(1)

2006. május 17-én kelt elektronikus levelükben a magyar hatóságok az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése értelmében bejelentették a fenti intézkedést (a továbbiakban: intézkedés). A bejelentést 2006. június 21-én kelt levelükkel egészítették ki, amelyet a Bizottság 2006. június 22-én vett nyilvántartásba.

(2)

A Bizottság 2006. augusztus 1-jén, 2006. október 30-án, illetve 2007. április 30-án kelt leveleiben további információkat kért, amelyeket Magyarország 2006. szeptember 12-én, 2007. március 21-én és 2007. május 30-án kelt – a Bizottság által ugyanezeken a napokon nyilvántartásba vett – levelekben juttatott el.

(3)

Az intézkedés célja, hogy a 2 millió EUR-t meg nem haladó éves exportforgalmú KKV-k (2) exportügyleteinek finanszírozásához rövid lejáratú exporthitel-garanciát nyújtson. Magyarország a fenti intézkedést a Bizottság a tagállamokhoz címzett, az EK-Szerződés 93. cikkének (1) bekezdése értelmében a Szerződés 92. és 93. cikkének a rövid lejáratú exporthitel-biztosításra történő alkalmazásáról szóló közleménye  (3) (a továbbiakban: közlemény) 2.5. pontja alapján kívánja végrehajtani.

(4)

Az exportügyletek finanszírozásához felvett hitel visszafizetésére adott garancia nyújtható:

(5)

A magyar hatóságok közlése szerint a garanciának exportügyletet kell finanszíroznia. A garancia lejárata legfeljebb két év.

(6)

A garancia összege nem haladhatja meg az exportszerződés (legalább 15 %-os előleggel csökkentett) értékének 70 %-át, illetve az alapul szolgáló hitelszerződés összegének 70 %-át.

(7)

Az exportőr KKV-k közül nem jogosultak a garanciára a csőd-, felszámolási eljárás vagy végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek. A külföldi vevőnek nyújtandó garancia tekintetében ilyen korlátozás meglétéről nincs információ.

(8)

Hazai kockázatot hordozó (azaz az exportáló KKV-nak nyújtott) garancia esetében a díj az exportáló KKV hitelképességétől függ, amelyet ötfokozatú, objektív mutatórendszerből és szubjektív pontozásból álló minősítési rendszer alapján állapítanak meg, a kereskedelmi banki gyakorlatban alkalmazott elvek mintájára.

(9)

A minősítések objektív részének alapja a magyarországi vállalkozások adóbevallásai alapján összeállított, a mérleg- és eredmény-kimutatás adatait tartalmazó, ágazati kritériumok szerint összegzett adatbázis. Ezen adatbázisból a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó adatsorokat alkalmazza a számítógépes minősítő program.

(10)

Az objektív mutatórendszer főbb mutatócsoportjai a következők:

(11)

A szubjektív minősítés során az alábbi szempontokat veszik figyelembe:

(12)

Az elérhető maximális pontszám mind az objektív, mind a szubjektív értékelés során […] pont. A szubjektív értékelésre […]. A vállalkozásokat az összesített pontszám alapján sorolják be az egyes minősítési kategóriákba, a következő módon:

(13)

Külföldi kockázatot hordozó (azaz a külföldi vevőknek nyújtott) garancia esetében a vevőket országuk szerint sorolják be az egyes minősítési kategóriákba. A minősítésre az alábbi táblázat ad példákat:

(14)

A garancia éves díja a magyar hatóságok közlése szerint a 0,5 % és 2,0 % közötti tartományban lesz. Az alábbi táblázat áttekintést nyújt a minősítési kategóriák szerinti díjakról:

(15)

A fentieken túl a garanciaügylet értékének 0,1 %-át kitevő egyszeri kezelési költség is fizetendő.

(16)

A magyar hatóságok szerint a garancia díjmértékei a nemzetközi magánszereplők (exporthitel-biztosítók és garantőrök) által a kérdéses kockázattípus esetén felszámított piaci díjakhoz igazodnak. Emellett a magyar hatóságok megjegyzik, hogy a felszámítandó díjak a KKV-k sajátosságaiból adódóan az átlagnál várhatóan magasabb beváltási gyakoriságot is figyelembe veszik.

(17)

A külföldi kockázatot hordozó garanciák esetén a 0,5–2,0 % közötti díjak a magyar hatóságok szerint megfelelnek az OECD – közép- és hosszú távú exporthitelekre alkalmazandó – minimum díjszámítási metodikája (MPB számítási képlet) alapján kapott értékeknek (Magyarország közlése szerint az OECD metodika 0,53–1,50 % közötti értékeket eredményez).

(18)

Emellett a magyar hatóságok közlése szerint a díjak fedezetet nyújtanak a várható beváltási arányra és a termékkel kapcsolatos működési költségekre. A díjak negyedévente felülvizsgálatra kerülnek.

(19)

A magyar hatóságok azt is jelezték, hogy a magyar piacon a kérdéses kockázattípusra nem érhető el garanciafedezet. Ennek alátámasztására Magyarország két, nemzetközi háttérrel rendelkező magyar kereskedelmi bank nyilatkozatát csatolta, amely szerint a korlátozott exportforgalmú KKV-k exportügyleteinek finanszírozásához nyújtott garancia nem zavarja a kereskedelmi bankok piaci tevékenységét, és növeli kockázatvállalási hajlandóságukat. Emellett Magyarország két nagy nemzetközi exporthitel-biztosító, valamint egy hazai hitelbiztosító nyilatkozatát is csatolta, amelyek megerősítették a piaci kínálat hiányát.

(20)

A garanciát egy teljesen állami tulajdonban lévő exporthitel-ügynökség, a Magyar Export-Import Bank (a továbbiakban: Eximbank) nyújtja.

(21)

Az Eximbank állami kezességvállalás formájában nyújtott támogatásban részesül, amely az intézkedés végrehajtásából eredő minden fizetési kötelezettségre kiterjed.

(22)

Az intézkedés alapja a Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény 6. § (1) bekezdésének b) pontja, valamint a 85/1998. (V.6.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdése és 11/A §-ának (13) bekezdése.

(23)

Az Eximbank által nyújtott garanciafedezet összege az intézkedés kétéves időtartama alatt 15 milliárd HUF (60 millió EUR).

(24)

Az intézkedés időtartama a Bizottság általi jóváhagyást követő két évre korlátozódik.

(25)

A bejelentés az Eximbank tevékenységeinek csak egy részére, nevezetesen az exportszerződések finanszírozásához nyújtott rövid lejáratú garanciaprogramra vonatkozik. Ezért e garanciaprogram értékelése nem köti a Bizottságot az állam és az Eximbank közötti kapcsolatok összességének megítélése terén.

(26)

Az intézkedés bejelentésével a magyar hatóságok a fenti (3) bekezdésben említett közlemény 2.5. pontjában foglalt védzáradékkal kívánnak élni.

(27)

A közlemény célja, hogy megakadályozza a verseny torzulását a rövid lejáratú exporthitel-biztosítás (5) azon területén, ahol az államilag támogatott és a magán exporthitel-biztosítók között verseny áll fenn. E cél elérése érdekében a közlemény meghatározza az úgynevezett »piacképes kockázatokat« (6), amelyek esetében nem megengedett az állami segítség. Az összes többi kockázat nem piacképesnek minősül, és ennek következtében az államilag támogatott exporthitel-ügynökségek ezekre biztosítási fedezetet nyújthatnak.

(28)

A közlemény 2005-ös módosításában bevezetett védzáradékkal a korlátozott exportforgalmú KKV-k által viselt kockázatokra nyújtott, rövid lejáratú biztosítás nyújtása ideiglenesen nem piacképesnek (következésképpen állami segítségre jogosultnak) minősül abban az esetben, ha a tagállam bizonyos, a közlemény 4.4. pontjában megállapított feltételek teljesülését igazolni tudja. E feltételek között találhatók a következők: a piacon a kérdéses kockázatokra kiterjedő fedezet rendelkezésre állásának hiányát megerősítő piaci jelentés; két nagy, nemzetközi exporthitel-biztosító és egy hazai hitelbiztosító ilyen értelmű nyilatkozata; valamint az állami exporthitel-ügynökség által felszámított biztosítási díjak hozzáigazítása a kérdéses kockázatokra a magánbiztosítók által máshol felszámított biztosítási díjakhoz.

(29)

A magyar hatóságok az állítják, hogy az exporthitel-biztosítás és az exporthitel-garancia hasonlónak tekinthetők, mivel mindkettő a hiteladós nemfizetésének kockázatát fedi le (bár az adós a két esetben különböző lehet), tehát ugyanannak a piacnak képezik részét. Ennek következtében a közlemény a magyar hatóságok szerint a garanciára is alkalmazható.

(30)

A magyar hatóságok emellett bemutatták, hogy a piacon nem áll rendelkezésre exporthitel-biztosítási fedezet a kérdéses kockázatokra (ezt a Bizottság már az N 488/2006 sz. – »Korlátozott exportforgalmú KKV-k számára nyújtott rövid lejáratú exporthitel-biztosítás« – ügyben elfogadta), továbbá benyújtották egy magyar hitelbiztosító és két nagy, nemzetközi magán exporthitel-biztosító nyilatkozatát, amely szerint az Eximbank tevékenysége piaci hiányt fed le, és az ő működésük e szegmensre nem terjed ki. A magyar hatóságok ezenkívül benyújtották még két magyar kereskedelmi bank nyilatkozatát is, miszerint az Eximbank által nyújtott garancia a kérdéses szegmensben nem piaczavaró. Magyarország a garancia díjának megállapításáról is tájékoztatást adott. A magyar hatóságok tehát az állítják, hogy a közleményben lefektetett valamennyi feltételnek eleget tettek.

(31)

A Bizottságnak azonban az ügy jelenlegi szakaszában kétségei vannak a bejelentés két lényegi elemével kapcsolatban, nevezetesen hogy: i. alkalmazható-e a közlemény, illetve ii. a kockázatok e típusára tényleg nem áll-e rendelkezésre exporthitel-biztosítási fedezet Magyarországon annak fényében, hogy az exporthitelek biztosítására vonatkozóan már hatályba lépett egy állami segítséggel működő intézkedés.

(32)

Úgy tűnik, az Eximbank által nyújtandó exporthitel-garancia és a közlemény tárgyát képező exporthitel-biztosítás több szempontból is különbözik egymástól.

(33)

Több kétség merül fel akkor is, ha a közlemény ténylegesen alkalmazható lenne:

(34)

Amennyiben az intézkedést nem lehet a rövid lejáratú exporthitel-biztosításról szóló közlemény alapján értékelni, meg kell állapítani, hogy az az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül-e (8).

(35)

Egy intézkedés akkor esik az EK-Szerződés 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá, ha az alábbi négy kumulatív feltétel teljesül:

(36)

Az intézkedés az államnak tulajdonítható, mivel egy teljesen állami tulajdonú, az állam által létrehozott exporthitel-ügynökség hajtja végre, amely az állam által előírt típusú ügyleteket végez, és a kérdéses intézkedésre vonatkozóan állami kezességvállalásban részesül.

(37)

A garancia díját kockázatminősítő eljárás során határozzák meg, amely a kockázatosabb ügyfelek számára elvileg magasabb díjat eredményez. E tekintetben megjegyzendő, hogy a kockázatminősítés számos tényezőt figyelembe vesz a belföldi kockázatok esetében, de csak egyetlen elemre (a vevő országára) támaszkodik a külföldi kockázatok esetén.

(38)

A magyar hatóságok kijelentik, hogy a garancia díja a nemzetközi magán exporthitel-biztosítók és garantőrök által a kérdéses kockázattípus esetén felszámított piaci díjakhoz igazodik. Ugyanakkor Magyarország nem mutatta be azt (például független adatok vagy egy független tanulmány révén), hogy a kockázatminősítésből adódó díjak ténylegesen hogyan igazodnak a piaci szinthez.

(39)

Kedvezően értékelendő, ha a díjak fedezetet nyújtanak a várható beváltási arányra és a termékkel kapcsolatos működési költségekre. Ugyanakkor a magyar hatóságok ezen kijelentésüket nem támasztották alá.

(40)

Továbbá, a magyar hatóságok úgy vélik, a piacon nem áll rendelkezésre exporthitel-garancia a kérdéses kockázatokra. Ezért az intézkedés azáltal is gazdasági előnyhöz juttathatja a kedvezményezetteket, hogy olyan garancia-fedezetet nyújt, amely egyébként a piacon nem lenne elérhető.

(41)

A fentiek alapján az értékelés jelenlegi szakaszában nem zárható ki, hogy az intézkedés gazdasági előnyt nyújt a kedvezményezetteknek.

(42)

Az intézkedés szelektív, mivel csak korlátozott exportforgalmú KKV-k exportügyleteire vonatkozik, és mivel az éves költségvetési törvény megszabja az Eximbank által a költségvetés terhére vállalható garanciaügyletek állományának felső határát.

(43)

Az intézkedés hatással lehet a versenyre és a tagállamok közötti kereskedelemre, mivel közvetlenül exportügyletekhez kapcsolódik és a Közösségen belüli export sem kizárt.

(44)

Következésképpen az értékelés jelenlegi szakaszában nem zárható ki, hogy az intézkedés az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül.

(45)

Az állami támogatás a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető, ha az EK-Szerződés által megjelölt kivételek valamelyikének megfelel. A 87. cikk (2) bekezdése az állami támogatások általános tilalma alóli automatikus mentességeket állapít meg; egyértelmű azonban, hogy a jelen esetben ezek egyike sem alkalmazható.

(46)

A 87. cikk (3) bekezdése négy esetet jelöl meg, amikor az állami támogatás a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető. A 87. cikk (3) bekezdés a) pontja az elmaradott térségek gazdasági fejlődését előmozdító támogatásra vonatkozik. E tekintetben megjegyzendő, hogy a jelen esetben a garancia feltételeit nem annak a régiónak a fejlettségi szintjét figyelembe véve állapítják meg, ahol az exportáló KKV működik. Emellett az intézkedés Magyarország egész területére vonatkozik, míg a jelenleg érvényes, a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó magyar regionális támogatási térkép alapján csak Magyarország egy része jogosult a 87. cikk (3) bekezdés a) pontja alatti támogatásra. Az intézkedés nem teljesíti a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó nemzeti regionális támogatásokról szóló iránymutatás (9) egyéb feltételeit sem. Következésképpen ez a mentesség a jelen intézkedésre nem alkalmazható.

(47)

A 87. cikk (3) bekezdés b) pontja arról rendelkezik, hogy egy közös európai érdeket képviselő jelentős projekt végrehajtásához vagy egy tagállami gazdaság súlyos zavarainak kezeléséhez nyújtott támogatás összeegyeztethetőnek tekinthető a közös piaccal. Ez a rendelkezés a jelen intézkedésre nem alkalmazható. A 87. cikk (3) bekezdés d) pontja, amely a kultúra és az örökségvédelem előmozdításához nyújtott támogatásra vonatkozik, szintén nem alkalmazható.

(48)

A 87. cikk (3) bekezdés c) pontja arról rendelkezik, hogy bizonyos gazdasági tevékenységek vagy területek fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás összeegyeztethetőnek tekinthető a közös piaccal, amennyiben a támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben. A Bizottság számos iránymutatást és közleményt hozott létre, amelyben kifejti, hogyan kívánja alkalmazni ezt a rendelkezést. Mivel ezek egyike sem alkalmazható a jelen esetre, a vizsgált intézkedésben foglalt potenciális állami támogatást közvetlenül a Szerződés 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján kell értékelni.

(49)

Ismeretes, hogy a Bizottság mindig is szigorúan elítélte a Közösségen belüli kereskedelemben az exporttámogatást, mivel azok közvetlenül befolyásolják a versengő vállalkozások közötti piaci versenyt. Korábbi határozataiban (10) a Bizottság egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a Közösségen belüli exportszerződésekhez a piaci ár alatt nyújtott garancia a közös piaccal összeegyeztethetetlen exporttámogatásnak minősül. Ezenkívül a tagállamoknak a Közösségen kívülre irányuló kivitelhez nyújtott támogatása ugyancsak kihathat a Közösségen belüli versenyre.

(50)

A fentiekre tekintettel az intézkedés első, előzetes értékelését követően a Bizottságnak kétségei vannak, hogy a bejelentett intézkedés a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető-e, és ha igen, milyen mértékben.

(51)

A fenti megfontolások fényében a Bizottság – az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésre szerinti eljárás értelmében – felkéri Magyarországot, hogy e levél kézhezvételétől számított egy hónapon belül nyújtsa be észrevételeit, és bocsássa rendelkezésre mindazon információkat, amelyek a támogatási intézkedés további értékeléséhez hozzájárulhatnak. A Bizottság kéri a magyar hatóságokat, hogy a levél másolatát haladéktalanul továbbítsák a támogatás lehetséges kedvezményezettjei részére.

(52)

A Bizottság emlékeztetni kívánja Magyarországot, hogy az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése halasztó hatályú, és szeretné felhívni figyelmét a 659/1999/EK tanácsi rendelet 14. cikkére, amely úgy rendelkezik, hogy a jogtalan támogatást a kedvezményezettektől vissza lehet téríttetni.

(53)

A Bizottság figyelmezteti Magyarországot, hogy e levélnek és egy közérthető összefoglalónak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele révén tájékoztatni fogja az érdekelt feleket. Az Európai Unió Hivatalos Lapjának EGT-kiegészítésében való közzététel útján tájékoztatni fogja továbbá az EGT-megállapodást aláíró EFTA-országok érdekelt feleit, valamint e levél másolatának megküldésével az EFTA Felügyeleti Hatóságot is. A Bizottság felhívást intéz minden érdekelt félhez, hogy a közzététel időpontjától számított egy hónapon belül nyújtsa be észrevételeit.“