Felek
Az ítélet indoklása
Rendelkező rész

Felek

A C-569/10. sz. ügyben,

az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2010. december 3-án

az Európai Bizottság (képviselik: K. Herrmann és M. Owsiany-Hornung, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Lengyel Köztársaság (képviselik: M. Szpunar, M. Drwięcki és. B. Majczyna meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök (előadó), J.-C. Bonichot, C. Toader, A. Prechal és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: P. Cruz Villalón,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. június 20-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2012. november 20-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

Az ítélet indoklása

1. Keresetével az Európai Bizottság annak kimondását kéri a Bíróságtól, hogy a Lengyel Köztársaság – mivel nem fogadta el azokat az intézkedéseket, amelyek annak biztosításához szükségesek, hogy a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó tevékenységekhez való hozzáférés az érdekelt vállalkozások közötti mindenfajta megkülönböztetésétől mentes legyen, valamint az e tevékenység végzésére vonatkozó engedélyeket olyan eljárásnak megfelelően adják ki, amelynek alapján valamennyi érdekelt vállalkozás nyújthat be kérelmet olyan feltételeknek megfelelően, amelyeket az Európai Unió Hivatalos Lapjában a kérelmek benyújtására nyitva álló időszak kezdetét megelőzően tesznek közzé – nem teljesítette a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről szóló, 1994. május 30-i 94/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 164., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 262. o.) 2. cikkének (2) bekezdéséből, 3. cikkének (1) bekezdéséből, valamint 5. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

Az uniós jog

2. A 94/22 irányelv 1. cikkének 3. pontja úgy határozza meg az „engedély” fogalmát, mint amely „minden olyan törvényi, rendeleti, közigazgatási vagy szerződéses rendelkezés vagy ezekből eredő okmány, amellyel valamely tagállam illetékes hatóságai egy vállalkozást feljogosítanak arra, hogy az a saját nevében és saját kockázatára az adott földrajzi területen kizárólagos joggal szénhidrogént kutathasson, tárjon fel vagy termeljen ki. Az engedély az egyes tevékenységekre külön-külön vagy egyidejűleg e tevékenységek közül többre is megadható”.

3. Ugyanezen irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) A tagállamok fenntartják maguknak a jogot, hogy kijelölhessék területük azon részeit, ahol a szénhidrogének kutatásával, feltárásával és kitermelésével összefüggő tevékenységek gyakorolhatók.

(2) Amint valamely területet az (1) bekezdésben meghatározott tevékenység végzésére rendelkezésre bocsátanak, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ilyen tevékenységekhez való hozzájutás [helyesen: hozzáférés] és azok gyakorlása során a vállalkozások között semmiféle megkülönböztetés ne történjen.

Mindazonáltal a tagállamok nemzetbiztonsági okokból megtilthatják az ilyen tevékenységhez való hozzáférést és annak gyakorlását olyan vállalkozás számára, amely ténylegesen harmadik országok vagy harmadik országok állampolgárainak irányítása alatt áll.”

4. Az említett irányelv 3. cikke előírja:

„(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az engedélyt olyan eljárást követően adják meg, amelyben minden érdekelt vállalkozás benyújthatja kérelmét, akár a (2) bekezdésnek, akár a (3) bekezdésnek megfelelően.

(2) Az ilyen eljárás kezdeményezhető:

a) akár az illetékes hatóságok kezdeményezésére, az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában legalább 90 nappal a kérelmek benyújtására megadott határidő előtt közzétett hirdetmény útján;

b) akár az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzétett hirdetmény útján, azt követően, hogy egy vállalkozás kérelmet nyújtott be a 2. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül. A többi érdekelt vállalkozás a közzététel napja után legalább 90 napos határidővel rendelkezik a kérelem benyújtására.

A hirdetményben meg kell határozni az engedély típusát, azt a földrajzi területet vagy azokat a területeket, amelyek bizonyos részeire vagy egészére már nyújtottak be vagy be lehet nyújtani kérelmet, továbbá az engedély kiadásának tervezett időpontját vagy határidejét.

A hirdetményben fel kell tüntetni, ha a természetes vagy jogi személyiségű vállalkozások előnyben részesülnek.

[…]

(5) A következők nem tekinthetők az (1) bekezdés szerinti engedély megadásának:

[…]

b) az engedély megadása olyan vállalkozás részére, amely másfajta engedéllyel rendelkezik, ha az utóbbi engedély birtoklása magában foglalja a jogot az előbbi engedélyre;

[…]”

5. A 94/22 irányelv 5. cikke szerint:

„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy:

(1) minden esetben a következő szempontok alapján adják meg az engedélyeket:

a) a vállalkozások műszaki és pénzügyi alkalmassága; és

b) milyen módon szándékoznak a kérdéses földrajzi területen a kutatást, a feltárást és/vagy a termelés megkezdését megvalósítani;

és adott esetben:

c) ha az engedélyt értékesítésre kínálják fel, milyen összeget kész fizetni a vállalkozás az engedély elnyerése érdekében;

d) ha az a), b) és adott esetben a c) pontban említett szempontok szerinti értékelést követően két vagy több kérelem azonos értékűnek bizonyul, akkor olyan további, a tárgyra vonatkozó, objektív és megkülönböztetéstől mentes feltételek alapján, amelyek lehetővé teszik a kérelmek közül a végleges kiválasztást.

[…]

A kérelmek benyújtására meghatározott időtartam kezdete előtt össze kell állítani és az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzé kell tenni a szempontrendszert. Azok a tagállamok, amelyek szempontrendszereiket saját közlönyükben már nyilvánosságra hozták, jogosultak az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában történő közzétételt egy, a saját hivatalos közlönyükben már megtörtént közlésre való hivatkozásra korlátozni. Azonban a szempontok valamennyi változtatását a teljes szöveggel közzé kell tenni az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában.

(2) meg kell állapítani az adott tevékenység folytatására és befejezésére vonatkozó feltételeket és követelményeket, amelyeket a kérelmek benyújtása idején hatályban levő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések értelmében az engedélyezési eljárás valamennyi típusára alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy azokat előírták-e az engedélyben, vagy részét képezik-e azoknak a feltételeknek, amelyeket az ilyen engedély kiadását megelőzően kell elfogadni, és e feltételeket és körülményeket bármikor az érdekelt pályázók rendelkezésére kell bocsátani. A 3. cikk (2) bekezdésének a) pontjában előírt esetben mindezeket csupán abban az időpontban kell hozzáférhetővé tenni, amikortól kezdve az engedély iránti kérelmeket be lehet nyújtani;

[…]”

6. Az említett irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az 5. cikk (2) bekezdésében említett feltételeket és követelményeket, valamint az egy egyedi engedély felhasználására vonatkozó különböző kötelezettségeket kizárólag annak szükségessége igazolja, hogy a gyakorolt tevékenységet megfelelően elvégezzék azon az adott területen, amelyre az engedélyt kérték, a (2) bekezdés alkalmazásával vagy pénzbeli, illetve szénhidrogénekkel történő ellenszolgáltatással.

(2) A tagállamoknak jogukban áll a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott tevékenységekre vonatkozóan feltételeket és követelményeket kikötni, amennyiben azokat nemzetbiztonsági, közbiztonsági, közegészségügyi, közlekedésbiztonsági, környezetvédelmi megfontolások, illetve biológiai erőforrások, művészeti, történelmi vagy archeológiai értékkel bíró nemzeti kincsek védelme indokolja, a berendezések és a munkavállalók biztonsága, a szénhidrogénforrások ésszerű kezelése (például a szénhidrogénforrások kiaknázásának mértéke vagy azok visszanyerésének optimalizálása) vagy az adóbevételek biztosításának szükségessége révén.”

A lengyel jog

7. A 94/22 irányelvet az 1994. február 4-i, módosított geológiai és bányászati törvény (Dz. U. 2005., 228. szám, 1947. alszám, a továbbiakban: geológiai és bányászati törvény) és a bányászati haszonélvezeti jogra vonatkozó pályázati eljárásról szóló, 2005. június 21-i minisztertanácsi rendelet (Dz. U. 135. szám, 1131. alszám, a továbbiakban: minisztertanácsi rendelet) ültette át a lengyel jogba

8. Az említett törvény megkülönbözteti az államkincstár mint a szénhidrogén-lelőhelyek tulajdonosa által adott bányászati haszonélvezeti jogot és a környezetvédelmi miniszter által odaítélt koncessziót. A szénhidrogének lengyelországi kutatásával, feltárásával és kitermelésével kapcsolatos tevékenységek gyakorlásához mind a bányászati haszonélvezeti jogot, mind pedig a koncessziót meg kell szerezni.

9. A geológiai és bányászati törvény 9. cikke úgy rendelkezik, hogy a bányászati haszonélvezeti jog jogosultja a hatályos törvények és bányászati haszonélvezeti szerződés által megállapított keretek között egyéb felek kizárása mellett végezheti az adott ásványi anyag kutatását, feltárását és kitermelését, és ugyanezen keretek között a bányászati jog haszonélvezője rendelkezhet jogaival.

10. Ugyanezen törvény 10. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a bányászati haszonélvezeti jog koncesszió megadásától függő, visszterhes megállapodás útján alapítható.

11. A geológiai és bányászati törvény 11. cikkének (2)–(4) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„(2) A 12. cikk (1) bekezdésében foglaltak kivételével a földgáz, kőolaj és származékai, valamint szénhez kötött metán kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó bányászati haszonélvezeti jog pályázati eljárást követően alapítható.

[…]

(3) A bányászati haszonélvezeti jog megszerzésével kapcsolatos pályázati eljárás kezdeményezésére hatáskörrel rendelkező hatóságok a koncessziók odaítélését végző hatóságok.

(4) A minisztertanács rendeletben határozza meg a bányászati haszonélvezeti jog megszerzésére irányuló pályázati felhívások közzétételének szabályait, a felhívásokba foglalandó adatokat, a pályázó által teljesítendő követelményeket, és azon követelményeket, amelyeknek a pályázatoknak meg kell felelniük, a pályázatok benyújtásának határidejét, a pályázati eljárás zárónapját, a pályázati felhívások szervezésének és végrehajtásának, valamint a pályázati bizottság összehívásának és munkájának elveit és feltételeit.”

12. A fent említett törvény 12. cikkének (1) és (3) bekezdése előírja:

„(1) Az Államkincstárhoz tartozó ásványi lelőhelyeket feltáró és dokumentáló azon vállalkozás, amely a kitermelési koncesszió megszerzéséhez szükséges pontossággal földtani dokumentációt készített, kérheti, hogy a javára bányászati haszonélvezeti jogot alapítsanak, és e tekintetben elsőbbséget élvez más vállalkozásokkal szemben.

[…]

(3) Az (1) bekezdésben foglalt lehetőség megszűnik két évvel azon értesítés kézhezvételét követően, hogy a földtani ügyekben hatáskörrel rendelkező hatóság a dokumentációt jóváhagyta.”

13. A geológiai és bányászati törvény 15. cikkének (1) bekezdése értelmében koncesszió szükséges „1) az ásványi lelőhelyek kutatásához és feltárásához, 2) az ásványok kitermeléséhez”. Az említett cikk (2) bekezdése az említett törvényben nem szabályozott esetekre a gazdasági tevékenységek szabad gyakorlásáról szóló 2004. július 2-i törvényre hivatkozik (Dz. U. 173. szám, 1807. alszám).

14. A bányászati és geológiai törvény 17. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1) A koncesszió megadását a koncesszióba tartozó tevékenységek esetleges káros következményei esetére nyújtandó biztosíték adásához köthetik, amennyiben azt különösen fontos államérdek vagy különösen fontos közérdek, konkrétan a környezet megóvásához fűződő érdek indokolja.

(2) Az (1) bekezdésben említett biztosíték formáját és összegét a koncesszió rögzíti a folytatott tevékenység típusa, a koncesszióval lefedett terület, az odaítélt koncesszió időtartama és a tervbe vett tevékenység által a környezetre gyakorolt káros hatások mértéke alapján.”

15. A geológiai és bányászati törvény 18. cikke (1) bekezdése 2. pontjának b) alpontja úgy rendelkezik, hogy a koncesszió megszerzése iránti kérelem tartalmi elemei között szerepeltetni kell a kérelmezőnek a vállalkozások vagy a gazdasági tevékenységek nyilvántartásában rögzített nyilvántartási számát.

16. Az említett törvény 20. cikke (2) bekezdésének 1. pontja alapján az ásványok kitermelésére vonatkozó koncesszió iránti kérelemnek tartalmaznia kell annak bizonyítékát is, hogy a kérelmező jogosult a földtani dokumentáció használatára.

17. A geológiai és bányászati törvény 47. cikkének (3) bekezdése kimondja:

„Aki az e törvényre tekintettel elfogadott határozatok alapján végzett geológiai tevékenység költségeit viseli, kizárólagos joggal rendelkezik arra, hogy tudományos és kutatási célból, valamint az e törvényben szabályozott tevékenységek folytatására a földtani adatokat térítésmentesen felhasználja. E jog a tevékenységeket engedélyező azon határozat hatályvesztésének időpontjától számított öt év elteltét követően szűnik meg, amely adatforrásként szolgált, vagy amely a törvényben vagy más jogszabályban megállapított egyéb tevékenységeknek teret adott. Aki az így megszerzett földtani adatok felhasználására jogosult, azokat mások számára is hozzáférhetővé teheti, kivéve ha a geológiai tevékenységre vonatkozó programot elfogadó koncesszió vagy döntés eltérően rendelkezik.”

18. A minisztertanácsi rendelet 6. cikke szerint:

„(1) A pályázati felhívások különös feltételei többek között az alábbiakat tartalmazzák:

[…]

(4) azon dokumentumokra vonatkozó adatok, amelyeket a pályázónak be kell nyújtania annak bizonyítása érdekében, hogy megfelel az előírt követelményeknek, nevezetesen a cégjegyzékből származó kivonat és az azt tanúsító nyila tkozat, hogy az 5. cikk (2) bekezdésének megfelelően nincs kizárva a pályázati eljárásból;

(5) a pályázatok értékelésének a tisztességes versenyt biztosító és jelentésüket meghatározó objektív feltételei;

[…]

2. A pályázó írásbeli kérésére a pályázati eljárás szervezője a felhívás közzétételének napjától kezdődően a pályázó rendelkezésére bocsátja a pályázati felhívás különös feltételeit.

3. A pályázó legkésőbb 14 nappal a pályázatok benyújtásának határideje előtt jogosult a pályázati eljárás szervezőjéhez fordulni annak érdekében, hogy felvilágosítást kérjen a pályázati felhívás különös feltételeit illetően.

4. A pályázati eljárás szervezője e felvilágosítást haladéktalanul megküldi valamennyi pályázó részére, anélkül hogy a kérelem forrását nyilvánosságra hozná. A felvilágosítást valamennyi pályázó számára kötelezőnek kell tekinteni.

[…]

6. A pályázati eljárás szervezője meghosszabbítja a pályázatok benyújtásának határidejét, annak lehetővé tétele érdekében, hogy a pályázók pályázatukban figyelembe vegyék a kapott felvilágosítást vagy a pályázati felhívás különös feltételeinek módosításait.”

A jogvita alapjául szolgáló tényállás és a pert megelőző eljárás

19. A Bizottság 2007. március 23-án felszólító levelet küldött a Lengyel Köztársaságnak, amelyben arra hivatkozott, hogy a geológiai és bányászati törvény nem egyeztethető össze a 94/22 irányelv 2. cikkének (2) bekezdésével, 3. cikkének (1) bekezdésével, valamint 5. cikkének (1) és (2) bekezdésével.

20. A Lengyel Köztársaság 2007. május 23-i levelében lényegében annak állításával válaszolt a felszólító levélre, hogy helyesen ültette át belső jogába a 94/22 irányelvet.

21. A Bizottság 2008. január 31-én megküldte indokolással ellátott véleményét a Lengyel Köztársaságnak, amelyben a felszólító levélben megfogalmazott valamennyi kötelezettségszegési kifogást fenntartotta.

22. A Lengyel Köztársaság 2008. március 20-i levelében, anélkül hogy vitatta volna az indokolással ellátott véleményben felhozott kifogások megalapozottságát, annak állításával kérte a jogsértési eljárás lezárását, hogy az új geológiai és bányászati törvénnyel kapcsolatos jogalkotási munkálatok lehetővé teszik „a hiányosságok kiküszöbölését” és a „Bizottságban kétségeket ébresztő rendelkezések” törlését. E tagállam ezenkívül tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy az említett törvénytervezettel kapcsolatos ütemtervet 2008 júniusának végére benyújtja számára.

23. 2010. április 27-i levelével a Lengyel Köztársaság tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy az említett törvénytervezetet 2008. november 18-án megküldték a lengyel parlament részére, és hogy az utóbbi azt csak 2009-ben tudja elfogadni, de az új törvényt annak elfogadását követően haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

24. A Bizottság a fenti körülmények között nyújtotta be a jelen keresetet.

A keresetről

Az elfogadhatóságról

25. A Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset elfogadhatatlan, mivel a keresetben felhozott kifogások nem azonosak azokkal, amelyeket a pert megelőző eljárás során fogalmaztak meg.

26. A Bizottság erre azt a választ adja, hogy a jogvita tárgya és a pert megelőző eljárás során felhozott kifogások azonosak azokkal, amelyek a kereset alapját alkotják. Az említett keresetből származó azon szövegrészek, amelyekre a Lengyel Köztársaság hivatkozik, nem új kifogásokat tartalmaznak, hanem a Bizottság által az indokolással ellátott véleményében már felhozott kifogások részletesebb jogi indokolását.

27. A Bizottság hozzáteszi, hogy mindenesetre még annak feltételezése esetén is, hogy a kereset új kifogásokat tartalmaz, csak az utóbbiak nyilváníthatók elfogadhatatlannak, nem pedig az ugyanazon keresetben szereplő valamennyi kifogás.

28. A Lengyel Köztársaság által felhozott elfogadhatatlansági kifogásokról való döntést megelőzően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a pert megelőző eljárásnak az a célja, hogy alkalmat biztosítson az érintett tagállam számára egyrészt az uniós jogból eredő kötelezettségei teljesítésére, másrészt pedig a Bizottság által megfogalmazott kifogások ellen védekezésül felhozott jogalapjai hatékony érvényesítésére. Az EUMSZ 258. cikk alapján benyújtott kereset tárgyát tehát az e rendelkezésben előírt, pert megelőző eljárás során kell meghatározni. Ezért a kereset csak a pert megelőző eljárásban megjelölt kifogásokon alapulhat (lásd különösen a C-152/98. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2001. május 10-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-3463. o.] 23. pontját és a C-340/10. sz., Bizottság kontra Ciprus ügyben 2012. március 15-én hozott ítélet 21. pontját). Konkrétabban a keresetet ugyanazokra az indokokra és jogalapokra kell alapozni, mint amelyek az indokolással ellátott véleményben szerepeltek (lásd különösen a C-50/09. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2011. március 3-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-873. o.] 93. pontját), mely utóbbinak tartalmaznia kell azon okok összefüggő és részletes bemutatását, amelyek miatt a Bizottság arra az álláspontra jutott, hogy az érdekelt tagállam megsértette az uniós jogból eredő valamely kötelezettségét (lásd különösen a C-274/07. sz., Bizottság kontra Litvánia ügyben 2008. szeptember 11-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-7117. o.] 23. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

29. Ez a követelmény ugyanakkor nem vezethet annak előírásához, hogy az indokolással ellátott véleményben hivatkozott és a keresetben megjelölt nemzeti jogszabályoknak minden esetben teljes mértékben meg kell egyezniük (lásd a C-11/95. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1996. szeptember 10-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-4115. o.] 74. pontját és a C-283/07. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2008. december 22-én hozott ítélet 22. pontját).

30. Mindazonáltal, mivel a Bizottság nem jelezte a pert megelőző eljárás során, hogy az utóbbi tárgya, azaz az érintett tagállamnak felrótt kötelezettségszegés túlterjed az említett eljárásban megjelölt nemzeti rendelkezéseken, a kereset annyiban, amennyiben a pert megelőző eljárás során kifejezetten megjelöltektől eltérő nemzeti rendelkezésekre vonatkozik, elfogadhatatlan (lásd ebben az értelemben a 166/82. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1984. február 7-én hozott ítélet [EBHT 1984., I-459. o.] 19–22. pontját és a C-243/89. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 1993. június 22-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-3353. o.] 15–17. pontját). Ilyen esetben ugyanis úgy tűnik, hogy az állítólagos kötelezettségszegés indokait és ily módon annak jogalapját anélkül terjesztik ki, hogy az érintett tagállamnak e tekintetben egyrészről alkalma lenne eleget tenni az uniós jogból eredő kötelezettségeinek, másrészről pedig a Bizottság kifogásaival szemben hasznosan hivatkozhatna védekezésének jogalapjaira.

A kereset első jogalapjáról

– A felek érvei

31. A 94/22 irányelv 2. cikke (2) bekezdése első albekezdésének állítólagos megsértésére alapított első jogalapot illetően a Bizottság a vállalkozások közötti hátrányos megkülönböztetésre hivatkozik a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó tevékenységekhez való hozzáférés és azok gyakorlása vonatkozásában. Többek között azt állítja, hogy a földtani információknak a szénhidrogén-lelőhelyek feltárására vonatkozó koncesszió alapján földtani munkálatokat végző vállalkozás által, a geológiai és bányászati törvény 47. cikkének (3) bekezdése alapján történő ingyenes felhasználásának kizárólagos jellege, együttesen annak előírásával, hogy a kitermelési koncesszió iránti kérelemben a kérelmező bizonyítsa, hogy jogosult az említett rendelet 20. cikke (2) bekezdésének 1. pontjában szereplő földtani dokumentáció felhasználására, ellentétes valamennyi érdekelt vállalkozásnak a szénhidrogén-kitermelési tevékenységekhez való megkülönböztetéstől mentes hozzáférésének elvével.

32. A Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy e kifogásra első ízben a Bíróság előtti eljárás szakaszában hivatkoztak, és ezért elfogadhatatlan.

– A Bíróság álláspontja

33. Jóllehet igaz, hogy a Bizottság indokolással ellátott véleményében lényegében csak azt rótta fel a Lengyel Köztársaságnak, hogy nem biztosított megkülönböztetéstől mentes hozzáférést a kutatásra, feltárásra és kitermelésre vonatkozó tevékenységekhez azáltal, hogy az ásványkitermelési koncessziót kérelmezők számára előírta a geológiai és bányászati törvény 20. cikke (2) bekezdésének 1. pontjában szereplő azon kötelezettséget, hogy bizonyítsák a földtani dokumentáció felhasználására vonatkozó joguk fennállását, meg kell állapítani, hogy e kötelezettségnek a jelen esetben az a szükségszerű előzménye, hogy ugyanezen törvény 47. cikkének (3) bekezdése alapján e dokumentáció ingyenes felhasználásának joga azt a vállalkozást illeti meg, amely a szénhidrogén-lelőhelyek feltárására vonatkozó koncesszió alapján földtani munkálatokat végzett.

34. Következésképpen a geológiai és bányászati törvény ezen utóbbi rendelkezésére a keresetlevélben való hivatkozást úgy kell tekinteni, mint amely a Bizottság által az indokolással ellátott véleményben már említett kifogást fejti ki.

35. Következésképpen a Lengyel Köztársaság által a kereset első jogalapja vonatkozásában felhozott elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

A kereset második jogalapjáról

– A felek érvei

36. A keresetnek a 94/22 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének állítólagos megsértésére alapított második jogalapját illetően a Bizottság különösen azt rója fel a Lengyel Köztársaságnak, hogy az említett irányelv 1. cikkének 3. pontjában említett engedély kibocsátása kapcsán nem rendelkezett arról, hogy mind a bányászati haszonélvezeti jog, mind a koncesszió odaítélése során pályázati eljárást kell lefolytatni az engedélyhez való megkülönböztetéstől mentes hozzáférést biztosító feltételekkel. Ezenkívül a geológiai és bányászati törvény 12. cikke alapján a földtani dokumentációra vonatkozó használati jog jogosultjának biztosított elsőbbség szintén ellentétes a pályázati eljárás követelményével. Egyébiránt a Bizottság rámutat, hogy a gazdasági tevékenység szabad gyakorlásáról szóló törvény 52. cikke csak abban az esetben rendelkezik pályázati eljárásról, ha a koncesszió odaítéléséhez előírt feltételeknek eleget tévő és a koncesszióval lefedett tevékenység megfelelő végzésére biztosítékot nyújtó vállalkozások száma meghaladja az általa odaítélni tervezett koncessziók számát.

37. Végül a Bizottság keresetében azt is állítja, hogy az említett törvény 53. cikkének (4) bekezdése előírja a pályázat lengyel nyelven történő benyújtását, ami ellentétes azon elvvel, amely szerint valamennyi érdekelt vállalkozás számára lehetővé kell tenni a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére irányuló tevékenységek gyakorlására vonatkozó engedélykérelmek benyújtását. A Bizottság azonban válaszában elállt e kifogástól.

38. A Lengyel Köztársaság e kifogások elfogadhatatlanságára hivatkozik azzal az indokkal, hogy azokat első ízben a Bíróság előtti eljárás szakaszában hozták fel.

– A Bíróság álláspontja

39. Azon kifogást illetően, hogy a Lengyel Köztársaság a 94/22 irányelv 1. cikkének 3. pontjában említett engedély kibocsátása kapcsán nem rendelkezett arról, hogy mind a bányászati haszonélvezeti jog, mind a koncesszió odaítélése során pályázati eljárást kell lefolytatni az engedélyhez való megkülönböztetéstől mentes hozzáférést biztosító feltételekkel, elegendő rámutatni, hogy e kifogás már szerepel az indokolással ellátott véleményben. Következésképpen e kifogás a jelen kereset keretében elfogadható.

40. Azon kifogás, amely szerint a geológiai és bányászati törvény 12. cikke alapján a földtani dokumentációra vonatkozó használati jog jogosultjának biztosított elsőbbség ellentétes a pályázati eljárás követelményével, nem szerepelt az indokolással ellátott véleményben. Következésképpen e kifogás elfogadhatatlan.

41. Az arra alapított kifogás kapcsán, hogy a gazdasági tevékenység szabad gyakorlásáról szóló törvény 52. cikke csak abban az esetben rendelkezik pályázati eljárásról, ha a koncesszió odaítéléséhez előírt feltételeknek eleget tévő és a koncesszióval lefedett tevékenység megfelelő végzésére biztosítékot nyújtó vállalkozások száma meghaladja az általa odaítélni tervezett koncessziók számát, szintén elmondható, hogy nem szerepel az indokolással ellátott véleményben. Ezért e kifogás elfogadhatatlan.

42. A gazdasági tevékenység szabad gyakorlásáról szóló törvény 53. cikkének (4) bekezdésében szereplő azon követelményhez kapcsolódó kifogásról, amely szerint a pályázatot lengyel nyelven kell benyújtani, mivel a Bizottság attól elállt, a továbbiakban nem kell határozni.

A kereset harmadik jogalapjáról

– A felek érvei

43. A keresetnek a 94/22 irányelv 5. cikke 1. és 2. pontjának állítólagos megsértésére alapított harmadik jogalapját illetően a Bizottság különösen arra hivatkozik, hogy a lengyel szabályozás nem ülteti át megfelelően az említett cikk 1. pontja alá tartozó értékelési szempontoknak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételére vonatkozó követelményt. Keresetében a Bizottság azt is felrója a Lengyel Köztársaságnak, hogy egyrészről a pályázó műszaki és pénzügyi alkalmasságára vonatkozó szempontot, illetve a földtani munkálatok terjedelmére és az alkalmazni tervezett technológiára vonatkozó szempontot, másrészről pedig a bányászati haszonélvezeti jog létrehozásának ellentételezéseként felkínált összeget egyenlően kezeli. A Bizottság az utóbbi kifogást a tárgyaláson visszavonta.

44. A Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy e kifogások elfogadhatatlanok, mivel nem szerepeltek az indokolással ellátott véleményben.

– A Bíróság álláspontja

45. Az arra alapított első kifogást illetően, hogy a lengyel szabályozás nem ültette át megfelelően a 94/22 irányelv 5. cikkének 1. pontjában felsorolt értékelési szempontoknak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételére vonatkozó követelményt, meg kell állapítani, hogy e kifogásra hivatkoztak az indokolással ellátott véleményben. Következésképpen e kifogás elfogadható.

46. A jelen ítélet 43. pontjában említett kifogást illetően, tekintettel arra, hogy a Bizottság azt a tárgyaláson visszavonta, a továbbiakban nem kell határozni.

Az ügy érdeméről

A kereset első jogalapjáról

47. A 94/22 irányelv 2. cikke (2) bekezdése első albekezdésének állítólagos megsértésére alapított első jogalap két részre oszlik.

Az első jogalap első részéről

– A felek érvei

48. Első jogalapjának első részével a Bizottság arra hivatkozik, hogy annak a geológiai és bányászati törvény 18. cikke (1) bekezdése 2. pontjának b) alpontjában történő előírásával, hogy a koncesszió megszerzése iránti kérelemben szerepelnie kell a vállalkozások vagy a gazdasági tevékenységek lengyelországi nyilvántartásában rögzített nyilvántartási számnak, a lengyel szabályozás magához a koncesszió megszerzésére irányuló eljáráshoz való hozzáférés vonatkozásában megkülönböztető helyzetet hoz létre a más tagállamokban letelepedett azon vállalkozások irányában, amelyek csak akkor kérhetik koncesszió odaítélését, ha rendelkeznek Lengyelországban bejegyzett vállalkozással.

49. A Lengyel Köztársaság erre azt a választ adja, hogy a székhely tekintetében a koncesszió kérelmezésének szakaszában előírt kötelezettség nem minősül a tervezett gazdasági tevékenység gyakorlása korlátozásának, mivel e szakasz az alaki követelmények gazdasági szereplő általi tiszteletben tartásának ellenőrzésére irányul, és rendszerint a koncesszió odaítélését eredményezi.

– A Bíróság álláspontja

50. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 94/22 irányelv 2. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok biztosítják, hogy a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére irányuló tevékenységekhez való hozzáférés és azok gyakorlása tekintetében a vállalkozások között semmiféle megkülönböztetés ne történjen az e tevékenységek gyakorlására nyitva álló területeken.

51. Márpedig a geológiai és bányászati törvény 18. cikke (1) bekezdése 2. pontjának b) alpontja annyiban, amennyiben előírja, hogy a más tagállamban letelepedett, de Lengyelországban szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére irányuló tevékenységre vonatkozó koncessziót szerezni kívánó gazdasági szereplő lengyelországi székhellyel vagy telephellyel rendelkezzen még azelőtt, hogy a koncessziót számára odaítélték volna, a tervezett tevékenység gyakorlásához való hozzáférést e gazdasági szereplő számára nehezebbé teszi, mint az elsődlegesen Lengyelországban letelepedett gazdasági szereplő számára. E rendelkezés ugyanis azt követeli meg, hogy a koncesszió megadását kérő gazdasági szereplő adott esetben jelentős beruházást hajtson végre annak ellenére, hogy nem biztos az említett koncesszió megszerzésében.

52. Következésképpen a geológiai és bányászati törvény 18. cikke (1) bekezdése 2. pontjának b) alpontja összeegyeztethetetlen a 94/22 irányelv 2. cikkének (2) bekezdésével.

53. A Lengyel Köztársaság által állított azon körülmény, amely szerint valamely meghatározott területre vonatkozó koncesszió odaítélésének feltétele csupán bizonyos alaki követelményeknek a kérelmező általi tiszteletben tartása, és azt rendszerint az adott területre vonatkozó bányászati haszonélvezeti jognak az említett kérelmező általi megszerzése követi, nem olyan jellegű, amely cáfolná az előző pontban tett megállapítást. Egyrészről ugyanis nem kezelhető kész tényként, hogy a kérelmező minden esetben teljesíti a koncesszió odaítéléséhez megkövetelt feltételeket, másrészről pedig e tagállam maga ismerte el, hogy fennállt már olyan eset, amikor a koncesszió odaítélését megtagadták.

54. Ennélfogva az első jogalap első része megalapozott.

Az első jogalap második részéről

– A felek érvei

55. Első jogalapjának második részével a Bizottság azt állítja, hogy a földtani információknak a szénhidrogén-lelőhelyek feltárására vonatkozó koncesszió alapján földtani munkálatokat végző vállalkozás által a geológiai és bányászati törvény 47. cikkének (3) bekezdése alapján történő ingyenes felhasználásának kizárólagos jellege, együttesen annak előírásával, hogy a kitermelési koncesszió iránti kérelemben a kérelmező bizonyítsa, hogy jogosult az említett rendelet 20. cikke (2) bekezdésének 1. pontjában szereplő földtani dokumentáció felhasználására, ellentétes valamennyi érdekelt vállalkozásnak a szénhidrogén-kitermelési tevékenységekhez való megkülönböztetéstől mentes hozzáférésének elvével. A széhidrogén-lelőhelyek feltárására vonatkozóan korábban koncessziót kapott vállalkozás ugyanis előnyösebb helyzetbe kerülnek a kitermelési koncesszió odaítélésében érdekelt más vállalkozásokkal szemben.

56. A Lengyel Köztársaság e tekintetben arra hivatkozik, hogy a lengyel jog alapján valamennyi érintett vállalkozás egyenlő és hátrányos megkülönböztetéstől mentes hozzáférést élvez a szénhidrogének kutatási és feltárási munkálataira vonatkozó koncessziók megszerzése tekintetében. Következésképpen valamennyi vállalkozásnak lehetősége van arra, hogy dokumentáljon valamely ásványianyag-lelőhelyet az arra vonatkozó földtani dokumentáció elkészítése révén, és ily módon megszerezze e földtani információk felhasználásának kizárólagos jogát.

57. A földtani információkhoz való jog vonatkozásában Lengyelországban alkalmazandó azon szabályok, amelyek jogot biztosítanak ezen információk felhasználására azon vállalkozások számára, amelyek maguk viselték az említett információk megszerzéséhez szükséges költségeket, a lengyel és az uniós jog egyik alapelvén, azaz a tulajdonjog és más vagyoni jogok tiszteletben tartásán alapulnak.

58. A Lengyel Köztársaság szerint a geológiai és bányászati törvény 47. cikkének (3) bekezdése ülteti át a 94/22 irányelv 3. cikke (5) bekezdésének b) pontját, amely úgy rendelkezik, hogy nem minősül az ugyanazon 3. cikk (1) bekezdése értelmében engedély megadásának az engedély megadása olyan vállalkozás részére, amely másfajta engedéllyel rendelkezik, ha az utóbbi engedély birtoklása magában foglalja a jogot az előbbi engedélyre.

– A Bíróság álláspontja

59. Emlékeztetni kell arra, hogy a geológiai és bányászati törvény 10. cikkének (1) bekezdése és 11. cikkének (2) bekezdése értelmében az említett törvény 12. cikkének (1) bekezdésében foglaltak kivételével, földgáz, kőolaj és származékai, valamint szénhez kötött metán kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó bányászati haszonélvezeti jog pályázati eljárást követően alapítható, és azt koncesszió megadásától függő, visszterhes megállapodás megkötése útján hajtják végre.

60. Márpedig, ahogyan arra a főtanácsnok indítványának 81. pontjában rámutatott, a geológiai és bányászati törvény 47. cikke (3) bekezdésének és 20. cikke (2) bekezdése 1. pontjának együttes értelmezéséből következően az érintett szénhidrogének kitermelésére vonatkozó haszonélvezeti jogot pályázati úton megszerző vállalkozás az ötéves kizárólagossági időszak alatt nem tud kitermelési koncessziót szerezni abban az esetben, ha a korábban földtani munkálatokat végző és ily módon a földtani dokumentációra vonatkozó kizárólagos használati joggal rendelkező vállalkozó e dokumentációt nem bocsátja a rendelkezésére.

61. Úgy tűnik tehát, hogy a szóban forgó rendszer – tekintettel az általa a korábban kutatási és feltárási tevékenységet végző vállalkozás számára öt éven keresztül biztosított előnyös helyzetre – mindenesetre nehezebbé vagy akár lehetetlenné teszi a széhidrogének kitermelésére vonatkozó engedély olyan vállalkozás általi megszerzését, amely nem vett részt el az érintett lelőhelyek kutatásában és feltárásában.

62. E következtetést semmi esetre sem cáfolja a Lengyel Köztársaság azon érve, amely szerint a nemzeti eljárásban előírt engedély mind a kutatásra és feltárásra vonatkozó koncessziót, mind pedig a kitermelésre vonatkozó koncessziót magában foglalja.

63. Ezenkívül, noha a tagállamok számára megengedett, hogy bizonyos ellentételezést biztosítsanak azon vállalkozás részére, amely kutatási és feltárási tevékenysége során költségeket fordított a földtani dokumentáció elkészítésére, ezen ellentételezés nem öltheti a geológiai és bányászati törvényben szabályozott formát, anélkül hogy ne sértené a valamennyi érintettnek a különösen a szénhidrogén-kitermelési tevékenységéhez való – a 94/22 irányelv 2. cikkének (2) bekezdésében kimondott – hátrányos megkülönböztetéstől mentes hozzáférésének az elvét.

64. Ebből következik, hogy az első jogalap második része megalapozott.

65. A fentiekre figyelemmel a Bizottság által keresete alátámasztására felhozott első jogalapnak helyt kell adni.

A kereset második jogalapjáról

66. A keresetnek a 94/22 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének állítólagos megsértésére alapított második jogalapja már csak két részre oszlik.

A második jogalap első részéről

– A felek érvei

67. Második jogalapjának első részével a Bizottság arra hivatkozik, hogy a geológiai és bányászati törvény rendelkezései nem biztosítják, hogy a 94/22 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében szereplő elveknek megfelelő, a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedély megszerzésére irányuló pályázati eljárást valamennyi esetben lefolytatják.

68. A Bizottság nem vitatja a Lengyel Köztársaság azon döntését, hogy a 94/22 irányelv 1. cikkének 3. pontjában említett engedélyt két részre bontja oly módon, hogy előbb bányászati haszonélvezeti jogot, azt követően pedig koncessziót kell szerezni. Ebben az esetben azonban e két jog megszerzésének a 94/22 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében szereplő eljárás és olyan feltételek szerint kell megtörténnie, amelyek biztosítják az engedélyhez való, hátrányos megkülönböztetéstől mentes hozzáférést. Márpedig kizárólag a bányászati haszonélvezeti jogot ítélik oda pályázati eljárás útján, míg a koncessziót jogosultságon alapuló eljárás alapján adják meg.

69. A Lengyel Köztársaság emlékeztet arra, hogy a geológiai és bányászati törvényben szabályozott rendszerben a 94/22 irányelv 1. cikkének 3. pontja értelmében vett engedélyt a bányászati haszonélvezeti jog és a koncesszió egyszerre alkotja.

70. Bármely vállalkozás kérheti bányászati haszonélvezeti jog alapítását, ami lehetőséget ad számára a koncesszió megszerzésére. A bányászati haszonélvezeti jog alapításával kapcsolatos pályázati eljárás keretében benyújtott valamennyi pályázatot objektív és hátrányos megkülönböztetéstől mentes szempontok alapján bírálnak el.

71. Azon körülmény, hogy a gyakorlatban a koncesszió odaítélésével kapcsolatos formális közigazgatási eljárásban egyetlen vállalkozás vehet részt, azaz az a vállalkozás, amelynek az ajánlatát a legelőnyösebbnek ítélték, és amely ezért a bányászati haszonélvezeti jog alapítására irányuló pályázati eljárás során nyertes lett, a Lengyel Köztársaság szerint megerősíti, hogy a bányászati haszonélvezeti jog alapítására irányuló pályázati eljárás eredménye döntő a koncesszió odaítélése szempontjából. Következésképpen a 94/22 irányelv arra irányuló célját, hogy a koncessziót a pályázati eljárásban – átlátható és megkülönböztető szempontok alapján megítélve – legelőnyösebb ajánlatot tévő vállalkozásnak ítéljék oda, a nemzeti jogi jogszabály egészében tekintve éri el.

– A Bíróság álláspontja

72. A 94/22 irányelv 1. cikkének 3. pontja értelmében a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az engedélyt olyan eljárást követően adják meg, amelyben minden érdekelt vállalkozás benyújthatja kérelmét, akár az említett cikk (2) bekezdésének, akár (3) bekezdésének megfelelően.

73. Kétségtelen, hogy a geológiai és bányászati törvény által létrehozott nemzeti eljárás szerint a 94/22 irányelv 1. cikkének 3. pontja értelmében vett – az adott földrajzi területen a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó kizárólagos jog gyakorlására jogosító – engedélyt a bányászati haszonélvezeti jog és a koncesszió egyszerre alkotja

74. Márpedig az a körülmény, hogy csupán a bányászati haszonélvezeti jog odaítélése történik pályázati eljárás útján, míg a koncesszió ajánlattevő részére történő odaítélésének csupán egyes alaki feltételek tiszteletben tartása a feltétele, önmagában nem összeegyeztethetetlen a 94/22 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésével. Nem zárható ki ugyanis eleve, hogy az ilyen rendszer képes legyen biztosítani, hogy az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében „az engedélyt olyan eljárást követően adják meg, amelyben minden érdekelt vállalkozás benyújthatja kérelmét”. Ez megvalósulhat különösen abban az esetben, ha tekintettel arra, hogy valamennyi érdekelt vállalkozás megkülönböztetéstől mentes feltételek mellett kérelmet nyújthat be a haszonélvezeti jog megszerzése iránt, a koncessziós jog ajánlattevő részére történő odaítélésének csupán olyan követelményeknek kell megfelelnie, amelyek nem járnak a kérelmek értékének a 94/22 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett értékelésével.

75. Következésképpen a második jogalap első része nem megalapozott.

A második jogalap második részéről

– A felek érvei

76. Második jogalapjának második részével a Bizottság azt állítja, hogy a pályázati eljárás szükségességéről tájékoztató felhívást csak a Dziennik Ustaw Rzeczypospolitej Polskiejben ( a Lengyel Köztársaság hivatalos lapja) teszik közzé, és nem az Európai Unió Hivatalos Lapjában , ahogyan azt a 94/22 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése – amelyre ugyanezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése visszautal – előírja.

77. A Lengyel Köztársaság rámutat, hogy a minisztertanácsi rendelet 4. cikke (2) bekezdésének megfelelően a földgáz, kőolaj és származékai, valamint a szénhez kötött metán kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó bányászati haszonélvezeti jog megadásával kapcsolatos pályázati felhívást szintén az Európai Unió Hivatalos Lapjában teszik közzé.

– A Bíróság álláspontja

78. A 94/22 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében, amely visszautal ugyanezen cikk (1) bekezdésére, az az eljárás, amelyben valamennyi érdekelt vállalkozásnak képesnek kell lennie engedélykérelem benyújtására, kezdeményezhető akár az illetékes hatóságok kezdeményezésére, az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett hirdetmény útján, akár az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett hirdetmény útján, azt követően, hogy egy vállalkozás kérelmet nyújtott be.

79. Nem vitatott, hogy e közzétételi követelményt a bányászati haszonélvezeti jog pályázati úton történő odaítélése során a lengyel jogrendben tiszteletben tartják.

80. Márpedig az a körülmény, hogy a koncessziós eljárás nem tárgya ilyen közzétételnek, önmagában – a második jogalap első részének vizsgálata keretében kifejtettekkel azonos okokból – nem ellentétes a 94/22 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével, és ezért ugyanezen cikk (1) bekezdésével sem.

81. A fentiekből következően a második jogalap második része megalapozatlan, és ezért el kell utasítani.

A harmadik jogalapról

82. A 94/22 irányelv 5. cikke 1. és 2. pontjának állítólagos megsértésére alapított harmadik jogalap az alábbi három részre oszlik.

A harmadik jogalap első részéről

– A felek érvei

83. Harmadik jogalapjának első részével a Bizottság azt állítja, hogy mivel a geológiai és bányászati törvény 17. cikke úgy rendelkezik, hogy a koncesszió megadását a koncesszióba tartozó tevékenységek esetleges káros következményei esetére nyújtandó biztosíték adásához köthetik, amennyiben azt különösen fontos államérdek vagy különösen fontos közérdek, konkrétan a környezet megóvásához fűződő érdek indokolja, e cikk ellentétes a 94/22 irányelv 5. cikke 1. pontjának a) alpontjával. A Bizottság egyébiránt rámutat, hogy az a körülmény, miszerint valamely koncesszió odaítélését biztosíték adásától teszik függővé, nem alapulhat az említett irányelv 6. cikkének (2) bekezdésén, mely utóbbi rendelkezés nem valamely engedély megadását vagy megtagadását, hanem kizárólag az azon időpontban fennálló helyzetet érinti, amikor az engedélyt megadják.

84. A Lengyel Köztársaság elutasítja a Bizottság álláspontját, és úgy véli, hogy a 94/22 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi a koncesszió odaítélésére hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság számára, hogy annak odaítélését biztosíték adásától tegye függővé, amennyiben azt különösen a környezet védelméhez kapcsolódó, kiemelten fontos államérdek igazolja.

– A Bíróság álláspontja

85. A 94/22 irányelv 5. cikke 1. pontjának a) alpontja értelmében az engedélyeket minden esetben a vállalkozások műszaki és pénzügyi alkalmasságán alapuló szempontok alapján adják meg

86. Kétségtelenül igaz, hogy a koncesszió odaítélésének feltételeként a geológia és bányászati törvény 17. cikke értelmében előírható biztosíték nem tartozik a 94/22 irányelv 5. cikke 1. pontja a) alpontjának alkalmazási körébe.

87. Mindazonáltal a 94/22 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének és 6. cikke (1) és (2) bekezdésének együttes értelmezéséből következik, hogy amennyiben azt különösen fontos államérdek vagy különösen fontos közérdek, konkrétan a környezet megóvásához fűződő érdek indokolja, a tagállamok a geológiai és bányászati törvény 17. cikke alapján a koncesszió megadását a koncesszióba tartozó tevékenységek esetleges káros következményei esetére nyújtandó biztosíték adásához köthetik.

88. Következésképpen a harmadik jogalap első része nem megalapozott.

A harmadik jogalap második részéről

– A felek érvei

89. Harmadik jogalapjának második részével a Bizottság arra hivatkozik, hogy a 94/22 irányelv 5. cikkének 1. pontjában említett adatokat érintő konkrét szempontoknak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételére vonatkozó követelményt nem ültették át kielégítő módon a lengyel jogrendszerbe.

90. A Lengyel Köztársaság vitatja, hogy megsértette volna a közzétételre vonatkozó, valamint azon kötelezettséget, hogy egyértelműen meghatározza az érdekelt vállalkozások pályázatának értékelési szempontjait. Álláspontja szerint a minisztertanácsi rendelet 2. cikkének 3. pontja eleget tesz e kötelezettségnek.

– A Bíróság álláspontja

91. A 94/22 irányelv 5. cikke 1. pontjának ötödik bekezdése szerint a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a kérelmek benyújtására meghatározott időtartam kezdete előtt összeállítsák, és az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétegyék az engedélyek odaítélésének alapjául szolgáló szempontokat.

92. E tekintetben meg kell említeni, hogy ahogyan azt a Bizottság állította anélkül, hogy azt a Lengyel Köztársaság vitatta volna, a minisztertanácsi rendeletnek az említett tagállam által hivatkozott 2. cikkének 3. pontja csak azon típusú szempontokat említi, amelyek alapján a pályázat a legelőnyösebbnek minősül. Egyébiránt, ahogyan arra a Bizottság rámutatott, noha az említett rendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdése a többek között a pályázatok értékelésének szempontjait tartalmazó pályázati felhívásoknak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről rendelkezik, úgy tűnik, hogy a gyakorlatban a lengyel kormány az említett Hivatalos Lapban csupán úgy tette közzé a pályázatok értékelésének szempontjait, hogy e szempontok pontos meghatározásához a „kőolaj- és földgázlelőhelyeknek bizonyos koncessziós övezetekben történő kutatása és feltárása céljából adott bányászati haszonélvezeti jog megszerzését érintő pályázati eljárás részletes feltételeire” utalt, amelyeket a környezetvédelmi minisztérium hatáskörrel rendelkező egységétől lehet megkérni.

93. A fentiekből következik, hogy a Lengyel Köztársaság nem tett meg minden olyan intézkedést, amely alkalmas a 94/22 irányelv 5. cikke 1. pontja (2) bekezdésének a lengyel jogrendbe történő átültetésének biztosítására.

94. Következésképpen a harmadik jogalap második része megalapozott.

A harmadik jogalap harmadik részéről

– A felek érvei

95. A harmadik jogalapnak a 94/22 irányelv 5. cikke (2) bekezdésének állítólagos megsértésére alapított harmadik részével a Bizottság azt állítja, hogy a lengyel szabályozás nem biztosítja, hogy az említett irányelv hatálya alá tartozó tevékenységek gyakorlására vonatkozó valamennyi feltételt és követelményt megállapítsák és az érdekelt pályázók rendelkezésére bocsássák azon időponttól, amikortól kezdve a kérelmeket be lehet nyújtani.

96. A Lengyel Köztársaság, noha vitatja a Bizottság által hivatkozott kifogást, annak állítására szorítkozik, hogy a lengyel szabályozás rendelkezik valamennyi szükséges információnak az érdekelt vállalkozásokkal való közléséről, és hogy ezen információk az eljárás egy bizonyos szakaszában hozzáférhetők azzal, hogy kizárólag kivételes jelleggel fenntartja a lehetőséget bizonyos feltételeknek a koncessziós okiratokban való pontosítására.

– A Bíróság álláspontja

97. Ahogyan a 94/22 irányelv 5. cikkének (2) bekezdése kimondja, meg kell állapítani az adott tevékenység folytatására és befejezésére vonatkozó feltételeket és követelményeket, amelyeket a kérelmek benyújtása idején hatályban levő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések értelmében az engedélyezési eljárás valamennyi típusára alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy azokat előírták-e az engedélyben, vagy részét képezik-e azoknak a feltételeknek, amelyeket az ilyen engedély kiadását megelőzően kell elfogadni, és e feltételeket és körülményeket bármikor az érdekelt pályázók rendelkezésére kell bocsátani. Az említett irányelv 3. cikke (2) bekezdésének a) pontjában előírt esetben mindezeket csupán abban az időpontban kell az utóbbiak számára hozzáférhetővé tenni, amikortól kezdve az engedély iránti kérelmeket be lehet nyújtani.

98. Márpedig, jóllehet a Lengyel Köztársaság vitatja a Bizottság által hivatkozott harmadik jogalap harmadik részét képező kifogást, nem utasítja el azon érvét, amely szerint a lengyel szabályozás nem biztosítja, hogy a 94/22 irányelv hatálya alá tartozó tevékenységek gyakorlására vonatkozó valamennyi feltételt és követelményt megállapítsák és az érdekelt pályázók rendelkezésére bocsássák azon időponttól, amikortól kezdve a kérelmeket be lehet nyújtani.

99. Következésképpen az említett szabályozás nem egyeztethető össze a 94/22 irányelv 5. cikkének (2) bekezdésével.

100. Következésképpen a harmadik jogalap harmadik része megalapozott.

101. A fentieket figyelembe véve a Bizottság által keresete alátámasztására felhozott harmadik jogalap első részét el kell utasítani, második és harmadik részének pedig helyt kell adni.

102. Következésképpen egyrészről meg kell állapítani, hogy a Lengyel Köztársaság – mivel nem fogadta el azokat az intézkedéseket, amelyek annak biztosításához szükségesek, hogy a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó tevékenységekhez való hozzáférés az érdekelt vállalkozások közötti mindenfajta megkülönböztetésétől mentes legyen, valamint az e tevékenység végzésére vonatkozó engedélyeket olyan eljárásnak megfelelően adják ki, amelynek alapján valamennyi érdekelt vállalkozás nyújthat be kérelmet olyan feltételeknek megfelelően, amelyeket az Európai Unió Hivatalos Lapjában a kérelmek benyújtására nyitva álló időszak kezdetét megelőzően tesznek közzé – nem teljesítette a 94/22/EK irányelv 2. cikkének (2) bekezdéséből, valamint 5. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, másrészről pedig a keresetet ezt meghaladó részében el kell utasítani.

A költségekről

103. Az eljárási szabályzat 138. cikke (3) bekezdésének első mondata értelmében részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Mivel a jelen ügyben a felek részben pervesztesek lettek, a saját költségeik viselésére kell kötelezni őket.

Rendelkező rész

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Lengyel Köztársaság – mivel nem fogadta el azokat az intézkedéseket, amelyek annak biztosításához szükségesek, hogy a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó tevékenységekhez való hozzáférés az érdekelt vállalkozások közötti mindenfajta megkülönböztetésétől mentes legyen, valamint az e tevékenység végzésére vonatkozó engedélyeket olyan eljárásnak megfelelően adják ki, amelynek alapján valamennyi érdekelt vállalkozás nyújthat be kérelmet olyan feltételeknek megfelelően, amelyeket az Európai Unió Hivatalos Lapjában a kérelmek benyújtására nyitva álló időszak kezdetét megelőzően tesznek közzé – nem teljesítette a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről szóló, 1994. május 30-i 94/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének (2) bekezdéséből, valamint 5. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3) Az Európai Bizottság és a Lengyel Köztársaság maguk viselik a saját költségeiket.