52013DC0249

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Környezetbarát infrastruktúra — Európa természeti tőkéjének növelése

1.1.        Előzmények

Az emberi társadalom a természet által nyújtott javaktól függ, mint például az étel, a nyersanyagok, a tiszta víz, a tiszta levegő, a természetes éghajlat-szabályozás és árvízmegelőzés, a beporzás és a szabadidő eltöltése[1]. Számos ilyen javat (más néven ökoszisztéma-szolgáltatást) azonban úgy használnak fel, mintha szinte végtelen készlet állna belőlük rendelkezésre, és valós értéküket nem kellően értékelve ingyenes árucikként kezelik őket. Így előfordul, hogy a hatóságok a természetes megoldások helyett az épített infrastruktúra – az úgynevezett szürke infrastruktúra – megoldásait veszik igénybe olyan problémák kezelésére, mint például az árvízmegelőzés. Európában továbbra is következetesen romboljuk a természeti tőkénket, ami veszélyezteti a hosszú távú fenntarthatóságot és gyengíti a környezeti sokkhatásokkal szembeni ellenálló képességünket. Az erőforrás-hatékonysági ütemterv[2] megállapítja, hogy az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés (amely az EU kiemelt célkitűzése) elérésére irányuló Európa 2020 stratégia[3] keretében törekedni kell arra, hogy megoldást találjunk természeti tőkénk sikertelen megóvásának problémájára, és megfelelő értékkel kell felruházni az ökoszisztéma-szolgáltatásokat. Az ütemterv a környezetbarát (más néven zöld) infrastruktúrába való beruházást a természeti tőke megóvása fontos elemének tartja. A biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ra vonatkozó uniós stratégiába[4] beletartozik egy, a zöld infrastruktúrára vonatkozó stratégia[5] kidolgozására vonatkozó kötelezettségvállalás a Bizottság részéről. Az erőforrás-hatékonysági ütemtervben foglaltak értelmében a Bizottságnak közleményt kell kidolgoznia a zöld infrastruktúra témájában. Ez a dokumentum szolgál a Bizottság válaszául ezekre a kötelezettségvállalásokra[6]. A dokumentum bemutatja, hogyan képes az uniós szintű cselekvés értéket hozzáadni a jelenleg folyamatban lévő helyi kezdeményezésekhez.

1.2.        Mi a zöld infrastruktúra?

A zöld infrastruktúra egy bizonyítottan eredményes eszköz az ökológiai, gazdasági és társadalmi javak természetes megoldásokkal történő előállítására. Segít abban, hogy felismerjük a természet által az emberi társadalom számára előállított javak értékét, valamint hozzájárul a javak fenntarthatóságát és megerősítését szolgáló beruházások mozgósításához. Emellett elősegíti, hogy költséges infrastruktúra kiépítése helyett a természet által nyújtott olcsóbb, tartósabb megoldásokat vegyük igénybe. Helyi szinten ez gyakran munkahelyteremtést von maga után. A zöld infrastruktúra azon az elven alapszik, hogy a területrendezésbe és a területfejlesztésbe tudatosan beépítik a természet és a természeti folyamatok védelmét és megerősítését, valamint a természet által az emberi társadalom számára nyújtott javak figyelembevételét. Az egyetlen célt szolgáló szürke infrastruktúrával szemben a zöld infrastruktúra számos előnnyel jár. Nem gátolja a területfejlesztést, hanem – amennyiben azok jelentik a legmegfelelőbb lehetőséget – természetes megoldások használatát mozdítja elő. Egyes esetekben újabb megoldást kínál, vagy kiegészíti a megszokott „szürke” megoldásokat.

A zöld infrastruktúrának számos meghatározása létezik[7]. Nem ezért könnyű egyetlen rövid bekezdésben minden szempontjára kitérni. Ez a közlemény a következő meghatározást veszi alapul.

Zöld infrastruktúra: természetes és félig természetes területek, valamint egyéb környezeti jellemzők stratégiailag megtervezett hálózata, amelyet úgy terveztek és irányítanak, hogy széleskörű ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtására legyen képes. Zöld (vízi ökoszisztémák esetében kék) területeket és egyéb, szárazföldi (beleértve a part menti) és tengeri területeken található fizikai tulajdonságokat foglal magában. A szárazföldön a zöld infrastruktúra a vidéki és városi környezetben egyaránt jelen van.

2.           2. A zöld infrastruktúra hozzájásulása az uniós szakpolitikákhoz

2.1.        Bevezetés

A zöld infrastruktúra jelentős mértékben képes hozzájárulni minden olyan szakpolitika hatékony végrehajtásához, amelyben néhány vagy minden egyes célkitűzés – részben vagy teljes egészében – megvalósítható természetből kiinduló megoldásokkal. A zöld infrastrukturális beruházásoknak általánosan magas a megtérülési arányuk, és a helyreállítási projektekre vonatkozó átfogó felülvizsgálatok jellemzően 3 és 75 közötti költség-haszon arányról számolnak be[8].

2.2.        Regionális politika

A Bizottságnak a Kohéziós Alapra[9] és az Európai Regionális Fejlesztési Alapra (ERFA)[10] vonatkozó javaslataiban a zöld infrastruktúra kifejezetten beruházási prioritásként szerepel. A zöld infrastruktúra elismerten hozzájárul a regionális politikához és a fenntartható fejlődéshez Európában[11], és az intelligens szakosodás elképzelésen keresztül megkönnyíti az intelligens és fenntartható növekedést[12].

1. rovat: A természeti és kulturális örökség az uniós területi tőke és identitás részét képezik. Az ökológiai értékek, a környezeti minőség és a kulturális javak alapvető fontosságúak a jólét és a gazdasági kilátások szempontjából. Ezeknek a természeti erőforrásoknak a túlzott kihasználása veszélyt jelent a területfejlesztésre. Zöld infrastrukturális projektek keretében dolgozni az alapvető áruk és szolgáltatások nyújtása érdekében, együtt a természettel és összhangban a helyi tájjal, helyi alapú megközelítést alkalmazva költséghatékony, a helyi fizikai jellemzőket és identitást megőrző megoldást jelent[13].

A zöld infrastrukturális megoldások jelentősége városi környezetben, ahol az EU lakosságának több mint 60%-a él, különösen nagy[14]. A városokban a zöld infrastruktúra olyan egészségügyi előnyökkel jár, mint például a tiszta levegő és a jobb vízminőség. Az egészséges ökoszisztémákban a kórokozó-átvivők (vektorok) által terjesztett betegségek is kevésbé terjednek. A zöld infrastruktúra városi környezetben történő megvalósítása erősíti a közösséghez való tartozás érzését és a civil társadalom önkéntes tevékenységével való kapcsolatot, valamint segít a társadalmi kirekesztés és az elszigeteltség leküzdésében. Az egyénnek és a közösségnek egyaránt előnye származik belőle mind fizikai, pszichológiai, érzelmi és társadalmi-gazdasági szempontból. A zöld infrastruktúra lehetőséget teremt a városi és a vidéki területek összekapcsolására, és vonzó környezetet hoz létre az ott élők és dolgozók számára[15]. Az iskolás gyermekek nevelésében és különösen a fiatalok érdeklődésének felkeltésében hatékony eszköznek számító városi élelmiszer-előállításon és közösségi kerteken keresztül megoldást kínál az élelmiszer előállítása és fogyasztása közötti kapcsolat megerősítésére, valamint hozzájárul érzékelt értékének növeléséhez. A zöld infrastrukturális beruházások jelentősen megerősíthetik a regionális és városi fejlődést, többek között munkahelyek megtartásával és teremtésével[16].

2. rovat: Légkondicionálás helyett földet használni – és ezáltal költségeket megtakarítani. Mivel a városi területeken a növényvilág hiányából fakadóan alacsonyabb a páratartalom, és a sötét, aszfaltozott vagy betonfelületek pedig nagyobb mennyiségű napenergiát nyelnek el, a belső városi területek hőmérséklete gyakran több fokkal magasabb a környezeténél. Ennek a városi hősziget-hatásként ismert jelenségnek különösen hőhullámok idején lehetnek komoly következményei a veszélyeztetett csoportok, például a krónikus betegek vagy az idősek egészségére. A természetnek köszönhetően ingyenesen rendelkezésre álló nedves levegő mesterségesen is előállítható elektromosan párologtatott víz segítségével, ám ennek becsült költsége hektáronként 500 000 EUR lenne. A városi hősziget-hatás enyhíthető, ha a természettel együttműködve a városi környezetben zöld infrastruktúrát alkalmazunk, például a biológiai sokféleségnek kedvező parkok, zöld területek és ventillációs folyosók kialakításával[17].

2.3.        Éghajlatváltozás és katasztrófa-kockázatkezelés

Az ökoszisztéma-alapú megközelítések olyan stratégiák és intézkedések, amelyek a természet alkalmazkodó erejét aknázzák ki. Ezek a legszélesebb körben alkalmazható, gazdaságilag életképes és hatékony eszközei az éghajlatváltozás hatásai elleni küzdelemnek. Az ilyen megközelítések, amikor csak lehetséges, zöld infrastrukturális megoldásokat alkalmaznak, mivel azok a biológiai sokféleséget és az ökoszisztéma-szolgáltatásokat egy átfogó alkalmazkodási stratégia részeként használják, amely hozzásegíti az embereket az éghajlatváltozás káros hatásaihoz való alkalmazkodáshoz vagy azok enyhítéséhez. Az ökoszisztéma-alapú megközelítéseknek az alkalmazkodás tekintetében történő teljes körű alkalmazása érdekében ezért az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégia[18] fel kívánja tárni, milyen további iránymutatásra van szükségük a hatóságoknak és döntéshozóknak, a civil társadalomnak, a magánvállalkozásoknak és a természetvédelmi szakembereknek. Azokat a mezőgazdasági és erdészeti szektorban megvalósuló zöld infrastrukturális kezdeményezéseket, amelyek pozitív hatást gyakorolnak a tagállamok szénkészletére és az üvegházhatású gázokra vonatkozó mérlegére, a LULUCF[19] keretében figyelembe veszik, így e kezdeményezések segítik az EU és az UNFCCC (az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye) éghajlat-politikájának a gyakorlatba történő átültetését.

3. rovat: Zöld infrastruktúra az éghajlat-változás enyhítése és a hozzá való alkalmazkodás tekintetében. A természeti tőke visszaállításának egyik előnye például az ártéri erdők ökológiai egyensúlyának visszaállítása. A megfelelően működő ártéri erdők számos előnyt nyújthatnak, mint például a víz szűrése, a talajvízszint fenntartása és az erózió megakadályozása. Az erdő szintén hozzájárul az éghajlatváltozás hatásainak csökkentéséhez azáltal, hogy szén-dioxidot tárol és olyan biológiai anyagokat állít elő, amelyek széntárolóként működhetnek (fakitermelésből származó termékek), vagy szénhelyettesítő anyagként szolgálhatnak, nagy szén-dioxid-kibocsátású anyagokat és üzemanyagokat helyettesítve, valamint „biztonsági szelepként” is működhetnek, a víz tárolása által csökkentve az emberlakta területek elárasztásának kockázatát. Az ártéri erdők visszaállítása az egyszeri és a fenntartási költségek tekintetében sok esetben olcsóbb megoldást jelent, mint a pusztán technikai megoldások, például védőgátak és ártéri víztározók építése. Mivel az ártéri erdők visszaállítására vonatkozó intézkedések helyreállítják a folyó és a hozzá tartozó ártér közötti kapcsolatot, biztosítják az európai szinten jelentős fajok (mint például a vidra vagy egyes ritka hal- és madárfajok) közötti összeköttetést is.

A zöld infrastruktúra szükséges kiegészítést jelent annak elérésében is, hogy csökkenjen a közlekedés és az energiaellátás szénlábnyoma, a földhasználat és a szétaprózottá válás negatív hatásai enyhüljenek, valamint hogy a földhasználattal, ökoszisztémával és biológiai sokféleséggel kapcsolatos problémák eredményesebben legyenek beépítve a szakpolitikák kidolgozásába és tervezésébe. A zöld infrastruktúra által kínált megoldások jelentősen hozzájárulhatnak a zöld közlekedési folyosók kialakításához, kihasználva például az egészséges ökoszisztémáknak a széndioxid-kibocsátást jelentősen csökkentő képességét.

Az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv[20] előmozdítja az új anyagok és új tervezési jellemzők kialakítását és használatát az építőiparban, annak a folyamatnak a részeként, amely az üvegházhatású gázok magas szintű kibocsátásának a csökkentésére irányul ebben a szektorban. Olyan zöld infrastrukturális megoldások, mint a zöldtetők és a zöldfalak, csökkenthetik az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ez a fűtéshez és hűtéshez használt kisebb energiaigényüknek, valamint számos egyéb előnyüknek köszönhető, mint például a víz megtartása, a levegő tisztítása és a biodiverzitás színesítése.

A katasztrófákkal szembeni ellenálló képességet növelő zöld infrastrukturális megoldások szerves részét képezik az EU katasztrófa-kockázatkezelésre vonatkozó politikájának. Az éghajlatváltozás és az infrastruktúrafejlesztés sebezhetőbbé teszik a katasztrófák által gyakran sújtott területeket a szélsőséges időjárási viszonyok és természeti katasztrófák – például áradások, földcsuszamlások, lavinák, erdőtüzek, viharok és árhullámok – ellen, amelyek számos emberéletet követelnek, és éves szinten több milliárd eurós kárt okoztak, illetve milliárdos nagyságrendű biztosítási költséget jelentettek az EU számára. Az ilyen eseményeknek az emberi társadalomra és a természetre gyakorolt hatása sok esetben csökkenthető olyan zöld infrastrukturális megoldások alkalmazásával, mint például a használható árterületek, part menti erdős területek, hegyvidéki véderdők, turzások és part menti vizes élőhelyek, amelyek kiegészítői lehetnek a katasztrófacsökkentésre alkalmas infrastruktúrának, mint például a folyóvédelmi munkálatok. A helyi megélhetési lehetőségek és gazdaságok támogatásával a zöld infrastruktúra a kockázatokkal szembeni sebezhetőség csökkentését is segítheti. Az ökoszisztéma-alapú katasztrófakockázat-csökkentésbe és a zöld infrastruktúrába történő beruházások tehát számos előnyt kínálnak az innovatív kockázatkezelési megközelítések, az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatokhoz való alkalmazkodás, a fenntartható megélhetés és a „zöld növekedés”[21] előmozdítása tekintetében. A városok és a helyi hatóságok szembesülnek először az ilyen katasztrófák közvetlen következményeivel, ezért alapvetően fontos szerepet játszanak az olyan megelőző intézkedések végrehajtásában is, mint a zöld infrastruktúra.

4. rovat: Az ellenálló képesség növelése és a védekezés fejlesztése. Ami a part menti árvízvédelmet illeti, az angliai Humber-torkolatban található Alkborough Flats irányított kiigazítási rendszere kedvezőnek bizonyult a part menti árvízvédelem számára, valamint lecsökkentette és elhatárolta az ember okozta parti védelem költségeit. A becslések szerint a rendszer éves szinten £ 400 667 (EUR 465 000) haszonnal jár az árvízvédelem számára. Jelenlegi értékét tekintve £12.2 millió (EUR 14 millió) összes hasznot hozott az egyéb, az élővilág és az ökoszisztéma-szolgáltatások számára hozott előnyökkel. A rendszer költsége £10.2 millió (EUR 11.8 millió) volt, és 440 hektárnyi mezőgazdasági területen foglalta magában a tengeri élőhelyek visszaállítását.

2.4.        Természeti tőke

A Bizottság nemrég közzétett, 2020-ig tartó időszakra szóló környezetvédelmi cselekvési programra vonatkozó javaslata[22] szerint a zöld infrastruktúra fontos szerepet játszhat az EU természeti tőkéjének védelmében, megőrzésében és növelésében.

Földterület és talaj

A földterületek és a talaj kulcsfontosságú elemei az EU természeti erőforrásainak, és mégis minden évben több mint 1 000 km²-nyi terület kerül lakhatási, ipari, útépítési vagy szabadidős célú felhasználásra[23]. A talaj számos térségben visszafordíthatatlanul erodálódott, vagy a szervesanyag-tartalma nagyon alacsony. A talajszennyezés szintén súlyos problémát jelent[24]. A zöld infrastruktúra rendszeres figyelembevétele a tervezési és döntéshozatali folyamatokban hozzájárul a jövőbeli földfelhasználásból eredő ökoszisztéma-szolgáltatások elvesztésének mérsékléséhez, valamint a talajfunkciók javításához és visszaállításához.

Az EU természeti tőkéjére jelentős hatást gyakorol a mezőgazdasági és az erdős területek kezelése. Figyelembe véve ezt a kapcsolatot a közös agrárpolitika (KAP) és a vidékfejlesztés olyan eszközöket és intézkedéseket kínál, amelyek elősegítik a zöld infrastruktúra használatát, és nagyobb értékkel ruházzák fel a jelentős természeti értéket képviselő vidéki területeket. Ez vonatkozik a KAP első pillére keretében a mezőgazdasági termelők részére nyújtott, a földek parlagon hagyásának és szétdarabolódásának megakadályozását célzó nagymértékű közvetlen támogatásokra, valamint a második pillér keretében támogatott vidékfejlesztési programok által nyújtott kisebb mértékű támogatásokra, beleértve a nem termelő beruházásokat, az agrár-környezetvédelmi intézkedéseket (például a megművelt tájak megőrzésére irányuló intézkedések, sövények fenntartása és erősítése, védelmi sávok, teraszok, szárazon rakott kőfalak, erdőkre és legelőkre vonatkozó intézkedések stb.), a Natura 2000 egységességét támogató kifizetéseket, az értékes területhatárok fenntartására irányuló együttműködést és a vidéki örökség jellemzőinek megőrzését és visszaállítását.

A Bizottság további környezetvédelmi szempontokat is belefoglalt a közös agrárpolitika reformjára vonatkozó javaslataiba. A javaslatok részét képezi az első pillérbe tartozó kifizetésekben részesülő mezőgazdasági termelők kötelezettsége, amely szerint a mezőgazdasági üzemükben a meglévő állandó gyepterületet fenn kell tartaniuk, és a szántóföldjeik és állandó kultúrák által elfoglalt területeik 7%-ának ökológiai jelentőségű területeknek kell lenniük[25]. Ezek az intézkedések, amennyiben megfelelően teljesítik őket, hozzájárulhatnak a zöld infrastruktúra megvalósulásához. Mivel a zöld infrastrukturális megoldások megvalósítása az ökoszisztéma-szolgáltatások integrált megközelítését igényli, ezért kiegyensúlyozott, a vidéki területek többfunkciós jellegét kiemelő megközelítés szükséges, amelynek részét képezi a rövid élelmiszer-ellátási láncokon keresztül történő, fenntartható, biztonságos és tápláló élelmiszerekhez való hozzáférés elve. A zöld infrastruktúra ezért egységesebb megközelítést fog biztosítani a döntéshozatali folyamatok számára az ökológiai és a fenntarthatósággal kapcsolatos aggályoknak a vidéki és városi területrendezési döntések során történő figyelembevétele vonatkozásában.

5. rovat: Intézkedések a mezőgazdasági területeken. Spanyolországban a sevillai fiatal mezőgazdasági termelők szövetkezete egy úttörő LIFE-projektben vett részt, amelynek keretében követendő mintát dolgoztak ki a fenntarthatóbb talajkezelésre. A projekt olyan területekre összpontosított, amelyeken a fás szárú növények általi, nagyobb mértékű növényborítottság és az intenzívebb termesztés következtében fokozódott az ülepedés, a műtrágya-bemosódás és a peszticidszennyezés. Meghatározták, mely típusú növényborítottság nyújtotta a legnagyobb védelmet az erózió ellen. További előnyt jelentett a talaj megtartóképességének javulása, valamint az agrokémiai anyagok bemosódásának csökkentése által elért vízminőség-javulás. Ez pozitívan hatott a helyi táj minőségére és a biológiai sokféleségre is. A földterületek növényborítottságának megváltozása továbbá egységesebbé és – különösen az éghajlatváltozás tekintetében – ellenállóbbá tette a mezőgazdasági tájat.

Az új, készülő erdészeti stratégia egyéb környezetvédelmi szempontokat is magában foglal, és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégia részét képező erdészeti részcélkitűzés megvalósítására irányul. Az erdők szétdarabolódásának és pusztulásának jelentős mértékű csökkentésére és a pusztuló erdők visszaállítására irányuló intézkedések hozzájárulhatnak az erdészettől függő vagy az általa érintett fajok és élőhelyek védettségi helyzetének javulásához is, valamint növelhetik a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatások megvalósulását. A zöld infrastruktúra ehhez építő jelleggel tud hozzájárulni azáltal, hogy az erdei területeken a természeti jellemzőket és funkciókat megőrző és megerősítő, átfogó keretet biztosít.

Víz

A zöld infrastrukturális megfontolásoknak a vízgyűjtő-gazdálkodásba való beépítése jelentősen hozzájárulhat a jó minőségű víz biztosításához, a hidromorfológiai terhelés hatásainak enyhítéséhez és az áradások és szárazságok hatásainak csökkentéséhez[26]. Ezenkívül a zöld infrastruktúra költséghatékony lehetőségeket[27] kínál az ivóvízről szóló irányelv[28] és a felszín alatti vizekről szóló irányelv[29] eredményesebb végrehajtásához. A szennyvíz kezelésére vonatkozóan is folyamatban van az innovatív, sok előnnyel járó, igen eredményes és költséghatékony környezetvédő megoldások kidolgozása[30].

6. rovat: Vízzel kapcsolatos agrár-környezetvédelmi intézkedések. A belgiumi Sint-Truidenben intézkedéseket hoztak a településnek a talajeróziótól és az iszapártól való megvédésére. Az intézkedések között szerepeltek többek között füvesített vízi utak, füves védelmi sávok és mesterséges vízgyűjtő tavak a vízgyűjtő területeken. Az intézkedések összköltsége a vizsgálati területen az iszapár következtében keletkezett károk helyreállítási és eltakarítási költségeihez (54 EUR/hektár/év) viszonyítva alacsony volt (126 EUR/hektár/20 év), ezenkívül számos másodlagos előnnyel is jártak, például jobb vízminőség és alacsonyabb kotrási költség az alsó folyamszakaszokon, a lakosságra nehezedő kisebb pszichológiai teher, valamint változatosabb biodiverzitás. A nagyobb biodiverzitás és a vonzóbb minőségű táj új lehetőségeket teremtett a falusi és ökoturizmus számára.

A tengeri környezet tekintetében a zöld infrastruktúra segítheti a meglévő, a tengeri területrendezésre és a tengerparti övezetek integrált kezelésére vonatkozó stratégiák[31] gyakorlatba való átültetését, különös tekintettel a part menti övezetek fenntartható irányítására és a parti védelem hatékonyabbá tételére vonatkozó stratégiákra. A halállományok számára előnyös „kék karbon” (blue carbon)[32] alapú megközelítések továbbfejlesztése érdekében szintén hasznos lehet az összetett ökoszisztéma-szolgáltatásokat támogató zöld infrastruktúra elveinek a tengeri környezetben történő alkalmazása.

Természetvédelem

A Natura 2000 hálózat az élőhelyvédelmi[33] és a madárvédelmi irányelv[34] keretében létrehozott ökológiai hálózat. A hálózat az összes tagállam területéről több mint 26 000 területet foglal magában, ezzel az EU szárazföldi területének 18%-át, valamint a tagállamok tengeri felségvizeinek körülbelül 4%-át teszi ki. A hálózat elsősorban azzal a céllal jött létre, hogy megőrizze és megvédje az EU területén található kulcsfontosságú fajokat és élőhelyeket, ám ezen felül számos egyéb ökoszisztéma-szolgáltatást is nyújt az emberi társadalom számára. Ezeknek a szolgáltatásoknak a becsült értéke évente EUR 200-300 milliárd[35]. A hálózat létrehozására és megerősítésére irányuló elmúlt 25 év munkájának eredményeképpen mára létrejött az EU zöld infrastruktúráját adó fő váz. A hálózat a biológiai sokféleség őrzője, amely a pusztuló területek újbóli benépesítésének és újjáélesztésének alapjául szolgálhat, valamint útjára indíthatja a zöld infrastruktúra kialakítását. Ez hozzájárul az ökoszisztéma szétaprózottságának csökkentéséhez a Natura 2000 területek összekapcsolásának javítása és ezáltal az élőhelyvédelmi irányelv[36] 10. cikkében meghatározott célkitűzések megvalósítása által.

3.           környezetbarát infrastruktúrára vonatkozó uniós stratégia kidolgozása

Ahogy az előző fejezetekből látható, a zöld infrastruktúra jelentősen hozzájárulhat számos kulcsfontosságú uniós célkitűzés megvalósításához. Ez a fejezet azt vizsgálja, milyen intézkedésekre van szükség a zöld infrastruktúra kialakításának ösztönzéséhez, valamint milyen lépéseket kell tenni uniós szinten.

Uniós dimenzió – a fellépések hatóköre és szakpolitikai kérdések

A zöld infrastruktúra további fejlődése az EU-ban válaszút előtt van. Az elmúlt 20 év alatt folyamatosan egyre több zöld infrastrukturális projekt került kivitelezésre, és számottevő tapasztalat bizonyítja, hogy a módszer rugalmas, eredményes és költséghatékony. Zöld infrastrukturális projektek valósulnak meg mind helyi, mind regionális, országos és határokon átnyúló szinteken. A zöld infrastruktúra működésének optimalizálása és a haszon maximalizálása érdekében azonban a különböző szinteken létrejövő projekteknek össze kell kapcsolódniuk, és nem lehetnek egymástól függetlenek. Jelentősen nagyobb előnyökkel jár ugyanis, ha a különböző szintek között egy bizonyos szintű következetességet és egységességet sikerül megvalósítani. Amennyiben nincs uniós szintű összefogás, a csupán néhány, független kezdeményezés nem képes kiaknázni az összes lehetőséget a természeti tőke visszaállítása és a nehéz infrastruktúra költségeinek csökkentése érdekében[37]. Az érintettek ezért a zöld infrastruktúra kialakítására és megvalósítására vonatkozóan egyértelmű, hosszú távú elkötelezettséget várnak az EU részéről.

A zöld infrastruktúra beépítése a kulcsfontosságú szakpolitikai területekbe

Amint az a 2. fejezet alapján látható, a zöld infrastruktúra jelentős mértékben képes hozzájárulni a regionális fejlődés, az éghajlatváltozás, a katasztrófa-kockázatkezelés, a mezőgazdaság és erdészet, valamint a környezetvédelem területeihez. A legtöbb esetben már elismerik a zöld infrastruktúra által hozzáadott értéket. Jelenleg arra van szükség, hogy szerves részét képezze a területrendezésnek és a területfejlesztésnek, valamint teljes mértékben be legyen építve ezeknek a politikáknak a végrehajtásába. A zöld infrastruktúra teljes potenciáljának a következő költségvetési keret időtartamán (2014–2020) belüli kihasználásához minél előbb meg kell határozni a megvalósítás módját a megfelelő finanszírozási mechanizmusokon keresztül támogatott projektekbe való integrálás elősegítése érdekében. Ilyen mechanizmus többek közt a közös agrárpolitika, a Kohéziós Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap, a Horizont 2020, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, az Európai Tengerügyi és Halászati Alap, valamint a környezetvédelmi pénzügyi eszköz (LIFE).

A következetes és megbízható adatok szükségessége

A zöld infrastruktúra sikeres megvalósítása érdekében kiemelt jelentősége van, hogy következetes és megbízható adatok álljanak rendelkezésre. Információra van szükség az ökoszisztémák méretéről és állapotáról, valamint az általuk nyújtott szolgáltatásokról és azok értékéről[38], hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások megfelelően legyenek értékelve, majd – amennyiben szükséges – árazva, ezzel ösztönözve a zöld infrastrukturális megoldások beépítését a területrendezéssel és az infrastruktúrával kapcsolatos döntéshozatali folyamatokba. Míg az egyértelmű, hogy a zöld infrastrukturális projektekre vonatkozó döntések többsége helyi, országos és regionális szinten fog születni, törekedni kell az ezekhez a döntésekhez felhasznált információk közötti minimális egységességre, különösen az uniós források által finanszírozott projektek esetében.

Habár jelenleg számos adat áll rendelkezésre, a legtöbb esetben ezek nem következetes és koordinált módon keletkeztek vagy lettek értékelve. Az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiája keretében, az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel és egyéb kutatóintézetekkel, ügynökségekkel, tagállamokkal és érdekeltekkel való együttműködésben a Bizottság a jelenlegi és tervezett intézkedésekből származó adatok minél eredményesebb felhasználására törekszik. Az erre irányuló munka a jövőben is folytatódni fog, ám azt lehetőség szerint meg kell erősíteni, és a tudományos közösség hozzájárulását fokozni kell. Az EU igen fontos szerepet játszik ebben a folyamatban, különösen a hiányzó ismeretek áthidalására irányuló projektek (például Horizont 2020, Európai strukturális és beruházási alapok) finanszírozása tekintetében.

A tudásalap növelése és az innováció ösztönzése

A zöld infrastruktúra megvalósításával kapcsolatos technikai megoldásokra vonatkozó ismereteink az elmúlt években jelentősen nőttek. Több kutatásra van szükség azonban ahhoz, hogy pontosabban megérthessük a kapcsolatot a biodiverzitás (fajok, élőhelyek) és az ökoszisztéma állapota között (életképesség, ellenálló képesség és termelékenység), valamint az ökoszisztéma állapota és ökoszisztéma-szolgáltatási kapacitása között. Annak érdekében továbbá, hogy a zöld infrastruktúra a jövőben is magabiztosan tudjon tovább fejlődni, rendkívül hasznos lenne az ökoszisztéma-szolgáltatások értékelésébe történő mélyebb betekintés, különösen a zöld infrastrukturális megoldásoknak a társadalomra, az egészségre, valamint a biztonságra/ellenálló képességre ható előnyei szempontjából. Ösztönözni kell továbbá az innovatív zöld infrastrukturális megoldások tesztelésére és alkalmazására vonatkozó alkalmazott kutatásokba történő beruházásokat is.

A megfelelő technológia és folyamatok – különösen tekintettel a közlekedésre, az energiaügyre, a mezőgazdaságra, valamint városaink tervezésére és működésére – kidolgozása által a zöld infrastruktúra még több költséghatékony megoldást lesz képes nyújtani, ezenkívül a biogazdaságot is meg fogja erősíteni[39]. A városokban azok az intelligens és erőforrás-hatékony épületek, amelyek zöld jellemzők – például zöld tetők és falak – és új anyagok felhasználásával épültek, környezeti, társadalmi és egészségügyi előnyökkel járnak[40]. A zöld infrastruktúrával foglalkozó embereknek a technológia mellett a megfelelő készségeket és képességeket is el kell sajátítaniuk, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy újítóbb szemléletű megközelítést alkalmazzanak. Középtávon kiemelt jelentősége van a szakképzett munkaerő megtartásának és továbbképzésének a hiányzó szakképzettség áthidalása, valamint a megfelelően képzett munkaerő biztosítása érdekében.

Uniós szinten a Horizont 2020 és az Európai Regionális Fejlesztési Alap lehetséges támogatási forrást jelentenek a zöld infrastruktúra területén történő kutatások és innováció számára.

Zöld infrastrukturális projektek finanszírozása

A zöld infrastruktúra beépítése a legfontosabb ágazatok politikájának végrehajtásába biztosítaná a zöld infrastruktúrának az EU-szerte történő megvalósítását ösztönző, kapcsolódó finanszírozási mechanizmusok támogatását. A zöld infrastruktúrába történő beruházásokban a magánszektor is szerepet játszik. A zöld infrastrukturális projektek azonban összetett, kétségkívül kockázatos projektek, különösen a kifejlesztés kezdeti szakaszaiban. Az EU-nak pénzügyi eszközökkel (például kockázatmegosztó gyakorlatok), valamint állami vagy magánfinanszírozású, több fél közreműködésével megvalósuló üzletkötések által csökkentenie kell a kockázatot. A lehetséges beruházóknak (önkormányzat, régió, magánfejlesztők) szintén szükségük van technikai segítségre a zöld infrastrukturális projektek kidolgozásához[41]. A Bizottság és az Európai Beruházási Bank jelenleg a biológiai sokféleséggel kapcsolatos beruházásokat – köztük a zöld infrastrukturális projekteket – támogató finanszírozási eszközök létrehozásának lehetőségeit vizsgálja.

Uniós szintű zöld infrastrukturális projektek

Számos földrajzi jellemző – például hegyvonulatok (Alpok, Pireneusok, Kárpátok), folyómedrek (Rajna, Duna) és erdők (a finnországi és skandináv erdők) – nyúlik át az államhatárokon, és képezi részét az EU közös természeti és kulturális örökségének és identitásának. Ezeknek összehangolt, együttes cselekvésre, továbbá egy páneurópai jövőképre van szükségük. Eddig a nagyobb léptékű infrastrukturális kezdeményezések a közlekedést, energiaügyet, valamint az információs és kommunikációs technológiákat érintették[42]. Egy ezzel egyenértékű eszköz, az európai zöld infrastruktúrát elősegítő transzeurópai prioritási tengely, a szürke infrastrukturális szektor transzeurópai hálózataira építő TEN-G (G=green, vagyis zöld) kifejlesztése számottevő előnyökkel járna Európa néhány legismertebb ökoszisztémája ellenálló képességének és életképességének biztosítása szempontjából, ezen túlmenően pedig társadalmi és gazdasági előnyöket is vonna maga után. Az ehhez hasonló kezdeményezések nemzeti, regionális és helyi szinten példaértékűnek számító, kiemelt kezdeményezések lennének, és nagyobb jelentőséggel ruháznák fel a transzeurópai zöld infrastruktúra fejlesztését a szakpolitikai, tervezési és finanszírozási döntésekben. A tagállamok és a régiók számára javasolt megragadni a lehetőséget a zöld infrastruktúra határokon átnyúló, nemzetközi szinten történő kifejlesztésére az ERFA által támogatott makroregionális stratégián[43] és az európai területi együttműködési programokon[44] keresztül.

7. rovat: Uniós szintű zöld infrastrukturális projektek Az Európai Zöld Öv kezdeményezés a Barents-tengertől a Fekete-tengerig nyúló ökológiai hálózat. Célja, hogy eredményesebben hangolja össze az emberi tevékenységeket a természeti környezettel, és növelje a helyi közösségek társadalmi-gazdasági fejlődésének lehetőségeit. Nemzeti parkokat, természetvédelmi területeket, bioszféra-rezervátumokat, határokon átnyúló védett területeket és határ menti vagy határon átnyúló nem védett területeket kapcsol össze. Támogatja a természetmegőrzésen alapuló regionális fejlesztési kezdeményezéseket. Gondozásába veszi az emberi történelem egyik legmegosztóbb válaszfalát (a vasfüggönyt), és Európa néhány leginkább lenyűgöző és törékeny tájának megőrzése és védelme által a kibékülés és határokon átnyúló összefogás szimbólumává alakítja.

4.           A zöld infrastruktúra előmozdítására vonatkozó uniós stratégia

A Bizottság elkötelezett amellett, hogy kidolgoz egy zöld infrastruktúrára vonatkozó stratégiát, amely elősegíti a természeti tőkénk megőrzését és növelését, valamint az Európa 2020 célkitűzések megvalósítását. A fent részletezett, a zöld infrastruktúra lehetséges előnyeiről és a kidolgozásában az EU által játszott szerepről szóló megfontolások alapján az tűnik célszerűnek, hogy a stratégia egy olyan keretrendszer legyen, amely politikai jelzések és technikai vagy tudományos fellépések ötvözetét kínálja. Jelenleg úgy tűnik, a stratégia megvalósítható a meglévő jogszabályok, politikai eszközök és finanszírozási mechanizmusok keretein belül. A stratégia az alább részletezett elemeket foglalná magában.

A zöld infrastruktúra előmozdítása a főbb politikai területeken belül

A zöld infrastruktúra előmozdítása a következő fő politikai területeken keresztül fog megvalósulni, beleértve a kapcsolódó finanszírozási mechanizmusokat is: a regionális vagy kohéziós politika, az éghajlatváltozással és a környezetvédelemmel kapcsolatos szakpolitikák, a katasztrófákkal kapcsolatos kockázatkezelés, az egészségügyi és fogyasztóvédelmi politikák, valamint a közös agrárpolitika. 2013 végéig a Bizottság ki fog dolgozni egy technikai útmutatót, amely meghatározza, hogyan kell a zöld infrastruktúrát beépíteni ezekbe a politikákba 2014 és 2020 között. Ezeken a fő politikai területeken belül lépéseket fog tenni annak érdekében, hogy ismertebbé tegye a zöld infrastruktúrát az érdekelt felek főbb csoportjai körében, valamint hogy támogassa a bevált gyakorlatokat, többek közt a kifejezetten az információcserét elősegítő informatikai platform kifejlesztését.

Azt is figyelembe veszi, hogyan finanszírozhatók a zöld infrastruktúrával kapcsolatos újítások számos egyéb uniós eszköz segítségével (például az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz). A TEN-T politikában például a zöld infrastruktúra mint a projektek szerves része a javasolt folyosó alapú megközelítés keretében mozdítható elő.

Az információ javítása, a tudásalap megerősítése és az innováció előmozdítása

A biológiai sokféleségre vonatkozó stratégia keretében történő feltérképezési és értékelési munka folytatása mellett a Bizottság 2015-ig felülvizsgálja a döntéshozók számára elérhető, a zöld infrastruktúra megvalósítására vonatkozó technikai és térbeli adatok mértékét és minőségét. A felülvizsgálat arra is ki fog térni, hogy ezeknek az információknak az előállítását, elemzését és terjesztését kezelő jelenlegi megoldások milyen módon fejleszthetők, különös tekintettel az információt megosztó eszközök eredményesebb használatára.

A Bizottság 2013-ig értékeli, hogy a Horizont 2020 programon belül milyen szükségletek és lehetőségek léteznek a folyamatban lévő feltérképezési és értékelési munka módszertani támogatására, a tudásalap javítására, valamint a zöld infrastruktúra kialakítását elősegítő innovatív technológiák és megközelítések fejlesztésére és ösztönzésére. Értékelni fogja azt is, hogy a technikai előírások, különös tekintettel a fizikai alkotóelemekre és folyamatokra, hogyan tudnak hozzájárulni a zöld infrastruktúrát támogató termékek „növekvő piacához”.

A finanszírozáshoz való hozzáférés javítása

A Bizottság továbbra is dolgozni fog azon, hogy feltárja, milyen lehetőségek léteznek a zöld infrastruktúrát támogató innovatív finanszírozási mechanizmusok létrehozására. Az Európai Beruházási Bankkal együttműködésben vállalja, hogy 2014-ig létrehoz egy uniós finanszírozási eszközt azok támogatására, akik zöld infrastrukturális projekteket terveznek megvalósítani.

Uniós szintű zöld infrastrukturális projektek

A Bizottság 2015 végéig tanulmányt készít, amelyben értékeli az uniós TEN-G kezdeményezések kidolgozásának lehetőségeit. Ez magában foglalja majd annak az értékelését, hogy egy ilyen kezdeményezés milyen költségeket vonna maga után, és a gazdaság, a társadalomra és a környezet szempontjából milyen előnyökkel járna.

5.           Következtetés

A zöld infrastruktúra jelentős mértékben hozzá tud járulni az EU számos kulcsfontosságú szakpolitikai célkitűzéseinek megvalósításához. Az EU számára a zöld infrastruktúra kifejlesztésének előmozdítására a legjobb megoldást az jelenti, ha olyan keretrendszert hoz létre, amely a meglévő jogi, politikai és pénzügyi eszközök keretein belül ösztönzi és megkönnyíti a zöld infrastrukturális projekteket. A tagállamok számára javasolt, hogy alapozzanak ezekre a lehetőségekre annak érdekében, hogy a zöld infrastruktúra megvalósítását elősegítsék, és kihasználják annak a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos előnyeit. Ez a dokumentum kifejti, miért érdemes a zöld infrastruktúrát támogatni, valamint vázolja a létrejövő uniós stratégia jellemzőit. A Bizottság 2017 végéig felülvizsgálja a zöld infrastruktúra kifejlesztése terén elért előrehaladást, valamint jelentést készít a tanulságokról és a jövőbeli cselekvésre vonatkozó ajánlásokról.

[1]               COM(2012) 710 final, javaslat: az Európai Parlament és a Tanács határozata a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról „Jólét bolygónk felélése nélkül”.

[2]               COM(2011) 571 végleges, HL C 37., 2012.2.10.

[3]               COM(2010) 2020 végleges, HL C 88., 2011.3.19.

[4]               COM(2011) 244 végleges, HL C 264., 2011.9.8.

[5]               A biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégiára vonatkozó következtetéseiben a Környezetvédelmi Tanács (2011. június) „hangsúlyozza a zöld infrastruktúra fontosságát a biológiai sokféleséggel kapcsolatos szempontok uniós szakpolitikákba való további beépítésének részeként is; valamint üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását, amely szerint 2012-ig ki fog dolgozni egy zöld infrastruktúrára vonatkozó stratégiát”. Az Európai Parlament (2012. május) „sürgeti a Bizottságot, hogy legkésőbb 2012-ig fogadjon el egy biológiai sokféleséget kiemelt célkitűzésként kezelő, zöld infrastruktúrára vonatkozó stratégiát”.

[6]               A zöld infrastruktúrával kapcsolatos további technikai információ az ezzel a közleménnyel egyidőben elfogadott bizottsági szolgálati munkadokumentumban található, SWD(2013) 155 final.

[7]               Zöld infrastruktúra és területi kohézió. Európai Környezetvédelmi Ügynökség (2011) 2011/18. sz. technikai jelentés. Lásd még:

http://ec.europa.eu/environment/nature/ecosystems/docs/Green_Infrastructure.pdf

[8]               Nellemann, C., Corcoran, E. (szerk.) 2010. Dead Planet, Living Planet — Biodiversity and ecosystem restoration for sustainable development. A rapid response Assessment. UNEP, GRID-Arendal.

[9]               COM(2011) 612 végleges/2.

[10]             COM(2011) 614 végleges.

[11]             COM (2011) 17 végleges, Az Európa 2020 keretei közötti fenntartható növekedéshez hozzájáruló regionális politika. Európai bizottsági munkadokumentum, SEC(2011) 92 végleges.

[12]             Connecting smart and sustainable growth through smart specialisation (Az intelligens és a fenntartható növekedés összekapcsolása az intelligens szakosodás segítségével). Európai Bizottság, 2012.

[13]             Az Európai Unió 2020-ig szóló területfejlesztési menetrendje: Egy sokszínű régiókból álló, befogadó, intelligens és fenntartható Európa felé. A területrendezésért és területfejlesztésért felelős miniszterek informális találkozója. Magyarország, 2011. május 19.

[14]             A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a városi környezetre vonatkozó tematikus stratégiáról. COM(2005) 718 végleges.

[15]             Az Európai Bizottság által támogatott jelentések, tanulmányok és felülvizsgálati dokumentumok itt olvashatók: http://ec.europa.eu/environment/nature/ecosystems/studies.htm

[16]             A zöld infrastruktúra által teremtett munkahelyek példái a bizottsági szolgálatok munkadokumentuma 2. táblázatában találhatók (SWD(2013) 155 final).

[17]             SWD(2012)101 final/2, 13. o.

[18]             COM(2013) 216 final, Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia

[19]             Földhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás.

[20]             HL L 1., 2003.1.4., 65. o.

[21]             A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról, COM(2009) 82 végleges.

[22]             COM(2012) 710 final.

[23]             Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2010-ben készült, környezeti állapotokról szóló jelentése (State of the Environment Report). http://www.eea.europa.eu/soer

[24]             A talajvédelemről szóló tematikus stratégia végrehajtása és a folyamatban lévő tevékenységek. A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának. COM(2012) 46 final.

[25]             COM(2011) 625 végleges/2.

[26]             Az európai vízkészletek megőrzésére irányuló terv. A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának. COM(2012) 673 final.

[27]             The Economics of Ecosystems and Biodiversity (TEEB). Bécs, New York, Philadelphia és Vittel példája, http://www.teebweb.org/

[28]             HL L 330., 1998.12.5., 32. o.

[29]             HL L 372., 2006.12.27., 19. o.

[30]             Az integrált épített vizes élőhelyek, mint a zöld infrastruktúra egy példája, segíthetnek megvalósítani az EU szennyvízkezelésre és fürdővíz megóvására irányuló célkitűzéseit.

[31]             COM(2013) 133 final.

[32]             http://www.thebluecarbonproject.com/the-problem-2/.

[33]             HL L 206., 1992.7.22., 7. o.

[34]             HL L 103., 1979.4.25., 1. o.

[35]             http://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/financing/index_en.htm

[36]             http://ec.europa.eu/environment/nature/ecosystems/docs/adaptation_fragmentation_guidelines.pdf

[37]             http://ec.europa.eu/environment/nature/ecosystems/studies.htm#design.

[38]             Az ökoszisztémáknak és azok szolgáltatásainak a feltérképezésére és értékelésére vonatkozó módszertani munka a biológiai sokféleségre vonatkozó stratégia 5. intézkedése alapján történik. Az ilyen információkat azonban olyan formában kell közzétenni, hogy felhasználhatók legyenek a zöld infrastrukturális fejlesztések számára (példák az alábbi internetes oldalon találhatók: http://ec.europa.eu/environment/nature/ecosystems/index_en.htm). Az éghajlatváltozással kapcsolatos politika keretében az Unió nemrégiben olyan jogszabályt fogadott el, amely harmonizálja a földhasználatból, a földhasználat-megváltoztatásból és az erdőgazdálkodási ágazatból (LULUCF) származó üvegházhatású gázok kibocsátásának elszámolását, és ütemtervet határoz meg a tagállamok elszámolási rendszerének fejlesztésére és kiterjesztésére. Ez biztosítja, hogy az (irányított) ökoszisztémák által kibocsátott üvegházhatású gázokról szóló információk következetesek legyenek és az egész Unió területére kiterjedjenek: Az Európai Parlament és a Tanács határozata az üvegházhatású gázoknak a földhasználatból, a földhasználat-megváltoztatásból és az erdőgazdálkodási tevékenységekből eredő kibocsátására és abszorpciójára vonatkozó elszámolási szabályokról és az ezekre a tevékenységekre vonatkozó információkról.

[39]             COM(2012) 60 final.

[40]             Connecting smart and sustainable growth through smart specialisation (Az intelligens és a fenntartható növekedés összekapcsolása az intelligens szakosodás segítségével). Európai Bizottság, 2012.

[41]             http://ec.europa.eu/environment/enveco/biodiversity/pdf/BD_Finance_summary-300312.pdf.

[42]             COM(2011) 676 végleges, COM(2011) 665 végleges.

[43]             Balti-tengeri stratégia, Duna-stratégia.

[44]             http://ec.europa.eu/regional_policy/cooperate/cooperation/index_en.cfm