20.3.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 81/1

(1)

2006. november 20-án a Federazione ANIMA/COMPRO (a továbbiakban: panaszos) a jelen esetben az egyes kompresszorok teljes közösségi termelésének több mint 50 %-át képviselő gyártók nevében panaszt nyújtott be a Bizottsághoz a Kínai Népköztársaságból származó egyes kompresszorok behozatalára vonatkozóan az alaprendelet 5. cikke alapján.

(2)

A panasz dömpingre és jelentős károkozás tényére vonatkozó bizonyítékot tartalmazott, amely elegendőnek bizonyult az eljárás megindításához.

(3)

2006. december 21-én az eljárás kezdeményezéséről szóló értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételével indult meg az eljárás (2).

(4)

A vizsgálat egyes részleteinek további feltárása szükséges, ezért az a döntés született, hogy átmeneti intézkedések bevezetése nélkül folyik tovább a vizsgálat.

(5)

A Bizottság az eljárás megindításáról hivatalosan tájékoztatta a Kínai Népköztársaság exportőreit, az érintett importőröket, kereskedőket, felhasználókat és szervezeteket, a Kínai Népköztársaság képviselőit, a panaszt benyújtó közösségi gyártókat, és az egyéb érintett közösségi gyártókat. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy írásban ismertessék álláspontjukat, és hogy meghallgatást kérjenek az eljárás megindításáról szóló értesítésben előírt határidőn belül. Valamennyi érdekelt félnek biztosítottak meghallgatást, amely ezt kérelmezte, valamint igazolta, hogy meghallgatásának különleges okai vannak.

(6)

Annak érdekében, hogy az exportőrök piacgazdasági elbánás vagy egyéni elbánás iránti kérelmet nyújthassanak be, a Bizottság formanyomtatványokat küldött az érintett kínai exportőröknek és a Kínai Népköztársaság képviselőinek. Tizennégy exportőr, beleértve a velük kapcsolatban álló vállaltcsoportokat is, kérelmezte a piacgazdasági elbánást az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése alapján, illetve az egyéni elbánást, amennyiben a vizsgálat azt állapítja meg, hogy nem teljesítik a piacgazdasági elbánás feltételeit. Egy exportőr kérelmezett csak egyéni elbánást.

(7)

Tekintettel a Kínai Népköztársaság exportőreinek, a Közösség importőreinek és gyártóinak nyilvánvalóan magas számára, a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban a dömping és a kár mértékének megállapítása érdekében esetleg sor kerülhet mintavételre is.

(8)

A Kínai Népköztársaság valamennyi exportőrét, illetve a Közösség valamennyi importőrét és gyártóját felkérték, hogy jelentkezzenek a Bizottságnál, és az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően adjanak alapvető tájékoztatást az érintett termékhez kapcsolódó tevékenységükről a vizsgálat időtartama alatt (2005. október 1-jétől2006. szeptember 30-ig), annak érdekében, hogy a Bizottság képes legyen eldönteni, hogy szükséges-e a mintavétel, és ha igen, akkor képes legyen a minta kiválasztására.

(9)

Az exportőrök vonatkozásában, az alaprendelet 17. cikkével összhangban, kiválasztották a mintát a Közösségben az egyes kompresszorok exportjának legnagyobb reprezentatív mennyiségét alapul véve, amely minta a rendelkezésre álló időn belül még megfelelően megvizsgálható. Az exportőröktől kapott tájékoztatás alapján a Bizottság kiválasztotta azt a hat vállalatot, vagy kapcsolatban álló vállalatcsoportot (a továbbiakban: a kiválasztott vállalatok), amelyek a legnagyobb mennyiségben exportálnak a Közösségbe. A vizsgálat időtartama alatt az export mennyiség tekintetében a Kínai Népköztársaságból a Közösségbe exportált egyes kompresszorok teljes exportjának 93 %-át a hat kiválasztott vállalat teljesítette. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban konzultáltak az érintett felekkel, akik nem emeltek kifogást.

(10)

A Közösség gyártóinak vonatkozásában a mintavétel elvetése mellett döntöttek, mivel csak három vállalatcsoport működött közre a vizsgálatban.

(11)

Az importőrök vonatkozásában a mintavétel elvetése mellett döntöttek, mivel csak egy importőr működött közre a vizsgálatban.

(12)

Kérdőíveket küldtek a mintavételre kiválasztott valamennyi vállalatnak és valamennyi egyéb érintett félnek. Teljes válasz érkezett a Kínai Népköztársaság hat exportőrétől, a Közösség három gyártójától és egy importőrtől. Az egyik közösségi importőr csak a mintavételi kérdőívre válaszolt. Az egyéb érdekelt felektől nem érkezett vissza kérdőív.

(13)

A Bizottság a dömping, a keletkezett kár mértékének és a Közösség érdekének megállapításához szükségesnek tartott valamennyi információt felkutatta és ellenőrizte, továbbá az alábbi vállalatok telephelyén folytatott vizsgálatokat:

(14)

Tekintettel arra, hogy szükségessé vált a rendes érték meghatározása azon exportőrök részére, amelyeknek nem biztos, hogy garantálni tudják a piacgazdasági elbánást, a rendes érték megállapítása olyan adatok alapján történt, amelyek egy analóg országból származnak, jelen esetben Brazíliából, ahol az ellenőrzés az alábbi vállalatok telephelyein folyt:

(15)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2005. október 1-jétől2006. szeptember 30-ig terjedő időtartamot ölelte fel (a továbbiakban: vizsgálati időszak). Az okozott kár meghatározása szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2003. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(16)

Az érintett termék a dugattyús kompresszor, amely a Kínai Népköztársaságból származik, és amelynek szivatytyúteljesítménye nem haladja meg a 2 köbmétert (m3) percenként (a továbbiakban: kompresszor vagy az érintett termék), illetve amely az alábbi KN-kódok bármelyike alá tartozhat: ex84144010, ex84148022, ex84148028 és ex84148051.

(17)

A kompresszor általában egy pumpából áll, amelyet egy elektromos motor működtet vagy közvetlenül vagy hajtószíj segítségével. A legtöbb esetben a sűrített levegőt egy tartályba pumpálják, ahonnan egy nyomásszabályozón és egy gumitömlőn keresztül távozik. A kompresszorok, különösen a nagyobb méretűek, mozgathatóságuk érdekében kerekekkel is rendelkezhetnek. A kompresszorokat önállóan vagy permetezéshez, tisztításhoz, illetve kerekek vagy egyéb tárgyak felfújására szolgáló alkatrészekkel együtt értékesítik.

(18)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a dugattyús kompresszorhoz használható pumpákra is történt hivatkozás. A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy a dugattyús kompresszorhoz használt pumpa az egyik – de nem az egyetlen – nélkülözhetetlen alkatrésze a vizsgálat tárgyát képező kompresszornak (ez teszi ki, modelltől függően, a végtermék teljes költségének 25–35 %-át), valamint hogy önállóan, illetve egyéb – a jelen vizsgálat körébe nem tartozó – kompresszorokkal együtt is eladható. A vizsgálat azt is megállapította, hogy a pumpák és a kész kompresszorok technikai és fizikai tulajdonságai nem azonosak, illetve hogy alkalmazási területük is eltérő. A kész kompresszor egyéb kulcsfontosságú alkatrészekkel is rendelkezik (pl.: tartály, motor). Különbség van a pumpa, valamint a kész kompresszor értékesítési csatornái és a vásárlók elvárásai között is. Ezért megállapítást nyert, hogy a jelen ügyben a dugattyús kompresszorokhoz használt pumpák nem tekintendők érintett terméknek.

(19)

Az érintett terméket levegővel hajtott szerszámok működtetéséhez, valamint permetezéshez, tisztításhoz vagy kerekek, illetve egyéb tárgyak felfújásához használják. A vizsgálat során bebizonyosodott, hogy a formában, az anyagban és az előállítási eljárásban található eltérések ellenére, az érintett termékek valamennyi fajtája megegyezik az alapvető fizikai és technikai jellemzők terén, és alapvetően ugyanarra a célra történik használatuk is. Ezért ezen termékek egyazon terméknek tekintendők a jelen eljárás során.

(20)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a Közösségben a közösségi gazdasági ágazat által előállított és eladott kompresszorok, a Kínai Népköztársaság belföldi piacán, valamint az analóg országként szolgáló Brazília belföldi piacán előállított és eladott kompresszorok, valamint a Kínai Népköztársaságban előállított és a Közösségnek eladott kompresszorok alapvetően azonos fizikai és technikai tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvető felhasználási területük is azonos.

(21)

Az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdése értelmében ezek a kompresszorok mind egyformának tekintendők.

(22)

Tizennégy vállalat, illetve vállalatcsoport jelentkezett, amelyek az érintett termék Közösségbe irányuló exportjának 100 %-át teszik ki. Ebből következik, hogy magas volt az együttműködés szintje. Tizenhárom vállalat, illetve vállalatcsoport kérelmezte a piacgazdasági elbánást, egy vállalat kérelmezte csak az egyéni elbánást. A (9) preambulumbekezdésben említettek szerint hat vállalatot választottak ki a mintához az általuk exportált mennyiség alapján.

(23)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően a dömpingellenes vizsgálatok során a Kínai Népköztársaságból eredő import esetében a rendes érték megállapítása az említett cikk 1-től 6-ig terjedő pontjai alapján történik azon gyártók esetében, amelyek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjában meghatározott feltételeknek megfelelnek.

(24)

Az egyszerűbb hivatkozás érdekében a piacgazdasági elbánás feltételei röviden összefoglalva az alábbiak:

(25)

A mintavételben részt vevő kínai exportőrök közül öt vállalat, illetve vállalatcsoport kérelmezte az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően a piacgazdasági elbánást, valamint válaszolt az exportőröknek szóló piacgazdasági elbánási formanyomtatványra a megadott határidőn belül. Az adott csoportokba tartoztak az érintett termék gyártói, valamint az érintett termék eladásában részt vevő és a gyártókkal is kapcsolatban álló vállalatok. Valójában a Bizottság következetes gyakorlatának részét képezi annak vizsgálata, hogy a kapcsolatban álló vállalatok egy csoportja, mint egész, megfelel-e a piacgazdasági elbánás feltételeinek. Az alábbi csoportok kérelmezték a piacgazdasági elbánást:

(26)

A fent említett mintavételbe bevont együttműködő exportőrök esetében a Bizottság felkutatta az összes szükségesnek ítélt információt, és a piacgazdasági elbánás iránti kérelemhez a formanyomtatványon benyújtott információt szükség szerint ellenőrizte a kérdéses vállalatok telephelyein.

(27)

A vizsgálat megállapította, hogy a piacgazdasági elbánást kérelmező öt kínai exportőr közül három esetében nem adható meg a piacgazdasági elbánás, mivel egyik vállalat vagy vállalatcsoport sem felelt meg a (24) preambulumbekezdésben ismertetett 2. kritériumnak. Ráadásul az egyik vállalatcsoport nem teljesítette a 3. kritériumot sem.

(28)

A (24) preambulumbekezdésben ismertetett kritériumokat két vállalat vagy vállalatcsoport (FIAC és Nu Air) teljesítette, és kaphatta meg a piacgazdasági elbánást.

(29)

Az egyik vállalatcsoport (Hongyou/Taizhou) részét képező vállalat (Taizhou), valamint egy vállalat (Wealth Shanghai/Nantong Wealth) nem tudta igazolni a (24) preambulumbekezdésben ismertetett 2. kritérium teljesítését, mivel nem rendelkeztek a nemzetközi számviteli standardoknak megfelelő számviteli gyakorlattal és számviteli standardokkal. A vállalatcsoport (Hongyou/Taizhou) és a vállalat (Wealth Shanghai/Nantong Wealth) részére nem adható meg a piacgazdasági elbánás.

(30)

Egy vállalat (Xinlei) nem tudta igazolni a (24) preambulumbekezdésben ismertetett 2. kritérium teljesítését, mivel nem rendelkezett a nemzetközi számviteli standardoknak megfelelő számviteli gyakorlattal és számviteli standardokkal. Sőt, a vállalat azt sem tudta teljes egészében igazolni, hogy fizet földhasználati jogáért. Így nem teljesítette a (24) preambulumbekezdésben ismertetett 3. kritériumot sem. Ebből adódóan részére a piacgazdasági elbánás nem adható meg.

(31)

A 2004. és 2005. évi átvizsgált számvitelben található állítólagos ellentmondások alapján az egyik nem kapcsolatban álló importőr tiltakozott a Nu Air részére történő piacgazdasági elbánás megadása ellen. Azonban a Nu Air bebizonyította, hogy nincsenek ellentmondások, és az említett importőr által emelt kifogásokat is tisztázta. Ennek értelmében ezt az ellenvetést elvetették.

(32)

Ugyanez az importőr tiltakozott a piacgazdasági elbánásnak a FIAC részére történő megadása ellen, tekintettel arra a tényre, hogy a vállalat 2002-ben előzetes megállapodást kötött a regionális hatósággal, amely ingyenesen, maximum három év időtartamra a cég használatába adott egy darab földet, ezzel megindítva a terület kisajátítási eljárását. Azonban a megállapodás anélkül járt le, hogy a FIAC valaha is használatba vette volna a területet, vagy a tulajdonába került volna ez a föld. Másrészről a FIAC igazolta, hogy folyamatosan bérleti díjat fizetett a tevékenysége során használt telephelyeiért. Mindezek alapján e kifogást elutasították.

(33)

A (Hongyou/Taizhou) vállalatcsoporthoz tartozó (Hongyou) vállalat tiltakozott az ellen, hogy megtagadják tőle a piacgazdasági elbánást egy másik vállalatnál (nevezetesen a Taizhou) felmerülő okok miatt. Azonban a Közösségi Vámkódexet létrehozó (3) 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket lefektető, az 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet alapján a Hongyou és Taizhou kapcsolatban álló feleknek tekintendő. Ennek következtében, mivel a Taizhou részére nem adható meg a piacgazdasági elbánás, ezért a Hongyou részére sem adható meg a piacgazdasági elbánás.

(34)

A fentiek alapján az öt kínai kiválasztott vállalatból, illetve vállalatcsoportból, amely kérelmezte a piacgazdasági elbánást, három nem tudta bizonyítani, hogy teljesítik az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja alapján meghatározott kritériumot.

(35)

Ennek alapján döntöttek úgy, hogy a piacgazdasági elbánást két vállalat (FIAC és Nu Air) részére adják meg, és a fennmaradó három vállalat/vállaltcsoport részére pedig nem adják meg. Konzultáltak a tanácsadó bizottsággal, amely nem ellenezte a Bizottság szervezeti egységeinek végkövetkeztetését.

(36)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően az adott cikk alá eső országok esetében egész országra kiterjedő vámot – ha van ilyen – határoztak meg, kivéve abban az esetben, amennyiben a vállalatok képesek bizonyítani, hogy megfelelnek az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésében meghatározott valamennyi kritériumnak.

(37)

Valamennyi exportőr, amely kérelmezte a piacgazdasági elbánást, kérelmezte továbbá az egyéni elbánást is, arra az esetre, ha a piacgazdasági elbánást nem kapnák meg. Egyetlen vállalat (Anlu) kérelmezte csak az egyéni elbánást.

(38)

A négy kiválasztott vállalat, illetve vállalatcsoport közül, amelyek vagy nem kaphatták meg a piacgazdasági elbánást (Xinlei, Honyou/Taizhou, Wealth Shanghai/Nantong Wealth) vagy nem kérelmezték a piacgazdasági elbánást (Anlu), három vállalat, illetve csoport (Xinlei, Anlu és a Wealth Shanghai/Nantong Wealth) teljesítette a 9. cikk (5) bekezdésében meghatározott kritériumokat és szerezhette meg az egyéni elbánást.

(39)

Megállapították, hogy a Taizhou elmulasztotta bebizonyítani, hogy összességében megfelel az egyéni elbánáshoz szükséges, az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésében előírt valamennyi követelménynek. Nevezetesen, a számviteli rendszer súlyos problémái lehetetlenné tették annak ellenőrzését, hogy az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdése b) pontjában meghatározott kritériumnak megfelel-e a vállalat, azaz hogy az exportárak és mennyiségek, az eladási feltételek meghatározása szabadon történik.

(40)

Erre tekintettel a Taizhou egyéni elbánásra irányuló kérelmét visszautasították.

(41)

Először a Bizottság, a rendes érték megállapítása érdekében, az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésével összhangban, azoknak a kiválasztott exportőröknek az esetében, amelyeknek megadható a piacgazdasági elbánás, megvizsgálta, hogy az érintett termék független vevőknek történő belföldi eladása reprezentatív-e, vagyis hogy az ilyen eladások teljes mennyisége kiteszi-e az említett vállalatok által a Közösségbe behozott érintett termék teljes eladási mennyiségének legalább 5 %-át. Mivel a két vállalatnak, illetve vállalatcsoportnak szinte nem is létezik belföldi piaci forgalma, így a termék nem került forgalomba reprezentatív mennyiségben, azaz nem szolgált alapul a rendes érték megállapításához.

(42)

Mivel a rendes érték meghatározásához a belföldi forgalom nem volt felhasználható, egy másik módszert kellett alkalmazni. Tekintettel a fentiekre, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésével összhangban, számtanilag képzett rendes értéket használt. A rendes érték meghatározása a vállalatok vagy vállalatcsoportok az érintett termékre vonatkozó előállítási költségei alapján történt. Amikor az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően számtanilag képzik a rendes értéket, egy ésszerű összeget adnak hozzá az előállítási költségekhez eladási, általános és adminisztrációs költségek, illetve profit gyanánt. Az eladási, az általános és az adminisztrációs költségek, valamint a profit nem állapítható meg az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése alapján, mivel egyik vállalat vagy vállalatcsoport sem rendelkezik reprezentatív belföldi eladással. Nem állapítható meg a 2. cikk (6) bekezdésének a) pontja alapján sem, mivel nem volt olyan vállalat, amely megkapta volna a piacgazdasági elbánást. Sőt, az eladási, az általános és az adminisztrációs költségek, valamint a profit nem határozható meg a 2. cikk (6) bekezdésének b) pontja alapján sem, mivel egyik vállalat, illetve vállalatcsoport sem rendelkezik, a rendes kereskedelmi forgalomban, a termékek hasonló általános kategóriájában, reprezentatív forgalommal. Ezért az eladási, az általános és az adminisztrációs költségek, valamint a profit megállapítása, a 2. cikk (6) bekezdésének c) pontjával összhangban („bármely egyéb ésszerű módon”) történt, az analóg országban együttműködő gyártónál felmerült eladási, általános és adminisztrációs költségek, illetve profit alapján. Nyilvánosan hozzáférhető információ igazolta, hogy a fenti haszonkulcs nem haladta meg a vizsgálati időszak alatt a Kínai Népköztársaságban, egyéb ismert gyártók által, a hasonló általános kategóriába tartozó termékek (elektromos berendezések) előállítása során szerzett profitot.

(43)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportőrök esetében a rendes érték megállapítása az analóg országbeli árak vagy számtanilag képzett érték alapján történt.

(44)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy Brazília lett kijelölve, mint megfelelő analóg ország, a Kínai Népköztársaságra vonatkozó rendes érték megállapításához. Az érdekelt feleket felkérték észrevételeik megtételére. Az érdekelt felek nem emeltek kifogást a javaslattal szemben.

(45)

Brazíliában négy ismert gyártó évente 220 000 kompresszort készít, illetve az import nagyjából 30 000 gép. A Bizottság kérte valamennyi ismert brazil gyártó együttműködését.

(46)

Két brazil gyártó működött együtt a vizsgálatban. Az egyikük kapcsolatban áll egy közösségi gyártóval, a FIAC Csoporttal. A vizsgálat igazolta, hogy az említett gyártónak általánosságban véve magasak az árai, főként annak a ténynek köszönhetően, hogy a vállalat egészségügyi célra gyártott kis mennyiségben modern kompresszorokat, így ez nem hasonlítható össze közvetlenül az érintett termékkel. A termék és a piac nagyon különböző tulajdonságaiból adódóan nehéz lenne a szükséges kiigazításokat meghozni annak érdekében, hogy a kapott adatokat felhasználhassák a Kínában készült kompresszorok rendes értékének megállapításához. A másik együttműködő brazil gyártó esetében megállapítást nyert, hogy olyan kompresszor modelleket állít elő, amelyek összehasonlíthatóak a kínai exportőrök által a Közösségbe exportált kompresszorokkal. Ezért ennek a brazil gyártónak a fent említett modelljének a rendes kereskedelmi forgalomban, a brazil piacon történő értékesítéséből származó árát használták fel a rendes érték megállapításához azoknak az exportőröknek az esetében, amelyek nem kapták meg a piacgazdasági elbánást.

(47)

Az exportőrök a Közösség felé exportjukat vagy közvetlenül a független vásárlókhoz vagy a Közösségen belül vagy azon kívül található kapcsolatban álló, illetve kapcsolatban nem álló kereskedelmi vállalatokhoz teljesítették.

(48)

Abban az esetben, amikor a Közösségbe irányuló exporteladás közvetlenül a Közösség független vásárlóihoz vagy nem kapcsolatban álló kereskedelmi vállalatokon keresztül történt, az exportárakat, az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésével összhangban, az érintett termékért valóban kifizetett vagy kifizetendő ár alapján határozták meg.

(49)

Abban az esetben, amikor a Közösségbe irányuló exporteladás a Közösségen belüli kapcsolatban álló kereskedelmi vállalatokon keresztül történt, az exportárak megállapítása, az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően, az említett kapcsolatban álló kereskedők által a Közösség független vásárlóinak eladott érintett termék első viszonteladói ára alapján történt. A Közösségen kívüli kapcsolatban álló vállalatokon keresztüli forgalmazás esetében az exportár megállapítása a Közösségen belüli független vásárlóknak eladott érintett termék első viszonteladói ára alapján történt.

(50)

A sem piacgazdasági elbánásban, sem egyéni elbánásban nem részesülő két kínai kiválasztott exportőr esetében (Taizhou/Honyou Csoport), a (29) preambulumbekezdésben meghatározott okoknál fogva, export forgalmukra vonatkozó adataik nem használhatóak fel egyéni dömpingkülönbözetek megállapítására. Ezért a dömpingkülönbözet megállapítására az (55) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően került sor.

(51)

A rendes érték és az exportárak összehasonlítása üzemi alapon a kereskedelem azonos szintjén történt. A rendes érték és az exportár igazságos összehasonlítása érdekében, az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló eltérések miatt megfelelő kiigazítások történtek az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésével összhangban.

(52)

Ezek alapján azon kínai exportőrök vonatkozásában, amelyek megkaphatták a piacgazdasági elbánást/egyéni elbánást, az alkalmazható és indokolt esetekben engedményeket tettek a kereskedelem szintjéből, a fuvarozási és biztosítási költségekből, az anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségekből, a csomagolási költségekből, a hitelköltségekből és az eladás utáni költségekből (szavatosság/jótállás) eredő különbségekből adódóan. A többi vállalat esetében, a korábbiakban említett kiigazítások alapján történt meg az átlagos kiigazítás.

(53)

A Közösségen kívüli kapcsolatban álló kereskedőkön keresztüli eladások esetében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése i) pontjával összhangban történt meg a kiigazítás, amennyiben az említett vállalatok igazolták, hogy a megbízás alapján működő képviselőhöz hasonló funkciókat látnak el. Az említett kiigazítás alapjául a kereskedelmi vállalatok eladási, általános és adminisztrációs költségei, valamint a Közösségen belüli nem kapcsolatban álló kereskedőtől beszerzett, profitra vonatkozó adatok szolgáltak.

(54)

A dömpingkülönbözetek, a közösségi határparitáson a vámfizetés előtti CIF importár százalékában kifejezve az alábbiak szerint alakultak:

(55)

Azon két kiválasztott vállalat esetében, amelyek nem részesültek sem piacgazdasági, sem egyéni elbánásban, a dömpingkülönbözet kiszámítása a három egyéni elbánásban – de nem piacgazdasági elbánásban – részesülő vállalat, illetve vállalatcsoport számára felállított különbözetek súlyozott átlagát alapul véve történt.

(56)

A mintavételben nem szereplő együttműködő vállalatok esetében a dömpingkülönbözet kiszámítása a kiválasztott valamennyi vállalat részére megállapított különbözetek súlyozott átlagát alapul véve történt.

(57)

A (22) preambulumbekezdésben említett, magas szintű (100 %) együttműködésre való tekintettel, az országos dömpingkülönbözetet a mintavételben szereplő vállalatokra alkalmazandó legmagasabb szinten határozták meg.

(58)

Az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésében meghatározott közösségi gazdasági ágazat definíciójának fényében, az eljárás megindításakor, fontolóra vették, hogy az alábbi közösségi gyártók teljesítményét a közösségi termelés definíciójának részévé teszik:

(59)

A panaszt tevő gyártók közül kettő az eljárás megindítását követően nem sokkal megszakította az együttműködést, és nem válaszolt a minta kiválasztásához szükséges kérdőívre sem.

(60)

A vizsgálat igazolta, hogy mind a három együttműködő vállalat(csoport), a Közösségen belüli gyártáson felül, növekvő számban importálta az érintett terméket a közösségi piacon történő viszonteladás érdekében. A vizsgálat igazolta, hogy valamennyi együttműködő úgy döntött, hogy termelésének egy részét áttelepíti, legalábbis azt a részt, amely a leginkább ki volt téve a Kínai Népköztársaság egyre növekvő mértékű dömpingelt importjának. Az együttműködő vállalat (csoportok) importja főként a hozzájuk kapcsolatban álló, a Kínai Népköztársaságban alapított, testvérvállalattól vagy leányvállalattól származott.

(61)

Ezért a vizsgálat tárgyát képezte az, hogy az importált mennyiségek ellenére az említett vállalatok érdekeltségének központja a Közösségen belül van-e.

(62)

A Közösségen belüli együttműködő gyártók által importált mennyiségek tekintetében megállapítást nyert, hogy a vállalat (csoportok) közül kettő (A és B vállalatok) az érintett terméket növekvő mértékben, ám alacsony mennyiségben importálta (az érintett időszak alatt, a Kínai Népköztársaságból származó érintett termék viszonteladói mennyisége kevesebb volt, mint az említett vállalatok saját termékeinek nettó eladása). Sőt, az említett vállalatok központjukat, valamint kutatási és fejlesztési tevékenységüket továbbra is a Közösségen belül tartották. Ezért megállapítást nyert, hogy az A és B vállalatok érdekeltségi központja továbbra is a Közösségen belül van, és a Kínai Népköztársaságból származó importjuk ellenére a közösségi termelés részének tekintendőek.

(63)

Figyelemmel a további együttműködő vállalatcsoportra (C vállalat), megállapítást nyert, hogy az érintett időszakban nemcsak a Közösség piacán eladott importált termék arányában volt jelentős a növekedés, de 2005-től kezdődően ez az arány meghaladta a Közösségen belül gyártott és eladott hasonló termék mennyiségét. A vizsgálati időszak során a Kínai Népköztársaságból származó érintett termék mennyiségek viszonteladása alkotta a C vállalat közösségi piacon történő teljes eladásának jelentős részét.

(64)

Figyelembe vették, hogy a jelentős importmennyiség ellenére, az importált mennyiség esetleg kiegészítő termékcsoport, vagy ideiglenes természetű lehet. Azonban úgy tűnt, hogy a C vállalat importja nem tekinthető kiegészítő termékcsoportnak, hanem az érintett termék előállításának a Kínai Népköztársaságba való kiszervezése stratégiai döntésen alapul, az előállítás költségeinek csökkentése és a kínai importtal való versenypozíció megtartása érdekében. Megállapítást nyert, hogy a vizsgálati időszak során a Kínai Népköztársaságban előállított sok modellt Olaszországban is előállította ugyanannak a csoportnak egy másik vállalata. Ennek következtében a Kínai Népköztársaságban előállított kompresszorok közvetlen versenyben voltak az ugyanazon csoport által Olaszországban előállított kompresszorokkal. A fentiek tekintetében, és figyelembe véve a C vállalat teljes eladásában mutatkozó jelentőségét az importált termékek viszonteladásának, nem volt megállapítható, hogy az érintett termék gyártása tekintetében a C vállalat érdekeltségi központja továbbra is a Közösségen belül van-e. Úgy tűnt, hogy a C vállalat folytatja, vagy esetleg még növeli is hasonló termékének importját az érintett országból a Közösség piacán történő viszonteladás érdekében, ami azt jelentené, hogy C vállalatot inkább importőrnek, mint közösségi gyártónak kellene tekinteni.

(65)

Mindezek alapján született az a döntés, hogy a C vállalat ne szerepeljen a közösségi termelés definíciójában.

(66)

Összegezve, az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdése értelmében, az egyes kompresszoroknak a Közösség által történő előállításának a meghatározása az (58) preambulumbekezdésben említett, valamennyi vállalat teljes termelése mínusz a C vállalat termelése alapján történt. A számos Közösségen belüli előállító és összeszerelő vállalatok együttműködésének hiányában a teljesítmény becslése, a vizsgálat során összegyűjtött információ és a panaszban benyújtott adatok alapján történt.

(67)

Az eljárás megindítása az olasz ANIMA szövetség által benyújtott panasz következménye volt, amely szövetség négy kompresszorgyártó vállalatot és egy, a panaszt támogató gyártót (részletesen lásd az (58) preambulumbekezdésben) képvisel. Annak ellenére, hogy a fent említettek szerint két panaszos vállalat nem működött együtt, és egy közösségi gyártót kizártak a közösségi termelés definíciójából, bizonyítást nyert a tény, hogy a fennmaradó további két közösségi gyártó, amelyek megfelelően együttműködtek a vizsgálat során, felel a teljes közösségi termelés jelentős hányadáért, jelen esetben nagyjából 50 %-ért. Az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdése és az 5. cikke (4) bekezdése értelmében az említett két együttműködő gyártó a közösségi gazdasági ágazat részét képezi.

(68)

A közösségi termelés definíciójából kizárt vállalatot kivéve, a panaszban felsorolt és az (58) preambulumbekezdésben részletezett további gyártókra a továbbiakban „az egyéb közösségi gyártók” névvel történik hivatkozás. Az egyéb közösségi gyártók közül senki sem ellenezte a panaszt.

(69)

A közösségi fogyasztást a C vállalat eladási mennyisége és a közösségi gazdasági ágazat saját, a közösségi piacra szánt termelése, valamint a közösségi piac importmennyiségére vonatkozó adat – amely adat az Eurostattól, míg az egyéb közösségi termelők eladásaira vonatkozó adat a hozzáférhető információból és a panaszból származik - alapján állapították meg.

(70)

A figyelembe vett időszak alatt az érintett termék és a hasonló termék esetében a közösségi piac 6 %-kal csökkent, elérve a 3 066 000 darabot a vizsgálati időszakban. Pontosabban a közösségi fogyasztás 7 %-kal csökkent 2004-ben mielőtt 2005-ben enyhén nőtt volna 1 %-kal, és ezen a szinten stabilizálódott a vizsgálati időszakban. A közösségi fogyasztásban bekövetkezett csökkenés a Közösségen belüli gyártók csökkenő eladásának és a harmadik országokból (főként USA és Japán) beérkező import csökkenésének tudható be.

(71)

Az érintett terméknek a Közösségbe importált mennyisége erősen emelkedett 2003. és a vizsgálati időszak között. 182 %-kal nőtt az érintett időszak alatt, és az 1 600 000 darabot is meghaladta. Részletezve, az érintett országból származó import 66 %-kal nőtt 2003 és 2004 között, további 110 százalékkal nőtt 2005-ben, és 6 százalékkal a vizsgálati időszakban.

(72)

Az érintett országban az exportőrök által birtokolt piaci részesedés több mint 35 százalékkal nőtt az érintett időszak alatt, és elérte az 53 %-ot a vizsgálati időszak alatt. A kínai exportőrök 2003 és 2004 között 13 %-kal növelték piaci részesedésüket, és további 20 %-kal 2005-ben. A vizsgálati időszakban, az érintett ország exportőreinek piaci részesedése enyhén tovább nőtt még egy százalékkal.

(73)

Az alábbi táblázatban az érintett termék importjára vonatkozó árak az együttműködő exportőrök által benyújtott adatokon alapulnak, ezeket az adatokat a vizsgálat során ellenőrizték. Az érintett időszak alatt a Kínai Népköztársaságból származó, érintett termék átlagos importárában általános emelkedés volt jellemző, mely 6 %-os növekedést jelentett 2003 és a vizsgálati időszak között. A növekvő ártendencia oka a termelési megosztásban bekövetkező változás lehet, ahogy a kínai gyártók fokozatosan elkezdik gyártani és exportálni az egyre fejlettebb és egyre drágább kompresszorokat.

(74)

Az érintett termék összehasonlítható modelljei esetében összehasonlították a kiválasztott exportőrök és a Közösségen belüli közösségi gazdasági ágazat átlagos eladási árait. Mostanáig a közösségi gazdasági ágazat nem kapcsolatban álló vásárlóinak kínált üzemi árait, kedvezményektől és adóktól mentesen hasonlították össze a Kínai Népköztársaság exportőreinek a CIF közösségi határparitáson számított, a kirakodási és vámkezelési költségekkel megfelelően módosított árával. Figyelembe véve, hogy a közösségi gazdasági ágazat rendszerint a közösségi terméket közvetlenül a kiskereskedőnek adja el, míg a kínai termékeket kapcsolatban álló és kapcsolatban nem álló importőrökön és/vagy kereskedőkön keresztül adják el a kiskereskedőknek, ahol szükséges volt, megtörtént az importár kiigazítása annak biztosítása érdekében, hogy az összehasonlítás a kereskedelem azonos szintjén történjen. Az összehasonlítás igazolta, hogy a vizsgálati időszak alatt a Közösségben eladott érintett termék alákínált a közösségi gazdasági ágazat árainak az érintett exportőrtől függően 22 % és 43 % közötti mértékben.

(75)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta a közösségi gazdasági ágazat állapotával kapcsolatos valamennyi gazdasági tényezőt és mutatót.

(76)

Mivel a közösségi gazdasági ágazat jellemzése csak két gyártó alapján történik, ezért összhangban az alaprendelet 19. cikkével, a közösségi iparhoz kapcsolódó adatok megadása, bizalmas jellegük miatt, indexált formában és/vagy skála alapján történt. Emlékeztetőül meg kell jegyezni, hogy az alábbiakban bemutatott adatok csak a közösségi gazdasági ágazat által a Közösségen belül termelt hasonló termékre vonatkoznak, ezáltal kizárják a közösségi gazdasági ágazat kapcsolatban álló vállalatai által a Kínai Népköztársaság területén előállított és a későbbiek során a Közösség területén ismét eladott önállóan is működőképes pumpákat és kompresszorokat.

(77)

2003 és a vizsgálati időszak között a közösségi gazdasági ágazat gyártása jelentős mértékben csökkent. Pontosabban 2004-ben 16 %-kal, 2005-ben további 23 százalékkal, a vizsgálati időszakban pedig 7 százalékkal csökkent. A közösségi gazdasági ágazat termelésének a mennyisége a vizsgálati időszakban 300 000 és 400 000 darab között mozgott.

(78)

2003 és 2004 között 3 %-os növekedés volt a gyártási kapacitásban, mely 2005-ben további 9 százalékkal nőtt, és ezen a szinten stabilizálódott a vizsgálati időszak alatt. A 2005-ben bekövetkezett gyártási kapacitásnövekedés egyetlen közösségi gyártó által eszközölt befektetésnek tudható be, amely egy további, a piac magasabb szegmensét kiszolgáló kompresszorgyártósor bevezetése volt. A közösségi gazdasági ágazat termelési kapacitása a vizsgálati időszakban 600 000 és 800 000 darab között mozgott.

(79)

A közösségi gazdasági ágazat kapacitáskihasználtságának mértéke folyamatosan csökkent az érintett időben, és a vizsgálati időszakban kevesebb, mint fele volt a 2003-as szintnek. Ez a gyártási szint esését tükrözi. A vizsgálati időszak alatt a közösségi gazdasági ágazat kapacitásának kihasználtsága 40 % és 50 % között mozgott.

(80)

2004-ben 37 %-kal nőtt a zárókészletek szintje, 2005-ben további 45 százalékkal nőtt, a vizsgálati időszakban pedig 138 százalékkal csökkent. A közösségi gazdasági ágazat készletei a vizsgálati időszakban 10 000 és 20 000 darab között mozogtak. Figyelembe véve, hogy a Közösség területén a hasonló termékek előállítása főként rendelés alapján történik, jelen termék esetében az árukészlet szintje nem használható a kár mértékének jelzésére.

(81)

A figyelembe vett időszak során a közösségi gazdasági ágazat saját termékeinek eladásai a közösségi piacon belül folyamatosan csökkentek. Pontosabban 2004-ben 19 %-kal, 2005-ben további 24 százalékkal, a vizsgálati időszakban pedig 9 százalékkal csökkent. A vizsgálati időszak során a közösségi gazdasági ágazat eladási mennyisége 200 000 és 300 000 darab között mozgott.

(82)

A közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése folyamatosan csökkent a figyelembe vett időszak során. A közösségi gazdasági ágazat piaci részesedésének alakulását tükröző index 2004-ben 13 %-kal, 2005-ben 27 százalékkal, a vizsgálati időszak során pedig további 9 százalékkal esett. A vizsgálati időszak során a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése 5 % és 10 % között mozgott.

(83)

2003 és a vizsgálati időszak között, amikor a közösségi fogyasztás 6 %-kal csökkent, a közösségi piacon a közösségi gazdasági ágazat eladási mennyisége sokkal nagyobb mértékben csökkent, mégpedig 52 %-kal. A figyelembe vett időszak alatt a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése majdnem felére csökkent, mialatt a dömpingelt import több, mint 35 %-os piaci részesedést szerzett, ezzel elérve az 53 %-ot. Így megállapítható, hogy nem történt olyan növekedés, amelyből a Közösségnek haszna származott volna.

(84)

A figyelembe vett időszak alatt a közösségi gazdasági ágazat foglalkoztatási szintje folyamatos csökkenést mutatott. 2004-ben 10 %-kal, 2005-ben további 16 százalékkal, a vizsgálati időszak során pedig további 5 százalékkal csökkent. A vizsgálati időszak alatt a közösségi gazdasági ágazat, a hasonló termékek gyártásának és eladásának szentelt foglalkoztatása 150 és 200 személy között mozogott.

(85)

A közösségi gazdasági ágazatban foglalkoztatott munkaerő termelékenysége, amelyet úgy mérnek, hogy a teljesítményt (darabszám) elosztják az évente alkalmazott személyek számával, 2004-ben 7 %-kal, 2005-ben további 10 százalékkal, a vizsgálati időszakban pedig még 5 százalékkal csökkent. A vizsgálati időszak során a közösségi gazdasági ágazat termelékenysége alkalmazottanként 1 500 és 2 000 darab között mozgott. A termelékenység folyamatos csökkenése tükrözi a csökkenő termelést, amely a figyelembe vett időszak alatt végig esett, némileg gyorsabban, mint az ennek megfelelő foglalkoztatás.

(86)

2003 és 2004 között 8 %-kal nőtt az átlagos munkaerőköltség alkalmazottanként, majd 2005-ben ezen a szinten stabilizálódott, mielőtt a vizsgálati időszakban 1 százalékkal csökkent volna. A 2004-es növekedés különösen a közösségi gazdasági ágazat gyártói által teljesített, a szakszervezetekkel történt vitát követő fizetésemelési megállapodásnak volt köszönhető. Ráadásul a tárgyalás következményeként adott emelést sztrájk előzte meg 2003-ban, és az ennek következtében ki nem fizetett órák, a későbbi évekkel összehasonlítva, valamelyest csökkentették az éves munkaerőköltségeket.

(87)

2003 és a vizsgálati időszak között 20 %-kal nőtt a közösségi gazdasági ágazat saját, a kapcsolatban nem álló vásárlónak kínált termékeinek eladási egységára. Pontosabban az eladási átlagár 2004-ben 9 %-kal, 2005-ben további 13 százalékkal nőtt, majd a vizsgálati időszakban 2 százalékkal esett. A vizsgálati időszak során az átlagos egységár 100 és 150 EUR között mozgott.

(88)

Az átlagos egységárnak a növekedése tükrözi a közösségi gazdasági ágazat fokozatos váltását a gyártásban a piac felső szegmensének irányába, azaz jobb minőség, jobb teljesítmény, nagyobb kapacitás és ebből kifolyólag a hasonló termékek költségesebb és drágább modelljei.

(89)

Figyelembe véve az árleszorítás szintjét, jelen behozatalok bizonyosan az árakat befolyásoló tényezők közé tartoztak.

(90)

A figyelembe vett időszak alatt a közösségi gazdasági ágazat saját termékeinek a Közösség területén történő eladásaira vonatkozó nyereségessége a nettó eladások százalékában kifejezve továbbra is negatív maradt, de folyamatosan javult a figyelembe vett időszak során. 2004-ben javult a negatív nyereségesség, majd tovább javult 2005-ben, amikor a veszteség szintje viszonylag a legalacsonyabb volt, és ez a vizsgálati időszakban csak enyhén romlott. A vizsgálati időszak során a közösségi gazdasági ágazat nyereségessége – 3 % és – 10 % között mozgott.

(91)

A befektetés megtérülése, a befektetések könyv szerinti nettó értéke a profit százalékában kifejezve, a fenti nyereségességi tendenciát követte. Ez ugyancsak negatív maradt a figyelembe vett időszak alatt. 2004-ben javult, majd tovább javult 2005-ben, a vizsgálati időszakban pedig enyhén romlott. A vizsgálati időszakban a befektetés megtérülése – 30 % és – 15 % között mozgott.

(92)

A figyelembe vett időszakban a működtetési tevékenységek esetében a nettó készpénzforgalom is negatív maradt, azonban egyértelműen javult, és csak enyhén volt negatív a vizsgálati időszak alatt, – 100 000 és 0 EUR között mozgott.

(93)

A közösségi gazdasági ágazat a hasonló termék előállításába való éves beruházása 2004-ben 72 %-kal, 2005-ben további 75 százalékkal nőtt, majd a vizsgálati időszakban 7 százalékkal csökkent. Azonban a vizsgált időszak alatt a nettó beruházás viszonylag alacsony volt, 1 300 000 EUR és 2 300 000 EUR között mozgott. Egyrészről az egyik közösségi gyártó által nyújtott befektetéshez köthető a növekedés, amely egy új épületet lízingelt abból a célból, hogy központosítsa és modernizálja a gyártási eljárást, másrészről a közösségi gazdasági ágazat biztosított befektetést a már meglévő berendezés karbantartása és felújítása érdekében, valamint új felszerelések és modulok beszerzése érdekében azzal a céllal, hogy javítsák saját termékük versenyképességét a kínai dömpingimporttal szemben.

(94)

Senki nem nyújtott be bizonyítékot a Bizottsághoz arra vonatkozóan, hogy nőtt-e vagy csökkent-e a tőkeemelési képesség az érintett időszakban.

(95)

Az érintett országból származó importmennyiséget, a piaci részesedést és az árat figyelembe véve, nem lehet elhanyagolni a valós dömpingkülönbözet nagyságának hatását a közösségi gazdasági ágazatra.

(96)

A jelen eljárás során vizsgált helyzetet megelőzően fennálló dömping meglétéről szóló információ hiányában ezt a tényezőt figyelmen kívül hagyták.

(97)

2003 és a vizsgálati időszak között a Kínai Népköztársaságból származó érintett termék dömpingimportjának mennyisége erőteljesen nőtt, 182 %-kal, és a közösségi piaci részesedésük több mint 35 %-kal nőtt. A figyelembe vett időszakban a dömpingimport átlagára jelentősen alacsonyabb volt, mint a közösségi gazdasági ágazat által termelté. Sőt, a vizsgálati időszak során a Kínai Népköztársaságból származó import árai jelentősen alámentek a közösségi gazdasági ágazat árainak. A vizsgálati időszak során a súlyozott átlag alapján az árleszorítás 22 % és 43 % között mozgott.

(98)

Egyes mutatók 2003 és a vizsgálati időszak között pozitív fejlődést jeleztek. Az egy egység átlagos eladási ára 20 %-kal, a gyártási-kapacitás mutató 12 %-kal, a befektetés pedig 140 %-kal nőtt. Azonban látható a (78), (88) és a (93) preambulumbekezdésben, hogy az adott fejleményeket különös okok magyarázzák. Ráadásul, ahogyan azt már a (90) preambulumbekezdésben kifejtették, az érintett időszakban a nyereségesség a fellendülés jeleit mutatta, ahogy 2003 és a vizsgálati időszak között jelentősen csökkent a veszteség. Azonban azt nem szabad elfelejteni, hogy a nyereségesség negatív maradt, és a vizsgálati időszakban a veszteség szintje nem elhanyagolható.

(99)

Az érintett időszak alatt a közösségi gazdasági ágazat helyzetében jelentős romlás tapasztalható. 2003 és a vizsgálati időszak között a kármutatók legtöbbje negatívan változott: 46 %-kal csökkent a gyártás mennyisége, a kapacitáskihasználtság több mint felével esett vissza, 52 %-kal csökkent a közösségi gazdasági ágazat eladása és az ehhez kapcsolódó piaci részesedés majdnem a felére csökkent, 31 %-kal csökkent a foglalkoztatás, és 22 %-kal esett a termelékenység.

(100)

A fentiek figyelembevételével azt a következtetést vonták le, hogy a közösségi gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(101)

Az alaprendelet 3. cikke (6) és (7) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingelt behozatal által a közösségi gazdasági ágazatnak okozott kár olyan mértékű-e, amely jelentősnek minősíthető. A dömpingelt behozatalon kívül több más ismert tényezőt is megvizsgáltak, amelyek szintén kárt okozhatnak a közösségi gazdasági ágazatnak, annak érdekében, hogy az említett tényezők által okozott esetleges károkat a dömpingelt behozatal hatásától elkülönítve kezeljék.

(102)

2003 és a vizsgálati időszak között 182 %-kal nőtt a dömpingelt behozatal mennyisége, és az ehhez kapcsolódó közösségi piaci részesedés is, azaz 35 %-kal, és az árleszorítás (amely a vizsgálati időszak alatt 22 % és 43 % között mozgott) általánosságban véve egybeesett a közösségi gazdasági ágazat gazdasági helyzetének romlásával, a (99) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően. Ráadásul, az érintett időszak alatt a dömpingárak, átlagban, jelentősen a közösségi gazdasági ágazat árai alatt voltak. Így tekintetbe kell venni, hogy a dömpingelt behozatal lefelé irányuló nyomást fejtett ki az árakra, meggátolva a közösségi gazdasági ágazat eladási árainak olyan szintre történő növelésében, amely szükséges lett volna a profit realizálásához, valamint azt hogy a dömpingelt behozatal erősen negatív hatást fejtett ki a közösségi gazdasági ágazat helyzetére. Sőt, úgy tűnik, hogy a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedésének jelentős részét elveszítette a dömpingelt behozatal növekvő mennyiségével szemben. Az eladási mennyiségek csökkenése vezetett a közösségi gazdasági ágazat állandó költségeinek viszonylagos növekedéséhez, amelynek negatív hatása volt a pénzügyi helyzetre is. Így nyilvánvaló okozati kapcsolat van a Kínai Népköztársaságból beérkező import és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár között.

(103)

Ahogy az alábbi táblázatban is látható, az érintett időszakban az exporteladások 33 %-kal csökkentek, amely azonban nem volt olyan mélyreható, mint a (81) preambulumbekezdésben leírt csökkenés az EK eladásaiban. A vizsgálati időszak alatt az export eladások 100 000 és 150 000 darab között mozogtak. 2003 és a vizsgálati időszak között az export eladások során az egység átlagára stabil maradt, és 100 illetve 150 EUR között mozgott.

(104)

Tekintettel az export piacok árstabilitására és az export mennyiségben bekövetkezett viszonylag alacsonyabb esésre, megállapítható, hogy bár az exporttevékenység hozzájárulhatott a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz, de ez nem ért el olyan mértéket, hogy megszakította volna az okozati láncolatot.

(105)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a közösségi gazdasági ágazat előállítási költségeinek növekedése nem csak a nyersanyagok (nevezetesen a fém alkatrészek) árának növekedésére, hanem egyéb sajáthibás károkra mutató okokra is visszavezethető. Megjegyzendő, hogy az említett fél nem részletezte az okokat, amelyek a sajáthibás károkra mutatnak.

(106)

A vizsgálat igazolta, hogy a közösségi gazdasági ágazat egy egységre jutó előállítási költsége 2003 és a vizsgálati időszak között körülbelül 8 %-kal nőtt. A növekedés részben betudható a nyersanyagár nyilvánvaló emelkedésének. A vizsgálat igazolta, hogy a költség egyes részeinek növekedése a romló költségszerkezetnek, különösen az előállított egységek számának jelentős csökkenése miatt növekvő állandó költségeknek tudható be. A növekedés tetemes része még mindig a piac felső szegmensébe tartozó modellek előállításához használt alkatrészek árának jelentős növekedése miatt történt.

(107)

Azonban, az egy egységre jutó átlagos előállítási költség növekedését több mint kompenzálta az egy egység átlagos eladási árának növekedése (lásd a (87) preambulumbekezdést), amely javította – a még mindig negatív – nyereségességet, amelyet a (90) preambulumbekezdésben határoztak meg. Ezért megállapítást nyert, hogy az előállítás költségének növekedése nem járult hozzá a közösségi gyártók által elszenvedett kárhoz.

(108)

Az Eurostat adatai alapján a világ többi részéből (azaz kizárva a Kínai Népköztársaságot) származó hasonló termékeknek a Közösségbe importált mennyisége 2004-ben 33 %-kal, 2005-ben további 7 százalékkal csökkent, mielőtt a vizsgálati időszakban 9 százalékkal javult. Összességében a 2003 és a vizsgálati időszak közötti esés 31 %-ot tesz ki. A világ egyéb részéből származó import által birtokolt kapcsolódó piaci részesedés a 2003-as 35 %-ról a vizsgálati időszak során 26 %-ra esett.

(109)

A világ egyéb részéből származó import áraira vonatkozó részletes információ nem volt elérhető. Figyelembe véve, hogy az Eurostat adatai nem veszik számításba a termelési megosztást, az előbbi adatokat nem lehet felhasználni a közösségi gazdasági ágazat áraival való ésszerű összehasonlításra. A vizsgálat nem igazolta, hogy a világ egyéb részeiről származó import árai alámennének a közösségi áraknak.

(110)

Figyelembe véve a csökkenő mennyiséget és piaci részesedést, valamint az ennek ellenkezőjére utaló bizonyíték hiányát, megállapítható, hogy a világ egyéb részéről történő importálás egyáltalán nem okozott jelentős kárt a közösségi gazdasági ágazatnak.

(111)

A (65) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Közösség egy gyártóját kizárták a közösségi termelés definíciójából. Ráadásul számos előállító és összeszerelő vállalat nem működött együtt az említett eljárás során (lásd az (58) preambulumbekezdést). Az eljárás során az együttműködő előállítóktól kapott és a panaszban megfogalmazott információ alapján megbecsülhető, hogy az említett egyéb közösségi gyártók az EK piacára szánt eladási mennyisége 2003-ban körülbelül 1 000 000 darab volt, amely jelentősen csökkent a figyelembe vett időszak során, elérve a 400 000 darabot a vizsgálati időszakban. A figyelembe vett időszak során hasonlóan csökkent a kapcsolódó piaci részesedés is, a 2003-as 31 %-ról a vizsgálati időszakban 13 %-ra. Ennélfogva az említett gyártók nem szereztek eladási mennyiséget és piaci részesedést a közösségi gazdasági ágazat kárára. Valójában a közösségi gazdasági ágazathoz hasonlóan nagy részét elveszítették eladási és piaci részesedésüknek a kínai dömpingelt behozatallal szemben.

(112)

A fentieket és az ellentétes információ hiányát figyelembe véve megállapítható, hogy az egyéb közösségi gyártók nem járultak hozzá a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz.

(113)

A (70) preambulumbekezdésnek megfelelően az érintett időszak alatt a fogyasztás 200 000 darabbal, vagyis 6 %-kal csökkent. Azonban figyelembe kell venni, hogy ugyanezen időszak alatt a közösségi piacon a közösségi gazdasági ágazat eladásainak esése sokkal nagyobb volt a darabszámot (az eladások esése 250 000 és 300 000 darab között mozgott), valamint a százalékot tekintve is (az eladások 52 %-kal estek). Ugyanakkor, miközben a közösségi gazdasági ágazat elveszítette majdnem a felét piaci részesedésének (lásd a (82) preambulumbekezdést), a kínai kompresszorok piaci részesedése 35 %-kal nőtt (lásd a (71) preambulumbekezdést). Így megállapítható, hogy nem a fogyasztás csökkenése okozta a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kárt.

(114)

Egyrészről a Kínai Népköztársaságból származó dömpingimport erőteljes növekedésének, az ennek következtében növekvő piaci részesedésnek és árleszorításnak, másrészről pedig a közösségi gazdasági ágazat helyzetében bekövetkezett romlásnak a véletlenszerű időbeli egybeesése arra enged következtetni, hogy az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének értelmében, a dömpingimport okozta a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárt.

(115)

A vizsgálat igazolta, hogy a közösségi gazdasági ágazat exportteljesítménye korlátozott mértékben hozzájárulhatott az elszenvedett kárhoz, de nem olyan mértékben, amely megszakítaná az okozati láncolatot. Más ismert tényezőket is megvizsgáltak, de úgy találták, hogy ezek nem járultak hozzá az elszenvedett kárhoz. Megállapítást nyert, hogy a közösségi gazdasági ágazat egy egységre jutó gyártási költségében bekövetkezett növekedés több mint ellensúlyozta az eladási ár egyidejű növekedését, és ebből kifolyólag nem járulhatott hozzá az elszenvedett kárhoz. Ami a harmadik országokból származó importokat illeti, figyelembe véve csökkenő mennyiségüket és piaci részesedésüket, és tekintettel az áraknak a közösségi árakkal történő megfelelő összehasonlítási lehetőségének hiányára, megállapítást nyert, hogy az említett importok nem okozhatták a kárt. A Közösségen belüli egyéb gyártókkal szembeni verseny tekintetében, figyelembe véve a csökkenő eladási mennyiséget és a dömpingimporttal szemben elvesztett piaci részesedésüket, megállapítást nyert, hogy tevékenységük nem járult hozzá az elszenvedett kárhoz. Tekintettel a fogyasztás csökkenésére, figyelembe véve, hogy ez alacsonyabb volt, mint a közösségi fogyasztók eladásainak csökkenése a Közösség területén, és hogy ez egybeesett a kínai dömpingimport jelentős növekedésével, megállapítást nyert, hogy ez ilyen formában nem okozhatta a kárt.

(116)

A fenti vizsgálat alapján, amely megfelelő módon felismerte valamennyi ismert tényezőnek a közösségi gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt hatását, és elkülönítette azokat a dömpingimport káros hatásaitól, megállapították, hogy a Kínai Népköztársaságból származó behozatal jelentős kárt okozott a Közösség iparának az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdése értelmében.

(117)

A Tanács és a Bizottság megvizsgálta, hogy létezik-e olyan kényszerítő ok, amely alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy az intézkedések elfogadása ebben az esetben ellentétes a közösségi érdekkel. E célból és az alaprendelet 21. cikke (1) bekezdésével összhangban, a Tanács és a Bizottság figyelembe vette az érintett felekre vonatkozó rendelkezések valószínű hatását. A Bizottság szolgálatai eredetileg az alaprendelet 20. cikke (4) bekezdése első mondata értelmében vett végleges megállapításaikat úgy terjesztették elő, hogy azokban nem szerepelt intézkedések bevezetésének szándéka. A megállapításokat követően egyes gazdasági szereplők – elsősorban két együttműködő közösségi gyártó – olyan érveket sorakoztattak fel, amelyek nyomán a kérdést újravizsgálták. A legfontosabb ilyen érvek az alábbiakban olvashatók.

(118)

A közösségi gazdasági ágazat meghatározásának (lásd (67) preambulumbekezdés) sérelme nélkül fontos figyelembe venni, hogy a (60) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően, a Közösségen belül valamennyi együttműködő vállalatcsoport gyártási létesítményeket telepített a Kínai Népköztársaságba, és növekvő mennyiségben importálta az érintett terméket a közösségi piacon történő viszonteladás érdekében. Az (58) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően egy vállalatcsoport 2007-ben, azaz a vizsgálati időszakot követően, eladta közösségi székhelyű gyártási létesítményét egy másik vállalatnak. Figyelembe véve, hogy ez a vizsgálati időszakot követő változás volt, és a figyelembe vett időszak alatt az említett csoport hasonló terméket gyártott a Közösségen belül, érdekeit e fejezetben tárgyalják, a csoportra pedig, mint közösségi gyártóra hivatkoznak.

(119)

A vizsgálat igazolta, hogy amennyiben nem kerül sor intézkedések bevezetésére, a közösségi gazdasági ágazatot feltehetően továbbra is kár éri. Ez várhatóan valóban a közösségi gazdasági ágazat helyzetének további romlásához és piaci részesedésének további csökkenéséhez vezethet.

(120)

Másrészről, amennyiben az intézkedéseket bevezetik, az lehetőséget adhat az árak és/vagy eladási mennyiségek (és a piaci részesedés) növelésére, ami lehetőséget adna a közösségi gazdasági ágazat pénzügyi és gazdasági helyzetének javítására.

(121)

A közösségi gazdasági ágazat piaci részesedésének lehetséges fejlődése tekintetében, amennyiben intézkedéseket vezetnek be, meg kell jegyezni, hogy valamennyi együttműködő gyártó jelezte az eljárás során, hogy ez a jelenlegi termelés-kihelyezési folyamat visszafordítását, valamint a gyártás (legalábbis egy részének) a Közösségen belülre történő visszahelyezését eredményezné.

(122)

Ennek tekintetében a két együttműködő közösségi gyártó és a Kínai Népköztársaság területén elhelyezkedő kapcsolatban álló leányvállalataik által benyújtott részletes adatok vizsgálata egyértelműen igazolja, hogy a Kínai Népköztársaságban az elmúlt években uralkodó gazdasági viszonyok mellett a közösségi piacra szánt érintett termék Kínában történő előállításának költségei jóval alacsonyabbak a Közösségben történő előállítás költségeinél. Elsősorban e különbségek és a kínai exportőrök által a közösségi piacon folytatott dömping vezethetett oda, hogy az együttműködő közösségi gyártók áttelepítették termelésüket (vagy annak egy részét).

(123)

Megvizsgálták tehát, hogy a dömpingellenes vámok bevezetése, amelyek a (122) preambulumbekezdésben említett gyártókkal kapcsolatban álló exportőrök esetében viszonylag alacsonyak, megváltoztatná-e az áttelepítéshez vezető alapvető gazdasági paramétereket, legalábbis a két együttműködő gyártó esetében. Azt állapították meg, hogy az említett esetben a Kínai Népköztársaság területén előállított és a Közösség területén eladott kompresszorok teljes költsége (beleértve többek között a gyártási költségeket, az eladási, általános és adminisztratív költségeket, a tengeri fuvart, a hagyományos vámot és a lehetséges dömpingellenes vámot) azonos nagyságrendű, bár kevéssel alacsonyabb lenne, mint az azonos kompresszorok Közösségen belüli előállításának és eladásának teljes költsége.

(124)

Ezenfelül e két vállalat megismételte álláspontját, miszerint ha az intézkedések csökkentenék a kínai dömpingelt termékek miatti áralákínálás mértékét, akkor növelhetnék és/vagy meglévő használaton kívüli kapacitásukkal újrakezdhetnék Közösségbeli termelésüket.

(125)

Ezért nem zárható ki – amint a nyilvánosságra hozatalt követően két együttműködő gyártó jelezte beadványában –, hogy e gyártók Európában használhatnák jelentős használaton kívüli kapacitásukat. Ez lehetségesnek tűnik tekintettel arra, hogy a javasolt intézkedés közel járna a közösségi piacra szánt, Kínában és a Közösségben gyártott termékek árának kiegyenlítődéséhez. Következésképpen nem kizárható, hogy az intézkedések következtében a szóban forgó gyártók növelnék Közösségen belüli termelésüket. Végül nem kizárható, hogy ha a kínai kapcsolatban álló gyártóiktól származó exportra kivetett vámok csökkentenék a különbséget a Kínában és a Közösségben gyártott, a közösségi piacra szállított áruk költsége között, e gyártók nem összpontosítanák teljes gyártásukat a Közösségen kívülre annak érdekében, hogy bizonyos modelleket bizonyos helyszínekre specializáljanak, vagy hogy megosszák a kockázatot.

(126)

Egy harmadik együttműködő gyártó tekintetében, mivel a Kínában lévő kapcsolatban álló vállalatát nem vonták be a dömpingkülönbözet kiszámításához szükséges mintavételbe, az intézkedések bevezetése esetén elvben az 51,6 %-os vám alá esne, amelyet a mintavételben nem szereplő együttműködő vállalatokra alkalmaznak. Mivel az említett vállalat nem vett részt a mintavételben, ezért a Bizottság nem rendelkezik ellenőrzött információval az említett kínai vállalat termelési költségeit illetően. Ezért nem zárható ki, hogy az említett esetben a Kínai Népköztársaság területén előállított és a Közösség területén eladott kompresszorok teljes költsége (beleértve többek között a gyártási költségeket, az eladási, általános és adminisztratív költségeket, a tengeri fuvart, a hagyományos vámot és a lehetséges dömpingellenes vámot) meghaladná az azonos kompresszorok Közösségen belüli előállításának és eladásának teljes költségét.

(127)

A közzétételt követően a panaszos, a kompresszorgyártók olaszországi szövetsége (ANIMA) hangsúlyozta: azért van szükség dömpingellenes intézkedésekre, hogy a gyártók folytathassák a gyártást a Közösségben és gazdaságilag túlélhessenek. Világossá tették, hogy még ha az egyes európai gyártókkal kapcsolatban álló kínai beszállítókra viszonylag magas dömpingellenes vámokat is vetnének ki, akkor is az intézkedések bevezetését támogatnák.

(128)

A közösségi gazdasági ágazat lehetséges előnyeit értékelték arra az esetre vonatkozóan, ha bevezetnék az intézkedéseket. Megjegyezték, hogy az intézkedések bevezetésének elmulasztása a közösségi gazdasági ágazat helyzetének további romlásához és piaci részesedésének további csökkenéséhez vezethetne. Ez valószínűleg számos munkahely, illetve a Közösségben a termelési kapacitás bővítését célzó beruházások megszűnéséhez vezetne. Bár nehezen számszerűsíthetőek, ezeket az összetevőket is figyelembe kell venni a közösségi érdek globális értékelése során. Másrészről a dömpingellenes intézkedések bevezetése nem zárja ki a közösségi termelés esetleges növekedését, amely valószínűleg a termelés egy részének a Közösségbe való visszatelepítését vonná maga után. Ez a foglalkoztatás növekedéséhez vezethetne és hatással lehetne a beszállítói iparágra, amely félkész termékekkel látja el a közösségi kompresszorgyártókat.

(129)

Ezek a gyártók nem működtek együtt a vizsgálat során. Piaci részesedésük hasonló a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedéséhez. Tekintettel az együttműködés hiányára és arra a tényre, hogy a gyártók többsége az eljárás során nem foglalt egyértelműen állást, nincsen arra vonatkozó adat, hogy mi lenne az említett gyártók érdeke. A nyilvánosságra hozatalt követően az egyik nem együttműködő gyártó, valamint az eljárás későbbi részében nem együttműködő két panaszosként fellépő gyártó, (lásd az (59) preambulumbekezdést), illetve a kompresszorgyártók olaszországi szövetsége (ANIMA) megismételte a fenti (127) preambulumbekezdésben említett érveket. Egyértelműen úgy nyilatkoztak, hogy az intézkedések bevezetését támogatják.

(130)

A vizsgálati időszak alatt, az egyetlen együttműködő kapcsolatban nem álló importőr a Kínai Népköztársaságból származó érintett termék teljes közösségi importmennyiségének nagyjából 20 %-át importálta. Más együttműködő hiányában és a fenti százalékra tekintettel az említett importőr reprezentatívnak tekintendő a kapcsolatban nem álló importőrök helyzetének tekintetében. Az említett együttműködő fél jelezte, hogy a Kínai Népköztársaságból származó szóban forgó termék importja esetében ellenzi a dömpingellenes intézkedések bevezetését. A vizsgálati időszak során az érintett termék viszonteladása az említett importőr vállalata teljes forgalmának 2–8 %-át tette ki. A munkaerő tekintetében az érintett termék felvásárlásában, az azzal való kereskedésben és a viszonteladásban közvetlenül érdekelt személyek száma 30 és 70 között van.

(131)

A Közösség értékesítési láncába tartozó fogyasztói szervezeteket, valamennyi ismert viszonteladót, forgalmazót, kereskedőt és/vagy egyéb gazdasági szereplőt is felkértek az együttműködésre. Azonban nem sikerült együttműködést elérni. Mivel ebben az eljárásban csak egy kapcsolatban nem álló importőr működött együtt, valamint a Közösség egyéb gazdasági szereplői, illetve fogyasztói szervezetei nem működtek együtt, megállapítást nyert, hogy a lehetséges intézkedések globális lehetséges hatását célszerű megvizsgálni az említett felek mindegyike esetében. Összességében megállapították, hogy a Közösségen belüli értékesítési láncban részt vevő fogyasztók és gazdasági szereplők helyzetét a lehetséges intézkedések negatívan érinthetnék.

(132)

A (125) és (126) preambulumbekezdésben kifejtett okoknál fogva ebben a konkrét esetben nem kizárható, hogy a közösségi együttműködő gyártók kihasználhatnák az intézkedések nyújtotta lehetőséget a kárt okozó dömping miatti termelési veszteségek egy részének visszanyerésére használaton kívüli kapacitásuk felhasználásával.

(133)

Felismerték, hogy az intézkedések bevezetése negatív hatással lehet a fogyasztókra és a közösségi értékesítési lánc valamennyi gazdasági szereplőjére. Az is egyértelmű azonban, hogy ha a közösségi termelés megnő (és azáltal várhatóan megnő a gazdasági ágazatban foglalkoztatottak száma), az intézkedések előnyökkel járnának a Közösség számára.

(134)

Az alaprendelet 21. cikke hivatkozik arra az igényre, hogy a kárt okozó dömping kereskedelmet torzító hatását elhárítsák, illetve a hatékony versenyt helyreállítsák, jelen rendelkezést azonban a közösségi érdek teljes keretrendszerében kell értelmezni, ahogyan az előbb említett cikkben szerepel. Ezért az intézkedések bevezetésének vagy az intézkedések mellőzésének hatását valamennyi érintett fél esetében meg kell vizsgálni.

(135)

Összefoglalva, a magas dömping- és kárkülönbözeti szintre tekintettel úgy ítélik meg, hogy ebben a konkrét esetben a benyújtott információk alapján nincs elegendő bizonyíték annak megállapítására, hogy az intézkedések lehetséges bevezetése egyértelműen aránytalan és a közösségi érdeket sértő lenne.

(136)

Amennyiben azonban az intézkedések bevezetése előtti helyzet (a Kínából származó import 53 %-os piaci részesedése és a közösségi együttműködő gyártók viszonylag alacsony piaci részesedése) a vámok kivetése ellenére változatlan maradna, a közösségi fogyasztók és gazdasági szereplők (ideértve az importőröket, kereskedőket és viszonteladókat) által viselendő lehetséges teher hosszú távon lehet, hogy nagyobb lenne, mint a közösségi gazdasági ágazat haszna. Ennélfogva az intézkedéseket két évre kell bevezetni, és elsősorban a közösségi gyártókat jelentéstételre kell kötelezni.

(137)

A dömpingellenes intézkedések szintjének elégségesnek kell lennie ahhoz, hogy megszüntesse a közösségi gazdasági ágazatnak a dömpingelt behozatal által okozott kárt, anélkül hogy azok a megállapított dömpingkülönbözetet meghaladnák. A dömping káros hatásainak megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor azt mérlegelték, hogy az intézkedéseknek lehetővé kell tenniük a közösségi gazdasági ágazat számára, hogy elérje azt az adózás előtti nyereséget, amely a rendes versenyfeltételek mellett, vagyis a dömpingelt behozatal nélkül ésszerűen elérhető lenne. Mivel a közösségi gazdasági ágazat a hasonló termék tekintetében nem volt nyereséges a teljes figyelembe vett időszakban, úgy ítélték meg, hogy a gazdasági ágazat által más, a vizsgálati időszakban gyártott és értékesített azonos kategóriájú termékek esetében elért 5 %-os haszonkulcs megfelelő szint, amelyet a közösségi gazdasági ágazat a hasonló termék esetében is elérhetne a kárt okozó dömping hiányában.

(138)

A szükséges áremelést akkor az áralákínáláshoz kiszámított termékenkénti súlyozott átlag importár és a közösségi gazdasági ágazat által a közösségi piacon értékesített hasonló termék nem káros ára közötti összehasonlítás alapján határozták meg. A kárt nem okozó ár úgy számítható ki, hogy a közösségi gazdasági ágazat értékesítési árát kiigazítják úgy, hogy a fent említett haszonkulcsot tükrözze. Az összehasonlításból származó bármely különbséget ezt követően a teljes CIF import értékének százalékában fejezték ki.

(139)

A fent említett árösszehasonlítás azt mutatta, hogy a kiszámított kárkülönbözetek 61,3 % és 160,8 % között voltak, és valamennyi vállalat esetében magasabbak voltak a vonatkozó dömpingkülönbözetnél. A fentiekre tekintettel és az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdése szerint megállapítható, hogy végleges dömpingellenes vámot kell kivetni a dömpingkülönbözet szintjén a Kínából származó egyes kompresszorok behozatalára.

(140)

A dömpingellenes vámoknak következésképpen az alábbiak szerint kell alakulniuk:

(141)

Az e rendeletben meghatározott egyéni dömpingellenes vám mértékét a Bizottság a jelenlegi vizsgálat eredményeire alapozva határozta meg. Ezért ezek az említett vizsgálat során megállapított helyzetet tükrözik e vállalatokkal kapcsolatban. Ezek a vámtételek (szemben a „valamennyi egyéb vállalatra” alkalmazandó, országos vámmal) így kizárólag a Kínából származó és e vállalatok – tehát az említett jogalanyok – által előállított termékek behozatalára alkalmazandók. Az e rendelet operatív részében névvel és címmel nem említett egyéb vállalatokra, közöttük az említett vállalatok kapcsolt egységei által gyártott behozott termékekre e vámtétel nem alkalmazható, és az az országos vámtétel hatálya alá tartozik.

(142)

Az e vállalatspecifikus dömpingellenes vámtétel alkalmazására irányuló bármely kérelmet (pl. a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, vagy új gyártási vagy eladási egységek létrehozását követően) a Bizottsághoz kell intézni, haladéktalanul mellékelve minden vonatkozó információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, valamint a belföldi és exporteladásokhoz kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például az ilyen névváltozással vagy a gyártási és eladási egységben bekövetkezett változással függnek össze. A rendeletet adott esetben megfelelően módosítják az egyéni vámtételt élvező vállalatok jegyzékének naprakésszé tételével.

(143)

Az intézkedéseket annak érdekében vezetik be, hogy lehetővé tegyék a közösségi gazdasági ágazat számára a káros dömping hatásait követően a helyreállást. Amennyiben kezdetben nem lennének arányban a közösségi gyártók lehetséges haszna és a fogyasztók és más közösségi gazdasági szereplők költségei, ezt a kiegyensúlyozatlanságot a közösségi termelés növelésével és/vagy újrakezdésével lehetne ellensúlyozni. Azonban, mint a fentiekben már kifejtették, a lehetséges vámok terhének nagysága miatt és figyelembe véve, hogy a közösségi termelés tervezett növelése esetleg nem valósul meg, e kivételes követelmények között úgy ítélik meg, hogy az intézkedések hatályát körültekintően 2 évre kell korlátozni.

(144)

Ez az időszak elegendő kell, hogy legyen a közösségi gyártók számára ahhoz, hogy növeljék és/vagy újrakezdjék termelésüket Európában, miközben nem veszélyeztetik jelentős mértékben a fogyasztók és más közösségi gazdasági szereplők helyzetét. Úgy ítélik meg, hogy a kétéves időszak a legmegfelelőbb annak elemzésére, hogy az intézkedések bevezetése valóban elősegítette-e az európai termelés növekedését, és ezáltal ellensúlyozta az importőrökre és fogyasztókra gyakorolt negatív hatásokat.

(145)

Szintén helyénvalónak ítélték a közösségi piac helyzetének szoros nyomon követését az intézkedések bevezetése után, tekintettel az intézkedések esetleges gyors felülvizsgálatának érdekében, amennyiben úgy tűnik, hogy a vámok nem érik el a kívánt hatást, vagyis nem teszik lehetővé a meglévő gyártók életképességének biztosítását rövid távon, és gazdasági és pénzügyi helyzetük javulását középtávon.

(146)

Ennek érdekében a Bizottság felkéri a közösségi gyártókat, hogy rendszeres időközönként jelentést tegyenek néhány kulcsfontosságú gazdasági és pénzügyi mutató alakulásáról. Az érintett importőrök és más szereplők ugyancsak nyújthatnak hasonló tájékoztatást saját kezdeményezésükre. Ezen adatok alapján a Bizottság időszakos értékelést készít az import és a közösségi termelés helyzetéről azért, hogy szükség esetén gyorsan tudjon cselekedni.

(147)

Valamennyi érintett felet tájékoztatták a lényeges tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján a végleges dömpingellenes vámok bevezetését ajánlották. Biztosítottak számukra egy időszakot, amely alatt előterjesztéseket nyújthattak be e nyilvánosságra hozatalt követően. Az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket megfelelő módon figyelembe vették, és adott esetben azoknak megfelelően módosították a megállapításokat. Valamennyi érdekelt fél részletes választ kapott észrevételeire.

(148)

Az új exportőrök és az e rendelet mellékletében említett, mintavételben nem szereplő együttműködő vállalatok közötti egyenlő elbánás biztosítása érdekében elő kell írni, hogy az utóbbi vállalatokra kivetett súlyozott átlagvámot alkalmazni kelljen azon új exportőrökre, amelyek másképpen jogosultak lennének az alaprendelet 11. cikke (4) bekezdése szerinti felülvizsgálatra,

—

nem exportálta a Közösségbe az (1) bekezdésben leírt terméket 2005. október 1. és 2006. szeptember 30. között (vizsgálati időszak),

—

nem áll kapcsolatban az e rendelet által bevezetett dömpingellenes intézkedések hatálya alá tartozó egyetlen kínai exportőrrel vagy gyártóval sem,

—

valóban exportálta az érintett terméket a Közösségbe az intézkedések alapjául szolgáló vizsgálati időszak után, vagy visszavonhatatlan szerződési kötelezettséget vállalt egy jelentős mennyiségnek a Közösségbe történő exportjára,

—

az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott piacgazdasági feltételekkel működik, vagy az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésével összhangban megfelel annak a követelménynek, hogy egyéni vám vonatkozik rá,