I. MELLÉKLET

Az ágazatokon átívelő kutatói foglalkozások R1–R4 profilok szerint rendezett példái

A nemzeti hatáskörök kellő figyelembevételével és a kifejezetten kutatóknak szánt valamennyi betöltendő álláshelyen a profilokra való hivatkozások használatának megkönnyítése érdekében e mellékletben példákat mutatunk be az egyes ágazatokra vonatkozóan azzal a céllal, hogy a kutatók életpályái összehasonlíthatók és átjárhatók legyenek a foglalkoztatási ágazatok és az országok között.

Az érintett szervezeteknek szem előtt kell tartaniuk a kutató fogalma meghatározásának és profiljainak az 1., 2., 5. és 6. ajánlásban szereplő értelmezését.

1. táblázat:

A kutatói életpályára vonatkozó európai keretrendszer szerinti foglalkozásokra vonatkozó példák

R1 – Pályakezdő kutató	R2 – Elismert kutató
doctoral candidate junior academic junior research analyst junior research engineer junior researcher/scientist junior scientific officer research apprentice/intern	junior academic junior lecturer junior research analyst junior research engineer junior researcher/scientist junior scientific officer postdoctoral researcher
R3 – Tapasztalt kutató	R4 – Vezető kutató
accredited researcher assistant professor associate professor associate researcher principal investigator principal researcher/scientist reader research fellow research specialist scientific councillor senior academic senior lecturer senior research and development associate senior research engineer senior researcher/scientist senior scientific officer	chief scientific officer distinguished professor full professor principal investigator principal researcher/scientist reader research fellow research professor research specialist scientific councillor senior academic senior lecturer senior research and development associate senior research engineer senior researcher/scientist senior scientific officer

Az 1. táblázatban felsorolt, R1–R4 profilok szerint rendezett kutatói foglalkozásokra vonatkozó példákkal kapcsolatban fontos jelezni a következőket:

—	a példák nem kimerítő jellegűek, hanem az R1–R4 profilok és valamennyi ágazat szerint rendezett kutatói besorolások típusainak jelzésére szolgálnak,

—	a példák csak angol nyelvű besorolásokat tartalmaznak, bár elismert tény, hogy a besorolások ágazatonként és országonként eltérők, továbbá a besorolások megnevezése nyelvenként eltérő lesz,

—	egyes kutatói foglalkozások több R1–R4 profilban is megjelenhetnek: ilyen esetekben a profilra vonatkozó döntés az önállóság, a tapasztalat és az elismerés szintjétől függ,

—	eseti alapon, valamint az egyéntől és a foglalkozástól függően kerül majd sor az arra vonatkozó végső döntés meghozatalára, hogy az adott egyén és foglalkozása az R1–R4 kategóriába tartozik-e.

II. MELLÉKLET

Európai kutatói charta

Az Európai kutatói charta olyan elvek összessége, amely a kutatási és innovációs kiválóság Európa-szerte történő támogatása érdekében vonzó kutatói életpályák kialakítását alapozza meg. Az Európai kutatói charta (a továbbiakban: kutatói charta) középpontjában a kutatók, a munkáltatók, a finanszírozók és a politikai döntéshozók jogai és kötelezettségei állnak. A kutatói charta 20 alapelvet tartalmaz, amelyek a következő négy pillérbe sorolhatók:

a)	etika, integritás, nemek közötti egyenlőség és nyílt tudomány;

b)	a kutatók értékelése, felvétele és előmenetele;

c)	munkafeltételek és -módszerek;

d)	kutatói életpályák és tehetségfejlesztés.

A kutatói charta valamennyi kutatóra, kutatást végző ágazatra és az érintett ernyőszervezetekre (érdekelt felekre) irányul. Ez a következőket foglalja magában:

a)	kutatók valamennyi ágazatban (tudományos körök, kutatást végző állami és magánszervezetek);

b)	a kutatók munkáltatói a köz- és magánszektorban;

c)	a kutatások és a kutatók finanszírozói a köz- és magánszektorban;

d)	a charta szempontjából releváns szakpolitikákkal foglalkozó politikai döntéshozók.

A kutatói charta az összes tudományágban – többek között a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok, a matematika (STEM), valamint a társadalom- és a bölcsészettudományok területén – tevékenykedő kutatóknak szól. Kiterjed a felderítő, a célzott, a stratégiai, az alkalmazott és a piacközeli kutatások valamennyi típusára.

1. PILLÉR – ETIKA, INTEGRITÁS, NEMEK KÖZÖTTI EGYENLŐSÉG ÉS NYÍLT TUDOMÁNY

1. ETIKA ÉS KUTATÁSI INTEGRITÁS 2. A TUDOMÁNYOS KUTATÁS SZABADSÁGA 3. NYÍLT TUDOMÁNY 4. NEMEK KÖZÖTTI EGYENLŐSÉG 5. A SOKFÉLESÉG FELKAROLÁSA 6. A KUTATÓ 7. A KUTATÓK SZABAD ÁRAMLÁSA 8. A KUTATÁS FENNTARTHATÓSÁGA

Ez a pillér a kutatói charta alapelveit és annak a kutatási kiválóság támogatása iránti kötelezettségvállalásait foglalja magában, amely kiválóság ebben az összefüggésben a lehető legjobb kutatócsoportok és kutatási projektek nemi hovatartozástól és egyéb elfogultságoktól mentes elősegítését jelenti. Az e pillérhez tartozó elvek várhatóan hozzájárulnak az újjáélesztett Európai Kutatási Térségre vonatkozó elképzelés alapjainak a megvalósításához, valamint inspirálják az európai kutatókat, a kutatók munkáltatóit, a finanszírozókat és a politikai döntéshozókat. Mivel mindezek az értékek transzverzális jellegűek, az elvárások szerint az elvek fennmaradó részének alkalmazása során általánosan érvényesítik és figyelembe veszik őket.

1.   Etika és kutatási integritás (1)

A kutatóknak szigorú etikai szabályoknak kell megfelelniük, és munkájukat az őszinteség, a megbízhatóság, a tárgyilagosság, a pártatlanság és a függetlenség, a nyílt kommunikáció, a gondossági kötelezettség, a tisztességesség és az eljövendő tudósgenerációkért vállalt felelősség jegyében kell megközelíteniük. Ezek képezik a jogtalan befolyásolástól, (így például a külföldi beavatkozástól és az összeférhetetlenségtől is) mentes, felelősségteljes és megbízható kutatás alapjait. Az említett alapok a kiválóság elérésének az előfeltételei, továbbá megalapozzák a kutatók azzal kapcsolatos felelősségét, hogy védekezzenek az elfogultsággal és a módszertan terén alkalmazott könnyebb megoldásokkal szemben.

A kutatóknak csatlakozniuk kell az elismert etikai gyakorlatokhoz és a szakterületükhöz (szakterületeikhez) kapcsolódó alapvető etikai elvekhez, valamint a különböző nemzeti, ágazati, illetve intézményi etikai kódexekben rögzített etikai normákhoz.

A kutatási integritásért elsősorban maguk a kutatók felelnek. A kutatókat egyrészt szabályok, eljárások és iránymutatások kidolgozására és tiszteletben tartására irányuló kutatási integritás intézményi kultúrájával, másrészt pedig a legjobb gyakorlatok megosztásán alapuló képzéssel és mentorálással kell támogatni.

A bevált kutatási gyakorlatok és a kutatási integritás kultúrájának előmozdítása érdekében az összes érintett félnek számos dimenziót figyelembe kell vennie, így például a kutatási integritást a kutatási környezetekben, a kutatási integritással kapcsolatos képzést és kapacitásépítést, a kutatási integritást beépítő kutatási folyamatokat és szakpolitikákat, az adat-, közzétételi, terjesztési, felülvizsgálati, értékelési és szerkesztési szabályzatokat. Hasonlóképpen mechanizmusokat kell kialakítani a kutatási kötelességszegések azonosítására, jelentésére és kezelésére.

A kutatóknak kerülniük kell mindenfajta plagizálást. Különös figyelmet kell fordítani egyrészt a közös felelősségvállalásra vonatkozó elvekre, amennyiben a kutatásokat – a szakterületnek megfelelően – témavezetőkkel és/vagy más kutatókkal együtt végzik, másrészt pedig a szellemi tulajdonra vonatkozó szabályokra. Ezt a kutatási folyamat valamennyi szakaszára alkalmazni kell, ideértve a tervezést, a finanszírozási kérelmek előkészítését, valamint az eredmények kidolgozását és megvalósítását. Az az igény, mely szerint a megfigyelések igazolása úgy történik, hogy kimutatják a megállapítások reprodukálhatóságát, nem tekinthető plagizálásnak, feltéve, hogy a megerősítendő adatokra kifejezett hivatkozás történik.

Az etika és a feddhetetlenség értékei abban az esetben is nagy jelentőséggel bírnak, ha a kutatók témavezetői szerepet töltenek be. Ezeket az értékeket haladéktalanul alkalmazni kell annak biztosítása érdekében, hogy minden érintett számára biztonságos, inkluzív és a nemek közötti egyenlőséget szem előtt tartó kutatási környezetet lehessen biztosítani, valamint különösen hátrányos megkülönböztetés, szexuális vagy erkölcsi zaklatás, a tanulás vagy a kutatómunka akadályozása, illetve az adatok vagy az eredmények indokolatlan személyes kisajátítása esetén.

2.   A tudományos kutatás szabadsága

A tudományos kutatás szabadsága az Európai Kutatási Térségen belüli és a nemzetközi partnerekkel folytatott kutatási együttműködés egyik közös alapvető értéke és alapelve. A kutatóknak kutatásaikat az emberiség javára és az emberi ismeretek határainak kiterjesztésére kell összpontosítaniuk, rendelkezve a gondolat, a véleményalkotás és a véleménynyilvánítás szabadságával, a kutatási kérdések meghatározásának szabadságával, a problémák megoldására szolgáló módszerek meghatározásának szabadságával, elméletek megválasztásának és kidolgozásának szabadságával, az elfogadott nézetek megkérdőjelezésének és új elképzelések előterjesztésének szabadságával, valamint a szakmai, illetve tudományos képviseleti testületekben való egyesülés szabadságával. A kutatók számára biztosítani kell a jogot arra, hogy – többek között képzés és oktatás révén – terjesszék és közzétegyék kutatási eredményeiket. A kutatóknak ugyanakkor tudatában kell lenniük e szabadság korlátainak, amelyek különös kutatási körülményekből – többek között a témavezetésből/iránymutatásból/menedzsmentből –, illetve törvényi vagy működési korlátokból – például szellemitulajdon-jogokból, költségvetési vagy infrastrukturális okokból – fakadhatnak.

3.   Nyílt tudomány

A kutatóknak a nyílt tudomány (2) minden aspektusa tekintetében törekedniük kell a szerepvállalásra, munkáltatóiknak és finanszírozóiknak pedig elő kell ezt segíteniük. Eredményeiket nyíltan meg kell osztaniuk, például nyílt hozzáférésű, valamint megtalálható, hozzáférhető, interoperábilis és újrafelhasználható adatok, nyílt hozzáférésű publikációk, szabad szoftverek, nyílt hozzáférésű modellek és algoritmusok révén. Intézkedéseket kell tenniük a kutatási eredmények reprodukálhatóságának biztosítása érdekében. Törekedniük kell a nyílt tudomány módszertanának alkalmazására és a nyílt tudományos lektorálásban való részvételre. A munkáltatóknak és a finanszírozóknak támogatást kell nyújtaniuk a szükséges eszközök és infrastruktúra biztosításához, valamint jutalmazniuk kell a valóban nyílt tudományos kultúrát Unió-szerte, beleértve a tudományos publikációkhoz, a kutatási adatokhoz és egyéb kutatási eredményekhez való nyílt hozzáférés általános érvényesítését (azaz a szükséges zártság melletti lehető legnagyobb mértékű nyitottság elvét követve), valamint a nyílt tudomány elveinek és gyakorlatainak terjesztését és alkalmazását, figyelembe véve a szakterületek közötti és a kulturális különbségeket, köztük a többnyelvűséget, támogatva a nyílt tudományos készségek fejlesztését, valamint továbbfejlesztve és integrálva az alapul szolgáló digitális infrastruktúrát és szolgáltatásokat.

Civil tudomány

A kutatóknak a lehető legnagyobb mértékben és adott esetben be kell építeniük projektjeikbe a civil tudományt. Ez a polgárok bevonását jelenti a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok, a matematika (STEM), valamint a társadalom- és bölcsészettudományok területén megvalósuló kutatási projektek koncepciójába, kialakításába és végrehajtásába. Ez a tudomány demokratizálásának, a tudományba vetett bizalom kiépítésének, valamint a társadalomban meglévő hatalmas intelligencia és képességek kiaknázásának egyik ideális eszköze a kiváló kutatás és innováció megvalósítása érdekében.

4.   Nemek közötti egyenlőség

Valamennyi érdekelt félnek elő kell mozdítania a nemek közötti egyenlőséget és a nemek egyensúlyát a kutatócsoportokban, valamint a vezetői és a döntéshozó testületekben, a felvételi és az előléptetési bizottságokban, továbbá a tanácsadó csoportokban. Ez magában foglalja a nemi dimenzió kutatási, oktatási és innovációs tartalmakba való beépítésének előmozdítását, az előállított ismeretek tudományos színvonalának, kiválóságának és társadalmi relevanciájának javítása érdekében. A nemek közötti egyenlőség célja továbbá a nemi alapú erőszak és a szexuális zaklatás elleni küzdelem. A nemek közötti egyenlőséget olyan interszekcionális szempontból kell értelmezni, ahol a nemek, valamint az egyéb társadalmi kategóriák és identitások közötti különböző hatalmi rendszerek keresztezik és erősítik egymást. A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó vagy hasonló terveken (3) keresztül megvalósuló fenntartható intézményi változások, amelyek lehetővé teszik a jogsértések megfelelő bejelentését, valamint nyomonkövetési és értékelési rendszereket is magukban foglalnak, megfelelő mechanizmusok a nemek közötti egyenlőség előmozdítására.

A nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló szervezeti kultúra átalakításának egyik kulcsfontosságú eleme a munka és a magánélet közötti egyensúly. A munka és a magánélet közötti egyensúly a nők és a férfiak számára egyaránt fontos, és magában foglalja annak biztosítását, hogy a személyzet minden tagja megfelelő támogatásban részesüljön életpályájának előrevitelében, a munkahelyen kívül esetlegesen vállalt személyes kötelezettségek mellett, beleértve a gondozási feladatokat is.

5.   A sokféleség felkarolása

Az Európai Kutatási Térség egyik alapelve a tág értelemben vett sokféleség figyelembevétele, beleértve többek között a nemet, a faji vagy etnikai származást, a vallást vagy meggyőződést, a társadalmi sokszínűséget, a fogyatékosságot, az életkort, a szexuális irányultságot, valamint a bármilyen alapon történő megkülönböztetés elleni küzdelmet. A munkáltatóknak és a finanszírozóknak fel kell karolniuk kutatóik sokféleségét, mivel a különböző élettapasztalatok értékes perspektívákat kölcsönöznek a kutatási projekteknek. Emellett a résztvevők sokfélesége információkkal szolgálhat azon különböző társadalmakra vonatkozó kutatási eredményekhez, amelyekben élünk, és gazdagíthatja ezeket a társadalmakat. Fel kell ismerni továbbá a tudatalatti elfogultságokat, például a felvétel, az előléptetés és a feladatok felülvizsgálata terén, valamint lehetőség szerint ellensúlyozni kell őket, különösen a tudomány területén.

6.   A kutató

Minden kutató részt vesz eredeti koncepciókon vagy hipotéziseken alapuló új tudományos ismeretek kidolgozásában vagy létrehozásában. A kutatók olyan szakemberek, akiknek értékelni kell a munkáját, függetlenül attól, hogy mely ágazatban tevékenykednek. Ennek életpályájuk kezdetén, azaz posztgraduális szinten kell megkezdődnie, és nemzeti szintű besorolásuktól függetlenül minden szintre ki kell terjednie.

A munkáltatóknak és a finanszírozóknak ösztönözniük és támogatniuk kell az olyan nem lineáris és többágú életpályákat, amelyek földrajzi, szakterületi, ágazat- és szervezetközi mobilitással – például kirendelésekkel – jellemezhetők. Ösztönözniük kell továbbá a különböző ágazatokat egyidejűleg kombináló hibrid pályákat, amelyeket a lineáris életpályákkal egyenértékűnek kell tekinteni.

Szakmai hozzáállás

A kutatóknak jól kell ismerniük a kutatási környezetüket és a finanszírozási mechanizmusaikat irányító stratégiai célokat, valamint kutatásaik megkezdését vagy a biztosított erőforrásokhoz való hozzáférést megelőzően törekedniük kell minden szükséges jóváhagyás megszerzésére. A kutatóknak minden erőfeszítést meg kell tenniük annak biztosítására, hogy kutatásaik relevánsak legyenek a társadalom számára – mégpedig azáltal, hogy lehetővé teszik a világ jobb megértését –, és hogy azok ne jelentsenek szükségtelen átfedést olyan kutatásokkal, amelyeket máshol korábban már elvégeztek. Ez magában foglalja a kutatási eredmények hatékony hasznosítását.

Ha a kutatási projektet későbbre halasztják, újradefiniálják vagy kiegészítik, egyértelmű kommunikációnak kell megvalósulnia a kutatók és a munkáltatók, a finanszírozók, illetve a témavezetők között; értesíteni kell őket, ha egy kutatási projektet bármilyen okból korábban be kell fejezni vagy fel kell függeszteni.

Elszámoltathatóság

Elszámoltathatónak lenni annyit jelent, hogy a kutatás végzése során felelősséget vállalunk tevékenységeinkért. A kutatóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy munkáltatóik, finanszírozóik, illetve egyéb vonatkozó köz- vagy magánjogi szervek, valamint – főként etikai alapon – a társadalom felé elszámoltathatók. Az állami pénzeszközökből finanszírozott kutatók szintén elszámoltathatók az adófizetők pénzének hatékony felhasználása tekintetében. Következésképpen tiszteletben kell tartaniuk a hatékony, eredményes és átlátható pénzgazdálkodás elvét, valamint együtt kell működniük kutatásuk minden engedélyezett ellenőrzése során, függetlenül attól, hogy azt munkáltatóik/finanszírozóik vagy etikai bizottságok végzik. Ez az elvárás megköveteli, hogy mind kollégáik, mind pedig a szélesebb körű társadalom számára az etikus magatartás példái legyenek.

A gyűjtési és vizsgálati módszereknek, az eredményeknek és adott esetben a részletes adatoknak a – szükséges, valamint a megfelelő hatóságok által elrendelt – belső és külső vizsgálatok keretében nyíltan betekinthetőknek kell lenniük. Ez az adatok nyílttá tétele és az eredmények reprodukálhatósága biztosításának elősegítése szempontjából is fontos.

7.   A kutatók szabad áramlása

A munkáltatóknak és a finanszírozóknak – a tehetségek vonzásával és a tehetségek esetleges elvándorlásának megakadályozásával egy időben – elő kell segíteniük a kutatók, a tudományos ismeretek és a technológia szabad áramlását. Fel kell ismerniük a földrajzi, az intézményközi, az ágazatközi, az inter- és transzdiszciplináris mobilitásnak – mint az ismereteknek és a szakmai fejlődésnek a kutatói életpálya valamennyi szakaszában történő elősegítésére szolgáló fontos eszköznek – az értékét, valamint teljes mértékben értékelniük kell és el kell ismerniük a szakmai előmeneteli/értékelési rendszerükben szerzett minden mobilitási tapasztalatot. A virtuális mobilitás indokolt eszköznek bizonyult és szintén figyelembe vehető. Ez azt is megköveteli, hogy a nemzeti jogszabályokkal összhangban ki kell alakítani a támogatások és a társadalombiztosítási ellátások hordozhatóságát biztosító szükséges közigazgatási eszközöket.

8.   A kutatás fenntarthatósága

A kutatóknak, a munkáltatóknak és a finanszírozóknak – a társadalmi haladás érdekében elfogadott olyan jelenlegi és jövőbeli szakpolitikai kezdeményezésekkel összhangban, mint például az európai zöld megállapodás, az Egyesült Nemzetek Szervezetének a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendje és a fenntartható fejlődési célok – elő kell mozdítaniuk a kutatási tevékenységek fenntartható végrehajtását. A kutatókat támogatni kell a fenntartható kutatásmenedzsment intézményi kultúrájával, valamint a legjobb gyakorlatok megosztásán alapuló képzéssel és mentorálással. A kutatóknak vezető szerepet kell vállalniuk a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében oly módon, hogy azzal pozitív példát mutassanak a kutatói közösség többi tagja számára.

Referenciapontként használható az Európai Bizottság által a Marie Skłodowska-Curie-cselekvések keretében kidolgozott „Marie Skłodowska-Curie-cselekvések zöld chartája”.

2. PILLÉR – A KUTATÓK ÉRTÉKELÉSE, FELVÉTELE ÉS ELŐMENETELE

1. A KUTATÓK ÉRTÉKELÉSE 2. FELVÉTEL 3. KIVÁLASZTÁS 4. SZAKMAI ELŐMENETEL

A kutatók értékelésének keretében biztosítani kell a kutatók életpályájának egyenlő elismerését és jutalmazását, foglalkoztatási vagy tevékenységi ágazattól függetlenül, valamint elfogulatlan tehetségalapú megközelítést kell alkalmazni. A tisztességes kutatófelvételi és -kiválasztási politikák alapvető fontosságúak a kutatók nyitott munkaerőpiacának megvalósításához, hozzájárulva az Európai Kutatási Térség fejlődéséhez.

1.   A kutatók értékelése

A kutatók értékelésének lehetővé kell tennie a kutatók teljesítményének értékelését, valamint azt, hogy a kutatás a lehető legmagasabb színvonalat és a lehető legnagyobb hatást érje el. Ehhez az egyre változatosabb tevékenységek, gyakorlatok és kutatási eredmények elismerésére van szükség. Következésképpen az értékelésnek elsősorban kvalitatív megítélésen kell alapulnia, amely esetében a tudományos lektorálás és a más megfelelő kutatók által készített értékelés központi szerepet tölt be, és amelyet a mennyiségi mutatók felelősségteljes alkalmazása támogat. El kell ismerni továbbá az innovációhoz nyújtott hozzájárulásokat, különösen az ipari háttérrel rendelkező jelöltek esetében.

A munkáltatóknak és a finanszírozóknak támogatniuk kell a kutatók értékelési és jutalmazási rendszerét, amely figyelembe veszi a kutatók által a társadalomra, a tudományra és az innovációra gyakorolt hatás általános minőségét, a végzett tevékenységek sokféleségét, a nyílt tudomány gyakorlatait, valamint a földrajzi, az interdiszciplináris és az ágazatközi mobilitás értékét. Egy ilyen rendszernek:

a)	kollégák és megfelelő szakértők – kvantitatív mutatók felelősségteljes alkalmazásával alátámasztott – kvalitatív és elfogulatlan megítélésén kell alapulnia;

b)	jutalmaznia kell a kutatások minőségét és azoknak a társadalomra, a tudományra és az innovációra gyakorolt különböző lehetséges hatásait;

c)

el kell ismernie számos különböző eredményt – többek között publikációkat, adatkészleteket, szoftvereket, módszertanokat, protokollokat, szabadalmakat, modelleket, elméleteket, algoritmusokat, munkafolyamatokat, kiállításokat, stratégiákat és szakpolitikai hozzájárulásokat –; számos különböző tevékenységet – többek között mentorálást, kutatási témavezetést, vezetői szerepvállalást, vállalkozói tevékenységet, a FAIR-adatkezelést – a megtalálhatóság, hozzáférhetőség, interoperabilitás és újrafelhasználhatóság elvei szerint –, tudományos lektorálást, oktatást, a tudás hasznosítását, az ipar és a tudományos körök közötti együttműködést, a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatal támogatását, a társadalommal való interakciót, menedzsmentet és vezetést, témavezetést, csapatmunkát, a társadalomnak nyújtott szolgáltatásokat, tudományos kommunikációt és módszertani szigort; továbbá számos különböző gyakorlatot – többek között a nyílt tudományt, az ismeretek és az adatok korai megosztását, valamint a nyílt együttműködést, az összes – így például földrajzi, ágazatközi, intézményközi, inter- és transzdiszciplináris – mobilitási tapasztalat mellett;

d)

biztosítania kell, hogy a kutatók tevékenysége megfeleljen a magas szintű etikai és feddhetetlenségi normáknak, alkalmazza a kutatások megfelelő módon történő lefolytatását és – amennyiben lehetséges – értékelje a bevált gyakorlatokat, többek között a kutatási eredmények és módszerek megosztására vonatkozó nyílt gyakorlatokat;

e)	olyan értékelési kritériumokat és eljárásokat kell alkalmaznia, amelyek tiszteletben tartják a kutatási területek és a nemzeti környezetek sokféleségét;

f)	támogatnia kell a kutatói profilok és életpályák sokféleségét, valamint értékelnie kell az egyedi hozzájárulásokat, ugyanakkor a csapatok, az együttműködésen alapuló munka és az interdiszciplinaritás szerepét is;

g)	biztosítania kell a nemek egyensúlyát, a nemek közötti egyenlőséget, az esélyegyenlőséget és az inkluzivitást.

Ezen elvek koherens alkalmazásának biztosítása érdekében a munkáltatóknak és a finanszírozóknak elő kell mozdítaniuk az értékelési és jutalmazási eljárásban részt vevő szereplők folyamatos képzését.

2.   Felvétel

A tudományos élet szabadsága és az intézményi autonómia elvének megfelelően ajánlott, hogy a munkáltatók és a finanszírozók nyílt, átlátható és érdemeken alapuló felvételi és kiválasztási eljárásokat alakítsanak ki, a karriermegszakítás, illetve a nem lineáris, a többágú és hibrid életpályák szankcionálása nélkül. Ezen eljárások keretében törekedni kell a kiválóságra, a nemek közötti egyenlőségre, a sokféleségre, és az eljárásoknak a meghirdetett pozíciótípushoz kell igazodniuk. A hirdetésekben szerepelnie kell a szükséges ismeretek és kompetenciák átfogó leírásának, többek között a munkafeltételek és a jogosultságok leírásának, az életpálya-fejlesztési kilátásoknak és az ütemezés áttekintésének. A pályázókat a kiválasztás előtt értesíteni kell a felvételi eljárásról és a kiválasztási kritériumokról, a rendelkezésre álló álláshelyek számáról és az életpálya-fejlesztési kilátásokról. A bizottság tagjait is tájékoztatni kell a tisztességes felvételi elvekről, és ezekkel kapcsolatban képzést kell kapniuk.

Az önéletrajzokban szereplő időrendi sorrend variációi

A karriermegszakításokat vagy az önéletrajzokban szereplő időrendi sorrend variációit nem szabad szankcionálni, hanem az életpálya fejlődésének – és következésképpen a kutatók által egy többdimenziós életpálya felé történő szakmai fejlődéshez való potenciálisan értékes hozzájárulásnak – kell tekinteni. Ezért a pályázók számára lehetővé kell tenni, hogy olyan, dokumentumokkal alátámasztott önéletrajzot nyújtsanak be, amely tükrözi a megpályázott állásnak megfelelő eredmények és képesítések jellemző bemutatását.

Rangidősség

Az elvárt képesítési szintnek összhangban kell lennie a pozíció támasztotta kívánalmakkal, és az nem használható a belépés akadályozására. A képesítések értékelésének a személy által elért eredmények megítélésére és nem a körülményeikre vagy annak az intézménynek a hírnevére kell összpontosítaniuk, ahol az adott személy a képesítéseket megszerezte. Mivel a szakmai képesítések már egy hosszú életpálya korai szakaszában megszerezhetők, ösztönözni kell és el kell ismerni az egész életen át tartó szakmai fejlődési modellt is.

3.   Kiválasztás

A felvétel részét képező kiválasztási eljárás során a pályázók tapasztalatait teljes egészében figyelembe kell venni. Míg a figyelmet elsősorban a kutatóként bennük rejlő általános potenciálra kell fordítani, a kreativitásukat, amelyet az innovatív kutatási módszerek, megközelítések és eredmények alapján értékelnek, valamint önállóságuk fokát is figyelembe kell venni. A kiválasztási bizottságoknak össze kell fogniuk a pályázó értékelése szempontjából releváns különféle szakértelmeket, kompetenciákat és tapasztalatokat. A kiválasztási bizottságokban gondoskodni kell a nemek megfelelő egyensúlyáról, és e bizottságoknak – amennyiben az helyénvaló és megvalósítható – különféle ágazatokat (köz- és magánszektor), valamint szakterületeket képviselő, akár más országokból származó tagokat is magukban kell foglalniuk. Lehetőség szerint a kiválasztási gyakorlatok széles skáláját, így például külső szakértői vizsgálatot, illetve személyes és online interjút kell alkalmazni. A kiválasztási bizottságok tagjainak megfelelően képzetteknek kell lenniük, különösen a nemi alapú vagy egyéb lehetséges tudatalatti előítéletek minimalizálása érdekében. A kiválasztási folyamatot követően valamennyi pályázót tájékoztatni kell pályázata erősségeiről és gyengeségeiről.

A megkülönböztetés tilalma

A kutatók munkáltatói és finanszírozói semmilyen módon nem alkalmazhatnak megkülönböztetést a kutatókkal szemben a nem, a kor, az etnikai származás, nemzeti vagy társadalmi származás, a vallás vagy meggyőződés, a szexuális irányultság, a nyelv, a fogyatékosság, a politikai meggyőződés, valamint a társadalmi vagy gazdasági helyzet alapján.

4.   Szakmai előmenetel

A munkáltatóknak és finanszírozóknak valamennyi kutató számára, ideértve a rangidős kutatókat is, értékelési rendszereket kell bevezetniük a kutatói feladatok ellátásának rendszeres és átlátható módon történő, független (és rangidős kutatók esetén lehetőség szerint nemzetközi) bizottság által végzett értékelésére. A földrajzi, ágazati és szervezetközi mobilitás jellemezte nem lineáris és többágú életpályák, valamint a több különböző ágazatban egyidejűleg való munkavégzés jellemezte hibrid életpályák teljes körű elismerést és megfontolást érdemelnek, ugyanúgy, mint a lineáris életpályák, amelyek esetében egyenes vonalú előrehaladás történik az egyes pozíciók között, mégpedig általában ugyanazon szakterületen vagy tudományágon belül.

Az ilyen értékeléseknek és értékelési eljárásoknak számításba kell venniük a kutatók teljes potenciálját, kutatási kreativitásukat, kutatási eredményeiket (pl. publikációk, adatok, szoftverek, modellek, algoritmusok, módszerek, protokollok, szabadalmak, szakpolitikai hozzájárulások), tevékenységeiket (pl. irányítás és vezetés, tanítás/előadások, tudományos lektorálás, témavezetés, mentorálás, vállalkozási tevékenység, tudáshasznosítás, nemzeti és nemzetközi együttműködés, adminisztratív feladatok, a társadalomnak nyújtott szolgáltatások, tudományos kommunikáció és a társadalommal való interakció), kutatási magatartásukat (pl. etikai és feddhetetlenségi gyakorlat, módszertani szigor, korai tudás és adatmegosztás, nyílt együttműködés) és mobilitásukat, és ezt az értékelést a szakmai előmenetellel összefüggésben figyelembe kell venni.

Ahhoz, hogy a tudományos élet területén egészen a vezető pozíciókig meg lehessen erősíteni az életpályákat, átlátható, strukturált, inkluzív és a nemek közötti egyenlőség elvén alapuló bekerülési és előmeneteli rendszer szükséges. E célból a tagállamok és a kutatást végző szervezetek szintjén fontolóra lehetne venni olyan, az ún. „tenure track” rendszerhez hasonló rendszerek bevezetését, amelyek olyan, határozott idejű szerződésekként értendők, amelyek esetében kedvező értékeléstől függően kilátás van a határozatlan idejű munkaviszonyba való előrelépésre.

Társszerzőség

Az intézményeknek a személyzet értékelése során a társszerzőséget – mint a kutatás végzésére vonatkozó konstruktív megközelítés bizonyítékát – pozitívumként kell értékelnie. A munkáltatóknak és a finanszírozóknak ezért a szükséges keretfeltételeket magukban foglaló stratégiákat, gyakorlatokat és folyamatokat kell kidolgozniuk a kutatók számára, ideértve a kutatói életpályájuk kezdetén lévő kutatókat is, annak érdekében, hogy e kutatók tényleges közreműködéseik keretein belül élhessenek azzal a jogukkal, hogy tanulmányok társszerzőiként, szabadalmak társfeltalálóiként stb. ismerjék el, tüntessék fel és/vagy idézzék őket, vagy hogy saját kutatási eredményeiket témavezetőiktől függetlenül közzétehessék. Emellett képzéseket és műhelytalálkozókat kell kínálniuk a kutatók, különösen a pályakezdő kutatók számára az etikus szerzői gyakorlatokról, ideértve az egyéni hozzájárulások, valamint jogaik és kötelezettségeik megértését.

A mobilitási tapasztalat elismerése

Minden releváns mobilitási tapasztalatot, pl. egy másik országban/régióban, vagy egy másik kutatási területen (a köz- vagy magánszektorban) eltöltött időt, vagy az egyik tudományágból vagy ágazatból a másikba történő váltást, legyen az egy kezdeti kutatási képzés vagy a kutatói életpálya egy későbbi szakaszának része, illetve a virtuális mobilitási tapasztalatot a kutató szakmai fejlődéséhez való értékes hozzájárulásként kell figyelembe venni.

3. PILLÉR – MUNKAFELTÉTELEK ÉS GYAKORLATOK

1. MUNKAFELTÉTELEK, FINANSZÍROZÁS ÉS BÉREK 2. A FOGLALKOZTATÁS STABILITÁSA 3. SZERZŐDÉSES ÉS JOGSZABÁLYBAN FOGLALT KÖTELEZETTSÉGEK 4. AZ EREDMÉNYEK TERJESZTÉSE ÉS KIAKNÁZÁSA

A kutatói életpályákra vonatkozó uniós szakpolitikai keret középpontjában a kutatói munkafeltételek javításának kell állnia. E területen belül számos intézkedés javasolt a foglalkoztatás stabilitásához, valamint a kutatók munkavállalói jogainak és kötelezettségeinek a meghatározásához való hozzájárulás érdekében, a nemzeti jogszabályokra és körülményekre is figyelemmel. Hangsúlyozni kell továbbá annak szükségességét, hogy a munkáltatók és a finanszírozók a kutatási kiválóságot szolgáló kutatási kultúrát alakítsanak ki, valamint hogy elősegítsék egy dinamikus kutatói közösség létrejöttét.

1.   Munkafeltételek, finanszírozás és bérek

A munkáltatóknak és a finanszírozóknak biztosítaniuk kell, hogy a kutatók munkafeltételei, ideértve a fogyatékossággal élő kutatókat is, a hatályos nemzeti jogszabályokkal és a fennálló körülményekkel, valamint a nemzeti vagy ágazati kollektív szerződésekkel összhangban – biztosítsák – adott esetben – a sikeres kutatási teljesítményhez elengedhetetlennek ítélt rugalmasságot és hozzáférhetőséget. Olyan munkafeltételek biztosítására kell törekedniük, amelyek lehetővé teszik a személyes élet, a család, a gondozás, az egészség, a biztonság, és az általános jóllét összeegyeztetését a kutatói életpályák sérelme nélkül. Különös figyelmet kell szentelni többek között a rugalmas munkaidőnek, a részmunkaidős munkának, a távoli helyről történő munkavégzésnek és az alkotói szabadságnak, valamint az ilyen rendszereket szabályozó szükséges finanszírozási és igazgatási rendelkezéseknek. A munkáltatóknak olyan munkafeltételeket és -környezetet kell biztosítaniuk, amely előmozdítja a kutatók mentális egészségét és fizikai jóllétét, ideértve a nemi alapú erőszak, többek között a szexuális zaklatás megelőzésére és kezelésére szolgáló megfelelő eljárásokat is.

Kutatási környezet

A kutatók munkáltatóinak és finanszírozóinak biztosítaniuk kell egyrészt a legösztönzőbb kutatási vagy kutatási-képzési környezet létrehozását, amelyben megfelelő felszerelés, berendezések és lehetőségek állnak rendelkezésre többek között a kutatási hálózatokon keresztül történő távegyüttműködéshez, másrészt pedig – az uniós, nemzeti és ágazati szabályozásokkal összhangban – a legmagasabb szintű egészséget és biztonságot. A finanszírozóknak biztosítaniuk kell, hogy a jóváhagyott munkaprogram támogatásához megfelelő források álljanak rendelkezésre. Különösen fontos a támogató személyzet – pl. kutatásmenedzserek és a kutatási területen dolgozó adminisztrátorok – megléte.

Kifogások/panaszok

A kutatók munkáltatóinak és finanszírozóinak a releváns nemzeti, uniós vagy nemzetközi joggal, szabályokkal és rendelkezésekkel összhangban, lehetőség szerint egy pártatlan ombudsman formájában megfelelő eljárásokat kell meghatározniuk a kutatók kifogásainak/panaszainak kezelésére, többek között a témavezetők és a pályakezdő (R1) / elismert (R2) kutatók között felmerülő konfliktusok vonatkozásában. Ezeknek az eljárásoknak a munkával kapcsolatos konfliktusok, viták és sérelmek megoldása tekintetében kutatási személyzet minden tagja számára bizalmas és informális segítséget kell nyújtaniuk, azzal a céllal, hogy az intézményen belül előtérbe kerüljön az igazságos és méltányos bánásmód, valamint javuljon a munkahelyi környezet általános színvonala.

Részvétel a szervezet irányításban

A kutatók munkáltatóinak és finanszírozóinak el kell ismerniük, hogy teljesen törvényes, sőt kívánatos, hogy a kutatók képviseltessék magukat azon intézmények releváns információs, konzultációs és döntéshozó testületeiben, amelyekben tevékenykednek, hogy védjék és támogassák egyéni és közös szakmai érdekeiket, valamint hogy aktívan hozzájáruljanak az intézmény működéséhez.

Finanszírozás és bérek

A kutatók munkáltatóinak és finanszírozóinak biztosítaniuk kell, hogy a kutatók – jogállásuktól függetlenül – a hatályos nemzeti jogszabályokkal és a nemzeti vagy ágazati kollektív szerződésekkel összhangban tisztességes és vonzó díjazási feltételekben (finanszírozásban és bérezésben) részesüljenek, megfelelő és méltányos társadalombiztosítási ellátással együtt (ideértve a betegségi és a szülői ellátásokat, a nyugdíjjogosultságokat és a munkanélküli ellátásokat, az öregségi ellátást és a hozzátartozói nyugellátásokat, a rokkantsági ellátásokat, valamint a munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések esetén nyújtott ellátásokat is. Ennek ki kell terjednie valamennyi kutatóra az életpálya bármely szakaszában, ideértve a pályakezdő kutatókat (R1) is, és meg kell felelnie jogi helyzetüknek, teljesítményüknek, valamint képesítési és/vagy felelősségi szintjüknek. A kutatókat tájékoztatni kell jogaikról és kötelezettségeikről, ami a bérükre vonatkozó adózási módnak a megértését illeti, és átlátható információkkal kell ellátni őket a szociális védelmi jogokról, így például a nemzeti nyugdíjjogosultságokról.

2.   A foglalkoztatás stabilitása

A munkáltatóknak és a finanszírozóknak határozott intézkedéseket kell tenniük a bizonytalanság jelenségének leküzdése, valamint a munkahelyek biztonságának és stabilitásának támogatása érdekében. Ez önkéntes alapon magában foglalhatja a határozott idejű szerződések szervezetenkénti számára vonatkozó felső küszöbérték meghatározását a kutatók teljes humánerőforrás-állományán belül. Állandó, hosszú távú vagy rendkívül gyakran ismétlődő kutatási feladatok teljesítése esetén az állandó vagy határozatlan idejű munkaszerződések jelentik az ajánlott megfelelő eszközöket. A határozott idejű szerződéssel rendelkező kutatóknak az életpálya folytonosságának biztosítása érdekében az életpálya-fejlesztéssel kapcsolatos speciális szolgáltatásokat és tanácsadási szolgáltatásokat kell tudniuk igénybe venni.

Pályakezdő kutatók (R1–R2)

A foglalkoztatás bizonytalansága a tudományos körökben különösen fontos problémát jelent. E helyzet ellensúlyozása érdekében ajánlott – a nemzeti jogszabályoktól és körülményektől függően – a pályakezdő kutatók támogatását célzó olyan, egyedi intézkedéseket végrehajtani, amelyek célja, hogy a pályakezdő kutatók (R1) számára az életpálya más szakaszaiban lévő kutatókra alkalmazandó szociális védelmet és munkafeltételeket, valamint megfelelő jövedelmet biztosítsanak annak érdekében, hogy előmozdítsák a pályakezdő kutatók kutatócsoportokba való bevonását, elkerülve ennek során azt, hogy a tudományos képzésükhöz nem kapcsolódó feladatok elvégzését írják elő számukra, valamint hogy elismerjék az intézményközi, ágazatközi, interdiszciplináris és földrajzi mobilitást, beleértve a virtuális mobilitást is. Ezen túlmenően a kinevező intézményeknek világos szabályokat és egyértelmű iránymutatásokat kell megállapítaniuk az elismert kutatók (R2) felvételére és kinevezésére vonatkozóan, ideértve e kinevezések maximális időtartamát és célkitűzéseit is. Ezen iránymutatások keretében számításba kell venni a posztdoktori kinevezést megelőzően más intézményekben eltöltött időt, valamint figyelembe kell venni azt, hogy a posztdoktori státusznak egy olyan átmeneti státusznak kellene lennie, amelynek elsődleges célja, hogy a kutatói életpálya vonatkozásában további lehetőségeket biztosítson a szakmai fejlődéshez, méghozzá a hosszú távú, határozott idejű szerződéssel vagy határozatlan idejű munkaviszonnyal járó karrierlehetőségek összefüggésében.

A munkáltatóknak és a finanszírozóknak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük annak érdekében, hogy tájékoztassák a pályakezdő kutatókat a tudományos életben és azon kívül kínálkozó karrierlehetőségekről, és hogy – különösen az R2 szakaszban – széles körű szakmai fejlődést, átláthatóbb és kiszámíthatóbb szakmai előmeneteli lehetőségeket és munkaalapú tanulási lehetőségeket kínáljanak számukra számos ágazatban.

3.   Szerződéses és jogszabályban foglalt kötelezettségek

A kutatóknak valamennyi szinten tisztában kell lenniük a képzési és/vagy a munkakörülményekre irányadó nemzeti, ágazati vagy intézményi szintű szabályozásokkal. Ebbe beleértendők a szellemitulajdon-jogokra vonatkozó rendelkezések és a minden egyes támogatóra vagy finanszírozóra vonatkozó követelmények és feltételek, függetlenül attól, hogy szerződésük milyen jellegű. A munkáltatónak és a finanszírozóknak rendelkezésre kell bocsátaniuk e dokumentumok angol nyelvű másolatát. A kutatóknak az említett rendelkezéseket a kívánt eredményeknek (pl. disszertációk, publikációk, szabadalmak, jelentések, új termékek stb.) a szerződés vagy az azzal egyenértékű dokumentum feltételei szerinti szolgáltatásával kell teljesíteniük.

Tekintettel arra, hogy egyre nagyobb hangsúlyt kap a tudásbiztonság, a kutatóknak munkavégzésük során mindig a releváns nemzeti és uniós jogszabályokkal összhangban lévő, biztonságos gyakorlatokat kell követniük; ezek közé tartoznak az egészségre és biztonságra, továbbá a kiberbiztonsági támadások, valamint az információtechnológiai katasztrófák kezelésére vonatkozó szükséges óvintézkedések, pl. a megfelelő biztonsági stratégiák előkészítése. Ismerniük kell az adatvédelemre és a bizalmas adatok védelmére vonatkozó, hatályos nemzeti és uniós jogi előírásokat, valamint meg kell tenniük a szükséges lépéseket, hogy azoknak mindenkor eleget tegyenek.

4.   Az eredmények terjesztése és kiaknázása

A nyílt tudomány gyakorlatát minden kutatónak követnie kell annak biztosítása érdekében, hogy szerződéses megállapodásaiknak megfelelően biztosítsák kutatási eredményeik terjesztését, nyílt rendelkezésre bocsátását és felhasználását, pl. közzététel, más kutatásokba történő átvitel, vagy adott esetben értékesítés útján. A rangidős kutatóktól elvárt, hogy egyrészt vezető szerepet töltsenek be annak biztosításában, hogy a kutatás gyümölcsöző legyen, másrészt hogy az eredményeket – amennyiben erre lehetőség nyílik– értékesítsék és/vagy a nagyközönség számára hozzáférhetővé tegyék.

E tekintetben a kutatóknak segítséget kell kapniuk munkáltatóiktól és a finanszírozóiktól megfelelő készségfejlesztés, valamint a megfelelő finanszírozáshoz, infrastruktúrához és támogatáshoz való hozzáférés révén. A munkáltatóknak és a finanszírozóknak – a munkaerő-felvétel, a szakmai előmenetel és a finanszírozási programok értékelése során – el kell ismerniük, ösztönözniük és jutalmazniuk kell a kutatók nyílt tudományban való részvételét.

Szellemi javak, beleértve a szellemitulajdon-jogokat is

A munkáltatóknak és a finanszírozóknak biztosítaniuk kell, hogy a kutatók az életpálya valamennyi szakaszában megfelelő ellentételezésben részesüljenek a kutatási és innovációs tevékenységeik eredményeinek hasznosításából származó előnyökért, amennyiben vannak ilyenek, adott esetben a szellemitulajdon-jogok, így például a szerzői jog közös tulajdonának biztosításával. A munkáltatóknak és a finanszírozóknak kifejezetten foglalkozniuk kell ezzel a szellemi javak kezelésére vonatkozó stratégiájukban, és a stratégiát nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenniük. A szellemi javak kezelésére vonatkozó stratégiának ki kell terjednie a szellemi javak valamennyi típusának létrehozására, kezelésére, tulajdonjogára és felhasználására (ideértve a tudományosan lektorált publikációkat, adatokat, know-how-t, szabványokat), valamint támogatnia kell a nyílt tudomány gyakorlatait.

A stratégiának kifejezetten hivatkoznia kell a kutatók – és/vagy adott esetben munkáltatóik vagy más felek, többek között az ipari partnerek – tulajdonjogára vonatkozó rendelkezésekre és hozzáférési jogaikra, amennyiben ezt különleges együttműködési megállapodások és más típusú megállapodások esetlegesen meghatározzák.

A köz iránti elkötelezettség

A kutatóknak biztosítaniuk kell, hogy kutatási tevékenységeik a társadalom széles rétegei számára ismertté váljanak a nem szakmabeliek számára is érthető módon, javítva ezáltal a tudománynak a nagyközönség által történő megértését. A civil társadalom és a polgárok iránti közvetlen elkötelezettség segíti a kutatókat abban, hogy jobban megértsék a kutatási prioritásokban rejlő közérdeket, valamint a közvéleményben felmerülő kérdéseket, és hogy kiaknázzák az adott esetben a társadalommal való közös tervezés és közös alkotás lehetőségét.

4. PILLÉR – KUTATÓI ÉLETPÁLYÁK ÉS TEHETSÉGFEJLESZTÉS

1. A KÜLÖNBÖZŐ KUTATÓI ÉLETPÁLYÁK ÉRTÉKELÉSE 2. ÉLETPÁLYA-FEJLESZTÉS ÉS TANÁCSADÁS 3. FOLYAMATOS SZAKMAI FEJLŐDÉS 4. TÉMAVEZETÉS ÉS MENTORÁLÁS

A kutatói közösség sokszínű a tehetségek, készségek, kompetenciák, kapacitások és szerepek tekintetében. Minél jobban támogatják és fejlesztik ezeket a tehetségeket, annál jobb a kutatás minősége és annál nagyobb az előállított tudás társadalmi jelentősége. A készségfejlesztés és a folyamatos szakmai fejlődés ösztönzése szükséges a kompetenciák megőrzéséhez és ahhoz, hogy a kutatók számára széles körű szakmai előmeneteli lehetőségeket lehessen biztosítani a köz- és a magánszektorban egyaránt.

1.   A különböző kutatói életpályák értékelése

A munkáltatóknak és a finanszírozóknak fel kell ismerniük, hogy a kutatók pályafutása mind a kutatás, mind pedig más munkakörök terén rendkívül eltérő lehet. A diverzifikáció jellemzően a mobilitás minden formáját magában foglalja: az országon belüli/országok közötti, az ágazatközi, az intézményközi, inter- és transzdiszciplináris, valamint virtuális mobilitást egyaránt. Ehhez több tehetségalapú és a sokszínűséget figyelembe vevő minőségértékelésre van szükség, előmozdítva a mérőszámok felelősségteljes használatát, figyelembe véve a különböző hozzájárulásokat és azok lehetséges hatásait, a különféle tevékenységeket és gyakorlatokat, például az oktatást és a készségeket, a tudományos lektorálást, az irányítást és vezetést, a témavezetést, a mentorálást, a tudáshasznosítást, és a technológiatranszferrel kapcsolatos tevékenységeket, a vállalkozói tevékenységet és az iparral való együttműködést, a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatali tevékenységek kidolgozását, a tudományos kommunikációt és a társadalommal való interakciót, valamint a nyílt tudomány gyakorlatait, a – többek között – csapatban végzett tudományos tevékenységet, továbbá a mobilitást.

A munkáltatóknak és a finanszírozóknak ajánlott olyan intézkedéseket hozni, amelyek felhívják a kutatók, különösen a pályakezdő kutatók figyelmét az összes érintett ágazatban rendelkezésre álló lehetőségekre, és amelyek előmozdítják az életpályák diverzifikálásának kultúráját a jobb személyes és szakmai fejlődés érdekében. Ehhez karrier-tanácsadási, mentorálási és támogatási szolgáltatások szükségesek az ágazatközi, interdiszciplináris és földrajzi mobilitásnak, valamint a vállalkozói tevékenységek létesítésének és továbbfejlesztésének az ösztönzése érdekében.

2.   Életpálya-fejlesztés és tanácsadás

A kutatók munkáltatóinak és finanszírozóinak, lehetőség szerint a humánerőforrás-menedzsment keretein belül, egyedi életpálya-fejlesztési stratégiát kell meghatározniuk az életpályájuk különböző szintjein álló kutatók számára, méghozzá a szerződéses helyzettől függetlenül, a határozott idejű szerződésekkel rendelkező kutatók számára is. Ebben az összefüggésben támogatni kell a kutatókat abban, hogy egyéni életpályatervet dolgozzanak ki az életpályával kapcsolatos céljaik eléréséhez szükséges képzés és kutatás meghatározására. Ennek a tervnek olyan mentorokat is magában kell foglalnia, akik támogatást nyújtanak a kutatók számára személyi és szakmai fejlődésükhöz, valamint tanácsadással szolgálnak számukra e téren, ily módon motiválva a kutatókat, valamint hozzájárulva a szakmai jövőjükkel kapcsolatos bizonytalanságok csökkentéséhez. Ezeket a rendelkezéseket és megállapodásokat minden kutatóval meg kell ismertetni, továbbá minden kutatónak proaktívnak kell lennie, és felelősséget kell vállalnia életpályája fejlesztéséért.

A munkáltatóknak és a finanszírozóknak az érintett intézményekben, vagy más struktúrákkal együttműködésben hozzáférhető és naprakész pályaorientációt és munkaközvetítési támogatást kell biztosítaniuk, tájékoztatást, iránymutatást és támogatást nyújtva az érintett intézményen belüli és azon kívüli életpálya-fejlesztéshez. Ezt a kutatók számára – a szerződéses helyzetüktől függetlenül – életpályájuk valamennyi szakaszában elérhetővé kell tenni.

3.   Folyamatos szakmai fejlődés

A kutatóknak életpályájuk valamennyi szakaszában – készségeik és kompetenciáik rendszeres naprakésszé tételével és bővítésével – proaktívan törekedniük kell a folyamatos fejlődésre, valamint munkáltatójuknak/finanszírozójuknak folyamatosan lehetőséget kell biztosítania számukra az ilyen módon történő folyamatos fejlődésre. Ez sokféle módon, többek között formális képzések, műhelytalálkozók, konferenciák és online tanulás, vagy az adott csapaton és az érintett hálózatokon belüli együttműködés révén is megvalósítható. Különös figyelmet kell fordítani a pályakezdő kutatók (R1) képzésére, akiknek a többsége a kutatói életpálya kezdetén PhD-hallgató.

A kutatói képzés és a folyamatos továbbképzés elérhetősége

A munkáltatóknak és a finanszírozóknak biztosítaniuk kell, hogy valamennyi kutató – életpályája bármely szakaszában, szerződéses helyzetétől függetlenül – lehetőséget kapjon a szakmai fejlődésre és foglalkoztathatósága javítására azáltal, hogy hozzáfér a szakértelme és kompetenciái folyamatos fejlesztéséhez szükséges intézkedésekhez. A munkáltatóknak és a finanszírozóknak lépéseket kell tenniük a célzott képzések kidolgozásának és biztosításának támogatása érdekében, hogy ösztönözzék az élethosszig tartó tanulási perspektívával rendelkező kutatóknak szóló átképzési és továbbképzési lehetőségeket, továbbá hogy előmozdítsák az ágazatközi és interdiszciplináris mobilitást. Az említett intézkedések esetében rendszeresen ellenőrizni kell azok hozzáférhetőségét, alkalmazását, valamint a szakmai hozzáértés, a szakképzettség és a foglalkoztathatóság javítása tekintetében való hatékonyságát.

A munkáltatóknak és a finanszírozóknak megfelelő jelentőséget kell tulajdonítaniuk annak, hogy elő kell mozdítani a kutatók vállalkozói kompetenciáit azzal a céllal, hogy a vállalkozói életpályát választók számára lehetővé tegyék, hogy tudás-előállítási képességeiket tudáshasznosítási jártassággal párosítsák, az innovatív elképzeléseket vállalkozásokká alakítsák, valamint előmozdítsák az innovációt és a fejlődést.

A munkáltatóknak és a finanszírozóknak – többek között az európai kutatói kompetenciakeretnek (ResearchComp), az innovatív doktori képzés alapelveinek, a kutatás integritására vonatkozó európai magatartási kódexnek, valamint a kutatók transzverzális készségeinek megerősítését szolgáló egyéb jövőbeli kezdeményezéseknek a kiaknázása révén – lépéseket kell tenniük annak biztosítására, hogy a doktori képzés az összes érintett ágazatban kompatibilis legyen az átjárható életpályákkal és a nyílt tudomány gyakorlatával.

A készségek validálása

A kutatók készségpalettája kiszélesítésének részeként a munkáltatóknak és a finanszírozóknak gondoskodniuk kell a formális és informális képzés megfelelő értékeléséről, beleértve a munkahelyi készségeket és képzést is, különösen a nemzetközi, ágazatközi és interdiszciplináris mobilitás összefüggésében. Az értékelést méltányos és átlátható módon, észszerű időn belül kell elvégezni.

Oktatás

Az oktatás a tudás rendszerezésének és terjesztésének egyik alapvető eszköze, valamint értékes lehetőséget jelent a kutatói életpályán belül. Az oktatás során ki kell aknázni és alkalmazni kell a tudományos ismereteket, és elő kell mozdítani a hallgatók körében a kutatás iránti érdeklődést. A kutatók oktatásban való részvételét teljes mértékben támogatni kell és el kell ismerni, és ez a részvétel az életpálya különböző szakaszaiban változhat. Különös figyelmet kell fordítani az életpályájuk kezdetén álló kutatókra, biztosítva, hogy megfelelő támogatásban részesüljenek, és hogy az oktatási feladatok például az előadás, a konzultáció, a témavezetés és a mentorálás) összeegyeztethetők legyenek kutatási tevékenységeikkel vagy kutatói képzésükkel.

A munkáltatóknak és a finanszírozóknak biztosítaniuk kell az oktatási feladatok megfelelő díjazását, és hogy azokat a kutatói életpálya korai szakaszától kezdve figyelembe vegyék az értékelési rendszerekben. Azt is biztosítani kell, hogy a személyzet rangidős tagjai által a pályakezdő – R1, R2 – kutatók képzésére és mentorálására fordított időt beszámítsák oktatási kötelezettségvállalásuk részeként. A kutatók szakmai alapképzése és szakmai továbbképzése részeként megfelelő képzést kell biztosítani az oktatási és tanácsadási tevékenységek vonatkozásában.

4.   Témavezetés és mentorálás

A személyek és a csapatok megfelelő irányítása döntő fontosságú a kutatói munkakörnyezetben, mivel a tudomány művelése természeténél fogva közös erőfeszítés. Létre kell hozni a szükséges képzéseket, eszközöket és értékelési mechanizmusokat annak biztosítása érdekében, hogy a rangidős és vezető kutatók személyzetüket és csapataikat tisztességes és megkülönböztetésmentes módon, nemi és más típusú sztereotípiáktól – így például valláson, szexuális irányultságon, fajon, etnikai hovatartozáson, társadalmi-gazdasági háttéren stb. alapuló elfogultságoktól – mentesen irányítsák, továbbá gyümölcsöző és együttműködő munkakapcsolatokat alakítsanak ki kollegáikkal. Mindez várhatóan hozzájárul az egészséges, tisztességes és kreatív környezethez, amelyben minden egyént tiszteletben tartanak, kellően motiválnak és elismernek, továbbá amely környezetben minden egyén jóllétéről gondoskodnak.

A munkáltatóknak és a finanszírozóknak gondoskodniuk kell arról, hogy pontosan azonosítani lehessen azt a személyt vagy a személyek azon csoportját, akihez/amelyhez a pályakezdő (R1) és elismert (R2) kutatók feladataik ellátásával kapcsolatban fordulhatnak, és erről a kutatókat megfelelően tájékoztatniuk kell.

Az ilyen megállapodásokban egyértelműen rögzíteni kell, hogy az ajánlott témavezető(k) megfelelő szintű tapasztalattal rendelkeznek a kutatások felügyelete terén, továbbá hogy rendelkeznek az ahhoz szükséges idővel és elkötelezettséggel, hogy a kutatógyakornok számára megfelelő támogatást nyújtsanak; az említett megállapodásoknak emellett elő kell irányozniuk az előrehaladás követéséhez és a felülvizsgálathoz szükséges folyamatokat, valamint a szükséges visszajelzési mechanizmusokat.

A Marie Skłodowska-Curie-cselekvéseknek a témavezetői feladatok ellátására vonatkozó iránymutatásai külön rendelkezéseket tartalmaznak a kutatók integrációjára, kutatástámogatására és életpálya-fejlesztésére, mentorálására és jóllétére, a kommunikációra és a konfliktusmegoldásra, valamint a témavezetők képzésére és szakmai fejlesztésére vonatkozóan. A Marie Skłodowska-Curie-cselekvéseknek a témavezetői feladatok ellátására vonatkozó iránymutatásai ajánlásokat fogalmaznak meg a Marie Skłodowska-Curie-cselekvésekből nyújtott támogatásban részesülő magánszemélyek és intézmények számára. Az iránymutatások előmozdítják a hatékony témavezetést, a mentorálást és a megfelelő pályaorientációt.

Kapcsolat a témavezetőkkel

A képzési szakaszban lévő kutatóknak strukturált és rendszeres kapcsolatot kell kialakítaniuk a témavezetőjükkel (témavezetőikkel) és a kari/tanszéki képviselővel (képviselőkkel), amely kapcsolatot teljeskörűen ki kell aknázniuk. A témavezetőknek emellett aktívan támogatniuk kell különösen a pályakezdő kutatókat azáltal, hogy visszajelzési találkozókat szerveznek a részvételükkel, valamint hogy előmozdítják a munkájuk szempontjából releváns képzési tevékenységeket.

Ez magában foglalja a munka során elért valamennyi eredmény és a kutatási felismerések rögzítését, jelentések és tanácskozások útján visszajelzések gyűjtését, ezeknek a visszajelzéseknek a felhasználását, valamint a megállapodás szerinti ütemtervekkel, mérföldkövekkel, részeredményekkel és/vagy kutatási eredményekkel összhangban történő munkavégzést.

Rangidős kutatók

A rangidős – R3 és R4 – kutatóknak különös figyelmet kell fordítaniuk az általuk – témavezetőként, mentorként, karrier-tanácsadóként, vezetőként, projektkoordinátorként, igazgatóként vagy tudományos munkatársként – ellátott sokrétű szerepre. Ezeket a feladatokat a legmagasabb szakmai előírásoknak megfelelően kell végezniük, és hozzá kell férniük a megfelelő képzéshez. Tekintettel a kutatók témavezetőjeként vagy mentoraként betöltött szerepükre, a rangidős kutatóknak a hatékony tudásátadás feltételeinek kialakítása és a kutatók életpályájának jövőbeni sikeres fejlesztése érdekében konstruktív és pozitív kapcsolatot kell kiépíteniük a pályakezdő (R1) és elismert (R2) kutatókkal. Az R1 és R2 kutatók életpálya-fejlesztésének a tapasztalatok és értékek megbízható és bizalmas környezetben való átadásával történő támogatása nagyon felelősségteljes feladatot jelent.

---

(1)  Kutatási integritás – Tanácsi következtetések (elfogadva 2015. december 1-jén) – 14853/15 tanácsi dokumentum.

(2)  A nyitott tudomány rendszerére való áttérés – A Tanács 2016. május 27-én elfogadott következtetései – 9526/16 tanácsi dokumentum.

(3)  Lásd: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia, COM(2020) 152 final.