(1)

2013-ban az Oroszországi Föderáció fegyveres erőinek vezérkari főnöke, Valerij Geraszimov a hadviselés Oroszországi Föderáció által alkalmazott módjainak megváltoztatását, és a politikai, diplomáciai és egyéb nem katonai intézkedéseknek a katonai erővel kombinált alkalmazását szorgalmazta. Geraszimov kijelentette, hogy az információs tér széles körű aszimmetrikus lehetőségeket nyit meg az ellenség harci potenciáljának csökkentésére.

(2)

Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2021. szeptember 21-én a Carter kontra Oroszország ügyben hozott ítéletében (20914/07) megállapította, hogy Alekszandr Litvinyenkót két olyan személy mérgezte meg, akik az orosz hatóságok irányítása vagy ellenőrzése alatt jártak el.

(3)

2022. március 9-én az Európai Parlament „az Európai Unió valamennyi demokratikus folyamatába történő külföldi beavatkozásról, beleértve a félretájékoztatást” című állásfoglalásában kijelentette, hogy Oroszország példátlanul rosszindulatú és kiterjedt dezinformációs tevékenységet indított hagyományos médiaorgánumokon és közösségimédia-platformokon keresztül annak érdekében, hogy megtévessze állampolgárait belföldön és a nemzetközi közösséget az általa Ukrajna ellen indított agressziós háború előtt és alatt. Az Európai Parlament hangsúlyozta, hogy Oroszország egyike azon országoknak, amelyek az Unióban elő újságírókat és ellenzékieket vettek célba.

(4)

2022. május 10-én az Unió és nemzetközi partnerei határozottan elítélték az Oroszországi Föderáció által Ukrajnával szemben folytatott rossz szándékú kibertevékenységet, amely a Viasat tulajdonában lévő KA-SAT műholdas hálózatot célozta meg. Az említett kibertámadásra egy órával az Oroszország által Ukrajna ellen 2022. február 24-én provokáció nélkül és indokolatlanul indított invázió előtt került sor, ami megkönnyítette a katonai agressziót, továbbá újabb példája volt az Oroszország által a kibertérben továbbra is folytatott felelőtlen magatartásnak.

(5)

2022. július 19-én az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (a továbbiakban: a főképviselő) elítélte az Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborújának keretében végrehajtott rossz szándékú kibertevékenységeket, valamint a több tagállam és partner ellen elkövetett, oroszbarát hekkercsoportok által magukra vállalt elosztott szolgáltatásmegtagadási támadásokat.

(6)

Az Európai Unió Tanácsa a 2022. június 21-i következtetéseiben megjegyezte, hogy noha a hibrid fenyegetések és hadjáratok fogalmának meghatározása eltérő lehet, azoknak kellően rugalmasnak kell maradniuk ahhoz, hogy megfelelő válaszokat lehessen adni az említett fenyegetések változó jellegére. Ezzel összefüggésben a Tanács nyugtázta a „hibrid fenyegetés” és a „hibrid hadjárat” fogalmának a Bizottság és a hibrid fenyegetések elleni küzdelem európai kiválósági központja által „A hibridfenyegetettségi helyzet: egy konceptuális modell” című dokumentumban kidolgozott meghatározását.

(7)

A Tanács a 2022. június 21-i és a 2022. július 18-i következtetéseiben ismételten felkérte a főképviselőt és a Bizottságot, hogy tegyenek javaslatokat arra, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságok maradéktalan tiszteletben tartása mellett milyen jól körülhatárolt intézkedések hozhatók a külföldi információmanipulációt és beavatkozást folytató szereplőkkel szemben, amennyiben erre az Unió közrendjének és közbiztonságának védelme céljából szükség van.

(8)

2023 februárjában az Európai Külügyi Szolgálat jelentést tett közzé a külföldi információmanipulációval és beavatkozással kapcsolatos fenyegetésekről, amelyben a külföldi információmanipulációt és beavatkozást úgy határozta meg, mint olyan, többnyire nem illegális magatartásformát, amely fenyegeti az értékeket, az eljárásokat és a politikai folyamatokat, vagy amely ezekre negatív hatást gyakorolhat. Az ilyen tevékenység manipulatív jellegű, és azt szándékosan és koordinált módon végzik állami vagy nem állami szereplők, beleértve a saját területükön belüli és kívüli megbízottjaikat is.

(9)

2023. február 3-án, a 24. EU–Ukrajna csúcstalálkozót követő nyilatkozatában az Unió újólag megerősítette az Ukrajnával való szolidaritását a hibrid fenyegetésekkel és a kibertámadásokkal szembeni fellépés terén, valamint elkötelezettségét az e tekintetben történő további támogatásnyújtása iránt. Az Unió és Ukrajna elismerte, hogy fontos megerősíteni az együttműködést az orosz állam által irányított információmanipulációval és beavatkozással – többek között a dezinformációval – szembeni küzdelem terén, továbbá, hogy fontos a reziliencia kiépítése Ukrajna digitális transzformációja keretében.

(10)

2023. június 1-jén az Európai Parlament az Unió valamennyi demokratikus folyamatába történő külföldi beavatkozásról, többek között a dezinformációról szóló állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy Oroszország számos különböző beavatkozási módszert alkalmaz, amelyek egy átfogóbb stratégiába vannak beágyazva, amelynek célja a tagállamok és a szomszédos országok összezavarása, megfélemlítése, gyengítése és megosztása, valamint azoknak történő károkozás.

(11)

Az Európai Tanács a 2023. december 14 – 15-i következtetéseiben elítélt minden hibrid támadást, beleértve a migránsok politikai célokból eszközként való felhasználását harmadik országok által, és kijelentette, hogy továbbra is elkötelezett amellett, hogy biztosítsa az Unió külső határainak hatékony ellenőrzését. Az Európai Tanács hangsúlyozta, hogy az Uniónak határozott szándéka, hogy fellépjen a külső határain zajló, az Oroszországi Föderáció által indított hibrid támadásokkal szemben.

(12)

Az Európai Tanács a 2024. április 17 – 18-i következtetéseiben – az európai választásokra tekintettel – hangsúlyozta, hogy az Unió és tagállamai eltökéltek amellett, hogy korlátozzák azokat a kockázatokat, amelyek a külföldi információmanipulációból és a választási folyamatokba történő külföldi beavatkozásból származnak.

(13)

A migránsok (EU) 2024/1359 európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 1. cikke (4) bekezdésének b) pontjában említettek szerinti eszközként való felhasználása alkalmas valamely tagállam alapvető funkcióinak, többek között közrendje fenntartásának és a nemzetbiztonsága védelmének a veszélyeztetésére.

(14)

A Tanács a 2024. május 21-i következtetéseiben megállapította, hogy az állami és nem állami szereplők egyre gyakrabban alkalmaznak hibrid taktikákat, ami egyre nagyobb fenyegetést jelent az Unió, annak tagállamai és a partnerei biztonságára nézve, és felszólította az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy fokozottan kísérjék figyelemmel a külföldi szereplők arra irányuló kísérleteit, hogy beavatkozzanak az Unión belüli demokratikus folyamatba.

(15)

Az Európai Tanács a 2024. június 27-i következtetéseiben határozottan elítélte az egyre terjedő, az Uniót, a tagállamait és partnereit célzó hibrid tevékenységek minden típusát, beleértve a megfélemlítést, a szabotázst, a felforgatást, a külföldi információmanipulációt és beavatkozást, a dezinformációt, a rossz szándékú kibertevékenységeket és a migránsok harmadik országok általi, eszközként való felhasználását, valamint hangsúlyozta, hogy Oroszország új aktív műveletekkel fokozta hadjáratát Európa területén. Az Európai Tanács szorgalmazta többek között a Tanácsban annak érdekében végzett munka előmozdítását, hogy a hibrid fenyegetésekre tekintettel új szankciórendszer létrehozására kerüljön sor.

(16)

A helyzet súlyosságára tekintettel korlátozó intézkedéseket kell bevezetni azon személyekkel, szervezetekkel vagy szervekkel szemben, akiket, illetve amelyeket felelősség terhel az Oroszországi Föderáció kormánya olyan tevékenységeinek vagy politikáinak a végrehajtásáért vagy támogatásáért, amelyek aláássák vagy fenyegetik az Unió alapvető értékeit és biztonságát, függetlenségét és integritását, valamint tagállamainak, nemzetközi szervezeteknek vagy harmadik országoknak a stabilitását, biztonságát vagy függetlenségét, vagy a tagállamok vagy harmadik országok szuverenitását. Az ilyen célzott korlátozó intézkedések az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikkében meghatározott közös kül- és biztonságpolitikai célokat fogják szolgálni, és az EUSZ 21. cikke (2) bekezdésének a)–c) pontjával összhangban hozzá fognak járulni azokhoz a tevékenységekhez, amelyek célja, hogy az Unió megvédje értékeit, alapvető érdekeit, biztonságát, függetlenségét és integritását, megszilárdítsa és erősítse a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat és a nemzetközi jog elveit, valamint megelőzze a konfliktusok kialakulását és erősítse a nemzetközi biztonságot.

(17)

Az ilyen intézkedések összhangban vannak az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert alapvető jogokkal és szabadságokkal, különös tekintettel a Charta 11., 16. és 17. cikke által elismert, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságára, a vállalkozás szabadságára és a tulajdonhoz való jogra. Így különösen, az ilyen intézkedések nem módosítják az EUSZ 6. cikkében, az Alapjogi Chartában és a tagállamok alkotmányaiban említett jogok, szabadságok és elvek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséget, a saját alkalmazási területükön belül.

(18)

Az uniós korlátozó intézkedések rendszerei közötti, és az ENSZ BT vagy annak szankcióbizottságai által elfogadott ilyen intézkedésekkel való következetesség fokozása érdekében, valamint a humanitárius segítség időben történő célba juttatásának biztosítása vagy az alapvető emberi szükségleteket támogató egyéb tevékenységek támogatása céljából helyénvaló mentességet bevezetni az e határozat értelmében jegyzékbe vett természetes vagy jogi személyekre, szervezetekre vagy szervekre alkalmazandó, a vagyoni eszközök befagyasztását célzó intézkedések, valamint a pénzeszközöknek és gazdasági erőforrásoknak az említett természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek rendelkezésére bocsátására vonatkozó korlátozások alól a 2664 (2022) sz. ENSZ BT-határozatban említett szereplők, olyan szervezetek és ügynökségek javára, amelyek részére az Unió humanitárius partnerségi tanúsítványt adott ki, olyan szervezetek és ügynökségek javára, amelyeket valamely tagállam tanúsít vagy elismer, valamint a tagállami szakosított intézmények javára. Emellett a Tanács úgy véli, hogy eltérési mechanizmust kell bevezetni a humanitárius tevékenységekben részt vevő azon szervezetek és szereplők tekintetében, amelyek, illetve akik nem részesülhetnek az említett mentességben. A Tanács továbbá úgy véli, hogy a mentesség helyett eltérési mechanizmust kell alkalmazni azokban az esetekben, amikor a Tanács azt állapította meg, hogy az illetékes nemzeti hatóságok általi vizsgálatra van szükség, mivel nagyobb a kockázata annak, hogy a rendelkezésre bocsátott pénzeszközöket vagy gazdasági erőforrásokat visszaélésszerűen, a humanitárius segítségnyújtástól eltérő célokra használnák fel.

(19)

Bizonyos intézkedések végrehajtásához az Unió további fellépése szükséges,