A BIZOTTSÁG ÁLTAL JAVASOLT SZÖVEG

MÓDOSÍTÁS

A mellékletben foglalt iránymutatásokat figyelembe kell venni a tagállamok foglalkoztatáspolitikai intézkedéseiben , amelyekről a nemzeti reformprogramokban be kell számolni. A tagállamoknak az „ Európa 2020 integrált iránymutatásban” meghatározott célkitűzésekkel konzisztens reformprogramokat kell kidolgozniuk.

A mellékletben foglalt iránymutatásokat és a nemzeti reformprogramokat alkalmazni kell a tagállamok foglalkoztatáspolitikai intézkedéseiben. Figyelmesen nyomon kell követni a nemzeti reformprogramok foglalkoztatási és szociális hatását, mivel ezeknek összhangban kell állniuk az iránymutatásban meghatározott célkitűzésekkel.

2a. cikk

Nemzeti reformprogramjaiknak a mellékletben szereplő iránymutatások figyelembevételével történő kialakítása és végrehajtása során a tagállamok biztosítják a foglalkoztatási és szociálpolitikák hatékony irányítását. E programok kialakításába, végrehajtásába, nyomon követésébe és értékelésébe, valamint a célok és mutatók meghatározásába is szorosan be kell vonni az érintett feleket, beleértve a regionális és helyi szinten érintetteket is,ideértve az Európa 2020 stratégia különféle szempontjai által érintett feleket, a parlamenti szerveket és a szociális partnereket.

A mellékletben szereplő fő uniós célkitűzések megvalósulását megfelelő alárendelt célkitűzések és mutatók, beleértve eredménymutatók, valamint nemzeti célok, mutatók és eredménytáblák meghatározásával kell nyomon követni. A tagállamok e célkitűzéseket és mutatókat, valamint a Tanács által számukra megfogalmazott iránymutatásokat és országspecifikus ajánlásokat is figyelembe veszik.

A tagállamok szorosan ellenőrzik a megfelelő nemzeti reformprogram keretében végrehajtott reformok foglalkoztatási és szociális hatását.

A mellékletben szereplő iránymutatások alkalmazásáról szóló jelentés elkészítésekor a tagállamok követik az uniós szinten megállapítandó struktúrát, és az egyértelműség, az átláthatóság és az tagállamok közötti összehasonlíthatóság érdekében ugyanazokat az elemeket szerepeltetik jelentéseikben.

A tagállamok nemzeti célszámaikat úgy alakítják, hogy 2020-ra 75 %-ra nőjön a nők és férfiak foglalkoztatási rátája – a teljes foglalkoztatás elérését megcélozva –, elsősorban a fiatal, az idősebb, az alacsony képzettségű és a fogyatékkal élő munkavállalók, a kisebbségek, különösen a romák fokozott munkaerő-piaci részvétele, valamint a legális bevándorlók jobb integrációja révén. A tagállamok továbbá úgy alakítják nemzeti célszámaikat, hogy az oktatásban, képzésben és foglalkoztatásban részt vevő 15–24 éves nők és férfiak aránya 90 %-ra nőjön.

A tagállamok 2014-ig 10 %-kal növelik a foglalkoztatási rátát, a következő csoportokra összpontosítva:

A hosszú távú munkanélküliség arányát 10 %-kal kell csökkenteni.

A tagállamoknak integrálniuk kell munkaerő-piaci politikáikba az Európai Tanács által jóváhagyott , a rugalmas biztonságra vonatkozó elveket, és az Európai Szociális Alap támogatásainak lehető legteljesebb felhasználása révén alkalmazniuk kell azokat annak érdekében, hogy nőjön a munkaerő-piaci részvétel, fokozódjon a szegmentáció, az inaktivitás és a nemek közötti egyenlőtlenség elleni küzdelem, ugyanakkor pedig csökkenjen a strukturális munkanélküliség. A rugalmasság és a biztonság fokozására irányuló intézkedéseknek kiegyensúlyozottaknak kell lenniük , és erősíteniük kell egymást. A tagállamoknak ezért rugalmas, ám biztonságos munkaszerződéseket, aktív munkaerő-piaci és a munkaerő mobilitását elősegítő politikákat kell kialakítaniuk, ténylegesen biztosítaniuk kell az egész életen át tartó tanulás lehetőségét, és a szakmai átmenetet biztosító, a munkanélküliek jogait és aktív munkakeresésre vonatkozó kötelességét egyértelműen megállapító társadalombiztosítási rendszereket kell létrehozniuk.

E cél eléréséhez a tagállamoknak ösztönözniük kell a növekedést, új, tisztességes munkahelyeket teremtve, növelniük kell a gazdaság, különösen a kkv-k innovációs lehetőségeit, valamint mentesíteniük kell az ipart az igazgatási és nem vámjellegű akadályok alól. E célból a tagállamoknak az üzleti élet sokszínűségét és a munkavállalók jogait tekintetbe vevő szabályozási és támogatási eszközöket is ki kell dolgozniuk annak érdekében, hogy minden vállalkozástípusra egyenlő feltételek vonatkozzanak a piaci verseny és a piaci érvényesülés vonatkozásában. A nők és a fiatalok munkaerőpiacra való belépésének megkönnyítésére a demográfiai kihívások szem előtt tartásával meg kell teremteni a kielégítő gyermekgondozási lehetőségek feltételeit, hogy az iskola előtti korban lévő valamennyi gyermek rendelkezésére álljon családon kívüli gondozóhely, és a szociális partnerekkel szoros együttműködésben az iskolai képzés befejezése után minden fiatal négy hónapon belül valódi munkahelyhez jusson, illetve oktatásban és továbbképzésben vehessen részt. A hosszú távon munkanélküliek számára foglalkoztathatóságot növelő intézkedéseket kell kínálni , és ezekre az intézkedésekre vonatkozóan mennyiségi célokat kell kitűzni a megelőző jellegű munkaerő-piaci politikák megszilárdítása céljából. Mindezek eredményeként a hosszú távon munkanélküliek legalább 25 %-ának részt kell vennie aktív munkaerő-piaci intézkedésben, vagyis továbbképzésben, oktatásban és/vagy átképzésben .

A tagállamoknak erősíteniük kell a szociális párbeszédet, és a munkaerő-piaci szegmentáció kezelése érdekében intézkedéseket kell hozniuk az ideiglenes, a bizonytalan, az alul- és az illegális foglalkoztatás megszüntetésére. Jutalmazni kell a szakmai mobilitást. Figyelmet kell fordítani a munkahelyek minőségére és a foglalkoztatási viszonyokra: küzdeni kell az alacsony bérek ellen, és megfelelő szociális biztonságot kell teremteni a határozott idejű szerződéssel dolgozók és az önfoglalkoztatók számára is. Erősíteni kell, és mindenki – többek között a fiatalok és a munkanélküliség által fenyegetettek – számára elérhetővé kell tenni a foglalkoztatási szolgálatokat, valamint személyre szabott szolgáltatásokat kell nyújtani a munkaerőpiacról kiszorultak számára .

A tagállamoknak a szociális partnerekkel együttműködésben növelniük kell a foglalkoztatási arányt különösen a fiatalok, az alacsony képzettségűek és a megkülönböztetett védelmet igénylők esetében ösztönző intézkedések és/vagy támogatás, tanácsadás, a munkaerőpiac igényeire szabott oktatás és továbbképzés révén. A tagállamoknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 18. és 157. cikkének megfelelően biztosítaniuk és erősíteniük kell az egyenlő bánásmódot és az azonos munkahelyen egyenlő munkáért járó egyenlő díjazás elvének érvényesülését . Figyelmet kell fordítani a munkahelyek minőségére is a szegény munkavállalók számának csökkentése révén. Továbbá a tagállamoknak erre alkalmas programok révén növelniük kell a legális bevándorlók foglalkoztathatóságát. Folyamatos erőfeszítésekre és innovatív programokra van szükség a fogyatékkal élők munkaerő-piaci integrálása érdekében, többek között támogatott munkahelyek segítségével. A tagállamoknak meg kell szüntetniük a pályakezdők munkaerő-piaci belépését megnehezítő korlátokat, támogatniuk kell munkahelyek létrehozását és a szociális innovációt, valamint javítaniuk kell a munkaközvetítői szolgáltatások – köztük az ilyen jellegű közszolgáltatások – hatékonyságát és minőségét. A munkaügyi központoknak képzési és mentorálási programokat kell nyújtaniuk az információs és kommunikációs technológiák témakörében, valamint gyors internetkapcsolatot kell biztosítaniuk a munkakeresők, különösen az idősebbek, a legális bevándorlók, az etnikai kisebbségek és a fogyatékkal élők számára annak érdekében, hogy optimálisan elő tudják segíteni a munkakeresést. Ezzel összefüggésben támogatni kell az önfoglalkoztatás egyéni és kollektív formáit szociális gazdasági típusú vállalkozások révén. Külön intézkedéseket kell hozni a nők alacsony bérezésű munkahelyeken való felülreprezentáltsága ellen, valamint hatékonyabban ösztönözni kell a nők vezetői állásokban való alkalmazását a munkaerő-piac nemek szerinti szegmentációjának megelőzése érdekében. Különösen a munkaidőre vonatkozó előírásokat kell kiigazítani, hogy a családi élet és a munka összeegyeztethető legyen, valamint a munkahelyi életből rugalmasabban át lehessen lépni a harmadik életszakaszba. A tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy az apákat a gyermekgondozásban való részvételre ösztönözzék, és felül kell vizsgálniuk adózási rendszereiket, hogy azokat foglalkoztatásbaráttá tegyék. A rugalmasság növelése céljából és a termelési ciklusokra való hatékonyabb reagálás érdekében a rugalmas biztonsággal kapcsolatos külső és belső stratégiákat aktív munkaerő-piaci politikák és a foglalkoztatás minden formájában részt vevő munkavállalók számára elérhető megfelelő szociális biztonsági rendszerek révén jobban kell alkalmazni, hogy a munkahelyváltás ne járjon aránytalan anyagi terhekkel. Hangsúlyozni kell, hogy szociális biztonság nélkül a rugalmasság nem fenntartható módja a foglalkoztatás növelésének. A fentiekhez kell járulnia a munkakeresés aktív támogatása iránti egyértelmű elkötelezettségnek. Az új foglalkoztatási formák, például a szokásostól eltérő időszakos munka, a részmunkaidő és a távmunka, vagy a munkavállalók mobilitása nem vezethet az egyéni és kollektív munkavállalói jogok csorbulásához és az érintettek szociális biztonságának csökkenéséhez. Gondoskodni kell arról, hogy az új foglalkoztatási formák ne a szabályos (teljes munkaidős, állandó) szerződések rovására jöjjenek létre. Erőfeszítéseket kell tenni a be nem jelentett foglalkoztatás elleni küzdelem érdekében a munkavállalói jogok ellenőrzését és végrehajtását célzó hatékony intézkedések révén. Mind a munkahelyteremtést, mind a munkaerőpiac integrációját az ILO által ösztönzött tisztességes munka és a „jó munkahely” elvének kell vezérelnie. A munkaerőpiac működésének és teljesítményének javítása terén a tagállamoknak ösztönözniük kell a szociális partnerséget, aktívan be kell vonniuk a szociális partnereket a nemzeti politika kialakításába és teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk azon jogukat, hogy – a nemzeti jogszabályoknak és gyakorlatnak megfelelően – kollektív szerződéseket kössenek és érvényesítsék azokat.

Rendkívül fontos, hogy olyan, minőségi munkahelyek jöjjenek létre, amelyekre hosszabb távon is szükség van, és magas többletértékkel rendelkeznek. Ezért elengedhetetlen, hogy az oktatási és a foglalkoztatási politikák támogassák a gazdasági szerkezetben bekövetkező változásokat. Általában véve elmondható, hogy a gazdasági válság idején megszűnt munkahelyeket nem fogják a korábbival azonos ágazatban és azonos számban ismét létrehozni. Ezért az oktatási rendszernek rugalmasan kell reagálnia az új gazdasági struktúrát kísérő munkaerő-piaci elvárásokra. A foglalkoztatási politikának a lehető legzökkenőmentesebb átmenetet kell biztosítania a munkavállalók számára a gazdasági ágazatok és a különféle munkaerő-piaci állapotok között. Ezért most a korábbinál is fontosabb, hogy hosszú távú célokból induljunk ki, és még inkább az összehangolt intézkedésekre összpontosítsunk a vállalkozás-, az oktatás- és a foglalkoztatáspolitikák terén.

A versenyképesség és a munkaerő-piaci részvétel – különösen az alacsonyan képzettek részvételének – növelése érdekében a tagállamoknak a 2 . gazdaságpolitikai iránymutatással összhangban felül kell vizsgálniuk adó- és szociális juttatási rendszereiket, valamint az állami szolgálatok azon képességét, hogy megfelelő támogatást nyújtsanak. A tagállamoknak az aktív öregedést, a nemek közötti esélyegyenlőséget és azonos fizetést, valamint a fiatalok, a fogyatékkal élők, a legális bevándorlók és egyéb kiszolgáltatott csoportok munkaerő-piaci integrációját erősítő politikák révén növelniük kell a munkaerő-piaci részvételt. A megfizethető gyermekgondozás és az innovatív munkaszervezés révén a munka és a családi élet összeegyeztethetőségét szolgáló politikáknak a foglalkoztatási ráta növelésére kell irányulniuk, különösen a fiatalok, az idős munkavállalók és a nők körében, és arra kell törekedniük, hogy a tudományos és műszaki területen megtartsák a magasan képzett női munkaerőt. A tagállamoknak meg kell szüntetniük a munkaerő-piaci belépés korlátait, támogatniuk kell az önfoglalkoztatást, növelniük kell a környezetbarát munkahelyek és a gondozói állások számát, valamint erősíteniük kell a szociális innovációt.

Ebben az összefüggésben az Európai Szociális Alapból származó forrásokat teljes mértékben a foglalkoztathatóság növelésére és a munkahelyek minőségének javítására kell felhasználni, a biztató jövőjű szakmákban a személyes képességek fejlesztésére és a minőségi követelmények teljesítésére irányuló intézkedések révén. A szakmai mobilitás előmozdításához a tagállamoknak ösztönzők révén javítaniuk kell a mobilitási készséget az Európai Unión belül. Ennek eléréséhez meg kell vizsgálni és lehetőség szerint egyszerűsíteni kell az Európai Szociális Alap támogatásaiból való részesülésre vonatkozó szabályokat. A nemzeti költségvetéseket és az unió általános költségvetését, beleértve az Európai Szociális Alapot és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot, össze kell hangolni és úgy kell alakítani, hogy a munkaerőt egy fenntartható gazdaságra készítsék fel. E célból a tagállamoknak lépéseket kell tenniük az ezen alapok céljairól és a felhasználás feltételeiről szóló információk közzétételére .

A tagállamok támogatják az uniós mikrofinanszírozási eszközt mint annak példáját, hogy hogyan ötvözhetők a gazdasági és szociális intézkedések a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás fellendítése érdekében.

A nemzeti és uniós mikrofinanszírozási eszközöket olyan konkrét képzési és mentorprogramoknak, valamint szociális juttatási rendszereknek kell kísérniük, amelyek a vállalkozás elindítását követő első évben biztosítják a minimális bevételt annak érdekében, hogy a vállalkozás reális választási lehetőség legyen.

A tagállamoknak támogatniuk kell a közérdekű szociális szolgáltatásokat és be kell ruházniuk azokba, köztük a munkaügyi, az egészségügyi és a lakhatási szolgáltatásokba is, amelyeket megfelelően finanszírozni kell.

A tagállamok nemzeti célszámainak alapját képező kiemelt uniós cél az, hogy 2020-ra 75 %-ra nőjön a 20–64 év közötti nők és férfiak foglalkoztatási rátája, többek között a fiatalok, az idős és az alacsonyan képzett munkavállalók fokozott részvétele, valamint a legális bevándorlók jobb integrációja révén.

törölve

A tagállamok nemzeti célszámaikat úgy alakítják, hogy 2020-ig 10 %-ra csökkenjen az iskolából kimaradók aránya, a felsőfokú vagy ennek megfelelő végzettséggel rendelkező 30–34 éveseké pedig egyidejűleg legalább 40 %-ra nőjön.

A tagállamoknak a munkaerő-piaci jelenlegi és jövőbeni kereslethez alkalmazkodó, megfelelő tudás és készségkínálat révén erősíteniük kell a foglalkoztathatóságot és a termelékenységet. A minőségi alapoktatás és a vonzó szakképzés mellett hatékonyan kell ösztönözni az egész életen át tartó tanulásra, második esélyt kell kínálni, lehetővé téve ezáltal valamennyi felnőtt számára, hogy tovább képezze magát, valamint célzott bevándorlási és integrációs politikát kell kialakítani . A tagállamoknak ki kell alakítaniuk a megszerzett szakismeretek elismerési rendszerét , meg kell szüntetniük a munkavállalók foglalkoztatási és földrajzi mobilitását korlátozó tényezőket, transzverzális kompetenciák megszerzésére és kreativitásra kell ösztönözniük, az alacsonyan képzettek támogatására és az idős munkavállalók foglalkoztathatóságára kell összpontosítaniuk, valamint ezzel egy időben ösztönözniük kell a magasan képzett munkavállalók – köztük a kutatók – képzését, valamint készség- és tapasztalatszerzését.

A tagállamok számára elsődleges fontosságú a jó minőségű alapoktatás és a munkavállalókat készségeiknek a munkaerőpiac igényeihez való hozzáigazításában segítő, vonzó szakképzés biztosítása. Ezeket a különösen a 25 és 35 év közötti fiatalok számára második esélyt kínáló lehetőségeknek kell kiegészíteniük, amelyeknek magukban kell foglalniuk az oktatás vagy szakképzés kötelező felajánlását és az egész életen át tartó tanulás hatékony ösztönzését is, amelynek során a szociális partnereket fel kell szólítani a szükséges idő rendelkezésre bocsátására és a szakképzés anyagi támogatására. A tagállamoknak különösen az iskolából kimaradók arányát kell 10 % alá csökkenteniük, a migrációs és integrációs politikát pedig nyelvtanulási és társadalomtudományi lehetőségekkel kell kiegészíteniük . A tagállamoknak ezenkívül ki kell alakítaniuk a megszerzett szakismeretek és készségek elismerési rendszerét.

A szociális partnerekkel és az üzleti világgal együttműködésben a tagállamoknak javítaniuk kell a képzési lehetőségekhez való hozzáférést és meg kell erősíteniük az oktatási és karrier-tanácsadást, az új álláshelyekről és –lehetőségekről adott rendszeres tájékoztatás, a vállalkozói készség erősítése és a szükséges készségek jobb előrejelzése mellett. Közös állami , egyéni és munkáltatói pénzügyi hozzájárulások révén ösztönözni kell a humán erőforrás fejlesztésébe való beruházást, a magasabb képzettségi szint elérését és az egész életen át tartó tanulási programokban való részvételt . A tagállamoknak a szociális partnerekkel együtt támogatniuk kell a fiatalokat, elsősorban a nem dolgozó, illetve nem tanuló fiatalokat: a frissen végzettek elhelyezkedését segítő programokat kell létesíteniük, továbbképzési lehetőségeket – például szakmai gyakorlatokat – kell kínálniuk , és a fiatalok munkanélkülivé válása esetén gyorsan be kell avatkozniuk . A készségfejlesztés és az előkészítő politikák rendszeres ellenőrzése segíthet a fejlesztésre szoruló területek azonosításában, és fokozhatja az oktatási és képzési rendszerek munkaerő-piaci szükségletekhez való alkalmazkodását. E célkitűzések végrehajtása érdekében a tagállamoknak a lehető legteljesebb mértékben mozgósítaniuk kell az uniós forrásokat.

A szociális partnerekkel és a vállalkozásokkal együttműködésben a tagállamoknak javítaniuk kell a képzési lehetőségekhez való hozzáférést – beleértve a szakképzést is –, és meg kell erősíteniük az oktatási és karrier-tanácsadást, az új álláshelyekről és -lehetőségekről adott rendszeres tájékoztatás és az azok elősegítésére irányuló megfelelő intézkedések , a vállalkozói készség erősítése , a kkv-k fejlesztése és a szükséges minőségi követelmények jobb előrejelzése mellett. A humán erőforrások fejlesztését , a magas színvonalú képzést és továbbképzést közös munkáltatói és állami pénzügyi hozzájárulások révén kell finanszírozni. A jó minőségű általános és szakképzéshez való hozzáférést és az iskolából kimaradók oktatási rendszerbe történő újbóli bevonását mindenki számára mindenkor lehetővé kell tenni . A tagállamoknak beruházásokat kell végrehajtaniuk az oktatási rendszer terén, hogy teljesüljön a gazdaságilag aktív népesség készségeinek fejlesztésére irányuló cél, figyelembe véve az informális és a nem formális közegben való tanulást is. Ennek során különösen a foglalkoztathatóságra irányuló reformoknak – a képzés vagy az információs és kommunikációs technológiák (ikt) területén elsajátítandó ismeretek révén – olyan fő készségek megszerzését kell elősegíteniük, amelyekre minden munkavállalónak szüksége van ahhoz, hogy a tudásalapú gazdaságban sikeres legyen. Intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy általános gyakorlattá váljanak a fiatalok és az oktatók tanulmányútjai. A tagállamoknak nyitottabbá és a célnak jobban megfelelővé kell tenniük az általános és szakoktatási rendszereket és a nem szakmai képzést minden korosztály számára, különösen rugalmas tanulási lehetőségeket biztosító nemzeti képesítési keretrendszerek végrehajtása, valamint az általános és szakoktatási intézmények és a munka világa között létrejövő partnerségek ösztönzése révén – ideértve a fizetett szakmai gyakorlatokat –, hogy jelentősen növeljék a magasabb fokú iskolai végzettséggel és szakmai képesítéssel rendelkezők arányát .

A készségfejlesztés és az előkészítő politikák rendszeres ellenőrzése segíthet a fejlesztésre szoruló területek azonosításában, és fokozhatja az oktatási és képzési rendszerek munkaerő-piaci szükségletekhez való alkalmazkodását. E célkitűzések végrehajtása érdekében a tagállamoknak teljes mértékben mozgósítaniuk kell az uniós forrásokat.

8a. iránymutatás:     A szociális és gazdasági kohéziós politika megerősítése a foglalkoztatás támogatására

A tagállamok elkötelezik magukat aziránt, hogy közösen kidolgozzák, kiegészítik, összehangolják és kiigazítják nemzeti célkitűzéseiket nemzeti szinten és egymás között, oly módon, hogy a gazdasági fejlődés terén a régiók között tapasztalható egyenlőtlenségek csökkenjenek.

A tagállamok tisztában vannak azzal, hogy a kohéziós politika olyan hatásos eszköz, amely támogatja az iránymutatásokat, de ugyanakkor nincs alárendelve azoknak azáltal, hogy figyelembe veszi a regionális sajátosságokat, támogatja a régiókat a társadalmi és gazdasági nehézségeik leküzdésében és az egyenlőtlenségek csökkentésében.

Integrált megközelítést, többszintű kormányzási és partnerségi elveket kell az irányítás középpontjába állítani és a stratégia mozgatójává tenni, míg a regionális és helyi szinteknek fontos szerepet kell játszaniuk az Unióban élő és különösen a szociális gazdaságban működő megszámlálhatatlan gazdasági és társadalmi szereplő, különösen a kkv-k elérésének megkönnyítésében.

A kohéziós politika ezért nem csupán stabil pénzügyi hozzájárulások forrása, hanem a gazdasági fejlődés hatékony eszköze, így a foglalkoztatást segítő eszköz az Unió összes régiója számára.

A tagállamoknak növelniük kell a közlekedésbe, az energetikába, a távközlésbe és az informatikai infrastruktúrákba történő befektetéseket, és teljes mértékben ki kell aknázniuk az európai strukturális alapokat.

A megvalósítási rendszerek egyszerűsítésével ösztönözni kell a potenciális kedvezményezettek részvételét az Unió társfinanszírozásával folyó programokban.

Ennek elérésére a tagállamoknak az integrált megközelítéssel összhangban kapcsolódási pontokat kell teremteniük kohéziós politikáik és más meglévő ágazati politikáik között, mivel a kohézió nem csupán költségekkel jár, hanem erőt adó eszköz a kihasználatlan potenciál kiaknázására, amely csökkenti az országok és régiók közötti strukturális különbségeket, fokozza a növekedést és javítja az uniós régiók versenyképességét a globalizált világban, ellensúlyozza a világszintű gazdasági válság hatásait és szociális tőkét teremt az Unióban.

9. iránymutatás:     Az oktatási és képzési rendszerek teljesítményének javítása minden szinten, valamint a felsőoktatásban részt vevők számának növelése

A minőségi oktatás és képzés mindenki számára történő biztosítása és az oktatási eredmények javítása érdekében a tagállamoknak hatékony beruházásokat kell végrehajtaniuk az oktatási és képzési rendszerek terén, elsősorban az uniós munkaerő szakképzettségének növelése céljából, lehetővé téve, hogy a munkaerő megfeleljen a modern munkaerőpiac gyorsan változó szükségleteinek. A fellépésnek az oktatás minden területére ki kell terjednie (a koragyermekkori neveléstől kezdve a felsőoktatáson és a szakképzésen át a felnőttképzésig), figyelemmel az informális és nem formális kontextusra is. A reformoknak – különösen a foglalkoztathatóság, továbbképzés, IKT-készségek tekintetében – olyan fő kompetenciák megszerzését kell elősegíteniük, amelyekre mindenkinek szüksége van ahhoz, hogy a tudásalapú gazdaságban sikert érjen el. Lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy rendszeressé és megszokottá váljanak a fiatalok és az oktatók tanulmányútjai. A tagállamoknak nyitottabbá és relevánsabbá kell tenniük az oktatási rendszereket, egyrészt rugalmas tanulási lehetőségeket biztosító nemzeti képesítési keretrendszerek kialakítása, másrészt az oktatási/képzési rendszerek és munka világa között létrejövő partnerségek ösztönzése révén. Növelni kell az oktatói szakma vonzerejét. A felsőoktatást nyitottabbá kell tenni a nem hagyományos diákok számára is, és növelni kell a felsőfokú oktatásban való részvételt. A tagállamoknak lépéseket kell tenniük a korai iskolaelhagyás megakadályozására, hogy csökkentsék a munkanélküli, illetve nem tanuló fiatalok számát.

törölve

A tagállamok nemzeti célszámainak alapját képező kiemelt uniós cél az, hogy 2020-ig 10 %-ra csökkenjen az iskolából kimaradók aránya, a felsőfokú vagy ennek megfelelő végzettséggel rendelkező 30–34 éveseké pedig legalább 40 %-ra nőjön.

törölve

A tagállamok meghatározzák nemzeti célkitűzéseiket annak érdekében, hogy 25 %-kal csökkentsék az országos szegénységi küszöbök alatt élő európaiak számát, 20 millió embert kiemelve a szegénységből, különösen foglalkoztatás- és oktatáspolitikai intézkedések révén.

A szegénység csökkentésére irányuló tagállami erőfeszítéseknek – az Európai Szociális Alap forrásainak lehető legteljesebb kihasználásával – ösztönözniük kell a társadalomban és a gazdaságban való teljes részvételt, és bővíteniük kell a foglalkoztatási lehetőségeket . Az erőfeszítések másik célja , hogy mindenki számára egyenlő lehetőségeket biztosítsanak, például a megfizethető, fenntartható és minőségi szolgáltatásokhoz és közszolgáltatásokhoz (a 4. iránymutatással összhangban ideértve az online szolgáltatásokat is) , valamint az egészségügyi ellátórendszerhez való hozzáférés révén . A tagállamoknak hatékony diszkriminációellenes intézkedéseket kell hozniuk . A társadalmi kirekesztés elleni küzdelem , az emberek hatalommal való felruházása és a munkaerő-piaci részvétel támogatása érdekében javítani kell a szociális védelmi rendszereken, elő kell segíteni az egész életen át tartó tanulást, és az aktív befogadást elősegítő politikát kell folytatni , hogy az emberek számára valamennyi életszakaszban lehetőségeket teremtsünk, és hogy megvédjük őket a kirekesztődés veszélyétől. Korszerűsíteni kell a társadalombiztosítási és nyugdíjrendszereket annak érdekében, hogy pénzügyileg fenntartható módon megfelelő jövedelemtámogatást és egészségügyi ellátást kínáljanak, azaz elősegítsék a szociális kohéziót . A szociális juttatási rendszereknek elsősorban az átmenetek alatt kell garantálniuk a jövedelem biztonságát, és arra kell összpontosítaniuk, hogy a társadalmi kirekesztettség által leginkább fenyegetett csoportok – gyermeküket egyedül nevelő szülők, kisebbségek, fogyatékkal élők, gyermekek és fiatalok, idős nők és férfiak, legális bevándorlók és a hajléktalanok – körében csökkenjen a szegénység . A tagállamoknak a leginkább kiszolgáltatottak támogatása érdekében a szociális gazdaság és a szociális innováció megvalósulását kell elősegíteniük .

A szegénység és a kirekesztődés elleni küzdelem továbbra is létfontosságú kihívás. E cél elérése érdekében lakóhelytől vagy képzettségi szinttől függetlenül valamennyi társadalmi csoport számára lehetőséget kell teremteni a munkaerő-piacon való részvételre vagy az oda való visszatérésre. Döntő fontosságú, hogy egyensúly jöjjön létre aközött, hogy az emberek kellő biztonságérzetet kapjanak, illetve hogy megmaradjon motivációjuk a munkavégzés és a pénzkeresés iránt. E cél elérése érdekében a tagállamoknak erőfeszítéseket kell tenniük a szegénységnek, többek között az aktív keresők szegénységének csökkentésére , az emberek saját választása alapján a politikában, a társadalomban , a művészetekben és a gazdaságban való teljes részvétel ösztönzésére és a foglalkoztatási lehetőségek bővítésére, amivel kapcsolatban az Európai Szociális Alap forrásait is fel kell használni . A tagállamoknak ennek során különös figyelmet kell fordítaniuk a dolgozó szegények növekvő számára. A szegénység elleni küzdelemre vonatkozó konkrét célok meghatározása érdekében egyértelművé kell tenni, hogy a szegénység hogyan mérendő. Azt az általános meghatározást, miszerint szegénynek az tekintendő, aki a mediánjövedelem 60 %-ánál kevesebbet keres, árnyalni kell. A szegénység nem állapítható meg ilyen egyoldalú mutató alapján. Biztosítani kell, hogy továbbra is mindenki számára megmaradjanak az egyenlő lehetőségek, valamint a megfizethető, fenntartható és minőségi szolgáltatásokhoz és közszolgáltatásokhoz (a 4. iránymutatással összhangban ideértve az online szolgáltatásokat is) való hozzáférés , különösen a szociális rendszerek, a foglalkoztatás, az egészségügy és a lakhatás területén, beleértve a lakosság sérülékeny és gyengébb csoportjait is . A tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá, hogy a közszolgáltatók által nyújtott szóbeli vagy írásbeli tájékoztatás egyértelmű és teljes legyen, valamint hogy valamely juttatás nyújtásának elutasítása esetén jelöljék meg annak indokait, ismertetve az érintett személy jogorvoslati lehetőségeit. Annak az alapelvnek, hogy azonos képzettség és azonos foglalkoztatási típus esetében a férfiak és a nők között nem kerülhet sor megkülönböztetésre, minden típusú munkaviszony esetében jogilag kötelező érvényűnek kell lennie a tagállamokban . A társadalmi kirekesztés elleni küzdelem érdekében lehetővé kell tenni az emberek számára, hogy aktív szerepet játszhassanak a társadalomban, ösztönözni kell munkaerő-piaci részvételüket, tovább kell javítani a szociális védelmi rendszereket és az aktív befogadást elősegítő politikákat , hogy az emberek számára a különböző igények és felelősségi körök figyelembevételével valamennyi életszakaszban lehetőségeket és munkához jutási esélyt teremtsünk, továbbá meg kell védeni őket a kirekesztődés veszélyétől és támogatni kell őket – különösen pedig a munkaerőpiactól legtávolabb esőket – a minőségi munkahelyhez jutásban . Ezért az aktív munkaerő-politika keretében hatékony, a képzésre és a munkahelyteremtésre irányuló megközelítési módokat kell kialakítani azok számára, akik képzés hiányában a munkaerőpiacon kívül rekednek. Ugyanakkor korszerűsíteni kell a társadalombiztosítási és nyugdíjrendszereket annak érdekében, hogy a szegénységi küszöböt meghaladó jövedelmet biztosítsanak a társadalmi életben való részvétel lehetővé tétele és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés érdekében, megőrizve e rendszerek pénzügyi fenntarthatóságát . A szociális juttatási rendszereknek az átmenetek alatt garantálniuk kell a jövedelem biztonságát és csökkenteniük kell a szegénységet , különösen a társadalmi kirekesztettség által leginkább fenyegetett csoportok – gyermeküket egyedül nevelő szülők, kisebbségek, fogyatékkal élők, gyermekek és fiatalok, idős nők és férfiak, legális bevándorlók és a hajléktalanok – körében. A tagállamok különösen kötelezettséget vállalnak a gyermekszegénység leküzdésére megfelelő intézkedések segítségével, hogy a gyermekek ne legyenek korlátozva személyes fejlődésükben, és szabad fejlődésüket akadályozó, szegénységgel kapcsolatos problémák miatt ne kerüljenek hátrányos helyzetbe szakmai karrierjük kezdetén. Különösen fontos az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés és a hátrányos helyzetű családok gyermekei számára biztosított esélyegyenlőség annak megelőzése érdekében, hogy felnőttként kirekesztődjenek a társadalomból. Az élet különböző szakaszaiban a jövedelembiztonság fokozása érdekében a tagállamoknak az egyes tagállamokban érvényes gyakorlatokkal, kollektív megállapodásokkal és jogszabályokkal összhangban megfelelő minimáljövedelmet kell biztosítaniuk, amely meghaladja legalább a szegénységi küszöböt. A tagállamoknak tevékenyen elő kell segíteniük a szociális gazdaságot és az emberek életútja során jelentkező különböző szociális kockázatok kezelését célzó szociális innovációt is, különösen a leginkább kiszolgáltatottak esetében, továbbá ténylegesen végre kell hajtaniuk a megkülönböztetés ellen elfogadott intézkedéseket. Az államháztartás fenntarthatóságának növelése során a tagállamoknak kiemelten figyelembe kell venniük a szociális kohézió terén elért előrelépések nemzeti költségvetésekre gyakorolt pozitív hatásait. A szegénység csökkenése és a fokozottabb részvétel a szociális kiadások csökkenéséhez és az adóbevételek növekedéséhez vezet. A tagállamoknak a munka minőségére vonatkozóan magas szintű minimumszabályokat kell biztosítaniuk a szegénységnek a foglalkoztatott személyek körében történő felszámolása érdekében.

Meg kell erősíteni és korszerűsíteni kell a szociális védelmi rendszereket, többek között a nyugdíjat és az egészségügyi ellátást, biztosítva ezek szociális megfelelőségét, pénzügyi fenntarthatóságát és a változó szükségleteknek való megfelelését, mindeközben az Európai Unióban mindenki számára megfelelő szintű védelmet kell biztosítani a szociális bizonytalanságokkal, például az egészségügyi problémákkal, a munkanélküliséggel és a szegénységgel szemben.

A tagállamoknak javítaniuk kell a főként a nőket, különösen pedig a terhes nőket érintő, rövid távú szerződések szociális védelmét.

A tagállamok nemzeti célszámainak alapját képező kiemelt uniós cél 20 millió ember kiemelése a szegénységből, azaz az országos szegénységi küszöbök alatt élő európaiak számának 25 %-os csökkentése.

törölve