52012DC0203

TARTALOMJEGYZÉK

1........... Bevezetés – a jelentés háttere.......................................................................................... 3

2........... Az irányelv alkalmazása.................................................................................................. 4

2.1........ Származási ország, szabad forgalmazás és a véleménynyilvánítás szabadsága.................... 4

2.2........ Közpolitikai célok: a kiskorúak védelme és a gyűlöletre uszítás tilalma.............................. 5

2.3........ Audiovizuális médiaszolgáltatások mindenkinek: a hozzáférhetőség kérdése...................... 5

2.4........ Szólásszabadság: a tájékoztatáshoz való jog.................................................................... 5

2.5........ Kulturális sokszínűség: az európai és független alkotások népszerűsítése........................... 6

2.6........ Kereskedelmi közlemények............................................................................................ 6

2.7........ Önszabályozási kezdeményezések................................................................................... 8

3........... A legújabb technológiai fejlesztések és az audiovizuális médiaszolgáltatások egyre növekvő európai piaca         9

4........... Következtetések........................................................................................................... 11

1.           Bevezetés – a jelentés háttere

Az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv (a továbbiakban: az irányelv) 33. cikke értelmében a Bizottságnak rendszeresen jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az irányelv alkalmazásáról. Az erről szóló első jelentés a 2009–2010 közötti időszakra vonatkozik[1].

A jelentés első része utólagos áttekintést ad az irányelv végrehajtásáról, amelynek keretében megvizsgálja a reklámra vonatkozó minőségi szabályok hatékonyságával kapcsolatban felmerülő kérdéseket egy olyan ágazat esetében, ahol a kínálat és az egyéni igények folyamatosan változnak. Az értékelés alapján feltárt hiányosságok nem feltétlenül utalnak az irányelv beavatkozási logikájának gyengeségére, de mindenképpen jelzik, hogy hatékonyabb eszközökre van szükség. A jelentés tehát egy olyan építőelemnek tekinthető, amelyre alapozva közelebb lehet kerülni a megfogalmazott célokhoz.

A második rész előrevetíti a jelentős technológiai változások szabályozási keretre gyakorolt hatását, hiszen a hagyományos műsorszolgáltatás és az internet rohamos gyorsasággal közelítenek egymáshoz.

Az irányelv célja, hogy mint belső piaci eszköz, az alapvető közpolitikai célkitűzések védelme mellett és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkében foglalt, a véleménynyilvánításhoz és tájékozódáshoz való jognak megfelelően biztosítsa az audiovizuális médiaszolgáltatások szabad forgalmazását.

Az irányelv a versenyegyenlőséghez szükséges minimumkövetelmények meghatározásával teszi lehetővé az audiovizuális médiaszolgáltatások szabad forgalmazását szerte Európában. Az irányelv bizonyos esetekben harmonizálja a különböző megoldásokat (pl. a reklámbejátszásokra vonatkozóan), míg más vonatkozásokban nem érinti a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy nemzeti sajátosságaiktól és hagyományaiktól függően egyedi követelményeket határozzanak meg (pl. a kiskorúakra nézve ártalmas tartalom tekintetében).

Az audiovizuális médiaszolgáltatásokra vonatkozó európai szabályozási keret eddig összességében megfelelően szolgálta az állampolgárok és a vállalkozások érdekeit.

Az üzleti szféra szereplői tekintetében elmondható, hogy az irányelv megadja azt a stabil jogi keretet, amelyre a médiaszolgáltatóknak üzleti döntéseik meghozatalához szükségük van. Kidolgozása óta a szabályozási keretnek köszönhetően a kezdetben néhány szolgáltatót számláló piac mára 7 500 műsorszolgáltatót magába foglaló óriássá nőtte ki magát. Lehetővé tette továbbá a lekérhető videószolgáltatások kifejlesztését és elterjesztését is. Az illetékes szabályozó hatóságok becslései szerint 2012 januárjára a lekérhető szolgáltatások száma legalább 650 volt az EU-ban.

A 2012 februárjában[2] az EU-ban elérhető online lekérhető videószolgáltatások[3] száma 251-re tehető (nem számítva az utólagosan megtekinthető televízió-műsorokat, a hírközlési szolgáltatásokat, a felnőtteknek szóló műsorokat, a filmelőzeteseket, a televíziós vásárlási műsorokat és olyan védjeggyel megjelölt szolgáltatásokat, mint a YouTube, a Dailymotion és az iTunes).

A lakosság szempontjából megközelítve a kérdést, a csatornákhoz való hozzáférés javult, és a választható audiovizuális szolgáltatások száma jelentősen megnőtt. 2009 folyamán majdnem minden tagállamban nőtt a televízió előtt eltöltött idő: Ausztriában például egy fő átlagosan 145 percet tölt televíziózással, míg Magyarországon ez az érték 265 perc volt.

Az irányelv legutóbbi felülvizsgálatát (2005–2007) az audiovizuális médiaszolgáltatások általános konvergenciája és a szabályozásnak a lekérhető szolgáltatásokra való kiterjesztése indokolta. A kihívást jelentő feladat jelenleg a piaci fejlemények és az új üzleti modellek nyomon követése annak érdekében, hogy a szabályozási keret továbbra is megfelelő feltételeket biztosítson a növekedéshez és a közpolitikai célok eléréséhez.

Egyrészt az Európai Tanács felhívására válaszul, miszerint 2015-re ki kell dolgozni a valóban egységes európai digitális piac ütemtervét, másrészt a növekedést és a foglalkoztatást célzó Európa 2020 uniós stratégia és az annak kiemelt kezdeményezését képező európai digitális menetrend részeként, az Európai Bizottság vitát fog indítani a konvergencia kihívásairól és lehetőségeiről.

2.           Az irányelv alkalmazása

Az irányelv egy olyan belső piaci eszköz, amely egyszerre tartja szem előtt az audiovizuális szolgáltatások nyújtásához való jogot, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához való jogot, valamint fontos közérdekű célok védelmét.

2011 végéig összesen 23 tagállamtól érkezett az irányelv átültetéséről szóló jelentés; közülük húszan számoltak be annak teljes körű végrehajtásáról. Három további tagállam esetében a jogszabályok kiegészítő módosítására van szükség annak érdekében, hogy azok megfeleljenek az irányelvnek. Két tagállam esetében a jelzett intézkedések vizsgálata jelenleg is folyamatban van. Az átültetési intézkedésekről szóló tájékoztatás elmulasztása miatt indított hét jogsértési eljárás ügyében 2011 végéig még nem született döntés.

2011 folyamán a Bizottság több kérdés vonatkozásában összesen 24 tagállamhoz intézett levelet azzal a kéréssel, hogy adjanak felvilágosítást az irányelv végrehajtásával kapcsolatban. Az írásbeli megkeresést az érintett tagállamokkal folytatott megbeszélések követték.

2.1.        Származási ország, szabad forgalmazás és a véleménynyilvánítás szabadsága (2., 3., és 4. cikk)

A származási ország elvén keresztül az irányelv 2. cikke rendelkezik a belső piaci szabályok, valamint a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához való jog együttes gyakorlati alkalmazásáról. Azok a szolgáltatások, amelyek megfelelnek a szolgáltató letelepedési helye szerint tagállam törvényeinek, szabadon forgalmazhatók Európában, anélkül, hogy a fogadó állam másodlagos ellenőrzésének alá kellene vetni őket.

A szolgáltatások forgalmazásának szabadsága azonban nem korlátlan. Az irányelv védzáradékokon keresztül engedélyezi a fogadó tagállam számára, hogy fellépjen a legjelentősebb társadalmi érdekek, mint például a kiskorúak védelme és gyűlöletkeltés tilalma érdekében. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a más országból származó televíziós műsorszolgáltatás nyilvánvalóan, komolyan és súlyosan sérti az irányelv kiskorúak védelmére és a gyűlöletre uszítás tilalmára vonatkozó szabályait, a tagállamoknak lehetősége van védintézkedéseket hozni. Az irányelv a lekérhető szolgáltatások vonatkozásában is tartalmaz hasonló rendelkezéseket.

A tömegtájékoztatás szabadsága és sokszínűsége a demokratikus társadalmak olyan alapvető vívmánya, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartája is kifejezetten elismer mint a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához való jog egyik összetevője. Amennyiben tehát sor kerül az irányelv 4. cikke (1) bekezdésének érvényesítésére, miszerint a tagállamok előírhatják, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók szigorúbb szabályoknak feleljenek meg, a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a szóban forgó alapelveket. Ennek be nem tartása képezte a Bizottság és a magyar hatóságok között a kiegyensúlyozott tájékoztatásra vonatkozó kötelezettség és a sértő tartalomra vonatkozó szabályok kapcsán az új médiatörvényről folytatott tárgyalások alapját is. A Bizottság és a magyar hatóságok között megállapodás született néhány olyan egyéb rendelkezés módosításról is, amelyek az irányelv és/vagy a szolgáltatások szabad áramlására és a letelepedés szabadságára vonatkozó szabályok megsértésének minősülhetnek[4].

2.2.        Közpolitikai célok: a kiskorúak védelme és a gyűlöletre uszítás tilalma (6., 12. és 27. cikk)

Az irányelv egyik kulcsfontosságú közpolitikai célja a faji, nemi, vallási vagy nemzeti alapú gyűlöletre uszítás tilalma. A jelentési időszak alatt ez a rendelkezés a francia joghatóság alá tartozó Al Aqsa műholdas csatorna által több alkalommal sugárzott műsorok kapcsán került alkalmazásra, mivel a megjelenített műsor antiszemita, gyűlöletkeltő elemeket tartalmazott.

A Bizottság beavatkozását követően a francia szabályozó hatóság arra utasította az Eutelsat műholdas szolgáltatót, hogy szüntesse be az Al Aqsa televíziós csatorna továbbadását, a csatorna pedig végül leállította az ilyen jellegű programok sugárzását Európában.

2.3.        Audiovizuális médiaszolgáltatások mindenkinek: a hozzáférhetőség kérdése (7. cikk)

Az audiovizuális médiaszolgáltatások valamennyi uniós polgár számára történő elérhetővé tétele szintén fontos közpolitikai cél, ezért az irányelv előírja, hogy a szolgáltatásokat fokozatosan hozzáférhetővé kell tenni a látási vagy hallási fogyatékkal élők számára. Vonatkozó szabályok valamennyi tagállamban bevezetésre kerültek, a szóban forgó szabályok végrehajtása azonban jól tükrözi a piaci feltételek különbözőségét. Miközben néhány tagállam részletes jogszabályok vagy szakmai önszabályozás révén kezeli a kérdést, más tagállamok esetében mindössze túlzottan általános rendelkezések léteznek, vagy a hozzáférhetőségi kötelezettség kizárólag a közszolgálati műsorszolgáltatókra korlátozódik.

2.4.        Szólásszabadság: a tájékoztatáshoz való jog ( 14. és 15. cikk)

A lakosság tájékoztatáshoz való jogának érvényesítése érdekében a tagállamoknak listát kell összeállítaniuk azokról a jelentősebb eseményekről, amelyek az adott ország társadalma számára kiemelkedő jelentőséggel bírnak. Az események listáját és a vonatkozó intézkedéseket a Bizottságnak jóvá kell hagynia.

A FIFA és az UEFA panaszt nyújtott be a Törvényszékhez a belga és az egyesült királyságbeli jelentős események listájáról szóló bizottsági határozat ellen, amely alapján a FIFA labdarúgó-világbajnokság és az UEFA labdarúgó-Európa-bajnokság teljes döntő szakaszát felvették a jelentős események listájára.

A Törvényszék elismerte, hogy a közérdeken alapuló kényszerítő okok korlátozhatják az alapvető szabadságokat, ami jelen esetben a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához való jog egyik eleme, nevezetesen a nyilvánosság információkhoz való hozzáférési joga[5].

A Törvényszék alaposan megvizsgálta az elé tárt információkat, majd elismerte a FIFA labdarúgó-világbajnokság és az UEFA labdarúgó-Európa-bajnokság teljes döntő szakaszának a belga és az egyesült királyságbeli jelentős események listájára történő felvételéről szóló bizottsági határozat helytállóságát.

2.5.        Kulturális sokszínűség: az európai és független alkotások népszerűsítése (13., 16., és 17. cikk)

A kulturális sokszínűség előmozdítása érdekében a műsorszolgáltatók kötelesek adásidejük többségi hányadát fenntartani az európai alkotások számára. Adásidejük vagy műsorkészítési költségvetésük legalább 10 %-át továbbá olyan európai alkotásokra kell szánniuk, amelyeket a műsorszolgáltatóktól független producerek állítanak elő. Az irányelv a lekérhető videószolgáltatások vonatkozásában is tartalmaz ehhez hasonló rendelkezést. A Bizottság rendszeres időközönként jelentést tesz e kötelezettségek végrehajtásáról.

A legutóbbi jelentés[6] szerint az európai alkotásokra szánt átlagos adásidő nőtt az Unió egész területén: a 2007-es 62,6 %-ról 2008-ra 63,2 %-ra emelkedett. 2005 és 2008 között összességében kielégítő szinten stabilizálódott. A független alkotások átlagos részaránya az összes európai csatornán belül 2007-ről (35,3 %) 2008-ra (34,9 %) valamelyest csökkent. A független alkotásokra középtávon (2005–2008) jellemző általános tendencia szintén enyhe csökkenést mutat, ennek ellenére az elért eredmények a 17. cikk megfelelő végrehajtásáról tanúskodnak.

Néhány tagállam az irányelvnél szigorúbb vagy azt kiegészítő jogszabályokat vezetett be, amelyek értelmében biztosítani kell az adott ország valamely hivatalos nyelvén sugárzott európai és független alkotások és produkciók magasabb arányát[7]. A spanyol jogszabályok például előírják a műsorszolgáltatóknak, hogy működési bevételük meghatározott százalékát a filmszínházban történő bemutatásra szánt európai filmalkotásokra és a televízió céljára készült filmek előzetes finanszírozására fordítsák. Ezen finanszírozási forrás 60 %-a kifejezetten a Spanyolország valamely hivatalos nyelvén készített produkciók számára van fenntartva. E kötelezettség kérdésében az Európai Bíróságnak kellett döntést hoznia[8]. A Bíróság döntése alapján a tagállamoknak megvan a lehetősége arra, hogy kulturális politikájuk részeként olyan intézkedéseket fogadjanak el, amelyek hivatalos nyelvüket vagy nyelveiket védik és azokat népszerűsítik.

2.6.        Kereskedelmi közlemények (10., 11., 19. és 25. cikk)

A műsorszámba iktatott reklám és televíziós vásárlás nem haladhatja meg az óránkénti 12 percet. E szabály alkalmazása a televíziós reklámbejátszás fogalmát érintő vitákat indított. Spanyolország reklámozási gyakorlatának ellenőrzése rávilágított a kizárólag promóciós célú kereskedelmi megjelenítések használatára: az „anuncios publicitarios de patrocinio” (szponzorált hirdetési műsorok), „microespacios” (rövid bejátszások), „merchandising spots” (kereskedelmi célú hirdetések), „telepromotion spots” (televíziós promóciós műsorok) és „morphing spots” (morfolásos technikával készült bejátszások) a spanyol hatóságok állítása szerint nem tekinthetők hirdetési műsornak, ezért ezekre nem vonatkozik a 12 perces szabály.

A Bizottság álláspontjával összhangban a Bíróság úgy találta, hogy a műsorok között, illetve a szünetekben közvetített reklám bármely formája hirdetési műsornak minősül, kivéve ha a szóban forgó reklám az irányelvben kifejezetten szabályozott valamely más típusú reklámnak minősül vagy a bemutatásának módja miatt hosszabb időtartamot igényel a hirdetési műsoroknál, feltéve, hogy az említett hirdetési műsorokra előírt korlátozások alkalmazása, elfogadható indok nélkül hátrányos helyzetbe hozná a reklám kérdéses típusát[9]. A Bíróság tehát az irányelv 23. cikkének megfelelően (a nézők túlzott mértékű reklámozással szembeni védelme érdekében) tágan és egységesen értelmezi a „hirdetési műsor” fogalmát.

A jelentési időszak alatt a Bizottság nyolc tagállamban ellenőrizte a reklámozási gyakorlatot. Néhány tagállamban rendszeresen sérül a hirdetési műsorokat óránként 12 percre korlátozó szabály. Megállapításaira alapozva a Bizottság valamennyi érintett tagállamot hivatalos levélben figyelmeztette, és az ügyben jelenleg is folynak a megbeszélések. A Bizottság folytatni kívánja a 12 percre vonatkozó szabály tagállamok általi betartásának ellenőrzését, és szükség esetén jogsértési eljárásokat fog kezdeményezni[10].

A reklámozás gyakorlatának ellenőrzése során fény derült a kereskedelmi közlemények területének több tisztázandó kérdésére, amelyek a támogatáshoz, az önreklámozáshoz és a termékmegjelenítéshez köthetők. Mindez arra utal, hogy pontosítani kell a kereskedelmi közlemények különböző formáira vonatkozó szabályokat.

A jelentési időszak folyamán első ízben került sor a reklámozással kapcsolatos minőségi előírások alkalmazásának külön vizsgálatára. A szóban forgó előírások az alkoholtartalmú termékek televíziós hirdetésére, a nemi alapon történő megkülönböztetés kérdésére és a kiskorúakat célzó reklámbejátszásokra vonatkoznak. A vizsgálat legmegfelelőbb módszerének a bejátszások tartalmi elemzése bizonyult[11].

A vizsgálat ideje alatt sugárzott összes bejátszás számának alapján az alkoholreklámok az audiovizuális médiaszolgáltatás teljes reklámozási tevékenységének 0,8–3 %-át tették ki a vizsgált tagállamokban. Az irányelv vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását illetően elmondható, hogy mindössze elvétve lehetett megállapítani azok egyértelmű megsértését. A reklámbejátszások jelentős része (több mint 50 %-a) tartalmaz azonban olyan elemeket, amelyeknél felmerül az irányelv által tiltott jellemzők némelyike, de a részletes követelményeket figyelembe véve nem áll fenn az irányelv egyértelmű megsértésének esete.

Az irányelv alkoholtartalmú termékek reklámozására vonatkozó követelményeinek végrehajtása során 22 tagállam vezetett be valamelyest szigorúbb szabályokat[12] a csatornák, a reklámozott termékek vagy az idősávok tekintetében.

Az irányelv szabályozza a gyermekeket célzó reklámokat is. Az audiovizuális kereskedelmi kommunikáció nem lehet káros hatással a kiskorúak testi vagy szellemi fejlődésére. Ennek megfelelően: közvetlenül nem buzdíthat kiskorúakat termék vagy szolgáltatás megvásárlására vagy bérbevételére tapasztalatlanságuk vagy hiszékenységük kihasználásával; közvetlenül nem ösztönözhet kiskorúakat arra, hogy rávegyék szüleiket vagy más személyeket a hirdetett áruk vagy szolgáltatások megvásárlására; nem élhet vissza azzal a különleges bizalommal, amellyel a kiskorúak szüleik, tanáraik vagy más személyek felé fordulnak; és indokolatlanul nem ábrázolhat kiskorút veszélyes helyzetekben.

A 100 leggyakrabban sugárzott reklámbejátszás tartalmi elemzése rámutatott, hogy csak elvétve került sor az irányelv kiskorúak védelmét célzó rendelkezéseinek megsértésére. A vonatkozó rendelkezések részletes szövegezésének köszönhetően mindössze néhány esetben lehetett megállapítani az irányelv alkoholtartalmú termékek hirdetésére vonatkozó előírásainak megsértését. Úgy tűnik azonban, hogy a televíziós reklámozás során egyre gyakrabban használnak a kiskorúakhoz igazodó reklámtechnikákat.

Öt tagállam tiltja a gyermekműsorokat kísérő vagy azokba foglalt reklámozást. Négy tagállam írja elő a gyermekműsorok alatt történő reklámozás részleges tilalmát, más jellegű korlátozását, vagy meghatározott idősávokra, vagy egyes reklámozott termékekre vonatkozóan. Hét tagállam tiltja a támogatói logó megjelenítését a gyermekműsorok közben[13].

A fentiek alapján helyénvalónak tűnik 2013-ben módosítani a „határok nélküli televíziózásról” szóló irányelv reklámra vonatkozó rendelkezéseinek bizonyos vonatkozásairól szóló bizottsági értelmező közleményt[14]. A felülvizsgálat során figyelembe veszik majd a táplálkozás, testmozgás és egészség európai uniós platformja kapcsán leszűrhető tapasztalatokat, továbbá a viselkedésalapú hirdetés területén eddig elért eredményeket is. Az ellenőrző tevékenységek költséghatékonyságát szem előtt tartva további vizsgálatokra van szükség a kereskedelmi közlemények hatásának értékeléséhez, különösen ami az alkoholtartalmú italokról szóló reklámok kiskorúakra gyakorolt hatásait illeti (mind az annak való kitettség, mind a fogyasztói magatartás vonatkozásában). Meg kell vizsgálni azt is, hogy mennyire hatékonyak az irányelvben rögzített korlátozások a megfelelő védelem biztosítása szempontjából. A Bizottság 2013-ban kezdi meg az erre irányuló kutatást.

A kereskedelmi közlemények területének fontos – az irányelv által érintett – kérdése a nemen, faji vagy etnikai származáson, nemzetiségen, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés. Az irányelv alapján tilos az ilyen jellegű megkülönböztetés. A megkülönböztetés másik formája a társadalom egy meghatározott csoportjának módszeres hozzárendelése bizonyos szerepekhez vagy magatartási formákhoz. Nyolc tagállam 100 leggyakrabban vetített reklámbejátszását vizsgálták meg a nemi megkülönböztetés és nemi sztereotípiák szerint. A bejátszások 21–36 %-ánál lehetett a nemi szerepek sztereotip ábrázolását megállapítani. Néhány tagállamban a többihez képest gyakoribb, hogy egyes beosztásokat, foglalkozásokat és termékeket módszeresen az egyik nemmel azonosítanak. A vizsgált országok egyike sem mentes az ilyen sztereotip ábrázolásoktól.

A tagállamokban és az érdekelt felekben felmerült a kérdés, hogy vajon a szerencsejátékokra vonatkozó reklámok határokon átnyúló vetítése az irányelv által koordinált területek közé tartozik-e. Az 1. cikk (1) bekezdése h) pontjának fogalommeghatározása szerint az audiovizuális kereskedelmi közlemények „olyan hangos vagy néma képek, amelyek célja gazdasági tevékenységet folytató természetes vagy jogi személy árujának, szolgáltatásának vagy arculatának közvetlen vagy közvetett népszerűsítése”. Az irányelv azonban nem tartalmaz a szerencsejátékkal összefüggő szolgáltatások esetében alkalmazandó külön rendelkezést.

2.7.        Önszabályozási kezdeményezések (4. cikk (7) bekezdés)

Az irányelv további fontos tartalmi eleme, hogy ön- és társszabályozási kezdeményezéseken keresztül lehetőséget biztosít a szabályozás alternatív módjainak alkalmazására is, különösen a reklámozás területén. E rendszereket úgy kell kialakítani, hogy azokat az érintett tagállamok érdekelt felei széles körben elfogadják, és hogy biztosítsák a szabályok tényleges betartását. Két kivételtől eltekintve minden tagállamról elmondható, hogy rendelkeznek különböző ön- vagy társszabályozási rendszerekkel, illetve hogy beépítettek erre ösztönző rendelkezéseket a média-jogszabályokba[15].

A táplálkozással, testmozgással és egészséggel foglalkozó uniós platformon keresztül uniós szintű ösztönzést is kapott az élelmiszerek gyermekek számára történő reklámozásának és promóciójának önszabályozási gyakorlata. A platform keretében több mint 300 érdekelt fél tett kötelezettségvállalást[16]. Az Európai Alkohol- és Egészségügyi Fórum tagjai által tett több mint 200 kötelezettségvállalás 25 %-a szintén az alkoholtartalmú italokra vonatkozó felelősségteljes kereskedelmi közleményekre irányul. Az alkoholtartalmú italok promóciós és reklámtevékenységének önszabályozása tehát jelentős mértékben javult mind az érintett médiaszolgáltatások, mind az érintett tagállamok tekintetében. További lépéseket kell tenni annak megállapítására, hogy ezek a kezdeményezések segítenek-e elérni a kívánt védelmi szintet, valamint hogy szükség van-e egységes meghatározások bevezetésére a kezdeményezések hatékonyságának megerősítése érdekében. A táplálkozással, testmozgással és egészséggel foglalkozó uniós platformról készített értékelés[17] arra a következtetésre jutott, hogy komoly előrelépés tapasztalható az érdekelt felek által a promóciós és reklámtevékenység területén tett kötelezettségvállalások terén, de tovább lehetne növelni azok hatását. E platformok vonatkozásában a Bizottság támogatni kívánja a promóciós és reklámtevékenység során alkalmazandó, korra és közönségre vonatkozó szigorúbb küszöbértékek meghatározását, valamint egységesebb táplálkozási referenciaértékek kialakítását a vállalatokon belül. A tagállamoknak kulcsfontosságú szerepe van az iparág által vezérelt önszabályozó mechanizmusok kereteinek kialakításában, különös tekintettel a magatartási kódexek hatékony és megfelelő forrásokkal ellátott működtetésére, valamint a panaszok kezelésére.

Az édes, zsíros vagy sós ételekre vagy italokra vonatkozó, gyermekműsorokat kísérő vagy azokba foglalt audiovizuális kereskedelmi közlemények sajátos területén a tagállamoknak arra kell ösztönözniük az audiovizuális médiaszolgáltatókat, hogy dolgozzanak ki magatartási kódexeket a nem megfelelő audiovizuális kereskedelmi közleményekre vonatkozóan.

3.           A legújabb technológiai fejlesztések és az audiovizuális médiaszolgáltatások egyre növekvő európai piaca

A csatlakoztatott vagy hibrid – azaz internetet vagy Web 2.0 alkalmazásokat a modern televíziókészülékekbe integráló – televíziózás térhódítása az internet és a televízió konvergenciájának új állomása. Miközben néhány szolgáltató valódi internet-kapcsolat nélküli, korlátozott számú alkalmazást tesz elérhetővé, mások az interneten található audiovizuális tartalmakhoz való nyílt hozzáférést kínálnak a felhasználóknak.

Néhány jelentősebb amerikai üzemeltető hamarosan az uniós piacon is megjelenik szolgáltatásaival, és ezen új platformok térhódítása minden bizonnyal növelni fogja az európai alkotások készítésére, finanszírozására és értékesítésére nehezedő versenykényszert.

Németországban és Olaszországban már jelenleg is üzemelnek csatlakoztatott televíziós szolgáltatások, amelyek hamarosan bevezetésre kerülnek Franciaországban és az Egyesült Királyságban is. Napjainkban továbbra is viszonylag korlátozott a csatlakoztatott televíziók használata. Annak ellenére, hogy az értékesített televíziókészülékek nagy része csatlakoztatható az internetre, mindössze 20–30 %-uk esetében élnek valóban a készülék adta lehetőségekkel. Miután egyre többen rendelkeznek nagy sebességű internet-hozzáféréssel, nő a csatlakoztatott eszközök száma és bővül a hozzáférhető tartalom, az elkövetkezendő néhány évben a csatlakoztatott televíziók várhatóan viszonylag gyorsan elterjednek a háztartásokban.

A hagyományos televíziós műsorszolgáltatáson felül olyan csatlakoztatott eszközöknek köszönhetően, mint például a táblagépek, az okostelefonok és a játékkonzolok, a felhasználók a szolgáltatók saját hibrid sugárzású szélessávú platformjain szintén hozzáférnek a letölthető videószolgáltatásokhoz, mégpedig úgy nevezetett appokon és lekérhető videószolgáltatásokon keresztül. A becslések szerint 2011 végén a ténylegesen csatlakoztatott otthoni eszközök – beleértve a csatlakoztatott televíziókészülékeket, a játékkonzolokat, az önálló beltéri egységeket, a Blu-ray lejátszókat és az előfizetéses beltéri egységeket – száma Európában összesen 47 millió volt[18].

A csatlakoztatott televíziók felé történő átmenet adta lehetőségek és az azzal járó kihívások több szempontból is meghatározók. Hatással vannak például az egyenlő versenyfeltételek megteremtésére, a szabványosítási kérdésekre, a szolgáltatás alapját képező platformok hozzáférhetőségére, az átállás költségeire és a meglévő technológiákhoz való ragaszkodásra, a reklámozásra és a reklámok tartalmának ellenőrzésére, az európai alkotások népszerűsítését célzó intézkedések hatékonyságára, a szellemi tulajdon védelmét érintő kérdésekre[19], a kiskorúak védelmére, az adatvédelemre és a lakosság veszélyeztetett csoportjának médiaműveltségi szintjére.

Ez a technológiai fejlődés a műsorszolgáltatás és az audiovizuális tartalom közvetlen megjelenítése közötti határ elmosódásához vezethet. Az irányelv által meghatározott szabályozási keretnek a folyamatosan változó televíziózási és lejátszási szokások próbáját kell kiállnia. Fenn kell tartani a védelem egységes szintjét a különböző audiovizuális médiakörnyezetekben, miközben figyelembe kell venni azok sajátosságait is. A közelmúltban készült tanulmányok szerint a fogyasztókat jelentős hátrány érheti a digitális audiovizuális médiaszolgáltatások igénybevétele során, elsősorban a tartalomhoz történő hozzáférés, érthetetlen vagy hiányzó információk, valamint az alacsony színvonalú tartalom miatt[20]. A nézők is magas elvárásokat támasztanak a televíziós műsorszolgáltatás és a kapcsolódó szolgáltatások (letölthető videószolgáltatások és az utólagosan megtekinthető televízió-műsorok) tartalmi szabályozását illetően[21]. Az irányelv a lekérhető szolgáltatások több területén is azonosan magas szintű védelmet biztosít, például a szolgáltató azonosítása, a gyűlöletre uszítás teljes tilalma és az audiovizuális kereskedelmi közlemények minőségi előírásai révén.

A jövő fontos lépéseinek egyike a médiaműveltség szintjének javítása. Médiaműveltségen a korszerű információs-kommunikációs eszközökhöz való hozzáférésnek, az ezen eszközök által közvetített tartalmak és különféle szempontjaik megértésének és kritikus értékelésének, valamint a különböző közlésformák megteremtésének képességét értjük. A jelentési időszak alatt a Bizottság számára készített vizsgálat[22] arra a megállapításra jutott, hogy az uniós polgárok 28 %-a képes alacsony, 41 %-a közepes és 31 %-a fejlett szinten megérteni az audiovizuális kereskedelmi közleményeket és kritikus véleményt alkotni róluk.

Úgy tűnik, hogy az emberek döntő többsége (75–80 %-a) viszonylag kritikus szemmel közelít az audiovizuális médiaszolgáltatásokhoz, és tisztában van a vonatkozó szabályozás meglétével. Ennek ellenére a lakosság néhány csoportja (az internettel nem rendelkezők, a fiatalok, az alacsony jövedelműek) esetében a médiaműveltség szintje sokkal alacsonyabb, és közülük csak kevesen hallottak a meglévő szabályozásról. Ami a fiatalabb korcsoportokat és a reklámozásról alkotott képüket illeti, a tanulmány rámutatott, hogy az életkor, bár szerepet játszik a reklámok felismerésében, nem tekinthető az egyetlen tényezőnek. A reklámozással kapcsolatos ismeretek terjesztése segíti ugyan a fiatalokat az értékesítési szándék felismerésében, de a kifinomultabb reklámtechnikák beazonosítása a gyermekek számára túlzottan összetett és általában megoldhatatlan feladat.

A fentiekre való tekintettel szorosan figyelemmel kell követni a technológiai fejlődést. Előzetes megbeszélésekre már sor került az audiovizuális médiaszolgáltatások területén tevékenykedő uniós szabályozó hatóságok munkacsoportjával és a kapcsolattartó bizottsággal. Újabb egyeztetések az érdekelt felekkel szintén közelebb vihetnek azon európai szintű szakpolitikai válaszlépések kidolgozásához, amelyek célja a polgárok és az európai audiovizuális szektor lehetőségeinek maximális bővítése és a csatlakoztatott televíziók jelentette szakpolitikai kihívások kezelése.

A csatlakoztatott televíziókról szóló szakpolitikai dokumentum elkészítése jegyében a Bizottság az elkövetkezendő hónapok során még alaposabban megvizsgálja a kérdést, és széles körű konzultációt indít.

4.           Következtetések

Összességében megállapítható, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokra vonatkozó európai szabályozási keret megtalálta a helyes egyensúlyt, és céljának megfelelően szolgálta a lakosság és az üzlet érdekeit.

Néhány pontja azonban további figyelmet kíván. Különösen igaz ez az audiovizuális kereskedelmi közleményekre, ahol bizonyos kérdések további vizsgálatra és értékelésre szorulnak annak érdekében, hogy növelni lehessen a célkitűzések teljesítését szolgáló szabályok hatékonyságát, elsősorban a kiskorúak különböző audiovizuális médiakörnyezetben történő védelmét szem előtt tartva. A „határok nélküli televíziózásról” szóló irányelv reklámra vonatkozó rendelkezéseinek bizonyos vonatkozásairól szóló bizottsági értelmező közlemény tervezett módosítása tisztázni fogja e terület néhány sajátos kérdését.

Még több erőfeszítésre van szükség a gyermeket célzó, zsíros, sós vagy édes ételeket reklámozó nem megfelelő kereskedelmi közleményekre vonatkozó magatartási kódexek kiterjesztése, támogatása és a bevett gyakorlatok kialakítása terén. Az ilyen magatartási kódexek hatékonysága is további vizsgálatra szorul.

A közeljövő technológiai fejlesztései nyomán várhatóan elmosódik a műsorszolgáltatás és az audiovizuális tartalom közvetlen megjelenítése közötti határ. Ennek eredményeképpen az irányelvvel meghatározott jelenlegi szabályozási keretnek folyamatosan változó televíziózási szokások és műsorszolgáltatási gyakorlatok próbáját kell kiállnia, egyben olyan kapcsolódó szakpolitikai célokra is figyelemmel kell lennie, mint a fogyasztóvédelem és a médiaműveltség szintjének emelése.

Mivel nem teljesen egyértelmű a piacra gyakorolt lehetséges hatás, és a szabályozási keret több ponton is megerősítésre szorul, teljes körűen kell értékelni a jelenlegi és a jövőben várható helyzetet. A Bizottság nyílt vitát kezdeményezett valamennyi érdekelt fél bevonásával az audiovizuális tartalom „közvetlen” megjelenítését illetően, és a csatlakoztatott televíziókról szóló szakpolitikai dokumentum kidolgozásának jegyében tovább fogja vizsgálni a kérdést.

[1]               A jelentés néhány kérdés tekintetében kitér a 2011. év fejleményeire is.

[2]               Európai Audiovizuális Megfigyelő Intézet.

[3]               Játékfilmek vagy rövidfilmek, televíziós műsorkínálatok, animációs filmek, dokumentumfilmek, internetes képzések, zene és irattárak.

[4]                http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=SPEECH/11/6&format=HTML&aged=0&language=EN&guiLanguage=en.

[5]               A T-385/07, T-55/08 és T-68/08 sz. Bizottság kontra FIFA/ UEFA ügyekben hozott, 2011. február 17-i ítélet.

[6]               COM(2010) 450.

[7]               Lásd a kapcsolattartó bizottság dokumentumát: http://ec.europa.eu/comm/avpolicy/reg/tvwf/contact_comm/index_en.htm.

[8]               A C-222/07 sz. UTECA-ügyben hozott, 2009. március 5-i ítélet.

[9]               A C-281/09. sz. Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott, 2011. november 24-i ítélet.

[10]             A szabály alkalmazásával kapcsolatban végzett korábbi ellenőrzések eredményei a következő címen tekintetők meg: http://ec.europa.eu/avpolicy/reg/tvwf/implementation/promotion/index_en.htm. 2012 végéig valamennyi tagállam vizsgálatára sor kerül.

[11]             A tartalmi elemzés a közlemény nyilvánvaló tartalmának objektív, szisztematikus és mennyiségi leírására szolgáló kutatási módszer. További részletekért lásd a szolgálati munkadokumentumot.

[12]             Lásd a kapcsolattartó bizottság dokumentumát:            http://ec.europa.eu/comm/avpolicy/reg/tvwf/contact_comm/index_en.htm.

[13]             Lásd a kapcsolattartó bizottság dokumentumát: http://ec.europa.eu/comm/avpolicy/reg/tvwf/contact_comm/index_en.htm.

[14]             HL C 102., 2004.4.28., 2. o., lásd a mellékletet.

[15]             Lásd a kapcsolattartó bizottság dokumentumát:            http://ec.europa.eu/comm/avpolicy/reg/tvwf/contact_comm/index_en.htm.

[16]             http://ec.europa.eu/health/nutrition_physical_activity/platform/platform_db_en.htm.

[17]             http://ec.europa.eu/health/nutrition_physical_activity/docs/evaluation_frep_en.pdf.

[18]             IHS Source Digest.

[19]             Lásd még az audiovizuális művek európai unióbeli online terjesztéséről szóló zöld könyvet, COM(2011) 427 végleges.

[20]             Digital Content Services for Consumers: Assessment of Problems Experienced by Consumers (A fogyasztóknak nyújtott digitális szolgáltatások tartalma: a fogyasztók által tapasztalt problémák értékelése) (2011)

http://ec.europa.eu/justice/consumer-marketing/files/empirical_report_final_-_2011-06-15.pdf

Az értékelés részletes eredményei:

http://ec.europa.eu/justice/consumer-marketing/files/empirical_report_final_appendix_9_2011-06-15.pdf.

[21]             Ipsos MORI, Protecting Audiences in a Converged World (A közönség védelme konvergens világunkban), 2012. január

[22]             Danish Technological Institute and European Association for Viewers’ Interests (Dán Technológiai Intézet és a Nézők Érdekeinek Európai Szövetsége), Testing and Refining Criteria to assess Media Literacy levels in Europe (A médiaműveltség szintjének mérésére szolgáló eszközök tesztelése és továbbfejlesztése Európában), 2011. április.