Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a 378/2007/EK tanácsi rendeletnek a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen kifizetések önkéntes modulációjának végrehajtására vonatkozó szabályok tekintetében történő módosításáról

(COM(2010) 772 végleges – 2010/0372 (COD))

2011/C 132/16

Önálló előadó: Luís MIRA

Az Európai Parlament és a Tanács 2011. január 18-án úgy határozott, hogy az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) 43. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a 378/2007/EK tanácsi rendeletnek a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen kifizetések önkéntes modulációjának végrehajtására vonatkozó szabályok tekintetében történő módosításáról

COM(2010) 772 végleges – 2010/0372 (COD).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2011. február 28-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. március 15–16-án tartott, 470. plenáris ülésén (a március 15-i ülésnapon) 176 szavazattal 2 ellenében, 14 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   A közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen kifizetések önkéntes modulációjáról szóló 378/2007/EK rendeletnek a Lisszaboni Szerződéshez való igazítása során két, az Európai Bizottságra ruházott hatáskört különböztetnek meg egymástól. Az egyik hatáskör olyan általános hatályú nem jogalkotási aktusok elfogadására irányul, amelyek a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit egészítik ki, illetve módosítják (felhatalmazáson alapuló jogi aktusok), a másik pedig a kötelező erejű uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges egységes feltételek elfogadására vonatkozik (végrehajtási aktusok). Az EGSZB meggyőződéssel kiáll amellett, hogy az uniós jogszabályok előkészítése során konzultálni kell az érintettekkel és a tagállamokkal, és hangsúlyozza, hogy a konzultációkat a továbbiakban is folytatni kell.

1.2   Az EGSZB egyetért azzal, hogy az önkéntes moduláció alkalmazásából származó nettó összegeket az Európai Bizottságnak kell megállapítania végrehajtási aktusok révén, bizottság segítsége nélkül, hogy ezáltal biztosítsa az eljárások gyorsaságát és hatékonyságát.

1.3   Az EGSZB egyetért azzal, hogy az önkéntes moduláció vidékfejlesztési programozásba történő integrációjának biztosítása érdekében az Európai Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a vidékfejlesztési bizottság segítségével végrehajtási aktusokat fogadjon el.

1.4   Az EGSZB egyetért azzal, hogy az önkéntes modulációra vonatkozó pénzgazdálkodás biztosítása érdekében az Európai Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a mezőgazdasági alapok bizottságának segítségével végrehajtási aktusokat fogadjon el.

2.   Megjegyzések

2.1   Az önkéntes moduláció egy olyan szabadon választható eszköz, melynek segítségével az első pilléres közvetlen támogatások teljes összegének legfeljebb 20 %-át újraelosztás nélkül közvetlenül vidékfejlesztési célokra lehet elkülöníteni. Más szóval a modulált összeg (amely az első pillérből származik) pontosan megegyezik azzal az összeggel, amely az egyes tagállamok második pillérjében „megjelenik”, vagyis nincs társfinanszírozási kötelezettség.

Ennek a rendelkezésnek az alkalmazását a tagállamok közül eddig kizárólag Portugália és az Egyesült Királyság kérte, bár a gyakorlatban Portugália nem is alkalmazta a rendelkezést, hiszen ebben az országban a KAP két pillére már most is egyensúlyban van.

2.2   Az Egyesült Királyság az egyetlen olyan uniós tagállam, amelyik az első pilléres közvetlen kifizetések egy adott százalékát önkéntesen vidékfejlesztési célokra modulálja.

Ez jelentősen emeli az Egyesült Királyságban a vidékfejlesztésre fordítható összeget.

2.3   A közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen kifizetések önkéntes modulációjáról szóló 378/2007/EK rendelet módosítására irányuló európai bizottsági javaslat a következő típusokba sorolható módosításokat tartalmaz:

2.4   A Lisszaboni Szerződés a jogi aktusok két új kategóriáját hozta létre: a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok kategóriáját.

2.5   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok esetén a jogalkotó felhatalmazza az Európai Bizottságot, hogy jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit módosító jogi aktusokat fogadjon el. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal pontosítani lehet jogalkotási aktusok egyes technikai részleteit, vagy módosítani lehet azok egyes rendelkezéseit. Ezáltal a jogalkotó a politikai iránymutatások és célkitűzések meghatározására tud összpontosítani anélkül, hogy túlzott technikai részletekbe kellene bonyolódnia. Az ilyen felhatalmazás ugyanakkor szigorú korlátok közé szorul, hiszen felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat kizárólag az Európai Bizottság fogadhat el. Ezen túlmenően a jogalkotó azt is meghatározza, hogy a felhatalmazás milyen feltételek mellett valósulhat meg. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikke szerint az Európai Parlament vagy a Tanács visszavonhatja a felhatalmazást, és korlátozhatja annak időtartamát.

2.6   A Lisszaboni Szerződés a végrehajtási aktusok esetén is megerősíti az Európai Bizottság végrehajtói hatáskörét. Az Európai Unió jogának tagállami végrehajtása elvben a tagállamok feladata. Ugyanakkor bizonyos uniós intézkedések esetén szükség van arra, hogy azok végrehatására unió-szerte egységesen kerüljön sor. Ilyen esetekben az Európai Bizottság végrehajtási aktusokat fogadhat el.

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt a végrehajtói hatáskörök a Tanács kezében voltak, és a Tanács hatalmazta fel az Európai Bizottságot végrehajtási aktusok elfogadására. Az EUMSZ 291. cikke elismeri az Európai Bizottság ilyen felhatalmazáson alapuló hatáskörét, így abban az esetben, ha egy uniós intézkedést minden tagállamban egységesen szükséges végrehajtani, az Európai Bizottság közvetlen felhatalmazással bír arra nézve, hogy végrehajtási aktust fogadjon el.

3.   Záró megjegyzések

3.1   Noha ez nem kapcsolódik a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseivel való összhang megteremtéséhez, az EGSZB felhívja a figyelmet, hogy a civil társadalom képviselőivel folytatott konzultációk során fontos a tanácsadó szervek által képviselt fórumok figyelembevétele is. A párbeszéd ilyen fórumainak szerepét nem szabad megkérdőjelezni, hiszen azok alapvető szerepet játszanak abban, hogy a szaktudás és a szakértői álláspontok eljussanak az Európai Bizottsághoz, és hogy az érintettek már a jogalkotás korai szakaszában megismerkedhessenek a készülő jogszabályokkal.

3.2   Az EGSZB megállapítja, hogy a Tanács és az Európai Bizottság eltérően értelmezi a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok között húzódó határt. Ezért úgy véli, hogy minden aktus vonatkozásában nagyon egyértelmű feltételek alapján kell meghatározni, hogy melyik eljárást alkalmazzák.

3.3   Más döntések esetén egymás jobb megértése érdekében szükség lehet a tagállamokkal folytatott előzetes konzultációra. Ennek során az Európai Bizottság a tagállamok szakértelméből is profitálhatna.

3.4   Az EGSZB egyetért azzal, hogy az önkéntes moduláció alkalmazásából származó nettó összegeket az Európai Bizottságnak kell megállapítania végrehajtási aktusok révén, bizottság segítsége nélkül, hogy ezáltal biztosítsa az eljárások gyorsaságát és hatékonyságát.

3.5   Az EGSZB egyetért azzal, hogy az önkéntes modulációnak a vidékfejlesztési programozásba történő integrációjának biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a vidékfejlesztési bizottság segítségével végrehajtási aktusokat fogadjon el.

3.6   Az EGSZB egyetért azzal, hogy az önkéntes modulációra vonatkozó pénzgazdálkodás biztosítása érdekében az Európai Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a mezőgazdasági alapok bizottságának segítségével végrehajtási aktusokat fogadjon el.