20.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 124/67

(1)

A 2001/21/EK irányelv 8. cikkének (3) bekezdése szerint a nemzeti szabályozó hatóságok hozzájárulnak a belső piac fejlődéséhez többek között azáltal, hogy egymással és a Bizottsággal átlátható együttműködést folytatnak egy egységes szabályozói gyakorlat kialakítása érdekében. A 2001/21/EK irányelv 7. cikke értelmében bejelentett, 850-et meghaladó számú intézkedéstervezet értékelése során azonban úgy tűnt, hogy a beszédcélú hívásvégződtetési díjak szabályozása még nem egységes.

(2)

Bár a költségalapúság bizonyos formáját általában a legtöbb tagállamban előírják, az árellenőrzési intézkedések tekintetében valamennyi tagállamban vannak eltérések. A választott költségmegállapítási eszközök nagy változatosságán túl az eszközök végrehajtására szolgáló eszközök is eltérnek. Ez növeli az Európai Unióban alkalmazott nagykereskedelmi végződtetési díjak közötti ollót, amit a nemzeti sajátosságok csak részben magyaráznak. Ezt a 2002/627/EK bizottsági határozattal (2) létrehozott európai szabályozók csoportja (a továbbiakban: ERG) is felismerte, a helyhez kötött hívásvégződtetési díjak szimmetriájáról és a mobil hívásvégződtetési díjak szimmetriájáról szóló közös állásfoglalásában. A nemzeti szabályozó hatóságok is számos esetben engedélyeztek magasabb végződtetési díjakat a kisebb helyhez kötött vagy mobiltelefon-üzemeltetők számára azzal az indokkal, hogy ezek az üzemeltetők újonnan léptek a piacra, és nem élvezik a méretgazdaságosság előnyeit, és/vagy rájuk eltérő költségfeltételek vonatkoznak. Az aszimmetriák a nemzeti határokon belül és azokon túlnyúlóan is fennállnak, bár lassanként mérséklődnek. Az ERG közös állásfoglalásában leszögezte, hogy a végződtetési díjaknak normális körülmények között szimmetrikusnak kellene lenniük, és az aszimmetriát meg kell tudni indokolni.

(3)

A helyhez kötött vagy mobil végződtetési díjak szabályozói kezelésének jelentős eltérései lényegesen torzítják a versenyt. A végződtetési piacokon a kétirányú hozzáférés miatt olyan helyzet alakul ki, amelyben a megállapodás vélhetően mindkét összekapcsolódó üzemeltető számára előnyös, de mivel az előfizetőkért folytatott versenyben egymással szemben állnak, a végződtetési díjak fontos stratégiai és versenyszempontú jelentőséggel bírhatnak. Ha a végződtetési díjakat a hatékony költségszint felett állapítják meg, az jelentős átrendeződéssel járhat a helyhez kötött vagy mobiltelefonálás piacai és fogyasztói között. Sőt, azokon a piacokon, ahol az üzemeltetők piaci részesedése aszimmetrikus, a kisebb szereplők tekintélyes összegeket kénytelenek fizetni a nagyobb szereplőknek. Emellett a mobil végződtetési díjak abszolút értékben véve számos tagállamban még mindig magasak, összevetve az Európai Unión kívül számos országban alkalmazott díjakkal és általában a helyhez kötött végződtetési díjakkal, így ezek továbbra is magas, bár csökkenő árakat eredményeznek a fogyasztók számára. A magas végződtetési díjak általában a kezdeményezett hívások magas kiskereskedelmi árait és ennek megfelelően alacsonyabb használati arányát eredményezik, ezáltal csökkentve a fogyasztói jólétet.

(4)

A költségelszámolási elvek végződtetési piacokra való alkalmazása terén a harmonizáció eddigi hiánya igazolja a közös megközelítés szükségességét, amely nagyobb jogbiztonságot és a potenciális befektetőknek megfelelő ösztönzőket nyújt, valamint csökkenti a jelenleg több tagállamban tevékenykedő, meglévő üzemeltetők szabályozói terheit. A végződtetési piacok egységes szabályozása egyértelmű és a nemzeti szabályozó hatóságok által elismert célkitűzés, amelyet a Bizottság a 2002/21/EK irányelv 7. cikke szerinti intézkedések tervezetének értékelésével összefüggésben többször is kihangsúlyozott.

(5)

Az elektronikus hírközlési hálózatok és szolgáltatások keretszabályozásának egyes rendelkezései előírják a szükséges és megfelelő költségelszámolási mechanizmusok foganatosítását; ezek a rendelkezések a következők: az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) (hozzáférési irányelv) 9., 11. és 13. cikke, az irányelv (20) preambulumbekezdésével összefüggésben.

(6)

Az elektronikus hírközlési szolgáltatások keretszabályozása értelmében megvalósuló számviteli elkülönítésről és a költségelszámolási rendszerekről szóló, 2005. szeptember 19-i 2005/698/EK bizottsági ajánlás (4) keretet biztosított a költségelszámolásra és számviteli elkülönítésére vonatkozó sajátos rendelkezések egységes alkalmazásához, a szabályozói számviteli rendszerek, módszerek, a felügyeleti és beszámolási eljárás átláthatóságának valamennyi részt vevő fél javára történő javítása céljából.

(7)

A nagykereskedelmi beszédcélú hívásvégződtetés az a szolgáltatás, amely a hívások hívott helyen (helyhez kötött hálózatokban) vagy előfizetőnél (mobilhálózatokban) való végződtetéséhez szükséges. Az EU-ban a díjfelszámítási rendszer a hívó fél hálózata fizet elven alapul, ami annyit jelent, hogy a végződtetési díjat a hívott hálózat határozza meg, és a hívó hálózat fizeti. A hívott félnek ezt a szolgáltatást nem számlázzák ki, és rendszerint semmi nem ösztönzi a hálózati szolgáltatója által meghatározott végződtetési árra való reagálásra. Ebben az összefüggésben a túlzó árazás a szabályozó hatóságok legfőbb versenyjogi aggálya. A magas végződtetési árakat végül a végfelhasználónak felszámított magasabb hívásdíjakban érvényesítik. A végződtetési piacokra jellemző kétirányú hozzáférést figyelembe véve a további potenciális versenyjogi problémák körébe tartozik az üzemeltetők közötti kereszttámogatási rendszer. Ezek a potenciális versenyjogi problémák a helyhez kötött vagy mobil végződtetési piacok esetében egyaránt gyakoriak. Ezért, figyelemmel a végződtetési üzemeltetők arra vonatkozó képességére és ösztönzöttségére, hogy az árakat jelentősen a költségeket meghaladó szintre emeljék, a költségalapúságot tekintik a legmegfelelőbb beavatkozásnak ezen aggály középtávú kezelésére. A 2002/19/EK irányelv (20) preambulumbekezdése szerint a költségmegtérülés módszerét a körülményekhez kell igazítani. A hívásvégződtetési piacok sajátos jellegzetességei és a kapcsolódó versenyjogi és forgalmazási aggályok fényében a Bizottság már régen felismerte, hogy egy hatékony üzemeltetőiköltség-standardon alapuló közös megközelítés meghatározása és a szimmetrikus végződtetési díjak alkalmazása előmozdítaná a hatékonyságot és a verseny fenntarthatóságát, és maximalizálná a fogyasztók előnyét az árak és a kínált szolgáltatások terén.

(8)

A 2002/21/EK irányelv 8. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az említett irányelvben és az egyedi irányelvekben meghatározott szabályozási feladatok – különösen a hatékony verseny biztosítását célzó szabályozási feladatok – ellátása során a nemzeti szabályozó hatóságok a lehető legnagyobb mértékben vegyék figyelembe a technológiasemleges szabályozás kívánalmát. A 2002/21/EK irányelv 8. cikkének (2) bekezdése továbbá előírja a nemzeti szabályozó hatóságok számára a verseny előmozdítását, egyebek mellett annak biztosításával, hogy valamennyi felhasználó a legnagyobb előnyt élvezhesse a szolgáltatások választéka, ára és minősége tekintetében, és hogy ne kerülhessen sor versenytorzításra vagy versenykorlátozásra. E célkitűzések elérése és az összes tagállamban egységes alkalmazás érdekében a szabályozott végződtetési díjakat, amint lehet, le kell vinni a hatékony üzemeltető költségeinek szintjére.

(9)

Versenykörnyezetben az üzemeltetők versenye a folyó költségek alapján zajlana, és nem kapnának ellentételezést a nem megfelelő hatékonyságból eredő magasabb költségekért. A múltbeli költségadatokat ezért folyó költségadatokká kell kiigazítani, hogy azok a modern technológiát használó, hatékony üzemeltető költségeit tükrözzék.

(10)

A végződtetési díjak ténylegesen felmerült költségei miatt ellentételezésben részesülő üzemeltetőket alig ösztönzi valami a hatékonyság fokozására. Az alulról felfelé építkező modell bevezetése összeegyeztethető a hatékony üzemeltető hálózatfejlesztési koncepciójával, amelyben a folyó költségek használatával határozzák meg a hatékony hálózat gazdasági/mérnöki modelljét. Ez a szükséges, és nem a ténylegesen biztosított berendezések költségeit tükrözi, és figyelmen kívül hagyja a korábbi működés költségeit.

(11)

Mivel az alulról felfelé építkező modell főként származtatott adatokon alapul, azaz a hálózati költségeket a készülékforgalmazók adataiból számítják, előfordulhat, hogy a szabályozók össze szeretnék hangolni az alulról felfelé és a felülről lefelé építkező modell eredményeit annak érdekében, hogy a lehető legmegbízhatóbb eredményekhez jussanak, és hogy a működési költségek, a tőkeköltségek és a költségfelosztás tekintetében ne legyenek nagy eltérések a modellezett és a valós üzemeltetők között. Az alulról felfelé építkező modell esetleges hiányosságainak – például az információs aszimmetriának – az azonosítása és kijavítása érdekében a nemzeti szabályozó hatóság összehasonlíthatja az alulról felfelé építkező modellezés eredményeit az auditált adatokat használó, felülről lefelé irányuló megfelelő modell eredményeivel.

(12)

A költségmodellnek a modellben figyelembe vett időszakban elérhető hatékony technológiai lehetőségeken kell alapulnia, amennyiben ezek meghatározhatók. Ennélfogva jelenleg az alulról felfelé építkező modell elvileg feltételezhetné, hogy a helyhez kötött hálózatok maghálózata egy következő generációs hálózaton (NGN) alapul. A mobilhálózatok alulról felfelé építkező modellje alapjául a hálózat hozzáférési részében alkalmazott második generációs és harmadik generációs technológia együttesének kell szolgálnia, a várható helyzet alapján, míg a magrész a feltételezések szerint NGN-alapú lehet.

(13)

A hívásvégződtetési piac különös jellegzetességeit figyelembe véve a végződtetési szolgáltatások költségeit a jövőbeli hosszú távú különbözeti költségek (long-run incremental costs – LRIC) alapján kell kiszámítani. Az LRIC-modellben valamennyi költség változóvá válik, és mivel feltételezett, hogy hosszú távon valamennyi eszköz lecserélésre kerül, az LRIC alapján történő díjmeghatározás lehetővé teszi a hatékony költségmegtérülést. Az LRIC-modellek csak azokat a költségeket veszik figyelembe, amelyeket valamely meghatározott szolgáltatás nyújtása vált ki. A különbözeti költségeken alapuló megközelítés – amely csak a hatékonyan felmerülő, tehát a különbözeti szolgáltatás további nyújtása nélkül elmaradó költségeket (azaz az elkerülhető költségeket) veszi figyelembe – hatékony termelésre és fogyasztásra ösztönöz és minimalizálja a potenciális versenytorzulásokat. Minél távolabb kerülnek a végződtetési díjak a különbözeti költségektől, a verseny annál inkább torzul a helyhez kötött és a mobiltelefonálás piaca között és/vagy az aszimmetrikus piaci részesedéssel és forgalommal rendelkező üzemeltetők között. Ezért indokolt a tiszta LRIC-megközelítés alkalmazása, amelyben a releváns szolgáltatás a nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás, és amely csak az elkerülhető költségeket foglalja magában. Egy LRIC-megközelítés a nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatások nyújtásával összefüggő állandó és változó különbözeti költségek megtérülését is lehetővé tenné (mivel az állandó költségek a feltételezések szerint hosszú távon változóvá válnak), ezáltal elősegítené a költségek hatékony megtérülését.

(14)

Az elkerülhető költségek az összes szolgáltatását nyújtó üzemeltető azonosított összes hosszú távú költségeinek és a harmadik személyeknek nyújtott nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás kivételével az összes szolgáltatását nyújtó ugyanezen üzemeltető azonosított összes hosszú távú költségeinek (azaz a harmadik személyeknek végződtetési szolgáltatást nem kínáló üzemeltető egységes szolgáltatási költségeinek) a különbségeként számíthatók. A költségek megfelelő hozzárendelésének biztosítása érdekében különbséget kell tenni a forgalomhoz kapcsolódó költségek, azaz a magasabb forgalom esetén megnövekvő összes állandó és változó költség, és a forgalomtól nem függő költségek, azaz a forgalomnövekedéssel nem növekvő összes költség között. A nagykereskedelmi hívásvégződtetéssel kapcsolatos elkerülhető költségek azonosításához figyelmen kívül kell hagyni a forgalomtól nem függő költségeket. Ezután célszerű a forgalomtól függő költségeket elsőként más szolgáltatásokhoz (pl. híváskezdeményezés, SMS, MMS, szélessávú szolgáltatás, bérelt vonalak stb.) hozzárendelni úgy, hogy a nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás legyen az utolsóként figyelembe vett szolgáltatás. A nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatáshoz ekként hozzárendelt költség így szükségszerűen csak az e szolgáltatás nyújtása céljából felmerült többletköltséggel egyezik meg. Ennek következtében a helyhez kötött és mobiltelefonálás piacán nyújtott nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatások LRIC-alapú költségelszámolása alapján csak azon költségek számolhatók el, amelyek elkerülhetők lennének a harmadik személyeknek nyújtott nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás beszüntetésével.

(15)

Látható, hogy a hívásvégződtetés olyan szolgáltatás, amely a hívó és a hívott felek számára egyaránt hasznos (ha a fogadó számára nem lenne hasznos, nem fogadná a hívást), ami viszont arra enged következtetni, hogy a költségek felmerülésében mindkét félnek része van. Ha a költségalapú árak meghatározására a költségforrás elvét használnák, a költségeket az okozóiknak kellene viselniük. Leszögezve, hogy a hívásvégződtetési piac a költségek kétoldali keletkezése miatt kettős jellegű, a szabályozott nagykereskedelmi végződtetési díjban nem kell valamennyi költségnek megtérülnie. Ennek az ajánlásnak az alkalmazásában azonban a nagykereskedelmi díjban megtéríthető a nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás összes elkerülhető költsége, azaz az összes olyan költség, amely a nagykereskedelmi hívásvégződtetési forgalom növekedésével nem nő.

(16)

A végződtetési díjak meghatározásakor az egységes hatékony költségszinttől történő bármely eltérésnek az üzemeltetők ellenőrzésén kívül eső objektív költségeltérésen kell alapulnia. Helyhez kötött hálózatokban nem azonosítottak ilyen objektív, az üzemeltető ellenőrzésén kívül álló költségeltéréseket. A mobilhálózatokban az egyenlőtlen spektrumkiosztást lehet olyan külső tényezőnek tekinteni, amely a mobilüzemeltetők között eltéréseket eredményez a fajlagos költségekben. Külső költségeltérések akkor keletkezhetnek, amikor a spektrumkiosztás nem piaci alapú mechanizmusok használatával történt, hanem az érkezési sorrendben történő engedélyezés alapján. Amennyiben a spektrumkiosztás piaci alapú mechanizmusokon – például árveréseken – keresztül történik, vagy ha működik a másodlagos piac, a frekvenciából eredő költségeltéréseket inkább belső tényezők határozzák meg, és ezek valószínűleg jelentősen csökkennek vagy eltűnnek.

(17)

A mobiltelefonálás piacának új szereplői egy átmeneti időszakban szintén magasabb fajlagos költségekkel szembesülhetnek, mielőtt elérnék a legkisebb gazdaságos üzemméretet. Ilyen helyzetben a nemzeti szabályozó hatóságok, miután megállapították, hogy a lakossági piacon akadályok állnak a piaci belépés és a terjeszkedés előtt, megengedhetik számukra, hogy a piaci belépés után legfeljebb négy évig tartó átmeneti időszakban díjaikban érvényesíthessék a modellezett üzemeltetőéhez képest magasabb különbözeti költségeiket. Az ERG közös állásfoglalásából kiindulva ésszerű négyéves határidőt előirányozni az aszimmetriák fokozatos megszüntetésére; ezt alátámasztja az a becslés, amely szerint a mobiltelefonálás piacán várhatóan három-négy év alatt lehet 15–20 %-os piaci részesedésre szert tenni, azaz megközelíteni a legkisebb gazdaságos üzemméretet. Ez eltér a helyhez kötött telefonálás piacára belépők helyzetétől, akik egyes földrajzi területeken hálózatuknak a nagy forgalmat bonyolító útvonalakra való összpontosításával és/vagy a megfelelő hálózati eszközöknek a piacon jelen lévőktől történő bérbevételével alacsony fajlagos költségeket képesek elérni.

(18)

Az amortizáció szempontjából az eszköz gazdasági értékét tükröző módszer az előnyben részesített megközelítés. Ha azonban nem alakítható ki egy megbízható, gazdasági szemléletű amortizációs modell, más megközelítések is szóba jöhetnek, ideértve a lineáris, degresszív vagy progresszív amortizációt. Az alternatív megközelítések közötti választás szempontja az, hogy a megközelítés várhatóan mennyire közelít az amortizáció gazdasági szemléletű méréséhez. Így, ha nem alakítható ki egy megbízható, gazdasági szemléletű amortizációs modell, az alulról felfelé építkező modellben az egyes főbb eszközök amortizációs profilját külön kell vizsgálni, és a gazdasági szemléletű amortizációhoz legközelebb álló amortizációs profilt generáló megközelítést kell választani.

(19)

A gazdaságos üzemméret tekintetében különböző megfontolások érvényesek a helyhez kötött és mobiltelefonálás piacán. A legkisebb gazdaságos üzemméret különböző szinteken érhető el a helyhez kötött és a mobilágazatban, mivel ez nagyban függ az egyes ágazatokra vonatkozó eltérő szabályozási és üzleti környezettől.

(20)

A nemzeti szabályozó hatóságoknak a nagykereskedelmi végződtetési díjak szabályozásakor nem szabad eleve kizárniuk vagy megtiltaniuk azt, hogy az üzemeltetők a jövőben alternatív megoldásokat válasszanak a végződtetési forgalom kicserélésére, amennyiben ezek a megoldások összeegyeztethetők a versenypiaccal.

(21)

A 2012. december 31-ig tartó átmeneti időszak elég hosszúnak tűnik ahhoz, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok bevezethessék a költségmodellt, az üzemeltetők pedig kiigazíthassák üzleti terveiket, ugyanakkor annak sürgősségét is jelzi, hogy a fogyasztók számára a lehető legnagyobb mértékben biztosítani kell a költségalapú végződtetési díjakból nyerhető előnyöket.

(22)

Kivételes esetekben előfordulhat, hogy a szűkös erőforrásokkal rendelkező nemzeti szabályozó hatóságoknak további átmeneti időszakra van szükségük az ajánlott költségmodell elkészítéséhez. Ilyen körülmények között, ha a szabályozó hatóság igazolni tudja, hogy az alulról felfelé építkező LRIC-modelltől eltérő, folyó költségeken alapuló más módszer (például benchmarking) ennek az ajánlásnak megfelelő eredményt hoz, és a versenypiacnak megfelelő, hatékony eredménnyel jár, akkor 2014. július 1-jéig ideiglenes árakat határozhat meg valamely alternatív megközelítés alapján. Amennyiben a korlátozott erőforrásokkal rendelkező nemzeti szabályozó hatóságok számára e dátum után is objektíve aránytalan lenne az ajánlott költségszámítási módszer alkalmazása, úgy ezek az ajánlás felülvizsgálatáig továbbra is alkalmazhatnak alternatív módszereket, kivéve, ha a nemzeti szabályozó hatóságok és a Bizottság közötti együttműködés céljából létrehozott testület, beleértve annak munkacsoportjait is, elegendő gyakorlati támogatást és útmutatást ad az erőforráskorlátok leküzdéséhez, illetve különösen, ha megtéríti az ajánlott módszer alkalmazásának költségeit. Az alternatív módszerrel kapott eredmény nem lehet magasabb, mint az ajánlott költségmódszert bevezető nemzeti szabályozó hatóságok által meghatározott végződtetési díjak átlaga.

(23)

Erről az ajánlásról nyilvános konzultáció folyt,

1.

Ha a nemzeti szabályozó hatóságok a 2002/19/EK irányelv 13. cikkével összhangban – a 2002/21/EK irányelv 16. cikkével összhangban elvégzett piaci elemzés eredményeképpen – árszabályozási és költségelszámolási kötelezettségeket vetnek ki az általuk az egyes nyilvános telefonhálózatok nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési piacán (a továbbiakban: helyhez kötött és mobil végződtetési piacok) jelentős piaci erővel rendelkezőként kijelölt üzemeltetőkre, akkor a hatékony üzemeltető költségein alapuló végződtetési díjakat kell meghatározniuk. Ezzel együtt jár, hogy a díjak is egyben szimmetrikusak is lesznek. Az ármeghatározás során a nemzeti szabályozó hatóságoknak az alábbiakban ismertetett módszert kell követniük.

2.

Ajánlott, hogy a hatékony költségek értékelése a folyó költségeken és – releváns költségmeghatározási módszerként – a hosszú távú különbözeti költségeket használó, alulról felfelé építkező modellezési megközelítésen alapuljon.

3.

A nemzeti szabályozó hatóságok az eredmények ellenőrzése és megbízhatóságának javítása céljából összevethetik az alulról felfelé építkező modellezési megközelítés eredményeit az auditált adatokat használó, felülről lefelé irányuló megfelelő modell eredményeivel, és ezzel összhangban módosításokat hajthatnak végre.

4.

A költségmodellnek a modell időtávján belül elérhető hatékony technológiákon kell alapulnia. Ezért a helyhez kötött és mobilhálózatok magja elvben egyaránt következő generációs hálózat (NGN) alapú lehet. A mobilhálózatok hozzáférési részének ugyancsak a második generációs és harmadik generációs telefonálás egyesítésén kell alapulnia.

5.

Az itt említett különböző költségkategóriákat a következőképpen kell meghatározni:

6.

Az LRIC-modellen belül a vonatkozó szolgáltatás a harmadik személyeknek nyújtott nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetés. Ez azzal jár, hogy a különbözeti költségek értékelésekor a nemzeti szabályozó hatóságoknak meg kell állapítaniuk az összes szolgáltatását nyújtó üzemeltető azonosított összes hosszú távú költsége és ugyanezen üzemeltető harmadik személyeknek nyújtott nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás hiányában felmerülő összes hosszú távú költsége közötti különbséget. Különbséget kell tenni a forgalomtól függő költségek és a forgalomtól nem függő költségek között, és ez utóbbit figyelmen kívül kell hagyni a nagykereskedelmi hívásvégződtetési díjak számításánál. A vonatkozó különbözeti költségek azonosítására ajánlott megközelítés szerint a forgalomtól függő költségeket először a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetéstől eltérő szolgáltatásokhoz rendelik hozzá, így a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatáshoz végül csak a forgalomtól függő költségek fennmaradó részét kell hozzárendelni. Ez azt jelenti, hogy a szabályozott beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatáshoz csak azokat a költségeket szabad hozzárendelni, amelyek elkerülhetők lennének, ha beszüntetnék a nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatások harmadik személyeknek történő nyújtását. A nagykereskedelmi beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatásokból eredő különbözetnek a helyhez kötött, illetve a mobil végződtetési hálózatokra vonatkozó kiszámítási elvei részletesebben a mellékletben találhatók.

7.

Az eszközök amortizációjára az ajánlott megközelítés a gazdasági szemléletű amortizáció, amennyiben ez megvalósítható.

8.

A modellezett üzemeltető megfelelő gazdaságos üzemméretének megállapításakor a nemzeti szabályozó hatóságoknak figyelembe kell venniük a helyhez kötött és mobil végződtetési hálózatokban a gazdaságos üzemméret meghatározása céljából a mellékletben megállapított elveket.

9.

A hatékony költségszintek fent meghatározott elvektől eltérő meghatározását minden esetben olyan objektív költségeltéréssel kell indokolni, amely az érintett üzemeltetők ellenőrzésén kívül esik. Ilyen objektív költségeltérések merülhetnek fel a mobil végződtetési piacokon az egyenlőtlen spektrumkiosztás következtében. Amennyiben a költségmodell figyelembe veszi a nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás céljából megszerzett további spektrum költségeit, a nemzeti szabályozó hatóságoknak rendszeresen felül kell vizsgálniuk az objektív költségeltéréseket, figyelembe véve többek között azt, hogy a jövőben a további spektrumot várhatóan piaci alapú kiosztási eljárással bocsátják-e rendelkezésre, ami megszüntetheti a létező kiosztásokból eredő költségkülönbségeket, vagy pedig ez a viszonylagos költséghátrány idővel csökken-e a későbbi piacra lépők részesedésének növekedésével.

10.

Amennyiben bizonyítható, hogy a legkisebb gazdaságos üzemméret alatt működő új mobilpiaci szereplő magasabb fajlagos különbözeti költségekkel szembesül, mint a modellezett üzemeltető, úgy a nemzeti szabályozó hatóságok, miután megállapították, hogy a lakossági piacon akadályok állnak a piaci belépés és a terjeszkedés előtt, engedélyezhetik, hogy e magasabb költségeket egy átmeneti időszak alatt szabályozott végződtetési díjakon keresztül érvényesítsék. Az ilyen átmeneti időszak nem lehet több négy évnél.

11.

Ez az ajánlás nem érinti a nemzeti szabályozó hatóságoknak az ajánlásban felvetett kérdésekben hozott korábbi határozatait. Ennek ellenére a nemzeti szabályozó hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a végződtetési díjakat 2012. december 31-ére költséghatékonyan és szimmetrikusan állapítsák meg, a 9. és a 10. pontnak megfelelően azonosított objektív költségeltérések figyelembevétele mellett.

12.

Amennyiben a nemzeti szabályozó hatóság kivételes körülmények között – különösen erőforrásai szűkössége miatt – nincs abban a helyzetben, hogy időben véglegesítse az ajánlott költségmodellt és igazolni tudja, hogy az alulról felfelé építkező LRIC-modelltől eltérő, folyó költségeken alapuló adott módszer ennek az ajánlásnak megfelelő eredményt hoz és a versenypiacnak megfelelő, hatékony eredménnyel jár, úgy 2014. július 1-jéig ideiglenes árakat határozhat meg valamely alternatív megközelítés alapján. Amennyiben a korlátozott erőforrásokkal rendelkező nemzeti szabályozó hatóságok számára e dátum után is objektíve aránytalan lenne az ajánlott költségszámítási módszer alkalmazása, úgy ezek az ajánlás felülvizsgálatáig továbbra is alkalmazhatnak alternatív módszereket, kivéve, ha a nemzeti szabályozó hatóságok és a Bizottság közötti együttműködés céljából létrehozott testület, beleértve annak munkacsoportjait is, elegendő gyakorlati támogatást és útmutatást ad az erőforráskorlátok leküzdéséhez, illetve különösen, ha megtéríti az ajánlott módszer alkalmazásának költségeit. Az alternatív módszerrel kapott eredmény nem lehet magasabb, mint az ajánlott költségmódszert bevezető nemzeti szabályozó hatóságok által meghatározott végződtetési díjak átlaga.

13.

Ezt az ajánlást az alkalmazás időpontjától számítva legkésőbb négy éven belül felülvizsgálják.

14.

Ennek az ajánlásnak a tagállamok a címzettjei.