2.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 168/1

(1)

1999 decemberében a Tanács a 2597/1999/EK rendelettel (2) végleges kiegyenlítő vámot vetett ki az ex 3920 62 19 és az ex 3920 62 90 KN-kód alá tartozó, Indiából származó polietilén-tereftalát (PET) fólia (a továbbiakban: az érintett termék) behozatalára. A fenti rendelet elfogadásához vezető vizsgálat a továbbiakban „eredeti vizsgálat” néven említendő. Az intézkedések az érintett termék egyedileg megnevezett exportőröktől származó behozatala esetében 3,8 % és 19,1 % közötti kiegyenlítő értékvám, míg minden más vállalat vonatkozásában 19,1 %-os maradványvám formáját öltötték. Az eredeti vizsgálat vizsgálati időszaka 1997. október 1-jétől1998. szeptember 30-ig tartott.

(2)

Az alaprendelet 18. cikkében előírt hatályvesztési felülvizsgálatot követően 2006 márciusában a Tanács 367/2006/EK rendeletével (3) (a továbbiakban: 367/2006/EK rendelet) fenntartotta az Indiából származó polietilén-tereftalát fólia (PET) behozatalára a 2597/1999/EK rendelettel kivetett végleges kiegyenlítő vámot. A vizsgálati időszak 2003. október 1-jétől2004. szeptember 30-ig tartott.

(3)

2006 augusztusában egy indiai PET-fólia-gyártó – a Garware Polyester Limited (a továbbiakban: Garware) – támogatásának időközi felülvizsgálatát követően a Tanács az 1288/2006/EK rendelettel (4) módosította a Garware-re a 367/2006/EK rendelettel kivetett végleges kiegyenlítő vámot.

(4)

2007 szeptemberében egy másik indiai PET-fólia-gyártó, a korábban Jindal Polyester Limited néven ismert Jindal Poly Films Limited (a továbbiakban: Jindal), támogatásának részleges időközi felülvizsgálatát követően a Tanács az 1124/2007/EK rendelettel (5) módosította a Jindalra a 367/2006/EK rendelettel kivetett végleges kiegyenlítő vámot.

(5)

Öt indiai PET-fólia-gyártó támogatásának a Bizottság általi, saját kezdeményezésre végzett részleges időközi felülvizsgálatát követően 2009 januárjában a Tanács a 15/2009/EK rendelettel (6) módosította az ezekre a vállalatokra a 367/2006/EK rendelettel kivetett végleges kiegyenlítő vámot.

(6)

Meg kell jegyezni, hogy a Jindal Poly Films Limitedre 0 %-os dömpingellenes vám vonatkozik (7).

(7)

A részleges időközi felülvizsgálat iránti kérelmet egy indiai exportáló gyártó, a Jindal Poly Films Limited (a továbbiakban: kérelmező) nyújtotta be. A kérelem a támogatásnak a kérelmező tekintetében történő kivizsgálására korlátozódik. A kérelmező prima facie bizonyítékokat szolgáltatott arról, hogy az intézkedéshez vezető körülmények a támogatást tekintetve jelentősen megváltoztak, és ezek a változások tartósnak bizonyulnak.

(8)

A Bizottság a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapította, hogy elegendő bizonyíték állt rendelkezésre a részleges időközi felülvizsgálat kezdeményezéséhez, és 2009. szeptember 9-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (8) közzétett eljárás megindításáról szóló értesítéssel (a továbbiakban: értesítés vizsgálat megindításáról) bejelentette, hogy az alaprendelet 19. cikkének megfelelően részleges időközi felülvizsgálatot indít, mely a kérelmező támogatottsági szintjére korlátozódik, valamint azt kívánja megállapítani, hogy a kérelmező tekintetében szükséges-e a meglévő intézkedések megszüntetése vagy módosítása.

(9)

A részleges időközi felülvizsgálat – megállapításaitól függően – annak felmérésére is kiterjed, hogy az érintett terméknek az érintett országba történő behozatala tekintetében szükség van-e a 367/2006/EK rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében külön nem említett exportáló gyártókra, azaz az „összes többi” indiai vállalatra vonatkozó vám mértékének módosítására.

(10)

A támogatás szintjére vonatkozó vizsgálat a 2008. április 1. és 2009. március 31. közötti időszakra (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) vonatkozott.

(11)

A Bizottság a részleges időközi felülvizsgálat megindításáról hivatalosan értesítette a az indiai kormányt, valamint az uniós PET-fólia-gyártás (a továbbiakban: uniós gazdasági ágazat) többségét képviselő cégeket, mégpedig a Du Pont Tejin Filmset (Luxemburg), a Mitsubishi Polyester Filmet (Németország), a Toray Plastics Europe-ot (Franciaország) és a Nurollt (Olaszország). Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy írásban ismertessék álláspontjukat, és meghallgatást kérjenek a felülvizsgálat megindításáról szóló értesítésben kitűzött határidőn belül.

(12)

Minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tették a meghallgatást, aki azt kérelmezte, illetve ismertette azokat a különleges okokat, melyek meghallgatását indokolják.

(13)

A felek által beterjesztett írásbeli és szóbeli észrevételeket tanulmányozták, és adott esetben figyelembe vették.

(14)

A vizsgálathoz szükségesnek tartott információk beszerzése érdekében a Bizottság kérdőívet küldött a kérelmezőnek. A Bizottság az indiai kormánynak is küldött kérdőívet.

(15)

A kérdőívre mind a kérelmezőtől, mind pedig az indiai kormánytól érkezett válasz.

(16)

A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, amelyet a támogatás megállapítása szempontjából szükségesnek ítélt. A kérelmező telephelyein, valamint az indiai kormánynál Delhiben ellenőrző látogatásokra került sor.

(17)

Az indiai kormányt és a többi érdekelt felet tájékoztatták azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján a kérelmezőre alkalmazandó vámtétel módosítására vonatkozóan ajánlást szándékoztak tenni. A felek elegendő időt kaptak észrevételeik megtételére. Az összes beadványt és észrevételt az alábbiakban meghatározottak szerint megfelelő módon figyelembe vették.

(18)

Az e vizsgálatban érintett termék megegyezik a 367/2006/EK rendeletben szabályozott termékkel, nevezetesen az Indiából származó és az ex 3920 62 19 és ex 3920 62 90 KN-kód alá tartozó polietilén-tereftalát (PET) fóliával.

(19)

Az indiai kormány és a többi érdekelt fél által benyújtott információ, valamint a Bizottság kérdőíveire adott válaszok alapján az alábbi, állítólag támogatás nyújtásával járó rendszereket vizsgálták meg:

e)

ösztönzőcsomag-rendszer (Package Scheme of Incentives, PSI).

(20)

A fenti a)–c) pontban megjelölt rendszerek az 1992. augusztus 7-én hatályba lépett, a külkereskedelemről (fejlesztés és szabályozás) szóló, 1992. évi (1992/22 sz.) törvényen (a továbbiakban: külkereskedelmi törvény) alapulnak. A külkereskedelmi törvény felhatalmazza az indiai kormányt arra, hogy az export- és importpolitikára vonatkozóan értesítéseket adjon ki. Ezeket „export- és importpolitikai” dokumentumok foglalják össze, amelyeket a Kereskedelmi Minisztérium ötévente tesz közzé, és rendszeresen frissít. Ezen ügy felülvizsgálati időszaka vonatkozásában egy export- és importpolitikai dokumentum, a 2004. szeptember 1. és 2009. március 31. közötti időszakra vonatkozó ötéves terv (a továbbiakban: a 2004–2009-es export-import- vagy EXIM-politika) bír jelentőséggel. Ezenkívül az indiai kormány az „Eljárási kézikönyv – 2004. szeptember 1.–2009. március 31., I. kötet” c. kiadványban határozza meg a 2004–2009-es EXIM-politikát. Az eljárási kézikönyvet ugyancsak rendszeresen frissítik.

(21)

A fenti d) pontban megjelölt exporthitel-rendszer alapja az 1949. évi banki rendelet 21. és 35A. szakasza, amelyek értelmében az Indiai Központi Jegybank az exporthitelek tekintetében utasításokat adhat a kereskedelmi bankoknak.

(22)

A fenti e) pontban megjelölt rendszert az indiai állami hatóságok irányítják.

(23)

A rendszer részletes ismertetését a 2004–2009 export- és importpolitika 4.1.1–4.1.14. bekezdése és a 2004–2009 eljárási kézikönyv I 4.1–4.30. fejezete tartalmazza. Ez a rendszer Advance Licence Scheme néven volt ismert az előző felülvizsgálat idején, amely a jelenleg hatályban lévő végleges kiegyenlítő vámot elrendelő 367/2006/EK rendelethez vezetett.

(24)

Az előzetes engedélyezési rendszer hat alrendszerből áll, amelyeket a (25) preambulumbekezdés mutat be részletesen. Ezek az alrendszerek többek között a jogosultság vonatkozásában is eltérőek. A gyártó-exportőrök és a támogató gyártókhoz „kapcsolt” kereskedő-exportőrök a tényleges exportra és az éves igényre szóló előzetes engedélyezési rendszerre jogosultak. A végső exportőrt ellátó gyártó-exportőrök a közbenső szállításokra szóló előzetes engedélyezési rendszerre jogosultak. A 2004–2009-es export- és importpolitika 8.2. bekezdésében említett, „exportnak tekintett” (kváziexport) kategóriákat ellátó fővállalkozók, mint például az exportorientált egységek beszállítói, a kváziexportra szóló előzetes engedélyezési rendszerre jogosultak. Végezetül a gyártó exportőrök közbenső beszállítói az előzetes kiadási megrendelés (Advance Release Order, ARO), valamint a fedezett belföldi akkreditív alrendszerei szerint az „exportnak tekintett” (kváziexport) kedvezményekre jogosultak.

(25)

Előzetes engedélyek a következőkre állíthatók ki:

i.   Tényleges (fizikai) export: Ez a fő alrendszer. Az alapanyagok vámmentes behozatalát teszi lehetővé egy meghatározott exporttermék gyártására. A „fizikai” ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy az exportterméknek ténylegesen el kell hagynia India felségterületét. Az engedély meghatározza az importtámogatást és az exportkötelezettséget, beleértve az exporttermék fajtáját is.

ii.   Éves igény: Az ilyen engedély nem egy adott exporttermékre, hanem egy szélesebb termékcsoportra (például vegyi és kapcsolódó termékekre) vonatkozik. Az engedély jogosultja – a múltbeli exportteljesítménye alapján megállapított értékhatárig – vámmentesen hozhat be bármely alapanyagot az adott termékcsoportba tartozó bármely termék gyártásához. Az adott termékcsoportba tartozó és az említett vámmentes nyersanyag felhasználásával gyártott bármely terméket exportálhatja.

iii.   Közbenső szállítások: Ez az alrendszer azon eseteket fedi le, amikor két gyártó szándékozik ugyanazt az exportterméket gyártani, és felosztják a gyártási folyamatot. A közbenső terméket előállító gyártó exportőr az alapanyagokat vámmentesen hozhatja be, és e célból igénybe veheti az előzetes engedélyezési rendszert a közbenső szállításokra. A gyártást a végső exportőr fejezi be, és ő köteles a készterméket exportálni.

iv.   Kváziexport: Ez az alrendszer lehetővé teszi a fővállalkozó számára, hogy a 2004–2009-es export- és importpolitika 8.2. bekezdésének b)–f), valamint g), i) és j) pontjában említett vevőkategóriák részére „kváziexportként” értékesített áruk előállításához szükséges alapanyagokat vámmentesen hozza be. India kormánya szerint a kváziexport azon tranzakciókra vonatkozik, amelyek során a szállított áru nem hagyja el az országot. Számos szállítási kategóriát tekintenek kváziexportnak, feltéve, hogy az árukat Indiában állítják elő; ide tartozik például egy exportorientált egységhez vagy egy különleges gazdasági övezetben található vállalathoz történő áruszállítás.

v.   Előzetes kiadási megrendelés (ARO): Az előzetes engedély birtokosának, aki a felhasználandó anyagokat közvetlen import helyett belföldi forrásokból kívánja beszerezni, ARO-k ellenében is beszerezheti azokat. Ilyen esetekben az előzetes engedélyeket ARO-ként érvényesítik, és a benne meghatározott áruk szállításakor a belföldi szállítóra forgatják őket. Az ARO forgatása feljogosítja a belföldi szállítót a 2004–2009-es EXIM-politika 8.3. bekezdésében meghatározott kváziexport-kedvezményekre (azaz közbenső szállításra/kváziexportra szóló AAS-re, kváziexport-visszatérítésre, valamint a végső jövedéki adó visszatérítésére). Az ARO-rendszer a szállítónak fizeti vissza az adókat és a vámokat ahelyett, hogy a végső exportőrnek fizetnék őket vissza vámvisszatérítés/vámvisszafizetés formájában. Az adók/vámok visszatérítése belföldi alapanyagok és importált alapanyagok esetében egyaránt igénybe vehető.

vi.   Fedezett belföldi akkreditív: Ez az alrendszer szintén az előzetes engedély jogosultja részére történő belföldi szállításokra vonatkozik. Az előzetes engedély jogosultja kérheti valamely banktól belföldi akkreditív belföldi szállító javára történő megnyitását. Az engedélyt a bank a közvetlen behozatalra kizárólag a behozatal helyett belföldről beszerzett cikkek értéke és mennyisége tekintetében érvényteleníti. A belföldi szállító jogosult lesz a 2004–2009-es EXIM-politika 8.3. bekezdésében említett kváziexport kedvezményekre (azaz közbenső szállításra/kváziexportra szóló AAS-re, kváziexport-visszatérítésre, valamint a végső jövedéki adó visszatérítésére).

(26)

A kérelmező a felülvizsgálati időszak alatt az érintett termékhez kapcsolódó AAS rendszer alapján szerzett engedményeket. A kérelmező két alrendszert használt, nevezetesen i. a tényleges exportra vonatkozó ASS-t; és ii. a kváziexportra vonatkozó ASS-t. Ezért nem szükséges az igénybe nem vett fennmaradó alrendszerek kiegyenlíthetőségét megállapítani.

(27)

Az indiai kormány általi ellenőrzés céljára az előzetes engedély jogosultja – meghatározott formátumban – jogilag köteles fenntartani „a vámmentesen importált/belföldön beszerzett áruk fogyasztásának és felhasználásának valósághű és megfelelő nyilvántartását” (a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4.26., 4.30. fejezete és 23. függeléke), azaz a tényleges fogyasztási nyilvántartást. Ezt a nyilvántartást külső okleveles könyvvizsgálónak/kontrollernek kell ellenőriznie, aki olyan igazolást ad ki, amely megállapítja, hogy megtörtént az előírt nyilvántartások és megfelelő iratok vizsgálata, továbbá a 23. függelék alapján szolgáltatott információk minden tekintetben valósak és helytállóak. A fent említett rendelkezések mindazonáltal csak a 2005. május 13-án vagy az azt követően kiállított előzetes engedélyekre alkalmazandók. Az ezen időpont előtt kiállított valamennyi előzetes engedély esetén az engedélyek jogosultjainak a korábban alkalmazandó ellenőrzési rendelkezéseket kell követniük, azaz valósághű és helytálló nyilvántartásba kell venniük az importáruk engedélynek megfelelő fogyasztását és felhasználását, a 18. függelékben (a 2002–2007-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4.30. fejezetében és 18. függelékében) megadott formátumban.

(28)

A felülvizsgálati időszakban a kérelmező által igénybe vett alrendszerek – azaz a tényleges export és a kváziexport – tekintetében India kormánya mind az importra engedélyezett mennyiséget, mind az exportkötelezettség mennyiségét és értékét rögzíti, és azokat dokumentálja az engedélyen. Ezen túlmenően a behozatalkor és a kivitelkor a megfelelő tranzakciókat a kormánytisztviselők kötelesek az engedélyen megemlíteni. Az AAS rendszer keretében engedélyezett import mennyiségét az indiai kormány határozza meg a szabványos nyersanyag-végtermék normák (standard input-output norms, SIONs) alapján. A legtöbb termék vonatkozásában, beleértve az érintett terméket is, vannak szabványos nyersanyag-végtermék normák. Ezeket a 2004–2009-es eljárási kézikönyv II. kötetében tették közzé. A PET-fólia és a köztes termék PET-forgács szabványos nyersanyag-végtermék normáinak legutóbbi módosításait 2005 októberében vizsgálták felül.

(29)

Az importált alapanyagok nem ruházhatók át, és azokat az exporttermék előállításához kell felhasználni. Az exportkötelezettséget az engedély kiállításáól számított, előírt időkereten belül kell teljesíteni (ez 24 hónap, ami két alkalommal meghosszabbítható, egyenként 6 hónappal).

(30)

Az előbbiekben ismertetett rendszer nem változott a kérelmező támogatásának legutóbbi részleges időközi felülvizsgálata óta, amely 2009 januárjában lezárult. Az e rendszer keretében szerzett támogatások mértéke ugyanakkor jelentősen csökkent, mint ahogyan az a (39) preambulumbekezdésből is kiderül.

(31)

A jelenlegi időközi felülvizsgálat azt is megállapította, hogy az indiai hatóságok által meghatározott ellenőrzési követelményeket nem tartották be és nem tesztelték a gyakorlatban. A kérelmező nem tartott fel olyan, a 2004–2009-es külkereskedelmi politikában (23. függelék) és az alaprendelet II. melléklete II. részének 4. pontjában meghatározott ellenőrzési rendszert, amelynek segítségével megállapítható lenne, mely alapanyagokat és milyen mennyiségben használtak fel az exportált termék előállításához. Az indiai kormány soha nem ellenőrizte a fogyasztási nyilvántartást.

(32)

A 2004–2009-es külkereskedelmi politika 2005 ősze óta hatályos adminisztratív módosításait, amelyek szerint a visszaváltási eljárás során kötelező a fogyasztási nyilvántartást az indiai hatóságoknak elküldeni, a kérelmező esetében még nem alkalmazták. Ezért a fenti rendelkezés tényleges végrehajtását ebben a szakaszban nem lehetett ellenőrizni.

(33)

Az importvámmentesség az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, azaz az indiai kormány olyan pénzügyi hozzájárulásának, amely a vizsgált exportőröknek kedvezményt juttatott.

(34)

Ezen túlmenően a tényleges exportra vonatkozó AAS és a kváziexportra vonatkozó AAS jogilag egyértelműen az exportteljesítmény függvénye, és ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése a) pontjának első albekezdése alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő. Exportkötelezettség vállalása nélkül a vállalatok e rendszerek alapján nem juthatnak kedvezményekhez.

(35)

Az ebben az esetben használt két alrendszer nem minősíthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek, az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében. E két alrendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i) pontjában, a II. mellékletben (a visszatérítés fogalommeghatározása és szabályai), valamint a III. mellékletben (a helyettesítő vám-visszatérítési rendszer fogalommeghatározása és szabályai) megállapított szabályoknak. Az indiai kormány nem alkalmazta hatékonyan sem új, sem pedig régi ellenőrzési rendszerét, illetve eljárásait annak igazolására, hogy az alapanyagokat az exportált termék előállításához használták-e fel, és milyen mennyiségben (az alaprendelet II. mellékletének II. 4. pontja és a helyettesítő vám-visszatérítési rendszerek esetében az alaprendelet III. melléklete II. 2. pontja). Az érintett termék vonatkozásában a szabványos nyersanyag-végtermék normák nem voltak kellően pontosak. A szabványos nyersanyag-végtermék normák nem tekinthetők a tényleges fogyasztás ellenőrzésére szolgáló rendszernek, mivel nem teszik lehetővé az indiai kormány számára annak kellő pontossággal történő ellenőrzését, hogy milyen mennyiségű nyersanyagot használtak fel az exportértékesítésre irányuló gyártás során. Ezenfelül az indiai kormány nem végzett további vizsgálatokat a ténylegesen felhasznált alapanyagok vonatkozásában, noha hatékony ellenőrző rendszer hiányában ezt rendes körülmények között el kell végezni (az alaprendelet II. melléklete II. részének 5. pontja és III. melléklete II. részének 3. pontja).

(36)

Ez a két alrendszer tehát kiegyenlíthető.

(37)

Engedélyezett vám-visszatérítési rendszerek vagy helyettesítő vám-visszatérítési rendszerek hiányában a kiegyenlíthető előny a nyersanyagok importálása esetén rendes esetben járó teljes elengedett importvámnak felel meg. E tekintetben megjegyzendő, hogy az alaprendelet nem csak a „túlzott” mértékű vámelengedés kiegyenlítéséről rendelkezik. Az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja, valamint I. mellékletének i) pontja értelmében a túlzott vámelengedés kizárólag akkor egyenlíthető ki, ha az alaprendelet II. és III. mellékletében foglalt feltételek teljesülnek. Ezek a feltételek azonban a jelen esetben nem teljesültek. Tehát ha a megfelelő nyomonkövetési eljárás megléte nem bizonyított, a visszatérítési rendszerekre vonatkozó fenti kivételt nem kell alkalmazni, és helyette a ki nem fizetett vámok (bevételkiesés) mennyiségének kiegyenlítésére, nem pedig a túlzott vámelengedés kiegyenlítésére vonatkozó szokásos szabály alkalmazandó. Az alaprendelet II. mellékletének II. részében és III. mellékletének II. részében foglaltaknak megfelelően a szóban forgó túlzott elengedés kiszámítása nem a vizsgálatot folytató hatóságra hárul. Ezzel szemben az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a vizsgálatot folytató hatóságnak kielégítő bizonyítékot kell találnia az állítólagos ellenőrzési rendszer alkalmasságának megcáfolására.

(38)

Az AAS-t igénybe vevő kérelmező támogatásának összegét a felülvizsgálati időszak során alkalmazott két alrendszer keretében importált anyagokra ki nem vetett importvámok (alapvám és különleges kiegészítő vám) alapján számították ki (számláló). Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében, a támogatás elnyeréséhez szükségszerűen felmerült díjakat indokolt kérésre levonták a támogatás összegéből. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében e támogatási összeget elosztották az érintett termék vizsgálati időszak alatti teljes exportforgalmára (ez a nevező), mivel a támogatást az exportteljesítmény függvényében adták, és megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szolgált.

(39)

A felülvizsgálati időszak során megállapított támogatás mértéke e rendszer tekintetében a kérelmező esetében 0,7 %.

(40)

A rendszer részletes leírását a 2004–2009-es EXIM-politika 4.3. bekezdése és a 2004–2009-es eljárási kézikönyv I. kötetének 4. fejezete tartalmazza.

(41)

E rendszerre minden exportáló gyártó és exportáló kereskedő jogosult.

(42)

A jogosult exportőr kérhet DEPBS-hitelt, amelyet a rendszer alapján exportált termékek értékének százalékában határoznak meg. Az indiai hatóságok a legtöbb termék vonatkozásában meghatároztak ilyen arányt, beleértve az érintett terméket is. A százalékarányok meghatározása a szabványos nyersanyag-végtermék normák alapján történik, számításba véve az exportált termékekben az alapanyagok feltételezetten importált részét és az ilyen feltételezett import vámterhét, tekintet nélkül az importvámok tényleges megfizetésére.

(43)

Az e rendszerre való jogosultsághoz a vállalatnak exportálnia kell. Az exporttranzakció alkalmával az exportőr köteles nyilatkozni az indiai hatóságoknak arról, hogy az export a DEPBS alapján történik. Az áruk exportálása érdekében az indiai vámhatóságok a feladási eljárás során kiállítanak egy export-szállítólevelet. Ez az okmány egyebek között tartalmazza a exporttranzakcióhoz nyújtandó DEPBS-hitel összegét is. Az exportőr ekkor tudja meg, hogy milyen kedvezményben fog részesülni. Amint a vámhatóságok kiállították az export-szállítólevelet, az indiai kormány már nem bírálhatja felül a DEPBS-hitel megadását. A kedvezmény kiszámítására szolgáló DEPBS-százalékarány az exportnyilatkozat megtételekor érvényes arány.

(44)

A DEPBS-hitelek szabadon átruházhatók, és a kibocsátástól számított 12 hónapig érvényesek. E hitelek bármely, korlátozás nélkül importálható termék későbbi importja alkalmával felhasználhatók a vámok kifizetésére, a beruházási javak kivételével. Az ilyen hitel ellenében behozott áruk a belföldi piacon (forgalmiadó-kötelezettség mellett) értékesíthetők, vagy egyéb módon felhasználhatók.

(45)

A DEPBS-hitel iránti kérelmet elektronikusan kell benyújtani, és korlátlan számú exporttranzakciót foglalhat magában. Tényleges szigorú határidők a DEPBS-hitel kérésére nincsenek. A DEPBS-t kezelő elektronikus rendszer nem zárja ki automatikusan azokat az exporttranzakciókat, amelyeket a 2004–2009. eljárási kézikönyv I. része 4.47. pontja alatt említett benyújtási határidőkön kívül kérelmeznek. Emellett – mint az eljárási kézikönyv I. részének 9.3. pontjában világosan kifejtik – a beadási határidő lejárta után érkezett kérelmeket kisebb bírság kifizetése (a hitel 10 %-a) ellenében mindig figyelembe lehet venni.

(46)

Megállapításra került, hogy a kérelmező a felülvizsgálati időszak során használta ezt a rendszert.

(47)

A DEPBS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében nyújt támogatást. A DEPBS-hitel az indiai kormány pénzügyi támogatása, mivel a hitelt végeredményben az importvámok kiegyenlítésére használják, ezáltal csökkentve a kormány egyébként esedékes vámbevételeit. Ezenkívül a hitel kedvezményt biztosít az exportőr számára, mert növeli likviditását.

(48)

Ezen túlmenően a DEPBS jogilag az exportteljesítménytől függ, és ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése a) pontjának első albekezdése alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő.

(49)

Az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a rendszer nem minősíthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vám-visszatérítési rendszernek. Nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i) pontjában, a II. mellékletében (a vámkedvezmény-rendszerek meghatározása és szabályai) és a III. mellékletében (a helyettesítő vámkedvezmény-rendszerek meghatározása és szabályai) meghatározott szigorú szabályoknak. Az exportőrt nem terheli kötelezettség a vámmentesen importált termékek felhasználására a gyártási folyamatban, és a hitel összegének kiszámítása nem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva történik. Ezenfelül nem létezik rendszer vagy eljárás annak igazolására, hogy mely alapanyagokat használták fel az exportált termék előállítása során, illetve hogy az alaprendelet I. mellékletének i. pontja, valamint II. és III. melléklete értelmében történt-e importvám-túlfizetés. Végezetül az exportőr jogosult a DEPBS-támogatásokra függetlenül attól, hogy egyáltalán importál-e alapanyagokat. A kedvezmény igénybevételéhez elegendő, ha az exportőr egyszerűen exportál, nem kell bizonyítania, hogy bármely alapanyaga importból származik. Így még azok az exportőrök is jogosultak a DEPBS igénybevételére, akik minden alapanyagukat helyben szerzik be, és egyáltalán nem importálnak alapanyagként felhasználható nyersanyagokat.

(50)

Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése és 5. cikke értelmében, valamint az e rendszerre a 367/2006/EK rendeletben használt számítási módszer szerint a kiegyenlíthető támogatások összegét a kedvezményezett számára a felülvizsgálati időszak során biztosított kedvezmények figyelembevételével számították ki. Ebben a vonatkozásban úgy tekintették, hogy a kedvezményezett akkor jutott hozzá a kedvezményhez, amikor a rendszer alapján az exporttranzakciót végrehajtotta. Jelenleg az indiai kormánynak le kell mondania a vámilletékek beszedéséről, ami az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében pénzügyi hozzájárulásnak minősül. Amint a vámhatóságok kiállítják az export-szállítólevelet, amelyen egyebek között a szóban forgó kiviteli ügylethez nyújtandó DEPBS-hitel összege is szerepel, az indiai kormány már nem rendelkezhet a támogatás odaítéléséről. Emellett az együttműködő exportáló gyártó a DEPBS-hitelt az eredményelszámolás alapján, bevételként könyvelte el.

(51)

Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a támogatás elnyeréséhez szükségszerűen felmerült díjakat levonták ebből az összegből, hogy megkapják a támogatás összegét mint számlálót. Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében e támogatási összeg került elosztásra az érintett termék felülvizsgálati időszak alatti teljes exportforgalmára – ami megfelelő nevezőként szolgál –, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvényében történt, és annak odaítélése nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiségekre hivatkozással történt.

(52)

A felülvizsgálati időszak során megállapított támogatás mértéke e rendszer tekintetében a kérelmező esetében 5,1 %.

(53)

A beruházási javak exportösztönzési rendszerének részletes leírása a 2004–2009-es EXIM-politika 5. fejezetében és az eljárási kézikönyv I. kötetének 5. fejezetében található meg.

(54)

E rendszer igénybevételére bármely, támogató gyártóhoz vagy szolgáltatásnyújtóhoz „kapcsolt” gyártó-exportőr és kereskedő-exportőr jogosult.

(55)

Amennyiben egy vállalat exportkötelezettséget vállal, csökkentett vámtétel mellett importálhat (új és – 2003 áprilisa óta – használt, legfeljebb tízéves) beruházási javakat. E célból India kormánya – kérelemre és díjfizetés ellenében – EPCGS-engedélyt állít ki. 2000 áprilisa óta a rendszer 5 %-os vámtételcsökkentést biztosít a rendszer keretében importált beruházási javak mindegyikére. 2000. március 31-ig ténylegesen (10 %-os pótdíjat tartalmazó) 11 %-os vámtételt, a nagy értékű behozatalok esetében pedig nullaszázalékos vámtételt kellett alkalmazni. Az exportkötelezettség teljesítése érdekében az importált beruházási javakat meghatározott idő alatt meghatározott mennyiségű exporttermék előállítására kell felhasználni.

(56)

Az EPCGS engedély jogosultja a beruházási javakat belföldi forrásból is beszerezheti. Ebben az esetben a beruházási javak belföldi gyártója igénybe veheti az ilyen beruházási javak gyártásához szükséges alkatrészek vámmentes behozatalára nyújtott kedvezményt. Választható lehetőségként a belföldi gyártó kérheti a kváziexport kedvezményét az EPCGS-engedély egyik tulajdonosának szállított beruházási javakra vonatkozóan.

(57)

Megállapításra került, hogy a kérelmező a felülvizsgálati időszak során használta ezt a rendszert.

(58)

Az EPCGS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése alapján nyújt támogatást. India kormánya részéről a vámcsökkentés pénzügyi hozzájárulást jelent, mivel ez az engedmény csökkenti a kormány egyébként esedékes vámbevételét. Ezen túlmenően a vámcsökkentés kedvezményt juttat az exportőrnek, mivel az import vonatkozásában megtakarított vám javítja likviditását.

(59)

Továbbá az EPCGS az exportteljesítmény után járó kedvezmény, mivel az ilyen engedélyek nem kaphatók meg export-kötelezettségvállalás nélkül. Ezért ez a rendszer az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése a) pontjának első albekezdése szerint egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő.

(60)

Az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a rendszer nem minősíthető megengedhető vám-visszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vám-visszatérítési rendszernek. A beruházási javak nem tartoznak az ilyen megengedhető rendszerek hatálya alá, amint az alaprendelet I. mellékletének i. pontja meghatározza, mivel nem használják őket el az exportált termékek előállítása során.

(61)

A támogatás összegét az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében az importált beruházási javak vonatkozásában meg nem fizetett vámok alapján számították ki, az érintett iparágban az ilyen beruházási javak szokásos értékcsökkenési időszakát tükröző időszakra elosztva. A bevett gyakorlattal összhangban az így kiszámított összeghez, amely a felülvizsgálati időszakhoz rendelhető, hozzáadták az ezen időszak során esedékes kamatot a rendszeren belül nyújtott kedvezmény teljes értékének megállapítása érdekében. E célra megfelelőnek ítélték a felülvizsgálati időszak során Indiában érvényes kereskedelmi kamatot. Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjának megfelelően a támogatás elnyeréséhez szükségszerűen felmerült díjakat indokolt kérésre levonták a támogatás összegéből.

(62)

A kérelmező állítása szerint a beruházási javak exportösztönzési rendszerében a khanveli egység számára vámmentesen importált beruházási javakat már nem használták, és az ezekhez a javakhoz kapcsolódó kedvezményt nem kell figyelembe venni a számláló meghatározásakor. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a kérelmező már részesült az ezen beruházási javakhoz kapcsolódó kedvezményben. Továbbá mivel nincsen arra vonatkozó bizonyíték, hogy a kérelmezőnek már nem állnak ilyen javak a birtokában, illetve hogy nem fogja azokat újra használni, a Bizottság elutasítja ezt az állítást.

(63)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdése szerint e támogatási összeget elosztották az érintett termék vizsgálati időszak alatti teljes exportforgalmára (ez a nevező), mivel a támogatást az exportteljesítmény függvényében adták, és megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szolgált.

(64)

A felülvizsgálati időszak során megállapított támogatás mértéke e rendszer tekintetében a kérelmező esetében 2,3 %.

(65)

A rendszert az Indiai Központi Jegybank (IKB) „Master Circular DBOD No. DIR. (Exp.). BC 01/04.02.02/2007-08” (rúpiában nyújtott exporthitel) és „Master Circular DBOD No. DIR.(Exp).BC 09/04.02.02/2008-09” (rúpiában nyújtott exporthitel) című körrendeletében ismerteti részletesen, melyet valamennyi indiai kereskedelmi banknak megküld.

(66)

E rendszer igénybevételére a gyártó-exportőrök és a kereskedő-exportőrök jogosultak.

(67)

E rendszer keretében az Indiai Központi Jegybank megállapítja az exporthitelekre vonatkozó, kötelező maximális kamatlábakat indiai rúpiában és devizában egyaránt, amelyeket a kereskedelmi bankok az exportőröknek megadhatnak. Az exporthitelrendszer két alrendszerből áll: a szállítás előtti exporthitelrendszerből („csomagolási hitel”), amely a kivitel előtt az exportőr számára az áruk beszerzésére, feldolgozására, gyártására, csomagolására és/vagy szállítására biztosított hiteleket foglalja magában, illetve a szállítás utáni exporthitelrendszerből, mely forgóeszközhitelt biztosít az exportkövetelések finanszírozása céljából. Az Indiai Központi Jegybank továbbá azt is előírja a bankok számára, hogy nettó bankhiteleik bizonyos részét exportfinanszírozásra fordítsák.

(68)

Az IKB körrendeleteinek eredményeként az exportőrök kedvezményes kamatláb mellett juthatnak exporthitelekhez a szokásos kereskedelmi hitelekhez („készpénzhitelek”) képest, amelyek kamatlábát egyedül a piaci feltételek határozzák meg. A kamatszintkülönbség a jó hitelképességű vállalatok esetében csökkenhet. Valójában a jó hitelképességű vállalatok esetleg azonos feltételekkel kaphatnak exporthitelt és készpénzhitelt.

(69)

Megállapításra került, hogy a kérelmező a felülvizsgálati időszak során használta ezt a rendszert.

(70)

Az ECS-hitelnek a (65) preambulumbekezdésben említett jegybanki körrendeletben rögzített, kedvezményes kamatlábai a pusztán piaci feltételek szerint meghatározott hitelköltségekhez képest csökkenthetik az exportőr hitelköltségeit, így az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében előnyhöz juttatják az ilyen exportőrt. Az exportfinanszírozás önmagában nem biztosabb, mint a belföldi finanszírozás. Valójában általában kockázatosabbnak tartják, és az egy-egy hitelhez szükséges mértékű biztosíték, függetlenül a finanszírozás tárgyától, az adott kereskedelmi bank pusztán kereskedelmi döntése. A különböző bankok közötti kamatlábkülönbségek a jegybank módszeréből következnek, mivel egyedi maximált hitelnyújtási szintet határoz meg az egyes kereskedelmi bankok számára.

(71)

Annak ellenére, hogy az exporthitelrendszer keretében biztosított kedvezményes hiteleket kereskedelmi bankok nyújtják, ez a kedvezmény az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja iv. alpontja értelmében a kormány által biztosított pénzügyi hozzájárulásnak tekintendő. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a támogatás létrehozása sem az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének iv. pontja, sem pedig a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás értelmében nem jár költséggel az államháztartás számára, azaz az indiai kormánynak nem kell a kereskedelmi bankok kamatveszteségét megtéríteni; a támogatáshoz csupán kormányzati rendelkezésre van szükség, amely előírja az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i., ii. vagy iii. alpontjában ismertetett feladatok végrehajtását. A jegybank közintézmény, és ezért vonatkozik rá az alaprendelet 2. cikkének b) pontjában meghatározott „kormányzat” fogalommeghatározás. A jegybank 100 %-ban a kormány tulajdona, közpolitikai célokat követ (pl. monetáris politika), vezetőségét pedig az indiai kormány nevezi ki. A jegybank az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja második francia bekezdése értelmében vett magánszervezeteket utasít, mivel a kereskedelmi bankokat bizonyos feltételek betartására kötelezi, többek között arra, hogy a jegybank körrendeleteiben az exporthitelekre rögzített maximális kamatlábakat alkalmazzák, valamint a jegybank rendelkezéseinek megfelelően a kereskedelmi bankoknak nettó bankhitelállományuk meghatározott részét exportfinanszírozásra kell fordítaniuk. Ez az utasítás arra kötelezi a kereskedelmi bankokat, hogy az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjában említett funkciókat lássanak el; ebben az esetben arra, hogy kedvezményes exportfinanszírozás formájában hitelt nyújtsanak. Az ilyen, bizonyos feltételek mellett nyújtott hitel formájában történő közvetlen finanszírozás rendes körülmények között a kormány feladata, és a gyakorlatban valójában nem különbözik a kormányok által követett – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében vett – gyakorlattól. Ez a támogatás egyedinek és kiegyenlíthetőnek minősül, mivel a kedvezményes kamatok csak exportfinanszírozás céljára vehetők igénybe, és ezért az exportteljesítmény függvényei az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése a) pontjának első albekezdése értelmében.

(72)

A támogatás összegének kiszámítására annak a különbségnek az alapján került sor, amely a felülvizsgálati időszak során igénybe vett exporthitelek után fizetendő kamat és azon kamatösszeg között jelentkezik, amelyet a kérelmezőnek abban az esetben kellett volna megfizetnie, ha a kamatláb megegyezett volna a szokásos kereskedelmi hitelek esetében alkalmazott kamatlábbal. Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően ezt a támogatási összeget (számláló) vetítették ki a felülvizsgálati időszak során megvalósult teljes exportforgalomra (nevező), mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, s odaítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékmennyiség szolgált.

(73)

A felülvizsgálati időszak során megállapított támogatás mértéke e rendszer tekintetében a kérelmező esetében 0,2 %.

(74)

A PET-fóliára vonatkozó előző vizsgálatok során – beleértve a jelenleg hatályban lévő végleges kiegyenlítő vámot elrendelő 367/2006/EK rendelethez vezetető felülvizsgálatot is – több, helyi vállalatoknak nyújtott ösztönzést tartalmazó indiai állami rendszert megvizsgáltak. Az állami rendszerek az „ösztönzőcsomag-rendszerek” kategóriába tartoznak, mivel különböző típusú ösztönzőket foglalhatnak magukban. A vizsgálat azt állapította meg, hogy a „Jogosultsági igazolás” kimondja, hogy a jogosult vállalat jogosult a rendszer kedvezményeire.

(75)

Maharashtra kormányának ösztönzőcsomag-rendszerét bevezetése óta több alkalommal is módosították. A kérelmező továbbra is az 1993-as ösztönzőcsomag-rendszer, és nem az azt követő rendszerek alapján kap kedvezményeket. Következésképpen csak az 1993-as ösztönzőcsomag-rendszert értékelték a jelen esettel való összefüggésben.

(76)

Nyugat-Bengália kormányának forgalmiadó-elengedési rendszere a központi forgalmi adó elengedéséről rendelkezik. A vizsgálat megállapította, hogy a kérelmező eladásai vonatkozásában forgalmi adó (központi forgalmi adó) alóli mentességet élvezett a nyugat-bengáliai kormány ösztönző csomagrendszere alapján. Ez az adórendelkezés a hazai piacon történő eladások esetében forgalmi adó (helyi és központi forgalmi adó) alóli mentességet biztosít az érintett vállalatoknak.

(77)

A jogosultság megszerzéséhez a vállalatoknak rendszerint az állam kevéssé fejlett területein kell befektetniük, új ipari létesítmény alapításával vagy meglévő ipari létesítmény bővítésébe vagy diverzifikációjába történő nagymértékű tőkebefektetéssel. Az ösztönzők mértékének meghatározásakor a fő szempont annak a területnek a besorolása, amelyen a vállalkozás található vagy létrejön, illetve a befektetés nagysága.

(78)

A forgalmi adó alóli mentességi rendszerek alapján a kijelölt egységeknek eladási ügyleteik vonatkozásában egyáltalán nem kellett forgalmi adót beszedniük. Hasonlóképpen, a kijelölt egységek mentesültek a helyi forgalmi adó alól, ha olyan szállítótól szerezték be a javakat, aki maga is jogosult volt rendszerre. Míg az értékesítési tranzakció nem biztosít kedvezményt a kijelölt értékesítő egységeknek, a vételi tranzakció mentessége kedvezményt juttat a kijelölt beszerző egységeknek.

(79)

A Maharashtra államban a vételi tranzakciókra kivetett forgalmi adó alóli mentesség (amelyet korábban a maharashtrai forgalmiadó-mentességi ösztönzőcsomag alapján nyújtottak) már nem vehető igénybe. 2005 áprilisa óta Maharashtrában az államon belüli eladáskor alkalmazott forgalmiadó-rendszert felváltotta a hozzáadottérték-adó rendszere. 2005 áprilisától a kérelmezőnek – mint mentességet nem élvező egységnek – az anyagok vásárlása után hozzáadottérték-adót kell fizetnie.

(80)

Ami a maharashtrai kormány 1993-as ösztönző csomagrendszerét illeti, a kérelmező a felülvizsgálati időszak alatt csak a késztermékek eladására kivetett forgalmi adó alól szerzett mentességet, amiről korábban megállapították, hogy nem jelent kedvezményt az igényjogosultnak (a 367/2006/EK rendelet (114) preambulumbekezdése). Ennélfogva megállapítást nyert, hogy a kérelmező nem részesült kiegyenlítő kedvezményben a maharashtrai kormány 1993-as ösztönzőcsomag-rendszere alapján.

(81)

Ugyanakkor ami a kérelmező által a Maharashtra államon kívüli vállalatoktól vásárolt nyersanyagok után fizetendő központi forgalmi adó alóli mentességet illeti, az ösztönzőcsomag-rendszer támogatásokat nyújt az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontja és 3. cikke (2) bekezdése értelmében. A vételek után fizetendő forgalmiadó-mentesség pénzügyi hozzájárulásnak minősül, mivel ez az engedmény csökkenti Maharashtra kormánya egyébként esedékes bevételét. Emellett e mentesség a vállalatoknak kedvezményt juttat, mivel javítja a vállalat likviditását.

(82)

Az ösztönzőcsomag-rendszer csak azon vállalatok számára elérhető, amelyek az indiai állam joghatósága alatt egy kijelölt földrajzi területen eszközöltek befektetést. Az e területeken kívül található vállalatok számára nem elérhető. A kedvezmény szintje az érintett területtől függően különböző. Ezért a rendszer az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdése a) pontjának első albekezdése és 4. cikkének (3) bekezdése értelmében egyedi, és ennélfogva kiegyenlíthető.

(83)

A forgalmiadó-mentesség vonatkozásában a támogatás összegének kiszámítása a felülvizsgálati időszak alatt egyébként megfizetendő azon forgalmi adó összege alapján történt, amelyet nem fizettek meg.

(84)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében e támogatási összegeket (számláló) vetítették ki a megfelelő nevezőre, azaz a felülvizsgálati időszak során megvalósult teljes belföldi- és exportforgalomra, mivel a támogatás nem exportteljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(85)

A felülvizsgálati időszak során megállapított támogatás mértéke e rendszer tekintetében a kérelmező esetében 0,1 %.

(86)

Emlékeztetni kell arra, hogy a 367/2006/EK rendeletet módosító 1124/2007/EK rendelet a kiegyenlíthető támogatások összegét a kérelmező tekintetében, értékarányosan kifejezve, 17,1 %-ban állapította meg.

(87)

A jelen részleges időközi felülvizsgálat során az értékarányosan kifejezett kiegyenlítő támogatásokat a kérelmező tekintetében 8,4 %-os mértékűnek találták, az alábbiaknak megfelelően:

(88)

A fentieket figyelembe véve az a következtetés vonható le, hogy az érintett exportáló gyártó tekintetében a támogatás szintje csökkent.

(89)

Azt is megvizsgálták, hogy a megváltozott körülmények a megvizsgált rendszerek tekintetében tartós jellegűnek tekinthetők-e. Több dolog is arra utal, hogy igen.

(90)

Először is meg kell jegyezni, hogy e részleges időközi felülvizsgálat megállapításai összhangban vannak a 2009 januárjában közzétett részleges időközi felülvizsgálatban öt PET-fólia-gyártó tekintetében megállapított támogatási összegekkel. Az értékarányosan kifejezett kiegyenlítő támogatások összegét akkor 5,4 % és 8,6 % között állapították meg. Ez arra utal, hogy az érintett termék tekintetében a meglévő támogatások szintje egyfajta állandóságot mutat.

(91)

Másodsorban, míg az előző vizsgálatban a fő kedvezményt az AAS alapján nyújtották, a felülvizsgálati időszak idején jelentősen csökkent az e rendszer keretében biztosított támogatás, és bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan is, hogy a felülvizsgálati időszakot követően sem változott a helyzet.

(92)

A fentiek alapján úgy tűnik, hogy a kérelmező a jövőben is az előző időközi felülvizsgálatban megállapítottnál alacsonyabb összegű támogatásban fog részesülni.

(93)

Miután bizonyítottá vált, hogy a kérelmező sokkal alacsonyabb mértékű támogatásban részesül, mint korábban, és hogy minden bizonnyal továbbra is az előző időközi felülvizsgálatban megállapítottnál alacsonyabb összegű támogatásban fog részesülni, az intézkedés szintjét módosítani kell az új megállapítások figyelembevétele érdekében.

(94)

A fentiek figyelembevételével, a módosított kiegyenlítő vámtételeket a jelen részleges időközi felülvizsgálat során megállapított új támogatási arány alapján meghatározni, mivel az eredeti szubvencióellenes vizsgálatban kiszámított kárkülönbözet magasabb marad.

(95)

Az alaprendelet 24. cikke (1) bekezdésének második albekezdése és az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (10) 14. cikkének (1) bekezdése alapján semmiféle termék esetében nem alkalmazhatók egyidejűleg dömpingellenes és kiegyenlítő vámok a dömping és exporttámogatások alkalmazásából származó azonos helyzet kezeléséhez. A fenti (6) preambulumbekezdésnek megfelelően azonban, mivel a kérelmezőre az érintett termék tekintetében 0 %-os dömpingellenes vám vonatkozik, ezek a rendelkezések jelen esetben nem alkalmazandók.

(96)

A 367/2006/EK rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében külön nem említett exportáló gyártóktól származó érintett termék behozatalára alkalmazandó jelenlegi vámtételek, azaz az „összes többi” indiai vállalatra vonatkozó vám mértéke tekintetében meg kell jegyezni, hogy a vizsgált rendszerek tényleges módozatai és a kiegyenlíthetőségük az előző vizsgálat óta nem változott meg. Ezért e vállalatok esetében nem indokolt a támogatás és a vám mértékének újbóli kiszámítása. Következésképpen a kérelmezőn kívüli összes többi vállalatra alkalmazandó vámtételek változatlanok maradnak,