31.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 153/57

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, és különösen annak 3. cikkének (3) bekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 9., 148., 160. és 168. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 1., 16., 21., 23., 24., 25., 30., 31. és 34. cikkére,

—

tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Chartára, és különösen annak 30. cikkére (a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni védelemhez való jog), 31. cikkére (lakhatáshoz való jog) és 16. cikkére (a család szociális, jogi és gazdasági védelemhez való joga),

—

tekintettel a 2000. június 29-i a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000/43/EK irányelvre (1),

—

tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK irányelvre (2),

—

tekintettel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéről (2010) szóló, 2008. október 22-i 1098/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (3),

—

tekintettel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóügyi Tanács 2010. június 8-i ülésének következtetéseire „A méltányosság és az egészség szerepe a politikák mindegyikében” címmel (4),

—

tekintettel a Tanácsnak „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem Európai Éve: Közös munka a szegénység elleni küzdelem jegyében 2010-ben és azt követően” című 2010. december 6-i nyilatkozatára (5),

—

tekintettel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóügyi Tanács 2011. március 7-i ülésének következtetéseire (6),

—

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság 2011. február 15-i, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni európai platformról – az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezéséről – szóló véleményére (7),

—

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság 2011. február 10-i, „Az Európa 2020 stratégia szociális dimenziójának értékelése” című jelentésére (8),

—

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság „Szolidaritás az egészségügyben: az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése az Európai Unióban” című véleményére, (9),

—

tekintettel a Régiók Bizottsága véleményére a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni európai platformról (10),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjáról szóló véleményére (11),

—

tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2008. október 3-i bizottsági ajánlásra (12),

—

tekintettel a Bizottság „Szolidaritás az egészségügyben: az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése az Európai Unióban” című közleményére (COM(2009)0567),

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégiáról szóló bizottsági közleményre (COM(2010)0573),

—

tekintettel a 2010–2020 közötti európai fogyatékosságügyi stratégiára (Megújított elkötelezettség az akadálymentes Európa megvalósítása iránt) (COM(2010)0636),

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című közleményére (COM(2011) 0173),

—

tekintettel az „Európa 2020: az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel az ENSZ millenniumi célkitűzéseiről, és különösen a szegénység felszámolásának nemzetközi napjáról szóló, 2001. október 4-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel az EU-ban a társadalmi integráció előmozdításáról és a gyermekszegénységet is ideértve a szegénység elleni küzdelemről szóló 2008. október 9-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel „A munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítése” című, 2009. május 6-i állásfoglalására (15),

—

tekintettel a szociális gazdaságról szóló, 2009. február 19-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel az Európa 2020 stratégiáról szóló, 2010. június 16-i állásfoglalására (17),

—

tekintettel 2010. május 20-i állásfoglalására a kohéziós politikának a lisszaboni és az Európa 2020 stratégia célkitűzései eléréséhez való hozzájárulásáról (18),

—

tekintettel a fiatalság munkaerőpiacra való bejutásának, valamint a gyakornoki, szakmai gyakorlati és gyakorlati képzési lehetőségek előmozdításáról szóló 2010. július 6-i állásfoglalására (19),

—

tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokra vonatkozó tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2010. szeptember 8-i jogalkotási állásfoglalására (Az Európa 2020 stratégia integrált iránymutatásai, II. rész) (20),

—

tekintettel a pénzügyi, gazdasági és szociális válságról szóló, 2010. október 20-i állásfoglalására (Ajánlások a meghozandó intézkedésekkel és kezdeményezésekkel kapcsolatban) (21),

—

tekintettel a szegénység elleni küzdelemben a minimáljövedelem szerepéről és Európában a befogadó társadalom előmozdításáról szóló, 2010. október 20-i állásfoglalására (22),

—

tekintettel „A megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé” című bizottsági zöld könyvről szóló, 2011. február 16-i állásfoglalására (23),

—

tekintettel „A nőket sújtó szegénység megjelenési formáiról az Európai Unióban” című, 2011. március 8-i állásfoglalására (24),

—

tekintettel a nők idősödő társadalomban betöltött szerepéről szóló, 2010. szeptember 7-i állásfoglalására (25),

—

tekintettel az Unió leginkább rászoruló személyei részére történő élelmiszerosztás programjáról szóló 2011. július 7-i állásfoglalására (26),

—

tekintettel a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló, 2011. március 9-i állásfoglalására (27),

—

tekintettel az utcai hajléktalanság felszámolásáról szóló, 2008. április 22-i írásbeli nyilatkozatra (28) és az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2010. december 16-i írásbeli nyilatkozatra (29),

—

tekintettel az Európai Konszenzus hajléktalanságról szóló 2010. december 9-én és 10-én megrendezett konferenciájának végső ajánlásaira,

—

tekintettel az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2011. szeptember 14-i írásbeli nyilatkozatra (30),

—

tekintettel a fogyatékossággal élő személyek mobilitásáról és beilleszkedéséről, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására (31),

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumról (2011–2020) szóló tanácsi következtetésekre (32),

—

tekintettel a férfiak és nők közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiára (2011–2015) (COM(2010)0491),

—

tekintettel a gazdasági hanyatlás és a pénzügyi válság nemek szerinti szempontjairól szóló 2010. június 17-i állásfoglalására (33),

—

tekintettel az általános érdekű szociális szolgáltatások jövőjéről szóló 2011. július 5-i állásfoglalására (34),f

—

tekintettel a bizonytalan foglalkoztatási feltételek mellett dolgozó nőkről szóló 2010. október 19-i állásfoglalására (35),

—

tekintettel „A szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdése: Az Európai Unió statisztikai portréja 2010” című 2010-es Eurostat-kiadványra,

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja: a szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című közleményére (COM(2010)0758),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0370/2011),

A.

mivel 116 millió embert fenyeget az Európai Unióban a szegénység, és 42 millióan (vagyis 8 %-nyian) élnek „súlyos anyagi deprivációban, és nem engedhetnek meg maguknak egy sor, Európában a tisztességes élethez nélkülözhetetlennek tartott dolgot” (36), és mivel a szegénység a javak, a jövedelmek, és az erőforrások egyenlőtlen elosztásának elfogadhatatlan tükre egy virágzó európai gazdaságban; mivel a pénzügyi, gazdasági és szociális válság a legnagyobb mértékben a legsérülékenyebb lakossági csoportokat, így az időseket és a fogyatékkal élőket sújtotta; mivel az elfogadott vagy ezután elfogadandó megszorító intézkedések az Unióban nem lehetnek a foglalkoztatás és a szociális védelem kárára, nem súlyosbíthatják a leghátrányosabb helyzetűek életkörülményeit, és nem fenyegethetik munkanélküliséggel, bizonytalan sorssal vagy szegénységgel – különösen a közszolgáltatások és a szociális segélyezés területén végrehajtott költségvetési megszorítások révén – azokat a milliókat, akik munkájukból vagy nyugdíjukból élve még sikerrel tartják fenn magukat vagy elégítik ki létszükségleteiket; mivel a feltételhez kötöttség és a szankciók súlyosbítása – a társadalmi aktiválásra vonatkozó politikák által a válságra adott válaszként – növeli a legsérülékenyebb rétegek nehézségeit, miközben az ő számukra kevés munkaalkalom kínálkozik; mivel a válság következtében egyre mélyül a gazdagok és a szegények közötti szakadék;

B.

tekintettel a Bizottságnak az Alapjogi Charta végrehajtására irányuló új stratégiájára, amelynek célja annak elősegítése, hogy a leginkább hátrányos helyzetűek hozzáférhessenek az alapvető jogokhoz; mivel a Chartát teljes egészében tiszteletben kell tartani és mivel a mélyszegénység az emberi jogok megsértését és az emberi méltóság súlyos sérelmét jelenti, amely elősegíti a megbélyegzést és az igazságtalanságokat; mivel a jövedelemtámogatási rendszerek központi célkitűzésének arra kell irányulnia, hogy az embereket kiemelje a szegénységből és lehetővé tegye számukra a méltóságteljes életet;

C.

mivel a szegénység és a társadalmi kirekesztés 2000 és 2008 között tovább nőtt és újabb társadalmi rétegeket ért el azon kötelezettségvállalások dacára is, amelyeket az Unió az Unióban tapasztalható szegénység 2010-ig történő megszüntetésének érdekében tett a 2000. március 23–24-i lisszaboni csúcstalálkozón, vagy amelyeket a 2000. december 7–9-i nizzai Európai Tanács fogadott el az előrelépés érdekében; mivel a szegénység és a kirekesztés csökkentése nem lehetséges, az inkluzív növekedés pedig nem valósítható meg a nemzetgazdaságok gazdasági fejlődésének és a társdalom legkiszolgáltatottabb rétegeivel való szolidaritás biztosítéka, vagyis az ország jólétének méltányos és megfelelő elosztása nélkül;

D.

mivel a szegénység veszélye közvetlenül érinti a vidéki területeket, elsősorban a kisméretű gazdaságokat és a fiatal mezőgazdasági termelőket, akiket a válság gazdasági hatása, valamint az alapanyagok árfolyamának szélsőséges ingadozása fenyeget;

E.

mivel az Európa 2020 stratégia öt fő célja között „puha” célként – tehát szankcionálási lehetőségek nélkül – szerepel a szegénységtől fenyegetett emberek számának 20 millió fővel történő csökkentése három, a tagállamok által megállapított jelzőszám (a szegénységi kockázat szintje a szociális transzferek után, a rendkívüli nélkülözést mutató jelzőszám és az igen alacsony munkaintenzitású vagy munkanélküli háztartásokban élő személyek aránya) alapján, és mivel ez a célkitűzés a szegénységtől fenyegetett 116 millió ember vagy a rendkívüli nincstelenségben élők helyzetével kapcsolatban elismeri ugyan a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem fontosságát, kezdettől fogva több millió ember magára hagyását jelenti Európában, a küszöbhatások veszélyével együtt, vagyis a mennyiségi eredményeket megcélzó politikákból kihagyva a leggyengébbeket; mivel amennyiben nem a legsúlyosabb megoldandó helyzetekből indulunk ki, a politikák végrehajtása során e helyzetekre nem fogunk tudni megoldást találni; mivel a szegénység elleni európai platform az Európa 2020 stratégia hét kiemelt kezdeményezésének egyike;

F.

mivel az egyes tagállamokban fokozódnak a társadalmi egyenlőtlenségek, amelyek a jövedelmek és a gazdagság elosztásában megnyilvánuló gazdasági egyenlőtlenségből, a szociális bizonytalansággal kísért munkaerő-piaci egyenlőtlenségekből, az olyan állami társadalmi funkciókhoz, mint a társadalombiztosítás, egészségügy, oktatás, igazságszolgáltatás stb. való egyenlőtlen hozzáférésből fakadnak;

G.

mivel a szegénység, amely az uniós tagállamokban igen sok év óta magas szintet ér el, egyre jelentősebb hatást gyakorol a gazdaságra, fékezi a növekedést, növeli a költségvetési hiányt és csökkenti az európai versenyképességet, és mivel ezek a jelenségek maguk is növelik a szegénységet és a – különösen a hosszú távú, minden harmadik munkanélkülit sújtó– munkanélküliséget, és mivel ez a helyzet a sérülékenyebb gazdasággal rendelkező országokban még súlyosabb; mivel a szociális jogok megvédése az Unióban alapvető fontosságú a szegénység elleni küzdelem szempontjából;

H.

mivel az emberi jogok megsértésének tekinthető szegénység megmutatja azt, hogy milyen további erőfeszítésekre van szükség az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdésében kitűzött célok eléréséhez;

I.

mivel minden megszorító politikának intelligensnek kell lennie, és lehetővé kell tennie a nagy politikai prioritásokba való kontraciklikus beruházást;

J.

mivel a strukturális reformok elfogadása lényeges Európa versenyképességének biztosításához, a munkahelyteremtéshez és a szegénység leküzdéséhez,

K.

mivel a szegénység sokoldalú jelenség, ezért olyan integrált választ kíván, amely figyelemmel van az egyének életszakaszaira és sokdimenziós szükségleteire, illetve garantálni kell tudnia a jogokhoz, az erőforrásokhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférést is, amint azt – az alapvető szükségletek kielégítése és a társadalmi kirekesztés megelőzése érdekében – a szociális védelemről és a társadalmi beilleszkedésről szóló nyílt koordinációs módszer közös célkitűzései (2006) tartalmazzák;

L.

mivel a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellenei küzdelem európai éve (2010) sikeres volt a közvélemény tájékoztatása és a politikai elkötelezettség tekintetében;

M.

mivel még a minőségi növekedés és a foglalkoztatás sem alkalmas önmagában arra, hogy a szegénységet megszüntesse, és mivel a munkaerőpiac szegmentáltsága megnövekedett, az élet- és munkakörülmények – különösen a pénzügyi válság következtében – nagymértékben rosszabbodtak, a munka bizonytalansága – mely ellen küzdeni kell – erőteljesen növekszik, a szegény munkavállalók elismertsége az utóbbi években növekedett, de továbbra is olyan problémát jelent, amelyet a jelek szerint még mindig nem vesznek figyelembe a társadalom számára jelentette kihívásnak megfelelő mértékben, és mivel számuk jelentősen nőtt, hiszen a munkavállalók 8 %-át fenyegeti a szegénység, a szegénységtől fenyegetettek 22 %-a pedig rendelkezik munkahellyel (37); mivel a tisztességes és egyenlő munkafeltételek elérése előrelépés az elszigetelt családok és személyek szegénységének és társadalmi kirekesztésének megfékezése felé;

N.

mivel ugyanakkor az alacsony képzettséggel rendelkezők, vagy képzettség nélküliek vannak leginkább kitéve a munkaerő-piaci veszélyeknek, az időszakos és rosszul fizetett munkáknak, valamint a szegénységnek;

O.

mivel a hajléktalanság a szegénység és a nélkülözés egyik szélsőséges formája, és jelenleg is megoldatlan probléma az EU összes tagállamában; mivel az Európai Unió tagállamaiban különböző okok miatt nagyon sok hajléktalan van, ami a társadalmi beilleszkedésüket elősegítő konkrét intézkedéseket sürget; mivel az Eurobarométer szerint hozzávetőleg minden negyedik európai szerint a szegénység egyik fő oka a tisztességes lakhatás túl magas költsége, és az európaiak közül tízből kilenc szerint a szegénység akadályozza a tisztességes lakhatáshoz való hozzáférést; mivel amikor a polgárok elvesztik a lakásukat, a hatóságok elvesztik velük a kapcsolatot és ez nem csupán káros minden segélyezési kezdeményezésre nézve, de felhívja a figyelmet az egyén kirekesztési folyamatának előrehaladott szakaszára is;

P.

mivel a szegénységet befolyásolja a szociális szolgáltatások – például az egészségügy, a kultúra, a lakhatás és az oktatás – hozzáférhetősége és minősége is;

Q.

mivel a lakás hiánya vagy a méltatlan lakáskörülmények az emberi méltóságot súlyosan sértik, ami jelentős következményekkel jár minden más jogra nézve;

R.

mivel a nemzeti átlagos jövedelem 60 %-ában meghatározott szegénységi küszöb a viszonylagos szegénység mérésének sürgős, hasznos és szükséges eszköze, amelyet ugyanakkor ki kell egészíteni egyéb mutatókkal, így az „alapvető javak és szolgáltatások kosarának” fogalmával és kiszámításával (ez csupán azonnali választ jelent a szegénységgel sújtottak sajátos helyzetére), amely nemzeti szinten tájékoztat a közpolitikai szükségletekről, valamint a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóügyi Tanács (EPSCO) által 2010. júniusban elfogadott mutatókkal (szegénység veszélye, nélkülözés és nagyon alacsony munkaintenzitású háztartások);

S.

mivel a szociális védelem – beleértve a minimumjövedelmet garantáló rendszereket is – alapeleme a modern demokráciáknak, amely alapvetően biztosítja az egyének számára a jogot a társadalomban való szociális, gazdasági, politikai és kulturális részvételhez, és a gazdaságban olyan kulcsfontosságú stabilizáló szerepet játszik, amely az élet során enyhíti a válságok hatásait, szerephez jut az újraelosztásban, védelmet biztosít a szociális kockázatok ellen, megelőzve és mérsékelve a szegénységet, valamint a társadalmi kirekesztést;

T.

mivel az OECD szerint a szociális ellátások igénybevételének elmaradása a szolgáltatások 20–40 %-ra tehető;

U.

mivel a szegénység és a társadalmi kirekesztés továbbra is kulcsfontosságú meghatározója az egészségi állapotnak (38), különös tekintettel a gyermekszegénység által a gyermekek egészségére és jólétére gyakorolt hatásra és mivel a gazdagok és szegények közötti szakadék továbbra is jelentős a megfizethető egészségügyi szolgáltatások, a jövedelmek és a vagyon terén, és egyes területeken még mélyül is;

V.

mivel a társadalom egyes csoportjai, úgymint az egyszülős családok, az idős nők, a kisebbségekhez tartozók, a fogyatékossággal élők és a hajléktalanok a legkiszolgáltatottabbak és ki vannak téve a szegénység veszélyének;

W.

mivel a megkülönböztetésmentesség elve az alapvető jogok egyik sarokkövének tekintendő, ideértve a társadalmi származáson alapuló megkülönböztetést is;

X.

mivel a társadalom elöregedése miatt a közeljövőben jelentősen növekedni fog az eltartott személyek száma; mivel az időskorúak, főleg a nők a nyugdíjba vonulás utáni jövedelemcsökkenés és más tényezők – így a fizikai függőség, a magány és a társadalmi kirekesztés – következtében számos országban a népesség átlagánál magasabb szegénységi kockázatnak vannak kitéve; mivel a nemzedékek közötti szociális kötelék megszakadása súlyos kihívást jelent társadalmaink számára;

Y.

mivel a nyugdíjpolitikák alapvető fontosságúak a szegénység elleni küzdelemben;

Z.

mivel a nők jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának olyan különböző tényezők miatt, mint a nemi alapú megkülönböztetés a munkahelyeken, amely a nemek között makacsul fennmaradó bérezési különbségek szintjén jelenik meg, az ebből adódó nyugdíjkülönbségek, a szakmai pályafutás megszakításai eltartott személyek gondozása érdekében, vagy a foglalkoztatás terén megnyilvánuló megkülönböztetések; mivel Európában a nőknek csupán 63 %-a dolgozik, míg a dolgozó férfiak aránya 76 %, és mivel a családi és a szakmai élet összeegyeztetésében a dolgozókat nem segítik támogatási hálózatok és konkrét intézkedések, nevezetesen megfizethető segítő szolgáltatások;

AA.

mivel a szegénység másként hat a nőkre és a férfiakra, illetve fiúkra és lányokra, mivel a szegény nők és lányok gyakran nehezebbnek találják a megfelelő szociális szolgáltatásokhoz és jövedelemhez való hozzáférést;

AB.

mivel a platform nem veszi figyelembe a nőket és férfiakat érintő nemi alapú tényezőket, és nem fordít elegendő figyelmet arra, hogy a szegénység főként a nőket érinti;

AC.

mivel a nemek közötti bérszakadék egész életen át szerzett keresetre gyakorolt hatása miatt a nőknek kisebb lesz a nyugdíja, és mivel ennek következtében a nőket a férfiaknál jobban sújtja a tartós és rendkívüli szegénység: a 65. életévüket betöltött nők 22 %-át fenyegeti a szegénység kockázata, szemben a férfiak 16 %-ával;

AD.

mivel a gyermekek 20 %-a van kitéve a szegénység kockázatának, míg az európai össznépesség körében ez az arány 17 %, és az alacsony jövedelmű családok a szegénységnek leginkább kitett csoportokba tartoznak;

AE.

mivel a családpolitikák lényegesek a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre irányuló politikák keretében;

AF.

mivel az iskola elhagyásának első jelei a szegénység ciklikus újratermelődésének fontos jelei;

AG.

mivel a többi korcsoporthoz képest amúgy is nagyobb arányú fiatalkori munkanélküliség a válság óta robbanásszerűen nőtt az Unióban, elérve a 20 %-ot, ami azzal a veszéllyel jár, hogy már egészen fiatal korban szegénységbe jutnak; mivel ez az aggodalomra okot adó helyzet sürgős politikai, gazdasági és szociális jellegű válaszokat követel, és mivel a demográfiai változásokkal való kapcsolata miatt növekedni fog a szakmai képzettség iránti igény; mivel a szakképzés alapvető szerepet játszhat a fiatalok és az alacsony képzettségű munkavállalók munkaerő-piaci megjelenésének elősegítésében, ugyanakkor tekintettel arra is, hogy a munkába állás nem nem jelenti automatikusan a szegénységtől való megszabadulást, és különösen a fiatalokra leselkedik az a veszély, hogy a szegény munkavállalók sorait gyarapítják;

AH.

mivel a migránsok és az etnikai kisebbségekhez tartozók különösen sérülékeny munkavállalók, akik súlyosan megszenvedik a gazdasági válság hatásait, azaz a szegénység és a társadalmi kirekesztettség növekedését a bizonytalan munkahelyek miatt, amelyeknek ki vannak téve eredetük, származásuk vagy képesítésük folytán; mivel a migráns munkavállalóknak ugyanolyan munkafeltételeket, bérezést, képzéshez és szociális védelemhez való hozzáférést kell biztosítani, mint azon országok polgárainak, ahol tevékenységüket végzik;

AI.

mivel a fogyatékos személyeket, akiknek körében a szegények aránya az átlagoshoz képest 70 %-kal magasabb, olyan stratégia középpontjába kell helyezni, amely munkaerő-piaci integrációjuk során előtérbe helyezi a hozzáadott értéküket;

AJ.

mivel az európai romák jelentős része a társadalom peremén, nyomasztó szociális és gazdasági körülmények között él, és peremre szorult más közösségekhez hasonlóan gyakran súlyos megkülönböztetés és szegregáció sújtja az élet minden területén;

AK.

mivel az EU-ban egyre növekvő szegénységet tovább súlyosbította a gazdasági és pénzügyi válság, valamint a szinte egyáltalán nem létező élelmiszertöbbletek kapcsán emelkedő élelmiszerárak, és jelenleg 43 millió embert fenyeget az élelmiszerhiány; mivel az Unión belül a leginkább kiszolgáltatott helyzetűeknek való élelemosztási rendszer, amelyet 1987-ben hoztak létre, jelenleg 13 millió szegénynek nyújt élelmiszersegélyt 19 tagállamban, elosztási láncaiban pedig mintegy 240 élelmiszerbank és karitatív szervezet vesz részt; mivel a Bíróság által a T-576/08. sz. ügyben a közelmúltban hozott ítélet, amely jogellenesnek tekinti az említett rendszer számára a piacon történő élelmiszervásárlást, veszélyezteti a leghátrányosabb helyzetű emberek élelmiszerekkel való uniós segélyezését, hiszen növeli a rendszer függőségét a piaci beszerzésektől, és mivel úgy tűnik, hogy a 983/2008/EK rendelet 2. cikkének Európai Bíróság általi megsemmisítése azonnali hátrányos hatást fejt ki a rendszerre 2012-ben és az azt követő években, hirtelen véget vetve a legkiszolgáltatottabb helyzetűek számára nyújtott élelmiszersegélyeknek 19 tagállamban;

AL.

mivel a lakhatás és a háztartási energia nem elhanyagolható költségvetési tételek, amelyek az elmúlt évtizedben növekedtek, és amelyeket a szegénység fő kockázati tényezőiként kell tekinteni;

AM.

mivel a legnagyobb arányú gondozást az EU-ban a családi gondozók nyújtják;

AN.

mivel a szegénységben lévők nem képesek hozzáférni a banki alapszolgáltatásokhoz – pénzfelvételhez, átutaláshoz, tartós megbízáshoz –, és ez jelentősen akadályozza a munkaerőpiacra és a társadalomba való visszailleszkedésüket;

1.

kéri a Bizottságot, hogy a kormányzás összes (helyi, nemzeti és európai) szintjén erőteljesebben vonja be az európai stratégia kidolgozásába a civil társadalmat és valamennyi érintett résztvevőt – NGO-kat, a szociális gazdaság szervezeteit, a szolgáltatásnyújtókat, a szociális innováció szakértőit, a szociális partnereket és magukat a szegény sorsúakat is –, azon egyesületekkel partnerségben, amelyekben szabadon kifejezik magukat, és amelyek tapasztalatra és ismeretekre tettek szert különösen a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni platformok fejlesztésén keresztül az egyes tagállamokban; kéri a Bizottságot, hogy erősítse az együttműködést a helyi, regionális és nemzeti hatóságokkal, valamint az uniós intézményekkel, nevezetesen az Európai Parlamenttel; úgy véli, hogy a szinergiáknak érinteniük kellene valamennyi szereplőt, ideértve a kkv-kat és a vállalatvezetőket is; kéri a szegény sorsúakkal és kirekesztettekkel való nemzeti szintű találkozók bővítését, valamint ezek és hozzájárulásuk beillesztését – alapvető elemként – a szegénység és kirekesztettség kérdéséről tartott éves nagygyűlés keretébe, továbbá hogy gondoskodjanak az így megfogalmazott ajánlások megfelelő és rendszeres nyomon követéséről;

2.

kéri az Európai Bizottságot, hogy lássa el a koordinátor szerepét és irányítsa a tagállamokat a jelenlegi kihívások leküzdésében, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben, soha nem tévesztve szem elől, hogy a szegénység elleni küzdelem elsősorban a nemzeti politikák feladata, ugyanakkor biztosítva a szükséges szolidaritást és a technikai segítséget;

3.

kéri, hogy a szegénység elleni küzdelem platformja egyben szolgáljon azon nemzeti szervezetek összefogására is, amelyek a szegénység veszélyének leginkább kitett, de még szegénységbe nem jutott csoportokat képviselik;

4.

kéri, hogy az európai intézmények és a tagállamok kormányai szintjén szervezzenek olyan szemináriumokat, amelyek felhívják a figyelmet a szegénységre, a szegénység elleni küzdelemben konkrét tapasztalattal rendelkező szervezeteken keresztül, valamint hogy próbáljanak ki egy közös képzési formát a szegénység és a társadalmi kirekesztés kérdéseiben az európai tisztviselők és azon személyek bevonásával, akik az „életből” szereztek tapasztalatot a szegénység elleni küzdelem terén;

5.

felhívja a tagállamokat, hogy tegyék a kulturális örökség élvezetét a társadalom minden rétege számára elérhetővé, és kerüljék el a források csökkentését ebben az ágazatban, amely biztosítja a társadalmi integrációt és minőségi munkahelyeket kínál;

6.

kiemeli az önkéntesség és aktív polgárság kulcsszerepét, amelyek eszközt jelentenek a kohézió, valamint a gazdasági, társadalmi és környezeti különbségek elleni küzdelem terén, ösztönözve az állampolgárokat arra, hogy vegyenek részt a közéletben sportolás, kultúra, művészetek, társadalmi és politikai aktivitás révén;

7.

kéri, hogy a hátrányos helyzetűek számára tegyék lehetővé az oktatás és foglalkoztatás terén létrehozott mobilitási programokban való részvételt, és növeljék a költségvetés ezen programokra elkülönített részét; felhívja a figyelmet arra, hogy a „Mozgásban az ifjúság” programnak támogatnia kell valamennyi szakiskolás, gyakornok és diák mobilitását, valamint a nem hivatalosan és informálisan szerzett szakmai képesítések elismerését;

8.

az európai digitális menetrenddel összhangban ösztönzi az olyan, többek között generációk közötti kezdeményezéseket, amelyek a hátrányos helyzetű személyeknél tapasztalható digitális szakadék csökkentésére irányulnak az információs és kommunikációs technológiákhoz való hozzáférés biztosítása révén;

9.

felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék az új technológiák kezdetektől való oktatását a tanterv részeként;

10.

kéri az Európai Parlament, a Régiók Bizottsága és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság részvételével egy – nemzeti és uniós szintű pontos mutatókra alapozott – kritikus és rendszeres értékelési mechanizmus létrehozását a szegénység sokféle dimenziójának értékelése és a tagállamok előrehaladásának mérése céljából a szegénység csökkentésének célkitűzése, valamint e célkitűzés tagállamok által részcélokká történő felbontása tekintetében, figyelemmel a nemi hovatartozás és az életkor szerinti eloszlásra, mivel a szegénység pontos fogalommeghatározásának hiányában a tagállamok túl nagy értelmezési szabadsággal rendelkeznek, vagyis fennáll az egymástól eltérő értelmezések veszélye; kéri a Bizottságtól a sérülékeny emberek szegénységére vonatkozó nemzeti statisztikák összehasonlíthatóságát szolgáló nemzeti és európai mutatók javítását, valamint hogy az Eurostat bevonásával ösztönözze pontosabb statisztikák készítését egy olyan – a szegénységet és a társadalmi kirekesztést bemutató – teljes kimutatás keretében, amelynek segítségével követhető, hogy hányan helyezkednek el az átlagos jövedelem 50 %-a és 40 %-a alatt, valamint erre építve végezze el a szegénységi helyzetek éves értékelését az Unión belül, a statisztikai megközelítést minőségi és részvételi megközelítéssel kiegészítve; kéri a Bizottságot, hogy a győződjön meg arról, hogy a megvalósított politikák mindenki javát szolgálják, és nem csupán azokét, akik a szegénység küszöbén vannak;

11.

kéri, hogy a Bizottság/Eurostat végezze el a szegénység és a társadalmi kirekesztettség átfogó elemzését, és nemek és életkor szerinti bontásban készítsen a minőségen és részvételen alapuló megközelítést alkalmazó statisztikákat annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet az idősebb nők körében fennálló szegénység problémájára; reméli, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Intézete – mihelyt teljesen működőképes lesz – hozzá fog járulni a nem megfelelő, nemek szerint bontott, módszeres összehasonlító adatok problémájának megoldásához;

12.

kéri a szegénységre vonatkozó nemzeti statisztikák javítását és összehasonlíthatóságuk európai szintű mutatók kidolgozása révén való megteremtését;

13.

kéri, hogy figyelembe véve a jelenlegi válsághelyzetet, sürgősen dolgozzanak ki részletes és naprakész tanulmányt arról, hogy hányan élnek szegénységben, és hányan vannak kitéve a szegénység veszélyének az elkövetkező hónapokban;

14

kéri, hogy a Bizottság készítsen el és terjesszen elő éves jelentést az Európai Parlamentnek a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentése terén a tagállamok által elért eredményekről;

15.

kéri a Bizottságot, hogy teljes mértékben és korrekt módon vegye figyelembe a horizontális szociális záradékot, az EUMSZ 9. cikkének megfelelően, amely szerint az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket, továbbá kéri, hogy pontosítsa a platform szerepét a záradék végrehajtására vonatkozó értékelésben; kéri, hogy mélyítsék el az európai politikákra vonatkozó szociális hatástanulmányokat, még akkor is, ha az euro+ paktumhoz hasonlóan ezeket nem a Bizottság, hanem a az Európai Tanács kezdeményezi; úgy véli, hogy e záradék alkalmazásának ilyen jellegű elmélyítésével elkerülhető a szociális normák alacsony szinten való kiegyenlítődése Európában, illetve hozzá fog járulni egy közös szociális alappillér kialakulásához Európában; kéri, hogy ez a szociális hatástanulmány vegye figyelembe az Európában élő legszegényebbek helyzetét; véleménye szerint e tanulmányokban részt kell vennie az Európai Parlamentnek, a Régiók Bizottságának és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a Bizottság szociális kérdésekkel foglalkozó szerveinek, egy, az Európai Bizottság Főtitkárságához tartozó főigazgató irányítása alatt;

16.

kéri, hogy a Bizottság pontosabban jelölje meg a platformhoz kapcsolódó költségvetési sorokat, különösen az ESZA-ra és ezen kiemelt kezdeményezéshez való hozzájárulására vonatkozóan, a politikai prioritások finanszírozásán keresztül, amelyek között szerepel az iskola elhagyásának megelőzése, valamint a gyermekek, a nők az idősek és a migráns munkavállalók szegénysége elleni küzdelem, továbbá a költségvetésből történő támogatásuk szintje; kéri a Bizottságtól, hogy tüntesse fel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre vonatkozó javaslatait a 2014–2020-as többéves költségvetési keretben, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem érdekében indított kezdeményezések megfelelő finanszírozhatóságának biztosítása céljából; kéri, hogy a Bizottság jelölje meg az elfogadott tematikus prioritások szükséges pénzügyi támogatásához kapcsolódó költségvetési sorokat; és kéri a tagállamokat, hogy támogassák a civil társadalom nemzeti szinten érintett szereplőinek részvételét a nemzeti reformprogramokban, a kiemelt platformban és a szociális védelemre és társadalmi integrációra irányuló nemzeti stratégiákban; javasolja, hogy folytassák és nagyobb költségvetési támogatásban részesítsék azokat az európai programokat, amelyek elősegíti a hozzájárulást a társadalmi kirekesztés, a szegénység és a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek – beleértve az egészségügyi egyenlőtlenségek – elleni küzdelem különböző aspektusaihoz (kutatási keretprogram, Progress program);

17.

felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Bizottság becslései szerint a 2012. évi költségvetési tervezetben a szegénység elleni európai platform kiemelt kezdeményezés számára elkülönített összeg a múlt évhez képest 3,3 %-kal nő; kéri a Bizottságot, hogy adjon további magyarázatot az Európai Szociális Alap (ESZA) e kiemelt kezdeményezéshez való hozzájárulásáról és az olyan prioritások kezelését célzó külön intézkedésekről, mint a gyermekek, nők, idősek és migráns munkavállalókat érintő szegénység elleni küzdelem, valamint az iskolai lemorzsolódás megelőzése; ezzel összefüggésben sajnálatának ad hangot az egyértelműség hiánya és azon különféle eszközök és költségvetési sorok átfedése miatt, amelyek az uniós költségvetésben az Európa 2020 célok elérésére hivatottak;

18.

vitatja a Bizottság azon határozatát, amely 500 millió euróról 113,5 euróra csökkenti a 2012. évre szóló, az Európai Unióban élő kiszolgáltatott helyzetű személyek közötti élelmiszerosztási programra előirányzott keretet; mély sajnálatát fejezi ki a súlyos gazdasági és szociális válság jelenlegi körülményei között így előállt helyzet miatt; ezért felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy – egy az Európai Unió Bírósága által nem kifogásolható jogalappal – találják meg a módját az élelmiszersegély-programnak a támogatási időszak fennmaradó éveiben (2012 és 2013) és az új támogatási időszakban (2014–2020) történő folytatására, fenntartva az évi 500 millió eurós pénzügyi plafont annak biztosítása érdekében, hogy az élelmiszersegélytől függőket ne sújtsa élelmiszerszegénység;

19.

kéri a szociális koordináció nyílt módszerének megerősítését és korrekt alkalmazását a szegénységügy területén, elsősorban a társadalmi inklúzióra és fejlett szociális védelemre irányuló, közösen végrehajtandó és értékelendő nemzeti stratégiák révén, a szegénység elleni nemzeti platformok, az alapvető jogokhoz való tényleges hozzáférés politikáira vonatkozó bevált gyakorlatok cseréje, az Európai Unió Alapjogi Chartájának és a felülvizsgált (nem mindegyik tagállam által ratifikált) Szociális Charta – különösen a 30. és 31. cikk – végrehajtása által közösen meghatározott célkitűzések alapján; hangsúlyozza, hogy ennek keretében a Tanács Szociális Védelmi Bizottságának munkáit továbbra is figyelembe kell venni; kéri, hogy a platform segítse elő és kövesse is nyomon a helyi hatóságok, a szociális gazdaságban tevékenykedő vállalkozások és más helyi szereplők részvételét a nemzeti stratégiai jelentések elkészítésében és végrehajtásában;

20.

kéri a Bizottságot, hogy az Európai Központi Bankkal való egyeztetés után tegyen javaslatot a méltó élet biztosításához mindenki számára szükséges „alapvető javak és szolgáltatások kosara” meghatározásának közös elveire, és emlékeztet arra, hogy ezeknek az azonnali szükségleteknek együtt kell járniuk az emberi méltóság tiszteletben tartásával és kivétel nélkül az összes alapvető – polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális – joghoz való tényleges hozzáféréssel; kéri az árstabilitás célkitűzésének pontosítását a nemzeti sajátosságok figyelembevétele érdekében, amelyek az eurórendszer szempontjábólnem feltétlenül gyakorolnak jelentős hatást a mutatókra;

21.

kéri, hogy az Európai Parlament Foglalkoztatási Bizottsága kapjon kifejezett szerepet a platformban, különösen a platform, valamint az Európa 2020 stratégia keretében a szegénység csökkentésére és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre irányuló uniós és tagállami politikák hatékonyságának felügyeletében;

22.

kéri, hogy a platform tegye lehetővé az ezekhez a (vizsgált helyek és csoportok szerint eltérő) szükségletekhez való hozzáférésnek a szegényeknek szóló különböző segítségnyújtási megoldásoktól függően történő lehető legpontosabb feltérképezését;

23.

kéri a Bizottságot, hogy pontosan határozza meg a szegénység elleni küzdelem platformja éves gyűlésének célkitűzéseit és tartalmát, melyek többek között a helyes gyakorlatok kicserélése és a szegénységben élők közvetlen figyelembevétele lehetnének; javasolja, hogy erre a találkozóra legalább a szegénység elleni küzdelem nemzetközi napját (október 17.) magában foglaló héten kerüljön sor;

24.

úgy véli, hogy az egyenlőtlenség és a jólét alakulásával kapcsolatos tendenciák mérésére szolgáló nemzeti statisztikák minőségének és összehasonlíthatóságának a platformon belüli javítása képezi az alapját az Unió ezzel kapcsolatos politikái jobbá tételének;

25.

kéri a Bizottságot, hogy a platform vegye figyelembe a szegénység elleni küzdelem európai évének (2010) és az aktív időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évének (2012) eredményeit;

26.

üdvözli a Bizottság 2008. évi, az aktív inklúzióra irányuló stratégiára vonatkozó ajánlásának megvalósításáról szóló közlemény Bizottság általi bejelentését, és kéri, hogy az tartalmazzon menetrendet az ajánlás három fő elemének megvalósításával kapcsolatban, részletezve a nemzeti és uniós szinten végrehajtandó többéves fellépés programját; aggasztja, hogy az aktív inklúzióról szóló közleményt 2012-re halasztották, és kéri a Bizottságot, hogy a közleményt már 2011-ben tegye közzé; kéri a Tanács, a Bizottság és a Parlament kifejezett elkötelezettségét a szegénység csökkentését célzó valamennyi politika mobilizálása érdekében, biztosítva, hogy a gazdasági, foglalkoztatási és a társadalmi integrációt célzó szakpolitikák hozzájárulnak a szegénység felszámolásához, és nem vezetnek annak növekedéséhez;

27.

emlékeztet a 2008-as bizottsági ajánlásban szereplő, a munkaerőpiacról kiszorultak aktív integrációjának elősegítésére vonatkozó európai stratégia három fő elemére:

28.

kéri, hogy a platformot azon jogok érvényesítése felé orientálják, amelyek mindenki számára méltó életet biztosítanak, elsősorban a foglalkoztatás, a lakhatás, az egészségvédelem, a szociális biztonság és a megfelelő életszínvonal, az igazságszolgáltatás, az oktatás, a képzés és a kultúra, a család és a gyermekkor védelme területén; kéri, hogy az Alapjogi Ügynökség készítsen tanulmányt a legszegényebbeknek az összes alapvető joghoz való tényleges hozzáféréséről és az általuk elszenvedett hátrányos megkülönböztetésekről olyan nem kormányzati szervezetek bevonásával, amelyeknél a társadalmilag kirekesztett személyek szabadon elmondják véleményüket, és szem előtt tartva, hogy a lakhatáshoz való jog érvényesülése szükséges a többi alapvető jog, beleértve a politikai és szociális jogok teljes érvényesüléséhez;

29.

felhívja a Tanácsot, hogy vegye fel a „Rendkívüli szegénység és alapjogok” témát az Alapjogi Ügynökség többéves keretének tematikus kérdéskörei közé;

30.

úgy véli, hogy a munkanélküliek helyzete különös figyelmet érdemel, és 2015-ig történő teljes társadalmi integrációjuk kiegészítő intézkedéseket tesz szükségessé a tagállamok vagy az Európai Bizottság részéről, ami magában foglalja az összehasonlítható adatok és megbízható statisztikák gyűjtését közösségi szinten, ezek éves közzétételét a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre irányuló nemzeti és közösségi stratégiákban elért eredményekkel és előrelépésekkel együtt; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy sürgősen dolgozzon ki uniós stratégiát a hajléktalanságról, a Bizottság és a Tanács szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló, 2010. évi együttes jelentésével, a hajléktalanságról tartott európai konszenzus konferencia záró ajánlásaival, valamint az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló európai parlamenti állásfoglalással összhangban; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki részletes ütemtervet e stratégia végrehajtásáról a 2011–2020 közötti időszakra vonatkozóan; kéri a platformot, hogy segítse elő a helyes gyakorlatok cseréjét annak érdekében, hogy a közintézmények ne veszítsék el a kapcsolatot a hajléktalan emberekkel;

31.

felszólítja a szociális biztonsággal foglalkozó bizottságot, hogy évente ellenőrizze a tagállamok által a hajléktalanság terén elért haladást a hajléktalanságról szóló, éves nemzeti tematikus jelentések (2009) alapján, valamint a Bizottság és a Tanács szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló, 2010. évi együttes jelentésével összhangban;

32.

úgy véli, hogy a szegénységből való tényleges és sikeres kiemelkedés feltétele a szociális védelmi eszközök hatékonysága fokozásának és a tanulmányok és képzések valamennyi szinten való, határozott megerősítésének összekapcsolása; támogatja az olyan inkluzívabb oktatási rendszerek fejlesztését, amelyek az iskolai lemorzsolódás ellen küzdenek és a szegénység nemzedékek közötti átadása elleni küzdelem érdekében lehetővé teszik, hogy a hátrányos helyzetű csoportokból származó fiatalok magasabb iskolázottsági szintekre jussanak el; támogatja a múltban szerzett tapasztalat elismeréséhez és az egész életen át tartó képzéshez való hozzáférést, különösen a hátrányos helyzetű rétegek esetében a minőségi munkahelyekhez való hozzáférésük megkönnyítése érdekében; ezért alapvető fontosságúnak tartja az egész életen át tartó képzési programok megfelelő végrehajtását és továbbmélyítését, valamint a tagállamok közti együttműködést az oktatás és a szakképzés területein, fontosnak tartja továbbá a munkakeresésre irányuló, személyre szóló segítségnyújtási megoldásokat, és hangsúlyozza, hogy az ilyen intézkedéseket a lakosság legsebezhetőbb rétegei esetében fokozni kell; uniós stratégia kidolgozását javasolja a foglalkoztatottak körében jelen lévő szegénység leküzdése és minőségi munkahelyek létrehozása érdekében, valamint hogy szülessen megegyezés a minőségi munka elveiről;

33.

emlékeztet arra, hogy a bizonytalan munkaszerződések elszaporodása a tagállamok többségében inkább súlyosbítja a munkaerőpiac szegmentáltságát és csökkenti a legsebezhetőbbek védelmét; ezért hangsúlyozza, hogy a szakképzésen és a továbbképzésen túlmenően az új munkahelyek létrehozásának az ILO alapelveinek tiszteletben tartása, a tisztességes munka és a minőségi munkahelyek koncepciójának megvalósítása mellett (tisztességes munkakörülmények, munkához való jog, a munkavállalók biztonsága és egészsége, szociális védelem, az alkalmazottak képviseletére és a velük való párbeszédre való képesség), valamint a férfiak és a nők egyenlő bérezésének, továbbá az uniós munkavállalók és a harmadik országok polgárai közti egyenlő bánásmód megvalósítása mellett kell történnie; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek több erőfeszítést a feketemunka jelensége elleni szükséges és hatékony küzdelemért, amely – azon túlmenően, hogy rendkívül rossz hatást gyakorol a társadalombiztosítási rendszerek életképességére –, nem egyeztethető össze a tisztességes munka elveivel, és az embereket megfosztja a társadalombiztosítási rendszerhez való hozzáféréstől, ami növeli az elszegényedés kockázatát; felszólítja a Bizottságot, hogy találjon megoldást a munkavállalók körében tapasztalható szegénység jelenségére, ezenkívül teremtsen biztos munkahelyeket és biztosítsa a rugalmas szerződéses feltételek helyes alkalmazását, hogy ne lehessen visszaélni azokkal;

34.

hangsúlyozza, hogy a fiatalok számára az önállóság, az egészségügyi ellátáshoz és az elfogadható árú, tisztességes lakhatáshoz való hozzáférés a legfontosabb, és az, hogy képezni tudják magukat, dolgozhassanak és kiteljesíthessék önmagukat; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy szüntessék meg a minimálbérhez való hozzáférés kapcsán fennálló, életkorhoz kapcsolódó megkülönböztetés különböző formáit, például azt, hogy a fiatalokat kizárják a minimumjövedelmet biztosító rendszerekből, a társadalombiztosítási járulék fizetésének hiányára hivatkozva;

35.

ezeket a társadalmi-gazdasági mutatókat egy jelentés keretében évente megküldik a tagállamok és az Európai Parlament részére megvitatásra és a további cselekvési területek meghatározása céljából; ismételten rámutat, hogy a leghátrányosabb helyzetű csoportokat (fogyatékkal élők, krónikus betegségben szenvedők, gyermeküket egyedül nevelő szülők és nagycsaládosok) segítő, célzott kiegészítő támogatásokra van szükség, amelyek személyes támogatás, bizonyos létesítmények használata, orvosi ellátás és szociális támogatás révén fedezik a felmerülő többletkiadásokat;

36.

felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák az állami foglalkoztatási fórumok hatékonyságát, többek között a munkaerő-piaci szükségletek hatékonyabb azonosítása révén, mivel a foglalkoztatás jelenti az első lépést a megelőzés, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem felé;

37.

hangsúlyozza, hogy az iskolából, a szakképzésből vagy a felsőoktatásból a foglalkoztatásba való átlépést jobban elő kell készíteni, és annak közvetlenül az oktatásból vagy képzésből kell következnie; ezért rámutat, hogy rendkívül fontos az „Európai Ifjúsági Garancia” kezdeményezés hatékony végrehajtása, és hogy az az aktív munkaerő-piaci integráció eszközévé váljon; úgy véli, hogy a szociális partnereket, a helyi és regionális hatóságokat, valamint az ifjúsági szervezeteket be kell vonni egy, a fiatalok munkanélküliségének csökkentését célzó fenntartható stratégia kidolgozásába, amelyben hivatalosan elismerik a megszerzett képesítéseket;

38.

a munkaerőpiacon a rugalmas biztonság elveinek megvalósításával összefüggésben javasolja a tagállamoknak, hogy a szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően biztosítsák, hogy a gyakorlatban ugyanakkora jelentőséget tulajdonítsanak a rugalmasságnak, mint a munkavállalók biztonságának, és hogy ösztönzők segítségével fokozzák az érintett munkavállalók szakképzésen való részvételét;

39.

emlékeztet arra, hogy a mélyszegénység veszélye a szociális védelmi rendszerek hiányosságai és a munkaerőpiacon fennálló hátrányos megkülönböztetések miatt fokozottabban fenyegeti a nőket, mint a férfiakat, ami konkrét politikai intézkedések egész sorát teszi szükségessé, amelyek tekintettel vannak a nemekre és az adott helyzetre szabottak;

40.

kéri a tagállamokat, hogy erősítsék meg az állami foglalkoztatási szolgálatok hatékonyságát elősegítő eszközöket;

41.

kéri az Európai Bizottságot, hogy enyhítse a közszolgáltatási kötelezettséggel kapcsolatos ellentételezések finanszírozására vonatkozó szabályokat és az ellenőrzési eljárásokat, amelyek azokra a helyi hatóságokra nehezednek, amelyek a leginkább rászorulók megsegítése érdekében vezetnek be helyi közszolgáltatásokat;

42.

kéri a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élő hátrányos helyzetűek és/vagy hagyományos közösségek tudásának, tapasztalatának, informális ismereteinek és készségeinek értékelését, és hogy ennek érdekében részesítsék előnyben a nem hivatalos és informális képzések keretében szerzett ismeretek elismerésének rendszerét, továbbá annak meghatározását, hogy ezek hogyan járulhatnak hozzá a munkaerőpiacra való beilleszkedésükhöz;

43.

kéri – a különböző tagállamok különböző gyakorlatainak, kollektív szerződéseinek vagy jogszabályainak és a szubszidiaritás elvének teljes tiszteletben tartása mellett – a jogegyenlőség és a szociális védelem biztosítását valamennyi tagállamban mindenki számára, függetlenül attól, hogy uniós polgárokról vagy harmadik államok állampolgárairól van-e szó, és kéri a tagállamokat, hogy lépjenek fel az illegális és nem bejelentett munkavégzés ellen;

44.

kéri, hogy a társadalmi kirekesztés legyőzésének érdekében különösen ösztönözzék a kulturális és nyelvi integrációra irányuló intézkedéseket a befogadó országban;

45.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a harmadik országokkal az oktatás és kultúra terén folytatott együttműködést az ezen országokra jellemző szegénység és társadalmi kirekesztés enyhítése, a fejlődés támogatása és a kizárólag gazdasági tényezők által motivált bevándorlás megakadályozása érdekében;

46.

úgy véli, hogy a munkavállalókat sújtó szegénység a munkakörülmények egyenlőtlenségéről árulkodik, ezért arra szólít fel, hogy tegyenek lépéseket a helyzet megváltoztatására a bérszinteken és különösen a minimálbérszinteken keresztül, amelyeknek – függetlenül attól, hogy azokat jogszabályok vagy kollektív szerződések szabályozzák – garantálniuk kell a megfelelő életszínvonal fenntartását;

47.

kijelenti, hogy a munkahely önmagában nem garantálja a szegénységből való kiemelkedést, mivel további intézkedések szükségesek a munkavállalói szegénység elleni küzdelem, valamint a színvonalas, fenntartható munkahelyekhez való hozzáférés biztosítása érdekében;

48.

felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a nők teljes körű részvételét a munkaerőpiacon és az egyenlő javadalmazásra vonatkozó jogszabályok végrehajtását, valamint hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a nők nyugdíja megfelelőségének kérdésére;

49.

javasolja, hogy vezessék be a nagyon magas fizetések megfelelő adóztatását a szociális védelmi rendszerek és a minimálbér finanszírozásához való hozzájárulás és a jövedelemkülönbségek csökkentése érdekében;

50.

ajánlja a tagállamoknak, hogy dolgozzanak ki új intézkedéseket a kiszolgáltatott és társadalmilag kirekesztett csoportok, nevezetesen a fogyatékossággal élők vállalatoknál – ideértve a szociális gazdaság vállalatait és a közszolgáltatásokat is – való beilleszkedésének elősegítésére, különösen támogatva a beilleszkedést a gazdaságilag gyengébb és szociálisan sebezhetőbb régiókban, valamint erősítsék meg a jelenlegi jogszabályokat, például a 2000. évi foglalkoztatási irányelvet a fogyatékossággal élők tekintetében; ajánlja a tagállamoknak, hogy – az akadályok megszüntetésével és segítségnyújtással – gondoskodjanak arról, hogy a fogyatékossággal élők már kora gyermekkoruktól részt vehessenek az oktatásban; ajánlja a tagállamoknak, hogy segítsék elő a fogyatékossággal élők számára akadálymentes környezet kialakítását, és kéri, hogy fordítsanak külön figyelmet a koragyermekkori oktatás és gondozás helyzetére, elejét véve annak, hogy a születésüktől fogva fogyatékos gyermekek már az elején véglegesen és reménytelenül lemorzsolódjanak; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fogyatékossággal élők munkaerő-piaci beilleszkedésére irányuló komplex intézkedések végrehajtásával fokozzák a legjobb gyakorlatok cseréjét; ajánlja a tagállamoknak, hogy az időskorúak és a fogyatékossággal élők számára garantálják a szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

51.

határozottan bírálja, hogy a Bizottság által javasolt, a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a szegénység és a társadalmi kirekesztés nemi szempontját;

52.

hangsúlyozza, hogy a vidéki területeken élő nőket gyakran nem tekintik munkaerőnek, annak ellenére, hogy a mindennapi mezőgazdasági munkában való közreműködésük éppolyan fontos, mint a férfiaké, és hogy ebből adódóan kizárják őket a munkavállalókat megillető szociális jogokból, valamint az elszegényedés veszélyezteti őket;

53.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szegénység felszámolása és a társadalmi kirekesztés leküzdése érdekében tegyék a nemi vonatkozású megközelítést minden közös politika és nemzeti program kulcsfontosságú alkotóelemévé; továbbá úgy véli, hogy a tagállamoknak figyelembe kell venniük a nemi dimenziót a recesszióból való kilábalást célzó terveikben;

54.

mivel a szociális védelmi politikák fontos szerepet játszanak a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben, kiemeli, hogy a leginkább rászoruló társadalmi csoportok (mint például a fogyatékossággal élő személyek, az egyszülős családok, a munkanélküliek stb.), továbbá a népesség különleges csoportjainak (mint például a sokgyermekes családok) támogatása érdekében fontos, hogy létezzenek hatékony és megfelelő szociális szolgáltatások;

55.

felhívja a tagállamokat, hogy javítsák a betegség, munkahelyi baleset vagy foglalkozási megbetegedés következtében munkaképtelenné vált munkavállalók védelmét, megóva őket a pénzügyi bizonytalanságtól; ezért azt óhajtja, hogy a nemzeti jogszabályokat erősítsék meg annak érdekében, hogy a munkaszerződés felbontását kötelezően megelőzze az áthelyezési lehetőség felkínálása;

56.

felszólítja a platformot, hogy a fogyatékossággal élő munkavállalók esetében olyan különleges státusz meghatározására törekedjen, amely hosszú távon munkahelyet biztosít számukra;

57.

felszólítja a tagállamokat a munkában való részvétel, különösen a nők munkában való részvételének növelésével összefüggésben, hogy a családi élet és a szakmai élet összeegyeztetése útján növeljék a jó minőségű és a pénzügyi szempontból megfizethető védelmi struktúrákhoz való hozzáférést, tekintve, hogy az Unió polgárainak egy jelentős része azért nincs a munkaerőpiacon, mert valamelyik családtagja gondozásával foglalkozik, ami azt eredményezi, hogy az esetükben megnő az elszegényedés kockázata;

58.

megállapítja, hogy mindenütt, ahol ez lehetséges, szükség van az európai uniós alapok – különösen az Európai Szociális Alap (ESZA) – hatékonyságának, hatásának, koordinációjának értékelésére a szegénység csökkentésére irányuló célkitűzés – még ha nem is ez az elsőrendű céljuk – elérése, a gazdasági különbségek, a jólét tekintetében meglévő egyensúlytalanságok, valamint az életszínvonalbeli különbségek csökkentése szempontjából az EU tagállamaiban és régióiban, ekképpen támogatva a gazdasági és társadalmi kohéziót; véleménye szerint elsőbbséget kell kapniuk azoknak a projekteknek, amelyek a foglalkoztatási célkitűzések és stratégiák kombinálása mellett figyelmet fordítanak az aktív inklúzió integrált megközelítéseire is, így például olyan projekteknek, amelyek célul tűzik ki a nemzedékek közti szolidaritás erősítését regionális és helyi szinteken, vagy amelyek célzottan hozzájárulnak a nemek közötti egyenlőséghez és a kiszolgáltatott csoportok aktív inklúziójához; hangsúlyozza a hatékony szolidaritási intézkedések – köztük a méltó munkahelyteremtésre irányuló költségvetési források megerősítésének, megelőlegezésének és a szükséges önrész csökkentésének – jelentőségét, a termelőágazatoknak, továbbá a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem számára nyújtott támogatás, valamint új függési viszonyok megelőzésének fontosságát; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy támogatni kell a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet, a minőségi foglalkoztatáshoz való hozzáférést és a megkülönböztetésmentességet, garantálva a megfelelő jövedelmet és elősegítve a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

59.

kiemeli a kohéziós politika és a strukturális alapok kulcsfontosságú szerepét a foglalkoztatás és a társadalmi befogadás előmozdításában, valamint a szegénység elleni küzdelemben egyrészt a hátrányos helyzetű emberek többségének otthont adó városi, másrészt a vidéki területeken; felhívja a figyelmet az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak (EGAA) a válság következményeitől szenvedő munkavállalók elszegényedésének megelőzésében, valamint az európai Progress mikrofinanszírozási eszköznek a vállalkozó szellem támogatásában nyújtott jelentős hozzájárulására; szorgalmazza, hogy a következő többéves pénzügyi keretben őrizzék meg az egyes alapok sajátos funkcióit;

60.

kiemeli, hogy a társadalmi integráció elősegítésének továbbra is az Európai Szociális Alap a fő eszköze, és úgy véli, hogy oly módon kell azt megerősíteni, hogy megfelelő választ tudjon adni az Európa 2020 stratégia, illetve a szegénység elleni európai platform keretében megfogalmazott ambiciózus célkitűzésekre;

61.

úgy véli, hogy Progress mikrofinanszírozási eszközhöz és a Grundtvig programhoz hasonló eszközök fontos szerepet játszanak a szegénység és a társadalmi kirekesztés megelőzésében, és az a véleménye, hogy azokat mélyreható elemzések alapján fejleszteni kellene;

62.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy azonosítsa az uniós kiadások legfontosabb területeit, hogy a finanszírozást hatékonyabban lehessen olyan mikrorégiók és/vagy területek felé irányítani, amelyek lakosait a legerőteljesebben sújtja a szegénység és a társadalmi kirekesztés;

63.

úgy véli, hogy a válság vagy a globalizáció következtében elbocsátott munkavállalók számára külön és egyénre szabott segély nyújtását lehetővé tevő Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap tevékenységét 2013 után is fenn kell tartani, és finanszírozását mind a kötelezettségek, mind a kifizetések tekintetében teljes egészében az Unió költségvetéséből kell biztosítani;

64.

felhívja a tagállamokat, hogy terjesszenek elő a platform célkitűzésével, illetve a társadalmi és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos uniós célokkal összhangban álló nemzeti reformprogramokat, és – magukévá téve a Bizottság megállapítását, mely szerint „a szegénység Európa számára a XXI. században elviselhetetlen” – ne kérdőjelezzék emg a bérindexálási rendszereket és az átfogó kollektív szerződéseket, valamint a gazdasági kormányzás keretében a beruházási és szociális kiadások területén ne csökkentsék ésszerűtlenül és indokolatlanul erőfeszítéseiket, valamint gondoskodjanak állami pénzügyeik fenntarthatóságáról és fizetett munkahelyek létrejöttéről, mivel a szegénység csökkentése alapvető velejárója az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésnek; kéri, hogy tisztázzák a társadalmi integrációra irányuló nemzeti cselekvési tervek státuszát, és különösen az Európa 2020 stratégia keretében megvalósuló nemzeti reformprogramokba történő beillesztésük kérdését; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki specifikus ajánlásokat az országok számára a szegénység visszaszorítására irányuló célkitűzés elérése érdekében, különösen sikertelenség esetére, mivel tudható, hogy a szegénység csökkentése fokozott erőfeszítést és valamennyi fél és valamennyi eszköz mozgósítását igényli, ha középtávon jelentősen csökkenteni kívánjuk a szegénységet és a mélyszegénységet, illetve legkésőbb 2020-ig alacsony szintre akarjuk leszorítani vagy akár fel akarjuk számolni a szegénységet; javasolja, hogy a Bizottság dolgozzon ki uniós szintű iránymutatásokat a tagállamok számára annak biztosítása érdekében, hogy a területi önkormányzatok és a többi részes fél ténylegesen részt vegyen a nemzeti reformprogramok előkészítésében; kiemeli, hogy potenciálisan a „területi paktumok” tekinthetők a legteljesebb és legegységesebb mechanizmusnak ahhoz, hogy az ötödik kohéziós jelentésben javasoltaknak megfelelően a területi önkormányzatokat bevonják ebbe a folyamatba; véleménye szerint az Európa 2020 stratégia arra irányuló célkitűzése, hogy 20 millió fővel csökkentse azok számát, akiket szegénység fenyeget, csak akkor teljesíthető, ha az Unióban alkalmazott vagy ezután alkalmazandó megszorító intézkedések nem okoznak károkat a foglalkoztatásban és a szociális szolgáltatásokban, különösen a leghátrányosabb helyzetű emberek számára;

65.

véleménye szerint a tagállamoknak törekedniük kell a társadalmi kirekesztés, illetve a szegénység csökkentésére vonatkozó célok ambiciózus nemzeti és regionális célokká való átalakítására, és külön célt kellene megfogalmazniuk a gyermekszegénységgel kapcsolatban, valamint olyan konkrét stratégiákat, amelyek többdimenziós megközelítést alkalmaznak a gyermekek és a családok szegénysége tekintetében;

66.

kéri, hogy a szükséges emberi ráfordítás megerősítése, a szegénységben élő személyek részvételének lehetővé tétele, valamint a joghoz és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésükkel kapcsolatos jobb tájékoztatásuk érdekében az összes nem kormányzati szervezetet és kis egyesületet támogassák az alapvető jogokért folytatott küzdelmükben;

67.

üdvözli a globális támogatásokra vonatkozó javaslatot, amely számos kis nem kormányzati szervezetet és szövetséget segíthet a szegénység elleni munkájukban;

68.

erőteljesen ösztönzi a tagállamokat, hogy a lehető legrövidebb időn belül fogadják el és alkalmazzák a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelve irányuló javaslatot (COM(2008)0426); kéri a Bizottságot, hogy továbbra is segítse a technikai nehézségek megoldását a Tanácsban annak érdekében, hogy – a jelenleg nem minden vonatkozó területre kiterjedő jogszabályok eltéréseinek megszüntetésével – gyorsan létrejöjjön a megállapodás a megkülönböztetések, köztük a szociális alapon történő megkülönböztetés felszámolásának folytatása érdekében;

69.

javasolja, hogy a platformban javasolt fellépéseknél el kellene ismerni a többszörös megkülönböztetés következményeit, olyan politikai irányultságú intézkedéseket kell bevezetni, amilyenek jelenleg például a spanyol és a román jogszabályokban szerepelnek, valamint a többszörös megkülönböztetéssel szemben ki kell alakítani különösen a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének koncepcióját;

70.

kéri a férfiak és a nők egyenlő bérezésének, továbbá az uniós munkavállalók és a harmadik országok állampolgárai közti egyenlő bánásmód megvalósítását;

71.

nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy konzultáljon azzal kapcsolatban, miként lehet a leghatékonyabban küzdeni a társadalmi származáson alapuló megkülönböztetés ellen;

72.

üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy különböző kezdeményezések révén jobban tekintetbe vegye a szociális gazdaság szereplőnek tevékenységét – a Parlament szociális gazdaságról szóló 2009. február 19-i állásfoglalásában meghatározottak szerint –, elsősorban a szociális gazdaság körébe tartozó vállalkozásokra (önsegélyező egyletek, alapítványok és szövetkezetek) vonatkozó jogi keret egyértelműsítése iránti elkötelezettsége révén, hogy azok a továbbiakban háborítatlanul és szilárd jogi feltételek mellett járulhassanak hozzá a szegénység és a társadalmi kirekesztettség csökkentéséhez azzal, hogy innovatív és tartós válaszokat javasolnak a polgárok igényeire; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy a szociális gazdaság nem korlátozódik csupán erre a tevékenységi területre; mindazonáltal aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nincs utalás az európai egyesület státuszára, jóllehet az egyesületi ágazat a szegénység elleni küzdelem fontos szereplője; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a szociális gazdaság, különösen az egyesületek és az önsegélyező egyletek vonatkozásában jelenleg javasolt intézkedések nincsenek egy szinten a szociális gazdaságnak a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre irányuló politikához és a gazdasághoz, valamint az európai szociális modellhez való hozzájárulásával és általában véve a gazdasági és társadalmi válság következményeire adott válaszával; külön is hangsúlyozza kéréseit és elvárásait az általános érdekű szociális szolgáltatások elismerése tárgyában, ahogyan azokat az Európai Parlament 2011. július 5-én elfogadott, az általános érdekű szociális szolgáltatások jövőjéről szóló állásfoglalása tartalmazza; tudomásul veszi a közbeszerzésekre és az állami segélyekre vonatkozó közösségi rendelkezések felülvizsgálatára irányuló javaslatokat, és megismétli azon kérését, hogy ezeket a rendelkezéseket az általános érdekű szociális szolgáltatásokra háruló feladatok sajátosságaihoz és szervezési módjához igazítsák; támogatja minőségi munkahelyek létrehozását és a hátrányos helyzetű személyek szocioprofesszionális integrációja területén szerzett jártasságuk miatt a beilleszkedést elősegítő vállalkozásokon és a szociális gazdaság vállalkozásain keresztül történő munkakeresésre irányuló, személyre szóló segítségnyújtási megoldásokat; ismételten kéri ágazati jogalkotási kezdeményezések kidolgozását az általános érdekű szociális szolgáltatások minőségével és elérhetőségével kapcsolatban, különösen az egészségügy, az oktatás, a tömegközlekedés, az energia, a víz és a távközlés területén;

73.

hangsúlyozza a szociális, egészségügyi, gondozási és oktatási szolgáltatások jelentőségét a készségek terén meglévő hiányosságok pótlásában, az emberek társadalmi integrációjának előmozdításában, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben; emlékeztet az új munkahelyek létrehozása tekintetében meglévő képességükre, és felszólít az e kulcsfontosságú szolgáltatásokra és infrastruktúrákra irányuló erőteljes és fenntartható beruházások megvalósítására, illetve e szolgáltatások és infrastruktúrák fejlesztésére; várakozással tekint a Bizottság cselekvési tervére, az egészségügyi dolgozók hiánya által jelentett probléma megoldása érdekében;

74.

erőteljes támogatást kér a szociális szolgáltatások minőségének és hozzáférhetőségének biztosítása érdekében, különös tekintettel az egészségügyre, a tartós ápolásra, az oktatásra, a közlekedésre, az energia- és vízellátásra és a távközlésre;

75.

proaktív politika folytatását ajánlja a tagállamoknak a megfelelő lakhatás területén annak érdekében, hogy mindenki számára biztosítható legyen – megfizethető vagy kedvezményes áron – a minőségi lakáshoz való egyetemes hozzáférés, mivel annak hiánya a méltóság súlyos megsértésének minősül, továbbá garantáltan igénybe vehetők legyenek az egészségügyi és – a lakás elvesztését megelőzendő – biztonsági szempontból alapvető szolgáltatások is, ugyanígy proaktív politikát javasol az energiaügy területén a megújuló energiák használatának növelése és az energiahatékonyság fokozása révén az energiaszegénység elleni küzdelem érdekében; kéri, hogy a lakhatás területén fokozott figyelmet fordítsanak a migránsokra, akiket gyakran kizsákmányolnak és akik gyakran kénytelenek egészségtelen lakhelyeken lakni; a szociális lakhatással kapcsolatban emlékeztet a Lisszaboni Szerződés 26. jegyzőkönyvének létezésére, és felszólít az abban foglalt rendelkezések tiszteletben tartására, különösen a tekintetben, hogy a tagállamok szabadon dönthetnek annak megszervezéséről, a finanszírozás kérdését is beleértve; ösztönözni kell a tagállamokat, hogy hozzanak létre különleges lakhatási programokat és lehetőségeket a hajléktalan emberek számára, annak érdekében, hogy biztosítsák a minimális életszínvonal fenntartásához szükséges legalapvetőbb feltételeket a társadalom leginkább kiszolgáltatott tagjai számára;

76.

javasolja a tagállamoknak, hogy fejlesszék a minőségi szociális és a sürgősségi szociális lakások kínálatát, hogy mindenki számára, és különösen a leginkább rászorulók számára biztosítható legyen a megfizethető és megfelelő lakhatás; úgy véli, hogy a társadalomnak és az önkormányzatoknak többe kerül újra elszállásolni a lakásukból kilakoltatott személyeket, mint hogy ott tartsák őket; ezért a kilakoltatások megelőzésére irányuló politikák megvalósítását javasolja, elsősorban azáltal, hogy a kilakoltatással veszélyeztetett személyek lakbérét és lakbérhátralékait az önkormányzat vállalja át;

77.

emlékeztet a hátrányos helyzetű lakókörnyék, a fokozódó szegénység és társadalmi kirekesztés, valamint a szaporodó egészségügyi problémák közötti kapcsolatra; ezért a hátrányos helyzetű lakókörnyékeken történő európai beavatkozást a kirekesztés elleni küzdelem és az egészségügyi kiadások csökkentésének költséghatékony módjának tartja, és felszólítja az Európai Bizottságot, hogy fokozza ezeket a beavatkozásokat a következő kohéziós politika és más uniós programok keretében;

78.

kéri, hogy az energiaszegénység elleni küzdelem érdekében növeljék az ERFA-nak a szociális lakások energiahatékonyságának javítására irányuló intézkedések finanszírozására szánt keretét;

79.

hangsúlyozza, hogy az Uniónak és a tagállamoknak jelentős erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a háztartások költségvetési tételei között csökkenjen az energiaköltség, az Uniónak azzal, hogy biztonságos ellátást biztosít, hogy védekezzen az energiapiaci árak jelentős ingadozásai ellen, a tagállamoknak azzal, hogy fokozzák a háztartások energiahatékonyságának támogatására irányuló politikáikat;

80.

kéri, hogy a romákat, valamint az őket képviselő és a velük dolgozó szervezeteket 2020-ig aktívan vonják be a nemzeti roma integrációs stratégiák kidolgozásába és végrehajtásába, a szegénység csökkentésére irányuló uniós cél elérésének elősegítése érdekében; kéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy mihamarabb hajtsák végre a romák integrációjára vonatkozó európai stratégiát, és kéri a tagállamokat, hogy a romák integrációjára vonatkozó nemzeti stratégiák európai koordinációs keretének megfelelően, melyet a Bizottság 2011. áprilisban terjesztett elő, év végéig tegyenek javaslatot a romák integrációjára irányuló intézkedéseikre; hangsúlyozza, hogy ugyanúgy, mint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemhez, a romák beilleszkedéséhez és integrációjához is nagyobb erőfeszítésre lesz szükség annak érdekében, hogy 2020-ig megvalósuljon a teljes integrációjuk és megszűnjön az a sok megkülönböztetés, amelynek áldozatául esnek; kéri, hogy a roma népességet és a bevándorlókat vonják be a beilleszkedésüket szolgáló valamennyi uniós és tagállami politikába;

81.

hangsúlyozza a szociális, egészségügyi, gondozási és oktatási szolgáltatások jelentőségét a készségek terén meglévő hiányosságok pótlásában, az emberek társadalmi integrációjának előmozdításában, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben; emlékeztet az új munkahelyek létrehozása tekintetében meglévő képességükre, és kéri az e kulcsfontosságú szolgáltatásokra és infrastruktúrákra irányuló erőteljes és fenntartható beruházások megvalósítását, illetve e szolgáltatások és infrastruktúrák fejlesztését; türelmetlenül várja a Bizottság cselekvési tervét az egészségügyi ágazatban fennálló munkaerőhiány leküzdésére;

82.

kéri, hogy a fogyatékossággal élő népesség érdekeit vegyék figyelembe az uniós források tervezése, felhasználása és ellenőrzése során, különösen az oktatás, képzés, foglalkoztatás és az önálló életvitel (közlekedés és kommunikáció) támogatása esetében;

83.

kéri, hogy a gyermekszegénység elleni küzdelem a megelőzésre összpontosuljon, az egyes területek korrekt lefedésével hozzáférhetővé téve – annak érdekében, hogy iskolai életüket ne kezdjék sokszoros hátránnyal – a kisgyermekekkel kapcsolatos kiváló minőségű oktatási és gondozási szolgáltatásokat és más rájuk irányuló eszközöket (tanidei és szünidei tevékenységi központok stb., iskolán kívüli, kulturális, sport- stb. tevékenységek, nappali felügyelet), az elismerten bevált szolgáltatások pénzügyi támogatásával és a szegénységbe sodródott családokra irányuló támogatási politikák szisztematikus integrációjával az összes releváns fellépési területen, az átfogó megközelítést a leginkább rászoruló családokra, elsősorban a fogyatékos gyermekeket nevelő családokra, az egyszülős családokra és a sokgyermekes családokra irányuló, célzott intézkedésekkel kombinálva kéri, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre irányuló programokban külön figyelmet fordítsanak a szülő-gyermek kapcsolatokra a mélyszegénység következményeivel összefüggő gyermekelhelyezések elkerülése érdekében;

84.

hangsúlyozza, hogy a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény értelmében minden gyermeknek és fiatalnak joga van az oktatáshoz, ideértve azokat a gyermekeket és fiatalokat is, akiknek nincs tartózkodási engedélyük abban az országban, ahol tartózkodnak;

85.

emlékeztet arra, hogy több ezer gyermeket választanak el szüleiktől az életkörülményeik miatt (nincs lakásuk), vagy azért, mert (anyagi, társadalmi és kulturális) súlyos szegénységben élő szüleik nem kapták meg a szülői feladataik ellátásához szükséges támogatást;

86.

kéri, hogy külön figyelmet fordítsanak a fiatalok jövőjére, és világos stratégiát határozzanak meg annak elősegítésére, hogy a fiatalok a képzettségi szintjük tiszteletben tartása mellett tisztességes első munkahelyhez juthassanak,

87.

kiemeli, hogy a szegénység elleni küzdelemhez átfogó és következetes megközelítésre van szükség, amely a politika valamennyi szektorát magában foglalja; emlékeztet ezenkívül arra is, hogy rendkívül fontos, hogy megerősítsék a szóban forgó jelenség megelőzése és leküzdése érdekében európai és nemzeti szinten hozott intézkedéseket;

88.

átfogóbb megközelítést tart szükségesnek a gyermekszegénységgel kapcsolatosan, kiemelve ugyanakkor, hogy már történtek előrelépések a „közös elvek” megállapítása terén, amit a Foglalkoztatási Tanács 2010. december 6-i, a gyermekszegénység elleni küzdelem prioritásként történő kezelésére felszólító következtetései is alátámasztanak;

89.

támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy 2012 folyamán ajánlást terjeszt elő a gyermekszegénységről;

90.

támogatja az EPSCO Tanács júniusi következtetéseit, amely támogatja a gyermekszegénység megelőzését és a gyermekek jólétét célzó integrált stratégiát, és amely a megfelelő családi jövedelmet, a szolgáltatásokhoz való hozzáférést – ideértve a korai tanulást és gyermekgondozást –, és a gyermekek részvételét helyezi középpontba; részletes ütemterv kidolgozását kéri a javasolt közlemény 2012-es végrehajtására vonatkozóan;

91.

hangsúlyozza a strukturális alapok – különösen az Európai Szociális Alap – fontosságát, amelyet a tagállamok szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelmét segítő kulcsfontosságú eszköznek tekint; felszólítja a tagállamokat több társfinanszírozott intézkedés végrehajtására olyan szolgáltatások támogatása érdekében, mint például a gyermekek, idősek és ápolásra szoruló személyek gondozását szolgáló intézmények;

92.

felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamokkal elfogadott megszorító politikák ne akadályozzák, illetve ne tegyék kérdésessé az Európa 2020 stratégia azon célkitűzésének elérésére tett erőfeszítések folytatását, hogy 20 millió embert kiemeljenek a szegénységből;

93.

felszólít a szegénység ördögi köre elleni küzdelemre annak érdekében, hogy a szegénység ne öröklődjön tovább a nemzedékek között;

94.

felhívja a tagállamokat, hogy ismerjék el a művészek szerepének valós értékét a társadalmi beilleszkedésben és a szegénység elleni küzdelemben, különösen munkakörnyezetük és társadalmi helyzetük támogatásával;

95.

kéri, hogy a Bizottság a szubszidiaritás elvének teljes körű tiszteletben tartása mellett indítson konzultációt a – kielégítő mértékű és a gazdasági fejlődést nem akadályozó – minimális jövedelemre vonatkozó esetleges jogalkotási kezdeményezésről, mely jövedelem segítségével megelőzhető lenne a szegénység és biztosíthatók az élethez szükséges méltó alapfeltételek, a társadalmi életben való teljes körű és akadálytalan részvétel, a munka- és képzési lehetőségek felkutatása, s mely gazdasági szempontból automatikus stabilizátorként működne, tiszteeltben tartva az egyes tagállamok eltérő gyakorlatait, kollektív szerződéseit és jogrendszereit, hiszen a minimális jövedelem meghatározása az egyes tagállamok előjoga marad; kéri, hogy a Bizottság segítse a tagállamokat a minimális jövedelem szintjeivel kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztásában, és ösztönözze a tagállamokat az egyes tagállamokra jellemző átlagjövedelem legalább 60 %-át elérő minimális jövedelmet biztosító rendszerek kialakítására;

96.

felhívja a figyelmet arra, hogy az OECD szerint az ellátások 20–40 %-át nem veszik igénybe; felszólítja a tagállamokat, hogy a rejtett szegénység elkerülése érdekében mérjék fel jövedelemtámogatási rendszereiket, növeljék azok átláthatóságát, tájékoztassák hatékonyabban a segélyben részesülőket a jogaikról, vezessenek be hatékonyabb tanácsadási szolgáltatásokat, egyszerűsítsék az eljárásokat és vezessenek be a minimálbérben részesülőkhöz kapcsolódó megbélyegzés és megkülönböztetés elleni küzdelemre irányuló intézkedéseket és politikákat;

97.

kéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő támogatást, képzést, valamint a gondozó családtagok tehermentesítését szolgáló támogató szolgáltatást, hogy az idősek és a gondozásra szorulók saját otthonukban és közösségükben maradhassanak mindaddig, ameddig csak akarnak;

98.

kéri, hogy a Bizottság értékelje, hogy a nagyfokú eladósodás mennyiben járul hozzá a szegénység jelenségéhez, valamint hogy a platformon belül segítse elő a túlzott eladósodás elleni küzdelem eszközeivel kapcsolatos gyakorlatok cseréjét;

99.

véleménye szerint valamennyi tagállamban szükség van az időskorúak gondozására szolgáló programok – ideértve az otthoni gondozást is – erősítésére ás újragondolására a társadalomból való kiszorulásuk vagy szegénységbe zuhanásuk megelőzése érdekében, hozzátéve, hogy az időskorúak családon belüli gondozását, ha lehetséges, pénzügyileg is ösztönözni kell, összhangban a fenntartható társadalom kialakításának céljával, erősítve az aktív idősödés és a generációk közötti szolidaritás támogatását, fokozva a hozzáférhetőséget és a szolidaritást, valamint javítva a hosszú távú gondozás minőségét; kéri a Bizottságot annak felmérésére, hogy a segítő számára járó szabadság hozzájárulna-e ehhez;

100.

kéri, hogy a Bizottság fordítson kellő figyelmet a szociális innováció fejlesztésére, a tényeken alapuló szociálpolitika támogatására, valamint a hatásvizsgálati tanulmányok megalapozottabb, hozzáadott értéket képviselő módon történő alkalmazására, amelyek képesek innovációt jelentő és egyben a demográfiai folyamatokkal kapcsolatosan pedig fenntartható megoldásokat is felmutatni;

101.

fontosnak tartja szakpolitikai javaslatok tagállami szinten történő kidolgozását, a szegénységgel és a kirekesztéssel kapcsolatos problémák – például a hajléktalanság vagy a kábítószer- és alkoholfüggőség – leküzdése érdekében; felszólít a legjobb gyakorlatok még hatékonyabb cseréjére ezeken a területeken a tagállamok között;

102.

kiemeli, hogy intézkedéseket kell javasolni az önkéntesség területén tevékenykedő szervezetek uniós finanszírozásokhoz való hozzáférésének egyszerűsítése érdekében;

103.

kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az Európai Parlament jelentését az európai nyugdíjak jövőjéről szóló zöld könyvről;

104.

javasolja a tagállamoknak, hogy megfelelő minimálnyugdíjat vezessenek be, amely lehetővé teszi az idős embereknek, hogy méltóképpen éljenek;

105.

felszólítja a Bizottságot, hogy vegyen tervbe egy keret-iránymutatásokból és elvekből álló csomagot a megfelelő és fenntartható nyugdíjszabályok biztosítása céljából, hogy hatékonyan küzdjön a szegénység kockázata ellen, amellyel a bizonytalan és szórványos foglalkoztatás és alacsony javadalmazás következtében a nők szembesülnek; megállapítja, hogy az anyaságnak és a gondozásnak tulajdonított érték növelése mellett szorosabb köteléket kell kialakítani a jóléti rendelkezések és az egyéni és családi körülmények között;

106.

utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást továbbítsa a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.