28.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 188/9

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9. cikkében szereplő horizontális szociális záradékra,

—

tekintettel a „Zöld könyv – A megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé” című, 2010. július 7-i bizottsági közleményre (COM(2010)0365),

—

tekintettel a demográfiai kihívásokról és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló, 2010 november 11-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság jelentésére a „Zöld könyv, a megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé” című 2010. július 7-i bizottsági közleményről (2),

—

tekintettel „a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról – Az Európa 2020 integrált iránymutatás II. része” című tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2010)0193) és az erre vonatkozó 2010. szeptember 8-i álláspontjára (3),

—

tekintettel „Az idősödő népesség hatásának kezelése az Unióban (2009-es jelentés az idősödésről)” című, 2009. április 29-i bizottsági közleményre (COM(2009)0180), valamint a 2010. szeptember 7-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2009. május 6-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a megújított szociális menetrendről szóló, 2009. május 6-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel „A társadalombiztosítási rendszerek és a nyugdíjak jövőjéről: ezek finanszírozása és az individualizációs tendencia” című, 2008. november 20-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel az EU-ban a társadalmi integráció előmozdításáról és a gyermekszegénységet is ideértve a szegénység elleni küzdelemről szóló, 2008. október 9-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett bizottsági javaslatra (COM(2005)0507) és a 2007. június 20-i álláspontjára (9),

—

tekintettel a 2001. évi stockholmi Európai Tanács stratégiájára a nyugdíjrendszer európai reformjáról,

—

tekintettel a 2001. évi laekeni Európai Tanács a megfelelő, fenntartható és kiigazítható nyugdíjak szükségességét hangsúlyozó, a nyugdíjakra vonatkozó közös célkitűzésekről szóló határozatára,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 23. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0025/2011),

A.

mivel az emberek napjainkban az elsősorban az alacsonyabb képzettségű fiatalokat érintő munkanélküliség, vagy a hosszabb ideig tartó és egyesek esetében magasabb szintű tanulmányok végzése miatt idősebb korban válnak gazdaságilag aktívvá, és az emberek általában a törvényes nyugdíjkorhatár elérését megelőzően lépnek ki a munkaerőpiacról, aktív életüket inaktív időszakok szakítják meg, és a várható élettartam egyre növekszik,

B.

mivel a pénzügyi és gazdasági válság nagymértékben súlyosbította az EU előtt álló alapvető demográfiai kihívást,

C.

mivel a jelenlegi adatok szerint csökken a munkaerőpiacra belépő személyek száma (a munkaképes korú uniós lakosság száma 2012-től kezdve csökkenni fog), és emelkedik a nyugdíjasok száma (míg 2008-ban minden 65 éves vagy ennél idősebb személyre 4 munkaképes korú uniós polgár jutott, 2020-ra öten, míg 2060-ra már csak ketten fognak jutni); mivel ez a folyamat a tagállamok közötti demográfiai különbségektől függően változó,

D.

mivel a megfelelő, fenntartható és biztonságos nyugdíjak biztosítása elválaszthatatlanul összekapcsolódik a foglalkoztatás magasabb szintjével, a nagyobb termelékenységgel és a gazdasági növekedéssel,

E.

mivel az Európai Unió gazdasági kormányzásának figyelembe kell vennie a zöld könyv által bemutatott holisztikus megközelítést,

F.

mivel a pénzügyi válság számos tagállamban munkanélküliséghez, szegénységhez és társadalmi kirekesztéshez, növekvő költségvetési hiányhoz, valamint a nyugdíjak finanszírozásával kapcsolatos problémákhoz (akár adóbevételekből, akár más forrásból finanszírozzák azokat) vezetett, és rávilágított egyes nyugdíjalap-rendszerek sebezhetőségére,

G.

mivel az EU 2020 stratégiában meghatározott 75 %-os foglalkoztatási arányra vonatkozó célkitűzésnek hozzá kell járulnia a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságához,

H.

mivel az átmeneti és bizonytalan munkahelyek fokozódó elterjedtségével csökkennek a nyugdíjrendszerekbe befizetett járulékok, és kárt szenved e rendszerek stabilitása és a jövőbeni nyugdíjak megfelelősége,

I.

mivel a nyugdíjalapok kialakítása során figyelembe kell venni a kockázatenyhítést és a piaci megrázkódtatásokkal szembeni ellenállást,

J.

mivel az idejét és képességeit gyermekek nevelésére vagy idős emberek gondozására áldozó személyt a társadalomnak el kell ismernie, és ez a célkitűzés úgy érhető el, ha számára különösen a nyugdíjjuttatások terén egyedi jogokat biztosítanak,

K.

mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség uniós értéknek, célkitűzésnek és alapvető jognak tekintendő, és az Európai Unió intézményeire nézve kötelező a nemek közötti egyenlőség bevonása valamennyi fellépésükbe,

L.

mivel az Európai Unióban a nők közvetlen és közvetett megkülönböztetésnek vannak kitéve a nyugdíj különböző vonzatait illetően,

M.

mivel a nyugdíjreform tervezett hatása általában olyan mintán alapul, amelyben teljes pályafutáson át teljes munkaidőben alkalmazott, átlagos jövedelemmel rendelkező férfit vesznek alapul, és mivel a nemek szerint lebontott, élethosszon alapuló biztosításmatematikai táblázatok negatív hatással vannak a nők esetében alkalmazott nyugdíjszámításra, és alacsonyabb bérpótlási arányt biztosítanak,

N.

mivel az idősebb nők különösen bizonytalan helyzetben vannak, amikor nyugdíjjogosultságuk összegét családi állapotukból (házastársi vagy túlélő hozzátartozói ellátás) vezetik le, és amikor szakmai pályafutásuk megszakítása miatt nem rendelkeznek saját megfelelő nyugdíjjogosultsággal,

1.

üdvözli a zöld könyvben alkalmazott holisztikus megközelítést, amelynek a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett nemzeti és uniós szinten is új lendületet kell adnia a szilárd alapokon nyugvó, hosszú távon is működőképes, fenntartható és megbízható nyugdíjrendszereknek; kiemeli, hogy a hagyományok, a gazdasági és demográfiai helyzet és a munkaerő-piaci jellemzők tagállamonként eltérőek, és hogy tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás és a szolidaritás elvét, melyeknek értelmében nyugdíjrendszereik szervezeti felépítése tekintetében a teljes felelősség a tagállamokat terheli;

2.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak óriási kihívásokkal kell szembe nézniük abbéli erőfeszítéseik során, hogy a nyugdíjak megfeleljenek a polgárok által támasztott, a megfelelő és fenntartható ellátásra irányuló elvárásoknak egy olyan időszakban, amikor a társadalmi és gazdasági körülmények amúgy is nehezek, és tagállamonként, valamint jogrendszerenként el is térnek egymástól;

3.

hangsúlyozza, hogy a kis- és középvállalkozói szféra az EU-ban a foglalkoztatás és a növekedés egyik legnagyobb forrása, és továbbra is jelentős módon hozzá fog járulni a tagállamokban a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának és megfelelőségének kialakításához; a kkv-kban dolgozók nyugdíjalapokhoz történő csatlakozásának kiterjesztése érdekében ágazati, ágazatközi és/vagy területi alapok kialakítását tartja üdvösnek, ami a legjobb gyakorlatok mintájául is szolgálhatna;

4.

megállapítja, hogy az egységes piac kiteljesítése szempontjából a generációk közötti szolidaritás nehézségeit figyelembe vevő, szilárd gazdaság- és szociálpolitika elsősorban a társadalmi kohézió megőrzése révén jelentékenyen ösztönzi a fenntartható foglalkoztatáspolitikát, valamint a növekedést és a stabilitást; emlékeztet arra, hogy a szociális partnereket döntő szerep illeti meg ennek során;

5.

úgy véli, hogy a nyugdíjrendszerek jövőbeli fenntarthatóságának szempontjából a hosszú távú befektetéseknek és megtakarításoknak kiemelt szerepük van, és hogy a makrogazdasági felügyelet keretében erre figyelmet kellene fordítani;

6.

megjegyzi, hogy mind az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások, mind a stabilitási és növekedési egyezmény hivatkozik korral összefüggő állami kiadásokra; úgy véli, hogy a közvetlen állami nyugdíjkötelezettségeknek a költségvetési hiány kiszámításakor történő pontos figyelembevétele a fenntarthatóság számos feltétele közül az egyik; sürgeti, hogy a gazdasági kormányzás reformja során megfelelő módon vegyék figyelembe ezt a vonatkozást, azáltal, hogy biztosítják a nyugdíjrendszerek különböző pilléreinek megfelelő kezelését és megfelelően összpontosítanak azok fenntarthatóságára;

7.

tekintettel arra, hogy a fenntartható és jól működő nyugdíjrendszer kiemelkedően fontos mind a polgárok, mind az államháztartás stabilitása érdekében, sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy biztosítsák, hogy a nyugdíjreformok költségeit továbbra is vegyék figyelembe annak értékelésekor, hogy egy tagállam ellen elindítsák-e a túlzott hiány esetén követendő eljárást, és javasolja, hogy ne csupán egy adott típusú nyugdíjreformra, hanem inkább a finanszírozási rendszer fenntarthatóságára összpontosítsanak; megjegyzi, hogy a nyugdíjak rendszerszintű reformja jelentős átalakítási költségekkel jár, amelyeket az államadósság és a költségvetési hiány számításakor figyelembe kell venni;

8.

hangsúlyozza, hogy az államháztartás fenntarthatóságának érdekében az értékelésnek tartalmaznia kell mind az állam, mind a magánszektor teljes adósságát; rámutat arra, hogy a nyugdíj-megtakarítások többet jelentenek, mint pusztán a nyugdíjakra elkülönített megtakarításokat; kéri, hogy az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága érdekében az államháztartásoknak a nyugdíjrendszerre vonatkozó közvetlen fedezetlen kötelezettségeit teljes körűen tegyék átláthatóvá és egyértelmű módon tegyék közzé;

9.

hangsúlyozza, hogy a nyugdíjakért és a nyugdíjrendszerekért a tagállamok tartoznak felelősséggel; tudomásul veszi, hogy a tagállamok függenek egymástól gazdaságukat illetően, ezért felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy hangolják össze hatékonyan nyugdíjpolitikáikat, és a nyílt koordinációs módszer használatával biztosítsák a nyugdíjrendszerek megfelelőségét, megbízhatóságát és fenntarthatóságát;

10.

megállapítja, hogy a tagállamok első, második és harmadik pillérbe tartozó nyugdíjrendszerei egymástól jelentősen eltérnek, és hogy az EU-ban hiányzik a közös kritérium- és fogalommeghatározási készlet, valamint egy olyan részletes elemzés, amely alapos betekintést nyújtana a különböző nyugdíjrendszerekbe, valamint lehetővé tenné, hogy azok megfeleljenek a polgárok szükségleteinek, és ezért nem létezik minden rendszerre kiterjedő, átlátható felügyelet sem; hangsúlyozza, hogy az EU-nak mindenekelőtt javítania kell a nyugdíjrendszerek összehasonlíthatóságát, és elő kell mozdítania a helyes gyakorlatok cseréjét; úgy véli, hogy a Bizottságnak lépéseket kellene tennie a tagállami nyugdíjrendszerek tipológiájának, valamint a rendszerek összehasonlíthatóságát lehetővé tevő fogalommeghatározásoknak a kialakítása érdekében;

11.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a zöld könyv nem szentel kellő figyelmet a nemi kérdéseknek; véleménye szerint a férfiak és a nők nyugdíjában tapasztalható jelenlegi megfelelőségi hiányosságok az olyan továbbra is fennálló munkaerő-piaci egyenlőtlenségek eredményei, mint a munkanélküliség, betegség, gondozói feladatok időszakai, a nők és a férfiak fizetése közötti különbség, a nők nagyobb aránya a bizonytalan és a részmunkaidős állásokban, valamint a szakmai és a magánélet összeegyeztetésének akadályai; ezért felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket az ilyen egyenlőtlenségek megszüntetésére, és hosszú távon biztosítsák a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmódot a nyugdíj területén, például a szülési szabadságot és az idős családtagok gondozását a nők és a férfiak számára is nyugdíjellátásra jogosító, tényleges munkaként véve figyelembe;

12.

hangsúlyozza a nyugdíjjogosultságok egyéni kialakításának fontosságát és szorgalmazza, hogy a nők nyugdíjának kiszámítása során használjanak olyan kritériumokat, amelyek biztosítják mind a nők, mind a férfiak gazdasági függetlenségét; sürgeti a tagállamokat, hogy a nyugdíjak vonatkozásában vegyék fontolóra az életpályán alapuló koncepciót is, hogy válaszolni tudjanak a modern, munkával töltött életszakasz kihívásaira;

13.

megállapítja, hogy a nemzedékek közötti méltányosságnak és a fiatalabb nemzedékek érdekeinek kell képezniük a nemzeti nyugdíjpolitikák továbbfejlesztésének tagállamok közötti összehangolására irányuló megerősített módszer legfőbb szempontjait;

14.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kötelezzék a foglalkoztatási és egyéb kiegészítő nyugdíjbiztosítókat, hogy a nyugdíjellátások kiszámításakor nemektől független halálozási táblázatokat használjanak annak érdekében, hogy a nők magasabb várható élettartamuk miatt ne legyenek „büntetve”;

15.

úgy véli, hogy nincsenek meg annak a feltételei, hogy európai uniós szinten határozzák meg a megfelelő nyugdíj mértékét, mert az nagy mértékben függ a tagállamokra jellemző sajátos körülményektől; mindazonáltal felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan iránymutatást, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy megállapítsák a nyugdíjak minimális szintjének kritériumait; véleménye szerint a tagállamoknak úgy kell meghatározniuk a megfelelőséget mint az idős emberek tisztességes megélhetéséhez szükséges feltételt;

16.

úgy véli, hogy a tagállamok maguk felelősek azért, hogy gazdasági és szociális politikájuk keretein belül polgáraik számára megállapítsák a megfelelő nyugellátás mértékét; ösztönzi a tagállamokat, hogy olyan rendszert vezessenek be, amely mindenki számára tisztességes megélhetést biztosít, különös figyelmet szentelve a társadalom legsérülékenyebb csoportjainak;

17.

hangsúlyozza, hogy a többféle nyugdíjrendszer közül az állami (első pillér) és a munkához kapcsolódó (leggyakrabban a második pillér) nyugdíjból származó jövedelem diverzifikálása szavatolhatja leginkább a megfelelő nyugellátást;

18.

megjegyzi, hogy a legtöbb tagállamban az első pillér a legfontosabb, és a szolidaritás elve, valamint az alapján, hogy az első pillér finanszírozása kevésbé lesz nyomás alatt, ha több ember dolgozik és ha az illegális és be nem jelentett munkát kezelik, míg az első pillér finanszírozásának egyéb alternatív formái is megvitatásra kerülhetnek a tagállamok között a nyitott koordinációs módszerben; hangsúlyozza, hogy a felosztó-kirovó rendszerek bizonyították szilárdságukat és megbízhatóságukat a pénzügyi és a gazdasági válság jelentette próba során; felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy az első pillérbe tartozó nyugdíjak a szegénységi küszöb felett legyenek;

19.

hangsúlyozza, hogy egyes tagállamokban a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága és megfelelősége szempontjából a harmadik pillér megtakarítási rendelkezései fontos szerepet játszanak; hangsúlyozza azonban, hogy ez a lehetőség csak azok számára elérhető, akik megfelelő jövedelemmel rendelkeznek ahhoz, hogy ilyen rendszerekbe tudjanak járulékot befizetni, így csak korlátozott szerepet játszhatnak a tisztességes jövedelem biztosításában;

20.

úgy véli, hogy nagyon hasznos lenne, ha a tagállamok jobban megosztanák egymás között a magánnyugdíjakat megillető egyes adókedvezmények költségeire és hatékonyságára vonatkozó információkat;

21.

úgy véli, hogy tekintettel a költségvetésre nehezedő nyomásra, a szociális kiadások terén megvalósuló hatékonyság kiemelkedő fontosságú; úgy véli, hogy a jelenleg a költségvetésre nehezedő nyomással szemben a szociális kiadások gazdasági és társadalmi szempontból fontos csillapító szerepet töltöttek be a válság idején; úgy gondolja, hogy a felosztó-kirovó rendszerek bizonyították, hogy alapvető szerepet játszanak a nemzedékek közötti szolidaritás létrehozása tekintetében; úgy véli továbbá, hogy a második és harmadik pillérnek kiegészítő szerepet kell betöltenie a nyomás csökkentésében; felhívja a tagállamokat, hogy a jövőben biztosítsák a nyugellátás formáinak lehető legjobb összetételét a nyugdíjak jövőbeli biztosítása érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák a polgárok magán megtakarítási lehetőségekhez való hozzáférését; rámutat arra, hogy a pénzügyi válság miatt több tagállam tervez változásokat bevezetni nyugdíjrendszerében; sürgeti azonban őket, hogy gondoskodjanak arról, hogy a nyugdíjrendszerek stabilak, megbízhatóak és fenntarthatóak maradjanak, és hogy minden változásra megfelelő társadalmi párbeszédet követően és kellő tájékoztatás után kerüljön sor; amellett áll ki, hogy amennyiben a munkavállalóknak választási lehetősége van, elegendő időt kell számukra biztosítani, hogy tájékozott és átgondolt döntést hozhassanak;

22.

hangsúlyozza, hogy a jó gazdasági növekedés és a magas foglalkoztatási ráta növeli, míg a magas infláció veszélyezteti a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát és megfelelőségét;

23.

úgy véli, hogy az adókijátszás aggasztó jelenséggé vált, és ellene a lehető leghatékonyabban küzdeni kell, mert aláássa a nyugdíjrendszerek jövőbeni megfelelőségét és stabilitását;

24.

úgy véli, hogy a demográfiai tendenciák és a nyugdíjak finanszírozhatósága miatt elkerülhetetlen, hogy magasabb legyen a foglalkoztatottság és hosszabb legyen a munkában eltöltött idő, megállapítja ugyanakkor, hogy nő a várható élettartam, és hogy a hosszabb munkában töltött idő előfeltétele a jobb munkahelyi egészségvédelem; felszólítja a tagállamokat, hogy akik szeretnének, tovább is dolgozhassanak; felkéri azokat a tagállamokat, amelyek megemelték vagy meg fogják emelni a törvényben előírt nyugdíjkorhatárt, hogy adó- és járulékmentességet biztosító intézkedésekkel segítsék elő az idős emberek foglalkoztatását; továbbá felkéri a tagállamokat, hogy az idős emberek számára megfelelő és rugalmas munkaszerződéseket és nyugdíjrendszereket dolgozzanak ki a nyugdíj melletti munka elősegítése és megkönnyítése céljából, és hogy visszatartó hatású intézkedéseket vezessenek be annak érdekében, hogy a vállalkozások ne tudják könnyen elbocsátani az idősebb embereket; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen egy tanulmányt, amely azt elemzi, hogy a javak eloszlása hogyan befolyásolja a tagállamokban a várható élettartamot;

25.

megállapítja, hogy nagy különbségek vannak a törvényben előírt nyugdíjkorhatár és az idősek munkaerőpiacról való tényleges kivonulása között, és javasolja, hogy elsősorban arról gondoskodjanak, hogy a munkavállalók a törvényben előírt nyugdíjkorhatárig dolgozhassanak; megállapítja, hogy ezek a különbségek különösen kiugróak a legnehezebb foglalkozási kategóriákba tartozó munkavállalók esetében; ezért arra kéri a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy osszák meg egymással a bevált gyakorlatokat; továbbá arra is felkéri a tagállamokat, hogy kössenek olyan megállapodásokat, amelyek kedvező hatással vannak a fenntartható nyugdíjakra, és amelyek rugalmas módon az aktív életszakasz törvényben előírt nyugdíjkorhatárig történő meghosszabbításához vezet, például nemzeti és vállalati szinten átfogó életkor-kezelési stratégiák kidolgozása, az idősebb munkavállalók sajátos igényeihez igazodó, a munka és a magánélet közötti egyensúly új formáira vonatkozó rendelkezések kidolgozása és a hosszabban dolgozó munkavállalók jutalmazása által;

26.

hangsúlyozza, hogy az idősebb munkaerő-állomány és a hosszabb szolgálati idők pozitívan járulhatnak hozzá a fellendüléshez és a jövőbeni növekedéshez; úgy véli, hogy a dinamikus munkaerőpiacnak azoknak az (idősebb) munkavállalóknak, akik nehéz fizikai munkát és/vagy mentálisan megterhelő munkát végeznek, kreatív megoldásokat – például a törvényben előírt nyugdíjkorhatár rugalmassá tételét, részidős nyugdíjakat, illetve módosított munkakörülményeket – kell kínálnia, ösztönözve az egész életen át tartó tanulást, javítva a munkakereső szolgáltatásokat vagy a munkahelyváltásokat, hogy tartós egyensúly alakuljon ki a munkakövetelmények és a munkavállalók teherbírása között; mindehhez fontos az életkoron alapuló megkülönböztetés ellen irányuló aktív politika a 2000/78/EK és a 2006/54/EK irányelvek megfelelő végrehajtásának ellenőrzésével és az aktív időskor európai kultúrájának előmozdítása, amely biztosítja az idősebbek számára a vitalitással teli és méltóságteljes életet; felhívja a tagállamokat, hogy a munkaerő-piaci megkülönböztetés miatti szankciókat kísérjék olyan ösztönzőkkel, amelyek befogadó munkaerőpiac kialakítására késztetik a munkaadókat; a szolgálati idő reformjának és meghosszabbításának összefüggésében felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottság segítségével hatékonyabban hajtsa végre a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó irányelveket;

27.

örvendetesnek tartja, hogy az EU 2020 stratégia megemlíti az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci integrációját; sajnálatát fejezi ki, hogy a 2020-as stratégia nem fordít kifejezett figyelmet a tisztességes, fenntartható és megfelelő nyugdíjrendszerekre, jóllehet ezektől függene a 2020-as stratégiában ismertetett néhány célkitűzés elérése; javasolja ezért, hogy a zöld könyv célkitűzéseit foglalják bele a 2020-as stratégiába;

28.

úgy véli, hogy a 2020-as stratégia sikere azt jelenti majd, hogy biztosabb és jobb minőségű munkahelyek jönnek létre és többen dolgoznak majd megfelelő bérért és megfelelő munkakörülmények között, ami serkenti majd a kötelező társadalombiztosítási járulékfizetést, és hogy ez javítja a gazdasági növekedést, ami erősíti a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát és megfelelőségét;

29.

a 2020-as stratégiával összhangban támogatja a célzott és aktív munkaerő-piaci politikát, amely biztosítja a munkaerőpiacon jelenleg alulreprezentált csoportok, különösen a legkiszolgáltatottabbak magasabb arányú foglalkoztatottságát; úgy véli, hogy az EU-nak új mutatókat kellene kidolgoznia a nyugdíjreformok kiszolgáltatott csoportokra gyakorolt hatásának nyomon követéséhez; hangsúlyozza, hogy az európai Unióban még mindig elterjedt az illegális munka, és hogy ez gyengíti a szociálpolitikai lehetőségeket; felhívja a tagállamok illetékes intézményeit, hogy a nyugdíjrendszerek egyensúlyának biztosítása érdekében mozdítsák elő a társadalmi befogadást és lépjenek fel a be nem jelentett munkavégzés ellen;

30.

megjegyzi, hogy az IORP-irányelv tagállamok által történő végrehajtása általánosságban késik; felhívja a Bizottságot, hogy szükség esetén lépjen fel a tagállamokkal szemben az IORP-irányelv pontos és időben történő végrehajtásának biztosítása érdekében;

31.

egyetért azzal, hogy a cél az kell legyen, hogy a befizető vállalkozások számára ésszerű költségek mellett, és fenntartható nyugdíjrendszer keretében magas szintű biztonságot lehessen nyújtani a jövő nyugdíjasai számára;

32.

megjegyzi, hogy az IORP-irányelv 15. cikkének (6) bekezdése a technikai rendelkezések kiszámítása kapcsán megállapítja, hogy „a Bizottság javaslatot tesz olyan intézkedésekre, melyek szükségesek a kamatlábak eltérő szintje miatt kialakuló esetleges torzulások megelőzéséhez, illetve a nyugdíjkonstrukció ellátottai és tagjai érdekeinek védelméhez”; felhívja a Bizottságot, hogy az IORP-irányelv felülvizsgálata előtt készítsen hatástanulmányt, és vegye figyelembe a járulékalapú rendszerek terjedését és a tőkefedezeti rendszerek visszaszorulását mutató trendet;

33.

emlékeztet, hogy az IORP-irányelv kimondja, hogy „a Közösségben a gazdasági növekedés és munkahelyteremtés szempontjából alapvető fontosságú a pénzügyi szolgáltatások valóságos belső piaca” és hogy „ez az irányelv jelenti tehát az első lépést a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények európai szinten megszervezett belső piacához vezető úton”;

34.

hangsúlyozza, hogy az újonnan létrejött európai felügyeleti hatóságnak (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság, EBFH) teljes mértékben ki kell használnia hatáskörét és fontos szerepet kell játszania az IORP-irányelv felülvizsgálatának előkészítésében és az olyan jogszabályok kidolgozásában, mint a szolvenciarendszerre vonatkozó technikai standardok tervezetei, iránymutatásai és ajánlásai; emlékeztet, hogy az IORP-irányelvet nem kellene alkalmazni az első pillérbe tartozó állami nyugdíjakra és a munkához kapcsolódó nyugdíjrendszerekre;

35.

igen értékes kiindulópontnak tartja a Szolvencia II. minőségre vonatkozó elemeit a nyugellátást szolgáltató intézmények felügyeletének erősítése szempontjából; megjegyzi, hogy ez különösen vonatkozik a helyes kockázatkezeléssel kapcsolatos előírásokra;

36.

hangsúlyozza, hogy az elkövetkező években a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés szempontjából kritikus jelentőségű lesz az EU-n belüli munkaerő-piaci mobilitás; ezért úgy véli, hogy a polgárok bizalma úgy növelhető, ha megszüntetik a belső és határokon átnyúló mobilitás előtti akadályokat; megjegyzi, hogy a nyugdíjrendszerre gyakorolt hatásaik figyelembevételével kell kezelni az olyan kérdéseket, mint például a hordozhatóság hiánya, a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges hosszú ügyintézési időszak, a nyugvó nyugdíjjogosultságok, az adóügyi eljárások egységessége és eltérései, valamint a biztosításmatematikai elvek; hangsúlyozza egy dinamikusabb munkaerőpiacnak a nyugdíjrendszerre gyakorolt lehetséges pozitív hatásait;

37.

megállapítja, hogy az első pilléren belül az alkalmazandó koordinációs rendelet szabályozza a nyugdíjjogosultságot, de a többi pillért illetően egyszerűsített megoldásokat kell kidolgozni;

38.

megjegyzi, hogy a járulékalapú rendszerek terjedését és a járadékalapú rendszerek visszaszorulását mutató trend van kibontakozóban; megjegyzi, hogy ennek következtében a nyugdíjbiztosítók áthárítják a befektetések kockázatát a nyugdíjalapba befizetőkre; úgy véli, hogy a tőkealapú foglalkoztatói nyugdíjrendszerek különbözősége és összetettsége miatt meg kell teremteni a felhalmozott nyugdíjjogosultságok hordozhatóságának keretfeltételeit, méghozzá oly módon, hogy a hordozhatóság az új szerződéseknél lép érvénybe úgy, hogy az átvitelre vonatkozó kérelem csak abban az esetben kerül elfogadásra, ha az átvitt biztosításmatematikai összeg időskori jövedelmet kifizető alapba kerül; kéri, hogy készítsenek beható tanulmányt a tőkealapú foglalkoztatói nyugdíjrendszerek és az életbiztosítási tőkerendszerek adóügyi kérdéseiről; úgy véli, hogy a határokon átnyúló kérdéseket illetően az uniós tevékenységeknek egyértelműen arra kell összpontosulniuk, hogy a nyugdíjjogosultságok megszerzésére és megőrzésére vonatkozóan minimumszabványokat dolgozzanak ki, és megkönnyítsék e jogosultságok nemzeti nyomon követési rendszereinek létrehozását;

39.

üdvözli a különböző forrásokból származó nyugdíjjogosultságok esetében valamennyi tagállamban létrehozott nemzeti nyomon követési rendszereket, és kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat egy európai nyomon követési rendszerre;

40.

megállapítja, hogy az Európai Unió sok tagállama felismerte a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek fontosságát, valamint hogy az EU úgy nyújthat hozzáadott értéket, ha biztosítja a különféle rendszerek közötti összhangot, és arra biztatja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak egy olyan, szociális, jogi és gazdasági szempontból indokolt keret megvalósításáról, amely megfelelően védi a nyugdíjrendszerek tagjait, és garantálja a nyugdíjakra vonatkozó érthető információkhoz való hozzáférést; hangsúlyozza, hogy azokban az esetekben, amikor a tagállamok magánintézmények által kezelt kötelező nyugdíjalapokkal rendelkeznek, ezeket a rendszereket is értékelni kell a biztonságra, a befektetésre és az eszközök osztályozására vonatkozó európai keretfeltételeknek és kritériumoknak való megfelelés szempontjából; alapelvként hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatói nyugdíjrendszerekre vonatkozóan teljes hatásvizsgálatot kell végezni, különösen a további költségek és adminisztratív terhek meghatározása érdekében;

41.

úgy véli, hogy azokban a tagállamokban, ahol kötelező foglalkoztatói nyugdíjrendszereket hoztak létre, és azok nagyrészt nem részei az első pillérnek, ezekre a második pillérhez tartozó rendelkezésekre valamennyi munkavállalónak jogosultnak kell lennie és nem szabad megkülönböztetést alkalmazni a nem, az ágazat és/vagy a munkaszerződés alapján;

42.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy biztassa a tagállamokat annak vizsgálatára, hogy milyen módon lehetne a munkavállalók második pillér által nyújtott nyugdíjbiztosításban való részvételét fokozott szociális párbeszéd révén előmozdítani, és tegyen javaslatokat egy ilyen pillér előmozdítására ott, ahol ez még nem létezik; ezen alap közös kezelését biztosító irányítási módszer kialakítására kéri őket, különösen a megtakarítás-befektetési stratégiájával kapcsolatban;

43.

felhívja a tagállamokat, hogy támogassák az időskori nyugellátás témájában folytatandó társadalmi és polgári párbeszédet, és e párbeszéd eredményeit teljes mértékben vegyék figyelembe;

44.

úgy véli, hogy a harmadik pillérre vonatkozó uniós szabályokat és azok zavartalan, határokon átívelő működését a belső piac megfelelő működése szempontjából közelebbről is meg kell vizsgálni, különösen a pénzügyi termékek esetében, és azonos feltételeket kell létrehozni; hangsúlyozza, hogy a szabályok e közelebbi vizsgálata során e rendszerek tagjainak érdekeit is figyelembe kell venni;

45.

úgy véli, hogy a különböző pénzügyi szolgáltatásokat végző intézményekre vonatkozó prudenciális rendszerek konzisztenciájának biztosítása érdekében az „egyforma kockázat – egyforma szabályok – egyforma tőke” elevet kell alkalmazni, figyelembe véve minden nyugdíjtermék vagy -rendszer jellemzőit;

46.

elismeri, hogy a határokon át nyújtott egyéni nyugdíjbiztosítási rendszerek (harmadik pillér), mint például az életbiztosítási kötvények esetében az akadályok továbbra is fennállnak; javaslatokat kér a Bizottságtól ezek elhárítására, valamint e tevékenységek szabályozásának keretére;

47.

megjegyzi, hogy miközben a nyugdíjhoz kapcsolódó jogok átvihetők az Európai Unióban, az európai jogszabályok rendkívül töredezettek; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a szabályozás javításának részeként nem lenne-e célszerű racionalizálni e szabályozási keretet;

48.

emlékeztet az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság (EBFH) létrehozására vonatkozóan már meghozott döntésre; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a testület számára biztosítsák mindazokat a feltételeket, amelyek a kitűzött feladatok hatékony elvégzéséhez, ennek során pedig különösen a foglalkoztatói nyugellátás sajátosságainak és jellegzetességeinek megfelelő figyelembevételéhez is szükségesek;

49.

megjegyzi, hogy a nyugdíjalapokat, beleértve a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményeket, továbbra is önálló pénzintézetekként szabályozzák és felügyelik, jóllehet a tevékenységeket a gyakorlatban konglomerátumok végzik;

50.

úgy véli, hogy a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények számára előírt fizetőképességi rendszerre vonatkozó javaslatoknak el kell ismerniük a nyugdíjak jellegzetességeit, szem előtt tartva, hogy a biztosítási ágazat kockázatai eltérnek a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények kockázataitól, különös tekintettel a nyugdíjjogosultságok feltételességére, a nyugdíjportfóliók időtartamára és arra, hogy az IORP-k homogén termékportfóliót működtető, elkülönített célú eszközök; hangsúlyozza, hogy egy ilyen rendszer legfőbb célja az, hogy növelje a jelenlegi és jövőbeli nyugdíjasok biztonságát; úgy véli, hogy teljes mértékben fel kell mérni az ilyen javaslatok hatásait, különösen a további költségek és adminisztratív terhek meghatározása szempontjából; úgy véli, hogy a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények számára előírt szolvenciaszabályok mindenfajta felülvizsgálatát a jelenlegi IORP-irányelv keretében kell elvégezni; hangsúlyozza, hogy a nyugdíjalapokra vonatkozó tőkekövetelmény-rendszerrel kapcsolatos kérdések kezelése szorosan kapcsolódik a fizetésképtelenségről szóló irányelv 8. cikkéhez kapcsolódó kérdések megfelelő rendezéséhez;

51.

a bizottsági zöld könyv megállapításaival összhangban hangsúlyozza, hogy az IORP-irányelv a Szolvencia I. minimális harmonizálási megközelítésén alapul, miközben a közeljövőben a biztosítási vállalkozások már a kockázatalapú Szolvencia II-rendszert fogják alkalmazni a foglalkoztatói nyugdíjakkal kapcsolatos tevékenységük során is;

52.

hangsúlyozza, hogy a pénzpiacok csak bizalom esetén működhetnek hatékonyan, és úgy véli, hogy a bizalom szilárd prudenciális szabályokat követel meg a pénzintézetek vonatkozásában és ez alól a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények sem lehetnek kivételek;

53.

felhívja a Bizottságot, hogy alakítsa ki a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények fizetőképességi rendszerére vonatkozó döntéshozatalra irányuló javaslatokat, és – a zöld könyvben rögzített szándékával összhangban – a lehető leghamarabb végezzen hatástanulmányt a Szolvencia II típusú fizetőképességi rendszer végrehajtásáról;

54.

tudomásul veszi a fizetésképtelenségről szóló irányelv végrehajtása és alkalmazása terén tapasztalt széles körű változatosságot; megjegyzi, hogy bár a jogi előírások nagyjából megfelelőek, előfordulhat, hogy az eredmény nem kielégítő, ami az irányelv célkitűzésével ellentétes; utal a Bizottság következtetésére, amelynek értelmében az irányelv 8. cikke szerinti kötelezettségek végrehajtásának bizonyos eseteiben felvethető, hogy ezen intézkedések némelyike milyen mértékben megfelelő az alkalmazottak és a nyugdíjasok érdekeinek a munkaadó fizetésképtelensége esetén történő védelmére, továbbá hogy számos kérdést napirendre kell tűzni;

55.

sürgeti a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon ezen irányelv végrehajtását, indokolt esetben lépjen fel a tagállamok ellen, és az irányelv mindenfajta felülvizsgálatakor vegye figyelembe a munkaadónak a munkavállalókkal vagy nyugdíjalappal szembeni pénzügyi kötelezettségeit érintő konkrét helyzetet;

56.

úgy véli, hogy meg kell erősíteni a munkaadók fizetésképtelenségére vonatkozó uniós jogszabályokat, hogy minden munkavállaló megtakarításai egyforma védelmet élvezhessenek, tekintet nélkül a munkaadójuk által alkalmazott nyugdíjrendszerre;

57.

felszólít annak megvizsgálására, hogy például Luxemburgban és Németországban a második pillérhez tartozó, nyugdíjtartalékot képező rendszereket megvédő nyugdíjgarancia egyesületek létrehozása a biztonsági mechanizmus védelmére javasolható-e más tagállamok számára;

58.

aggodalmát fejezi ki a hatóságok és a nyugdíjszolgáltató intézmények által az öregségi nyugdíjakkal kapcsolatban az előírásokról, a lehetőségekről, a megszerezett jogosultságokról, várható hozamokról és a tényleges helyzetről nyújtott tájékoztatás hiánya miatt; hangsúlyozza, hogy a polgárokat tájékoztatni kell a kiegészítő nyugdíjrendszerekben kötött szerződések esetén felmerülő tényleges költségekről és terhekről, a nyugdíjuk helyzetére vonatkozó legmegfelelőbb információval együtt; hangsúlyozza továbbá a korai szakaszban kezdődő, alapos pénzügyi oktatás jelentőségét;

59.

megjegyzi, hogy fokozottabb átláthatóságra és a vagyonkezelés – és különösen a magánnyugdíj-biztosítók beruházásainak valamennyi rétegére vonatkozó – díjainak közzétételére van szükség; úgy véli, hogy a tagállamok és az alapok által az egyes polgároknak a megszerezett jogosultságokról nyújtott információkat egy uniós szinten létrehozott működő, átlátható és elérhető rendszerbe kell foglalni;

60.

úgy véli, hogy a nyugellátások bármifajta reformja során a polgárokat időben és teljes körűen tájékoztatni kell a hosszú távú következményekről, többek között különösen a nyugdíjuk összegéről és a teljesítendő szolgálati időről; megjegyzi, hogy a reformoknak gondoskodniuk kell egy hatékony és zökkenőmentes átmeneti rendszerről; felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan intézkedéseket, amelyek lehetőséget és ösztönzést adnak a polgároknak arra, hogy tájékozódjanak a nyugdíjjal kapcsolatos döntéseik hatásairól, valamint hogy saját maguk számára megfelelő nyugellátásról gondoskodjanak;

61.

úgy véli, hogy a megfelelő, biztonságos és fenntartható nyugdíjrendszerről folytatott további eszmecseréhez hasznos lenne létrehozni egy olyan európai nyugdíjplatformot az uniós intézmények, a szociális partnerek és az érdekeltek képviselőinek részvételével, amely hozzájárulna a legjobb gyakorlati megoldásokra vonatkozó információk megosztásához és segítene a szakpolitikai kezdeményezések előkészítésében – mindezt a szubszidiaritás elvével összhangban; úgy véli, hogy az átfedések elkerülése érdekében számolni kell a kiegészítő nyugdíjakkal foglalkozó meglévő tanácsadó bizottsággal (Nyugdíjfórum);

62.

sürgeti a Bizottságot, hogy fontolja meg egy nyugdíjak kérdésével foglalkozó speciális munkacsoport létrehozását valamennyi, nyugdíjügyekkel kapcsolatos hatáskörrel rendelkező érintett főigazgatóság bevonásával;

63.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.