—

a Mitsui & Co. Deutschland GmbH képviseletében H. Nehm Rechtsanwalt,

—

a német kormány képviseletében M. Lumma és C. Schulze-Bahr, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében S. Schønberg és F. Hoffmeister, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egyrészt a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92 tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.; a továbbiakban: Vámkódex) 29. cikke (1) bekezdésének és (3) bekezdése a) pontjának, valamint a 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, a 444/2002/EK bizottsági rendelettel módosított 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o., a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 14. cikke (2) és (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozik. A kérelem másrészt a végrehajtási rendelet 145. cikke (2) és (3) bekezdésének érvényességére vonatkozik.

2

E kérelmet a Finanzgericht Düsseldorf terjesztette elő a Mitsui & Co. Deutschland GmbH (a továbbiakban: Mitsui) és a Hauptzollamt Düsseldorf (a továbbiakban: Hauptzollamt) között folyamatban lévő, vámok visszatérítése iránti kérelemmel kapcsolatos jogvita keretében.

3

A Vámkódex 29. cikke értelmében:

„(1)   Az importált áru vámértéke az ügyleti érték, vagyis a Közösség vámterületére irányuló kivitel céljából történő eladáskor az áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő, szükség esetén a 32. és 33. cikknek megfelelően kiigazított ár, feltéve hogy:

[…]

[…]”

4

A Vámkódex 67. cikke előírja:

„Eltérő rendelkezés hiányában a bejelentett árura vonatkozó vámeljárás rendelkezéseinek alkalmazásakor figyelembe veendő időpont a vámáru-nyilatkozat vámhatóság által történő elfogadásának napja.”

5

A Vámkódex 236. cikke kimondja:

„(1)   A behozatali vagy kiviteli vámokat vissza kell fizetni, amennyiben megállapításra kerül, hogy megfizetésükkor e vámösszegek nem jogszabály szerintiek voltak, vagy az összeget a 220. cikk (2) bekezdése ellenére vették könyvelésbe.

[…]

(2)   A behozatali vagy kiviteli vámokat a megfelelő vámhivatalnál a szóban forgó vámösszegnek az adóssal való közlésétől számított 3 éven belül benyújtott kérelemre fizetik vissza vagy engedik el.

Ezt a határidőt meg kell hosszabbítani, ha az érintett személy igazolja, hogy előre nem látható körülmény vagy vis maior miatt akadályoztatva volt a kérelem említett határidőn belüli benyújtásában.

Ha e határidőn belül a vámhatóság maga fedezi fel, hogy az (1) bekezdés első és második albekezdésében foglalt helyzet áll fenn, saját kezdeményezésére hajtja végre a visszafizetést vagy elengedést.”

6

A 444/2002 rendelet (5) és (6) preambulumbekezdése kimondja:

7

A 2002. március 19-én hatályba lépett 444/2002 rendelet módosította a végrehajtási rendelet 145. cikkét.

8

A módosított 145. cikk (2) és (3) bekezdése szerint:

„(2)   Az áru szabad forgalomba bocsátása után az eladó a vevő javára az áru ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árának kiigazítását – a Vámkódex 29. cikkével összhangban – mérlegelheti a vámérték meghatározása céljából, ha a vámhatóságok számára kielégítően bizonyítható, hogy:

(3)   Az áru ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő, a (2) bekezdésnek megfelelően módosított árát kizárólag abban az esetben lehet figyelembe venni, ha az adott módosítást az áru szabad forgalomba bocsátásáról szóló nyilatkozat elfogadásának napjától számított 12 hónapon belül tették meg.”

9

A német polgári törvénykönyv (Bürgerliches Gesetzbuch, a továbbiakban: BGB) második könyve vonatkozik a kötelmi jogra. A törvénykönyv VIII. részének I. címe rendelkezik az adásvételi szerződésről.

10

Amennyiben a dolog hibás, a BGB 437. §-a a következő jogokat biztosítja a vevő számára:

„Ha a dolog hibás, és a következő rendelkezésekben foglalt feltételek fennállnak, eltérő rendelkezés hiányában a vevőnek lehetősége van:

11

Ha a vevő a 439. §. (1) bekezdése szerinti későbbi teljesítést kér, a BGB a következő jogosultságokat biztosítja számára:

„Későbbi teljesítés címén a vevő választása szerint kérheti a hiba kijavítását vagy hibátlan dologgal történő teljesítést.”

12

Ha a vevő a vételár csökkentését kéri, a BGB 441. §-a értelmében:

„(1)   A szerződéstől való elállás helyett a vevő az eladóhoz intézett nyilatkozatban kérheti a vételár csökkentését. […]

[…]

(3)   Csökkentés esetén a vételárat olyan arányban kell leszállítani, amilyen arányban a szerződéskötés időpontjában hibátlannak tekintett dolog értéke a dolog tényleges értékhez képest áll. Szükség esetén a csökkentés mértékét becsléssel kell megállapítani.”

13

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Mitsui új Subaru típusú gépjárműveket importál Japánból, amelyeket az Európai Unió területén kereskedők útján értékesít. A gyártó-eladó e gépjárművekre hároméves jótállást vállal műszaki és egyéb hibák jelentkezése esetére. E jótállás keretében a gyártó-eladó megtéríti a Mitsui részére azon költségeket, amelyek nála a jótállással összefüggő intézkedések következtében merültek fel, különösen azokat, amelyek az áru hibája miatt a kereskedők által hozott ilyen intézkedések során merültek fel. A Mitsui minden hónap végén bejelentette a gyártó-eladónak a nyújtott jótállással összefüggő szolgáltatásokat, és a következő hónapban jóváírásban részesült.

14

2003. június 13-án a Mitsui vám visszatérítése iránti kérelemmel élt az általa 2000 júliusában szabad forgalomba bocsátott gépjárművek után felmerült jótállással összefüggő szolgáltatások tekintetében.

15

2004. május 27-i határozatával a Hauptzollamt rendelkezett a Mitsui által a gyártó-eladónak 2002 februárjáig kiszámlázott, jótállással összefüggő szolgáltatások alapján számított összeg visszatérítéséről. Elutasította azonban a 2002 márciusa és 2003 júniusa között felmerült jótállással összefüggő szolgáltatások alapján történő visszatérítés iránti kérelmet.

16

A Hauptzollamt e tekintetben jelezte, hogy a végrehajtási rendelet 145. cikke (3) bekezdésének megfelelően a jótállás teljesítésével összefüggő költségeket csak akkor lehet vámértéket csökkentő tényezőként figyelembe venni, ha a behozott áru árát a szabad forgalomba bocsátástól számított 12 hónapon belül módosították. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a vámkezelésre a 444/2002 rendelet 2002. március 19-i hatálybalépése előtt került sor. A 2000 júliusában szabad forgalomba bocsátott áruk vonatkozásában a 2002 februárjáig elvégzett árkorrekciók vehetők figyelembe.

17

A Mitsui panaszt nyújtott be e határozattal szemben. Azzal érvelt, hogy a végrehajtási rendelet 145. cikke nem vonatkozik az ő visszatérítés iránti kérelmére, mivel jótállás esetén nem az e rendelkezés értelmében vett utólagos ármódosításról van szó, hanem szerződéses jótállási kötelezettség összegének megállapításáról. Ráadásul e rendelkezésnek a 444/2002 rendelettel módosított változata nem alkalmazható a 2002. március 19., vagyis a 444/2002 rendelet hatálybalépése előtt importált és szabad forgalomba bocsátott árukra. A közösségi jog ugyanis általános jelleggel tiltja a közösségi jogi aktusok visszaható hatályú alkalmazását, és e tilalom pontosan az olyan anyagi jogi rendelkezésekre vonatkozik, mint amilyen a végrehajtási rendelet 145. cikkének (2) és (3) bekezdése.

18

Mivel a Finanzgericht Düsseldorfnak kételyei merültek fel a Vámkódex 29. cikkének, valamint a végrehajtási rendelet 145. cikke (2) és (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozóan, felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

19

Első két kérdésével, amelyeket együttesen kell vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a Vámkódex 29. cikkének (1) bekezdését és (3) bekezdésének a) pontját, valamint a végrehajtási rendelet 145. cikkének (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy amikor az áru olyan hibája miatt – amelyre az áru szabad forgalomba bocsátását követően derül fény, azonban amelyről bebizonyosodik, hogy már azt megelőzően is létezett – szerződésben meghatározott garanciális kötelezettség alapján a gyártó-eladó részéről a vevő számára utólagos visszatérítésre kerül sor, amelynek összege megfelel a vevő saját kereskedői által kiszámlázott javítási költségeknek, az ilyen visszatérítés levonható-e az említett áru ügyleti értékéből, ennek következtében annak vámértékéből, amelyet a gyártó-eladó és a vevő által eredetileg megállapított ár alapján jelentettek be.

20

E kérdések megválaszolása érdekében mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a vámérték megállapítására vonatkozó közösségi szabályozás méltányos, egységes és semleges rendszer létrehozására irányul, amely kizárja az önkényes és fiktív vámértékek alkalmazását (a C-11/89. sz. Unifert-ügyben 1990. június 6-án hozott ítélet [EBHT 1990., I-2275. o.] 35. pontja és a C-15/99. sz. Sommer-ügyben 2000. október 19-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-8989. o.] 25. pontja). A vámértéknek tehát tükröznie kell a behozott áru valós gazdasági értékét, és tartalmaznia kell ezen áru minden gazdasági értékkel rendelkező elemét (lásd a C-306/04. sz. Compaq Computer International Corporation ügyben 2006. november 16-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-10991. o.] 30. pontját).

21

Amint az a kérdést előterjesztő bíróság megállapításaiból kitűnik, a japán gyártó-eladó új gépjárműveket adott el a Mitsuinak. Az importált áru bejelentett vámértéke az alapügyben megfelelt az egyrészt a gyártó-eladó, másrészt a Mitsui által eredetileg megállapított árnak. A gyártó-eladó hároméves jótállást vállalt az eladott új gépjárműveknél jelentkező műszaki és egyéb hibákért, ezért utólag meg kellett térítenie a Mitsuinak azokat a költségeket, amelyek a Mitsuinál harmadik személyekkel szemben az említett jótállás keretében esetlegesen felmerültek.

22

Ahogyan arra a főtanácsnok indítványának 21. pontjában rámutatott, ha a gépjármű behozatalát követően kiderül, hogy az a behozatalkor hibás volt, akkor a gépjármű valós gazdasági értéke alacsonyabb, mint a szabad forgalomba bocsátáskor adott nyilatkozatban megjelölt ügyleti érték.

23

Igaz, a Vámkódex 29. cikkének (1) és (3) bekezdése nem pontosítja, hogy hogyan kell eljárni a vámérték alapjául szolgáló ügyleti érték utólagos módosításakor.

24

Mindazonáltal a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő ár olyan adat, amelyet adott esetben ki kell igazítani, ha arra az önkényes vagy fiktív vámérték megállapításának elkerülése érdekében szükség van (lásd ebben az értelemben a 183/85. sz. Repenning-ügyben 1986. június 12-én hozott ítélet [EBHT 1986., 1873. o.] 16. pontját).

25

A Bíróság többek között már azt is kimondta, hogy abban az esetben, ha a vásárláskor hibátlan, azonban szabad forgalomba bocsátása során megsérült árut kell felbecsülni, a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árat a sérülés mértékével arányosan csökkenteni kell, mivel az áru kereskedelmi értékének előre nem látható csökkenéséről van szó (lásd a fent hivatkozott Repenning-ügyben hozott ítélet 18. pontját és a fent hivatkozott Unifert-ügyben hozott ítélet 35. pontját).

26

Ugyanígy az alapügyben is el kell ismerni, hogy rejtett hiba megállapítása esetén a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árat a kereskedelmi érték csökkenésével arányosan lehet leszállítani, ha a hibáról bebizonyosodik, hogy már a szabad forgalomba bocsátást megelőzően is jelen volt, szerződésben kikötött jótállási kötelezettség alapján utólagos visszafizetésre került sor miatta, és ennek következtében a hiba az áru vámértékének utólagos csökkenéséhez vezethet.

27

Amint az a 444/2002 rendelet (5) és (6) preambulumbekezdéséből kitűnik, a végrehajtási rendelet 145. cikkének (2) bekezdése e tekintetben magának a Vámkódexnek a 29. cikkében már szereplő megoldást pontosítja. Az említett 145. cikk (2) bekezdése rögzíti azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén a vámérték meghatározásakor sor kerülhet a szabad forgalomba bocsátott áruért ténylegesen kifizetett ár eladó általi, vevő javára történő módosítására. Ehhez három feltétel együttes fennállása szükséges. E feltételek akkor teljesülnek, ha bizonyítható, hogy az áru a vámhatóságoknak tett nyilatkozat elfogadásának időpontjában hibás volt, az ár kiigazítása a szabad forgalomba bocsátást megelőzően kötött adásvételi szerződésben előírt jótállási kötelezettség teljesítésének következménye, és az adásvételi szerződés megkötésekor nem vették figyelembe az áru hibás voltát.

28

Ugyanígy a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő ár „kiigazításának” minősül az eladó által a vevő javára jótállási megállapodás alapján teljesített kifizetés, amellyel az eladó a vevő számára a maga vásárlói által kiszámlázott javítási költségeket téríti meg, ugyanis a végrehajtási rendelet említett 145. cikkében szereplő „ár kiigazítása” kifejezés különböző eseteket takar, köztük a kifizetett vagy kifizetendő ár csökkentésének esetét is.

29

Ebből következően az első két kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 29. cikkének (1) bekezdését és (3) bekezdésének a) pontját, valamint a végrehajtási rendelet 145. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amikor az áru olyan hibája miatt, amelyre az áru szabad forgalomba bocsátását követően derül fény, azonban amelyről bebizonyosodik, hogy már azt megelőzően is létezett, szerződésben meghatározott garanciális kötelezettség alapján a gyártó-eladó részéről a vevő számára utólagos visszatérítésre kerül sor, amelynek összege megfelel a vevő saját kereskedői által kiszámlázott javítási költségeknek, az ilyen visszatérítés levonható az említett áru ügyleti értékéből, ennek következtében annak vámértékéből, amelyet a gyártó-eladó és a vevő által eredetileg megállapított ár alapján jelentettek be.

30

Harmadik kérdésében a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a végrehajtási rendelet 145. cikkének (2) és (3) bekezdését alkalmazni kell-e az olyan behozatalra, amelyre vonatkozóan a vámáru-nyilatkozatot a vámhatóság az említett 145. cikket módosító 444/2002 rendelet 2002. március 19-i hatálybalépése előtt elfogadta.

31

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a bizalomvédelem és a jogbiztonság elve a közösségi jogrend részét képezi. Ennélfogva ezen elveket a közösségi intézményeknek tiszteletben kell tartaniuk (lásd többek között a C-376/02. sz. „Goed Wonen” ügyben 2005. április 26-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-3445. o.] 32. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

32

Jóllehet a jogbiztonság elve általában nem teszi lehetővé, hogy valamely közösségi aktus időbeli hatályának kezdő időpontját az aktus közzététele előtti időpontban állapítsa meg, kivételesen ettől eltérő megoldás is lehetséges, ha azt közérdekű cél követeli meg, és ha az érdekeltek jogos bizalmát megfelelően tiszteletben tartják (lásd többek között a fent hivatkozott „Goed Wonen” ügyben hozott ítélet 33. pontját), valamint ha a szóban forgó közösségi szabályozás szövegéből, céljából és rendszertani elhelyezkedéséből egyértelműen kiderül, hogy azt visszaható hatállyal kell alkalmazni (lásd ebben az értelemben a C-293/04. sz. Beemsterboer Coldstore Services ügyben 2006. március 9-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-2263. o.] 21. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

33

Márpedig sem a 444/2002 rendelet rendelkezései vagy preambulumbekezdései, sem ezen aktus előkészítő munkálatai nem tartalmaznak semmiféle utalást arra nézve, hogy a végrehajtási rendelet 145. cikkét visszaható hatállyal kellene alkalmazni.

34

Éppen ellenkezőleg, a Vámkódex Bizottság (vámértékcsoport) jelentéséből (a 2001. október 26-i ülésen tett javaslatok összefoglalása, TAXUD/906.2001, EN, 3. o.) kiderül, hogy e „rendelkezés […] nem ír elő visszaható hatályú alkalmazást, és nem is volt tervbe véve annak előírása, kivéve ha a Vámkódex Bizottság ezt kívánja”. Márpedig a Vámkódex Bizottság ezt nem kérte.

35

Mindenesetre, ahogyan az a jelen ítélet 31. és 32. pontjából kitűnik, a közösségi jogi rendelkezésnek tulajdonított ilyen hatály nem veszélyeztetheti a Közösség alapvető elveit, nevezetesen a jogbiztonság és a bizalomvédelem elveit.

36

Márpedig, noha a végrehajtási rendelet 145. cikke a jogbiztonság javítására törekszik – mivel kifejezetten rendelkezik az árváltozás figyelembevételéről arra az esetre, amikor az áru a behozatal időpontjában hibás –, e rendelkezésnek a jelen ügyben szereplőhöz hasonló esetre történő alkalmazása a német gazdasági szereplők jogos bizalmát ingatná meg, ugyanis – ahogyan arra a főtanácsnok indítványának 50. pontjában rámutatott – a német vámhatóságok az áru vámértékének meghatározása céljából a Vámkódex 236. cikkének (2) bekezdésében előírt hároméves általános határidőt alkalmazzák az ügyleti értéknek az áru hibája miatt történő módosítása esetén.

37

Ebből következően meg kell állapítani, hogy a végrehajtási rendelet 145. cikkének (2) és (3) bekezdése nem alkalmazandó a 2002. március 19-e előtti helyzetekre.

38

A fentiek alapján a kérdésre azt a választ kell adni, hogy a végrehajtási rendelet 145. cikkének (2) és (3) bekezdése nem alkalmazandó az olyan behozatalra, amelyre vonatkozóan a vámáru-nyilatkozatot a vámhatóság 2002. március 19-e előtt fogadta el.

39

A harmadik kérdésre adott válaszra tekintettel a negyedik kérdésre nem szükséges válaszolni.

40

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott: