MELLÉKLET

„GRAVES”

AOP-FR-A1012-AM01

A kérelem benyújtásának időpontja: 2016.3.7.

A TERMÉKLEÍRÁS MÓDOSÍTÁSÁRA IRÁNYULÓ KÉRELEM

1.   A módosításra vonatkozó szabályok

Az 1308/2013/EU rendelet 105. cikke – Nem kisebb jelentőségű módosítás

2.   A módosítás leírása és indokolása

2.1.   Földrajzi terület

A termékleírás I. fejezete IV. szakaszának 1. pontja a következőképpen módosul:

—

A szöveg a „Virelade” szó után a következő szövegrésszel egészül ki: „valamint Coimères település területének egy részén, amely a kataszteri lapok aktualizált számítógépes adatbázisában (Plan Minute de Conservation) 2010. november 5-én hitelesített 1. kataszteri lap (1934-es felülvizsgált térkép) A. szakaszában szereplő »Herrères« elnevezésű területnek felel meg”. E módosítás célja az, hogy a földrajzi terület kiegészüljön Coimères település területének egy olyan részével, amely esetében igazolt a szőlőtermesztés és a bortermelés folyamatossága, valamint a Graves eredetmegjelöléshez tartozó szomszédos szőlőültetvényekkel az alkalmazott szőlőművelési módszerek, valamint a szőlőültetvények elhelyezkedése szerinti övezet tájképi, topográfiai, hidrológiai, geológiai és talajtani jellemzői tekintetében fennálló hasonlóság. Coimères település szóban forgó része földrajzilag a „Graves” oltalom alatt álló eredetmegjelölés földrajzi területének közvetlen folytatását képezi. A Coimères településnek az említett földrajzi területbe való felvételére irányuló kérés benyújtására 1938-ban, közvetlenül az eredetmegjelölés nemzeti szintű elismerését követően került sor, miután egy gazdasági szereplő jelezte, hogy mulasztás történt. Ezután – annak ellenére, hogy a nemzeti döntéshozó szervek egy sor, e településnek az eredetmegjelölés földrajzi területébe történő felvételét támogató döntést hoztak – a döntés soha nem került bele a hivatalos szövegekbe. Így azzal, hogy a földrajzi terület most kiegészül ezzel a településsel, egy régóta fennálló mulasztás megszüntetése a cél.

—

A „Martignas-sur-Jalle” és a „Saint-Jean-d’Illac” településnevek törlésre kerülnek. E módosítás célja Martignas-sur-Jalle és Saint-Jean-d’Illac kizárása a földrajzi területből, tekintve, hogy e települések területén már semmiféle szőlőtermesztési tevékenység nem folyik és nem található sem szőlőültetvény, sem az OEM-re jogosult bor termelésére szolgáló parcella.

Az egységes dokumentum 6. pontja ennek megfelelően módosult.

2.2.   Parcellákra osztott körülhatárolt terület

A termékleírás 1. fejezete IV. szakaszának 2. pontja a „2011. február 10-i ülésén” szövegrész után a következő szövegrésszel egészül ki: „és – a nemzeti bizottság általi felhatalmazás útján – állandó bizottságának 2013. szeptember 4-i ülésén”. E módosítás célja, hogy az egységes dokumentumba bekerüljön a termelés földrajzi övezetén belül található, parcellákra osztott körülhatárolt területet érintő módosítás illetékes nemzeti hatóság általi jóváhagyásának dátuma. A parcellákra történő felosztás azoknak a parcelláknak a termelés földrajzi területén belüli azonosítására szolgál, amelyek alkalmasak a szóban forgó ellenőrzött eredetmegjelöléssel ellátott bor termelésére.

E módosítás nem érinti az egységes dokumentumot.

2.3.   Kapcsolat az eredettel

Ugyanezen termékleírás I. fejezete X. szakasza 1. pontjának harmadik bekezdésében a „43” szám helyébe a „42” szám lép. E módosítás a földrajzi területen található települések számának kiigazítására szolgál, amely két településnek (Martignas-sur-Jalle és Saint-Jean-d’Illac) a szóban forgó területből való kizárása, valamint a Coimères településhez tartozó terület egy részének e területhez való hozzáadása nyomán vált szükségessé.

Az egységes dokumentum 8. pontja ennek megfelelően módosult.

A kapcsolatnak az egységes dokumentum 8. pontjában szereplő összefoglalása a fentieknek megfelelően és az e-Ambrosia alkalmazásban megengedett maximális karakterszám figyelembevételével átdolgozásra került.

2.4.   Egyéb módosítások

Ezen új módosítási kérelem keretében sor került az egységes dokumentumnak az e-Ambrosia alkalmazás új adatbeviteli szabályai szerinti aktualizálására.

EGYSÉGES DOKUMENTUM

1.   Elnevezés

Graves

2.   A földrajzi árujelző típusa

OEM – oltalom alatt álló eredetmegjelölés

3.   A szőlőből készült termékek kategóriái

1.

Bor

4.   A bor(ok) leírása

Csendes vörösbor

A vörösborok különböző szőlőfajták kiegyensúlyozott házasításával készülnek, amelyek közül a cabernet sauvignon N szőlőfajta aromákat és megfelelő struktúrát biztosít számukra, míg a merlot N sajátos illatjegyeket és simulékonyságot kölcsönöz nekik. E szőlőfajtákat a cabernet franc N, a petit-verdot N, a malbec N és a carménère N fajták egészítik ki. A fiatal borokban gyakran fejlődnek ki piros gyümölcsökre jellemző aromák, amelyeket fűszeres, pörkölt ízjegyek kísérnek. E borok elegánsak, strukturáltak, lekerekítettek és zamatosak, harmonikus érésük során bukéjukban enyhén füstös jegyek jelenhetnek meg. Az évjárattól és a származási helytől függően a borok minősége 5–10 év alatt éri el csúcspontját.

A térfogatszázalékban kifejezett minimális természetes alkoholtartalom 11 %.

A térfogatszázalékban kifejezett összes alkoholtartalom az alkoholtartalom-növelést követően 13,5 %.

A vörösborok esetében kötelező a malolaktikus fermentáció.

Az almasavtartalom legfeljebb 0,3 g/l.

Az erjeszthetőcukor-tartalom legfeljebb 3 g/l.

Csendes száraz fehérbor

A fehérborok elegánsak és testesek. A sémillon B szőlőfajtából készülő borokban általában virágos jegyek fejlődnek ki, valamint egyfajta természetes olajosság, amely nem zárja ki a friss jelleg megmaradását. A bornak élénkséget és markánsságot kölcsönző sauvignon B szőlőfajtával és az enyhén muskotályos jegyeket biztosító muscadelle B szőlőfajtával való házasítás útján készített borokat gyakran jellemzik virág- és citrusaromák, amelyeket néha egzotikus vagy mentolos jegyek kísérnek. Az időnként alkalmazott hordós érlelés néhány év elteltével tartalmasabbá és összetettebbé teszi a borokat.

A térfogatszázalékban kifejezett minimális természetes alkoholtartalom 10,5 %.

A térfogatszázalékban kifejezett összes alkoholtartalom az alkoholtartalom-növelést követően 13 %.

Az erjeszthetőcukor-tartalom legfeljebb 4 g/l.

Általános analitikai jellemzők

Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalékban)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalékban)
Minimális összes savtartalom	milliekvivalens/l-ben
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/l-ben)	13,27
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (mg/l-ben)

Az analitikai jellemzők tekintetében itt fel nem tüntetett paramétereket illetően a hatályos szabályozás által megállapított értékek érvényesek.

5.   Szőlőtermesztési és borkészítési eljárások

a)    Alapvető borászati eljárások

Tőkesűrűség és -távolság

Művelési gyakorlat

A szőlőültetvényeken a minimális ültetési sűrűség hektáronként 5 000 tőke. A sorok közötti távolság legfeljebb 2 méter lehet, míg az ugyanazon soron belül található szőlőtőkék közötti távolságnak legalább 0,8 méternek kell lennie.

Szőlőmetszési szabályok

Művelési gyakorlat

A metszést legkésőbb az első levelek kifejlődésének szakaszában (a Lorenz-féle felosztás szerinti 9. szakasz) kell elvégezni. A szőlőtőkék metszése a következő technikák alkalmazásával történik, tőkénként legfeljebb 12 rügyet hagyva meg:

—	egy-két szemre történő visszametszés (avagy rövidcsapos metszés) vagy szálvesszős (avagy hosszúcsapos) metszés,

—	rövidcsapos metszés kétkarú kordon alkalmazásával vagy négyvesszős legyezőművelés.

Öntözés

Művelési gyakorlat

A szőlőnövény vegetációs időszakában az öntözés csak tartós szárazság esetén engedélyezett, amennyiben az gátolja a növény rendes fiziológiai fejlődését és a szőlő megfelelő érését.

Alkoholtartalom-növelés

Különleges borászati eljárás

A kivonáson alapuló alkoholtartalom-növelési technikák (techniques soustractives d’enrichissement, TSE) alkalmazása 15 %-os koncentrációs mértékig engedélyezett a vörösborok esetében.

A vörösborok térfogatszázalékban kifejezett összes alkoholtartalma az alkoholtartalom-növelést követően nem haladja meg a 13,5 %-ot.

A fehérborok térfogatszázalékban kifejezett összes alkoholtartalma az alkoholtartalom-növelést követően nem haladja meg a 13 %-ot.

b)    Maximális hozamok

Vörösbor:

hektáronként 65 hektoliter.

Fehérbor:

hektáronként 68 hektoliter.

6.   Körülhatárolt terület

A szüret, a borok erjesztése, készítése és érlelése Gironde megye következő településeinek területén zajlik: Arbanats, Ayguemorte-les-Graves, Beautiran, Bègles, La Brède, Budos, Cabanac-Villagrains, Cadaujac, Canéjan, Castres-Gironde, Cérons, Cestas, Eysines, Gradignan, Guillos, Le Haillan, Illats, Isle-Saint-Georges, Landiras, Langon, Léogeats, Léognan, Martillac, Mazères, Mérignac, Pessac, Podensac, Portets, Pujols-sur-Ciron, Roaillan, Saint-Médard-d’Eyrans, Saint-Michel-de-Rieufret, Saint-Morillon, Saint-Pardon-de-Conques, Saint-Pierre-de-Mons, Saint-Selve, Saucats, Talence, Toulenne, Villenave-d’Ornon, Virelade, valamint Coimères település területének egy részén, amely a kataszteri lapok aktualizált számítógépes adatbázisában (Plan Minute de Conservation) 2010. november 5-én hitelesített 1. kataszteri lap (1934-es felülvizsgált térkép) A. szakaszában szereplő „Herrères” elnevezésű területnek felel meg.

7.   Fő szőlőfajták

Cabernet-Sauvignon N

Cabernet franc N

Cot N

Carménère N

Muscadelle B

Merlot N

Sémillon B

Sauvignon gris G

Sauvignon B

Petit Verdot N

8.   A kapcsolat(ok) leírása

A „Graves” oltalom alatt álló eredetmegjelölés földrajzi területe egy, a Garonne bal partján, Bordeaux északi részétől Langon délkeleti területéig húzódó, megközelítőleg tíz kilométer széles sávot képez.

Ahogy arra az eredetmegjelölés neve is utal, a „Graves” területét murvából, kavicsból, finomabb vagy durvább szemű sóderből, valamint iszappal és agyaggal keveredő homokból álló talajok borítják, amelyek helyenként mészkő, de többnyire tisztán homok vagy homokkő (vasrészecskéket tartalmazó, összetapadt homok), illetve agyag alkotta altalajon fekszenek. A földrajzi terület Gironde megye 42 településére terjed ki.

A talajok hosszú és összetett földtani fejlődés eredményeként jöttek létre, amely szorosan kapcsolódik a Garonne kialakulásához, medrének változásaihoz és a negyedidőszak egymást követő glaciális szakaszaihoz. E szakaszok során a Pireneusok gleccserei völgyeket vájtak a hegyekbe és létrehozták azokat a kőhalmokat, amelyeket később a folyók egészen Bordeaux vidékéig sodortak. Ezekből az egymás után érkező hordalékokból mára már csak különféle méretű és típusú kavicsdombok maradtak fenn.

Az ezeken időközben kialakult talajok közös tulajdonsága a nagy vízáteresztő képesség, amely e talajok sóderben és kavicsban való gazdagságának tudható be. Noha a „Graves” minőségi jegyei nem kizárólag e talajokra vezethetők vissza, ezek a szóban forgó eredetmegjelöléssel ellátott borok kiválósága szempontjából központi szerepet játszanak, sőt megtestesítik azt. A vizek megfelelő elfolyását elősegítő lejtők biztosítják a felszín tökéletes lecsapolását. A vízelvezetéshez hozzájárul a Garonne-ba torkolló kisebb vízfolyások alkotta jelentős vízhálózat is. E talajok esetében a szőlőnövények vízellátása igen nagy mértékben szabályozott.

A szőlőültetvények különleges és kedvező éghajlat előnyeit élvezik, mivel nyugaton a fontos hőmérsékletszabályozó szerepet betöltő fenyőerdők az időjárási viszontagságoktól, a Garonne közelségének köszönhetően érzékelhető légjárás és természetes szellőzés pedig a nagy hőségtől és a túlzott párásságtól óvja meg őket, míg az óceáni hatások enyhítik a tavaszi fagyokat. E vidék szőlőültetvényei a folyó és a fenyőerdők között, enyhe lejtésű dombokon helyezkednek el, ahol a világos színű, sima felszínű kavicsokról visszaverődik a napfény a szőlőkre.

Graves régiója kiváló bordeaux-i fehér- és vörösborok hazája, és emellett számos, ma is használatban lévő eljárás bölcsője. Az óceáni éghajlaton termesztett szőlőfajták a XVII-XVIII. századtól szükségessé tették a szőlőkarók alkalmazását, majd a kordonos művelés elterjedését és a szigorú szabályok szerint végzett metszést; mindezek biztosítják a termés megfelelő eloszlását, valamint a fotoszintézishez és ezáltal az optimális érettség eléréséhez szükséges levélfelületet.

A már a „Graves” ellenőrzött eredetmegjelölést meghatározó 1937. március 4-i rendeletben is leírt hagyományokat tiszteletben tartva a szőlőtermés tekintetében parcellákra osztott körülhatárolt terület azon parcellái, amelyeken a vízelvezetés természetes úton történik, vagy vízelvezetési minőségük, vagy dombon, illetve lejtőn való elhelyezkedésük alapján kerülnek osztályozásra. Nem képezik az eredetmegjelölés területének részét az olyan földrajzi vagy topográfiai helyzetű területek, amelyek amiatt, hogy távol vannak a Garonne-tól, vagy mert az erdőbe ékelődnek (ahol megrekedhetnek a hideg légtömegek) ki vannak téve a tavaszi fagyoknak.

A pontosan körülhatárolt parcellák lehetővé teszik azoknak a helyi szőlőfajtáknak az optimális érvényesülését, amelyeket az idők folyamán tartósságuknak és érési képességüknek köszönhetően választottak ki, figyelemmel annak szükségességére, hogy az érintett termékeknek a nagy távolságokra történő szállítást is ki kellett bírniuk.

Az eredetmegjelöléshez tartozó terület kavicsos, meleg és kevéssé termékeny talajai egyfelől természetes korlátokat szabnak a vörösborok termelésének, másfelől ugyanakkor lehetővé teszik a cabernet sauvignon N és a merlot szőlőfajták optimális érését, amelyet a Garonne folyó közelsége által biztosított hőszabályozás is elősegít. Az ilyen körülmények között készült, jól strukturált borok a fogyasztók számára történő értékesítés előtt a megfelelő érettség eléréséhez és a legjobb íz- és illataromák kifejezésre jutásához szükséges érlelésen mennek keresztül.

A homokosabb vagy agyagos mátrix alapú talajok inkább az eredetmegjelölés hatálya alá tartozó fehérborok termelésének kedveznek, amelyek elsősorban a sauvignon B és a sémillon B szőlőfajtákból készülnek, és e szőlőfajtáknak köszönhetik frissességüket, zamatosságukat, valamint virágos és gyümölcsös jegyeiket.

Annak érdekében, hogy kielégítő hozamot lehessen biztosítani, méghozzá az egyes tőkék túlterhelésének elkerülésével – ami egyben a gyümölcsök érését és optimális koncentrációját is biztosítja –, a minimális ültetési sűrűség meglehetősen nagy.

A „Graves” ellenőrzött eredetmegjelölés nemzetközi ismertségét két tényező együttese alapozta meg: egyfelől a bordeaux-i kikötőhöz való közelség, ugyanis a múltban egy jelentős kereskedőcég e kikötőben telepedett le a szóban forgó borok világszerte történő forgalmazása céljából; másfelől az eredetmegjelöléshez tartozó terület egyedi földrajzi-talajtani helyzete.

9.   További alapvető feltételek

A földrajzi terület közvetlen szomszédságában lévő terület

Jogi keret

Nemzeti jogszabályok

A további feltétel típusa

A körülhatárolt földrajzi területen való előállítás tekintetében biztosított eltérés

A feltétel leírása

A borok erjesztése, készítése és érlelése tekintetében biztosított eltérés kapcsán meghatározott, közvetlenül szomszédos terület Gironde megye következő településeinek területét foglalja magában: Barsac, Béguey, Bieujac, Bommes, Cadillac, Castets-en-Dorthe, Fargues, Langoiran, Loupiac, Le Pian-sur-Garonne, Preignac, Rions, Saint-Loubert, Saint-Maixant, Saint-Pierre-d’Aurillac, Sainte-Croix-du-Mont és Sauternes.

Nagyobb földrajzi egység

Jogi keret

Nemzeti jogszabályok

A további feltétel típusa

A címkézésre vonatkozó kiegészítő rendelkezések

A feltétel leírása

Az ellenőrzött eredetmegjelöléssel ellátott borok címkéjén a „Vin de Graves” jelöléssel megadható a nagyobb földrajzi egység. Az említett nagyobb földrajzi egység nevének feltüntetésére használt karakterek mérete sem magasságban, sem szélességben nem haladhatja meg az ellenőrzött eredetmegjelölés nevét alkotó karakterek méretének kétharmadát.

10.   A termékleíráshoz vezető link

https://info.agriculture.gouv.fr/gedei/site/bo-agri/document_administratif-d60d4526-0d0e-4eec-811f-73176ca92985