14.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 12/14

(1)

Az olívaolajra vonatkozó forgalmazási előírásokról szóló, 2002. június 13-i 1019/2002/EK bizottsági rendeletet (2) több alkalommal jelentősen módosították (3). Az áttekinthetőség és érthetőség érdekében ezt a rendeletet kodifikálni kell.

(2)

Az olívaolaj tulajdonságai, különösen az organoleptikus és táplálkozási tulajdonságok – figyelembe véve a termelési költségeit – lehetővé teszik, hogy a legtöbb más növényi zsiradékkal összehasonlítva viszonylag magas áron hozzák forgalomba. Figyelembe véve ezt a piaci helyzetet, az olívaolajra forgalmazási előírásokat kell megállapítani, amelyek az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (4) megállapított szabályokat kiegészítő különleges címkézési szabályokra és különösen annak 2. cikkében megállapított szabályokra vonatkoznak.

(3)

Az értékesített olívaolaj eredetiségének biztosítása érdekében a kiskereskedelmi kiszerelésű olívaolaj mérete egy meghatározott nagyságot nem haladhat meg, továbbá megfelelő zárórendszerrel kell rendelkeznie. A tagállamok számára azonban lehetővé kell tenni, hogy közétkeztetési intézmények számára engedélyezzék a nagyobb kiszerelést.

(4)

Az 1234/2007/EK rendelet 118. cikkében előírt, az olívaolaj különböző kategóriáira vonatkozó kötelező leírások mellett a fogyasztókat tájékoztatni kell a kínált olívaolaj fajtájáról is.

(5)

A mezőgazdasági hagyományok és a helyi extrakciós és keverési eljárások eredményeként a közvetlenül forgalmazható szűz olívaolaj nagymértékben különböző minőségű és ízű lehet a földrajzi származásától függően. Ez árkülönbséghez vezethet ugyanazon a kategórián belül, ami zavart okoz a piac működésében. Az étkezési olívaolaj más kategóriáiban a származáshoz kapcsolódóan nincs jelentős különbség, így az ezen olajok közvetlen csomagolásán feltüntetett eredetmegjelölés ahhoz vezethet, hogy a fogyasztók azt gondolják, hogy valójában van minőségi különbség. Annak érdekében, hogy elkerüljék az étkezési olívaolajok piacának torzulását, az eredetmegjelölésekre kötelező uniós rendszert kell megállapítani, amelyek alkalmazását a pontosan meghatározott feltételeket kielégítő extra szűz és szűz olívaolajra kell korlátozni. Az azóta alkalmazott fakultatív rendelkezések 2009-ig nem bizonyultak elégségesnek ahhoz, hogy általuk a fogyasztók félrevezetése a szűz olajok valódi tulajdonságait illetően elkerülhető legyen. Ezenkívül az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) megállapította a nyomonkövethetőség szabályait, s azokat 2005. január 1. óta alkalmazni kell. A piaci szereplők és a közigazgatások által e területen gyűjtött tapasztalatok lehetővé tették az extra szűz és a szűz olívaolaj eredetére vonatkozó címkézés kötelezővé tételét.

(6)

A meglévő védjegyek, így a földrajzi hivatkozások is, továbbra is használhatók, amennyiben a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelvnek (6), a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendeletnek (7) megfelelően korábban már hivatalosan bejegyezték őket.

(7)

A regionális eredetmegjelölés oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (OEM) vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel (OFJ) valósítható meg a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EK tanácsi rendelet (8) alapján. A regionális eredetet jelző megjelöléseket az OEM vagy OFJ alapján kell alkalmazni, hogy elkerüljék a fogyasztók megtévesztését és ezzel a piac működésében fellépő zavarokat. A behozott olívaolaj esetében be kell tartani a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendeletben (9) előírt nem preferenciális származási szabályokat.

(8)

Amennyiben a szűz olívaolaj eredetmegjelölése az Unióra vagy valamelyik tagállamra vonatkozik, figyelembe kell venni, hogy nemcsak a felhasznált olívaolaj, hanem az extrakciós módszer és eljárás is befolyásolja az olaj minőségét és ízét. Ezért az eredetmegjelölésnek utalnia kell arra a földrajzi területre, ahol az olívaolajat előállították, amely általában az a terület, ahol az olajat kivonták az olajbogyóból. Bizonyos esetekben azonban az extrahálás nem ugyanazon a helyen történik, ahol az olajbogyót betakarították, így ezt az információt fel kell tüntetni a csomagoláson vagy a címkéken annak érdekében, hogy elkerüljék a vásárlók megtévesztését és az olívaolajpiacon fellépő zavart.

(9)

Az Unióban az extra szűz és a szűz olívaolaj jelentős része különböző tagállamokból és harmadik országokból származó olajok keverékéből áll. Az ilyen keverékek eredetének címkézésére egyszerű szabályokat kell megállapítani.

(10)

A 2000/13/EK irányelv alapján a címkézés jelzései nem téveszthetik meg a vásárlót, különösen az érintett olívaolaj jellemzőivel, illetve azzal kapcsolatban, ha a termékre vonatkozóan olyan tulajdonságokat tüntetnek fel, amelyekkel nem rendelkezik, vagy azt a látszatot keltik, hogy különleges jellemzői vannak, jóllehet a legtöbb olaj rendelkezik ezekkel. Bizonyos általánosan használt, az olívaolajra alkalmazott választható megjelölések tekintetében szintén összehangolt szabályokra van szükség, hogy pontosan meghatározzák ezeket az állításokat, és biztosítsák pontosságuk ellenőrizhetőségét. Ennek megfelelően a „hidegen sajtolt” és „hideg-extrakciós” fogalmaknak meg kell felelniük egy technikailag meghatározott hagyományos előállítási módszernek. Az extra szűz és a szűz olívaolajok ízére és/vagy illatára utaló érzékszervi tulajdonságokat leíró bizonyos kifejezéseket a Nemzetközi Olívaolaj-tanács meghatározta a szűz olívaolaj érzékszervi értékelésére alkalmazott, módosított módszerében. Az ilyen kifejezések használatát az extra szűz és a szűz olívaolajok címkézésénél azokra az olajokra kell korlátozni, amelyek értékelését a megfelelő elemzési módszer szerint végezték el. Bizonyos, a lefoglalt kifejezéseket jelenleg még használó piaci szereplők esetében átmeneti rendelkezésekre van szükség. A piaci szereplők használhatnak a nem szűz olajok jellegzetességeit leíró olyan más kifejezéseket, amelyeket a Nemzetközi Olívaolaj-tanács nem határozott meg. Önmagában a savtartalom megadása a fogyasztót megtévesztően egy abszolút minőségi kritérium benyomását kelti, mivel ez a tényező az érintett olívaolaj egyéb jellemzői mellett csak egy minőségi értéket képvisel. Ezért bizonyos megjelölések elterjedése és azok gazdasági jelentősége miatt az alkalmazásukra objektív kritériumokat kell megállapítani az olívaolaj piacának áttekinthetősége érdekében.

(11)

Meg kell akadályozni, hogy az olívaolajat tartalmazó élelmiszerek megtévesszék a fogyasztókat az olívaolaj hírnevének kiemelésével anélkül, hogy egyértelműen megadnák a termék valódi összetételét. Ezért a címkézésen egyértelműen fel kell tüntetni az olívaolaj százalékos arányát és az azokra a termékekre előírt megjelöléseket, amelyek kizárólag növényi olajok keverékéből állnak. Ezenkívül figyelembe kell venni az olívaolaj-termékekre vonatkozó, egyes rendeletekben megállapított különleges rendelkezéseket is.

(12)

Az olívaolaj-kategóriák elnevezései megfelelnek az 1234/2007/EK rendelet XVI. mellékletében és az olívaolaj és az olívamaradék-olaj jellemzőiről és az ezekre vonatkozó elemzési módszerekről szóló, 1991. július 11-i 2568/91/EGK bizottsági rendeletben (10) megállapított fizikai-kémiai és organoleptikus jellemzőknek. A címkézésen lévő minden más jelzést objektív tényekkel igazolni kell, hogy elkerüljék a fogyasztók megtévesztését és az érintett olajok piacán a verseny torzulását.

(13)

Az 1234/2007/EK rendelet 113. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében megállapított ellenőrzési rendszer keretében a tagállamoknak meg kell határozniuk a címkézésen használható különböző megnevezésekre vonatkozó bizonyítékokat és az esetleges pénzbírságot. Bármilyen lehetőség előzetes kizárása nélkül ez a bizonyíték lehet megállapított tény, vizsgálatok eredménye, illetve megbízható feljegyzés és ügyviteli vagy számviteli információ.

(14)

Mivel a címkézésért felelős vállalkozások ellenőrzését abban a tagállamban kell végrehajtani, ahol ezeket a vállalkozásokat létrehozták, egy közigazgatási együttműködési eljárást kell kidolgozni a Bizottság és azon tagállamok között, ahol az olajat forgalomba hozzák.

(15)

A e rendeletben előírt szabályozás kiértékelése érdekében az érintett tagállamoknak jelenteniük kell a körülményeket és a felmerült nehézségeket.

(16)

E rendeletben kilátásba helyezett eszközök összhangban állnak a mezőgazgatási piacok közös szervezés igazgatási bizottságának véleményével,

a)

extra szűz olívaolaj:

„közvetlenül olajbogyókból, kizárólag mechanikai eszközökkel előállított első osztályú olívaolaj;”

b)

szűz olívaolaj:

„közvetlenül olajbogyókból, kizárólag mechanikai eszközökkel előállított olívaolaj;”

c)

finomított olívaolajból és szűz olívaolajból álló olívaolaj:

„kizárólag finomításon átesett olívaolajat és közvetlenül olajbogyókból előállított olajat tartalmazó olaj;”

d)

olívapogácsa-olaj:

a)

a (4) és (5) bekezdéssel összhangban egyetlen tagállamból vagy egyetlen harmadik országból származó olívaolaj esetében a tagállamra, az Unióra, illetve a harmadik országra való utalás; vagy

b)

a (4) és (5) bekezdés rendelkezéseivel összhangban több tagállamból vagy harmadik országból származó olívaolajok keveréke esetében a következő jelölések egyike:

c)

az 510/2006/EK rendeletben említett oltalom alatt álló eredetmegjelölés, vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzés, az adott elnevezésre vonatkozó termékleírásnak megfelelően.

a)

a „első hidegsajtolásból nyert” megjelölés csak olyan extra szűz vagy szűz olívaolajon tüntethető fel, amelyet 27 °C alatti hőmérsékleten az olajbogyópép első mechanikai sajtolásával, hidraulikus préseket alkalmazó hagyományos extraháló rendszerrel állítottak elő;

b)

a „hideg-extrakciós” megjelölés csak olyan extra szűz vagy szűz olívaolajon tüntethető fel, amelyet 27 °C alatti hőmérsékleten az olajbogyópép átszűrésével vagy centrifugálásával állítottak elő;

c)

az ízre és/vagy az illatra utaló érzékszervi tulajdonságok megjelölése csak extra szűz vagy szűz olívaolajok esetében tüntethető fel; a 2568/91/EGK rendelet XII. melléklete 3.3. pontjában említett kifejezések csak akkor tüntethetők fel a címkézésen, ha az említett. mellékletben előírt módszer szerint elvégzett értékelés eredményein alapulnak;

d)

a savtartalom vagy maximális savtartalom jelzése csak akkor tüntethető fel, ha mellette egy ugyanakkora betűméretű és ugyanabban a látótérben lévő jelzést helyeznek el a 2568/91/EGK rendeletnek megfelelően meghatározott peroxidértékről, viasztartalomról és UV-abszorpcióról.

a)

tényszerű adatok és tudományosan megállapított tények;

b)

a reprezentatív mintákon végrehajtott vizsgálatok eredményei vagy azok automatikus nyilvántartása;

c)

az Unió és/vagy a nemzeti szabályoknak megfelelően nyilvántartott igazgatási vagy számviteli információk.

a)

a Bizottság hatáskörrel rendelkező szervezeti egységei;

b)

az adott tagállamnak bármely, az 1234/2007/EK rendelet 125. cikke szerinti piaci szereplői szervezete;

c)

egy másik tagállam ellenőrző szerve.

a)

a szóban forgó olaj mintavételének vagy vásárlásának az időpontja;

b)

annak a vállalkozásnak a neve, illetve cégneve és címe, ahol a mintavétel történt, vagy ahol az érintett olajat vásárolták;

c)

az érintett tételek száma;

d)

az összes, az érintett olaj csomagolásán lévő címke másolata;

e)

az analízis vagy más független szakértői vélemények eredménye, amely megadja az alkalmazott módszereket és az érintett laboratórium vagy szakértő nevét és címét is;

f)

adott esetben az értékesítési egység nyilatkozata alapján a szóban forgó olaj szállítójának neve.

a)

csomagolólétesítményekkel rendelkezik;

b)

kötelezettséget vállal arra, hogy összegyűjti és megőrzi a tagállam által a 7. cikk alapján kért alátámasztó okmányokat;

c)

olyan tárolási rendszerrel rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy az érintett tagállam számára meggyőzően ellenőrizzék az eredetmegjelöléssel ellátott olajok származását.

a)

a 8. cikk (2) bekezdésének megfelelően beérkezett vizsgálati kérelmek;

b)

az előző gazdasági években végrehajtott, illetve az előző gazdasági években elkezdett, de még folyamatban lévő vizsgálatok;

c)

a vizsgálatok alapján hozott intézkedések és az alkalmazott szankciók.