C‑226/03. P. sz. ügy

José Martí Peix SA

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Fellebbezés – Halászat – Közösségi pénzügyi támogatás – Támogatás csökkentése – 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet – 1. és 3. cikk – Elévülés”

Az ítélet összefoglalása

1.        Az Európai Közösségek saját forrásai – A Közösség pénzügyi érdekeinek védelméről szóló rendelet – Folyamatos szabálytalanság – Elévülési idő – Megszakító cselekmény

(2988/95 tanácsi rendelet, 1. cikk, (2) bekezdés és 3. cikk, (1) bekezdés, második és harmadik albekezdés)

2.        Fellebbezés – Jogalapok – Az ítélet közösségi jogot sértő indokolása – Egyéb jogi indokok alapján megalapozott rendelkező rész – Elutasítás

1.        Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2988/95 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerinti szabálytalanság feltétele, hogy valamely gazdasági szereplő cselekményével vagy mulasztásával közösségi jogi rendelkezést sértsen.

Amíg a közösségi jog valamely rendelkezésének megsértését eredményező mulasztást nem pótolják, a szabálytalanság ugyanazon rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében „folyamatos”. A vonatkozó elévülési idő azon a napon kezdődik, amikor a szabálytalanság megszűnt.

Az elévülést megszakítja a Bizottság olyan levele, amelynek célja különösen a szabálytalanság üldözése, valamint a pénzügyi támogatás csökkentése, mivel e levél a fent említett 3. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti vizsgálati cselekmény.

(vö. 16–18., 30. pont)

2.        Amennyiben az Elsőfokú Bíróság valamely ítéletének indokolása a közösségi jogot sérti, de rendelkező része egyéb jogi indokok miatt megalapozottnak bizonyul, a fellebbezést el kell utasítani.

(vö. 29. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2004. december 2.(*)

„Fellebbezés – Halászat – Közösségi pénzügyi támogatás – Támogatás csökkentése – 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet – 1. és 3. cikk – Elévülés”

A C‑226/03. P. sz. ügyben,

a José Martí Peix SA (székhelye: Huelva [Spanyolország], képviselik: J.‑R. García‑Gallardo Gil‑Fournier és D. Domínguez Pérez ügyvédek)

fellebbezőnek

a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján 2003. május 22‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Közösségek Bizottsága ( képviselik: S. Pardo Quintillán, meghatalmazotti minőségben, és J. Guerra Fernández ügyvéd, kézbesítési cím: Luxembourg),

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J.‑P. Puissochet és N. Colneric (előadó) bírák,

főtanácsnok: A. Tizzano,

hivatalvezető: M. Múgica Azarmendi főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2004. június 10‑i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2004. szeptember 7‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Fellebbezésében a José Martí Peix SA (a továbbiakban: fellebbező) az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T‑125/01. sz., José Martí kontra Bizottság ügyben 2003. március 13‑án hozott ítéletének (EBHT 2003., II‑865. o., a továbbiakban: megtámadott ítélet) megsemmisítését kéri, amellyel a fellebbező a Bizottság 2001. március 19‑én hozott, a fellebbező részére 1991‑ben spanyol‑angolai halászati vegyesvállalat létrehozására nyújtott pénzügyi támogatás összegének csökkentésére vonatkozó, valamint 639 520 eurós összeg visszafizetését elrendelő határozatának (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítése iránti kérelme elutasításra került.

 A jogi háttér

2        A halászati- és akvakultúra ágazat struktúráinak javítására és kiigazítására hozott közösségi intézkedésekről szóló, 1986. december 18‑i 4028/86/EGK tanácsi rendelet (HL L 376., 7. o.) 44. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„Az érdekelt tagállam által erre a célra kijelölt hatóság vagy szervezet a közösségi intézkedés teljes időtartama alatt köteles átadni a Bizottság részére – annak kérésére – az összes igazoló okmányt, valamint minden olyan iratot, amely alkalmas annak megállapítására, hogy az egyes projektek tekintetében előírt pénzügyi vagy egyéb feltételek teljesülnek‑e. A Bizottság a 47. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően dönthet a támogatás felfüggesztéséről, csökkentéséről, illetve megvonásáról:

–        ha a projektet nem a tervezett módon valósítják meg, vagy

–        ha bizonyos előírt feltételek nem teljesülnek, vagy

–        ha a kedvezményezett a kérelmében foglalt, valamint a pénzügyi támogatás odaítéléséről szóló határozatban feltüntetett információkkal ellentétben a fenti határozatról szóló értesítéstől számított egy éven belül nem kezdi meg a munkálatok kivitelezését, illetve ha e határidő lejárta előtt nem nyújt elégséges biztosítékot a projekt megvalósítására, vagy

–        ha a kedvezményezett nem fejezi be a munkálatokat az azok kezdetétől számított két éven belül, kivéve a vis maior esetét.

A határozatról az érdekelt tagállam és a kedvezményezett kap értesítést.

A Bizottság intézkedik azon összegek behajtásáról, amelyeknek kifizetése nem került vagy kerül igazolásra” [nem hivatalos fordítás].

3        Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18‑i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet 1. és 3. cikkének (HL L 312., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 340. o.) szövege a következő:

„1. cikk

(1) Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme céljából a közösségi joggal kapcsolatos szabálytalanságok esetére egy keretszabályozás kialakítására kerül sor az egységes ellenőrzések, a közigazgatási intézkedéseket, továbbá szankciókat tekintetében.

(2) Szabálytalanság a közösségi jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő megsértése, amelynek eredményeként a Közösségek általános költségvetése vagy a Közösségek által kezelt költségvetések kárt szenvednek vagy szenvednének, akár közvetlenül a Közösségek nevében beszedett saját forrásokból származó bevétel csökkenése vagy kiesése révén, akár indokolatlan kiadási tételek miatt.”.

[...]

3. cikk

(1) Az eljárás elévülési ideje az 1. cikk (1) bekezdésében említett szabálytalanság elkövetését követő négy év. Mindazonáltal az ágazati szabályok ennél rövidebb, de legalább három éves időszakot is előírhatnak.

Folyamatos vagy ismételt szabálytalanságok esetében az elévülési idő azon a napon kezdődik, amikor a szabálytalanság megszűnt. Többéves programok esetében az elévülési idő minden esetben addig tart, amíg a program véglegesen le nem zárult.

A hatáskörrel rendelkező hatóságnak a szabálytalansággal kapcsolatos bármely vizsgálata vagy eljárása, amelyről az érintett személyt tájékoztatták, megszakítja az elévülést. A megszakadást kiváltó cselekményt követően az elévülés újrakezdődik.

Az elévülés mindazonáltal legkésőbb az elévülési idő kétszeresének megfelelő időszak utolsó napján bekövetkezik, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság ezalatt nem szabott ki szankciót, kivéve, ha a közigazgatási eljárást a 6. cikk (1) bekezdésének megfelelően felfüggesztették.

[…]”

 A jogvita alapját képező tényállás

4        Az Elsőfokú Bíróság előtt lefolyt eljárás alapját képező tényállás a megtámadott ítélet 11–34. pontjában a következőképpen került ismertetésre:

„11      1991 októberében a felperes a spanyol hatóságok közreműködésével a Bizottsághoz a 4028/86 rendeleten alapuló közösségi pénzügyi támogatás iránti kérelmet nyújtott be egy spanyol-angolai halászati vegyesvállalat létrehozására irányuló projekt keretében. Ez a projekt halászati tevékenység céljából három hajó – a Pondal, a Periloja, valamint a Sonia Rosal – átruházását foglalta magában a felperes, a portugál Iberpesca Sociedades de Pesca Ltda, valamint az angolai tag, az Empromar N’Gunza által létrehozott vegyesvállalat részére.

12      A Bizottság 1991. december 16‑i határozatával (a továbbiakban: odaítélő határozat) az előző pontban felvázolt projektre (SM/ESP/17/91. sz. projekt, a továbbiakban: projekt), legfeljebb 1 349 550 ECU összegű közösségi támogatás odaítéléséről döntött. Ez a határozat megállapította, hogy a Spanyol Királyságnak 269 910 ECU összegű támogatással kell kiegészítenie a közösségi támogatást.

13      1992 novemberében létrejött az Ibermar Empresa de Pesca Ltda nevű vegyesvállalat, amelyet Luandában (Angola) jegyeztek be. 1992 decemberében a vegyesvállalat három hajóját a luandai kikötőben lajstromozták.

14      A felperes kérelmét követően a Bizottság 1993. május 12‑én kelt határozatában az odaítélő határozatot módosító határozatot hozott. A módosítás arra vonatkozott, hogy a harmadikországbeli tag, az Empromar N’Gunza helyébe a Marang, Pesca et Industrias de Pesca Ltda társaság lépett.

15      A Bizottság 1993. május 18‑án vette kézhez a spanyol hatóságok közreműködésével hozzá eljuttatott, az odaítélt pénzügyi támogatás első részletének kifizetésére irányuló 1993. május 10‑én kelt fizetési kérelmet. E kérelemhez csatoltak több, a vegyesvállalat létrehozását, a hajóknak a luandai kikötőben történt lajstromozását és a közösségi hajólajstromból való törlését, valamint a halászati tevékenységhez szükséges engedélyek megszerzését igazoló okiratot.

16      A Bizottság 1993. június 24‑én kifizette a támogatás 80%‑át.

17      1994. május 20‑án a felperes a támogatás fennmaradó részletének kifizetésére irányuló kérelmet nyújtott be a spanyol hatóságokhoz. E kérelemhez csatolták az első, 1993. április 20‑a és 1994. április 20‑a közötti tevékenységi időszakra vonatkozó időszakos jelentést. E jelentés a következőket tartalmazta:

»Hosszú távú céljainkat módosítani kellett a Pondal 1993. július 20‑i hajótörése miatt. Haladéktalanul kértük az angolai halászatért felelős hatóságokat, hogy e hajót a flottánkból más hajóval helyettesíthessük, de e jelentés készítése időpontjában még mindig nem kaptunk engedélyt e helyettesítésre.«

18      A Bizottság a fenti pontban említett kérelmet 1994. szeptember 7‑én kapta kézhez, és 1994. szeptember 14‑én utalta ki a támogatás fennmaradó részletét.

19      A Bizottság 1995. november 6‑án vette kézhez az 1995. június 19‑i keltezésű második időszakos tevékenységi jelentést, amely az 1994. május 20‑a és 1995. május 20‑a közötti időszakra vonatkozott. Ez a jelentés megemlítette a Pondal 1993. július 20‑i hajótörését, és részletezte az e hajó helyettesítése kapcsán az angolai hatóságok döntésképtelensége miatt felmerült nehézségeket.

20      Mivel a Bizottság nem kapta kézhez a harmadik tevékenységi időszakra vonatkozó jelentést, 1996. december 20‑i levelében a spanyol hatóságoktól adatokat kért e tárgyban, amire e hatóságok 1997. január 22‑i levelükben azt válaszolták, hogy e jelentés szerkesztés alatt áll.

21      A spanyol hatóságok 1997. február 20‑án kézhez kapták a felperes 1997. január 31‑én kelt levelét, amelyben az kifejtette a vegyesvállalat vezetésében az angolai tag által támasztott követelményekkel kapcsolatban felmerült nehézségeket, és ezek miatt a Perijola, valamint a Sonia Rosal hajó tekintetében a harmadik ország megváltoztatását javasolta. E levélben a felperes jelezte e két hajónak a Peix Camerún SARL vegyesvállalat részére történt átruházását, és kérte, hogy a harmadik időszaki tevékenységi jelentést ez utóbbi társaságra vonatkozóan nyújthassa be.

22      A spanyol hatóságok 1997. február 4‑én kelt, a Bizottsághoz 1997. március 5‑én érkezett levelükben továbbították a felperes által megfogalmazott kérelmeket a megfelelő dokumentációval együtt, és e kérelmek támogatásáról nyilatkoztak.

23      A Bizottság 1997. április 4‑én azt válaszolta a spanyol hatóságoknak, hogy a harmadik időszakos tevékenységi jelentést 1996 szeptemberében kellett volna a felperesnek benyújtania, következésképpen e jelentést az előző jelentések folytatásaként, nem pedig a felperes által előterjesztett szempontoknak megfelelően kellett elkészíteni.

24      A Bizottság 1997. június 18‑i levelében a spanyol hatóságokat felhívta a harmadik időszakos tevékenységi jelentés mielőbbi megküldésére.

25      Az 1995. május 20. és 1996. május 20. közötti időszakra vonatkozó harmadik időszakos tevékenységi jelentés 1997 szeptemberében érkezett meg a Bizottsághoz. Ez a jelentés az angolai tagnak a halászati tevékenység rendes menetét akadályozó magatartását taglalta. Megemlítette, hogy az utolsó Angolából származó halszállítmányok 1995 márciusában kerültek szállításra, és a fent említett magatartásokból adódó nehézségekre tekintettel a közösségi tagok a vegyesvállalatban meglévő társasági részüknek az angolai tag részére történő eladásáról, valamint a projektben érintett hajók visszavásárlásáról döntöttek. A jelentés megemlítette, hogy a hajók visszavásárlását követően a felperes azokat egy nigériai kikötőbe szállította, ahol 1996‑ig javításokat végeztek rajtuk.

26      A spanyol hatóságok 1998. február 26‑i kérésére válaszul a felperes 1998. március 6‑án kelt levelében e hatóságok részére felvilágosítást nyújtott a projekt megvalósítását illetően. E levélben megemlítették, hogy a vegyesvállalat hajói 1995 első negyedévében hagyták el az angolai vizeket. Az e levélhez csatolt okiratokból kiderült, hogy a közösségi hajótulajdonosok társasági részesedéseinek az angolai tag részére való átruházására 1995. február 3‑án került sor.

27      A Bizottság 1998. június 26‑i levelében felhívta a spanyol hatóságokat, hogy szolgáltassanak adatot a projekt állásáról. E levélre válaszolván az említett hatóságok a Bizottságnak 1998. július 2‑án megküldték a felperes 1998. március 6‑i levelét.

A pert megelőző eljárás

28      Cavaco úr, a Bizottság Halászati Főigazgatóságának (DG XIV) főigazgatója 1999. július 26‑án kelt, a felperesnek és a spanyol hatóságoknak címzett levelében arról tájékoztatott, hogy a 4028/86 rendelet 44. cikkének (1) bekezdése szerint a Bizottság a projektre odaítélt támogatás csökkentéséről határozott azon indokkal, hogy az említett rendeletben, valamint az 1956/91 rendeletben rögzített követelményekkel ellentétben a vegyesvállalat nem folytatta három éven át a halászati erőforrások hasznosítását a támogatást odaítélő határozatban meghatározott harmadik országban. A Pondal elnevezésű hajó tekintetében e levél megemlítette, hogy a Bizottság rendelkezésére bocsátott okiratokból arra a következtetésre lehetett jutni, hogy az 1993. április 20‑tól a hajótörés napjáig, 1993. július 20‑ig, azaz három hónapon át fejtett ki tevékenységet, ami indokolttá tette a támogatás 160 417 ECU‑vel való csökkentését. Mindemellett hozzátette, hogy a Bizottság számítása azon bizonyítékok kézhezvételének függvénye, amelyek igazolják, hogy a fent említett hajótörés vis maiornak minősült. A Periloja és a Sonia Rosal hajó tekintetében kiemelte, hogy a Bizottság rendelkezésére álló adatok alapján az derül ki, hogy e két hajó a vegyesvállalat keretében 1993. április 20. és 1994. április 20. között, illetve 1994. május 20‑tól 1995. február 3‑ig, azaz a felperes említett társaságban birtokolt társasági részesedése eladásának napjáig, összesen 21 hónapig végzett tevékenységet az angolai vizeken, ami a támogatás összegének 114 520 ECU összegű csökkentésére adott indokot. Összességében az előirányozott csökkentés 274 937 ECU volt, amely összeg felperes általi visszafizetését várta a Bizottság, mivel előzőleg a felperesnek a támogatás teljes összegét kifizették. A levél jelezte, hogy amennyiben a felperes a javasolt rendezéshez 30 napon belül nem adja formális hozzájárulását, a Bizottság megindítja a támogatás csökkentése iránti eljárást.

29      A felperes 1999. október 5‑én továbbította a Bizottsághoz megjegyzéseit az utóbbi 1999. július 26‑án kelt levelére. A felperes lényegében olyan információkat szolgáltatott, amelyek azt voltak hivatottak bizonyítani, hogy a Pondal hajótörése vis maiornak minősült, és jelezte, hogy megpróbálta e hajót a flotta más hajójával helyettesíteni, de ez az angolai hatóságok magatartása miatt lehetetlenné vált. A Periloja és a Sonia Rosal tekintetében a felperes kifejtette, hogy az angolai tag által okozott nehézségek arra kényszerítették őt, hogy e hajók tevékenységét a kameruni vizekre helyezze át. Kiemelte, hogy e változtatásokat 1997 januárjában a spanyol hatóságok tudomására hozták. Hangsúlyozta, hogy a vegyesvállalat létrehozásához és működéséhez megkívánt alakiságoknak eleget tettek, és e vegyesvállalat tevékenysége a közösségi piac elsőbbségi ellátására irányult.

30      1999. november 9‑én a Bizottság és a felperes között megbeszélésre került sor.

31      E megbeszélést követően a felperes 2000. február 18‑án az észrevételeit tartalmazó beadványt küldött a Bizottságnak, amelyben a Bizottság által felsorolt cselekményekhez fűződő joghatások elévülésére hivatkozott, valamint arra, hogy a Bizottság megsértette a gondosság és a gondos ügyintézés alapelvét.

32      Smidt úr, a Bizottság Halászati Főigazgatóságának főigazgatója 2002. május 25‑i, a felperesnek és a spanyol hatóságoknak címzett levelében megállapította, hogy a felperes által 1999. október 5‑én benyújtott okiratok tanulmányozásából kiderült, hogy a Pondal hajótörése 1993. január 13‑án, nem pedig 1993. július 20‑án történt, ahogy arról addig a felperes a Bizottságot tájékoztatta, és hogy ilyen körülmények között a felperes által 1993 májusában benyújtott, a támogatás első részlete iránti fizetési kérelemben e tény feltüntetésének hiánya, valamint a vegyesvállalat első és második időszakos tevékenységi jelentésben annak állítása, hogy a hajótörés 1993 júliusában történt, olyan szabálytalanságnak minősül, amely indokolja a támogatás kérdéses hajóra vonatkozó részének megvonását. Mivel a támogatásnak e része 525 000 ECU összegű volt, továbbá a Bizottság megerősítette a vegyesvállalat másik két hajója vonatkozásában 1999. július 26‑án kifejtett álláspontját, e levél a támogatás összegének összesen 639 520 ECU-vel történő csökkentését irányozta elő. E levél szintén tartalmazta a Bizottság kifogásait a felperesnek az előirányzott csökkentés és az annak beszedése iránti intézkedések elévülésére való hivatkozásával kapcsolatosan. Jelezte továbbá, hogy amennyiben a felperes harminc napon belül nem nyilatkozik az ajánlott rendezés elfogadásáról, illetve nem szolgáltat olyan bizonyítékokat, amelyek alkalmasak lennének arra, hogy a Bizottság megváltoztassa álláspontját, a Bizottság megindítja a támogatás csökkentése és a visszafizetendő összeg behajtása iránti eljárást.

33      A felperes 2000. július 10‑én megküldte a Bizottságnak az utóbbi 2000. május 25‑i leveléhez fűzött észrevételeit. Lényegében azt fejtette ki, hogy a Pondal ugyan 1993. január 13‑án szenvedett hajótörést, de azt az angolai hajólajstromból csak 1993. július 20‑án törölték, és ez magyarázza azt, hogy a hajótörés ténye nem került említésre a támogatás első részletének kifizetése iránti kérelemben, valamint ez az utóbbi időpont került feltüntetésre első időszakos tevékenységi jelentésben is. A másik két hajó tekintetében a felperes arra hivatkozott, hogy a harmadik ország megváltoztatásának tényéről a spanyol hatóságokat 1997 januárjában értesítette. A felperes arra is hivatkozott, hogy jóhiszeműen járt el ebben az ügyben.

34      A Bizottság 2001. március 19‑én a projekt keretében odaítélt támogatás 710 030 euróra történő csökkentését elrendelő határozatot hozott, és a felperest 639 520 euró visszafizetésére kötelezte […].”

 A megtámadott ítélet

5        Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2001. június 8‑án benyújtott keresetlevelével a felperes az EK 230. cikk alapján a megtámadott határozat megsemmisítése iránt indított keresetet a Bizottság ellen.

6        Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítéletben a kereseti kérelmet mint megalapozatlant elutasította.

7        Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 81–95. pontjában a következőképpen elemezte a felperesnek a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésén alapuló és a cselekmények tekintetében lejárt elévülésre vonatkozó jogi érvelését:

„81      Először is a Pondal hajótörésével kapcsolatos cselekmények tekintetében fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a megtámadott határozatban helyesen megállapított szabálytalanság abban áll, hogy a felperes először eltitkolta a hajótörés megtörténtét, később pedig helytelen hajótörési dátumot közölt. A felperesnek a Pondal hajótörésével kapcsolatosan felrótt magatartásokat a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti folyamatos szabálytalanságnak kell tekinteni, mivel azoknak tárgya ugyanaz, vagyis a felperesnek a hajótöréssel kapcsolatosan fennálló megfelelő tájékoztatási és együttműködési kötelezettségének elmulasztása volt. Ezért a fenti rendelkezésnek megfelelően meg kell állapítani, hogy a Pondal hajóval kapcsolatos szabálytalanság tekintetében az elévülési idő »azon a napon kezdődik, amikor a szabálytalanság megszűnt«.

82      E tekintetben ugyan a felperes a vegyesvállalatnak a spanyol hatóságok részére 1994. május 20‑án megküldött első időszakos tevékenységi jelentésében bejelentette a Pondal hajótörését, a tárgyaláson mégis elismerte, hogy az addig feltüntetett 1993. július 20‑a helyett a hajótörés pontos napját, vagyis 1993. január 13‑át csupán a Bizottság 1999. július 26‑i levelében foglaltakra vonatkozó észrevételeit tartalmazó 1999. október 5‑i beadványában említette először. E körülmények között meg kell állapítani, hogy a felperesnek a Pondal hajótörése tekintetében fennálló tájékoztatási és együttműködési kötelezettsége elmulasztásával kapcsolatos szabálytalansága 1999. október 5‑én fejeződött be. A felperes ilyen körülmények között nem hivatkozhat a megtámadott határozatban a fenti hajóval kapcsolatosan megállapított cselekményekhez fűződő joghatások elévülésére.

[…]

91      [...] [A] Periloja és Sonia Rosal hajókkal kapcsolatosan felrótt cselekmények a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése alapján folyamatos szabálytalanságot képezőnek minősülnek, amely szabálytalanság a vegyesvállalat harmadik időszakos tevékenységi jelentése szerint a vegyesvállalat három éves kötelező működési időszakának végéig, azaz 1996. május 20‑ig tartott, amikorra is a szabálytalanság a megtámadott határozatban hivatkozott formát véglegesen felöltötte, vagyis a fent említett két hajó angolai vizeken a fent meghatározott 36 hónapos periódusból tizenöt hónapon keresztül nem fejtett ki tevékenységet. E feltételek mellett a 2988/95 rendelet ugyanezen rendelkezése alapján úgy kell tekintetni, hogy a négy éves elévülési idő »azon a napon kezdődik, amikor a szabálytalanság megszűnt«, vagyis jelen esetben 1996. május 20‑án.

92      A 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerint az elévülést megszakítja az illetékes hatóságoknak a szabálytalansággal kapcsolatos bármely vizsgálata vagy eljárása, amelyről az érintett személyt tájékoztatták.

93      A jelen ügyben a felperesnek 1999. július 26‑án küldött levelében a Bizottság tájékoztatta a felperest a Periloja és a Sonia Rosal tevékenységével kapcsolatos szabálytalanságokat érintő, támogatás csökkentése iránti eljárás megindításáról. A 4028/86 rendelet 44. cikkének (1) bekezdéséből következik, […] hogy az előző pontban hivatkozott rendelkezés értelmében a Bizottság volt az illetékes hatóság a hivatkozott rendelkezés alapján odaítélt támogatás csökkentésére. Ezen túlmenően az 1999. július 26‑i levél – mint ahogy azt maga a felperes is megállapította […] – a fent említett szabálytalanságok elleni eljárást célzó cselekménynek tekintendő. Ilyen körülmények között e levél a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének értelmében az elévülést megszakító cselekménynek minősül.

94      Következésképpen, még ha feltételezzük is, hogy – folyamatos szabálytalanságról lévén szó – a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének szó szerinti olvasata alapján az e rendelkezésben rögzített négy éves elévülési idő attól az időponttól kezdődik, amikor a szabálytalanság befejeződött, és még ha az adott esetben az illetékes hatóságnak csak később jutott a tudomására e szabálytalanság, akkor is meg kell állapítani, hogy az 1999. július 26‑án kelt levelet a 1996. május 20‑án kezdődött négy éves elévülési időszak lejárta előtt küldték meg, és az megszakította az elévülést, aminek eredményeképpen e napon újabb négy éves elévülési idő kezdődött meg. Következésképpen a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában a Periloja és Sonia Rosal hajókkal kapcsolatos szabálytalanságot előidéző cselekményekhez fűződő joghatások még nem évülhettek el.

95      A fenti megfontolások alapján az elévülésre vonatkozó jogalapot el kell utasítani.”

 A felek kereseti kérelmei és a megsemmisítés jogalapja

8        A felperes azt kéri a Bíróságtól, hogy:

–        nyilvánítsa elfogadhatónak a jelen fellebbezést;

–        semmisítse meg a megtámadott ítéletet;

–        kötelezze a Bizottságot mind az Elsőfokú Bíróság, mind a Bíróság előtt felmerült költségek összességének viselésére.

9         A Bizottság azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy:

–        a fellebbezést elsődlegesen mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, vagy másodlagosan mint megalapozatlant részben utasítsa el ;

–        egyebekben a fellebbezést mint megalapozatlant utasítsa el;

–        másodlagosan, amennyiben a fellebbező által hivatkozott fellebbezési jogalap elfogadható, nyilvánítsa megalapozottnak a Bizottság beadványának ötödik részében kifejtett hivatkozásokat [a 2988/95 rendelet 3. cikkének alkalmazhatatlansága a jelen ügy tárgyát képező szabálytalanságok tekintetében], és a megsemmisítés iránti fellebbezési kérelmet mint megalapozatlant utasítsa el;

–        kötelezze a fellebbezőt a két bírósági fórum előtt felmerült költségek viselésére.

10      Fellebbezése alátámasztása végett a fellebbező egyetlen, a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében szabályozott „folyamatos szabálytalanság” fogalmának téves értelmezését kifogásoló jogalapra hivatkozik.

 A fellebbezésről

11      Az Elsőfokú Bíróság előtt a fellebbező fenntartotta, hogy a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, mivel annak meghozása időpontjában a támogatás csökkentésére indokot adó cselekményekhez fűződő joghatások már elévültek.

12      Fellebbezésében azt rótta fel az Elsőfokú Bíróságnak, hogy a megtámadott ítélet 81. és 91. pontjában ezt a jogalapot elutasította, fenntartva, hogy a felperesnek felrótt magatartásokat a 2988/95 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerint folyamatos szabálytalanságnak kell tekinteni.

13      Ez a jogalap két részre tagolódik, az egyik a Pondal, a másik pedig a Sonia Rosal és Periloja hajók helyzetére vonatkozik.

14      Először a második részt kell megvizsgálni.

 Az egyetlen jogalap második részéről: a Sonia Rosal és a Periloja hajók

15      Az egyetlen jogalap második része vonatkozásában a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Sonia Rosal és a Periloja Angolából való távozása által előidézett szabálytalanság a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott „folyamatos szabálytalanság” fogalma értelmében nem folyamatos, hanem egyszeri volt, és ezért annak elévülési ideje 1995 februárjától, azaz akkortól kezdődött, amikor a fenti hajók elhagyták az angolai vizeket.

16      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2988/95 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerinti szabálytalanság feltétele, hogy valamely gazdasági szereplő „cselekményével vagy mulasztásával” közösségi jogi rendelkezést sértsen.

17      Amíg a közösségi jog valamely rendelkezésének megsértését eredményező mulasztást nem pótolják, a szabálytalanság a 2988/95 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében „folyamatos”.

18      Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 91. pontjában joggal állapította meg egyrészről azt, hogy a Periloja és a Sonia Rosal hajókkal kapcsolatosan felrótt magatartások a fenti rendelkezés szerinti folyamatos szabálytalanságnak minősülnek, másrészről pedig azt, hogy a négy éves elévülés határideje azon időpontban kezdődött, „amikor a szabálytalanság megszűnt”, azaz jelen esetben 1996. május 20‑án.

19      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 4028/86 rendelet végrehajtásának részletes szabályairól szóló, 1991. június 21‑i 1956/91/EGK bizottsági rendelet I. mellékletének B. részében (HL L 181., 1. o.) felhívják a közösségi pénzügyi támogatások kérelmezőinek figyelmét arra, hogy az ilyen támogatás odaítélése kiváltképpen függvénye annak, hogy a vegyesvállalat tevékenysége a halászati erőforrások meghatározott harmadik országban történő hasznosítására irányuljon.

20      A megtámadott ítéletből kitűnik, hogy az odaítélő határozat, valamint a hatályos szabályozás együttes olvasatából következő követelmény szerint a fellebbező kötelezettséget vállalt arra, hogy a Periloja és a Sonia Rosal hajókkal három éven keresztül, azaz 1996. május 20‑ig hasznosítja az angolai vizek erőforrásait.

21      Ezért a fellebbező nem állíthatja, hogy a szabálytalanság csupán 1995 februárjában következett be. Valójában a szabálytalanság akkor kezdődött, amikor a kérdéses hajók elhagyták az angolai vizeket, és az említett három éves periódus végéig folytatódott.

22      Az előző megfontolásokból következően az egyetlen jogalap második részét el kell utasítani.

 Az egyetlen jogalap első részéről: a Pondal hajó

23      Az első részben a fellebbező két kifogásra hivatkozik.

24      Először is azt állítja, hogy a pénzügyi támogatás csökkentését eredményező információt a szabálytalanság, vagyis a Pondal hajótörésének megtörténtét követő négy éven túl kezdődött, semmis vizsgálat alapján szerezték meg, másodszor pedig azt állítja, hogy a téves adatszolgáltatásra vonatkozó elévülési idő már lejárt.

 A második kifogásról

25      A felperes második kifogásában, amelyet érdemes első helyen tárgyalni, azt állítja, hogy a téves adatszolgáltatás egyszeri jogsértésnek tekintendő, amelyet az adatszolgáltatás napján követtek el. Az elkövetés napja tehát nem az, amikor a Bizottság felfedezte a hibát.

26      Ez utóbbi megállapítás pontos. A megtámadott határozatot a 4028/86 rendelet 44. cikkének (1) bekezdése alapján hozták meg. Az 1999. július 26‑i levéllel együtt értelmezendő megtámadott határozatból kiderül, hogy a Bizottság azért csökkentette a fellebbező projektjére kezdetben odaítélt támogatást, mert a fellebbező nem tartotta be az odaítélő határozatban, valamint az alkalmazandó közösségi szabályokban meghatározott feltételeket azzal, hogy három évig nem folytatta az angolai halászati erőforrások hasznosítását. A Bizottság csupán mellékesen állapította meg, hogy az a tény, hogy támogatás első részlete kifizetésekor, vagyis 1993. május 10‑én a fellebbező nem közölte, hogy a Pondal 1993. január 13‑án hajótörést szenvedett, súlyos jogsértésnek minősül.

27      Mint a Sonia Rosal és a Periloja hajók esetében, úgy a projekt részét képező harmadik hajóval kapcsolatos szabálytalanság is a három éves periódus végéig, vagyis 1996. május 20‑áig tartott, és ez az időpont tekintendő az elévülés kezdőnapjának.

28      Ebből következően az Elsőfokú Bíróság jogi hibát vétett, amikor a megtámadott ítélet 81. és 82. pontjában a Pondal tekintetében azt állapította meg, hogy az elévülés 1999. október 5‑én kezdődött.

29      Mindemellett, amennyiben az Elsőfokú Bíróság valamely ítéletének indokolása a közösségi jogot sérti, de rendelkező része egyéb jogi indokok miatt megalapozottnak bizonyul, a fellebbezést el kell utasítani (a C‑30/91. P. sz., Lestelle kontra Bizottság ügyben 1992. június 9‑én hozott ítélet [EBHT 1992, I‑3755. o.] 28. pontja, a C‑210/98. P. sz., Salzgitter kontra Bizottság ügyben 2000. július 13-án hozott ítélet [EBHT 2000, I‑5843. o.] 58. pontja és a C‑312/00. P. sz., Bizottság kontra Camar és Tico ügyben 2002. december 10-én hozott ítélet [EBHT 2002, I‑11355. o.] 57. pontja).

30      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bizottság 1999. július 26-i levele vizsgálati cselekmény volt, amint azt fellebbezésének 47. pontjában a fellebbező is elismeri. A fent említett levél célja tulajdonképpen a szabálytalanságok üldözése, valamint a támogatásnak a Pondal hajótörése körülményei alapján történő csökkentése volt. E levél megszakította az elévülést, amelynek következtében a fellebbező elleni eljárási cselekmények nem évültek el.

31      Nem tartható fenn a fellebbező azon véleménye, hogy a téves adatszolgáltatás képezi a szabálytalanság tárgyát, és következésképpen az elévülés kezdő időpontja 1994. május 20., tehát az a nap lenne, amikor a fellebbező tájékoztatta a spanyol hatóságokat a Pondal hajótöréséről. Amint az a jelen ítélet 28. pontjából kiderül, ez az adat nem releváns a megtámadott határozat meghozatalát indokoló szabálytalanság megállapítása szempontjából.

32      Ugyanígy nem tartható fenn az az állítás, hogy elégséges, ha a kedvezményezett által nyújtott adatok valósak és ellenőrizhetők. Még ha fel is tesszük, hogy a Bizottság megsértette a gondosságra vonatkozó kötelezettségét, ebből nem következik, hogy az elévülési azon időpont előtt kezdődött volna, mint amikor a fellebbező angolai halászati erőforrások hasznosítására vonatkozó kötelezettsége befejeződött.

33      Ebből következően a második kifogás nem megalapozott.

 Az első kifogásról

34      Az első kifogás tekintetében elegendő megállapítani, hogy az hibás előfeltételezésen alapul. Tulajdonképpen, amint az a jelen ítélet 28. pontjában is kifejtésre került, nem a Pondal hajótörése – ami ráadásul a projekt megkezdése előtt történt – tekintendő releváns szabálytalanságnak, hanem az, hogy a fellebbező nem folytatta három évig az angolai halászati erőforrások hasznosítását a Pondallal vagy valamely azt helyettesítő hajóval.

35      E körülmények között nem kell határozni ezen, a Bizottság által megkérdőjelezett kifogás elfogadhatóságáról.

36      Következésképpen az egyetlen jogalap első részét el kell utasítani.

37      A fenti indokok összességéből következően a fellebbezést el kell utasítani.

 A költségekről

38      A Bíróság eljárási szabályzata 122. cikkének 1. §‑a alapján, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 118. cikke értelmében a fellebbezési eljárásra is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a José Martí Peix SA pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1)      A fellebbezést elutasítja.

2)      A José Martí Peix SA‑t kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: spanyol.