a)

kapcsolatok kialakítása a régióbeli kormányokkal, parlamentekkel, egyéb politikai kulcsszereplőkkel, valamint igazságszolgáltatási szervekkel és civil társadalommal;

b)

a térségbeli országok ösztönzése a közös érdekű regionális témák – mint például a közös biztonsági fenyegetések, a terrorizmus elleni küzdelem, a tiltott kereskedelem és a szervezett bűnözés – terén való együttműködésre és az ilyen együttműködés elősegítésére; amennyiben megvalósítható, az országhatárokon és határokon átnyúló együttműködés ösztönzése és elősegítése a helyi igények kielégítése és a bizalomépítés, valamint a megbékélés érdekében;

c)

a konfliktusok békés, a nemzetközi jog elveivel összhangban történő rendezéséhez való hozzájárulás és e rendezés megvalósításának megkönnyítése az Egyesült Nemzetek Szervezetével és az EBESZ-szel szoros koordinációban, továbbá az EBESZ minszki csoportját és annak társelnökeit támogatva;

d)

a grúziai válsággal kapcsolatban:

e)

bizalomépítő intézkedések kialakításának és végrehajtásának elősegítése, adott esetben tagállami szakértelem bevonásával;

f)

a társadalmakon belüli inkluzív békeépítési erőfeszítések elősegítése és az azokban való közreműködés a konfliktusokon való túllépés és a béke megszilárdítása céljával;

g)

adott esetben segítségnyújtás egy lehetséges konfliktusrendezésben való uniós közreműködés előkészítéséhez;

h)

az Unió és az érintett főbb szereplők között a régióra vonatkozóan folytatott párbeszéd fokozása;

i)

segítségnyújtás az Unió részére a Dél-Kaukázusra vonatkozó átfogó politika továbbfejlesztésében;

j)

az e cikkben említett tevékenységek keretében közreműködés az Unió emberi jogi politikájának és az emberi jogokra vonatkozó uniós iránymutatásoknak a végrehajtásában, különös tekintettel a konfliktus sújtotta térségekben élő gyermekek és nők helyzetére, elsősorban az e kérdést érintő fejlemények nyomon követése és kezelése révén.”