EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2018.6.27.

COM(2018) 492 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségeinek csökkentésére irányuló intézkedésekről szóló, 2014. május 15-i 2014/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról

1.Bevezetés

A nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségeinek csökkentésére irányuló intézkedésekről szóló 2014/61/EU irányelv 1 („a széles sávú hozzáférés költségeinek csökkentéséről szóló irányelv”, a továbbiakban: irányelv) célja a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésének elősegítése és ösztönzése a költségek harmonizált intézkedések révén történő csökkentésével.

Az irányelvet 2016. január 1-jéig kellett átültetni a tagállamok nemzeti jogrendszereibe, és 2016. július 1-jétől kell alkalmazni valamennyi tagállamban.

Az irányelv 12. cikke előírja a Bizottság számára, hogy 2018. július 1-jéig jelentést nyújtson be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv végrehajtásáról, amelynek tartalmaznia kell az intézkedések hatásának összefoglalását, valamint az irányelv célkitűzései tekintetében elért eredmények értékelését, ideértve annak elemzését is, hogy az irányelv hozzájárulhatna-e még jobban a digitális menetrendben foglalt, széles sávra vonatkozó céloknál ambiciózusabb célok eléréséhez, és ha igen, miként.

A Bizottság a következőkre támaszkodva tekintette át az irányelv végrehajtását:

·az irányelv szerinti intézkedések végrehajtásáról és nyomon követéséről szóló külső tanulmány 2 ;

·az irányelv végrehajtásáról szóló BEREC-jelentés 3 ;

·A digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő 2018. évi mutató és jelentés – Távközlési fejezet;

·egyéb adatforrások, például a tagállamokba tett tényfeltáró utak, valamint a nemzeti jogszabályok Bizottság általi elemzése.

Ez a jelentés kevesebb mint 2 évvel azt követően készült, hogy az irányelvet átültető nemzeti jogszabályoknak hatályba kellett volna lépniük, ami számos tagállamban jelentős késedelemmel történt csak meg. Következésképpen aránylag korlátozottak voltak a bizonyítékok, amelyek alapján felmérték az irányelv intézkedéseinek hatását, valamint a célkitűzései tekintetében elért eredményeket. Mindazonáltal a jelentés célja az, hogy lefektesse annak az alapforgatókönyvnek a kidolgozásához szükséges alapokat, amelynek mintájára elvégezhető az értékelés a jövőben.

2.Az irányelv hatálya és fő rendelkezései

Az irányelv hatálya

A hálózatok közötti szinergiák maximalizálása érdekében nemcsak az elektronikus hírközlő hálózatok üzemeltetői az irányelv címzettjei, hanem az elektronikus hírközlő hálózati elemek fogadására alkalmas fizikai infrastruktúrákat, például a villamosenergia-, a gáz-, és a vízellátást biztosító, illetve a víz- és szennyvízelvezetési, a fűtési és a közlekedési szolgáltatások nyújtására szánt fizikai hálózatokat biztosító egyéb vállalkozások is 4 .

Az irányelv hatálya a „nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatokra”, azaz a legalább 30 Mbit/s sebességű széles sávú szolgáltatások nyújtására képes hálózatokra terjed ki 5 . 

Emellett kizárólag a „fizikai infrastruktúrák” 6 tartoznak az irányelv hatálya alá, amelyek meghatározása: „egy hálózat bármely olyan eleme, amely a hálózat más elemeinek fogadására szolgál anélkül, hogy maga is a hálózat aktív elemévé válna.”

Fő rendelkezések

Az irányelv négy pillérből, valamint további, egyablakos információs pont és vitarendezési testület létrehozására vonatkozó követelményekből áll. Ezek valamennyi pillérre, valamint a szankciók megállapítására vonatkozó követelményekre vonatkoznak.

Az irányelv minimális harmonizációt ír elő, következésképpen a tagállamok túlteljesíthetik az irányelv által előírt minimumkövetelményeket a célkitűzések jobb elérése érdekében. Ugyanakkor, ha egy tagállam úgy határoz, hogy ilyen jellegű intézkedéseket hoz, biztosítania kell azok megfelelését az uniós jognak, beleértve az elektronikus hírközlés szabályozási keretet is.

1. pillér: A meglévő fizikai infrastruktúrához való hozzáférés és az azzal kapcsolatos átláthatóság

Az első pillér értelmében valamennyi hálózatüzemeltető (elektronikus hírközlési, energetikai stb.) köteles tisztességes és észszerű feltételek mellett hozzáférést biztosítani fizikai infrastruktúrájához (pl. alépítményeihez, ellenőrzőaknáihoz, szekrényeihez, oszlopaihoz) a nagy sebességű széles sávú hálózatokat kiépíteni szándékozó szolgáltatók számára. A hozzáférés objektív, átlátható és arányos kritériumok alapján megtagadható.

2. pillér: Az építési munkák összehangolása és azok átláthatósága

A második pillér lehetővé teszi minden hálózatüzemeltető számára, hogy az építési munkákat összehangolja az elektronikus hírközlési szolgáltatókkal. Emellett a részben vagy teljes egészében közpénzből finanszírozott építési munkákat végző hálózatüzemeltetőknek teljesíteniük kell az építési munkák összehangolására irányuló észszerű kérelmeket.

3. pillér: Engedélyezési eljárás

A harmadik pillér értelmében a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy egyablakos információs ponton keresztül hozzáférhető legyen a nagy sebességű hírközlő hálózatok kiépítését célzó építési munkákra vonatkozó engedélyek megadására alkalmazandó feltételekkel és eljárásokkal kapcsolatos minden információ, valamint hogy az engedélyekkel kapcsolatos határozatot elvileg 4 hónapon belül meghozzák.

4. pillér: Az épületen belüli fizikai infrastruktúra

A negyedik pillér előírja, hogy minden új építésű és jelentősebb felújításon átesett épületet nagy sebességű hálózatok fogadására kész fizikai infrastruktúrával, például mini-alépítményekkel, valamint – többlakásos épületek esetén – könnyen elérhető hozzáférési ponttal szereljenek fel. A nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatóinak tisztességes és megkülönböztetéstől mentes feltételek mellett hozzáférést kell biztosítani a hozzáférési pontokhoz és az épületen belüli meglévő fizikai infrastruktúrához, amennyiben párhuzamos infrastruktúra kiépítése műszakilag nem lehetséges vagy gazdaságilag nem hatékony.

További rendelkezések

Végezetül, a tagállamoknak ki kell jelölniük egy vagy több szervet, amely információval szolgál a fizikai infrastruktúrákról, az építési munkákról és az engedélyekről, valamint egy vagy több független szervet a hálózatüzemeltetők közötti, az infrastruktúrához való hozzáféréssel, az információhoz való hozzáféréssel, valamint az építési munkák összehangolására irányuló kérelmekkel kapcsolatos viták rendezésére.

3.Hozzájárulás a gigabitalapú társadalom célkitűzéseihez

A gigabitalapú társadalom 2025-re történő megvalósítására irányuló uniós stratégiai célkitűzések 7 az európai digitális társadalomnak az elkövetkező évek során várható összekapcsoltsági szükségletein alapulnak.

A felhőalapú számítástechnikához, több eszköz egyidejű használatához és az egyéb haladó és intelligensotthon-alkalmazásokhoz nagyon nagy kapacitású hálózati kapcsolatokra van szükség, csakúgy, mint számos iparágban, szakmai használatra, gyakran mobil hozzáféréssel együtt (pl. gyártás, egészségügy, energia, elsődleges beavatkozó szolgálatok).

Az új alkalmazásokhoz nemcsak nagyobb sebességre, de feltöltési sávszélességre, ellenálló képességre, valamint hiba- és késleltetési paraméterekre is szükség lesz. Az ilyen nagy kapacitású és kiváló minőségű hálózatok kiépítése jelentős további beruházásokat tesz szükségessé, mivel azokat elsősorban optikai szálakra kell alapozni.

Az, hogy az irányelv hozzájárul az optikai szálas infrastruktúra lefedettségének növeléséhez, elősegítheti, hogy a 100 Mbit/s sebességű, gigabites sebességre fejleszthető széles sáv mindenki számára hozzáférhető legyen.

Ehhez hasonlóan az infrastruktúra megosztása és az építési munkák összehangolása szintén hozzájárulhat nagy kapacitású gerinchálózatok és hozzáférési kapcsolatok olyan társadalmi-gazdasági szereplők számára történő kiépítéséhez, mint a kis- és középvállalkozások, az iskolák vagy a kórházak, még a rossz lefedettségű vagy távoli területeken is 8 .

Tekintettel az 5G cellák felhordóhálózati szerepére, az optikai hálózatok egyre nélkülözhetetlenebbé válnak a vonatkozó 2025-ös 5G-célok eléréséhez.

A meglévő fizikai infrastruktúrához az irányelv szerinti hozzáférésnek köszönhetően kialakulhat a verseny az optikai szálas infrastruktúrák területén, ami jobb minőségű széles sávot és nagyobb választási lehetőséget jelent a fogyasztók és a vállalkozások számára a sűrűbben lakott térségekben is. Az irányelv ezért lökést adhat a sűrű cellákat támogató optikai szálberuházásoknak, elősegítve az 5G-s lefedettség kiépítését valamennyi városközpontban, valamint a közlekedési útvonalak mentén, és ösztönözve az 5G-s vezeték nélküli alkalmazások fejlesztését az összekapcsolt autókat és az automatikus vezetést is beleértve.

Az irányelv emellett jelentős szerepet játszhat a dolgok internete (IoT) terén is, mivel annak potenciális kedvezményezettjei – például a közlekedési rendszerek, az energia- és vízhálózatok – és a távközlési szolgáltatók közötti együttműködés elősegítését célozza.

Utóbbi pedig ösztönözheti az intelligens városi alkalmazások, intelligens hálózatok és fogyasztásmérők, valamint az intelligens közlekedési rendszerek fejlesztését, megnyitva az utat a jövőbeni innovációk előtt.

4.Az irányelv átültetése és végrehajtása

A 13. cikk előírta a tagállamok számára, hogy 2016. január 1-jéig fogadják el és hirdessék ki az irányelvet átültető nemzeti intézkedéseket, és 2016. július 1-jétől alkalmazzák azokat.

A Bizottság az irányelv elfogadását követően több eseményt is szervezett a tagállamok és az érdekelt felek számára, és számos alkalommal felkereste a nemzeti hatóságokat, hogy tudatosítsa bennük az átültetés követelményeit, és iránymutatást adjon velük kapcsolatban.

Ennek ellenére Olaszországot leszámítva az összes tagállam késedelmesen fogadta el az átültető intézkedéseket, ami arra késztette a Bizottságot, hogy 2016. március 23-án felszólító levelet küldjön a többi 27 tagállamnak. A Bizottság ezt követően 2016. szeptember 30-án indokolással ellátott véleményt küldött 19 tagállam részére, arra ösztönözve azokat, hogy fogadjanak el a nagy sebességű elektronikus hírközlési hálózatok kiépítési költségeinek csökkentésre irányuló intézkedéseket. Időközben Belgium kivételével valamennyi tagállam értesítette a Bizottságot az irányelv nemzeti jogba történő teljes körű átültetéséről.

Tekintve, hogy az irányelv ágazatközi kompetenciákat érint, és nem csupán kötelezettségeket ír elő a távközlési ágazat számára, hanem a közművekre, az építési törvényekre, a közigazgatási jogra stb. is hatással van, az átültetés gyakorta összetett feladatnak bizonyult, és különféle intézkedések elfogadását tette szükségessé (regionális és helyi szinten is) a tagállamokban.

Mivel az irányelv egyes tagállamok bevált gyakorlataira épített, és azokat méretezte át uniós szintre, számos tagállam már rendelkezett vonatkozó nemzeti jogszabályokkal, amelyek egyes esetekben vagy bizonyos aspektusaikban jóval túl is mutattak az irányelv követelményein.

Az irányelv több lehetőséget is kínál a tagállamok számára, hogy bizonyos infrastruktúrák vagy épületek számára mentességet adjanak az irányelvben foglalt kötelezettségek (pl. az átláthatóságra irányuló kötelezettség) alól, amennyiben ez a mentesség megfelelően indokolt.

Csak néhány tagállam élt széleskörűen e mentességekkel. A legtöbb tagállam vagy egyáltalán nem használt mentességeket, vagy még el nem fogadott másodlagos jogszabályoktól tette függővé azokat.

Az irányelv tartalmaz továbbá több nem kötelező érvényű rendelkezést is, amelyek elfogadását a tagállamok belátására bízza. Az alábbiakban következik annak áttekintése, hogy a tagállamok miként alkalmazták ezeket a nem kötelező érvényű rendelkezéseket:

·Számos tagállam, köztük Bulgária, Dánia, Németország, Észtország, Spanyolország, Ciprus, Luxemburg, Szlovénia és Finnország kölcsönös jogot állapított meg, amelynek értelmében az elektronikus hírközlési hálózatüzemeltetők infrastruktúrájához a távközlési infrastruktúrán kívül egyéb infrastruktúra telepítése céljára is kérelmezhető hozzáférés (3. cikk (1) bekezdés).

·Többek között Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Görögországban, Cipruson, Litvániában, Ausztriában, Lengyelországban, Portugáliában, Szlovákiában és Finnországban áll fenn a közigazgatási szervek azon kötelezettsége, hogy az egyablakos információs pont révén tegyék hozzáférhetővé a meglévő fizikai infrastruktúrára vonatkozó minimális információkat, amennyiben feladataik miatt rendelkeznek elektronikus formátumban a hálózatüzemeltetőktől kapott ilyen információkkal (4. cikk (2) bekezdés).

·Az építési munkák összehangolásából eredő költségek arányosításától szóló szabályokat hoztak többek között Franciaországban, Ausztriában és Portugáliában (5. cikk (2) bekezdés).

·Egyablakos információs ponton keresztül elektronikus úton nyújthatóak be engedélyezési kérelmek Bulgáriában, Dániában, Észtországban, Cipruson, Lettországban, Litvániában, Luxemburgban és Máltán (7. cikk (2) bekezdés).

·Olaszország és Portugália bevezette a „széles sáv fogadására kész” címkét, Németország és Spanyolország pedig szintén gondolkozik annak bevezetésén. Franciaországban létezik egy szabvány az optikai szállal ellátott területek jelölésére (8. cikk (3) bekezdés).

Az irányelv előírja a tagállamok számára, hogy jelöljenek ki egy vagy több, független vitarendezési testületet, valamint egy vagy több, egyablakos információs pontként eljáró testületet.

A vitarendezési testület feladataival a tagállamok többsége az elektronikus hírközlési szabályozási keret értelmében részben vagy teljes egészében a vitarendezésért felelős nemzeti szabályozó hatóságot bízta meg; két tagállam esetében más testületek kapták ezeket a feladatokat.

Az egyablakos információs pont feladataival 14 tagállam részben vagy egészben a nemzeti szabályozó hatóságot bízta meg. 10 tagállamban más testületek, a legtöbb esetben minisztériumok felelnek az egyablakos információs pont feladatainak teljesítéséért.

1. ábra – Az irányelv értelmében az EU nemzeti szabályozó hatóságaira ruházott feladatok

Forrás: BEREC

5.Hatás és eredmények

Mivel e jelentés az irányelv alkalmazásának határidejét követően kevesebb mint 2 évvel készült, és mivel a legtöbb tagállam késedelmesen ültette át az irányelvet, gyakorlati alkalmazása csak nemrég kezdődött meg, így jelenleg az azzal kapcsolatos tapasztalatok is korlátozottak.

Mindazonáltal a korábban az irányelvben szereplőkhöz hasonló rendelkezéseket alkalmazó tagállamoktól és az ágazatközi együttműködésben részt vevő vállalkozásoktól származó bizonyítékok megerősítik, hogy jelentős előnyökkel járhat – ideértve a nagy kapacitású széles sáv kiterjesztését a rossz lefedettségű területekre –, ha a többi tagállam is követi ezt a gyakorlatot 9 . 

A jelentést alátámasztó tanulmány keretében végzett felmérésre adott válaszok azt mutatják, hogy az elektronikus hírközlési üzemeltetők szerint az irányelv alkalmazása óta javult a fizikai (beleértve az épületen belüli) infrastruktúrákhoz és az azokkal kapcsolatos információkhoz való hozzáférés. Ugyanakkor néhány terület tökéletesítésre szorul: az üzemeltetők szerint például korlátozott előrelépés történt az építési munkák összehangolásának támogatása, az építési engedélyek kérelmezésére irányuló eljárás egyszerűsítése, illetve az épületekhez az épületen belül infrastruktúrák kiépítése céljából történő hozzáférés elősegítése terén.

2. ábra: Az elektronikus hírközlési üzemeltetők elégedettsége a meglévő infrastruktúrákhoz való hozzáférés egyszerűségével és a kiépítési lehetőségekkel – a hozzáférés és a kiépítés egyszerűségében észlelt változás az irányelv alkalmazása óta

Forrás: WIK/VVA a távközlési üzemeltetők által a 2017. augusztusi online felmérésre adott válaszok alapján

Mivel a felmérést csupán egy évvel az irányelv alkalmazásának határidejét követően végezték, ezeket az eredményeket kell a kiindulási állapotnak tekinteni. Az elégedetlenség okai az érintett felek érdekeitől függően eltérőek lehetnek.

A következő szakaszok a jelentés keretében végzett tanulmány alapján részletesen foglalkoznak az egyes témákkal.

1. pillér: A meglévő fizikai infrastruktúrához való hozzáférés és az azzal kapcsolatos átláthatóság (3. és 4. cikk)

A meglévő fizikai infrastruktúrához való hozzáférés kihasználásával kapcsolatos adatok alapján azonosíthatóak azok a tagállamok, amelyekben egyelőre korlátozott a hozzáférés kihasználása (Németország, Írország és Spanyolország), valamint azok a tagállamok, ahol az ilyen hozzáférés kihasználása jól kidolgozott (Franciaország, Olaszország és Portugália). Utóbbi három ország esetében a kereslet már az irányelv végrehajtása előtt is létezett.

3. ábra: Évente kérelmezett oszlopok és alépítmények (km) 2015–2017 1. félév

Forrás: WIK-Consult/VVA a távközlési üzemetetői felmérések alapján (Franciaországot kivéve – ott az adatok a közműszolgáltatóktól származnak)

Mindamellett néhány tagállamban, ahol korábban a kereslet alacsony volt, fokozatosan növekszik az érdeklődés a fizikai infrastruktúrákhoz való hozzáférés iránt. Ilyen például Belgium, Németország, Írország, Spanyolország, Ausztria és Svédország.

Az üzemeltetők úgy látják, hogy az irányelvnek köszönhetően könnyebben hozzá tudnak férni a fizikai infrastruktúrákhoz, valamint hogy a harmadik felek fizikai infrastruktúráját használó hálózatok kiépítésének teljes költsége esetenként jóval, de legalábbis valamivel alacsonyabb annál, mintha saját infrastruktúrát fejlesztenének.

A hozzáférés kihasználásának alacsony szintje egyes országokban, például Németországban és Svédországban azzal lehet összefüggésben, hogy az önkormányzatok és a közműszolgáltatók számos esetben rendkívül nagy kapacitású hírközlési infrastruktúrákat biztosítottak, ezért úgy döntöttek, hogy nem adnak hozzáférést fizikai infrastruktúráikhoz a potenciális versenytársak számára, és inkább olyan alternatívákat javasoltak, mint a sötétszál vagy a bitfolyam-hozzáférés.

Ami az átláthatóságot illeti, a meglévő fizikai infrastruktúrákra vonatkozóan különösen nagy számú információkérés érkezett Portugáliában, továbbá jelentős számban érkeztek kérések Németországban, Franciaországban, Olaszországban és Ausztriában is.

4. ábra: A meglévő fizikai infrastruktúrákra vonatkozó információkérések éves becsült száma az üzemeltetők 2016. évi adatai és a BEREC 2017. évi jelentése alapján

Forrás: WIK/VVA a 2016. évi, franciaországi, olaszországi és portugáliai távközlési üzemeltetői felmérések adatai, valamint a BoR (17) 245. számú, osztrák, német és svéd BEREC-jelentés alapján

Több érdekelt fél is úgy vélte, hogy a meglévő infrastruktúrákra vonatkozó információkhoz való hozzáférés feltételei javultak az irányelv végrehajtását követően, mások azonban azt jelezték, hogy egyes tagállamokban az egyablakos információs pont nem működik hatékonyan, vagy csak felszínesen került megvalósításra.

Az infrastruktúrához való hozzáférést azokban a tagállamokban használták ki leginkább, amelyek hatékony információszolgáltatással és jól kidolgozott szabályokkal vagy ajánlásokkal rendelkeznek az árképzéssel és/vagy a szerződéses feltételekkel kapcsolatban. Ezekben az országokban a sikeres eredményekhez hozzájáruló sajátos tényezők közé tartozik az átfogó egyablakos információs pont kialakítása, a hozzáférés árazásával kapcsolatos szabályok kidolgozása (jogszabályok, iránymutatások vagy vitarendezés formájában), valamint az olyan referenciaajánlatok és szabályok megléte, amelyek lehetővé teszik a szabályozott közművállalatok számára, hogy legalább részben részesülhessenek a hozzáférés biztosításából származó nyereségből.

Következésképpen a szerződéses feltételek és az árazási alapelvek egyértelműbb meghatározását követően a többi tagállamban is növekedhet az infrastruktúrákhoz való hozzáférés kihasználása. Szintén hozzájárulhat a kihasználás növekedéséhez, ha az egyablakos információs pontokat teljes körűen kiépítik azokban a tagállamokban is, amelyekben ez még nem történt meg.

2. pillér: Az építési munkák összehangolása és azok átláthatósága (5. és 6. cikk)

Általánosságban úgy tűnik, hogy az építési munkák összehangolásának kevesebb figyelmet szenteltek a nemzeti szabályozó hatóságok és az érdekelt felek, mint a meglévő infrastruktúrákhoz az irányelv értelmében történő hozzáférésre.

Csak igen korlátozott információ állt rendelkezésre az építési munkák összehangolására irányuló megállapodások számáról, és semmiféle információ nem volt elérhető az ilyen kérelmek által érintett hálózatok kiterjedéséről. A rendelkezésre álló adatok alapján jelentős tevékenység zajlott az építési munkák összehangolása terén (országonként több mint 200 benyújtott, illetve beérkezett kérelmet jelentettek 2016-ban) Belgiumban, Olaszországban és Szlovéniában, illetve mérsékeltebb tevékenység volt megfigyelhető Spanyolországban, Franciaországban, Ausztriában és Portugáliában. Az esetek majdnem mindegyikében 2015-ben, az irányelv alkalmazásának kezdőnapját megelőzően nyújtották be a koordináció iránti kérelmeket. Az irányelv elfogadása óta nem mutatkozik látható növekedés az építési munkák koordinációjában.

Az elektronikus hírközlési szolgáltatók úgy látják, hogy a hálózatok kiépítésének összköltsége a munkák összehangolásával alacsonyabb, mintha önállóan végeznék azt. Ugyanakkor a megtakarítást többnyire alacsonyabbnak ítélték a fizikai infrastruktúrák megosztása révén elérhetőnél.

A közös kiépítés átláthatóságával kapcsolatosan kevesebb tagállam alkalmazott proaktív megközelítést, mint a meglévő infrastruktúrákat érintő információkkal összefüggésben. Az üzemeltetők aggodalmukat fejezték ki az átláthatóság, illetve az egyablakos információs pontok hiányával kapcsolatban, amely hatással lehet a közös kiépítések előfordulásának mértékére.

Különösen a közös kiépítéssel összefüggő költségmegosztás lehet elégedetlenség és vita forrása. E tekintetben az országok között, sőt még az egyes országokon belül is jelentősen eltérnek a gyakorlatok, amelyek a többletköltségek felszámításától a költségek egyenlő arányban történő megosztásáig terjednek. Míg az egyenlő arányban történő költségmegosztás azt az érzést keltheti az elektronikus hírközlési szolgáltatókban, hogy a közművállalatokhoz képest aránytalanul nagy részt viselnek a költségekből, a többletköltségek felszámítása olyan aggályokat vethet fel azokban a közművállalatokban, amelyek maguk is kínálnak elektronikus hírközlési szolgáltatásokat, mintha arra köteleznék őket, hogy versenytársaiknak tegyenek saját üzleti lehetőségeiket gyengítő ajánlatot.

Egy átfogó egyablakos információs pont létrehozása, az építési munkák összehangolására vonatkozó konkrét eljárások kialakítása, valamint a költségarányosítás szabályainak kidolgozása (akár kereskedelmi alapon, akár szabályozott módon) növelhetné a közös kiépítés iránti érdeklődést. A közös kiépítést sűrűn alkalmazó országok, pl. Belgium, Olaszország vagy Portugália ezen intézkedéseket, illetve ezen intézkedések egy részét alkalmazták.

3. pillér: Engedélyezési eljárás (7. cikk)

Az engedélyekkel és az engedélyezési eljárásokkal kapcsolatos információk elérhetősége egyelőre nem javult. Úgy tűnik, hogy még ha bizonyos helyeken léteznek is a kérelmezési eljárásokkal kapcsolatos egyablakos információs pontok, az üzemeltetők nem feltétlenül tudnak azokról, vagy pedig kétségeik vannak azok hatékonyságával kapcsolatban. Az engedélykérések határidejét nem minden tagállamban tartották be, és csak néhány tagállam döntött úgy, hogy lehetővé teszi az engedélykérések elektronikus úton történő benyújtását.

Ahol rendelkezésre állt információ, az építési munkákra vonatkozó engedélyeket átlagosan 4 hónapon belül dolgozták fel. Ugyanakkor néhány tagállam üzemeltetői aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az érintett helyi hatóságoktól függően jelentős eltérések mutatkoznak az engedélyek elbírálásának idejében. A németországi üzemeltetők egyes esetekben több mint 6 hónapos késedelmekről számoltak be, továbbá Spanyolországban és Olaszországban ugyancsak időbeli eltérések voltak megfigyelhetőek.

5. ábra: Az építési munkálatokra vonatkozó engedély beszerzésének átlagos ideje (hetekben) (az üzemeltetők körében végzett felmérés alapján)

Forrás: WIK/VVA az üzemeltetők körében végzett felmérés alapján

4. pillér: Az épületen belüli fizikai infrastruktúra (8. és 9. cikk)

Úgy tűnik, hogy az épületen belüli fizikai infrastruktúrákról szóló rendelkezések hatékony végrehajtása azokkal a szabványokkal, illetve a szabványok nyomon követését és betartatását szolgáló mechanizmusokkal van összefüggésben, amelyek azt határozzák meg, hogy mit értünk a nagy sebességű technológia fogadására kész épületen belüli infrastruktúra, valamint a kapcsolódó hozzáférési pont alatt.

Például Spanyolországban, Franciaországban és Portugáliában kötelező szabványok határozzák meg az infrastruktúra kiépítésének módját, valamint azt, hogy hol kell a hozzáférési pontoknak elhelyezkedniük. Ezekben az országokban viszonylag széles körben építenek ki széles sávú technológia fogadására kész infrastruktúrákat; a fent említett szabványok pedig hozzájárulnak az otthoni üvegszálas hálózatok (FTTH/B) magas arányához Spanyolországban és Portugáliában 10 .

Az érintettek többsége úgy véli, hogy a „széles sáv fogadására kész” címke jó módja a nagy sebességű hálózatok kiépítése és elterjedése támogatásának, azonban a címkét mostanáig csupán néhány tagállam vezette be. Emellett még túl korai értékelni a címkék elterjedését, hiszen csak nemrég vezették be azokat.

Ami az épületen belüli fizikai infrastruktúrákhoz való hozzáférést illeti, az érdekelt felek nem észleltek jelentős változást az irányelv végrehajtása óta, vagy azért, mert már korábban is voltak arra vonatkozó rendelkezések, vagy mert még csak nemrégiben ültették át azokat. Spanyolországban és Olaszországban némi javulásról számoltak be az olyan esetek számának csökkenése tekintetében, amikor az épület tulajdonosa megtagadta a hozzáférést. Mindazonáltal egyes tagállamokban az üzemeltetők akadályokba ütköztek (az épületek tulajdonosai részéről) a lakóépületekhez való hozzáférésre vonatkozó engedélyek megszerzése során, amikor nagy sebességű széles sávú technológiákhoz szándékoztak volna épületen belül infrastruktúrákat kiépíteni, illetve azokat korszerűsíteni.

Azok a tagállamok, amelyek még nem hoztak szabályokat vagy rendeztek vitákat az épületen belüli infrastruktúrához való hozzáféréssel kapcsolatban, tanulhatnak Spanyolországtól, Franciaországtól és Portugáliától; ezen országok tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy a hozzáférési pontokra vonatkozó műszaki szabványok és az épületen belüli infrastruktúrához való hozzáférés feltételeiről szóló szabályok megléte az épületen belüli infrastruktúrához való hozzáféréssel kapcsolatos nagyobb bizonyosságot és annak gyakoribb alkalmazását vonják maguk után.

Vitarendezési eljárás

2015 és 2017 első fele között 40 olyan vitáról számoltak be, amelyeket az irányelv, illetve adott esetben korábbi szabályozás értelmében a vitarendezési testület elé terjesztettek. Az irányelv alkalmazása óta a viták száma növekedést mutat: csak 2017 első felében 23 vitát terjesztettek a vitarendezési testület elé. A viták túlnyomó többsége a meglévő infrastruktúrákhoz való hozzáféréssel (2017-ben 83 %), illetve a meglévő fizikai infrastruktúrákra vonatkozó információkkal (14 %) volt kapcsolatos.

6. ábra: Viták száma

Forrás: WIK-Consult/VVA a nemzeti szabályozói hatóságoknak küldött kérdőívek alapján – 24 válaszadó

A legtöbb tagállam az irányelvben meghatározott határidőkkel összhangban állapította meg a viták rendezésére vonatkozó törvényi határidőket. Egyes esetekben még rövidebb határidőket is szabtak 11 . Ugyanakkor a gyakorlatban a határidőket több esetben túllépték belső (pl. az árazáshoz hasonló fontos kérdések rendezésének összetettsége), illetve külső okok (pl. mediáció alkalmazása, koordinációs erőfeszítések) miatt, egyes üzemeltetők pedig aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy a vitarendezési eljárások valójában csak további késedelmekhez vezettek.

Számos tagállam nemzeti szabályozó hatósága kezdett bele a vitarendezésről szóló szabályozás vagy iránymutatások (pl. a nemzeti szabályozó hatóság által a vitarendezés során követendő eljárások) kidolgozásába, ami növelheti a jogbiztonságot és csökkentheti a viták rendezéséhez szükséges erőfeszítéseket és időt.

6.Ajánlott intézkedések

Az irányelv hatékony és időben történő végrehajtása nemcsak amiatt alapvető fontosságú, hogy biztosított legyen a célkitűzéseinek elérése, hanem a gigabitalapú információs társadalom stratégiai célkitűzéseinek elérése, illetve a Bizottság által a széles sáv kiépítésének támogatása céljából tervezett további intézkedések, például a széles sáv vidéki területeken történő kiépítését szolgáló eszközkészlet 12 végrehajtása miatt is.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az irányelv hatékony végrehajtásának maximalizálása és célkitűzései elérésének elősegítése érdekében a következő intézkedéseket kell tenni:

1.Biztosítani kell az átláthatóságot a fizikai infrastruktúra megosztott használata és az együttes telepítés előfeltételeként

Ehhez nem elegendő csupán létrehozni az egységes információs pontokat valamennyi tagállamban, de azokat megfelelő eszközökkel is el kell látni, hogy hatékonyan végezhessék el feladataikat. Az egyablakos információs pontok továbbá elvégezhetnék a meglévő infrastruktúrák feltérképezését is, hogy információval szolgálhassanak azok rendelkezésre állásával és kapacitásával kapcsolatban. A közös kiépítés esetében a tagállamoknak fontolóra kellene venniük egyfajta proaktív megközelítés alkalmazását, amelynek keretében az illetékes állami (és adott esetben privát) szereplők kötelesek lennének előzetesen bejelenteni kiépítési terveiket, és fel kellene kérniük az érdeklődő feleket a reagálásra. A nemzeti és regionális szélessáv-szakértői szolgálatok 13 az információk, a koordináció és a bevált gyakorlatok cseréjének további forrását jelenthetik.

2.Fokozni kell a szabályozási biztonságot a feltételekkel kapcsolatban, beleértve az árakat és a költségarányosítást is

Ezt a nemzeti szabályozó hatóságok vagy más szervek iránymutatások kidolgozása révén tehetik meg, feltüntetve azokban, hogy milyen módszertanokat fognak a viták rendezésére használni, hogyan fognak az infrastruktúra megosztásából vagy a közös kiépítésből eredő költségek megoszlani, és milyen mértékben részesülhetnek a szabályozott közművállalatok az együttműködésből eredő költségmegtakarításokból vagy nyereségekből.

3.Biztosítani kell az engedélyezési eljárások nagyobb fokú általános hatékonyságát

Először is alapvető fontosságú, hogy az engedélyekre vonatkozó információk központilag elérhetőek legyenek az egyablakos információs pontokon. Másodszor, az illetékes hatóságoknak szigorúan be kell tartatniuk az engedélyek kiállítására vonatkozó határidőket. Harmadszor, a tagállamoknak fontolóra kell venniük, hogy lehetővé tegyék az engedélyekre vonatkozó kérelmek elektronikus úton, az egyablakos információs ponton keresztül történő benyújtását.

4.Az épületen belüli fizikai infrastruktúrákhoz való hozzáféréssel kapcsolatos szabványokat és egyértelmű szabályokat kell kidolgozni

Azoknak a tagállamoknak, amelyek ezt még nem tették meg, fontolóra kell venniük, hogy az épületen belüli infrastruktúrára vonatkozó szabványokat és az ahhoz kapcsolódó, a széles sávra vonatkozó címkézési gyakorlatot vezessenek be. Proaktív intézkedéseket kell hozni (például a nemzeti szabályozó hatóságoknak) annak biztosítása érdekében, hogy egyértelmű szabályok szülessenek az épületen belüli infrastruktúrához való hozzáférés feltételeiről és áráról.

5.Elő kell mozdítani a szabályozók közötti hatékonyabb együttműködést

A regionális és helyi hatóságok és az ágazati szabályozók közötti együttműködés különösen fontos az építési munkák összehangolása, illetve az önkormányzati infrastruktúrához való hozzáférés szempontjából. A BEREC-nek, az ACER-nek és az egyéb uniós szintű ágazati szabályozói csoportoknak szintén fontolóra kellene venniük a szerződéses feltételekkel és az árazással/költségarányosítással kapcsolatos bevált gyakorlatokról szóló iránymutatások kidolgozását 14 .

6.Biztosítani kell a fő teljesítménymutatókkal kapcsolatos hatékony adatgyűjtést

Ahhoz, hogy lehetővé váljon az irányelv végrehajtásának folyamatos nyomon követése és jövőbeni értékelése, a nemzeti szabályozó hatóságoknak és/vagy a vitarendezési testületeknek adatokat kell gyűjteniük a fizikai infrastruktúrákhoz az irányelv értelmében való hozzáférés mértékéről, valamint a közösen kiépített nagy sebességű hálózatok arányáról. A tagállamoknak adatokat kell gyűjteniük a helyi hatóságoktól az engedélyek kiállításának időkereteiről, valamint a nagy sebességű technológia fogadására kész épületként tanúsított épületek számáról.

(1)

HL L 155., 2014.5.23., 1. o.

(2)

a WIK Consult által vezetett konzorcium készítette SMART 2015/0066. számú tanulmány; a végleges jelentés itt érhető el.

(3)

BoR (17) 245: http://berec.europa.eu/eng/document_register/subject_matter/berec/reports/7534-berec-report-on-the-implementation-of-the-broadband-cost-reduction-directive.

(4)

Az irányelv 2. cikkének (1) bekezdése.

(5)

Az irányelv 2. cikkének (3) bekezdése.

(6)

Az irányelv 2. cikkének (2) bekezdése.

(7)

 A 2025-re megvalósítandó gigabitalapú társadalom céljai a következők: 1. gigabites internetkapcsolat valamennyi főbb társadalmi-gazdasági szereplőnek, illetve tényezőnek, úgymint iskolák, közlekedési csomópontok és főbb közszolgáltatás-nyújtók, valamint a digitális eszközöket intenzíven használó vállalkozásoknak; 2. megszakítás nélküli 5G lefedettség minden városi területen és minden fő szárazföldi közlekedési útvonalon; 3. legalább 100 Mbit/s lejövő sebességű, gigabites sebességre fejleszthető internetkapcsolat valamennyi európai háztartásnak. https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/policies/improving-connectivity-and-access.

(8)

Például a meglévő oszlopokhoz való hozzáférés révén a vidéken történő kiépítés elősegítése érdekében.

(9)

Lásd a SMART 2015/0066. számú tanulmányt. A közművek infrastruktúrájának újrafelhasználása például lehetővé tette az olaszországi Open Fibre számára, hogy az otthoni üvegszálas hálózat (FTTH) kiépítése kezdeti szakaszának költségeit majdnem 50 %-kal csökkentse. Az Open Fibre egy olyan beruházási tervvel rendelkezik, amely 6 700 távoli, „piaci hiányosság” alá eső területként meghatározott önkormányzatot fed le.

(10)

Az európai szélessávú lefedettségről szóló 2016. évi tanulmány szerint 2016 júniusában a portugál háztartások 86 %-ában, illetve a spanyol háztartások 63 %-ában volt elérhető otthoni üvegszálas hálózat. A lefedettség azóta még tovább növekedett.

(11)

Például Horvátország, Olaszország, Magyarország és Lengyelország a 3. cikkel kapcsolatos viták rendezésére 2 hónapos határidőt állapított meg.

(12)

  https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/news/european-commission-joins-forces-help-bringing-more-broadband-rural-areas.

(13)

  https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/broadband-competence-offices.

(14)

Ezzel összefüggésben a BEREC már elkezdett kidolgozni egy jelentést az infrastruktúrákhoz való hozzáférés és az építési munkák árazásáról.