Iránymutatás az uniós versenyjognak az egyéni önfoglalkoztatók munkafeltételeire vonatkozó kollektív megállapodásokra történő alkalmazásáról

FŐBB PONTOK

Az Európa Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke nem engedélyezi a vállalkozások közötti olyan megállapodásokat, amelyek korlátozzák a versenyt, különösen akkor, ha közvetlen vagy közvetett módon rögzítik a beszerzési vagy eladási árakat, illetve bármely egyéb üzleti feltételt. Bár a munkáltató (vagy munkáltatók) és a munkavállalók között létrejött kollektív megállapodások nem tartoznak az uniós versenyjogi szabályok hatálya alá, az egyéni önfoglalkoztatók „vállalkozásnak” minősülnek, ezért amikor díjakról és egyéb üzleti feltételekről folytatnak kollektív tárgyalást, felmerülhet az uniós versenyjogi szabályok megsértésének kockázata.

Az iránymutatások pontosítják az alábbiakat:

• A munkavállalókhoz hasonló helyzetű egyéni önfoglalkoztatók által kötött kollektív megállapodások kívül esnek az uniós versenyjogi szabályok hatályán, amikor az egyéni önfoglalkoztatók:
  • kizárólag vagy túlnyomórészt egy vállalkozásnak nyújtják szolgáltatásaikat,
  • ugyanazon vállalkozás által foglalkoztatott munkavállalókéval azonos vagy azokéhoz hasonló munkát végeznek, vagy
  • digitális munkaplatformon – például az egyének által végzett munkát megszervező weboldalon vagy alkalmazáson – keresztül nyújtják szolgáltatásaikat;
• az Európai Bizottság szintén nem érvényesíti az uniós versenyjogi szabályokat az egyéni önfoglalkoztatók által kötött kollektív megállapodásokkal szemben, amikor az egyéni önfoglalkoztatóknak gyenge a tárgyalási pozíciójuk, például amikor gazdaságilag erősebb vállalatokkal folytatott tárgyalás során egyensúlyhiány áll fenn a tárgyalási pozíciók között, vagy amikor nemzeti vagy uniós jogszabályok alapján folytatnak kollektív tárgyalást.

Az iránymutatás hatálya alá tartozó megállapodások típusai

Az iránymutatás a kollektív tárgyalások valamennyi formájára alkalmazandó, a szociális partnereken vagy más egyesülésen keresztül folytatott tárgyalásoktól kezdve egészen az egyéni önfoglalkoztatók egy csoportja vagy képviselőik által az őket foglalkoztató vállalkozással folytatott közvetlen tárgyalásokig. E tárgyalások olyan kérdéseket érinthetnek, mint:

• díjazás, prémiumok és jutalmak;
• munkaidő és munkaidő-beosztás;
• szabadság;
• a munkavégzés fizikai helyszínei;
• egészség és biztonság;
• biztosítás és társadalombiztosítás; valamint
• azok a feltételek, amelyek mellett az egyéni önfoglalkoztatók jogosultak beszüntetni a szolgáltatásnyújtást vagy amelyek mellett a vállalkozás jogosult beszüntetni szolgáltatásaik igénybevételét.

Az iránymutatás nem terjed ki azokra a megállapodásokra, amelyek a fogyasztók számára kínált szolgáltatások árát határozzák meg, vagy amelyek korlátozzák a vállalkozások azon szabadságát, hogy az igényeiknek megfelelő munkaerőpiaci szolgáltatókkal kössenek szerződést.

Az iránymutatás hatálya alá tartozó személyek

Az iránymutatás az egyéni önfoglalkoztatókra, vagyis azokra az önfoglalkoztató személyekre vonatkozik, akik elsősorban saját személyes munkájukra támaszkodva nyújtanak szolgáltatásokat. Az egyéni önfoglalkoztatók személyes munkaként biztosított szolgáltatásuk nyújtásához felhasználhatnak bizonyos árukat vagy eszközöket, például a takarító takarítóeszközöket használ, a zenész pedig hangszeren játszik.

Ezzel szemben az iránymutatás nem alkalmazandó azokra a személyekre, akiknek foglalkoztatása pusztán áruk vagy eszközök hasznosításából, illetve áruk vagy szolgáltatások viszonteladásából áll, például szállást adnak bérbe vagy gépjárműalkatrészek viszonteladójaként járnak el.

Ellenőrzés

A Bizottság az Európai Versenyhatóságok Hálózatán és az európai szociális partnerekkel folytatott konzultációkon keresztül nyomon követi az iránymutatás nemzeti szinten történő végrehajtását. A Bizottság 2030-ig megvizsgálja, hogy szükség van-e az iránymutatás felülvizsgálatára.