1

Keresetével az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Spanyol Királyság a Lérida tartományban elhelyezkedő Segarra–Garrigues-csatorna öntözési területére vonatkozó öntözési projekttel kapcsolatban nem teljesítette a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi irányelv (HL L 103., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 98. o.; a továbbiakban: madárvédelmi irányelv) 2. és 3. cikkéből, valamint 4. cikkének (1) és (4) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2

A madárvédelmi irányelv 2. cikke alapján a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy a tagállamok európai területén – amelyre az EK-Szerződés alkalmazandó – természetesen vadon élő valamennyi madárfaj állományait megfelelő szinten fenntartsák, vagy megfelelő szintre hozzák, amely megfelel különösen az ökológiai, tudományos és kulturális igényeknek, mialatt figyelembe veszi a gazdasági és rekreációs igényeket is.

3

A madárvédelmi irányelv 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A 2. cikkben foglalt követelmények figyelembevételével a tagállamok valamennyi, az 1. cikkben meghatározott madárfaj esetében megteszik a megfelelő intézkedéseket, amelyek az élőhelyek megfelelő sokféleségének és nagyságának megőrzéséhez, fenntartásához vagy helyreállításához szükségesek.

4

A madárvédelmi irányelv 4. cikkének rendelkezése szerint:

„(1)   Az 1. mellékletben említett fajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében elterjedési területükön az élőhelyüket érintő különleges védelmi intézkedésekre van szükség.

Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni:

Az állományszintek változásának irányát és ingadozásait az értékelések háttér-információiként figyelembe kell venni.

A tagállamok a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket e fajok védelme érdekében különleges védelmi területekké minősítik, figyelembe véve a fajok védelmi szükségleteit azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell.

[…]

(4)   Az (1) és (2) bekezdésekben meghatározott védett területek [helyes fordítása: védelmi területek] vonatkozásában a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának, illetve a madarak bármiféle zavarásának elkerülése érdekében, amennyiben azok e cikk céljai szempontjából jelentőséggel bírnak. A tagállamok e védett területeken [helyes fordítása: védelmi területeken] kívül is törekednek az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának elkerülésére.”

5

A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102 o.; a továbbiakban: élőhely-irányelv) 6. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a különleges természetvédelmi területeken található olyan természetes élőhelytípusok és olyan fajok élőhelyei károsodásának és megzavarásának megakadályozására, amelyek céljára az egyes területeket kijelölték, amennyiben a zavarás mértéke ezen irányelv céljaira tekintettel jelentős hatással lehet.”

6

2001-ben panasz érkezett a Bizottsághoz, amely szerint a Segarra–Garrigues-csatorna öntözési területére vonatkozó öntözési projekt érintené a katalóniai pusztai madarak védelme érdekében egyedül fontos két területet, azaz „Important Bird Areas”-t (a továbbiakban: IBA), amelyet az 1998. évi IBA-jegyzékben 142. és 144. szám alatt határoztak meg.

7

2001. november 22-i levelében a Bizottság felvilágosítást kért a Spanyol Királyságtól, többek között az említett projekttel, valamint az IBA 142. és 144. szám alatt szereplő területek különleges védelmi területekké (a továbbiakban: KVT) való minősítésével kapcsolatban.

8

Mivel a Bizottság nem találta meggyőzőnek a spanyol hatóságok által küldött válaszokat és információkat, 2004. április 1-jén felszólító levelet küldött a Spanyol Királyságnak, amelyben – mivel nem minősített mennyiség és méret szerint elegendő területet KVT-nek, különösen a Segarra–Garrigues-csatornának az öntözés kialakítására irányuló projekttel érintett területén, és mivel engedélyezte e projektet, amely az említett irányelv I. mellékletében felsorolt több madárfaj élőhelyének károsodásával vagy akár elpusztításával járna – a madárvédelmi irányelv nem megfelelő alkalmazását rótta fel.

9

A spanyol hatóságok 2004. június 21-i levelükben válaszoltak a felszólító levélre.

10

Mivel a Bizottság úgy vélte, hogy a Spanyol Királyság nem szüntette meg a madárvédelmi irányelv megsértését, 2004. december 14-én indokolással ellátott véleményt adott ki, amelyben felhívta az utóbbit, hogy hozza meg az annak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket a kézhezvételtől számított két hónapos határidőn belül.

11

A Bizottság, mivel nem tekintette kielégítőnek a spanyol hatóságok 2005. március 4-én küldött válaszát az indokolással ellátott véleményre, a jelen kereset benyújtása mellett határozott.

12

Keresetében a Bizottság pontosítja, hogy az nem a KVT-k nem megfelelő minősítésére vonatkozik, hanem a Segarra–Garrigues-csatorna öntözési területére vonatkozó öntözési projekt engedélyezésére és e projektnek a madárvédelmi irányelv I. mellékletében említett egyes fajokra gyakorolt káros következményeire.

13

A Spanyol Királyság először is úgy érvel, hogy a Bizottság az indokolással ellátott véleményében és a keresetében kiterjesztette az eljárás tárgyát, hiszen a felszólító levélben csak arra hívta fel a Spanyol Királyságot, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) és (4) bekezdésének megsértésével kapcsolatban terjesszen elő észrevételeket, de ezen irányelv 2. és 3. cikke megsértésével kapcsolatban nem. Másodszor a Spanyol Királyság azt állítja, hogy a kereset nem szolgál érvekkel annak bizonyítására, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) bekezdése által előírt kötelezettségek közül melyeket sértették meg.

14

A Bizottság, miközben hangsúlyozza egyrészt a madárvédelmi irányelv 2–4. cikke közötti szoros összefüggés fennállását, másrészt pedig azon tényt, hogy ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdése kiegészíti annak (4) bekezdését, a Bíróság belátására bízza azt, hogy az előterjesztett jogalapokat egyedül a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének fényében vizsgálja meg.

15

Ami az alperes tagállam által említett első pontot illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság által a tagállamhoz intézett felszólító levél, majd a Bizottság által kiadott indokolással ellátott vélemény körülhatárolja a jogvita tárgyát; a kereset ezért nem terjeszthető ki. Az ugyanis, hogy az érintett tagállam előterjesztheti észrevételeit, a Szerződésben rögzített lényeges biztosíték abban az esetben is, ha a tagállam úgy ítéli meg, hogy nem kíván élni vele; e biztosíték fenntartása pedig a tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás szabályszerűségének lényeges eleme. Következésképpen a Bizottság indokolással ellátott véleményének és keresetének ugyanazokon a kifogásokon kell alapulniuk, mint amelyeken a pert megelőző eljárást elindító felszólító levél alapul (lásd a C-191/95. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1998. szeptember 29-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-5449. o.] 55. pontját, és a C-422/05. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 2007. június 14-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-4749. o.] 25. pontját). Ha nem így történik, az ilyen szabálytalanság nem tekinthető azon tény által orvosoltnak, hogy az alperes tagállam észrevételeket tett az indokolással ellátott véleményre (lásd az 51/83. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1984. július 11-én hozott ítélet [EBHT 1984., 2793. o.] 6. és 7. pontját).

16

A jelen esetben nem vitatott, hogy a felszólító levél nem tartalmaz semmilyen említést a madárvédelmi irányelv 2. és 3. cikkének a Spanyol Királyság általi állítólagos megsértésére vonatkozóan.

17

Következésképpen a kereset elfogadhatatlan az említett irányelv 2. és 3. cikke megsértésére alapított kifogásokra vonatkozó részében.

18

Ami a Spanyol Királyság által említett második pontot illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az EK 226. cikkben említett indokolással ellátott véleménynek és keresetnek ugyanazokon a jogalapokon és indokokon kell alapulnia, valamint összefüggően és pontosan kell tartalmaznia a kifogásokat, hogy a tagállam és a Bíróság pontosan meg tudja állapítani a felrótt közösségi jogsértés mértékét, ami elengedhetetlen feltétele annak, hogy az említett tagállam hasznosan hivatkozhasson a védekezésül felhozott jogalapokra, és hogy a Bíróság vizsgálhassa az említett kötelezettségszegés fennállását (lásd a C-234/91. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 1993. december 1-jén hozott ítélet [EBHT 1993., I-6273. o.] 16. pontját, és a C-98/04. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 2006. május 4-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-4003. o.] 18. pontját).

19

A jelen esetben a Bizottság a felszólító levelében és az indokolással ellátott véleményében azt kifogásolja, hogy a Spanyol Királyság megsértette a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdését azáltal, hogy a spanyol hatóságok által KVT-vé minősített területek, különösen azon a területen, amelyet a Segarra–Garrigues-csatorna területe öntözésének kialakítására irányuló projekt érint, nem voltak elegendők az ezen irányelv I. mellékletében szereplő több faj tekintetében a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területek védelmére. A Bizottság ugyanakkor kifogásolja, hogy a Spanyol Királyság nem teljesítette az említett irányelv 4. cikke (4) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, e véleményét azzal indokolva, hogy e projekt kivitelezése az érintett területen előforduló pusztai madárfajok élőhelye károsításának nyilvánvaló kockázatával jár.

20

Ugyanakkor, amint a jelen ítélet 12. pontjában megállapításra került, a kereset nem a KVT-k nem megfelelő minősítésére vonatkozik, hanem a Segarra–Garrigues-csatorna öntözési területére vonatkozó öntözési projekt engedélyezésére és e projekt egyes védett madárfajokra gyakorolt káros hatásaira.

21

A Bizottság azonban fenntartja a madárvédelmi irányelv 4. cikk (1) bekezdésének Spanyol Királyság általi megsértésére alapított jogalapját, nem a területek nem megfelelő KVT-vé minősítése, hanem az említett öntözési projekt engedélyezése miatt.

22

Ilyen körülmények között a jelen kereset az említett jogalap tekintetében – amelynek a pert megelőző eljárás keretében hivatkozottakhoz képest megváltoztak az indokai – nem felel meg jelen ítélet 18. pontjában említett összefüggés és pontosság követelményeinek.

23

Következésképpen elfogadhatatlan a kereset, amennyiben azt kifogásolja, hogy a Spanyol Királyság megsértette a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdését.

24

Keresete alátámasztásaként a Bizottság azt állítja, hogy a Segarra–Garrigues-csatorna öntözési területére vonatkozó öntözési projekt az IBA 142. és 144. számú terület közelében helyezkedik el, és káros következményekkel jár a madárvédelmi irányelv I. mellékletében említett egyes pusztai madárfajokra. E tekintetben a Bizottság pontosítja, hogy a Spanyol Királyságot nem mentesíti a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdésében megfogalmazott követelmények betartásának kötelezettsége alól azon tény, hogy a KVT-vé minősítés alól kizárt az IBA 142. és 144. szám alá tartozó, az említett projekt által érintett egyes területeket.

25

A Spanyol Királyság úgy érvel, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a Segarra–Garrigues-csatorna öntözési területére vonatkozó öntözési projekt sérti a madárvédelmi irányelvet. Mindenesetre a projektben foglalt védelmi intézkedések megfelelők az általa lefedett területen az ezen irányelv 4. cikke (4) bekezdésében említett káros következmények elkerülésére.

26

A madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondata kötelezi a tagállamokat, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket a KVT-kben található élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának, illetve a madarak zavarásának elkerülése érdekében, amennyiben azoknak e cikk céljai szempontjából jelentős hatásuk van.

27

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a tagállamoknak a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondatából eredő kötelezettségeket akkor is teljesíteniük kell, ha az érintett területeket nem minősítették KVT-vé, noha fennállt ilyen irányú kötelezettség (lásd a C-166/97. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1999. március 18-án hozott ítélet [EBHT 1999., I-1719. o.] 38. pontját és a C-388/05. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2007. szeptember 20-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-7555. o.] 18. pontját).

28

Ami viszont a KVT-vé minősített területeket illeti, az élőhely-irányelv 7. cikke előírja, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondatából eredő kötelezettségek helyébe többek között az élőhely-irányelv 6. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségek lépnek annak hatálybalépése időpontjától vagy a madárvédelmi irányelv alapján történt minősítés időpontjától kezdve, ha az későbbi (lásd a C-117/00. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2002. június 13-án hozott ítélet [EBHT 2002., I-5335. o.] 25. pontját). Így azon területek, amelyeket nem minősítettek KVT-vé, noha fennállt ilyen irányú kötelezettség, továbbra is a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése első mondatának rendszere alá tartoznak (lásd a C-374/98. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2000. december 7-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-10799. o.] 47. pontját).

29

Mivel a Bizottság a keresetét a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdésére alapozta, csak a Segarra–Garrigues-csatorna öntözési területére vonatkozó öntözési projekt által befolyásolt azon területek érintettek, amelyeket az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő előtt KVT-vé kellett volna minősíteni.

30

E tekintetben a Bíróság úgy vélte, hogy az 1998. évi IBA-jegyzék, amely tartalmazza a Spanyolország területén található, madárvédelmi szempontból jelentős területek naprakész jegyzékét, ellentétes tudományos bizonyítékok hiányában hivatkozási alapul szolgálhat annak mérlegelésekor, hogy e tagállam elegendő mennyiségű és méretű területet nyilvánított-e KVT-nek ahhoz, hogy védelmet biztosítson a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt valamennyi madárfajnak és az ott nem szereplő vonuló fajoknak (lásd a C-235/04. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2007. június 28-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-5415. o.] 27. pontját).

31

Ugyanakkor kiderül az aktából, hogy az IBA 142. és 144. szám alatt szereplő, a szóban forgó öntözési projekttel érintett egyes területeket, mint az ún. „Plans de Sió”, „Belianes-Preixana” és „Secans del Segrià-Garrigues” területek, amelyek többek között reznek- (Tetrax tetrax), vékonycsőrűpacsirta- (Chersophilus duponti), szalakóta- (Coracias garrulus) és héjasasállományoknak (Hieraætus fasciatus) adnak otthont, a 2006. szeptember 5-én a Generalitat de Catalunya (katalóniai regionális kormány) által elfogadott, a KVT-k kijelölésére és a közösségi jelentőségű területekre vonatkozó javaslatot jóváhagyó határozat alapján minősítették, vagy terjesztették ki a minősítésüket.

32

Úgy tűnik tehát, hogy az ilyen, az indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejárta előtt KVT-vé minősítendő területek a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondatában említett védelmi rendszer alá tartoztak a jelen ítélet 27. és 28. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően.

33

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Generalitat de Catalunya Hivatalos Lapjának 2002. november 8-i 3757. számában közzétett környezeti hatástanulmányra vonatkozó nyilatkozat szerint a Segarra–Garrigues-csatorna öntözési területére vonatkozó öntözési projekt, különösen a pusztai madarak élőhelyére vonatkozóan, a környezeti hatástanulmányban javasolt megelőző, korrigáló és kiegyenlítő intézkedések ellenére és a magában a nyilatkozatban előírt kiegészítő intézkedések dacára súlyos hatásokkal jár.

34

Az említett nyilatkozat 3. melléklete megállapítja, hogy egy ilyen nagyszabású öntözési projekt kivitelezése jelentős hatást gyakorolhat a fenyegetett madárpopulációkra, és hogy ezért jóvá kell hagyni az ugyanebben a mellékletben említett fajok helyreállítására vonatkozó terveket, valamint e terveknek az e fajok védelmére, és ha lehetséges, helyreállítására irányuló végrehajtását.

35

Egyebekben nem vitatott, hogy az említett projekt kivitelezéséhez szükséges, előreláthatólag tíz évig tartó munkák 2002 júniusában megkezdődtek.

36

Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy az érintett tagállam azáltal, hogy engedélyezte a Segarra–Garrigues-csatorna öntözési területére vonatkozó öntözési projektet, nem teljesítette a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondatából eredő azon kötelezettségét, hogy meghozza a megfelelő intézkedéseket a tiltott ártalmak elkerülésére az e projekttel érintett azon területeken, amelyeket KVT-vé kellett volna minősíteni, amely kötelezettség a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint azelőtt fennáll, hogy a madarak számának csökkenését megállapítanák vagy hogy valamely védett madárfaj eltűnésének veszélye ténylegessé válna (lásd a C-355/90. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 1993. augusztus 2-án hozott ítélet [EBHT 1993., I-4221. o.] 15. pontját).

37

E megállapítást nem kérdőjelezheti meg azon egyedüli körülmény, hogy az említett projekt – amint azt lényegében a Spanyol Királyság állítja – nagy jelentőséggel bír az általa érintett terület gazdasági és társadalmi fejlődésére nézve. Ugyanis a tagállamok azon lehetősége, hogy jelentősen veszélyeztessék azokat a területeket, amelyeket KVT-vé kellett volna minősíteni, és amelyek a jelen ítélet 27. és 28. pontjában felidézettek szerint a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése első mondatának sajátos rendszere alá tartoznak, semmiképpen nem igazolható gazdasági és társadalmi követelményekkel (lásd ebben az értelemben a C-57/89. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1991. február 28-án hozott ítélet [EBHT 1991., I-883. o.] 21. és 22. pontját).

38

Ennélfogva a Bizottság keresetét el kell fogadni.

39

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Segarra–Garrigues-csatorna öntözési területére vonatkozó öntözési projekt által érintett azon területek tekintetében, amelyeket KVT-vé kellett volna minősíteni, a Spanyol Királyság nem teljesítette a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

40

A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

41

Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mindazonáltal a 69. cikk 3. §-ának első bekezdése alapján részleges pernyertesség esetén a Bíróság határozhat úgy, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit. Mivel a Bizottság csak a kérelmei egy részét tekintve lett pernyertes, kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott: