23.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 367/22

(1)

A Tanács a 248/2011/EU végrehajtási rendelettel (3) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból származó egyes, jelenleg a 7019 11 00, ex 7019 12 00 és 7019 31 00 KN-kód alá tartozó egyes, folytonos üvegszálból készült termékek behozatalára.

(2)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2013. december 12-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés (a továbbiakban: a szubvencióellenes eljárás megindításáról szóló értesítés) útján szubvencióellenes eljárás megindítását jelentette be a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: KNK vagy az érintett ország) származó egyes, folytonos üvegszálból készült termékek Európai Unióba történő behozatalára vonatkozóan (4).

(3)

A vizsgálatot a Bizottság azt követően indította meg, hogy 2013. október 28-án a European Glass Fibre Producers Association (Európai Üvegszálgyártók Szövetsége, APFE) (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be az Unió egyes, folytonos üvegszálból készült termékekre vonatkozó teljes termelésének több mint 25 %-át képviselő gyártók nevében. A panasz meggyőző bizonyítékot tartalmazott az egyes, folytonos üvegszálból készült termékek támogatására és az ezáltal okozott jelentős kárra vonatkozóan, amelyet a Bizottság elegendőnek talált a vizsgálat megindításához.

(4)

A vizsgálat megindítását megelőzően a Bizottság az 597/2009/EK rendelet (a továbbiakban: szubvencióellenes alaprendelet) 10. cikkének (7) bekezdésével összhangban értesítette a Kínai Népköztársaság kormányát, hogy dokumentumokkal megfelelően alátámasztott panasz érkezett hozzá, amely szerint a KNK-ból származó egyes, folytonos üvegszálból készült termékek támogatott behozatala jelentős kárt okoz az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság konzultációra hívta a kínai kormányt annak érdekében, hogy a panasz tartalmát illetően tisztázzák a helyzetet, és kölcsönösen elfogadható megoldást találjanak.

(5)

A kínai kormány elfogadta a felkérést, és ezt követően 2013. december 5-én megtartották a konzultációkat. A konzultációk során nem sikerült kölcsönösen elfogadható megoldást találni. Ugyanakkor a Bizottság megfelelően figyelembe vette a kínai kormánynak a panaszban szereplő támogatási programokkal kapcsolatos észrevételeit. A konzultációkat követően 2013. december 9-én a kínai kormánytól írásbeli beadvány érkezett.

(6)

A Bizottság további konzultációkat ajánlott fel a kínai kormánynak a vizsgálat folyamán feltárt további támogatási programok tekintetében. A kínai kormány azonban nem fogadta el a felkérést, mivel azt állították, hogy nem kaptak elegendő információt e támogatási programokat illetően.

(7)

A Bizottsághoz az 1225/2009/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: a dömpingellenes alaprendelet) 11. cikkének (3) bekezdése szerinti, a hatályos dömpingellenes intézkedéseknek a kár vizsgálatára korlátozódó részleges időközi felülvizsgálata iránti kérelem (5) érkezett. A kérelmet 2013. október 28-án az APFE is benyújtotta olyan uniós gyártók nevében, amelyek termelése az egyes, folytonos üvegszálból készült termékek teljes uniós gyártásának több mint 25 %-át teszi ki.

(8)

Minthogy megállapítást nyert, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a részleges időközi felülvizsgálat megindításához, a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában2013. december 18-án közzétett értesítéssel (6) (a továbbiakban: a részleges időközi felülvizsgálat megindításáról szóló értesítés) bejelentette, hogy a dömpingellenes alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján részleges időközi felülvizsgálatot indít.

(9)

Egy exportáló gyártó állította, hogy a 248/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet által bevezetett meglévő intézkedések az esetében nem érvényesek, ezért a rendelet által bevezetett meglévő intézkedésekre vonatkozó jelenlegi vizsgálatot meg kell szüntetni. Azzal érvelt, hogy a meglévő intézkedések sértik a WTO dömpingellenes megállapodását, mivel az exportáló gyártótól megtagadták a dömpingellenes alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése szerinti egyéni elbánást, amely már létezett ennek a rendeletnek az elfogadása idején. Állításának alátámasztására a WTO Fellebbezési Testületének 2011. július 28-i DS 397. számú ügyben elfogadott jelentésére (7) hivatkozik.

(10)

A WTO Fellebbezési Testületének 2011. július 28-i DS 397. számú ügyben elfogadott jelentését követően a dömpingellenes alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdését módosították (8). A módosítás a 2012. szeptember 6-i hatálybalépését követően megkezdett valamennyi vizsgálatra vonatkozik. Azokra az exportáló gyártókra tekintettel, akikre azok az intézkedések vonatkoznak, amelyek a Bizottság 2012. március 23-án közzétett értesítése (9) előtt már érvényben voltak, felhívja a nem piacgazdasággal rendelkező országokból származó bármely exportáló gyártót, hogy kérelmezzék a felülvizsgálatot, ha megítélésük szerint a rájuk vonatkozó intézkedéseket felül kell vizsgálni a Fellebbezési Testület fent említett jelentésének fényében. A 248/2011/EU végrehajtási rendeletet külön megemlítették ebben az értesítésben. A Bizottsághoz nem érkezett ilyen kérelem a szóban forgó exportáló gyártótól, és az exportáló gyártó nem nyújtott be időközi felülvizsgálat iránti kérelmet az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban.

(11)

A meglévő intézkedések érvényessége ezért nem forog kockán, és a Bizottság elutasítja ezt az állítást.

(12)

A támogatás és a kár vizsgálata a 2012. október 1-je és 2013. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából fontos tendenciák vizsgálata a 2010. január 1-je és a vizsgálati időszak vége közötti időszakot foglalta magában (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(13)

Mind a szubvencióellenes felülvizsgálat, mind a dömpingellenes részleges időközi felülvizsgálat keretében végzett kárelemzések az uniós gazdasági ágazat ugyanazon meghatározására, az ágazatot képviselő ugyanazon uniós gyártókra és ugyanazon vizsgálati időszakra épülnek, és eltérő megállapítás hiányában ugyanazon következtetésekhez vezettek. Ez megfelelőnek tűnt a kárelemzés racionalizálása és a mindkét vizsgálat tekintetében egybehangzó megállapítások elérése szempontjából. Ezért a kárral kapcsolatban bármelyik vizsgálat során tett észrevételeket mindkét vizsgálatban figyelembe vették.

(14)

Az eljárás megindításáról szóló mindkét értesítésben a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy a mindkét vizsgálatban való részvételüket biztosítandó vegyék fel vele a kapcsolatot. Ezenfelül a Bizottság a vizsgálat megindításáról külön tájékoztatta a panaszost, más ismert uniós gyártókat, a KNK ismert exportáló gyártóit és hatóságait, az ismert importőröket, szállítókat és felhasználókat, kereskedőket, valamint a tudvalevőleg érintett szövetségeket, és felkérte ezeket, hogy vegyenek részt a vizsgálatban.

(15)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak, hogy a vizsgálat megindításával kapcsolatban észrevételeket nyújtsanak be, illetve kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselője előtti meghallgatásukat.

(16)

Az eljárás megindításáról szóló mindkét értesítésben a Bizottság jelezte, hogy a dömpingellenes alaprendelet 17. cikkének és a szubvencióellenes alaprendelet 27. cikkének megfelelően a vizsgálatba bevont kínai exportáló gyártók, valamint a független importőrök és az uniós gyártók számát minták kiválasztásával ésszerű mértékűre korlátozhatja.

(17)

Az eljárás megindításáról szóló mindkét értesítésben a Bizottság kijelentette, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a vizsgálati időszak alatti uniós gyártás és a hasonló termék uniós piacán realizált értékesítési volumen alapján választotta ki a mintát a megfelelő földrajzi eloszlás biztosítása mellett. E minta Belgiumban, Franciaországban és Szlovákiában letelepedett három uniós gyártó (10) üzeméből állt, amelyek a teljes uniós termelés 52 %-át és az uniós piacon történő összes értékesítés 49 %-át képviselik. Ezért a mintát az uniós gazdasági ágazat szempontjából kellően reprezentatívnak ítélték. A Bizottság felkért minden érintett felet, hogy az ideiglenes mintával kapcsolatban tegyék meg észrevételeiket.

(18)

A vizsgálat során a kínai kormány azt állította, hogy az uniós gyártókra vonatkozóan az eredeti dömpingellenes vizsgálatban minden indoklás nélkül más mintavételi módszert alkalmaztak, mint a jelenlegi vizsgálatban. A kínai kormány kijelentette, hogy i. a Bizottság már a vizsgálatok megindítását megelőzően kiválasztott egy mintát, ezért a Bizottság már a vizsgálatok megindítása előtt úgy határozott, hogy szükség van mintavételre, ii. az eredeti dömpingellenes vizsgálatban valamennyi félnek, amely szerepelni kívánt a mintában, információt kellett szolgáltatnia a Bizottság számára a vizsgálat megindítását követő 15 napon belül, míg a jelen esetben, a mintába már felvett gyártók nem kötelesek ezt megtenni, iii. azok a felek, amelyek szerepelni kívántak a mintában, az eljárás megindításáról szóló két értesítésben nem kaptak információt arra vonatkozóan, hogy milyen adatokat kell megadniuk ahhoz, hogy szerepeljenek a mintavételben, és nem kaptak tájékoztatást a mintába felvett gyártók által képviselt termelésre és értékesítési volumenre vonatkozóan sem, iv. és hogy az alkalmazott kiválasztási kritérium, amely szerint „ez a minta jelenti a gyártók legnagyobb reprezentatív mennyiségét, amely a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható” nem szerepelt a dömpingellenes alaprendelet 17. cikkében, és az ezen az alapon kiválasztott minta nem volt következetes ezzel a rendelkezéssel.

(19)

Az eljárás megindításáról szóló mindkét értesítésben a Bizottság kifejtette, hogy tekintettel az uniós gyártók nagy számára, és annak érdekében, hogy határidőn belül befejezzék a vizsgálatokat, mintavételhez folyamodott és egyidejűleg ideiglenes mintára tett javaslatot. Az előző vizsgálat során ugyanezt a módszert, azaz a mintavételt alkalmazták. Az ideiglenes mintavétel alkalmazása nem változtatta meg a módszert, hanem csupán nagyobb hatékonyságot tett lehetővé, mivel időt lehetett nyerni, a védelemhez való jog maradéktalan tiszteletben tartása mellett. A Bizottság valójában lehetőséget adott más olyan uniós gyártók számára, akik a mintába való felvételüket indokoltnak vélik, hogy ezáltal kapcsolatba léphessenek a Bizottsággal vagy bármely más érdekelt féllel, és bármely releváns információt benyújthassanak a mintával kapcsolatosan. A végleges mintának figyelembe kell vennie valamennyi beérkezett észrevételt, amennyiben van ilyen. Mivel nem érkezett be észrevétel a javasolt mintával kapcsolatban, az ideiglenes mintát megerősítették. A második állítással kapcsolatban a mintába ideiglenesen felvett gyártók kitöltötték a formanyomtatványt, amely tartalmazta az ahhoz szükséges információkat, hogy a Bizottság kiválaszthassa az ideiglenes mintát. A formanyomtatvány és a válaszok a vizsgálat céljából rendelkezésre álltak a nem bizalmas jellegű aktában. A harmadik állítással kapcsolatban a felek, akik úgy vélték, hogy indokolt a mintába való felvételük, felkérést kaptak, hogy lépjenek kapcsolatba a Bizottsággal az eljárás megindításáról szóló két értesítés közzétételét követő 15 napon belül, és lehetőséget kaptak, hogy betekintsenek a nem bizalmas jellegű aktába, ahol a formanyomtatványok találhatóak. Ezek a formanyomtatványok adatokat tartalmaztak a termelésre és az értékesítési volumenre vonatkozóan. Nem megalapozott a negyedik állítás sem, mivel a dömpingellenes alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdése egyértelműen hivatkozik a legnagyobb reprezentatív mennyiségre, amely a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható.

(20)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány megismételte azon állítását, miszerint az uniós gyártók mintájának a két vizsgálat megindítását megelőző kiválasztása a véleménye szerint nem volt következetes, és az alábbiakat hangsúlyozta: i. a Bizottság azon indoklása, miszerint a vizsgálat határidejét betartotta, fenntarthatatlan, mivel a dömpingellenes alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 27. cikkének (2) bekezdése egyaránt egyértelműen előírja, hogy a mintavételt a két eljárás megindítását követően és a két eljárás megindítását követő három héten belül benyújtott észrevételek alapján kell elvégezni; ii. az ideiglenes mintának diszkriminatív vagy nem objektív és demotiváló tényezőként kell működnie más uniós gyártók mintába való felvételre való jelentkezése tekintetében, valamint iii. a Bizottság nem biztosította más uniós gyártók számára a három hetes jelentkezési határidőt.

(21)

A dömpingellenes alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 27. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy az „az érintett felek véleményének kikérésével és beleegyezésével kiválasztott minták előnyt élveznek, feltéve, hogy ilyen felek jelentkeznek és a vizsgálat megindításától számított három héten belül elegendő információt bocsátanak rendelkezésre a reprezentatív minta kiválasztásához”. Az első állítást illetően a dömpingellenes alaprendelet és a szubvencióellenes alaprendelet nem akadályozza meg a Bizottságot abban, hogy az eljárás megindításakor ideiglenes mintát javasoljon, amellyel kapcsolatban felkérik a feleket arra, hogy tegyék meg észrevételeiket. Ráadásul, mivel az uniós gyártók (vagy legalábbis egy nagy részük) támogatja a panaszt és figyelembe veszi a formanyomtatványokban kapott információkat, a Bizottság rendelkezett a szükséges információkkal az uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan, hogy a kezdeti szakaszban ideiglenes mintát válasszon ki. Ezen információk ismerete miatt különbözik az uniós gyártók mintavételi gyakorlata az exportáló gyártók esetében alkalmazott gyakorlattól. A második és a harmadik állításra vonatkozóan az eljárás megindításról szóló értesítés megállapította, hogy azoknak az uniós gyártóknak, akik úgy vélik, hogy indokolt a mintába való felvételük, 15 napon belül kell kapcsolatba lépniük a Bizottsággal. A Bizottság nem látja, hogy ez miként sérti az alaprendeletet vagy tekinthető diszkriminatívnak, nem objektívnak, sőt demotiválónak.

(22)

A kínai kormány azt állította, hogy a minta nem reprezentatív, mivel jelentős saját felhasználásra irányuló termeléssel rendelkező vállalat nem szerepel a mintában, és ezért a hazai ágazat egy részét egyszerűen nem értékelték.

(23)

Ezt az állítást elutasították, mivel a mintába felvett uniós gyártók esetében valóban volt saját felhasználás. A kínai kormány továbbá nem jelezte, hogy melyik uniós gyártót kellett volna felvenni a mintába, és melyiket kellett volna kizárni.

(24)

Egy exportáló gyártó azt állította, hogy az uniós gyártók mintája nem volt reprezentatív, mivel a mintába felvett uniós gyártók közül egyik sem gyártott/értékesített vágott szálat és szövedéket.

(25)

A mintavételben szereplő három uniós gyártó csakugyan nem gyártott vágott szálat és szövedéket, viszont rostos üvegszálat, valamint egyéb fő terméktípusokat gyártottak. A mintavételben szereplő jogi személyek ezért reprezentatívnak minősültek, azért is, mert a teljes uniós gyártás mintegy 52 %-át, az Unió piacán belüli összértékesítésének 49 %-át képviselte, jó földrajzi eloszlással. Az a tény, hogy a terméktípusok széles választékából egyet nem gyártottak a mintában szereplő uniós gyártók, nem változtat ezen a következtetésen.

(26)

A mintavétel szükségességének eldöntéséhez, szükséges esetben pedig a minta kiválasztásához a Bizottság arra kérte a független gyártókat, hogy közöljék az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat.

(27)

Mivel csak két független importőr töltötte ki a mintavételi formanyomtatványt, ezért nem volt szükség mintavételre.

(28)

A mintavétel szükségességének eldöntéséhez, szükséges esetben pedig a minta kiválasztásához a Bizottság arra kérte az összes kínai exportáló gyártót, hogy közöljék az eljárás megindításáról szóló értesítésekben meghatározott információkat. Ezenkívül a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaság Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy nevezze meg és/vagy lépjen kapcsolatba az esetleges további exportáló gyártókkal, amelyek adott esetben részt kívánnak venni a vizsgálatban.

(29)

Az érintett ország nyolc exportáló gyártója bocsátotta rendelkezésre a kért információkat, és járult hozzá ahhoz, hogy felvegyék a mintába. A szubvencióellenes alaprendelet 27. cikkének (1) bekezdésével és a dömpingellenes alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság kiválasztotta a három exportáló gyártóból álló mintát, amely a rendelkezésre álló időn belül megfelelően megvizsgálható legnagyobb reprezentatív mennyiségű exporton alapult. A szubvencióellenes alaprendelet 27. cikkének (2) bekezdésével és a dömpingellenes alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban felkérték valamennyi ismert érintett exportáló gyártót és az érintett ország hatóságait, hogy tegyék meg észrevételeiket az ideiglenesen kiválasztott mintával kapcsolatban, de azok nem tettek észrevételt. A Bizottság ezért a javasolt minta megtartása mellett döntött, és minden érdekelt felet megfelelően tájékoztatott a véglegesen kiválasztott mintáról.

(30)

Az exportáló gyártók, illetve exportáló gyártók csoportjait tömörítő minta a következő:

(31)

A minta a vizsgálati időszak alatt a KNK-ból az Unióba irányuló összes exportértékesítés 78 %-ára terjedt ki a mintavételi formanyomtatványokra adott válaszok alapján.

(32)

A Bizottság kérdőíveket küldött a kínai kormánynak, valamint a kérdőívre igényt tartó kínai exportáló gyártók mindegyikének, csakúgy, mint azoknak a mintába felvett uniós gyártóknak, felhasználóknak és kereskedelmi szövetségeknek, amelyek az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül jelentkeztek.

(33)

Kitöltött kérdőívet az alábbi felek nyújtottak be: a kínai kormány, a mintába felvett három kínai exportáló gyártó, a mintába felvett három uniós gyártó, 14 felhasználó és két független importőr. Az egyik felhasználótól érkezett válaszok azonban nem voltak kielégítőek, és nem tették lehetővé a Bizottság számára, hogy érdemi elemzést végezzen ezekről az adatokról, annak ellenére, hogy számos emlékeztető kiküldésére került sor.

(34)

Ráadásul az üvegipart képviselő Glass Alliance Europe a tagjai nevében azt kérte, hogy ismerjék el érdekelt félként, és állásfoglalást nyújtott be.

(35)

A következő felhasználói szövetségektől szintén érkeztek írásbeli beadványok: a Danish Wind Industry Association, a Danish Plastics Federation és a Groupement de la Plasturgie Industrielle et des Composites (GPIC), valamint a Siemens Wind Power AG.

(36)

Ezenfelül a Kínai Könnyűipari és Kézműves Termékek Kamarája (Chinese Chamber of Commerce for Import and Export of Light Industrial Products and Arts-crafts, CCCLA) is nyújtott be észrevételeket.

(37)

A Bizottság beszerzett és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a támogatás, a károkozás és az uniós érdek megállapításához szükségesnek ítélt. A dömpingellenes alaprendelet 16. cikke és a szubvencióellenes alaprendelet 26. cikke alapján ellenőrző látogatásra került sor a kínai kormánynál és az alábbi vállalatok telephelyein:

(38)

A kínai kormány azt állította, hogy az érdekelt felek általi betekintésre szánt nyilvános iratokhoz történő hozzáféréssel kapcsolatban sérült a védekezéshez való joga, mivel a nem bizalmas jellegű iratokból információk hiányoztak „megfelelő indok” megjelölése vagy kellően részletes összefoglalók biztosítása, illetve kivételes esetben a nem bizalmas jellegű összefoglaló benyújtása elmulasztásának indokolása nélkül.

(39)

A Bizottság úgy vélte, hogy az érdekelt felek általi betekintésre szánt nyilvános iratok elegendő információt tartalmaztak ahhoz, hogy az érdekelt felek megvizsgálhassák a Bizottság által az elemzésében használt adatokat, és a kérelmet megalapozatlannak találták. A kormányt tájékoztatták azokról az okokról, amelyek miatt a Bizottság az állításokat megalapozatlannak tekintette.

(40)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány, valamint egy exportáló gyártó megismételte, hogy az információ bizalmas kezelésére vonatkozó rendelkezést túl széles értelemben alkalmazták, és kérte az uniós gyártók által értékesített terméktípusok, valamint a teljes mennyiség nyilvánosságra hozatalát termékkód szerint.

(41)

A Bizottság úgy véli, hogy a védelemhez való jog nem sérült, mivel valamennyi exportáló gyártó számára biztosították az egyedi nyilvánosságra hozatalt a mintába felvett uniós gyártók által gyártott termékek kódjáról, amelyek esetében verseny állt fenn a KNK-val. Az állítást ezért elutasították.

(42)

A két vizsgálat által érintett termék azonos a 248/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletben meghatározott és az eljárás megindításáról szóló két értesítésben leírt termékkel, nevezetesen a következővel: a Kínai Népköztársaságból származó legfeljebb 50 mm hosszúságú, vágott üvegszál; üvegszál előfonat, kivéve az impregnált és bevonattal ellátott üvegszál előfonatokat, amelyeknek az (ISO 1887 szabvány szerint meghatározott) izzítási vesztesége meghaladja a 3 %-ot; és üvegszálból készült szövedék, az üveggyapotból készült szövedék kivételével (érintett termék vagy üvegszálból készült termékek), amelyek jelenleg a 7019 11 00, az ex 7019 12 00, és az ex 7019 31 00 (az utóbbi kódja 2014. január 1-jén7019 31 10-ra változott) KN-kód alá tartoznak.

(43)

Az érintett termék a kompozit anyagokat előállító ágazatban a hőre lágyuló és hőkezelt gyanták megerősítésére leggyakrabban használt nyersanyag. A létrejövő kompozit anyagokat (üvegszállal megerősített műanyagok) számos más iparágban alkalmazzák: gépjárműipar, elektromos/elektronikai ipar, szélerőműlapátok, építés/építőipar, tartályok/csövek, fogyasztási cikkek, légtér/katonai felhasználás stb.

(44)

Ezen eljárás az üvegszálból készült termékek három alaptípusára – azaz a vágott szálakra (11), előfonatokra (12) és szövedékekre (13) (az üveggyapotból készült szövedék kivételével) – terjed ki. A vizsgálat kimutatta, hogy az érintett termék különböző típusainak megjelenésében mutatkozó különbségek és a végfelhasználásukban mutatkozó esetleges különbségek ellenére az érintett termék valamennyi különböző típusa ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik.

(45)

Az eljárás megindításáról szóló két értesítés közzétételét követően a CCCLA azt az észrevételt tette, miszerint az eljárás megindításáról szóló két értesítés a 7019 31 10 KN-kódra hivatkozott, miközben a panaszos a 7019 31 00 KN-kódra hivatkozott, valamint azt, hogy az utóbbi kód már nem létezik. Azt állította, hogy az előzőleg a 7019 31 00 KN-kódba sorolt termékek jelenleg két különböző KN-kód alá tartoznak: a 7019 31 10 (üvegrost szövedék elemi szálakból) és a 7019 31 90 (egyéb üvegrost szövedék). Mivel a jelenlegi vizsgálat az egyes, folytonos üvegszálból készült termékekre terjed ki, a CCCLA úgy véli, hogy a 7019 31 90 KN-kód alá besorolt termékeket, nevezetesen „a szálak nélküli üvegrost szövedéket” ki kell zárni az érintett termékkörből.

(46)

Ez az állítás irreveláns, mivel az ilyen termék nem tartozik elsődlegesen az érintett termékek közé.

(47)

A panaszos az ex 7019 31 00 KN-kódra hivatkozott, és egyértelműen azt állította, hogy az üveggyapot szövedékek (egyéb szövedékek vagy szálak nélküli üvegrost szövedékek) ki vannak zárva. Ezért került sor az „ex” feltüntetésére a KN-kód előtt.

(48)

Az eljárás megindításáról szóló két értesítést 2013 decemberében tették közzé, miszerint a szóban forgó termék „jelenleg a […] 7019 31 10 KN-kód alá tartozó”. Mivel 2012. január 1-jétől a korábban a 7019 31 00 KN-kód alá tartozó termékeket a 7019 31 10 és 7019 31 90 KN-kód alá osztották fel, az eljárás megindításáról szóló értesítés nem tartalmazza a „szálak nélküli üvegrost szövedéket”, amint azt a „jelenleg a […] 7019 31 10 KN-kód alá tartozó” hivatkozás állította.

(49)

A jelenlegi rendelet azonban kimondja, hogy „jelenleg a […] 7019 31 00 KN-kód alá tartozó”, tekintettel arra, hogy 2014. január 1-jétől a 7019 31 10 és 7019 31 90 KN-kódokat újból egyesítették, mivel a 7019 31 90 KN-kód a gyakorlatban üres maradt (az egyéb üvegrost szövedékeket, nevezetesen az üveggyapot szövedékeket inkább a 7019 39 00 KN-kód alá sorolták be).

(50)

A 7019 31 90 KN-kód kizárására irányuló kérés ezért irreveláns.

(51)

Az egyik felhasználó a texturált előfonatok kizárását (14) kérte a termékkörből arra hivatkozva, hogy az üvegszálból készült termékek uniós gyártói nem gyártják e termékeket.

(52)

Három uniós gyártót azonban a texturált előfonatok olyan gyártóiként azonosítottak, amelyeknek elegendő kapacitásuk van a piaci igények kielégítésére. A vizsgálatok kimutatták, hogy a végfelhasználásban mutatkozó esetleges különbségek ellenére az érintett termék valamennyi különböző típusa ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik, és alapvetően ugyanarra a célra használatos. A texturált előfonatoknak a termékkörből való kizárására irányuló kérelmet ezért elutasítják.

(53)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy a texturált előfonatokat ki kellene zárni, mivel i. csak egy uniós gyártó szállított texturált előfonatokat a piacra korlátozott mennyiségekben, és ezért e termék behozatala nem okozna kárt az uniós gazdasági ágazatnak; ii. az a tény, hogy a texturált előfonatok különböznek a közvetlen előfonatoktól, mivel ez utóbbi pultrudált kompozit profiljának jobb a keresztirányú szilárdsága és különbözik a gyártási folyamata is; valamint iii. azzal ellentétben, ami az eredeti dömpingellenes vizsgálat során történt a cérnákkal kapcsolatosan, a Bizottság úgy véli, hogy a korlátozott helyettesíthetőség nem jelentős tényező a texturált előfonatok kizárásának engedélyezéséhez.

(54)

Az első állítással kapcsolatosan, a Bizottság megismétli, hogy az Unióban számos gyártó rendelkezik kapacitással a texturált előfonatokkal kapcsolatos piaci igények kielégítéséhez, közülük azonban csak egy értékesít ebből a terméktípusból. A kínai kormány azon érve, miszerint jelenleg csak egy uniós gyártó értékesíti a terméket, inkább a károkozás jelének tekinthető, mivel azt jelenti, hogy a felhasználók más, az Unión kívüli, különösen a KNK-ból származó szállítókra álltak át.

(55)

A második állítással kapcsolatosan, a texturált előfonat gyártási folyamata azonos a „normál” előfonatéval, azzal a különbséggel, hogy van egy további lépés – a levegőfújás az előfonat belsejébe –, amelyhez csupán egy viszonylag nem drága kiegészítő felszerelés szükséges, és nem változtatja meg a termék lényeges műszaki és fizikai jellemzőit. A texturált előfonat csupán kissé sűrűbbnek tűnik, mint a „normál”előfonat.

(56)

A harmadik állítással kapcsolatban a Bizottság ugyanazt a megközelítést követte, mint az előző vizsgálatban, amelyben a texturált előfonatok az érintett termék részét képezték, és a kizárásukra irányuló kérelmet elutasították. Nem tudtak olyan érdemi érvet előadni, ami ettől eltérő következtetésre vezetne.

(57)

A texturált előfonatoknak a termékkörből való kizárására irányuló kérelmet ezért elutasítják.

(58)

A kínai kormány kérelmezte, hogy azokat a termékeket, amelyekkel kapcsolatban az uniós gazdasági ágazat nem szembesül a kínai behozatal által támasztott versennyel (amint az a szubvencióellenes panasz betekinthető változatában áll), vegyék ki a termékkörből. Az érintett termékek a nedves felhasználású vágott szálak és szövedékek voltak.

(59)

A nedves felhasználású vágott szálaknak korlátozott az eltarthatóságuk, és magasabb szállítási költségekkel járnak a víztartalmukból adódó nagyobb súlyuk miatt. A nedves felhasználású vágott szálak kereskedelme azonban világszinten folyik. A vizsgálat kimutatta, hogy az érintett termék különböző típusainak megjelenésében mutatkozó egyes különbségek és a végfelhasználásukban mutatkozó esetleges különbségek ellenére az érintett termék ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik, és alapvetően ugyanarra a célra használatos. A nedves felhasználású vágott szálakat és szövedékeket, ahogyan az érintett termék bármely más terméktípusát is, erősítő anyagként használják. A kínai kormány azon állítása továbbá, miszerint egyes kínai üvegszálból készült termékek még nincsenek jelen nagy mennyiségben az uniós piacon, nem zárja ki a jövőbeli üzleti magatartás megváltozását az ilyen különleges típusú exportokkal kapcsolatosan. E termékeknek a termékkörből való kizárására irányuló kérelmet ezért elutasítják.

(60)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy i. mindössze egy uniós gyártó gyárt nedves felhasználású vágott szálakat, és ezért e termék bármely behozatala nem okozna kárt az uniós gazdasági ágazatnak; ii. az uniós gyártók nem szenvednek kárt a fent említett termékekkel kapcsolatosan, mivel az uniós gazdasági ágazat a panasz betekinthető változatában azt állította, hogy ezekből a termékekből 8–10 % feletti nyereséget realizálhatnak; iii. az a tény, hogy a nedves felhasználású vágott szálaknak magasabb a víztartalmuk, korlátozott az eltarthatóságuk és eltérő a gyártási folyamatuk, és ezért a fizikai, kémiai jellemzőik különböznek a normál vágott szálakéitól; valamint iv. azzal ellentétben, ami az előző vizsgálatban történt a cérnákkal kapcsolatosan, a Bizottság úgy véli, hogy a korlátozott helyettesíthetőség nem jelentős tényező a nedves felhasználású vágott szálak és szövedékek kizárásának engedélyezéséhez.

(61)

Az első állítást elutasítják, mivel számos uniós gyártó értékesít nedves felhasználású vágott szálakat, és ezért nem kizárt, hogy az uniós ágazat kárt szenved e terméktípus esetében.

(62)

A második állítást illetően, az a tény, hogy egyes terméktípusok bizonyos időpontokban nyereségesek, nem lehet elegendő ok ahhoz, hogy ezeket a terméktípusokat kizárják. Ezenfelül a nedves felhasználású vágott szálakat sokkal alacsonyabb mennyiségben hozzák be az Unióba, mint az egyéb üvegszálból készült termékeket. A haszonkulcs ezen egyetlen terméktípus esetében ezért nem reprezentatív az érintett termékre vonatkozóan.

(63)

A harmadik állítást illetően, az érintett terméket nem a víztartalmára való hivatkozással kell meghatározni. A nedves felhasználású vágott szálak víztartalma ezért nem indokolja kizárását. Ezenkívül a nedves felhasználású vágott szálak gyártási folyamata azonos a száraz felhasználású vágott szálakéval azzal a különbséggel, hogy egy gyártási szakasszal kevesebből – amely a szárítási szakasz – áll.

(64)

A negyedik állítást illetően a Bizottság ugyanazt a megközelítést követte, mint az előző dömpingellenes vizsgálatban, amelyben a nedves felhasználású vágott szálak az érintett termék részét képezték. Nem tudtak olyan érdemi érvet előadni, ami ettől eltérő következtetésre vezetne.

(65)

A nedves felhasználású vágott szálaknak a termékkörből való kizárására irányuló kérelmet ezért elutasítják.

(66)

Az előző dömpingellenes vizsgálathoz hasonlóan, az érintett termék és a kínai piacon gyártott és értékesített üvegszálból készült termékek, valamint az Unióban az uniós ágazat által gyártott és értékesített üvegszálból készült termékek esetében megállapítható, hogy fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságaik, továbbá felhasználási formájuk alapvetően megegyező. Ezért ezek a termékek a dömpingellenes alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése, valamint a szubvencióellenes alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében a jelenlegi vizsgálatok céljából hasonló termékek.

(67)

A Kínai Népköztársaság nemzetgazdasági és társadalmi fejlődésére irányuló 12. ötéves terv kiemeli a kínai kormány stratégiai vízióját a kulcsfontosságú iparágak javítására és támogatására, amely magában foglalja többek között az üvegszálból készült termékek gyártását. Különösen a 12. ötéves terv 9. fejezete, amely a feldolgozó ipar átalakítására és korszerűsítésére vonatkozik, kimondja:

„Az újszerű anyagok fejlesztésére fogunk összepontosítani, mint a fotovoltaikus üveg, az ultravékony üvegszubsztrátum, a különleges üvegszál, valamint a különleges kerámia.”

(68)

A fent említett terv 9. fejezetének 3. szakasza a vállalatok műszaki fejlesztésére vonatkozóan kifejezetten kimondja, hogy a kínai kormány „… ösztönözni fogja a vállalatokat, hogy hatékonyabban fejlesszék új termékeiket, növeljék termékeik technológiai tartalmát és hozzáadott értékét, valamint gyorsabban frissítsék és korszerűsítsék termékeiket.”

(69)

Ezenkívül ugyanezen terv 1. szakaszának 10. fejezete az alábbiakat írja elő:

„Az új anyagokkal foglalkozó ágazat fejlesztésére helyezett hangsúly az új funkcionális anyagokra, a fejlettebb szerkezeti anyagokra, nagy teherbírású rostokra és a belőlük készült kompozit anyagokra, valamint az általános célú alapanyagokra fog irányulni.”

(70)

Az innováció és általában az újszerű anyagok fontossága megjelenik a 12. ötéves ipari technológiai innovációs programban, valamint a 2006–2020-as időszakra vonatkozó hosszú távú nemzeti tudományos és technológiai fejlesztési tervben.

(71)

Ráadásul az ipari szerkezetátalakításra vonatkozóan 2011-ben kiadott iránymutatásban (a 9. határozat), egyértelműen befektetésre ösztönzött iparágként szerepel „Az E-üvegszál kemence huzalgyártása […], a nagy teherbírású rostok és termékeik fejlesztése és gyártása.” A külföldi tőkével működő vállalatokra vonatkozó útmutatás (Guideline Catalogue For Foreign Investment Industries) – amely azokat az iparágakat sorolja fel, amelyekben a külföldi befektetéseket ösztönzik (15) – szintén kifejezetten hivatkozik az üvegszálból készült termékekre és a különleges üvegszálakra.

(72)

A kínai kormány azt állította, hogy ezek a tervek csak útmutatóul szolgálnak, és nem kötelező erejűek. Mivel azonban a 12. ötéves terv azt egyértelműen meghatározza, az jogilag kötelező erejű:

„Ez a terv az Országos Népi Gyűlés megfontolását és jóváhagyását követően jogilag érvényes.”

(73)

A nyilvánosságra hozatalt követően, a kínai kormány azzal érvelt, hogy az érintett termék csak standard üvegszálból készült termékeket (e-üvegszál) és nem a technológiailag fejlettebb nagy teherbírású üvegszálakat (különleges célú üvegszál vagy S-üvegszál) jelenti. Az e vizsgálat által érintett termék ezért a befektetésre ösztönzött iparágak körén kívül esik, mivel csak a különleges üvegszálak vagy nagy teherbírású szálak szerepelnek az ösztönzött iparágak között. A kínai kormány többek között hivatkozik a 12. ötéves tervre, amely csak a „nagy teherbírású üvegszálakat” és a „különleges üvegszálakat” említi.

(74)

Először is, az érintett termék az egyes, folytonos üvegszálból készült termékeket jelenti. A termékmeghatározás nem tesz különbséget a tekintetben, hogy a termékek standard üvegszálakból (a továbbiakban: E-üvegszál) vagy különleges üvegszálakból (s-üvegszál) készültek. Másodszor, egyik érdekelt fél sem jelentkezett a termékek kizárására irányuló kérelemmel, azt állítva, hogy a különleges üvegszálnak nem kellene a termékkörbe tartoznia. Harmadszor, a kínai kormány nem vitatta azt a tényt, hogy a kormány ösztönzi a „különleges üvegszálak” fejlesztését. Valójában még a standard üvegszálakból készült termékeket is olyan ágazatként említik, amelyekre vonatkozóan ösztönzik a külföldi befektetéseket (lásd a (71) preambulumbekezdést).

(75)

Mindenesetre, még ha valaki el is fogadta volna, hogy a kínai kormány csak a nagy teherbírású üvegszálak (pl. S-üvegszál) fejlesztését ösztönzi, a vizsgálat nem tárt fel különbséget egyrészt a standard üvegszálak iparága, másrészt a különleges üvegszálak iparága között. Ezzel ellenkezőleg, az üvegszálból készült termékek – akár E-üvegszálból, akár nagy teherbírású üvegszálból, pl. S-üvegszálból készültek –, azokat mind ugyanazon, az üvegszálakkal foglalkozó iparág állítja elő. Ebben a tekintetben, a Bizottság különösképpen úgy találta, hogy valamennyi mintába felvett kínai exportáló gyártó használ mind standard üvegszálat (E-üvegszál), mind nagy teherbírású üvegszálat (S-üvegszál) a gyártási folyamata során, és nincs kialakított mechanizmus a termelés egy szegmensének nyújtott támogatás korlátozására, legyenek azok akár kedvezményes kölcsönök vagy földhasználati jogok. Ebből következik, hogy a nagy teherbírású üvegszálból készült termékek fejlesztésének kifejezett ösztönzése, akár jogi, akár ténybeli eszközökkel, kizárja az egész alap üvegszál-iparágat az átfogó stratégiai politikából, amely arra ösztönzi a vállalatokat, hogy hatékonyabban fejlesszék új termékeiket, növeljék termékeik technológiai tartalmát és hozzáadott értékét, valamint gyorsabban frissítsék és korszerűsítsék termékeiket.

(76)

A fentiekből következik, hogy az az állítás, miszerint az érintett termék nem tartozik a támogatott iparághoz, nem kellően megalapozott, ezért el kell utasítani.

(77)

Ezenkívül az Államtanácsnak az ipari szerkezetátalakítás támogatásáról szóló ideiglenes rendelkezések kihirdetéséről és végrehajtásáról szóló 40. sz. határozata (amelyre a hozzácsatolt, az ipari szerkezetátalakítás támogatásáról szóló ideiglenes rendelkezésekkel együttesen alkotja a 40. sz. határozatot) rendelkezik arról, hogy a kínai kormány tevékenyen támogatni fogja az különböző típusú iparágakat (16).

(78)

Jóllehet a 40. sz. határozat kifejezetten nem utal az üvegszálból készült termékek ágazatára, vagy általánosabban az újszerű anyagokkal foglalkozó ágazatra, a pénzügyi intézményeket arra utasítja, hogy kizárólag a támogatott projektek számára adjanak hiteltámogatást, valamint előirányozza a támogatott projektekkel kapcsolatos más kedvezményes politikák megvalósítását is (17). Ezért levonható az a következtetés, hogy a 40. sz. határozat rendelkezései alkalmazandóak voltak az üvegszálból készült termékek ágazatára.

(79)

A kínai kormány azt állította, hogy a 40. sz. határozat csak azt foglalja magában, hogy a támogatott iparágaknak a hitelnyújtási elveknek megfelelően kell hiteltámogatást kapniuk, és ebből nem vezethető le az, hogy az ilyen támogatást a preferenciális elbánás alapján kellene nyújtani.

(80)

A vizsgálat azt mutatta, hogy a mintába felvett vállalatok kedvezményes hitelezésben részesültek. Valójában egyes veszteséges vállalatok továbbra is részesültek kedvezményes finanszírozásban. A Bizottság ezért elutasítja a kínai kormány azon állítását, amely szerint az üvegszálból készült termékek ágazatának hitelezése a „hitelnyújtási elveknek megfelelően” történt volna. A kulcsfontosságú szempont a 40. sz. határozatnak megfelelően továbbra is az, hogy a pénzügyi szervezetek mindegyikének hiteleznie kell a támogatott iparágakat, amely magában foglalja az üvegszálból készült termékek ágazatát is, továbbá, hogy ezen támogatást tényszerűen kedvezményes feltételek mellett nyújtják.

(81)

Ezen túlmenően, a közép- és hosszú távú technológiai fejlesztésről szóló nemzeti tervezet (2006–2020) vállalja, hogy „előtérbe helyezi a szakpolitikai finanszírozást”, „arra ösztönzi a pénzügyi intézményeket, hogy adjanak kedvezményes hiteltámogatást a nagyobb nemzeti tudományos és technológiai iparosítási projektek számára”, továbbá „arra ösztönzi a pénzügyi intézményeket, hogy javítsák és erősítsék a csúcstechnológiát alkalmazó vállalatoknak szóló pénzügyi szolgáltatásaikat”, és „kedvezményes adópolitikát alkalmaz a csúcstechnológiát alkalmazó vállalatok fejlődésének előmozdítása érdekében”.

(82)

Az üvegszálból készült termékek gyártása a csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások tevékenységi körébe tartozik, miként azt a KNK-ban új és csúcstechnológiai státusszal rendelkező gyártók száma is alátámasztja. Valójában a vizsgálat feltárta, hogy a mintába felvett vállalatok közül egyesek megkapták az új és csúcstechnológiai tanúsítványt, amely alapján a fent említett közép- és hosszú távú technológiai fejlesztésről szóló nemzeti tervezetben (2006–2020) kiemelt kedvezményes elbánásban részesülhetnek.

(83)

A KNK-ban működő egyik vállalatnál tett ellenőrző látogatás során kiderült, hogy a vállalat a szubvencióellenes kérdőívre adott válaszában kicserélte a Bizottságnak eredetileg benyújtott auditált pénzügyi kimutatását. A vállalat nem tette önkéntesen közzé ezt az információt, és az eltérő auditált pénzügyi kimutatásra csak akkor derült fény, amikor a vállalatot felkérték, hogy nyújtsa be a pénzügyi kimutatás eredeti példányát. Ezenfelül ezt az új kimutatást csak kínai nyelven bocsátották rendelkezésre. Mivel a két különböző auditált pénzügyi kimutatás megküldése sérti a nemzetközi könyvvizsgálati standardokat (560. sz.: „az ellenőrzés lezárását követő eseményekre” vonatkozóan), az ellenőrző csoport hangsúlyozta, hogy ez súlyos aggályokat vetett fel, mivel kétséget ébresztett a benyújtott pénzügyi kimutatások hitelességét illetően. A vállalat kifejtette, hogy az eredetileg a kérdőívre adott válaszban benyújtott auditált pénzügyi kimutatások hibákat tartalmaztak, és ezért cserélték ki azokat egy azonos könyvvizsgáló cég által kiadott új verzióval, valamint visszadátumozták és újra kiadták azt az eredeti pénzügyi kimutatással azonos sorszámmal, amelyet megsemmisítettek.

(84)

Az ellenőrző látogatást követően és amint a pénzügyi kimutatás második példányának fordítása rendelkezésre állt, a Bizottság levelet küldött a vállalatnak, amelyben kiemelte az egyedi és részletes indokokat, amely alapján úgy vélte, hogy a kérdőívben benyújtott adatok közül egyeseket nem lehetett igazoltnak tekinteni. A vállalatot tájékoztatták arról, hogy a Bizottság határozhat úgy, hogy megállapításait a rendelkezésre álló tényekre alapozza a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdésének megfelelően, és lehetőséget kapott az észrevételei megtételére.

(85)

A vállalat mind írásban, mind a meghallgató tisztviselővel folytatott meghallgatás során benyújtotta észrevételeit. Válaszában jelezte még egy további (harmadik) auditált pénzügyi kimutatás meglétét (a tőzsdén jegyzett társaságok esetében használt formátumban). Bár látszólag nem volt sok különbség a második és a harmadik kimutatás között, az utóbbi mégis részletesebb és átfogóbb volt. Jóllehet azt előbb adták ki és már az ellenőrző látogatás alatt is a vállalat rendelkezésére állt (18), a pénzügyi kimutatás meglétét nem hozták időben a Bizottság tudomására a vizsgálat során. A másik pénzügyi kimutatással ellentétben, ez a harmadik verzió kifejezetten és részletesen felsorolta az összes olyan támogatást (beleértve azok jogalapját), amelyet a vállalat a vizsgálati időszak folyamán kapott. Ezért a pénzügyi kimutatás vizsgálata nagyon hasznos lett volna az ellenőrző látogatáson a vállalat által kapott egyedi támogatási rendszerekre vonatkozóan benyújtott valamennyi információ ellenőrzése érdekében.

(86)

Az auditált pénzügyi kimutatások lényeges dokumentumot jelentenek a vállalat által a Bizottságnak benyújtott valamennyi információ megfelelő ellenőrzése érdekében, többek között a támogatásokra, kölcsönökre, földhasználati jogokra, adóhalasztásokra stb. vonatkozóan.

(87)

A fentieknek megfelelően a vállalat együttműködésére nem került sor, és ez súlyosan akadályozta a Bizottságot abban, hogy a hozzá benyújtott információkat ellenőrizze, mivel így nem állt módjában többek között a vállalat által kapott támogatások mértékére vonatkozó információk megfelelő vizsgálata. Ennek következtében a Bizottság nem tudott kellően pontos megállapítást tenni különösen a kapott támogatások mértékéről.

(88)

Úgy tekinthető, hogy a vállalat félrevezető információkat adott meg, és nem működött együtt megfelelően. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit alkalmazza. Mivel a vállalat egy csoportba tartozott, ezért a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdésének rendelkezései az egész csoportra alkalmazandóak voltak.

(89)

A csoportra vonatkozó támogatás mértékének megállapítása érdekében azonban a Bizottság a csoporton belüli két olyan vállalat tényleges adatait használta fel, amelyek teljes mértékben együttműködtek mindkét vizsgálat során, és amely információkat megbízhatónak lehetett tekinteni a támogatásuk mértékének szempontjából. A csoporthoz tartozó azon vállalat tekintetében, amely félrevezető információkat adott meg, a támogatás mértékének meghatározása a rendelkezésre álló tények alapján történt. Az e jogi személyre vonatkozó támogatások mértékének meghatározásakor a Bizottság által használt rendelkezésre álló tényadatok az egyes támogatási rendszerekre vonatkozóan talált támogatások legmagasabb szintjei voltak a mintába felvett vállalatokhoz tartozó bármely jogi személy vagy a (30) preambulumbekezdésben említett vállalatcsoportok voltak, amelyek teljes mértékben együttműködtek a vizsgálat során.

(90)

A nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos azt állította, hogy a csoport támogatásának mértékéhez használt számítás módszertana nem volt helyes. Azzal érvelt, hogy mivel a csoport támogatáskülönbözete az együttműködő vállalatok közül bármelyikre vonatkozó egyes támogatási rendszerek esetében talált legmagasabb támogatáskülönbözet összege, ezért annak sokkal magasabbnak kellene lennie.

(91)

Ez az állítás egy félreértésből ered. A támogatás mértékének kiszámításához használt módszert, a fenti (89) preambulumbekezdésben leírtak szerint, csak a félrevezető információt benyújtó (csoporton belüli) egy vállalat, és nem az egész csoport esetében alkalmazták. Emiatt ezt az állítást elutasították.

(92)

A félrevezető adatokat szolgáltató vállalat nem exportálta az érintett terméket. A csoporton belül az érintett termék exportját a kapcsolatban álló vállalatok egyike bonyolította. Ez utóbbi azonban teljes mértékben együttműködött mindkét vizsgálat során, és megbízható adatokat szolgáltatott a csoport exportárairól. A benyújtott adatokat ezért felhasználták a Bizottság végleges megállapításaihoz ebben az eljárásban.

(93)

A nyilvánosságra hozatalt követően az exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit.

(94)

Először is, azzal érvelt, hogy a vállalatnak megküldött levélben – amelyben a Bizottság a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikke (1) bekezdése javasolt alkalmazásának részletes indokait vázolta – soha nem állította, hogy nem tudta megvizsgálni a támogatásra vonatkozó információkat. A Bizottság ezért nem hivatkozhatna erre az érvelésre a végleges következtetéseiben, mivel a vállalatnak nem adtak lehetőséget, hogy észrevételt tegyen ezzel az érveléssel kapcsolatosan.

(95)

Ez az állítás nem elfogadható. A Bizottság levelében egyértelműen kimondta, hogy „nem vonhatja le azt a következtetést, miszerint a [vállalat által] kapott támogatások mértékére vonatkozó információkat ellenőrizték.” Mindenesetre a Bizottság a vállalatot teljes körűen tájékoztatta annak okairól, hogy miért alkalmazta a legjobb rendelkezésre álló tényeket a végső nyilvánosságra hozatali dokumentumban, és lehetőséget biztosított a vállalat számára az észrevételei megtételére, amellyel a vállalat élt is.

(96)

Másodszor, az exportáló gyártó azzal érvelt, hogy még ha a Bizottságnak alkalmaznia kellett is a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdését, a Bizottságnak nem kellene más vállalatok adatait alapul vennie a támogatás megállapításához, hanem inkább a vállalat aktuális auditált pénzügyi kimutatásaira kellene támaszkodnia, mivel még mindig az a „legmegfelelőbb” és a „legalkalmasabb” információ a vállalat támogatásának mértékéről.

(97)

A fenti (83)–(88) preambulumbekezdésekben kifejtettek szerint a Bizottságnak komoly kétségei vannak a benyújtott pénzügyi kimutatások hitelességével kapcsolatosan, és ezért nem támaszkodhatott azokra a támogatás mértékének megállapítása érdekében az olyan különböző támogatási rendszerek és programok esetében, mint a kedvezményes kölcsönök és a megfelelő díjazásnál alacsonyabb áron biztosított földhasználati jogok. A megbízható auditált pénzügyi kimutatások valóban kulcsfontosságúak az előírástól eltérően szolgáltatott adatok pontosságának és teljességének ellenőrzése szempontjából. A Bizottságnak ezért a rendelkezésre álló legjobb tényadatokat kellett igénybe vennie a támogatás mértékének megállapítására, amelyek ebben az esetben a releváns támogatási rendszerekre vonatkozóan a többi együttműködő vállalattól származó ellenőrzött információk voltak. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(98)

A vállalat azt állította továbbá, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a nemzetközi számviteli standardokat (IAS) kritériumként az auditált pénzügyi kimutatások elutasítására. A vállalat szerint különbséget kellett volna tenni az auditált pénzügyi kimutatás szerepe és a IAS relevanciája között egy olyan értékelésben, amely a piacgazdasági elbánást vizsgálta egyrészt a dömpingellenes eljárásokban, másrészt a szubvencióellenes eljárásokban. A nemzetközi számviteli standardok megsértése nem lehet indok a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének alkalmazására.

(99)

A Bizottság megjegyzi, hogy a nemzetközi számviteli standardok megsértése, amelyet a vizsgálat során feltártak, önmagában nem volt ok arra, hogy a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdését alkalmazzák. Az okot az a tény szolgáltatta, hogy az auditált pénzügyi kimutatások különböző verzióit nyújtották be a Bizottsághoz, amely kétségeket ébreszt azok hitelessége iránt, és ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a támogatás mértékére vonatkozó más információ nem vizsgálható meg. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(100)

A vállalat azt is állította, hogy indokolatlan volt a Bizottság által a támogatáskülönbözet kiszámítására alkalmazott módszer, amelynek lényege, hogy az egyes együttműködő jogi személyekre (és nem az egyes csoportokra) vonatkozó egyes támogatási rendszerek esetében a legmagasabb kiegyenlítő rátát vették figyelembe. A vállalat azt állította, hogy a módszer hibás, mivel az ugyanazon csoporton belüli vállalatok úgy dönthetnek, hogy a támogatásokat az egész csoport érdekében egy specifikus jogi személyre koncentrálják.

(101)

Amint a (89) preambulumbekezdésben említettük, a Bizottság a csoporton belüli támogatási szint kiszámításakor a csoporton belüli azon két másik vállalat tényleges adatait használta, amelyek mindkét vizsgálat során együttműködtek az egész csoportra vonatkozó támogatás szintjének kiszámításakor. A rendelkezésre álló adatok csak a csoporton belüli egy jogi személyre vonatkoztak, amely félrevezető adatokat szolgáltatott. A csoporton belüli jogi személyek támogatása mértékének megállapítása érdekében a Bizottság azt találta a legmegfelelőbbnek, hogy a számításokat azonos szintre alapozza a vállalati struktúrán belül, és a mintába felvett vállalatokhoz vagy vállalatcsoportokhoz tartozó (adott esetben a csoporton belüli) jogi személyek közül bármelyikre vonatkozóan a legmagasabb támogatási mértéket vegye figyelembe. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(102)

A KNK-ban működő állami tulajdonú bankok közül egyik sem működött együtt a Bizottsággal. A bankokat felkérték, hogy a kérdőívek kitöltésével küldjék meg a szükséges információkat a szubvencióellenes vizsgálat céljából. A Bizottság ezért értesítette a kínai kormányt, hogy meg fogja fontolni, hogy a megállapításait a rendelkezésre álló tényadatokra alapozza a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének értelmében, amennyiben az állami tulajdonú bankokkal kapcsolatos információkról van szó.

(103)

A Bizottság levelére megküldött válaszában és a nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogásolta a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének alkalmazását, amennyiben az állami tulajdonú bankoktól kért információkról van szó. Azzal érvelt, hogy a kínai kormány nagy mennyiségű információt nyújtott be e vizsgálat során. A Bizottság azonban úgy vélte, hogy az az információ nem helyettesítheti teljes mértékben az állami tulajdonú bankok válaszát a kérdőívekre. A kínai kormány nem vitatta azt a tényt, hogy az állami tulajdonú bankok nem válaszoltak a kérdőívekre, és azt sem, hogy a bankok állami tulajdonúak. A Bizottságnak ezért a rendelkezésre álló tényadatokra kellett támaszkodniuk az állami tulajdonú bankokra vonatkozó megállapításainál.

(104)

A Bizottság kérdőíveket küldött a kínai kormánynak és a mintába felvett exportáló gyártóknak azzal a céllal, hogy információkat kérjen azokról a támogatási programokról, amelyek állítólagosan az üvegszálból készült termékek ágazatára nyújtott támogatásokkal jártak. A következő támogatási programok vizsgálatára került sor:

(105)

Az állami tulajdonú bankok esetében a megállapításokat a rendelkezésre álló tényekre alapozták, a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése értelmében, amint azt a C.2.2. pontban kifejtettük.

(106)

A KNK-ban a következő jogszabályok rendelkeznek a kedvezményes hitelezésről: A Kínai Népköztársaság törvénye a kereskedelmi bankokról (a továbbiakban: banktörvény) [2003], a hitelekre vonatkozó általános szabályok, amelyet a Kínai Központi Bank 1996. június 28-án hirdetett ki, valamint az Államtanács fentebb már hivatkozott 40. sz. határozata.

(107)

Miközben a kínai hatóságok csak nagyon kevés információt szolgáltattak a kínai bankok részvénytulajdonáról/tulajdonviszonyairól, a vizsgálat a rendelkezésre álló tények alapján azt állapította meg, hogy a kínai pénzügyi piacra jelentős kormányzati befolyás és ellenőrzés jellemző. Annak elemzésekor, hogy a bankok kormányzati hatáskörrel felruházott, ilyen hatáskörrel rendelkező vagy ilyen hatáskört gyakorló szervezetek-e (közjogi szervek), a Bizottság nemcsak arról használt fel minden rendelkezésre álló adatot, hogy a bankok kormányzati tulajdonban állnak-e, hanem egyéb jellemzőkről is, például az igazgatóságon belüli kormányzati jelenlétről, a bankok tevékenységeire vonatkozó kormányzati befolyásról és ellenőrzésről, a kormányzati politikák vagy érdekek képviseletéről, valamint arról, hogy a banki szervezeteket jogszabály útján hozták-e létre.

(108)

A rendelkezésre álló információk alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a kínai pénzügyi piacon a kínai kormány által befolyásolt igazgatótanáccsal rendelkező, teljes mértékben állami tulajdonban lévő bankoknak a legnagyobb a piaci részesedésük, és ők a piac meghatározó szereplői. Az állami tulajdonú bankokra olyan jogszabályok vonatkoznak, amelyek előírják számukra többek között, hogy hitelezési tevékenységüket igazítsák a nemzetgazdaság igényeihez, nyújtsanak hiteltámogatást a támogatott projektek számára (19), illetve kezeljék prioritásként a csúcstechnológiát vagy új technológiát alkalmazó ágazatok fejlesztését (20).

(109)

Az állam kínai pénzügyi piacon érvényesülő befolyásának további jele a Kínai Központi Bank szerepe a kamatlábak megállapításának és ingadozásának egyedi korlátozásában (21). A pénzügyi intézményeket arra kérik, hogy hitelkamataikat a Kínai Központi Bank referencia-hitelkamatlábának bizonyos tartományán belül állapítsák meg. A kedvezményes hitelek esetében a kamatlábak felfelé nem ingadozhatnak. A hitelkamatlábakra alkalmazott korlátok és a betéti kamatokra meghatározott felső határok olyan helyzetet teremtenek, amelyben a bankok olcsó tőkéhez való hozzáférése garantált (a betéti kamatot szabályozó rendelet miatt), és kedvező kamatokkal hitelezhetnek a kiválasztott ágazatok számára azzal a kormányzati politikával összhangban, amely arra utasítja a politikaorientált pénzügyi intézményeket, hogy különösképpen támogassák az egyes támogatott és/vagy a csúcstechnológiát alkalmazó ágazatok fejlesztését, mint például az az üvegszálból készült termékek ágazata.

(110)

A Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy tisztázza a 251. sz. körlevélben, illetve az azt megelőző jogszabályban (A Kínai Központi Bank körlevele a pénzügyi intézmények hitelkamatlábának ingadozási sávjáról – YinFa, 2003. évi 250. sz.) szereplő fogalommeghatározásokat és megfogalmazásokat. Amint azt a C.2.2. szakaszban kifejtettük, a kínai kormány azonban nem nyújtotta be ezeket a körleveleket. A kínai kormány mindazonáltal azt állította, hogy a 250. sz. körlevél helyébe a 251. sz. körlevél lépett, valamint a hitelkamatlábak alsó határát 2013 júliusában eltörölték, és ezért nincs állami szerepvállalás a bankszektorban.

(111)

A hitelkamatlábak alsó határának eltörlése azonban a vizsgálati szakaszban történt. Ennek megfelelően, a Kínai Központi Bank befolyásolta a vizsgálati időszak nagyobb részében az állami tulajdonban lévő kínai kereskedelmi bankok által nyújtott kölcsönök kamatait. A vizsgálat továbbá nem mutatta ki, hogy az alsó határ eltörlésének azonnali hatása lett volna a mintába felvett gyártók által kapott hitelekre. Mindenesetre a vizsgálati időszakban a kamatlábakra érvényes küszöb nem az egyetlen érv, amely alapján a Bizottság álláspontja szerint az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok közjogi szervnek minősülnek.

(112)

A napelempanelekre (22) és szolárüvegekre (23) vonatkozó szubvencióellenes vizsgálatok során tett megállapítások, amelyekben kimutatták, hogy az állami tulajdonú bankok a KNK-ban közjogi szervként működnek (lásd a fotovoltaikus panelekről szóló rendelet (158) és (168) preambulumbekezdéseit és a szolárüvegekről szóló rendelet (73) preambulumbekezdését), szintén olyan rendelkezésre álló tények ebben a vizsgálatban, amelyek az állami tulajdonú bankok közjogi szervi státusára vonatkoznak. Ezeket a tényeket az alábbiakban foglaljuk össze:

(113)

A fentiek alapján meg kell állapítani, hogy az állami tulajdonú bankok kormányzati feladatot látnak el a kínai kormány nevében, nevezetesen kötelezően támogatják a gazdaság bizonyos ágazatait az állami tervezéssel és a politikai dokumentumokkal összhangban. Az állami tulajdonú bankokon belüli jelentős kormányzati tulajdon alátámasztja, hogy a bankok kormányzati ellenőrzés alatt állnak közfeladataik gyakorlása során. A kínai kormány érdemi irányítást gyakorol az állami tulajdonú bankok felett a kormány pénzügyi ágazatban való, mindent átfogó részvételén keresztül és annak révén, hogy az állami tulajdonú bankok számára előírják a kormányzati politikák követését. Az állami tulajdonú bankokat tehát közjogi szervnek kell tekinteni, mivel kormányzati hatáskörrel rendelkeznek, ilyen hatáskört gyakorolnak, illetve ilyen hatáskörrel ruházták fel azokat.

(114)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány vitatta ezt a következtetést, azt állítván, hogy a Bizottság nem indokolta meg, miért tekinti az állami tulajdonban lévő bankokat közjogi szerveknek. A Bizottság meggyőződött arról, hogy a fenti preambulumbekezdésekben közölt tények igazolják az arra vonatkozó következtetést, hogy az állami tulajdonú bankok közjogi szervek.

(115)

Míg a mintába felvett exportáló gyártók által kapott hitelek túlnyomó többségét állami tulajdonú bankok nyújtották, a vizsgálat feltárta, hogy a hitelek kis összege magántulajdonban lévő bankoktól származott. A Bizottság ezért azt elemezte, hogy a kínai kormány a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében megbízza-e és/vagy utasítja-e a magántulajdonban lévő kínai bankokat arra, hogy kedvezményes hitelt nyújtsanak az üvegszálból készült termékek gyártói számára.

(116)

A banktörvény 34. cikke értelmében a magántulajdonú bankok szintén arra kaptak utasítást, hogy „a hitelezési tevékenységüket a nemzetgazdaság és a társadalmi fejlődés igényeinek megfelelően, illetve az állami iparpolitika iránymutatásai alapján végezzék” (24).

(117)

A vizsgálat kimutatta, hogy a mintába felvett exportáló gyártók esetében az állami tulajdonú és a magántulajdonú bankok által alkalmazott hitelkamatok általában azonos szinten voltak. Ez azt jelzi, hogy az állami tulajdonú bankok – amelyek a KNK-ban a banki és hitelezési piac legfőbb szereplői– határozzák meg a kamatlábat, és a magántulajdonú bankok egyszerűen követik az állami tulajdonú bankok (közjogi szervek) által megszabott kamatlábakat.

(118)

E körülmények között azt a következtetést lehet levonni, hogy a magántulajdonú bankok nem határozzák meg az állami befolyástól függetlenül saját kamataikat, valamint a magántulajdonú bankok hitelezési stratégiáját a kínai kormány irányítja.

(119)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány vitatta a Bizottságnak a banktörvény 34. cikkére vonatkozó értelmezését, azt állítván, hogy „a Bizottság a 34. cikket olyan jelentéssel értelmezi, amely nyilvánvalóan nem tulajdonítható annak”. A kínai kormány felhívta a Bizottság figyelmét a banktörvény más cikkeire, nevezetesen a 4., 5. és 7. cikkére, amelyek azt hivatottak biztosítani, hogy a hiteleket befolyásmentesen, hitelbírálat alapján nyújtsák.

(120)

A Bizottság elismeri cikkek létezését, úgy véli azonban, hogy azokat a 34. cikk rendelkezéseinek fényében kellene értelmezni. Erre vonatkozóan emlékeztetni kell arra, hogy sem a kínai kormány, sem a bankok vagy a mintába felvett érintett vállalatok nem tudták bizonyítani, hogy a hiteleket befolyásmentesen, hitelbírálat alapján nyújtották. Ezzel ellenkezőleg a vizsgálat feltárta, hogy az egyik exportáló gyártó veszteséges volt, de ennek ellenére sikerült hitelt kapnia a bankoktól a szokásos kamat mellett a nehéz pénzügyi helyzetével kapcsolatos kockázati felár nélkül.

(121)

A Bizottság ezért azt a következtetést vonja le, hogy a magántulajdonú bankok a kínai kormány megbízásából és utasítása szerint az állami tulajdonú bankokhoz hasonló módon kedvezményes finanszírozást biztosítanak, és így a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja szerinti pénzügyi támogatás áll fenn.

(122)

Az együttműködő exportáló gyártók részére hitelt folyósító bankok többsége állami tulajdonú, és a végső soron a kínai kormány irányítása alatt áll. E bankok között szerepeltek a fontosabb kínai kereskedelmi és állami fejlesztési bankok, mint a Kínai Fejlesztési Bank, az EXIM Bank, a Kínai Mezőgazdasági Bank, a Kínai Központi Bank, a Kínai Építési Bank és a Kínai Ipari és Kereskedelmi Bank.

(123)

A Bizottság megjegyzi, hogy a kínai kormány korlátozott számú gazdasági ágazat felé irányít kedvezményes hitelezést. A 40. sz. határozat értelmében a kínai kormány tevékenyen támogatni fogja az újszerű anyagokra épülő iparágakat, és az üvegszálból készült termékek ágazata újszerű anyagok ágazatának tekintendő. Továbbá, a pénzügyi intézmények mindegyikét arra utasították, hogy kizárólag a támogatott projekteknek nyújtsanak hiteltámogatást, és az üvegszálból készült termékekkel kapcsolatos projektek is ehhez a kategóriához tartoznak. Az említett határozat egyúttal ígéretet fogalmaz meg „a támogatott projektekkel kapcsolatos más kedvezményes politikák” megvalósítására is.

(124)

A kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság tévesen támaszkodott a 40. sz. határozatra, mivel az érintett termék gyártása nem tartozik a támogatott iparágak közé. Ezen túlmenően, még ha el is fogadták, hogy az iparág támogatott, a kormány azt állította, hogy a 40. sz. határozatra hivatkozást nem lehet kiterjeszteni olyan iparágra, amely nem szerepel 9. sz. határozatban. (az ipari szerkezetátalakítással kapcsolatos 2011-es útmutató).

(125)

A mintába felvett exportáló gyártók a fent említett támogatott iparágak (lásd a (67)–(76) preambulumbekezdéseket) kategóriájába, valamint a csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó iparágak kategóriájába tartoznak. Ezenkívül a kormány állításával ellentétben, a különleges üvegszálak és a belőle készülő termékek, valamint az e-üveggyártáshoz szükséges kohók kifejezetten a 9. sz. határozat (25) XII. fejezetének 6. pontjában szerepelnek. Ez az állítás tehát megalapozatlan.

(126)

A hitelfelvevő olyan mértékben jut gazdasági előnyhöz, amennyivel kedvezőbb feltételek mellett veheti fel az állami hiteleket vagy a kormány által megbízott vagy utasított magánfelek hiteleit, mint a piacon ténylegesen megszerezhető kereskedelmi hitelt.

(127)

A Bizottság megpróbálta ellenőrizni a vizsgálati időszakban a mintába felvett exportáló gyártóknak hitelt nyújtó bankok által elvégzett hitelkockázat-értékeléseket. Az exportáló gyártók közül egyesek veszteségesek voltak. Sikerült azonban hitelt kapniuk a bankoktól referencia-kamattal a romló pénzügyi helyzetükkel kapcsolatos kockázati felár nélkül. A Bizottság ezért okkal kérdőjelezi meg, hogy az üvegszálból készült termékekkel foglalkozó vállalatoknak kockázatértékelés alapján nyújtottak volna hitelt, és a kamatlábat ilyen kockázatértékelés alapján állapították volna meg.

(128)

Mivel a fent említettek szerint a kínai bankok által folyósított hitelek jelentős kormányzati beavatkozásról árulkodnak a bankszektorban, és nem a valamely működő bankpiacon fellelhető kamatokat tükrözik, a megfelelő piaci referenciaértékeket az alábbi módszer alkalmazásával számították ki. Ezenkívül a kínai kormány együttműködésének hiányában a Bizottság a megfelelő referencia-kamatlábat a rendelkezésre álló tények alapján állapította meg.

(129)

Az RMB-ben kifejezett hitelek megfelelő referenciájának kiszámításánál a Bizottság ésszerűnek tekinti a kínai kamatlábak alkalmazását, oly módon kiigazítva, hogy azok a szokásos piaci kockázatot tükrözzék. Abban a helyzetben, ahol az exportőrök aktuális pénzügyi helyzetét a bankhitelek torz piaci körülményei között állapították meg, és a kínai bankok a kockázatelemzésükkel és a hitelminősítésükkel kapcsolatban nem bocsátottak rendelkezésre megbízható információkat, a Bizottság szükségesnek ítélte, hogy a kínai exportőrök hitelképességét ne névértéken, hanem felárral vegye figyelembe, ami az eltorzult kínai piacnak az exportőrök pénzügyi helyzetére gyakorolt lehetséges hatását tükrözi.

(130)

Ugyanez a helyzet a külföldi pénznemben kifejezett hitelek esetében is. A vizsgálati időszakban megfelelő pénznemben kiadott, „BB” minősítésű vállalati kötvények szolgáltak referenciaként.

(131)

A fentiekben kifejtettek szerint mind a kínai kormányt, mind az együttműködő exportáló gyártókat felkérték, hogy bocsássanak információkat a Bizottság rendelkezésére a kínai bankok hitelpolitikájáról és arról, hogy a hiteleket az exportáló gyártóknak hogyan folyósítják. Ilyen információt azonban nem nyújtottak be. Ennek megfelelően az együttműködés hiányára és a rendelkezésre álló tények összességére tekintettel és a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság úgy tartotta megfelelőnek, hogy valamennyi kínai vállalat részére csak a „nem befektetési besorolású” kötvények legmagasabb kategóriáját adja (a Bloombergnél „BB”), és a Kínai Központi Bank megszokott hitelezési kamatlábára az ilyen minősítésű vállalatok által kibocsátott kötvények esetében várható felárat alkalmazza.

(132)

Ezért a vizsgálati időszak alatt a mintába felvett vállalatoknak nyújtott hitelek referencia-kamatlábának kiszámításához kockázati prémiumot számítottak ki a BB minősítéssel rendelkező vállalatok kötvényeinek és az AAA minősítésű vállalatok (Kína államkötvényeinek minősítése is ez) kötvényeinek kamata közötti különbség alapján, a Bloomberg nyilvántartásai szerint. A kockázati prémiumot ezután a Bizottság hozzáadta a Kínai Központi Bank által a vizsgálati időszakban nyújtott hitelek átlagkamatához.

(133)

A vizsgálati időszakra vonatkozó gazdasági előnyt a vizsgálati időszak alatt a vállalatok által ténylegesen fizetett kamat és azon kamat közötti különbözetként határozták meg, amelyet a referencia-kamatláb alkalmazása esetén kellett volna fizetni. A gazdasági előnyt ezután az egyes együttműködő exportáló gyártók teljes forgalmának százalékos arányában fejezték ki.

(134)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottságnak nem kellett volna semmilyen referencia-mutatóra hivatkoznia a gazdasági előny kiszámításánál, mivel állítása szerint a hiteleket piaci feltételek mellett nyújtották, és így nem állt fenn gazdasági előny.

(135)

A (127)–(130) preambulumbekezdés szerint a kínai bankhitelpiac torzult, és ezért a Bizottság úgy véli, hogy a referencia-kamatláb használata teljes mértékben indokolt.

(136)

Ezenfelül a kínai kormány állítása szerint a Bizottság nem indokolta kellően, hogy miért erre a referenciára esett a választása.

(137)

Az RMB-ben kifejezett hitelek megfelelő referenciájának kiszámításánál a Bizottság ésszerűnek tekinti a kínai kamatlábak alkalmazását, oly módon kiigazítva, hogy azok a szokásos piaci kockázatot tükrözzék. Abban a helyzetben, ahol az exportőrök aktuális pénzügyi helyzetét torz piaci körülmények között állapították meg és a kínai bankok a kockázatelemzésükkel és a hitelminősítésükkel kapcsolatban nem bocsátottak rendelkezésre megbízható információkat, a Bizottság szerint olyan felár alkalmazása szükséges, ami az eltorzult kínai piacnak az exportőrök pénzügyi helyzetére gyakorolt lehetséges hatását tükrözi.

(138)

A vizsgálat megállapításai alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a KNK-ban az üvegszálból készült termékek ágazata a vizsgálati időszakban mind az állami, mind a magántulajdonban lévő bankok részéről kedvezményes hitelekben részesült. Az üvegszálból készült termékek ágazatának nyújtott finanszírozás a szubvencióellenes alaprendelet értelmében támogatásnak minősül, mivel:

(139)

Az exportáló gyártók számára biztosított pénzügyi támogatásra és gazdasági előnyre, illetve az egyedi jellegre tekintettel ez a támogatás kiegyenlíthetőnek minősül.

(140)

A szubvencióellenes alaprendelet 6. cikkének b) pontja értelmében a kedvezményes kölcsönökkel járó gazdasági előnyt a hitelt felvevő cég által fizetett kamatok és a cég által a piacon ténylegesen megszerezhető összehasonlítható kereskedelmi hitel esetében fizetendő összeg közötti különbözetként kell meghatározni. Miként az fentebb is szerepel, megalapozott kockázatértékelés hiányában a Bizottság az üzleti alapon nyújtott hasonló hitelekre érvényes piaci referencia-kamatlábat határozott meg.

(141)

A vizsgálati időszakra vonatkozó gazdasági előnyt a vizsgálati időszak alatt ténylegesen fizetett kamat és azon kamat közötti különbözetként határozták meg, amelyet a referencia-kamatláb alkalmazása esetén kellett volna fizetni.

(142)

Az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság az egyik hitel esetében rossz kamatlábat használt a vállalat által ténylegesen fizetett kamatláb helyett a támogatás kiszámításakor. A kifogást jogosnak találták és a Bizottság felülvizsgálta a számítást. A számítás felülvizsgálata azonban nem volt hatással a számítással kapott támogatáskülönbözetre.

(143)

A mintába felvett exportáló gyártókra vonatkozó, a fenti módszertan szerint kiszámított támogatáskülönbözetek az alábbiak:

(144)

A vizsgálati időszak alatt a mintába felvett exportáló gyártók nem részesültek pénzügyi támogatásban a fenti C.3. szakaszban említett fennmaradó kedvezményes hitelezési programok alapján.

(145)

A vizsgálati időszak alatt a mintába felvett vállalatok nem kaptak pénzügyi támogatást a következő programokból sem: az „Ismert Márkák” (Famous Brands), a „Világszínvonalú Kínai Márkák” (China World Top Brands) vagy az „Iparágak külföldi terjeszkedéséhez nyújtott források Kuangtung tartományban”, (Funds for Outward Expansion of Industries in Guangdong Province) elnevezésű programok támogatásai.

(146)

A mintába felvett vállalatok a kormányzati hatóságoktól egyszeri támogatásokat kaptak, aminek eredményeként a vizsgálati időszakban előnyhöz jutottak. A panaszban megfogalmazott vélelem szerint ezek a támogatások a támogatási programokba tartoznak és az üvegszálból készült termékeket gyártók ezeket az egyszeri támogatásokat tartományi és helyi szintű kormányzati szervektől kapták, továbbá ezek előnyt juttattak az érintetteknek, mivel a pénzeket kellő körültekintés nélkül nyújtották.

(147)

A Bizottság konzultációkat javasolt a kínai kormánnyal ezen egyedi támogatások ügyében.

(148)

A kínai kormány ellenezte ezeket a konzultációkat, azt állítva, hogy ez nem állna összhangban a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodással, mivel az ilyen konzultációkat a vizsgálat megindítása előtt kellene lefolytatni, és aránytalan terhet róna a kínai hatóságokra az információk ellenőrzése minden egyes támogatásra vonatkozóan.

(149)

A támogatások nagy része elhanyagolható összegeket érintett. A Bizottság ezért ezeket nem vizsgálta tovább.

(150)

A Bizottság azonban megvizsgált egy olyan konkrét, viszonylag nagy összegű támogatást, amelyet egy vállalat alkalmazottai szálláshelyének építése céljából nyújtottak a mintába felvett egyik vállalat számára, és úgy tekinthető, hogy összefügg a panaszban említett állítólagos támogatási programmal.

(151)

A fent említett támogatás ad hoc jellege egyértelműen mutatta, hogy az nem állt rendelkezésre más vállalatok számára, és ezért egyedinek minősült a szubvencióellenes alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározottak szerint. Az ezen támogatásokra vonatkozóan összegyűjtött bizonyítékok alapján és egyéb információk hiányában a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ezen támogatások az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése szerinti támogatásnak minősülnek, és az érintett exportáló gyártó számára gazdasági előnyt biztosítottak.

(152)

A nyilvánosságra hozatalt követően a támogatásban részesült vállalat azt állította, hogy a támogatást a vállalat állóeszközök felújítására kapta, amelyek 50 év alatt amortizálódnak. A támogatást ezért egy 50 éves időszakra kell elosztani és csak az 1/50 arányt – amely megfelel a vizsgálati időszak alatt kapott gazdasági előnynek– kellene figyelembe venni a támogatáskülönbözet kiszámításakor.

(153)

A vállalat nem szolgáltatott bizonyítékot az állóeszköz-beruházásra vonatkozó 50 éves amortizációs időszak alátámasztására, mely beruházás tárgya adott esetben az alkalmazottak szálláshelyének használt épület volt. A vállalat állóeszközeinek tényleges amortizációs időszaka rendszerint sokkal rövidebb, és egy 10 és 20 év közötti időszaknak felel meg. Ennek alapján a támogatásból eredő gazdasági előny elhanyagolható, és azt ennélfogva nem kell kiegyenlíteni.

(154)

A „két évig adómentesség, három évig fele adó” program alapján a külföldi tőkével működő vállalatoknak az első két évben nem kell, a következő három évben pedig 25 %-os helyett csak 12,5 %-os társasági adót kell fizetniük.

(155)

E program jogalapja a Kínai Népköztársaság a külföldi tőkével működő vállalatok és külföldi vállalatok társasági adójáról szóló törvényének 8. cikke és a Kínai Népköztársaság a külföldi tőkével működő vállalatok és a külföldi vállalatok társasági adójáról szóló törvénye végrehajtási szabályainak 72. cikke. A kínai kormány álláspontja szerint a szóban forgó program a vállalatok társasági adójáról szóló 2008. évi törvény 57. cikke alapján – 2012-ig tartó átmeneti időszakkal – megszűnt. A törvény ily módon egyértelművé teszi, hogy e támogatási program a 2012-es adóévben előnyt biztosít.

(156)

A „két évig adómentesség, három évig fele adó” program előnyhöz juttatta a vállalatokat a 2012-es pénzügyi év folyamán, amelyet követően – a kínai kormány szerint – a támogatási programot visszavonták. Mindazonáltal a mintába felvett vállalatok egyike sem külföldi tulajdonban lévő vállalkozás, amely a vizsgálati időszak alatt jogosult lehetne ennek az adózási programnak az igénybevételére.

(157)

A vizsgálati időszak alatt a mintába felvett vállalatok nem részesültek e program alapján pénzügyi támogatásban. A vizsgálat továbbá megállapította, hogy a kínai kormány valóban visszavonta a támogatási programot.

(158)

Ez a program lehetővé teszi azon vállalatok számára, amelyek igazolni tudják, hogy megfelelnek bizonyos kritériumoknak, amelyek alapján „Új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásnak” minősülnek, hogy 15 %-os társasági adót fizessenek, a rendes 25 %-os adómérték helyett.

(159)

A program jogalapját a társasági adóról szóló 2008. évi törvény 28. cikkének (2) bekezdése mellett a „csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó vállalkozások meghatározására vonatkozó közigazgatási intézkedések” (Guo Ke Fa Huo [2008] 172. sz.), továbbá a vállalatok társasági adójáról szóló törvény végrehajtási szabályairól szóló rendelet 93. cikke és a Központi Adóigazgatóság új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások társaságiadó-fizetésével kapcsolatos kérdésekre vonatkozó közleménye (Guo Shui Han, 2008. évi 985. sz.) képezik.

(160)

Ez a program a kínai kormány által elismerten új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásnak minősülő vállalatokra alkalmazandó. Ahhoz, hogy jogosultak legyenek a program keretében nyújtott támogatásra, a vállalkozásoknak alapvető független szellemitulajdon-jogokkal kell rendelkezniük, és eleget kell tenniük a következő – a jogalapban meghatározott és az alábbiakban összefoglalt – követelményeknek:

(161)

A mintában szereplő exportáló gyártók egy részéről megállapítást nyert, hogy a program kínálta lehetőséget igénybe véve 25 %-os társasági adó helyett csak 15 %-os adót fizettek. Ezek a vállalatok jelentkeztek az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásokat megkülönböztető minősítésért, és hivatalos értesítést kaptak arról, hogy megfelelnek a program követelményeinek, így társaságiadó-bevallásukat jogosultak ennek megfelelően kitölteni.

(162)

A Bizottság meglátása szerint ez a program a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mivel bevétel elengedése formájában a kínai kormány pénzügyi hozzájárulást nyújt, amelynek révén az érintett vállalat gazdasági előnyhöz jut. A támogatásban részesülő vállalatok részére nyújtott előny mértéke az adókedvezmény összegének felel meg.

(163)

Ez a támogatás a szubvencióellenes alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontjában meghatározottak szerint egyedi, mivel az az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásnak minősülő, és a 2008. évi közigazgatási intézkedésekben foglalt valamennyi követelményt teljesítő vállalatokra korlátozódik. A mintában szereplő exportáló gyártók mindegyike megkapta az erre vonatkozó tanúsítványt. Objektív kritériumokat sem jogszabály útján, sem a támogatást nyújtó hatóság által nem állapítottak meg.

(164)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogással élt a Bizottság következtetéseivel kapcsolatban, fenntartva azon álláspontját, miszerint a jogosultsági kritériumok objektívek és a Kínában található összes vállalatra egységesen alkalmazandók. Ennél fogva nem felelnek meg az egyediségi kritériumoknak.

(165)

A Bizottság nem fogadja el ezt az állítást. A támogatás csak egyedi jellemzőkkel bíró vállalatok (új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások), és nem minden iparág és ágazat számára áll rendelkezésre. A jogosultság ezenfelül ugyancsak nem automatikus, hanem az új és csúcstechnológiai vállalkozás minősítést igazoló tanúsítvány meglétének függvénye, amelyet az illetékes hatóság egyedi elbírálás alapján ad ki. Ennélfogva a támogatási program egyedi jellegűnek minősül.

(166)

Következésképp a Bizottság ezt a támogatást kiegyenlíthetőnek tartja.

(167)

A Bizottság a kiegyenlíthető támogatás összegét a rendes körülmények között az érintett vállalatok által a vizsgálati időszakban fizetendő adó és a vizsgálati időszakban ténylegesen fizetett adó különbözeteként határozta meg.

(168)

E program lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy adójóváírást igényeljenek a belföldön gyártott berendezések vásárlásakor, ha a projekt összhangban áll a kínai kormány iparpolitikai iránymutatásaival. A belföldön gyártott berendezések beszerzési árának legfeljebb 40 %-át kitevő adójóváírás az előző évi adókötelezettség fokozatos növekedésére alkalmazható.

(169)

A program jogalapját az 1999. július 1-jei, a vállalkozások a technológia megújítására irányuló projektek esetében a belföldön előállított berendezésekbe történő befektetésekkel kapcsolatos társaságiadó-jóváírásra vonatkozó átmeneti intézkedések, valamint a Központi Adóigazgatóságnak a társaságiadó-levonás végrehajtásának beszüntetéséről és a vállalatok belföldön gyártott berendezésekbe történő befektetéseire vonatkozó mentesítési politikáról szóló, 2008. január 1-jétől hatályos (2008. évi) 52. sz. értesítése képezi.

(170)

A kínai kormány azt állította, hogy ez a program az említett 52. sz. értesítés értelmében 2008 januárjával befejeződött. A vizsgálat azonban feltárta, hogy a mintában szereplő vállalatok közül egy gazdasági előnyhöz jutott a vizsgálati időszak alatt.

(171)

Ez a program az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében támogatásnak minősül, mivel a kínai kormány által bevételek elengedése formájában nyújtott pénzügyi támogatást foglal magában. Ez a program a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében az adómegtakarítás összegének megfelelő gazdasági előnyt nyújt a támogatásban részesülő feleknek. Ez a támogatás a szubvencióellenes alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének b) pontja értelmében egyedi, mivel az adómegtakarítás a hazai áruk használatának az importáruk használatával szemben történő előnyben részesítésétől függ.

(172)

A Bizottság a kiegyenlíthető támogatás összegét a rendes körülmények között az érintett vállalatok által a vizsgálati időszakban fizetendő adó és a vizsgálati időszakban ténylegesen fizetett adó különbözeteként határozta meg.

(173)

Ebben a támogatási programban a vizsgálati időszak alatt a Jiangsu Changhai Group tekintetében megállapított támogatási ráta 0,2 %.

(174)

A nyilvánosságra hozatalt követően az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy az nem volt jogosult egyik pénzügyi támogatásra sem a „A külföldi tőkével működő vállalatok kínai gyártású berendezések vásárlása esetén történő adókedvezménye (Income tax reductions for FIEs purchasing Chinese-made equipment)” támogatási program keretében, mivel nem külföldi beruházások révén működő vállalat. A Bizottság ezért tévesen tulajdonított gazdasági előnyt neki e program keretében a rendelkezésre álló tények alapján. Az említett exportáló gyártó azt állította továbbá, hogy kisebb számítási hibákat találtak. Mindkét állítást elfogadták, és a támogatáskülönbözet kiszámítását ennek megfelelően felülvizsgálták.

(175)

A K+F tevékenység utáni adójóváírást is megvizsgálták. Ez az intézkedés azonban elhanyagolható összegeket érintett. A Bizottság ezért ezt nem vizsgálta tovább.

(176)

A vizsgálati időszak alatt a mintába felvett exportáló gyártók nem részesültek pénzügyi támogatásban a fenti C.3. szakaszban említett fennmaradó adómentességi programok alapján.

(177)

Ez a program azoknak a külföldi tőkével működő vállalatoknak vagy belföldi vállalatoknak biztosít héa- és behozatalivám-mentességet, amelyek a termelésükhöz tárgyi eszközöket importálnak. A mentességre való jogosultság feltétele, hogy a berendezés nem szerepelhet a támogatásra nem jogosult berendezések jegyzékében, és a támogatást igénylő vállalatnak be kell szereznie a kínai hatóságok vagy a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság által – a vonatkozó befektetési, adózási és vámjogszabályokkal összhangban – kibocsátott, „államilag támogatott projekt” tanúsítványt.

(178)

Ennek a programnak a jogalapja az Államtanács körlevele a behozott berendezésekre vonatkozó adópolitika szabályozásáról (Guo Fa 37/1997. sz.), a Pénzügyminisztérium, a Vámügyi Főigazgatóság és a Központi Adóigazgatóság közleménye az egyes kedvezményes behozatalivám-politikák kiigazításáról, a Pénzügyminisztérium, a Vámügyi Főigazgatóság és a Központi Adóigazgatóság 2008. évi 43. sz. közleménye, a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság 2006. február 22-i 316. sz. közleménye az állami fejlesztési támogatásban részesülő belföldi vagy külföldi finanszírozású projektek igazolásának kezelésével kapcsolatos lényeges kérdésekről, továbbá a ktv-k, illetve belföldi vállalatok számára behozott, vámfizetés alól nem mentesíthető árucikkek 2008. évi jegyzéke.

(179)

Valamennyi mintában szereplő vállalat igénybe vette ezt a támogatási programot.

(180)

Ez a program az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a kínai kormány által bevételek elengedése formájában nyújtott pénzügyi támogatásnak minősül, mivel a ktv-k és más jogosult belföldi vállalatok mentesülnek az általuk egyébként megfizetendő héa és/vagy vám kiegyenlítése alól. Ez a program tehát a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében gazdasági előnyt biztosít a támogatásban részesülő vállalatoknak. A program a szubvencióellenes alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi, mivel a jogszabály – amelynek alapján a támogatást nyújtó hatóság működik – azokra a vállalatokra korlátozza a programhoz való hozzáférést, amelyek jogszabályokban tételesen meghatározott, konkrét ágazatokban valósítanak meg beruházást, és amelyek a külföldi befektetésre és technológiatranszferre vonatkozó iparági útmutatók jegyzéke értelmében vagy a támogatott vagy a korlátozott „B” kategóriába tartoznak, vagy azokra, amelyek megfelelnek az állami fejlesztési támogatásban részesülő, kulcsfontosságú iparágak, termékek és technológiák jegyzékének.

(181)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogással élt a Bizottság következtetéseivel kapcsolatban, fenntartva azon álláspontját, miszerint a jogosultsági kritériumok objektívek és a Kínában található összes vállalatra egységesen alkalmazandók. Ennélfogva nem felelnek meg az egyediségi kritériumoknak. A kínai kormány azonban nem mutatott rá a jogszabályokban egyetlen olyan különös rendelkezésre sem, amely alátámasztaná álláspontját, és nem szolgáltatott egyértelmű bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a jogosultság megadása automatikus lenne.

(182)

Ezenkívül a kínai kormány, valamint egy exportáló gyártó azt állították, hogy a Bizottság nem egyenlíthet ki olyan héával kapcsolatos esetleges gazdasági előnyöket, amelyeket a három mintában szereplő vállalat héamentességként kaphatott a múltban, mivel azt 2009-től nem lehetett igénybe venni. Ezért ha 5–10 éves átlagos értékcsökkenési időtartamot feltételezünk a szóban forgó importált berendezés esetében, az állítólagos gazdasági előny vagy lejárhatott az intézkedések bevezetését megelőzően vagy nem valószínű, hogy az intézkedések teljes ötéves szakasza folyamán folytatódott.

(183)

A Bizottság megjegyzi, hogy egyes importált berendezések értékcsökkenési időtartama 10 évnél sokkal hosszabb, és néhány esetben 15 vagy 20 évig is tarthat. Mindenesetre a Bizottság nem egyenlített ki egyetlen gazdasági előnyt sem, amely az importált berendezések 2009 utáni beszerzéseiből származott. A kínai kormány továbbá elismerte, hogy a vállalatok még „kevéssel azt követően” is részesülhettek a támogatási rendszer nyújtotta gazdasági előnyben, hogy az intézkedéseket bevezették. Ezt az érvelést ezért a Bizottság elutasította.

(184)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő feleket érintő, a vizsgálati időszak vonatkozásában megállapított gazdasági előny mértékének megfelelően számították ki. A támogatásban részesülő felek által szerzett gazdasági előny a behozott berendezésre vonatkozó, elengedett héa és vám összege. Annak biztosítása érdekében, hogy a kiegyenlített összeg kizárólag a vizsgálati időszakra vonatkozzon, a szerzett előny értékcsökkenését – az exportáló gyártó rendes számviteli eljárásainak megfelelően – a berendezés teljes élettartamára számolták el.

(185)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt a mintába felvett exportáló gyártók tekintetében megállapított támogatási ráták a következők:

(186)

A mintába felvett exportáló gyártók nem részesültek pénzügyi támogatásban a fenti C.3. szakaszban említett fennmaradó közvetett adómentességi programok alapján a vizsgálati időszak alatt.

(187)

Nem állapítottak meg támogatást a mintában szereplő exportáló gyártók vizsgálati időszak alatti nyersanyag-, víz- vagy villamos áram-beszerzésével összefüggésben.

(188)

A KNK-ban a vállalatoknak nincs lehetőségük földtulajdon vásárlására, csupán földhasználati jogot vehetnek a helyi hatóságoktól.

(189)

A Kínai Népköztársaság földügyi igazgatásról szóló törvényének értelmében minden föld a népé, így a földet nem lehet eladni és megvenni, ugyanakkor meghatározza a földhasználati jog vállalkozások részére – licitálás, ajánlattétel vagy árverés útján – történő értékesítésének feltételeit.

(190)

Az aukció rendszere elvben lehetővé tenné, hogy egy adott földhasználati jog értékét a piac határozza meg, és ennek eredményeképp az ármeghatározás függetlenül történne. Ugyanakkor a kínai kormány azt állította, hogy minden esetben meghatározzák a földterületek egyes besorolásaihoz tartozó küszöbárakat (a földterületeket minőség alapján 1-től 15-ig terjedő skálán osztályozzák), és a földhasználati jog ára nem eshet ezen küszöbérték alá.

(191)

Másrészről a kínai kormány ellenőrzés alatt tartja a föld kínálatát is azáltal, hogy kvótákon keresztül korlátozza a földterület nagyságát, amelyre vonatkozóan az adott tartomány az adott évben ipari vagy lakhatási célból földhasználati jogot értékesíthet.

(192)

A Bizottság mindenesetre a mintában szereplő exportáló gyártók földhasználatijog-vásárlásai tekintetében egyetlen esetben sem talált olyan árverési folyamatra utaló bizonyítékot, amely független módon határozta volna meg a földhasználati jog árát. A földet elnyerő exportáló gyártó kiinduló árat ajánlott, és egyetlen ajánlattevőként nyerte el a földhasználati jogot. A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogást emelt a Bizottság megállapításaival szemben, amelyek szerint a KNK-ban nincs működő piaca a földhasználati jogok értékesítésének. Nem szolgáltatott azonban új érveket ezen álláspontjának alátámasztására.

(193)

A vizsgálat megállapításai megerősítik, hogy a KNK-ban a földhasználat biztosításával és megszerzésével kapcsolatos helyzet tisztázatlan és nem átlátható, az árakat pedig a hatóságok gyakran önkényesen szabják meg. A hatóságok a települési földértékelési rendszer szerint szabják meg az árakat, és ez a rendszer – egyéb szempontok mellett – arra kötelezi őket, hogy az ipari földterületek árának meghatározásakor az iparpolitikát is figyelembe vegyék (29).

(194)

A nyilvánosan rendelkezésre álló információkból az is kiderül, hogy Kínában a földet a szokásos piaci ár alatt bocsátják rendelkezésre (30).

(195)

Valójában a mintában szereplő vállalatok a kínai kormány által megszabott árat fizették. A földhasználati jogot a lenti e) szakaszban meghatározott, a piaci referenciaárhoz viszonyítva a megfelelő díjazásnál alacsonyabb áron biztosítják.

(196)

A földdel kapcsolatban Kínában fennálló helyzetre az IMF munkadokumentumában is kitérnek, amely megerősíti, hogy a földhasználati jogok kínai iparágaknak történő biztosítása során nem tartják tiszteletben a piaci viszonyokat (31).

(197)

A Bizottság megállapítja, hogy a földhasználati jogok kínai kormány által történő biztosítását a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontja, illetve 3. cikkének (2) bekezdése értelmében áruk rendelkezésre bocsátásának formájában nyújtott, a vállalatokat gazdasági előnyhöz juttató támogatásnak kell tekinteni. Minthogy a vizsgálat nem azonosított a földhasználati jogok értékesítése tekintetében működő piacot Kínában, külső viszonyítási alap használatával (lásd az e) szakaszt) vált bizonyítottá, hogy a mintába felvett exportőrök a piaci ár alatti összeget fizettek a földhasználati jogokért.

(198)

A támogatás a szubvencióellenes alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja és 4. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében egyedi jellegű, mivel a 40. sz. államtanácsi határozat előírja a hatóságok számára, hogy a támogatott iparágak – így például az üvegszálból készült termékek gyártása – számára földterületet biztosítsanak a (67)–(82) preambulumbekezdésben részletesen kifejtettek szerint. A 40. sz. határozat 18. cikke egyértelművé teszi, hogy a „korlátozott” iparágaknak nem juttatható földhasználati jog.

(199)

A gazdasági előny a földhasználati jogért fizetett ár és a megfelelő külső viszonyítási alap közötti különbözetnek felel meg.

(200)

A Bizottság a következő indokok miatt tekinti Kínai Tajpejt megfelelő külső viszonyítási alapnak:

(201)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogást emelt Kínai Tajpej viszonyítási alapként történő alkalmazása ellen, mivel azt állította, hogy Kínai Tajpej népsűrűsége jóval nagyobb, mint a KNK-é, így a föld helyzetét és az árakat nem lehet összehasonlítani a két országban. A Bizottság azonban úgy véli, hogy az előző preambulumbekezdésben kifejtett okokból a viszonyítási alap kiválasztása ésszerű alapon történt.

(202)

Ezenkívül a nyilvánosságra hozatalt követően a mintába felvett exportáló gyártók közül egy másik kijelentette, hogy Kínai Tajpej nem felel meg a vállalat elhelyezkedése szerinti tartomány gazdasági feltételeinek; alternatívát azonban nem javasolt. Azt állította továbbá, hogy a KNK és Tajpej közötti földrajzi közelséget nem kellene érvényes kritériumnak tekinteni e különös viszonyítási alap kiválasztásához, ezt az állítását azonban nem támasztotta alá. Minthogy nem érkezett javaslat alternatív viszonyítási alapra, megerősítést nyer Kínai Tajpej alkalmazása.

(203)

Mindezeket számításba véve a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben piaci feltételek érvényesülnének, akkor a mintába felvett exportáló gyártók a kínai tajpeji árakhoz igen hasonló árat fizetnének a földhasználati jogokért Kínában.

(204)

A kínai tajpeji átlagos földárak 2012. évi adatai a gazdasági minisztérium ipari hivatalától származnak, és visszamenőlegesen kiigazításra kerültek az infláció, illetve a GDP-növekedés tekintetében, hogy minden egyes naptári évre meghatározzák a viszonyítási alapként használandó földárat. Minthogy a földhasználati jogok 50 évre szólnak, és ez szolgál az értékcsökkenés alapjául, a vizsgálati időszak során szerzett gazdasági előny a viszonyítási alapként használt ár és a ténylegesen fizetett ár közötti különbség ötvened részének felel meg.

(205)

A földterületnek a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történt biztosításához kapcsolódóan megállapított támogatási mértékek a következők:

(206)

A Bizottság a szubvencióellenes alaprendelet rendelkezéseivel összhangban kiszámította, hogy a vizsgálatba bevont vállalatok kiegyenlíthető támogatásai mekkora összeget tesznek ki támogatási programonként, majd ezeket összeadta, hogy így az egyes exportáló gyártókra vonatkozóan meghatározza a vizsgálati időszak alatti támogatás teljes összegét.

(207)

Az alábbiakban feltüntetett összesített támogatáskülönbözetek kiszámításához a Bizottság először a támogatási százalékot, vagyis a támogatási összegnek a vállalat összforgalmára jutó részét számolta ki. Az így kapott százalékértékkel számolva meghatározta az érintett termék Unióba irányuló, vizsgálati időszak alatti kiviteleihez tartozó támogatást.

(208)

A Bizottság ezt követően kiszámította a vizsgálati időszak alatt Unióba exportált érintett termék egy tonnájára jutó támogatási összeget, majd ugyanezen exportok egy tonnára vonatkozó költség, biztosítás és fuvardíj (CIF) értékének százalékában kifejezte az alábbiakban feltüntetett különbözeteket.

(209)

A szubvencióellenes alaprendelet 15. cikkének (3) bekezdésével összhangban a mintába fel nem vett együttműködő vállalatok teljes támogatáskülönbözetét a mintába felvett együttműködő exportáló gyártókra megállapított támogatáskülönbözet súlyozott átlaga alapján számolják ki, annak a csoportnak a kizárásával, amelyhez a 28. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó exportáló gyártó tartozik.

(210)

A hasonló terméket nyolc uniós gyártó állította elő a vizsgálati időszak alatt. Ezek a gyártók alkotják az uniós gazdasági ágazatot a dömpingellenes alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése alapján.

(211)

A vizsgálati időszakban előállított teljes uniós termelést mintegy 530 000 és 580 000 tonna között állapították meg. A Bizottság ezt a számadatot az APFE uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan megadott valamennyi rendelkezésre álló információja alapján határozta meg. A (17) preambulumbekezdésben említettek szerint három uniós gyártó üzemét vették fel a mintába, amelyek a hasonló termék uniós össztermelésének 52 %-át képviselték.

(212)

A panaszban/felülvizsgálati kérelemben foglalt információk alapján, amelyben a panaszos/kérelmező tényleges makrogazdasági mutatóit nyilvánosságra hozták, valamint azon tényre tekintettel, hogy csak nagyon kis számú uniós gyártó nem tartozott a panaszosok/kérelmezők közé, helyénvalónak tűnik eltekintetni a valamennyi uniós gyártóval kapcsolatos tényleges összesített makrogazdasági mutatók nyilvánosságra hozatalától, mivel ezáltal lehetővé válna bármelyik érdekelt fél számára a panaszban/kérelemben részt nem vevők hiányzó vállalatspecifikus számadatainak felismerése.

(213)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogást emelt a bizalmas kezelés, valamint a teljes uniós felhasználás határértékeinek és egyéb makrogazdasági kármutatók adatainak szolgáltatása ellen.

(214)

Az erre irányuló – kellően megindokolt – kérelmet követően a Bizottság köteles volt tiszteletben tartani a panaszosok közé nem tartozó gyártók bizalmas adatait. A pontos makrogazdasági mutatók nyilvánosságra hozatala lehetővé tenni az ilyen gyártók bizalmas adatainak azonosítását, és sértené az érdekeiket. Ennélfogva az állítást elutasították.

(215)

A Bizottság az uniós felhasználást i. az uniós gazdasági ágazat uniós piacon realizált – az APFE által szolgáltatott adatokon alapuló – értékesítési volumene alapján, valamint ii. a harmadik országokból származó behozataloknak az Eurostat (COMEXT) adatbázisban szereplő adatai alapján állapította meg.

(216)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult: 1.

1. táblázat

Uniós felhasználás (tonna)

(217)

2010 és a vizsgálati időszak között az uniós felhasználás 3 %-kal nőtt.

(218)

A nyilvánosságra hozatalt követően egy felhasználó azt állította, hogy 2009-ben az uniós felhasználás csaknem 30 %-kal visszaesett. Állítása szerint ennek fényében a 2010. évi 3 %-os növekedés nem tekinthető jelentősnek. A Bizottság szerint azonban ez a növekedés nem minősül jelentősnek, azt ugyanakkor megjegyezte, hogy nőtt a fogyasztás a figyelembe vett időszak folyamán.

(219)

Az alábbi elemzés felöleli mind a dömpingelt, mind a támogatott behozatalt a mintában szereplő azonos kínai gyártókra és azonos vizsgálati időszakra vonatkozóan.

(220)

Az érintett termék KNK-ból származó behozatalának volumene az alábbiak szerint alakult:

2. táblázat

Importált volumen (tonna) és piaci részesedés

(221)

A KNK-ból származó import mennyisége 14 %-kal, a piaci részesedése 17 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. 2010 azonban nem megfelelő referenciaév, és a behozatal alakulását alaposabban meg lehetne vizsgálni, amennyiben az előző 2009-es évet is figyelembe vennék, amint a fenti táblázat is mutatja. A 2010-es évet az uniós importálóknak a kínai üvegszál termékekből történő jelentős mértékű készletezése jellemezte az ideiglenes vámok 2010. szeptemberi bevezetését megelőzően. A vizsgálat valójában feltárta, hogy 2010 első kilenc hónapjában a szokásosnál jóval nagyobb mennyiséget hoztak be a KNK-ból. A KNK-ból származó behozatal mennyisége kb. 99 000 tonnát tett ki 2009-ben, míg 2010-ben 152 000 tonna felett volt, majd 2011-ben kb. 109 000 tonnára esett vissza. A tendencia a behozatal egyértelmű emelkedését mutatja 2009-től kezdődően. 2011-től a kínai import mennyisége 20 %-kal nőtt, ami a piaci részesedés 2 százalékpontos visszaszerzését eredményezte.

(222)

Több érdekelt fél megismételte azon állítását, miszerint a KNK-ból származó import és annak piaci részesedése 2010 és a vizsgálati időszak vége között csökkent, és ezért nem lehetett jelentősebb emelkedést kimutatni a behozatal terén a WTO dömpingellenes megállapodása 3. cikkének (2) bekezdése és a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodása 15. cikkének (2) bekezdése szerint. Ezen túlmenően azt állították, hogy 2009 nem megfelelő referenciaév a következő okokból: i. nincs jogalap a dömpingellenes és a szubvencióellenes alaprendeletekben, és a Mexico-Steel Pipes and Tubes Panel álláspontja szerint „egy vizsgálatot folytató hatóságnak meg kell tiltani, hogy valamely időszak időbeli részhalmazát használja fel”, ii. nincs arra az állításra vonatkozó bizonyíték, hogy a behozatal 2010-ben készletezésből származott, valamint iii. a 2009-es adatokat nem vették figyelembe a kárfelmérés egyetlen más szempontjából sem, ezért a felmérés nem objektív.

(223)

Ami az első és a harmadik állítást illeti, a dömpingellenes alaprendelet és a szubvencióellenes alaprendelet – amelyek az alkalmazandó jogszabályok – nem részletezi, hogy melyik szakaszt kellene figyelembe venni a tendenciák elemzése céljából. Ezért semmi sem indokolja, hogy a 2009-es évet ne vegyék figyelembe a KNK-ból származó behozatal alakulásának elemezése céljára. Az elemzés emiatt nem lesz elfogult, hanem ellenkezőleg, az további kiegészítést ad az uniós gazdasági ágazat helyzetére vonatkozó elemezéshez. Kizárólag a kínai behozatallal kapcsolatos egyedi kármutatókra vonatkozóan a 2009-es évet vették figyelembe a figyelembe vett időszakon túl a fenti (219) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint. Ami a többi kármutatót illeti, nem volt objektív indoka arra, hogy miért nem a figyelembe vett időszak minden évét vették teljes mértékben figyelembe.

(224)

A második állítást illetően, a készletezési hatás egyértelműen megmutatkozott a dömpingellenes alaprendelet 14. cikkének (6) bekezdésével összhangban felállított adatbázisból megkapott havi importadatokban (lásd az alábbi 1. ábrát) (34). Az ideiglenes intézkedések bevezetését megelőzően, 2010 második és harmadik negyedévében határozottan emelkedett az érintett termék behozatala a KNK-ból (a 2010 vége/2011 eleje előtti felhasználásra vonatkozóan, a korlátozott eltarthatóság miatt). Ez nem felelt meg a fogyasztásban bekövetkezett hasonló növekedésnek, amely azt jelzi, hogy ezek a behozatalok azzal a céllal történtek, hogy a bevezetendő intézkedések előtt készleteket halmozzanak fel. A kínai kormány nem szolgáltatott más magyarázatot erre a növekedésre vonatkozóan, és ezért a Bizottság okkal vélelmezheti, hogy a készletezés az ideiglenes intézkedések 2010. végi bevezetését megelőzően történt. Ezt az a tény is tükrözi, hogy a KNK-ból származó havi behozatal szintje az ideiglenes és végleges intézkedések közötti időszakban (2010 negyedik negyedéve és 2011 első negyedéve) nagyon alacsony volt. Az intézkedéseknek a végső szakaszban történő csökkentésekor (2011 márciusában) a havi behozatal ismét stabil szintre emelkedett.

1. ábra –

Az érintett terméknek a KNK-ból származó importvolumene (havi mennyiség)

Forrás: A 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázis

(225)

A kínai importárak alakulása (a hatályos dömpingellenes vámok nélkül):

3. táblázat

Importárak

(226)

A kínai CIF-importárak (a hatályos dömpingellenes vámok nélkül) 911 EUR/tonnáról 834 EUR/tonnára csökkentek a figyelembe vett időszak alatt. Ez 8 %-os csökkenést jelent a figyelembe vett időszak folyamán.

(227)

A kínai kormány és egy felhasználó azt állította, hogy az átlagos importárak összehasonlítása a termékösszetételről szóló elemzés hiányában félrevezető volt. A kínai kormány továbbá azt is állította, hogy a KNK-ból származó behozatal nagy része a legolcsóbb terméktípusból – azaz az előfonatból – állt.

(228)

Az állítással ellentétben a termékösszetételt teljes mértékben figyelembe vették az elemzés során, mivel a Bizottság terméktípusonként összehasonlította a kínai exportáló gyártók értékesítési árait a mintába felvett uniós gyártók áraival. Az eredeti vizsgálatban is ugyanezt a megközelítést alkalmazták.

(229)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány a 3. táblázatban szereplő terméktípusonkénti kínai importárakat kérelmezte, mivel ezt a terméktípusonkénti adatot használták az áralákínálási és kárkülönbözet kiszámításához.

(230)

A 3. táblázatban szereplő kínai átlagos importárat a figyelembe vett időszak folyamán uralkodó tendencia bemutatására használták. A tendenciák bemutatása céljából az átlagárak használata helyénvaló. Az áralákínálási és kárkülönbözet kiszámításához a terméktípusonkénti adatokat használták.

(231)

A vizsgálati időszakra jellemző áralákínálás mértékének megállapítása céljából a mintába felvett uniós gyártók által az Unió piacán független vevők számára történő értékesítés során alkalmazott, terméktípusonkénti eladási ár gyártelepi szintre igazított súlyozott átlagát összehasonlították a mintába felvett kínai gyártók által az Unió piacán az első független vevőnek értékesített behozatal azon terméktípusonkénti, megfelelő súlyozott átlagárával, amelyet a fennálló vámok, dömpingellenes vámok és a behozatalt követő költségek miatt megfelelően kiigazított CIF-paritás alapján állapítottak meg. Az árakat típusonként hasonlították össze, a kereskedelem azonos szintjén történő ügyleteket vizsgálva. Az összehasonlítás eredményét a mintába felvett uniós gyártók vizsgálati időszak alatt súlyozott gyártelepi átlagárának százalékában fejezték ki. Ez az Unióba beszállító egyik fő kínai exportőr esetében a jelenlegi dömpingellenes intézkedések (és vámok) ellenére 2 %-os áralákínálási különbözetet mutatott, amelyet hozzáadtak az importárhoz. A többi behozatal nagy része az uniós árakkal összehasonlítható árszinten történt.

(232)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy exportáló gyártó azt állította, hogy bizonyos pontatlanság merült fel három termékkód CIF-értéke esetében.

(233)

Az állítás helyénvalónak bizonyult, és a Bizottság kiigazította az érintett CIF-értékeket, amely némi változáshoz vezetett ezen exportáló gyártó esetében az áralákínálás és az alákínálási különbözet számításában (lásd (440) preambulumbekezdés).

(234)

Több érdekelt fél azt állította, hogy nem történt jelentős áralákínálás a vizsgálati időszak alatt. Kifejtették, hogy a 2 %-os áralákínálási különbözet egyetlen exportőrre vonatkozóan szinte minimális mértékű, és nem tekinthető jelentősnek. Ezenfelül a Bizottság gyakorlatára hivatkoznak, miszerint a korlátozott áralákínálást vagy a 6 %-os áralákínálást úgy tekintik, hogy annak nincs hatása az általános árszintre az Unióban az export korlátozott volumene miatt.

(235)

A jelenlegi dömpingellenes vámok ellenére továbbra is fennáll az áralákínálás. A Bizottság gyakorlatára történő hivatkozás félrevezető. A sűrű nátrium-karbonát esetében (35) a 6 %-os áralákínálásról úgy tekintették, hogy az gyakorlatilag nincs hatással az általános árszintekre, tekintettel az import korlátozott volumenére és az exportáló ország mindössze 1,4 %-os piaci részesedésére együttesen. Összehasonlításul, a KNK piaci részesedése a vizsgálati időszakban 15 % és 20 között volt. Az egyes lézeroptikai leolvasó rendszerek (36) esete korlátozott áralákínálást említett az érintett behozatalra vonatkozóan tekintettel i. az uniós felhasználás nagyfokú emelkedésére (129 %), valamint ii. az érintett termék jellegére, amely sokféle sajátossággal és technikai különbségekkel rendelkező nem homogén termék, és gyors technológiai fejlődés jellemzi. A jelenlegi vizsgálatokban az érintett termék piaca teljes mértékben eltérő jellegű, és ezért az áralákínálás nagyságrendjét e különleges piaci viszonyok között kell figyelembe venni. Az érintett termék egy homogén megerősített alaptermék egy meglehetősen stabil piacon. Egy ilyen piac érzékenyebb az árkülönbségekre, és még egy kisebb árkülönbség is jelentősebb hatást gyakorolhat a piacra. Az a tény, hogy nem történt jelentősebb áralákínálás, ezért nem változtat a Bizottság következtetésein. Ezzel ellenkezőleg, ezt az elemet teljes mértékben figyelembe vették a felmérésnél. Mindazonáltal minden egyes esetet önállóan értékeltek, és a károkozásról kialakított kép számos mutatóból áll, amelyek közül egyiknek sem lehet döntő jelentősége.

(236)

A dömpingelt és támogatott import uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata a dömpingellenes alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének és a szubvencióellenes alaprendelet 8. cikke (4) bekezdésének megfelelően magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(237)

A (17)–(25) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az uniós gazdasági ágazatot ért esetleges kár meghatározása érdekében mintavételt alkalmaztak.

(238)

A kár meghatározásához a Bizottság szétválasztotta a makrogazdasági és mikrogazdasági kármutatókat. A makrogazdasági mutatókat a Bizottság a panaszban, a felülvizsgálati kérelemben, illetve a későbbi beadványokban szereplő és lehetőség szerint a statisztikákkal összevetett adatok alapján értékelte. Az adatok az összes uniós gyártóra vonatkoztak. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintába felvett uniós gyártók által kitöltött kérdőíven közölt adatok alapján értékelte. Mindkét adatsorról megállapítást nyert, hogy azok reprezentatívak az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete tekintetében.

(239)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömping- és támogatáskülönbözetek nagysága, valamint a gazdasági ágazat felépülése a korábbi dömping vagy támogatás hatása alól.

(240)

A mikrogazdasági mutatók: átlagos egységárak, egységnyi költség, bérköltségek, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése, tőkebevonási képesség.

(241)

Az éves termelés terén bekövetkezett változás szokványos az uniós gazdasági ágazatban, mivel a kohókat minden 7–10 évben fel kell újítani, amely magasabb gyártási mennyiséget eredményez a készletezést megelőző évben és alacsonyabb gyártási mennyiséget abban az évben, amikor a kohó a felújítás miatt nem működik. Amikor a kohó a felújítás miatt nem működik, az adott év termelési kapacitása is alacsonyabb lesz.

(242)

Ezen ellentmondások figyelembevétele mellett az uniós gyártás, gyártási kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

4. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(243)

Az uniós felhasználás (3 %-os) növekedése mellett azonban az uniós gazdasági ágazatban a hasonló termék gyártása 2010 és a vizsgálati időszak között 5 %-kal csökkent. A termelési kapacitás is csökkent 2010 és a vizsgálati időszak között 4 %-kal. A kapacitáskihasználás meglehetősen stabil maradt a figyelembe vett időszak folyamán, kivéve a 2012-ben bekövetkezett csökkenést.

(244)

2011 és 2012 között a termelésben 11 százalékpontos csökkenés, a termelési kapacitásban pedig 4 százalékpontos csökkenés figyelhető meg. Ezt az uniós gazdasági ágazat szerkezetátalakítása és számos üzemének bezárása eredményezte. Az üvegszálból készült termékek gyártója, az Ahlstrom 2011 végén beszüntette gyártását, az Owens Corning Vado Ligure pedig 2012-ben bezárta olaszországi üzemét, mivel nem voltak képesek talpra állni a dömpingelt behozatal miatt. Az uniós gazdasági ágazat úgy véli azonban, hogy a szerkezetátalakítást követően és az egyenlő versenyfeltételek helyreállításával életképes ágazat maradhat, ami magyarázattal szolgál arra, hogy az uniós gazdasági ágazat miért ruház be továbbra is a meglévő kohók felújításába.

(245)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság a kohók esetében az átlagosnál rövidebb élettartamot említett, és ezért jelentős hiányosságok tapasztalhatók az uniós gyártók beruházásai és/vagy a kohók használata terén.

(246)

Kimutatták, hogy az uniós gazdasági ágazat kohófelújításokra vonatkozó döntéseit a termelési és az energiahatékonysági megfontolások alapján hozták meg. Nem volt arra utaló jel, hogy a kohók élettartama, amelyet a mintába felvett uniós gyártók alkalmaztak, ne lett volna helyes gyakorlat az ágazatban, és ne állt volna összhangban a termékösszetételre vonatkozó követelményekkel.

(247)

Az érdekelt felek közül többen állították, hogy a 2010-től a vizsgálati időszak végéig terjedő szakasznál hosszabb időt kellett volna figyelembe venni, különösen a kohófelújítási költségek miatt, amelyek hatással lehetnek valamennyi makro- és mikrogazdasági mutatóra. A kínai kormány kijelentette, hogy nem voltak adatok vagy információk azokról az évekről, amelyek során az uniós gyártók elvégezték a kohófelújítást.

(248)

A kohófelújítás az ágazat természetes velejárója és ismétlődő feladat. Az alapvető fontosságú a folyamatos működés és a kapacitás fenntartásának biztosításához. A K+F beruházások közvetlenül kapcsolódnak a működőképességhez, és lehetővé kell tenniük a vevők igényeihez igazított termékek kifejlesztését. Ezek a beruházások tehát nem kivételesek a figyelembe vett időszakra vonatkozóan. Bármely élettartamot veszik figyelembe, a kohójavítások vagy felújítások mindig hatással lesznek a termelési volumenre. A vállalatspecifikus információ a felújítás időpontjára vonatkozóan bizalmasnak minősül.

(249)

Egy felhasználó azt is állította, hogy az uniós gazdasági ágazat képes volt elkerülni (a támogatott és dömpingelt behozatal miatti) káros hatásokat, mivel a kapacitáskihasználás meglehetősen stabil maradt 2010-től a vizsgálati időszak végéig.

(250)

A hasonló termék gyártása állandó folyamat, amely nem alkalmazkodhat a kereslet rövid távú ingadozásaihoz. A meglehetősen stabil kapacitáskihasználást a csökkenő termelési kapacitás fényében kell vizsgálni. Ezért a kérelmet elutasítják.

(251)

Az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítési volumenei az uniós piacon, valamint a kötött piaci értékesítési volumenei az uniós piacon és a vonatkozó piaci részesedések a figyelembe vett időszak folyamán az alábbiak szerint alakultak:

5. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(252)

A figyelembe vett időszak folyamán az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítése az üvegszálból készült termékekből (azaz a független vevők részére) csekély mértékben, 1 %-kal csökkent. Az uniós felhasználás 3 %-os növekedése mellett azonban ez az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének a 2010-es 58 – 63 %-ról a vizsgálati időszakban 56 – 61 %-ra történt csökkenésében jelent meg. A 2011. évi alacsonyabb értékesítési volumen a kínai import 2010-es készletezési hatásának eredménye, amely fokozatosan érkezett a piacra 2011-ben.

(253)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítései a kötött piacon az uniós gazdasági ágazat uniós piacon történő teljes értékesítésének 11 %-a és 14 %-a közötti arányt képviseltek (szabad piac és kötött piac). A kötött piacon történő értékesítések volumene 2010 és 2012 között növekvő tendenciát mutat, majd azt követően stabilizálódik a vizsgálati időszakban. A kötött piaci értékesítések növekedése 2010 és 2011 között korlátozott, amennyiben abszolút számadatokban szemléljük.

(254)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gyártók foglalkoztatása és a termelékenysége a következőképpen alakult:

6. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(255)

Az uniós gyártók foglalkoztatási szintje azt mutatja, hogy az uniós gazdasági ágazat megpróbálta racionalizálni a termelését a figyelembe vett időszak folyamán a gyártási költségek csökkentése érdekében. A figyelembe vett időszak folyamán a foglalkoztattak száma 11 %-kal csökkent.

(256)

A foglalkoztatottak számában és a termelési volumenben ugyanazon figyelembe vett időszak alatt bekövetkezett változás együttes hatása miatt az uniós gyártók munkaerejének termelékenysége – az egy munkavállalóra jutó (tonnában megadott) éves termelésben mérve – 2010 és a vizsgálati időszak között 7 %-kal növekedett.

(257)

Ahogy az a fenti (217) preambulumbekezdésben is szerepel, az uniós felhasználás a figyelembe vett időszakban 3 %-kal nőtt. A hasonló termék számos alkalmazása miatt az uniós gazdasági ágazat és a felhasználók várakozása szerint ez a növekedés a közeljövőben tovább folytatódik.

(258)

Az uniós gazdasági ágazatnak 2011-ig – a vámok bevezetéséig – károkat okozott a KNK-ból származó dömpingelt import. A KNK-ból származó importra alkalmazandó hatályos vámokat úgy alakították ki, hogy az uniós gazdasági ágazat egyenlő versenyfeltételek mellett tisztességes versenyben álljon az említett importtal, valamint le tudja küzdeni az okozott kár hatását.

(259)

Ez azonban nem történt meg. Az uniós gazdasági ágazat jelenleg ismét veszteséges, és a piaci részesedése tovább csökkent annak ellenére, hogy az uniós felhasználás nőtt. A KNK-ból származó import továbbra is nagyon alacsony áron jött be, és növelte piaci részesedését. A kínai import piaci részesedése a vizsgálati időszakban 3 %-kal magasabb volt a vámok bevezetését megelőző szinthez viszonyítva (37). Az uniós gazdasági ágazat szerkezete átalakult, és néhány üzemet bezártak (lásd a fenti (244) preambulumbekezdést). Egyértelmű, hogy a korábbi dömping káros hatása még mindig érezhető.

(260)

A KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal volumenének nagysága, piaci részesedése és árai miatt, és figyelembe véve a jelenlegi dömpingkülönbözeteket (9,6 % és 29,7 %) (38), az uniós gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt hatást jelentősnek lehet tekinteni.

(261)

Mivel az érintett termékkel kapcsolatban ez az első szubvencióellenes vizsgálat, a korábbi támogatásból való felépülés nem képezi az értékelés tárgyát.

(262)

A mintába felvett uniós gyártók uniós piacon történt értékesítéseinek súlyozott átlagon vett egységárai a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

7. táblázat

Értékesítési árak az Unió szabad és kötött piacán

(263)

Az értékesítési egységárak az Unió szabad piacán 2 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszak alatt. Mivel 2010 szeptemberében hatályba léptek az ideiglenes vámok, az uniós gazdasági ágazat képes volt árait emelni 2011-ben. 2011-től azonban az értékesítési egységárak 10 %-kal csökkentek.

(264)

Ami az Unió kötött piacának értékesítési egységárait (azaz a transzferárakat) illeti, azok ugyanazt a tendenciát követték, mint az értékesítési egységárak az Unió szabad piacán, minek következtében az uniós gazdasági ágazat 2011-ben emelte értékesítési árait a kötött piacon, ahol ezt követően ezek az értékesítési egységárak 4 %-kal csökkentek.

(265)

A figyelembe vett időszak alatt az egységenkénti előállítási költség a következőképpen alakult:

8. táblázat

Egységenkénti előállítási költség

(266)

Az átlagos egységenkénti előállítási költség 2010 és 2012 között emelkedett. 2012 után az egységenkénti előállítási költség ismét szinte a 2010-es szintre csökkent. A 2012-es csúcs a mintában szereplő egyik uniós gyártó által végrehajtott konkrét beruházás miatti helyzetnek tudható be. A teljes figyelembe vett időszak alatt az egységenkénti előállítási költség mindössze 1 %-kal nőtt.

(267)

Több felhasználó állította, hogy egy adott vállalat helyzete nem indokolhat általános következtetéseket. Az egységenkénti előállítási költségre vonatkozó következtetés az volt, hogy az meglehetősen stabil. A 2012-es csúcs nem változtatott az általános következtetéseken.

(268)

Az egységenkénti előállítási költség a mintában szereplő uniós gyártók átfogó termelési volumenén alapul. A 7. táblázatban az értékesítési egységárak az uniós piacon független vevőknek történő értékesítéseken alapulnak. A két mutatónak ezért különböző az alapja, és azok és nem vethetők össze közvetlenül.

(269)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően, a CCCLA azt állította, hogy lényeges, hogy a Bizottságnak elegendő összehasonlítható adatot szolgáltassanak annak értékelésére, hogy az előállítási költségek változása magyarázhatja-e az uniós értékesítési árak csekély mértékű csökkenését.

(270)

A két mutatónak különböző az alapja, és miközben az abszolút számadatok nem vethetők össze közvetlenül, azok tendenciája viszont igen.

(271)

A mintába felvett uniós gyártók átlagos munkaerőköltségei a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

9. táblázat

Munkavállalónkénti átlagos munkaerőköltség

(272)

Az átlagos munkaerőköltségek munkavállalónként fokozatosan növekvő tendenciát mutattak (+ 6 %) a figyelembe vett időszak alatt. Ez összhangban áll a munkaerőköltség-indexszel azokban az országokban, amelyekben a mintába felvett gyártók találhatók (39).

(273)

A mintába felvett uniós gyártók készletszintje a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

10. táblázat

Készletek

(274)

A zárókészletek először 2011-ben nőttek jelentősen, majd ezután tovább emelkedtek a figyelembe vett időszakban.

(275)

A kínai kormány azt állította, hogy az APFE által szolgáltatott adatokban jelentett készletváltozások kiemelték a be nem jelentett eladásokat, és nem jelezték a károkozást a kínai behozatallal történő összehasonlítás során.

(276)

Az állítást figyelmen kívül kell hagyni. A Bizottság a mintába felvett uniós gyártók által szolgáltatott tényleges adatok alapján elvégezte a mikrogazdasági mutatók – köztük a készletszintek – elemzését. A mintába felvett uniós gyártók vizsgálata nem tárt fel be nem jelentett eladásokat.

(277)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy felhasználó azt állította, hogy 2010 nem megfelelő referenciaév, mivel a készletszintek szokatlanul alacsonyak voltak a 2006 és 2009 októbere közötti időszakhoz képest (az eredeti dömpingellenes vizsgálat vizsgálati időszaka).

(278)

Az állítást el kell utasítani, mivel a mintába felvett jogi alanyok a jelenlegi vizsgálatban különböznek az előző vizsgálat mintájától, és ezért az adatok nem vethetők össze. A Bizottság vizsgálatát a figyelembe vett időszakra korlátozta különösen a mikrogazdasági adatok tekintetében, és nincs birtokában a mintába felvett uniós gyártók készletszintjére vonatkozó adat a figyelembe vett időszakot megelőző időszakból. A kínai kormány kijelentette, hogy a készletszintek 2011-ben is magasabbak voltak, tekintettel az abban az évben az uniós fogyasztás terén bekövetkezett 3 %-os csökkenésre. Ennek az elemnek azonban nem volt hatása a tendenciára a figyelembe vett időszak folyamán.

(279)

A mintába felvett uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(280)

A mintába felvett uniós gyártók jövedelmezőségét a Bizottság a hasonló termék független vevőknek történő uniós értékesítéséből származó, adózás előtti eredményben kifejezve állapította meg, a vonatkozó értékesítési forgalom százalékában. A figyelembe vett időszakban a mintába kiválasztott uniós gyártók jövedelmezősége jelentősen, 3 %-ról 4 %-ra csökkent.

(281)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A pénzforgalom a figyelembe vett időszakban jelentősen (– 55 %) csökkent.

(282)

A mintába felvett uniós gyártók befektetéseinek szintje növekvő tendenciát mutatott a figyelembe vett időszakban. A növekedés2012-ben és a vizsgálati időszakban jelentősebb volt. A magas beruházási költségek a kohóátépítésekkel kapcsolatosan merültek fel. E tőkeintenzív iparágban a kohókat 7–10 évente át kell építeni, a kohók átépítésével kapcsolatos költségek pedig a 8–13 millió EUR-t is elérhetik (titoktartási megfontolásból tartomány szerepel). A beruházásokba szintén beletartoznak a magas strukturális beruházási költségek, amelyek a bélések ötvözetfogyasztásához és a bélések ebből következő átépítéséhez kapcsolódnak.

(283)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában meghatározott nyeresége. A beruházások megtérülése egyértelműen követte a nyereségesség negatív tendenciáját. A mérsékelten megtérülő beruházások egyértelműen jelzik az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének romlását a figyelembe vett időszakban.

(284)

A fenti törékeny pénzügyi helyzet annak ellenére alakult ki, hogy – a fenti (217) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően – a figyelembe vett időszakban növekedett a fogyasztás, és az uniós gazdasági ágazat – a fenti (244) és az alábbi (337) preambulumbekezdés szerint – erőfeszítéseket tett a gyártási költségek racionalizálására.

(285)

A vizsgálatok tanúsága szerint a mintába felvett uniós gyártók a tőkebevonás terén nem ütköztek súlyos nehézségekbe.

(286)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több érdekelt fél megjegyezte, hogy a beruházás szintje nagyon magas volt a 2012-es és a vizsgálati időszak folyamán és e magas beruházási költségek indokolhatják, hogy az uniós gazdasági ágazat miért nem volt nyereséges a vizsgálati időszakban. A kínai kormány azt állította továbbá, hogy a csökkent nyereségesség közvetlenül kapcsolódik a termelési költségek növekedéséhez és a kohóátépítésekből eredő termeléskieséshez.

(287)

Először, a vizsgálati időszakban – 2012. október 1-je és 2013. szeptember 30-a között – megvalósult 32 millió eurós beruházások részben átfedésben állnak a 2012. évi 30 millió EUR-val. Másodszor, az ezekben az időszakokban végrehajtott beruházások nélkülözhetetlenek voltak a kohóátépítések szempontjából, és rendszeresen visszatérő jellegűek az üzlet szempontjából, valamint azok a szokásos üzletmenet részének tekinthetők a (241) – (250) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően. Harmadszor, a beruházások szintje hatást gyakorol az uniós gazdasági ágazat eredményeire, mivel az további költségeket generál. A beruházások fő hatásait azonban a mérleg, és nem az eredménykimutatás tükrözi, amely bemutatja a visszatérő szokásos amortizációs költségeket, és ezért önmagában nem magyarázhatja a veszteséges helyzetet. A kínai kormány állítását illetően, a kohóátépítéseket gondosan előre megtervezték. A vevők ellátásának folytonosságát a tartalékkészletek képzésével biztosítják. Végezetül e beruházásoknak a költségekre és a vállalati eredményekre gyakorolt hatása több évre terjed ki.

(288)

Több fél továbbá azzal érvelt, hogy i. a magasabb beruházási költségeket a beruházások alacsonyabb megtérülése tükrözi a 2012. évre és a vizsgálati időszakra vonatkozóan (mivel egyes beruházások nem hoznak azonnali megtérülést), valamint ii. nem ésszerű komoly beruházásokkal terhelt kétéves szakaszt kiválasztani, és ennek alapján azt a következtetést levonni, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete romlott.

(289)

A kohókba történő beruházások nem kivételesek a figyelembe vett időszakra vonatkozóan. A vizsgálat feltárta, hogy 2004 óta a szinte minden évben történtek kohóberuházások az uniós gazdasági ágazatban. Ezért bármely élettartamot veszik figyelembe, a kohójavítások vagy átépítések mindig hatással lesznek a termelési volumenre és a beruházások megtérülésére. A mintába vett uniós jövedelmezőség romlása azt jelezte, hogy nem voltak képesek a hasonló termékek esetében olyan árakat felszámolni, amely lehetővé tette volna az üzlet folytonosságához nélkülözhetetlen beruházásokat.

(290)

A kínai kormány azt állította, hogy az ágazat először a rendelkezésre álló tőkét használná fel, mielőtt a hitelekhez folyamodna, és ezért normális, hogy a pénzforgalom romlott, amikor a mintába vett uniós gyártók komoly beruházásokat hajtottak végre 2012-ben és a vizsgálati időszakban. Ezenkívül azt is állították, hogy a veszteséges ágazat nem ruházott volna be annyit, mint azt a mintába felvett vállalatok tették.

(291)

Az üvegszálból készült termékek ágazata globális üzletág finanszírozási mechanizmusokkal, amelyek túllépnek a mintába felvett uniós gyártók pénzügyi hatáskörén. A beruházási helyzet nem gyakorol szükségképpen hatást a pénzforgalomra. Ezért ezeket az állításokat el kell utasítani.

(292)

A vizsgálatok megállapításai megerősítik, hogy az uniós gazdasági ágazatot a dömpingellenes alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 8. cikkének (4) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(293)

A dömpingellenes intézkedések bevezetése lehetővé tette az uniós gazdasági ágazat számára, hogy 2011-ben emelni tudja árait. Ugyanakkor az uniós gazdasági ágazat erőfeszítéseket tett a hatékonyság és a termelékenység növelésére. Az uniós felhasználás növekedése ellenére az uniós gazdasági ágazatnak nem volt más választása, mint hogy 2012-től ismét csökkentse az értékesítési egységárait a piaci részesedésének fenntartása érdekében.

(294)

Az áralákínálás elemzése (lásd a (231) preambulumbekezdést) és az uniós gyártók értékesítési árainak csökkenő tendenciája (lásd a (263) preambulumbekezdést) egyértelműen mutatja, hogy az uniós gyártók megpróbáltak versenyezni a kínai behozatal áraival, és megszüntették az árkülönbséget. Ez azonban az uniós gyártók pénzügyi eredményeinek erőteljes romlásához vezetett, így az uniós gazdasági ágazat 2012 óta veszteségeket jelent. Ez a helyzet rövid és középtávon nem fenntartható.

(295)

Egyéb mutatók – mint a termelés, a termelési kapacitás, a foglalkoztatás, a készletek és a pénzforgalom – is kedvezőtlenül alakultak, még a KNK elleni intézkedések bevezetését követően is.

(296)

A két vizsgálat megállapításai azt is megerősítették, hogy a megváltozott körülmények, amelyek a részleges időközi dömpingellenes felülvizsgálat megindítását indokolták – nevezetesen a szerkezetátalakítás és néhány uniós üzem bezárása, a fenti (244) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően –, jelentősek és tartós jellegűek. Az üzem bezárását követően az üzemet teljesen leszerelték. Ezenfelül egy új kohó felállítása nagyon tőke- és időigényes, és rövid távon nem megvalósítható. Ezért az egy kohókkal működő új üzem felállításához szükséges időt és költségeket nem kellene alábecsülni. Az üzemek közül néhány szerkezetátalakítását és bezárását ezért jelentősnek és tartós jellegűnek kell tekinteni.

(297)

Több fél állítása szerint egyértelmű jelek utaltak arra, hogy az ágazatot nem érte kár. Az állításokkal a következő preambulumbekezdésekben foglalkozunk.

(298)

A CCCLA kijelentette, hogy az egyik uniós gyártót, a 3B Fibregas-t 2012-ben megszerezte a Binani csoport, következésképpen az uniós gazdasági ágazat összteljesítményének jónak kell lennie, mivel racionális gazdasági szereplő nem ruházna be olyan ágazatba, amely nem jól teljesít. Hivatkoztak a Braj Binani 2013-as éves jelentésére is, amely szerint „a Belgiumban és Norvégiában működő 2 gyártó egység általános teljesítménye jónak tekinthető”. Ezen túlmenően a CCCLA azt is kifejtette, hogy a két uniós gyártó forgalma növekedett 2010 és a vizsgálati időszak között, és így az uniós gazdasági ágazatot nyilvánvalóan nem érte kár.

(299)

Az indiai Binani csoport 2012-ben valóban megszerezte a 3B Fibreglass-t. A Binani csoport egyéni üzleti motivációitól függetlenül, a Bizottság a vizsgálati megállapításaira hivatkozik, amelyek szerint az uniós gazdasági ágazat veszített piaci részesedéséből és nyereségességéből. A hivatkozást összefüggésekben kell vizsgálni, és annak teljes szövege így szól: „a Belgiumban és Norvégiában működő 2 gyártó egység általános teljesítménye jónak tekinthető, és a kapacitás részben arra kényszerült, hogy megbirkózzon az alacsonyabb piaci kereslettel. Jól sikerült a termelés felfuttatása a normál hatékonysági szintig. Az átlagos eredmények azonban alacsonyabbak voltak az olcsó ázsiai import miatt.”

(300)

Azon állítás, miszerint az uniós gazdasági ágazatot nem érte kár, mivel két uniós gyártó forgalma növekedett 2010 és a vizsgálati időszak között, félrevezető és helytelen. A CCCLA álláspontját erre a kg-ban kifejezett forgalomra alapozta. Mindazonáltal pusztán a magasabb értékesítési mennyiségek figyelembevételével nem lenne helytálló következtetéseket levonnunk, mivel azok figyelmen kívül hagyják az értékesítések árszintjét, és ezért a vállalat jövedelmezőségére gyakorolt hatást.

(301)

A kínai kormány azt állította, hogy mivel az APFE tagjai beruháznak a kapacitások növelésébe az Unión belül és kívül (pl. a KNK, Oroszország, India és Tunézia), egyértelmű a jele annak, hogy az ágazatot nem érte kár.

(302)

Ez a kárvizsgálat összefügg az uniós gyártók teljesítményével az uniós piacon. A fenti 4. táblázatból kiderül, hogy az uniós gazdasági ágazat kapacitása 2011-ben kis mértékben (1 %-kal) növekedett, majd ezt követően a kapacitás 5 százalékpontos csökkenést mutatott a vizsgálati időszak vége felé. Így nem történt kapacitásnövekedés az Unióban. Mivel azonban az üvegszálból készült termékek számos gyártója multinacionális vállalat, nem meglepő, hogy ezek a vállalatok beruháznak az Unión kívül is, amikor üzleti lehetőség adódik. Az extrakapacitás beruházása az Unión kívül annak céljából történik, hogy kielégítsék a feltörekvő piacok igényeit, valamint azzal a kilátással, hogy nyereséget realizáljanak. Az üzemek ezekben a térségekben történő felállítása beleilleszkedik abba a képbe, hogy közel legyenek ezekhez a vevőkhöz. Az az üzleti döntés, hogy egy üzemet felállítsanak-e az Unión kívül vagy sem, teljesen független attól a ténytől, hogy az uniós gyártókat kár éri-e. Az uniós gazdasági ágazatnak a nagy beruházásokról szóló ehhez hasonló állításaival az uniós gazdasági ágazat önmagának okozott kára című alábbi szakasz foglalkozik.

(303)

Több érdekelt fél állította, hogy nem történt károkozás, mivel néhány uniós gyártó arról tájékoztatott, hogy a hasonló termékekre vonatkozó áraikat 2014 januárjától emelik a nyersanyag- és energiaárak, valamint a szállítási költségek folyamatos emelkedésének ellensúlyozása érdekében.

(304)

Először is, 2014-ben az árak a vizsgálati időszak utáni eseményekhez kapcsolódnak. Másodszor, az uniós gazdasági ágazat az utóbbi években a termelékenység növelése révén elnyelte az ilyen áremeléseket. Egyszer eljön az ideje azonban, amikor a termelékenység további növelése rövid távon sokkal nehezebben végrehajtható. Mivel az uniós gazdasági ágazat a vizsgálati időszakban veszteséges volt, és ezeknek az áremeléseknek az elnyelése már nem volt lehetséges, egy bizonyos időpontban elkerülhetetlenné vált, hogy az ilyen áremeléseket áthárítsák a vevőkre, ami azzal a kockázattal jár, hogy további piaci részesedés vész el. A fentiek alapján az állítást elutasították.

(305)

A Bizottság a dömpingellenes alaprendelet 3. cikke (6) és (7) bekezdésének, valamint a szubvencióellenes alaprendelet 8. cikke (6) és (7) bekezdésének megfelelően megvizsgálta, hogy a KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal olyan mértékű kárt okozott-e az uniós gazdasági ágazatnak, amelynek alapján azt jelentősnek lehet minősíteni.

(306)

A dömpingelt behozatalon kívül megvizsgáltak más ismert tényezőket is, amelyek ugyancsak károsíthatták az uniós gazdasági ágazatot, annak elkerülése érdekében, hogy a szóban forgó egyéb tényezők által okozott károkat a dömpingelt és támogatott behozatalnak tulajdonítsák.

(307)

A vizsgálatok rámutattak arra, hogy a hatályos dömpingellenes intézkedések ellenére a KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal volumene (32 %-kal) nőtt a figyelembe vett időszakban, a 2009-es évet tekintve referenciaévnek. Ennek következtében a KNK piaci részesedése a 2009-es 13–18 %-ról a vizsgálati időszak végére 15–20 %-ra nőtt.

(308)

Ugyanakkor a felhasználás növekedése ellenére az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése három százalékponttal csökkent a figyelembe vett időszakban.

(309)

A dömpingelt és támogatott behozatal átlagárai 2010 és a vizsgálati időszak között 8 %-kal emelkedtek és alacsonyabbak voltak, mint az uniós gazdasági ágazat által ugyanabban az időszakban alkalmazott árak.

(310)

Az uniós gazdasági ágazat 2010-ben és 2011-ben még nyereségesen működött, és csak ezt követően lett veszteséges, amely egybeesett a KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal növekedésével. Még az értékesítési árainak csökkentését követően is, az uniós gazdasági ágazatnak sikerült megtartania piaci részesedését. Az árcsökkenés a jövedelmezőség rovására ment, amely a veszteséges helyzethez vezetett.

(311)

A fentiek alapján az a következtetés vonható le, hogy a KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal a volumen növekedésével együtt, jelentős negatív hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetére, és ezért döntő szerepet játszott az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár szempontjából.

(312)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több fél azt állította, hogy nem készült olyan elemzés, amely egyrészt azt bizonyította volna, hogy a kínai behozatal okozta az uniós gazdasági ágazat nyomott árazását és az általa elszenvedett kárt, másrészt pedig azt, hogy a Bizottság csak az időbeli egybeesésre támaszkodik elemzésében. Ezek a részek a kínai röntgensugaras berendezésekről (China X-Ray Equipment) szóló WTO testületi jelentésre hivatkoznak: „A testület elismeri, hogy az általános korreláció a dömpingelt behozatal és a hazai ágazat által elszenvedett kár között alátámaszthatja a megállapítást. Mindazonáltal az ilyen egybeesésről szóló elemzés nem rendelkező jellegű az okozati kérdésben, az okozatiság és korreláció két külön fogalom. Ennek az esetnek a körülményei között […] az okozati kérdést nem oldja meg az egybeesésről szóló ilyen általános megállapítás” (40).

(313)

A következtetések azonban a mutatók részletes felsorolásának elemzésén alapulnak. A fenti D. szakaszban kifejtettek szerint a dömpingelt és támogatott behozatal hatásának vizsgálata magában foglalta a minden olyan releváns gazdasági tényre és indexre kiterjedő értékelést, amely hatást gyakorol az uniós gazdasági ágazatra. Számos mutató jelzett a károkozással kapcsolatos helyzetet. Ebben a helyzetben egyedül az indokolhatja az uniós gazdasági ágazat árcsökkentését, hogy megtartsa a piaci részesedését, vagy legalább ne veszítsen további piaci részesedést, amikor árversennyel kell szembesülnie. Az eredeti intézkedések bevezetését követően az uniós gazdasági ágazatnak sikerült emelnie az árait 2011-ben, azonban a következő években csökkentenie kellett az árait, miközben a termelési költségek nem csökkentek. Amint azt a (320)–(335) preambulumbekezdés tovább részletezi, a harmadik országokból származó export nagyrészt magas árakon történt a teljes figyelembe vett időszakban, és a harmadik országok piaci részesedése meglehetősen stabil maradt, sőt 2011-től kezdődően még csökkent is. Az uniós gazdasági ágazat ezért nem a harmadik országokból származó behozatal miatt csökkentette az árait, hanem a KNK-ból származó alacsony árú dömpingelt és támogatott behozatal miatt. 2011 óta csak a KNK-ból származó behozatal növekedett jelentősen, csak a KNK-ból származó behozatal vett el piaci részesedést az uniós gazdasági ágazattól, és csak a KNK-ból származó importárak csökkentek. Ezen az alapon a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy az uniós gazdasági ágazat nyomott árait és az általa elszenvedett kárt a KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal növekedése okozta. Egyéb tényezők, amelyek befolyásolhatják ezt az ok-okozati viszonyt, az alábbiakban kerülnek elemzésre.

(314)

A CCCLA és a kínai kormány azt állította, hogy nem volt árerózió vagy árlenyomás, mert „az uniós gyártók értékesítési árainak csökkenése nem jelentős, mivel az mindössze 2 %-ban tetőzött a figyelembe vett időszakban.”. Több fél azt is állította, hogy az uniós árak 1 %-os csökkenése, a KNK-ból származó behozatal piaci részesedésének 2 %-os növekedése és az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének 3 % csökkenése nem indokolja a javasolt drasztikus intézkedéseket.

(315)

A Bizottság megismétli a fentiekben kifejtetteket, miszerint az ideiglenes vámok 2010. szeptemberi bevezetését követően az uniós gazdasági ágazat 2011-ben képes volt emelni az árait. 2011-től azonban az értékesítési egységárak 10 %-kal csökkentek. Ezért egyértelműen jelentős a csökkenés az értékesítési árak terén. A jelenleg hatályos dömpingellenes intézkedések ellenére, az uniós gazdasági ágazat továbbra is elszenvedi az értékesítési volumen, az árak és a piaci részesedés csökkenését, míg ugyanabban az időben a kínai behozatal értékesítési volumene és piaci részesedése az eredeti vizsgálat vizsgálati időszakához képest jóval magasabb szintre emelkedett. Rendszerint amint egy intézkedést bevezetnek, az uniós gazdasági ágazatról feltételezhető, hogy felépül a korábbi dömpingelt behozatal vagy támogatás hatásaiból. Ez azonban egyértelműen nem így történt. A kilábalás bizonyos jeleit követően, az intézkedések bevezetése után az uniós gazdasági ágazat helyzete azonnal tovább romlott a figyelembe vett időszak folyamán.

(316)

Egy független importőr állítása szerint nem volt szükség arra, hogy az uniós gyártók olyan mértékben csökkentsék áraikat, ahogyan azt megtették, mivel az uniós piacon nagyobb volt a kereslet, mint a kínálat. A kínai kormány azt állította, hogy az uniós értékesítési árak és a kínai importárak csökkenését nem lehet elszigetelten vizsgálni az érintett termék világgazdasági árainak alakulásától, és azok összhangban állnak a szokásos piaci körülményekkel. Ezenfelül a kínai kormány érvelése szerint a Bizottság nem vizsgálta meg, hogy a piac lehetővé tette-e az áremeléseket 2011-ben (az intézkedések bevezetését követően a korábbi vizsgálat során), – és ha igen, milyen mértékben – amennyiben globális összefüggésben vizsgálták volna. Ezenkívül a Bizottság helytelenül utasította el az uniós gyártóknak a vizsgálati időszakot követő áremelésekre vonatkozóan szolgáltatott bizonyítékait, és azok a szolárüveggel és a személyes használatra szolgáló fénymásolókkal kapcsolatos esetekre hivatkoznak (41).

(317)

A Bizottság úgy vélte, hogy az az állítás, miszerint a kereslet meghaladta a kínálatot, nem megalapozott. A piaci részesedésben bekövetkezett veszteség és a készletek növekedése nem azt jelzi, hogy a kereslet nagyobb lett volna a kínálatnál, hanem épp ennek ellenkezőjét. Ami a kínai kormány állítását illeti, az árak alakulása az uniós piacon, és nem világszinten történő értékesítésekkel kapcsolatos. Az uniós piacon a hasonló termék és az érintett termék közötti verseny az árak szintjén folyik. A fentiekben bemutatottak szerint, az árak csökkenését nem lehet más tényezőknek tulajdonítani, mint ennek az árversenynek (tekintettel a meglehetősen stabil előállítási költségekre és uniós felhasználásra). Továbbá, a kínai kormány nem szolgáltatott további információt a világpiaci árak alakulására. A fenti állítást ezért nem tekintették megalapozottnak. A vizsgálati időszakot követő áremelkedéseket illetően, a vizsgálati időszakot követő eseményekre e vizsgálat hatálya nem terjed ki. Mindenesetre nem volt érdemi bizonyíték azokról a tényleges áremelkedésekről, amelyek a vizsgálatot követően következtek be. Ezért ezt az állítást elutasítják.

(318)

A CCCLA továbbá azt állította, hogy a kínai átlagos importár 8 %-os csökkenésének – a (226) preambulumbekezdésben említettek szerint – figyelembe kellett volna vennie a vámok és a vámkezelés, a dömpingellenes vám, az importőrök nyereségességi árrése és az importőrök által viselt SGA-költségek tekintetében kiigazított árakat. Ezek a kiigazított árak azután összehasonlítható szinten álltak volna az uniós értékesítési árakkal, amint azt a 7. táblázat mutatja, és ezért nem játszhattak volna döntő szerepet az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár terén.

(319)

A mutatók elemzésére vonatkozóan az exportáló gyártók értékesítéseinek a 3. táblázatban szereplő CIF-értékeit összevetik az uniós gyártók 7. táblázatban szereplő gyártelepi áraival. Ez a módszer pontos a tendenciák elemzésére. Az áralákínálási és kárkülönbözet kiszámításának tekintetében, a kiigazított árakat valójában a fenti (231) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint használták. Ebből a szempontból a Bizottság hangsúlyozza, hogy az áralákínálás csak ez egyik megvizsgálandó mutató, azonban valamennyi kármutatót együtt kellene vizsgálni az elemzés céljából. Ezért a kérelmet elutasítják.

(320)

A harmadik országokból származó behozatal volumene, az átlagos egységárak és a piaci részesedés a figyelembe vett időszak folyamán az alábbi táblázatban található:

12. táblázat

A behozatal volumene (tonna), átlagos egységár (EUR/tonna)

(321)

A KNK mellett az érintett terméket főleg Malajziából, Norvégiából és Törökországból importálják. Kisebb behozatal Mexikóból, az Egyesült Államokból és Tajvanról is érkezik. A harmadik országok teljes piaci részesedését a 2010 és 2011 közötti határozott emelkedés jellemezte. Ezt követően a vizsgálati időszak alatt a piaci részesedésük csökkent.

(322)

A harmadik országokból származó behozatal nagy részét (a Tajvanról származó kisebb mennyiségek kivételével) lényegesen magasabb áron értékesítették a kínai importnál. Ezenkívül az egyéb országokból származó import átlagárak összességében az uniós gazdasági ágazat árainál magasabbak vagy azokkal azonos szintűek voltak.

(323)

Malajzia tette ki a harmadik országokból az Unióba irányuló import legnagyobb részét (40 %). A Malajziából származó behozatal azonban az üvegszálból készült termékek egyetlen típusára, nevezetesen a vágott szálakra korlátozódott. A figyelembe vett időszak alatt nőtt Malajzia piaci részesedése az uniós piacon. Átlagosan a Malajziából származó vágott szálak importára szintén magasabb volt, mint a KNK-ból származó vágott szálaké, és közel olyan magas, mint az uniós gazdasági ágazat árai. Ezenfelül a malajziai árak nem akadályozták meg az uniós gyártók árainak emelését 2010 és 2011 között, amikor az ideiglenes vámokat a KNK ellen kivetették. Amennyiben a malajziai árak valóban jelentős kárt okoztak volna az uniós gazdasági ágazatnak, az uniós gyártók nem emelhették volna áraikat, amikor az ideiglenes dömpingellenes vámokat a KNK-ból származó behozatalra kivetették. A Malajziából származó behozatal versenyben áll az uniós gazdasági ágazat termelésével, azonban az árak, a terméktípus és a mennyiség szempontjából stabil tényezőt jelentett a figyelembe vett időszak folyamán.

(324)

A Norvégiából származó behozatal a második legnagyobb a harmadik országokból az Unióba irányuló behozatalt tekintve. A figyelembe vett időszak alatt stabil maradt Norvégia piaci részesedése az uniós piacon. A Norvégiából származó átlagos importárak terméktípusonként magasabbak voltak, mint a KNK-ból származó átlagos importárak. A Norvégiából származó import főleg az uniós gyártók ugyanazon csoportjához tartozó egyetlen vállalat által előállított előfonatokból állt. Ezenfelül a norvég termelés teljes mennyiségét az uniós gyártón keresztül értékesítik. Norvégiát ezért nem tekintjük harmadik országoktól származó versenynek.

(325)

A Törökországból származó behozatal a harmadik legnagyobb a harmadik országokból az Unióba irányuló behozatalt tekintve. A figyelembe vett időszak alatt stabil maradt Törökország piaci részesedése az uniós piacon. Átlagosan a hasonló termék importárai terméktípusonként szintén jóval magasabbak voltak, mint a KNK-ból származó átlagos importárak.

(326)

Ezenkívül a kínai kormány állítása szerint 2011-ben nőttek az uniós készletek a harmadik országokból származó behozatal nagymértékű növekedését követően, miközben a KNK-ból származó behozatal ugyanabban az évben csökkent.

(327)

2010 és 2011 között a kínai import valóban csökkent, a harmadik országokból származó behozatal pedig növekedett. Az uniós gazdasági ágazat 2010-ben és 2011-ben azonban még nyereségesen működött, és csak ezt követően lett veszteséges, amely egybeesett a KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal növekedésével. A harmadik országokból származó behozatal csökkent 2011 után csökkent, és ezért nem lehet az oka annak, hogy az uniós gazdasági ágazat ezt követően veszteségessé vált. A fenti okokból ésszerűen azt a következtetést vonhatjuk le, hogy míg az egyéb országokból származó behozatal egy része hátrányosan érinthette az uniós gazdasági ágazatot, az nem volt olyan mértékű, hogy befolyásolja az ok-okozati viszonyt a KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között.

(328)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több fél azt állította, hogy az áralákínálás elemzéséhez használt termékösszetételt (a kínai és az uniós gyártók árainak összehasonlítása) nem használták a harmadik országokból származó behozatalra vonatkozóan. A kínai kormány kifejezetten kért a harmadik országok behozatalának termékösszetételéről szóló adatokat, amelyek az Eurostat statisztikáiból nem derülnek ki.

(329)

A Bizottság teljes mértékben figyelembe vette a termékösszetételt a harmadik országokból származó behozatal elemzésére, összehasonlítva a harmadik országok terméktípusonkénti árait a megfelelő uniós terméktípusonkénti árakkal. Mivel a harmadik országokhoz tartozó három ország esetében csak egy gyártó van, az üzleti titkok védelme miatt pontos adat nem volt közölhető.

(330)

A kínai kormány állítása szerint a Bizottság arra vonatkozó következtetései, miszerint a harmadik országok behozatalának egy része hatást gyakorolhatott az uniós gyártók helyzetére, az ok-okozati összefüggést azonban nem befolyásolta, nem objektív és nem érvekkel alátámasztott elemzésen alapult.

(331)

A harmadik országokhoz tartozó három ország, amely a hasonló terméket az Unióba exportálta: Malajzia, Norvégia és Törökország. A fentiekben kifejtettek szerint a malajziai behozatal egy terméktípusra összpontosított, amelynek az árszintje összevethető az uniós gazdasági ágazat áraival. A norvég gyártót nem tekintik harmadik országból származó versenytársnak a fent említett okok miatt. A török import piaci részesedése stabil és a volumenét tekintve viszonylag alacsony maradt a figyelembe vett időszak folyamán. Azt az állítást, hogy a harmadik országokból származó behozatal befolyásolta az ok-okozati összefüggést, ezért el kell utasítani.

(332)

A kínai kormány azt is állította, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a Tajvanról és Mexikóból származó behozatalt, amely áraiban és volumenében jelentős változásokat mutat.

(333)

Mivel a Tajvanról és Mexikóból származó behozatal korlátozott mennyiségű, ez a behozatal nem befolyásolhatta az ok-okozati összefüggést.

(334)

Ezenfelül a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a kínai készletezésről szóló elemzésében azt a tényt, hogy 2010 és 2011 között a harmadik országok behozatala több mint 40 %-kal nőtt.

(335)

A statisztikák (lád a (224) preambulumbekezdést) szerint a kínai termékek készletezése 2010 második és harmadik negyedévében történt (a 2010 vége/2011 eleje előtti felhasználásra vonatkozóan, a korlátozott eltarthatóság miatt). A harmadik országokból származó behozatal növekedését 2011-ben rögzítették, amikor a készletezés hatása elmúlt, és a KNK-ból származó behozatal elleni intézkedések hatályba léptek, ami előnyösnek bizonyult a harmadik országok gyártói számára. Ezért ezt az állítást elutasítják.

(336)

Több érdekelt fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat termelési költségeinek növekedése, amely főleg a nyersanyagok, az energia, a szállítási ár és a munkaerőköltségek emelkedése miatt következett be, kedvezőtlen hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra. Az egyik fél jelentős költségtényezőként azonosította, hogy a vevők nem hozták vissza az orsókat, ennek a költségekre gyakorolt hatását azonban részletesebben nem fejtette ki. Ezeket az állításokat az uniós gyártók által elmondottakkal támasztották alá, miszerint azok valóban költségnövekedéssel néztek szembe.

(337)

Az uniós gazdasági ágazat valóban költségnövekedéssel szembesült a nyersanyagok, az energia, a szállítás és a munkaerőköltségek terén. A fenti 8. táblázatból kiderül azonban, hogy az uniós gazdasági ágazat átlagos termelési költsége tonnánként csak 1 %-kal nőtt 2010 és a vizsgálati időszak között. Ez azt jelenti, hogy az uniós gazdasági ágazat képes volt ellensúlyozni a költségnövekedés nagy részét a hatékonyság növelésével és a magasabb termelékenységgel. Így azt a következtetést lehet levonni, hogy a termelési költségek növekedése nem járult hozzá a kárhoz, és ezért nem befolyásolhatta az ok-okozati összefüggést.

(338)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több fél megismételte az állítását anélkül, hogy új érveket hozott volna fel.

(339)

A fentiek szerint, az uniós felhasználás 2010 és a vizsgálati időszak között 3 %-kal nőtt. A felhasználás várhatóan tovább nő a hasonló termék új alkalmazási területei miatt, amelyre az uniós gazdasági ágazat és számos felhasználó is utalt. Az uniós gazdasági ágazat azonban nem volt képes fenntartani piaci részesedését és elveszítette annak egy részét, miközben 2011 óta a KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal növelte piaci részesedését. Ezért az uniós felhasználás változása nem befolyásolta a kár és a KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

(340)

A kínai kormány azt állította, hogy amennyiben volt károkozás, azt az uniós gyártók elégtelen termelési kapacitása okozta. A kínai kormány az uniós gyártók több pénzügyi kimutatására hivatkozott. A 3B Fibreglass 2010-es pénzügyi kimutatásai szerint: „korlátozott termelési kapacitásunk nem tette lehetővé, hogy további piaci részesedést szerezzünk” és „arra kényszerítettek minket, hogy korlátozott szintű készletekkel reagáljunk ügyfeleink keresletének alakulására”. A 3B Fibreglass 2011-es pénzügyi kimutatása szerint: „a gazdaság 2010-es talpra állásának jelei, megerősítést nyertek 2011 első felében, a vállalat termelésének teljesítményszintje azonban az első negyedévben alacsonyabb volt a vártnál, és nem tette lehetővé számunkra, hogy teljes mértékben kihasználjuk a fellendülést, továbbá arra vezettek bennünket, hogy korlátozzuk szerződéses kötelezettségeinket”. A Lanxess 2011-es pénzügyi kimutatása kifejti, hogy: „2011-ben az üvegszálból készült termékek gyártása a Lanxessnél maximális kapacitáson működött” és „2012 második negyedévében az 1. kohó tervezett bezárása mintegy 10 hetet vesz majd igénybe, így 2012-ben az éves termelés 14 %-kal alacsonyabb lesz”.

(341)

A készletek szintje 2010-ben valóban alacsony volt, lásd az alábbi 10. táblázatot. Ez a termelés szintjének 2009-ben bekövetkezett csökkenéséből eredt, amikor számos gyártósort leszereltek, ideiglenesen bezártak vagy lerövidítettek a KNK-ból származó dömpingelt behozatal okozta árerózió és piaci részesedés elvesztése miatt (42). Az uniós gazdasági ágazat azonban 2011-ben több mint 150 %-kal növelte készleteinek szintjét, és a növekedés azóta is tart. Nem helyénvaló csak a 2010-es leltár állításaira hivatkozni, ehelyett a teljes figyelembe vett időszakra vonatkozó tendenciákat kellene vizsgálni.

(342)

Ezenfelül az állítások közül egyesek úgy hivatkoznak a termelés teljesítményszintjének csökkenésére, mint amely a javításokból/átépítésekből ered. A fenti (241) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az ilyen javítások/átépítések szokványosak ebben a szektorban, és a kohójavítás/-átépítés miatti készletfelhalmozás megszokott gyakorlat, amely lehetővé teszi a kulcsfontosságú vevők folyamatos ellátását.

(343)

Ezenkívül egyenlő versenyfeltételek esetén az uniós gazdasági ágazat több kapacitásba is befektethetne, lehetővé téve az uniós gazdasági ágazat számára, hogy profitra tegyen szert, amely indokolja és lehetővé teszi a kapacitásbővítést.

(344)

Az uniós termelési kapacitás és készletek nem tekinthetők elégtelennek, és ezért nem járulhattak hozzá a károkozáshoz, valamint így nem befolyásolhatták az ok-okozati összefüggést a dömpingelt és támogatott behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között.

(345)

Több fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt a gazdasági válság okozta, amely a felhasználó ágazat keresletében hirtelen visszaesést eredményezett (ilyen volt a gépjárműipar és a szélenergia piac).

(346)

A kínai kormány számos uniós gyártóra hivatkozott, mint a European Owen Corning Fibreglass SPRL (a továbbiakban: EOCF) 2010-es pénzügyi kimutatása, amely szerint: „Ez a csökkenés részben azzal magyarázható, hogy ez a tevékenység nagyban függ a szélenergia piacától, amelynek folytatódott a visszaesése e piac szereplőinek új projektek finanszírozásával kapcsolatos nehézségei miatt”, a Lanxess 2011-es pénzügyi kimutatása pedig kifejti, hogy: „A kínai behozatallal szembeni dömpingellenes intézkedések bevezetését követően a LANXESS képes volt emelni értékesítési árait. 2011 második felében azonban a 2010-es évhez képest 16 %-os csökkenést regisztráltunk a lefelé tartó gazdasági trend miatt”, míg az EOCF 2012-es pénzügyi kimutatásai szerint a 2012-es forgalom „főleg a folytatódó gazdasági válságnak tudható be, amely nem tette lehetővé számukra, hogy teljes kapacitáson működjenek”.

(347)

Valóban megfigyelhető 2010 és 2011 között az üvegszálból készült termékek uniós felhasználásának 3 %-os visszaesése. A vizsgálati időszak végére azonban az uniós felhasználás ismét 6 százalékponttal nőtt.

(348)

Az arra való hivatkozás, hogy az egyik vállalatnak a 2010-es évhez képest 16 %-kal kellett csökkentenie az árait 2011 második felében, csak részben ad képet a 2011-es helyzetről. A vizsgálat az egységárak 8 %-os növekedését tárta fel a teljes 2011-es évben (2010-hez viszonyítva).

(349)

Ezenfelül míg az uniós gazdasági ágazat 2010-ben és 2011-ben még nyereségesen működött, ezt követően veszteséges lett, ami egybeesett a KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal növekedésével, amely jelentősen alákínált az uniós gazdasági ágazat árainak.

(350)

A 2010 és 2011 közötti gazdasági visszaesést úgy lehet tekinteni, mint ami hozzájárult az unós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének romlásához. A gazdasági visszaesés azonban nem magyarázza az uniós gazdasági ágazat veszteségességét 2012-ben és a vizsgálati időszakban. A legnagyobb veszteség csak a gazdasági visszaesést követően következett be egy olyan időszakban, amikor a felhasználás ismét növekedett.

(351)

Az Owens Corning 2011-es állítását illetően, fontos megjegyezni, hogy az az EOCF-től származik, amely az Owens Corning kereskedelmi egysége annak valamennyi európai és közel-keleti üzletére vonatkozóan. A hasonló terméken felül az EOCF ebben az időszakban értékesített nem szőtt termékeket, szöveteket, tetőfedésre használt termékeket (zsindelyt) és szigetelésre használt termékeket is, amelyekre nem terjedt ki a vizsgálat hatóköre. Ez az állítás tehát nem konkrétan a hasonló termékre vagy az uniós piacra vonatkozik.

(352)

Az Owens Corning 2012-es állítását illetően, az konkrétan az EOCF egyik üzemében gyártott szövetének üzletágára vonatkozik. Mivel ezek a szövetek nem tartoznak a hasonló termékek közé, ez az állítás nem releváns.

(353)

A fenti körülmények miatt a gazdasági visszaesés hátrányosan érinthette az uniós gazdasági ágazatot, ám nem olyan mértékben, hogy az befolyásolhatta volna az ok-okozati összefüggést a dömpingelt és támogatott behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között.

(354)

Több fél állította, hogy inkább az uniós gazdasági ágazatnak a kínai exportáló gyártók által alkalmazott korszerű technológiához képest elavult technológiája okozta a kárt, mint az érintett termék dömpingelt és támogatott behozatala.

(355)

A vizsgálat azonban megerősítette, hogy az uniós gazdasági ágazat szintén korszerűsítette termelési folyamatait. Ezért azt az állítást, miszerint az uniós gazdasági ágazat technológiájának állapota befolyásolhatja az ok-okozati összefüggést a dömpingelt és támogatott behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között, el kell utasítani.

(356)

Több fél azt állította, hogy a kárt az uniós gazdasági ágazat önmagának is okozhatta, mivel i. az uniós gyártók által 2014-ben kínált árak alacsonyabbak voltak az ilyen felek által a kínai exportáló gyártóktól kapott áraknál, mivel ii. a kérelmezők által az elmúlt években tett beruházások ellentmondanak a kárnak, hiszen a nagy beruházások nehezen összeegyeztethetőek a kárt szenvedett ágazat fogalmával, és nem vezettek az uniós gazdasági ágazat nagyobb piaci részesedéséhez, továbbá iii. a kérelmezők befektethettek a szerkezetátalakításba és kapacitásbővítésbe az üvegszálból készült olyan „rossz” termékek gyártása terén, mint például amelyekre korlátozott a kereslet, és nem a vágott szálak gyártásába, amely esetében a felek szerint nagy kereslet, sőt valójában potenciális ellátási hiány mutatkozott.

(357)

Az uniós gyártók által kínált alacsonyabb árakra vonatkozó első állításokat illetően meg kell jegyezni, hogy ez az állítás a vizsgálati időszak utáni eseményt jelöl, és a 2014-es árszinteket nem lehet figyelembe venni. Ezenkívül mivel a kohók napi 24 órában működnek és nagyon költséges a gyártás lassítása, az uniós gazdasági ágazat úgy próbálta megtartani a piaci részesedését, hogy alacsonyabb árakon értékesített, és így igyekezett továbbra is fedezni állandó költségeinek egy részét.

(358)

Az uniós gazdasági ágazat elmúlt években tett nagy beruházásait illetően, emlékeztetni kell arra, hogy a tőkeintenzív iparágban a kohókat 7–10 évente át kell építeni, a kohók átépítésével kapcsolatos költségek pedig a 8–13 millió EUR-t is elérhetik (titoktartási megfontolásból tartomány szerepel). A másik, strukturálisabb, magas befektetési költségek jelentős része a bélések ötvözetfogyasztásához és a bélések ebből következő átépítéséhez kapcsolódik. Ezért ezek a beruházások az ágazat velejárói, és szükségesek a jelenlegi kapacitás fenntartásához. A K+F-fel kapcsolatos beruházások szintén szükségesek a piacon maradáshoz és az ügyfelek igényeinek kielégítéséhez.

(359)

Ami a harmadik állítást illeti, a vágott szálaktól eltérő termékekbe történő állítólagos „rossz” beruházásokra vonatkozóan meg kell jegyezni, hogy i. az uniós gazdasági ágazat szerkezetátalakításon ment keresztül annak érdekében, hogy képes legyen a termékek széles skáláját kínálni. Nem szolgáltattak arra vonatkozó bizonyítékot, hogy az ilyen típusú szerkezetátalakítás nem lett volna gazdaságilag életképes, és ii. az elmúlt években a szerkezetátalakítás miatt a vágott szálak megszűnt gyártását áthelyezték volna egy átalakított másik üzembe.

(360)

A kínai kormány azt állította, hogy az uniós gyártók a harmadik országokból származó import készleteit halmozták fel, és idézte az egyik uniós gyártó 2011-es pénzügyi kimutatását, miszerint: „Az árukészletek (21,4 millió EUR 2011. december 31-én) növekednek az év második felében az üzletágunkban tapasztalt globális lassulás miatt, a készlet 75 %-a az Európán kívüli […] csoport(unk) vállalataitól importált késztermékekből áll, a többi részét főleg anyagok és a szövetgyártáshoz szükséges termékek teszik ki”.

(361)

Ennek az uniós gyártónak a 2011-es jelentett készleteiben bekövetkezett növekedést az magyarázza, hogy készleteit annak érdekében töltötte fel, hogy ellássa egyik nem uniós üzemét, ez utóbbi 2012-ben elvégzett kohóátépítése alatt. Nem történt volna behozatal más nem uniós üzemekből, amennyiben ezt a nem uniós üzemben gyártott terméket az Unióban is előállították volna.

(362)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően, a kínai kormány kérte annak tisztázását, hogy az ilyen import a KNK-ból vagy máshonnan származott-e, és mennyi volt a volumene. A mintába felvett uniós gyártók azonban nem vásárolták az érintett terméket a KNK-ból a figyelembe vett időszakban.

(363)

A kínai kormány azt is állította, hogy a kárt az uniós gazdasági ágazat önmagának is okozhatta, mivel a 3B Fibreglass uniós gyártó 2011-ben úgy döntött, hogy helyreállítja a BASF állományát abban az időben, amikor elégtelen volt a termelés. Hivatkoztak a 3B Fibreglass 2011-es pénzügyi kimutatására: „hogy helyreállítsuk BASF állományunkat, és szembenézzünk 2. sz. kohónk hidegben történő javításával”.

(364)

Szokásos üzleti magatartás azonban a készletek bebiztosítása a kulcsfontosságú vevőknek vállalt szerződéses kötelezettségek teljesítése érdekében. Ezenfelül az idézet utal egy tervezett kohójavításra is, amely a készletek felhalmozását teszi szükségessé, hogy képes legyen a vevők ellátására (és 3B vevők felé vállalt szerződéses beszállítási megállapodásainak teljesítésére) a javítás alatt.

(365)

A fentiek fényében azt az állítást, miszerint az uniós gazdasági ágazat önmagának okozott kára befolyásolhatja az ok-okozati összefüggést a dömpingelt és támogatott behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között, ezért el kell utasítani.

(366)

A kínai kormány azt állította, hogy az állítólagos kárt – amennyiben volt ilyen – a felhasználó ágazatok telephelyeinek áttelepítéséről szóló döntés okozta. Azt is hozzátették, hogy ez nemcsak uniós szinten történik, hanem globális szinten is. A kínai kormány kijelentette, hogy a következő uniós gyártók kiterjesztették termelési tevékenységüket: a P+D Oroszországra és Indiára, a 3B Tunéziára, a PPG a KNK-ra, az Ahlstrom pedig 2011 elején áthelyezte termelését Európából a KNK-ba, hogy jobban kiszolgálja a növekvő szélenergiapiacot Ázsiában, különösen a KNK-ban.

(367)

Mivel az üvegszálból készült termékek számos gyártója multinacionális vállalat, nem meglepő, hogy ezek a vállalatok beruháznak az Unión kívül is, amikor üzleti lehetőség adódik. Az extrakapacitás beruházása az Unión kívül annak céljából történik, hogy kielégítsék a feltörekvő piacok igényeit, valamint azzal a kilátással, hogy nyereséget realizáljanak. Az üzemek ezekben a térségekben történő felállítása valóban beleilleszkedik abba a képbe, hogy közel legyenek ezekhez a vevőkhöz. Az az üzleti döntés, hogy egy üzemet felállítsanak-e az Unión kívül vagy sem, teljesen független attól a ténytől, hogy az uniós gyártókat kár éri-e.

(368)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány megismételte azt az állítását, hogy a nagy tengerentúli beruházások eltávolították a termelést, a munkahelyeket és az exportértékesítéseket az Unióból, és ezért kárt okoztak.

(369)

Ez az állítás nem megalapozott. Az üvegszálból készült termékek gyártói a regionális közelségi modell alapján működnek, ahol az ügyfeleket a saját régiójukban működő üzemben gyártott termékekből látják el. A kapacitásra és foglalkoztatásra vonatkozó mutatókból nem derül ki, hogy a potenciális nagy tengerentúli beruházásokat az uniós tevékenységek kárára hajtották volna végre.

(370)

A kínai kormány azt is állította, hogy az uniós gazdasági ágazat exportértékesítéseinek csökkenése súlyos hátrányt okozott, amelyről a Bizottság nem készített elemzést.

(371)

A jelenlegi vizsgálatban az uniós gazdasági ágazat (kapcsolatban álló és független vevőknek történő) exportértékesítéseinek súlya az uniós gazdasági ágazat (kapcsolatban álló és független vevőknek történő) összes értékesítéseinek 11 %-a és 13 %-a közötti értéket teszi ki a 2010-től a vizsgálati időszak végéig tartó időszakban. Ehhez hasonlóan, az eredeti dömpingellenes vizsgálat folyamán ez az érték 10 % és 14 % között ingadozott a 2006 és 2009 szeptembere közötti időszakban. Mivel az exportvolumen ingadozása nem jelentős és összhangban áll az előző dömpingellenes vizsgálat exportvolumenével, az exportértékesítések alakulása nem szenvedett súlyos hátrányt, mint ahogy azt a fentiekben állították.

(372)

A fentiek alapján, az uniós gyártók exportértékesítései és a piac közelsége érdekében történő áttelepítések ezért nem járultak hozzá a károkozáshoz, és így nem befolyásolhatják az ok-okozati összefüggést a dömpingelt és támogatott behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között.

(373)

A kínai kormány azt állította, hogy a kínai szállítások magukban hordozták a nagyobb logisztikai komplexitással és az árfolyam-ingadozásokkal kapcsolatos kockázatokat, és ezért a vevők vonakodnak attól, hogy nyíltan ilyen kockázatoknak tegyék ki magukat. Az egyik felhasználó kifejtette, hogy a kínai üvegszálból készült termékek árai erőteljesen függnek az Euro/USD árfolyamtól. Mivel a 2000. évtől kezdődően az USD fokozatosan gyengült az EUR-val szemben, ez állítólag befolyásolhatta az ok-okozati összefüggést.

(374)

A 2000. év elején az EUR csakugyan gyengébb volt az USD-hez képest, mint manapság. Meg kell azonban jegyezni, hogy az EUR/USD árfolyam a figyelembe vett időszakban meglehetősen stabil maradt. A figyelembe vett időszakban a mintába kiválasztott uniós gyártók jövedelmezősége azonban jelentősen, 3 %-ról 4 %-ra csökkent. Még ha úgy is lehetne tekinteni, hogy az EUR/USD árfolyam hozzájárult az elszenvedett kárhoz, ez semmilyen formában nem csökkentené a KNK-ból 2011-től a vizsgálati időszak végéig az uniós piacra érkező, alacsony árú dömpingelt behozatal káros hatásait.

(375)

Ezért az EUR/USD árfolyam nem járult hozzá a károkozáshoz, és nem szüntetheti meg a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti okozati összefüggést.

(376)

Következtetésül, a fenti elemzés megmutatta, hogy a KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal volumenében és piaci részesedésében jelentős növekedést lehetett tapasztalni. A dömpingelt és támogatott import növekedése által az uniós piacra gyakorolt nyomás következtében az uniós gazdasági ágazat nem volt képes az értékesítési árait a rendes piaci feltételekkel és a rögzített költségnövekedéssel összhangban meghatározni. A mintába felvett uniós gyártóknak még az ágazat értékesítési árainak csökkentését követően sem sikerült megtartaniuk piaci részesedésüket. Az árcsökkenés a jövedelmezőség rovására ment, amely egy fenntarthatatlan veszteséges helyzethez vezetett.

(377)

A fenti elemzés kellőképpen megkülönböztette és szétválasztotta az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait és a dömpingelt behozatal káros hatásait. Ennek az elemzésnek az alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a KNK-ból származó dömpingelt és támogatott behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak a dömpingellenes alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(378)

A dömpingelt vagy támogatott importon kívül más ismert tényezőket is értékeltek a dömpingellenes alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 8. cikkének (6) bekezdésével összhangban. Az együttesen, illetve külön-külön is elemzett említett tényezők kapcsán megállapítást nyert, hogy közülük egyik sem befolyásolta a Kínából származó dömpingelt és támogatott behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár között megállapított ok-okozati összefüggést.

(379)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság csak az érdekelt felek érvelését utasította el, ahelyett, hogy megvizsgált volna a dömpingelt behozataltól eltérő valamennyi ismert tényezőt, amelyek kárt okoznak az uniós gazdasági ágazatnak.

(380)

A Bizottság a következő tényezők hatásait vizsgálta meg: egyéb országokból származó import, termelési költség, a felhasználás alakulása, gyártási kapacitás és készletek, gazdasági válság, a KNK-ból származó behozatal versenyképessége, az ágazat önmagának okozott károkozása, az uniós gyártók exportértékesítései és a gyártás áttelepítése, valamint az EUR/USD árfolyam. A vizsgálat nem tárt fel egyéb tényezőket, amelyek befolyásolhatták volna az ok-okozati összefüggést.

(381)

A szubvencióellenes alaprendelet 31. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy annak ellenére, hogy megállapította a sérelmet előidéző támogatás meglétét, vannak-e olyan kényszerítő okok, amelyekből arra lehet következtetni, hogy ebben az adott esetben az intézkedések elfogadása nem szolgálja az Unió érdekét. Az uniós érdek meghatározása az összes érintett érdek megítélésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(382)

A szubvencióellenes alaprendelet 31. cikkének (2) bekezdése alapján minden érdekelt félnek lehetőséget biztosítottak álláspontja ismertetésére. A Bizottság kérdőíveket küldött 5 független importőr és 34 felhasználó részére. Végül 2 importőr és 13 felhasználó nyújtotta be a kitöltött kérdőívet a meghatározott határidőn belül. Ezenfelül számos felhasználó és a felhasználói szövetség nyújtott be az eljárás későbbi szakaszában olyan leveleket, amelyekben ellenezték, hogy ebben az ügyben bármilyen esetleges intézkedés bevezetésre kerüljön. A kínai kormány és a CCCLA is jelentkezett beadványokkal, amelyben ugyancsak ellenezték, hogy ebben az ügyben bármilyen esetleges intézkedést vezessenek be.

(383)

Az eredeti dömpingellenes vizsgálat során úgy ítélték meg, hogy az intézkedések bevezetése nem ellentétes az Unió érdekével. Mivel az időközi felülvizsgálat csak a károkozásra korlátozódott, az uniós érdekre vonatkozóan abban az időben tett megállapítások továbbra is érvényesek. Az alábbi elemzés ezért a szubvencióellenes vizsgálatra vonatkozik.

(384)

A meglévő dömpingellenes intézkedések nem vezettek a KNK-ból származó dömpingelt behozatal csökkenéséhez és nem biztosítottak kárenyhítést az uniós gazdasági ágazat számára. A fentiek szerint, az uniós gazdasági ágazat továbbra is jelentős kárt szenved a KNK-ból származó dömpingelt behozatal okozta árerózióból következően. Az intézkedések meghozatalának mellőzése esetén valószínűleg folytatódna az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetének kedvezőtlen alakulása. A mintába felvett uniós gyártók helyzetét 2010 és a vizsgálati időszak között elsősorban a nyereségesség + 3 %-ról – 4 %-ra történő csökkenése jellemezte. A teljesítmény további visszaesése végeredményben a termelés mérsékléséhez és még több gyártósor bezárásához vezetne, ami veszélyeztetné a foglalkoztatottságot és a beruházásokat az Unióban.

(385)

Intézkedések bevezetése esetén helyreállna a tisztességes piaci verseny. Az uniós gazdasági ágazat lefelé tartó tendenciája a nyereségesség terén a KNK-ból származó támogatott, alacsony árú behozatallal folytatott verseny okozta nehézségeiből ered. A szubvencióellenes intézkedések bevezetése ezért várhatóan véget vetne az áreróziónak és a piaci részesedés elvesztésének, és az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai kezdenének helyreállni, amely az uniós gazdasági ágazat nyereségességének olyan szintre történő javulását eredményezné, amely szükségesnek tekinthető az ilyen tőkeintenzív ágazat számára.

(386)

Az intézkedések révén az uniós gazdasági ágazatnak minden bizonnyal lehetősége nyílna arra, hogy a vizsgálat során feltárt, kárt okozó dömpinget ellensúlyozza.

(387)

Ezért levonható a következtetés, miszerint a szubvencióellenes vámok kivetése egyértelműen az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná.

(388)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy ipari szövetség azt állította, hogy a szigorúbb intézkedések nem hoznának kárenyhítést az uniós gazdasági ágazat számára, mivel a 2011-es eredeti intézkedések nyilvánvalóan hatástalanok maradtak.

(389)

A Bizottság elutasítja ezt az állítást, és a fenti preambulumbekezdésre hivatkozik, amelyben megállapították, hogy az intézkedések meghozatalának mellőzése esetén valószínűleg folytatódna az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetének kedvezőtlen alakulása.

(390)

A fentiekben jelzettek szerint nem alkalmaztak mintavételt a független importőrök esetében, két független vállalat pedig teljes mértékben együttműködött a vizsgálat során azzal, hogy benyújtotta a kitöltött kérdőívet. Az érintett termékkel kapcsolatos tevékenységek a két importőr teljes forgalmának csak kis részét teszik ki (kevesebb mint 0,5 %). Mindketten kifogásolták a dömpingellenes intézkedések esetleges szigorítását, mivel álláspontjuk szerint ez az érintett termék KNK-ból történő behozatalának megszűnéséhez vezetne.

(391)

A két importőr által bejelentett import együttesen a KNK-ból származó összes behozatal jelentős részét tette ki a vizsgálati időszakban, és ezért az Unióban működő importőrökre nézve reprezentatívnak kell tekinteni. Más importőrök a kitöltött kérdőívek vagy alátámasztott észrevételek benyújtásával nem működtek közre. Ezen az alapon azt a következtetést lehet levonni, hogy az érintett termék az importőrök teljes forgalmának korlátozott részét teszi ki, az intézkedések bevezetése nem lesz jelentős negatív hatással az uniós importőrök általános érdekeire.

(392)

A hasonló terméket számos iparágban használják, így pl. a gépjárműipar, a szélenergia turbinák, a hajózás, a közlekedés, a légtéri és infrastrukturális alkalmazások területén. Különböző típusú felhasználók működtek együtt, amelyek az ágazati hovatartozásuk szerint csoportosultak az alábbiak szerint: burkolószövet-gyártók, kompozit anyagok gyártói, multiaxiális szövetek készítői és szélturbinagyártók. Ez lehetővé tette a Bizottság számára, hogy értékelje a szigorúbb intézkedések hatását a különböző típusú felhasználókra vonatkozóan.

(393)

Az együttműködő felhasználók az érintett termék mintegy 13 %-át szerezték be a KNK-ból a vizsgálati időszak során. Ennek megfelelően a hasonló termék nagy részét más forrásokból – például a harmadik országokból és az uniós gazdasági ágazatból –szerezték be. Közülük csak néhányan vásároltak kizárólagosan a KNK-ból érkező érintett terméket.

(394)

A feldolgozó iparágak széles köre használja a hasonló terméket, és azok méretükben is különböznek, a nemzetközi vállalatoktól a kkv-kig. A vizsgálat során benyújtott információból kitűnik továbbá, hogy az uniós felhasználók ágazata jelentős számú munkavállalót foglalkoztat, amely a becslések szerint 100 000 főt tesz ki, habár e tekintetben nem nyújtottak be átfogó és megbízható adatokat.

(395)

A kitöltött kérdőíveken megadott válaszok alapján általánosságban elmondható, hogy az üvegszálból készült termékeket felhasználó ágazat helyzetét viszonylag kedvezőnek ítélték meg. Az együttműködő felhasználók többsége a figyelembe vett időszak folyamán nyereséget jelentett az érintett termék felhasználásával gyártott termékeinek értékesítésével kapcsolatosan. Míg csupán néhány felhasználó számolt be a tevékenységéből származó veszteségről a vizsgálati időszakban, a többiek nyeresége 2 % és 22 % között mozgott. Következésképpen a felhasználói ágazat még a jelenlegi intézkedések mellett is továbbra is képes volt arra, hogy nyereséget termeljen.

(396)

A benyújtott adatok alapján felhasználói hatásvizsgálatot végeztek el az egyes felhasználói csoportokra vonatkozóan.

(397)

A vizsgálat feltárta, hogy a különféle felhasználói ágazat jellemzőitől függően, az a képesség, hogy a vám emelését áthárítsák a vevőikre, különböző, és így a vámemelés hatása a haszonkulcsra is különböző lesz az egyes felhasználói ágazatok tekintetében.

(398)

Összefoglalva, az összetett intézkedések bevezetése a felhasználók nyereségének kevesebb mint egy százalékpontos csökkenését eredményezné a felhasználói ágazat túlnyomó többségénél, kivéve a multiaxiális szövetet gyártó ágazat. Ez utóbbinál az előállítási költségekben az érintett termék aránya magasabb, mint a többi vizsgált felhasználói ágazat esetében. Így ezeket a felhasználókat ez jobban érinti, mint a többi vizsgált felhasználót.

(399)

A fenti elemzés alapján nagyon valószínű, hogy a felhasználók a vegyiparban, a kompozitok és a szélturbinák ágazatában képesek lehetnek a költségek emelkedését részben vagy teljes mértékben beépíteni. Továbbá arra is képesek lehetnek, hogy a megemelt költségeik egy részét áthárítsák vevőikre. Ebből a szempontból a szélturbinagyártásban tevékenykedő egyik nagyobb felhasználó megjegyezte, hogy egyetért a vizsgálat következtetéseivel, és be fogja építeni a vámokat.

(400)

A nyereségre vonatkozóan ez az összességében korlátozott hatás azt is jelenti, hogy a foglalkoztatást a felhasználói ágazat szintjén nem fenyegeti a vámok javasolt emelése olyan mértékben, mint ahogyan azt több felhasználó állította.

(401)

Mindenesetre, az esetleges negatív hatásokat csökkentené, ha a felhasználók továbbra is hozzáférnének a harmadik országokból származó behozatalhoz. Az intézkedések bevezetése nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a felhasználók különböző beszállítóktól szerezzenek be termékeket.

(402)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több felhasználó azt állította, hogy a felhasználók érveit csak a minőségi nyilatkozatok alapján utasították el. Azt is állították, hogy a haszonkulcsuk csökkenése sokkal magasabb az egy százalékpontnál, mint az a fenti (398) preambulumbekezdésben áll, különösen amikor egyedi termékalapon veszik figyelembe.

(403)

Ezeket az állításokat a következő okokból elutasítják. A felhasználók által szolgáltatott adatok alapján, a Bizottság részletes számításokat végzett az intézkedések szigorításának a felhasználók nyereségességére gyakorolt mennyiségi hatásának értékelésére. Az érintett terméket felhasználó ágazatok heterogének és nagy különbséget mutatnak a következő szempontokból: méretük (a kkv-któl a multinacionális vállalatokig), függőségük az érintett terméktől, végtermékük alkalmazása és vevőkörük (kisvállalattól nagyvállalatig, értékesítések az Unióban szemben az exportértékesítésekkel). A fenti (398) preambulumbekezdésben már kifejtettek szerint a Bizottság elismeri, hogy az intézkedések egyes felhasználói szegmenseket jobban érintenek majd, mint másokat. Az együttműködő felhasználók által benyújtott adatok alapján a KNK-ból származó felhasznált érintett termék aránya igen korlátozott volt (kevesebb mint 13 % – lásd a (393) preambulumbekezdést). Ezenfelül a KNK-ból származó érintett termék aránya a teljes előállítási költségek között átlagosan szintén korlátozott volt, azaz kevesebb mint 4 %. Ez utóbbi azonban jóval magasabb a vizsgált multiaxiális szövetet gyártó ágazat esetében. A vámok megemelésének hatását azon feltételezések alapján számították ki, hogy a KNK-ból hasonló volumenű üvegszálat fognak vásárolni, mint amelyet a vizsgálati időszakban jelentettek, és a kínai behozatal árai mintegy 30 %-os vám hatálya alá esnek majd, akkor is, ha a kínai exportáló gyártók túlnyomó többségére alacsonyabb vámok vonatkoznak majd. E feltételezések alapján a számítások azt mutatták, hogy – átlagosan valamennyi együttműködő felhasználóra vonatkozóan – a KNK-ból származó érintett termék áremelésének a nyereségességre gyakorolt hatása kevesebb lesz egy százalékpontnál, amint az a fentiekben áll.

(404)

Számos felhasználó azt állította, hogy a felhasználói iparág számára szükséges üvegszálból készült termékeket nem lehetséges előre gyártottan megvásárolni. A szállítóknak ehelyett hosszú és összetett minősítési folyamaton kell átesniük, amely 6–12 hónapig is eltarthat, a siker pedig nem biztosított. Ennélfogva a vámok fizetésének elkerülése érdekében történő szállítóváltás költséges, rövid távon lehetetlen, műszaki szempontból pedig kockázatos lenne.

(405)

E tekintetben a Bizottság elismeri, hogy egyes alkalmazásokban az érintett termék tulajdonságai valóban hosszadalmas, vizsgálatra is kiterjedő minősítési folyamathoz vezethetnek. Mindazonáltal a számos felhasználótól érkezett észrevételek fényében jelenleg a legtöbb esetben több forrás is elérhető. A vizsgálat továbbá megállapította, hogy a felhasználóknak általában több ellátási opciójuk van szükségmegoldásként, és gyakran folyamodnak több beszállító termékéhez annak érdekében, hogy ne függjenek egyetlen beszállítótól. Emlékeztetni kell arra is, hogy az intézkedéseknek nem az a céljuk, hogy egyes szállítóktól megtagadják az uniós piachoz való hozzáférést, hiszen minden javasolt intézkedés célja a tisztességes kereskedelem helyreállítása és a torzult piaci helyzet kiigazítása.

(406)

Ezért valószínűtlen, hogy az intézkedések bevezetése a KNK-ból származó érintett termékre a felhasználói ágazat nyersanyagellátásának átmeneti leállását eredményezi majd.

(407)

Több felhasználó jelezte, hogy éles versenyhelyzet alakult ki a nem uniós gyártók részéről, és így nem lennének képesek az érintett termék árának emelkedését áthárítani a vevőikre, ami így az értékesítési lehetőségek elvesztéséhez vezetne. Figyelemmel a felhasználó vállalatok sokféleségére, az, hogy képesek-e vevőikre hárítani az esetleges áremelkedéseket, a felhasználók különböző típusainál eltérőek lesznek. A felhasználók által a kérdőívekre adott válaszokban szereplő adatok alapján azonban feltételezhető, hogy még ha egy adott felhasználó képtelen lenne is áthárítani az önköltségi árak növekedését, a legtöbb esetben a forgalmát és nyereségességét ez csak korlátozott mértékben érintené.

(408)

Több felhasználó kifejezte aggályait, hogy a szubvencióellenes vámok bevezetése versenyhátrányt okoz az olyan, nem uniós beszállítókkal szemben, amelyek nem tartoznak az intézkedések hatálya alá. A felhasználók azt állították, hogy versenyben állnak a KNK-ból származó behozatallal az értékesítési piacokon. Az összesített intézkedések bevezetése tovább súlyosbítaná ezt a versenyhelyzetet. E körülmények fényében azzal érveltek, hogy nem lehetne áthárítani a nyersanyag-áremelés hatását a vevőkre. Azt állították továbbá, hogy ez a termelés Unión kívülre történő áttelepítéséhez vezetne, amely a munkahelyek jelentős számának megszűnését indítaná el.

(409)

E tekintetben megjegyzendő, hogy az, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése megnövelheti a versenyt, nem indokolhatja az intézkedések igazolt esetben való bevezetésének elmulasztását. Ezek a vizsgálatok konkrét termékre vonatkoznak. Bármely felhasználói ágazat teljes mértékben jogosult az uniós kereskedelmi joghoz folyamodni, és dömpingellenes vizsgálatot kérni a termékei vonatkozásában. Ezenfelül a vállalatok helyszínválasztásra vonatkozó döntései számos tényezőtől függnek. Nem valószínű, hogy az áttelepítésre vonatkozó döntés kizárólag az egyik nyersanyagra kivetett vám függvénye.

(410)

Több fél azt állította, hogy az uniós gyártók külföldi tulajdonban álló globális vállalatok, a kompozit anyagokat előállító ágazat legtöbb vállalata azonban helyi tulajdonban álló kis- és középvállalat. Ezek a kkv-k azt állították, hogy a vámok emelése munkahelyek megszűnését fogja elindítani. A CCCLA is azt állította, hogy munkahelyek szűnnek meg az Unióban, amennyiben a felhasználók áttelepítik termelésüket a vámok emelése miatt. Ezenkívül az egyik felhasználó azt is kifejtette, hogy a felhasználók általi bármely áttelepítés az uniós ipari ágazat esetében alacsonyabb értékesítésekhez is vezet.

(411)

A Bizottság az Unióban minden munkahelyet egyaránt fontosnak tart, tekintet nélkül a vállalat tulajdonjogára és méretére. E szempontokat illetően a Bizottság a (400) és (403) preambulumbekezdésekre hivatkozik. Ezenfelül a Bizottság úgy véli, hogy az áttelepítéssel, a munkahelyek esetleges megszűnésével és az uniós gazdasági ágazat alacsonyabb értékesítéseivel kapcsolatos állítások spekulatívak és megalapozatlanok.

(412)

Több fél azt állította, hogy a termékeket jelenleg az Unióban állítják elő a globális piac számára, versenyben a harmadik országokkal. Az egyik felhasználó kifejtette, hogy behozhatja az érintett terméket aktív feldolgozási rendszer keretében a dömpingellenes vámok fizetése nélkül, amennyiben az általuk gyártott készterméket azután az Unión kívülre exportálják. Ennek azonban az az eredménye, hogy ez a felhasználó versenyképesebb árakat tud kínálni a nem uniós vevőinek, mint az uniós vevői számára.

(413)

A felhasználók valóban igénybe vehetik az érintett termék behozatalához az aktív feldolgozási rendszert a dömpingellenes vámok fizetése nélkül, amennyiben az általuk gyártott készterméket azután az Unión kívülre exportálják. Ez azonban nem változtat a Bizottság e vizsgálat során tett következtetésein.

(414)

Az egyik felhasználó kifejtette, hogy az uniós gazdasági ágazat nincs abban a helyzetben, hogy teljes mértékben kielégítsen bizonyos típusú nagy megrendeléseket a személyre szabott üvegszálból készült termékekből. Ez a felhasználó továbbá azt is elmondta, hogy valószínűleg a korlátozott uniós termelési kapacitás miatt egyetlen uniós gyártó sem lenne hajlandó a kapacitásának nagy részét egyetlen vevő ellátásának szentelni. Egy másik felhasználó szerint nincs túlkínálat a vágott szálakból, és a KNK kizárása az uniós piacról jelentős ellátási problémákhoz vezetne az uniós piacon, különös tekintettel a kereslet növekedésére. A kínai kormány idézi a 3B uniós gyártót, miszerint 2002 óta nem telepítettek új olvasztókapacitást az ágazatban, és a piaci igények kielégítése érdekében további 200 000 tonna termelési kapacitásra van szükség.

(415)

E tekintetben először meg kell jegyezni, hogy a szubvencióellenes intézkedések célja az uniós gazdasági ágazatra káros hatással járó tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok orvoslása és a tényleges versenyhelyzet visszaállítása az uniós piacon, nem pedig a behozatal megszüntetése. A javasolt intézkedések nem az uniós piac kínai exportáló gyártók előtt – akár kárt nem okozó árak mellett – történő lezárását célozzák, ezért pedig továbbra is megengedik a KNK-ból érkező vágott szálak, valamint üvegszálból készült termékek behozatalának folyamatos jelenlétét az uniós piacon.

(416)

Az uniós gazdasági ágazat a vágott szálak esetleges kínálathiányának pótlására irányuló képességével kapcsolatban, az uniós gazdasági ágazat kapacitáskihasználásának jelenlegi szintje az uniós gazdasági ágazat további termelését teszi lehetővé.

(417)

A vágott szálakat, csakúgy mint az érintett termék bármely más terméktípusát, be lehet hozni az Unóba olyan harmadik országokból, mint például Malajzia.

(418)

Ezenfelül a kínai üvegszálból készült termékek gyártói üzemeket hoztak létre az Unióhoz közelebb (Egyiptom és Bahrein) az uniós piac ellátási bázisaként.

(419)

A fentiek alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a vágott szálak kínálathiányát az uniós gazdasági ágazat kapacitáskihasználásnak bővítésével, más forrásországokból származó behozatallal, valamint az KNK-ból érkező, kárt nem okozó árak melletti behozatallal lehet kezelni.

(420)

A fentiek alapján úgy ítélhetjük meg, hogy az összetett intézkedések bevezetésének átfogó hatása az uniós feldolgozó ágazatra korlátozott, és nem haladná meg az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt pozitív hatást.

(421)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően, az egyik ágazati szövetség kifejtette, hogy nehezen érthető, miért vannak az uniós gyártóknak kihasználatlan kapacitásaik, miközben az uniós piacon hiány van az üvegszálból, és annak ára is emelkedik. Több fél megismételte azt az állítását, hogy amennyiben az uniós gyártók további intézkedéseket vezetnek be, az kínálathiányt idéz elő.

(422)

A figyelembe vett időszakra vonatkozóan a vizsgálat nem tárt fel kínálathiányt. A fentiek értelmében az esetleges jövőbeni kínálathiányt illetően, a Bizottság úgy véli, hogy a vámok emelése nem akadályozza a KNK-ból és a harmadik országokból az Unióba irányuló behozatalt.

(423)

A fentiek alapján várhatóan az összetett intézkedések bevezetése lehetőséget biztosít az uniós gazdasági ágazat számára, hogy a magasabb értékesítési árak és nagyobb piaci részesedés révén javítsa helyzetét. Bár egyes felhasználóknál a költségek emelkedése formájában bizonyos kedvezőtlen hatások bekövetkezhetnek, azokat valószínűleg meghaladják majd az uniós gazdasági ágazat és szállítói által várható előnyök.

(424)

Ezért azt a következtetést lehet levonni, hogy nincs olyan kényszerítő ok, amely a KNK-ból származó érintett termék behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése ellen szólna.

(425)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több fél azt állította, hogy a javasolt intézkedések következményeit alábecsülték. Azt állítják, hogy a Bizottság nagyobb hitelt ad az üvegszálból készült termékek gyártói közül egy kis csoport állításainak, mint egy főleg kis- és közép méretű albeszállítókból álló sokkal nagyobb, bár szétaprózottabb csoport ellenállásának, amelynek nem volt valós lehetősége arra, hogy ugyanazzal az erővel reagáljon.

(426)

Ezeket az állításokat el kell utasítani, mivel bőséges lehetőség állt a felhasználók rendelkezésére, hogy a vizsgálat folyamán jelentkezzenek. Sokan közülük így tettek, és adataikat alaposan megvizsgálták és figyelembe vették. Valamennyi érdekelt fél figyelmet kapott a vizsgálat során.

(427)

A Bizottság támogatással, kárral, okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetései alapján végleges intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt és támogatott behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(428)

Az intézkedések szintjének megállapításához a Bizottság először az uniós gazdasági ágazatot ért kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét állapította meg.

(429)

A kár abban az esetben szűnne meg, ha az uniós gazdasági ágazat fedezni tudná termelési költségeit, és a hasonló termék uniós piacon történő értékesítése révén olyan adózás előtti nyereségre tudna szert tenni, amelyet egy ilyen típusú iparág az ágazatban szokásos versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal nélkül ésszerűen elérhet. Az eredeti vizsgálat során 5 %-os célnyereséget alkalmaztak.

(430)

Az APFE 10–12 %-os célnyereséget kérelmezett. Az APFE érvelése szerint az elemzéshez használt célnyereségnek figyelembe kell vennie, hogy egy ilyen fokozottan tőkeintenzív ágazatnak kielégítő mértékű, a befektetők által elvárt ROCE-mutatót (lekötött tőke megtérülése) kell elérnie. Az APFE hivatkozott a Stern Business School of New York University jelentésére is, amely kiszámolta a súlyozott átlagos tőkeköltséget (WACC), összeadva a saját tőke és a kölcsöntőke költségét különféle ipari ágazatokra vonatkozóan (43). A Stern jelentésben szereplő számítások szerint az átlagos WACC érték 8,3 % és 8,4 % közötti az üvegszálból készült termékek ágazatára vonatkozóan. Az APFE továbbá arra is hivatkozott, hogy a kínai szolárüveg-ügyben 8,3 %-os haszonkulcsot alkalmaztak (44). Továbbá azt is állították, hogy mivel a saját tőke és a kölcsöntőke költsége valamennyivel magasabb az Unióban, mint az USA-ban, az Unióra vonatkozó ráta kissé magasabb lenne és a 10 % és 12 % közötti tartományban helyezkedne el.

(431)

A figyelembe vett időszak folyamán ténylegesen elért haszon nem használható, mivel még mindig jelentős mennyiségű dömpingelt behozatal érkezett a KNK-ból a jelenlegi hatályos vámok ellenére.

(432)

A KNK-ból származó szolárüveg-ügyben a 8,3 %-os célnyereséget alkalmazták, mivel ez volt a mintába felvett uniós gyártók által elért nyereségének átlaga 2010-ben, amikor az érintett termék behozatala még alacsony szintű volt, és ezért még nem torzíthatta a szokásos versenyfeltételeket (azaz a nyereséget még nem érintette a dömpingelt behozatal).

(433)

Miközben vitathatatlan, hogy az uniós gazdasági ágazat fokozottan tőkeintenzív ágazat, az APFE nem tudta kimutatni, hogy a Stern jelentés WACC-on alapuló célnyeresége megfelel az alkalmazandó tesztnek. Az érvelést a Bizottság ezért elutasította.

(434)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően, az APFE azzal érvelt, hogy a célnyereséggel kapcsolatos megállapításokat felül kellene vizsgálni, mivel az uniós gazdasági ágazat képes 5 %-on felüli nyereségszintet elérni az olyan terméktípusokkal kapcsolatosan, mint a nedves használatú vágott szálak a nem szőtt textíliák számára, valamint a nedves használatú vágott szálak a gipsz számára, ahol tisztességes versenyt folytathatnak a harmadik országokból származó behozatallal, és ahol nem kell a dömpingelt és támogatott kínai üvegszálból készült termékek keltette agresszív áralákínálással szembenézniük.

(435)

Az előző vizsgálatban 5 %-os célnyereséget alkalmaztak. A megváltozott piaci körülményekre vonatkozó megalapozott érvek hiányában, amelyek a magasabb célnyereséget indokolnák, a Bizottság továbbra is fenntartja e célnyereséget.

(436)

Ezenfelül, minthogy a nedves használatú vágott szálakat, mint az érintett termék bármely más terméktípusát, erősítő anyagként használják, a nedves használatú vágott szálaknak korlátozott az eltarthatóságuk és magasabb szállítási költségekkel járnak a víztartalmukból adódó nagyobb súlyuk miatt (lásd a (63) preambulumbekezdést). A nedves felhasználású vágott szálakat sokkal alacsonyabb mennyiségben hozzák be az Unióba, mint a többi üvegszálból készült terméket. A haszonkulcs ezen egyetlen terméktípus esetében ezért nem reprezentatív az érintett termékre vonatkozóan.

(437)

A Bizottság ezt követően a mintába felvett kínai exportáló gyártóknak a súlyozott átlagos importára, valamint a mintába felvett uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék kárt nem okozó, súlyozott átlagos ára összehasonlításának alapján meghatározta a kár megszüntetéséhez szükséges szintet. Az ebből az összehasonlításból származó különbözetet a súlyozott átlagos CIF-importérték százalékában fejezték ki.

(438)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy exportáló gyártó azt állította, hogy bizonyos pontatlanság merült fel három termékkód CIF-értéke esetében.

(439)

Ellenőrzés után a Bizottság kiigazította az érintett CIF-értékeket, amely némi változáshoz vezetett ezen exportáló gyártó esetében az áralákínálás és az áralákínálási különbözet számításában.

(440)

Ennek eredményeként a kár megszüntetéséhez szükséges következő szinteket állapították meg:

(441)

Az egyik felhasználó azt állította, hogy valamennyi tény ugyanaz maradt, és ezért a Bizottság kizárólag abban az esetben vonhat le olyan következtetést, miszerint az a KNK-ból származó behozatal okozta állítólagos kár súlyosbodott, ha más módszert alkalmaz a kárkülönbözet kiszámításához, mint az eredeti vizsgálatban.

(442)

A tények azonban nem maradtak ugyanazok. Ezért az eredeti vizsgálat módszerének a jelenlegi kárkülönbözet kiszámításához való alkalmazása más eredményhez vezetne, tekintettel az olyan alapul vett adatokra, mint a költségek, árak és veszteségek.

(443)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik exportáló gyártó felvetette, hogy milyen megváltozott körülmények indokolják a kárkülönbözet termékkód-alapú kiszámítását az eredeti vizsgálatban alkalmazott átlagárak egyszerű összehasonlításával szemben.

(444)

A Bizottság úgy véli, hogy a jelenlegi vizsgálat alapvető módszerei azonosak az eredeti vizsgálatban alkalmazottakkal. Mintavétel alkalmazására került sor, és az összehasonlításokat az azonos jellegű tételek összevetése alapján végezték. A kárkülönbözet termékkód-alapú kiszámítása részletesebb és pontosabb számítást tett lehetővé, azonban ez tekinthető változásnak a módszerekben.

(445)

Ugyanez az exportáló gyártó kifejtette, hogy az üvegszálból készült vágott szál és szövedéke beletartozik az érintett termékbe, a kárkülönbözet kiszámítása azonban nem tükrözi a vágott szálra és szövedékére vonatkozó termékkódot. Az exportáló gyártó megkérdőjelezte, hogy i. az uniós gyártók nem gyártottak többé vágott szálat és szövedékét, és arra volt kíváncsi, hogy ii. miért tűnt úgy, hogy a Bizottság a múltban minden nehézség nélkül talált helyettesítő terméket a fő terméktípusnak a kárkülönbözet kiszámításához, még akkor is, ha nem volt pontos egyezés a termékkód alapján.

(446)

Az érintett termék valójában magában foglalja a vágott szálat és szövedékét és az uniós gyártók (jogalanyai) közül egyesek ilyen szövedékeket állítanak elő. A mintába felvett uniós gyártók olyan típusú szövedéket gyártottak, amelyet nem importáltak a KNK-ból a vizsgálati időszak folyamán. Általánosságban azonban a termékkód-egyezés magas volt, és így nem volt szükség helyettesítő termékek igénybevételére.

(447)

Ezenkívül ez az exportáló gyártó arra volt kíváncsi, hogy i. miért volt szükség a kereskedelmi szint kiigazítására és az uniós gyártók jelenleg kinek értékesítik termékeiket, valamint ii. a kínai értékesítésekre vonatkozóan miért nem vették figyelembe a kárkülönbözetben az uniós raktárba szállítási és a raktározási költségeket.

(448)

A mintába felvett uniós gyártók értékesítései túlnyomóan közvetlenül a végfelhasználókhoz történnek. A mintába felvett kínai exportőrök esetében azonban ez nem így volt. Több értékesítés történt forgalmazókon vagy egyéb köztes értékesítési csatornákon keresztül. Ezért az árak jobban összehasonlíthatónak bizonyultak, ha valamennyi értékesítést a végfelhasználói értékesítés szintjére hozunk. A szabványos módszerek szerint az alákínálás kiszámításához figyelembe veszik a behozatal utáni költségeket, míg a kárkülönbözet a kínai exportértékesítések CIF-értékén alapul.

(449)

Az exportáló gyártó azt is felvetette, hogy a jelenlegi dömpingellenes vámokat miért nem foglalták bele a kárkülönbözetbe, míg a vám belefoglalása a CIF-értékbe konzisztens lenne az alkalmazott áralákínálási módszerekkel.

(450)

A kár megszüntetéséhez szükséges különbözet e rendelet szerint tükrözi a kár megszüntetéséhez szükséges teljes különbözetet. Amennyiben a jelenlegi dömpingkülönbözetet bele foglalták volna a kárkülönbözetbe, csak a kár megszüntetéséhez szükséges részleges különbözetet kaptuk volna meg.

(451)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos azt állította, hogy mivel a Jiangsu Changhai csoport nem működött teljes mértékben együtt a vizsgálat során (lásd a fenti C.2.1. szakaszt), a Jiangsu Changhai csoport exportáraival kapcsolatos információk nem voltak megbízhatóak, és ezért azokat nem kellene figyelembe venni a kárkülönbözet kiszámításához. A panaszos azzal érvelt, hogy a csoport exportárai hibásak lehetnek amennyiben azokat a vállalat termelési költségeinek alapján állapították meg, amelyeket nem ellenőriztek megfelelően, mivel a vállalat nem működött teljes mértékben együtt a vizsgálat során. A csoport exportárait inkább a tények alapján kellene megállapítani a dömpingellenes alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése értelmében.

(452)

A fenti (92) preambulumbekezdés szerint a csoporton belül az érintett terméket nem az a vállalat exportálta, amely félrevezető információkat szolgáltatott, hanem csak az OCH. Ez utóbbi azonban teljes mértékben együttműködött mindkét vizsgálatban, és megbízható információkat szolgáltatott a csoport exportárairól (pl. számlákat nyújtott be, melyeket a Bizottság a helyszínen ellenőrzött). A Bizottság nem lát okot arra, hogy kétségbe vonja a szóban forgó csoport exportárait. A kárkülönbözet kiszámítása a ténylegesen ellenőrzött exportárak alapján történt – az értékesítési számlák szerint –, függetlenül attól, hogy azokat hogyan határozták meg és alapul vették-e a vállalat valamely termelési költségét. Emiatt ezt az állítást elutasították.

(453)

A szubvencióellenes vizsgálatot a dömpingellenes intézkedéseknek a károkozásra vonatkozó szempontjaira korlátozódó felülvizsgálatával párhuzamosan folytatták le. Tekintettel az alacsonyabb vám elvének alkalmazására, valamint arra, hogy a végleges támogatási hozamok alacsonyabbak a kár megszüntetéséhez szükséges szintnél, a Bizottságnak, a szubvencióellenes alaprendelet 15. cikke értelmében, a megállapított végleges támogatási hozamok mértékével megegyező végleges kiegyenlítő vámot, majd ezt követően végleges dömpingellenes vámot kell kivetnie, legfeljebb a vonatkozó kár megszüntetéséhez szükséges mértékben.

(454)

E módszer és a tényállás alapján – különös tekintettel arra a tényre, hogy az intézkedéseket a kárkülönbözet korlátozza –, a Bizottság úgy véli, hogy ebben az esetben nem merül fel a kétszeres értékelés kérdése.

(455)

A kínai exportáló gyártók részéről fennálló együttműködés magas fokára tekintettel a „minden más vállalatra” alkalmazandó vámot a mintába felvett vagy a vizsgálatokban együttműködő vállalatokra kivetendő legmagasabb vám szintjén határozták meg. A „minden más vállalatra” érvényes vámtétel azokra a vállalatokra vonatkozik, amelyek a vizsgálatok során nem működtek együtt.

(456)

Az I. mellékletben felsorolt, a mintába felvett többi nem együttműködő kínai exportáló gyártókra vonatkozó végleges vámtétel a mintába felvett együttműködő exportáló gyártókra vonatkozó vámtételek súlyozott átlagaként kerül meghatározásra, annak a csoportnak a kizárásával, amelyhez a 28. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó exportáló gyártó tartozik.