(1)

A 2006/112/EK irányelv 193. cikke úgy rendelkezik, hogy főszabályként a termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást végző adóalany köteles megfizetni az adóhatóságoknak a hozzáadottérték-adót (héa).

(2)

A Bizottságnál 2021. március 15-én iktatott levelében a Németországi Szövetségi Köztársaság (a továbbiakban: Németország) arra vonatkozó felhatalmazás iránti kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz, hogy egy, a 2006/112/EK irányelv 193. cikkétől eltérő különös intézkedést alkalmazzon a tüzelőanyag-kibocsátási egységek kereskedelméről szóló, 2019. december 12-i törvény (Gesetz über einen nationalen Zertifikatehandel für Brennstoffemissionen – a továbbiakban: BEHG) alapján működő nemzeti kereskedelmi rendszer keretében forgalmazott kibocsátási egységek átruházása esetén a héa megfizetésére köteles személyek tekintetében (a továbbiakban: a kérelem).

(3)

A 2006/112/EK irányelv 395. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében a Bizottság 2021. április 7-én kelt leveleiben továbbította a kérelmet a többi tagállamnak, és 2021. április 8-án kelt levelében értesítette Németországot arról, hogy rendelkezik a kérelem elbírálásához szükséges valamennyi információval.

(4)

A 2006/112/EK irányelv 199a. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) 3. cikkében meghatározott üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek átruházásai, valamint olyan egyéb egységek átruházásai esetén, amelyeket az üzemeltetők az említett irányelvnek való megfelelés céljából felhasználhatnak, az átvevő személyeket jelöljék meg a héa megfizetésére köteles adóalanyként (a továbbiakban: a fordított adózási mechanizmus). Az említett rendelkezéseket a 2010/23/EU tanácsi irányelv (3) vezette be a 2006/112/EK irányelvbe a héacsalás elleni küzdelemhez való hozzájárulás érdekében. A fordított adózási mechanizmusnak az üvegházhatásúgáz-kibocsátások kereskedelmére a 2006/112/EK irányelv 199a. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja értelmében történő alkalmazása az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (a továbbiakban: EU ETS) keretében forgalmazott kibocsátási egységekre korlátozódik.

(5)

Németország a BEHG keretében létrehozta az EU ETS hatálya alá nem tartozó kibocsátásokra vonatkozó nemzeti kibocsátáskereskedelmi rendszer jogi keretét. Ezért a 2006/112/EK irányelv 199a. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja nem biztosít jogalapot a fordított adózási mechanizmusnak a BEHG alapján folytatott kereskedelemre történő alkalmazásához.

(6)

Németország szerint a kibocsátási egységek kereskedelme nagymértékben ki van téve a héacsalás veszélyének. A tüzelőanyag-kibocsátásokra vonatkozó egységekkel a BEHG alapján folytatott kereskedelem – az EU ETS keretében folytatottal azonos módon – csalárd célokra is kihasználható. A kibocsátási egységeket gyorsan, ismétlődően és könnyen el lehet cserélni. Nagyon nehéz ezért a hatóságok számára, hogy felismerjék a tulajdonviszonyok ilyen változásait, és biztosítsák, hogy a megfelelő összegű adó kivetésre kerüljön. A kibocsátási egységek beszerzője – mint levonási joggal rendelkező adóalany – levonhatta a keletkezett héát, anélkül, hogy az értékesítő előzőleg megfizette volna az adóhatóságoknak a kiszámlázott forgalmi adót. Így különösen az olyan „eltűnő kereskedőknek” az ellátási láncban való részvétele, akik gyorsan eltűnnek, vagy nem rendelkeznek vagyoni eszközökkel, megakadályozza az elcsalt adó hatóságok általi beszedését. Az állami költségvetést érintő veszteségek orvoslása érdekében Németország felhatalmazást kért a 2006/112/EK irányelv 193. cikkétől való eltérésre a fordított adózási mechanizmusnak a kibocsátási egységek átruházásához történő bevezetése érdekében.

(7)

Az, hogy az említett különös esetekben az átvevőt – aki adóalany – jelölik meg a héa megfizetésére köteles személyként, egyszerűsítené a héabeszedési eljárást, valamint megelőzné az adócsalást és az adókikerülést. Ezért Németországot fel kell hatalmazni arra, hogy a fordított adózási mechanizmust alkalmazza a BEHG alapján a nemzeti kereskedelmi rendszer keretében forgalmazott kibocsátási egységek átruházására (a továbbiakban: a különös intézkedés).

(8)

A különös intézkedést időben korlátozni kell. Németországot ezért fel kell hatalmazni arra, hogy a különös intézkedést 2024. december 31-ig alkalmazza.

(9)

Tekintve a különös intézkedés hatályát és újszerűségét, fontos értékelni annak hatását. Ezért abban az esetben, ha Németország a különös intézkedést 2024 utánra meg kívánja hosszabbítani, 2024. március 31-ig be kell nyújtania a Bizottsághoz – a meghosszabbítás iránti kérelemmel együtt – egy jelentést, amely tartalmazza a különös intézkedés felülvizsgálatát. Az említett jelentésnek tartalmaznia kell a különös intézkedésnek a héacsalás elleni küzdelemre gyakorolt hatásáról készített értékelést, valamint a különös intézkedés által érintett kereskedők és ügyletek számát.

(10)

A különös intézkedésnek nem lesz kedvezőtlen hatása az Unió héából származó saját forrásaira,