Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document C:2007:020:FULL

Az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 20, 2007. január 27.


Display all documents published in this Official Journal
 

ISSN 1725-518X

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 20

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

50. évfolyam
2007. január 27.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

IV   Tájékoztatások

 

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL ÉS SZERVEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

 

A Bíróság

2007/C 020/01

A Bíróság utolsó kiadványa az Európai Unió Hivatalos Lapjában
HL C 326., 2006.12.30.

1

 

V   Hirdetmények

 

BÍRÓSÁGI ELJÁRÁSOK

 

A Bíróság

2007/C 020/02

C-455/06. sz. ügy: College van Beroep voor het bedrijfsleven (Hollandia) által 2006. november 14-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Heemskerk BV és BV v/h Firma Schaap kontra Productschap Vee en Vlees

2

2007/C 020/03

C-468/06. sz. ügy: Az Efeteio Athinon (Görögország) által 2006. november 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – SOT. LELOS & C.E.E. kontra GLAXOSMITHKLINE Anonimi Emporiki Viomichaniki Etaria Pharmakeftikon Proiondon

3

2007/C 020/04

C-469/06. sz. ügy: Az Efeteio Athinon (Görögország) által 2006. november 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – PHARMAKEMPORIKI EMPORIAS KAI DIANOMIS PHARMAKEFTIKON PROIONDON kontra GLAXOSMITHKLINE Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

3

2007/C 020/05

C-470/06. sz. ügy: Az Efeteio Athinon (Görögország) által 2006. november 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – KONSTANTINOS XIDIAS & C. O.E. kontra GLAXOSMITHKLINE Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

4

2007/C 020/06

C-471/06. sz. ügy: Az Efeteio Athinon (Görörgország) által 2006. november 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – PHARMAKEMPORIKI EMPORIAS KAI DIANOMIS PHARMAKEFTIKON PROIONDON kontra GLAXOSMITHKLINE Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

5

2007/C 020/07

C-472/06. sz. ügy: Az Efeteio Athinon (Görögország) által 2006. november 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – IONAS STROUMSAS E.P.E. kontra GLAXOSMITHKLINE Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

5

2007/C 020/08

C-473/06. sz. ügy: Az Efeteio Athinon (Görögország) által 2006. november 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – IONAS STROUMSAS E.P.E. kontra GLAXOSMITHKLINE Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

6

2007/C 020/09

C-474/06. sz. ügy: Az Efeteio Athinon (Görögország) által 2006. november 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – PHARMAKAPOTHIKI PHARMA-GROUP MESSINIAS Anonimi Etairia kontra GLAXOSMITHKLINE Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

7

2007/C 020/10

C-475/06. sz. ügy: Az Efeteio Athinon (Görögország) által 2006. november 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – K.P. Marinopoulos – Anonimos Etairia Emporias kai Dianomis Pharmakeftikon Proiondon kontra Glaxosmithkline Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

7

2007/C 020/11

C-476/06. sz. ügy: Az Efeteio Athinon (Görögország) által 2006. november 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – K.P. Marinopoulos – Anonimos Etairia Emporias kai Dianomis Pharmakeftikon Proiondon kontra Glaxosmithkline Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

8

2007/C 020/12

C-477/06. sz. ügy: Az Efeteio Athinon (Görögország) által 2006. november 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Kokkoris D. Tsanas K. E.P.E. és társai kontra Glaxosmithkline Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

9

2007/C 020/13

C-478/06. sz. ügy: Az Efeteio Athinon (Görögország) által 2006. november 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Kokkoris D. Tsanas K. E.P.E. és társai kontra Glaxosmithkline Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

9

2007/C 020/14

C-480/06. sz. ügy: 2006. november 24-én benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Németországi Szövetségi Köztársaság

10

2007/C 020/15

C-483/06. sz. ügy: 2006. november 24-én benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Olasz Köztársaság

11

2007/C 020/16

C-484/06. sz. ügy: A Hoge Raad der Nederlanden által 2006. november 27-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Fiscale eenheid Koninklijke Ahold NV kontra Staatssecretaris van Financiën

11

2007/C 020/17

C-486/06. sz. ügy: A Hof van beroep te Antwerpen (Belgium) által 2006. november 27-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – B.V.B.A. Van Landeghem kontra belga állam

12

2007/C 020/18

C-488/06. P. sz. ügy: Az Elsőfokú Bíróság (negyedik tanács) T-168/04. sz., L & D, S.A. kontra OHIM ügyben 2006. szeptember 7-én hozott ítélete ellen az L & D, S.A. által 2006. november 27-én benyújtott fellebbezés

12

2007/C 020/19

C-492/06. sz. ügy: A Consiglio di Stato (Olaszország) által 2006. november 28-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Consorzio Elisoccorso San Raffaele kontra Eliolombarda s.r.l.

13

2007/C 020/20

C-494/06. P. sz. ügy: Az Elsőfokú Bíróságnak (második tanács) a T-304/04. sz., az Európai Közösségek Bizottsága kontra Olasz Köztársaság, Wam SpA ügyben 2006. szeptember 6-án hozott ítélete ellen az Európai Közösségek Bizottsága által 2006. november 30-án benyújtott fellebbezés

13

2007/C 020/21

C-499/06. sz. ügy: Sąd Okręgowy w Koszalinie (Lengyel Köztársaság) által 2006. december 8-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Halina Nerkowska kontra Zaklad Ubezpieczeń Społecznych

14

 

Elsőfokú Bíróság

2007/C 020/22

T-336/06. sz. ügy: 2006. november 27-én benyújtott kereset – 2K-Teint és társai kontra az EBB és a Bizottság

15

2007/C 020/23

T-343/06. sz. ügy: 2006. december 1-jén benyújtott kereset – Shell Petroleum és társai kontra Bizottság

16

2007/C 020/24

T-344/06. sz. ügy: 2006. december 4-én benyújtott kereset – Total kontra Bizottság

17

2007/C 020/25

T-345/06. sz. ügy: 2006. december 4-én benyújtott kereset – Complejo Agrícola kontra Bizottság

18

2007/C 020/26

T-346/06. sz. ügy: 2006. december 6-án benyújtott kereset – IMS kontra Bizottság

18

2007/C 020/27

T-347/06. sz. ügy: 2006. december 4-én benyújtott kereset – Nynäs Petroleum és Nynas Belgium kontra Bizottság

19

2007/C 020/28

T-348/06. sz. ügy: 2006. december 4-én benyújtott kereset – Total Nederland kontra Bizottság

20

2007/C 020/29

T-349/06. sz. ügy: 2006 december 4-én benyújtott kereset – Németországi Szövetségi Köztársaság kontra Európai Közösségek Bizottsága

20

2007/C 020/30

T-351/06. sz. ügy: 2006. december 5-én benyújtott kereset – Dura Vermeer Groep kontra Bizottság

21

2007/C 020/31

T-352/06. sz. ügy: 2006. december 5-én benyújtott kereset – Dura Vermeer Infra kontra Bizottság

21

2007/C 020/32

T-353/06. sz. ügy: 2006. december 5-én benyújtott kereset – Vermeer Infrastructuur kontra Bizottság

22

2007/C 020/33

T-354/06. sz. ügy: 2006. december 4-én benyújtott kereset – BAM NBM Wegenbouw és HBG Civiel kontra Bizottság

22

2007/C 020/34

T-355/06. sz. ügy: 2006. december 5-én benyújtott kereset – Koninklijke BAM Groep NV kontra Bizottság

23

2007/C 020/35

T-356/06. sz. ügy: 2006. december 5-én benyújtott kereset – Koninklijke Volker Wessels Stevin kontra Bizottság

24

2007/C 020/36

T-357/06. sz. ügy: 2006. december 5-én benyújtott kereset – Koninklijke Wegenbouw Stevin kontra Bizottság

24

2007/C 020/37

T-358/06. sz. ügy: 2006. december 5-én benyújtott kereset – Wegenbouwmaatschappij J. Heijmans kontra Bizottság

25

2007/C 020/38

T-359/06. sz. ügy: 2006. december 5-én benyújtott kereset – Heijmans Infrastructuur kontra Bizottság

25

2007/C 020/39

T-360/06. sz. ügy: 2006. december 5-én benyújtott kereset – Heijmans kontra Bizottság

26

2007/C 020/40

T-361/06. sz. ügy: 2006. december 5-én benyújtott kereset – Ballast Nedam kontra Bizottság

26

2007/C 020/41

T-362/06. sz. ügy: 2006. december 5-én benyújtott kereset – Ballast Nedam Infra kontra Bizottság

27

2007/C 020/42

T-363/06. sz. ügy: 2006. december 5-én benyújtott kereset – Honda Motor Europe Ltd kontra OHIM – SEAT (MAGIC SEAT)

27

2007/C 020/43

T-364/06. sz. ügy: 2006. december 6-án benyújtott kereset – Xinhui Alida Polythene kontra Tanács

28

2007/C 020/44

T-366/06. sz. ügy: 2006. december 4-én benyújtott kereset – Calebus kontra Bizottság

29

2007/C 020/45

T-370/06. sz. ügy: 2006. december 4-én benyújtott kereset – Kuwait Petroleum Corp. és társai kontra Bizottság

29

2007/C 020/46

T-378/06. sz. ügy: 2006. december 14-én benyújtott kereset – IMI és társai kontra Bizottság

30

2007/C 020/47

T-380/06. sz. ügy: 2006. december 15-én benyújtott kereset – Vischim kontra Bizottság

31

2007/C 020/48

T-383/06. sz. ügy: 2006. december 19-én benyújtott kereset – Icuna.com kontra Parlament

31

2007/C 020/49

T-384/06. sz. ügy: 2006. december 13-án benyújtott kereset – IBP és International Building Products France kontra Bizottság

32

2007/C 020/50

T-385/06. sz. ügy: 2006. december 14-én benyújtott kereset – Aalberts Industries és társai kontra Bizottság

33

2007/C 020/51

T-386/06. sz. ügy: 2006. december 15-én benyújtott kereset – Pegler kontra Bizottság

34

2007/C 020/52

T-387/06. sz. ügy: 2006. december 20-án benyújtott kereset – Inter-IKEA kontra OHIM (ágybetét ábrázolása)

35

2007/C 020/53

T-388/06. sz. ügy: 2006. december 20-án benyújtott kereset – Inter-IKEA kontra OHIM (ágybetét ábrázolása)

35

2007/C 020/54

T-389/06. sz. ügy: 2006. december 20-án benyújtott kereset – Inter-IKEA kontra OHIM (ágybetét ábrázolása)

35

2007/C 020/55

T-390/06. sz. ügy: 2006. december 20-án benyújtott kereset – Inter-IKEA kontra OHIM (ágybetét ábrázolása)

36

2007/C 020/56

T-393/06. sz. ügy: 2006. december 18-án benyújtott kereset – Makhteshim Agan Holding és társai kontra Bizottság

36

 

Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke

2007/C 020/57

F-124/06. sz. ügy: 2006. október 31-én benyújtott kereset – Molina Solano kontra Europol

38

2007/C 020/58

F-136/06. sz. ügy: 2006. november 30-án benyújtott kereset – Reali kontra Bizottság

38

2007/C 020/59

F-137/06. sz. ügy: 2006. november 27-én benyújtott kereset – Olivier Chassagne kontra az Európai Közösségek Bizottsága

39

2007/C 020/60

F-139/06. sz. ügy: 2006. december 11-én benyújtott kereset – Christian Kurrer kontra az Európai Közösségek Bizottsága

39

2007/C 020/61

F-141/06. sz. ügy: 2006. december 11-én benyújtott kereset – Marc Hartwig kontra az Európai Közösségek Bizottsága és Európai Parlament

40

2007/C 020/62

F-142/06. sz. ügy: 2006. december 28-án benyújtott kereset – Bligny kontra Bizottság

40

2007/C 020/63

F-143/06. sz. ügy: 2006. december 18-án benyújtott kereset – Continolo kontra Bizottság

41

2007/C 020/64

F-144/06. sz. ügy: 2006. december 22-én benyújtott kereset – Bleyaert kontra Tanács

41

HU

 


IV Tájékoztatások

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL ÉS SZERVEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

A Bíróság

27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/1


(2007/C 20/01)

A Bíróság utolsó kiadványa az Európai Unió Hivatalos Lapjában

HL C 326., 2006.12.30.

Korábbi közzétételek

HL C 310., 2006.12.16.

HL C 294., 2006.12.2.

HL C 281., 2006.11.18.

HL C 261., 2006.10.28.

HL C 249., 2006.10.14.

HL C 237., 2006.9.30.

Ezek a következő helyeken hozzáférhetők:

 

EUR-Lex: http://eur-lex.europa.eu


V Hirdetmények

BÍRÓSÁGI ELJÁRÁSOK

A Bíróság

27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/2


College van Beroep voor het bedrijfsleven (Hollandia) által 2006. november 14-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Heemskerk BV és BV v/h Firma Schaap kontra Productschap Vee en Vlees

(C-455/06. sz. ügy)

(2007/C 20/02)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

College van Beroep voor het bedrijfsleven (Hollandia).

Az alapeljárás felei

Felperes: Heemskerk BV és BV v/h Firma Schaap BV.

Alperes: Productschap Vee en Vlees.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1a.

Van-e hatásköre egy közigazgatási hatóságnak – a hatósági állatorvos a 615/98/EK rendelet (1) 2. cikkének (2) bekezdése szerinti igazolásától eltérően – úgy határozni, hogy azon állatok szállítása, amelyekre a hatósági állatorvosi igazolás vonatkozik, nincs összhangban a 91/628/EGK irányelv (2) követelményeivel?

1b.

Amennyiben az 1a. kérdésre adott válasz igenlő:

A közigazgatási hatóságok e hatáskörének gyakorlása alá van-e vetve a közösségi jog alapján különleges korlátozásoknak, és ha igen, melyeknek?

2.

Amennyiben az 1. kérdésre adott válasz igenlő:

Egy tagállam közigazgatási hatóságának annak megítélése során, hogy fennáll-e például a 800/1999/EK rendelet (3) alapján visszatérítési jogosultság, meg kell-e válaszolnia azt a kérdést, hogy az élőállatok szállítása során betartották-e a közösségi állatvédelmi rendelkezéseket az érintett tagállamban érvényes követelmények vagy az élőállatokat szállító hajó lobogója államának követelményei alapján, amely állam e hajó számára az engedélyt kiadta?

3.

Kötelez-e a közösségi jog arra, hogy az 1254/1999/EK rendeletből (4) és a 800/1999/EK rendeletből következő jogalapokat – azaz a jogvita alapjához nem tartozó jogalapokat – hivatalból megvizsgálják?

4.

Az 1254/1999/EK rendelet 33. cikkének (9) bekezdése szerinti „a közösségi állatvédelmi előírások betartása” fordulatot úgy kell-e értelmezni, hogy ha megállapításra kerül, hogy egy hajót élőállatok szállítása során annyira túlterheltek, hogy azzal az irányadó állatvédelmi rendelkezések szerint túllépték az e hajóra irányadó megengedett rakománymennyiséget, csak az állatok azon száma tekintetében áll fenn a közösségi állatvédelmi rendelkezések be nem tartása, amennyivel a megengedett rakománymennyiséget túllépték, vagy minden szállított állat tekintetében feltételezni kell e rendelkezések be nem tartását?

5.

A közösségi jog hatékony alkalmazásából az következik-e, hogy a közösségi jog rendelkezéseinek hivatalból történő vizsgálatával áttörésre kerül az a – holland közigazgatási eljárásjogban rögzített – elv, amely szerint a felperes keresetindításával nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe, mint amilyenben a kereset megindítása nélkül lett volna?


(1)  Az élő szarvasmarhafélék szállítás közbeni kíméletével kapcsolatos export-visszatérítési előírások alkalmazására vonatkozó különleges részletes szabályok megállapításáról szóló, 1998. március 18-i 615/98/EK bizottsági rendelet (HL L 82, 19. o.).

(2)  Az állatok szállítás közbeni védelméről, valamint a 90/425/EGK és a 91/496/EGK irányelv módosításáról szóló, 1991. november 19-i 91/628/EGK tanácsi irányelv (HL L 340., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás, 3. fejezet, 12. kötet, 133. o.).

(3)  A mezőgazdasági termékek után járó export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1999. április 15-i 800/1999/EK bizottsági rendelet (HL L 102., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás, 3. fejezet, 25. kötet, 129. o.).

(4)  A marha- és borjúhús piacának közös szervezéséről szóló, 1999. május 17-i 1254/1999/EK tanácsi irányelv (HL L 160., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 339. o.).


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/3


Az Efeteio Athinon (Görögország) által 2006. november 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – SOT. LELOS & C.E.E. kontra GLAXOSMITHKLINE Anonimi Emporiki Viomichaniki Etaria Pharmakeftikon Proiondon

(C-468/06. sz. ügy)

(2007/C 20/03)

Az eljárás nyelve: görög

A kérdést előterjesztő bíróság

Efeteio Athinon

Az alapeljárás felei

Felperes: SOT. LELOS & C.E.E.

Alperes: GLAXOSMITHKLINE Anonimi Emporiki Viomichaniki Etaria Pharmakeftikon Proiondon

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Abban az esetben, ha egy erőfölényben lévő vállalkozás az export korlátozása, és így a párhuzamos kereskedelem által okozott kár mérsékelése érdekében, megtagadja a gyógyszer-nagykereskedők által leadott teljes rendelésmennyiség teljesítését, a teljesítés megtagadása per se erőfölénnyel való visszaélésnek minősül-e az EK 82. cikke értelmében? A fenti kérdésre adott választ befolyásolja-e az a tény, hogy a párhuzamos kereskedelem különösen nagy haszonnal jár a gyógyszer-nagykereskedők részére, az állami beavatkozás következtében az Európai Unió különböző tagállamainak területe közötti árkülönbségekből adódóan, másképpen fogalmazva az a tény, hogy a gyógyszerpiac nem tekinthető működő versenypiacnak, hanem egy nagy részben állami beavatkozás által meghatározott rendszerről van szó? Végső soron köteles-e a nemzeti versenyhatóság a közösségi versenyszabályokat ugyanolyan módon alkalmazni működő versenypiacok, illetve olyan piacok esetében, ahol a verseny az állami beavatkozás folytán torzul?

2)

Amennyiben a Bíróság úgy dönt, hogy a fentiekben kifejtett indokok alapján a párhuzamos kereskedelemnek az erőfölényben lévő vállalkozás általi korlátozása nem minden esetben minősül az erőfölénnyel való visszaélésnek, hogyan lehet az esetleges visszaélést megállapítani?

Különösen:

2.1

Megfelelő szempont-e a vizsgálathoz az a százalékos arány, amellyel a rendes hazai fogyasztást meghaladják a rendelések, illetve az erőfölényben lévő vállalkozás által elszenvedett kár aránya a teljes bevételhez és a teljes nyereséghez képest? Amennyiben igen, hogyan kell a fenti százalékos arány és az elszenvedett kár – az utóbbi a bevétel és a teljes nyereség aránya – azon mértékét meghatározni, amely felett a vizsgált gyakorlat már visszaélésnek minősül?

2.2

Az érdekek kiegyensúlyozására törekvő megközelítés megfelelő-e, és amennyiben igen, melyek az összehasonlítandó érdekek?

Különösen:

a)

Befolyásolja-e a választ az a tény, hogy a végső fogyasztó/beteg csak csekély mértékben részesül a párhuzamos kereskedelem anyagi előnyeiből; és

b)

Figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben a társadalombiztosítási szervezeteknek gyógyszerkészítmények alacsonyabb ára vonatkozásában fennálló érdekeit?

2.3

Milyen más szempontok és megközelítési módok megfelelőek a jelen esetben?


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/3


Az Efeteio Athinon (Görögország) által 2006. november 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – PHARMAKEMPORIKI EMPORIAS KAI DIANOMIS PHARMAKEFTIKON PROIONDON kontra GLAXOSMITHKLINE Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

(C-469/06. sz. ügy)

(2007/C 20/04)

Az eljárás nyelve: görög

A kérdést előterjesztő bíróság

Efeteio Athinon

Az alapeljárás felei

Felperes: PHARMAKEMPORIKI EMPORIAS KAI DIANOMIS PHARMAKEFTIKON PROIONDON

Alperes: GLAXOSMITHKLINE Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Abban az esetben, ha egy erőfölényben lévő vállalkozás az export korlátozása, és így a párhuzamos kereskedelem által okozott kár mérsékelése érdekében, megtagadja a gyógyszer-nagykereskedők által leadott teljes rendelésmennyiség teljesítését, a teljesítés megtagadása per se erőfölénnyel való visszaélésnek minősül-e az EK 82. cikke értelmében? A fenti kérdésre adott választ befolyásolja-e az a tény, hogy a párhuzamos kereskedelem különösen nagy haszonnal jár a gyógyszer-nagykereskedők részére, az állami beavatkozás következtében az Európai Unió különböző tagállamainak területe közötti árkülönbségekből adódóan, másképpen fogalmazva az a tény, hogy a gyógyszerpiac nem tekinthető működő versenypiacnak, hanem egy nagy részben állami beavatkozás által meghatározott rendszerről van szó? Végső soron köteles-e a nemzeti versenyhatóság a közösségi versenyszabályokat ugyanolyan módon alkalmazni működő versenypiacok, illetve olyan piacok esetében, ahol a verseny az állami beavatkozás folytán torzul?

2)

Amennyiben a Bíróság úgy dönt, hogy a fentiekben kifejtett indokok alapján a párhuzamos kereskedelemnek az erőfölényben lévő vállalkozás általi korlátozása nem minden esetben minősül az erőfölénnyel való visszaélésnek, hogyan lehet az esetleges visszaélést megállapítani?

Különösen:

2.1

Megfelelő szempont-e a vizsgálathoz az a százalékos arány, amellyel a rendes hazai fogyasztást meghaladják a rendelések, illetve az erőfölényben lévő vállalkozás által elszenvedett kár aránya a teljes bevételhez és a teljes nyereséghez képest? Amennyiben igen, hogyan kell a fenti százalékos arány és az elszenvedett kár – az utóbbi a bevétel és a teljes nyereség aránya – azon mértékét meghatározni, amely felett a vizsgált gyakorlat már visszaélésnek minősül?

2.2

Az érdekek kiegyensúlyozására törekvő megközelítés megfelelő-e, és amennyiben igen, melyek az összehasonlítandó érdekek?

Különösen:

a)

Befolyásolja-e a választ az a tény, hogy a végső fogyasztó/beteg csak csekély mértékben részesül a párhuzamos kereskedelem anyagi előnyeiből; és

b)

Figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben a társadalombiztosítási szervezeteknek gyógyszerkészítmények alacsonyabb ára vonatkozásában fennálló érdekeit?

2.3

Milyen más szempontok és megközelítési módok megfelelőek a jelen esetben?


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/4


Az Efeteio Athinon (Görögország) által 2006. november 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – KONSTANTINOS XIDIAS & C. O.E. kontra GLAXOSMITHKLINE Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

(C-470/06. sz. ügy)

(2007/C 20/05)

Az eljárás nyelve: görög

A kérdést előterjesztő bíróság

Efeteio Athinon

Az alapeljárás felei

Felperes: KONSTANTINOS XIDIAS & C. O.E.

Alperes: GLAXOSMITHKLINE Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Abban az esetben, ha egy erőfölényben lévő vállalkozás az export korlátozása, és így a párhuzamos kereskedelem által okozott kár mérsékelése érdekében, megtagadja a gyógyszer-nagykereskedők által leadott teljes rendelésmennyiség teljesítését, a teljesítés megtagadása per se erőfölénnyel való visszaélésnek minősül-e az EK 82. cikke értelmében? A fenti kérdésre adott választ befolyásolja-e az a tény, hogy a párhuzamos kereskedelem különösen nagy haszonnal jár a gyógyszer-nagykereskedők részére, az állami beavatkozás következtében az Európai Unió különböző tagállamainak területe közötti árkülönbségekből adódóan, másképpen fogalmazva az a tény, hogy a gyógyszerpiac nem tekinthető működő versenypiacnak, hanem egy nagy részben állami beavatkozás által meghatározott rendszerről van szó? Végső soron köteles-e a nemzeti versenyhatóság a közösségi versenyszabályokat ugyanolyan módon alkalmazni működő versenypiacok, illetve olyan piacok esetében, ahol a verseny az állami beavatkozás folytán torzul?

2)

Amennyiben a Bíróság úgy dönt, hogy a fentiekben kifejtett indokok alapján a párhuzamos kereskedelemnek az erőfölényben lévő vállalkozás általi korlátozása nem minden esetben minősül az erőfölénnyel való visszaélésnek, hogyan lehet az esetleges visszaélést megállapítani?

Különösen:

2.1

Megfelelő szempont-e a vizsgálathoz az a százalékos arány, amellyel a rendes hazai fogyasztást meghaladják a rendelések, illetve az erőfölényben lévő vállalkozás által elszenvedett kár aránya a teljes bevételhez és a teljes nyereséghez képest? Amennyiben igen, hogyan kell a fenti százalékos arány és az elszenvedett kár – az utóbbi a bevétel és a teljes nyereség aránya – azon mértékét meghatározni, amely felett a vizsgált gyakorlat már visszaélésnek minősül?

2.2

Az érdekek kiegyensúlyozására törekvő megközelítés megfelelő-e, és amennyiben igen, melyek az összehasonlítandó érdekek?

Különösen:

a)

Befolyásolja-e a választ az a tény, hogy a végső fogyasztó/beteg csak csekély mértékben részesül a párhuzamos kereskedelem anyagi előnyeiből; és

b)

Figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben a társadalombiztosítási szervezeteknek gyógyszerkészítmények alacsonyabb ára vonatkozásában fennálló érdekeit?

2.3

Milyen más szempontok és megközelítési módok megfelelőek a jelen esetben?


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/5


Az Efeteio Athinon (Görörgország) által 2006. november 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – PHARMAKEMPORIKI EMPORIAS KAI DIANOMIS PHARMAKEFTIKON PROIONDON kontra GLAXOSMITHKLINE Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

(C-471/06. sz. ügy)

(2007/C 20/06)

Az eljárás nyelve: görög

A kérdést előterjesztő bíróság

Efeteio Athinon

Az alapeljárás felei

Felperes: PHARMAKEMPORIKI EMPORIAS KAI DIANOMIS PHARMAKEFTIKON PROIONDON

Alperes: GLAXOSMITHKLINE Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Abban az esetben, ha egy erőfölényben lévő vállalkozás az export korlátozása, és így a párhuzamos kereskedelem által okozott kár mérsékelése érdekében, megtagadja a gyógyszer-nagykereskedők által leadott teljes rendelésmennyiség teljesítését, a teljesítés megtagadása per se erőfölénnyel való visszaélésnek minősül-e az EK 82. cikke értelmében? A fenti kérdésre adott választ befolyásolja-e az a tény, hogy a párhuzamos kereskedelem különösen nagy haszonnal jár a gyógyszer-nagykereskedők részére, az állami beavatkozás következtében az Európai Unió különböző tagállamainak területe közötti árkülönbségekből adódóan, másképpen fogalmazva az a tény, hogy a gyógyszerpiac nem tekinthető működő versenypiacnak, hanem egy nagy részben állami beavatkozás által meghatározott rendszerről van szó? Végső soron köteles-e a nemzeti versenyhatóság a közösségi versenyszabályokat ugyanolyan módon alkalmazni működő versenypiacok, illetve olyan piacok esetében, ahol a verseny az állami beavatkozás folytán torzul?

2)

Amennyiben a Bíróság úgy dönt, hogy a fentiekben kifejtett indokok alapján a párhuzamos kereskedelemnek az erőfölényben lévő vállalkozás általi korlátozása nem minden esetben minősül az erőfölénnyel való visszaélésnek, hogyan lehet az esetleges visszaélést megállapítani?

Különösen:

2.1

Megfelelő szempont-e a vizsgálathoz az a százalékos arány, amellyel a rendes hazai fogyasztást meghaladják a rendelések, illetve az erőfölényben lévő vállalkozás által elszenvedett kár aránya a teljes bevételhez és a teljes nyereséghez képest? Amennyiben igen, hogyan kell a fenti százalékos arány és az elszenvedett kár – az utóbbi a bevétel és a teljes nyereség aránya – azon mértékét meghatározni, amely felett a vizsgált gyakorlat már visszaélésnek minősül?

2.2

Az érdekek kiegyensúlyozására törekvő megközelítés megfelelő-e, és amennyiben igen, melyek az összehasonlítandó érdekek?

Különösen:

a)

Befolyásolja-e a választ az a tény, hogy a végső fogyasztó/beteg csak csekély mértékben részesül a párhuzamos kereskedelem anyagi előnyeiből; és

b)

Figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben a társadalombiztosítási szervezeteknek gyógyszerkészítmények alacsonyabb ára vonatkozásában fennálló érdekeit?

2.3

Milyen más szempontok és megközelítési módok megfelelőek a jelen esetben?


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/5


Az Efeteio Athinon (Görögország) által 2006. november 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – IONAS STROUMSAS E.P.E. kontra GLAXOSMITHKLINE Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

(C-472/06. sz. ügy)

(2007/C 20/07)

Az eljárás nyelve: görög

A kérdést előterjesztő bíróság

Efeteio Athinon

Az alapeljárás felei

Felperes: IONAS STROUMSAS E.P.E.

Alperes: GLAXOSMITHKLINE Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Abban az esetben, ha egy erőfölényben lévő vállalkozás az export korlátozása, és így a párhuzamos kereskedelem által okozott kár mérsékelése érdekében, megtagadja a gyógyszer-nagykereskedők által leadott teljes rendelésmennyiség teljesítését, a teljesítés megtagadása per se erőfölénnyel való visszaélésnek minősül-e az EK 82. cikke értelmében? A fenti kérdésre adott választ befolyásolja-e az a tény, hogy a párhuzamos kereskedelem különösen nagy haszonnal jár a gyógyszer-nagykereskedők részére, az állami beavatkozás következtében az Európai Unió különböző tagállamainak területe közötti árkülönbségekből adódóan, másképpen fogalmazva az a tény, hogy a gyógyszerpiac nem tekinthető működő versenypiacnak, hanem egy nagy részben állami beavatkozás által meghatározott rendszerről van szó? Végső soron köteles-e a nemzeti versenyhatóság a közösségi versenyszabályokat ugyanolyan módon alkalmazni működő versenypiacok, illetve olyan piacok esetében, ahol a verseny az állami beavatkozás folytán torzul?

2)

Amennyiben a Bíróság úgy dönt, hogy a fentiekben kifejtett indokok alapján a párhuzamos kereskedelemnek az erőfölényben lévő vállalkozás általi korlátozása nem minden esetben minősül az erőfölénnyel való visszaélésnek, hogyan lehet az esetleges visszaélést megállapítani?

Különösen:

2.1

Megfelelő szempont-e a vizsgálathoz az a százalékos arány, amellyel a rendes hazai fogyasztást meghaladják a rendelések, illetve az erőfölényben lévő vállalkozás által elszenvedett kár aránya a teljes bevételhez és a teljes nyereséghez képest? Amennyiben igen, hogyan kell a fenti százalékos arány és az elszenvedett kár – az utóbbi a bevétel és a teljes nyereség aránya – azon mértékét meghatározni, amely felett a vizsgált gyakorlat már visszaélésnek minősül?

2.2

Az érdekek kiegyensúlyozására törekvő megközelítés megfelelő-e, és amennyiben igen, melyek az összehasonlítandó érdekek?

Különösen:

a)

Befolyásolja-e a választ az a tény, hogy a végső fogyasztó/beteg csak csekély mértékben részesül a párhuzamos kereskedelem anyagi előnyeiből; és

b)

Figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben a társadalombiztosítási szervezeteknek gyógyszerkészítmények alacsonyabb ára vonatkozásában fennálló érdekeit?

2.3

Milyen más szempontok és megközelítési módok megfelelőek a jelen esetben?


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/6


Az Efeteio Athinon (Görögország) által 2006. november 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – IONAS STROUMSAS E.P.E. kontra GLAXOSMITHKLINE Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

(C-473/06. sz. ügy)

(2007/C 20/08)

Az eljárás nyelve: görög

A kérdést előterjesztő bíróság

Efeteio Athinon

Az alapeljárás felei

Felperes: IONAS STROUMSAS E.P.E.

Alperes: GLAXOSMITHKLINE Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Abban az esetben, ha egy erőfölényben lévő vállalkozás az export korlátozása, és így a párhuzamos kereskedelem által okozott kár mérsékelése érdekében, megtagadja a gyógyszer-nagykereskedők által leadott teljes rendelésmennyiség teljesítését, a teljesítés megtagadása per se erőfölénnyel való visszaélésnek minősül-e az EK 82. cikke értelmében? A fenti kérdésre adott választ befolyásolja-e az a tény, hogy a párhuzamos kereskedelem különösen nagy haszonnal jár a gyógyszer-nagykereskedők részére, az állami beavatkozás következtében az Európai Unió különböző tagállamainak területe közötti árkülönbségekből adódóan, másképpen fogalmazva az a tény, hogy a gyógyszerpiac nem tekinthető működő versenypiacnak, hanem egy nagy részben állami beavatkozás által meghatározott rendszerről van szó? Végső soron köteles-e a nemzeti versenyhatóság a közösségi versenyszabályokat ugyanolyan módon alkalmazni működő versenypiacok, illetve olyan piacok esetében, ahol a verseny az állami beavatkozás folytán torzul?

2)

Amennyiben a Bíróság úgy dönt, hogy a fentiekben kifejtett indokok alapján a párhuzamos kereskedelemnek az erőfölényben lévő vállalkozás általi korlátozása nem minden esetben minősül az erőfölénnyel való visszaélésnek, hogyan lehet az esetleges visszaélést megállapítani?

Különösen:

2.1

Megfelelő szempont-e a vizsgálathoz az a százalékos arány, amellyel a rendes hazai fogyasztást meghaladják a rendelések, illetve az erőfölényben lévő vállalkozás által elszenvedett kár aránya a teljes bevételhez és a teljes nyereséghez képest? Amennyiben igen, hogyan kell a fenti százalékos arány és az elszenvedett kár – az utóbbi a bevétel és a teljes nyereség aránya – azon mértékét meghatározni, amely felett a vizsgált gyakorlat már visszaélésnek minősül?

2.2

Az érdekek kiegyensúlyozására törekvő megközelítés megfelelő-e, és amennyiben igen, melyek az összehasonlítandó érdekek?

Különösen:

a)

Befolyásolja-e a választ az a tény, hogy a végső fogyasztó/beteg csak csekély mértékben részesül a párhuzamos kereskedelem anyagi előnyeiből; és

b)

Figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben a társadalombiztosítási szervezeteknek gyógyszerkészítmények alacsonyabb ára vonatkozásában fennálló érdekeit?

2.3

Milyen más szempontok és megközelítési módok megfelelőek a jelen esetben?


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/7


Az Efeteio Athinon (Görögország) által 2006. november 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – PHARMAKAPOTHIKI PHARMA-GROUP MESSINIAS Anonimi Etairia kontra GLAXOSMITHKLINE Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

(C-474/06. sz. ügy)

(2007/C 20/09)

Az eljárás nyelve: görög

A kérdést előterjesztő bíróság

Efeteio Athinon

Az alapeljárás felei

Felperes: PHARMAKAPOTHIKI PHARMA-GROUP MESSINIAS Anonimi Etairia

Alperes: GLAXOSMITHKLINE Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Abban az esetben, ha egy erőfölényben lévő vállalkozás az export korlátozása, és így a párhuzamos kereskedelem által okozott kár mérsékelése érdekében, megtagadja a gyógyszer-nagykereskedők által leadott teljes rendelésmennyiség teljesítését, a teljesítés megtagadása per se erőfölénnyel való visszaélésnek minősül-e az EK 82. cikke értelmében? A fenti kérdésre adott választ befolyásolja-e az a tény, hogy a párhuzamos kereskedelem különösen nagy haszonnal jár a gyógyszer-nagykereskedők részére, az állami beavatkozás következtében az Európai Unió különböző tagállamainak területe közötti árkülönbségekből adódóan, másképpen fogalmazva az a tény, hogy a gyógyszerpiac nem tekinthető működő versenypiacnak, hanem egy nagy részben állami beavatkozás által meghatározott rendszerről van szó? Végső soron köteles-e a nemzeti versenyhatóság a közösségi versenyszabályokat ugyanolyan módon alkalmazni működő versenypiacok, illetve olyan piacok esetében, ahol a verseny az állami beavatkozás folytán torzul?

2)

Amennyiben a Bíróság úgy dönt, hogy a fentiekben kifejtett indokok alapján a párhuzamos kereskedelemnek az erőfölényben lévő vállalkozás általi korlátozása nem minden esetben minősül az erőfölénnyel való visszaélésnek, hogyan lehet az esetleges visszaélést megállapítani?

Különösen:

2.1

Megfelelő szempont-e a vizsgálathoz az a százalékos arány, amellyel a rendes hazai fogyasztást meghaladják a rendelések, illetve az erőfölényben lévő vállalkozás által elszenvedett kár aránya a teljes bevételhez és a teljes nyereséghez képest? Amennyiben igen, hogyan kell a fenti százalékos arány és az elszenvedett kár – az utóbbi a bevétel és a teljes nyereség aránya – azon mértékét meghatározni, amely felett a vizsgált gyakorlat már visszaélésnek minősül?

2.2

Az érdekek kiegyensúlyozására törekvő megközelítés megfelelő-e, és amennyiben igen, melyek az összehasonlítandó érdekek?

Különösen:

a)

Befolyásolja-e a választ az a tény, hogy a végső fogyasztó/beteg csak csekély mértékben részesül a párhuzamos kereskedelem anyagi előnyeiből; és

b)

Figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben a társadalombiztosítási szervezeteknek gyógyszerkészítmények alacsonyabb ára vonatkozásában fennálló érdekeit?

2.3

Milyen más szempontok és megközelítési módok megfelelőek a jelen esetben?


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/7


Az Efeteio Athinon (Görögország) által 2006. november 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – K.P. Marinopoulos – Anonimos Etairia Emporias kai Dianomis Pharmakeftikon Proiondon kontra Glaxosmithkline Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

(C-475/06. sz. ügy)

(2007/C 20/10)

Az eljárás nyelve: görög

A kérdést előterjesztő bíróság

Efeteio Athinon

Az alapeljárás felei

Felperes: K.P. Marinopoulos – Anonimos Etairia Emporias kai Dianomis Pharmakeftikon Proiondon

Alperes: Glaxosmithkline Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Abban az esetben, ha egy erőfölényben lévő vállalkozás az export korlátozása, és így a párhuzamos kereskedelem által okozott kár mérsékelése érdekében, megtagadja a gyógyszer-nagykereskedők által leadott teljes rendelésmennyiség teljesítését, a teljesítés megtagadása per se erőfölénnyel való visszaélésnek minősül-e az EK 82. cikke értelmében? A fenti kérdésre adott választ befolyásolja-e az a tény, hogy a párhuzamos kereskedelem különösen nagy haszonnal jár a gyógyszer-nagykereskedők részére, az állami beavatkozás következtében az Európai Unió különböző tagállamainak területe közötti árkülönbségekből adódóan, másképpen fogalmazva az a tény, hogy a gyógyszerpiac nem tekinthető működő versenypiacnak, hanem egy nagy részben állami beavatkozás által meghatározott rendszerről van szó? Végső soron köteles-e a nemzeti versenyhatóság a közösségi versenyszabályokat ugyanolyan módon alkalmazni működő versenypiacok, illetve olyan piacok esetében, ahol a verseny az állami beavatkozás folytán torzul?

2)

Amennyiben a Bíróság úgy dönt, hogy a fentiekben kifejtett indokok alapján a párhuzamos kereskedelemnek az erőfölényben lévő vállalkozás általi korlátozása nem minden esetben minősül az erőfölénnyel való visszaélésnek, hogyan lehet az esetleges visszaélést megállapítani?

Különösen:

2.1

Megfelelő szempont-e a vizsgálathoz az a százalékos arány, amellyel a rendes hazai fogyasztást meghaladják a rendelések, illetve az erőfölényben lévő vállalkozás által elszenvedett kár aránya a teljes bevételhez és a teljes nyereséghez képest? Amennyiben igen, hogyan kell a fenti százalékos arány és az elszenvedett kár – az utóbbi a bevétel és a teljes nyereség aránya – azon mértékét meghatározni, amely felett a vizsgált gyakorlat már visszaélésnek minősül?

2.2

Az érdekek kiegyensúlyozására törekvő megközelítés megfelelő-e, és amennyiben igen, melyek az összehasonlítandó érdekek?

Különösen:

a)

Befolyásolja-e a választ az a tény, hogy a végső fogyasztó/beteg csak csekély mértékben részesül a párhuzamos kereskedelem anyagi előnyeiből; és

b)

Figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben a társadalombiztosítási szervezeteknek gyógyszerkészítmények alacsonyabb ára vonatkozásában fennálló érdekeit?

2.3

Milyen más szempontok és megközelítési módok megfelelőek a jelen esetben?


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/8


Az Efeteio Athinon (Görögország) által 2006. november 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – K.P. Marinopoulos – Anonimos Etairia Emporias kai Dianomis Pharmakeftikon Proiondon kontra Glaxosmithkline Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

(C-476/06. sz. ügy)

(2007/C 20/11)

Az eljárás nyelve: görög

A kérdést előterjesztő bíróság

Efeteio Athinon

Az alapeljárás felei

Felperes: K.P. Marinopoulos – Anonimos Etairia Emporias kai Dianomis Pharmakeftikon Proiondon

Alperes: Glaxosmithkline Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Abban az esetben, ha egy erőfölényben lévő vállalkozás az export korlátozása, és így a párhuzamos kereskedelem által okozott kár mérsékelése érdekében, megtagadja a gyógyszer-nagykereskedők által leadott teljes rendelésmennyiség teljesítését, a teljesítés megtagadása per se erőfölénnyel való visszaélésnek minősül-e az EK 82. cikke értelmében? A fenti kérdésre adott választ befolyásolja-e az a tény, hogy a párhuzamos kereskedelem különösen nagy haszonnal jár a gyógyszer-nagykereskedők részére, az állami beavatkozás következtében az Európai Unió különböző tagállamainak területe közötti árkülönbségekből adódóan, másképpen fogalmazva az a tény, hogy a gyógyszerpiac nem tekinthető működő versenypiacnak, hanem egy nagy részben állami beavatkozás által meghatározott rendszerről van szó? Végső soron köteles-e a nemzeti versenyhatóság a közösségi versenyszabályokat ugyanolyan módon alkalmazni működő versenypiacok, illetve olyan piacok esetében, ahol a verseny az állami beavatkozás folytán torzul?

2)

Amennyiben a Bíróság úgy dönt, hogy a fentiekben kifejtett indokok alapján a párhuzamos kereskedelemnek az erőfölényben lévő vállalkozás általi korlátozása nem minden esetben minősül az erőfölénnyel való visszaélésnek, hogyan lehet az esetleges visszaélést megállapítani?

Különösen:

2.1

Megfelelő szempont-e a vizsgálathoz az a százalékos arány, amellyel a rendes hazai fogyasztást meghaladják a rendelések, illetve az erőfölényben lévő vállalkozás által elszenvedett kár aránya a teljes bevételhez és a teljes nyereséghez képest? Amennyiben igen, hogyan kell a fenti százalékos arány és az elszenvedett kár – az utóbbi a bevétel és a teljes nyereség aránya – azon mértékét meghatározni, amely felett a vizsgált gyakorlat már visszaélésnek minősül?

2.2

Az érdekek kiegyensúlyozására törekvő megközelítés megfelelő-e, és amennyiben igen, melyek az összehasonlítandó érdekek?

Különösen:

a)

Befolyásolja-e a választ az a tény, hogy a végső fogyasztó/beteg csak csekély mértékben részesül a párhuzamos kereskedelem anyagi előnyeiből; és

b)

Figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben a társadalombiztosítási szervezeteknek gyógyszerkészítmények alacsonyabb ára vonatkozásában fennálló érdekeit?

2.3

Milyen más szempontok és megközelítési módok megfelelőek a jelen esetben?


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/9


Az Efeteio Athinon (Görögország) által 2006. november 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Kokkoris D. Tsanas K. E.P.E. és társai kontra Glaxosmithkline Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

(C-477/06. sz. ügy)

(2007/C 20/12)

Az eljárás nyelve: görög

A kérdést előterjesztő bíróság

Efeteio Athinon

Az alapeljárás felei

Felperes: Kokkoris D. Tsanas K. E.P.E. és társai

Alperes: Glaxosmithkline Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Abban az esetben, ha egy erőfölényben lévő vállalkozás az export korlátozása, és így a párhuzamos kereskedelem által okozott kár mérsékelése érdekében, megtagadja a gyógyszer-nagykereskedők által leadott teljes rendelésmennyiség teljesítését, a teljesítés megtagadása per se erőfölénnyel való visszaélésnek minősül-e az EK 82. cikke értelmében? A fenti kérdésre adott választ befolyásolja-e az a tény, hogy a párhuzamos kereskedelem különösen nagy haszonnal jár a gyógyszer-nagykereskedők részére, az állami beavatkozás következtében az Európai Unió különböző tagállamainak területe közötti árkülönbségekből adódóan, másképpen fogalmazva az a tény, hogy a gyógyszerpiac nem tekinthető működő versenypiacnak, hanem egy nagy részben állami beavatkozás által meghatározott rendszerről van szó? Végső soron köteles-e a nemzeti versenyhatóság a közösségi versenyszabályokat ugyanolyan módon alkalmazni működő versenypiacok, illetve olyan piacok esetében, ahol a verseny az állami beavatkozás folytán torzul?

2)

Amennyiben a Bíróság úgy dönt, hogy a fentiekben kifejtett indokok alapján a párhuzamos kereskedelemnek az erőfölényben lévő vállalkozás általi korlátozása nem minden esetben minősül az erőfölénnyel való visszaélésnek, hogyan lehet az esetleges visszaélést megállapítani?

Különösen:

2.1

Megfelelő szempont-e a vizsgálathoz az a százalékos arány, amellyel a rendes hazai fogyasztást meghaladják a rendelések, illetve az erőfölényben lévő vállalkozás által elszenvedett kár aránya a teljes bevételhez és a teljes nyereséghez képest? Amennyiben igen, hogyan kell a fenti százalékos arány és az elszenvedett kár – az utóbbi a bevétel és a teljes nyereség aránya – azon mértékét meghatározni, amely felett a vizsgált gyakorlat már visszaélésnek minősül?

2.2

Az érdekek kiegyensúlyozására törekvő megközelítés megfelelő-e, és amennyiben igen, melyek az összehasonlítandó érdekek?

Különösen:

a)

Befolyásolja-e a választ az a tény, hogy a végső fogyasztó/beteg csak csekély mértékben részesül a párhuzamos kereskedelem anyagi előnyeiből; és

b)

Figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben a társadalombiztosítási szervezeteknek gyógyszerkészítmények alacsonyabb ára vonatkozásában fennálló érdekeit?

2.3

Milyen más szempontok és megközelítési módok megfelelőek a jelen esetben?


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/9


Az Efeteio Athinon (Görögország) által 2006. november 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Kokkoris D. Tsanas K. E.P.E. és társai kontra Glaxosmithkline Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

(C-478/06. sz. ügy)

(2007/C 20/13)

Az eljárás nyelve: görög

A kérdést előterjesztő bíróság

Efeteio Athinon

Az alapeljárás felei

Felperes: Kokkoris D. Tsanas K. E.P.E. és társai

Alperes: Glaxosmithkline Anonimi Emporiki Viomichaniki Etairia Pharmakeftikon Proiondon

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Abban az esetben, ha egy erőfölényben lévő vállalkozás az export korlátozása, és így a párhuzamos kereskedelem által okozott kár mérsékelése érdekében, megtagadja a gyógyszer-nagykereskedők által leadott teljes rendelésmennyiség teljesítését, a teljesítés megtagadása per se erőfölénnyel való visszaélésnek minősül-e az EK 82. cikke értelmében? A fenti kérdésre adott választ befolyásolja-e az a tény, hogy a párhuzamos kereskedelem különösen nagy haszonnal jár a gyógyszer-nagykereskedők részére, az állami beavatkozás következtében az Európai Unió különböző tagállamainak területe közötti árkülönbségekből adódóan, másképpen fogalmazva az a tény, hogy a gyógyszerpiac nem tekinthető működő versenypiacnak, hanem egy nagy részben állami beavatkozás által meghatározott rendszerről van szó? Végső soron köteles-e a nemzeti versenyhatóság a közösségi versenyszabályokat ugyanolyan módon alkalmazni működő versenypiacok, illetve olyan piacok esetében, ahol a verseny az állami beavatkozás folytán torzul?

2)

Amennyiben a Bíróság úgy dönt, hogy a fentiekben kifejtett indokok alapján a párhuzamos kereskedelemnek az erőfölényben lévő vállalkozás általi korlátozása nem minden esetben minősül az erőfölénnyel való visszaélésnek, hogyan lehet az esetleges visszaélést megállapítani?

Különösen:

2.1

Megfelelő szempont-e a vizsgálathoz az a százalékos arány, amellyel a rendes hazai fogyasztást meghaladják a rendelések, illetve az erőfölényben lévő vállalkozás által elszenvedett kár aránya a teljes bevételhez és a teljes nyereséghez képest? Amennyiben igen, hogyan kell a fenti százalékos arány és az elszenvedett kár – az utóbbi a bevétel és a teljes nyereség aránya – azon mértékét meghatározni, amely felett a vizsgált gyakorlat már visszaélésnek minősül?

2.2

Az érdekek kiegyensúlyozására törekvő megközelítés megfelelő-e, és amennyiben igen, melyek az összehasonlítandó érdekek?

Különösen:

a)

Befolyásolja-e a választ az a tény, hogy a végső fogyasztó/beteg csak csekély mértékben részesül a párhuzamos kereskedelem anyagi előnyeiből; és

b)

Figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben a társadalombiztosítási szervezeteknek gyógyszerkészítmények alacsonyabb ára vonatkozásában fennálló érdekeit?

2.3

Milyen más szempontok és megközelítési módok megfelelőek a jelen esetben?


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/10


2006. november 24-én benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Németországi Szövetségi Köztársaság

(C-480/06. sz. ügy)

(2007/C 20/14)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: X. Lewis und B. Schima, meghatalmazottak)

Alperes: a Németországi Szövetségi Köztársaság

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Bíróság

állapítsa meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság – mivel a Landkreis Rotenburg (Wümme), Harburg, Soltau-Fallingbostel és Stade vonatkozásában közvetlenül a Stadtreinigung Hamburggal kötött hulladékelszállításra irányuló szolgáltatási szerződést, és e szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés vonatkozásában nem írt ki a közösség egész területére kiterjedő nyílt vagy meghívásos közbeszerzési eljárást – nem teljesítette a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/50/EGK tanácsi irányelv (1) 8. cikke és III-VI. címe összefüggő rendelkezéseiből eredő kötelezettségeit.

a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Négy alsó-szászországi Landkreis 1995. december 18-án hulladékelszállításra irányuló szolgáltatási szerződést kötött a Stadtreinigung Hamburggal, amely közjogi intézmény. A szerződés megkötésére a Bizottság szerint az odaítélési eljárás lefolytatása és a közösség egész területére kiterjedő ajánlati felhívás nélkül került sor.

A Landkreis-ok közjogi ajánlatkérőnek minősülnek, a jelen szerződés pedig írásbeli, visszterhes, szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés, amely átlépi a 92/50/EGK irányelv alkalmazása szempontjából irányadó küszöbértéket, és ezért az irányelv hatálya alá tartozik.

Az a körülmény, hogy a Stadtreinigung Hamburg mint közjogi intézmény a 92/50/EGK irányelv értelmében maga is közjogi ajánlatkérőnek minősül, semmit nem változtat azon a tényen, hogy a jelen szerződés ezen irányelv hatálya alá tartozik: amint a Bíróság kimondta, a közbeszerzési irányelveket minden olyan esetben alkalmazni kell, amikor valamely közjogi ajánlatkérő olyan intézménnyel szándékozik szerződést kötni, amely különbözik tőle, és tőle elkülönülő döntési jogkörrel rendelkezik.

Nem ismeretes olyan tény, amely indokolná a jelen szerződés szabadon, tárgyalásos eljárással, hirdetmény közzététele nélkül történő odaítélését.

A Bizottság a szövetségi kormány azon álláspontját sem tudja osztani, amely szerint a helyi együttműködésekre, amelyek a helyi önkormányzathoz való jogból erednek, a választott jogi formától függetlenül nem vonatkoznak a közbeszerzési jogszabályok. A helyi önkormányzathoz való jog ugyanis nem vezethet oda, hogy helyi testületek figyelmen kívül hagyhatják a szerződés nyilvános odaítélésére vonatkozó szabályokat. Ha ezek a testületek szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződéseket kötnek más intézményekkel, még ha azok közjogi ajánlatkérők is, e szerződések a közbeszerzési jogszabályok hatálya alá tartoznak. A német kormány továbbá nem tudta bizonyítani, hogy a jelen szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződést műszaki okokból kizárólag egy bizonyos szolgáltatónak lehetett odaítélni.

A fenti okok miatt a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság – mivel közvetlenül, az odaítélési eljárás lefolytatása és a közösség egész területére kiterjedő ajánlati felhívás nélkül kötötte meg a hulladékelszállításra irányuló szolgáltatási szerződést – nem teljesítette a 92/50/EGK irányelvből eredő kötelezettségeit.


(1)  HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 322. o.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/11


2006. november 24-én benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Olasz Köztársaság

(C-483/06. sz. ügy)

(2007/C 20/15)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselő: L. Pignataro meghatalmazott)

Alperes: Olasz Köztársaság

Kereseti kérelmek

A Bíróság állapítsa meg, hogy az Olasz Köztársaság – mivel a szponzorálás tilalma alól mentesítette azokat a rendezvényeket, vagy ezek körében gyakorolt tevékenységeket, amely rendezvények kizárólag az olasz állam területén zajlanak – nem teljesítette a 2003/33/EK irányelv (1) 5. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit,

kötelezze az Olasz Köztársaságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az olasz jog a 2003/33/EK irányelvben elő nem írt eltérést enged az irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében szereplő szponzorálási tilalom tekintetében.


(1)  HL L 152., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 460. o.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/11


A Hoge Raad der Nederlanden által 2006. november 27-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Fiscale eenheid Koninklijke Ahold NV kontra Staatssecretaris van Financiën

(C-484/06. sz. ügy)

(2007/C 20/16)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia)

Az alapeljárás felei

Felperes: Fiscale eenheid Koninklijke Ahold NV

Alperes: Staatssecretaris van Financiën

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

A hozzáadottérték-adó összegének kerekítésére kizárólag a nemzeti jog vonatkozik-e, vagy a kerekítés – különösen az első irányelv (1) 2. cikkének első és második bekezdésében és a hatodik irányelv (2) 11/A. cikke (1) bekezdése a) pontjában, valamint ugyanezen irányelv 22. cikke (3) bekezdése b) pontjának első mondatában (a 2004. január 1-jéig hatályos szöveg) és (5) bekezdésében említett rendelkezésekre tekintettel – a közösségi jog hatálya alá tartozik?

2)

Amennyiben ez utóbbiról van szó, akkor az irányelvek említett rendelkezéseiből az következik-e, hogy a tagállamok a termékenkénti lefelé kerekítést abban az esetben is kötelesek elfogadni, ha a különböző ügyletek egy számlán lettek feltüntetve és/vagy egy adóbevallásban szerepelnek?


(1)  A tagállamok forgalmi adókra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, 1967. április 11-i 67/227/EGK első tanácsi irányelv (HL L 71., 1967.4.14., 1301. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1 kötet 3. o.).

(2)  A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításáról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK tanácsi irányelv (HL L 145., 1977.6.13., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1 kötet 23. o.).


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/12


A Hof van beroep te Antwerpen (Belgium) által 2006. november 27-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – B.V.B.A. Van Landeghem kontra belga állam

(C-486/06. sz. ügy)

(2007/C 20/17)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Hof van beroep te Antwerpen (Belgium)

Az alapeljárás felei

Felperes: B.V.B.A. Van Landeghem

Alperes: A belga állam

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

„Azokat a pick-up járműveket – ezek olyan gépjárművek, amelyek egyrészt egy zárt, utastérnek kialakított vezetőfülkével rendelkeznek, amelyben a vezetőülés (vagy pad) mögött lehajtható vagy kivehető, hárompontos biztonsági övvel ellátott ülések találhatók, és amelyek másrészt az utastértől elválasztott, 50 centimétert meg nem haladó magasságú, kizárólag hátulról nyitható rakfelülettel rendelkeznek, amelyekből hiányzik a szállítmány rögzítéséhez szükséges felszerelés –, amelyekben az utastér belsejét nagyon luxuskivitelű full-extrákkal (többek között elektromos ülésbeállítással, bőr ülésborítással, elektromos tükrökkel és ablakemelőkkel, CD-lejátszóval ellátott sztereó készülékkel, stb.) látták el, valamint amelyeket ABS-fékrendszerrel, nagyon nagy fogyasztású, 4-8 liter űrtartalmú, automata benzinmotorral, négykerék-meghajtással és luxuskivitelű (sportos) felnivel szereltek fel, az 1995. április 10-e és 1997. december 4-e közötti időszakban a szabad forgalomba bocsátás és az erre vonatkozó vámárú-nyilatkozat benyújtása során az akkoriban hatályos egységesített nómenklatúra szerint (amelyet eredetileg a vám- és a statisztikai nómenklatúráról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendelettel (1) állapítottak meg) személyautóként vagy más, főleg személyszállításra tervezett (a 8702 vámtarifaszám alatt említettektől eltérő) gépjárműként – a »station-wagon«,illetve »break« típusú gépjárműveket és a versenyautókat is beleértve – a 8703 vámtarifaszám alá kellett volna-e besorolni vagy az említett időszakban hatályos egységesített nómenklatúra szerint áruszállításra tervezett gépjárműként a 8704 vámtarifaszám alá kellett volna-e besorolni, vagy pedig az említett időszakban hatályos egységesített nómenklatúra szerint a 8703 és a 8704 vámtarifaszámtól eltérő vámtarifaszám alá kellett volna-e besorolni?”


(1)  HL L 256., 1987.9.7., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet 382. o.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/12


Az Elsőfokú Bíróság (negyedik tanács) T-168/04. sz., L & D, S.A. kontra OHIM ügyben 2006. szeptember 7-én hozott ítélete ellen az L & D, S.A. által 2006. november 27-én benyújtott fellebbezés

(C-488/06. P. sz. ügy)

(2007/C 20/18)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Fellebbező: L & D, S.A. (képviselő: S. Miralles Miravet, ügyvéd)

A többi fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) és Julios Sämann Ltd

A fellebbező kérelmei

a Bíróság helyezze teljes egészében hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság ítéletét;

helyezze hatályon kívül az OHIM második fellebbezési tanácsa 2004. március 15-i határozata rendelkező részének 1. és 3. pontját, amelyekben a fellebbezési tanács egyrészt részben hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály határozatát, illetve megtagadta a bejelentett védjegy lajstromozását a 3. és 5. osztályba tartozó áruk tekintetében, másrészt kötelezte a felek mindegyikét a felszólalási osztály és a fellebbezési tanács előtti eljárásban felmerült költségek viselésére;

kötelezze az OHIM-ot az összes költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A 40/94 rendelet (1) 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése

Az Elsőfokú Bíróság megsértette a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját annak megállapításával, hogy: i) a 91.991 lajstromszámú, korábbi közösségi védjegy megkülönböztető jellegre tett szert; ii) a bejelentett, szóelemet is tartalmazó, 252.288. sz. „Aire Limpio” ábrás védjegy és a 91.991 lajstromszámú, korábbi közösségi védjegy hasonlóak; iii) fennáll az összetévesztés veszélye.

A 40/94 rendelet 73. cikkének megsértése

Az OHIM felszólalási osztálya (2003. február 25-i határozat) és fellebbezési tanácsa (2004. március 15-i határozat) a vizsgálatot a bejelentett (252.288. sz. „Aire Limpio”) védjegyre és a 91.991 lajstromszámú, korábbi közösségi védjegyre korlátozta. Ezzel szemben, az Elsőfokú Bíróság egyéb védjegyekre vonatkozó dokumentumokra is támaszkodott, főként a 328.915. lajstromszámú, „ARBRE MAGIQUE” nemzetközi védjegyre vonatkozó dokumentumokra. Következésképpen, a megtámadott ítélet alapjául szolgáló érvek egy olyan védjegyre vonatkoznak, amelyet maga az alperes is kizárt az összehasonlító vizsgálatból az összetéveszthetőség fennállásának mérlegelésekor. Így a fellebbező nem tudott megfelelőképpen védekezni a 91.991 lajstromszámú közösségi védjegyen kívüli, különféle más védjegyekre vonatkozó azon állításokkal és adatokkal szemben, amelyeken az Elsőfokú Bíróság megtámadott ítéletének rendelkező része alapult.


(1)  A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994., L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.).


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/13


A Consiglio di Stato (Olaszország) által 2006. november 28-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Consorzio Elisoccorso San Raffaele kontra Eliolombarda s.r.l.

(C-492/06. sz. ügy)

(2007/C 20/19)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Consiglio di Stato

Az alapeljárás felei

Felperes: Consorzio Elisoccorso San Raffaele

Alperes: Eliolombarda s.r.l.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

„A szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/50/EGK tanácsi irányelvvel (1) módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21-i 89/665/EGK tanácsi irányelv (2) 1. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti jogi rendelkezés, amely alapján az olyan jogi személyiséggel nem rendelkező alkalmi társaság valamely tagja, amely ilyen minőségben részt vett valamely közbeszerzési szerződés odaítélési eljárásában, és a szerződést nem neki ítélték oda, önállóan nyújthat be jogorvoslati kérelmet az említett szerződés odaítéléséről szóló határozattal szemben?”


(1)  HL L 209., 1. o.

(2)  HL L 395., 33. o., magyar nyelvű különkiadás: 6. fejezet, a. kötet, 246. o.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/13


Az Elsőfokú Bíróságnak (második tanács) a T-304/04. sz., az Európai Közösségek Bizottsága kontra Olasz Köztársaság, Wam SpA ügyben 2006. szeptember 6-án hozott ítélete ellen az Európai Közösségek Bizottsága által 2006. november 30-án benyújtott fellebbezés

(C-494/06. P. sz. ügy)

(2007/C 20/20)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Fellebbező: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: V. Di Bucci és E. Righini meghatalmazottak)

A többi fél az eljárásban: Olasz Köztársaság, Wam SpA

A fellebbező kérelmei

A Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának a T-304/04. és T-316/04. sz., Olasz Köztársaság és Wam kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben 2006. szeptember 6-án hozott ítéletét, majd

hozzon végleges döntést a jogvitában, utasítsa el az említett keresetet, mint megalapozatlant;

vagy utalja vissza az ügyet új eljárásra az Elsőfokú Bírósághoz;

kötelezze az Olasz Köztársaságot és a Wam SpA-t mindkét fokú eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság egy megtámadási jogalapra hivatkozik. Mivel a támogatás kereskedelemre és versenyre gyakorolt hatásának jellemzéséhez elégtelennek találta a megtámadott határozat indokolását, az Elsőfokú Bíróság megsértette az EK 87. cikk (1) bekezdése és az EK 253. cikk együttes rendelkezését, és az ítéletet ellentmondásos módon indokolta.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/14


Sąd Okręgowy w Koszalinie (Lengyel Köztársaság) által 2006. december 8-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Halina Nerkowska kontra Zaklad Ubezpieczeń Społecznych

(C-499/06. sz. ügy)

(2007/C 20/21)

Az eljárás nyelve: lengyel

A kérdést előterjesztő bíróság

Sąd Okręgowy w Koszalinie (Megyei Bíróság Koszalinie)

Az alapeljárás felei

Felperes: Halina Nerkowska

Alperes: Zakład Ubezpieczeń Społecznych Oddział w Koszalinie (társadalombiztosítási szerv, koszalini kirendeltség)

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Ellentétes-e a hadi- és katonai rokkantak és családjaik számára nyújtandó ellátásokról szóló, 1974. május 27-i törvény (1987. szeptember 2-i Dz. U. [hivatalos lap] későbbi módosításokkal) 5. cikkében található nemzeti jogi szabályozás az uniós polgárok számára a tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás jogát biztosító EK 18. cikkel annyiban, amennyiben annak értelmében az elkülönítő táborban való tartózkodással összefüggő munkaképtelenség miatti nyugellátás fizetésének az a feltétele, hogy a jogosult a lengyel állam területén tartózkodjon?


Elsőfokú Bíróság

27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/15


2006. november 27-én benyújtott kereset – 2K-Teint és társai kontra az EBB és a Bizottság

(T-336/06. sz. ügy)

(2007/C 20/22)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: 2K-Teint SARL, Mohamed Kermoudi, Khalid Kermoudi, Laila Kermoudi, Mounia Kermoudi, Salma Kermoudi és Rabia Kermoudi (Casablanca, Marokkó) (képviselő: P. Thomas ügyvéd)

Alperesek: az Európai Beruházási Bank (Luxemburg, Luxemburgi Nagyhercegség) és az Európai Közösségek Bizottsága (Brüsszel, Belgium)

Kereseti kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

állapítsa meg a kereset elfogadhatóságát, és nyilvánítsa a felperesek eljárását megalapozottnak;

kötelezze az EBB-t a 2K-Teint társaságnak a törzstőkéhez adott tagi kölcsönnel kapcsolatos teljes ügyiratának ismertetésére, ideértve az ebben a tárgyban a BNDE-vel megosztott összes dokumentumot, és egyben minden egyes nap késés után határozzon meg 10 000 eurós kényszerítő bírságot;

állapítsa meg, hogy az EBB-nek a felperesekkel szemben elkövetett hibáiból, mulasztásaiból, hanyagságából és hozzá nem értéséből eredő jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekményért a felperesekkel szemben fennálló felelősségét;

állapítsa meg, hogy a felperesek [a keresetben feltüntetettek szerinti] felbecsült főkövetelésében kár keletkezett;

rendeljen el szakértői vizsgálatot a leírt károk megalapozottságáról és mértékéről;

a fent megjelölt indokok alapján kötelezze egyetemlegesen – vagy az egyik hiányában a másikat – az EBB-t és/vagy az Európai Közösség a [az alábbiakban feltüntetettek szerint] euróba átszámított, felpereseknek járó összegek, valamint a felperesek által tett első bírósági felszólítását követően járó – vagyis a Tribunal d'arrondissement de Luxembourg által kibocsátott 2003. június 17-i idézéstől a követelt összegek teljes megfizetéséig tartó időszakra járó – törvényes kamatok megfizetésére;

állapítsa meg, hogy a meghozandó ítélet előzetesen és feltétel nélkül végrehajtható tekintet nélkül minden jogorvoslatra;

ezen felül kötelezze az EBB-t és/vagy az Európai Közösséget a költségekbe be nem számított 12 500 eurós előleg egyetemleges megfizetésére, amely összeget a felpereseknek jogi védelmük és a tárgyaláson való képviseletük érdekében kellett megfizetniük, és amely összeg viselése rájuk nézve méltánytalan;

kötelezze az EBB-t és/vagy az Európai Közösséget a peres eljárás összes költségének és kiadásának viselésére;

biztosítsa a felperesek számára az őket megillető jogokból származó összes előnyt.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az EBB – az Európai Bizottság által részére adott megbízás alapján az Európai Közösség nevében és javára eljárva – egy 1994. április 28-án aláírt szerződésben a marokkói Királyságnak tőkekockázati befektetés címén feltételes kölcsönt nyújt, amely leginkább az ipari ágazatban finanszírozandó termelő projektek támogatására szolgál, különösen az Európai Unió vállalkozásainak (magánszemélyeknek és jogi személyeknek) bevonásával (pénzügyi szektornak nyújtott globális kölcsön II. projekt). A szerződés feltételei alapján az EBB által Marokkónak nyújtott kölcsön eredményét a projektek finanszírozása érdekében megállapodások értelmében marokkói bankintézetek – amelyek a továbbiakban pénzügyi közvetítőként működtek – által nyújtott kölcsönök formájában kellett átengedni. Az átengedett kölcsönök arra szolgáltak, hogy pénzügyi közvetítők által nyújtott kölcsönök, illetve a marokkói piaci szereplők – a végső kedvezményezettek – törzs/alaptőkéjében történő részesedések finanszírozását biztosítsák. A piaci szereplőnek nyújtott minden egyes kölcsön megadása a bankintézet és a kérdéses törzs/alaptőkében való részesedéssel érintett piaci szereplő között szerződés tárgyát képezte. A közvetítő köteles volt minden egyes törzs/alaptőkében való részesedésnek, illetve kölcsön finanszírozásának céljából beadott kérelmet az EBB-nek – a marokkói állammal együttes – jóváhagyásra benyújtani. Az EBB köteles volt beleegyezéséről a marokkói államot értesíteni, és ezzel egy időben az értesítés egy példányát a pénzügyi közvetítőnek is megküldeni.

1994. október 12-én a Marokkói Királyság és a Banque Nationale pour le Développement Economique (BNDE) között átengedési megállapodást kötött, így az utóbbi az EBB és a marokkói királyság között létrejött szerződés értelmében a pénzügyi közvetítők egyikévé vált. 1995. november 29-én az EBB II. Vonal keretében a BNDE és a felperesek kölcsönszerződést kötöttek azzal a feltétellel, hogy az EBB jóváhagyja a szerződést, és a BNDE megkapja a tőkét. A szerződés a 2K-Teint társaság törzstőkéjében való részesedés részleges finanszírozására vonatkozott. Az EBB 1994. október 14-i levelében hozzájárult, hogy a 2K-Teint részesülhessen e finanszírozásból.

A Közösség által szerződésen kívül okozott károk megállapításáért indított jelen keresettel a felperesek annak a kárnak a megtérítését kérik, amelyet az EBB azon állítólagosan hibás magatartása miatt szenvedtek el, hogy az utóbbi a Közösség megbízottjaként eljárva kötelezettsége gyakorlása során, a kérdéses kölcsön kezelésének keretében tanúsított. Nevezetesen a kölcsön lebonyolításának rendkívüli lassúságára hivatkoznak, amely kölcsön csupán 1997. júliusában került átutalásra, és emiatt kénytelenek voltak rövid távú kölcsönt felvenni a BNDE-től. A felperesekre háruló pénzügyi kötelezettségek nem teljesítése miatt a BNDE beszedési eljárást indított ellenük a nemzeti bíróság előtt. A marokkói nemzeti bíróság ítéletében a 2K-Teint társaságot üzleti tevékenységének eladására kötelezte.

Először is a felperesek több olyan szabálytalanságra hivatkoznak, amelyet a BNDE a közösségi források kezelésében követett el, és amelyekről az EBB-t is értesítették azt kérve, hogy reagáljon azokra. A felperesek azt hozzák fel az EBB-val szemben, hogy a neki megküldött információkra válaszul nem hozott semmiféle lépéseket. Arra hivatkoznak, hogy az EBB köteles lett volna eljárni, mivel a BNDE ha nem is az előbbi megbízottjaként, de legalábbis látszólagos meghatalmazottjaként járt el, ugyanis az EBB a kérdéses kölcsönökre vonatkozó döntésekben fontos szerepet tartott fenn magának.

Ezen túlmenően a felperesek azt állítják, hogy az EBB-nek nem csak hogy a BNDE által elkövetett – és e jogviszony alapján létrejött – hibákat kellett volna elismernie, hanem saját fogyatékosságait és mulasztásait is. Azt hozzák fel az EBB-vel szemben, hogy nem követte és ellenőrizte hatékonyan a források felhasználását azok marokkói szervezetek általi kézhezvételétől kezdve, amelynek következtében a BNDE állítólagosan csalárd cselekményeit előnyben részesítette, sőt biztosította. Azt hozzák fel továbbá az EBB-vel szemben, hogy mulasztott, gondatlan volt és hozzá nem értően cselekedett, amelyek súlyos hibáknak minősülnek, és a közösségi források kezelése során nem tett eleget az óvatosság, gondosság és elővigyázatosság követelményeinek.

A felperesek arra hivatkoznak, hogy az állítólagosan általuk elszenvedett károk közvetlen kapcsolatban állnak az EBB hozzá nem értő és mulasztó magatartásával. Ezért azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság kötelezze az EBB-t a fenti károk megtérítésére.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/16


2006. december 1-jén benyújtott kereset – Shell Petroleum és társai kontra Bizottság

(T-343/06. sz. ügy)

(2007/C 20/23)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: a Shell Petroleum NV (Hága, Hollandia), a The Shell Transport and Trading Company Ltd (London, Egyesült Királyság), a Shell Nederland Verkoopmaatschappij BV (Capelle aan den IJssel, Hollandia) (képviselők: O. W. Brouwer, W. Knibbeler, S. Verschuur ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A Shell Petroleum NV és a The Shell Transport and Trading Company Ltd keresetükben azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

semmisítse meg egészében az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.456 Bitumen – NL ügy) 2006. szeptember 13-án hozott bizottsági határozatot (a továbbiakban: a határozat) annyiban, amennyiben annak a Shell Petroleum NV és a The Shell Transport and Trading Company Ltd a címzettje; vagy másodlagosan

semmisítse meg részben a határozatot, amennyiben az úgy találja, hogy a Shell Petroleum NV és a The Shell Transport and Trading Company Ltd 1994. április 1-je és 1996. február 19-e között megsértették az EK 81. cikket, és csökkentse a velük szemben kiszabott bírság összegét;

mindenképpen csökkentse a határozatban a Shell Petroleum NV és a The Shell Transport and Trading Company Ltd társaságokkal szemben kiszabott bírság összegét;

kötelezze az alperest az eljárási költségek – ideértve a Shell Petroleum NV és a The Shell Transport and Trading Company Ltd társaságoknak a bírság egészének vagy részének kifizetésével, illetve a bankgarancia alapításával felmerült költségeit – megfizetésére;

hozzon meg minden egyéb általa megfelelőnek ítélt intézkedést.

A Shell Nederland Verkoopmaatschappij BV keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

semmisítse meg részben a határozatot, amennyiben az megállapítja, hogy a Shell Nederland Verkoopmaatschappij BV 1994. április 1-je és 1996. február 19-e között megsértette az EK 81. cikket, és csökkentse a vele szemben kiszabott bírság összegét;

mindenképpen csökkentse a határozatban a Shell Nederland Verkoopmaatschappij BV társasággal szemben kiszabott bírság összegét;

kötelezze az alperest az eljárási költségek – ideértve a Shell Nederland Verkoopmaatschappij BV társaságnak a bírság egészének vagy részének kifizetésével, illetve a bankgarancia alapításával felmerült költségeit – megfizetésére;

hozzon meg minden egyéb általa megfelelőnek ítélt intézkedést.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperesek úgy érvelnek, hogy a határozat alábbi elemei jogban való tévedésen, illetve mérlegelési hibákon alapulnak:

a)

azon megállapítás, hogy a Shell Verkoopmaatschappij BV volt a kartell kezdeményezője és vezetője;

b)

a jogsértésért a The Shell Transport and Trading Company Ltd és a Shell Petroleum NV felelősségének megállapítása;

c)

a bírság összegének emelése visszaesés címén;

d)

a kiindulási összeg kiszámítása a Shell Nederland Verkoopmaatschappij BV esetében;

e)

a jogsértés időtartama.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/17


2006. december 4-én benyújtott kereset – Total kontra Bizottság

(T-344/06. sz. ügy)

(2007/C 20/24)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: a Total SA (Courbevoie, Franciaország) (képviselők: A. Gosset-Grainville, L. Godfroid és A. Lamothe ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

semmisítse meg az EK 230. cikk alapján a COMP/F/38.456 ügyben 2006. szeptember 13-án hozott C(2006) 4090 bizottsági határozatot, amennyiben az az 1. cikk (m) pontjában, 2. cikk (m) pontjában, 3. és 4. cikkében a Total SA-ra vonatkozik;

másodlagosan semmisítse meg az 1. cikk (m) pontját és a 2. cikk (m) pontját és ennek megfelelően csökkentse a Total SA-val szemben a határozattal kiszabott bírság összegét;

kötelezze a Bizottságot az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes az útépítéshez használt bitumen hollandiai bruttó eladási és vételi árának, valamint a kartellben részt vevő útépítők számára egységes minimum árkedvezménynek, a többi útépítő számára ennél alacsonyabb maximum árkedvezménynek a rögzítésére irányuló megállapodásokra és összehangolt magatartásokra vonatkozóan az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.456 Bitumen – Hollandia-ügy) 2006. szeptember 13-án hozott C(2006) 4090 végleges bizottsági határozat részleges megsemmisítését kéri. Másodlagosan a megtámadott határozatban vele szemben kiszabott bírság megsemmisítését, illetve legalább jelentős csökkentését kéri.

A kereset öt jogalapot tartalmaz:

Először is a felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az anyavállalatnak a leányvállalata gyakorlatával kapcsolatos felelősségére vonatkozó szabályokat. Azt állítja, hogy a Bizottság helytelenül járt el, amikor a felperesnek tudta be a szóban forgó jogsértést, amelyet a leányvállalata, a TOTAL Nederland NV követett el, és ezért megállapította a felperes egyetemleges felelősségét. A felperes úgy véli, hogy a Bizottság jogban való tévedést követett el, amikor úgy találta, hogy az a tény, hogy a felperes a leányvállalata tőkéjének 100 %-os tulajdonosa, elegendő ahhoz, hogy ez utóbbira meghatározó befolyást gyakoroljon. A felperes továbbá arra hivatkozik, hogy a Bizottság jogban való tévedést követett el, amikor nem vizsgálta meg alaposan az arra vonatkozó bizonyítékok összességét, hogy a Total-csoporton belül melyik jogalany lehetett felelős a szóban forgó magatartásért.

Másodszor a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság megsértette a bizonyítási szabályokat, amikor nem bizonyította, hogy a felperes meghatározó befolyást gyakorolt volna leányvállalata, a TOTAL Nederland NV-nek az érintett piaccal kapcsolatos üzletpolitikájára, és amikor nem vette figyelembe a TOTAL SA által annak érdekében szolgáltatott információt, hogy a Bizottság a Total-csoporton belül meg tudja határozni a jogsértés által érintett vállalkozást.

Ezenkívül a felperes szerint a Bizottság megsértette az önkényes eljárás tilalmát, amikor a megtámadott határozatban azt állította, hogy mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntése tekintetében, hogy valamely vállalkozáson belül mely jogalanyok tekinthetők felelősnek a jogsértésért.

A felperes továbbá úgy véli, hogy a Bizottság megsértette a gondos ügyintézés elvét azzal, hogy nem intézett információkérést a TOTAL SA-hoz a vizsgálati szakaszban.

Másodlagosan a felperes két jogalapot hoz fel a megsemmisítés iránti kérelme, illetve a határozatban vele szemben kiszabott bírság csökkentése iránti kérelme alátámasztására. Szerinte a Bizottság megsértette a bírságok kiszabására vonatkozó szabályokat. Úgy érvel, hogy amennyiben a magatartás a TOTAL SA-nak lenne betudható, téves az az időpont, amelyet a Bizottság a felperes jogsértésben való részvétele kezdő időpontjának meghatározásához figyelembe vett, és a Bizottság e tekintetben nem indokolta kellőképpen a határozatát. A felperes ezenkívül arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette az arányosság elvét, amikor 1,5-szeres elrettentési szorzót alkalmazott a vizsgált időszak tekintetében a Total-csoport világméretű forgalmát véve alapul, pedig az említett időszak egy része tekintetében semmilyen kifogás nem róható fel a felperesnek.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/18


2006. december 4-én benyújtott kereset – Complejo Agrícola kontra Bizottság

(T-345/06. sz. ügy)

(2007/C 20/25)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperes: Complejo Agrícola S.A. (Madrid) (képviselők: A. Menéndez Menéndez és G. Yanguas Montero)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

Az Elsőfokú Bíróság adjon helyt a keresetnek;

adjon helyt a kért írásbeli bizonyításnak és folytassa le azt;

nyilvánítsa részben semmisnek az 1. cikket az Európai Bizottság 2006. július 19-i határozata 1. melléklete vonatkozásában az Acebuchales KJT minősítése tekintetében, és állítsa vissza a Complejo Agrícola tulajdonjogának teljeskörű gyakorlását azon ingatlanon, amely nem rendelkezik olyan környezeti értékekkel, hogy KJT-vé lehessen minősíteni.

Kötelezze a Bizottságot a Complejo Agricolának okozott költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen kereset a 92/43/EGK tanácsi irányelv értelmében a mediterrán bioföldrajzi régió közösségi jelentőségű természeti területeit tartalmazó jegyzék elfogadásáról szóló 2006. július 19-i bizottsági határozat (1) ellen irányul, mivel ez közösségi jelentőségű természeti területnek (KJT) nyilvánítja az ES6120015 „Acebuchales de la Campiña sur de Cádiz”-t, tekintve, hogy a felperes e KJT-n található ingatlan tulajdonosa.

Kérelmének alátámasztására a felperes az alábbiakra hivatkozik:

A Bizottság az „Acebuchales de la Campiña sur de Cádiz” KJT meghatározásakor túllépte hatáskörét, amely KJT a 92/43/EGK irányelv I., II. és III. mellékletében megállapított kritériumok téves alkalmazásának következményeképpen a felperes ingatlanát is érinti. Továbbá, a 92/43/EGK irányelv III. melléklete kritériumainak Bizottság általi téves alkalmazása miatt KJT-nek minősül a felperes tulajdonában lévő, környezeti értékekkel nem bíró földterületek jelentős része, ami az arányosság és a jogszerűség elveinek megsértését feltételezi.

Indokolatlanul és aránytalanul korlátozódtak a felperesnek az „Acebuchales de la Campiña sur de Cádiz” KJT által érintett ingatlan környezeti értékekkel nem bíró területei tulajdonjogához fűződő használati lehetőségei.

A felperesnek nem volt lehetősége arra, hogy részt vegyen az „Acebuchales de la Campiña sur de Cádiz” KJT meghatározásának eljárásában, ami az érdekelt meghallgatása és a jogbiztonság elvének megsértését jelenti.


(1)  HL L 259., 2006.9.21., 1. o.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/18


2006. december 6-án benyújtott kereset – IMS kontra Bizottság

(T-346/06. sz. ügy)

(2007/C 20/26)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: IMS Industria Masetto Schio srl (Schio, Olaszország) (képviselők: F. Colonna és T. E. Romolotti ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A Bíróság semmisítse meg a Bizottság 2006. december 12-i C (2006)3914 véleményét, és ismerje el az ebből eredő kártérítés iránti jogot;

a Bíróság az Európai Közösségek Bizottságát kötelezze a költségek viselésére, az eljárási szabályzat 87. és azt követő cikkeinek megfelelően.

Jogalapok és fontosabb érvek

Jelen kereset az IMS márkájú egyes mechanikus prések francia hatóságok által elfogadott tilalmára vonatkozó intézkedés tárgyában hozott 2006. december 6-i C (2006)3914 bizottsági vélemény ellen irányul.

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a felperes az IMS által gyártott mechanikus présekre vonatkozó intézkedések Francia Köztársaság általi elfogadását követően a Bizottság, a 98/37/EK irányelv 7. cikke (2) bekezdésének értelmében elvégezte ezen intézkedések érdemi vizsgálatát, amelynek eredményeként azon véleményét fejezte ki, hogy a francia hatóságok által elfogadott intézkedések igazoltak.

Kérelmei alátámasztására a felperes a következőket állítja:

A Bizottság nem vette figyelembe a francia Conseil d'État 2002. november 6-i ítéletét. Ezzel kapcsolatban ki kell jelenteni, hogy 2002. november 6-i, 238453. sz. ítéletével a francia Conseil d'État megállapította azon eljárás szabálytalanságát, amellyel a francia tárcaközi rendelet 2001. június 27-én elfogadásra került, és elrendelte ennek megsemmisítését. A Bizottság tehát egy olyan aktussal kapcsolatban adott véleményt, amely az azt kibocsátó tagállam joga szerint érvénytelen. Következésképpen maga a vélemény is jogszerűtlen, mivel egy, a korábbiakban az illetékes hatóság által már érvénytelennek tekintett olyan aktust tart hatályban, amely az adott jogrendben már nem hatályos;

az érdemi értékelés téves volt. A felperes álláspontja szerint a Bizottság által végzett érdemi értékelés hibás, mivel az IMS által gyártott gépek jellemzőit tévesen értékelte az alkalmazandó szabványoknak való megfelelés szempontjából;

a kártérítés vonatkozásában az IMS azt állítja, hogy az itt bemutatott okoknál fogva szerződésen kívüli jellegű, méltánytalan kárt szenvedett és szenved mind a mai napig, melyet a Bizottság okozott azzal, hogy a francia határozat semmissé nyilvánítását helytelenül vette figyelembe, továbbá hibásan értékelte az IMS termékeit.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/19


2006. december 4-én benyújtott kereset – Nynäs Petroleum és Nynas Belgium kontra Bizottság

(T-347/06. sz. ügy)

(2007/C 20/27)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: az AB Nynäs Petroleum (Stockholm, Svédország) és a Nynas Belgium AB (Zaventem, Belgium) (képviselők: A. Howard barrister és M. Dean solicitor)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperesek keresetükben azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

semmisítse meg a határozat 1. cikkét, amennyiben az az AB Nynäs egyetemleges felelősséget állapítja meg;

semmisítse meg a határozat 2. cikkét, amennyiben az a Nynäs-szal szemben 13,5 millió eurónyi bírságot szab ki, illetve másodlagosan megfelelően csökkentse a bírság összegét; és

kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperesek a COMP/F/38.456 Bitumen – NL-ügyben 2006. szeptember 13-án hozott C(2006) 4090 végleges bizottsági határozat részleges megsemmisítését kérik, amely határozatban a Bizottság megállapította, hogy a felperesek és más társaságok megsértették az EK 81. cikkét azzal, hogy rendszeresen és közösen határozták meg az útépítéshez használt bitumen eladási és vételi bruttó árát, valamint a bruttó árból a kartellben részt vevő útépítők számára adható egységes árkedvezményt, és az ennél alacsonyabb, a többi útépítő számára adható maximum árkedvezményt.

A felperesek keresetük alátámasztására először is arra hivatkoznak, hogy a Bizottság jogban való tévedést és mérlegelési hibát vétett azzal, hogy megállapította a Nynäs Petroleum egyetemleges felelősségét a Nynas Belgium által elkövetett jogsértésért, mivel a Nynas Belgium önálló jogalanyként tevékenykedett és a Nynäs Petroleumtól függetlenül határozta meg az üzletpolitikáját. A felperesek szerint a Bizottság nem bizonyította, hogy a Nynäs Petroleumnak módjában állt volna a Nynas Belgium tevékenységét oly mértékben irányítani, hogy azzal megfosztotta volna a tényleges függetlenségétől a piaci magatartásának meghatározását illetően.

Másodszor a felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottság – a bizalomvédelem és az egyenlő bánásmód elvével ellentétben – figyelmen kívül hagyta az engedékenységi közlemény (1) rendelkezéseit, amikor nem vette tekintetbe a felperesek által önként szolgáltatott információ értékét az engedékenységi közlemény B. szakasza értelmében, és nem volt hajlandó a felperesekre kiszabott bírságot az együttműködés miatt csökkenteni. A felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság egyebek mellett az alábbi jogban való tévedéseket és mérlegelési hibákat vétette:

a Bizottság tévesen vélte úgy, hogy a felperesek által szolgáltatott információ jellegénél fogva nem segítette a Bizottságot a jogsértés bizonyításában, mivel a jogsértés más résztvevői már elismerték a jogsértést, és az információkérésre adott más válaszok már elismerték a találkozók rendszerének fennállását;

a Bizottság tévesen vélte úgy, hogy a felperesek által szolgáltatott információ nem képvisel jelentős hozzáadott értéket.


(1)  A kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2000. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. oldal)


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/20


2006. december 4-én benyújtott kereset – Total Nederland kontra Bizottság

(T-348/06. sz. ügy)

(2007/C 20/28)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: a Total Nederland (Voorburg, Hollandia) (képviselő: A. Vandencasteele ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

semmisítse meg a COMP/F/38.456 Bitumen – Hollandia-ügyben 2006. szeptember 13-án hozott bizottsági határozatot, amennyiben az a felperes – 1996 és 2002 között helyett – 1994 és 2002 között elkövetett egységes folyamatos jogsértését állapítja meg;

semmisítse meg a határozat 2. cikkét, amennyiben az:

(i)

nem veszi figyelembe a jogsértésnek a fent említett csökkentett időtartamát;

(ii)

nem értékeli megfelelően jogsértés súlyosságát;

(iii)

nem ismeri el az enyhítő körülmények létét;

(iv)

elrettentés céljából növeli a bírságot, a Total SA forgalmát véve figyelembe, amelyről tévesen állapította meg, hogy részt vett a felperes jogsértésében;

csökkentse a 1/2003/EK tanácsi rendelet 31. cikke által biztosított teljes körű felülvizsgálati hatáskörében a bírság összegét, hogy az megfelelően tükrözze a felperes részvételét a jogsértésben;

kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes a COMP/F/38.456 Bitumen – NL-ügyben 2006. szeptember 13-án hozott C(2006) 4090 végleges bizottsági határozat részleges megsemmisítését kéri, amely határozatban a Bizottság úgy találta, hogy a felperes és más társaságok megsértették az EK 81. cikkét azzal, hogy rendszeresen és közösen határozták meg az útépítéshez használt bitumen eladási és vételi bruttó árát, valamint a bruttó árból a kartellben részt vevő útépítők számára adható egységes árkedvezményt, és az ennél alacsonyabb, a többi útépítő számára adható maximum árkedvezményt.

A felperes keresete alátámasztására arra hivatkozik, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett azáltal, hogy nem vette figyelembe az arra vonatkozó bizonyítékot, hogy az 1994-es megállapodás csupán egy évre szólt, és ezen időpont előtt megszakadt, valamint azáltal, hogy a bizonyítékok félreértelmezésével azt állította, hogy az 1994-es megállapodás bizonyos feltételeinek folyamatos betartása volt tapasztalható 1995-ben.

A felperes továbbá azt állítja, hogy a Bizottság nem bizonyította, miszerint a felperes ténylegesen végrehajtotta a megállapodást, míg a jogsértés súlyosságának értékelésekor e végrehajtásra támaszkodott.

Ezenkívül a felperes szerint a Bizottság nem vette figyelembe az arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a felperes megszegte a megállapodást.

Végül a felperes úgy véli, hogy a Bizottság jogban való tévedést követett el, amikor a felperessel szemben kiszabott bírság elrettentési szorzóját a Total SA anyavállalat forgalma alapján számította ki. A Bizottság így – indokolás nélkül – arra a feltételezésre támaszkodott, hogy az anyavállalat részt vett a jogsértésben, és az anyavállalat objektív per se felelősségének fogalmát fogadta el.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/20


2006 december 4-én benyújtott kereset – Németországi Szövetségi Köztársaság kontra Európai Közösségek Bizottsága

(T-349/06. sz. ügy)

(2007/C 20/29)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselők: M. Lumma, C Schulz-Bahr, segítőjük: C. von Donat)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg az Európai Közösségek Bizottsága B (2006) 4196 (végleges) sz., 2006. szeptember 25-i határozatát, amennyiben az csökkentette a Bizottság B (95) 1736. sz., 1995. július 27-i határozatában engedélyezett, az Európai Regionális Fejlesztési Alapból a RESIDER Észak-Rajna-Vesztfália 1995–1999 Operatív Programra vonatkozó közösségi támogatás (ERFA 49.02.10.036/ARINCO 94.DE.16.051) összegét és

az Elsőfokú Bíróság kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság a megtámadott határozatban csökkentette az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) a RESIDER Észak-Rajna-Vesztfália programra vonatkozó közösségi támogatás összegét.

Keresete alátámasztására a felperes a jelen ügyben először is a 4253/88 rendelet (1) 24. cikkének megsértésére hivatkozik, mivel nem teljesültek a közösségi támogatás csökkentésének feltételei. E tekintetben különösen azt adja elő, hogy a tájékoztatási célú finanszírozási tervtől való eltérések nem minősülnek a program jelentős változásának.

Még, ha jelentős változások történtek is a programban, a felperes szerint a Bizottság előzetesen jóváhagyta azokat a strukturális alapok operatív intézkedéseinek (1994–1999) pénzügyi elszámolására vonatkozó iránymutatásai [SEC (1999) 1316] keretében.

Még annak feltételezése esetén is, hogy fennállnak a támogatás csökkentésének feltételei, a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem élt a jelen ügyben a részére rendelkezésre álló mérlegelési jogkörével. A felperes szerint a Bizottságnak mérlegelnie kellett volna azt, hogy az ERFA-támogatás csökkentése arányosan történik-e.

Végül a megtámadott határozat ellentétes a gondos ügyintézés elvével, mivel amiatt a felperes kénytelen volt újabb keresetet indítani egy olyan határozattal szemben, amely ellen az Elsőfokú Bíróság előtt már eljárás van folyamatban.


(1)  A 2052/88/EGK rendeletnek a különböző strukturális alapok tevékenységeinek egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolása tekintetében történő végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1988. december 19-i 4253/88/EGK tanácsi rendelet (HL L 374. 1. o.)


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/21


2006. december 5-én benyújtott kereset – Dura Vermeer Groep kontra Bizottság

(T-351/06. sz. ügy)

(2007/C 20/30)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Felperes: a Dura Vermeer Groep NV (képviselő: M. Slotboom ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

semmisítse meg a határozat 1. cikkének d) pontját és a 2. cikkének d) pontját, amennyiben az a Dura Vermeer Groep felelősséget érinti;

kötelezze a Bizottságot az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes vitatja az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.456 Bitumen – NL-ügy) 2006. szeptember 13-án hozott C(2006) 4090 végleges bizottsági határozatot, amely bírságot szabott ki a felperessel szemben az EK 81. cikk megsértéséért.

A felperes keresete alátámasztására először is arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette az EK 81. cikk (1) bekezdését és az 1/2003 rendelet, és 23. cikkének (2) bekezdését. A felperes szerint a Bizottság értékelése helytelen a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében, amelyet az anyavállalatnak a leányvállalat állítólagos jogsértéséért való felelőssége kapcsán dolgoztak ki. A Bizottság ennélfogva túl szigorú bírságot szabott ki a felperessel szemben. A felperes továbbá arra hivatkozik, hogy a Bizottság tévedett a Dura Vermeer konszernen belüli tényleges kapcsolatokat illetően. A Bizottság tehát nem állíthatta volna azt, hogy a felperes meghatározó befolyást gyakorolt a Vermeer Infrastructuur BV magatartására.

Másodszor a felperes az EK 253. cikk lényeges eljárási rendelkezéseinek és az indokolási kötelezettségnek a megsértésére hivatkozik.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/21


2006. december 5-én benyújtott kereset – Dura Vermeer Infra kontra Bizottság

(T-352/06. sz. ügy)

(2007/C 20/31)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Felperes: a Dura Vermeer Infra (képviselő: M. Slotboom ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

semmisítse meg a határozat 1. cikkének d) pontját és 2. cikkének d) pontját, amennyiben az a Dura Vermeer Infra felelősséget érinti;

kötelezze a Bizottságot az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes vitatja az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.456 Bitumen – NL-ügy) 2006. szeptember 13-án hozott C(2006) 4090 végleges bizottsági határozatot, amely bírságot szabott ki a felperessel szemben az EK 81. cikk megsértéséért.

A felperes keresete alátámasztására ugyanazokra a jogalapokra és érvekre hivatkozik, mint a T-351/06. sz., Dura Vermeer Groep NV kontra Bizottság ügy felperese.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/22


2006. december 5-én benyújtott kereset – Vermeer Infrastructuur kontra Bizottság

(T-353/06. sz. ügy)

(2007/C 20/32)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Felperes: a Vermeer Infrastructuur (képviselő: M. Slotboom ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

elsődlegesen semmisítse meg az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.456 Bitumen – NL-ügy) 2006. szeptember 13-án hozott C(2006) 4090 végleges bizottsági határozatot; vagy

másodlagosan semmisítse meg a határozat 1. cikkét, 2. cikke d) pontját és 3. cikkét, amennyiben (i) az megállapítja, hogy a Vermeer részt vett az útépítéshez használt bitumen hollandiai bruttó eladási és vételi árának rögzítésében, illetve (ii) erre vonatkozóan bírságot szabott ki és meghagyást bocsátott ki;

harmadlagosan semmisítse meg a határozat 2. cikk d) pontját, amennyiben az pénzbírságot szab ki a Vermeerrel szemben;

negyedlegesen csökkentse a Vermeerrel szemben a határozat 2. cikke d) pontjában kiszabott pénzbírságot;

kötelezze a Bizottságot az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes vitatja az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.456 Bitumen – NL-ügy) 2006. szeptember 13-án hozott C(2006) 4090 végleges bizottsági határozatot, amely bírságot szabott ki a felperessel szemben az EK 81. cikk megsértéséért.

A felperes keresete alátámasztására először is az EK 81. cikk megsértésére hivatkozik, amennyiben a Bizottság nem bizonyította, hogy a felperes részt vett a bitumen bruttó árának rögzítésében, illetve hogy bármi érdeke fűződött volna ezen árrögzítéshez. A Bizottság tehát helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a bitumen szállítók és az útépítő társaságok az EK 81 cikkének ugyanazon megsértésében vettek volna részt.

A felperes továbbá úgy érvel, hogy a Bizottság nem bizonyította, miszerint a felperes részt vett volna a többi útépítő társaság számára alacsonyabb árkedvezmény rendszeres rögzítésének céljából a bitumen szállítók egy csoportja és a főbb útépítő társaságok egy csoportja közötti összejátszásban.

A felperes továbbá azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az EK 81. cikket, valamint a bírságkiszabási iránymutatást, amennyiben nem bizonyította, hogy (i) a felperes az EK 81. cikkének különösen súlyos megsértésében, illetve hogy (ii) a felperes az állítólagos jogsértésben 1994. április 1-je és 2002. április 15-e között vett volna részt. Következésképpen a felperes szerint a Bizottság túl hosszú időszakot vett figyelembe a felperessel szemben kiszabott bírság kiszámításakor.

Végül a felperes az EK 253. cikk és a lényeges eljárási szabályok megsértésére hivatkozik.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/22


2006. december 4-én benyújtott kereset – BAM NBM Wegenbouw és HBG Civiel kontra Bizottság

(T-354/06. sz. ügy)

(2007/C 20/33)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Felperesek: a BAM NBM Wegenbouw és a HBG Civiel (képviselők: M.B.W. Biesheuvel és J.K. de Pree ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperesek keresetükben azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

semmisítse meg az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.456 Bitumen – NL-ügy) 2006. szeptember 13-án hozott C(2006) 4090 végleges bizottsági határozatot, legalább annyiban, amennyiben e határozat megállapította, hogy a BAM NBM és a HBG Civiel megsértették az EK 81. cikket, és bírságot szabott ki ezzel kapcsolatban a BAM NBM-re és a HBG Civielre, a BAM NBM-t és a HBG Civielt a jogsértés abbahagyására, és az 1. cikkben leírt, ahhoz hasonló vagy azzal azonos célú vagy hatású tevékenységektől és magatartásoktól való jövőbeni tartózkodásra kötelezte, és amennyiben e határozat címzettje a BAM NBM és a HBG Civiel;

kötelezze a Bizottságot a jelen eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperesek vitatják az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.456 Bitumen – NL-ügy) 2006. szeptember 13-án hozott C(2006) 4090 végleges bizottsági határozatot, amely bírságot szabott ki a felperesekkel szemben az EK 81. cikk megsértéséért.

Keresetük alátámasztására a felperesek először is arra hivatkoznak, hogy a határozat ellentétes az EK 81. cikkel és az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésével, valamint az EK 253. cikkben előírt indokolási kötelezettség elvével. A felperesek szerint a Bizottság helytelenül állapította meg és értelmezte a tényeket, és nincs elegendő bizonyíték annak alátámasztására, hogy a felperesek megsértették volna az EK 81. cikket.

Másodlagosan a felperesek arra hivatkoznak, hogy a határozat 2. cikke ellentétes az 1/2003 rendelet 23. cikke (3) bekezdésével, valamint a bírságkiszabási iránymutatással (1). A felperesek szerint a Bizottság helytelenül értékelte az állítólagos jogsértés súlyosságát. Következésképpen arra hivatkoznak, hogy a jogsértést a Bizottság tévesen sorolta be mint különösen súlyos jogsértést, és így a kirótt bírságok aránytalanok.

Végül a felperesek úgy érvelnek, hogy a határozat elfogadása megsértette az alapvető alaki követelményeket, többek között azzal, hogy a Bizottság nem adott lehetőséget a felpereseknek, hogy az olajtársaságok és a többi útépítő társaság által tett kifogásokra adott válaszokat megvizsgálhassák, a felperesek ez irányú kérelme ellenére.


(1)  Iránymutatás a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről (HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o.)


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/23


2006. december 5-én benyújtott kereset – Koninklijke BAM Groep NV kontra Bizottság

(T-355/06. sz. ügy)

(2007/C 20/34)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Felperes: a Koninklijke BAM Groep NV (képviselők: M.B.W. Biesheuvel és J.K. de Pree ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

semmisítse meg az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.456 Bitumen – NL-ügy) 2006. szeptember 13-án hozott C(2006) 4090 végleges bizottsági határozatot, legalább annyiban, amennyiben e határozat megállapította, hogy a BAM megsértette az EK 81. cikket, és bírságot szabott ki ezzel kapcsolatban a BAM-ra, a BAM-t a jogsértés abbahagyására, és az 1. cikkben leírt, ahhoz hasonló vagy azzal azonos célú vagy hatású tevékenységektől és magatartásoktól való jövőbeni tartózkodásra kötelezte, és amennyiben e határozat címzettje a BAM;

kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes vitatja az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.456 Bitumen – NL-ügy) 2006. szeptember 13-án hozott bizottsági határozatot, amely bírságot szabott ki a felperessel szemben az EK 81. cikk megsértéséért.

A felperes keresete alátámasztására arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette az EK 81. cikket, az 1/2003 rendelet 7. cikkét és 23. cikke (2) bekezdését, amikor megállapította, hogy a felperes az EK 81. cikk értelmében jogsértést követett el. A felperes szerint a Bizottság a leányvállalat állítólagos jogsértését tévesen rótta a felperes, az anyavállalat terhére.

Másodlagosan a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság tévesen állapította meg a vele szemben kiszabott bírság összegét. A Bizottság két év és öt hónapos időtartam alapján rótta ki a bírságot, amely időszak alatt a felperesnek állítólag 100 %-os tulajdonában volt a BAM NBM, míg a tényleges időtartam csupán egy év öt hónap volt.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/24


2006. december 5-én benyújtott kereset – Koninklijke Volker Wessels Stevin kontra Bizottság

(T-356/06. sz. ügy)

(2007/C 20/35)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Felperes: a Koninklijke Volker Wessels Stevin NV (képviselők: E.H. Pijnacker Hordijk és Y. de Vries ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

semmisítse meg az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.456 Bitumen – NL-ügy) 2006. szeptember 13-án hozott határozat 1., 2. és 3. cikkét, legalább annyiban, amennyiben a határozatnak a Koninklijke Volker Wessels Stevin a címzettje;

kötelezze a Bizottságot a saját és a Koninklijke Volker Wessels Stevin költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes vitatja az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.456 Bitumen – NL-ügy) 2006. szeptember 13-án hozott bizottsági határozatot, amely bírságot szabott ki a felperessel szemben az EK 81. cikk megsértéséért.

A felperes keresete alátámasztására az EK 81. cikknek és az 1/2003 rendelet 7. cikkének és 23. cikke (2) bekezdésének a megsértésére hivatkozik. A felperes szerint a Bizottság téves szempontot alkalmazott az anyavállalat felelősségének megállapítása céljára, és így tévesen állapította meg a felperes egyetemleges felelősségét a Koninklijke Wegenbouw Stevin B.V. állítólagos magatartásáért.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/24


2006. december 5-én benyújtott kereset – Koninklijke Wegenbouw Stevin kontra Bizottság

(T-357/06. sz. ügy)

(2007/C 20/36)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Felperes: a Koninklijke Wegenbouw Stevin BV (képvislők: E.H. Pijnacker Hordijk és Y. de Vries ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

semmisítse meg az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.456 Bitumen – NL-ügy) 2006. szeptember 13-án hozott C(2006) 4090 végleges bizottsági határozatot, amelyről a Koninklijke Wegenbouw Stevin-t 2006. november 25-én értesítették, amennyiben a határozat a felperesre vonatkozik;

másodlagosan semmisítse meg a határozat 2. cikkét, amennyiben az a felperesre vonatkozik, illetve mindenesetre csökkentse felperessel szemben a határozat 2. cikkében kiszabott bírságot;

kötelezze a Bizottságot a jelen eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes vitatja az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.456 Bitumen – NL-ügy) 2006. szeptember 13-án hozott bizottsági határozatot, amely bírságot szabott ki a felperessel szemben az EK 81. cikk megsértéséért.

Keresetének alátámasztására a felperes először is a tények nem megfelelő vizsgálatára hivatkozik, amely az útépítő társaságok magatartásának az EK 81. cikkre tekintettel történt helytelen értékeléséhez vezetett. A felperes szerint a bitumen szállítók igen súlyosan megsértették a közösségi versenyjogi szabályokat. A felperes előadja, hogy az útépítéshez használt bitumen öt fő vásárlója megpróbált szembehelyezkedni e kartellel, azzal az elsődleges céllal, hogy a lehető legkedvezőbb kollektív kedvezményt biztosítsák maguknak.

A felperes továbbá az EK 81. cikknek és az 1/2003 rendelet 23. cikkének a megsértésére hivatkozik a kirótt bírság mértékének meghatározását illetően. A felperes szerint a bírság alapösszege túl magas volt, és annak az együttműködés hiánya és a felperes látszólagos kartell irányítói és felbujtói szerepe miatt történt megemelése indokolatlan volt.

Végül a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem engedélyezte számára, hogy betekintsen a kifogások többi címzettjének e kifogásokra adott válaszaiba. A felperes szerint e magatartás ellentétes a védelemhez való joggal.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/25


2006. december 5-én benyújtott kereset – Wegenbouwmaatschappij J. Heijmans kontra Bizottság

(T-358/06. sz. ügy)

(2007/C 20/37)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Felperes: a Wegenbouwmaatschappij J. Heijmans B.V. (képviselők: M.F.A.M. Smeets és A.M. van den Oord ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

egészben vagy részben semmisítse meg a Heijmans N.V.-nek és Heijmans Infrastructuur B.V.-nek címzett határozatot;

semmisítse meg vagy csökkentse a Heijmans N.V.-vel és Heijmans Infrastructuur B.V.-vel szemben kiszabott bírságot;

kötelezze a Bizottságot a jelen eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes vitatja az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.456 Bitumen – NL-ügy) 2006. szeptember 13-án hozott C(2006) 4090 végleges bizottsági határozatot. Bár a határozatnak a felperes nem címzettje, mégis úgy véli, hogy az közvetlenül és személyében érinti, amennyiben a határozat úgy említi meg, mint a Heijmans-csoport tagját, és a határozat alapján számíthat arra, hogy a szóban forgó magatartással kapcsolatban kérdésekre kell válaszolnia..

A felperes keresete alátámasztására először is az EK 81. cikknek és az 1/2003 rendelet 2. és 7. cikkének, valamint 23. cikke (2) bekezdésének megsértésére hivatkozik, amennyiben a Bizottság tévesen feltételezte, hogy az útépítéshez használt bitumen hollandiai piaca a releváns gazdasági háttér a Heijmans Infrastructuur B.V. ellen felhozott bizonyítékok értékelése szempontjából. A felperes továbbá arra hivatkozik, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a Heijmans Infrastructuur B.V. tagja az útépítő társaságok állandó kartellének, amely az útépítéshez használt bitumen vételére tekintettel tevékenykedett, és összejátszott hollandiai bitumen szállítókkal a verseny korlátozása érdekében. Végül a felperes szerint a Bizottság a horizontális megállapodásokra vonatkozó iránymutatás értelmében jogellenesen nem csupán a Heijmans Infrastructuur B.V. részvételének a következményeit vizsgálta (1).

Másodszor a felperes az EK 81. cikknek és az 1/2003 rendelet 11. és 16. cikkének, valamint a gondosság elvének, a gondos ügyintézés általános elveinek, az egyenlőség elvének és a védelemhez való jognak a megsértésére hivatkozik, mivel a Bizottság nem vette figyelembe a Heijmans Infrastructuur B.V. és a Wegenbouwmaatschappij J. Heijmans B.V. által a közigazgatási eljárás során védekezésül felhozott, indokolással ellátott lényegi és eljárásjogi jogalapokat, „a történtek ártatlan értelmezésének” minősítve azokat.

Harmadszor a felperes az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozik, amennyiben a határozat bizonyos lényeges szakaszai nem világosak, illetve kétértelműek.

Másodlagosan a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem, illetve nem megfelelően bizonyította azt az állítást, hogy a Heijmans Infrastructuur B.V. annak egész időtartama alatt részt vett volna az állítólagos jogsértésben.

Harmadlagosan a felperes úgy érvel, hogy a Bizottság helytelenül értékelte a jogsértés súlyát. Szerinte a Heijmans Infrastructuur B.V. csak kis szerepet játszott az érintett piacon.


(1)  Az EK-Szerződés 81. cikkének a horizontális együttműködési megállapodásokra való alkalmazhatóságáról szóló iránymutatás (HL 2001. C 3., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 25. o.)


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/25


2006. december 5-én benyújtott kereset – Heijmans Infrastructuur kontra Bizottság

(T-359/06. sz. ügy)

(2007/C 20/38)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Felperes: a Heijmans Infrastructuur B.V. (képviselők: M.F.A.M. Smeets és A.M. van den Oord ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

egészben vagy részben semmisítse meg a felperesnek címzett határozatot;

semmisítse meg vagy csökkentse a felperesre kiszabott bírságot;

kötelezze a Bizottságot a jelen eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes vitatja az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.456 Bitumen – NL-ügy) 2006. szeptember 13-án hozott C(2006) 4090 végleges bizottsági határozatot, amely bírságot szabott ki a felperessel szemben az EK 81. cikk megsértéséért.

A felperes keresete alátámasztására a T-358/06. sz., Wegenbouwmaatschappij J. Heijmans B.V. kontra Bizottság ügy felperese által felhozottakhoz hasonló jogalapokra és érvekre hivatkozik.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/26


2006. december 5-én benyújtott kereset – Heijmans kontra Bizottság

(T-360/06. sz. ügy)

(2007/C 20/39)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Felperes: a Heijmans NV (képviselők: M.F.A.M. Smeets és A.M. van den Oord ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

egészben vagy részben semmisítse meg a felperesnek címzett határozatot;

semmisítse meg vagy csökkentse a felperesre kiszabott bírságot;

kötelezze a Bizottságot az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes vitatja az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.456 Bitumen – NL-ügy) 2006. szeptember 13-án hozott C(2006) 4090 végleges bizottsági határozatot, amely bírságot szabott ki a felperessel szemben az EK 81. cikk megsértéséért.

A felperes először is az EK 81. cikk, valamint az 1/2003 rendelet 2. és 7. cikkének, valamint 23. cikke (3) bekezdésének megsértésére hivatkozik. A felperes szerint a Bizottság nem bizonyította, hogy a felperes természetes személyek, anyagi és nem anyagi eszközök egységes szervezete, amely megsértette az EK 81. cikket azzal, hogy rögzítette a bitumen hollandiai árát. Továbbá a felperes úgy érvel, hogy nincs olyan jogalap, amely alapján megállapítható lenne a felperes egyetemleges felelőssége, valamint hogy a felelősség megállapítása méltánytalan.

A felperes keresete alátámasztására a T-358/06. sz., Wegenbouwmaatschappij J. Heijmans BV kontra Bizottság ügy felperese által felhozottakhoz hasonló jogalapokra és érvekre hivatkozik.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/26


2006. december 5-én benyújtott kereset – Ballast Nedam kontra Bizottság

(T-361/06. sz. ügy)

(2007/C 20/40)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Felperes: a Ballast Nedam NV (képviselők: A.R. Bosman és J.M.M. van de Hel ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

semmisítse meg az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.456 Bitumen – NL-ügy) 2006. szeptember 13-án hozott C(2006) 4090 végleges bizottsági határozatot, amelyről a felperest 2006. szeptember 13-án értesítették, amennyiben a határozatnak a felperes a címzettje;

másodlagosan részlegesen semmisítse meg a határozatot, amennyiben annak a felperes a címzettje, tekintettel a jogsértés időtartamára és ennek megfelelően csökkentse a felperessel szemben kiszabott bírságot;

kötelezze a Bizottságot a jelen eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes vitatja az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.456 Bitumen – NL-ügy) 2006. szeptember 13-án hozott C(2006) 4090 végleges bizottsági határozatot, amely bírságot szabott ki a felperessel szemben az EK 81. cikk megsértéséért.

A felperes szerint a Bizottság jogilag és ténybelileg megalapozatlanul állapította meg, hogy a felperes meghatározó befolyást gyakorolt a Ballast Nedam Infra B.V. és a Ballast Nedam Grond en Wegen B.V. piaci magatartására.

Keresetének alátámasztására a felperes először is az EK 81. cikk megsértésére hivatkozik. Másodszor a közösségi jog általános elveinek – mindenekelőtt az ártatlanság vélelmének – megsértésére hivatkozik. Végül a felperes az 1/2003 rendelet 27. cikke (1) bekezdésének és a védelemhez való jognak a megsértésére hivatkozik, mivel a felperes felelőssége csak a határozatban került megállapításra. A felperesnek így nem volt lehetősége ezt bizonyítékok szolgáltatásával megcáfolni.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/27


2006. december 5-én benyújtott kereset – Ballast Nedam Infra kontra Bizottság

(T-362/06. sz. ügy)

(2007/C 20/41)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Felperes: a Ballast Nedam Infra (képviselők: A.R. Bosman és J.M.M. van de Hel ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

semmisítse meg az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.456 Bitumen – NL-ügy) 2006. szeptember 13-án hozott C(2006) 4090 végleges bizottsági határozatot, amelyről a felperest 2006. szeptember 25-én értesítették, amennyiben a határozatnak a felperes a címzettje;

másodlagosan semmisítse meg a határozat 2. cikkét, amennyiben annak a felperes a címzettje, illetve legalább csökkentse felperessel szemben az említett 2. cikkben kiszabott bírságot;

semmisítse meg a határozat 1. cikkét, amennyiben az a jogsértésnek a 2000. októberig tartó időtartamára vonatkozik, és következésképpen csökkentse a 2. cikkben kirótt bírságot, amennyiben az a felperesre vonatkozik;

kötelezze a Bizottságot a jelen eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes vitatja az EK 81. cikk alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.456 Bitumen – NL-ügy) 2006. szeptember 13-án hozott C(2006) 4090 végleges bizottsági határozatot, amely bírságot szabott ki a felperessel szemben az EK 81. cikk megsértéséért.

Keresetének alátámasztására a felperes először is az EK 81. cikknek és az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének megsértésére hivatkozik. A felperes szerint a Bizottság nem bizonyította az EK 81. cikk egységes és folyamatos megsértését. A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a bitumen szállítók és a főbb útépítő társaságok közösen rögzítették volna a bitumen bruttó árát, illetve hogy a főbb útépítő társaságoknak érdekében állt volna ilyen megállapodás megkötése. A felperes továbbá úgy érvel, hogy a Bizottság tévesen minősítette az EK 81. cikk megsértésének az egységes árengedményre vonatkozó megállapodást, valamint azt, hogy az útépítő társaságok a kisebb vásárlóerővel bíró kis útépítő társaságoknál kedvezőbb feltételeket kívánnak biztosítani maguknak.

Másodszor a felperes az EK 81. cikknek és az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének, valamint a Bizottság bírságkiszabási iránymutatásának (1) a megsértésére hivatkozik. A felperes úgy érvel, hogy a Bizottság helytelenül értékelte a jogsértés súlyát.

Harmadszor a felperes az EK 81. cikk megsértésére hivatkozik, amennyiben a Bizottság jogilag és ténybelileg megalapozatlanul állapította meg, hogy a felperes meghatározó befolyást gyakorolt a Ballast Nedam Grond en Wegen B.V. piaci magatartására.

Végül a felperes az 1/2003 rendelet 27. cikke (1) bekezdésének és a védelemhez való jognak a megsértésére hivatkozik, mivel a Bizottság megfosztotta a felperest annak lehetőségétől, hogy a felperesnek az állítólagos jogsértésben való 1996. június 21-e és 2000. október 1-je közötti részvételével kapcsolatban tett több új megállapítást megcáfoljon.


(1)  Iránymutatás a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről (HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o.)


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/27


2006. december 5-én benyújtott kereset – Honda Motor Europe Ltd kontra OHIM – SEAT (MAGIC SEAT)

(T-363/06. sz. ügy)

(2007/C 20/42)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: Honda Motor Europe Ltd (Slough, Egyesült Királyság) (képviselők: S. Malynicz barrister, N. Cordell solicitor)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Seat SA

Kereseti kérelmek

Az Elsőfokú Bíróság helyezze hatályon kívül az első fellebbezési tanács 2006. szeptember 7-i R 960/2005-1. sz. határozatát;

az Elsőfokú Bíróság az OHIM-ot és a másik felet kötelezze saját és a felperes költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A közösségi védjegy bejelentője: A felperes.

Az érintett közösségi védjegy: A „MAGIC SEAT” közösségi szóvédjegy a 12. osztályba tartozó áruk (autósülések és -ülésszerkezetek, ezekhez tartozó alkatrészek, szerelvények és kellékek) vonatkozásában – lajstromszám: 2 503 902.

A felszólalási eljárásban hivatkozott védjegy vagy megjelölés jogosultja: A SEAT SA.

A hivatkozott védjegy vagy megjelölés: A „SEAT” nemzeti ábrás védjegy a 12. osztályba tartozó áruk vonatkozásában.

A felszólalási osztály határozata: A felszólalásnak helyt adás.

A fellebbezési tanács határozata: A fellebbezés elutasítása.

Jogalapok: A 40/94 tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

Beadványa alátámasztására a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács tévedett a vizuális vizsgálatra vonatkozó megközelítésében, minthogy valójában csupán szóvédjegyként részesített oltalomban egy olyan összetett védjegyet, amely erőteljes és feltűnő ábrás elemet is tartalmaz.

A felperes szerint a fellebbezési tanács a védjegyek hangzásbeli összehasonlításakor két szempontból követett el hibát. Először is nem érzékelte, hogy a MAGIC SEAT kifejezésben szereplő MAGIC szót nem spanyol szóként ejtik, és ennélfogva a védjegyet mint egészet (MAGIC SEAT) sem spanyolosan kell ejteni. Másodszor, nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a MAGIC szó a két szóból álló MAGIC SEAT védjegy első szava.

A fellebbezési tanács továbbá nem alkalmazta az „ellenhatás szabályát” a jelen ügyben, és ezért a fogalmi vizsgálat során nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a SEAT szót és a nagy „S” betűs jelvény ábrás elemet tartalmazó korábbi spanyol védjegyet közvetlenül és egyértelműen a spanyol autógyártó jelöléseként értik, míg a MAGIC SEAT védjegyet nem így értik.

A fogalmi eltérés kérdését illetően azonkívül a felperes kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács egyáltalán nem vette figyelembe a felperes arra vonatkozó nyelvészeti tárgyú bizonyítékait, hogy a spanyol fogyasztók hogyan ejtenék valószínűleg a MAGIC SEAT szót.

A felperes továbbá előadja, hogy a fellebbezési tanács nem vette figyelembe, hogy az árucsoportok, a releváns piac jellegzetességei, és a nemzeti fogyasztó által ezeknek az áruknak tulajdonított jellemzők mind az összetéveszthetőség ellen szólnak.

Végül a felperes úgy ítéli meg, hogy a fellebbezési tanács egyáltalán nem vette figyelembe a felperes arra vonatkozó bizonyítékát, hogy hogyan értékesítik ezeket a termékeket a kereskedelemben.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/28


2006. december 6-án benyújtott kereset – Xinhui Alida Polythene kontra Tanács

(T-364/06. sz. ügy)

(2007/C 20/43)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Xinhui Alida Polythene Ltd (Xinhui, Kína) (képviselő: C. Munro, Solicitor)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kereseti kérelmek

Az Elsőfokú Bíróság az Európai Unióról szóló szerződés 230. cikke alapján semmisítse meg a Kínai Népköztársaságból és Thaiföldről származó egyes műanyag zsákok és zacskók behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről, valamint a Malajziából származó egyes műanyag zsákok és zacskók behozatalára vonatkozó eljárás megszüntetéséről szóló, 2006. szeptember 25-i 1425/2006/EK tanácsi rendeletet; és

az Elsőfokú Bíróság kötelezze a Tanácsot a felperes jelen eljárásban felmerülő költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes a Kínai Népköztársaságból és Thaiföldről származó egyes műanyag zsákok és zacskók behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről, valamint a Malajziából származó egyes műanyag zsákok és zacskók behozatalára vonatkozó eljárás megszüntetéséről szóló, 2006. szeptember 25-i 1425/2006/EK tanácsi rendelet (1) megsemmisítését kéri.

A felperes álláspontja szerint a Tanács alapvető eljárási követelményeket sértett meg és visszaélt hatáskörével azáltal, hogy a Bizottság által lefolytatott alapul szolgáló eljárások megfelelő figyelembevétele nélkül fogadta el a vitatott rendeletet.

A felperes szerint a Bizottság i) nem vizsgálta meg megfelelően a panaszosok helyzetét és/vagy elmulasztotta azok helyzetének megfelelő meghatározását, ii) lényegtelen információkat vett figyelembe és/vagy nem a nem vette figyelembe a rendelkezésre álló információkat, iii) nem megfelelően mérte fel a releváns közösségi gazdasági ágazat károsodását, iv) nem bizonyította, hogy közösségi érdek fűződik a behozatali vám kivetéséhez, és v) megsértette a felperes védekezéshez fűződő jogát

A felperes álláspontja szerint ez hatáskörrel való visszaélésnek minősül.


(1)   HL 2006., L 270., 4. o.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/29


2006. december 4-én benyújtott kereset – Calebus kontra Bizottság

(T-366/06. sz. ügy)

(2007/C 20/44)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperes: Calebus, S.A. (Almería, Spanyolország) (képviselő: R. Bocanegra Sierra ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

Az Elsőfokú Bíróság mondja ki a mediterrán bioföldrajzi régió közösségi jelentőségű természeti területeit tartalmazó jegyzék elfogadásáról szóló, 2006. július 19-i 2006/613/EK bizottsági határozat (HL L 259., 2006.9.21., 1. o.) semmisségét, illetve semmisítse meg vagy vonja vissza a határozatot joghatásainak megszüntetése mellett, amennyiben az KJT-nek nyilvánítja az ES 611 0006 „Ramblas de Jergal, Tabernas y Sur de Sierra Alhamilla”-t, a „Las Cuerdas” ingatlant is beleértve, továbbá kötelezze a Bizottságot a hivatkozott KJT határvonalának oly módon történő megváltoztatására, hogy az a hivatkozott ingatlant abból vegye ki.

Jogalapok és fontosabb érvek

Kérelme alátámasztása érdekében a felperes előadja, hogy a vitatott határozat:

ellentétes a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvvel (1), amennyiben a KJT ES 611 0006-ba az ő tulajdonában álló olyan földterületeket is belefoglalt, amelyek nem felelnek meg az előírt környezeti feltételeknek; és

önkényes, mivel ugyanezen területbe olyan földterületeket is belefoglalt, amelyek olyan értékekkel rendelkeznek, amelyek kötelezővé teszik azok KJT-kénti minősítését.


(1)  HL L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/29


2006. december 4-én benyújtott kereset – Kuwait Petroleum Corp. és társai kontra Bizottság

(T-370/06. sz. ügy)

(2007/C 20/45)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: a Kuwait Petroleum Corp. (Shuwaikh, Kuvait), a Kuwait Petroleum International Ltd (Woking, Egyesült Királyság), és a Kuwait Petroleum (Nederland) BV (Rotterdam, Hollandia) (képviselők: D. W. Hull, Dr. G. M. Berrisch ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperesek keresetükben azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

semmisítse meg a 2006. szeptember 13-án hozott C(2006) 4090 végleges bizottsági határozatot annyiban, amennyiben az a felperesekre vonatkozik; másodlagosan

csökkentse a kiszabott bírság összegét;

mindenképpen kötelezze a Bizottságot a jelen eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

2006. szeptember 13-i határozatával (a megtámadott határozat) a Bizottság a Kuwait Petroleum Corp. (KPC), a Kuwait Petroleum International Ltd (KPI) és a Kuwait Petroleum (Nederland) BV (KPN) társaságokkal – a felperesekkel – szemben egyetemlegesen 16 632 millió eurós bírságot szabott ki az EK 81. cikknek a holland bitumen piaci árak rögzítésével történő megsértésért. A felperesek mindegyike az alábbi érvek alapján kéri a megtámadott határozat megsemmisítését, illetve másodlagosan a bírság csökkentését:

Az első jogalapban a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság nyilvánvaló jogban való és ténybeli tévedést követett el, mivel téves jogi mércét alkalmazott, amikor a KPC és a KPI felelősségét állapította meg a KPN magatartásáért, és mivel ezt nem bizonyította megfelelően a helyes jogi mérce szerint. Pontosan azt állítják, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban úgy találta, hogy mind a KPC, mind a KPI felelős a KPN vezetőinek a holland bitumen kartellben való részvételéért azon az alapon, hogy a KPN a KPC 100 %-os tulajdonában lévő leányvállalata, és mind a KPC, mind a KPI széleskörű ellenőrzési jogot gyakorolt a KPN felett. A felperesek úgy érvelnek, hogy egy anyavállalat felelőssége nem állapítható meg kizárólag a részesedés és a széleskörű ellenőrzési jog alapján, valamint hogy a Bizottságnak bizonyítania kell, hogy az anyavállalat oly mértékű ellenőrzést gyakorolt a leányvállalatának a jogsértés által érintett piacon megvalósított magatartására, hogy ésszerű azt feltételezni, hogy a leányvállalat nem járt el önállóan a jogsértés tekintetében.

A felperesek továbbá arra hivatkoznak a második jogalapban, hogy a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, illetve másodlagosan a bírságokat csökkenteni kell, mivel a Bizottság szerintük jogban való tévedést követett el, amikor a 2002-es engedékenységi közleményt (1) megsértve szabott ki bírságot a felperesekkel szemben, amely közlemény úgy rendelkezik, hogy amennyiben egy vállalkozás a Bizottság előtt korábban ismeretlen tényekre vonatkozóan szolgáltat bizonyítékot, amely közvetlenül összefügg a feltételezett kartell jelentőségével vagy fennállása időtartamával, a Bizottság ezeket a tényezőket nem használja fel a bizonyítékot szolgáltató vállalkozásra kiszabott bírság megállapításakor.

Végül a harmadik jogalapban a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett a bírságcsökkentés százalékának a 2002-es engedékenységi közlemény alapján történő meghatározásakor, következésképpen úgy érvelnek, hogy a bírságot a lehető legnagyobb csökkentéssel, 50 %-kal kell csökkenteni.


(1)  A kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. oldal)


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/30


2006. december 14-én benyújtott kereset – IMI és társai kontra Bizottság

(T-378/06. sz. ügy)

(2007/C 20/46)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: az IMI plc (Birmingham, Egyesült Királyság), az IMI Kynoch Ltd (Birmingham, Egyesült Királyság), a Yorkshire Fittings Limited (Leeds, Egyesült Királyság), a VSH Italia Srl (Bregnano, Olaszország), az Aquatis France SAS (La Chapelle St. Mesmin, Franciaország) és a Simplex Armaturen + Fittings GmbH & Co. KG (Ravensburg, Németország) (képviselők: M. Struys és D. Arts ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperesek kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

semmisítse meg az EK-Szerződés 81. cikke és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (a COMP/F-1/38.121 szerelvények-ügy) 2006. szeptember 20-án hozott, a 2006. szeptember 29-i határozattal módosított C(2006)4180 végl. jav. bizottsági határozat 2. cikke b) pontjának (1) és (2) bekezdését;

másodlagosan csökkentse a felperesekre kiszabott bírságot; továbbá

kötelezze a Bizottságot költségek fizetésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperesek keresete a COMP/F-1/38.121 szerelvények-ügyben 2006. szeptember 20-án hozott C(2006)4180 végl. jav. bizottsági határozat részleges megsemmisítésére irányul, amelyben a Bizottság megállapította, hogy a felperesek más vállalkozásokkal együttesen megsértették az EK 81. cikket és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikkét az árak rögzítésével, árlistákban, árengedményekben és kedvezményekben történő megállapodással, áremelések végrehajtási mechanizmusában való megállapodással, a nemzeti piacok és a vevők felosztásával, valamint más kereskedelmi információk cseréjével.

Keresetük alátámasztására a felperesek előadják, hogy a Bizottság megsértette az arányosság elvét és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mivel a vitatott határozattal a felperesekre kiszabott bírság a Bizottság korábbi gyakorlatával összevetve túlzott a felperesek, illetve a releváns piac méretére figyelemmel. A jogsértés súlyának értékelése során azzal, hogy a préselt szerelvények értékesítését beszámította a releváns piac méretébe, a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát vétett.

A felperesek továbbá előadják, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát vétett annak állításával, hogy a felperesek nem bocsátottak a rendelkezésére az Egyesült Királyságban irányadó, illetve a páneurópai megállapodások közötti kapcsolatra vonatkozó bizonyítékot. A Bizottság kifogásközlése e tekintetben hiányos volt. Ezenfelül azzal, hogy megtagadta a felperesektől az engedékenységi közleményen (1) kívüli együttműködésükért a bírságcsökkentést az Egyesült Királyságban működő és a páneurópai kartell közötti kapcsolatra vonatkozó bizonyíték rendelkezésre bocsátásáért, míg a FRA.BO társaságnak ugyanezen az alapon bírságcsökkentést nyújtott az eljárásnak a helyszíni vizsgálat utáni folytatásához nyújtott bizonyítékért, a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét.

Ezenfelül a felperesek előadják, hogy a Bizottság megsértette az EK 253. cikket, mivel a vitatott határozat nem tartalmaz semmilyen indokolást arra nézve, hogy a Bizottság miért szabott ki az Aquatis France a Simplex Armaturen + Fittings társaságokra további 2,04 millió euró összegű bírságot.

Végül a felperesek előadják, hogy az Aquatis France-ra és a Simplex Armaturen + Fittings-re a jogelődjeikre és jelenlegi anyavállalataikra kiszabott bírságon felüli külön bírság kiszabásával a Bizottság megsértette a ne bis in idem elvét, amely szerint senkit nem lehet ugyanazon jogsértésért kétszer marasztalni.


(1)  A kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2002 C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o.)


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/31


2006. december 15-én benyújtott kereset – Vischim kontra Bizottság

(T-380/06. sz. ügy)

(2007/C 20/47)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Vischim (Milánó, Olaszország) (képviselők: C. Mereu, K. Van Maldegem ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

Az Elsőfokú Bíróság részben semmisítse meg a 2006/76/EK bizottsági irányelvet, és különösen annak 2. cikke (2) bekezdését;

kötelezze az alperest arra, hogy feleljen meg a közösségi jogi kötelezettségeinek, és írjon elő pontos, ésszerű és jogilag elfogadható jövőbeni időkorlátokat; és

kötelezze az alperest a jelen eljáráshoz kapcsolódó valamennyi kiadás és költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetével a felperes a 2006/76/EK bizottsági irányelv (1) részleges megsemmisítését kérelmezi, és különösen annak 2. cikke (2) bekezdésének megsemmisítését, amennyiben a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 91/414/EGK irányelv (a továbbiakban: PPPD) (2) I. mellékletében felsorolt klórtalonil hatóanyag módosított specifikációja nem írt elő ésszerű határidőket, ahogy a jelenlegi felülvizsgálat során más hatóanyagok számára biztosított határidők esetében, és ehelyett a rendelkezéseinek a visszaható hatályát írja elő.

A felperes érvelése szerint a Bizottság megsértette a felperesnek, mint klórtalonil a PPD és annak végrehajtási rendeletei értelmében vett bejelentőjének és fő adatszolgáltatójának a jogait és a jogos bizalmát, mivel a hatóanyag módosított specifikációjának az I. mellékletbe történő felvétele előtt nem biztosítottak ésszerű határidőt, mely alatt a tagállamok és a felperes az új követelményeknek való megfelelésre felkészülhettek volna. Ebben az értelemben a felperes azzal érvel, hogy ahelyett, hogy megfelelő határidőt tett volna lehetővé arra, hogy a klórtalonil-alapú termékek bejegyzéseit megfelelően értékeljék a tagállamokban az újbóli bejegyzés céljából, a megtámadott intézkedés 2006. szeptember 23-án lépett hatályba, és csupán a rendelkezéseinek a visszaható hatályú alkalmazását írta elő 2006. szeptember 1-jétől olyan helyzetekre való hivatkozással, amelyek a 2006. augusztus 31-ig tartó időszak során már joghatást váltottak ki. Ezenfelül a felperes érvelése szerint a megtámadott intézkedés ellentétes a PPPD-ben meghatározott követelményekkel, és az EK 253. cikk értelmében vett megfelelő indokolással nem rendelkezik. Végezetül a felperes azt állítja, hogy a megtámadott rendelkezés objektív igazolás nélkül hátrányos megkülönböztetést is alkalmaz a felperes helyzete, valamint a létező hatóanyagok felülvizsgálati eljárásában érintett többi bejelentő helyzete között.


(1)  A 91/414/EGK tanácsi irányelvnek a klórtalonil hatóanyag specifikációjára vonatkozó módosításáról szóló, 2006. szeptember 22-i 2006/76/EK bizottsági irányelv (HL L 263., 9. o. )

(2)  A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. júliusi 91/414/EGK tanácsi irányelv (HL 1991. L 230., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet 11. kötet 332. o.)


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/31


2006. december 19-én benyújtott kereset – Icuna.com kontra Parlament

(T-383/06. sz. ügy)

(2007/C 20/48)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Icuna.com SCRL (Braîne-le-Château, Belgium) (képviselők: J. Windey és P. de Brandt ügyvédek)

Alperes: Európai Parlament

Kereseti kérelmek

az Elsőfokú Bíróság 2006. december 1-jei hatállyal semmisítse meg az Európai Parlamentnek az EP/DGINFO/WEBTV/2006/2003 ajánlati felhívás keretében a MOSTRA társaság ajánlatát elfogadó, és a felperes ajánlatát elutasító határozatát;

állapítsa meg a Közösség szerződésen kívüli felelősségét és kötelezze az Európai Parlamentet arra, hogy fizessen a felperesnek 58 700 eurót az ajánlati felhívás keretében felmerült költségek és a jóhírnév sérelme miatti nem vagyoni kár megtérítéseként, valamint e kár felbecsülésére jelöljön ki szakértőt;

mindenesetre az Európai Parlamentet kötelezze a jelen eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes vitatja az Európai Parlamentnek a felperes EP/DGINFO/WEBTV/2006/2003 ajánlati felhívás 2. tételére: az adások tartalma, az Európai Parlament webtelevíziós csatornájának létrehozása céljából (1), vonatkozó ajánlatát elutasító határozatát.

A keresete alátámasztására a felperes először is a megtámadott határozat elfogadásához vezető nyilvánvaló eljárási szabálytalanságra hivatkozik, az aktus megalkotója hatáskörének hiánya, a költségvetési rendelet (2) 101. cikkének megsértése, és a 2342/2002 rendelet (3) 149. cikkének megsértése miatt.

Másodszor, a felperes azt állítja, hogy egyrészt a Parlament a 2006. augusztus 7-én eredetileg meghozott, és a szerződést neki odaítélő határozattal ellentmondásban álló határozatot hozott, anélkül hogy e változást indokolta volna, másrészt pedig a megtámadott határozatban figyelembe vett kiválasztási szempontok nem azok, amelyeket a Parlament első határozatával összefüggésben alkalmaztak, és azok nem úgy kerültek meghatározásra az ajánlati felhívásban. Ezért megsértették az abban foglalt kiválasztási szempontokat, valamint az egyenlő bánásmód, az átláthatóság és az indokolási kötelezettség elvét.


(1)  „Az Európai Parlament web televíziós csatornája” hirdetmény (HL 2006 S 87–91412)

(2)  Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.)

(3)  Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23-i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL L 357., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 145. o.)


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/32


2006. december 13-án benyújtott kereset – IBP és International Building Products France kontra Bizottság

(T-384/06. sz. ügy)

(2007/C 20/49)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: az IBP Ltd (Tipton, Egyesült Királyság) és az International Building Products France SA (Sartrouville, Franciaország) (képviselők: M. Clough QC és A. Aldred solicitor)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

semmisítse meg a határozatnak a felpereseket érintő részét a 2001. november 23. és 2004. április 1. közötti időszak tekintetében;

mindenesetre semmisítse meg a bírságot vagy csökkentse annak összegét az általa megfelelőnek ítélt összeggel;

kötelezze a Bizottságot a felperesek költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperesek keresete a COMP/F-1/38.121 szerelvények-ügyben 2006. szeptember 20-án hozott C(2006)4180 végl. jav. bizottsági határozat részleges megsemmisítésére irányul, amelyben a Bizottság megállapította, hogy a felperesek más vállalkozásokkal együttesen megsértették az EK 81. cikket és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikkét az árak rögzítésével, árlistákban, árengedményekben és kedvezményekben történő megállapodással, áremelések végrehajtási mechanizmusában való megállapodással, a nemzeti piacok és a vevők felosztásával, valamint más kereskedelmi információk cseréjével.

Keresetük alátámasztására a felperesek előadják, hogy a Bizottság megsértette az EK 81. cikket annak megállapításával, hogy a felperesek egyetlen, összetett és folyamatos, az EK 81. cikkbe ütköző jogsértésben vettek részt a 2001. november 23. és 2004. április 1. közötti időszakban annak ellenére, hogy a felperesek álláspontja szerint a Bizottság birtokában lévő bizonyíték ezt nem támasztja alá.

A felperesek továbbá azt állítják, hogy a Bizottság az EK 253. cikkel ellentétesen nem indokolta, illetve nem megfelelően indokolta ezt a megállapítást.

Ezenfelül a felperesek előadják, hogy a Bizottság megsértette a meghallgatáshoz való jogukat azzal, hogy a jogsértést anélkül állapította meg, hogy előzetesen kifogásközlésben ismertette volna az ügyet a felperesekkel, illetve a vitatott határozat elfogadását megelőzően lehetővé tette volna számukra megjegyzések tételét.

A felperesekre kiszabott bírság megsemmisítésével, illetve csökkentésével kapcsolatban előadják, hogy:

a)

a Bizottság elmulasztotta a 17. rendelet (1) 15. cikke (2) bekezdésének, az 1/2003 rendelet (2) 23. cikke (2) bekezdésének, valamint az 1998-as bírságkiszabási iránymutatás (3) 5. cikke a) pontjának alkalmazását;

b)

a Bizottság az International Building Products France-ra 5,63 millió euró bírságot szabott ki, ugyanazon magatartásért kétszer;

c)

a Bizottság tévesen alkalmazta az 1998-as bírságkiszabási iránymutatást;

d)

a Bizottság tévesen alkalmazta az 1996-os engedékenységi közleményt (4).


(1)  A Szerződés [81.] és [82.] cikkének végrehajtásáról szóló, 1962. február 6-i 17. (első) tanácsi rendelet (HL 1962. 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.)

(2)  A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet 2. kötet, 205. o.)

(3)  „Az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás” című, 1998. január 14-i bizottsági közlemény (HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o)

(4)  A kartellügyek esetében a pénzbírságok alóli mentességről és a pénzbírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 1996. C 207., 4. o.)


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/33


2006. december 14-én benyújtott kereset – Aalberts Industries és társai kontra Bizottság

(T-385/06. sz. ügy)

(2007/C 20/50)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: az Aalberts Industries NV (Utrecht, Hollandia), az Aquatis France (La Chapelle St. Mesmin, Franciaország) és a Simplex Armaturen + Fittings GmbH & Co. KG (Argenbühl-Eisenharz, Németország) (képviselők: R. Wesseling és M. van der Woude ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperesek kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

semmisítse meg az 1. cikket, a 2. cikk a) pontját és a 3. cikket;

semmisítse meg a 2. cikk b) pontjának (2) bekezdését az Aquatis-t és a Simplexet érintő részében;

másodlagosan jelentősen csökkentse a felperesekre kiszabott bírság összegét

mindkét esetben kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperesek keresete a COMP/F-1/38.121 szerelvények-ügyben 2006. szeptember 20-án hozott C(2006)4180 végl. jav. bizottsági határozat részleges megsemmisítésére irányul, amelyben a Bizottság megállapította, hogy a felperesek más vállalkozásokkal együttesen megsértették az EK 81. cikket és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikkét az árak rögzítésével, árlistákban, árengedményekben és kedvezményekben történő megállapodással, áremelések végrehajtási mechanizmusában való megállapodással, a nemzeti piacok és a vevők felosztásával, valamint más kereskedelmi információk cseréjével.

Keresetük alátámasztására a felperesek öt jogalapra hivatkoznak annak bizonyítására, hogy a Bizottság határozata nyilvánvaló értékelési hibákon, az EK 81. cikk megsértésén, valamint a gondos ügyintézés általános elveinek megsértésén alapul.

Először a felperesek előadják, hogy az Aalberts nem gyakorolt döntő befolyást a portfoliójában szereplő társaságok, az Aquatis és a Simplex Armaturen + Fittings üzleti magatartására, illetve az Aalberts cáfolta a döntő befolyás vélelmét. Az Aalberts felelősségét így nem lehetne megállapítani az Aquatis és a Simplex Armaturen + Fittings állítólagos jogsértéseiért.

Másodszor a felperesek azt állítják, hogy a) a terhükre felhasznált bizonyos dokumentumok és nyilatkozatok a tárgyidőszakon kívülre esnek, mivel 2004. április 1-je utáni eseményekkel kapcsolatosak, továbbá hogy b) más bizonyítékok nem használhatók fel a felperesek ellen, mivel azok nem képezték részét a felperesekhez intézett kifogásközlésnek. Mindezek mellett a felperesek előadják, hogy ezek a dokumentumok és nyilatkozatok nem bizonyítják – sem egyenként, sem összességükben – az EK 81. cikk megsértését az ő részükről.

Harmadszor a felperesek előadják, hogy azon bizonyítékok, amelyekre a Bizottság támaszkodott, nem bizonyítják jogilag megkövetelt módon azt, hogy az általános kartell a 2001 áprilisában lefolytatott vizsgálatokat követően is folyt. A vitatott határozat a felperesek szerint nem tartalmaz továbbá semmilyen indokolást, amely kapcsolatot teremtene a felperes piaci magatartása és az állítólagos megállapodás között.

Negyedszer a felperesek előadják, hogy a bírságot csökkentésének lenne helye, mivel a Bizottság tévesen alkalmazta a bírságkiszabási iránymutatást és tévedett a bírság kiszámítása során az alapösszeg jogsértő meghatározása révén, mivel a) az állítólagos jogsértést nem lehet „különösen súlyosnak” minősíteni, b) a Bizottság nem vette megfelelően figyelembe a jogsértés tényleges hatását és c) az érintett földrajzi piac méretét tévesen azonosította az EGT-vel.

Ezenfelül a felperesek előadják, hogy a Bizottság megsértette az EK 253. cikket, mivel a vitatott határozat nem tartalmaz indokolást arra vonatkozóan, hogy miért szabtak ki az Aquatis France és a Simplex Armaturen + Fittings felperesekre további 2,04 millió euró összegű bírságot.

Ötödször a felperesek előadják, hogy a Bizottság megsértette az 1/2003 rendelet (1) 2. cikkét és a fegyveregyenlőség elvét, mivel a bizonyítási terhet áthárította a felperesekre azáltal, hogy határozatát teljes egészében az engedékenységi eljárás keretében tett nyilatkozatokra alapozta és tényfeltáró hatáskörével nem élt. Ezenfelül a felperesek előadják, hogy a Bizottság megsértette a 773/2004 rendelet (2) 11. cikkének (2) bekezdését azzal, hogy a kifogásközlésben a felperesek ellen fel nem hozott kifogásokat is belefoglalt a vitatott határozatba.


(1)  A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1, 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet 2. kötet, 205. o.)

(2)  A Bizottság által az EK-Szerződés 81. és 82. cikke alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7-i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 123., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet 3. kötet, 81. o.)


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/34


2006. december 15-én benyújtott kereset – Pegler kontra Bizottság

(T-386/06. sz. ügy)

(2007/C 20/51)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: a Pegler Ltd (Doncaster, Egyesült Királyság) (képviselők: R. Thompson QC és A. Collinson solicitor)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

semmisítse meg a COMP/F-1/38.121 ügyben hozott bizottsági határozat 1. és 3 cikkét a felperest érintő részében;

semmisítse meg a határozat 2. cikkének h) pontját, amennyiben az a felperesre egyetemlegesen bírságot szab ki;

másodlagosan csökkentse a felperesre a 2. cikk h) pontja alapján kiszabott bírság összegét 5,2 millió euróra; és

csökkentse a felperesre a 2. cikk h) pontja alapján egyetemlegesen kiszabott bírság összegét 1,7 millió euróra.

Mindkét esetben kötelezze az alperest a jelen eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes keresete a COMP/F-1/38.121 szerelvények-ügyben 2006. szeptember 20-án hozott C(2006)4180 végl. jav. bizottsági határozat részleges megsemmisítésére irányul, amelyben a Bizottság megállapította, hogy a felperes más vállalkozásokkal együttesen megsértette az EK 81. cikket és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 53. cikkét az árak rögzítésével, árlistákban, árengedményekben és kedvezményekben történő megállapodással, áremelések végrehajtási mechanizmusában való megállapodással, a nemzeti piacok és a vevők felosztásával, valamint más kereskedelmi információk cseréjével.

Keresete alátámasztására a felperes előadja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a felperestől származó ténybeli okirati bizonyítékokat, továbbá hogy a határozatot kizárólag a felperes korábbi anyavállalatának, a Tomkins számára kellett volna címezni a következő okok miatt.

Az 1988. december 31. és 1989. január 20. közötti időszakot illetően a felperes álláspontja szerint a Bizottság csupán azért állapította meg a felperes felelősségét, mivel az 1989. január 20-án nevét „Pelger Ltd”-re változtatta, továbbá mivel ügynöki jogviszonyban volt a Tomkins-csoporthoz tartozó társasággal, az FHT Holdings Ltd-vel (FHT), bár oly módon, hogy a felperes nem szerezte meg az alapeszközök, munkavállalók és kötelezettségek egyikét sem, továbbá passzív maradt és nem kapott díjazást az FHT ügynöke minőségében.

Az 1989. január 20. és 1993. október 29. közötti időszakot illetően a felperes előadja, hogy a Bizottság olyan magatartásokért állapította meg a felperes felelősségét, amelyeket csak az FHT ügynökeként eljárva valósíthatott meg, bár eközben az FHT tulajdonában volt a „Pegler”-üzletághoz tartozó minden alapeszköz, munkavállaló és kötelezettség.

A Bizottság a felperes álláspontja szerint elmulasztotta a határozat egyértelmű címzettjének megállapítását és ehelyett a határozatot ugyanazon tényállás tekintetében két különböző vállalkozásnak címezte.

A felperes továbbá előadja, hogy a Bizottság az egyenlő bánásmód elvével, az 1/2003 rendelet (1) 23. cikkével, valamint a Bizottság bírságkiszabási iránymutatásával (2) összeegyeztethetetlen módon két különböző vállalkozásra egyetemlegesen szabott ki bírságot úgy, hogy egyedi körülményeik figyelembe vétele helyett csak az egyik vállalkozás, a Tomkins egyedi körülményeire volt figyelemmel.

Másodlagosan a felperes előadja, hogy a Bizottság a bírság kiszámítása során nem tett eleget a bírságkiszabási iránymutatásnak, saját következetes gyakorlatának, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az egyenlő bánásmód elvének, amely bírságért a felperes felelősségét egy másik vállalkozás, a Tomkins egyéni körülményeit figyelembe véve állapította meg. A felperes továbbá előadja, hogy a Bizottság tévedett a bírság kiszámítása során.


(1)  A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet 2. kötet, 205. o.)

(2)  „Az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás” című, 1998. január 14-i bizottsági közlemény (HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o)


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/35


2006. december 20-án benyújtott kereset – Inter-IKEA kontra OHIM (ágybetét ábrázolása)

(T-387/06. sz. ügy)

(2007/C 20/52)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Inter-IKEA Systems BV (Delft, Hollandia) (képviselő: J. Gullikson ügyvéd)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

Kereseti kérelmek

Az Elsőfokú Bíróság helyezze hatályon kívül az első fellebbezési tanács 2006. szeptember 26-i R 353/2006-1. sz. határozatát;

az Elsőfokú Bíróság az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az érintett közösségi védjegy: Egymáshoz 90 fokos szögben illeszkedő, hosszúkás négyszögletes talpazatból vagy alapból és azonos hosszúságú, négyzetes lyukakkal díszített peremből álló ágybetétet ábrázoló ábrás védjegy a 6., 7., 16., 20., 35., 39. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában – lajstromszám: 4 073 763.

Az elbíráló határozata: A bejelentés elutasítása.

A fellebbezési tanács határozata: A fellebbezés elutasítása.

Jogalapok: A 40/94 tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése, mivel a védjegy rendelkezik a lajstromozáshoz szükséges megkülönböztető képességgel.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/35


2006. december 20-án benyújtott kereset – Inter-IKEA kontra OHIM (ágybetét ábrázolása)

(T-388/06. sz. ügy)

(2007/C 20/53)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Inter-IKEA Systems BV (Delft, Hollandia) (képviselő: J. Gullikson ügyvéd)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

Kereseti kérelmek

Az Elsőfokú Bíróság helyezze hatályon kívül az első fellebbezési tanács 2006. szeptember 26-i R 354/2006-1. sz. határozatát;

az Elsőfokú Bíróság az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az érintett közösségi védjegy: Egymáshoz 90 fokos szögben illeszkedő, hosszúkás négyszögletes talpazatból vagy alapból és azonos hosszúságú, kerek lyukakkal díszített peremből álló ágybetétet ábrázoló ábrás védjegy a 6., 7., 16., 20., 35., 39. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában – lajstromszám: 4 073 731.

Az elbíráló határozata: A bejelentés elutasítása.

A fellebbezési tanács határozata: A fellebbezés elutasítása.

Jogalapok: A 40/94 tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése, mivel a védjegy rendelkezik a lajstromozáshoz szükséges megkülönböztető képességgel.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/35


2006. december 20-án benyújtott kereset – Inter-IKEA kontra OHIM (ágybetét ábrázolása)

(T-389/06. sz. ügy)

(2007/C 20/54)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Inter-IKEA Systems BV (Delft, Hollandia) (képviselő: J. Gullikson ügyvéd)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

Kereseti kérelmek

Az Elsőfokú Bíróság helyezze hatályon kívül az első fellebbezési tanács 2006. szeptember 26-i R 355/2006-1. sz. határozatát;

az Elsőfokú Bíróság az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az érintett közösségi védjegy: Egymáshoz 90 fokos szögben illeszkedő, hosszúkás négyszögletes talpazatból vagy alapból és azonos hosszúságú, háromszögletű lyukakkal díszített peremből álló ágybetétet ábrázoló ábrás védjegy a 6., 7., 16., 20., 35., 39. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában – lajstromszám: 4 073 748.

Az elbíráló határozata: A bejelentés elutasítása.

A fellebbezési tanács határozata: A fellebbezés elutasítása.

Jogalapok: A 40/94 tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése, mivel a védjegy rendelkezik a lajstromozáshoz szükséges megkülönböztető képességgel.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/36


2006. december 20-án benyújtott kereset – Inter-IKEA kontra OHIM (ágybetét ábrázolása)

(T-390/06. sz. ügy)

(2007/C 20/55)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Inter-IKEA Systems BV (Delft, Hollandia) (képviselő: J. Gullikson ügyvéd)

Alperes: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

Kereseti kérelmek

Az Elsőfokú Bíróság helyezze hatályon kívül az első fellebbezési tanács 2006. szeptember 26-i R 356/2006-1. sz. határozatát;

az Elsőfokú Bíróság az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az érintett közösségi védjegy: Egymáshoz 90 fokos szögben illeszkedő, hosszúkás négyszögletes talpazatból vagy alapból és azonos hosszúságú, kerek lyukakkal díszített peremből álló ágybetétet ábrázoló ábrás védjegy a 6., 7., 16., 20., 35., 39. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában – lajstromszám: 4 073 722.

Az elbíráló határozata: A bejelentés elutasítása.

A fellebbezési tanács határozata: A fellebbezés elutasítása.

Jogalapok: A 40/94 tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése, mivel a védjegy rendelkezik a lajstromozáshoz szükséges megkülönböztető képességgel.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/36


2006. december 18-án benyújtott kereset – Makhteshim Agan Holding és társai kontra Bizottság

(T-393/06. sz. ügy)

(2007/C 20/56)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: Makhteshim Agan Holding BV (Amszterdam, Hollandia), Makhteshim Agan Italia Srl (Bergamo, Olaszország) és Magan Italia Srl (Bergamo, Olaszország) (képviselők: C. Mereu és K. Van Maldegem ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a 2006. október 12-i D/531125 bizottsági határozatot;

kötelezze az alperest a közösségi jogból eredő kötelezettségeinek teljesítésére, és arra, hogy vizsgálja meg és alkalmazza az azinfosz-metil a PPPD I. mellékletébe való felvételére vonatkozó valamennyi rendelkezésre álló adatot – beleértve az emberekre gyakorolt hatások tapasztalatainak adatait.

kötelezze az alperest a jelen eljáráshoz kapcsolódó valamennyi költség és kiadás viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetükkel a felperesek a 2006. október 12-i levélben foglalt D/531125 bizottsági határozat megsemmisítését kérelmezik, mely levelet a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 91/414/EGK irányelv (a továbbiakban: PPPD) (1) keretében az azinfosz-metil hatóanyag vizsgálatáért felelős referens tagállam ügynökségének címeztek, és melyben az alperes kijelenti, hogy az érintett hatóanyagnak az említett irányelv I. mellékletébe történő felvételéről és jóváhagyásáról nem fog döntést hozni, és jelzi továbbá, hogy a PPPD 8. cikkének (2) bekezdésében foglalt határidőn belüli közösségi szintű jóváhagyás hiányában nincs többé jogalap a hatóanyagoknak a forgalmazására.

A felperesek azzal érvelnek, hogy a megtámadott határozat de facto és de jure az azinfosz-metil betiltásának minősül, amennyiben azt a nem egyértelmű megállapítást tartalmazza, hogy a Bizottság a továbbiakban nem határoz a hatóanyag a PPPD I. mellékletébe való felvétele tárgyában, és amennyiben a határozat az alperes által a jóváhagyásra meghatározott határidő lejártáig tanúsított tétlenséggel az azinfosz-metil forgalmazása tilalmának elérését célozza.

A felperesek arra hivatkoznak továbbá, hogy a megtámadott határozat veszélyezteti az ahhoz fűződő jogukat, hogy a kérdéses hatóanyagot tisztességesen mérlegeljék az általuk benyújtott, az adott időszakban a lehető legmagasabb szintű tudományos tanulmányok alapján. Ezenfelül azáltal, hogy a felpereseket megfosztotta az ismételt bejegyzéshez és a termékeiknek a tagállamokban való további értékesítéséhez fűződő joguktól, az alperes állítólag megsértette az arányosság elvét, valamint a felpereseknek a gazdasági tevékenység folytatásához fűződő alapjogát, ezáltal sértve a tulajdonhoz való jogukat.

A felperesek továbbá azt állítják, hogy a megtámadott határozat lényeges eljárási szabálysértések miatt érvénytelen. Pontosabban, azok a tények, hogy az alperes nem kezdeményezett javaslatot az azinfosz-metilnek a PPPD I. mellékletébe történő felvételére, valamint forgalmazási tilalmat kíván elérni a tétlenségével, sértik a 1999/468/EK bizottsági határozat (2) 5. cikkének (2) bekezdését, valamint a PPPD 8. cikkének (2) bekezdését.

Végezetül amennyiben a Bíróság azt állapítja meg, hogy a megtámadott határozat nem minősül az EK 230. cikk (4) bekezdése értelmében megtámadható jogi aktusnak, a felperesek azzal érvelnek, hogy a keresetük még ebben az esetben is elfogadható az EK 232. cikk alapján, amennyiben az alperes tétlensége jogellenes mulasztásnak minősül.


(1)  HL 1991 L 230., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet 11. kötet 332. o.

(2)  A Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i tanácsi határozat (HL 1999 L 184., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 124. o.).


Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke

27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/38


2006. október 31-én benyújtott kereset – Molina Solano kontra Europol

(F-124/06. sz. ügy)

(2007/C 20/57)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Felperes: Beatriz Molina Solano (Rijswijk, Hollandia) (képviselő: D. D. Coppens ügyvéd)

Alperes: Európai Rendőrségi Hivatal (Europol)

Kereseti kérelmek

a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a felperes panaszára vonatkozóan az Europol által 2006. augusztus 1-jén hozott határozatot, valamint az Europol eredeti, 2006. január 27-i határozatát;

a Közszolgálati Törvényszék kötelezze az Europolt arra, hogy a felperest 2005. január 1-jétől sorolja be egy fizetési fokozatba;

a Közszolgálati Törvényszék az Europolt kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Egy panaszt követően az Europol 2005. július 1-jén a felperest a személyzeti szabályzata 29. cikkének (2) bekezdésében foglalt egyik fizetési fokozatba sorolta be. Keresetében a felperes azt kéri, hogy e fizetési fokozatba 2005. január 1-jei hatállyal sorolják be. Kérelme alátámasztására előadja, hogy a fizetési fokozatokra vonatkozó – az Europol által a tényállás idején alkalmazott – politika értelmében az általa kapott értékelési pont alapján 2005. január 1-jétől jogosult a fizetési fokozatra. E kedvezmény megtagadásával – amelyet az összehasonlítható pontot kapott tisztviselők viszont megkaptak – az Europol megsértette az egyenlő bánásmód elvét. A felperes egyebekben hivatkozik a jogbiztonság elvének, a pártatlanság elvének és az önkényes eljárás tilalmára vonatkozó elv megsértésére is.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/38


2006. november 30-án benyújtott kereset – Reali kontra Bizottság

(F-136/06. sz. ügy)

(2007/C 20/58)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Enzo Reali (Szófia, Bulgária) (képviselő: S. A. Pappas ügyvéd)

Alperes: Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a szerződéskötésre jogosult hatóság által Enzo Reali 2006. július 7-i panaszára válaszként 2006. augusztus 30-án hozott határozatot;

a Közszolgálati Törvényszék az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes a IV. besorolási osztály 14-es besorolási fokozatába sorolt szerződéses alkalmazott. Álláspontja szerint 16-os besorolási fokozatba kellett volna kerülnie, mivel szakmai tapasztalatának kiszámításakor a Bizottságnak diplomáját Bachelor fokozatúként és ezen felül Master fokozatúként kellett volna figyelembe vennie (Laurea in Scienze Agrarie).

Keresetének alátámasztására a felperes előadja, hogy:

a Bizottság megsértette a 2001/19/EK irányelvvel (1) módosított 89/48/EGK irányelvet (2), valamint a szubszidiaritás elvét, amikor megtagadta annak elismerését, hogy a felperes diplomája „Bachelor fokozatú és ezen felül Master fokozatú”-nak felel meg, miközben ezt az egyenértékűséget a felperes egyeteme nemzeti szinten elismerte;

a Bizottság megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, amikor jogellenesen nem ismerte el szakmai gyakorlatként a felperes Master fokozatú képzését;

a megtámadott határozat a felperes szakmai gyakorlatának kiszámítása során elkövetett nyilvánvaló értékelési hiba és az indokolás hiánya miatt jogellenes;

a panasz elutasítása olyan végrehajtási intézkedéseken alapul [a Bizottság szerződéses alkalmazottai foglalkoztatásának és alkalmazásának eljárásáról szóló általános végrehajtási rendelkezések 3. cikke (1) bekezdésének c) pontján], amelyek túllépik a Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételei 86. cikkének (6) bekezdésében a Bizottságnak előírt hatáskört.


(1)  A legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszeréről szóló, 1988. december 21-i 89/48/EGK tanácsi irányelv (HL 1989., L 19., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 337. o.).

(2)  A szakképesítések elismerésének általános rendszeréről szóló 89/48/EGK és 92/51/EGK tanácsi irányelv, valamint az általános ápolói, a fogorvosi, az állatorvosi, a szülésznői, az építészmérnöki, a gyógyszerészi és az orvosi hivatásról szóló 77/452/EGK, 77/453/EGK, 78/686/EGK, 78/687/EGK, 78/1026/EGK, 78/1027/EGK, 80/154/EGK, 80/155/EGK, 85/384/EGK, 85/432/EGK, 85/433/EGK és 93/16/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2001. május 14-i 2001/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 2006., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 138. o.).


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/39


2006. november 27-én benyújtott kereset – Olivier Chassagne kontra az Európai Közösségek Bizottsága

(F-137/06. sz. ügy)

(2007/C 20/59)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Olivier Chassagne (Brüsszel, Belgium) (képviselők: S. Rodrigues és C. Bernard-Glanz)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a kinevezésre jogosult hatóságnak a felperes első hivatalba lépése időpontjának megállapításáról szóló kifejezett határozat hozatalát megtagadó, a kinevezésre jogosult hatóság 2006. január 14-i határozatából következő hallgatólagos határozatát;

a Közszolgálati Törvényszék szükség szerint semmisítse meg a kinevezésre jogosult hatóságnak a felperes panaszát elutasító határozatát;

a Közszolgálati Törvényszék jelezze a kinevezésre jogosult hatóságnak a megtámadott határozatok megsemmisítésének következményeit, így többek között azt, hogy a kinevezésre jogosult hatóságnak kifejezett határozatot kell hoznia, amelyben elismeri, hogy az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv (KMJ) 12. cikkének d) pontja értelmében 2002. július 1-je minősül az első hivatalba lépés időpontjának;

a Közszolgálati Törvényszék kötelezze a kinevezésre jogosult hatóságot, hogy az fizessen a felperesnek: i) 9 523,26 eurót vagyoni kártérítésként, az esedékesség időpontjától törvényes késedelmi kamattal növelve, ii) 5 000 eurót nem vagyoni kártérítésként, az esedékesség időpontjától törvényes késedelmi kamattal növelve;

a Közszolgálati Törvényszék jelenleg ne határozzon a vagyoni kár jelenleg meg nem állapítható részéről, amely a felperest 2006. április 18. óta, a belga nemzeti bíróságok előtt a belga adóhatóságokkal a felperes első hivatalba lépésének időpontja tárgyában folytatott jogvitában érte és éri;

a Közszolgálati Törvényszék az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes keresete alátámasztásául a következő kifogásokat adja elő:

a KMJ 18. cikkének megsértése;

a személyzeti szabályzat 26. cikkének, a gondos ügyintézés elvének és a gondoskodási kötelezettségnek a megsértése;

a bizalomvédelem elvének megsértése és nyilvánvaló mérlegelési hiba.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/39


2006. december 11-én benyújtott kereset – Christian Kurrer kontra az Európai Közösségek Bizottsága

(F-139/06. sz. ügy)

(2007/C 20/60)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Christian Kurrer (Watermael-Boitsfort, Belgium) (képviselők: S. Orlandi, A. Coolen, J.-N. Louis és E. Marchal ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a Bizottság határozatának, amellyel 2006. április 1-jei hatállyal próbaidős tisztviselővé nevezte ki a felperest, a felperes besorolási és fizetési fokozatát A*6/2-ben megállapító és a felperes „kutatási” ideiglenes alkalmazottként gyűjtött, hátizsákot alkotó pontjait fenn nem tartó részét;

a Közszolgálati Törvényszék az alperest kötelezze a költségek viselésére

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes 2004. január 16-án lépett a Bizottság szolgálatába mint A7 besorolási fokozatú „kutatási” ideiglenes alkalmazott. Miután sikeresen részt vett a 2002. július 25-én kiírt, A7/A6 besorolási fokozatú tanácsosok felvételi tartaléklistájának létrehozására irányuló COM/A/3/02 nyílt versenyvizsgán, és A*6 besorolási fokozatú próbaidős tisztviselővé nevezték ki.

Tekintettel a Bizottság kötelezettségvállalására, hogy kiterjeszti a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 12. cikkét érintő valamely folyamatban lévő ügyben meghozandó esetleges megsemmisítő ítélet hatályát, a felperes a munkatársaival – belső versenyvizsgán sikerrel részt vett, véglegesítésükkor besorolásukat és hátizsákjukat megtartott „kutatási” ideiglenes alkalmazottakkal – szembeni egyenlő bánásmód elve és a hátrányos megkülönböztetés tilalma megsértésének állítására szorítkozik.

Emellett a felperes, amennyiben szükséges, arra hivatkozik, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. cikkének (4) bekezdése jogellenes, mivel sérti a fenti elvet és az arányosság elvét.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/40


2006. december 11-én benyújtott kereset – Marc Hartwig kontra az Európai Közösségek Bizottsága és Európai Parlament

(F-141/06. sz. ügy)

(2007/C 20/61)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Marc Hartwig (Brüsszel, Belgium) (képviselő: T. Bontinck ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága és Európai Parlament

Kereseti kérelmek

A Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az Európai Közösségek Bizottsága és az Európai Parlament 2006. április 12-i, illetve 2006. március 27-i, ideiglenes alkalmazotti jogállásból tisztviselői jogállásba áthelyező egyedi határozatait;

a Közszolgálati Törvényszék az alpereseket kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes, miután néhány évig B*7 besorolási fokozatú ideiglenes alkalmazottként dolgozott a Bizottságnál, sikerrel vett részt az Európai Parlament PE/34/B (B5/B4 besorolási fokozat) külső versenyvizsgáján. Ezután ugyanez az intézmény B*3 besorolási fokozatú próbaidős tisztviselővé nevezte ki, és azonnali hatállyal áthelyezte a Bizottsághoz, ahol szintén e besorolási fokozatba sorolták be.

Keresetében a felperes a személyzeti szabályzat 31. és 62. cikkének, valamint a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 5. és 2. cikkének megsértését állítja.

Emellett a felperes a bizalomvédelem elvének és a szerzett jogok fenntartása elvének megsértésére is hivatkozik.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/40


2006. december 28-án benyújtott kereset – Bligny kontra Bizottság

(F-142/06. sz. ügy)

(2007/C 20/62)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Francesco Bligny (Tassin-la-Demi-Lune, Franciaország) (képviselők: P. Lebel-Nourissat ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az EPSO/AD/06/05 versenyvizsga vizsgabizottságának 2006. december 6-i és 2006. november 23-i, a felperes vizsgára bocsátását – és így írásbeli vizsgadolgozatának kijavítását – megtagadó határozatait;

a Közszolgálati Törvényszék mondja ki a versenyvizsga pályázói részére az EPSO honlapján 2006. május 15-én közzétett jelentkezési lap szabálytalanságát;

a Közszolgálati Törvényszék kötelezze az alperest a felperes javára 5 000 euró kártérítés megfizetésére;

a Közszolgálati Törvényszék kötelezze az alperest a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperest, miután a fent említett versenyvizsga előválogatásán sikerrel túljutott, a versenyvizsga-bizottság nem engedte tovább a versenyvizsga következő szakaszára, minthogy – ellentétben a Hivatalos Lapban közzétett versenyvizsga-kiírásban (1) foglaltakkal – jelentkezési lapjához nem csatolt az állampolgárságát igazoló bizonyítványt.

A felperes egyrészt a bizalomvédelem elvének, a gondos ügyintézés elvének és a gondoskodási kötelezettségnek a megsértésére hivatkozik. Előadja nevezetesen azt, hogy az állampolgárságot illetően az EPSO honlapjáról letölthető jelentkezési lap csupán a pályázó nyilatkozatát írja elő, illetőleg arra a figyelmeztetésre szorítkozik, hogy a pályázó felhívásra köteles állampolgárságát igazolni.


(1)  HL C 178. A., 2005.7.27., 3. o.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/41


2006. december 18-án benyújtott kereset – Continolo kontra Bizottság

(F-143/06. sz. ügy)

(2007/C 20/63)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Donato Continolo (Duino, Olaszország) (képviselők: S. Rodrigues, C. Bernard-Glanz és R. Albelice ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a felperes nyugdíjának megállapításáról és kiszámításáról szóló, 2006. január 3-i bizottsági határozatot annyiban, amennyiben az a felperes által 1981. június 11. és 1983. március 1-je között töltött, személyes okokkal indokolt szabadságát egy év, 5 hónap és 6 nap helyett csak egy év, 8 hónap és 20 nap további szolgálati időként vette figyelembe;

a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a felperes panaszát elutasító, 2006. szeptember 5-i bizottsági határozatot;

a Közszolgálati Törvényszék jelölje meg a Bizottság részére a megtámadott határozat megsemmisítésével járó joghatásokat, nevezetesen a megszerzett – jelenleg 66,66666 %-ban megállapított – százalékos arányt, amelyet az 1983. évi január és február hónapok figyelembevétele végett újra kell számolni;

a Közszolgálati Törvényszék kötelezze az alperest a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes, aki a Közösség volt tisztviselője, 2006. január 1-jétől nyugdíjas. Keresetével a nyugdíjának megállapításáról és kiszámításáról szóló bizottsági határozatot támadja annyiban, amennyiben az szerinte az általa a személyes okokkal indokolt szabadsága alatt szerzett és a közösségi nyugdíjalapba átvitt nyugdíjjogosultságait további szolgálati időként nem vette hiánytalanul figyelembe.

A felperes egyrészt a bizalomvédelem elvének, a gondos ügyintézés elvének és a gondoskodási kötelezettségnek a megsértésére, másrészt pedig a nyilvánvaló mérlegelési hibára, valamint az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozik.


27.1.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 20/41


2006. december 22-én benyújtott kereset – Bleyaert kontra Tanács

(F-144/06. sz. ügy)

(2007/C 20/64)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Eric Bleyaert (Maldegem, Belgium) (képviselők: S. Orlandi, A. Coolen, J.-N. Louis és E. Marchal ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kereseti kérelmek

A Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a kinevezésre jogosult hatóságnak a felperest a 2005. évi igazolási eljárás keretében szervezett képzési programban való részvételre kiválasztott tisztviselők listájára fel nem vevő határozatát;

a Közszolgálati Törvényszék kötelezze az alperest a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes, aki a Tanács AST 8 besorolási fokozatú tisztviselője, beadta jelentkezését a 2005. évi igazolási eljárásban való részvételre. Nevét, amely a 2005. évi igazolási eljárás keretében szervezett képzési programban való részvételre kiválasztott tisztviselők nevét tartalmazó listatervezetben szerepelt, nem vették fel a 2006. május 22-én közzétett végleges listára, amelyet a kinevezésre jogosult hatóság az igazolási eljárást lefolytató vegyes bizottság véleményét figyelembe véve állapított meg. E vegyes bizottság a felperest ezt megelőzően 2006. május 17-én meghallgatta.

Keresetének alátámasztására a felperes először is az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozik, annál is inkább, mert a kinevezésre jogosult hatóság nem válaszolt a panaszára. A felperes ezenfelül a személyzeti szabályzat 45. cikkének, valamint e cikk általános végrehajtási rendelkezései 5. cikkének megsértését hozza fel. Álláspontja szerint a vegyes bizottságnak, amely csak a listatervezetet kifogásoló tisztviselőket hallgathatta meg, nem lett volna joga őt meghallgatásra behívni. Akárhogyan is, a felperes úgy véli, hogy az egyenlő bánásmód elvét megsértették azzal, hogy a vegyes bizottság nem hallgatta meg a listatervezeten szereplő összes tisztviselőt.


Top