhasználható ismereteket.

3.4.

A nyilvános online konzultációkon szót kellene ejteni cselekvési tervekről is. Ezzel biztosítani lehet, hogy minden fontos érdekelt fél kifejthesse ezekkel kapcsolatos álláspontját, és a cselekvési tervek minden szempontot/érdeket figyelembe vehessenek.

4.1.1.

Munkahelyek és készségek a helyi gazdaságban – a civil szervezetek számos olyan szerepet töltenek be (például munkáltatóként, nevelőként, oktatóként stb.), amely fontos lehet a munkahelyteremtésben. Az EGSZB azt javasolja, hogy konzultáljanak kkv-kat képviselő szervezetekkel (amilyen például a Eurochambres), munkaügyi központokkal, illetve oktatási és szakképzési intézményekkel. Az uniós városfejlesztési menetrendnek foglalkoznia kell azzal, hogy a városok miként fogják felmérni a területükön a szakértelemmel kapcsolatban felmerülő igényeket. A civil szervezeteket tájékoztatni kell ezekről az igényekről, illetve együttműködést kell kialakítani az olyan jellegű oktatás, egész életen át tartó tanulás és szakképzés támogatásához, amely révén biztosítható a munkaerőpiacon hiányzó készségek pótlása.

4.1.2.

Városi szegénység – a városi szegénység megelőzését és leküzdését célzó programok többségét civil szervezetek valósítják meg. Az EGSZB szerint célszerű konzultálni az olyan szervezetekkel, mint az Európai Szegénységellenes Hálózat. Tudatában vagyunk annak, hogy mindezzel kapcsolatban fontos szerepet játszanak: a) az elővárosok és a társadalmi marginalizáció, b) a gettók, c) a hátrányos helyzetű városnegyedek, d) az állami gondozásban nevelkedő gyermekek, illetve az intézményi szolgáltatásoktól a családi és a közösségi szolgáltatások felé történő elmozdulás, valamint e) az idősödés és az idősek kiszolgáltatott helyzete.

4.1.3.

Lakhatás – a jó minőségű és fenntartható lakhatás biztosításában (ahogy az a fenntartható lakhatásról szóló ENSZ Alapokmányban is szerepel) fontos szerep jut a civil szervezeteknek. Ezek ugyanis mindkét oldalt – a tulajdonosokat és a lakókat – képviselik, illetve mindkét féllel együttműködnek. Az EGSZB javasolja az olyan szervezetek megkeresését, mint a Bérlők Nemzetközi Szövetsége, a lakás- és háztulajdonosok szövetségei, a lakás-takarékpénztárak, illetve a konzultációt építészekkel vagy várostervezőkkel. Ez a téma fontos kérdéseket vet fel az alábbi területeken: a) várostervezés, b) szociális lakások és c) elővárosi területekre történő kiköltözés a jobb lakhatás érdekében.

4.1.4.

Migránsok és menekültek befogadása – nem csupán a rövidtávú kérdésekkel (az alapvető igények kielégítésével) kell foglalkozni, hanem letelepedésüket követően a migránsok uniós társadalmakba való beilleszkedésével is. Ennek része a segítségnyújtás az oktatással, a munkaszerzéssel és egyebekkel kapcsolatban, az uniós értékek és hagyományok megosztása velük, illetve az, hogy ezeket az értékeket és hagyományokat beépítsük életükbe úgy, hogy közben tiszteletben tartjuk az ő kultúrájukat is. Az állam mellett a civil szervezetek, úgy mint az egyházak, a társadalmi szervezetek, az oktatási és képzési szervezetek, a gyermek- és szülőcsoportok stb. is alapvető szerepet játszanak. Az EGSZB azt ajánlja, hogy egyéb szervezetek mellett konzultáljanak a Solidarral vagy a Lumos-szal. Foglalkozni kell az olyan kérdésekkel is, mint például a kísérő nélkül érkező kiskorúak helyzete, akik különösen veszélyeztetettek és így speciális figyelmet érdemelnek.

4.1.5.

Fenntartható földhasználat és a természeten alapuló megoldások – ezen a területen a városfejlesztési menetrend célkitűzése szorosan kapcsolódik az emberek magatartásának és életmódjának megváltoztatásához. Annak biztosítása, hogy a városokban végbemenő változások tekintettel legyenek a környezetre, olyan terület, ahol elengedhetetlen a civil szervezetek bevonása, ideértve a földtulajdonosok képviselőit, a kkv-k szövetségeit, valamint a városnegyedek fejlesztésére irányuló mozgalmak mögött álló közösségi szervezeteket. Az EGSZB azt javasolja, hogy konzultáljanak például a Friends of the Earth Europe vagy az ELARD nevű szervezetekkel. Az EGSZB az alábbiakat tartja fontosnak: a) (vertikális) területrendezés és -tervezés, illetve b) az olyan elővárosi térségek problémái, amelyek termékeket (élelmet, tiszta vizet) biztosítanak, illetve a városi emberek életminőségét javító, alapvető környezetbiológiai szolgáltatásokat nyújtanak.

4.2.1.

Körforgásos gazdaság – a hatékony körforgásos gazdasághoz fontos elérni, hogy az emberek másként tekintsenek a hulladékra, amelyet potenciális erőforrásként kell megjeleníteni. E tekintetben fontos a környezetvédelmi szervezetek és az oktatási intézmények részéről kifejtett oktatási és tájékoztatási tevékenység. Az új városi megközelítésmódok feltérképezésében és megvalósításában kulcsszerepet fognak játszani a kutató- és innovációs központok, illetve az erre szakosodott vállalatok és az e területre összpontosító kkv-k szövetségei. Az EGSZB azt javasolja, hogy hívják meg például a REVES szervezetet, hogy tartson vitákat.

4.3.1.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás – ezzel kapcsolatban fontosak a csúcstechnológiával foglalkozó vállalatok, kutatóintézetek és egyetemek. A hétköznapi emberek ismereteinek bővítése és tájékoztatása is fontos, hogy könnyebben elfogadják a vonatkozó előírásokat, és részt vegyenek megvalósításukban. Az EGSZB szerint konzultálni lehetne például a Green 10 nevű szervezettel.

4.3.2.

Az energiarendszer átalakítása – az energiarendszerek strukturális átalakítása, így például a megújuló energia és a fokozott energiahatékonyság felé történő jelentős elmozdulás csak az érintett ágazatokat képviselő partnerek teljes körű bevonásával és a polgárok támogatásával valósítható meg. Ezen a téren aktív szervezet például a Greenpeace.

4.3.3.

Városi mobilitás – a fenntartható városi mobilitás olyan terület, ahol kevés előrelépést lehet elérni, ha maguk az emberek nem készek változtatni mobilitással kapcsolatos szokásaikon. Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy konzultáljanak olyan szervezetekkel, mint a CEEP (Közszolgáltatást nyújtó vállalkozások és munkáltatók európai központja), a BusinessEurope, az ETF (Közlekedési Dolgozók Európai Szövetsége), a Polis (Helyi közlekedéssel kapcsolatos innovatív technológiákat és politikákat kidolgozó európai városok és régiók hálózata), az ECF (Európai Kerékpárosok Szövetsége) és az IPR Prague (a Tervezéssel és fejlesztéssel foglalkozó Prágai Intézet). A témával kapcsolatban véleményünk szerint fontos szerepük van az olyan integrált megközelítésmódoknak, mint amilyenek a fenntartható városi mobilitási tervek. Ezért szerintünk a városi mobilitás mindenképpen elősegíti a gazdasági fejlődést, a környezeti feltételek javulását, illetve a városokban az energetikai átállást. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a városi mobilitáshoz fontosak a speciális uniós finanszírozási eszközök, mivel olyan területről van szó, amelyen tőkeintenzív beruházásokra van szükség.

4.3.4.

Levegőminőség – a vállalkozások, az egészségügyi szervezetek, a környezetvédelmi nem kormányzati szervezetek, az egyetemek és a kutatóintézetek, valamint más szereplők együttműködése elengedhetetlen. A partnerségekbe olyan szervezeteket is be kellene vonni, mint a CAN (Európai éghajlati kezdeményezések hálózata).

4.4.1.

Digitális átállás – a társadalomban végbemenő digitalizáció egyben szemléletváltást is jelent. A cél jobb szolgáltatások nyújtása a polgárok számára, valamint üzleti lehetőségek biztosítása. Az intelligens városokban a sarkalatos pont a hármas és a négyes spirál, amely közös projektek keretében összehozza egymással a városüzemeltetés, a felsőoktatás, az üzleti élet és a civil társadalom érintettjeit. El kellene terjeszteni Európában ezt a modellt. A szöveg ezen részében kiemelt pontnak tartjuk, hogy a) kiszámítható várostervezés valósuljon meg minden településen, és hogy b) használják a közösségi hálózatokat és az internetet a települések és az emberek közötti kommunikációra. A partnerségekbe olyan szervezeteket is be kellene vonni, mint a Transparency International.

4.5.1.

A városok jelentős potenciállal rendelkeznek az innovatív megközelítésmódok alkalmazását illetően; az előfutár szerepét tölthetik be, nem csak a közbeszerzés területén. Ugyanakkor fontos együttműködni üzleti innovációs központokkal és vállalkozástámogató központokkal, valamint olyan uniós civil szervezetekkel, mint a CEE Bankwatch hálózat. Az EGSZB szerint ezzel kapcsolatban a következők fontosak: a) a helyi szociális gazdaság megsegítésére közbeszerzést kell alkalmazni és b) speciális módszereket kell alkalmazni, hogy a városokat rávegyék arra, hogy a legolcsóbb megoldások helyett innovatív közbeszerzést használjanak.

4.6.

A városok összetett rendszerek részei, melyekben az elővárosi térségek olyan alapvető segítséget nyújtanak és olyan forrásokat biztosítanak, amelyek hozzásegítik a városokat a megfelelő és sikeres működéshez. A városkörnyéki területekről is be kell vonni partnereket, köztük helyi akciócsoportokat, hogy értékes kapcsolat jöjjön létre a városi és a vidéki területek között, különösen a célként kitűzött városi/vidéki partnerségeket illetően. Fejlesztésük tervezésekor a városoknak figyelembe kell venniük már meglévő stratégiákat is, például makroregionális stratégiákat és vonatkozó mikroregionális fejlesztési stratégiákat is.