30.12.2008

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 350/72

---

A TANÁCS 2008/978/IB KERETHATÁROZATA

(2008. december 18.)

a büntetőeljárások során felhasználandó tárgyak, dokumentumok és adatok megszerzéséhez szükséges európai bizonyításfelvételi parancsról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 31. cikkére és 34. cikke (2) bekezdésének b) pontjára,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére (1),

mivel:

(1)

Az Európai Unió célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fenntartását és fejlesztését. Az 1999. október 15–16-i tamperei Európai Tanács következtetéseivel és különösen annak 33. pontjával összhangban a kölcsönös elismerés elvének az Európai Unión belül mind a polgári, mind a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés alapjává kell válnia.

(2)

A Tanács 2000. november 29-én a tamperei következtetésekkel összhangban intézkedési programot (2) fogadott el a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben történő végrehajtásáról. E program 5. és 6. – a bizonyításfelvételi parancs kölcsönös elismerésével foglalkozó – intézkedésének teljesítéséhez szükség van erre a kerethatározatra.

(3)

A hágai program (3) 3.3.1. pontja, amelyet a 2004. november 4–5-i Európai Tanács következtetései is tartalmaznak, kihangsúlyozza a büntetőügyekben folytatott kölcsönös elismerés elvének végrehajtására irányuló intézkedések átfogó programja befejezésének jelentőségét, és kiemelt kérdésként előtérbe helyezi az európai bizonyításfelvételi parancs (EBP) bevezetését.

(4)	Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (4) volt a büntetőjog területén a kölcsönös elismerés alapelvét megvalósító első konkrét intézkedés.

(5)

A vagyonnal vagy bizonyítékokkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatoknak az Európai Unióban történő végrehajtásáról szóló, 2003. július 22-i 2003/577/IB tanácsi kerethatározat (5) a bizonyítékok megsemmisítésének, átalakításának, elvitelének, átruházásának vagy elidegenítésének megakadályozása érdekében foglalkozik a határozatok haladéktalan kölcsönös elismerésének szükségességével. Ez a kerethatározat azonban a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés bizonyítékokat érintő spektrumának csak egy részével foglalkozik, és a bizonyítékok későbbi átruházása a kölcsönös jogsegélyre vonatkozó eljárások hatáskörébe tartozik.

(6)	Ennek megfelelően – a kölcsönös elismerés elvének a büntetőeljárások során felhasználandó tárgyak, dokumentumok és adatok megszerzésének céljából kiadott, EBP formájában megvalósuló igazságügyi határozatra való alkalmazása révén – szükség van az igazságügyi együttműködés további javítására.

(7)

Az EBP-t az olyan büntetőeljárások során felhasználandó tárgyak, dokumentumok és adatok megszerzéséhez lehet igénybe venni, amelyekre EBP-t lehet kiadni. Ez magában foglalhatja például a harmadik személyektől, a házkutatásokból – beleértve a gyanúsított magánterületén lefolytatott házkutatásokból – származó tárgyakat, dokumentumokat vagy adatokat, a bármilyen szolgáltatás – beleértve a pénzügyi ügyleteket – igénybevételéről szóló historikus adatokat, a vallomások, kihallgatások és meghallgatások historikus nyilvántartását; valamint egyéb nyilvántartásokat, beleértve a különleges nyomozási technikák eredményeit is.

(8)

A kölcsönös elismerés alapelve a tagállamok közötti bizalom magas szintjén nyugszik. E bizalom előmozdítása érdekében e kerethatározatnak fontos biztosítékokat kell tartalmaznia az alapvető jogok védelme érdekében. Az EBP-t ennek megfelelően csak bíróknak, bíróságoknak, nyomozási bíráknak, ügyészeknek és a tagállamok által meghatározott bizonyos egyéb igazságügyi hatóságoknak szabad kibocsátaniuk e kerethatározattal összhangban.

(9)

E kerethatározat elfogadására a Szerződés 31. cikkének értelmében kerül sor, és az ezért az említett rendelkezés szerinti igazságügyi együttműködésre vonatkozik, és célja a bizonyítékok összegyűjtésében való segítségnyújtás az e kerethatározat 5. cikkében meghatározott eljárások számára. Habár a 2. cikk c) pontja ii. alpontjának megfelelően a bírótól, bíróságtól, nyomozási bírótól vagy ügyésztől eltérő igazságügyi hatóságoknak is lehet szerepük e bizonyítékok összegyűjtésében, e kerethatározat nem terjed ki a rendőrségi, vámügyi, határrendészeti és igazgatási együttműködésre, amelyeket az alapszerződések más rendelkezései szabályoznak.

(10)	A „házkutatás vagy lefoglalás” fogalommeghatározása nem lehet hivatkozási alap semmilyen más, a tagállamok között alkalmazható eszköz, különösen a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 1959. április 20-i Európa tanácsi egyezmény és az azt kiegészítő eszközök alkalmazásához.

(11)

Az EBP-t csak akkor lehet kibocsátani, ha a keresett tárgyak, dokumentumok vagy adatok megszerzése az érintett büntető- vagy egyéb eljárás céljából szükséges és arányos. Továbbá, EBP-t kizárólag csak akkor lehet kibocsátani, ha az érintett tárgyak, dokumentumok vagy adatok a kibocsátó állam nemzeti jogszabályai alapján hasonló esetben megszerezhetők lennének. Az e feltételeknek való megfelelés biztosítása a kibocsátó hatóság felelőssége. Az elismerés vagy a végrehajtás megtagadásának indokai ezért ezekre a kérdésekre nem terjednek ki.

(12)	A végrehajtó hatóságnak a legkevésbé erőszakos eszközöket kell használnia a keresett tárgyak, dokumentumok vagy adatok megszerzésére.

(13)	A végrehajtó hatóságot kötelezni kell arra, hogy a végrehajtó államban nem fellelhető elektronikus adatok tekintetében kizárólag az annak jogszabályai szerint lehetséges mértékben hajtsa végre az EBP-t.

(14)

Lehetőséget kell nyújtani a kibocsátó hatóság részére – ha a kibocsátó államnak a 12. cikket átültető nemzeti jogszabálya így rendelkezik –, hogy a végrehajtó hatóságot meghatározott alaki követelmények és eljárások betartására kérhesse olyan jogi vagy igazgatási eljárások tekintetében, amelyek hozzájárulhatnak a keresett bizonyítéknak a kibocsátó államban való elfogadhatóvá tételéhez, mint például valamely dokumentum hivatalos bélyegzővel való ellátása, a kibocsátó állam képviselőjének jelenléte vagy – a bizonyítékok láncolatának kialakítása érdekében – az időpont és dátum rögzítése. Az ilyen alaki követelmények és eljárások nem foglalnak magukban kényszerítő intézkedéseket.

(15)	Az EBP-t – a lehető legnagyobb mértékben és a nemzeti jogban foglalt alapvető garanciák sérelme nélkül – a kibocsátó állam által kifejezetten megadott alaki követelményekkel és eljárásokkal összhangban kell végrehajtani.

(16)

A büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés hatékonyságának biztosítása érdekében korlátozni kell az EBP elismerése vagy végrehajtása megtagadásának lehetőségét, valamint a végrehajtás elhalasztásának indokait. Különösképpen, bizonyos bűncselekmény-kategóriák esetében nem lehetséges az EBP végrehajtásának azon indokkal történő megtagadása, hogy az annak alapjául szolgáló cselekmény a végrehajtó állam nemzeti joga szerint nem bűncselekmény (kettős büntethetőség).

(17)

Lehetővé kell tenni az EBP megtagadását, ha annak a végrehajtó állambeli elismerése vagy végrehajtása valamely, az adott államban fennálló mentesség vagy kiváltság megsértésével járna. Az Európai Unióban nincs közös meghatározás arra nézve, hogy mi tekintendő mentességnek vagy kiváltságnak, ezért e fogalmak pontos meghatározása – amelyek magukban foglalhatják az orvosi és jogi szakmákra alkalmazandó védelmeket, de nem értelmezhetők oly módon, amely ellentétes lenne az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezményhez csatolt jegyzőkönyvnek az Európai Unióról szóló szerződés 34. cikkének megfelelően történő létrehozásáról szóló, 2001. október 16-i tanácsi jogi aktus (6) 7. cikkében foglalt, a megtagadás egyes indokai eltörlésére irányuló kötelezettséggel – a tagállamok nemzeti jogára hárul.

(18)

Lehetőséget kell teremteni az EBP elismerésének vagy végrehajtásának megtagadására annyiban, amennyiben a végrehajtás alapvető nemzetbiztonsági érdeket sértene, veszélyeztetné az információforrást vagy konkrét hírszerzési tevékenységekhez kapcsolódó minősített információ felhasználásával járna együtt. Ugyanakkor elfogadottnak tekinthető, hogy az elismerés vagy végrehajtás megtagadásának ilyen indokát csak akkor és annyiban alkalmaznák, amennyiben a tárgyakat, dokumentumokat vagy adatokat hasonló belföldi esetben ezzel az indokkal nem használnák fel bizonyítékként.

(19)	A 13. cikk (3) bekezdésének a 13. cikk (1) bekezdése f) pontjának i. alpontjával kapcsolatos egyedi rendelkezései nem érintik azt, hogy a 13. cikk (1) bekezdésében foglalt egyéb megtagadási indokokat hogyan és milyen mértékben hajtják végre.

(20)	A büntetőeljárások során felhasználandó tárgyak, dokumentumok vagy adatok megszerzésével kapcsolatos gyors, hatékony és következetes együttműködésnek az Európai Unió egész területén való biztosításához határidőkre van szükség.

(21)

Minden tagállam nemzeti jogában léteznek a bizonyításfelvételre vonatkozó határozatok érdemi indokaival szembeni jogorvoslatok, többek között arra vonatkozóan is, hogy a határozat szükséges és arányos-e, bár az adott jogorvoslatok tagállamonként eltérhetnek, és azok az eljárás különböző szakaszaira vonatkozhatnak.

(22)	Létre kell hozni egy, az ezen kerethatározat hatékonyságát értékelő mechanizmust.

(23)

Mivel e kerethatározat célját, nevezetesen a tárgyak, dokumentumok vagy adatok megszerzése tekintetében a kölcsönös bűnügyi jogsegély rendszere helyettesítését a tagállamok egyoldalúan eljárva nem képesek kielégítően megvalósítani, és ezért az – nagyságát és hatásait tekintve – uniós szinten jobban megvalósítható, a Tanács az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében és az Európai Közösséget létrehozó szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az arányosság elvének megfelelően, amelyet az utóbbi cikk rögzít, ez a kerethatározat nem haladja meg az említett célok eléréséhez szükséges mértéket.

(24)

Az e kerethatározat végrehajtásával összefüggésben feldolgozott személyes adatok a vonatkozó eszközökkel, beleértve az egyéneknek a személyes adatok gépi feldolgozása során való védelméről szóló, 1981. január 28-i Európa tanácsi egyezmény elveivel összhangban biztosított védelemben, valamint az e kerethatározat által az Európai Unió tagállamai közötti 2000. május 29-i kölcsönös bűnügyi jogsegélyegyezmény (7) 23. cikkével összhangban biztosított kiegészítő védelemben részesülnek.

(25)

Az EBP a kölcsönös jogsegélyre vonatkozó, meglevő eljárásokkal együtt kell létezzen, ezen együttlétezést azonban átmeneti jellegűnek kell tekinteni, amíg – a hágai programmal összhangban – a bizonyítás gyűjtésének az ezen kerethatározat alkalmazási köréből kizárt formái is azon kölcsönös elismerésre vonatkozó eszköz hatáskörébe nem tartoznak, amelynek elfogadása a kölcsönös elismerésnek a kölcsönös jogsegélyre vonatkozó eljárásokat felváltó, teljes rendszerét nyújtaná.

(26)

A tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy a maguk számára és az Európai Unió érdekében készítsenek olyan táblázatokat, amelyekben a lehető legteljesebb mértékben bemutatják az e kerethatározat rendelkezései és a nemzeti végrehajtási intézkedések közötti megfelelést, valamint hogy ezeket az e kerethatározatot végrehajtó nemzeti jogszabályok szövegével együtt továbbítsák a Bizottságnak.

(27)

E kerethatározat tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében elismert és az Európai Unió alapjogi chartájában, nevezetesen annak VI. fejezetében kifejezésre juttatott alapelveket. E kerethatározat egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, mint amely megtiltja az EBP végrehajtásának megtagadását, ha objektív tények alapján okkal feltételezhető, hogy az EBP kibocsátására az érintett személy ellen neme, faji vagy etnikai származása, vallása, szexuális irányultsága, nemzetisége, anyanyelve vagy politikai véleménye miatti bűnvádi eljárás vagy e személy ilyen alapon történő megbüntetése céljából került sor, vagy hogy az érintett személy helyzetét illetően előítélet merülhet fel az említett okok bármelyike alapján.

(28)	Ez a kerethatározat nem korlátozza a tagállamokat abban, hogy saját alkotmányos szabályaikat alkalmazzák a jogszerű eljárás, az egyesülési szabadság, a sajtószabadság és az egyéb médiában megnyilvánuló véleménynyilvánítási szabadság tekintetében.

(29)	Ez a kerethatározat nem érinti a közrend fenntartásával, illetve a belbiztonság megőrzésével kapcsolatos tagállami hatáskörök gyakorlását, a Szerződés 33. cikkével összhangban,

ELFOGADTA EZT A KERETHATÁROZATOT:

I.   CÍM

AZ EURÓPAI BIZONYÍTÁSFELVÉTELI PARANCS (EBP)

1. cikk

Az EBP meghatározása és végrehajtásának kötelezettsége

(1)   Az EBP bírósági határozat, amelyet egy tagállam illetékes hatósága bocsát ki az 5. cikkben említett eljárások során felhasználandó, egy másik tagállamból származó tárgyak, dokumentumok és adatok megszerzésének céljából.

(2)   A tagállamok bármely EBP-t végrehajtanak a kölcsönös elismerés elve alapján és e kerethatározat rendelkezéseivel összhangban.

(3)   E kerethatározat nem érinti a Szerződés 6. cikkében biztosított alapvető jogok és jogelvek tiszteletben tartásának kötelezettségét, és az igazságügyi hatóságok vonatkozó kötelezettségei sem változnak.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E kerethatározat alkalmazásában:

a)	„kibocsátó állam”: az a tagállam, amelyben az EBP kibocsátásra került;

b)	„végrehajtó állam”: az a tagállam, amely területén a tárgyak, dokumentumok vagy adatok fellelhetők, vagy elektronikus adatok esetén, a végrehajtó állam jogszabályai szerint közvetlenül hozzáférhetők;

c)

„kibocsátó hatóság”: i. valamely bíró, bíróság, nyomozási bíró, ügyész; vagy ii. bármely más, a kibocsátó állam által meghatározott és adott esetben a büntetőeljárás során nyomozó hatóságként eljáró igazságügyi hatóság, amely a nemzeti jog szerint hatáskörrel rendelkezik a bizonyíték megszerzésének elrendelésére a határokon átnyúló esetekben;

d)	„végrehajtó hatóság”: azon, a nemzeti jog szerint illetékes hatóság, amely az EBP elismerése vagy végrehajtása vonatkozásában e kerethatározatnak megfelelően végrehajtja e kerethatározatot;

e)

„házkutatás vagy lefoglalás”: bármely olyan, büntetőeljárás során tett intézkedés, amelynek eredményeként jogi vagy természetes személy jogi kényszer alatt tárgyak, dokumentumok vagy adatok szolgáltatására vagy azok szolgáltatásában való részvételre kötelezett, és amely az annak való megfelelés hiányában e személy hozzájárulása nélkül is kikényszeríthető, vagy szankciót eredményezhet.

3. cikk

Az illetékes hatóságok kijelölése

(1)   Valamennyi tagállam tájékoztatja a Tanács Főtitkárságát arról, hogy amennyiben kibocsátó vagy végrehajtó államként jár el, nemzeti joga szerint a 2. cikk c) és d) pontja szerint mely hatóság vagy hatóságok illetékesek.

(2)   Az a tagállam, amely a 8. cikk (2) bekezdésének megfelelően élni kíván a központi hatóság vagy hatóságok kinevezésének lehetőségével, a Tanács Főtitkárságához eljuttatja az általa kijelölt központi hatósággal, hatóságokkal kapcsolatos információt. Ezek a kijelölések a kibocsátó állam hatóságaira nézve kötelezők.

(3)   A Tanács Főtitkársága a részére eljuttatott információt valamennyi tagállam és a Bizottság számára hozzáférhetővé teszi.

4. cikk

Az EBP alkalmazási köre

(1)   Az e cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, az EBP-t a kibocsátó államban az 5. cikkben említett eljárás lefolytatásához szükséges tárgyaknak, dokumentumoknak vagy adatoknak a végrehajtó államból való megszerzése céljából, a 7. cikkben említett feltételek mellett lehet kibocsátani. Az EBP hatálya alá az abban meghatározott tárgyak, dokumentumok és adatok tartoznak.

(2)   Az EBP nem bocsátható ki olyan célokra, amelyek a végrehajtó hatóság számára az alábbiakat teszik szükségessé:

a)	kihallgatások lefolytatása, vallomások felvétele, vagy gyanúsítottakat, tanúkat, szakértőket vagy bármely más felet érintő egyéb típusú meghallgatások kezdeményezése;

b)	emberi testen végzett vizsgálatok lefolytatása vagy emberi testből származó anyagok és biometrikus adatok megszerzése közvetlenül bármely személy testéből, beleértve a DNS-mintákat és ujjlenyomatokat;

c)	valós idejű információ megszerzése, például közlések lehallgatásával, leplezett megfigyeléssel vagy bankszámlák ellenőrzése révén;

d)	létező tárgyak, dokumentumok és adatok vizsgálatának lefolytatása; valamint

e)	a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatás vagy a nyilvános hírközlő hálózat szolgáltatói által megőrzött hírközlési adatok megszerzése.

(3)   A bűnügyi nyilvántartásból származó, büntetőítéletekkel kapcsolatos információk cseréjét a bűnügyi nyilvántartásban szereplő információk cseréjéről szóló, 2005. november 21-i 2005/876/IB tanácsi határozattal (8) és egyéb vonatkozó eszközökkel összhangban kell végezni.

(4)   Az EBP-t a (2) bekezdés hatálya alá tartozó tárgyak, dokumentumok vagy adatok megszerzésének céljából lehet kibocsátani, ha a tárgyak, dokumentumok vagy adatok az EBP kibocsátását megelőzően már a végrehajtó hatóság birtokában voltak.

(5)   Az (1) bekezdés ellenére, az EBP – amennyiben a kibocsátó hatóság úgy rendelkezik – bármely más olyan tárgyra, dokumentumra vagy adatra is vonatkozik, amelyet a végrehajtó hatóság az EBP végrehajtása közben fedez fel, és további vizsgálatok nélkül lényegesnek ítél annak az eljárásnak a szempontjából, amelynek céljára az EBP-t kiadták.

(6)   A (2) bekezdés ellenére, az EBP – amennyiben a kibocsátó hatóság ezt kéri – az EBP végrehajtása során jelen lévő és az EBP tárgyában közvetlenül érintett személyek vallomásának rögzítésére is kiterjedhet. A végrehajtó állam nemzeti ügyek során alkalmazandó, vonatkozó szabályait kell alkalmazni az ilyen vallomások rögzítése esetén is.

5. cikk

Eljárástípusok, amelyekhez az EBP kibocsátható

EBP bocsátható ki:

a)	bűncselekmény tekintetében valamely igazságügyi hatóság által indított, vagy az igazságügyi hatóságnál megindítandó büntetőeljárásokkal kapcsolatban a kibocsátó állam nemzeti joga szerint;

b)	a közigazgatási hatóságok által kezdeményezett eljárásokban olyan cselekmények tekintetében, amelyek a kibocsátó állam nemzeti joga alapján szabálysértés miatt büntetendők, és ha a határozat büntetőügyekben illetékes bíróság előtti eljáráshoz vezethet; valamint

c)	az igazságügyi hatóságok által kezdeményezett eljárásokban olyan cselekmények tekintetében, amelyek a kibocsátó állam nemzeti joga alapján szabálysértés miatt büntetendők, és ha a határozat büntetőügyekben illetékes bíróság előtti további eljárásokhoz vezethet; valamint

d)	az a), b) és c) pontokban említett olyan eljárásokkal kapcsolatban, amelyek olyan bűncselekményekhez vagy jogsértésekhez kapcsolódnak, amelyekért valamely jogi személyt felelősségre lehet vonni vagy vele szemben büntetést lehet alkalmazni a kibocsátó államban.

6. cikk

Az EBP tartalma és formája

(1)   A mellékletben előírt formanyomtatványban megállapított EBP-t a kibocsátó hatóságnak kell kitöltenie, aláírnia, és igazolnia annak tartalmi pontosságát.

(2)   A kibocsátó államnak az EBP-t a végrehajtó állam hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén kell megfogalmaznia vagy arra le kell fordítania.

Bármely tagállam az e kerethatározat elfogadásakor, vagy egy későbbi időpontban a Tanács Főtitkárságánál letétbe helyezett nyilatkozatban kijelentheti, hogy kész elfogadni az EBP-t vagy az EBP fordítását az Unió intézményeinek más hivatalos nyelvén, illetve nyelvein készült fordításban is.

II.   CÍM

ELJÁRÁSOK ÉS BIZTOSÍTÉKOK A KIBOCSÁTÓ ÁLLAM SZÁMÁRA

7. cikk

Az EBP kibocsátásának feltételei

Minden egyes tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az EBP kibocsátására csak akkor kerüljön sor, ha a kibocsátó hatóság megbizonyosodik a következő feltételek teljesüléséről:

a)	a keresett tárgyak, dokumentumok vagy adatok megszerzése az 5. cikkben említett eljárások céljából szükséges és e céllal arányos;

b)	ha a tárgyak, dokumentumok és adatok a kibocsátó állam területén lennének hozzáférhetők, a kibocsátó állam jogszabályai alapján hasonló esetben megszerezhetők lennének, még akkor is, ha az alkalmazott eljárási intézkedések különböznének.

E feltételek teljesülését minden egyes esetben kizárólag a kibocsátó állam vizsgálja.

8. cikk

Az EBP továbbítása

(1)   Az EBP-t továbbítani lehet azon tagállam illetékes hatóságához, amelyet illetően a kibocsátó állam illetékes hatósága alapos indokkal feltételezi, hogy az érintett tárgyak, dokumentumok és adatok ott fellelhetők, vagy elektronikus adatok esetén a végrehajtó állam jogszabályai szerint közvetlenül hozzáférhetők. Az EBP-t a kibocsátó hatóság írásban dokumentálhatóan, haladéktalanul továbbítja a végrehajtó hatóságnak olyan módon, amely lehetővé teszi a végrehajtó állam számára a hitelesség megállapítását. Minden további hivatalos kommunikációra közvetlenül a kibocsátó hatóság és a végrehajtó hatóság között kerül sor.

(2)   Az illetékes hatóságok támogatására minden tagállam kijelölhet egy vagy – ha jogrendszere úgy rendelkezik – több központi hatóságot. A tagállam, ha ez igazságszolgáltatási rendszerének felépítése következtében szükséges, központi hatóságát (hatóságait) bízhatja meg az EBP-k adminisztratív továbbításával és fogadásával, továbbá az ezekkel kapcsolatos minden egyéb hivatalos levelezéssel.

(3)   Ha a kibocsátó hatóság azt kívánja, a továbbítás az Európai Igazságügyi Hálózat biztonságos távközlési rendszerén keresztül is történhet.

(4)   Amennyiben a végrehajtó hatóság nem ismert, a kibocsátó hatóság az információnak a végrehajtó államtól való beszerzése érdekében minden szükséges módon tájékozódik, beleértve az Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartóit.

(5)   Amennyiben a végrehajtó állam azon hatósága, amely az EBP-t megkapja, nem rendelkezik megfelelő hatáskörrel annak elismerésére és az annak végrehajtásához szükséges intézkedések megtételére, akkor az EBP-t hivatalból továbbítja a végrehajtó hatósághoz, és erről tájékoztatja a kibocsátó hatóságot.

(6)   Az EBP végrehajtásához szükséges bármely dokumentum továbbításával vagy hitelességével kapcsolatos valamennyi nehézséget az érintett kibocsátó és végrehajtó hatóságok közvetlenül, vagy adott esetben a tagállamok központi hatóságainak bevonásával hárítják el.

9. cikk

Korábbi EBP-hez vagy biztosítási intézkedést elrendelő határozathoz kapcsolódó EBP

(1)   Amennyiben a kibocsátó hatóság olyan EBP-t bocsát ki, amely egy korábbi EBP-t egészít ki, vagy amely a 2003/577/IB kerethatározat értelmében továbbított biztosítási intézkedést elrendelő határozat folytatását képezi, ezt a tényt az EBP-ben a mellékletben előírt formanyomtatványnak megfelelően jeleznie kell.

(2)   Amennyiben – a hatályos rendelkezésekkel összhangban – a kibocsátó hatóság részt vesz az EBP végrehajtásában a végrehajtó államban, a 3. cikk (2) bekezdésének értelmében tett nyilatkozatok sérelme nélkül az említett államban való jelenléte alatt a korábbi EBP-t kiegészítő EBP-t címezhet közvetlenül az illetékes végrehajtó hatóságnak.

10. cikk

A személyes adatok felhasználásának feltételei

(1)   Az e kerethatározat értelmében megszerzett személyes adatokat a kibocsátó állam a következő célokra használhatja fel:

a)	olyan eljárások, amelyekre az EBP kibocsátható;

b)	más, az a) pontban említett eljárásokhoz közvetlenül kapcsolódó bírósági vagy igazgatási eljárások;

c)	a közbiztonságot közvetlenül és súlyosan fenyegető esemény megelőzése.

Az e kerethatározat értelmében megszerzett személyes adatokat az a), b) és c) pontban foglalt céloktól eltérő bármely más célra csak a végrehajtó állam előzetes beleegyezésével lehet felhasználni, kivéve, ha a kibocsátó állam megszerezte az adatalany beleegyezését.

(2)   Az adott eset körülményei alapján a végrehajtó állam felkérheti a személyes adatokat fogadó tagállamot, hogy az adatok felhasználására vonatkozóan szolgáltasson információt.

(3)   Ezt a cikket nem kell alkalmazni azon személyes adatok esetében, amelyekhez egy tagállam e kerethatározat értelmében jutott, és amelyek a szóban forgó tagállamból származnak.

III.   CÍM

ELJÁRÁSOK ÉS BIZTOSÍTÉKOK A VÉGREHAJTÓ ÁLLAM SZÁMÁRA

11. cikk

Elismerés és végrehajtás

(1)   A végrehajtó hatóság minden további alaki követelmény nélkül elismeri a 8. cikkel összhangban részére továbbított EBP-t, és haladéktalanul megteszi a végrehajtáshoz szükséges intézkedéseket ugyanúgy, mint ahogy a végrehajtó állam hatósága szerezné meg a tárgyakat, dokumentumokat vagy adatokat, kivéve, ha az érintett hatóság úgy dönt, hogy az elismerés vagy végrehajtás megtagadására a 13. cikk szerint lehetővé tévő indokok, vagy a végrehajtás elhalasztására a 16. cikk szerint lehetővé tévő indokok valamelyikére hivatkozik.

(2)   A végrehajtó állam feladata azon intézkedések megválasztása, amelyek nemzeti joga értelmében biztosítják az EBP tárgyát képező tárgyak, dokumentumok vagy adatok rendelkezésre bocsátását, valamint annak eldöntése, hogy e segítségnyújtás céljából szükség van-e kényszerítő intézkedések alkalmazására. Az EBP következtében szükségessé váló valamennyi intézkedést a végrehajtó állam alkalmazandó eljárási szabályaival összhangban kell megtenni.

(3)   Valamennyi tagállam biztosítja, hogy:

i.	bármely olyan intézkedés, amely hasonló hazai esetben a végrehajtó államban rendelkezésre állna, az EBP végrehajtása céljából is rendelkezésre álljon; valamint

ii.	az EBP végrehajtása céljából rendelkezésre álljanak intézkedések, beleértve a házkutatást vagy lefoglalást, amennyiben a parancs a 14. cikk (2) bekezdésében megállapított valamelyik bűncselekményhez kapcsolódik.

(4)   Ha a kibocsátó hatóság nem bíró, bíróság, nyomozási bíró vagy ügyészség, és ha az EBP-t a kibocsátó állam valamelyik említett hatósága nem hagyta jóvá, a végrehajtó hatóság egyedi esetben úgy dönthet, hogy az EBP végrehajtása céljából nem lehet házkutatást vagy lefoglalást végezni. Az ilyen döntés meghozatala előtt a végrehajtó hatóságnak konzultálnia kell a kibocsátó állam illetékes hatóságával.

(5)   A tagállamok e kerethatározat elfogadásakor nyilatkozatot tehetnek, vagy azt követően értesítést küldhetnek a Tanács Főtitkársága számára, amelyben kérelmezik, hogy az említett jóváhagyásra minden olyan esetben sor kerüljön, amikor a kibocsátó hatóság nem bíró, bíróság, nyomozási bíró vagy ügyész, és amikor az EBP végrehajtásához szükséges intézkedéseket hasonló hazai esetben a végrehajtó állam joga szerint bírónak, bíróságnak, nyomozási bírónak vagy ügyésznek kellene elrendelnie vagy felügyelnie.

12. cikk

A végrehajtó államban követendő alaki követelmények

A végrehajtó hatóság betartja a kibocsátó hatóság által kifejezetten feltüntetett alaki követelményeket és eljárásokat, kivéve, ha ez a kerethatározat másképpen rendelkezik, és feltéve, hogy az ilyen alaki követelmények és eljárások nem ellentétesek a végrehajtó állam alapvető jogelveivel. Ez a cikk nem keletkeztet kényszerítő intézkedések meghozatalára vonatkozó kötelezettséget.

13. cikk

Az elismerés vagy a végrehajtás megtagadásának indokai

(1)   Az EBP elismerése vagy végrehajtása a végrehajtó államban megtagadható:

a)	ha annak végrehajtása sértené a ne bis in idem elvét;

b)	ha a 14. cikk (3) bekezdésében említett esetek valamelyikében az EBP olyan cselekményekre vonatkozik, amelyek a végrehajtó állam joga szerint nem minősülnek bűncselekménynek;

c)	ha az EBP végrehajtása a végrehajtó hatóság rendelkezésére álló, a 11. cikk (3) bekezdésének megfelelő intézkedések egyikével sem lehetséges az adott esetben;

d)	ha a végrehajtó állam joga alapján olyan mentesség vagy kiváltság áll fenn, amely lehetetlenné teszi az EBP végrehajtását;

e)	ha a 11. cikk (4) vagy (5) bekezdésében említett esetek egyikében az EBP-t nem hagyták jóvá;

f)

ha az EBP olyan bűncselekményekre vonatkozik, amelyeket: i. a végrehajtó állam joga értelmében teljes egészében vagy jelentős, vagy lényeges részben annak területén vagy területének minősülő helyen követtek el; vagy ii. a kibocsátó állam területén kívül követtek el, és a végrehajtó állam joga nem tesz lehetővé büntetőeljárást olyan bűncselekményekkel kapcsolatban, amelyeket az állam területén kívül követtek el;

g)	ha valamely egyedi esetben az EBP végrehajtása sértené az alapvető nemzetbiztonsági érdekeket, veszélyeztetné az információforrást, vagy konkrét hírszerzési tevékenységekhez kapcsolódó minősített információ felhasználásával járna együtt; vagy

h)	ha a mellékletben előírt formanyomtatvány hiányos vagy nyilvánvalóan hibás, és kiegészítésére vagy kijavítására a végrehajtó hatóság által megállapított ésszerű határidőn belül nem került sor.

(2)   Az EBP elismerésének vagy végrehajtásának – (1) bekezdés szerinti – megtagadására vonatkozó határozatot bíró, bíróság, nyomozási bíró vagy ügyész hozza meg a végrehajtó államban. Ha az EBP-t a 2 cikk c) pontjának ii. alpontjában említett igazságügyi hatóság bocsátotta ki, és az EBP-t nem hagyta jóvá bíró, bíróság, nyomozási bíró vagy ügyész a kibocsátó államban, a határozatot a végrehajtó állam joga szerint illetékes bármely más igazságügyi hatóság is meghozhatja, ha a végrehajtó állam joga így rendelkezik.

(3)   A részben a végrehajtó állam területén vagy területének minősülő helyen elkövetett bűncselekmények tekintetében, az e cikk (1) bekezdése f) pontjának i. alpontja szerinti valamennyi döntést kivételes körülmények fennállása esetén és eseti alapon a (2) bekezdésben említett illetékes hatóságnak kell meghoznia, figyelemmel az eset egyedi körülményeire és különösen arra, hogy a kérdéses cselekmény fő vagy lényegi része a kibocsátó államban történt-e, hogy az EBP olyan cselekményre vonatkozik-e, amely a végrehajtó állam joga szerint nem bűncselekmény, és hogy az EBP végrehajtása házkutatást és lefoglalást szükségessé tenne-e.

(4)   Amennyiben egy illetékes hatóság az (1) bekezdés f) pontjának i. alpontjában foglalt megtagadási indok alkalmazását tervezi, a döntés meghozatala előtt konzultálnia kell az Eurojusttal.

Amennyiben egy illetékes hatóság nem ért egyet az Eurojust véleményével, a tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság megindokolja döntését, valamint gondoskodnak a Tanács tájékoztatásáról.

(5)   Az e cikk (1) bekezdésének a), g) és h) pontjában említett esetekben, az EBP elismerésének vagy végrehajtásának teljes mértékű vagy részleges megtagadásáról szóló határozat meghozatala előtt a végrehajtó állam illetékes hatósága – bármilyen megfelelő módon – konzultációt folytat a kibocsátó állam illetékes hatóságával, és adott esetben felkéri azt bármely szükséges információ haladéktalan megadására.

14. cikk

Kettős büntethetőség

(1)   Az EBP elismerése vagy végrehajtása tekintetében nem vizsgálható a cselekmény kettős büntethetősége, kivéve, ha házkutatás vagy lefoglalás elvégzésére van szükség.

(2)   Amennyiben az EBP végrehajtásához házkutatás vagy lefoglalás elvégzésére van szükség, a kibocsátó államban és annak joga által meghatározott legalább hároméves maximális időtartamú szabadságvesztéssel vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel büntethető alábbi bűncselekmények esetén semmilyen körülmények között nem vizsgálható a cselekmény kettős büntethetősége:

—	bűnszervezetben való részvétel,

—	terrorizmus,

—	emberkereskedelem,

—	gyermekek szexuális kizsákmányolása és gyermekpornográfia,

—	kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott kereskedelme,

—	fegyverek, lőszerek és robbanóanyagok tiltott kereskedelme,

—	korrupció,

—	csalással kapcsolatos bűncselekmények, ideértve az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. július 26-i egyezmény (9) értelmében az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sértő csalásokat is,

—	bűncselekményből származó jövedelem tisztára mosása,

—	pénzhamisítás, beleértve az euro hamisítását is,

—	számítógépes bűncselekmények,

—	környezettel kapcsolatos bűncselekmények, beleértve a veszélyeztetett állatfajok, valamint a veszélyeztetett növényfajok és -fajták tiltott kereskedelmét is,

—	segítségnyújtás jogellenes beutazáshoz és tartózkodáshoz,

—	szándékos emberölés, súlyos testi sértés,

—	emberi szervek és szövetek tiltott kereskedelme,

—	emberrablás, személyi szabadság megsértése és túszejtés,

—	rasszizmus és idegengyűlölet,

—	szervezett vagy fegyveres rablás,

—	kulturális javak tiltott kereskedelme, beleértve a régiségeket és a műtárgyakat is,

—

csalás,

—	zsarolás és védelmi pénz szedése,

—	bitorlás és a szerzői jogok megsértése,

—	hivatalos okiratok hamisítása és azzal való kereskedelem,

—	fizetőeszközök hamisítása,

—	hormontartalmú anyagok és más növekedésserkentők tiltott kereskedelme,

—	nukleáris vagy radioaktív anyagok tiltott kereskedelme,

—	lopott gépjárművek kereskedelme,

—	erőszakos közösülés,

—	gyújtogatás,

—	a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alá tartozó bűncselekmények,

—	légi vagy vízi jármű jogellenes hatalomba kerítése,

—	szabotázs.

(3)   Amennyiben az EBP a (2) bekezdésében megállapított egyik bűncselekményhez sem kapcsolódik, és végrehajtása házkutatás és lefoglalás igénybevételét tenné szükségessé, az EBP elismerése vagy végrehajtása tekintetében fennállhat a cselekmény kettős büntethetőségének feltétele.

Adó-, vám- és devizaügyekkel kapcsolatos bűncselekmények esetében nem tagadható meg az elismerés vagy a végrehajtás azon az alapon, hogy a végrehajtó állam joga nem vet ki ugyanolyan típusú adót vagy vámot, illetve nem tartalmaz ugyanolyan típusú adó-, vám- és devizajogszabályokat, mint a kibocsátó állam joga.

(4)   A kettős büntethetőség (3) bekezdésben megállapított feltételét 2014. január 19-ig – a Tanácsnak továbbított bármely információra figyelemmel – a Tanácsnak tovább kell vizsgálnia.

(5)   A Tanács, a Szerződés 39. cikkének (1) bekezdésében megállapított feltételek szerint az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag hozott döntésével a bűncselekmények további kategóriáival egészítheti ki a (2) bekezdésben foglalt felsorolást.

15. cikk

Az elismerésre, végrehajtásra és átadásra vonatkozó határidők

(1)   Minden egyes tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket az e cikkben meghatározott határidők betartásának biztosítása érdekében. Amennyiben a kibocsátó hatóság az EBP-ben – eljárási határidők vagy egyéb, különösen sürgős körülmények miatt – rövidebb határidő szükségességét jelezte, a végrehajtó hatóságnak ezt a kérést a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell vennie.

(2)   Az elismerés vagy a végrehajtás megtagadására vonatkozó bármilyen döntést a lehető legrövidebb időn belül, a (4) bekezdés sérelme nélkül, és legkésőbb 30 nappal az EBP-nek az illetékes végrehajtó hatóság általi kézhezvételét követően meg kell hozni.

(3)   Kivéve, ha a 16. cikknek megfelelően halasztási indok áll fenn, vagy a keresett tárgyak, dokumentumok vagy adatok már a végrehajtó hatóság birtokában vannak, a végrehajtó hatóság késedelem nélkül, és a (4) bekezdés sérelme nélkül legkésőbb 60 nappal az EBP-nek az illetékes végrehajtó hatóság általi kézhezvételét követően birtokába veszi ezeket a tárgyakat, dokumentumokat vagy adatokat.

(4)   Amennyiben az illetékes végrehajtó hatóság egy konkrét esetben nem tudja teljesíteni a (2), illetve (3) bekezdésben megállapított határidőt, késedelem nélkül bármely formában értesíti a kibocsátó állam illetékes hatóságát, közölve a késedelem okát és az intézkedés végrehajtásához előreláthatólag szükséges időt.

(5)   Kivéve, ha a 18. cikknek megfelelően jogorvoslat van függőben, vagy a 16. cikknek megfelelően halasztási indok áll fenn, a végrehajtó állam az EBP értelmében a megszerzett tárgyakat, dokumentumokat vagy adatokat indokolatlan késedelem nélkül átadja a kibocsátó államnak.

(6)   A megszerzett tárgyak, dokumentumok vagy adatok átadásakor a végrehajtó hatóság jelzi, hogy kéri-e, hogy azokat szolgáltassák vissza a végrehajtó államnak, amint azokra a kibocsátó államnak már nincs szüksége.

16. cikk

Az elismerés vagy a végrehajtás elhalasztásának indokai

(1)   Az EBP elismerése a végrehajtó államban elhalasztható, amennyiben:

a)	a mellékletben előírt formanyomtatvány hiányos vagy nyilvánvalóan hibás, a formanyomtatvány kiegészítéséig vagy kijavításáig; vagy

b)	a 11. cikk (4) vagy (5) bekezdésében említett esetek egyikében az európai EBP-t nem hagyták jóvá, a jóváhagyásig.

(2)   Az EBP végrehajtása a végrehajtó államban elhalasztható, amennyiben:

a)	végrehajtása sérelmes lehet egy folyamatban lévő nyomozásra vagy bűnvádi eljárásra, a végrehajtó állam által ésszerűnek tartott időpontig; vagy

b)	az érintett tárgyakat, dokumentumokat vagy adatokat egyéb eljárásokban használják, addig az időpontig, amikor erre a célra ezekre már nincs szükség.

(3)   Az EBP elismerésének vagy végrehajtásának – az (1) vagy (2) bekezdés szerinti – elhalasztására vonatkozó határozatot a végrehajtó államban bíró, bíróság, nyomozási bíró vagy ügyész hozza meg. Amennyiben az EBP-t a 2 cikk c) pontjának ii. alpontjában említett igazságügyi hatóság bocsátotta ki, és az EBP-t a kibocsátó államban bíró, bíróság, nyomozási bíró vagy ügyész nem hagyta jóvá, a határozatot a végrehajtó állam joga szerint illetékes bármely más igazságügyi hatóság is meghozhatja, ha a végrehajtó állam joga így rendelkezik.

(4)   Amint a végrehajtás elhalasztásának oka megszűnik, a végrehajtó hatóság haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket az EBP végrehajtására, és erről írásban dokumentálhatóan tájékoztatja a kibocsátó állam illetékes hatóságát.

17. cikk

Tájékoztatási kötelezettség

A végrehajtó hatóság az alábbi esetekben tájékoztatja a kibocsátó hatóságot:

1.

haladéktalanul, bármilyen formában: a) ha a végrehajtó hatóság az EBP végrehajtása során – annak érdekében, hogy a kibocsátó hatóság az adott esetben további lépéseket tehessen – további vizsgálatok nélkül úgy ítéli meg, hogy helyénvaló lehet kezdetben nem tervezett vizsgálati intézkedések meghozatala, vagy olyan intézkedéseké, amelyeket az EBP kibocsátásának időpontjában nem lehetett konkrétan meghatározni; b) ha a végrehajtó állam illetékes hatósága megállapítja, hogy az EBP-t nem a végrehajtó állam jogával összhangban álló módon hajtották végre; c) ha a végrehajtó hatóság megállapítja, hogy az adott esetben nem tud megfelelni a kibocsátó hatóság által a 12. cikkel összhangban kifejezetten feltüntetett alaki követelményeknek és eljárásoknak. A kibocsátó hatóság kérésére az információt írásban dokumentálhatóan haladéktalanul meg kell erősíteni;

2.

késedelem nélkül, írásban dokumentálhatóan: a) az EBP-nek a 8. cikk (5) bekezdésével összhangban történt továbbításáról az annak végrehajtásért felelős illetékes hatóság részére; b) az EBP elismerése vagy végrehajtása megtagadásáról a 15. cikk (2) bekezdésével összhangban hozott bármely döntésről, a döntés indokaival; c) az EBP végrehajtásának vagy elismerésének elhalasztásáról, annak alátámasztó indokairól, és – lehetőség szerint – az elhalasztás várható időtartamáról; d) arról, hogy az EBP végrehajtása lehetetlen, mert a tárgyak, dokumentumok vagy adatok eltűntek, megsemmisültek, vagy nem lelhetők fel az EBP-ben megjelölt helyen, vagy amiatt, hogy a tárgyak, dokumentumok vagy adatok fellelhetőségének helyét még a kibocsátó állam illetékes hatóságával folytatott konzultációt követően sem adták meg kellő pontossággal.

18. cikk

Jogorvoslat

(1)   A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy bármely érdekelt fél, a jóhiszemű harmadik feleket is beleértve, törvényes érdekei megőrzése érdekében jogorvoslattal élhessen az EBP 11. cikk szerinti elismerése és végrehajtása ellen. A tagállamok az e bekezdésben előírt jogorvoslatot azokra az esetekre korlátozhatják, amelyekben az EBP végrehajtására kényszerítő intézkedések alkalmazásával kerül sor. A keresetet a végrehajtó állam jogával összhangban annak bíróságához kell benyújtani.

(2)   Az EBP kibocsátásának érdemi indokait – beleértve azt, hogy a 7. cikkben megállapított kritériumok teljesültek-e – kizárólag a kibocsátó állam bíróságának benyújtott keresetben lehet megtámadni. A kibocsátó állam ugyanazon jogorvoslati lehetőségek alkalmazását biztosítja, mint amelyek hasonló hazai esetben rendelkezésre állnak.

(3)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az (1) és (2) bekezdésben említett keresetek benyújtására vonatkozó határidőket olyan módon alkalmazzák, amely biztosítja a hatékony jogorvoslat lehetőségét az érdekelt felek részére.

(4)   Amennyiben a kereset benyújtására a végrehajtó államban kerül sor, erről és a kereset indoklásáról tájékoztatni kell a kibocsátó állam igazságügyi hatóságát annak érdekében, hogy az előterjeszthesse az általa szükségesnek ítélt érveket. Az eljárás eredményéről szintén tájékoztatni kell a kibocsátó állam igazságügyi hatóságát.

(5)   A kibocsátó és a végrehajtó hatóságok megteszik a szükséges intézkedéseket az (1) és (2) bekezdésben említett keresetindítási jogok gyakorlásának megkönnyítése érdekében, különösen az érdekelt feleknek a tárgyra vonatkozó és megfelelő tájékoztatása útján.

(6)   A végrehajtó állam a jogorvoslat végeredményéig felfüggesztheti a tárgyak, dokumentumok vagy adatok átadását.

19. cikk

Visszatérítés

(1)   A 18. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, amennyiben a végrehajtó állam nemzeti joga alapján felelős a 18. cikkben említett felek egyikének a hozzá a 8. cikk szerint továbbított EBP végrehajtásával okozott kárért, a kibocsátó állam megtéríti a végrehajtó államnak az említett felelősség címén az említett félnek kifizetett kártérítés összegét, kivéve, ha és amennyiben a károkozás részben vagy egészben a végrehajtó állam magatartásának tudható be.

(2)   Az (1) bekezdés nem sérti a tagállamok nemzeti jogának a természetes vagy jogi személyek által benyújtott kártérítési igényekre vonatkozó rendelkezéseit.

IV.   CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

20. cikk

E kerethatározat hatékonyságának ellenőrzése

(1)   Az a tagállam, amely egy másik tagállam részéről az EBP-k végrehajtásában olyan ismételt problémákat tapasztal, amelyek konzultáció útján nem voltak megoldhatók, tájékoztatja erről a Tanácsot annak érdekében, hogy az segítséget nyújtson e kerethatározat végrehajtásának tagállami szintű értékeléséhez.

(2)   A Tanács felülvizsgálja, különösen azt, hogy a tagállamok e kerethatározat rendelkezéseit miként alkalmazták a gyakorlatban.

21. cikk

Más jogi eszközökkel való kapcsolat

(1)   Ez a kerethatározat – a (2) bekezdésre is figyelemmel, és a tagállamok és harmadik országok közötti kapcsolatokban meglévő jogi eszközök alkalmazásának sérelme nélkül – a tagállamok közötti kapcsolatokban alkalmazandó meglévő jogi eszközökkel együtt érvényes annyiban, amennyiben ezek az eszközök az e kerethatározat hatálya alá tartozó, bizonyítékra vonatkozó kölcsönös jogsegély iránti megkeresésre vonatkoznak.

(2)   A (3) és (4) bekezdés sérelme nélkül a kibocsátó hatóságok az EBP-re támaszkodnak, amennyiben a végrehajtó államtól kért valamennyi tárgy, dokumentum vagy adat e kerethatározat hatálya alá tartozik.

(3)   A kibocsátó hatóságok kölcsönös jogsegélyt vehetnek igénybe a kerethatározat hatálya alá tartozó tárgyak, dokumentumok vagy adatok megszerzése érdekében, amennyiben azok egy szélesebb körű, jogsegély iránti megkeresés részét képezik, vagy ha a kibocsátó hatóság egy konkrét esetben úgy ítéli meg, hogy ez elősegítené a végrehajtó állammal való együttműködést.

(4)   A tagállamok e kerethatározat hatálybalépését követően köthetnek két- vagy többoldalú megállapodásokat vagy egyezményeket, amennyiben az ilyen megállapodások vagy egyezmények lehetővé teszik ezen kerethatározat célkitűzéseinek kiterjesztését vagy kibővítését, valamint segítik a kerethatározat hatálya alá tartozó bizonyítékok megszerzésére vonatkozó eljárások további egyszerűsítését vagy könnyítését.

(5)   A (4) bekezdésben említett megállapodások és egyezmények semmilyen körülmények között nem befolyásolhatják a kapcsolatokat azokkal a tagállamokkal, amelyek azoknak nem részesei.

(6)   A tagállamok minden új, a (4) bekezdésben említetteknek megfelelő megállapodásról vagy egyezményről értesítik a Tanácsot és a Bizottságot, az azok aláírását követő három hónapon belül.

22. cikk

Átmeneti szabályok

A 2011. január 19. előtt kapott kölcsönös jogsegély iránti megkereséseket továbbra is a kölcsönös bűnügyi jogsegélyre vonatkozó, meglévő eszközök szabályozzák.

23. cikk

Végrehajtás

(1)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy e kerethatározat rendelkezéseinek 2011. január 19-ig megfeleljenek.

(2)   2011. január 19-ig a tagállamok eljuttatják a Tanács Főtitkárságának és a Bizottságnak azon rendelkezések szövegét, amelyekkel az e kerethatározat szerinti kötelezettségeiket nemzeti jogukba átültetik.

(3)   Minden olyan tagállam, amely át szándékozik ültetni nemzeti jogába a 13. cikk (1) bekezdésének f) pontjában megállapított megtagadási indokot, erről e kerethatározat elfogadásakor nyilatkozat révén értesíti a Tanács főtitkárát.

(4)   Németország nyilatkozat révén fenntarthatja magának a jogot, hogy a 14. cikk (2) bekezdésében említett, terrorizmushoz, számítógépes bűncselekményhez, rasszizmushoz és idegengyűlölethez, szabotázshoz, zsaroláshoz és védelmi pénz szedéséhez, vagy csaláshoz kapcsolódó esetekben az EBP végrehajtását a kettős büntethetőség vizsgálatától teszi függővé, amennyiben az EBP végrehajtása házkutatást vagy lefoglalást tesz szükségessé, kivéve, ha a kibocsátó hatóság kinyilvánította, hogy az érintett bűncselekmény a kibocsátó állam joga szerint megfelel a nyilatkozatban megjelölt kritériumoknak.

Amennyiben Németország alkalmazni kívánja ezt a bekezdést, ezen kerethatározat elfogadását követően erről nyilatkozatban értesíti a Tanács főtitkárát. A nyilatkozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni.

(5)   A Bizottság 2012. január 19-ig jelentést nyújt be – szükség esetén jogalkotási javaslatok kíséretében – az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben tették meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy ezen kerethatározatnak megfeleljenek.

(6)   A Tanács Főtitkársága értesíti a tagállamokat, a Bizottságot és az Eurojustot a 6. és a 11. cikk, valamint az e cikk alapján tett nyilatkozatokról.

24. cikk

Felülvizsgálat

(1)   Minden tagállam minden év május 1-je előtt tájékoztatja a Tanácsot és a Bizottságot az előző naptári év során az EBP-k végrehajtása kapcsán a 13. cikk (1) bekezdésével összefüggésben az általa tapasztalt bármely nehézségről.

(2)   Németország minden naptári év kezdetén tájékoztatja a Tanácsot és Bizottságot arról, hogy az előző évben hány esetben alkalmazták az elismerés vagy a végrehajtás megtagadásának a 24. cikk (4) bekezdésében említett indokait.

(3)   A Bizottság az (1) és (2) bekezdésnek megfelelően kapott információk alapján legkésőbb 2014. január 19-ig jelentést készít, amelyhez mellékeli az általa helyénvalónak ítélt esetleges kezdeményezéseket. A jelentés alapján a Tanács, annak megállapítása céljából, hogy a következő rendelkezéseket hatályon kívül kell-e helyezni, vagy módosítani kell-e, felülvizsgálja ezt a kerethatározatot:

—	a 13. cikk (1) és (3) bekezdése, valamint

—	a 23. cikk (4) bekezdése.

25. cikk

Hatálybalépés

Ez a kerethatározat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

---

(1)  HL C 103. E., 2004.4.29., 452. o.

(2)  HL C 12., 2001.1.15., 10. o.

(3)  HL C 53., 2005.3.3., 1. o.

(4)  HL L 190., 2002.7.18., 1. o.

(5)  HL L 196., 2003.8.2., 45. o.

(6)  HL C 326., 2001.11.21., 1. o.

(7)  HL C 197., 2000.7.12., 1. o.

(8)  HL L 322., 2005.12.9., 33. o.

(9)  HL C 316., 1995.11.27., 49. o.

---

---

---