Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 21994A1223(17)

    Egyezmény a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól

    HL L 336., 23/12/1994, p. 214–233 (ES, DA, DE, EL, EN, FR, IT, NL, PT)

    A dokumentum különkiadás(ok)ban jelent meg. (FI, SV, CS, ET, LV, LT, HU, MT, PL, SK, SL, BG, RO, HR)

    Legal status of the document In force

    ELI: http://data.europa.eu/eli/agree_internation/1994/800(16)/oj

    Related Council decision

    21994A1223(17)



    Hivatalos Lap L 336 , 23/12/1994 o. 0214 - 0233
    finn különkiadás fejezet 11 kötet 38 o. 0216
    svéd különkiadás fejezet 11 kötet 38 o. 0216


    Egyezmény a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól

    A TAGOK

    ATTÓL AZ ÓHAJUKTÓL

    VEZÉRELVE, hogy csökkentsék a nemzetközi kereskedelem torzulásait és akadályait, figyelembe véve továbbá a szellemi tulajdonjogok hatékony és megfelelő oltalma elősegítésének igényét, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a szellemi tulajdonjogok kikényszerítésének eszközei és az erre szolgáló eljárások ne váljanak a jogszerű kereskedelem akadályává,

    ELISMERVE evégből az új szabályok és elvek szükségességét

    a) az 1994. évi GATT és a szellemi tulajdonról szóló nemzetközi megállapodások és egyezmények alapelveinek alkalmazhatóságáról,

    b) a kereskedelmi vonatkozású szellemi tulajdonjogok megszerezhetősége, terjedelme és használata megfelelő színvonalának és elveinek előírásait illetően,

    c) a kereskedelmi vonatkozású szellemi tulajdonjogok érvényesítését hatékonyan és megfelelő eszközökkel biztosító előírásokat illetően, figyelembe véve a nemzeti jogrendszerek közti különbségeket,

    d) a kormányok közti jogviták sokoldalú megelőzését és megoldását hatékony és gyors eljárásokkal lehetővé tevő előírásokat illetően, és

    e) a tárgyalások eredményeiben való legteljesebb részvétel irányába ható átmeneti rendelkezéseket illetően,

    ELISMERVE a hamisított áruk nemzetközi kereskedelmével foglalkozó sokoldalú elv-, szabály- és büntetési rendszer iránti igényt,

    ELISMERVE, hogy a szellemi tulajdonjog magánjog,

    ELISMERVE a szellemi tulajdon védelem nemzeti rendszereinek alapját képező közérdekű gazdasági célokat, beleértve a fejlesztési és műszaki célokat,

    ELISMERVE a legkevésbé fejlett ország tagoknak a maximális rugalmasságra vonatkozó különleges igényeit hazai jogszabályaik és rendeleteik végrehajtása során annak érdekében, hogy egészséges és életképes műszaki alapot tudjanak létrehozni,

    HANGSÚLYOZVA a feszültségek csökkentésének jelentőségét, ami elérhető a kereskedelmi vonzatú szellemi tulajdoni viták sokoldalú eljárás útján való megoldására vonatkozó erősebb elkötelezettséggel,

    ATTÓL AZ ÓHAJTÓL VEZÉRELVE, hogy egymást kölcsönösen segítő kapcsolatot létesítsenek a WTO és a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO), valamint egyéb érintett nemzetközi szervezetek között

    A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODNAK MEG:

    I. RÉSZ

    ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK ÉS ALAPELVEK

    1. cikk

    A kötelezettségek jellege és alkalmazási köre

    (1) A tagok kötelesek a jelen Megállapodás rendelkezéseinek érvényt szerezni. Feltéve, hogy az így biztosított oltalom nem ellentétes a jelen Megállapodás rendelkezéseivel, a tagok nemzeti jogukban a jelen Megállapodás szerintinél szélesebb körű oltalmat is bevezethetnek, de erre nem kötelesek/kötelezhetők. A tagok szabadon állapíthatják meg a jelen Megállapodás saját jogrendszerükbe és gyakorlatukba történő bevezetésének megfelelő módszerét.

    (2) A jelen Megállapodás alkalmazásában a "szellemi tulajdon" alatt a II. rész 1-7. fejezetének tárgyát képező valamennyi szellemi tulajdoni kategória értendő.

    (3) A tagoknak a többi tagok állampolgárai számára a jelen Megállapodás szerinti elbánást kell nyújtaniuk [1]. A vonatkozó szellemi tulajdonjog tekintetében egy másik tag állampolgára alatt azok a természetes és jogi személyek értendők, akik megfelelnének az oltalom iránti igénnyel kapcsolatos követelményeknek a Párizsi Egyezmény (1967), a Berni Egyezmény (1971), a Római Egyezmény és az integrált áramkörök szellemi tulajdonáról szóló egyezmény szerint, amennyiben a WTO valamennyi tagja ezeknek az megállapodásoknak, illetve egyezményeknek részese lenne [2]. Bármely tagnak, amely élni kíván a Római Egyezmény 5. cikkének (3) bekezdésében vagy 6. cikkének (2) bekezdésében foglalt lehetőséggel, a Szellemi Tulajdon Kereskedelmi Vonatkozásainak Tanácsát (a TRIPS Tanácsot) az előírt módon értesítenie kell.

    2. cikk

    Szellemi tulajdonról szóló egyezmények

    (1) E Megállapodás II., III. és IV. részét illetően a tagoknak meg kell felelniük a Párizsi Egyezmény (1967) 1-12. és 19. cikkeinek.

    (2) Az e Megállapodás I-IV. részeiben foglaltak semmiben sem csorbítják a tagoknak egymással szemben a Párizsi Egyezmény, a Berni Egyezmény, a Római Egyezmény és az integrált áramkörök szellemi tulajdonára vonatkozó egyezmény alapján fennálló kötelezettségeit.

    3. cikk

    Nemzeti elbánás

    (1) Mindegyik tag a többi tag állampolgárai számára a saját állampolgárainak nyújtottnál nem kevésbé előnyös elbánást köteles nyújtani a szellemi tulajdon oltalmával kapcsolatban [3], azoktól a kivételektől függően, amelyekről a Párizsi Egyezmény (1967), a Berni Egyezmény (1971), a Római Egyezmény és az integrált áramkörök szellemi tulajdonáról szóló egyezmény rendelkezik. Bármely tagnak, amely élni kíván a Berni Egyezmény 6. cikke és a Római Egyezmény 16. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti lehetőséggel, a TRIPS Tanácsot az ott előírt módon értesítenie kell.

    (2) A tagok az (1) bekezdésben megengedett kivételekkel a bírósági és államigazgatási eljárásokban – beleértve a levelezési cím megjelölését vagy valamely tag joghatósága alá eső területen képviselő megbízását – csak annyiban élhetnek, amennyiben ezek a kivételek a jelen Megállapodás rendelkezéseivel összhangban álló jogszabályok és rendeletek értelmében szükségesek, és amennyiben az ilyen gyakorlatot nem úgy folytatják, hogy az alkalmas legyen a kereskedelem rejtett korlátozására.

    4. cikk

    Legnagyobb kedvezményes elbánás

    A szellemi tulajdon oltalmával kapcsolatban a tagok bármelyike által bármely más ország állampolgárának biztosított előnyt, kedvezményt, kiváltságot vagy mentességet azonnal és feltétel nélkül meg kell adni valamennyi többi tag állampolgárainak. Ez alól a kötelezettség alól kivételt képeznek a tag által nyújtott olyan előnyök, kedvezmények, kiváltságok vagy mentességek,

    a) amelyek általános jellegű, jogsegélyszolgálatra és a jogok érvényesítésére vonatkozó, nem kifejezetten a szellemi tulajdon oltalmáról szóló nemzetközi megállapodásokból következnek;

    b) amelyeket a Berni Egyezmény (1971) vagy a Római Egyezmény előírásainak megfelelően biztosítanak, amelyek felhatalmazást adnak a nemzeti elbánás helyett egy harmadik ország által nyújtott elbánás alkalmazására;

    c) amelyek az előadóművészek, a hangfelvétel gyártók és a műsort sugárzó szervezetek jelen Megállapodásban nem szabályozott jogaira vonatkoznak;

    d) amelyek a szellemi tulajdon oltalmára vonatkozó, a WTO-egyezmény hatálybalépését megelőzően hatályba lépett nemzetközi szerződésekből következnek, amennyiben ezekről a szerződésekről értesítik a TRIPS Tanácsot, és ezek nem képeznek önkényes vagy indokolatlan megkülönböztetést más tagok állampolgáraival szemben.

    5. cikk

    Az oltalom megszerzésére és fenntartására vonatkozó multilaterális egyezmények

    A fenti 3. és 4. cikk szerinti kötelezettségek nem alkalmazhatók a Szellemi Tulajdon Világszervezete keretében a szellemi tulajdonjogok megszerzésére és fenntartására vonatkozó megkötött multilaterális egyezmények szerinti eljárásokra.

    6. cikk

    Jogok kimerülése

    A e Megállapodás szerinti vitarendezés alkalmazásában a fenti 3. és 4. cikkben foglaltak fenntartásával, az e Megállapodásban foglaltak a szellemi tulajdonjogok kimerülésének kérdését nem érintik.

    7. cikk

    Célok

    A szellemi tulajdonjogok oltalma és érvényesítése járuljon hozzá a műszaki innovációhoz és a technológia átadásához, elterjedéséhez a műszaki ismeretek előállítóinak és felhasználóinak kölcsönös előnyére és a szociális és gazdasági jólétet eredményező módon, a jogok és kötelezettségek egyensúlya mellett.

    8. cikk

    Alapelvek

    (1) A tagok nemzeti törvényeik és szabályozásuk megalkotásakor és módosításakor a közegészség és a közélelmezés védelméhez szükséges és olyan intézkedéseket alkalmazhatnak, amelyek a társadalmi-gazdasági és műszaki fejlődéshez létfontosságú ágazatokban a közérdeket előmozdítják, feltéve, hogy ezek az intézkedések összhangban vannak e Megállapodás rendelkezéseivel.

    (2) A szellemi tulajdonjogok jogosultjai megfelelő intézkedéseket tehetnek a jogaikkal való visszaélés vagy olyan gyakorlatok megakadályozására, amelyek indokolatlanul korlátozzák a kereskedelmet, vagy ellentétesen befolyásolják a nemzetközi technológia átadást, feltéve, hogy ezek az intézkedések összhangban vannak e Megállapodás rendelkezéseivel.

    II. RÉSZ

    A SZELLEMI TULAJDONJOGOK MEGADÁSÁNAK, TERJEDELMÉNEK ÉS FELHASZNÁLÁSÁNAK ALAPKÖVETELMÉNYEI

    1. fejezet

    Szerzői jogok és kapcsolódó jogok

    9. cikk

    A Berni Egyezménnyel való kapcsolat

    (1) A tagok betartják a Berni Egyezmény (1971) 1-21. cikkeiben, valamint a Függelékében foglaltakat. A tagoknak mindazonáltal e Megállapodás alapján nincsenek olyan jogaik és kötelezettségeik mint amelyeket rájuk a Berni Egyezmény 6. bis cikke vagy az abból levezetett jogok ruháznak.

    (2) A szerzői jogi védelem a kifejezésre és nem pedig önmagában az ötletekre, eljárásokra, működési módszerekre vagy matematikai elméletekre vonatkozik.

    10. cikk

    Számítógépes programok és adatállományok

    (1) A számítógépes programok a Berni Egyezmény (1971) szerinti irodalmi művekként akár forráskód akár tárgyi kód formában védettek.

    (2) Védettek az adatállományok vagy más anyagok akár gép által olvasható akár más formában, amelyek tartalmuk kiválasztása vagy elrendezése folytán szellemi alkotások. Ez a védelem, amely nem terjed ki magára az adatra vagy anyagra, nem károsíthatja a magán az adaton vagy anyagon fennálló semmilyen szerzői jogot.

    11. cikk

    Bérleti jogok

    A tagok legalábbis a számítógépes programok és a filmalkotások tekintetében biztosítják azt a jogot a szerzőknek és jogutódaiknak, hogy engedélyezzék vagy megtiltsák a szerzői alkotásaik eredeti vagy másolati példányainak a nagyközönség részére való kereskedelmi bérbeadását. A tag a filmek tekintetében mentesül ez alól a kötelezettség alól, kivéve, ha az ilyen bérbeadás a szóban forgó művek olyan széles körű másolásához vezetett, ami az illető tagban a szerzőkre és jogutódaikra ruházott kizárólagos sokszorosítási jog anyagi sérelméhez vezetett. A számítógépes programoknál ez a kötelezettség nem vonatkozik az olyan bérbeadásra, ahol nem maga a program a bérbeadás lényegi tárgya.

    12. cikk

    Védelmi idő

    Valahányszor egy mű védelmi idejét, ide nem értve a fényképészeti műveket és az iparművészeti alkotásokat, nem egy természetes személy életének alapján számítják, a védelmi idő nem lehet kevesebb a jogosított kiadás évének végétől számított ötven évnél, vagy pedig, ilyen jogosított kiadás hiányában, a mű elkészítésétől számított ötven évnél, amit az elkészítés naptári évének végétől kell számítani.

    13. cikk

    Korlátozások és kivételek

    A kizárólagos jogokra való korlátozásokat és kivételeket a tagok olyan különleges esetekre szorítják, amelyek nem állnak ellentétben a mű szokásos felhasználásával, és indokolatlanul nem károsítják a jogosult jogos érdekeit.

    14. cikk

    Előadóművészek, hangfelvételgyártók és műsorszóró szervezetek védelme

    (1) A hangfelvételen rögzített előadásuk tekintetében az előadóművészek jogosultak megtiltani a hozzájárulásuk nélküli következő cselekményeket: rögzítetlen előadásuk rögzítését és az ilyen rögzítés sokszorosítását. Az előadóművészek jogosultak megtiltani a hozzájárulásuk nélküli következő cselekményeket is: élő előadásaik sugárzását és a közönséghez közvetítését.

    (2) A hangfelvételgyártókat megilleti a hangfelvételeik közvetlen vagy közvetett sokszorosítása engedélyezésének vagy megtiltásának joga.

    (3) A műsorszóró szervezeteket megilleti az a jog, hogy megtiltsák a hozzájárulásuk nélküli következő cselekményeket: a sugárzott műsor rögzítését, a rögzítések sokszorosítását és továbbsugárzását, valamint a televízió műsoraik közönséghez közvetítését. Ahol a tagok ilyen jogokat nem adnak a műsorszóró szervezeteknek, megadják a lehetőséget a műsorok tartalmára vonatkozóan fennálló szerzői jogok tulajdonosainak arra, hogy összhangban a Berni Egyezmény (1971) előírásaival, megakadályozzák a fenti cselekményeket.

    (4) A 11. cikknek a számítógépes programokra vonatkozó szabályait megfelelően alkalmazni kell a hangfelvételgyártókra is és a hangfelvételre nézve jogokat bíró másokra is, ahogyan ezt a tagok joga szabályozza. Abban az esetben, ha az 1994. április 15-én valamely tagban a hangfelvétel bérleti jogok alanyai javára megfelelő térítés rendszere van érvényben, ez a rendszer fenntartható, feltéve, hogy a hangfelvételek kereskedelmi bérlete nem vezet az e jogalanyokat megillető kizárólagos sokszorosítási jog súlyos sérelméhez.

    (5) Az előadóművészeket és a hangfelvételgyártókat a jelen Megállapodás alapján megillető védelem időtartama legalább ötven év, amelyet annak a naptári évnek a végétől kell számítani, amelyben az előadás vagy a rögzítés történt. A fenti 3. pont szerinti védelem időtartama legalább húsz év, amelyet annak a naptári évnek a végétől kell számítani, amelyben a sugárzás történt.

    (6) A fenti (1)-(3) bekezdéssel adott jogok tekintetében bármely tag rendelkezhet feltételekről, korlátozásokról, kivételekről és fenntartásokról olyan mértékig, amint ezt a Római Egyezmény lehetővé teszi. Mindazonáltal a Berni Egyezmény (1971) 18. cikkének előírásai is megfelelően alkalmazandók az előadóművészek és a hangfelvételgyártók hangfelvételekre vonatkozó jogaira.

    2. fejezet

    Védjegyek

    15. cikk

    Az oltalom tárgya

    (1) A védjegy lehet bármely jel vagy jelek bármely kombinációja, amely alkalmas valamely vállalkozás áruinak vagy szolgáltatásainak más vállalkozás áruitól vagy szolgáltatásaitól való megkülönböztetésre. Az ilyen jel, különösen szó, beleértve a személyneveket, betű, szám, ábrás elem vagy színösszetétel, valamint ezek bármely kombinációja, védjegyként lajstromozható. Amennyiben a jel eleve nem alkalmas a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások megkülönböztetésére, a tagok a lajstromozhatóságot a használat során szerzett megkülönböztehetőséghez köthetik. A lajstromozás előfeltételeként a tagok megkövetelhetik a jel vizuális érzékelhetőségét.

    (2) Az (1) bekezdés nem értelmezhető úgy, hogy az bármely tagot megakadályozna abban, hogy a védjegy lajstromozását más okokból megtagadja, feltéve, hogy azok nem állnak ellentétben a Párizsi Egyezmény (1967) rendelkezéseivel.

    (3) A tagok a lajstromozás előfeltételeként megkövetelhetik a védjegy használatát. A tényleges védjegyhasználat azonban nem feltétele a lajstromozás iránti kérelem benyújtásának. A bejelentés nem utasítható el pusztán azon okból, hogy a tervezett használat nem kezdődött meg a bejelentés napját követő három év eltelte előtt.

    (4) Az áru vagy szolgáltatás jellege, amelyen a védjegyet alkalmazzák, semmiképpen sem jelenthet lajstromozási akadályt.

    (5) A tagok minden védjegyet a lajstromozás előtt vagy közvetlenül azt követően közzétesznek és megfelelő lehetőséget nyújtanak a védjegy törlésének kérelmezésére. Lehetővé tehetik továbbá, hogy a védjegy lajstromozása ellen felszólamlással éljenek.

    16. cikk

    Az oltalom hatálya

    (1) A lajstromozott védjegy tulajdonosának kizárólagos jogában áll mindenkit megakadályozni abban, hogy engedélye nélkül a kereskedelemben azonos vagy hasonló megjelöléseket használjon olyan árukra vagy szolgáltatásokra, amelyek azonosak vagy hasonlóak azokhoz az árukhoz vagy szolgáltatásokhoz, amelyek vonatkozásában a védjegy oltalomban részesül, amennyiben az ilyen használat megtévesztésre alkalmas. Azonos jel azonos árukra vagy szolgáltatásokra történő használata esetén a megtévesztésre alkalmasságot vélelmezni kell. A fent említett jogok nem érintik a meglévő korábbi jogokat, és nem befolyásolják a tagoknak azt a lehetőségét, hogy a használat alapján biztosítsanak jogokat.

    (2) A szolgáltatásokra a Párizsi Egyezmény (1967) 6. bis cikkét kell megfelelően alkalmazni. Annak megítéléséhez, hogy a védjegy közismert-e, figyelembe kell venni a védjegy ismertségét az adott áruval vagy szolgáltatással szokásosan foglalkozó körben, beleértve az adott tagban a védjegy reklámozása révén szerzett ismeretséget is.

    (3) A Párizsi Egyezmény (1967) 6. bis cikkét kell megfelelően alkalmazni olyan árukra vagy szolgáltatásokra is, amelyek nem hasonlóak azokhoz az árukhoz vagy szolgáltatásokhoz, amelyek vonatkozásában a védjegy oltalomban részesül, amennyiben a védjegynek ezen árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatos használata az áruk vagy szolgáltatások és a lajstromozott védjegy tulajdonosa közötti kapcsolatra utal, és amennyiben valószínű, hogy a lajstromozott védjegy tulajdonosának érdekeit az ilyen használat sérti.

    17. cikk

    Kivételek

    A tagok a védjegyoltalom hatálya alól meghatározott kivételekről rendelkezhetnek mint például a leíró jellegű kifejezések méltányos használata, feltéve, hogy az ilyen kivételek figyelembe veszik a védjegytulajdonos és harmadik felek jogos érdekeit.

    18. cikk

    Az oltalom időtartama

    A védjegyet első ízben legalább hétéves időtartamra kell lajstromozni. A védjegy lajstromozása korlátlanul megújítható legalább hétéves időtartamokra.

    19. cikk

    A használat követelménye

    (1) Amennyiben a lajstromozás fenntartásához a lajstromozott védjegy használata szükséges, a lajstromozás csak akkor törölhető, ha a védjegyet legalább három évig folyamatosan nem használták, hacsak a védjegytulajdonos nem indokolja kellően a használat hiányát. A használat elmaradásának jogos indokai közé tartoznak a védjegytulajdonos akaratától függetlenül felmerülő, a védjegy használatát gátló körülmények, például a védjegyoltalommal érintett áruk vagy szolgáltatások importjának korlátozása vagy az azokkal szemben támasztott egyéb állami előírások.

    (2) A védjegyek a tulajdonos ellenőrzése mellett történő használata harmadik személy által az oltalom fenntartására irányuló védjegyhasználatnak minősül.

    20. cikk

    Egyéb követelmények

    A védjegy kereskedelmi használata indokolatlanul nem köthető külön követelményhez, mint például a más védjeggyel történő használat, különleges formában történő használat, vagy a védjegynek valamely vállalkozás áruinak vagy szolgáltatásainak más vállalkozás áruitól vagy szolgáltatásaitól való megkülönböztető képességét hátrányosan befolyásoló módon történő használat. Ezen rendelkezés nem zárja ki olyan követelmény előírását, hogy az árukat vagy szolgáltatásokat előállító vállalkozást azonosító védjegy a szóban forgó vállalkozás meghatározott áruinak vagy szolgáltatásainak megkülönböztető védjegyével együtt, de nem ahhoz kapcsolva, használják.

    21. cikk

    Használati engedély és átruházás

    A tagok meghatározhatják a védjegyre vonatkozó használati engedély és átruházás feltételeit, egyetértve abban, hogy védjegyre kényszerengedély nem adható, és hogy a lajstromozott védjegy tulajdonosa a védjegyhez fűződő jogát átruházhatja azzal az üzletkörrel együtt, amelyhez a védjegy tartozik, vagy anélkül.

    3. fejezet

    Földrajzi jelzések

    22. cikk

    A földrajzi jelzések oltalma

    (1) E Megállapodás alkalmazásában a földrajzi jelzés valamely tag területének, egy vidékének vagy helységének a neve, amelyet az e helyről származó olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője lényegileg ennek a földrajzi származásnak tulajdonítható.

    (2) A földrajzi jelzések vonatkozásában a tagok biztosítják a jogi eszközöket az érdekelt felek számára, hogy megakadályozzák:

    a) a termék megjelölésében vagy külső kialakításában olyan eszközök használatát, amelyek az áru földrajzi eredetével kapcsolatban a közönség megtévesztésére alkalmas módon arra mutatnak vagy azt sugallják, hogy a kérdéses termék olyan földrajzi területről származik, amely eltér annak tényleges származási helyétől;

    b) a Párizsi Egyezmény (1967) 10. bis cikke értelmében tisztességtelen versenycselekményt képező bármely használatot.

    (3) A tagok, ha jogszabályaik megengedik - hivatalból vagy az érdekeltek kérésére - kötelesek megtagadni vagy hatálytalanítani a földrajzi jelzésből álló vagy azt tartalmazó védjegy lajstromozását a nem az adott területről származó termékekre vonatkozóan, amennyiben a jelzés használata a védjegyben az adott termékekre és az adott tagban alkalmas a fogyasztók megtévesztésére a tényleges származási helyet illetően.

    (4) Az (1), (2) és (3) bekezdés szerinti védelmet kell alkalmazni az olyan földrajzi jelzéssel szemben is, amely ugyan valóságosan tünteti fel az áru származási területét, vidékét vagy helységét, mégis hamisan azt a látszatot kelti, mintha az áru más területről származna.

    23. cikk

    A földrajzi jelzések kiegészítő oltalma borok és szeszes italok vonatkozásában

    (1) A tagok biztosítják az érdekelt felek számára a jogi eszközöket annak megakadályozására, hogy a borokat jelölő földrajzi jelzést nem a szóban forgó földrajzi jelzéssel jelölt helyről származó borokra, illetve a szeszes italokat jelölő földrajzi jelzést nem a szóban forgó földrajzi jelzéssel jelölt helyről származó szeszes italokra alkalmazzák, még abban az esetben is, ha a termék valóságos származását is feltüntetik, vagy ha a földrajzi jelzést fordításban vagy "fajta", "típusú", "-féle", "utánzat", illetve hasonló kifejezéssel együtt tüntetik fel [4].

    (2) Borokat jelölő földrajzi jelzésből álló vagy azt tartalmazó védjegy lajstromozását borokra, illetve szeszes italokat jelölő földrajzi jelzésből álló vagy azt tartalmazó védjegy lajstromozását szeszes italokra meg kell tagadni, vagy érvénteleníteni kell, ha a hazai jogszabályok megengedik - hivatalból, vagy az érdekelt kérésére - a nem az ilyen földrajzi helyről származó borok vagy szeszes italok tekintetében.

    (3) Borokra vonatkozó homonim földrajzi jelzések esetében valamennyi megjelölés oltalomban részesül a 22. cikk (4) bekezdésében foglaltak fenntartásával. Mindegyik tag maga határozza meg azokat a gyakorlati feltételeket, amelyek szerint a szóban forgó homonim megjelöléseket egymástól meg kell különböztetni, figyelembe véve, hogy az érintett termelőknek méltányos elbánásban kell részesülniük, és hogy a fogyasztók nem téveszthetők meg.

    (4) A borokra vonatkozó földrajzi jelzések oltalmának elősegítésére tárgyalásokat kell kezdeni a TRIPS Tanácsban egy multilaterális rendszer létrehozataláról a rendszerben részt vevő tagokban oltalmazható, borokra vonatkozó földrajzi jelzések közlését és lajstromozását illetően.

    24. cikk

    Nemzetközi tárgyalások: Kivételek

    (1) A tagok megállapodnak, hogy tárgyalásokat kezdenek, amelyek célja a 23. cikkben említett egyes földrajzi jelzések oltalmának erősítése. A (4)-(8) bekezdésben foglalt rendelkezéseket nem alkalmazhatja az a tag, amely megtagadja, hogy tárgyalásokat folytasson, illetve bilaterális vagy multilaterális megállapodásokat kössön. A tárgyalásokkal kapcsolatban a tagok készek megfontolni ezen rendelkezések folyamatos alkalmazását azokra a kon krét földrajzi jelzésekre, amelyek használata a tárgyalások tárgyát képezte.

    (2) A TRIPS Tanács rendszeresen felülvizsgálja a jelen fejezet rendelkezéseinek alkalmazását; az első ilyen felülvizsgálat a WTO-egyezmény hatálybalépését követő két éven belül történik. Minden olyan ügyet, amely az e rendelkezések szerinti kötelezettségek teljesítését érinti, a tanács tudomására kell hozni, amely bármelyik tag kérelmére bármelyik taggal vagy tagokkal tanácskozik azokról az ügyekről, amelyekre vonatkozóan nem sikerült kielégítő megoldást találni az érdekelt tagok közötti bilaterális, illetve plurilaterális konzultációk révén. A tanács megtesz minden olyan intézkedést, amely e fejezet érvényesülését megkönnyíti, illetve céljait előmozdítja.

    (3) A jelen fejezet rendelkezéseinek végrehajtása során a tagok semmiképpen sem korlátozzák a földrajzi jelzéseknek a WTO-egyezmény hatálybalépését közvetlenül megelőzően az adott tagban meglévő oltalmát.

    (4) A jelen fejezet rendelkezései nem követelik meg a tagoktól, hogy megakadályozzák azokat az állampolgáraikat és lakosaikat egy másik tag borokra vagy szeszes italokra vonatkozó valamely földrajzi jelzésének folyamatos és párhuzamos használatában árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, akik a szóban forgó földrajzi jelzést folyamatosan használták ugyanarra vagy kapcsolódó árukra és szolgáltatásokra az adott tag területén a) legalább tíz évig 1994. április 15-ét megelőzően, vagy b) jóhiszeműen az említett időpont előtt.

    (5) Ha jóhiszemű védjegybejelentést tettek, a védjegyet jóhiszeműen lajstromozták vagy a védjegyhez fűződő jogokat jóhiszemű használat révén szerezték meg

    a) a jelen rendelkezéseknek az adott tagban való alkalmazásának a VI. részben meghatározott időpontja előtt, vagy

    b) mielőtt a földrajzi jelzést a származási országban oltalmazták volna,

    a jelen fejezet végrehajtására tett intézkedések nem érintik a védjegy lajstromozhatóságát, a lajstromozás érvényességét, illetve a védjegyhasználati jogot pusztán azon az alapon, hogy a védjegy azonos vagy hasonló a földrajzi jelzéshez.

    (6) A jelen fejezetben semmi sem követeli meg, hogy valamely tagnak alkalmaznia kelljen rendelkezéseit egy másik tag földrajzi jelzésével kapcsolatban olyan árukra vagy szolgáltatásokra, amelyek esetében a szóban forgó megjelölés megegyezik az adott tag területén a köznyelvben az áruk vagy szolgáltatások neveként szokásosan használt kifejezéssel. A jelen fejezetben semmi sem követeli meg, hogy valamely tagnak alkalmaznia kelljen rendelkezéseit egy másik tag földrajzi jelzésével kapcsolatban olyan borászati termékekre, amelyek esetében a szóban forgó megjelölés megegyezik a WTO-egyezmény hatálybalépésének időpontjában az adott tag területén létező szőlőfajta szokásos nevével.

    (7) Bármely tag kikötheti, hogy a jelen fejezet szerinti védjegyhasználattal vagy lajstromozással kapcsolatos kérelmeket a védjegynek a tagban történt lajstromozásától vagy az oltalom alatt álló megjelöléssel ütköző megjelölésnek az adott tagban történt ismertté válását követő öt éven belül nyújtsák be, amennyiben a védjegyet addig a napig közzétették, és ha ez a nap korábbi mint az ütköző megjelölés használata ismertté válásának napja, feltéve, hogy a földrajzi jelzést nem rosszhiszeműen használták vagy lajstromozták.

    (8) A jelen fejezet rendelkezései senkinek sem sérthetik azt a jogát, hogy a kereskedelmi tevékenység során saját nevét vagy üzleti jogelődje nevét használja, kivéve, ha a nevet a közönség megtévesztésére alkalmas módon használják.

    (9) E Megállapodás nem tartalmaz kötelezettséget olyan földrajzi jelzések oltalmára, amelyek a származási országban nem állnak oltalom alatt vagy oltalmuk megszűnt, vagy amelyeket az adott országban már nem használnak.

    4. fejezet

    Ipari minták

    25. cikk

    Az oltalom feltételei

    (1) A tagok oltalomban részesítik az önállóan alkotott, új vagy eredeti ipari mintákat. A tagok rendelkezhetnek úgy, hogy a minta nem új vagy eredeti, ha nem különbözik lényegesen már ismert mintáktól vagy ismert mintaelemek kombinációjától. A tagok kiköthetik, hogy az oltalom nem terjed ki az olyan mintára, amely lényegében a termék műszaki megoldásának vagy funkciójának a következménye.

    (2) Mindegyik tag köteles biztosítani, hogy a textilminták oltalmi feltételei, különösen a költségek, vizsgálat vagy közzététel tekintetében, ne befolyásolják hátrányosan az oltalom megszerzésének lehetőségét. Ezen kötelezettségnek a tagok választásuk szerint az ipari minta jog vagy a szerzői jog útján tehetnek eleget.

    26. cikk

    Oltalom

    (1) A mintaoltalom jogosultjának jogában áll másokat megakadályozni abban, hogy engedélye nélkül kereskedelmi célra előállítson, forgalmazzon vagy importáljon olyan mintát megtestesítő terméket, amely az oltalmazott minta utánzata vagy lényegében az utánzata.

    (2) A tagok rendelkezhetnek az ipari mintaoltalom hatálya alól meghatározott kivételekről, feltéve, hogy az ilyen kivételek nem ésszerűtlenül ellentétesek az oltalmazott ipari minta szokásos hasznosításával, és nem sértik aránytalanul a mintaoltalom jogosultja jogos érdekeit, figyelembe véve harmadik felek jogos érdekeit is.

    (3) A mintaoltalom időtartama legalább tíz év.

    5. fejezet

    Szabadalmak

    27. cikk

    Szabadalmazható találmány

    (1) A 2. és 3. pontokban foglalt rendelkezések fenntartásával, a technika bármely területén létrehozott, akár termékre, akár eljárásra vonatkozó bármely találmány szabadalmazható, feltéve, hogy új, feltalálói tevékenységen alapul és iparilag alkalmazható [5]. A 65. cikk (4) bekezdésében, a 70. cikk (8) bekezdésében és e cikk (3) bekezdésében foglaltak fenntartásával, a szabadalmak engedélyezése és a szabadalmi jogok gyakorlása független a feltalálás helyétől, a műszaki területtől és attól, hogy a terméket importálják vagy belföldön állítják elő.

    (2) A tagok kizárhatják a szabadalmi oltalomból azokat a találmányokat, amelyeknek kereskedelmi hasznosítását területükön a közrend vagy a közerkölcs megóvása érdekében meg kell akadályozni, beleértve az emberi, állati vagy növényi élet vagy egészség megóvását vagy a környezet komoly károsodásának elkerülését, feltéve, hogy az ilyen kizárás nem pusztán azért történik, mert a hasznosítást belső jogszabályok tiltják.

    (3) A tagok emellett kizárhatják a szabadalmi oltalomból:

    a) az emberek vagy állatok kezelésére szolgáló diagnosztikai, gyógyászati és sebészeti eljárásokat;

    b) azokat a növényeket és állatokat, amelyek nem mikroorganizmusok és a növények vagy állatok előállítására szolgáló, lényegében biológiai eljárásokat, melyek eltérnek a nem biológiai és mikrobiológiai eljárásoktól. A tagok biztosítják azonban a növényfajták oltalmát szabadalommal, vagy hatékony sui generis rendszerrel vagy ezek bármely kombinációjával. A jelen alpont szerinti rendelkezéseket a WTO-egyezmény hatálybalépését követő négy év elteltével felül kell vizsgálni.

    28. cikk

    A szabadalom hatálya

    (1) A szabadalom az alábbi kizárólagos jogokkal ruházza fel tulajdonosát:

    a) amennyiben a szabadalom tárgya termék, megakadályozhat másokat a szabadalom tárgyának engedélye nélküli gyártásában, használatában, eladásra való felkínálásában, forgalomba hozatalában, vagy ebből a célból történő importálásában [6];

    b) amennyiben a szabadalom tárgya eljárás, megakadályozhat másokat abban, hogy engedélye nélkül használják az adott eljárást, és hogy legalább az adott eljárással közvetlenül előállított terméket használják, eladásra felkínálják, értékesítsék vagy ebből a célból importálják.

    (2) A szabadalomtulajdonosok jogosultak a szabadalom átruházására, öröklés útjáni engedményezésére és hasznosítási szerződések megkötésére is.

    29. cikk

    Követelmények a szabadalom bejelentőjével szemben

    (1) A tagok kötelesek megkövetelni, hogy a szabadalmi bejelentés bejelentője a találmányt kellő világossággal és teljességgel tárja fel, hogy szakember azt megvalósíthassa, és megkövetelhetik a bejelentőtől, hogy a találmánynak a feltaláló által a bejelentés benyújtásakor, vagy ha elsőbbséget igényelnek, a találmány elsőbbségének napján ismert legjobb megvalósítási módját közölje.

    (2) A tagok megkövetelhetik a találmány bejelentőjétől, hogy adjon tájékoztatást az adott találmánnyal kapcsolatos külföldi szabadalmaztatás iránti kérelmeiről és azok megadásáról.

    30. cikk

    Kivételek a jogok hatálya alól

    A tagok rendelkezhetnek a szabadalomból eredő kizárólagos jogok hatálya alól meghatározott kivételekről, feltéve, hogy az ilyen kivételek nem ésszerűtlenül ellentétesek a szabadalom szokásos hasznosításával és nem sértik aránytalanul a szabadalmas jogos érdekeit, figyelembe véve harmadik felek jogos érdekeit is.

    31. cikk

    Egyéb hasznosítás a jogosult engedélye nélkül

    Ha a tagok jogszabályai lehetővé teszik a szabadalom tárgyának a jogosult engedélye nélkül történő egyéb hasznosítását [7], beleértve a kormány által vagy a kormány által feljogosított harmadik fél által történő hasznosítást is, a következő rendelkezések az irányadók:

    a) az ilyen hasznosításra vonatkozó engedélyeket egyedileg kell elbírálni;

    b) az ilyen hasznosítás csak akkor engedélyezhető, ha a hasznosítás előtt a javasolt hasznosító megkísérelte, hogy méltányos kereskedelmi feltételek mellett engedélyt szerezzen a jogosulttól, de erre vonatkozó erőfeszítései elfogadható időn belül nem jártak eredménnyel. E követelményhez egyik tagnak sem kell ragaszkodnia országos szükséghelyzet, egyéb rendkívüli sürgősségi körülmény vagy közhasznú, nem kereskedelmi hasznosítás esetén. Országos szükséghelyzet vagy egyéb rendkívüli sürgősségi körülmény esetén mindazonáltal a jogosultat az ésszerűen lehetséges időn belül értesíteni kell. Közhasznú, nem kereskedelmi hasznosítás esetén, ha az állam vagy a vállalkozó szabadalomkutatás nélkül tudja, vagy kézenfekvő okból tudnia kell, hogy a kormány által vagy annak javára érvényes szabadalmat hasznosítanak vagy fognak hasznosítani, a jogosultat azonnal értesíteni kell;

    c) az ilyen hasznosítás terjedelmét és időtartamát arra a célra kell korlátozni, amelyre engedélyezték, és a félvezetők technológiája esetében csak a közhasznú, nem kereskedelmi hasznosításra vagy az olyan gyakorlat orvoslására, amelyet bírói vagy hatósági eljárás során versenyellenesnek ítélnek;

    d) az ilyen hasznosítás nem lehet kizárólagos;

    e) az ilyen hasznosítás nem engedményezhető, kivéve a vállalat vagy cégérték azon részével együtt, amelyik a hasznosítás jogát élvezi;

    f) az ilyen hasznosítást elsősorban a hasznosítást engedélyező tag belső piacának kielégítésére kell engedélyezni;

    g) az ilyen hasznosítási engedély - a hasznosításra feljogosított személyek jogos érdekei megfelelő védelmének fenntartásával - megszűnik, ha és amennyiben az engedélyezéshez vezető körülmények megszűnnek és valószínűleg nem merülnek fel újra. Az illetékes hatóság indokolt kérelem esetén felülvizsgálhatja e körülmények további fennállását;

    h) a jogosultnak az egyes esetek körülményeitől függő megfelelő díj jár, figyelembe véve az engedély gazdasági értékét;

    i) az ilyen hasznosítás engedélyezésével kapcsolatos határozat jogérvényessége az adott tagban bírói úton vagy egyéb független felső hatóság által felülvizsgálható;

    j) az ilyen hasznosítás tekintetében fizetendő díjra vonatkozó bármely határozat az adott tagban bírói úton vagy egyéb független felső hatóság által felülvizsgálható;

    k) a tagok nem kötelesek alkalmazni a b) és f) pont szerinti feltételeket, amennyiben az ilyen hasznosítást bírói vagy hatósági eljárás során versenyellenesnek ítélt gyakorlat orvoslására engedélyezték. A versenyellenes gyakorlat megszüntetésének szükségessége figyelembe vehető az ilyen esetekben járó díj összegének megállapításakor. Az illetékes hatóságoknak jogában áll az engedély megszüntetésének elutasítása, ha és amennyiben az arra okot adó körülmények feltehetően újból felmerülnek;

    l) amennyiben a hasznosítást egy olyan szabadalom ("második szabadalom") hasznosításának lehetővé tételére engedélyezik, amely egy másik szabadalom ("első szabadalom") megsértése nélkül nem hasznosítható, a következő további feltételek érvényesek:

    i. a második szabadalom tárgyát képező találmány számottevő gazdasági jelentőségű műszaki előrelépést jelent az első szabadalom tárgyát képező találmányhoz viszonyítva,

    ii. az első szabadalom jogosultját méltányos feltételek mellett keresztlicencia illeti meg a második szabadalom tárgyát képező találmány hasznosítására,

    iii. az első szabadalomra adott hasznosítási engedély csak a második szabadalom átruházásával együtt ruházható át.

    32. cikk

    Megvonás/Megszűnés

    A szabadalom megvonásával vagy megszűnésével kapcsolatos bármely határozat bírói úton történő felülvizsgálatára lehetőséget kell biztosítani.

    33. cikk

    Oltalmi idő

    Az igényelhető oltalmi idő nem érhet véget a bejelentés benyújtásának napjától számított 20 éves időszak lejárta előtt [8].

    34. cikk

    Eljárási szabadalmak: a bizonyítási teher

    (1) A 28. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti jogosult jogainak megsértésével kapcsolatos polgári eljárások céljaira, amennyiben a szabadalom tárgya eljárás egy termék előállítására, a bírói szervek jogosultak elrendelni, hogy alperes bizonyítsa, hogy egy azonos termék előállítására szolgáló eljárás eltér a szabadalmazott eljárástól. Ennélfogva a tagok úgy rendelkeznek, hogy – legalább a következő esetek egyikében – bármely azonos terméket, ha azt a szabadalmas engedélye nélkül állították elő, az ellenkező bizonyításának hiányában úgy kell tekinteni, mintha a szabadalmaztatott eljárással állították volna elő:

    a) ha a szabadalmaztatott eljárással előállított termék új;

    b) ha nagymértékben valószínűsíthető, hogy az azonos terméket ezzel az eljárással állították elő, és a szabadalom tulajdonosa megfelelő erőfeszítéssel sem tudta megállapítani, hogy milyen eljárást alkalmaztak.

    (2) Bármely tag rendelkezhet úgy, hogy az 1. pont szerinti bizonyítás terhe csak abban az esetben szálljon az állítólagos jogsértőre, ha az a) alpontban említett feltétel teljesült, vagy csak ha a b) alpontban említett feltétel teljesült.

    (3) Az ellenkező bizonyítékok összegyűjtésekor figyelembe kell venni az alperes gyártási és üzleti titkaihoz fűződő jogos érdekeit.

    6. fejezet

    Félvezető áramkörök térbeli elrendezése (topográfiája)

    35. cikk

    Kapcsolat az IPIC Egyezménnyel

    A tagok egyetértenek abban, hogy oltalomban részesítik az integrált áramkörök topográfiáját (a továbbiakban: topográfia) az Integrált Áramkörökre vonatkozó Szellemi Tulajdon Oltalmáról szóló Egyezmény 2-7. cikkével (a 6. cikk 3. bekezdését kivéve), 12. cikkével és a 16. cikk 3. bekezdésével összhangban, eleget téve emellett az alábbi rendelkezéseknek.

    36. cikk

    Az oltalom hatálya

    A 37. cikk (1) bekezdése szerinti rendelkezések fenntartásával a tagok jogszerűtlennek tekintik a jogosult [9] engedélye nélküli alábbi cselekményeket: oltalmazott topográfia, az oltalmazott topográfiát megtestesítő félvezető áramkör, vagy az ilyen félvezető áramkört megtestesítő, a jogosulatlanul reprodukált topográfiát a továbbiakban is tartalmazó termék importálása, forgalomba hozatala és egyéb kereskedelmi célú terjesztése.

    37. cikk

    A jogosult engedélyéhez nem kötött cselekmények

    (1) A 36. cikktől eltérően egyetlen tag sem tekinti jogszerűtlennek az ebben a cikkben említett cselekmények végrehajtását a jogosulatlanul sokszorosított topográfiát megtestesítő félvezető áramkör vagy egy ilyen félvezető áramkört tartalmazó bármely termék tekintetében, ha az ilyen cselekményeket végrehajtó vagy megrendelő személy nem tudta vagy nem kellett tudnia a félvezető áramkör vagy az ilyen félvezető áramkört tartalmazó termék beszerzése közben, hogy az jogosulatlanul sokszorosított topográfiát testesít meg. A tagok úgy rendelkeznek, hogy az ilyen személy a topográfia jogosulatlan sokszorosításáról történt megfelelő figyelmeztetést követően bármit tehet a raktáron lévő vagy az említett időszak előtt megrendelt készletekkel, de köteles a jogosult számára a méltányos hasznosítási díjnak megfelelő olyan összeget fizetni, amelyet az ilyen topográfiára vonatkozóan szabadon kialkudott hasznosítási engedély szerint kellene fizetni.

    (2) A 31. cikk a)-k) pontjában említett feltételeket értelemszerűen kell alkalmazni a topográfiával kapcsolatban nem önként adott hasznosítási engedélyekre, vagy a topográfiának a kormány által vagy javára a jogosult engedélye nélküli hasznosítása esetén.

    38. cikk

    Oltalmi idő

    (1) A lajstromozást az oltalom feltételeként előíró tagokban a topográfia oltalmi ideje nem érhet véget a lajstromozás iránti bejelentés benyújtási napjától vagy a világon bárhol történő első kereskedelmi hasznosítástól számított 10 év lejárta előtt.

    (2) Azokban a tagokban, ahol a lajstromozás nem feltétele az oltalomnak, a topográfia oltalmát a világon bárhol történő első kereskedelmi hasznosítástól számított legalább 10 évre kell biztosítani.

    (3) Az 1. és 2. pontokban foglaltak mellett a tag úgy rendelkezhet, hogy az oltalom a topográfia létrehozatala után 15 évvel megszűnik.

    7. fejezet

    Nyilvánosságra nem hozott adatok védelme

    39. cikk

    (1) A tisztességtelen versennyel szembeni hatékony védelemnek a Párizsi Egyezmény (1967) 10. bis cikkében előírt módon történő biztosítása során a tagok oltalmat biztosítanak a 2. pont szerint nyilvánosságra nem hozott információnak és a 3. pont szerint a kormányok vagy kormányzati szervek rendelkezésére bocsátott adatoknak.

    (2) A természetes vagy jogi személyeknek lehetőséget kell adni arra, hogy a jogosan ellenőrzésük alá tartozó információnak a tisztességes kereskedelmi gyakorlattal ellentétes módon [10], hozzájárulásuk nélkül mások által való megszerzését vagy felhasználását és nyilvánosságra hozatalát megakadályozzák mindaddig, amíg az ilyen információ:

    a) titkos abban az értelemben, hogy mint egységes egész vagy elemei bármely megjelenése és összeállítása általánosan nem ismert, vagy könnyen nem ismerhető meg az olyan körökben mozgó személyek számára, akik rendes körülmények között az említett információval foglalkoznak;

    b) kereskedelmi értékkel rendelkezik, mivel titkos; és

    c) titokban tartása érdekében az adatok felett ellenőrzés gyakorlására feljogosított személy a körülményekhez képest ésszerű lépést tett.

    (3) Amennyiben a tagok vegyi elemeket hasznosító gyógyszer- vagy mezőgazdasági vegyi termék forgalomba hozatalának jóváhagyásához olyan, még nyilvánosságra nem hozott tesztek vagy más adatok rendelkezésre bocsátását követelik meg, amelyekhez csak számottevő erőfeszítés révén lehet hozzájutni, védeniük kell az ilyen adatokat a tisztességtelen kereskedelmi felhasználással szemben. Emellett a tagoknak védelmet kell nyújtaniuk az ilyen adatok nyilvánosságra jutásával szemben, kivéve, ha azt a közérdek védelme teszi szükségessé, vagy ha lépéseket tesznek annak biztosítására, hogy az ilyen adatok a tisztességtelen kereskedelmi felhasználással szemben védelemben részesüljenek.

    8. fejezet

    A versenyellenes gyakorlat ellenőrzése licencia szerződésekben

    40. cikk

    (1) A tagok egyetértenek abban, hogy a szellemi tulajdonjogokkal összefüggő bizonyos versenykorlátozó licenciaadási gyakorlat és feltételek károsan befolyásolhatják a kereskedelmet és akadályozhatják a technológia átadását és terjesztését.

    (2) A jelen Megállapodásban semmi sem akadályozza meg a tagokat abban, hogy a belső jogszabályaikban meghatározzák azokat a licenciaadási gyakorlatokat vagy feltételeket, amelyek bizonyos esetekben visszaélést eredményezhetnek az ipari tulajdonjogokkal szemben, hátrányosan befolyásolva a versenyt a vonatkozó piacokon. A fentiek értelmében a tag, a jelen Megállapodás egyéb rendelkezéseivel összhangban, olyan megfelelő intézkedésekhez folyamodhat, amelyek megakadályozzák vagy ellenőrzik az ilyen gyakorlatot; ezek az intézkedések kiterjedhetnek például a kizárólagos viszontengedélyezési feltételekre, az érvényességi kifogásokat és a kényszerlicencia-csomagokat megakadályozó feltételekre a szóban forgó tagok vonatkozó törvényeinek és rendeleteinek tükrében.

    (3) Kérésre bármely tagnak konzultációt kell folytatnia bármely más taggal, amelynek oka van azt hinni, hogy az ipari tulajdonjog jogosultja - aki azon tag állampolgára vagy lakosa, amelyhez a konzultáció iránti kérést intézték - olyan gyakorlatot folytat, mely megsérti a kéréssel hozzáforduló tagnak a jelen fejezet tár gyához kapcsolódó törvényeit és rendeleteit és amely biztosítani akarja az ilyen jogszabályok betartását a törvény szerinti bármely cselekmény és mindkét tag végső teljes döntési szabadságának megsérülése nélkül. A megkeresett tag teljes és megértő figyelemmel veszi a megkeresést és megfelelő alkalmat nyújt a kéréssel hozzáforduló taggal folytatandó konzultációkhoz és együttműködik a nyilvánosan hozzáférhető, nem bizalmas jellegű, az adott kérdésben fontos információ és a tag számára elérhető egyéb információ nyújtásával a hazai jogszabályok rendelkezéseinek és a hozzáforduló taggal annak titkossága védelmére vonatkozó kölcsönösen előnyös megállapodás megkötésének függvényében.

    (4) A tagnak, amelynek állampolgárait vagy lakosait más tagban bírósági eljárás alá vonnak a másik tag jelen fejezet tárgyát képező törvényeinek és rendelkezéseinek állítólagos megsértése miatt, kérésére a másik tag köteles alkalmat adni a 3. pont feltételei melletti konzultációra.

    III. RÉSZ

    A SZELLEMI TULAJDONJOGOK ÉRVÉNYESÍTÉSE

    1. fejezet

    Általános kötelezettségek

    41. cikk

    (1) A tagok kötelesek biztosítani, hogy a nemzeti jogukban rendelkezésre álljanak azok a jogérvényesítési eszközök, amelyek a jelen Megállapodásban meghatározott, szellemi alkotásokra vonatkozó jogok megsértése esetén hatékony eljárást tesznek lehetővé, ideértve a jogsértések megelőzésére, valamint a további jogsértésektől való elrettentésre szolgáló, megfelelő jogorvoslatokat. Az említett eljárásokat oly módon kell alkalmazni, hogy ne gátolják a törvényes kereskedelmet és biztosítékot nyújtsanak a velük való visszaéléssel szemben.

    (2) A szellemi tulajdonjogok érvényesítésével kapcsolatos eljárás legyen korrekt és méltányos. Ne legyen indokolatlanul bonyolult vagy költséges; ne legyenek ésszerűtlenül hosszú határidők és indokolatlan késedelmek.

    (3) Az ügyek érdemében hozott döntéseket lehetőleg írásba kell foglalni és indokolni kell. Legalább az eljárásban részt vevő felek részére késedelem nélkül rendelkezésre kell ezeket bocsátani. Az ügyek érdemében hozott döntések alapjául olyan bizonyítékok szolgáljanak, amelyekre vonatkozóan a feleknek alkalmuk volt nyilatkozni.

    (4) Az eljárásban részt vevő feleknek lehetőséget kell adni, hogy a határozatot a közigazgatási döntések végső felülvizsgálatára illetékes bíróság felülvizsgálhassa, éspedig - a nemzeti jogoknak az ügy fontosságára irányadó bírósági eljárási szabályaitól függően - legalább az érdemben hozott alapfokú döntés jogi vonatkozásait. Mindamellett nem kell felülvizsgálati lehetőséget biztosítani bűnügyekben történt mentesség esetére.

    (5) A tagok egyetértenek, hogy e rész nem tartalmaz kötelezettségeket egy olyan, különálló jogrendszer létrehozására a szellemi tulajdonjogok érvényesítése tekintetében, amely az általános jogérvényesítési rendszer mellett működne. Úgyszintén nem érinti a tagoknak a jogérvényesítéssel kapcsolatos általános jogait. Ez a rész nem jelent semmilyen kötelezettséget a tekintetben, hogy miként osszák meg az anyagi forrásokat a szellemi tulajdonjogok érvényesítése és az általános jogérvényesítés között.

    2. fejezet

    Polgári és közigazgatási eljárás, jogorvoslatok

    42. cikk

    Korrekt és méltányos eljárás

    A tagok kötelesek biztosítani a jogtulajdonosok [11] számára a jelen Megállapodásban foglalt bármely szellemi tulajdonjogok érvényesítését szolgáló polgári bírósági eljárást. Az alpereseknek joguk van arra, hogy kellő időben megfelelő részletezettségű írásos értesítést kapjanak, ideértve a kereseti kérelem alapját. A feleknek meg kell engedni a független jogi képviseletet; az eljárások során ne támasszanak túlzottan terhes követelményeket a kötelező személyes megjelenés vonatkozásában. Minden fél jogosult legyen az igények megindoklására és a megfelelő bizonyítékok előterjesztésére. Az eljárás tartalmazzon szabályokat a bizalmas információk meghatározására és védelmére, feltéve, hogy ez nem ütközik az érvényes alkotmányos követelményekbe.

    43. cikk

    Bizonyítékok

    (1) A bíróság legyen felhatalmazva arra, hogy – amennyiben az egyik fél általában rendelkezésre álló bizonyítékot mutat be igé nyének alátámasztására és olyan bizonyítékot nevez meg az igényének alátámasztására, amely az ellenfél birtokában van – elrendelje az ilyen bizonyítéknak az ellenfél általi bemutatását azzal, hogy a bizalmas információk védelmét megfelelő feltételek mellett biztosítani kell.

    (2) Abban az esetben, ha a fél önkényesen és kellő indok nélkül megtagadja az információhoz való hozzáférést, vagy egyébként nem szolgáltatja a szükséges információt ésszerű időn belül, vagy jelentősen akadályozza a jogérvényesítéssel kapcsolatos eljárást, a tag feljogosíthatja a bíróságokat előzetes és végleges – megerősítő vagy elutasító – határozat meghozatalára rendelkezésére álló információ alapján; ideértve a keresetet, illetőleg a tájékoztatáshoz való jutás megtagadása által hátrányosan érintett fél előadását (tényállásait); emellett a feleknek alkalmat kell adni, hogy nyilatkozzanak a tényállásokról és a bizonyítékokról.

    44. cikk

    Ideiglenes intézkedések

    (1) A bíróságnak álljon jogában, hogy végzéssel kötelezze a felet valamely jogsértéstől való tartózkodásra, többek közt annak érdekében, hogy meggátolja a vámkezelés után azonnal olyan importáruknak a kereskedelmi csatornákba való bejutását a joghatósága területén, amelyek behozatala a szellemi tulajdon megsértését jelentené. A tagok nem kötelesek ilyen felhatalmazást adni olyan védett tárgyak tekintetében, amelyeket valamely személy azt megelőzően szerzett vagy rendelt meg, mielőtt tudomására jutott - vagy tudomására kellett volna kellő alapon jutnia -, hogy az ilyen tárgyakkal való foglalkozás szellemi tulajdonjog-sértést von maga után.

    (2) A jelen rész egyéb rendelkezései mellett, és feltéve, hogy a II. résznek a kormányzati vagy kormányok által felhatalmazott harmadik felek általi, a jogtulajdonos engedélye nélküli felhasználásra vonatkozó rendelkezéseit betartják, a tagok jogosultak az ilyen hasznosítással szembeni jogorvoslatot a 31. cikk h) alpontja szerinti díjfizetésre korlátozni. Más esetekben a jelen rész szerinti jogorvoslatok alkalmazandók, vagy ha ezen jogorvoslatok ellentétben állnak a tag törvényeivel, megállapító ítélet vagy megfelelő kártérítés kell, hogy rendelkezésre álljon.

    45. cikk

    Kártérítés

    (1) A bíróságnak álljon jogában, hogy kötelezze a jogsértőt, hogy kártérítést fizessen a jogtulajdonosnak, amely nyújtson fedezetet a jogtulajdonos által elszenvedett kárra, amit az okozott, hogy a jogsértő tudatosan vagy oly módon, hogy ésszerű alapon tudnia kellett volna, hogy a jogtulajdonos szellemi tulajdonhoz fűződő jogát megsértette.

    (2) A bíróságnak álljon jogában, hogy a jogsértőt kötelezze a költségek megfizetésére a jogtulajdonos javára, ideértve a megfelelő ügyvédi költségeket is. Megfelelő esetekben a tagok feljogosíthatják a bíróságot az elmaradt haszon és/vagy előre megállapított összegű kártérítés megítélésére is, még akkor is, ha a jogsértőnek nem volt tudomása vagy ésszerű oka tudni, hogy jogsértő cselekményt követ el.

    46. cikk

    Egyéb jogorvoslatok

    A jogsértő cselekményektől való hatékony visszatartás érdekében a bíróságokat fel kell ruházni azzal a joggal, hogy az általuk jogsértőnek minősített árukról minden kártalanítás nélkül a kereskedelmi csatornák mellőzésével rendelkezzenek, mégpedig oly módon, hogy ez semmiféle kárt ne okozzon a tulajdonosnak; vagy ha ez nem ellenkezik az érvényes alkotmányos követelményekkel, az áruk megsemmisítését elrendelni. A bíróságnak úgyszintén álljon jogában a jogsértő áruk előállításában fő szerepet játszó anyagokról kártalanítás nélkül, a kereskedelmi csatornák mellőzésével rendelkezni, éspedig oly módon, hogy további jogsértések kockázatát minimálisra csökkentsék. Az erre irányuló kérelmek elbírálásánál figyelembe kell venni az elkövetett jogsértés súlya és az elrendelt jogorvoslatok közti arányosság szükségességét, továbbá a harmadik felek érdekeit. A hamisított védjeggyel ellátott áruk esetében nem elég a jogtalanul alkalmazott védjegyet eltávolítani és – kivételes esetektől eltekintve – az ilyen árukat a kereskedelmi forgalomba hozatal céljára felszabadítani.

    47. cikk

    Jog a tájékozódáshoz

    A tagok feljogosítják a bíróságot, hogy kötelezze a jogsértőt, hogy adjon tájékoztatást a jogtulajdonosnak a jogsértő termék vagy szolgáltatás előállításában és forgalomba hozatalában részt vevő harmadik személyek kilétéről és forgalomba hozatali csatornáiról - kivéve, ha ez nem állna arányban a jogsértés súlyával.

    48. cikk

    Az alperes kártalanítása

    (1) A bíróságnak álljon jogában, hogy azt a felet, akinek a kérelmére bizonyos intézkedések történtek, de aki a jogérvényesítési eljárással visszaélt, a tévesen eltiltott vagy korlátozott fél javára megfelelő kártérítésre kötelezze a joggal való visszaélés folytán elszenvedett sérelemért. A bíróság legyen jogosult arra is, hogy a felperest az alperes javára fizetendő költségekben elmarasztalja, ideértve a megfelelő ügyvédi díjat is.

    (2) A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelmére, illetve érvényesítésére vonatkozó bármely törvény alkalmazása során a tagok csak akkor mentesítsék a hatóságokat és tisztségviselőket a kellő jogorvoslati intézkedésekért való felelősségük alól, ha az intézkedések az említett törvények alkalmazása során jóhiszeműen vagy jó szándékkal történtek.

    49. cikk

    Közigazgatási eljárások

    Amennyiben polgári jogorvoslat rendelhető el az ügy lényegét érintő közigazgatási eljárás eredményeként, az idevonatkozó eljárás lényegében feleljen meg az e fejezetben kifejtett elveknek.

    3. fejezet

    Ideiglenes intézkedések

    50. cikk

    (1) A bíróságoknak legyen felhatalmazása azonnali és hatékony intézkedések elrendelésére:

    a) szellemi tulajdonjog megsértése bekövetkezte megelőzése érdekében, különösen pedig annak érdekében, hogy megelőzhető legyen, hogy az ilyen termékek a joghatóságuk területén kereskedelmi forgalomba kerüljenek, ideértve az importált árukat, közvetlenül vámkezelést követően;

    b) az állított jogsértésre vonatkozó bizonyítékok megóvása érdekében.

    (2) A bíróságnak álljon jogában ideiglenes intézkedések meghozatala inaudita altera parte (a másik fél meghallgatása nélkül) megfelelő esetben, nevezetesen akkor, ha a késedelem helyrehozhatatlan kárt okozna a jogtulajdonosnak vagy, ha bizonyíthatóan fennáll a bizonyíték megsemmisítésének kockázata.

    (3) A bíróság legyen felhatalmazva arra, hogy a kérelmezőtől (felperestől) megkövetelje az ésszerűen fellelhető bizonyítékok bemutatását, amelyek révén kellő bizonyosságot szerezhet arról, hogy a kérelmező a jogtulajdonos, valamint hogy a jogát megsértik, illetőleg ilyen jogsértés bekövetkezhet; a bíróság továbbá biztosítékot vagy ezzel egyenértékű garanciát követelhet a felperestől, amely alkalmas az alperes védelmére és a visszaélés meggátolására.

    (4) Amennyiben a bíróság az ideiglenes intézkedést inaudita altera parte hozta meg, az érintett feleket késedelem nélkül értesíteni kell erről, legkésőbb közvetlenül az intézkedés végrehajtása után. Az alperes kérelmére lehetőséget kell adni a felülvizsgálatra, ideértve az alperes meghallgatását annak eldöntése érdekében, hogy az értesítés megtörténtétől számított ésszerű időn belül el lehessen dönteni az intézkedés módosításának szükségességét, esetleg az intézkedés visszavonását vagy megerősítését.

    (5) A kérelmezőt (felperest) kötelezni lehet arra, hogy szolgáltasson további tájékoztatást az adott termék azonosítása érdekében az ideiglenes intézkedést végrehajtani hivatott szerv részére.

    (6) A 4. pont sérelme nélkül az 1. és 2. pont alapján megtett ideiglenes intézkedést az alperes kérelmére hatálytalanítani kell, vagy azok egyébként is hatályukat vesztik, ha az ügyben történő határozathozatalt eredményező eljárás nem indul meg egy bizonyos, ésszerű határidőn belül. Ezt a határidőt az intézkedést elrendelő bírói szerv határozza meg, amennyiben ezt a tag joga megengedi; ennek hiányában nem lehet hosszabb 20 munkanapnál vagy 31 naptári napnál.

    (7) Amennyiben az ideiglenes intézkedés visszavonásra kerül vagy hatályát veszti a kérelmező (felperes) cselekménye vagy mulasztása folytán, vagy amennyiben utólag megállapítást nyert, hogy nem történt szellemi tulajdon elleni jogsértés, illetve annak veszélyeztetése, a bíróságnak jogában áll – az alperes kérelmére – a felperest arra kötelezni, hogy alperest kártalanítsa az intézkedés folytán elszenvedett sérelemért.

    (8) Amennyiben lehetőség van ideiglenes intézkedéseknek közigazgatási eljárás keretében történő elrendelésére, az ilyen eljárásnak a jelen fejezetben foglalt elveknek kell érdemben megfelelnie.

    4. fejezet

    A határforgalommal kapcsolatos különleges követelmények [12]

    51. cikk

    A vámhatóság által a belföldi forgalom részére történő felszabadítás felfüggesztése

    [14] behozatalára kerül sor: az illetékes – közigazgatási vagy bírói – szervhez intézett említett kérelem arra irányul, hogy a vámhatóság függessze fel a termékek szabad forgalomba bocsátásának engedélyezését. A tagok ilyen kérelem előterjesztését megengedhetik olyan áruk vonatkozásában is, amelyek a szellemi tulajdonjog másfajta megsértését valósítják meg, feltéve, ha eleget tesznek e fejezet követelményeinek. A tagok a fentieknek megfelelő eljárást bevezetik a területükről kivitt jogsértő termékek exportjának felfüggesztése tárgyában is.

    52. cikk

    A kérelem

    Az 51. cikk szerinti intézkedést kezdeményező jogtulajdonos köteles megfelelő bizonyítékot bemutatni, amelyből az illetékes hatóság meggyőződhet arról, hogy a szellemi tulajdonjogának megsértése prima facie fennáll, az importáló állam joga értelmében. Köteles az áruról kellően részletes leírást adni, hogy azt a vámhatóság könnyen felismerhesse. Az illetékes hatóság köteles a kérelmezőt ésszerű időn belül értesíteni, hogy elfogadta-e a kérelmet, és hogy a vámszervek milyen időtartamra foganatosítják az intézkedést, amennyiben az illetékes hatóság erre vonatkozóan is döntött.

    53. cikk

    Óvadék vagy ennek megfelelő biztosíték

    (1) Az illetékes hatóságnak jogában áll, hogy megkövetelje a kérelmezőtől olyan óvadék vagy ezzel egyenértékű biztosíték letételét, amely alkalmas az illetékes hatóság és az alperes védelmére és a visszaélés megakadályozására. Az említett óvadéknak, illetve biztosítéknak nem szabad az eljárás igénybevételétől ésszerűtlenül elrettentenie.

    (2) Amennyiben a vámhatóság az e fejezet alapján beadott kérelem folytán felfüggeszti az ipari mintákat, szabadalmakat (IC topográfiát) vagy nem nyilvános információt tartalmazó terméknek a felszabadítását és ez az intézkedés nem bíróság vagy más független hatóság határozata alapján történik, és az 55. cikkben megszabott határidő anélkül telik le, hogy az erre felhatalmazott hatóság ideiglenes intézkedést hozott volna, továbbá, ha az összes behozatali feltétel teljesült, ez esetben a termék tulajdonosa, importőre vagy címzettje jogosult a termék felszabadítását kérni, ha megfelelő összegű óvadékot letesz a jogtulajdonosnak minden jogsértéssel szembeni megvédése érdekében. Az óvadék letétele nem érinti a jogtulajdonos rendelkezésére álló más jogorvoslatokat; viszont az óvadék felszabadítandó, ha a jogtulajdonos a kereseti igényét nem érvényesíti megfelelő időn belül.

    54. cikk

    Értesítés a felfüggesztésről

    Az importőrt és a kérelmezőt haladéktalanul értesíteni kell az árunak az 51. cikk szerinti felszabadításának felfüggesztéséről.

    55. cikk

    A felfüggesztés időtartama

    Ha a vámhatóság legkésőbb 10 munkanapon belül attól számítva, hogy a kérelmező értesítést kapott a felfüggesztésről, nem kap értesítést arról, hogy az alperesen kívüli fél érdemi döntésre irányuló eljárást kezdeményezett az ügyben, avagy, ha a hatáskörrel bíró hatóság meghosszabbította a felfüggesztést, az árut fel kell szabadítani, feltéve, hogy az összes többi behozatali, illetve kiviteli feltétel teljesült. Indokolt esetben ezt a határidőt további tíz munkanappal meg lehet hosszabbítani. Ha érdemi döntésre irányuló eljárást kezdeményeztek az ügyben, az alperes kérelmére felülvizsgálatnak van helye, ideértve az alperes meghallgatásának jogát. Ennek során eldöntendő, hogy ezeket az intézkedéseket megfelelő időn belül módosítani, visszavonni vagy helybenhagyni kell-e. Az előző rendelkezést nem érintve: ha az áruk felszabadításának felfüggesztése vagy annak meghosszabbítása ideiglenes bírói intézkedés alapján történt, az 50. cikk (6) bekezdése alkalmazandó.

    56. cikk

    Az importőr és az áru tulajdonosának a kártalanítása

    Az illetékes hatóság legyen jogosult a kérelmezőt arra kötelezni, hogy fizessen megfelelő kártérítést az importőrnek, a címzettnek és az áru tulajdonosának az őket az áru jogellenes visszatartása, illetve az 55. cikk alapján felszabadított áruk visszatartása miatt ért kárért.

    57. cikk

    Jog a megtekintésre és tájékoztatásra

    A bizalmas adatok (titkosság) védelmének sérelme nélkül, a tagok jogosítsák fel az illetékes hatóságokat arra, hogy a jogtulajdonosnak megfelelő lehetőséget nyújtsanak a vámhatóság által visszatartott áru megtekintésére, hogy módjában legyen az igényét megalapozni. Az illetékes hatóság az importőrnek is biztosítson ugyanilyen lehetőséget az áru megtekintésére. Ha az ügyben pozitív ténymegállapítás történt, a tagok ez esetre feljogosíthatják az illetékes hatóságokat, hogy a jogtulajdonossal közöljék a feladó, az importőr, az áru címzettjének nevét és címét és a szóban forgó áru mennyiségét.

    58. cikk

    Eljárás hivatalból

    Azokban az esetekben, amikor a tagok az illetékes hatóságnak előírják, hogy saját kezdeményezésük alapján járjanak el és függesszék fel az olyan áruk felszabadítását, amelyek tekintetében prima facie bizonyítékuk van a szellemi tulajdonjog megsértésére:

    a) az illetékes hatóság bármikor tájékoztatást kérhet a jogtulajdonostól bármely tényről, amely elősegítheti a hatósági jog gyakorlását;

    b) az importőrt és a jogtulajdonost haladéktalanul értesíteni kell a felfüggesztésről. Ha az importőr fellebbezéssel élt a felfüggesztés ellen az illetékes hatóságok előtt, ez esetben a felfüggesztésre értelemszerűen az 55. cikkben részletezett feltételek érvényesek;

    c) a tagok csak akkor kell az állami hatóságokat és a köztisztviselőket mentesítsék a megfelelő jogorvoslati intézkedésekért való felelősség alól, ha az eljárás megindítása vagy annak szándéka jóhiszeműen történt.

    59. cikk

    Egyéb jogorvoslatok

    A jogtulajdonos számára nyitva álló egyéb jogi lépések sérelme nélkül, valamint az alperesnek a bírósági felülvizsgálathoz való jogát fenntartva, az illetékes hatóságnak jogában áll a jogsértő áru megsemmisítését vagy egyéb intézkedést elrendelni a 46. cikkben kifejtett elveknek megfelelően. Hamis védjeggyel ellátott áruk esetében a hatóságok nem engedélyezhetik a jogsértő áru változatlan állapotban történő re-exportálását, és nem vethetik alá azokat másféle vámeljárásnak; erre csupán rendkívüli esetben van mód.

    60. cikk

    Minimális behozatal

    A tagok kizárhatják a fenti rendelkezések alkalmazását az utasforgalomban, az utasok személyes poggyászában behozott kis mennyiségű, nem kereskedelmi áruk, illetve kis mennyiségű küldemények tekintetében.

    5. fejezet

    Büntetőeljárás

    61. cikk

    A tagok alkossanak büntetőeljárási és büntetési jogszabályokat, éspedig minimálisan a szándékos védjegyhamisítás és a kereskedelmi nagyságrendű (üzletszerű) szerzői jogi kalózkodás esetére. Az alkalmazandó eszközök között szerepeljen a szabadságvesztés és az elrettentéshez (visszatartáshoz) elegendő összegű pénzbüntetés; ezek legyenek összhangban a hasonló súlyú bűncselekményekkel kapcsolatban alkalmazott büntetéssel. Adott esetben a szankciók között szerepeljen a jogsértést megvalósító termék lefoglalása, elkobzása és megsemmisítése; ugyanez vonatkozzék a bűncselekmény elkövetésénél döntő szerepet játszott anyagokra, eszközökre. A tagok a szellemi tulajdonjogok megsértésének egyéb eseteire is létrehozhatnak büntetőeljárási és büntetési szabályokat, különösen, ha a bűncselekményt szándékosan és kereskedelmi méretekben (üzletszerűen) követik el.

    IV. RÉSZ

    A SZELLEMI TULAJDONJOGOK MEGSZERZÉSE ÉS FENNTARTÁSA, A VONATKOZÓ "FELEK KÖZÖTTI" ELJÁRÁSOK

    62. cikk

    (1) A II. rész 2-6. fejezetében említett szellemi tulajdonjogok megszerzésének és fenntartásának feltételként a tagok előírhatnak bizonyos ésszerű eljárásokat és alakiságokat. Ezeknek összhangban kell állniuk a jelen Megállapodás rendelkezéseivel.

    (2) Ha a szellemi tulajdonjog megszerzése a jog engedélyezéséhez, illetve lajstromozásához van kötve, a tagok gondoskodjanak arról, hogy az ilyen engedélyezési, illetve lajstromozási eljárásra – a jogszerzéshez fűzött érdemi feltételek teljesítése esetén – ésszerű időn belül sor kerüljön, nehogy az oltalmi idő indokolatlanul lerövidüljön.

    (3) A Párizsi Egyezmény (1967) 4. cikke értelemszerűen alkalmazandó a szolgáltatási védjegyekre is.

    (4) A szellemi tulajdonjogok megszerzésére és fenntartására vonatkozó eljárások tekintetében, valamint – ahol a tag joga megenged ilyen eljárást – a közigazgatási úton történő visszavonásra és a felek közti eljárási cselekményekre (például felszólamlás, visszavonás és törlés) is alkalmazandók a 41. cikk (2) és (3) bekezdésében kifejtett általános elvek.

    (5) A fenti 4. pontban említett eljárások során hozott közigazgatási véghatározatokkal szemben biztosítani kell a bírósági vagy kvázi-bírósági felülvizsgálat lehetőségét. Nem kötelező azonban a felülvizsgálatot megengedni a sikertelen felszólamlás, illetve közigazgatási visszavonás esetére, amennyiben az ilyen eljárások jogalapja tekintetében fennáll az érvénytelenítési eljárás lehetősége.

    V. RÉSZ

    VITÁK MEGELŐZÉSE ÉS RENDEZÉSE

    63. cikk

    Áttekinthetőség

    (1) A jelen Megállapodás tárgyában bármely tag által hatályba léptetett törvényeket és rendeleteket, jogerős bírósági határozatokat és általánosan alkalmazandó hatósági döntéseket (a szellemi tulajdonjogok elérhetőségéről, hatályáról, megszerzéséről, érvényesítéséről és az azokkal való visszaélés megakadályozásáról) nyilvánosságra kell hozni, vagy ha a nyilvánosságra hozatal nem a köz számára hozzáférhető módon történt, nemzeti nyelven, oly módon, hogy a kormányok és a jogosultak számára az azokkal való megismerkedés lehetőségét megteremtsék. Az e Megállapodással összefüggő azon megállapodásokat, amelyek bármely tag kormánya, kormányzati szerve és bármely más tag kormánya vagy kormányzati szerve között hatályban vannak, szintén nyilvánosságra kell hozni.

    (2) A tagoknak értesíteniük kell az (1) bekezdésben említett törvényekről és rendeletekről a TRIPS Tanácsot annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak e tanácsnak a jelen Megállapodás működésének felülvizsgálatában. A tanácsnak meg kell kísérelnie, hogy a lehető legkisebbre csökkentse az e kötelesség végrehajtásából a tagokra eső terhet, és elhatározhatja, hogy eláll annak követelésétől, hogy az ilyen törvényekről és rendeletekről a tanácsot közvetlenül értesíteni kelljen, ha a Szellemi Tulajdon Világszervezetével az ilyen törvényeket és rendeleteket magában foglaló gyűjtemény létrehozásáról folytatott tárgyalások sikeresek. A tanács ezzel összefüggésben megvizsgálja az e Megállapodás szerinti kötelezettségek alapján a Párizsi Egyezmény (1967) 6. ter cikkében előírt értesítésekre vonatkozóan szükséges cselekményeket.

    (3) Bármely tag kész arra, hogy a másik tag írásos megkeresésének eleget téve megadja az 1. pont szerinti tájékoztatást. A tag, amely okkal hiszi azt, hogy konkrét bírói döntés vagy hatósági határozat vagy kétoldalú, a szellemi tulajdonjogokat érintő egyezmény érinti a jelen Megállapodás szerinti jogait, írásban kérheti azt is, hogy hozzáférhessen az ilyen konkrét bírói döntések, hatósági határozatok vagy kétoldalú egyezmények részleteihez, vagy azokról tájékozódhasson.

    (4) A fenti 1-3. pontok egyike sem követelheti meg a tagoktól, hogy hozzanak nyilvánosságra bizalmas információt, ha ez a jogok érvényesítését akadályozná vagy egyébként ellentétes a közérdekkel, vagy állami vagy magántulajdonú vállalkozások jogos üzleti érdekeit sértené.

    64. cikk

    Viták rendezése

    (1) Az e Megállapodás hatálya alá tartozó konzultációkra és vitarendezésekre az 1994. évi GATT-nak a Vitarendezési Egyetértéssel kiegészített és értelmezett XXII. és XXIII. cikke rendelkezéseit kell alkalmazni, kivéve, ha az alábbiak kifejezetten másképpen rendelkeznek.

    (2) Az 1994. évi GATT XXIII. 1. b) és XXIII. 1. c) alpontjait nem kell alkalmazni a jelen Megállapodás szerinti viták rendezésére a WTO-egyezmény hatálybalépésétől számított 5 évig.

    (3) A 2. pontban említett időszak alatt a TRIPS Tanács megvizsgálja a jelen Megállapodás vonatkozásában az 1994. évi GATT XXIII. 1. b) és 1. c) alpontjai szerinti kifogások alkalmazási körét és körülményeit, és benyújtja ajánlásait a Miniszteri Konferenciának jóváhagyás végett. A Miniszteri Konferencia az ilyen ajánlások jóváhagyásával vagy a 2. pontban említett időszak kiterjesztésével kapcsolatban csak konszenzussal hozhat bármely határozatot, és a jóváhagyott ajánlások a többi tag vonatkozásában további formális jóváhagyási folyamat nélkül lépnek hatályba.

    VI. RÉSZ

    ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

    65. cikk

    Átmeneti rendelkezések

    (1) Az alábbi 2., 3. és 4. pontoktól függően, egyetlen tag sem köteles a jelen Megállapodás rendelkezéseit alkalmazni a WTO-egyezmény hatálybalépését követő egyéves általános határidő lejárta előtt.

    (2) Bármely fejlődő ország tag jogosult a fenti 1. pontban meghatározott, a jelen Megállapodás rendelkezései alkalmazásának időpontját további négyéves időszakra elhalasztani, kivéve az I. rész 3., 4. és 5. cikkeinek rendelkezéseit.

    (3) Bármely más tag, ahol a központilag tervezett gazdaságból a piacgazdaságra, szabad vállalkozásra való áttérés folyamatban van, és amely szellemi tulajdoni rendszerének strukturális reformját hajtja végre, és szellemi tulajdonjogának kidolgozása és végrehajtása során különleges nehézségekkel kell megküzdenie, szintén élvezheti az Megállapodás alkalmazására a fenti 2. pontban meghatározott halasztott határidőt.

    (4) Amennyiben egy fejlődő ország tag a jelen Megállapodásnál fogva köteles a termékek szabadalmi oltalmát olyan műszaki területekre kiterjeszteni, amelyek az ilyen tag területén a jelen Megállapodás fenti 2. pontja szerinti általános alkalmazási időpontjában ebben a formában nem oltalmazhatók, a jelen Megállapodás II. része 5. fejezetének a termékoltalomra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását ezekre a műszaki területekre további öt évvel elhalaszthatja.

    (5) Bármely tag, amely él a fenti 1., 2., 3. vagy 4. pont szerinti átmeneti idővel, köteles biztosítani, hogy nemzeti törvényeiben, jogszabályaiban és gyakorlatában az ezen időszakban eszközölt bármely módosítás ne eredményezze az e Megállapodás rendelkezéseivel való összhang csökkenését.

    66. cikk

    A legkevésbé fejlett ország tagok

    (1) Különleges szükségleteikre és követelményeikre, gazdasági, pénzügyi és közigazgatási korlátaikra, valamint életképes műszaki alapjaik megteremtéséhez szükséges rugalmasságra való igényükre tekintettel, a legkevésbé fejlett ország tagok nem kötelesek e Megállapodás rendelkezéseit – a 3., 4. és 5. cikkeket kivéve – a 65. cikk (1) bekezdésében meghatározott időponttól számított 10 évnél korábban alkalmazni. A TRIPS Tanács – a legkevésbé fejlett ország tag indokolt kérelmére – ezt az időszakot meghosszabbíthatja.

    (2) A fejlett ország tagoknak ösztönző intézkedésekről kell gondoskodniuk, amelyek előmozdítják és ösztönzik a területükön lévő vállalkozásokat és intézményeket a legkevésbé fejlett ország tagok részére történő technológia átadására, annak érdekében, hogy képessé tegyék azokat egészséges és életképes műszaki alapjuk kialakítására.

    67. cikk

    Technikai együttműködés

    A jelen Megállapodás végrehajtásának megkönnyítése érdekében a fejlett ország tagok kötelesek kérelemre és kölcsönösen megállapított feltételek szerint, technikai és pénzügyi együttműködést nyújtani a fejlődő és a legkevésbé fejlett ország tagok számára. Az ilyen együttműködésnek ki kell terjednie a szellemi tulajdonjogok oltalmára és érvényesítésére vonatkozó hazai jogszabályok előkészítésére, az ilyen jogokkal való visszaélés megelőzésére, valamint az ilyen ügyekkel foglalkozó nemzeti hivatalok és ügynökségek létrehozásának és megerősítésének támogatására, beleértve a személyzet képzését.

    VII. RÉSZ

    INTÉZMÉNYI ELŐÍRÁSOK; ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

    68. cikk

    A Szellemi Tulajdon Kereskedelmi Vonatkozásai Tanácsa

    A TRIPS Tanács figyelemmel kíséri a jelen Megállapodás működését, különösen azt, hogy a tagok eleget tesznek-e az abból származó kötelezettségeknek, valamint lehetővé teszi a tagok számára, hogy konzultáljanak a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozású kérdéseiről. Ellátja mindazokat a feladatokat, amelyeket a tagok ráruháznak, és különösen megad minden segítséget a vitarendezési eljárásokkal kapcsolatban. Feladatai ellátása során a TRIPS Tanács belátása szerint bárkivel konzultálhat, és bármilyen forrásból információkat szerezhet. A Szellemi Tulajdon Világszervezetével konzultálva a tanács az első ülésétől számított egy éven belül megfelelő előkészületeket tesz az említett Szervezet testületeivel való együttműködés kialakítására.

    69. cikk

    Nemzetközi együttműködés

    A tagok megállapodnak, hogy együttműködnek egymással azzal a céllal, hogy megakadályozzák a szellemi tulajdonjogokat sértő termékek nemzetközi kereskedelmét. Ebből a célból nemzeti hatóságaiknál kapcsolattartó helyeket hoznak létre, amelyekről egymást tájékoztatják, és készek információcserét folytatni a bitorlással előállított termékek kereskedelméről. Különösen elősegítik a vámhatóságok közötti információcserét és együttműködnek a hamis védjeggyel ellátott áruk és szerzői jogok bitorlásával előállított termékek kereskedelmére vonatkozóan.

    70. cikk

    Az oltalom jelenlegi tárgyai

    (1) A jelen Megállapodás nem keletkeztet kötelezettségeket olyan cselekményekre vonatkozóan, amelyek a Megállapodásnak az adott tag által történő alkalmazása kezdő időpontja előtt történtek.

    (2) Amennyiben a jelen Megállapodás másként nem rendelkezik, a Megállapodás kötelezettségeket keletkeztet azokra a tárgyakra nézve, amelyek a Megállapodásnak az adott tag által történő alkalmazása időpontjában léteznek és amelyeket az adott tag az említett időpontban oltalomban részesít, vagy amelyek kielégítik vagy a későbbiek során ki fogják elégíteni a jelen Megállapodás szerinti oltalmazhatósági feltételeket. A jelen pont, valamint a 3. és 4. pontok tekintetében a meglévő művekre vonatkozó szerzői jogi kötelezettségeket kizárólag a Berni Egyezmény (1971) 18. cikke alapján kell megállapítani, a hangfelvételek előállítóinak és előadóinak a meglévő hangfelvételekhez fűződő jogaira vonatkozó kötelezettségeket pedig kizárólag a Berni Egyezmény (1971) 18. cikke alapján, amint az e Megállapodás 14. cikkének (6) bekezdése értelmében alkalmazandó.

    (3) Nem áll fenn kötelezettség az oltalom újra érvénybe helyezésére olyan tárgyakra vonatkozóan, amelyek e Megállapodásnak az adott tag által történő alkalmazása kezdő időpontjában már közkinccsé váltak.

    (4) Meghatározott oltalmi tárgyakra vonatkozó bármely olyan cselekményt illetően, amely a jelen Megállapodással összhangban álló jogszabályok értelmében jogsértővé válik és amely a WTO-egyezménynek az adott tag általi elfogadásának időpontja előtt megkezdődött, vagy amelyre vonatkozóan jelentős beruházást eszközöltek, bármely tag rendelkezhet a jogosultnak biztosított jogorvoslatok korlátozásáról és az ilyen cselekményeknek a Megállapodásnak az adott tagban való hatálybalépése után történő további végzését illetően. Ilyen esetekben azonban a tag köteles rendelkezni arról, hogy a jogosult legalább igazságos ellenszolgáltatást kapjon.

    (5) A tagok nem kötelesek alkalmazni a 11. cikk és a 14. cikk 4. pontja rendelkezéseit olyan eredeti példányokra vagy másolatokra, amelyeket a jelen Megállapodásnak az adott tagban való hatálybalépését megelőzően vásároltak.

    (6) A tagoknak nem kell alkalmazniuk a 31. cikk vagy a 27. cikk (1) bekezdésében foglalt követelményeket, miszerint a szabadalmi jogokkal a technika területére vonatkozóan megkülönböztetés nélkül élni lehet, azokat a jogosult engedélye nélkül használni lehet, amennyiben a használatra a kormány adott engedélyt, mielőtt a jelen Megállapodás ismertté vált volna.

    (7) Azon szellemi tulajdonjogokra vonatkozóan, amelyek esetében az oltalom feltétele a lajstromozás, lehetőség nyílik a jelen Megállapodásnak az adott tag által történő alkalmazása kezdő időpontjában függőben lévő oltalmi bejelentéseknek a módosítására a jelen Megállapodás szerinti fokozott oltalom igénylésével. Az ilyen módosítások új anyagot nem tartalmazhatnak.

    (8) Amennyiben a WTO-egyezmény hatálybalépése időpontjában valamelyik tag nem biztosítja a 27. cikk szerinti kötelezettségeknek megfelelő oltalmat gyógyszerek és mezőgazdasági vegyi termékek számára, az adott tagnak:

    a) a VI. rész rendelkezései mellett, a WTO-egyezmény hatálybalépése időpontjától kezdődően gondoskodnia kell olyan eszközökről, amelyek lehetővé teszik ilyen találmányokra vonatkozó szabadalmi bejelentések benyújtását;

    b) a jelen Megállapodás hatálybalépésétől kezdődően az említett bejelentésekre úgy kell alkalmaznia a jelen Megállapodásban meghatározott oltalmazhatósági feltételeket, mintha azokat az adott tagban történő bejelentési időpontban, illetve elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség időpontjában is alkalmazták volna; valamint

    c) a jelen Megállapodásnak megfelelően, a szabadalom megadásától kezdődően és a jelen Megállapodás 33. cikkében meghatározott bejelentési időponttól számított oltalmi idő fennmaradó részére szabadalmi oltalmat kell biztosítani azon bejelentések számára, amelyek kielégítik a b) pontban említett oltalmazhatósági feltételeket.

    (9) Ha egy termék valamely tagban a 8. a) pont szerinti szabadalmi bejelentés tárgyát képezi, a VI. rész rendelkezései mellett kizárólagos forgalmazási jogokat kell biztosítani ötéves időtartamra az adott tagban a forgalomba hozatali engedély megszerzését követően, vagy, ha ez rövidebb, amíg az adott tagban a szabadalmi oltalmat engedélyezik vagy a bejelentést elutasítják, feltéve, hogy a szóban forgó termékre a szabadalmi bejelentést a WTO-egyezmény hatálybalépése után egy másik tagban benyújtották és arra szabadalmat adtak, illetve a forgalomba hozatali engedélyt megszerezték.

    71. cikk

    Felülvizsgálat és módosítás

    (1) A TRIPS Tanács a 65. cikk (2) bekezdésében említett átmeneti időszak eltelte után felülvizsgálja e Megállapodás végrehajtá sát. A végrehajtás során szerzett tapasztalatokat figyelembe véve a tanács ettől az időponttól számítva kétévenként megismétli a felülvizsgálatot. A tanács olyan fejlemények figyelembevételével is végezhet felülvizsgálatot, amelyek indokolják e Megállapodás módosítását vagy változtatását.

    (2) Olyan módosításokat, amelyek csupán más multilaterális egyezmények keretében elért és hatályban lévő, és az ilyen egyezmények keretében a WTO valamennyi tagja által elfogadott, magasabb szintű szellemi tulajdonjog oltalomhoz való igazodást célozzák, a TRIPS Tanács egyhangú javaslata alapján a Miniszteri Konferencia elé lehet terjeszteni intézkedés végett a WTO-egyezmény X. cikk (6) bekezdésének megfelelően.

    72. cikk

    Fenntartások

    A jelen Megállapodás egyik rendelkezésével szemben sem lehet fenntartással élni a többi tag hozzájárulása nélkül.

    73. cikk

    Nemzetbiztonsági kivételek

    A jelen Megállapodásban semmi sem értelmezhető úgy, hogy az

    a) bármely tagtól olyan információ szolgáltatását kívánná meg, amelynek nyilvánosságra hozatalát alapvető biztonsági érdekeivel ellentétesnek tartja; vagy

    b) bármely tagot megakadályozna az általa alapvető biztonsági érdekei miatt szükségesnek tartott bármely intézkedés megtételében

    i. a hasadó anyagok, illetve azon anyagok vonatkozásában, amelyekből a hasadó anyagokat nyerik;

    ii. a fegyverek, lőszerek és hadfelszerelések kereskedelme, valamint más áruk és anyagok ilyen jellegű kereskedelme vonatkozásában, amelyek közvetlenül vagy közvetve katonai létesítmények ellátását szolgálják;

    iii. háború idején vagy más, a nemzetközi kapcsolatokban fellépő szükséghelyzet esetén; vagy

    c) bármely tagot megakadályozna az Egyesült Nemzeteknek a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáról szóló Alapokmánya szerinti kötelezettségei teljesítését szolgáló bármely intézkedés megtételében.

    [1] E Megállapodásban az állampolgárokra történő hivatkozás alatt, a WTO tagjának önálló vámterülete esetén, olyan természetes és jogi személyek értendők, akik ezen a vámterületen lakóhellyel vagy tényleges és működő ipari vagy kereskedelmi telephellyel rendelkeznek.

    [2] E Megállapodásban a Párizsi Egyezmény az ipari tulajdon oltalmáról szóló párizsi egyezményre utal; Párizsi Egyezmény (1967) ennek az egyezménynek az 1967. július 14-i, stockholmi szövegére utal. A Berni Egyezmény az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló berni egyezményre utal; a Berni Egyezmény (1971) ennek az egyezménynek az 1971. július 24-i, párizsi szövegére utal. A Római Egyezmény az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók és műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló, 1961. október 26-án Rómában elfogadott nemzetközi egyezményre utal. Az integrált áramkörök szellemi tulajdonjogáról szóló egyezmény (IPIC-egyezmény) a Washingtonban, 1989. május 26-án az integrált áramkörök szellemi tulajdonjogáról elfogadott egyezményre utal. A WTO-egyezmény a WTO-t létrehozó egyezményre utal.

    [3] E Megállapodás 3. és 4. cikke vonatkozásában az oltalom magában foglalja a szellemi tulajdonjogok megszerezhetőségét, megszerzését, terjedelmét, fenntartását és kikényszeríthetőségét érintő ügyeket, valamint az olyan ügyeket, amelyek a szellemi tulajdonjogoknak ezen Egyezménnyel különösen érintett használatát érintik.

    [4] A 42. cikk első mondata mellett a tagok ezen kötelezettségek tekintetében rendelkezhetnek adminisztratív eszközökkel történő érvényesítésről.

    [5] E cikk alkalmazásában a feltalálói tevékenység és az ipari alkalmazhatóság fogalmait a tagok a nem nyilvánvalóság és a hasznosság fogalmak szinonimájaként értelmezik.

    [6] Ez a jog az e Megállapodás szerinti összes többi joghoz hasonlóan, az áruk használata, forgalomba hozatala, importja vagy egyéb terjesztése tekintetében a 6. cikk szerinti rendelkezések hatálya alá tartozik.

    [7] Az egyéb hasznosítás a 30. cikkben kifejtettektől eltérő hasznosításra utal.

    [8] Oly módon kell értelmezni, hogy azok a tagok, amelyekben nincs meg az eredeti engedélyezési rendszer, úgy rendelkezhetnek, hogy az oltalmi időt az eredeti engedélyezési rendszerben történt bejelentés napjától számítják.

    [9] Az e fejezet szerinti jogosult fogalmát az IPIC Egyezmény szerinti jogtulajdonos fogalommal azonosan kell értelmezni.

    [10] E rendelkezés alkalmazásában a tisztességes kereskedelmi gyakorlattal ellentétes mód fogalom legalább az olyan gyakorlatot jelenti, mint a szerződésszegés, bizalmas közlés megsértése és szerződésszegésre való rábírás, és tartalmazza a nyilvánosságra nem hozott adatok olyan harmadik felek általi megszerzését, akik tudták vagy zömmel saját hanyagságuk folytán elmulasztották megtudni, hogy a megszerzés magába foglalja az ilyen gyakorlatot is.

    [11] E rész alkalmazásában a jogtulajdonos kifejezés magában foglalja az ilyen jogok érvényesítésére feljogosított szövetségeket és egyesületeket is.

    [12] Ha egy tag az ugyanazon vámunióhoz tartozó másik tag vonatkozásában lényegében megszüntette a z áruk mozgásának ellenőrzését a közös határon, ez a tag nem köteles e fejezet rendelkezéseit alkalmazni az adott határon.

    [13] A tagok egyetértenek, hogy ezeket a rendelkezéseket nem kell alkalmazni az olyan importtermékekre, amelyeket a jogtulajdonos maga vagy a jogtulajdonos engedélyével más egy másik országban hoz forgalomba, illetőleg a tranzitárukra sem.

    [14] szerzői jogot bitorló kalóz termék az olyan másolat, amely a jogtulajdonos, illetőleg az előállítás országában általa feljogosított személy engedélye nélkül készült, s amelyet közvetlenül vagy közvetve olyan termékből állítottak elő, amelynek sokszorosítása az importáló ország joga szerint szerzői, illetve a kapcsolódó jogok megsértésének minősül.

    --------------------------------------------------

    Top