A kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatások keretrendszere (K+F+I keretrendszer)

FŐBB PONTOK

A K+F+I keretrendszer minden technológiára, iparágra és ágazatra alkalmazandó. Ide tartoznak az állami támogatásról szóló uniós szabályok, amennyiben ezek a szabályok másképp nem rendelkeznek.

A keretrendszer megkülönbözteti a kutató-ismeretterjesztő szervezetek és a kutatási infrastruktúrák nem gazdasági jellegű és gazdasági tevékenységeit, melyek közül csak az utóbbi minősül állami támogatásnak.

A keretszabályban foglalt iránymutatás szerint a nem gazdasági jellegű tevékenységek állami finanszírozása nem tartozik az állami támogatásokról szóló uniós szabályok hatálya alá, amennyiben ezek a tevékenységek a következőket foglalják magukban:

• a több és képzettebb humánerőforrás érdekében történő oktatás;
• független kutatás és fejlesztés (K+F) folytatása az ismeretek bővítése és a jobb megértés érdekében, ideértve az együttműködési K+F-et, amennyiben a kutató-ismeretterjesztő szervezet vagy a kutatási infrastruktúra hatékony együttműködést folytat;
• a kutatási eredmények széles körben, megkülönböztetésmentes és nem kizárólagos alapon történő terjesztése;
• tudástranszferrel kapcsolatos tevékenységek.

A K+F+I keretrendszeren belül a Bizottság egy sor olyan K+F+I intézkedést határozott meg, amelyek állami támogatása bizonyos feltételek mellett a belső piaccal összeegyeztethető lehet. Ezek az intézkedések a következők:

• a K+F projektek számára nyújtott támogatás (ideértve a megvalósíthatósági tanulmányokhoz nyújtott támogatást is);
• kutatási infrastruktúrák létrehozásához vagy korszerűsítéséhez nyújtott támogatás;
• tesztelési és kísérleti infrastruktúrák létrehozásához vagy korszerűsítéséhez nyújtott támogatás;
• a kkv-k által végzett innovációs tevékenységekhez nyújtott támogatás;
• eljárási és szervezési innováció támogatása; és
• az innovációs klaszterek támogatása.

A K+F+I keretrendszerben meghatározott maximális támogatási intenzitások (melyeket a költségek százalékos arányában határoznak meg) és támogatható költségek biztosítják, hogy a támogatás az általa kezelt piaci hiányosságokhoz képest arányos legyen. Ezek a vállalkozás mérete és a tevékenység szerinti bontásban a K+F+I keretrendszer II. mellékletében és (95) preambulumbekezdésében kerülnek felsorolásra, és három kritériumon alapulnak:

• a támogatás piachoz való közelsége;
• a kedvezményezett mérete;
• a piaci hiányosság súlyossága.

Az átláthatósági szabályok előírják a tagállamok számára, hogy az alábbiakat tegyék közzé az Európai Bizottság Támogatásátláthatósági Moduljában vagy egy állami támogatási honlapon:

• az egyedi támogatás odaítéléséről szóló határozat szövege;
• az 100 000 EUR-t meghaladó összegek esetében a kedvezményezettel és a támogatással kapcsolatos információk.

A tagállamok kötelesek:

• utólagos értékelést végezni minden olyan támogatási program esetében, amelynek összege meghaladja a 150 millió EUR-t egy adott évben vagy összességében a 750 millió EUR-t;
• 10 éven keresztül részletes nyilvántartást vezetni minden támogatási intézkedésről.

Az összeegyeztethetőségi ellenőrzés megköveteli a Bizottságtól annak értékelését, hogy a K+F+I támogatás elősegíti-e bizonyos gazdasági tevékenységek fejlődését, és nem befolyásolja-e hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes módon.

A K+F+I keretrendszer alapján végzett összeegyeztethetőségi értékelés során a Bizottság következő szempontokat veszi figyelembe.

• Az első feltétel kapcsán (a K+F+I támogatásnak elő kell segítenie egy gazdasági tevékenység fejlődését) a Bizottság:
  • azonosítja a K+F+I támogatás által támogatott gazdasági tevékenységet;
  • értékeli a K+F+I támogatás ösztönző hatását, vagyis azt, hogy a támogatás ösztönöz-e olyan további K+F+I tevékenységet, amelyet máskülönben nem végeznének vagy korlátozott módon végeznének;
  • mérlegeli, hogy a támogatás ellentétes-e a vonatkozó uniós jog releváns szabályaival és elveivel.
• A második feltétel kapcsán (a K+F+I támogatás indokolatlanul nem érintheti a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes módon) a Bizottság az alábbiakat ellenőrizi:
  • az állami beavatkozás szükségessége – a K+F+I támogatás olyan lényeges fejlődést eredményez-e, amelyet a piac önmagában nem tud megvalósítani;
  • a K+F+I támogatás megfelelősége az egyéb szakpolitikai eszközökhöz és finanszírozási formákhoz képest;
  • a K+F+I arányossága – hogy a K+F+I támogatás a cél eléréséhez szükséges minimumra van-e korlátozva:
    • a támogatás csak a K+F+I keretrendszer I. mellékletében meghatározott támogatható költségeket támogathatja, és
    • a támogatás nem haladhatja meg a K+F+I keretrendszerben és annak II. mellékletében meghatározott maximális támogatási intenzitásokat;
  • a K+F+I támogatás átláthatósága;
  • megvalósul-e K+F+I támogatás által a versenyre és a kereskedelemre gyakorolt negatív hatások minimalizálása vagy kizárása. A Bizottság többek között az alábbiakat vizsgálja:
    • a K+F+I támogatás által a termékpiacokra gyakorolt hatások (ideértve a dinamikus ösztönzők torzításának, a piaci erő létrehozásának vagy fenntartásának, a nem hatékony piaci struktúrák fenntartásának stb. lehetőségét),
    • a támogatás által a kereskedelemre és a telephelyválasztásra gyakorolt hatás, és
    • bármilyen nyilvánvalóan kedvezőtlen hatás.

A Bizottság egyaránt figyelembe veszi a tervezett K+F+I támogatásnak a versenyre és a kereskedelemre gyakorolt negatív és pozitív hatásait.

A K+F+I támogatás negatív és pozitív hatásainak összevetése során a Bizottság figyelembe veszi azt, hogy a K+F+I támogatás mennyiben járul hozzá az alábbi szélesebb körű uniós szakpolitikákhoz:

• az új Európai Kutatási és Innovációs Térség,
• az európai zöld megállapodás,
• az európai digitális stratégia, és
• az új európai iparstratégia.