28.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/375

(1)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fokozatos létrehozása céljából rendelkezik a menekültügy, a bevándorlás és a harmadik országbeli állampolgárok jogainak védelme terén elfogadandó intézkedésekről.

(2)

Az EUMSZ úgy rendelkezik, hogy az Unió közös bevándorlási politikát alakít ki, amelynek célja a migrációs hullámok hatékony kezelése azok minden szakaszában, és méltányos bánásmód biztosítása a harmadik országok azon állampolgárai számára, akik jogszerűen tartózkodnak valamely tagállamban. Ebből a célból az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak intézkedéseket kell megállapítania a harmadik országbeli állampolgárok beutazásának és tartózkodásának feltételeire, valamint jogainak meghatározására vonatkozóan.

(3)

Az Európai Tanács által annak 2004. november 4-i ülésén elfogadott Hágai Program elismerte, hogy a legális migráció fontos szerepet fog játszani a gazdasági fejlődés elősegítésében, és felkérte a Bizottságot, hogy terjesszen elő a legális migrációra vonatkozó szakpolitikai tervet, beleértve a beutazás és tartózkodás engedélyezésére vonatkozó olyan eljárásokat, amelyek képesek gyorsan alkalmazkodni a migráns munkaerő iránti munkaerő-piaci keresletben megfigyelhető ingadozásokhoz.

(4)

Az Európai Tanács a 2006. december 14–15-i ülésén számos intézkedésről állapodott meg 2007-re vonatkozóan. Az említett intézkedések közé tartozik többek között a nemzeti hatásköröket teljes mértékben tiszteletben tartó, megfelelően irányított legális bevándorlásra vonatkozó szakpolitikák kidolgozása is annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a tagállamok jelenlegi és jövőbeli munkaerő-szükségleteinek kielégítéséhez. Az Európai Tanács kérte, hogy kerüljön sor az ideiglenes migrációt megkönnyítő eszközök feltérképezésére is.

(5)

Az Európai Tanács 2008. október 16-i ülésén elfogadott Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum kifejezi az Unió és tagállamai elkötelezettségét az iránt, hogy a migráció jelentette kihívásokat és lehetőségeket méltányos, hatékony és következetes szakpolitika keretében kezeljék. A paktum a közös bevándorláspolitika alapját képezi, melyet a tagállamok közötti szolidaritás szelleme, valamint a harmadik országokkal folytatott, a migrációs áramlások megfelelő kezelésén alapuló együttműködés vezérel nem csupán a fogadó országok, hanem a származási országok és a migránsok érdekében is.

(6)

Az Európai Tanács a 2009. december 11-én elfogadott Stockholmi Programban elismeri, hogy a munkaerő bevándorlása hozzájárulhat a versenyképesség és a gazdaság élénkítéséhez, valamint – összefüggésben az Unió előtt álló fontos demográfiai kihívásokkal, melyek miatt nőni fog a munkaerő iránti kereslet – a rugalmas bevándorláspolitika jelentősen hozzájárul majd az Unió hosszú távú gazdasági fejlődéséhez és teljesítményéhez. A Stockholmi Program kiemeli annak fontosságát is, hogy biztosítani kell a tagállamok területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokkal való méltányos bánásmódot, valamint a migráció és fejlesztés közötti kapcsolat optimalizálását. A Stockholmi Program felkérést tartalmaz a Bizottsághoz és az Európai Tanácshoz, hogy folytassák a Bizottság 2005. december 21-i közleményében foglalt, a legális migrációról szóló politikai terv végrehajtását.

(7)

Ezen irányelvnek hozzá kell járulnia a migrációs hullámok hatékony kezeléséhez az idényszerű ideiglenes migráció speciális területén, illetve az idénymunkások tisztességes munka- és életkörülményeinek biztosításához azáltal, hogy a beutazásra és tartózkodásra vonatkozóan méltányos és átlátható szabályokat rögzít, valamint meghatározza az idénymunkások jogait, miközben megfelelő ösztönzőkkel és biztosítékokkal megakadályozza, hogy az ideiglenes tartózkodás az engedélyezettnél tovább tartson vagy állandóvá váljon. Ezenkívül a 2009/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (4) meghatározott szabályok hozzá fognak járulni annak megakadályozásához, hogy az ideiglenes tartózkodás illegális tartózkodássá váljon.

(8)

A tagállamoknak ezt az irányelvet nemen, fajon, bőrszínen, etnikai vagy társadalmi hovatartozáson, genetikai jellemzőkön, nyelven, valláson vagy meggyőződésen, politikai vagy egyéb véleményen, nemzeti kisebbséghez tartozáson, vagyonon, születésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés nélkül kell végrehajtaniuk, különösen a 2000/43/EK tanácsi irányelvvel (5) és a 2000/78/EK tanácsi irányelvvel (6) összhangban.

(9)

Ez az irányelv nem érinti a vonatkozó csatlakozási okmányok kapcsolódó rendelkezéseiben meghatározott, a tagállamok munkaerőpiacaira való belépésre vonatkozó uniós preferencia elvét.

(10)

Ez az irányelv nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy meghatározzák, hány harmadik országból érkező, harmadik országbeli állampolgár számára engedélyezik az idénymunka-vállalás céljából való beutazást és a területükön való tartózkodást az EUMSZ-ben meghatározottaknak megfelelően.

(11)

Ezen irányelv nem érinti a szolgáltatásnyújtásnak az EUMSZ 56. cikke keretében lefektetett feltételeit. Így különösen, nem érinti azokat a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat, amelyek a 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) értelmében valamelyik tagállamban letelepedett vállalkozás által egy másik tagállam területén történő szolgáltatásnyújtás céljából kiküldött munkavállalókra vonatkoznak.

(12)

Ezen irányelv hatálya alá az idénymunkások és a munkáltatók közötti közvetlen munkaviszonynak kell tartoznia. Amennyiben azonban valamely tagállam nemzeti joga lehetővé teszi, hogy harmadik országbeli állampolgárok idénymunkásként a területére beutazzanak és ott tartózkodjanak a területén letelepedett olyan foglalkoztatási szolgálatokon vagy munkaerő-kölcsönző ügynökségeken keresztül, amelyek közvetlen szerződéses kapcsolatban állnak az idénymunkással, akkor ezen irányelv hatályának ezekre a szolgálatokra és ügynökségekre is ki kell terjednie.

(13)

Ezen irányelv átültetésekor a tagállamoknak – adott esetben a szociális partnerekkel konzultálva – el kell készíteniük azon foglalkoztatási ágazatok listáját, amelyek esetében a végzett tevékenységek az év adott szakaszához kötődnek. Az év adott szakaszához kötődő tevékenységek jellemzően olyan ágazatokban fordulnak elő, mint a mezőgazdaság és a kertészet (különösen a vetési/ültetési vagy betakarítási időszakban) vagy a turizmus (különösen a szabadságok időszakában).

(14)

Ezen irányelv fakultatív rendelkezéseinek végrehajtása során a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a nemzeti jog erre vonatkozó rendelkezése esetén, és az EUMSZ 10. cikkében foglalt megkülönböztetésmentesség elvével összhangban kedvezőbb bánásmódban részesítsék adott harmadik országok állampolgárait más harmadik országok állampolgáraival szemben.

(15)

Idénymunkásként csak akkor nyújtható be beutazás és ott-tartózkodás engedélyezése iránti kérelem, ha a harmadik országbeli állampolgár lakóhelye a tagállamok területén kívül található.

(16)

Az ezen irányelvben meghatározott céllal kért beutazásnak és tartózkodásnak kellően indokolt esetekben megtagadhatónak kell lennie. Különösen abban az esetben kerülhet sor a beutazás és tartózkodás megtagadására, ha a tagállam a tények vizsgálata alapján úgy véli, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár veszélyt jelenthet a közrendre, a közbiztonságra vagy a közegészségre.

(17)

Ez az irányelv nem érinti a 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) alkalmazását.

(18)

Ez az irányelv nem érintheti hátrányosan a munkavállalás céljából valamely tagállamban már jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok részére már biztosított jogokat.

(19)

A schengeni vívmányokat teljes körűen alkalmazó tagállamok esetében a 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (Vízumkódex) (9), az 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (a továbbiakban: a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex) (10), valamint az 539/2001/EK tanácsi rendeletet (11) teljes egészükben alkalmazni kell. Ennek megfelelően a kilencven napot meg nem haladó tartózkodás esetében az idénymunkásoknak a schengeni vívmányokat teljes körűen alkalmazó tagállamok területére történő beutazásának és ott-tartózkodásának feltételeit az említett jogi eszközök szabályozzák, míg ezen irányelv csak a foglalkoztatáshoz jutás kritériumait és követelményeit szabályozza. Azoknak a tagállamoknak az esetében, amelyek a schengeni vívmányokat nem alkalmazzák teljes körűen, az Egyesült Királyság és Írország kivételével, kizárólag a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex alkalmazandó. A schengeni vívmányoknak az ezen irányelvben említett rendelkezései a schengeni vívmányok azon részéhez tartoznak, amelyben Írország és az Egyesült Királyság nem vesz részt, és ezért ezeket a rendelkezések rájuk nem alkalmazandók.

(20)

Ennek az irányelvnek meg kell határoznia a beutazásra és tartózkodásra vonatkozó kritériumokat és követelményeket, valamint a kilencven napot meg nem haladó tartózkodás elutasításának, visszavonásának, illetve az ilyen tartózkodás meghosszabbítása/megújítása megtagadásának okait, amennyiben idénymunkásként való munkavállalásról van szó. Amikor az idénymunka céljára rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokat bocsátanak ki, a schengeni vívmányoknak a tagállamok területére való beutazásra vonatkozó rendelkezéseit, valamint a vízumok elutasítására, meghosszabbítására, megsemmisítésére vagy visszavonására vonatkozó rendelkezéseit ennek megfelelően alkalmazni kell. Mindenekelőtt a vízum elutasítására, megsemmisítésére vagy visszavonására vonatkozó döntésről és az annak alapjául szolgáló indokokról a Vízumkódex 32. cikke (2) bekezdésének és 34. cikke (6) bekezdésének megfelelően, a Vízumkódex VI. mellékletében található formanyomtatványon értesíteni kell a kérelmezőt.

(21)

A kilencven napot meghaladó tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkező idénymunkások tekintetében ebben az irányelvben meg kell határozni mind a területre való belépés és az ott-tartózkodás feltételeit, mind a tagállamokban történő munkavállaláshoz való hozzáférés kritériumait és követelményeit.

(22)

Ezen irányelvnek rugalmas belépési rendszert kell bevezetnie, amely a keresleten és olyan objektív kritériumokon alapul, mint például az érvényes munkaszerződés vagy a kötelező érvényű állásajánlat, amely feltünteti a szerződés vagy munkaviszony lényeges szempontjait.

(23)

A tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani annak megvizsgálására, hogy az adott állás nem tölthető-e be a hazai munkaerőpiacról.

(24)

A tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy elutasíthassák a beutazás és tartózkodás engedélyezésére irányuló kérelmet, különösen akkor, ha egy harmadik országbeli állampolgár nem felelt meg az idénymunkásként való beutazását és tartózkodását engedélyező valamely korábbi döntésből eredő kötelezettségének, amely szerint az idénymunka-vállalásra vonatkozó jogosítvány lejártát követően el kell hagynia az érintett tagállam területét.

(25)

A tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani arra is, hogy az ebben az irányelvben meghatározott eljárásokkal való esetleges visszaélések elkerülésére a munkáltatótól megköveteljék az illetékes hatóságokkal való együttműködést és azt, hogy bocsásson rendelkezésre minden e célra szükséges információt.

(26)

Egy olyan összevont eljárás létrehozása, amelynek alapján a tartózkodást és a munkavállalást is magában foglaló összevont engedélyt állítanak ki, várhatóan hozzájárul a tagállamokban jelenleg alkalmazandó szabályok egyszerűsítéséhez. Ez nem érintheti a tagállamok arra vonatkozó jogát, hogy kijelöljék a nemzeti hatóságokat és meghatározzák, hogy a közigazgatás szerkezetének és gyakorlatának nemzeti sajátosságaival összhangban azok milyen módon vegyenek részt az összevont eljárásban.

(27)

Az ezen irányelv szerinti illetékes hatóságok kijelölése nem sértheti más hatóságoknak és – adott esetben – a szociális partnereknek a kérelem elbírálásával és az arról szóló döntés meghozatalával kapcsolatos, a nemzeti jog és/vagy gyakorlat szerinti szerepét és feladatait.

(28)

Ennek az irányelvnek bizonyos fokú rugalmasságot kell biztosítania a tagállamok számára az idénymunkások beutazására, tartózkodására és munkavállalására vonatkozóan kibocsátandó jogosítványokat illetően. A hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumnak a 12. cikk (2) bekezdése a) pontja szerinti kibocsátása nem érintheti a tagállamoknak arra vonatkozó lehetőségét, hogy előzetesen engedélyt adjanak az érintett tagállamban történő munkavállalás céljára. Mindazonáltal annak érdekében, hogy garantált legyen az ebben az irányelvben meghatározott munkavállalási feltételek ellenőrzése és teljesítése, az előzetes engedélyekben egyértelművé kell tenni, hogy azokat idényjellegű munkavállalás céljából bocsátották ki. Ha csak rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokat bocsátanak ki, a tagállamoknak a vízumbélyeg „megjegyzések” rovatát kell erre a célra használniuk.

(29)

A kilencven napot meg nem haladó tartózkodások esetében a tagállamoknak kell eldönteniük, hogy rövid távú tartózkodásra jogosító vízumot vagy munkavállalási engedély mellett rövid távú tartózkodásra jogosító vízumot bocsátanak-e ki, ha az érintett harmadik országbeli állampolgár az 539/2001/EK rendeletnek megfelelően vízumkötelezettség hatálya alá tartozik. Amennyiben a harmadik országbeli állampolgár nem tartozik vízumkötelezettség hatálya alá, és ha a tagállam nem alkalmazta az említett rendelet 4. cikkének (3) bekezdését, a tagállamnak az idénymunka-vállalásra vonatkozó jogosítványként munkavállalási engedélyt kell részére kibocsátania. A kilencven napot meghaladó tartózkodások esetében a tagállamoknak a következő engedélyek valamelyikét kell kibocsátaniuk: hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum, idénymunka-vállalási engedély vagy idénymunka-vállalási engedély mellett hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum, ha a nemzeti jog értelmében a tagállam területére való belépéshez hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum szükséges. Ennek az irányelvnek egyik rendelkezése sem zárhatja ki, hogy a tagállamok a munkavállalási engedélyt közvetlenül a munkáltatónak állítsák ki.

(30)

Amennyiben kizárólag a tagállam területére való belépéshez vízum szükséges és a harmadik országbeli állampolgár teljesíti az idénymunka-vállalási engedély kibocsátására vonatkozó feltételeket, az érintett tagállamnak minden lehetséges módon elő kell segítenie, hogy a harmadik országbeli állampolgár megkapja a szükséges vízumot, és biztosítania kell, hogy az illetékes hatóságok ténylegesen együttműködjenek ebből a célból.

(31)

A tartózkodás maximális időtartamát a tagállamok határozzák meg és azt öttől kilenc hónapig terjedő időtartamra kell korlátozni, aminek az idénymunka fogalommeghatározásával együtt azt kell biztosítania, hogy a végzett munka ténylegesen idényjellegű legyen. Rendelkezni kell arról, hogy a tartózkodás maximális időtartamán belül lehetőség legyen a szerződés meghosszabbítására vagy arra, hogy az idénymunkás munkáltatót váltson, amennyiben a beutazásra és a tartózkodásra vonatkozó kritériumok továbbra is teljesülnek. Ez a lehetőség azt hivatott biztosítani, hogy csökkenjen a visszaélések kockázata, amellyel az idénymunkások akkor szembesülhetnek, ha egyetlen munkáltatóhoz vannak kötve, valamint így rugalmasabban lehet reagálni a munkáltatók pillanatnyi munkaerő-szükségletére. Az idénymunkás azon lehetősége, hogy az ebben az irányelvben meghatározott feltételek mellett másik munkáltatónál lépjen munkaviszonyba, nem teheti lehetővé az idénymunkás számára egyben azt is, hogy munkanélkülivé válása esetén a tagállamok területén állást keressen.

(32)

A tartózkodás meghosszabbításáról vagy az idénymunka-vállalásra vonatkozó jogosítvány megújításáról való döntéshozatal során célszerű, hogy a tagállamok figyelembe tudják venni a munkaerő-piaci helyzetet.

(33)

Azokban az esetekben, amikor az idénymunkás számára kilencven napot meg nem haladó tartózkodást engedélyeztek, és a tagállam úgy dönt, hogy ezt a tartózkodást kilencven napot meghaladó időtartamra meghosszabbítja, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízum helyébe vagy hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumot vagy idénymunka-vállalási engedélyt kell kibocsátani.

(34)

Figyelembe véve a körkörös migráció bizonyos aspektusait, valamint a harmadik országbeli idénymunkásoknak egy idényen túlmenő foglalkoztatási kilátásait, illetve az uniós munkáltatók azon érdekét, hogy stabilabb és már képzett munkaerőre számíthassanak, könnyített beutazási és tartózkodási eljárások igénybevételének lehetőségét kell biztosítani azon jóhiszemű harmadik országbeli állampolgárok számára, akik a megelőző öt év során legalább egy alkalommal engedélyt kaptak arra, hogy idénymunkásként beutazzanak valamely tagállam területére és ott tartózkodjanak, és akik mindenkor tiszteletben tartották az adott tagállam területére való belépés és ott tartózkodás tekintetében ezen irányelv értelmében meghatározott összes kritériumot és feltételt. Ezen eljárások által azonban a foglalkoztatás idényjellegére vonatkozó követelmény nem sérülhet, illetve az nem játszható ki.

(35)

A tagállamoknak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy a beutazás és tartózkodás feltételeire – többek között az ebben az irányelvben megállapított jogokra és kötelességekre, valamint eljárási biztosítékokra, illetve az adott tagállam területén idénymunkásként való tartózkodás és munkavállalás iránti kérelemhez csatolandó minden dokumentumszerű bizonyítékra – vonatkozó információk a kérelmezők rendelkezésére álljanak.

(36)

A tagállamoknak a munkáltatókkal szembeni hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókról kell rendelkezniük az ezen irányelv szerinti kötelezettségek megszegésének esetére. Az említett szankciók állhatnak a 2009/52/EK irányelv 7. cikkében meghatározott intézkedésekből is és – adott esetben – ki kell terjedniük a munkáltatónak az idénymunkásokkal szembeni kártérítési felelősségére is. Gondoskodni kell az ahhoz szükséges mechanizmusok meglétéről, hogy az idénymunkások hozzájuthassanak az őket megillető kártérítéshez abban az esetben is, ha már nem tartózkodnak az érintett tagállam területén.

(37)

Meg kell állapítani az idénymunkásként történő beutazás és tartózkodás iránti kérelem elbírálására irányadó eljárási szabályokat. Az eljárásnak – figyelemmel a tagállami közigazgatások szokásos munkamennyiségére – hatékonynak és működőképesnek, valamint – az érintettek megfelelő jogbiztonsága érdekében – átláthatónak és méltányosnak kell lennie.

(38)

A rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok esetében az eljárási biztosítékokra a schengeni vívmányok vonatkozó rendelkezései az irányadók.

(39)

A tagállamok illetékes hatóságainak benyújtásukat követően a lehető legrövidebb időn belül el kell bírálniuk az idénymunka-vállalásra vonatkozó jogosítvány iránti kérelmeket. A meghosszabbítás vagy megújítás iránti kérelmek kapcsán – amennyiben azokat a jogosítvány érvényességi idején belül nyújtják be – a tagállamoknak meg kell tenniük minden ésszerű lépést annak biztosítására, hogy az idénymunkás a folyamatban lévő közigazgatási eljárás miatt ne kényszerüljön az adott munkáltatóval fennálló munkaviszonya megszakítására vagy ne legyen akadályozott abban, hogy új munkáltatóval munkaviszonyt létesítsen. A kérelmezőknek a lehető legrövidebb időn belül be kell nyújtaniuk a meghosszabbítás vagy megújítás iránti kérelmüket. Az idénymunkás számára minden esetben lehetővé kell tenni, hogy az érintett tagállam területén maradjon és – adott esetben – folytassa a munkavégzést mindaddig, amíg az illetékes hatóságok a meghosszabbítási vagy megújítási kérelméről jogerősen döntenek.

(40)

Az idénymunka jellegére tekintettel ajánlott, hogy a tagállamok ne számítsanak fel díjat a kérelmek kezeléséért. Abban az esetben, ha valamely tagállam mégis úgy dönt, hogy díjat számít fel, a díj nem lehet aránytalanul vagy túlzottan magas.

(41)

Minden idénymunkás számára megfelelő életkörülményeket biztosító szállásról kell gondoskodni. Az illetékes hatóságot a szálláshelyben bekövetkezett minden változásról tájékoztatni kell. Amennyiben a szálláshely biztosítására a munkáltató által vagy rajta keresztül kerül sor, a bérleti díj nem lehet túlzottan magas az idénymunkás nettó javadalmazásához és a szálláshely minőségéhez viszonyítva, a bérleti díjat nem lehet automatikusan levonni az idénymunkás fizetéséből, a munkáltatónak olyan bérleti szerződést vagy azzal egyenértékű dokumentumot kell az idénymunkás rendelkezésére bocsátania, amely tartalmazza a szálláshely bérlésének feltételeit, és a munkáltatónak biztosítania kell, hogy a szálláshely megfeleljen az érintett tagállamban hatályban lévő általános egészségügyi és biztonsági előírásoknak.

(42)

Azon harmadik országbeli állampolgárok részére, akik érvényes úti okmány és valamely, a schengeni vívmányokat teljes körűen alkalmazó tagállam által ezen irányelv értelmében kiállított idénymunka-vállalásra vonatkozó jogosítvány birtokában vannak, száznyolcvan napos időszakonként legfeljebb kilencven napig tartó időtartamra lehetővé kell tenni a schengeni vívmányokat teljes körűen alkalmazó tagállamok területére való belépést és az azon belüli szabad mozgást, a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódexnek és a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormánya között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (12) (Schengeni Végrehajtási Egyezmény) – 21. cikkének megfelelően.

(43)

Tekintettel az idénymunkásként dolgozó harmadik országbeli állampolgárok különösen kiszolgáltatott helyzetére és megbízatásuk ideiglenes jellegére, gondoskodni kell az idénymunkásként dolgozó harmadik országbeli állampolgárok jogainak hatékony védelméről, a szociális biztonság területén is, a szabályok betartásának rendszeres ellenőrzéséről, valamint teljes mértékben garantálni kell a fogadó tagállam állampolgáraival szemben alkalmazottal egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartását, ennek során nem eltérve az adott munkahelyen végzett azonos munkáért juttatott azonos javadalmazás koncepciójától, a munkakörülményekre vonatkozó, bármely szinten megkötött vagy kötelezően előírt kollektív és egyéb megállapodásokat alkalmazva a nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban, a fogadó tagállam állampolgáraira vonatkozókkal megegyező feltételek mellett.

(44)

Ez az irányelv az 1961. október 18-i Európai Szociális Chartában és – adott esetben – a migráns munkavállalók jogállásáról szóló, 1977. november 24-i európai egyezményben szereplő jogok és elvek sérelme nélkül alkalmazandó.

(45)

A fogadó tagállam állampolgárságával rendelkező munkavállalókra alkalmazandó jogszabályokon, közigazgatási és szabályozási rendelkezéseken túl a választott bírósági határozatokat, a fogadó tagállam nemzeti jogával és/vagy gyakorlatával összhangban lévő, bármely szinten megkötött kollektív megállapodásokat és szerződéseket alkalmazni kell az idénymunkásként dolgozó harmadik országbeli állampolgárokra is a fogadó tagállam állampolgáraira vonatkozókkal megegyező feltételek szerint.

(46)

Az idénymunkásként dolgozó harmadik országbeli állampolgárok számára egyenlő bánásmódot kell biztosítani a 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) 3. cikkében felsorolt ágazatai tekintetében. Ezen irányelv nem harmonizálja a tagállamok szociális biztonsági jogszabályait és nem terjed ki a szociális ellátásra. Ezen irányelv csupán arra szorítkozik, hogy a szociális biztonság területén alkalmazzák az egyenlő bánásmód elvét az ezen irányelv hatálya alá tartozó személyekre. Ez az irányelv nem biztosíthat több jogot ahhoz képest, mint amelyeket a szociális biztonság területére vonatkozó hatályos uniós jogszabályok előírnak a tagállamok közötti határokon átnyúló érdekeltséggel rendelkező, harmadik országbeli állampolgárok számára.

Tekintettel az idénymunkások tartózkodásának ideiglenes jellegére, valamint az 1231/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (14) sérelme nélkül, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a családi és a munkanélküli ellátásokat kizárják az idénymunkásoknak a saját állampolgáraikkal szemben alkalmazottal egyenlő bánásmód elvének alkalmazása köréből, és a tagállamok számára lehetővé kell tenni azt, hogy az egyenlő bánásmód elvének alkalmazását az oktatás, a szakképzés, valamint az adókedvezmények tekintetében korlátozzák.

Ez az irányelv nem rendelkezik a családegyesítésről. Ez az irányelv továbbá nem biztosít jogokat az uniós jog hatályán kívül eső helyzetek – így például valamely harmadik országban lakóhellyel rendelkező családtagok – tekintetében. Ez a rendelkezés ugyanakkor nem sértheti a valamely harmadik országban lakóhellyel rendelkező azon túlélő hozzátartozók jogát, akik az idénymunkás után hozzátartozói nyugellátásra jogosultak. Ez nem érintheti a nyugdíjrendszerekhez való hozzájárulásokra vonatkozó de minimis szabályokat rögzítő nemzeti jogszabályok tagállamok általi megkülönböztetésmentes alkalmazását. Mechanizmusokat kell bevezetni annak érdekében, hogy az adott tagállamban való tartózkodás ideje alatt biztosított legyen a tényleges szociális biztonság és – adott esetben – az idénymunkás szerzett jogainak átvitele.

(47)

Az uniós jog nem korlátozza a tagállamoknak a szociális biztonsági rendszerük kialakítására vonatkozó hatáskörét. Uniós szintű harmonizáció hiányában az egyes tagállamok állapítják meg a szociális biztonsági ellátások nyújtásának feltételeit, valamint ezen ellátások összegét és folyósításuk időtartamát. E hatáskör gyakorlása során azonban a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogot.

(48)

Az egyenlő bánásmódhoz való jognak ezen irányelv értelmében a szociális biztonság területén történő korlátozása nem érintheti az 1231/2010/EU rendeletének alkalmazása során biztosított jogokat.

(49)

Ezen irányelv és különösen a jogokra, a munkakörülményekre, valamint az elszállásolásra vonatkozó rendelkezések megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy megfelelő mechanizmusokat vezessenek be a munkáltatók nyomon követésére, valamint hogy hatékony és megfelelő ellenőrzéseket hajtsanak végre saját területükön. A munkáltatókat elsődlegesen a tagállamok illetékes hatóságai által elvégzendő kockázatelemzés alapján kell kiválasztani ellenőrzésre, olyan tényezők figyelembevételével, mint az ágazat, amelyben a vállalat a tevékenységét végzi, valamint a nyilvántartott korábbi jogsértések.

(50)

Ezen irányelv végrehajtásának megkönnyítése érdekében a tagállamoknak hatékony mechanizmusokat kell bevezetniük, amelyek segítségével az idénymunkások közvetlenül vagy megfelelő harmadik feleken, például a szakszervezeteken vagy más egyesületeken keresztül jogsegélyért folyamodhatnak vagy panasszal élhetne. Ez az olyan helyzetek kezelése érdekében tűnik szükségesnek, amikor az idénymunkások nincsenek tisztában a szabályok érvényre juttatását célzó mechanizmusok meglétével, vagy vonakodnak saját nevükben igénybe venni ezeket, mert félnek a lehetséges következményektől. Az idénymunkások számára biztosítani kell a bírói jogvédelemhez való hozzáférést a panasz benyújtása miatti esetleges megtorlásokkal szemben.

(51)

Mivel az irányelv céljait, nevezetesen egy speciális beutazási és tartózkodási eljárás bevezetését, harmadik országbeli állampolgárok idénymunka-vállalás céljából történő beutazására és tartózkodására vonatkozó feltételek elfogadását és az e személyeket idénymunkásként megillető jogok meghatározását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően, figyelembe véve az európai és nemzeti szintű bevándorlási és foglalkoztatáspolitikákat is. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(52)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapjogokat és az Európai Unió Alapjogi Chartája által – különösen annak 7. cikkében, 15. cikke (3) bekezdésében, 17. cikkében, 27. cikkében, 28. cikkében, 31. cikkében és 33. cikke (2) bekezdésében – elismert elveket, az EUSZ 6. cikkének megfelelően.

(53)

A tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatának (15) megfelelően a tagállamok vállalták, hogy indokolt esetben az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez az irányelv egyes elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot magyarázó egy vagy több dokumentumot mellékelnek. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok megküldése indokolt.

(54)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, és e jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, az Egyesült Királyság és Írország nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(55)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

a)

másik tagállamban letelepedett vállalkozás nevében, szolgáltatások nyújtása keretében végeznek tevékenységet az EUMSZ 56. cikke értelmében, beleértve azokat a harmadik országbeli állampolgárokat, akiket a 96/71/EK irányelv értelmében szolgáltatások nyújtása keretében küldött ki valamely tagállamban letelepedett vállalkozás;

b)

olyan uniós polgárok családtagjai, akik az Unión belüli szabad mozgáshoz való jogukat gyakorolták a 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (16) összhangban;

c)

családtagjaikkal együtt és állampolgárságuktól függetlenül az Unió és a tagállamok, vagy az Unió és harmadik országok közötti megállapodások értelmében az uniós polgárokéval azonos jogokat élveznek a szabad mozgás tekintetében.

a)

az uniós jog, beleértve az egyrészről az Unió vagy az Unió és tagállamai, másrészről egy vagy több harmadik ország között kötött két- vagy többoldalú megállapodásokat;

b)

egy vagy több tagállam és egy vagy több harmadik ország között megkötött két- vagy többoldalú megállapodások.

a)

az adott tagállamban végzendő idénymunkára vonatkozó érvényes munkaszerződés vagy – ha azt a nemzeti jogszabályok, a közigazgatási rendelkezések vagy gyakorlat előírja – kötelező érvényű állásajánlat az adott tagállamban letelepedett munkáltatótól, amely tartalmazza:

b)

arra vonatkozó bizonyíték, hogy a kérelmező rendelkezik vagy – ha a nemzeti jog ezt lehetővé teszi – igényelt az érintett tagállam állampolgáraira általában vonatkozó összes kockázati tényezőre kiterjedő egészségbiztosítást arra az időszakra, amelyre nem terjed ki az e tagállamban végzett munkával kapcsolatos vagy abból következő biztosítás és a megfelelő ellátásokra való jogosultság;

c)

bizonyíték arra nézve, hogy az idénymunkás megfelelő szállással rendelkezik, vagy hogy számára megfelelő szállást fognak biztosítani a 20. cikknek megfelelően.

a)

nem jelent-e kockázatot az illegális bevándorlás szempontjából;

b)

szándékában áll-e legkésőbb a jogosítvány lejártának napján a tagállamok területét elhagyni.

a)

az adott tagállamban végzendő idénymunkára vonatkozó érvényes munkaszerződés vagy – ha a nemzeti jog, a közigazgatási rendelkezések vagy a gyakorlat megköveteli – kötelező érvényű állásajánlat az adott tagállamban letelepedett munkáltatótól, amely tartalmazza:

b)

arra vonatkozó bizonyíték, hogy a kérelmező rendelkezik vagy – ha a nemzeti jog ezt lehetővé teszi – igényelt az érintett tagállam állampolgáraira általában vonatkozó összes kockázati tényezőre kiterjedő egészségbiztosítást arra az időszakra, amelyre nem terjed ki az e tagállamban végzett munkával kapcsolatos vagy abból következő biztosítás és a megfelelő ellátásokra való jogosultság;

c)

bizonyíték arra nézve, hogy az idénymunkás megfelelő szállással rendelkezik, vagy hogy számára megfelelő szállást fognak biztosítani a 20. cikknek megfelelően.

a)

az úti okmány érvényességi ideje legfeljebb három hónappal meghaladja a tartózkodás tervezett időtartamát;

b)

az úti okmány kiállításának időpontja ne legyen tíz évnél régebbi; és

c)

az úti okmány legalább két üres lapot tartalmazzon.

a)

az 5. vagy a 6. cikk nem teljesül; vagy

b)

az 5. vagy 6. cikk teljesítése céljából bemutatott dokumentumokat csalárd módon szerezték, meghamisították, illetve megváltoztatták.

a)

a munkáltatót a nemzeti joggal összhangban szankcióval sújtották a be nem jelentett munkavégzés és/vagy az illegális foglalkoztatás miatt;

b)

a munkáltató üzleti vállalkozása a nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályok értelmében felszámolás alatt áll vagy állt, vagy nem folytat gazdasági tevékenységet; vagy

c)

a munkáltatóval szemben a 17. cikk alapján szankciót szabtak ki.

a)

a munkáltató elmulasztotta teljesíteni a szociális biztonsággal, az adóüggyel, a munkavállalók jogaival, a munkakörülményekkel vagy a munkavállalás feltételeivel kapcsolatos, az alkalmazandó jogban és/vagy kollektív szerződésekben meghatározott kötelezettségeit; vagy

b)

a kérelem időpontját közvetlenül megelőző tizenkét hónap során a munkáltató megszüntetett egy teljes munkaidős álláshelyet azon álláshely létrehozása érdekében, amelyet a munkáltató ezen irányelv alkalmazásával kíván betölteni; vagy

c)

a harmadik országbeli állampolgár nem teljesítette az idénymunkásként való beutazásra és tartózkodásra vonatkozóan hozott valamely korábbi döntésből eredő kötelezettségeit.

a)

az 5. vagy a 6. cikk céljából benyújtott dokumentumokat csalárd módon szerezték, meghamisították vagy megváltoztatták; vagy

b)

a jogosítvány birtokosa más célból tartózkodik az adott tagállamban, mint amire jogosítványt kapott.

a)

a munkáltatót a nemzeti joggal összhangban szankcióval sújtották a be nem jelentett munkavégzés és/vagy az illegális foglalkoztatás miatt;

b)

a munkáltató üzleti vállalkozása a nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályok értelmében felszámolás alatt áll vagy állt, vagy nem folytat gazdasági tevékenységet; vagy

c)

a munkáltatóval szemben a 17. cikk alapján szankciót szabtak ki.

a)

az 5. vagy a 6. cikk rendelkezései nem vagy már teljesülnek; vagy

b)

a munkáltató elmulasztotta teljesíteni a szociális biztonsággal, az adóüggyel, a munkavállalók jogaival, a munkakörülményekkel vagy a foglalkoztatás feltételeivel kapcsolatos, az alkalmazandó jogban és/vagy kollektív szerződésekben meghatározott kötelezettségeit; vagy

c)

a munkáltató nem teljesítette a munkaszerződésen alapuló kötelezettségeit; vagy

d)

a kérelem időpontját közvetlenül megelőző tizenkét hónap során a munkáltató megszüntetett egy teljes munkaidős álláshelyet azon álláshely létrehozása érdekében, amelyet a munkáltató ezen irányelv alkalmazásával kíván betölteni.

a)

rövid távú tartózkodásra jogosító vízum, amelyben feltüntették, hogy kibocsátására idénymunka-vállalás céljából került sor;

b)

rövid távú tartózkodásra jogosító vízum és munkavállalási engedély, amelyben feltüntették, hogy kibocsátására idénymunka-vállalás céljából került sor; vagy

c)

munkavállalási engedély, amelyen feltüntették, hogy kibocsátására idénymunka-vállalás céljából került sor, amennyiben a harmadik országbeli állampolgár nem tartozik vízumkötelezettség hatálya alá az 539/2001/EK rendelet II. mellékletének megfelelően és az érintett tagállam nem alkalmazza esetében az említett rendelet 4. cikkének (3) bekezdését.

a)

hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum, amelyben feltüntették, hogy kibocsátására idénymunka-vállalás céljából került sor;

b)

idénymunka-vállalási engedély; vagy

c)

idénymunka-vállalási engedély és hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum, amennyiben a nemzeti jog értelmében a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum a tagállam területére való belépéshez szükséges.

a)

mentesülés biztosítása az 5. vagy a 6. cikkben említett dokumentumok közül egy vagy több benyújtásának követelménye alól;

b)

egyetlen közigazgatási aktus keretében több idénymunka-vállalási engedély kibocsátása;

c)

gyorsított eljárás alkalmazása az idénymunka-vállalási engedély vagy a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum iránti kérelmekre vonatkozó döntések meghozatala érdekében;

d)

elsőbbség biztosítása az idénymunkásként történő beutazás és tartózkodás iránti kérelmek elbírálásának, beleértve a kérelmekről való döntéshozatal során a korábbi, tartózkodásra jogosító engedélyek figyelembevételét a kvóták kimerülése szempontjából.

a)

terhére az (1) bekezdésben említett szankciók alkalmazhatók;

b)

a munkáltató mellett vagy a munkáltató helyett kötelezhető az idénymunkás részére a (2) bekezdés szerint járó kártérítés megfizetésére;

c)

a munkáltató mellett vagy a munkáltató helyett kötelezhető a nemzeti jog alapján az idénymunkásnak járó, de részére nem teljesített kifizetések teljesítésére.

a)

ideiglenes nemzeti tartózkodási engedélyt vagy ezzel egyenértékű jogosítványt bocsátanak ki a döntés meghozataláig; vagy

b)

engedélyezik az idénymunkás számára a munkavállalást e döntés meghozataláig.

a)

az idénymunkás származási helyétől az érintett tagállambeli munkavégzés helyéig való oda- és visszautazás költsége;

b)

az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett betegbiztosítás költsége.

a)

az idénymunkás bérleti díj fizetésére kötelezhető, amelynek összege nem lehet túlzottan magas sem az idénymunkás nettó javadalmazásához, sem a szállás minőségéhez képest. A bérleti díjat nem lehet automatikusan levonni az idénymunkás béréből;

b)

a munkáltató bérleti szerződést vagy azzal egyenértékű dokumentumot biztosít az idénymunkás részére, amelyben egyértelműen feltünteti a szállás bérleti feltételeit;

c)

a munkáltató biztosítja, hogy a szállás megfeleljen az érintett tagállamban hatályban lévő általános egészségügyi és biztonsági előírásoknak.

a)

a jogosítványt kibocsátó tagállam területére való belépés és ott-tartózkodás joga;

b)

a jogosítványt kibocsátó tagállam teljes területén való szabad tartózkodás, a nemzeti joggal összhangban;

c)

a jogosítvány szerint végezhető konkrét munka végzéséhez való jog, a nemzeti joggal összhangban.

a)

a munkavállalás feltételei, beleértve a munkavállaló minimális életkorát, továbbá a munkakörülmények, köztük a fizetés, a munkaviszony megszüntetése, a munkaidő, a szabadság és a szabadnapok, valamint a munkahelyi egészségügyi és biztonsági követelmények;

b)

a sztrájkhoz és a szervezett fellépéshez való jog a fogadó tagállam nemzeti jogának és gyakorlatának megfelelően, az egyesülés és a gyülekezés szabadsága, a munkások vagy konkrét szakmák érdekeit képviselő szervezetekhez való csatlakozás joga, beleértve az ilyen szervezetek biztosította jogokat és előnyöket is, többek között a kollektív szerződések megtárgyalásához és megkötéséhez való jog, a közrendre és a közbiztonságra vonatkozó nemzeti rendelkezések sérelme nélkül;

c)

a munkáltató által teljesítendő visszamenőleges kifizetések a harmadik országbeli állampolgárt megillető javadalmazás minden hátraléka tekintetében;

d)

a szociális biztonság ágai, a 883/2004/EK rendelet 3. cikkében meghatározottak szerint;

e)

az áruk és szolgáltatások, illetve a nyilvánosság számára elérhető áru- és szolgáltatásellátás igénybevétele, kivéve a lakáshoz jutást, a szerződési szabadság sérelme nélkül, az uniós és a nemzeti joggal összhangban;

f)

a munkaügyi hivatalok által felkínált idénymunkával kapcsolatos tanácsadási szolgáltatások;

g)

oktatás és szakképzés;

h)

oklevelek, bizonyítványok és más szakmai képesítések elismerése a vonatkozó nemzeti eljárásokkal összhangban;

i)

adókedvezmények, feltéve, hogy a munkavállaló az adott tagállamban adózási szempontból illetőséggel rendelkezik.

i.

az (1) bekezdés első albekezdésének d) pontja tekintetében a családi ellátásokból és a munkanélküli ellátásokból való kizárás révén, az 1231/2010/EU rendelet sérelme nélkül;

ii.

az (1) bekezdés első albekezdésének g) pontja tekintetében a konkrét foglalkoztatási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó oktatásra és szakképzésre való alkalmazásának korlátozásával, valamint a tanulmányi és megélhetési ösztöndíjak és hitelek, illetve egyéb támogatások és hitelek kizárásával;

iii.

az (1) bekezdés első albekezdésének i) pontja tekintetében annak alkalmazását az adókedvezmények vonatkozásában olyan esetekre korlátozhatják, amikor az idénymunkás azon családtagjainak, akikre nézve a kedvezményeket igényli, a bejegyzett vagy szokásos tartózkodási helye az érintett tagállam területén található.