14.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 8/22

A.

mivel a minőségi jogalkotás érdekében egyre inkább a Bizottságra kell ruházni a jogszabályok nem alapvető fontosságú és szakmai elemeinek kidolgozását, valamint gyors kiigazítását a technológiai haladás és a gazdasági változások fényében; mivel a hatáskörök ilyen jellegű átruházását meg kell könnyíteni azáltal, hogy a jogalkotó intézményes eszközöket kap e hatáskörök gyakorlásának ellenőrzésére;

B.

mivel ez idáig az uniós jogalkotó kizárólag az EK-Szerződés 202. cikke alapján ruházhatott át ilyen hatásköröket; mivel e rendelkezés alkalmazása nem megfelelő, hiszen az a Bizottság végrehajtási hatáskörére és az e hatáskörre vonatkozó ellenőrzési eljárásokra hivatkozik, miközben ezen eljárásokról a Tanács határoz egyhangú szavazással a Parlamenttel történő egyszerű konzultációt követően; mivel az ellenőrzési eljárások alapvetően a tagállamok köztisztviselőiből álló bizottságok tevékenységén alapulnak, és a Parlament a 2006/512/EK határozattal módosított, 1999. június 28-i tanácsi határozat elfogadásáig kimaradt minden ilyen eljárásból;

C.

mivel a komitológiai határozat 2. cikkének (2) bekezdése olyan intézkedéseket vezet be, amelyek esetében az együttdöntési eljárással elfogadott alap-jogiaktus a jogi aktus nem alapvető fontosságú elemeinek – többek között azok törlésével, vagy a jogi aktus új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítésével való – módosítására irányuló, általános hatályú intézkedésekről rendelkezik; mivel az uniós jogalkotó eseti alapon határozhatja meg, hogy melyek egy adott jogszabály alapvető fontosságú elemei, amelyeket csak jogalkotási eljárás alkalmazásával lehet módosítani;

D.

mivel a komitológiai határozat szerint a „kvázi-jogalkotási” intézkedésekként ismert intézkedéseket ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás szerint kell elfogadni, amelynek során a Parlament teljes mértékben részt vesz ezen intézkedések ellenőrzésében és szembehelyezkedhet a Bizottság által javasolt olyan intézkedéstervezetekkel, amelyek meghaladják az alap-jogiaktus által biztosított hatásköröket, vagy amelyek nem egyeztethetők össze az alap-jogiaktus céljával vagy tartalmával, vagy nem tartják tiszteletben a szubszidiaritás vagy az arányosság elvét;

E.

mivel az új eljárás biztosítja a kvázi jogalkotási jellegű végrehajtási intézkedések demokratikus ellenőrzését a két társjogalkotó, a Parlament és a Tanács egyenlő mértékű bevonásával, ezáltal felszámolva az Unió demokratikus deficitjének egyik legsúlyosabb elemét; mivel a komitológiai határozat lehetővé teszi a jogszabályok legtöbb szakmai elemének és kiigazításának átruházását a Bizottságra, ezáltal biztosítva, hogy a jogalkotó az alapvető fontosságú szempontokra összpontosítson és javuljon a közösségi jog minősége;

F.

mivel az új, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás nem választhatóan, hanem kötelezően alkalmazandó, amikor a végrehajtási intézkedések megfelelnek a komitológiai határozat 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott jellemzőknek;

G.

mivel a közösségi joganyag még nincs teljesen összehangolva a komitológiai határozattal, hiszen még mindig léteznek jogi aktusok, amelyekben olyan végrehajtási intézkedések szerepelnek, amelyekre az új, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást kellene alkalmazni;

H.

mivel a komitológiai határozat 2. cikkének (2) bekezdésében foglalt előírások hatálya alá nem csak azok a végrehajtási intézkedések tartoznak, amelyekre eddig a szabályozási eljárás vonatkozott, hanem néhány irányítóbizottsági vagy konzultációs eljárás alá tartozó intézkedés is;

I.

mivel a Lisszaboni Szerződés hierarchiát állít fel a normák között és létrehozza a „felhatalmazáson alapuló jogi aktust”, azaz amikor „a jogalkotási aktusokban felhatalmazás[t] ad … a Bizottság részére olyan általános hatályú nem jogalkotási aktusok elfogadására, amelyek a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítik, illetve módosítják”; mivel a Lisszaboni Szerződés a végrehajtási aktusokat új módon kezeli, és a végrehajtási aktusok felett gyakorolt tagállami ellenőrzési mechanizmusokat meghatározó rendelet elfogadására kifejezetten a Parlament és a Tanács közötti együttdöntési eljárást írja elő;

J.

mivel a Lisszaboni Szerződés vonatkozó előírásainak végrehajtása intenzív és összetett intézményközi tárgyalási folyamatot tesz szükségessé, és mivel ez azzal jár, hogy a jogszabályok összehangolására szolgáló jelenlegi folyamatot minél előbb, de mindenképpen a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt be kell fejezni;

K.

mivel – amennyiben a Lisszaboni Szerződés hatályba lép – tovább kell haladni a közösségi joganyagnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés jogalkotási hatáskörök átruházásáról szóló 290. cikkéhez történő újabb, összetettebb hozzáigazításával; mivel annak ellenére, hogy a „felhatalmazáson alapuló jogi aktus” Lisszaboni Szerződésben szereplő meghatározása hasonló a komitológiai határozat által bevezetett „kvázi-jogalkotási” intézkedés fogalmához, e két fogalom nem azonos és a két jogi aktusban meghatározott eljárási rendszerek teljesen eltérnek; következésképpen a jelenlegi kiigazítási folyamat nem tekinthető a jövőben szükséges folyamatnak pontosan megfelelő precedensnek;

L.

mivel ugyanezen oknál fogva az egyes jogi aktusok jelenleg zajló kiigazítása nem tekinthető precedensnek a jövőre nézve;

M.

mivel hasznos len8e, ha az intézmények megállapodnának a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásának egységes folyamatában, amelyet a Bizottság belefoglalna a jogalkotási aktusok tervezetébe, bár a jogalkotók továbbra is szabadon módosíthatnák azt; mivel folytatni kell a végrehajtási aktusok felett gyakorolt tagállami ellenőrzési mechanizmusokat meghatározó szabályozások együttdöntési eljárással való elfogadását, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 291. cikkének megfelelően;

1.

felkéri a Bizottságot, hogy az EK-Szerződés vonatkozó cikkeinek megfelelően nyújtson be a Parlamenthez jogalkotási javaslatokat a komitológiai kiigazítás teljessé tétele érdekében; kéri, hogy ezeket a javaslatokat intézményközi egyeztetések alapján készítsék el, és különösen a mellékletben felsorolt jogalkotási aktusokat célozzák;

2.

felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő ennek megfelelő jogalkotási javaslatokat a fennmaradó – különösen az ezen állásfoglalás mellékletében felsorolt – jogi aktusoknak a komitológiai határozattal történő összhangba hozatala céljából;

3.

felkéri a Bizottságot, hogy amennyiben a jogszabályok kiigazítására szolgáló jelenlegi folyamat nem fejeződik be a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt, nyújtsa be a megfelelő jogalkotási javaslatokat az addig ki nem igazított jogi aktusoknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkében foglalt új rendszerhez történő igazítása érdekében;

4.

felkéri a Bizottságot, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után mindenképpen nyújtsa be a szükséges jogalkotási javaslatokat a teljes közösségi joganyag új rendszerhez való igazítása érdekében;

5.

felkéri a Bizottságot, hogy minél előbb nyújtson be jogalkotási javaslattervezetet a Bizottságra ruházott végrehajtási jogkörök gyakorlásának tagállami ellenőrzési mechanizmusaira vonatkozó szabályok és alapelvek megállapításáról szóló rendeletre, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 291. cikkének (3) bekezdése értelmében;

6.

kéri, hogy az Európai Parlamentben juttassanak kiegészítő forrásokat az összes komitológiai eljárásra, és nemcsak a jelenlegi átmeneti időszakban, hanem a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének eshetőségére való felkészülésként is annak biztosítása érdekében, hogy a három intézmény közötti mindegyik komitológiai eljárás megfelelően működjön;

7.

megerősíti, hogy ezek a kérések tiszteletben tartják a szubszidiaritás elvét és az állampolgárok alapvető jogait;

8.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot és a mellékelt listát a Bizottságnak és a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.