I.A. MELLÉKLET

ENGEDÉLYEZETT BORÁSZATI ELJÁRÁSOK ÉS KEZELÉSEK

1		2	3
Borászati eljárás		Az alkalmazás feltételei (1)	A felhasználásra vonatkozó határértékek
1.	levegőztetés vagy gáz-halmazállapotú oxigén hozzáadása
2.	hőkezelés
3.	centrifugálás és szűrés semleges szűrőközeggel vagy anélkül		A szűrőközeg esetleges alkalmazása nem járhat azzal a következménnyel, hogy a termékben nem kívánatos üledék marad vissza
4.	szén-dioxid (vagy más néven szénsavanhidrid), argon vagy nitrogén alkalmazása, akár önmagában, akár kombináltan, semleges atmoszféra létrehozása és a termék levegőtől védett kezelése érdekében;
5.	borélesztők használata szárazon vagy bor-szuszpenzióban	Kizárólag friss szőlő, szőlőmust, részben erjedt szőlőmust, töppedt szőlőből nyert, részben erjedt szőlőmust, sűrített szőlőmust, még erjedésben levő újbor esetében, valamint a pezsgők valamennyi kategóriájában a második alkoholos erjesztésnél
6.	a következő, élesztőszaporodást elősegítő anyagok közül egy vagy több felhasználása, esetleg semleges hordozóanyagként szolgáló mikrokristályos cellulózzal együtt:
	— diammónium-foszfát vagy ammónium-szulfát hozzáadása	Kizárólag friss szőlő, szőlőmust, részben erjedt szőlőmust, töppedt szőlőből nyert, részben erjedt szőlőmust, sűrített szőlőmust, még erjedésben levő újbor esetében, valamint a pezsgők valamennyi kategóriájában a második alkoholos erjesztésnél	Legfeljebb 1 g/l mennyiségben (sótartalomban kifejezve) (2), illetve legfeljebb 0,3 g/l mennyiségben a pezsgők második erjesztésénél
	— ammónium-biszulfit hozzáadása	Kizárólag friss szőlő, szőlőmust, részben erjedt szőlőmust, töppedt szőlőből nyert, részben erjedt szőlőmust, sűrített szőlőmust és még erjedésben levő újbor esetében	Legfeljebb 0,2 g/l mennyiségben (sótartalomban kifejezve) (2) és a 7. pontban előírt határértékekig
	— tiamin-hidroklorid hozzáadása	Kizárólag friss szőlő, szőlőmust, részben erjedt szőlőmust, töppedt szőlőből nyert, részben erjedt szőlőmust, sűrített szőlőmust, még erjedésben levő újbor esetében, valamint a pezsgők valamennyi kategóriájában a második alkoholos erjesztésnél	Kezelésenként legfeljebb 0,6 mg/l mennyiségben (tiaminban kifejezve)
7.	kén-dioxid (vagy más néven kénsavanhidrid), kálium-biszulfit vagy kálium-metabiszulfit (más néven kálium-diszulfit vagy kálium-piroszulfit) felhasználása		A határértékeket (a forgalomba hozott termékben megengedett maximális mennyiséget) az I.B. melléklet állapítja meg
8.	kéntelenítés fizikai eljárásokkal	Kizárólag friss szőlő, szőlőmust, részben erjedt szőlőmust, töppedt szőlőből nyert, részben erjedt szőlőmust, sűrített szőlőmust, finomított szőlőmustsűrítmény és még erjedésben levő újbor esetében
9.	kezelés borászati használatra szánt aktív szénnel	Kizárólag must, még erjedésben lévő új bor, finomított szőlőmustsűrítmény és fehérbor esetében	Legfeljebb 100 g szárazanyag hektoliterenként
10.	derítés a borászati használatra szánt következő anyagok közül egy vagy több alkalmazásával: — étkezési zselatin, — növényi eredetű (búzából vagy borsóból származó) fehérjék, — vizahólyag, — kazein és kálium-kazeinátok, — tojásfehérje, — bentonit, — szilícium-dioxid gél vagy kolloid oldat formájában, — kaolin, — tannin, — pektinbontó enzimek, — béta-glükanáz enzimes készítménye	A béta-glükanáz használatára vonatkozó feltételeket az 1. függelék tartalmazza
11.	szorbinsav használata kálium-szorbát formájában		A szorbinsav maximális mennyisége az azzal kezelt, forgalomba hozott termékben: 200 mg/l.
12.	L(+)-borkősav, L-almasav, D,L-almasav vagy tejsav használata a savtartalom növelése céljából	A használatra vonatkozó feltételeket és határértékeket a 479/2008/EK rendelet V. mellékletének C. és D. szakasza, valamint e rendelet 11. és 13. cikke tartalmazza. Az L(+)-borkősavra vonatkozó különleges előírások a 2. függelék 2. bekezdésében szerepelnek
13.	a következő anyagok közül egy vagy több használata savtompítás céljából: — semleges kálium-tartarát, — kálium-bikarbonát, — kalcium-karbonát, amely kis mennyiségben tartalmazhatja az L(+)-borkősav és az L(-)-almasav kettős kalciumsóját, — kalcium-tartarát, — L(+)-borkősav, — borkősav és kalcium-karbonát egyenlő arányú, finoman porított, homogén keveréke	A használatra vonatkozó feltételeket és határértékeket a 479/2008/EK rendelet V. mellékletének C. és D. szakasza, valamint e rendelet 11. és 13. cikke tartalmazza. Az L(+)-borkősav használatára vonatkozó feltételek a 2. függelékben szerepelnek
14.	az Aleppo fenyő gyantájának hozzáadása	A 3. függelékben megállapított feltételek mellett
15.	élesztősejtfal-készítmény használata		Legfeljebb 40 g/hl mennyiségben
16.	polivinil-polipirrolidon használata		Legfeljebb 80 g/hl mennyiségben
17.	tejsavbaktériumok használata
18.	lizozim hozzáadása		Legfeljebb 500 mg/l mennyiségben (amennyiben a szóban forgó anyagot a musthoz és a borhoz is hozzáadják, az együttes mennyiség nem haladhatja meg az 500 mg/l-es határértéket)
19.	L-aszkorbinsav hozzáadása		Maximális mennyiség az így kezelt, forgalomba hozott borban: 250 mg/l (3)
20.	ioncserélő gyanták használata	Kizárólag finomított szőlőmustsűrítmény készítésére szánt szőlőmust esetében és a 4. függelékben megállapított feltételek mellett
21.	olyan friss, egészséges és hígítatlan seprő használata száraz borokban, amely nem sokkal korábban készített száraz borok előállítása során keletkezett élesztőket tartalmaz	A 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 1., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 15. és 16. pontjában meghatározott termékek esetében	A kezelt termék mennyiségének 5 %-át meg nem haladó mennyiségben
22.	buborékoltatás argon, illetve nitrogén használatával
23.	szén-dioxid hozzáadása	Közvetlen emberi fogyasztásra szánt részben erjedt must, valamint a 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 1., 7. és 9. pontjában meghatározott termékek esetében	A csendes borok esetében az így kezelt, forgalomba hozott borban a szén-dioxid mennyisége legfeljebb 3 g/l lehet, és a szén-dioxid miatti túlnyomásnak 20 °C-os hőmérsékleten 1 bar alattinak kell lennie
24.	citromsav hozzáadása a bor stabilizálása céljából	Közvetlen emberi fogyasztásra szánt részben erjedt must, valamint a 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 1., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 15. és 16. pontjában meghatározott termékek esetében	Maximális mennyiség az így kezelt, forgalomba hozott borban: 1 g/l.
25.	tannin hozzáadása	Közvetlen emberi fogyasztásra szánt részben erjedt must, valamint a 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 1., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 15. és 16. pontjában meghatározott termékek esetében
26.	a következő kezelések: — fehérborok és rozék kezelése kálium-ferrocianiddal, — vörösborok kezelése kálium-ferrocianiddal vagy kalcium-fitáttal	Közvetlen emberi fogyasztásra szánt részben erjedt must, valamint a 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 1., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 15. és 16. pontjában meghatározott termékek esetében, az 5. függelékben megállapított feltételek mellett	A kalcium-fitát esetében legfeljebb 8 g/hl mennyiségben
27.	metaborkősav hozzáadása	Közvetlen emberi fogyasztásra szánt részben erjedt must, valamint a 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 1., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 15. és 16. pontjában meghatározott termékek esetében	Legfeljebb 100 mg/l mennyiségben
28.	gumiarábikum használata	Közvetlen emberi fogyasztásra szánt részben erjedt must, valamint a 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 1., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 15. és 16. pontjában meghatározott termékek esetében
29.	D,L-borkősav, más néven szőlősav, illetve semleges káliumsójának használata a felesleges kalcium kicsapatása céljából	Közvetlen emberi fogyasztásra szánt részben erjedt must, valamint a 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 1., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 15. és 16. pontjában meghatározott termékek esetében, az 5. függelékben megállapított feltételek mellett
30.	a következő anyagok használata a borkősók kicsapatása céljából: — kálium-bitartarát vagy kálium-hidrogén-tartarát, — kalcium-tartarát	Közvetlen emberi fogyasztásra szánt részben erjedt must, valamint a 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 1., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 15. és 16. pontjában meghatározott termékek esetében	A kalcium-tartarát esetében legfeljebb 200 g/hl mennyiségben
31.	réz-szulfát vagy réz-citrát használata a bor íz- vagy illathibáinak megszüntetése céljából	Közvetlen emberi fogyasztásra szánt részben erjedt must, valamint a 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 1., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 15. és 16. pontjában meghatározott termékek esetében	Legfeljebb 1 g/hl mennyiségben, feltéve hogy az így kezelt termék réztartalma nem haladja meg az 1 mg/l–t
32.	karamell hozzáadása az élelmiszerekben felhasználandó színezékekről szóló, 1994. június 30-i 94/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (4) foglaltaknak megfelelően, színerősítés céljából	Kizárólag likőrborok esetében
33.	allil-izotiocianáttal átitatott tiszta paraffin lemezek használata steril atmoszféra teremtése céljából	Kizárólag a közvetlen emberi fogyasztásra szánt részben erjedt must, valamint a bor esetében. Kizárólag Olaszországban megengedett, amennyiben nem tiltják a nemzeti jogszabályok, és csupán a 20 litert meghaladó űrtartalmú tartályok esetében	A borban semmilyen nyoma nem maradhat az allil-izotiocianátnak
34.	dimetil-dikarbonát (DMDC) hozzáadása a borhoz annak mikrobiológiai stabilizálása céljából	Közvetlen emberi fogyasztásra szánt részben erjedt must, valamint a 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 1., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 15. és 16. pontjában meghatározott termékek esetében, a 6. függelékben megállapított feltételek mellett	Legfeljebb 200 mg/l mennyiségben; a forgalomba hozott borban nem lehetnek kimutatható maradványok
35.	élesztő-mannoprotein hozzáadása a borban lévő borkő és fehérje kiválásának megakadályozása céljából	Közvetlen emberi fogyasztásra szánt részben erjedt must, valamint a 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 1., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 15. és 16. pontjában meghatározott termékek esetében
36.	elektrodialízis a borban lévő borkő kiválásának megakadályozása céljából	Közvetlen emberi fogyasztásra szánt részben erjedt must, valamint a 479/2008/EK tanácsi rendelet IV. mellékletének 1., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 15. és 16. pontjában meghatározott termékek esetében, a 7. függelékben megállapított feltételek mellett
37.	ureáz használata a bor karbamid-tartalmának csökkentése céljából	Közvetlen emberi fogyasztásra szánt részben erjedt must, valamint a 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 1., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 15. és 16. pontjában meghatározott termékek esetében, a 8. függelékben megállapított feltételek mellett
38.	tölgyfadarabok használata a bor készítése és érlelése során, ideértve a friss szőlő és a szőlőmust erjesztésének szakaszát is	A 9. függelékben megállapított feltételek mellett
39.	a következő anyagok használata: — kalcium-alginát, illetve — kálium-alginát	Kizárólag a palackos erjesztésű és degorzsálással seprőtelenített pezsgők és gyöngyöző borok előállítása esetében
40.	a borok alkoholtartalmának részleges kivonása	Kizárólag borok esetében, a 10. függelékben megállapított feltételek mellett
41.	polivinil-imidazol és polivinil-pirrolidon (PVI/PVP) kopolimer használata a réz-, a vas- és a nehézfémtartalom csökkentése céljából	A 11. függelékben megállapított feltételek mellett	Legfeljebb 500 mg/l mennyiségben (amennyiben a szóban forgó anyagot a musthoz és a borhoz is hozzáadják, az együttes mennyiség nem haladhatja meg az 500 mg/l-es határértéket)
42.	karboximetil-cellulóz (cellulózgumi) hozzáadása a borkő kiválásának megakadályozása céljából	Kizárólag a borok, valamint valamennyi pezsgő- és gyöngyözőbor-kategória esetében	Legfeljebb 100 mg/l mennyiségben
43.	kationcserélőkkel történő kezelés a borban lévő borkő kiválásának megakadályozása céljából	Közvetlen emberi fogyasztásra szánt részben erjedt must, valamint a 479/2008/EK tanácsi rendelet IV. mellékletének 1., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 15. és 16. pontjában meghatározott termékek esetében, a 12. függelékben megállapított feltételek mellett

---

(1)  Eltérő rendelkezés hiányában az ismertetett eljárás vagy kezelés alkalmazható friss szőlőre, szőlőmustra, részben erjedt szőlőmustra, töppedt szőlőből nyert, részben erjedt szőlőmustra, sűrített szőlőmustra, erjedésben lévő újborra, közvetlen emberi fogyasztásra szánt részben erjedt szőlőmustra, borra, a pezsgő valamennyi kategóriájára, gyöngyöző borra, szénsav hozzáadásával készült gyöngyöző borra, likőrborra, töppedt szőlőből készült borra, valamint túlérett szőlőből készült borra.

(2)  Ezek az ammóniumsók kombinációban is használhatóak, összesen 1 g/l-es határig, a fent megadott 0,3 g/l-es, illetve 0,2 g/l-es határérték sérelme nélkül.

(3)  A használatra vonatkozó határérték kezelésenként 250 mg/l.

(4)  HL L 237., 1994.9.10., 13. o.

I.B. MELLÉKLET

A BOROK KÉN-DIOXID-TARTALMÁRA VONATKOZÓ HATÁRÉRTÉKEK

A.   A BOROK KÉN-DIOXID-TARTALMA

1.

A borok – nem értve ide a pezsgőket és a likőrborokat – összes kén-dioxid-tartalma közvetlen emberi fogyasztás céljából történő forgalomba hozatalukkor nem haladhatja meg a következő mennyiségeket: a) literenként 150 milligramm a vörösborok esetében; b) literenként 200 milligramm a fehér- és a rozé borok esetében.

2.

Az 1. pont a) és b) alpontjától eltérve, az olyan borok esetében, amelyeknek a glükóz- és a fruktóztartalom összegeként kifejezett cukortartalma eléri vagy meghaladja a literenkénti 5 grammot, a kén-dioxid-tartalom elérheti a következő felső határértékeket: a) literenként 200 milligramm a vörösborok esetében; és b) literenként 250 milligramm a fehér- és a rozé borok esetében; c) literenként 300 milligramm a következő borok esetében: — a közösségi rendelkezéseknek megfelelően a „Spätlese” megjelölésre jogosult borok, — a következő oltalom alatt álló eredetmegjelölések valamelyikére jogosult fehérborok: Bordeaux supérieur, Graves de Vayres, Côtes de Bordeaux-Saint-Macaire, Premières Côtes de Bordeaux, Côtes de Bergerac, Haut Montravel, Côtes de Montravel, Gaillac, Rosette et Savennières, — az Allela, a Navarra, a Penedès, a Tarragona és a Valencia oltalom alatt álló eredetmegjelölésre jogosult fehérborok, valamint a Comunidad Autónoma del Pais Vasco területéről származó, oltalom alatt álló eredetmegjelölésre jogosult és a „vendimia tardia” jelöléssel ellátott borok, — a „Binissalem-Mallorca” oltalom alatt álló eredetmegjelölésre jogosult édes borok, — azok az Egyesült Királyságból származó, a brit jogszabályoknak megfelelően készített borok, amelyek cukortartalma meghaladja a 45 g/l–t, — azok a Magyarországról származó, a „Tokaji” oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott borok, amelyek a magyar rendelkezésekkel összhangban a „Tokaji édes szamorodni” vagy a „Tokaji száraz szamorodni” elnevezést viselik, — a Loazzolo, az Alto Adige, illetve a Trentino oltalom alatt álló eredetmegjelölésre jogosult borok, amelyeket a „passito” és a „vendemmia tardiva” jelölésekkel vagy azok egyikével láttak el, — a „Colli orientali del Friuli” oltalom alatt álló eredetmegjelölésre jogosult borok, amelyeknél az eredetmegjelölést a „Picolit” jelzés egészíti ki, — a Moscato di Pantelleria naturale és a Moscato di Pantelleria oltalom alatt álló eredetmegjelölésre jogosult borok, — a Cseh Köztársaságból származó, a „pozdní sběr” megjelölésre jogosult borok, — a Szlovákiából származó, oltalom alatt álló eredetmegjelölésre jogosult és a „neskorý zber” jelöléssel ellátott borok, valamint a „Tokajské samorodné suché”, illetve a „Tokajské samorodné sladké” oltalom alatt álló eredetmegjelölésre jogosult szlovákiai tokaji borok, — a Szlovéniából származó, oltalom alatt álló eredetmegjelölésre jogosult és a „vrhunsko vino ZGP – pozna trgatev” jelöléssel ellátott borok, — a következő oltalom alatt álló földrajzi jelzések valamelyikével ellátott fehérborok, amelyek összes alkoholtartalma meghaladja a 15 térfogatszázalékot, és cukortartalma nagyobb 45 g/l-nél: — Vin de pays de Franche-Comté, — Vin de pays des coteaux de l’Auxois, — Vin de pays de Saône et Loire, — Vin de pays des coteaux de l’Ardèche, — Vin de pays des collines rhodaniennes, — Vin de pays du comté Tolosan, — Vin de pays des côtes de Gascogne, — Vin de pays du Gers, — Vin de pays du Lot, — Vin de pays des côtes du Tarn, — Vin de pays de Corrèze, — Vin de pays de l’Ile de Beauté, — Vin de pays d’Oc, — Vin de pays des côtes de Thau, — Vin de pays des coteaux de Murviel, — Vin de pays du Val de Loire, — Vin de pays de Méditerranée, — Vin de pays des comtés rhodaniens, — Vin de pays des côtes de Thongue, — Vin de pays de la Côte Vermeille, — azok a Görögországból származó édes borok, amelyek térfogatszázalékban kifejezett összes alkoholtartalma legalább 15 térfogatszázalék, cukortartalma legalább 45 g/l, és jogosultak a következő oltalom alatt álló földrajzi jelzések valamelyikére: — Τοπικός Οίνος Τυρνάβου (Regional wine of Tyrnavos) — Αχαϊκός Τοπικός Οίνος (Regional wine of Ahaia) — Λακωνικός Τοπικός Οίνος (Regional wine of Lakonia) — Τοπικός Οίνος Φλώρινας (Regional wine of Florina) — Τοπικός Οίνος Κυκλάδων (Regional wine of Cyclades) — Τοπικός Οίνος Αργολίδας (Regional wine of Argolida) — Τοπικός Οίνος Πιερίας (Regional wine of Pieria) — Αγιορείτικος Τοπικός Οίνος (Regional wine of Mount Athos- Regional wine of Holy Mountain), — azok a Ciprusról származó édes borok, amelyek tényleges alkoholtartalma nem haladja meg a 15 térfogatszázalékot, cukortartalma legalább 45 g/l, és jogosultak a Κουμανδαρία (Commandaria) oltalom alatt álló eredetmegjelölésre, — azok a Ciprusról származó, túlérett vagy töppedt szőlőből készített édes borok, amelyek összes alkoholtartalma legalább 15 térfogatszázalék, cukortartalma legalább 45 g/l, és jogosultak a következő oltalom alatt álló földrajzi jelzések valamelyikére: — Τοπικός Οίνος Λεμεσός (Regional wine of Lemesos) — Τοπικός Οίνος Πάφος (Regional wine of Pafos) — Τοπικός Οίνος Λάρνακα (Regional wine of Larnaka) — Τοπικός Οίνος Λευκωσία (Regional wine of Lefkosia); d) literenként 350 milligramm a következő borok esetében: — a közösségi rendelkezéseknek megfelelően az „Auslese” megjelölésre jogosult borok, — a következő oltalom alatt álló eredetmegjelölések valamelyikére jogosult romániai fehérborok: Murfatlar, Cotnari, Târnave, Pietroasa, Valea Călugărească, — a Cseh Köztársaságból származó, a „výběr z hroznů” megjelölésre jogosult borok, — a Szlovákiából származó, oltalom alatt álló eredetmegjelölésre jogosult és a „výber z hrozna” jelöléssel ellátott borok, valamint a „Tokajský másláš”, illetve a „Tokajský forditáš” oltalom alatt álló eredetmegjelölésre jogosult szlovákiai tokaji borok; — a Szlovéniából származó, oltalom alatt álló eredetmegjelölésre jogosult és a „vrhunsko vino ZGP – izbor” jelöléssel ellátott borok; e) literenként 400 milligramm a következő borok esetében: — a közösségi rendelkezéseknek megfelelően a „Beerenauslese”, az „Ausbruch”, az „Ausbruchwein”, a „Trockenbeerenauslese”, a „Strohwein”, a „Schilfwein”, illetve az „Eiswein” megjelölésre jogosult borok, — a következő oltalom alatt álló eredetmegjelölések valamelyikére jogosult fehérborok: Sauternes, Barsac, Cadillac, Cérons, Loupiac, Sainte-Croix-du-Mont, Monbazillac, Bonnezeaux, Quarts de Chaume, Coteaux du Layon, Coteaux de l'Aubance, Graves Supérieures, Sainte-Foy Bordeaux, Saussignac, Jurançon (kivéve, ha a „sec” jelölés követi), Anjou-Coteaux de la Loire, Coteaux du Layon (a származási település nevével kiegészítve), Chaume, Coteaux de Saumur, Pacherenc du Vic Bilh (kivéve, ha a „sec” jelölés követi), Alsace és Alsace grand cru (a „vendanges tardives” vagy a „sélection de grains nobles” jelöléssel kiegészítve), — a Görögországból származó, túlérett szőlőből, illetve töppedt szőlőből készült édes borok, amelyek cukorban kifejezett maradékcukor-tartalma legalább 45 g/l, és amelyek jogosultak a következő oltalom alatt álló eredetmegjelölések valamelyikére: Σάμος (Samos), Ρόδος (Rhodes), Πατρα (Patras), Ρίο Πατρών (Rio Patron), Κεφαλονία (Céphalonie), Λήμνος (Limnos), Σητεία (Sitia), Σαντορίνη (Santorin), Νεμέα (Neméa), Δαφνές (Daphnès), továbbá azok a túlérett, illetve töppedt szőlőből készült édes borok, amelyek jogosultak a következő oltalom alatt álló földrajzi jelzések valamelyikére: Σιάτιστας (Siatista), Καστοριάς (Kastoria), Κυκλάδων (Cyclades), Μονεμβάσιος (Monemvasia), Αγιορείτικος (Mount Athos – Holy Mountain), — a Cseh Köztársaságból származó, a „výběr z bobulí”, a „výběr z cibéb”, a „ledové víno” vagy a „slámové víno” megjelölésre jogosult borok, — a Szlovákiából származó, oltalom alatt álló eredetmegjelölésre jogosult és a „bobuľový výber”, a „hrozienkový výber”, a „cibébový výber”, a „ľadové víno” vagy a „slamové víno” jelöléssel ellátott borok, továbbá a „Tokajský výber”, a „Tokajská esencia” és a „Tokajská výberová esencia” oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott szlovákiai tokaji borok, — a Magyarországról származó, oltalom alatt álló eredetmegjelölésre jogosult és a magyar rendelkezésekkel összhangban a „Tokaji máslás”, a „Tokaji fordítás”, a „Tokaji aszúeszencia”, a „Tokaji eszencia”, a „Tokaji aszú” vagy a „Töppedt szőlőből készült bor” megjelölést viselik, — az „Albana di Romagna” oltalom alatt álló eredetmegjelölésre jogosult borok, amelyeket a „passito” jelöléssel láttak el, — azok az oltalom alatt álló eredetmegjelölésre jogosult luxemburgi borok, amelyeket a „vendanges tardives”, a „vin de glace” vagy a „vin de paille” jelöléssel láttak el, — azok a „Douro” oltalom alatt álló eredetmegjelölésre jogosult fehérborok, amelyeket a „colheita tardia” jelöléssel láttak el, — azok a Szlovéniából származó, oltalom alatt álló eredetmegjelölésre jogosult borok, amelyeket a következő jelölések valamelyikével láttak el: „vrhunsko vino ZGP – jagodni izbor”, „vrhunsko vino ZGP – ledeno vino” vagy „vrhunsko vino ZGP – suhi jagodni izbor”, — azok a Kanadából származó fehérborok, amelyek jogosultak az „Icewine” jelölésre.

3.

Az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott boroknak a 2. pont c), d) és e) alpontjában szereplő listái módosíthatók, amennyiben az érintett borok készítésére vonatkozó feltételek módosulnak, illetve ha a borok földrajzi jelzése vagy eredetmegjelölése megváltozik. A tagállamok a módosítást megelőzően benyújtják az érintett borokra vonatkozó valamennyi szükséges technikai információt, ideértve a termékleírást és az évente előállított mennyiséget is.

4.

Amennyiben az időjárási feltételek ezt szükségessé teszik, a Bizottság a 479/2008/EK rendelet 113. cikkének (2) bekezdésében említett eljárás alapján határozhat úgy, hogy az érintett tagállamok a Közösség bizonyos szőlőtermő övezeteiben engedélyezhetik a területükön termelt borok esetében, hogy az e pontban említett, 300 milligramm/liternél alacsonyabb maximális összes kén-dioxid-szinteket legfeljebb 50 milligramm/literrel emeljék. Az 1. függelékben szerepel azon esetek jegyzéke, amelyekben a tagállamok engedélyezhetnek ilyen emelést.

5.	A tagállamok szigorúbb rendelkezéseket is alkalmazhatnak a területükön termelt borokra.

B.   A LIKŐRBOROK KÉN-DIOXID-TARTALMA

A likőrborok összes kén-dioxid-tartalma közvetlen emberi fogyasztás céljából történő forgalomba hozatalukkor nem haladhatja meg a következő mennyiségeket:

literenként 150 milligramm, amennyiben a cukortartalom kevesebb, mint 5 gramm/liter;

literenként 200 milligramm, amennyiben a cukortartalom legalább 5 gramm/liter.

C.   A PEZSGŐK KÉN-DIOXID-TARTALMA

1.	A pezsgők összes kén-dioxid-tartalma közvetlen emberi fogyasztás céljából történő forgalomba hozatalukkor nem haladhatja meg a következő mennyiségeket: a) literenként 185 milligramm a minőségi pezsgők valamennyi kategóriájában, és b) literenként 235 milligramm az egyéb pezsgők esetében.

2.

Amennyiben az időjárási körülmények a Közösség bizonyos szőlőtermő övezeteiben ezt szükségessé teszik, az érintett tagállamok engedélyezhetik az 1. pont a) és b) alpontjában említett, a területükön előállított pezsgők vonatkozásában a maximális összes kén-dioxid-tartalom legfeljebb 40 milligramm/literrel történő megemelését, azzal a feltétellel, hogy az engedély hatálya alá tartozó pezsgőket nem szállítják az érintett tagállamon kívülre.

I.C. MELLÉKLET

A BOROK ILLÓSAV- TARTALMÁRA VONATKOZÓ HATÁRÉRTÉKEK

1.	Az illósav- tartalom nem haladhatja meg: a) a literenkénti 18 milliekvivalenst a részben erjedt szőlőmust esetében; b) a literenkénti 18 milliekvivalenst a fehér- és a rozé borok esetében; illetve c) a literenkénti 20 milliekvivalenst a vörösborok esetében.

2.

Az 1. pontban említett határértékek vonatkoznak: a) a Közösségen belül szüretelt szőlőből készült termékekre az előállítás szakaszában és az értékesítés valamennyi szakaszában; b) a részben erjedt szőlőmustra és a harmadik országokból származó borokra a Közösség földrajzi területére történő belépésüket követő valamennyi szakaszban.

3.

Eltérés biztosítható az 1. pontban foglaltaktól a következők tekintetében: a) egyes, oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (OEM) ellátott borok és egyes, oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel (OFJ) ellátott borok, — amennyiben azokat legalább két éven át érlelték, vagy — amennyiben azokat különleges módszerek szerint készítették; b) a legalább 13 térfogatszázalék összes alkoholtartalmú borok. A tagállamok értesítik a szóban forgó eltérésekről a Bizottságot, amely ezeket a többi tagállam tudomására hozza.

I.D. MELLÉKLET

A BOROK ÉDESÍTÉSÉRE VONATKOZÓ HATÁRÉRTÉKEK ÉS FELTÉTELEK

1.

A borok édesítése csak akkor engedélyezett, ha azt a következő termékek közül egy vagy több felhasználásával hajtják végre: a) szőlőmust; b) sűrített szőlőmust; c) finomított szőlőmustsűrítmény. A kérdéses bor térfogatszázalékban kifejezett összes alkoholtartalma legfeljebb 4 térfogatszázalékkal növelhető.

2.	A közvetlen emberi fogyasztásra szánt és földrajzi jelzéssel ellátott importált borok édesítése tilos a Közösség területén belül. Az egyéb importált borok édesítésére ugyanazok a feltételek vonatkoznak, mint a Közösség területén készített borok édesítésére.

3.

Az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott borok édesítését az egyes tagállamok csak akkor engedélyezhetik, ha: a) arra az e mellékletben megállapított feltételek és határértékek betartásával kerül sor; b) az édesítés azon a termőhelyen belül történik, ahonnan a szóban forgó bor származik, vagy az annak közvetlen közelében levő területen. Az 1. pontban említett szőlőmustnak és sűrített szőlőmustnak ugyanarról a termőhelyről kell származnia, mint ahonnan az a bor származik, amelynek édesítésére használják őket.

4.	A borok édesítése csak a termelési és a nagykereskedelmi szakaszban engedélyezhető.

5.

A borok édesítését a következő különleges igazgatási szabályok betartásával kell végrehajtani: a) Minden természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely édesítési műveletet kíván végrehajtani, e szándékát bejelenti azon tagállam illetékes hatóságánál, amelynek a területén a műveletre sor kerül. b) A bejelentést írásban kell megtenni. A bejelentésnek legalább 48 órával a művelet végrehajtásának napja előtt be kell érkeznie az illetékes hatósághoz. c) Ha azonban egy vállalkozás rendszeresen vagy folyamatosan végez édesítési műveletet, a tagállamok engedélyezhetik, hogy a szóban forgó vállalkozás egyszerre több műveletre vagy egy meghatározott időszakra szóló bejelentést juttasson el az illetékes hatósághoz. Ezek a bejelentések csak akkor fogadhatók el, ha a bejelentést tévő vállalkozás valamennyi édesítési műveletről nyilvántartást vezet, amelybe bejegyzi a d) pontban előírt információkat is. d) A bejelentéseknek a következő információkat kell tartalmazniuk: — az édesítendő bor mennyisége, valamint összes és tényleges alkoholtartalma, — a hozzáadandó must mennyisége, valamint összes és tényleges alkoholtartalma, illetve – adott esetben – a hozzáadandó sűrített szőlőmust vagy finomított szőlőmustsűrítmény mennyisége és sűrűsége, — a bor összes és tényleges alkoholtartalma az édesítés után. Az a) pontban említett személyek a termékek be- és kimenő forgalmáról nyilvántartást vezetnek, amelyben feltüntetik, hogy mennyi szőlőmustot, sűrített szőlőmustot vagy finomított szőlőmustsűrítményt tárolnak édesítési műveletek céljára.

II. MELLÉKLET

A PEZSGŐKRE, A MINŐSÉGI PEZSGŐKRE ÉS AZ ILLATOS SZŐLŐFAJTÁBÓL KÉSZÜLT MINŐSÉGI PEZSGŐKRE VONATKOZÓ ENGEDÉLYEZETT BORÁSZATI ELJÁRÁSOK ÉS KORLÁTOZÁSOK

A.   Pezsgő

1.	E pont, valamint e melléklet B. és C. szakasza alkalmazásában: a) „tirázslikőr”: a másodlagos erjedés kiváltására a küvéhez adott termék; b) „expedíciós likőr”: a pezsgőkhöz egy adott ízhatás elérése érdekében hozzáadott termék.

2.	Az expedíciós likőr csak a következőket tartalmazhatja: — szacharóz, — szőlőmust, — részben erjedt szőlőmust, — sűrített szőlőmust, — finomított szőlőmustsűrítmény, — bor, vagy — ezek keveréke, borpárlat esetleges hozzáadásával.

3.	A küvé alkotórészei tekintetében a 479/2008/EK rendelet alapján engedélyezett alkoholtartalom-növelés sérelme nélkül, a küvé bármiféle alkoholtartalom-növelése tilos.

4.

Azoknak a területeknek és fajtáknak a vonatkozásában azonban, ahol ez technikailag indokolt, az egyes tagállamok engedélyezhetik a küvé alkoholtartalmának növelését a pezsgők gyártásának helyén, feltéve hogy: a) előzőleg a küvé egyetlen alkotórészének sem növelték még az alkoholtartalmát; b) az említett alkotórészek kizárólag a tagállam területén szüretelt szőlőkből származnak; c) az alkoholtartalom-növelést egyetlen műveletben hajtják végre; d) nem lépik túl a következő határértékeket: i. 3 térfogatszázalék az A. szőlőtermő övezetből származó alkotórészekből álló küvé esetében; ii. 2 térfogatszázalék a B. szőlőtermő övezetből származó alkotórészekből álló küvé esetében; iii. 1,5 térfogatszázalék a C. szőlőtermő övezetből származó alkotórészekből álló küvé esetében; e) az alkalmazott módszer szacharóz, sűrített szőlőmust vagy finomított szőlőmustsűrítmény hozzáadása.

5.

A tirázslikőr és az expedíciós likőr hozzáadása nem számít sem alkoholtartalom-növelésnek, sem édesítésnek. A tirázslikőr hozzáadása nem eredményezheti a küvé összes alkoholtartalmának 1,5 térfogatszázaléknál nagyobb mértékű növekedését. Ezt a növekedést a küvé térfogatszázalékban kifejezett összes alkoholtartalma és a pezsgőnek az expedíciós likőr hozzáadása előtti, térfogatszázalékban kifejezett összes alkoholtartalma közötti különbség számításával kell meghatározni.

6.	Az expedíciós likőr hozzáadását oly módon kell végezni, hogy a pezsgő tényleges alkoholtartalma ne növekedjen 0,5 térfogatszázaléknál többel.

7.	Tilos édesíteni a küvét vagy annak alkotórészeit.

8.

A küvé alkotórészei tekintetében a 479/2008/EK rendelet rendelkezéseivel összhangban végzett bármiféle savtartalom-növelés vagy savtompítás mellett magát a küvét is alá lehet vetni savtartalom-növelésnek vagy savtompításnak. A küvé savtartalmának növelése és savtompítása kölcsönösen kizárja egymást. A savtartalom legfeljebb 1,5 gramm/literig (borkősavban kifejezve), azaz 20 milliekvivalens/liter felső határig növelhető.

9.	Rendkívüli időjárású években az 1,5 gramm/liter vagy 20 milliekvivalens/liter felső határt fel lehet emelni 2,5 gramm/literre vagy 34 milliekvivalens/literre, feltéve hogy a termékek természetes savtartalma nem kevesebb, mint 3 gramm/liter (borkősavban kifejezve) vagy 40 milliekvivalens/liter.

10.

A pezsgőben levő szén-dioxid csak annak a küvének az alkoholos erjedése során keletkezhet, amelyből a pezsgő készül. Ezt az erjedést – a szőlő, szőlőmust vagy részben erjedt szőlőmust közvetlenül pezsgővé történő feldolgozásának eseteit kivéve – csak tirázslikőr hozzáadása válthatja ki. Az erjedés csak palackokban vagy zárt tartályokban mehet végbe. A szén-dioxid alkalmazása ellennyomással végzett áttöltés esetén engedélyezett, felügyelet mellett és azzal a feltétellel, hogy a pezsgőben levő szén-dioxid nyomása ezáltal nem növekszik.

11.

Az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott pezsgőktől eltérő pezsgőkre a következők vonatkoznak: a) az előállításukra szánt tirázslikőr csak a következőket tartalmazhatja: — szőlőmust, — részben erjedt szőlőmust, — sűrített szőlőmust, — finomított szőlőmustsűrítmény, vagy — szacharóz és bor; b) térfogatszázalékban kifejezett tényleges alkoholtartalmuknak, beleértve az esetlegesen hozzáadott expedíciós likőrben lévő alkoholt is, legalább 9,5 térfogatszázaléknak kell lennie.

B.   Minőségi pezsgők

1.	A minőségi pezsgők gyártására szánt tirázslikőr csak a következőket tartalmazhatja: a) szacharóz; b) sűrített szőlőmust; c) finomított szőlőmustsűrítmény; d) szőlőmust vagy részben erjedt szőlőmust; illetve e) bor.

2.	A termelő tagállamok meghatározhatnak kiegészítő vagy szigorúbb jellemzőket, illetve feltételeket az e cím hatálya alá tartozó és a területükön termelt minőségi pezsgők előállítására és forgalmazására vonatkozóan.

3.

A minőségi pezsgők előállítására ezenkívül a következő szabályok is vonatkoznak: — az A. 1–10. pontban foglalt szabályok, — a C. 3. pontban a térfogatszázalékban kifejezett tényleges alkoholtartalom tekintetében, a C. 5. pontban a minimális túlnyomás tekintetében, valamint a C. 6. és 7. pontban a gyártási folyamat minimális időtartama tekintetében megfogalmazott szabályok, a B. 4. d) pont sérelme nélkül.

4.

Az illatos szőlőfajtából készült minőségi pezsgőkre a következők vonatkoznak: a) az esetlegesen engedélyezett eltérésektől eltekintve e pezsgők gyártása során a küvé összeállításához kizárólag olyan szőlőfajtából származó szőlőmust vagy részben erjedt szőlőmust használható fel, amely szerepel az 1. függelékben található jegyzékben. Az illatos szőlőfajtából készült minőségi pezsgőket készíthetik azonban a Trentino-Alto Adige, Veneto és Friuli-Venezia Giulia termőhelyein szüretelt „Prosecco” szőlőfajta szőlőjéből nyert bornak a küvé alkotórészeként történő felhasználásával, hagyományos módszer szerint; b) az erjedés folyamatának szabályozása a küvé összeállítása előtt és után, annak érdekében, hogy a küvében szén-dioxid képződjön, csak hűtéssel vagy egyéb fizikai eljárásokkal végezhető; c) expedíciós likőr hozzáadása tilos; d) az illatos szőlőfajtából készült minőségi pezsgők előállítási folyamata nem tarthat egy hónapnál rövidebb ideig.

C.   Oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott pezsgők és minőségi pezsgők

1.	Az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott minőségi pezsgők készítésére szánt küvék térfogatban számított összes alkoholtartalmának el kell érnie legalább a következő értéket: — 9,5 térfogatszázalék a C. III. szőlőtermő övezetben; — 9 térfogatszázalék a többi szőlőtermő övezetben.

2.

A „Prosecco de Conegliano Valdobbiadene” és a „Montello e Colli Asolani” oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott és egyetlen szőlőfajtából előállított minőségi pezsgők készítésére szánt küvék esetében azonban megengedhető, hogy a térfogatban számított összes alkoholtartalom minimális értéke 8,5 térfogatszázalék legyen.

3.	Az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott minőségi pezsgők térfogatban számított tényleges alkoholtartalma, beleértve az esetlegesen hozzáadott expedíciós likőrben lévő alkoholt is, nem lehet alacsonyabb 10 térfogatszázaléknál.

4.

Az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott pezsgők és minőségi pezsgők előállítására szánt tirázslikőr csak a következőket tartalmazhatja: a) szacharóz; b) sűrített szőlőmust; c) finomított szőlőmustsűrítmény; továbbá: a) szőlőmust; b) részben erjedt szőlőmust; c) bor, amelyből ugyanolyan oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott pezsgő vagy minőségi pezsgő állítható elő, mint amilyenhez a tirázslikőrt hozzáadják.

5.

A 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 5. c) pontjától eltérve, azon oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott minőségi pezsgők esetében, amelyeket 25 centiliternél kisebb térfogatú zárt tárolóedényben tárolnak, megengedhető, hogy 20 °C-on történő tárolás esetén a minimális túlnyomás 3 bar legyen.

6.

Az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott minőségi pezsgők előállításának időtartama – beleértve az előállító üzemben történő érlelés időszakát is – a szén-dioxid-képződést szolgáló erjedési folyamat kezdetétől számítva nem lehet rövidebb: a) hat hónapnál, ha a szén-dioxid-képződést szolgáló erjedési folyamat zárt tartályokban megy végbe; b) kilenc hónapnál, ha a szén-dioxid-képződést szolgáló erjedési folyamat a palackokban megy végbe.

7.	A küvében végbemenő, szén-dioxid képződését szolgáló erjedési folyamat és a küvé seprőn tartásának időtartama nem lehet rövidebb: — 90 napnál, — 30 napnál, ha az erjedés keverőkkel ellátott tartályokban megy végbe.

8.	Az A. 1–10. pontban és a B. 2. pontban foglalt szabályok az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott pezsgőkre és minőségi pezsgőkre is vonatkoznak.

9.

Az illatos szőlőfajtából készült, oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott minőségi pezsgőkre a következők vonatkoznak: a) e pezsgők előállítása során a küvé összeállításához kizárólag az 1. függelékben szereplő szőlőfajtákból készült szőlőmust vagy részben erjedt szőlőmust használható, azzal a feltétellel, hogy a szóban forgó fajtákat oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott minőségi pezsgők előállítására alkalmasnak ismerték el azon a termőhelyen, amelynek nevét az adott oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott minőségi pezsgők viselik. Ettől eltérve illatos szőlőfajtából készült, oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott minőségi pezsgők készíthetők a „Conegliano-Valdobbiadene” és a „Montello e Colli Asolani” oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel rendelkező termőhelyeken szüretelt „Prosecco” szőlőfajtából nyert boroknak a küvé összeállításához történő felhasználásával is; b) az erjedés folyamatának szabályozása a küvé összeállítása előtt és után, annak érdekében, hogy a küvében szén-dioxid képződjön, csak hűtéssel vagy egyéb fizikai eljárásokkal végezhető; c) expedíciós likőr hozzáadása tilos; d) az illatos szőlőfajtából készült, oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott minőségi pezsgők térfogatszázalékban kifejezett tényleges alkoholtartalma nem lehet alacsonyabb 6 térfogatszázaléknál; e) az illatos szőlőfajtából készült, oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott minőségi pezsgők térfogatszázalékban kifejezett összes alkoholtartalma nem lehet alacsonyabb 10 térfogatszázaléknál; f) az illatos szőlőfajtából készült, oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott minőségi pezsgőkben zárt tárolóedényben, 20 °C-os hőmérsékleten legalább 3 bar túlnyomásnak kell uralkodnia; g) a C. 6. ponttól eltérve az illatos szőlőfajtából készült, oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott minőségi pezsgők előállításának időtartama nem lehet rövidebb egy hónapnál.

III. MELLÉKLET

A LIKŐRBOROKRA, VALAMINT AZ OLTALOM ALATT ÁLLÓ EREDETMEGJELÖLÉSSEL, ILLETVE AZ OLTALOM ALATT ÁLLÓ FÖLDRAJZI JELZÉSSEL ELLÁTOTT LIKŐRBOROKRA VONATKOZÓ ENGEDÉLYEZETT BORÁSZATI ELJÁRÁSOK ÉS KORLÁTOZÁSOK

A.   Likőrborok

1.

A 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 3. c) pontjában említett, likőrbor és oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel, illetve oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott likőrbor előállítására szolgáló termékek – adott esetben – kizárólag a 479/2008/EK rendeletben, illetve az e rendeletben említett borászati eljárásoknak és kezeléseknek vethetők alá.

2.

Mindazonáltal: a) a természetes alkoholtartalom növekedése kizárólag a 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 3. e) és f) pontjában említett termékek használatának eredményeként következhet be; és b) a fenti rendelkezéstől eltérve, Spanyolország engedélyezheti kalcium-szulfát használatát a „vino generoso”, illetve a „vino generoso de licor” hagyományos kifejezéssel jelölt spanyol borok esetében, amennyiben ez az eljárás hagyományosnak számít, és azzal a feltétellel, hogy az így kezelt termék kálium-szulfátban kifejezett szulfáttartalma nem haladja meg a 2,5 grammot literenként. Az így előállított likőrborok alávethetők kiegészítő jellegű savtartalom-növelésnek, literenként legfeljebb 1,5 gramm határértékig.

3.

A tagállamok által a területükön előállított likőrborokra és oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel, illetve oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott likőrborokra vonatkozóan esetlegesen elfogadott szigorúbb rendelkezések sérelme nélkül e termékek tekintetében a 479/2008/EK rendeletben, illetve az e rendeletben említett borászati eljárások engedélyezettek.

4.

Megengedettek ezenkívül a következők: a) édesítés – bejelentési és nyilvántartási kötelezettséghez kötve, és azzal a feltétellel, hogy a felhasznált termék alkoholtartalmát nem növelték sűrített szőlőmusttal –, a következő módokon: — sűrített szőlőmusttal vagy finomított szőlőmustsűrítménnyel, azzal a kikötéssel, hogy a szóban forgó bor térfogatban számított összes alkoholtartalmának növekedése nem haladhatja meg a 3 térfogatszázalékot, — sűrített szőlőmusttal, finomított szőlőmustsűrítménnyel, illetve töppedt szőlőből nyert, részben erjedt szőlőmusttal a „vino generoso de licor” hagyományos kifejezéssel jelölt spanyol bor esetében, azzal a kikötéssel, hogy a szóban forgó bor térfogatban számított összes alkoholtartalmának növekedése nem haladhatja meg a 8 térfogatszázalékot, — sűrített szőlőmusttal vagy finomított szőlőmustsűrítménnyel a „Madeira” oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrborok esetében, azzal a kikötéssel, hogy a szóban forgó bor térfogatban számított összes alkoholtartalmának növekedése nem haladhatja meg a 8 térfogatszázalékot; b) a 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 3. e) és f) pontjában említett alkohol, párlat vagy szeszes ital hozzáadása az érlelés alatti párolgásból eredő veszteségek kiegyenlítése érdekében; c) a tartályokban, 50 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten történő érlelés a „Madeira” oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrborok esetében.

5.

Azokat a szőlőfajtákat, amelyekből a 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 3. c) pontjában említett és likőrborok, valamint oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel, illetve oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott likőrborok előállításához felhasznált termékek készülnek, a 479/2008/EK rendelet 24. cikkének (1) bekezdésében előírt fajták közül kell kiválasztani.

6.

Azoknak a 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 3. c) pontjában említett termékeknek az esetében, amelyeket az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott likőrboroktól eltérő likőrborok előállításához használnak fel, a térfogatban számított természetes alkoholtartalomnak legalább 12 térfogatszázaléknak kell lennie.

B.   Oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrborok (az e melléklet A. szakaszában előírt rendelkezéseken kívüli, kifejezetten az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrborokra vonatkozó rendelkezések)

1.

Azoknak az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrboroknak a jegyzéke, amelyek előállítása magában foglalja a 479/2008/EK rendelet IV. melléklete 3. c) pontjának negyedik francia bekezdésében említett szőlőmust vagy borral vegyített szőlőmust felhasználását, e melléklet 1. függelékének A. szakaszában található.

2.	Azoknak az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrboroknak a jegyzéke, amelyekhez hozzáadhatók a 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 3. f) pontjában említett termékek, e melléklet 1. függelékének B. szakaszában található.

3.

Azoknak a 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 3. c) pontjában említett termékeknek, valamint az ugyanezen IV. melléklet 3. f) iii. pontjában említett sűrített szőlőmustnak és töppedt szőlőből nyert, részben erjedt szőlőmustnak, amelyeket oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrbor előállításához használnak fel, ugyanarról a termőhelyről kell származniuk, mint amelynek a nevét a szóban forgó, oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrbor viseli. A „Málaga” és a „Jerez-Xérès-Sherry” oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrborok esetében azonban a Pedro Ximénez szőlőfajtából származó szőlőmust, sűrített szőlőmust és – a 479/2008/EK rendelet VI. melléklete B. 4. pontjának alkalmazásában – a 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 3. f) iii. pontjában említett, töppedt szőlőből nyert, részben erjedt szőlőmust származhat a „Montilla-Moriles” termőhelyről is.

4.

Azok az e melléklet A. 1–4. pontjában említett műveletek, amelyek oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrbor előállítására irányulnak, csak a 3. pontban említett termőhely területén hajthatók végre. Azoknak az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrboroknak az esetében azonban, amelyek tekintetében a „Porto” jelölés fenn van tartva a „Douro” elnevezésű termőhelyről nyert szőlőből készült termékek számára, a kiegészítő feldolgozási és az érlelési eljárások az előbb említett termőhelyen és Vila Nova de Gaia – Porto termőhelyen egyaránt elvégezhetők.

5.

A tagállamok által a területükön készített, oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrborokra vonatkozóan esetleg elfogadott szigorúbb rendelkezések sérelme nélkül: a) azoknak a 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 3. c) pontjában említett termékeknek az esetében, amelyeket oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrborok előállításához használnak fel, a térfogatban számított természetes alkoholtartalomnak legalább 12 térfogatszázaléknak kell lennie. Bizonyos, az e melléklet 2. függelékének A. részében található jegyzékek valamelyikén szereplő oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrborok ugyanakkor a következőkből is előállíthatók: i. vagy legalább 10 térfogatszázalék természetes alkoholtartalmú szőlőmustból olyan oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrborok esetében, amelyeket bejegyzett eredetmegjelöléssel rendelkező, esetleg ugyanabból a gazdaságból származó borpárlat vagy törkölypárlat hozzáadásával készítettek; ii. vagy olyan részben erjedt szőlőmustból – vagy az alábbi francia bekezdések közül a második esetében olyan borból –, amelynek térfogatszázalékban kifejezett eredeti természetes alkoholtartalma legalább: — 11 térfogatszázalék a semleges alkohol vagy 70 térfogatszázaléknál nem alacsonyabb tényleges alkoholtartalmú borpárlat vagy borászati eredetű szeszes ital hozzáadásával készült, oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrborok esetében, — 10,5 térfogatszázalék a fehér szőlőből készült, a 2. függelék A. részének 3. jegyzékében említett borok esetében, — 9 térfogatszázalék azoknak a „Madeira” oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott portugál likőrboroknak az esetében, amelyek készítése hagyományos módon és az ezekre a borokra vonatkozóan kifejezett rendelkezéseket tartalmazó nemzeti jogszabályokkal összhangban történik; b) a 2. függelék B. részében található azoknak az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrboroknak a jegyzéke, amelyek térfogatszázalékban kifejezett összes alkoholtartalma – az e likőrborok tekintetében 1985. január 1-je előtt alkalmazott nemzeti jogszabályok kifejezett rendelkezéseivel összhangban – a 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 3. b) pontjától eltérve alacsonyabb, mint 17,5 térfogatszázalék, de legalább 15 térfogatszázalék.

6.

Az „οίνος γλυκύς φυσικός”, „vino dulce natural”, „vino dolce naturale”, „vinho doce natural” hagyományos különleges kifejezések a következő oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrborok megjelölésére vannak fenntartva: — olyan szőlőből készült likőrborok, amelyek legalább 85 %-a a 3. függelékben található jegyzékben szereplő szőlőfajtákból származik, — olyan likőrborok, amelyek legalább 212 gramm/liter eredeti természetes cukortartalmú mustból készülnek, — olyan likőrborok, amelyek a 479/2008/EK rendelet IV. mellékletének 3. e) és f) pontjában említett alkohol, párlat vagy szeszes ital hozzáadásával készülnek, bármiféle egyéb alkoholtartalom-növelés nélkül.

7.

Amennyiben a hagyományos borkészítési eljárások ezt megkövetelik, a tagállamok a saját területükön előállított, oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrborok esetében előírhatják, hogy a „vin doux naturel” hagyományos különleges kifejezést kizárólag azokra oltalom alatt álló erdetmegjelöléssel ellátott likőrborokra lehessen alkalmazni, amelyeket: — közvetlenül a szőlőtermelők készítenek, kizárólag a Muscat, a Grenache, a Maccabeo és a Malvoisie szőlőik terméséből; felhasználható azonban olyan ültetvény termése is, amelyben az említett négytől eltérő fajták is jelen vannak, feltéve hogy ezek aránya a teljes állományban 10 %-nál nem több, — olyan, a 479/2008/EK rendelet IV. melléklete 3. c) pontjának első és negyedik francia bekezdésében említett szőlőmustból nyernek, amely esetében a hektáronkénti hozam legfeljebb 40 hl; bármely ennél nagyobb hozam a „vin doux naturel” megjelölés alkalmazására való jogosultság elvesztését eredményezi az egész termésre nézve, — legalább 252 gramm/liter eredeti természetes cukortartalmú szőlőmustból készítenek, — minden egyéb alkoholtartalom-növelési eljárás kizárása mellett, olyan borászati eredetű alkohol hozzáadásával állítanak elő, amelynek tiszta alkoholtartalma a felhasznált szőlőmust térfogatának legalább 5 %-át teszi ki, legfeljebb pedig a következő két arány közül a kisebbiknek felel meg: — vagy az előzőekben említett felhasznált szőlőmust mennyiségének 10 %-a, — vagy a végtermék térfogatszázalékban kifejezett összes alkoholtartalmának 40 %-a; az összes alkoholtartalom a tényleges alkoholtartalom és a potenciális alkoholtartalom összegéből adódik, mely utóbbi kiszámításához 17,5 gramm maradékcukrot kell alapul venni 1 térfogatszázaléknyi tiszta alkohol előállításához.

8.

A „vino generoso” hagyományos különleges kifejezés kizárólag azoknak az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott, teljesen vagy részben élesztőhártya alatt készített száraz likőrboroknak az esetében használható, amelyeket: — a Palomino de Jerez, a Palomino fino, a Pedro Ximénez, a Verdejo, a Zalema, illetve a Garrido Fino szőlőfajtából származó fehér szőlőből nyernek, — átlagosan két évig tartó, tölgyfa hordóban történő érlelés után hoznak forgalomba. Az első albekezdésben említett, élesztőhártya alatti készítés azt a biológiai folyamatot jelenti, amely akkor megy végbe, amikor a must teljes alkoholos erjedése után a bor szabad felszínén spontán módon kialakul egy jellegzetes élesztőhártya, amely a terméknek különleges analitikai és érzékszervi tulajdonságokat kölcsönöz.

9.	A „vinho generoso” hagyományos különleges kifejezést csak a „Porto”, a „Madeira”, a „Moscatel de Setúbal”, valamint a „Carcavelos” oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrborokra lehet használni, kiegészítve a szóban forgó kifejezést a megfelelő bejegyzett eredetmegjelöléssel.

10.

A „vino generoso de licor” hagyományos különleges kifejezést csak azoknak az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott likőrboroknak az esetében lehet használni, amelyeket: — a 8. pontban említett „vino generoso” likőrborból vagy ilyen „vino generoso” készítésére alkalmas, élesztőhártya alatt készült borból állítanak elő, amelyhez vagy töppedt szőlőből nyert, részben erjedt szőlőmustot, vagy sűrített szőlőmustot adtak, — átlagosan két évig tartó, tölgyfa hordóban történő érlelés után hoznak forgalomba.

IV. MELLÉKLET

KÜLÖNLEGES KÖZÖSSÉGI ANALITIKAI MÓDSZEREK

A.   ALLIL-IZOTIOCIANÁT

1.   A módszer elve

A borban esetlegesen jelen lévő allil-izotiocianátot desztillációval dúsítjuk és gázkromatográfiával mutatjuk ki.

2.   Reagensek

2.1.   Abszolút etil-alkohol.

2.2.   Standard oldat: allil-izotiocianát abszolút alkoholos oldata, amely 15 mg allil-izotiocianátot tartalmaz literenként.

2.3.   Etil-alkoholból és szárazjégből álló fagyasztókeverék (hőmérséklet –60 °C).

3.   Eszközök

3.1.   Desztillációs készülék (nitrogénáram alatt), lásd az ábrát.

3.2.   Fűtőköpeny, termosztatikus szabályozással.

3.3.   Áramlásmérő.

3.4.   Gázkromatográf a kénvegyületek számára lángspektrometriás (λ = 394 nm) vagy bármilyen egyéb megfelelő detektorral felszerelve.

3.5.   3 mm belső átmérőjű és 3 m hosszú, rozsdamentes acélból készült kromatográfiás oszlop, 10 % Carbowax 20 M-mel töltve, Chromosorb WHP hordozón (80–100 mesh szemcsenagyság).

3.6.   Mikrofecskendő, 10 µl.

4.   Eljárás

Töltsünk két liter bort a desztillációs palackba. Tegyünk néhány ml etil-alkoholt (2.1. pont) a két gyűjtőcsőbe úgy, hogy a gázdiszperziós rudak porózus részei teljesen belemerüljenek. Hűtsük le a két csövet kívülről a fagyasztókeverékkel. Csatlakoztassuk a lombikot a gyűjtőcsövekhez, és kezdjük el átöblíteni a készüléket nitrogénnel, óránként három literes sebességgel. Melegítsük fel a bort 80 °C hőmérsékletűre a fűtőköpeny segítségével, desztilláljuk, és gyűjtsünk össze 45–50 ml desztillátumot.

Stabilizáljuk a kromatográfot; a következő gázkromatográfiás körülmények biztosítása ajánlott:

—	befecskendezési hőmérséklet: 200 °C,

—	oszlophőmérséklet: 130 °C,

—	hélium vivőgáz áramlási sebessége: 20 ml/perc.

Mikrofecskendő segítségével juttassunk be akkora térfogatú standard oldatot, hogy az allil-izotiocianátnak megfelelő csúcs könnyen azonosítható legyen a gázkromatogramon.

Hasonlóképpen juttassunk be ugyanilyen mennyiségű desztillátumot a kromatográfba, és ellenőrizzük, hogy az így kapott csúcs retenciós ideje megfelel-e az allil-izotiocianát csúcs retenciós idejének.

A fent leírt körülmények között a borban jelenlévő természetes vegyületek nem hoznak létre interferáló csúcsokat a mintaoldat kromatogramján.

Desztillációs készülék nitrogénáramlással

B.   A FINOMÍTOTT SZŐLŐMUST- SŰRÍTMÉNYEK VIZSGÁLATÁRA SZOLGÁLÓ KÜLÖNLEGES ANALITIKAI MÓDSZEREK

a)   Összes kation

1.   A módszer elve

A vizsgálati mintát erősen savas kationcserélővel kezeljük. A kationok H+-ra cserélődnek. Az összes kationt az eluátum és a vizsgálati minta összes savtartalma közötti különbségként fejezzük ki.

2.   Eszközök

2.1.   10–11 mm-es belső átmérőjű és megközelítőleg 300 mm hosszúságú üvegoszlop leeresztő csappal ellátva.

2.2.   pH-mérő, legalább 0,1 pH-egységekben beosztott skálával.

2.3.   Elektródok:

—	üvegelektród, desztillált vízben tárolva,

—	kalomel/telített kálium-klorid referenciaelektród, telített kálium-klorid-oldatban tárolva,

—	vagy kombinált elektród, desztillált vízben tárolva.

3.   Reagensek

3.1.   Erősen savas kationcserélő gyanta H + formában. Az alkalmazását megelőzően egy éjszakán keresztül vízben áztatva kell duzzasztani.

3.2.   0,1 M nátrium-hidroxid-oldat.

3.3.   pH-papír.

4.   ELJÁRÁS

4.1.   A minta előkészítése

Használjuk a finomított szőlőmustsűrítmény hígításával kapott 40 %-os (m/v) oldatot: tegyünk pontosan 200 gramm mennyiségű finomított szőlőmustsűrítményt egy 500 ml-es mérőlombikba, töltsük fel a jelig vízzel, és homogenizáljuk az oldatot.

4.2.   Az ioncserélő oszlop előkészítése

Tegyünk az oszlopba körülbelül 10 ml előduzzasztott, H + formájú ioncserélő gyantát; öblítsük át az oszlopot desztillált vízzel semlegesre, indikátorpapírral ellenőrizve az eredményt.

4.3.   Ioncsere

Engedjünk át az oszlopon 100 ml-t a finomított szőlőmustsűrítménynek a 4.1. pontban foglaltak szerint előkészített oldatából, másodpercenként egy csepp átfolyási sebességgel. Gyűjtsük össze az eluátumot egy főzőpohárban. Öblítsük át az oszlopot 50 ml desztillált vízzel. Titráljuk az összes eluátum savasságát (az öblítővízzel együtt) 0,1 M nátrium-hidroxid-oldattal, amíg elérjük a 7 pH-t 20 °C hőmérsékleten. A lúgos oldatot lassan kell hozzáadni, és az oldatot folyamatosan rázni kell. Legyen n ml a felhasznált 0,1 M nátrium-hidroxid-oldat térfogata.

5.   Az eredmények megadása

Az összes kationt milliekvivalens/kg összes cukorban fejezzük ki, egy tizedes pontossággal.

5.1.   Számítás

—	Az eluátum savassága milliekvivalens/kg finomított mustsűrítményben kifejezve: E = 2,5 n.

—	A finomított mustsűrítmény milliekvivalens/kg-ban kifejezett összes savtartalma: a.

—	Összes kation milliekvivalens/kg összes cukorban: ((2,5 n–a)/(P)) × 100 ahol P = az összes cukortartalom %-ban (m/m).

b)   Vezetőképesség

1.   A módszer elve

Két párhuzamos platinaelektród végei által meghatározott folyadékoszlop vezetőképességét úgy mérjük, hogy egy Wheatstone-híd egyik ágába kötjük.

A vezetőképesség a hőmérséklet függvényében változik. Ezért 20 °C hőmérsékletre vonatoztatva adjuk meg.

2.   Eszköz

2.1.   Vezetőképesség-mérő készülék (konduktométer), amely lehetővé teszi a vezetőképesség mérését 1–1 000 microsiemens/cm (μS cm-1) közötti tartományban.

2.2.   Vízfürdő, amely az analizálandó minta hőmérsékletét 20 °C körül tartja (20 ± 2 °C).

3.   Reagensek

3.1.   Ioncserélt víz, amelynek a fajlagos vezetőképessége 2 μS cm-1 alatt van 20 °C hőmérsékleten.

3.2.   Kálium-klorid referenciaoldat.

Oldjunk fel előzőleg 105 °C hőmérsékleten állandó tömegűre szárított kálium-kloridból (KCl) 0,581 g-ot ioncserélt vízben (3.1. pont). Töltsük fel egy literre ioncserélt vízzel (3.1. pont). Ennek az oldatnak a vezetőképessége 1 000 μS cm–1 20 °C hőmérsékleten. Nem tartható el három hónapnál hosszabb ideig.

4.   Eljárás

4.1.   Az analizálandó minta előkészítése

Használjunk 25 % (m/m) (25 Brix) összes cukortartalmú oldatot: mérjünk ki 2500/P-nek megfelelő tömeget és egészítsük ki vízzel (3.1. pont) 100 grammra; P = a finomított mustsűrítmény százalékban (m/m) megadott összes cukortartalma.

4.2.   A vezetőképesség meghatározása

A vizsgálandó mintát vízfürdőben 20 °C-ra temperáljuk. Ügyeljünk rá, hogy a hőmérséklet ne térjen el ± 0,1 °C-nál nagyobb mértékben a fenti értéktől.

Öblítsük át a vezetőképesség-mérő cellát kétszer a vizsgálandó oldattal.

Mérjük meg a vezetőképességet, és fejezzük ki az eredményt μS cm-1 mértékegységben.

5.   Az eredmények megadása

A vezetőképességet microsiemens/cm-ben (μS cm-1), egész számmal fejezzük ki 20 °C hőmérsékleten a finomított mustsűrítmény 25 %-os (m/m) (25 Brix) oldatára vonatkoztatva.

5.1.   Számítás

Amennyiben a készülék nincs ellátva hőmérséklet-szabályozó eszközzel, korrigáljuk a mért vezetőképességet az I. táblázat használatával. Ha a hőmérséklet 20 °C alatt van, adjuk hozzá a korrekciót; ha a hőmérséklet 20 °C fölött van, vonjuk le a korrekciót.

I. táblázat

A vezetőképességre 20 °C-tól eltérő hőmérséklet esetén alkalmazandó korrekciók (μS cm-1)

Vezetőképesség	Hőmérséklet (°C)
	20,2 19,8	20,4 19,6	20,6 19,4	20,8 19,2	21,0 19,0	21,2 18,8	21,4 18,6	21,6 18,4	21,8 18,2	22,0 (1) 18,0 (2)
0	0	0	0	0	0	0	0	0	0	0
50	0	0	1	1	1	1	1	2	2	2
100	0	1	1	2	2	3	3	3	4	4
150	1	1	2	3	3	4	5	5	6	7
200	1	2	3	3	4	5	6	7	8	9
250	1	2	3	4	6	7	8	9	10	11
300	1	3	4	5	7	8	9	11	12	13
350	1	3	5	6	8	9	11	12	14	15
400	2	3	5	7	9	11	12	14	16	18
450	2	3	6	8	10	12	14	16	18	20
500	2	4	7	9	11	13	15	18	20	22
550	2	5	7	10	12	14	17	19	22	24
600	3	5	8	11	13	16	18	21	24	26

c)   Hidroxi-metil-furfurol (HMF)

1.   A módszerek elve

1.1.   Kolorimetriás módszer

A furánból származó aldehidek, amelyek közül a legfontosabb a hidroxi-metil-furfurol, a barbitursavval és a paratoluidinnel vörös színű vegyületet képeznek, amelynek abszorbanciamaximuma 550 nm-en van.

1.2.   Nagy teljesítményű folyadékkromatográfia (HPLC)

Elválasztás fordított fázisú oszlopon, és meghatározás 280 nm-en.

2.   A kolorimetriás módszer

2.1.   Eszközök

2.1.1.   Spektrofotométer, amellyel 300 és 700 nm közötti méréseket lehet végezni.

2.1.2.   1 cm-es fényúttal rendelkező üvegküvetták.

2.2.   Reagensek

2.2.1.   0,5 %-os (m/v) barbitursavoldat.

Oldjunk fel 500 mg barbitursavat (C4O3N2H4) desztillált vízben, és óvatosan melegítsük fel egy vízfürdő fölött 100 °C-on; töltsük fel 100 ml-re desztillált vízzel. Az oldat körülbelül egy hétig áll el.

2.2.2.   10 %-os (m/v) paratoluidinoldat.

Tegyünk 10 g paratoluidint (C6H4(CH3) NH2) egy 100 ml-es mérőlombikba; adjunk hozzá 50 ml izopropanolt (CH3CH(OH)CH3) és 10 ml jégecetet, CH3COOH (ρ20 = 1,05 g/ml); töltsük fel 100 ml-re izopropanollal. Az oldatot naponta frissen kell készíteni.

2.2.3.   1 %-os (m/v) acetaldehid-(CH3CHO) oldat.

Közvetlenül felhasználás előtt készítsük el.

2.2.4.   1 g/l-es hidroxi-metil-furfurol (C6O3H6) vizes oldat.

Ebből az oldatból készítsünk hígítási sorozatot, amelynek tagjai 5, 10, 20, 30, illetve 40 mg/l HMF-t tartalmaznak. Az 1 g/l-es, valamint a hígított oldatokat frissen kell elkészíteni.

2.3.   Eljárás

2.3.1.   A minta előkészítése

Használjuk a finomított szőlőmustsűrítmény hígításával kapott 40 %-os (m/v) oldatot: tegyünk pontosan 200 gramm mennyiségű finomított szőlőmustsűrítményt egy 500 ml-es mérőlombikba, töltsük fel a jelig vízzel, és homogenizáljuk az oldatot. Végezzük el a meghatározást az oldat 2 ml-jén.

2.3.2.   Kolorimetriás meghatározás

Két csiszolatos üvegdugóval ellátott 25 ml-es lombikba, a-ba és b-be töltsünk 2 ml mintát, amelyeket a 2.3.1. pontban foglaltak szerint készítettünk elő. Tegyünk mindegyik lombikba 5 ml paratoluidinoldatot (2.2.2. pont); keverjük össze. Adjunk 1 ml desztillált vizet a b lombikba (kontroll) és 1 ml barbitursavat (2.2.1. pont) az a lombikba (mérés). Rázással homogenizáljuk. Tegyük a lombikok tartalmát az 1 cm-es fényúttal rendelkező spektrofotométer-küvettákba. Állítsuk be az abszorbanciaskála nulla pontját a b lombik tartalmával az 550 nm-es hullámhosszon, majd figyeljük meg az a lombik tartalmának abszorbanciaváltozását; jegyezzük fel az A maximális értéket, amelyet kettő–öt perc után ér el.

A 30 mg/l-nél nagyobb hidroxi-metil-furfurol-koncentrációjú mintákat az analízis előtt hígítani kell.

2.3.3.   A kalibrációs görbe elkészítése

Az 5, 10, 20, 30, valamint 40 mg/l-es hidroxi-metil-furfurol-oldatokból (2.2.4. pont) tegyünk 2–2 ml-t két sorozat 25 ml-es a és b lombikba, és kezeljük ezeket a 2.3.2. pontban leírtak szerint.

Az abszorbanciát a standard oldatok hidroxi-metil-furfurol-koncentrációjának (mg/l) függvényében ábrázolva egy, az origón átmenő egyenest kapunk.

2.4.   Az eredmények megadása

A finomított mustsűrítmény hidroxi-metil-furfurol-tartalmát mg/kg összes cukorban fejezzük ki.

2.4.1.   Számítás

Az analizálandó mintában lévő C mg/l hidroxi-metil-furfurol-koncentráció a mintán mért A abszorbanciának megfelelő koncentráció a kalibrációs görbén.

A mg/kg összes cukor mértékegységben kifejezett hidroxi-metil-furfurol-koncentráció az alábbi képlet alapján számítható ki:

250 × ((C)/(P))

ahol P = az összes cukortartalom a finomított mustsűrítményben, %-ban (m/m) kifejezve.

3.   A nagy teljesítményű folyadékkromatográfiás módszer

3.1.   Eszközök

3.1.1.   Nagy teljesítményű folyadékkromatográf, amely az alábbiakkal van felszerelve:

—	injektor 5 vagy 10 µl-es mintahurokkal,

—	spektrofotometriás detektor 280 nm-en történő mérésekhez,

—	oktadecillel kötött kovasavoszlop (például: Bondapak C18 – Corasil, Waters Ass.),

—	egy regisztrálókészülék, lehetőleg egy integrátor.

A mozgó fázis áramlási sebessége: 1,5 ml/perc.

3.1.2.   Membrán-szűrőkészülék, pórusátmérő: 0,45 µm.

3.2.   Reagensek

3.2.1.   Kétszer desztillált víz.

3.2.2.   Desztillált vagy HPLC-minőségű metil-alkohol (CH3OH).

3.2.3.   Ecetsav, CH3COOH (ρ20 = 1,05 g/ml).

3.2.4.   Mozgófázis: víz – metil-alkohol (3.2.2. pont) – ecetsav (3.2.3. pont), előzetesen membránszűrőn átszűrve (0,45 µm), (40:9:1 v/v).

Ezt a mozgófázist naponta el kell készíteni, és használat előtt gázmentesíteni kell.

3.2.5.   25 mg/l-es (m/v) hidroxi-metil-furfurol referenciaoldat.

100 ml-es mérőlombikba helyezzünk 25 mg hidroxi-metil-furfurolt (C6H3O6) pontosan kimérve, és töltsük fel jelig metil-alkohollal (3.2.2. pont). Hígítsuk ezt az oldatot 1:10 arányban metil-alkohollal (3.2.2. pont), és szűrjük át membránszűrőn (0,45 µm).

Ha hűtőszekrényben, barna üvegpalackban tartjuk ezt az oldatot, két-három hónapig is eltartható.

3.3.   Eljárás

3.3.1.   A minta előkészítése

Használjuk a finomított szőlőmustsűrítmény hígításával kapott 40 %-os (m/v) oldatot (tegyünk pontosan 200 gramm mennyiségű finomított szőlőmustsűrítményt egy 500 ml-es mérőlombikba, töltsük fel a jelig vízzel, és homogenizáljuk az oldatot), és szűrjük át 0,45 µm-es membránszűrőn.

3.3.2.   Kromatográfiás meghatározás

Fecskendezzünk be a kromatográfba 5 (vagy 10) µl mintát, amelyet a 3.3.1. pontban foglaltak szerint készítettünk elő, és 5 (vagy 10) µl referencia hidroxi-metil-furfurol-oldatot (3.2.5. pont). Regisztráljuk a kromatogramot.

A hidroxi-metil-furfurol retenciós ideje körülbelül hat–hét perc.

3.4.   Az eredmények megadása

A finomított mustsűrítmény hidroxi-metil-furfurol-tartalmát mg/kg összes cukorban fejezzük ki.

3.4.1.   Számítás

Legyen a finomított mustsűrítmény 40 %-os (m/v) oldatának hidroxi-metil-furfurol-koncentrációja C mg/l.

A mg/kg összes cukor mértékegységben kifejezett hidroxi-metil-furfurol-koncentráció az alábbi képlet alapján számítható ki:

250 × ((C)/(P))

ahol P = az összes cukortartalom a finomított mustsűrítményben, %-ban (m/m) kifejezve.

d)   Nehézfémek

1.   A módszerek elve

I.   Gyors módszer a nehézfémek becslésére

A nehézfémeket a megfelelően hígított finomított mustsűrítményben a szulfidok képződésével létrejövő elszíneződés mutatja ki. Megbecslésük a legnagyobb megengedett koncentrációnak megfelelő standard ólomoldattal való összehasonlítással történik.

II.   Az ólomtartalom meghatározása atomabszorpciós spektrofotometriával

Az ólomnak az ammónium-pirrolidin-ditiokarbamáttal létrehozott kelátját metil-izobutil-ketonnal extraháljuk, és az abszorbanciát 283,3 nm-en mérjük. Az ólomtartalmat addíciós módszerrel határozzuk meg.

2.   A nehézfémek megbecslésének gyors módszere

2.1.   Reagensek

2.1.1.   70 %-os (m/v) hígított sósav

Vegyünk 70 g sósavat (HCl) (ρ20 = 1,16–1,19 g/ml), és töltsük fel 100 ml-re vízzel.

2.1.2.   20 %-os (m/v) hígított sósav

Vegyünk 20 g sósavat (HCl) (ρ20 = 1,16–1,19 g/ml), és töltsük fel 100 ml-re vízzel.

2.1.3.   Hígított ammónia

Vegyünk 14 g ammóniát (NH3) (ρ20 = 0,931–0,934 g/ml), és töltsük fel 100 ml-re vízzel.

2.1.4.   3,5 pH-jú pufferoldat

Oldjunk fel 25 g ammónium-acetátot (CH3COONH4) 25 ml vízben, és adjunk hozzá 38 ml hígított sósavat (2.1.1. pont). Szükség esetén állítsuk be a pH-t hígított sósavval (2.1.2. pont) vagy hígított ammóniával (2.1.3. pont), és töltsük fel 100 ml-re vízzel.

2.1.5.   4 %-os (m/v) tioacetamid-(C2H5NS) oldat

2.1.6.   85 %-os (m/v) glicerinoldat (C3H8O3)

(n D 20 °C = 1,449–1,455).

2.1.7.   Tioacetamid-reagens

0,2 ml tioacetamid-oldathoz (2.1.5. pont) adjunk 1 ml-t az 5 ml vízből, 15 ml 1 M nátrium-hidroxid-oldatból és 20 ml glicerinoldatból (2.1.6. pont) álló elegyből. Melegítsük vízfürdőn 100 °C hőmérsékleten 20 másodpercig. A reagenst közvetlenül felhasználás előtt készítsük el.

2.1.8.   0,002 g/l ólomtartalmú oldat

Készítsünk 1 g/l-es ólomoldatot úgy, hogy feloldunk 0,400 g ólom-nitrátot (Pb (NO3)2) vízben, és feltöltjük 250 ml-re vízzel. A felhasználás időpontjában hígítsuk fel ezt az oldatot vízzel úgy, hogy 0,002 g/l-es oldatot kapjunk.

2.2.   Eljárás

Oldjuk fel a 10 g finomított mustsűrítményből álló mintát 10 ml vízben. Adjunk hozzá 2 ml 3,5 pH-jú pufferoldatot (2.1.4. pont); keverjük össze. Adjunk hozzá 1,2 ml tioacetamid-reagenst (2.1.7. pont). Keverjük össze rögtön. Készítsük el a kontrollt ugyanilyen körülmények között, 10 ml 0,002 g/l ólomoldattal (2.1.8. pont).

Két perc elteltével a finomított mustsűrítményoldat barna elszíneződésének nem szabad intenzívebbnek lennie, mint a kontrollénak.

2.3.   Számítás

A fent leírt eljárás körülményei között a kontrollminta a maximálisan megengedett nehézfém-koncentrációnak felel meg, amelyet 2 mg ólom/kg finomított mustsűrítmény egységben fejezünk ki.

3.   Az ólomtartalom meghatározása atomabszorpciós spektrofotometriával

3.1.   Eszközök

3.1.1.   Atomabszorpciós spektrofotométer acetilén-levegő égőfejjel felszerelve.

3.1.2.   Ólom vájtkatódlámpa.

3.2.   Reagensek

3.2.1.   Hígított ecetsav

Vegyünk 12 g jégecetet (ρ20 = 1,05 g/ml), és töltsük fel vízzel 100 ml-re.

3.2.2.   1 %-os (m/v) ammónium-pirrolidin-ditiokarbamát-oldat (C5H12N2S2)

3.2.3.   Metil-izobutil-keton, (CH3)2 CHCH2COCH3

3.2.4.   0,010 g/l ólomtartalmú oldat.

Hígítsunk 1 g/l-es ólomoldatot (2.1.8. pont) 1:100 (v/v) arányban.

3.3.   Eljárás

3.3.1.   A vizsgálandó oldat előkészítése

Oldjunk fel 10 g finomított mustsűrítményt egyenlő térfogatú hígított ecetsav (3.2.1. pont) és víz elegyében, és töltsük fel 100 ml-re ezzel az eleggyel.

Adjunk hozzá 2 ml ammónium-pirrolidin-ditiokarbamát-oldatot (3.2.2. pont) és 10 ml metil-izobutil-ketont (3.2.3. pont). Rázzuk 30 másodpercig, miközben óvjuk az erős fénytől. Hagyjuk a két réteget különválni. Használjuk a metil-izobutil-keton-réteget.

3.3.2.   Referenciaoldatok készítése

Készítsünk három referenciaoldatot, amelyek a 10 g finomított mustsűrítményen túlmenően 1, 2, illetve 3 ml 0,010 g/l ólomtartalmú oldatot (3.2.4. pont) tartalmaznak. Kezeljük ezeket ugyanúgy, ahogy a vizsgálandó oldatot.

3.3.3.   Kontroll

Készítsünk kontrollt a 3.3.1. pontban a vizsgálandó oldatra vonatkozóan leírtakkal megegyező körülmények között, de finomított mustsűrítmény hozzáadása nélkül.

3.3.4.   Meghatározás

Állítsuk be a hullámhosszt 283,3 nm-re.

Atomizáljuk a kontrollminta metil-izobutil-keton-fázisát a lángba, és állítsuk be a nulla pontot az abszorbanciaskálán.

Határozzuk meg a vizsgálandó oldat, valamint a referenciaoldatok abszorbanciáit ezek megfelelő oldószerextraktumaival.

3.4.   Az eredmények megadása

Az ólomtartalmat fejezzük ki mg/kg finomított mustsűrítmény mértékegységben, egy tizedes pontossággal.

3.4.1.   Számítás

Készítsük el az abszorbanciaváltozás görbéjét a referenciaoldatokhoz adott ólomkoncentráció függvényében; a nulla koncentráció a vizsgálandó oldatnak felel meg.

Extrapoláljuk a pontokat összekötő egyenest, amíg az metszi a koncentrációtengely negatív részét. A metszéspont és az origó közötti távolság adja meg a vizsgált oldat ólomtartalmát.

e)   Az etil-alkohol-tartalom kémiai meghatározása

Ezt a módszert az alacsony alkoholtartalmú folyadék alkoholtartalmának meghatározására használjuk, például mustok, sűrített mustok és finomított mustsűrítmények esetében.

1.   A módszer elve

A folyadék egyszerű desztillációja. A desztillátumban lévő etil-alkohol oxidálása kálium-dikromáttal. A dikromát többletének visszatitrálása vas(II)-oldattal.

2.   Eszköz

2.1.   Az alkoholtartalom méréséhez használt desztillációs készülék

3.   Reagensek

3.1.   Kálium-dikromát-oldat

Oldjunk fel 33,600 g kálium-dikromátot (K2Cr2O7) akkora mennyiségű vízben, hogy 1 liter oldatot kapjunk 20 °C hőmérsékleten.

Ennek az oldatnak egy ml-je 7,8924 mg alkoholt oxidál.

3.2.   Vas(II)-ammónium-szulfát-oldat

Oldjunk fel 135 g vas(II)-ammónium-szulfátot (Fe SO4, (NH4)2SO4, 6 H2O) akkora mennyiségű vízben, hogy egy liter oldatot kapjunk, és adjunk hozzá 20 ml koncentrált kénsavat (H2SO4), (ρ20 = 1,84 g/ml). 1 ml oldat megfelel 0,5 ml kálium-dikromát-oldatnak az elkészítés időpontjában. Az oldat lassan oxidálódik.

3.3.   Kálium-permanganát-oldat

Oldjunk fel 1,088 g kálium-permanganátot (KMnO4) akkora mennyiségű vízben, hogy egy liter oldatot kapjunk.

3.4.   1:2 v/v arányban hígított kénsav

Adjunk 500 ml kénsavat (H2SO4) (ρ20 = 1,84 g/ml) 500 ml vízhez úgy, hogy egyszerre csak kis mennyiségeket töltünk hozzá, és folyamatosan keverjük.

3.5.   Vas(II)-ortofenantrolin-reagens

Oldjunk fel 0,695 g vas(II)-szulfátot (FeSO4, 7 H2O) 100 ml vízben, és adjunk hozzá 1,485 g ortofenantrolin-monohidrátot (C12H8N2, H2O). Melegítsük az oldódás elősegítése céljából. Ez az élénkvörös oldat jól eltartható.

4.   Eljárás

4.1.   Desztilláció

Töltsünk 100 g finomított mustsűrítményt és 100 ml vizet a desztillációs lombikba. Gyűjtsük össze a desztillátumot 100 ml-es mérőlombikban, és töltsük fel jelig vízzel.

4.2.   Oxidálás

Vegyünk egy csiszolatos üvegdugóval ellátott, széles nyakú lombikot, amely lehetővé teszi, hogy a nyakat veszteség nélkül leöblíthessük; a lombikba töltsünk 20 ml kálium-dikromát titrálóoldatot (3.1. pont) és 20 ml 1:2 v/v hígítású kénsavat (3.4. pont), és rázzuk össze. Adjunk hozzá 20 ml-t a desztillátumból. Dugjuk be a lombikot, rázzuk össze a tartalmát, és várjunk legalább 30 percig, időnként újból összerázva az oldatot (mintaoldat-lombik).

Végezzük el a vas(II)-ammónium-szulfát-oldat (3.2. pont) titrálását a kálium-dikromát-oldattal úgy, hogy egy ugyanolyan lombikba ugyanolyan mennyiségű reagenst teszünk, de a 20 ml desztillátumot 20 ml desztillált vízzel helyettesítjük (kontroll-lombik).

4.3.   Titrálás

Adjunk négy csepp ortofenantrolin-reagenst (3.5. pont) a mintaoldathoz. Titráljuk a felesleges kálium-dikromátot, hozzáadva a vas(II)-ammónium-szulfát-oldatot (3.2. pont). Fejezzük be a vas(II)-oldat hozzáadását, ha a keverék zöldeskékről barnára vált.

A végpont pontosabb meghatározásához változtassuk vissza a keverék színét barnáról zöldeskékre kálium-permanganát-oldattal (3.3. pont). Vonjuk le ennek az oldatnak az egytizedét a hozzáadott vas(II)-oldat térfogatából. Legyen a különbség n ml.

Járjunk el ugyanígy a kontroll-lombikkal. Legyen n’ ml itt a különbség.

5.   Az eredmények megadása

Az etil-alkoholt g/kg cukorban adjuk meg, egy tizedes pontossággal.

5.1.   Számítás

n’ ml vas(II)-oldat 20 ml dikromátoldatot redukál, amely 157,85 mg tiszta alkoholt oxidál.

Egy milliliter vas(II)-oldat ugyanolyan redukáló hatású, mint

((157,85)/(n’)) mg etil-alkohol.

n–n’ ml vas(II)-oldat ugyanolyan redukáló hatású, mint

157,85 × ((n’ – n)/(n’)) mg etil-alkohol.

Az etil-alkohol-koncentrációt g/kg finomított mustsűrítményben az alábbi képlet adja meg:

7,892 × ((n’ – n)/(n’))

Az etil-alkohol-koncentrációt g/kg összes cukorban az alábbi képlet adja meg:

789,2 × ((n’ – n)/(n’ × P))

ahol P = az összes cukortartalom a finomított mustsűrítményben, %-ban (m/m) kifejezve.

f)   Mezo-inozit, szkillo-inozit és szacharóz

1.   A módszer elve

Szililezett származékok gázkromatográfiás meghatározása.

2.   Reagensek

2.1.   Belső standard: xilit (körülbelül 10 g/l-es vizes oldat, amelyhez egy spatulahegynyi nátrium-azidot adunk)

2.2.   Bisz-(trimetil-szilil)-trifluor-acetamid – BSTFA – (C8H18F3NOSi2)

2.3.   Trimetil-klór-szilán (C3H9ClSi)

2.4.   Piridin a.t. (C5H5N)

2.5.   Mezo-inozit (C6H12O6)

3.   Eszközök

3.1.   Gázkromatográf az alábbiakkal felszerelve:

3.2.   Kapilláris oszlop (például: OV 1-gyel bevont olvasztott szilika, 0,15 µm-es filmvastagság, 25 m-es hosszúság és 0,3 mm-es belső átmérő).

Működési körülmények: vivőgáz: hidrogén vagy hélium,

—	a vivőgáz áramlási sebessége: körülbelül 2 ml/perc,

—	az injektor/a detektor hőmérséklete: 300 °C,

—	a hőmérséklet programozása: 1 perc 160 °C-on, 4 °C/perc gradienssel 260 °C-ra, 15 perc 260 °C-on,

—	osztási arány: körülbelül 1:20.

3.3.   Integrátor.

3.4.   Mikrofecskendő, 10 µl.

3.5.   Mikropipetták, 50, 100 és 200 µl.

3.6.   2 ml-es lombik teflondugóval.

3.7.   Szárítószekrény.

4.   Eljárás

Körülbelül 5 g pontosan kimért finomított mustsűrítménymintát 50 ml-es lombikba helyezünk, 1 ml standard xilitoldatot (2.1. pont) adunk hozzá, és vízzel feltöltjük jelig. Összekeverés után 100 µl oldatot veszünk, és egy lombikba (3.6. pont) helyezzük, ahol enyhe légáramban megszárítjuk; szükség esetén 100 µl abszolút etil-alkohol adható hozzá a párologtatás elősegítése érdekében.

A maradékot óvatosan feloldjuk 100 µl piridinben (2.4. pont), és 100 µl bisz-(trimetil-szilil)-trifluor-acetamidot (2.2. pont), valamint 10 µl trimetil-klór-szilánt (2.3. pont) adunk hozzá; a lombikot lezárjuk a teflondugóval, és egy órán keresztül 60 °C-on melegítjük a szárítószekrényben.

Vegyünk ki 0,5 µl tiszta folyadékot, és fecskendezzük be egy melegített üreges tű segítségével a fentebb meghatározott osztási aránynak megfelelően.

5.   Az eredmények számítása

5.1.   Oldatot készítünk, amely az alábbiakat tartalmazza:

60 g/l glükóz, 60 g/l fruktóz, 1 g/l mezo-inozit és 1 g/l szacharóz.

Kimérünk 5 g oldatot, és a 4. pontban leírtak szerint járunk el. A mezo-inozit és a szacharóz eredményeit a xilit vonatkozásában a kromatogramról számítjuk ki.

A szkillo-inozit esetében, amely kereskedelmi forgalomban nem kapható, és amelynek retenciós ideje a glükóz anomer formáinak utolsó csúcsa és a mezo-inozit (lásd a mellékelt diagramot) csúcsa között van, ugyanazt az eredményt vesszük figyelembe, mint a mezo-inozit esetében.

6.   Az eredmények megadása

6.1.   A mezo-inozitot és a szkillo-inozitot milligramm/kg összes cukorban adjuk meg.

A szacharóz koncentrációjának mértékegysége g/kg must.

---

(1)  Vonjuk le a korrekciót.

(2)  Adjuk hozzá a korrekciót.

V. MELLÉKLET

A 16. CIKK 2. SZÁMOZATLAN BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

Az 1493/1999/EK rendelet	A 2676/90/EGK rendelet	A 423/2008/EK rendelet	E rendelet
—	—	1. cikk	1. cikk
—	—	—	2. cikk
43. cikk, (1) bekezdés	—	5. cikk	3. cikk, (1) bekezdés
43. cikk, (2) bekezdés, első francia bekezdés	—	23. cikk	3. cikk, (2) bekezdés
43. cikk, (2) bekezdés, első francia bekezdés	—	24. cikk	3. cikk, (3) bekezdés
43. cikk, (2) bekezdés, első francia bekezdés	—	34., 35. és 36. cikk	3. cikk, (4) bekezdés
—	—	44. cikk	4. cikk
43. cikk, (2) bekezdés, második francia bekezdés	—	—	5. cikk
43. cikk, (2) bekezdés, harmadik francia bekezdés	—	—	6. cikk
—	—	38. cikk	7. cikk
42. cikk, (6) bekezdés	—	39. cikk	8. cikk
—	—	6. cikk	9. cikk
—	—	46. cikk	10. cikk, (1) bekezdés
—	—	45. cikk	10. cikk, (2) bekezdés
—	—	32. cikk	11. cikk
—	—	29. cikk	12. cikk
—	—	30. cikk	13. cikk
—	—	21. cikk	14. cikk
—	1. cikk, (1) bekezdés	47. cikk	15. cikk
—	—	48. cikk	16. cikk
IV. melléklet	—	7. és 12. cikk	I.A. melléklet
—	—	10. cikk	I.A. melléklet, 1. függelék
—	—	8. cikk	I.A. melléklet, 2. függelék
—	—	9. cikk	I.A. melléklet, 3. függelék
—	—	13. cikk	I.A. melléklet, 4. függelék
—	—	14., 15. és 16. cikk	I.A. melléklet, 5. függelék
—	—	17. cikk	I.A. melléklet, 6. függelék
—	—	18. cikk	I.A. melléklet, 7. függelék
—	—	19. cikk	I.A. melléklet, 8. függelék
—	—	22. cikk	I.A. melléklet, 9. függelék
V. melléklet, A. szakasz	—	—	I.B. melléklet
V. melléklet, B. szakasz	—	—	I.C. melléklet
V. melléklet, F. szakasz	—	—	I.D. melléklet
V. melléklet, H. szakasz	—	28. cikk	II. melléklet – A. szakasz
V. melléklet, I. szakasz	—	4. cikk	II. melléklet – B. szakasz
VI. melléklet, K. szakasz	—	—	II. melléklet – C. szakasz
V. melléklet, J. szakasz	—	25. és 37. cikk	III. melléklet – A. szakasz
—	—	43. cikk	III. melléklet – A. szakasz
VI. melléklet, L. szakasz	—	40. és 41. cikk	III. melléklet – B. szakasz
—	Melléklet, 39. pont	—	IV. melléklet – A. szakasz
—	Melléklet, 42. pont	—	IV. melléklet – B. szakasz