Back to EUR-Lex homepage

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Use quotation marks to search for an "exact phrase". Append an asterisk (*) to a search term to find variations of it (transp*, 32019R*). Use a question mark (?) instead of a single character in your search term to find variations of it (ca?e finds case, cane, care).
Search tips
Need more search options? Use the Advanced search
You are here

Document 32022R0759

A Bizottság (EU) 2022/759 felhatalmazáson alapuló rendelete (2021. december 14.) az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv VII. mellékletének a hűtésre és távhűtésre használt megújuló energia mennyiségének kiszámítására szolgáló módszertan tekintetében történő módosításáról

C/2021/9392

HL L 139., 2022.5.18, p. 1–12 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

Legal status of the document In force

ELI: http://data.europa.eu/eli/reg_del/2022/759/oj

Date of document:
14/12/2021; Elfogadás időpontja
Date of effect:
07/06/2022; hatálybalépés a közzététel napja +20 lásd cikk 3
Date of end of validity:
No end date
Author:
Európai Bizottság, Energiaügyi Főigazgatóság
Responsible body:
ENER
Form:
Felhatalmazáson alapuló rendelet
Treaty:
Szerződés az Európai Unió működéséről
Legal basis:
Link
Link
Link
Select all documents mentioning this document
Modifies:
Relation Act Comment Subdivision concerned From To
Modifies 32018L2001 helyettesítés melléklet VII 07/06/2022
Instruments cited:
Link

2022.5.18.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 139/1

A BIZOTTSÁG (EU) 2022/759 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2021. december 14.)

az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv VII. mellékletének a hűtésre és távhűtésre használt megújuló energia mennyiségének kiszámítására szolgáló módszertan tekintetében történő módosításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló 2018. december 11-i (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 7. cikke (3) bekezdésének ötödik albekezdésére,

mivel:

(1)

Az (EU) 2018/2001 irányelv VII. melléklete a fűtésre használt hőszivattyúkból származó megújuló energia kiszámítására szolgáló módszertant ír elő, de nem szabályozza a hűtésre használt hőszivattyúkból származó megújuló energia kiszámításának módját. Az, hogy az említett melléklet nem tartalmaz a hűtésre használt hőszivattyúkból származó megújuló energia kiszámítására szolgáló módszertant, megakadályozza, hogy a hűtési ágazat hozzájáruljon az (EU) 2018/2001 irányelv 3. cikkében megállapított, a megújuló energiára vonatkozó átfogó uniós célkitűzéshez, és megnehezíti a tagállamok – különösen az energiafogyasztásukon belül magas hűtőenergia-részaránnyal jellemzett tagállamok – számára az említett irányelv 23. cikke szerinti fűtési és hűtési célkitűzések, illetve a 24. cikke szerinti távfűtési és -hűtési célkitűzések teljesítését.

(2)

Ezért az (EU) 2018/2001 irányelv VII. mellékletébe a megújuló hűtésre, többek között a távhűtésre vonatkozó módszertant kell beilleszteni. Erre a módszertanra annak biztosítása érdekében van szükség, hogy a hűtésből származó megújuló energia részarányát valamennyi tagállamban harmonizált módon számítsák ki, és minden hűtőrendszert megbízható módon össze lehessen hasonlítani abból a szempontból, hogy képes-e hűtési célra megújuló energiát használni.

(3)

A módszertannak – az (EU) 2018/2001 irányelv 7. cikke (3) bekezdésének hatodik albekezdésével összhangban – tartalmaznia kell a fordított üzemmódban működő hőszivattyúkra vonatkozó minimális szezonális teljesítménytényezőket. Mivel minden aktív hűtőrendszer fordított üzemmódban, azaz hűtési üzemmódban működő hőszivattyúnak tekinthető, minden hűtőrendszerre minimális szezonális teljesítménytényezőket kell alkalmazni. Erre azért van szükség, mert a hőszivattyúk hőt vonnak el és visznek át egyik helyről a másikra. Hűtés esetén a hőszivattyúk valamilyen helyiségből vagy technológiai folyamatból vonják el a hőt, és azt leadják a környezetbe (a levegőbe, a vízbe vagy a talajba). A hő elvonása a hűtés lényege és a hőszivattyú alapvető funkciója. Mivel ez a hőelvonás ellentétes a meleg felől a hideg felé elmozduló természetes energiaáramlással, a hőelvonáshoz a hőszivattyú – más néven hűtőgenerátor – energiabevitelére van szükség

(4)

A minimális szezonális teljesítménytényezőket azért kell kötelezően beépíteni a módszertanba, mert az energiahatékonyság fontos szerepet játszik annak megállapításában, hogy a hőszivattyúkban van-e megújuló energia, illetve azok felhasználnak-e megújuló energiát. Hűtés esetén a megújuló energia a megújuló hidegforrás, amely fokozhatja a hűtési folyamat hatékonyságát, és növeli a szezonális hűtési teljesítménytényezőt. A magas szezonális teljesítménytényezők – bár energiahatékonysági mutatók – ugyanakkor közelítő változóként is működnek abban a tekintetben, hogy a hűtés során van-e megújuló hidegforrás, illetve azt felhasználják-e.

(5)

A hűtés során a hidegforrás hőnyelőként működik, mivel elnyeli a hőszivattyú által elvont és a hűtendő helyiségen vagy technológiai folyamaton kívülre leadott hőt. A megújuló hűtőenergia mennyisége a hűtési folyamat hatékonyságától függ, és megegyezik a hőnyelő által elnyelt hő mennyiségével. Ez a gyakorlatban megegyezik a hidegforrás által biztosított hűtőteljesítmény mennyiségével.

(6)

A hidegforrás lehet környezeti energia vagy geotermikus energia. A környezeti energia jelen van a környezeti levegőben (korábbi nevén légtermikus energia) és a környezeti vízben (korábban hidrotermikus energia), míg a geotermikus energia a szilárd földfelszín alatti talajból származik. A hőszivattyúk és távhűtési rendszerek alkalmazásával fűtésre és hűtésre használt környezeti és geotermikus energiát tekintetbe kell venni a megújuló energia teljes bruttó energiafogyasztáson belüli részarányának kiszámításához, feltéve, hogy a végső energiakibocsátás (output) jelentősen meghaladja a hőszivattyúk működtetéséhez szükséges primerenergia-bevitelt (input). Ez az (EU) 2018/2001 irányelv 7. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdésében foglalt követelmény a módszertanban meghatározott, kellően magas szezonális teljesítménytényezőkkel teljesíthető.

(7)

A hűtési megoldások sokféleségére tekintettel meg kell határozni, hogy mely hűtési megoldások tartozzanak a módszertan alkalmazási körébe, és melyek azok, amelyeket ki kell zárni. A hőenergia természetes áramlásán alapuló, hűtőberendezés beiktatása nélküli hűtés passzív hűtésnek minősül, ezért az (EU) 2018/2001 irányelv 7. cikke (3) bekezdésének negyedik albekezdésével összhangban ki kell zárni a számítás alkalmazási köréből.

(8)

Az épülettervezés, például az épületek szigetelése, a zöld tető, a növényfal, valamint az árnyékolás vagy a nagyobb épülettömeg miatti hűtési igény csökkenése passzív hűtésnek tekinthető, ezért nem tartozhat a megújuló hűtőenergia számításának alkalmazási körébe.

(9)

A szellőz(tet)és (természetes szellőzés vagy mesterséges szellőztetés) – azaz a beltéri levegő megfelelő minőségének biztosítása céljából egy helyiségbe bejuttatott környezeti levegő – passzív hűtésnek minősül, ezért nem tartozhat a megújuló hűtőenergia számításának alkalmazási körébe. Ezt a kizárást még abban az esetben is fenn kell tartani, ha a szellőz(tet)és eredményeként hideg környezeti levegő jut be, és így az év bizonyos időszakaiban csökkenti a hűtőenergia-ellátást; ez a hűtés valójában nem az elsődleges funkció, és a szellőz(tet)és nyáron hozzájárulhat a levegő felmelegedéséhez is, ezáltal pedig a hűtési terhelés növekedéséhez. Ha azonban a szellőztető levegőt hőhordozó közegként használják hűtésre, az ehhez kapcsolódó – hűtőgenerátorral vagy szabadhűtéssel biztosítható – hűtőenergia-ellátás aktív hűtésnek tekintendő. Olyan esetekben, ha a szellőztető légáram túllépi a hűtési célú szellőztetési követelményeket, az e többletlégáram miatti hűtőenergia-ellátásnak szerepelnie kell a megújuló hűtőenergia számításában.

(10)

A háztartási ventilátorok ventilátort és villanymotor-egységet foglalnak magukban. A háztartási ventilátorok mozgatják a levegőt és nyári komfortérzetet biztosítanak azáltal, hogy növelik a levegő sebességét az emberi test körül, ami hűvös hőérzetet kelt. A szellőztetéssel szemben a háztartási ventilátorokkal nem kerül be környezeti levegő; a háztartási ventilátorok csak a beltéri levegőt mozgatják. Következésképpen nem hűtik, hanem fűtik a beltéri levegőt (az összes elfogyasztott villamos energia végső soron abba a helyiségbe kerül, ahol a háztartási ventilátort használják). A háztartási ventilátorok nem hűtési megoldások, ezért nem tartozhatnak a megújuló hűtőenergia számításának alkalmazási körébe.

(11)

A szállítóeszközökben (például személygépkocsikban, teherautókban, hajókban) a hűtőrendszer energiabevitelét általában a szállítómotor biztosítja. A megújuló energia nem helyhez kötött hűtés során történő használata az (EU) 2018/2001 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti, közlekedési célú megújulóenergia-célérték számításának részét képezi, ezért nem tartozhat a megújuló hűtőenergia számításának alkalmazási körébe.

(12)

Annak a hűtőenergia-ellátásnak a hőmérséklet-tartománya, amelynél a megújuló hidegforrások gyarapodhatnak, és csökkentik vagy kiszorítják a hűtőgenerátor energiafelhasználását, 0 °C és 30 °C között van. Ez a hőmérséklet-tartomány az egyik olyan paraméter, amelyet az esetlegesen hűtési folyamatot beiktató ágazatok és alkalmazások szűréséhez alkalmazni kell, és amelyet a megújuló hűtőenergia számításának alkalmazási körébe kell vonni.

(13)

Az alacsony és nagyon alacsony hűtőenergia-ellátási hőmérsékleten végzett technológiai hűtés kevés lehetőséget biztosít megújuló hidegforrások bármilyen jelentős mértékű alkalmazására, és többnyire villamosenergia-üzemű hűtéssel működik. A hűtőberendezések elsősorban az energiabevitelük révén tehetők megújulóvá. Amennyiben a villamosenergia-üzemű hűtőberendezések megújulók, az (EU) 2018/2001 irányelv értelmében már beszámítandók a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia részarányába. A környezettudatos tervezésre és címkézésre vonatkozó uniós keret már foglalkozik a hatékonyságnövelési potenciállal. Következésképpen nem lenne előnyös, ha a hűtőberendezések a megújuló hűtőenergia számításának alkalmazási körébe kerülnének.

(14)

Ami a magas hőmérsékleten végzett technológiai hűtést illeti, bármely hőerőművi, égetési és egyéb magas hőmérsékletű technológiai folyamat lehetőséget nyújt a hulladékhő hasznosítására. A magas hőmérsékletű hulladékhő környezetbe történő kibocsátásának ösztönzése – megújuló hűtőenergiával történő hőhasznosítás nélkül – ellentétes lenne az energiahatékonyság elsődlegességének elvével és a környezetvédelemmel. Ebből a szempontból a 30 °C-os hőmérsékleti határérték nem elegendő e technológiai folyamatok megkülönböztetéséhez; egy gőzfejlesztő üzemben valójában bekövetkezhet kondenzáció 30 °C-on vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. Az üzem hűtőrendszere 30 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten szolgáltathat hűtőenergiát.

(15)

A módszertan alkalmazási körének egyértelmű meghatározása érdekében a módszertannak tartalmaznia kell azon technológiai folyamatok felsorolását, amelyek esetében a hűtés alkalmazásának ösztönzése helyett a hulladékhő hasznosítását vagy elkerülését kell előnyben részesíteni. Azon ágazatok, amelyek esetében a 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) előmozdítja a hulladékhő elkerülését és hasznosítását, többek között a kapcsolt energiatermelést végző, valamint az égetésből vagy exoterm kémiai reakcióból forró folyadékot előállító technológiai folyamatokat alkalmazó villamosenergia-termelő üzemeket foglalják magukban. Többek között a következő ágazatok technológiai folyamatai esetében fontos még a hulladékhő elkerülése és hasznosítása: cement-, vas- és acélgyártás, szennyvíztisztító telepek, információtechnológiai létesítmények, például adatközpontok, villamosenergia-átviteli és -elosztó létesítmények, valamint hamvasztási és szállítási infrastruktúrák, amelyek esetében a hűtés nem mozdítható elő az érintett technológiai folyamatokból származó hulladékhő csökkentése érdekében.

(16)

A hűtésre használt hőszivattyúból származó megújuló energia kiszámításának egyik legfontosabb paramétere a primer energiaként kiszámított szezonális teljesítménytényező, melynek jelölése a következő: SPFp. Az SPFp a hűtőrendszereknek a hűtési idény alatti hatékonyságát kifejező viszonyszám. Kiszámítása az előállított hűtőenergia-mennyiség és az energiabevitel hányadosaként történik. Minél magasabb az SPFp értéke, annál jobb, mivel ugyanakkora energiabevitel esetén több hűtőenergia termelődik.

(17)

A hűtésből származó megújuló energia mennyiségének kiszámításához meg kell határozni a hűtőenergia-ellátás megújulónak tekinthető részarányát. E részarány jelölése: sSPFp. Az sSPFp egy alacsony és egy magas SPFp-küszöbérték függvénye. A módszertannak meg kell állapítania egy alacsony SPFp -küszöbértéket, amely alatt a hűtőrendszerből származó megújuló energia mennyisége nulla. A módszertannak egy magas SPFp-küszöbértéket is meg kell állapítania, amely felett a hűtőrendszer által előállított teljes hűtőenergia-ellátás megújulónak számít. Egy progresszív számítási módszer lehetővé kell tennie a hűtőrendszerekből származó hűtőenergia-ellátás lineárisan növekvő, megújulónak tekinthető részarányának kiszámítását az alacsony és a magas SPFp-küszöbértékek közé eső SPFp-értékekkel.

(18)

A módszertannak biztosítania kell, hogy az (EU) 2018/2001 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban a megújuló forrásokból előállított gázt, villamos energiát és hidrogént csak egyszer vegyék figyelembe a megújuló forrásokból származó teljes bruttó energiafogyasztáson belüli részarány kiszámításához.

(19)

A hűtési ágazatra vonatkozó módszertan alkalmazásából fakadó stabilitás és kiszámíthatóság biztosítása érdekében a primer energiaként kiszámított alacsony és magas SPF-küszöbértékeket az alapértelmezett együttható, azaz a 2012/27/EU irányelvben meghatározott primerenergia-tényező alkalmazásával kell meghatározni.

(20)

Helyénvaló különbséget tenni a megújuló hűtőenergia kiszámítására szolgáló különböző módszerek között, attól függően, hogy rendelkezésre állnak-e a számításhoz szükséges paraméterekre vonatkozó szabványos értékek, például a szabványos szezonális teljesítménytényezők vagy az egyenértékű kihasználási üzemidő.

(21)

Helyénvaló, hogy a módszertan lehetővé tegye az 1,5 MW névleges teljesítménynél alacsonyabb névleges teljesítményű létesítményekre vonatkozó szabványos értékeken alapuló egyszerűsített statisztikai megközelítés alkalmazását. Amennyiben nem állnak rendelkezésre szabványos értékek, a módszertannak lehetővé kell tennie a mért adatok felhasználását ahhoz, hogy a hűtőrendszerekre alkalmazni lehessen a hűtésből származó megújuló energia számítási módszerét. A mérési megközelítést az 1,5 MW-ot meghaladó névleges teljesítményű hűtőrendszerekre, a távhűtésre, valamint az olyan technológiákat alkalmazó kis rendszerekre kell alkalmazni, amelyek esetében nem állnak rendelkezésre szabványos értékek. A szabványos értékek rendelkezésre állása ellenére a tagállamok minden hűtőrendszerre vonatkozóan felhasználhatnak mért adatokat.

(22)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy saját számításokat és felméréseket végezzenek annak érdekében, hogy a nemzeti statisztikák pontossága meghaladja az e rendeletben meghatározott módszertannal megvalósítható mértéket.

(23)

Az (EU) 2018/2001 irányelv VII. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Módosítás

Az (EU) 2018/2001 irányelv VII. mellékletének helyébe e rendelet mellékletének szövege lép.

2. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság a technológiai fejlődés és az innováció, a hűtőrendszerek kiépítése, valamint a megújuló energiára vonatkozó célkitűzésekre gyakorolt hatásai fényében felülvizsgálja ezt a rendeletet.

3. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2021. december 14-én.

a Bizottság részéről

az elnök

Ursula VON DER LEYEN

(1)  HL L 328., 2018.12.21., 82. o.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25.) az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2012.11.14., 1. o.).

MELLÉKLET

„VII. MELLÉKLET

A FŰTÉSRE ÉS HŰTÉSRE HASZNÁLT MEGÚJULÓ ENERGIA ELSZÁMOLÁSA

A. RÉSZ: A FŰTÉSRE HASZNÁLT HŐSZIVATTYÚKBÓL SZÁRMAZÓ MEGÚJULÓ ENERGIA ELSZÁMOLÁSA

A hőszivattyúk által hasznosított légtermikus, geotermikus vagy hidrotermikus mennyisége megújuló energiaforrásból előállított energiának minősül ezen irányelv alkalmazásában, amelyet, ERES, az alábbi képlet segítségével kell kiszámolni:

ERES = Qhasznos * (1 – 1/SPF)

ahol

–

Qhasznos

=

a hőszivattyúkból származó teljes becsült hasznos hőenergia, amely megfelel a 7. cikk (4) bekezdésében említett követelményeknek, a következők szerint megállapítva: csak az SPF > 1,15 * 1/η adottságú hőszivattyúk vehetők figyelembe,

–

SPF

=

az említett hőszivattyúk esetében becsült átlagos szezonális teljesítménytényező,

–

η

=

a teljes bruttó villamosenergia-termelés és a villamosenergia-termeléshez tartozó primerenergia-fogyasztás aránya, amelyet az Eurostat adatai alapján megállapított uniós átlagként kell kiszámítani.

B. RÉSZ: A HŰTÉSRE HASZNÁLT MEGÚJULÓ ENERGIA ELSZÁMOLÁSA

1.   FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

A hűtésre használt megújuló energia kiszámításakor a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

(1)

»hűtés«: zárt vagy beltérből (komfortérzetet célzó alkalmazás) vagy technológiai folyamatból történő hőelvonás egy adott helyiség vagy technológiai folyamat hőmérsékletének meghatározott hőmérsékletre (beállítási pont) történő csökkentése vagy azon a hőmérsékleten tartása érdekében; a hűtőrendszerek esetében az elvont hő a környezeti levegőbe, a környezeti vízbe vagy a talajba kerül, illetve az elvont hőt azok nyelik el, amely esetben a környezet (a levegő, a talaj és a víz) az elvont hő elnyelője, és így hidegforrásként működik;

(2)

»hűtőrendszer«: egy hőelvonó rendszerből, egy vagy több hűtőberendezésből és egy hőleadó rendszerből álló összetett egység, amely aktív hűtés esetén folyadék formájú hűtőközeggel egészül ki, és amelynek elemei egy meghatározott hőátadás érdekében együttműködnek, és így biztosítják az előírt hőmérsékletet;

a)

helyiséghűtés esetén a hűtőrendszer lehet szabadhűtéses rendszer vagy hűtőgenerátort tartalmazó hűtőrendszer, és ebben az esetben a hűtés az egyik elsődleges funkció;

b)

technológiai hűtés esetén a hűtőrendszer hűtőgenerátort tartalmaz, és ebben az esetben a hűtés az egyik elsődleges funkció;

(3)

»szabadhűtés«: olyan hűtőrendszer, amely természetes hidegforrást használ a szivattyúval (szivattyúkkal) és/vagy ventilátorral (ventilátorokkal) történő folyadékszállítás módszerével hűtendő helyiségből vagy technológiai folyamatból történő hőelvonáshoz, és amely nem teszi szükségessé hűtőgererátor alkalmazását;

(4)

»hűtőgenerátor«: a hűtőrendszer azon része, amely gőzkompressziós ciklus, szorpciós ciklus vagy más termodinamikai ciklus alkalmazásával olyan hőmérséklet-különbséget generál, amely lehetővé teszi a hűtendő helyiségből vagy technológiai folyamatból történő hőelvonást, ha nem áll rendelkezésre hidegforrás, vagy a hidegforrás nem elegendő;

(5)

»aktív hűtés«: a hő helyiségből vagy technológiai folyamatból történő eltávolítása, ahol a hűtési igény kielégítéséhez energiabevitelre van szükség; akkor használatos, ha nem áll rendelkezésre természetes energiaáramlás, vagy a természetes energiaáramlás nem elegendő, és hűtőgenerátorral vagy anélkül is bekövetkezhet;

(6)

»passzív hűtés«: a hő természetes energiaáramlással történő eltávolítása hővezetés, konvekció, hősugárzás vagy hőtömeg-átadás útján, anélkül, hogy hűtőfolyadék mozgatására lenne szükség a hő elvonásához és leadásához vagy alacsonyabb hőmérséklet hűtőgenerátorral történő előállításához, ideértve a hűtési igény épülettervezési funkciókkal (például épületszigeteléssel, zöld tetővel, növényfallal, árnyékolással vagy nagyobb épülettömeggel), szellőz(tet)éssel vagy háztartási ventilátorokkal történő csökkentését;

(7)

»szellőz(tet)és«: a levegő természetes vagy mesterséges mozgatása, amelynek célja környezeti levegő bejuttatása a helyiségbe a beltéri levegő – többek között a hőmérséklet – megfelelő minőségének biztosítása céljából;

(8)

»háztartási ventilátor«: olyan termék, amely a levegő mozgatása céljából ventilátort és villanymotoregységet tartalmaz, és oly módon biztosít nyári komfortérzetet, hogy növeli a levegő sebességét az emberi test körül, ami hűvös hőérzetet kelt;

(9)

»hűtésre szánt megújuló energia mennyisége«: meghatározott energiahatékonysággal előállított, primer energiaként kiszámított szezonális teljesítménytényezőként kifejezett hűtőenergia-ellátás;

(10)

»hőnyelő« vagy »hidegforrás«: olyan külső természetes elnyelő, amelybe a helyiségből vagy technológiai folyamatból elvont hőt továbbítják; ilyen elnyelő lehet a környezeti levegő, a természetes vagy mesterséges víztestek formájában megjelenő környezeti víz, valamint ilyenek a szilárd földfelszín alatti geotermikus képződmények;

(11)

»hőelvonó rendszer«: olyan berendezés, amely hőt távolít el a hűtendő helyiségből vagy technológiai folyamatból, például a gőzkompressziós ciklusban alkalmazott bepárló;

(12)

»hűtőberendezés«: aktív hűtésre tervezett berendezés;

(13)

»hőleadó rendszer«: olyan berendezés, amelyben a hűtőközegből a hőnyelőbe történő végső hőátadás bekövetkezik, például a léghűtéses gőzkompressziós ciklusban alkalmazott levegő–hűtőközeg típusú kondenzátor;

(14)

»energiabevitel«: a folyadék szállításához szükséges energia (szabadhűtés), vagy a folyadék szállításához és a hűtőgenerátor működtetéséhez szükséges energia (hűtőgenerátorral történő aktív hűtés);

(15)

»távhűtés«: egy központi vagy decentralizált termelőegységből hálózaton keresztül több épülethez vagy telephelyhez hűtött folyadékok formájában elosztott, helyiséghűtés vagy technológiai hűtés céljából használt hőenergia;

(16)

»elsődleges szezonális teljesítménytényező«: a hűtőrendszer primerenergia-konverziós hatásfokának mérőszáma;

(17)

»egyenértékű kihasználási időtartam«: azon órák száma, amelyek során a hűtőrendszer teljes terhelés mellett működik ahhoz, hogy előállítsa azt a hűtőenergia-mennyiséget, amelyet ténylegesen előállít egy év alatt, de változó terhelés mellett;

(18)

»éghajlati foknapok«: az egyenértékű kihasználási időtartam meghatározásához felhasznált 18 °C-os bázisértékből kiszámított éghajlati értékek.

2.   HATÁLY

1.

A hűtésre használt megújuló energia mennyiségének kiszámításakor a tagállamok figyelembe veszik az aktív hűtést, többek között a távhűtést, függetlenül a szabadhűtés vagy hűtőgenerátor alkalmazásától.

2.

A tagállamok nem veszik figyelembe:

a)

a passzív hűtést, bár abban az esetben, ha a szellőztető levegőt hőhordozó közegként használják hűtésre, a hűtőgenerátorral vagy szabadhűtéssel biztosítható megfelelő hűtőenergia-ellátás a megújuló hűtőenergia számításának részét képezi;

b)

a következő hűtési technológiákat vagy folyamatokat:

i.

a szállítóeszközökön belüli hűtés (1);

ii.

azon hűtőrendszerek, amelyek elsődleges funkciója romlandó anyagok meghatározott hőmérsékleten történő előállítása vagy tárolása (hűtése és fagyasztása);

iii.

azon hűtőrendszerek, amelyek esetében a helyiséghűtés vagy a technológiai hűtés beállítási pontjai 2 °C-nál alacsonyabbak;

iv.

azon hűtőrendszerek, amelyek esetében a helyiséghűtés vagy a technológiai hűtés beállítási pontjai 30 °C-nál magasabbak;

v.

az energiatermelésből, az ipari folyamatokból és a tercier szektorból származó hulladékhő (hulladékhő) hűtése (2).

c)

a villamosenergia-termelő üzemekben; a cement, vas- és acélgyártásban; a szennyvíztisztító telepeken; az információtechnológiai létesítményekben (például adatközpontokban); a villamosenergia-átviteli és -elosztó létesítményekben; valamint a szállítási infrastruktúrákban hűtésre használt energia.

A tagállamok a hűtőrendszerek több kategóriáját is kizárhatják a hűtésre szánt megújuló energia számításából annak érdekében, hogy meghatározott földrajzi területeken környezetvédelmi okokból megőrizzék a természetes hidegforrásokat. Példa erre a folyók vagy tavak túlmelegedés kockázatával szembeni védelme.

3.   A MEGÚJULÓ ENERGIA ELSZÁMOLÁSÁNAK MÓDSZERTANA AZ EGYEDI ÉS A TÁVHŰTÉS ESETÉBEN

Kizárólag a 3.2. szakasz második bekezdésében elsődleges szezonális teljesítménytényezőként (SPFp) kifejezett, minimálisan előírt hatásfok felett működő hűtőrendszerek tekintendők úgy, hogy megújuló energiát állítanak elő.

3.1.   A hűtésre szánt megújuló energia mennyisége

A hűtésre szánt megújuló energia mennyiségét (ERES-C) a következő képlettel kell kiszámítani:

Image 1

ahol:

Image 2
a hűtőrendszer által a környezeti levegőbe, a környezeti vízbe vagy a talajba kibocsátott hő mennyisége (3);

E INPUT a hűtőrendszer energiafogyasztása, amely tartalmazza a mért rendszerek, például a távhűtés segédrendszereinek energiafogyasztását;

Image 3
a hűtőrendszer által szolgáltatott hűtőenergia (4);

Image 4
a hűtőrendszer szintjén a hűtőenergia-ellátás azon része, amely a szezonális teljesítménytényezőre vonatkozó követelmények szerint megújulónak tekinthető, százalékban kifejezve. Az SPF megállapítása az elosztási veszteség elszámolása nélkül történik. A távhűtés esetében ez azt jelenti, hogy a SPF értékét hűtőgenerátoronként vagy a szabad hűtőrendszer szintjén kell meghatározni. Olyan hűtőrendszerek esetében, amelyeknél szabványos SPF alkalmazható, az (EU) 2016/2281 bizottsági rendelet (5) és a kapcsolódó bizottsági közlemény (6) szerinti F(1) és F(2) együtthatók nem használatosak korrekciós együtthatóként.

A 100 %-ban megújuló forrásból származó hővezérelt hűtés (abszorpció és adszorpció) esetében a leadott hűtést teljes mértékben megújulónak kell tekinteni.

A

Image 5
és az
Image 6
kiszámításához szükséges számítási lépéseket a 3.2–3.4. szakasz fejti ki.

3.2.   A szezonális teljesítménytényező megújuló energiának minősülő részarányának kiszámítása –

Image 7

Az s SPF a hűtőenergia-ellátás megújulóként kiszámítható részaránya. Az

Image 8
növekvő SPFp-értékek mellett növekszik. Az SPFp-érték (7) meghatározása az (EU) 2016/2281 bizottsági rendeletben és a 206/2012/EU bizottsági rendeletben (8) foglaltak szerint történik, azzal a kivétellel, hogy a villamos energia esetében az alapértelmezett primerenergia-tényezőt (az (EU) 2018/2002 irányelvvel (9) módosított) 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 2,1-re aktualizálta. Az EN 14511 szabvány szerinti peremfeltételeket kell alkalmazni.

A hűtőrendszer elsődleges szezonális teljesítménytényezőjeként kifejezett, előírt minimális hatásfokának legalább 1,4-nek kell lennie (SPFpLOW ). Ahhoz, hogy az

Image 9
értéke 100 %legyen, a hűtőrendszer előírt minimális hatásfokának legalább 6-nak kell lennie (SPFpHIGH ). Az összes többi hűtőrendszer esetében a következő számítást kell alkalmazni:

Image 10

Az SPF p a hűtőrendszer elsődleges szezonális teljesítménytényezőként kifejezett hatásfoka;

Az

Image 11
a primer energiaként kifejezett és a szabványos hűtőrendszerek hatásfokán alapuló minimális szezonális teljesítménytényező (a környezettudatos tervezésre vonatkozó minimumkövetelmények);

az

Image 12
a szezonális teljesítménytényező primer energiaként kifejezett, és a távhűtésben alkalmazott szabadhűtés bevált gyakorlatain alapuló felső küszöbérték (10).

3.3.   A hűtésre használt megújuló energia mennyiségének kiszámítása szabványos és mért SPFp-értékek alkalmazásával

Szabványos és mért SPF-értékek

A 206/2012/EU rendeletben és az (EU) 2016/2281 rendeletben foglalt környezettudatos tervezési követelményeknek köszönhetően az elektromos gőzkompressziós hűtőgenerátorok és a belső égésű motorok gőzkompressziós hűtőgenerátorai esetében rendelkezésre állnak szabványosított SPF-értékek. Komforthűtés esetén legfeljebb 2 MW teljesítményű, technológiai hűtés esetén pedig legfeljebb 1,5 MW teljesítményű hűtőgenerátorokra vonatkozóan állnak rendelkezésre értékek. Más technológiák és teljesítményskálák tekintetében szabványos értékek nem állnak rendelkezésre. A távhűtés tekintetében nem állnak rendelkezésre szabványos értékek, de alkalmaznak méréseket, amelynek értékei rendelkezésre állnak; ezek lehetővé teszik az SPF-értékek legalább évenkénti kiszámítását.

A megújuló hűtőenergia mennyiségének kiszámításához adott esetben szabványos SPF-értékek alkalmazhatók. Amennyiben nem állnak rendelkezésre szabványos értékek, vagy a mérés a szokásos gyakorlat, a hűtőteljesítményre vonatkozó küszöbértékekkel elkülönített, mért SPF-értékeket kell használni. Az 1,5 MW-nál kisebb hűtőteljesítményű hűtőgenerátorok esetében szabványos SPF-érték alkalmazható, ugyanakkor mért SPF-értéket kell alkalmazni a távhűtés, a legfeljebb 1,5 MW hűtőteljesítményű hűtőgenerátorok, valamint azon hűtőgenerátorok esetében, amelyekhez nem állnak rendelkezésre szabványos értékek.

Ezen túlmenően a megújuló hűtőenergiára vonatkozó számítási módszer előnyének kihasználása érdekében minden szabványos SPF-érték nélküli hűtőrendszer – többek között minden szabadhűtési megoldás és hőaktivált hűtőgenerátor – esetében mért SPF-értéket kell megállapítani.

A szabványos SPF-értékek meghatározása

Az SPF-értékeket az (EU) 2016/2281 rendeletnek megfelelően primerenergia-tényezők alkalmazásával kiszámított primerenergia-hatásfokként kell kifejezni a különböző típusú hűtőgenerátorok helyiséghűtési hatásfokának meghatározásához (11). Az (EU) 2016/2281 rendeletben foglalt primerenergia-tényezőt 1/η-ként kell kiszámítani, ahol η a teljes bruttó villamosenergia-termelés és az EU egészén belüli villamosenergia-termeléshez tartozó primerenergia-fogyasztás átlagos aránya. A villamos energiára vonatkoztatott alapértelmezett primerenergia-tényező – azaz a 2012/27/EU irányelv IV. mellékletének 3. lábjegyzetét módosító (EU) 2018/2002 irányelv mellékletének 1. pontja szerinti együttható – módosításával az (EU) 2016/2281 rendeletben szereplő 2,5 értékű primerenergia-tényezőt az SPF-értékek kiszámításakor 2,1 értékű primerenergia-tényező váltja fel.

Ha a hűtőgenerátor működtetéséhez primer energiahordozókat, például hőt vagy gázt használnak energiabevitelként, az alapértelmezett primerenergia-tényező (1/η) értéke 1, ami az energiaátalakítás hiányát tükrözi, azaz η = 1.

A szabványos működési feltételeket és az SPF-érték meghatározásához szükséges többi paramétert a hűtőgenerátor-kategóriától függően az (EU) 2016/2281 rendelet és a 206/2012/EU rendelet határozza meg. A peremfeltételek az EN 14511 szabványban meghatározott feltételek.

Azon reverzibilis hűtőgenerátorok (reverzibilis hőszivattyúk) esetében, amelyek azért nem tartoznak az (EU) 2016/2281 rendelet hatálya alá, mert fűtési funkciójuk a helyiségfűtő berendezések és a kombinált fűtőberendezések környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében a 813/2013/EU bizottsági rendelet (12) hatálya alá tartozik, ugyanazt az SPF-számítást kell alkalmazni, amelyet az (EU) 2016/2281 rendelet a hasonló, nem reverzibilis hűtőgenerátorok tekintetében meghatároz.

Az elektromos gőzkompressziós hűtőgenerátorok esetében például a következőképpen kell meghatározni az SPFp-értéket (a p index annak egyértelművé tételére használatos, hogy az SPF-érték primer energiaként kerül meghatározásra):

—

a helyiséghűtés esetében:

Image 13

—

a technológiai hűtés esetében:

Image 14

ahol:

—

a SEER és a SEPR az (EU) 2016/2281 rendelet és a 206/2012/EU rendelet szerint meghatározott szezonális teljesítménytényezők (13) (a SEER betűszó a »Seasonal Energy Ratio«, azaz a szezonális hűtési jóságfok megfelelője, a SEPR betűszó pedig a »Seasonal Energy Performance Ratio«, azaz a szezonális hűtési hatásfok megfelelője) a végső energiára vetítve,

—

η a teljes bruttó villamosenergia-termelés és az EU-n belüli villamosenergia-termeléshez tartozó primerenergia-fogyasztás átlagos aránya (η = 0,475 és 1/η = 2,1),

az F(1) és az F(2) az (EU) 2016/2281 rendelet és a kapcsolódó bizottsági közlemény szerinti korrekciós együtthatók. Ezek az együtthatók nem vonatkoznak az (EU) 2016/2281 rendelet szerinti technológiai hűtésre, mivel a SEPR végsőenergia-mérőszámát közvetlenül használják. Kiigazított értékek hiányában a SEER átszámításához használt értékeket kell használni a SEPR átszámításához is.

A szezonális teljesítménytényezőre vonatkozó peremfeltételek

A hűtőgenerátor SPF-értékének meghatározásához az (EU) 2016/2281 rendeletben és a 206/2012/EU rendeletben meghatározott SPF-peremfeltételeket kell alkalmazni. Víz–levegő és a víz–víz típusú hűtőgenerátorok esetében a hidegforrás rendelkezésre bocsátásához szükséges energiabevitelt az F(2) korrekciós együttható alkalmazásával kell figyelembe venni. A szezonális teljesítménytényezőre vonatkozó peremfeltételek az 1. ábrán láthatók. Ezek a peremfeltételek valamennyi hűtőrendszerre vonatkoznak, függetlenül attól, hogy szabadhűtéses rendszerek, vagy hűtőgenerátorokat tartalmazó rendszerek-e.

Ezek a peremfeltételek hasonlóak a 2013/114/EU bizottsági határozat (14) szerinti (fűtési üzemmódban használt) hőszivattyúkra vonatkozó feltételekhez. A különbség az, hogy a hőszivattyúk esetében a kiegészítő villamosenergia-fogyasztásnak (»termosztát által leállított« üzemmód, készenléti üzemmód, kikapcsolt üzemmód, forgattyúsház-fűtési üzemmód) megfelelő villamosenergia-fogyasztást nem veszik figyelembe az SPF értékeléséhez. A hűtés esetéhez hasonlóan azonban a szabványos SPF-értékeket és a mért SPF-értékeket is alkalmazni kell, és tekintettel arra, hogy a mért SPF-érték a kiegészítő fogyasztást is figyelembe veszi, a kiegészítő villamosenergia-fogyasztást mindkét esetben figyelembe kell venni.

A távhűtés esetében az elosztási hidegveszteséget és az elosztószivattyúnak a hűtőüzem és a fogyasztói alállomás közötti villamosenergia-fogyasztását nem kell figyelembe venni az SPF-érték becslésekor.

A szellőztetési funkciót is biztosító léghűtéses rendszerek esetében a szellőztető légáram miatti hűtőenergia-ellátást nem kell elszámolni. A szellőztetéshez szükséges ventilátorteljesítményt a szellőztető légáram és a hűtőlevegő-áram arányában is diszkontálni kell.

Image 15

1. ábra: A szezonális teljesítménytényezőre vonatkozó peremfeltételek szemléltetése a szabványos SPF-értéket alkalmazó hűtőgenerátor, valamint a távhűtés (és más, mért SPF-értéket alkalmazó nagy hűtőrendszerek) esetében, ahol EINPUT_AUX a ventilátorhoz és/vagy a szivattyúhoz tartozó energiabevitel, EINPUT_CG pedig a hűtőgenerátorhoz tartozó energiabevitel.

A belső hideg hasznosítására alkalmas léghűtéses rendszerek esetében a hideg hasznosítása miatti hűtőenergia-ellátást nem kell elszámolni. A hidegnek a hőcserélő által végzett hasznosításához szükséges ventilátorteljesítményt a hideg hasznosítására alkalmas hőcserélőnek betudható nyomásveszteség és a léghűtéses rendszer teljes nyomásvesztesége arányában diszkontálni kell.

3.4.   Szabványos értékekkel végzett számítás

Azon 1,5 MW-nál kisebb teljesítményű egyedi hűtőrendszerek esetében, amelyekhez rendelkezésre áll szabványos SPF-érték, egyszerűsített módszer alkalmazható a rendelkezésre bocsátott teljes hűtőenergia becslésére.

Az egyszerűsített módszer szerint a hűtőrendszer által szolgáltatott hűtőenergia ((QCsupply) a névleges hűtőteljesítmény (Pc) és az egyenértékű kihasználási időtartam (EFLH) óraszámainak szorzata. Egy-egy ország teljes területére egységes érték alkalmazható a hűtési foknapra (CDD), illetve különböző értékek alkalmazhatók a különböző éghajlati övezetekre, feltéve, hogy ezen éghajlati övezetek esetében rendelkezésre állnak a névleges teljesítmény értékei és az SPF-értékek.

Az EFLH kiszámításához a következő alapértelmezett módszerek alkalmazhatók:

—

helyiséghűtés esetén a lakossági szektorban: EFLH = 96 + 0.85 * CDD

—

helyiséghűtés esetén a tercier szektorban: EFLH = 475 + 0.49 * CDD

—

a technológiai hűtés esetében: EFLH = τs * (7300 + 0.32 * CDD)

ahol:

τs a konkrét folyamatok üzemidejének figyelembevétele érdekében alkalmazott aktivitási tényező (például τs = 1 egész évben, a hétvégék kivételével: τs = 5/7). Nincs alapértelmezett érték.

3.4.1.   Mért értékekkel végzett számítás

A szabványos értékek nélküli rendszerek, valamint az 1,5 MW-nál nagyobb teljesítményű hűtőrendszerek és a távhűtési rendszerek a következő mérések alapján számítják ki megújuló hűtőenergiájukat:

Mért energiabevitel: A mért energiabevitel figyelembe veszi a hűtőrendszerhez használt valamennyi energiaforrást, azaz a hűtőgenerátorhoz használt villamos energiát, gázt, hőt stb. Figyelembe veszi továbbá a hűtőrendszerben használt segédszivattyúkat és ventilátorokat, az épületekhez vagy technológiai folyamatokhoz történő hűtőenergia-elosztáshoz tartozó segédszivattyúkat és ventilátorokat azonban nem. Szellőztetési funkcióval ellátott léghűtés esetében csak a hűtés miatti további energiabevitelt kell figyelembe venni a hűtőrendszer energiabevitelében.

Mért hűtőenergia-ellátás: A hűtőenergia-ellátást a hűtőrendszer kimenő teljesítményeként kell mérni, és abból le kell vonni a hidegveszteséget az épület vagy a technológiai folyamat – azaz a hűtés végfelhasználója – nettó hűtőenergia-ellátásának megbecsülése érdekében. A hidegveszteség magában foglalja a távhűtési rendszerben és az épület vagy ipari telephely hűtőenergia-elosztó rendszerében bekövetkezett veszteségeket. Szellőztetési funkcióval ellátott léghűtés esetén a hűtőenergia-ellátásnak mentesnek kell lennie a szellőztetés céljából bejuttatott friss levegő hatásától.

A méréseket a tárgyévre vonatkozóan kell elvégezni, azaz az egész évre vonatkozóan az összes energiabevitel és az összes hűtőenergia-ellátás tekintetében el kell végezni.

3.4.2.   Távhűtés: kiegészítő követelmények

A távhűtési rendszerek esetében a nettó hűtőenergia-ellátást fogyasztói szinten kell elszámolni a nettó hűtőenergia-ellátás (jelölése: Q C_Supply_net ) meghatározásakor. Az elosztóhálózatban bekövetkező hőveszteséget (Qc_LOSS ) a következők szerint le kell vonni a bruttó hűtőenergia-ellátásból (Qc_Supply_gross ):

QC_Supply_net = Qc_Supply_gross- - Qc_LOSS

3.4.2.1.    Alrendszerekre osztás

A távhűtési rendszerek alrendszerekre oszthatók, amelyek legalább egy hűtőgenerátort vagy szabadhűtéses rendszert tartalmaznak. Ez szükségessé teszi az egyes alrendszerek hűtőenergia-ellátásának és energiabevitelének mérését, valamint a hidegveszteség alrendszerenkénti felosztását az alábbiak szerint:

Image 16

3.4.2.2.    Segédberendezések

A hűtőrendszer alrendszerekre osztásakor a hűtőgenerátor(ok) és/vagy a szabadhűtéses rendszer(ek) segédberendezéseit (pl. vezérlőberendezések, szivattyúk és ventilátorok) ugyanazon alrendszer(ek)be kell beépíteni. Az épületen belüli hűtőenergia-elosztáshoz, például a másodlagos szivattyúkhoz és a végberendezésekhez (például ventilátortekercsek, légkezelő egységek ventilátorai) kapcsolódó kiegészítő energiát nem kell elszámolni.

Azon segédberendezések esetében, amelyek nem rendelhetők hozzá konkrét alrendszerhez, például olyan távhűtési hálózati szivattyúk esetében, amelyek az összes hűtőgenerátor által szolgáltatott hűtőenergiát átadják, a primerenergia-fogyasztást az egyes alrendszerek hűtőgenerátorai és/vagy szabadhűtéses rendszerei által szolgáltatott hűtőenergia arányában kell hozzárendelni az egyes hűtési alrendszerekhez, ugyanúgy, mint a hálózati hidegveszteségek esetében, az alábbiak szerint:

Image 17

ahol:

E INPUT_AUX1_i az »i« alrendszer kiegészítő energiafogyasztása;

E INPUT_AUX2 a teljes hűtőrendszer azon kiegészítő energiafogyasztása, amely nem rendelhető hozzá konkrét hűtési alrendszerhez.

3.5.   A hűtésre szánt megújuló energia mennyiségének kiszámítása a megújuló energiaforrások összesített részaránya és a megújuló energia részaránya esetében

A teljes megújulóenergia-részarány kiszámításához a hűtésre szánt megújuló energia mennyiségét hozzá kell adni a »megújuló energiaforrásokból származó teljes bruttó energiafogyasztás« számlálóhoz és a »teljes bruttó energiafogyasztás« nevezőhöz is.

A fűtési és hűtési célú megújulóenergia-részarány kiszámításához a hűtésre szánt megújuló energia mennyiségét hozzá kell adni a »fűtési és hűtési célú, megújuló energiaforrásokból származó teljes bruttó energiafogyasztás« számlálóhoz és a »fűtési és hűtési célú teljes bruttó energiafogyasztás« nevezőhöz is.

3.6.   Iránymutatás a pontosabb módszertanok és számítások kidolgozásához

A Bizottság arra számít és arra biztatja a tagállamokat, hogy mind az SPF, mind pedig az EFLH esetében készítsenek saját becsléseket. Az ilyen nemzeti/regionális megközelítéseknek pontos feltételezéseken és megfelelő méretű reprezentatív mintákon kell alapulniuk, ami a megújuló energia tekintetében az e felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott módszertan alkalmazásával kapott becsléshez képest jelentősen jobb becslést eredményez. Ezek a jobb módszertanok műszaki adatokból kiinduló részletes számításokon alapulhatnak, és más tényezők mellett figyelembe vehetik a beszerelés évét és minőségét, a kompresszor típusát és a gép méretét, az üzemeltetés módját, az elosztó rendszert, a generátorok lépcsőzetes használatát és a helyi éghajlatot. Az alternatív módszertant követő és/vagy alternatív értékeket figyelembe vevő tagállamok ezeket az alkalmazott módszert és a felhasznált adatokat ismertető jelentéssel együtt benyújtják a Bizottságnak. A Bizottság szükség szerint gondoskodik a dokumentumok lefordításáról és az átláthatósági platformján való közzétételéről.

”

(1)  A megújuló hűtés fogalommeghatározása csak a helyhez kötött hűtésre vonatkozik.

(2)  A hulladékhő fogalmát ezen irányelv 2. cikkének 9. pontja határozza meg. A hulladékhő ezen irányelv 23. és 24. cikkének alkalmazásában elszámolható.

(3)  A hidegforrás mennyisége megfelel a környezeti levegő, a környezeti víz és a talaj által hőnyelőként elnyelt hő mennyiségének. A környezeti levegő és a környezeti víz az ezen irányelv 2. cikkének 2. pontjában meghatározott környezeti energiának felel meg. A talaj az ezen irányelv 2. cikkének 3. pontjában meghatározott geotermikus energiának felel meg.

(4)  Termodinamikai szempontból a hűtőenergia-ellátás a hűtőrendszer által a hőnyelőként vagy hidegforrásként működő környezeti levegőbe, környezeti vízbe vagy talajba kibocsátott hő egy részének felel meg. A környezeti levegő és a környezeti víz az ezen irányelv 2. cikkének 2. pontjában meghatározott környezeti energiának felel meg. A talaj hőnyelő vagy hidegforrás funkciója az ezen irányelv 2. cikkének 3. pontjában meghatározott geotermikus energiának felel meg.

(5)  A Bizottság (EU) 2016/2281 rendelete (2016. november 30.) az energiával kapcsolatos termékek környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a légfűtő eszközök, a hűtőeszközök, a magas hőmérsékletű technológiai hűtők és a ventilátoros konvektorok környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 346., 2016.12.20., 1. o.).

(6)  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=uriserv:OJ.C_.2017.229.01.0001.01.HUN&toc=OJ:C:2017:229:TOC

(7)  Abban az esetben, ha a hűtőgenerátorok valós üzemi feltételei a szokásos körülmények között tervezettnél lényegesen alacsonyabb SPF-értékeket eredményeznek a telepítésre vonatkozó különböző rendelkezések miatt, a tagállamok kizárhatják ezeket a rendszereket a megújuló hűtés fogalmának hatálya alól (pl. azokat a vízhűtéses hűtőgenerátorokat, amelyek a hűtőtorony helyett száraz hűtőt használnak a hő környezeti levegőbe történő kibocsátásához).

(8)  A Bizottság 206/2012/EU rendelete (2012. március 6.) a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a légkondicionáló berendezések és a háztartási ventilátorok környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 72., 2012.3.10., 7. o.).

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2002 irányelve (2018. december 11.) az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosításáról (HL L 328., 2018.12.21., 210. o.).

(10)  ENER/C1/2018-493, Renewable cooling under the revised Renewable Energy Directive (A felülvizsgált megújulóenergia-irányelv szerinti megújuló hűtés), TU-Wien, 2021.

(11)  Az SPFp értéke megegyezik az (EU) 2016/2281 rendeletben meghatározott ηs,c értékével.

(12)  A Bizottság 813/2013/EU rendelete (2013. augusztus 2.) a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a helyiségfűtő berendezések és a kombinált fűtőberendezések környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 239., 2013.9.6., 136. o.).

(13)  Az ENER/C1/2018-493 számú tanulmány »Cooling Technologies Overview and Market Share« (A hűtési technológiák áttekintése és piaci részesedése) című 1. része részletesebb fogalommeghatározásokat és egyenleteket közöl ezekhez a mérőszámokhoz az »Energy efficiency metrics of state-of-the-art cooling systems« (A legkorszerűbb hűtőrendszerek energiahatékonyságának mérőszámai) című 1.5. fejezetben.

(14)  A Bizottság határozata (2013. március 1.) a különböző technológiájú hőszivattyúk által szolgáltatott energia megújuló energiaforrásokból származó részének a 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikke szerinti számításában a tagállamokat segítő iránymutatás megállapításáról (HL L 62., 2013.3.6., 27. o.).

Top