EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2018.11.7.

COM(2018) 732 final

2018/0380(NLE)

Javaslat

A TANÁCS RENDELETE

egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós vizeken, valamint az uniós halászhajók tekintetében egyes nem uniós vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2019. évre történő meghatározásáról

INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

•A javaslat indokai és céljai

A halászati lehetőségekre vonatkozó valamennyi rendeletnek olyan szintekre kell korlátoznia az állományok halászatát, amelyek összhangban vannak a közös halászati politika (KHP) általános célkitűzéseivel. E tekintetben a közös halászati politikáról szóló 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) a fogási és halászati erőkifejtési korlátozások vonatkozásában meghatározza az éves javaslatokhoz tartozó célkitűzéseket annak érdekében, hogy az uniós halászat ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontból fenntartható legyen.

A halászati lehetőségek éves állománygazdálkodási ciklusokban kerülnek meghatározásra (a mélytengeri állományok esetében kétéves ciklusokban). Ez azonban nem akadályozza hosszú távú állománygazdálkodási megközelítések bevezetését. Az Európai Parlament és a Tanács elfogadta az Északi-tengerre vonatkozó többéves tervet, amely 2018. július 4-én megjelent az Európai Unió Hivatalos Lapjában. 2018. március 23-án a Bizottság előterjesztett egy, a nyugati vizekre vonatkozó többéves tervre irányuló javaslatot 1 , amelyet az Európai Parlament és a Tanács jelenleg vizsgál.

Ez a javaslat olyan halászati lehetőségeket tartalmaz, amelyeket az Unió saját hatáskörben állapít meg. A javaslatban azonban olyan halászati lehetőségek is szerepelnek, amelyek két- vagy többoldalú halászati konzultációk nyomán kerültek meghatározásra. E konzultációk eredményeit a tagállamok közötti, a viszonylagos stabilitás elve szerinti belső elosztás előírásával kell végrehajtani.

E javaslat tehát az Unió által önállóan kezelt állományokon kívül a következőkre is kiterjed:

·közös állományok, vagyis azok az állományok, amelyekkel az EU és Norvégia közösen gazdálkodik az Északi-tengeren és a Skagerrakban, vagy amelyek az Északkelet-atlanti Halászati Bizottságban (NEAFC) részes parti államokkal folytatott konzultációk tárgyát képezik;

·a regionális halászati gazdálkodási szervezetek keretében létrejött megállapodásokból eredő halászati lehetőségek.

E javaslatban számos halászati lehetőség „p.m.” (pro memoria) formában van feltüntetve. Ennek oka az alábbiak egyike lehet:

–egyes állományok esetében a javaslat elfogadásakor nem áll rendelkezésre szakvélemény, vagy

–bizonyos, az illetékes regionális halászati gazdálkodási szervezetek által javasolt fogási korlátok és más ajánlások még függőben vannak, mert a szóban forgó szervezetek éves ülésére még nem került sor, vagy

–a 2018. novemberi és decemberi konzultációk befejezéséig a grönlandi vizek egyes állományaira, valamint a közös állományokra vagy a Norvégiával és más harmadik országokkal kvótacsere tárgyát képező állományokra vonatkozóan még nem állnak rendelkezésre számszerű adatok, vagy

–néhány TAC esetében beérkeztek a szakvélemények, de az értékelés még folyamatban van.

A halászati lehetőségek meghatározásának szemlélete

A Bizottság szokás szerint áttekintette azt a helyzetet, amelyre a halászati lehetőségekről szóló javaslatoknak a halászati lehetőségekre vonatkozó konzultációról szóló éves bizottsági javaslat révén reagálniuk kell (COM(2018) 452, a továbbiakban: közlemény). A közlemény a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények következtetései alapján áttekintést nyújt az állományok állapotáról és kifejti a halászati lehetőségek meghatározására szolgáló eljárás menetét.

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) a Bizottság kérésére reagálva 2018. június 29-én kibocsátotta éves szakvéleményeit, amelyek iránymutatást adnak az e javaslat tárgyát képező állományok többségére vonatkozóan.

Az ICES által kibocsátott tudományos szakvélemények alapvetően adatfüggőek: csak azok az állományok értékelhetők teljes körűen, amelyekre vonatkozóan elegendő és megbízható adat áll rendelkezésre ahhoz, hogy becslések készüljenek a populációméretről, valamint előre lehessen jelezni, hogy az állományok hogyan fognak reagálni a különböző kiaknázási forgatókönyvekre („a fogási opciókra vonatkozó táblázatok”). Ha elegendő adat áll rendelkezésre, a tudományos testületek becslést adhatnak a halászati lehetőségek olyan kiigazításához, amely az adott állomány esetében maximális fenntartható hozamot (MFH) fog eredményezni. Az ilyen szakvélemények az ún. MFH-szakvélemények. Más esetekben a tudományos testületek az elővigyázatossági megközelítést választják a halászati lehetőségek mennyiségére vonatkozó ajánlások megfogalmazásánál. Az ICES által e célból alkalmazott módszertant az adathiánnyal jellemzett állományokra vonatkozó szakvélemények végrehajtásáról szóló ICES-kiadvány 2 ismerteti.

Valamennyi javasolt halászati lehetőség követi az állományok állapotára vonatkozóan a Bizottsághoz beérkezett tudományos szakvéleményekben megfogalmazott iránymutatásokat; a szakvélemények felhasználása a közleményben foglaltak szerint történt.

Az 1380/2013/EU rendelettel bevezetett kirakodási kötelezettség

A KHP-alaprendelet által bevezetett kirakodási kötelezettség 2015 és 2019 között fokozatosan került bevezetésre. 2019-ben a fogási korlátok hatálya alá tartozó valamennyi állományra vonatkozni fog a kirakodási kötelezettség. Az alaprendeletben előírt kirakodási kötelezettség alól bizonyos kivételek alkalmazhatók. A tagállamok által benyújtott közös ajánlások alapján a Bizottság felhatalmazáson alapuló rendeleteket fogadott el, amelyek egyedi visszadobási terveket határoznak meg. E tervek de minimis kivételek vagy a magas túlélési arányon alapuló mentességek alapján korlátozott mennyiségű visszadobást tesznek lehetővé.

A kirakodási kötelezettség bevezetésével a javasolt halászati lehetőségeknek – az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (2) bekezdésével összhangban – tükrözniük kell a kirakodott és a kifogott mennyiség közötti eltéréseket, figyelembe véve, hogy a halak visszadobása már nem engedélyezett. Ezt úgy kell megvalósítani, hogy a halászati lehetőségek meghatározásakor a KHP-alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdésében említett halászati tevékenységek által érintett halállományok vonatkozásában a kapott tudományos szakvéleményeket kell alapul venni. A halászati lehetőségeket ezenkívül más releváns intézkedéseknek, nevezetesen a 16. cikk (1) bekezdésének (a viszonylagos stabilitás elve) és 16. cikk (4) bekezdésének (a közös halászati politika céljai és a többéves tervekben előírt szabályok) megfelelően kell megállapítani.

Következésképpen – a kirakodási kötelezettség 2019. január 1-jétől történő teljes körű alkalmazásának figyelembevétele érdekében – a Bizottság a korábban alapul vett, kirakodásra vonatkozó szakvélemények helyett fogási szakvélemények alapján terjeszt elő teljes kifogható mennyiségeket. A javasolt teljes kifogható mennyiségek figyelembe veszik azt, hogy a megállapított mentességek, illetve kivételek alapján előfordulnak majd korlátozott mértékű visszadobások, vagyis a visszadobott halakat nem fogják kirakodni, illetve beleszámítani a kvótákba. Ezért ezek a mennyiségek levonásra kerülnek a fogásokon alapuló teljes kifogható mennyiségekből.

Tudományos szakvéleményében az ICES öt állomány (a közönséges tőkehal, illetve a vékonybajszú tőkehal Skóciától nyugatra fekvő vizekben élő állománya, a vékonybajszú tőkehal ír-tengeri állománya, a közönséges tőkehal kelta-tengeri állománya, valamint a sima lepényhalnak a Kelta-tenger déli részén, az Írországtól délnyugatra eső vizekben élő állománya) esetében teljes halászati tilalmat javasolt 2019-re. Ezek közül három állomány esetében a teljes kifogható mennyiségek már több éve nullában kerülnek megállapításra. A célzott halászatra vonatkozó lehetőségek megszüntetése ellenére azonban ez a gazdálkodási megközelítés nem hozta meg a kívánt állományvédelmi hatást, nevezetesen az érintett állományok regenerálódását, csupán a visszadobás mértékének növekedéséhez vezetett.

Ha a teljes kifogható mennyiségek nulla értékben történő meghatározása érvényesül 2019-ben, a teljes kirakodási kötelezettség végrehajtása az olyan vegyes halászatokban, ahol előfordul a fent említett öt állomány járulékos fogása, és ahol a meglévő rugalmassági intézkedések nem alkalmazhatók, ahhoz a jelenséghez vezet, hogy a blokkoló kvóta hatálya alá tartozó fajok esetében a kvóta kimerítése a halászati tevékenység leállítását idézi elő. A tanácsadó testületek és a tagállamok együttműködő regionális munkacsoportjai kidolgoztak egy eszközt (choke mitigation tool) e jelenség mérséklésére. Ezen eszköz használatával az érdekelt felek megvizsgálták, hogy a rendelkezésre álló intézkedések és rugalmassági mechanizmusok – például a szelektivitás fokozása, a kvótacserék megszervezése, a fajok közötti rugalmasság alkalmazása stb. – enyhítik-e az olyan helyzeteket, amikor a nulla vagy nagyon alacsony értékű teljes kifogható mennyiségek miatt a vegyes halászat nem lenne folytatható. Noha számos állomány esetében sikerült megoldást találni, a szakvéleményben a nulla TAC-értékkel jellemzett öt állományra vonatkozóan uniós szintű állománygazdálkodási döntéseket kell hozni. E döntéseknek megfelelő egyensúlyt kell teremteniük egyrészt a halászat folytatása (tekintettel a halászat megszakításával járó potenciálisan súlyos társadalmi-gazdasági következményekre), másrészt pedig az említett állományok vonatkozásában a jó biológiai állapot elérésének szükségessége között.

Éppen ezért – figyelembe véve, hogy a vegyes halászatban nehéz valamennyi állományt a maximális fenntartható hozam szintjén egyidejűleg halászni – ezen állományok tekintetében a kizárólag a járulékos fogásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségek értékét úgy kell megállapítani, hogy a vegyes halászat folytatható legyen, egyúttal pedig elkerülhető legyen a halászati mortalitás növekedése. E teljes kifogható mennyiségeknek ezért a korábbi (ICES-szakvéleményben rögzített) visszadobási mértékekről rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken kell alapulniuk, mivel az elkerülhetetlen fogások tekintetében ez a rendelkezésre álló legjobb megközelítés. Ezen túlmenően, az említett állományok jó biológiai állapotának elérése érdekében, valamint a szelektivitásfokozó és fogáselkerülési intézkedések továbbfejlesztésének és alkalmazásának ösztönzése végett indokolt e mennyiségeket jelentősen csökkenteni. A közönséges tőkehal kelta-tengeri állományára vonatkozóan a teljes kifogható mennyiség értékének megállapításakor figyelembe kell venni az ICES által az elkerülhetetlen járulékos fogásokra vonatkozóan kibocsátott szakvéleményt (az ICES más állományok esetében nem tud ilyen szakvéleményt kiadni).

A tagállamoknak az érintett halászati tevékenységekben 2019-től végre kell hajtaniuk a járulékos fogások csökkentésére irányuló többéves terveket azzal a céllal, hogy nemzeti intézkedések meghozatalával, a meglévő visszadobási tervekben szereplő intézkedések alkalmazásával és adott esetben a 2019-ben közös tagállami ajánlások Bizottságnak történő benyújtása céljából folytatott regionális együttműködés révén fokozatosan csökkenthetők legyenek az érintett állományok nem szándékos fogásai. A HTMGB-nek értékelnie kell ezeket a járulékos fogások csökkentésére irányuló terveket, amelyeket az alkalmazásuk megkezdése után két évvel felül kell vizsgálni. Ezen túlmenően az e külön teljes kifogható mennyiségekből részesedő valamennyi hajónak 2019-től teljes fogási dokumentációt kell benyújtania.

A tagállamoknak meg kell állapodniuk e járulékos fogások megosztott kezeléséről. Az állománygazdálkodásnak arra kell törekednie, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítson az uniós gazdasági szereplők számára, figyelembe véve azt, hogy a járulékos fogási kvótával nem rendelkező flották nem tudnak majd halászni célfajaikra, és hogy az elkerülhetetlen járulékos fogásokkal kapcsolatos kvótaigények jelentősen eltérhetnek az említett fajok célzott halászatában.

Évek közötti rugalmasság

Végezetül figyelembe kell venni a KHP-alaprendelet és a 847/96/EK tanácsi rendelet közötti összefüggéseket. Az utóbbi rendelet kiegészítő feltételeket vezet be a teljes kifogható mennyiségek éves kezelésére vonatkozóan, beleértve az elővigyázatossági szempontból kifogható állományokra vonatkozó 3. cikkben és az analitikai célokra kifogható állományokra vonatkozó 4. cikkben előírt rugalmassági rendelkezéseket is. A hivatkozott rendelet 2. cikke értelmében a teljes kifogható mennyiségek rögzítésekor a Tanács határoz arról, hogy mely állományok esetében nem alkalmazandó a 3. és a 4. cikk, figyelembe véve különösen az állományok biológiai állapotát. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése alapján nemrégiben egy másik rugalmassági mechanizmus is bevezetésre került. Ezért annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlzott rugalmasság, amely gyengíti az élő tengeri biológiai erőforrások észszerű és felelősségteljes kiaknázásának elvét, valamint akadályozza a közös halászati politika célkitűzéseinek elérését, egyértelművé kell tenni, hogy a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke nem alkalmazható az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésében előírt, egymást követő évek közötti rugalmassági rendezkedésekkel együttesen.

Az európai angolna halászatát érintő intézkedések

Az európai angolnára vonatkozó intézkedések az ICES szakvéleményének kibocsátása után kerülnek meghatározásra, mégpedig az említett szakvélemény teljes körű elemzését követően. A farkassügér déli állományára vonatkozó tudományos szakvélemény 2018. november 7-én jelenik meg.

A farkassügér halászatára vonatkozó intézkedések

A tudományos szakvélemények szerint a Kelta-tengerben, a La Manche csatornában, az Ír-tengerben és az Északi-tenger déli részén (ICES 4b, 4c, 7a és 7d–7h körzet) élő farkassügér (Dicentrarchus labrax) állományának állapota továbbra is rendkívül aggasztó. A szaporodóképes állomány biomasszája 2005 óta csökken, és jelenleg a Blim alatt van. Az idősorok alatt nőtt a halászati mortalitás, amely 2013-ban tetőzött, majd gyors ütemben az Fmfh-szint alá csökkent. A becslések szerint 2008 óta gyér az állománypótlódás. Ez alól kivételt képeznek a 2013. és a 2014. évi állományszaporulatra vonatkozó becslések, amelyek átlagos állománypótlódásra utalnak. Az ICES szakvéleménye szerint az MFH-megközelítés alkalmazása esetén a tengerből eltávolított összes halmennyiség 2019-ben nem haladhatja meg az 1789 tonnát. Ezért helyénvaló folytatni a farkassügér elkerülhetetlen járulékos fogásaival kapcsolatos intézkedéseket. Az ICES tudományos szakvéleményével összhangban az e fajra irányuló, horgokkal és horogsorokkal folytatott halászatban nagyobb fogásmennyiségek engedélyezhetők. A farkassügér hobbihorgászatát szabályozó intézkedéseket ki kell igazítani, figyelembe véve azt is, hogy a hobbihorgászat jelentős hatást gyakorol az érintett állományokra.

•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel

A javasolt intézkedések a közös halászati politika célkitűzéseivel és szabályaival összhangban kerültek kidolgozásra, és összeegyeztethetők az Unió fenntartható fejlődési politikájával.

•Összhang az Unió egyéb politikáival

A javasolt intézkedések összhangban állnak más uniós szakpolitikákkal és különösen a környezetvédelmi politikákkal.

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

•Jogalap

E javaslat jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkének (3) bekezdése.

Az Európai Uniónak a vízi élővilág fenntartható kiaknázására vonatkozó kötelezettségei a KHP-alaprendelet 2. cikkében meghatározott kötelezettségekből fakadnak.

•Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)

A javaslat a Szerződés 3. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említettek szerint az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, ezért a szubszidiaritás elve nem alkalmazható.

•Arányosság

A javaslat megfelel az arányosság elvének a következő ok miatt: a KHP közös politika. A Szerződés 43. cikke (3) bekezdésének megfelelően a Tanács feladata, hogy intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.

A javasolt tanácsi rendelet elosztja a halászati lehetőségeket a tagállamok között. Tekintettel az alaprendelet 16. és 17. cikkére, a tagállamok ezután e lehetőségeket saját belátásuk szerint elosztják a régiók vagy a piaci szereplők között. Ennélfogva a tagállamoknak elegendő mozgástér áll rendelkezésükre az odaítélt halászati lehetőségek kiaknázásának céljára általuk kiválasztott társadalmi-gazdasági modellre vonatkozó döntések meghozatalában.

A javaslatnak a tagállamokra nézve nincsenek új pénzügyi vonzatai. Ezt a rendeletet a Tanács fogadja el minden évben, végrehajtásának állami és magánszektorbeli módozatai pedig már adottak.

•A jogi aktus típusának megválasztása

Javasolt aktus: rendelet.

3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

•A jelenleg hatályban lévő jogszabályok utólagos értékelése / célravezetőségi vizsgálata

•Konzultációk az érdekelt felekkel

a)A konzultáció módja, a legfontosabb célterületek és a válaszadók köre

A Bizottság a 2019. évi halászati lehetőségekről szóló közlemény keretében a halászati lehetőségekkel összefüggésben előterjesztett különféle javaslatairól egyeztetetést folytatott az érdekeltekkel – különösen a tanácsadó testületeken keresztül – és a tagállamokkal.

Ezen túlmenően a Bizottság a közösségi halászati gazdálkodással kapcsolatos konzultáció javításáról szóló, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett bizottsági közleményben (COM(2006) 246 végleges) ismertetett irányvonalat követte, mely közlemény meghatározza a döntések előrehozatalának folyamatára vonatkozó alapelveket.

b)Az észrevételek és felhasználásuk rövid ismertetése

A halászati lehetőségekre vonatkozó említett bizottsági közleményre adott válasz az érdekeltek azon értékeléssel kapcsolatos véleményét tükrözi, amelyet a Bizottság készített az erőforrások állapotáról és a megfelelő gazdálkodási lépések biztosításának módjáról. A javaslat kidolgozásakor a Bizottság figyelembe vette ezeket a válaszokat.

•Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása

Ami az alkalmazott módszertant illeti, a Bizottság – mint már említettük – egyeztetett a Nemzetközi Tengerkutatási Tanáccsal (ICES). Az ICES szakvéleményei az ICES szakértői csoportjai és döntéshozatali testületei által kidolgozott szakvéleményezési keretrendszeren alapulnak, és azokat ICES és a Bizottság között létrejött egyetértési megállapodásnak megfelelően bocsátják ki.

Az Unió végső célja olyan populációméret elérése és fenntartása az állományoknál, amely mellett biztosítható a maximális fenntartható hozam (MFH). Ez a cél kifejezetten belekerült a KHP alaprendeletébe, amely 2. cikkének (2) bekezdésében kimondja, hogy ezt a célkitűzést „… – amennyiben lehetséges – 2015-ig el kell érni, és legkésőbb 2020-ig […] az összes halállomány esetében meg kell valósítani.” Ez jól tükrözi azt a kötelezettségvállalást, amelyet az Unió a fenntartható fejlődésről szóló, 2002. évi johannesburgi csúcstalálkozó következtetései és a kapcsolódó végrehajtási terv vonatkozásában tett. Mint már említettük, néhány állomány esetében már valóban rendelkezésre állnak a maximális fenntartható hozamra vonatkozó információk. Közöttük a fogásmennyiség és a kereskedelmi érték tekintetében fontos állományok is vannak, így például a szürke tőkehal, a közönséges tőkehal, az ördöghalfélék, a közönséges nyelvhal, a rombuszhalak, a foltos tőkehal és a norvég homár állományai.

Az északi-tengeri halászatra vonatkozó többéves terv idén lépett hatályba. A terv értelmében a halászati lehetőségeket az abban előírt célértékeknek megfelelően kell meghatározni, valamint a terv 1. cikkében felsorolt állományoknak az Fmfh-tartományokon belül kell lenniük. Olyan esetekben, amikor egy állomány biomasszája nem éri el a tervben meghatározott referenciapontokat, a halászati lehetőségeket az állomány biomasszájának csökkenésével arányosan csökkentett halászati mortalitásnak megfelelően kell megállapítani.

A maximális fenntartható hozamra vonatkozó célkitűzés eléréséhez bizonyos esetekben csökkenteni kell a halászati mortalitás mértékét és/vagy a fogásmennyiséget. Az említettek miatt ez a javaslat felhasználja az MFH-szakvéleményeket, ha azok rendelkezésre állnak. A közös halászati politika céljaival összhangban, amennyiben a teljes kifogható mennyiségek előterjesztésére MFH-szakvélemény alapján történik, a teljes kifogható mennyiségek olyan szinten kerültek megállapításra, amely a vonatkozó szakvélemény szerint biztosítaná az MFH-ra vonatkozó célkitűzés 2019-ben történő elérését. Ez a megközelítés a 2019-re vonatkozó halászati lehetőségekről szóló közleményben foglalt elveken alapul.

Azon állományok esetében, amelyekről kevés adat áll rendelkezésre, a tudományos tanácsadó testületek ajánlásokat bocsátanak ki arról, hogy a fogásokat csökkenteni kell-e, szinten kell-e tartani vagy esetleg megengedhető-e a növelésük. Az ICES-szakvélemények számos esetben mennyiségi iránymutatást adnak e változtatásokkal kapcsolatban. Az ICES módszertana azon alapul, hogy a javasolt fogásmennyiségek – az elővigyázatosság elvéből kiindulva – egyik évről a másikra legfeljebb +/– 20 %-kal változhatnak. A javasolt TAC-értékek meghatározásánál figyelembe vettük ezeket az iránymutatásokat. Amennyiben egyáltalán nem áll rendelkezésre tudományos szakvélemény, az elővigyázatosság elvét követtük, ami annyit jelent, hogy a TAC-értékeket elővigyázatosságból 20 %-kal csökkentettük.

•Hatásvizsgálat

A halászati lehetőségekre vonatkozó rendelet hatályát a Szerződés 43. cikkének (3) bekezdése ismerteti.

A javaslat a rövid távú szemlélet helyett a hosszú távú fenntarthatósági célokat szolgáló döntéseket próbálja előtérbe helyezni, és így figyelembe veszi az érdekelt felek vagy a tanácsadó testületek kezdeményezéseit, amennyiben az ICES és/vagy a HTMGB azokat pozitívan értékelte. Ezen túlmenően a KHP-ra vonatkozó reformjavaslatát a Bizottság egy hatástanulmány (SEC(2011) 891) alapján dolgozta ki, amelynek keretében elemezte a maximális fenntartható hozamra vonatkozó célkitűzést. A hatástanulmány következtetéseiben az áll, hogy ez a célkitűzés elengedhetetlen a környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság eléréséhez.

•Célravezető szabályozás és egyszerűsítés

A javasolt aktus eredményeképpen egyszerűsödnek az (uniós vagy nemzeti) hatóságokra vonatkozó igazgatási eljárások, különös tekintettel az erőkifejtés-szabályozással összefüggő követelményekre.

•Alapjogok

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

5.EGYÉB ELEMEK

•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai

2018/0380 (NLE)

Javaslat

A TANÁCS RENDELETE

egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós vizeken, valamint az uniós halászhajók tekintetében egyes nem uniós vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2019. évre történő meghatározásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (3) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)A Szerződés 43. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a Tanács a Bizottság javaslata alapján intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.

(2)Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 3 előírja, hogy az állományvédelmi intézkedéseket a rendelkezésre álló tudományos műszaki és gazdasági szakvélemények, és azon belül is többek között – amennyiben releváns – a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) és egyéb tanácsadó szervek által készített jelentések figyelembevételével, továbbá a tanácsadó testületektől kapott szakvélemények figyelembevételével kell elfogadni.

(3)A Tanács feladata, hogy a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan intézkedéseket – ezen belül adott esetben bizonyos, azokkal funkcionálisan összefüggő feltételeket – fogadjon el. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdésével összhangban a halászati lehetőségeket a közös halászati politikának (KHP) az említett rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott célkitűzéseivel összhangban kell meghatározni. Az említett rendelet 16. cikke (1) bekezdésének megfelelően a halászati lehetőségeket úgy kell kiosztani a tagállamok részére, hogy az egyes tagállamok által folytatott halászati tevékenységek viszonylagos stabilitása valamennyi halállomány, illetve halászat tekintetében biztosított legyen.

(4)A teljes kifogható mennyiségeket (TAC) ezért az 1380/2013/EU rendeletnek megfelelően a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, a biológiai és társadalmi-gazdasági vonatkozások figyelembevételével kell meghatározni, biztosítva ugyanakkor az egyes halászati ágazatokkal szembeni, egymáshoz viszonyítottan méltányos bánásmódot; ezenkívül figyelembe kell venni az érdekeltekkel folytatott konzultációk során – különösen a tanácsadó testületek ülésein – megfogalmazott véleményeket is.

(5)A kirakodási kötelezettséget az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének megfelelően legkésőbb 2019. január 1-jétől teljes körűen kell alkalmazni. Ha egy adott halászat a kirakodási kötelezettség hatálya alá kerül, az említett halászat valamennyi, fogási korlátok hatálya alá tartozó célfajának az egyedeit ki kell rakodni. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy amikor egy adott halállomány tekintetében kirakodási kötelezettség kerül bevezetésre, a halászati lehetőségeket annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy a halászati lehetőségek már nem a kirakodásokat, hanem a fogásokat tükrözik. A tagállamok által benyújtott közös ajánlások alapján és az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének megfelelően a Bizottság több felhatalmazáson alapuló rendeletet fogadott el, amelyek ideiglenes jelleggel, legfeljebb hároméves időszakra alkalmazandó egyedi visszadobási tervek formájában meghatározzák a kirakodási kötelezettség végrehajtásának részletes szabályait.

(6)A 2019. január 1-jétől a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó fajok állományaira vonatkozó halászati lehetőségeknek figyelembe kell venniük azt a tényt, hogy a visszadobás gyakorlata elvben többé már nem lesz engedélyezett. Ezért a halászati lehetőségeket a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) által a teljes fogásmennyiségre vonatkozóan kiadott szakvélemények alapján kell meghatározni (a teljes kirakodott mennyiségre vonatkozó szakvélemények helyett). Azokat a mennyiségeket, amelyeket a kirakodási kötelezettség végrehajtása során kivételként továbbra is vissza lehet dobni, indokolt levonni a teljes kifogott mennyiségre vonatkozó szakvéleményből.

(7)Egyes állományokra vonatkozóan az ICES teljes halászati tilalmat javasol tudományos szakvéleményében. Amennyiben az említett állományokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségek a tudományos szakvéleményekben megjelölt értékek szerint kerülnek megállapításra, az a kötelezettség, amely szerint az említett állományok járulékos fogása által érintett vegyes halászatban az összes fogást ki kell rakodni, ahhoz a jelenséghez vezet, hogy a blokkoló kvóta hatálya alá tartozó fajok esetében a kvóta kimerítése a halászati tevékenység leállítását idézi elő. Annak érdekében, hogy megfelelő egyensúly legyen teremthető egyrészt a halászat folytatása (tekintettel a potenciálisan súlyos társadalmi-gazdasági következményekre), másrészt pedig az említett állományok vonatkozásában a jó biológiai állapot elérésének szükségessége között, valamint figyelembe véve, hogy a vegyes halászatban nehéz valamennyi állományt a maximális fenntartható hozam szintjén egyidejűleg halászni, helyénvaló külön teljes kifogható mennyiségeket megállapítani az említett állományok járulékos fogásaira vonatkozóan. E teljes kifogható mennyiségek értékét úgy kell meghatározni, hogy ne növekedjen az említett állományok mortalitása, valamint hogy ösztönözhető legyen a szelektivitás fokozása és a fogások elkerülése. A tagállamoknak meg kell állapodniuk a teljes kifogható mennyiségek megosztott kezeléséről, figyelembe véve az érintett állományok elkerülhetetlen járulékos fogásait és más releváns kritériumokat.

(8)Az érintett állományok nem szándékos fogásainak fokozatos csökkentése érdekében a tagállamoknak az érintett halászati tevékenységekben 2019-től végre kell hajtaniuk a járulékos fogások csökkentésére irányuló többéves terveket azzal a céllal, hogy nemzeti intézkedések meghozatalával és adott esetben a 2019-ben közös tagállami ajánlások Bizottságnak történő benyújtása céljából folytatott regionális együttműködés révén fokozatosan csökkenthetők legyenek az érintett állományok nem szándékos fogásai. A HTMGB-nek értékelnie kell ezeket a járulékos fogások csökkentésére irányuló terveket, amelyeket az alkalmazásuk megkezdése után két évvel felül kell vizsgálni. Ezen túlmenően az e külön teljes kifogható mennyiségekből részesedő valamennyi hajónak 2019-től teljes fogási dokumentációt kell benyújtania.

(9)A tudományos szakvélemények szerint a Kelta-tengerben, a La Manche csatornában, az Ír-tengerben és az Északi-tenger déli részén (ICES 4b, 4c, 7a és 7d–7h körzet) élő farkassügér (Dicentrarchus labrax) állományának állapota továbbra is rendkívül aggasztó. A szaporodóképes állomány biomasszája 2005 óta csökken, és jelenleg a Blim alatt van. Az idősorok során nőtt a halászati mortalitás, amely 2013-ban tetőzött, majd gyors ütemben az Fmfh-szint alá csökkent. A becslések szerint 2008 óta gyér az állománypótlódás. Ez alól kivételt képeznek a 2013. és a 2014. évi állományszaporulatra vonatkozó becslések, amelyek átlagos állománypótlódásra utalnak. Az ICES szakvéleménye szerint az MFH-megközelítést alkalmazása esetén a tengerből eltávolított összes halmennyiség 2019-ben nem haladhatja meg az 1789 tonnát. Ezért helyénvaló folytatni a farkassügér elkerülhetetlen járulékos fogásaival kapcsolatos intézkedéseket. Az ICES tudományos szakvéleményével összhangban az e fajra irányuló, horgokkal és horogsorokkal folytatott halászatban nagyobb fogásmennyiségek engedélyezhetők. A farkassügér hobbihorgászatát szabályozó intézkedéseket ki kell igazítani, figyelembe véve azt is, hogy a hobbihorgászat jelentős hatást gyakorol az érintett állományokra.

(10)[Az európai angolnára (Anguilla anguilla) vonatkozó intézkedések egy későbbi szakaszban, a vonatkozó tudományos szakvélemény 2019. november 7-i közzétételét követően kerülnek be a bizottsági javaslatba.]

(11)A cápák és ráják alosztálya (cápák és rájaalakúak) esetében bizonyos teljes kifogható mennyiségek évekig nullában kerültek megállapításra, és ezt kiegészítette egy olyan kapcsolódó rendelkezés, amelynek értelmében a véletlenül kifogott egyedeket haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe. E különleges bánásmódot a szóban forgó állományok rossz védettségi helyzete indokolta csakúgy, mint az a feltételezés, hogy magas túlélési arányuk miatt a visszadobás az esetükben nem növelné a halászati mortalitást, hanem kedvező hatást gyakorolna e fajok védettségi helyzetére. 2019. január 1-jétől azonban e fajok fogásait ki kell rakodni, kivéve akkor, ha azok a kirakodási kötelezettségtől való, az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkében előírt valamely eltérés hatálya alá tartoznak. Az említett rendelet 15. cikke (4) bekezdésének a) pontja azon fajok esetében tesz lehetővé ilyen eltérést, amelyek vonatkozásában halászati tilalom van érvényben, és amelyeket valamely, a közös halászati politika területén elfogadott uniós jogi aktus ilyenként határoz meg. Ezért az érintett területeken helyénvaló betiltani e fajok halászatát.

(12)Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdése értelmében a többéves terv hatálya alá tartozó állományok esetében a teljes kifogható mennyiségeket a vonatkozó tervben szereplő szabályokkal összhangban kell meghatározni.

(13)Az Északi-tengerre vonatkozó többéves tervet az (EU) 2018/973 európai parlamenti és tanácsi rendelet 4 hozta létre, amely 2018-ban lépett hatályba. Az említett terv 1. cikkében felsorolt állományokra vonatkozó halászati lehetőségeket a tervben előírt célértékeknek (Fmfh-tartományok) és biztosítékoknak megfelelően kell meghatározni. Az Északi-tengeren járulékosan kifogott állományokra vonatkozó halászati lehetőségeket az (EU) 2018/973 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének megfelelően az elővigyázatossági megközelítésnek megfelelően kell megállapítani.

(14)A La Manche csatorna nyugati részén élő közönséges nyelvhal, valamint az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben előforduló kékúszójú tonhal állományai tekintetében a teljes kifogható mennyiségeket az 509/2007/EK tanácsi rendeletben 5 és az (EU) 2016/1627 európai parlamenti és tanácsi rendeletben 6 megállapított szabályok szerint kell meghatározni. A 2166/2005/EK tanácsi rendeletben 7 foglaltak szerint a déli szürketőkehal-állományra vonatkozó tervek célja, hogy az érintett halállományok biomasszájának tekintetében – a tudományos adatokat is figyelembe véve – újra kialakuljon a biztonságos biológiai határértékeken belüli mennyiség. Az adott tudományos szakvéleménnyel összhangban, a szaporodóképes állomány elérendő biomasszájára vonatkozó végleges adat hiányában, a biztonságos biológiai határértékekben beálló változásokat is figyelembe véve, a KHP célkitűzéseinek eléréséhez való hozzájárulás érdekében a teljes kifogható mennyiséget az ICES-nek a maximális fenntartható hozamra vonatkozó szakvéleménye alapján kell megállapítani.

(15)Az ICES a Skóciától nyugatra fekvő területek heringállományára vonatkozó, referenciaként szolgáló állapotfelmérések alapján szakvéleményt bocsátott ki a 6a, 7b és 7c körzet (Skóciától nyugatra fekvő területek, Írországtól nyugatra fekvő területek) vegyes heringállományaira vonatkozóan. Az említett szakvélemény két külön teljes kifogható mennyiséget állapít meg (egyrészt a 6aS, 7b és 7c körzet, másrészt az 5b, 6b és 6aN körzet vonatkozásában). Az ICES szerint ezekre az állományokra vonatkozóan helyreállítási tervet kell kidolgozni. Mivel a tudományos szakvélemény szerint az északi állományra vonatkozó állománygazdálkodási tervet 8 nem lehet a vegyes állományokra alkalmazni, és e két állományra vonatkozóan nem lehet külön halászati lehetőségeket megállapítani, olyan teljes kifogható mennyiséget kell meghatározni, amelynek köszönhetően egy kereskedelmi irányítású tudományos mintavételi program keretében lehetőség nyílik korlátozott mennyiségű fogások ejtésére.

(16)Azon állományok vonatkozásában, amelyekről nem áll rendelkezésre elegendő vagy megbízható adat az állományméret becsléséhez, az állománygazdálkodási intézkedések során és a teljes kifogható mennyiségek szintjeinek megállapításakor az 1380/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 8. pontjában meghatározott, a halászati gazdálkodásban alkalmazott elővigyázatossági megközelítést kell követni, az állományspecifikus tényezők számításba vételével, ideértve különösen az állomány tendenciáiról rendelkezésre álló információkat és a vegyes halászattal kapcsolatos megfontolásokat is.

(17)A 847/96/EK tanácsi rendelet 9 kiegészítő feltételeket vezetett be a teljes kifogható mennyiségek éves kezelésére vonatkozóan, beleértve az elővigyázatossági szempontból, illetve analitikai célokra kifogható teljes mennyiségek tekintetében az említett rendelet 3. és a 4. cikkében előírt rugalmassági rendelkezéseket is. Az említett rendelet 2. cikke értelmében a teljes kifogható mennyiségek rögzítésekor a Tanácsnak – mindenekelőtt az állományok biológiai állapota alapján – határoznia kell arról, hogy az említett rendelet 3. és a 4. cikkét mely állományok esetében nem kell alkalmazni. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése bevezette az egymást követő évek közötti rugalmassági mechanizmust a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó valamennyi állomány vonatkozásában. Ezért annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlzott rugalmasság, amely gyengítené a tengeri biológiai erőforrások észszerű és felelősségteljes kiaknázásának elvét, akadályozná a közös halászati politika célkitűzéseinek elérését, valamint rontaná az állományok biológiai állapotát, indokolt úgy rendelkezni, hogy a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke csak akkor legyen alkalmazandó az analitikai célokra kifogható teljes mennyiségre, ha a tagállamok nem alkalmazzák az egymást követő évek közötti rugalmasságnak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésében előírt elvét.

(18)Amennyiben egy adott állományra vonatkozó teljes kifogható mennyiséget csak egyetlen tagállamnak osztanak ki, a Szerződés 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban indokolt felhatalmazni az érintett tagállamot az említett teljes kifogható mennyiség szintjének meghatározására. Rendelkezéseket kell hozni annak biztosítására, hogy a szóban forgó teljes kifogható mennyiség meghatározásakor az érintett tagállam teljes mértékben a KHP alapelveinek és szabályainak megfelelően járjon el.

(19)A 2019. évre vonatkozó halászati erőkifejtés felső határértékeit az 509/2007/EK rendelet 5. cikkével és az (EU) 2016/1627 rendelet 5., 6., 7. és 9. cikkével és I. mellékletével összhangban meg kell határozni.

(20)A halászati lehetőségek teljes körű igénybevételének biztosítása érdekében helyénvaló lehetővé tenni, hogy egyes olyan TAC-területek között, amelyek ugyanazon biológiai állományra vonatkoznak, rugalmas rendszert alkalmazzanak.

(21)Bizonyos fajok, mint például egyes cápafajok védelme szempontjából még a korlátozott halászati tevékenység is komoly kockázatot jelenthet. Következésképpen az ilyen fajokra vonatkozó halászati lehetőségeket a halászatukra vonatkozó általános tilalom bevezetése révén teljes mértékben korlátozni kell.

(22)A vándorló, vadon élő állatfajok védelméről szóló egyezmény szerződő feleinek 2017. október 23–28-án Manilában megtartott 12. konferenciáján több fajt felvettek a védett fajoknak az egyezmény I. és II. függelékében szereplő jegyzékeire. Helyénvaló ezért rendelkezéseket hozni e fajok védelmére a valamennyi vízen halászatot folytató uniós halászhajók és az uniós vizeken halászatot folytató nem uniós halászhajók tekintetében.

(23)Az uniós hajók számára rendelkezésre álló, e rendeletben meghatározott halászati lehetőségek igénybevétele az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 10 és különösen annak a fogások és a halászati erőkifejtés nyilvántartásáról, valamint a halászati lehetőségek kimerülésére vonatkozó adatok bejelentéséről szóló 33. és 34. cikke hatálya alá tartozik. Ezért meg kell határozni azokat a kódokat, amelyeket a tagállamoknak az e rendelet hatálya alá tartozó állományok kirakodásai tekintetében a Bizottság felé teljesítendő adatszolgáltatás során használniuk kell.

(24)Az ICES szakvéleménye alapján helyénvaló fenntartani a homoki angolnára és a kapcsolódó járulékos fogásokra vonatkozó egyedi állománygazdálkodási rendszert az ICES 2a és 3a körzet, valamint az ICES 4 alterület uniós vizein. Mivel az ICES tudományos szakvéleménye csak 2019 februárjára várható, kibocsátásáig az erre az állományra vonatkozó teljes kifogható mennyiséget és kvótákat célszerű ideiglenesen nullában megállapítani.

(25)A Norvégiával 11 és a Feröer szigetekkel 12 fennálló halászati kapcsolatokra vonatkozó megállapodásokban, illetve jegyzőkönyvekben előírt eljárásokkal összhangban az Unió konzultációkat tartott a halászati jogokról az említett partnerekkel. A Grönlanddal 13 fennálló halászati kapcsolatokra vonatkozó megállapodásban és jegyzőkönyvben biztosított eljárással összhangban a vegyes bizottság megállapította az uniós hajók által a grönlandi vizeken 2019-ben kiaknázható halászati lehetőségeket. Ezért ezeket a halászati lehetőségeket bele kell foglalni e rendeletbe.

(26)2018-as éves ülésén az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) állományvédelmi intézkedéseket fogadott el az Irminger-tengerben élő két vörösálsügér-állomány vonatkozásában. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

[A preambulumbekezdés, valamint a vonatkozó cikkek és mellékletek az éves ülés után aktualizálásra kerülnek.]

(27)2017-es éves ülésén az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) változatlan szinten tartotta a dél-atlanti germonállományra, valamint a sárgaúszójú tonhalra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket. Az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság emellett növelte az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományokra és észak-atlanti germonállományra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket. Az észak-atlanti germon Spanyolország számára 2018-ra megállapított teljes kifogható mennyisége már tartalmaz 945,56 tonna levonást a 2016-os túlhalászás miatt. A túlhalászást az ICCAT szintjén más tagállamok (Franciaország, Írország, Portugália és az Egyesült Királyság) halászati lehetőségeinek terhére ellensúlyozták. Az érintett tagállamok teljes mértékű kártalanításához ezért Spanyolországnak további visszafizetésről kell gondoskodnia.

[A preambulumbekezdés, valamint a vonatkozó cikkek és mellékletek az éves ülés után aktualizálásra kerülnek.]

(28)Az ICCAT 16-05 sz. ajánlásával összhangban 2018-ban csökkent a földközi-tengeri kardhalállományra vonatkozó teljes kifogható mennyiség. Helyénvaló, hogy – az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományok esetében alkalmazott eljáráshoz hasonlóan – az ICCAT-egyezmény által szabályozott összes egyéb állományból hobbihorgászat keretében ejtett fogásokra is vonatkozzanak az ICCAT által elfogadott fogási korlátok. Ezenkívül elő kell írni, hogy az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó területen nagyszemű tonhalra halászó, legalább 20 méter hosszúságú uniós halászhajókra vonatkozzanak az ICCAT által a 15-01 sz. ICCAT-ajánlásban elfogadott kapacitáskorlátok. Ezen intézkedések mindegyikét végre kell hajtani az uniós jogban.

[A preambulumbekezdés, valamint a vonatkozó cikkek és mellékletek az éves ülés után aktualizálásra kerülnek.]

(29)Az Antarktisz Tengeri Élővilágának Védelmével Foglalkozó Bizottság (CCAMLR) 2017. évi, 36. éves ülésén a tagok a 2017. december 1-jétől 2018. november 30-ig terjedő időszakra fogási korlátokat fogadtak el mind a célfajokra, mind pedig a járulékos fogásként kifogott fajokra vonatkozóan. A 2018. évi halászati lehetőségek meghatározásakor figyelembe kell venni a kvótáknak a 2017. év folyamán való kihasználtságát.

[A preambulumbekezdés, valamint a vonatkozó cikkek és mellékletek az éves ülés után aktualizálásra kerülnek.]

(30)2017-es éves ülésén az Indiai-óceáni Tonhalbizottság (IOTC) új fogási korlátokat fogadott el a sárgaúszójú tonhalra (Thunnus albacares) vonatkozóan, amelyek nem érintik az uniós fogási korlátokat az IOTC-egyezmény hatálya alá tartozó területeken. Az IOTC ezenkívül a halcsoportosulást előidéző eszközök és az ellátóhajók használatának lehetőségét is csökkentette. Ezeket a rendelkezéseket a 2018. évi éves ülésen nem vizsgálták felül, ezért továbbra is végre kell őket hajtani az uniós jogban.

(31)A Dél-csendes-óceáni Regionális Halászati Gazdálkodási Szervezet (SPRFMO) éves ülését 2019. január 23–27-én tartják meg. Helyénvaló előírni, hogy az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó területen jelenleg érvényes intézkedések a szervezet éves ülésének megtartásáig ideiglenesen hatályban maradjanak.

(32)2017-es éves ülésén az Amerikaközi Trópusitonhal-bizottság (IATTC) a 2018–2020-as időszak tekintetében állományvédelmi intézkedést fogadott el a sárgaúszójú tonhalra, a nagyszemű tonhalra és a bonitóra vonatkozóan. Az intézkedést a szervezet 2018-as éves ülésén nem vizsgálták felül, ezért azt az uniós jogban továbbra is végre kell hajtani.

(33)2017-es éves ülésén a déli kékúszójú tonhal védelmével foglalkozó bizottság (CCSBT) a déli kékúszójú tonhalra vonatkozóan a 2016-os éves ülésén elfogadott teljes kifogható mennyiséget erősítette meg a 2018 és 2020 közötti időszak vonatkozásában. A halászati lehetőségek elosztásáról szóló, a CCSBT által elfogadott, jelenleg alkalmazandó intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

[A preambulumbekezdés, valamint a vonatkozó cikkek és mellékletek az éves ülés után aktualizálásra kerülnek.]

(34)2017-es éves ülésén a Délkelet-atlanti Halászati Szervezet (SEAFO) nem módosította azt a 2016-ban elfogadott állományvédelmi intézkedést, amelynek értelmében a chilei tengeri sügér, a mélytengeri vörös tarisznyarákok, a nyálkásfejűhalak és a páncélosfejű sügér vonatkozásában kétéves teljes kifogható mennyiség került megállapításra. Nem módosult és 2018-ban is hatályban marad az az állományvédelmi intézkedés, amelynek keretében kétéves teljes kifogható mennyiség került meghatározásra a B1 körzetben élő atlanti tükörhalra vonatkozóan. A halászati lehetőségek elosztásáról szóló, a SEAFO által elfogadott, jelenleg alkalmazandó intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

[A preambulumbekezdés, valamint a vonatkozó cikkek és mellékletek az éves ülés után aktualizálásra kerülnek.]

(35)14. éves ülésén a Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Bizottság (WCPFC) állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseket fogadott el a trópusi tonhalfélékre vonatkozóan. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

[A preambulumbekezdés, valamint a vonatkozó cikkek és mellékletek az éves ülés után aktualizálásra kerülnek.]

(36)2018-ban megtartott 40. éves ülésén az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet (NAFO) halászati lehetőségeket fogadott el 2019-re a NAFO-egyezmény hatálya alá tartozó terület 1–4 alterületén előforduló egyes halállományokra vonatkozóan. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(37)2016-ban megtartott 40. éves ülésén a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) a 2017. és a 2018. évre fogási és erőkifejtési korlátokat fogadott el egyes, a GFCM-megállapodás hatálya alá tartozó terület 17-es és 18-as földrajzi alterületén (Adriai-tenger) élő kis méretű nyílt vízi fajok állományaira vonatkozóan. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban. Az IL. mellékletben megállapított maximális fogási korlátok kizárólag egy évre szólnak, és nem befolyásolják a jövőben elfogadandó egyéb intézkedéseket, illetve a tagállamok közötti esetleges elosztási megállapodásokat.

[A preambulumbekezdés, valamint a vonatkozó cikkek és mellékletek az éves ülés után aktualizálásra kerülnek.]

(38)Figyelembe véve a szlovén flotta sajátosságait és annak a kis méretű nyílt vízi fajok állományaira gyakorolt marginális hatását, helyénvaló fenntartani a jelenlegi halászati gyakorlatot, és a szlovén flotta számára indokolt hozzáférést biztosítani a kis méretű nyílt vízi fajok egy minimális mennyiségéhez.

(39)Az Indiai-óceán déli részére vonatkozó halászati megállapodás (SIOFA) részes feleinek 2018-ban megtartott 5. ülésén a részes felek állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseket fogadtak el a megállapodás hatálya alá tartozó állományokra vonatkozóan. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(40)Az Unió számára halászati lehetőségeket létrehozó vagy korlátozó bizonyos nemzetközi intézkedéseket az illetékes regionális halászati gazdálkodási szervezet fogadja el az év végén, és azok e rendelet hatálybalépése előtt alkalmazandóvá válnak. Ennélfogva szükséges, hogy az említett intézkedéseket az uniós jogban végrehajtó rendelkezések visszaható hatállyal kerüljenek alkalmazásra. Mivel a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területen a halászati idény december 1-jétől a következő év november 30-áig tart, és így a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területre vonatkozó egyes halászati lehetőségek, illetve tilalmak a 2017. december 1-jével kezdődő időszak vonatkozásában kerülnek meghatározásra, indokolt, hogy e rendelet vonatkozó rendelkezései az említett időponttól kezdődő hatállyal legyenek alkalmazandók. Ez a visszamenőleges alkalmazás nem sérti a jogos elvárások védelmének elvét, mivel a CCAMLR-tagoknak tilos engedély nélkül halászniuk a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területen.

[A preambulumbekezdés, valamint a vonatkozó cikkek és mellékletek az éves ülés után aktualizálásra kerülnek.]

(41)A jeges-tengeri pókokra vonatkozó, a Svalbard területe körüli halászati lehetőségeket illetően az 1920. évi Párizsi Szerződés egyenlő és megkülönböztetéstől mentes hozzáférést biztosít a szerződés valamennyi részes felének, többek között a halászat tekintetében. A Svalbard körüli kontinentális talapzaton folytatott jegestengeripók-halászat kapcsán az Unió két szóbeli jegyzékben, 2016. október 25-én és 2017. február 24-én tájékoztatta Norvégiát az e hozzáférésre vonatkozó álláspontjáról. Annak biztosítása érdekében, hogy a jeges-tengeri pók állományának a Svalbard területén való kiaknázása összhangban álljon azokkal a megkülönböztetésmentes állománygazdálkodási szabályokkal, amelyeket az e terület fölött szuverenitással és joghatósággal rendelkező Norvégia állapíthat meg a párizsi szerződés keretein belül, helyénvaló korlátozni az ilyen halászat végzésére engedéllyel rendelkező hajók számát. Az e halászati lehetőségek tagállamok közötti elosztása kizárólag a 2019. évre szól. Emlékeztetni kell arra, hogy az Unióban az alkalmazandó jogszabályok tiszteletben tartásának biztosítása elsődlegesen a lobogó szerinti tagállamok felelőssége.

(42)A Venezuelai Bolivári Köztársaság lobogója alatt közlekedő hajók részére a Francia Guyana partjainál húzódó kizárólagos gazdasági övezet uniós vizein halászati lehetőségek engedélyezéséről szóló, az Unió által a Venezuelai Bolivári Köztársaságnak címzett nyilatkozatnak 14 megfelelően indokolt meghatározni az uniós vizeken a csattogóhalak tekintetében Venezuela számára rendelkezésre álló halászati lehetőségeket.

(43)Tekintettel arra, hogy bizonyos rendelkezések folyamatos jelleggel alkalmazandók, valamint azért, hogy elkerülhető legyen a jogbizonytalanság a 2019 vége és a halászati lehetőségeket 2020-ra meghatározó rendelet hatálybalépésének időpontja közötti időszakban, helyénvaló úgy rendelkezni, hogy a tilalmakra és tilalmi időszakokra vonatkozó, e rendeletben megállapított rendelkezések 2020 elején is hatályban maradjanak addig, amíg a halászati lehetőségeket 2020-ra meghatározó rendelet hatályba nem lép.

(44)Annak biztosítására, hogy e rendelet végrehajtása egységes feltételekkel történjen, a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni annak érdekében, hogy a tagállamok számára engedélyezze a számukra kiosztott halászatierőkifejtés-mennyiségek kilowattnapok szerinti rendszerben történő kezelését. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek 15 megfelelően kell gyakorolni.

(45)Annak biztosítására, hogy e rendelet végrehajtása egységes feltételekkel történjen, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni egyrészt a tengeren töltött többletnapoknak a halászati tevékenység végleges beszüntetése esetén, illetve fokozott tudományos megfigyelési program idejére történő engedélyezése tekintetében, másrészt azon táblázatok formátumának a meghatározása tekintetében, amelyek a tengeren töltött napoknak az ugyanazon tagállam lobogója alatt közlekedő halászhajók közötti átadására vonatkozó adatok összegyűjtésére és megküldésére szolgálnak. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően kell gyakorolni.

(46)A halászati tevékenységek megszakításának elkerülése és az uniós halászok megélhetésének biztosítása érdekében ezt a rendeletet 2019. január 1-jétől kell alkalmazni, a halászati erőkifejtési korlátokra vonatkozó rendelkezések kivételével, amelyeket 2019. február 1-jétől kell alkalmazni, valamint egyes meghatározott régiókra vonatkozó bizonyos rendelkezések kivételével, amelyek tekintetében külön alkalmazási időpontot kell megállapítani. A sürgősségre tekintettel e rendeletnek a kihirdetését követően azonnal hatályba kell lépnie.

(47)A halászati lehetőségeket az uniós joggal teljes összhangban kell felhasználni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. CÍM
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk
Tárgy

(1)Ez a rendelet az uniós vizeken, valamint bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós halászhajók számára egyes nem uniós vizeken rendelkezésre álló halászati lehetőségeket határozza meg.

(2)Az (1) bekezdésben említett halászati lehetőségek körébe a következők tartoznak:

a)a 2019. évre és – amennyiben arról e rendelet rendelkezik – a 2020. évre szóló fogási korlátok;

b)a 2019. február 1-jétől 2020. január 31-ig tartó időszakra vonatkozó halászati erőkifejtési korlátok – kivéve, ha a 26., 27. és 40. cikk más időszakokat állapít meg az erőkifejtési korlátok vonatkozásában –, továbbá a halcsoportosulást előidéző eszközöket érintő halászati erőkifejtési korlátok;

c)a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területen élő bizonyos állományokra a 2018. december 1. és 2019. november 30. közötti időszakban alkalmazandó halászati lehetőségek;

d)az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó területen élő bizonyos, a 28. cikkben meghatározott állományokra az említett cikk szerinti 2019-es és 2020-as időszakokban alkalmazandó halászati lehetőségek.

2. cikk
Hatály

(1)Ez a rendelet az alábbiakra alkalmazandó:

a)uniós halászhajók;

b)uniós vizeken tartózkodó harmadik országbeli hajók.

(2)Ez a rendelet a hobbihorgászatra is alkalmazandó, amennyiben arra a vonatkozó rendelkezések kifejezetten hivatkoznak.

3. cikk
Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában az 1380/2013/EU rendelet 4. cikkében szereplő fogalommeghatározások érvényesek. Emellett a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

a)„harmadik országbeli hajó”: harmadik ország lobogója alatt közlekedő és harmadik országban lajstromozott halászhajó;

b)„hobbihorgászat”: a tengerek biológiai erőforrásainak nem kereskedelmi célú kiaknázására irányuló – például szabadidős, turisztikai vagy sportolási célú – halászati tevékenység;

c)„nemzetközi vizek”: egyetlen állam felségterületéhez vagy joghatósága alá sem tartozó vizek;

d)„teljes kifogható mennyiség” (TAC):

i.az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (4)–(7) bekezdése értelmében a kirakodási kötelezettség alól mentesülő halászati tevékenységek keretében az egyes állományokból évente kirakodható halmennyiség;

ii.minden más halászatban az egyes állományokból évente kifogható halmennyiség;

e)„kvóta”: a teljes kifogható mennyiségnek az Unió, valamely tagállam vagy valamely harmadik ország részére kiosztott hányada;

f)„analitikai értékelések”: egy adott állomány alakulásának az állomány biológiai jellemzőin és kiaknázási mértékén alapuló mennyiségi értékelései, amelyek a tudományos vizsgálat szerint megfelelően jó minőségűek ahhoz, hogy tudományos szakvéleményként szolgáljanak a fogásokkal kapcsolatos jövőbeli opciók mérlegelésénél;

g)„szembőség”: a halászhálóknak az 517/2008/EK bizottsági rendelettel 16 összhangban megállapított szembősége;

h)„uniós halászflotta-nyilvántartás”: az 1380/2013/EU rendelet 24. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Bizottság által létrehozott nyilvántartás;

i)„halászati napló”: az 1224/2009/EK rendelet 14. cikke szerinti napló.

4. cikk
Halászati övezetek

E rendelet alkalmazásában a következő övezeti meghatározások alkalmazandók:

a)„ICES-övezetek” (ICES, Nemzetközi Tengerkutatási Tanács): a 218/2009/EK rendelet 17 III. mellékletének meghatározása szerinti földrajzi területek;

b)„Skagerrak”: a nyugaton a Hanstholm világítótoronytól a Lindesnes világítótoronyig, délen a Skagen világítótoronytól a Tistlarna világítótoronyig, és innen a svéd part legközelebbi pontjáig húzódó vonallal határolt földrajzi terület;

c)„Kattegat”: északon a Skagen világítótoronytól a Tistlarna világítótoronyig, és innen a svéd part legközelebbi pontjáig, és délen Hasenøre-től Gnibens Spidsig, Korshagétől Spodsbjergig és Gilbjerg Hovedtől Kullenig húzódó vonallal határolt földrajzi terület;

d)„az ICES 7 alterület 16. funkcionális egysége”: a következő koordináták által meghatározott pontokat sorrendben összekötő loxodromákkal határolt földrajzi terület:

–é. sz. 53° 30’, ny. h. 15° 00’,

–é. sz. 53° 30’, ny. h. 11° 00’,

–é. sz. 51° 30’, ny. h. 11° 00’,

–é. sz. 51° 30’, ny. h. 13° 00’,

–é. sz. 51° 00’, ny. h. 13° 00’,

–é. sz. 51° 00’, ny. h. 15° 00’,

–é. sz. 53° 30’, ny. h. 15° 00’,

e)„az ICES 9a körzet 26. funkcionális egysége”: a következő koordináták által meghatározott pontokat sorrendben összekötő loxodromákkal határolt földrajzi terület:

–é. sz. 43 ° 00’, ny. h. 8 ° 00’,

–é. sz. 43 ° 00’, ny. h. 10 ° 00’,

–é. sz. 42 ° 00’, ny. h. 10 ° 00’,

–é. sz. 42 ° 00’, ny. h. 8 ° 00’,

f)„az ICES 9a körzet 27. funkcionális egysége”: a következő koordináták által meghatározott pontokat sorrendben összekötő loxodromákkal határolt földrajzi terület:

–é. sz. 42 ° 00’, ny. h. 8 ° 00’,

–é. sz. 42 ° 00’, ny. h. 10 ° 00’,

–é. sz. 38 ° 30’, ny. h. 10 ° 00’,

–é. sz. 38 ° 30’, ny. h. 9 ° 00’,

–é. sz. 40 ° 00’, ny. h. 9 ° 00’,

–é. sz. 40 ° 00’, ny. h. 8 ° 00’,

g)„az ICES 9a körzet 30. funkcionális egysége”: az a földrajzi terület, amely a Cádizi-öbölben Spanyolország joghatósága alá tartozik, és a 9a körzettel szomszédos;

h)„Cádizi-öböl”: az ICES 9a körzetnek a nyugati hosszúság 7° 23’ 48”-től keletre eső része;

i)„a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó terület” (CCAMLR, az Antarktisz Tengeri Élővilágának Védelmével Foglalkozó Bizottság): a 601/2004/EK tanácsi rendelet 18 2. cikkének a) pontjában meghatározott földrajzi terület;

j)„CECAF-övezetek” (CECAF, Kelet-közép-atlanti Halászati Bizottság): a 216/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 19 II. mellékletében meghatározott földrajzi területek;

k)„GFCM földrajzi alterületek” (GFCM, Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság): az 1343/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 20 I. mellékletének meghatározása szerinti területek;

l)„az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó terület” (IATTC, az Amerikaközi Trópusitonhal-bizottság): az Amerikai Egyesült Államok és a Costa Rica Köztársaság között megkötött 1949. évi egyezmény által létrehozott Amerikaközi Trópusitonhal-bizottság megerősítéséről szóló egyezményben 21 meghatározott földrajzi terület;

m)„az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó terület” (ICCAT, az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság): az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezményben 22 meghatározott földrajzi terület;

n)„az IOTC illetékességi területe” (IOTC, Indiai-óceáni Tonhalbizottság): az Indiai-óceáni Tonhalbizottság létrehozásáról szóló megállapodásban 23 meghatározott földrajzi terület;

o)„NAFO-övezetek” (NAFO, Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet): a 217/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 24 III. mellékletében meghatározott földrajzi területek;

p)„a SEAFO-egyezmény hatálya alá tartozó terület” (SEAFO, Délkelet-atlanti Halászati Szervezet): az Atlanti-óceán délkeleti körzetében található halászati erőforrások védelméről és kezeléséről szóló egyezményben 25 meghatározott földrajzi terület;

q)„a SIOFA-megállapodás hatálya alá tartozó terület”: az Indiai-óceán déli részére vonatkozó halászati megállapodásban 26 meghatározott földrajzi terület;

r)„az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó terület” (SPRFMO, Dél-csendes-óceáni Regionális Halászati Gazdálkodási Szervezet): a Csendes-óceán déli részén található nyílt tengeri halászati erőforrások védelméről és kezeléséről szóló egyezményben 27 meghatározott földrajzi terület;

s)„a WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó terület” (WCPFC, Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Egyezmény): a Csendes-óceán nyugati és középső körzetében található hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló egyezményben 28 meghatározott földrajzi terület;

t)„a Bering-tenger nyílt tengeri része”: a Bering-tenger nyílt tengeri földrajzi területe, amely kívül esik a Bering-tenger partján fekvő államok parti tengerei szélességének méréséhez használt alapvonalaktól számított 200 tengeri mérföldes sávon;

u)„az IATTC és a WCPFC illetékességi területének közös része”: a következő vonalakkal határolt terület:

–ny. h. 150º,

–ny. h. 130º,

–d. sz. 4°,

–d. sz. 50°.

II. CÍM
AZ UNIÓS HALÁSZHAJÓK HALÁSZATI LEHETŐSÉGEI

I. fejezet
Általános rendelkezések

5. cikk
A teljes kifogható mennyiségek és elosztásuk

(1)Az uniós vizeken, illetve a bizonyos, nem uniós vizeken tartózkodó uniós halászhajókra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket, azok tagállamok közötti elosztását és – adott esetben – a teljes kifogható mennyiségekhez funkcionálisan kapcsolódó feltételeket az I. melléklet határozza meg.

(2)Az uniós halászhajók számára engedélyezett a halászat a Feröer szigetek, Grönland és Norvégia halászati joghatósága alá tartozó vizeken, valamint a Jan Mayen körüli halászati övezetben az e rendelet I. mellékletében megállapított teljes kifogható mennyiségek keretein belül, az e rendelet 15. cikkében és III. mellékletében, valamint az (EU) 2017/2403 rendeletben 29 és annak végrehajtási rendelkezéseiben meghatározott feltételre is figyelemmel.

6. cikk
A tagállamok által meghatározandó teljes kifogható mennyiségek

(1)Egyes halállományok vonatkozásában a teljes kifogható mennyiségeket az érintett tagállamok állapítják meg. Ezeket az állományokat az I. melléklet határozza meg.

(2)A tagállamok által meghatározandó teljes kifogható mennyiségeknek:

a)összhangban kell lenniük a KHP-ra vonatkozó elvekkel és szabályokkal, különösen az állományok fenntartható kiaknázásának elvével; valamint

b)az alábbiakat kell eredményezniük:

i.amennyiben az analitikai értékelések rendelkezésre állnak, 2019-től a lehető legnagyobb valószínűséggel az állománynak a maximális fenntartható hozammal összhangban történő kiaknázása; vagy

ii.amennyiben az analitikai értékelések nem vagy csak hiányos formában állnak rendelkezésre, az állománynak a halászati gazdálkodásban alkalmazott elővigyázatossági megközelítéssel összhangban álló kiaknázása.

(3)2019. március 15-ig minden érintett tagállam benyújtja a Bizottságnak a következő információkat:

a)az elfogadott teljes kifogható mennyiségek;

b)az érintett tagállam által összegyűjtött és értékelt adatok, amelyeken az elfogadott teljes kifogható mennyiségek alapulnak;

c)annak részletes bemutatása, hogy az elfogadott teljes kifogható mennyiségek miként felelnek meg a (2) bekezdésnek.

7. cikk
A fogások és járulékos fogások kirakodásának feltételei

(1)Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke szerinti kirakodási kötelezettség hatálya alá nem tartozó fogások csak akkor tárolhatók a fedélzeten, illetve csak akkor rakodhatók ki, ha:

a)azokat kvótával rendelkező tagállam lobogója alatt közlekedő hajók ejtették, és ez a kvóta még nincs kimerítve; vagy

b)azok olyan uniós kvótából való részesedésnek felelnek meg, amelyet nem osztottak el kvótaként a tagállamok között, és a szóban forgó uniós kvóta még nincs kimerítve.

(2)A nem célfajoknak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (8) bekezdése szerinti, biztonságos biológiai határértékeken belüli állományait e rendelet I. melléklete határozza meg abból a célból, hogy esetükben el lehessen térni a fogásoknak az érintett kvótába való beleszámítására vonatkozó, ugyanabban a cikkben megállapított kötelezettségtől.

8. cikk
Halászati erőkifejtési korlátok

Az 1. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett időszakokban a halászati erőkifejtés tekintetében a következő intézkedések alkalmazandók:

a)a Cádizi-öböl kivételével az ICES 8c és 9a körzetben előforduló szürke tőkehal és norvég homár állományainak helyreállítására a IIA. melléklet alkalmazandó;

b)az ICES 7e körzetben előforduló nyelvhalállományokkal folytatott gazdálkodásra a IIB. melléklet alkalmazandó.

9. cikk
A farkassügér halászatára vonatkozó intézkedések

(1)Az uniós halászhajók és a partról halászatot folytató kereskedelmi halászatok számára tilos a farkassügér halászata az ICES 4b és 4c körzetben, valamint az ICES 7 alterületen. Az említett területen kifogott farkassügért tilos a fedélzeten tartani, átrakni, áthelyezni és kirakodni.

(2)Az (1) bekezdéstől eltérve, 2019 januárjában, valamint 2019. április 1. és december 31. között az uniós halászhajók az ICES 4b, 4c, 7d, 7e, 7f és 7h körzetben, valamint az ICES 7a és 7g körzetben az Egyesült Királyság felségterületéhez tartozó, az alapvonaltól számított 12 tengeri mérföldön belüli vizeken halászhatnak farkassügérre és az alábbi halászeszközökkel és az alábbi határértékeken belül az e területeken kifogott farkassügéreket fedélzeten tarthatják, átrakodhatják, áthelyezhetik és kirakodhatják:

a)fenékvonóhálóval 30 oly módon, hogy az elkerülhetetlen járulékos fogások tömege havonta ne haladja meg a 100 kg-ot, valamint bármely napon az adott halászhajó által kifogott és a fedélzetén lévő összes tengeri élőlény tömegének 1 %-át;

b)kerítőhálóval 31 oly módon, hogy az elkerülhetetlen járulékos fogások tömege havonta ne haladja meg a 180 kg-ot, valamint bármely napon az adott halászhajó által kifogott és a fedélzeten lévő összes tengeri élőlény tömegének 1 %-át;

c)horoggal és horogsorral 32 , évente és hajónként legfeljebb 7 tonna mennyiségig;

d)rögzített kopoltyúhálóval 33 oly módon, hogy az elkerülhetetlen járulékos fogások tömege évente és hajónként ne haladja meg az 1,2 tonnát, valamint bármely napon az adott halászhajó által kifogott és a fedélzetén lévő összes tengeri élőlény tömegének 1 %-át.

Az első albekezdésben meghatározott eltérések azokra az uniós halászhajókra vonatkoznak, amelyek a 2015. július 1. és 2016. szeptember 30. közötti időszakban dokumentáltan fogtak farkassügért: a c) pontban szereplő eltérés a horoggal és horogsorral ejtett dokumentált fogásokra, a d) pontban említett eltérés pedig a rögzített kopoltyúhálóval ejtett dokumentált fogásokra vonatkozik. Egy adott uniós halászhajó helyettesítése esetén a tagállamok engedélyezhetik, hogy az eltérés egy másik halászhajóra vonatkozzon, feltéve, hogy a szóban forgó eltérés hatálya alá tartozó uniós halászhajók száma és teljes halászati kapacitása nem növekszik.

(3)A (2) bekezdésben meghatározott fogási korlátok nem vihetők át egyik hajóról a másikra, továbbá azokban az esetekben, amelyekre havi korlátok alkalmazandók, nem vihetők át egyik hónapról a másikra. Az egy naptári hónapban egynél több halászeszközt használó uniós halászhajók esetében a (2) bekezdésben bármely halászeszköz tekintetében meghatározott legalacsonyabb fogási korlátozás alkalmazandó.

A tagállamok minden hónap vége után legfeljebb 15 nappal jelentést tesznek a Bizottságnak farkassügér-fogásaikról, az alkalmazott halászeszköz típusa szerinti bontásban.

(4)    Az ICES 4b, 4c, 6a és 7a–7k körzetben – többek között a partról – folytatott hobbihorgászat keretében:

a)2019. január 1. és március 31., valamint november 1. és december 31. között kizárólag a farkassügér magas túlélési arányát lehetővé tevő „fogd ki és engedd vissza” horgászat engedélyezhető. Az említett időszakban az adott területen kifogott farkassügéreket tilos a fedélzeten tartani, áthelyezni, átrakni vagy kirakodni;

b)2019. április 1. és október 31. között minden horgász naponta legfeljebb egy kifogott faskassügért tarthat meg.

(5)Az ICES 8a és 8b körzetben folytatott hobbihorgászat keretében minden horgász naponta legfeljebb három kifogott faskassügért tarthat meg.

10. cikk
Az európai angolna halászatára vonatkozó intézkedések

[Az európai angolnára vonatkozó intézkedések az ICES szakvéleményének kibocsátása után kerülnek meghatározásra, mégpedig az említett szakvélemény teljes körű elemzését követően. A farkassügér déli állományára vonatkozó tudományos szakvélemény 2018. november 7-én jelenik meg.]

11. cikk
A halászati lehetőségek elosztására vonatkozó különös rendelkezések

(1)A halászati lehetőségeknek az e rendeletben meghatározott, tagállamok közötti elosztása nem érinti a következőket:

a)az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (8) bekezdése alapján végrehajtott cserék;

b)az 1224/2009/EK rendelet 37. cikke alapján végrehajtott levonások és újraelosztások;

c)az 1006/2008/EK rendelet 10. cikkének (4) bekezdése alapján végrehajtott újraelosztások;

d)a 847/96/EK rendelet 3. cikke és az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése szerint engedélyezett további kirakodások;

e)a 847/96/EK rendelet 4. cikkével és az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésével összhangban visszatartott mennyiségek;

f)az 1224/2009/EK rendelet 105., 106. és 107. cikke alapján végrehajtott levonások;

g)az e rendelet 16. cikke szerinti kvótaátadások és -cserék.

(2)Az elővigyázatossági vagy analitikai TAC hatálya alá tartozó állományokat e rendelet I. melléklete állapítja meg a teljes kifogható mennyiségeknek és kvótáknak a 847/96/EK rendeletben előírt éves kezelése céljából.

(3)Amennyiben az e rendelet I. melléklete ettől eltérően nem rendelkezik, a 847/96/EK rendelet 3. cikke az elővigyázatossági TAC hatálya alá tartozó állományokra, az említett rendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdése, valamint 4. cikke pedig az analitikai TAC hatálya alá tartozó állományokra alkalmazandó.

(4)A 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke nem alkalmazandó, ha valamely tagállam az egymást követő évek közötti rugalmasságnak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésében meghatározott elvét alkalmazza.

12. cikk
Halászati tilalmi időszakok

(1)A Porcupine-pad térségében a 2019. május 1-jétől május 31-ig tartó időszakban tilos az alábbi fajok halászata és fedélzeten tartása: közönséges tőkehal, rombuszhalak, ördöghalfélék, foltos tőkehal, vékonybajszú tőkehal, szürke tőkehal, norvég homár, sima lepényhal, sávos tőkehal, fekete tőkehal, rájaalakúak, közönséges nyelvhal, norvég menyhal, kék menyhal, északi menyhal és tüskéscápa.

E bekezdés alkalmazásában a Porcupine-pad a következő koordináták által meghatározott pontokat sorrendben összekötő loxodromákkal határolt földrajzi terület:

Az első albekezdésétől eltérve, a Porcupine-paden keresztül történő, ebben az albekezdésben említett fajok szállítását célzó áthaladást az 1224/2009/EK rendelet 50. cikkének (3), (4) és (5) bekezdésével összhangban lehetővé kell tenni.

(2)2019. január 1. és március 31., valamint 2019. augusztus 1. és december 31. között tilos 16 mm-nél kisebb szembőségű fenékvonóhálóval, kerítőhálóval vagy hasonló vontatott hálóval homoki angolnákra irányuló kereskedelmi halászatot folytatni az ICES 2a és 3a körzetben, valamint az ICES 4 alterületen.

Az első albekezdésben előírt tilalom azokra a harmadik országbeli hajókra is vonatkozik, amelyek engedéllyel rendelkeznek az ICES 4 alterület uniós vizein folytatott homokiangolna-halászatra és a kapcsolódó járulékos fogásokra.

13. cikk
Tilalmak

(1)Uniós halászhajók számára tilos a következő fajok halászata, fedélzeten tartása, átrakása és kirakodása:

a)csillagrája (Amblyraja radiata) az ICES 2a, 3a és 7d körzet, valamint az ICES 4 alterület uniós vizein;

b)fehér cápa (Carcharodon carcharias) valamennyi vízterületen;

c)érdes tüskéscápa (Centrophorus squamosus) az ICES 2a körzet és az ICES 4 alterület uniós vizein, valamint az ICES 1 és 14 alterület uniós és nemzetközi vizein;

d)portugál cápa (Centroscymnus coelolepis) az ICES 2a körzet és az ICES 4 alterület uniós vizein, valamint az ICES 1 és 14 alterület uniós és nemzetközi vizein;

e)óriáscápa (Cetorhinus maximus) valamennyi vízterületen;

f)búvárcápa (Dalatias licha) az ICES 2a körzet és az ICES 4 alterület uniós vizein, valamint az ICES 1 és 14 alterület uniós és nemzetközi vizein;

g)madárcsőrű tüskéscápa (Deania calcea) az ICES 2a körzet és az ICES 4 alterület uniós vizein, valamint az ICES 1 és 14 alterület uniós és nemzetközi vizein;

h)a sima rája (Dipturus batis) mindkét faja (vö. Dipturus flossada és vö. Dipturus intermedia) az ICES 2a körzet, valamint az ICES 3, 4, 6, 7, 8, 9 és 10 alterület uniós vizein;

i)nagy lámpáscápa (Etmopterus princeps) az ICES 2a körzet és az ICES 4 alterület uniós vizein, valamint az ICES 1 és 14 alterület uniós és nemzetközi vizein;

j)sima lámpáscápa (Etmopterus pusillus) az ICES 2a körzet és az ICES 4 alterület uniós vizein, valamint az ICES 1, 5, 6, 7, 8, 12 és 14 alterület uniós és nemzetközi vizein;

k)közönséges kutyacápa (Galeorhinus galeus) horogsorral halászva az ICES 2a körzet és az ICES 4 alterület uniós vizein, valamint az ICES 1, 5, 6, 7, 8, 12 és 14 alterület uniós és nemzetközi vizein;

l)heringcápa (Lamna nasus) valamennyi vízterületen;

m)az ördögráják alábbi fajai valamennyi vízterületen:

i.óriás ördögrája (Mobula mobular);

ii.guineai kis ördögrája (Mobula rochebrunei);

iii.tüskésfarkú ördögrája (Mobula japanica);

iv.simafarkú ördögrája (Mobula thurstoni);

v.törpe ördögrája (Mobula eregoodootenkee);

vi.Munk-ördögrája (Mobula munkiana);

vii.chilei ördögrája (Mobula tarapacana);

viii.rövidúszójú ördögrája (Mobula kuhlii);

ix.kis ördögrája (Mobula hypostoma);

x. Alfréd-ördögrája (Mobula alfredi);

xi. atlanti ördögrája (Mobula birostris);

n)a fűrészesrája-félék (Pristidae) családjába tartozó alábbi fajok valamennyi vízterületen:

i.késfogú fűrészesrája (Anoxypristis cuspidata);

ii.törpe fűrészesrája (Pristis clavata);

iii.nagy fűrészesrája (Pristis pectinata);

iv.közönséges fűrészhal (Pristis pristis);

v.zöld fűrészesrája (Pristis zijsron);

o)tüskés rája (Raja clavata) az ICES 3a körzet uniós vizein;

p)norvég rája (Dipturus nidarosiensis) az ICES 6a, 6b, 7a, 7b, 7c, 7e, 7f, 7g, 7h és 7k körzet uniós vizein;

q)cifra rája (Raja undulata) az ICES 6 és 10 alterület uniós vizein;

r)cetcápa (Rhincodon typus) valamennyi vízterületen;

s)közönséges hegedűrája (Rhinobatos rhinobatos) a Földközi-tengeren;

t)fehér rája (Rostroraja alba) az ICES 6, 7, 8, 9 és 10 alterület uniós vizein;

u)hegedűrája-félék (Rhinobatidae) az ICES 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10 és 12 alterület uniós vizein;

v)tüskéscápa (Squalus acanthias) az ICES 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 és 10 alterület uniós vizein, az IA. mellékletben szereplő, a fogások elkerülésére irányuló programok kivételével;

x)angyalrája (Squatina squatina) az uniós vizeken.

(2)Az (1) bekezdésben említett fajok véletlenül fogott egyedeit meg kell óvni az esetleges sérülésektől. Ezeket az egyedeket haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe.

14. cikk
Adatküldés

Amikor a tagállamok az 1224/2009/EK rendelet 33. és 34. cikke alapján a Bizottsághoz benyújtják a kifogott állományok kirakodott mennyiségeire vonatkozó adatokat, az e rendelet I. mellékletében meghatározott állománykódokat használják.

II. fejezet
Harmadik országok vizeire vonatkozó halászati engedélyek

15. cikk
Halászati engedélyek

(1)A harmadik országok vizein halászó uniós halászhajók rendelkezésére álló halászati engedélyek maximális számát a III. melléklet határozza meg.

(2)Amennyiben az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (8) bekezdése alapján valamelyik tagállam az e rendelet III. mellékletében meghatározott halászati területek vonatkozásában kvótát ad át egy másik tagállamnak (kvótacsere), átadáskor a halászati engedélyeket is megfelelő módon át kell adni, és erről értesíteni kell a Bizottságot. Az egyes halászati területekre vonatkozó halászati engedélyeknek e rendelet III. mellékletében meghatározott teljes számát azonban nem lehet túllépni.

III. fejezet
Halászati lehetőségek a regionális halászati
gazdálkodási szervezetek illetékessége alá tartozó vizeken

[E fejezet 2–3., 5. és 7–10. szakasza a regionális halászati gazdálkodási szervezetek éves ülései után aktualizálásra kerül]

1. szakasz
Általános rendelkezések

16. cikk
Kvótaátadás és -csere

(1)Amennyiben egy adott regionális halászati gazdálkodási szervezet szabályai engedélyezik a regionális halászati gazdálkodási szervezet szerződő felei közötti kvótaátadást vagy -cserét, egy adott tagállam (a továbbiakban: az érintett tagállam) megvitathatja valamely másik szerződő féllel a tervezett kvótaátadást vagy -cserét, és adott esetben felvázolhatja annak lehetséges feltételeit.

(2)Miután az érintett tagállam értesítette a Bizottságot, a Bizottság jóváhagyhatja a tervezett kvótaátadás vagy -csere feltételeit, amelyeket a tagállam a regionális halászati gazdálkodási szervezet érintett szerződő felével megvitatott. A Bizottság ezt követően indokolatlan késedelem nélkül kifejezi egyetértését azzal, hogy a regionális halászati gazdálkodási szervezet érintett szerződő felével lebonyolítandó kvótaátadást vagy -cserét magára nézve kötelezőnek ismerje el. Ezután a Bizottság a megállapodás szerinti kvótaátadásról vagy -cseréről értesíti a regionális halászati gazdálkodási szervezet titkárságát, a szervezet szabályai szerint.

(3)A Bizottság tájékoztatja a tagállamokat a megállapodás szerinti kvótaátadásról vagy -cseréről.

(4)A kvótaátadás vagy -csere keretében a regionális halászati gazdálkodási szervezet érintett szerződő felétől kapott vagy annak átadott halászati lehetőségeket az érintett tagállam számára kiosztott kvótának vagy a számára kiosztott kvótát csökkentő mennyiségnek kell tekinteni, mégpedig attól az időponttól kezdődően, amikor a kvótaátadás vagy -csere a regionális halászati gazdálkodási szervezet érintett szerződő felével kötött megállapodás értelmében vagy – adott esetben – az érintett regionális halászati gazdálkodási szervezet szabályainak megfelelően hatályba lép. A kvótaátadás vagy -csere nem módosíthatja a halászati lehetőségek tagállamok közötti elosztására szolgáló, a halászati tevékenységek relatív stabilitásának elvével összhangban meghatározott érvényes elosztási kulcsot.

(5)Ez a cikk a regionális halászati gazdálkodási szervezetek szerződő feleitől az Unió részére történő kvótaátadások, illetve az átadott kvóták tagállamok közötti elosztása tekintetében 2020. január 31-ig alkalmazandó.

2. szakasz
Az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó terület

17. cikk
A halászati, tenyésztési és hizlalási kapacitás korlátozása

(1)Az Atlanti-óceán keleti részén a kékúszójú tonhal 8 kg/75 cm és 30 kg/115 cm közötti méretű egyedeinek aktív halászatára engedéllyel rendelkező, csalival és pergetett horogsorral halászó uniós hajók számát a IV. melléklet 1. pontjában meghatározottak szerint kell korlátozni.

(2)A Földközi-tengeren a kékúszójú tonhal 8 kg/75 cm és 30 kg/115 cm közötti méretű egyedeinek aktív halászatára engedéllyel rendelkező, part menti kisüzemi halászatot folytató uniós hajók számát a IV. melléklet 2. pontjában meghatározottak szerint kell korlátozni.

(3)Az Adriai-tengeren a kékúszójú tonhal 8 kg/75 cm és 30 kg/115 cm közötti méretű egyedeinek tenyésztési célú aktív halászatára engedéllyel rendelkező uniós halászhajók számát a IV. melléklet 3. pontjában meghatározottak szerint kell korlátozni.

(4)Az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren a kékúszójú tonhal halászatára, fedélzeten tartására, átrakására, szállítására vagy kirakodására engedéllyel rendelkező halászhajók számát és bruttó tonnatartalomban mért teljes kapacitását a IV. melléklet 4. pontjában meghatározottak szerint kell korlátozni.

(5)Az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren kékúszójútonhal-halászat céljából állított csapdák számát a IV. melléklet 5. pontjában meghatározottak szerint kell korlátozni.

(6)Az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren a kékúszójútonhal-tenyésztési kapacitást, a hizlalási kapacitást és a kifogott vadon élő kékúszójú tonhalak telepíthető egyedeinek maximális számát a IV. melléklet 6. pontjában meghatározottak szerint kell korlátozni.

(7)Az 520/2007/EK rendelet 12. cikkének megfelelően az észak-atlanti germon célfajként való halászatára engedéllyel rendelkező uniós halászhajók maximális számát az e rendelet IV. mellékletének 7. pontjában meghatározottak szerint kell korlátozni.

(8)Az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó területen nagyszemű tonhalra halászó, legalább 20 méter teljes hosszúságú uniós halászhajók maximális számát a IV. melléklet 8. pontja határozza meg.

18. cikk
Hobbihorgászat

A tagállamok az ID. melléklet szerint a részükre kiosztott kvóták egy részét adott esetben hobbihorgászatra osztják ki.

19. cikk
Cápák

(1)Minden halászatban tilos nagyszemű rókacápát (Alopias superciliosus) – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni vagy kirakodni.

(2)Tilos az Alopias nembe tartozó rókacápafajok célzott halászata.

(3)Az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó területen folytatott halászatban (a Sphyrna tiburo kivételével) tilos a Sphyrnidae családba tartozó pörölycápákat – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni vagy kirakodni.

(4)Tilos – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni vagy kirakodni bármilyen halászatban kifogott fehérfoltú cápát (Carcharhinus longimanus).

(5)Tilos a fedélzeten tartani bármilyen halászatban kifogott selyemcápát (Carcharhinus falciformis).

3. szakasz
A CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó terület

20. cikk
Tilalmak és fogási korlátok

(1)Az V. melléklet A. részében meghatározott fajok célzott halászata tilos az ugyanott meghatározott övezetekben és időszakokban.

(2)A felderítő halászat tekintetében az V. melléklet B. részében meghatározott teljes kifogható mennyiségek és járulékos fogási korlátok alkalmazandók az ugyanott feltüntetett alterületeken.

21. cikk
Felderítő halászat

(1)A FAO 88.1 és 88.2 alterületen, valamint az 58.4.1, az 58.4.2 és az 58.4.3a körzet nemzeti joghatóságon kívüli területein a tagállamok 2019-ben részt vehetnek az atlanti jéghalak (Dissostichus spp.) horogsoros felderítő halászatában. Amennyiben valamely tagállam részt kíván venni ilyen halászatban, arról a 601/2004/EK rendelet 7. és 7a. cikkének megfelelően legkésőbb 2019. június 1-jéig értesíti a CCAMLR titkárságát.

(2)A teljes kifogható mennyiségeket és a járulékos fogási korlátokat a FAO 88.1 és 88.2 alterület, valamint az 58.4.1, az 58.4.2 és az 58.4.3a körzet vonatkozásában, és ezek mindegyikének kisléptékű kutatási egységenkénti felosztását az V. melléklet B. része határozza meg. A halászatot bármely kisléptékű kutatási egység területén be kell szüntetni, ha a bejelentett fogás mértéke eléri a meghatározott teljes kifogható mennyiséget, és az említett kisléptékű kutatási egységben az idény hátralévő részére be kell tiltani a halászatot.

(3)A halászatot földrajzilag és a tengermélység-tartomány szempontjából a lehető legkiterjedtebb területen kell végezni, a halászati potenciál meghatározásához szükséges információk megszerzése és a fogások és halászati erőkifejtés túlzott koncentrációjának elkerülése érdekében. Mindazonáltal a FAO 88.1 és 88.2 alterületen, valamint az 58.4.1, az 58.4.2 és az 58.4.3a. körzetben tilos a halászat 550 méternél kisebb mélységben.

22. cikk
Krillhalászat a 2019/2020-as halászati idényben

(1)Amennyiben valamely tagállam a 2019/2020-as halászati idényben krillre (Euphausia superba) kíván halászni a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területen, az e rendelet V. mellékletének C. része szerinti formanyomtatványon legkésőbb 2019. május 1-jéig értesíti a Bizottságot a krillhalászatban való részvételi szándékáról. A tagállamok által benyújtott információk alapján a Bizottság legkésőbb 2019. május 30-ig eljuttatja az értesítéseket a CCAMLR titkárságához.

(2)Az e cikk (1) bekezdésében említett értesítésnek tartalmaznia kell a 601/2004/EK rendelet 3. cikkében előírt információkat valamennyi olyan halászhajó tekintetében, amely számára a tagállam engedélyezni kívánja a krillhalászatban való részvételt.

(3)A CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területeken krillhalászatban részt venni szándékozó tagállamok kizárólag az engedéllyel rendelkező azon halászhajóikról küldenek értesítést, amelyek az értesítés időpontjában a lobogóik alatt közlekednek, vagy amelyek az értesítés időpontjában valamely más CCAMLR-tag lobogója alatt közlekednek, de a halászat idején várhatóan az adott tagállam lobogója alatt fognak közlekedni.

(4)A tagállamok jogosultak a krillhalászatban való részvételt olyan hajó számára is engedélyezni, amely nem szerepel a CCAMLR titkárságának az e cikk (1), (2) és (3) bekezdése szerint küldött értesítésben, amennyiben valamely engedéllyel rendelkező hajó indokolt működési okokból vagy vis maior következtében nem vehet részt a halászatban. Ilyen esetekben az érintett tagállam haladéktalanul tájékoztatja a CCAMLR titkárságát és a Bizottságot, és megadja:

a)a helyettesítésre szánt hajó(k) részletes adatait, beleértve a 601/2004/EK rendelet 3. cikkében előírt információkat is;

b)a helyettesítést indokló okok részletes leírását, valamint a vonatkozó bizonyítékokat és igazolásokat.

(5)A tagállamok nem engedélyezhetik a krillhalászatban való részvételt olyan halászhajó számára, amely szerepel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot folytató hajókról készített valamely CCAMLR-jegyzékben.

4. szakasz
Az IOTC illetékességi területe

23. cikk
Az IOTC illetékességi területén halászó hajók halászati kapacitásának korlátozása

(1)Az IOTC illetékességi területén trópusi tonhalfélékre halászó uniós halászhajók maximális számát és azok bruttó tonnatartalomban mért megfelelő kapacitását a VI. melléklet 1. pontja határozza meg.

(2)Az IOTC illetékességi területén kardhalra (Xiphias gladius) és germonra (Thunnus alalunga) halászó uniós halászhajók maximális számát és azok bruttó tonnatartalomban mért megfelelő kapacitását a VI. melléklet 2. pontja határozza meg.

(3)A tagállamok az (1) és (2) bekezdésben említett két halászati tevékenység egyikéhez kijelölt hajókat átcsoportosíthatják a másik halászati tevékenységhez, amennyiben bizonyítani tudják a Bizottság előtt, hogy ez a változtatás nem eredményezi az érintett halállományokra irányuló halászati erőkifejtés növekedését.

(4)A tagállamok gondoskodnak arról, hogy amennyiben flottájuk kapacitásátcsoportosítására tesznek javaslatot, az átcsoportosítandó hajók szerepeljenek az IOTC hajólajstromában vagy valamely másik regionális tonhalhalászati szervezet hajólajstromában. Továbbá nem csoportosíthatók át azok a hajók, amelyek szerepelnek a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot folytató hajók valamely regionális halászati gazdálkodási szervezet által összeállított jegyzékében.

(5)A tagállamok halászati kapacitásukat az (1) és (2) bekezdésben említett felső határértékeket meghaladóan csak az IOTC-nek benyújtott fejlesztési tervekben megszabott keretek között bővíthetik.

24. cikk
Halcsoportosulást előidéző sodródó eszközök (FAD) és ellátóhajók

(1)Az erszényes kerítőhálós hajók egyszerre legfeljebb 350 aktív, halcsoportosulást előidéző sodródó eszközt telepíthetnek.

(2)A valamely tagállam lobogója alatt közlekedő ellátóhajók száma az ugyanazon tagállam lobogója alatt közlekedő, legalább két erszényes kerítőhálós hajónként legfeljebb egy lehet. Ez a rendelkezés nem alkalmazandó azokra a tagállamokra, amelyek csak egy ellátóhajót használnak. Erszényes kerítőhálós hajónként mindenkor legfeljebb egy, ugyanazon tagállam lobogója alatt közlekedő ellátóhajó használata engedélyezett.

(3)Egy erszényes kerítőhálós hajónt mindenkor legfeljebb egy, ugyanazon tagállam lobogója alatt közlekedő ellátóhajó támogathatja.

(4)2018. január 1-jétől az Unió nem regisztrálhat új vagy kiegészítő szállítóhajót az IOTC engedélyezett hajójegyzékében.

25. cikk
Cápák

(1)Minden halászatban tilos az Alopiidae családba tartozó rókacápák bármelyik faját – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni vagy kirakodni.

(2)Minden halászatban tilos a fehérfoltú cápa (Carcharhinus longimanus) egyedeit – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni vagy kirakodni; a tilalom nem vonatkozik a 24 méteres teljes hosszúságot el nem érő olyan hajókra, amelyek kizárólag a lobogójuk szerinti tagállam kizárólagos gazdasági övezetében végeznek halászati műveleteket és fogásaikat csak helyi fogyasztásra szánják.

(3)Az (1) és (2) bekezdésben említett fajok véletlenül kifogott egyedeit meg kell óvni az esetleges sérülésektől. Ezeket az egyedeket haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe.

5. szakasz
Az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó terület

26. cikk
Nyílt vízi halászat

(1)Kizárólag az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó területen 2007-ben, 2008-ban vagy 2009-ben aktív nyílt vízi halászati tevékenységet folytató tagállamok halászhatnak nyílt vízi állományokra az adott területen, az IJ. mellékletben meghatározott teljes kifogható mennyiségekkel összhangban.

(2)Az (1) bekezdésben említett tagállamoknak a lobogójuk alatt közlekedő, 2019-ben nyílt vízi állományokra halászó hajók bruttó tonnatartalmának teljes szintjét az adott terület vonatkozásában uniós szinten összesen 78 600 BT-ra kell korlátozniuk.

(3)Az IJ. mellékletben megállapított halászati lehetőségek azzal a feltétellel használhatók fel, hogy a tagállamok legkésőbb a következő hónap ötödik napjáig megküldik a Bizottságnak a hajómegfigyelési rendszerek nyilvántartásait, a havi fogási jelentéseket és – amennyiben rendelkezésre állnak – a be- és kihajózási adatokat azon hajók vonatkozásában, amelyek az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó területen aktív halászati tevékenységet folytatnak vagy átrakási műveletekben vesznek részt, azzal a céllal, hogy ezt az információt a SPRFMO titkársággal közöljék.

27. cikk
Fenékhalászat

(1)A tagállamok az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó területen a fenékhalászat során ejtett fogásaikat, illetve alkalmazott erőkifejtésüket 2019-ben a terület azon részeire korlátozzák, ahol a 2002. január 1. és 2006. december 31. közötti időszakban fenékhalászatot végeztek, és tevékenységük intenzitása nem haladhatja meg az említett időszakban ejtett fogások és alkalmazott erőkifejtés éves átlagát. A tagállamok csak akkor léphetik túl a korábbiakban igazoltan halászott mennyiséget, ha az SPRFMO jóváhagyja erre vonatkozó halászati tervüket.

(2)Azok a tagállamok, amelyek hajói a 2002. január 1. és 2006. december 31. közötti időszakra vonatkozóan nem tudják igazolni az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó területen végzett fenékhalászati tevékenységüket, nem halászhatnak, hacsak az SPRFMO az említett igazolás megléte nélkül is jóvá nem hagyja e tagállamok halászati tervét.

6. szakasz
Az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó terület

28. cikk
Erszényes kerítőhálós halászat

(1)A sárgaúszójú tonhal (Thunnus albacares), a nagyszemű tonhal (Thunnus obesus) és a bonitó (Katsuwonus pelamis) erszényes kerítőhálós hajóval folytatott halászata tilos:

a)2019. július 29-én 0.00-tól 2019. október 8-án 24.00-ig vagy 2019. november 9-én 0.00-tól 2020. január 19-én 24.00-ig a következő vonalak által határolt területen:

–az amerikai kontinens csendes-óceáni partvonala,

–ny. h. 150º,

–é. sz. 40°,

–d. sz. 40°,

b)2019. október 9-én 0.00-tól 2019. november 8-án 24.00-ig a következő vonalak által határolt területen:

–ny. h. 96º,

–ny. h. 110º,

–é. sz. 4°,

–d. sz. 3°.

(2)Az érintett tagállamok az (1) bekezdésben említett halászati tilalomra kiválasztott időszakról minden egyes hajójuk vonatkozásában 2019. április 1-je előtt értesítik a Bizottságot. A kiválasztott időszakban az érintett tagállamok összes erszényes kerítőhálós hajója beszünteti az erszényes kerítőhálós halászatot az (1) bekezdésben meghatározott területeken.

(3)Az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó területen tonhalhalászatot folytató erszényes kerítőhálós hajóknak a fedélzetükön kell tartaniuk, majd ezt követően ki kell rakodniuk vagy át kell rakniuk az összes kifogott sárgaúszójú tonhalat, nagyszemű tonhalat és bonitót.

(4)A (3) bekezdés nem alkalmazandó az alábbi esetekben:

a)a hal – a méretével össze nem függő okok miatt – emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősül; vagy

b)a hajóút utolsó szakaszában már nincs elegendő élőhaltartálytér az adott fogásból származó összes tonhal elhelyezésére.

29. cikk
Halcsoportosulást előidéző sodródó eszközök (FAD)

(1)Az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó területen az erszényes kerítőhálós hajók semmikor sem rendelkezhetnek 450-nél több aktív, halcsoportosulást előidéző eszközzel. Egy halcsoportosulást előidéző eszköz akkor tekinthető aktívnak, ha már a tengerben található, megkezdte a tartózkodási helyére vonatkozó adatok továbbítását, és helyzetét nyomon követi a hajó, annak tulajdonosa vagy üzemeltetője. A halcsoportosulást előidéző eszközök csak az erszényes kerítőhálós hajók fedélzetén aktiválhatók.

(2)Az erszényes kerítőhálós hajók nem telepíthetnek halcsoportosulást előidéző eszközt a 28. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, tilalomra kiválasztott időszak kezdete előtti 15 napos időszakban, valamint a szóban forgó 15 napos időszak alatt kötelesek begyűjteni minden olyan, halcsoportosulást előidéző eszközt, amelyet azt megelőzően telepítettek.

(3)A tagállamok az IATTC előírásainak megfelelően havonta megküldik a Bizottságnak az egyes aktív, halcsoportosulást előidéző eszközökre vonatkozó napi szintű információkat. A jelentéseket legalább 60, de legfeljebb 75 nap elteltével kell megküldeni. A Bizottság ezeket az információkat haladéktalanul továbbítja az IATTC titkárságának.

30. cikk
A nagyszemű tonhal horogsoros halászatára vonatkozó fogási korlátok

Az egyes tagállamok horogsoros hajói által az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó területen ejtett összes éves nagyszeműtonhal-fogás mennyisége nem haladhatja meg az 500 tonnát vagy e tagállamok 2001-es nagyszeműtonhal-fogásainak mértékét.

31. cikk
A fehérfoltú cápa halászatára vonatkozó tilalom

(1)Az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó területen tilos a fehérfoltú cápa (Carcharhinus longimanus) halászata, továbbá az e területen kifogott fehérfoltú cápát tilos – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni, raktározni, eladásra felkínálni, eladni vagy kirakodni.

(2)Az (1) bekezdésben említett faj véletlenül kifogott egyedeit meg kell óvni az esetleges sérülésektől. Az egyedeket a hajó üzemeltetőjének haladéktalanul vissza kell engednie a tengerbe.

(3)A hajó üzemeltetője köteles:

a)rögzíteni a visszaengedések számát, megjelölve az egyedek állapotát (élő vagy elpusztult);

b)bejelenteni az a) pontban meghatározott információkat az állampolgársága szerinti tagállamnak. Az előző évben gyűjtött információkat a tagállamok január 31-ig megküldik a Bizottságnak.

32. cikk
Az ördögrájafélék halászatának tilalma

Uniós halászhajók számára az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó területen tilos az ördögrájafélékre (a Manta és Mobula nemeket is magában foglaló Mobulidae család) halászni, valamint azokat – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni, kirakodni, raktározni, eladásra felkínálni vagy eladni. Amennyiben az uniós halászhajók ördögrájafélék kifogását észlelik, azokat haladéktalanul – lehetőség szerint élve és sértetlenül – vissza kell engedniük a tengerbe.

7. szakasz
A SEAFO-egyezmény hatálya alá tartozó terület

33. cikk
A mélytengeri cápák halászatára vonatkozó tilalom

A SEAFO-egyezmény hatálya alá tartozó területen tilos az alábbi mélytengeri cápák célzott halászata:

–fantomcápa (Apristurus manis),

–halvány sima lámpáscápa (Etmopterus bigelowi),

–rövidfarkú lámpáscápa (Etmopterus brachyurus),

–nagy lámpáscápa (Etmopterus princeps),

–sima lámpáscápa (Etmopterus pusillus),

–valódirája-félék (Rajidae),

–bársonyos tüskéscápa (Scymnodon squamulosus),

–a cápaalakúak (Selachimorpha) főrendjébe tartozó mélytengeri cápafajok.

–tüskéscápa (Squalus acanthias).

8. szakasz
A WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó terület

34. cikk
A nagyszemű tonhalra, a sárgaúszójú tonhalra, a bonitóra és a Csendes-óceán déli részén élő germonra irányuló halászat feltételei

(1)A tagállamok biztosítják, hogy a WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó terület nyílt tengeri, az é. sz. 20º és a d. sz. 20º közé eső részén a nagyszemű tonhalra (Thunnus obesus), a sárgaúszójú tonhalra (Thunnus albacares) és a bonitóra (Katsuwonus pelamis) erszényes kerítőhálóval halászó hajók számára kiosztott halászati napok száma összesen ne haladja meg a 403 napot.

(2)Az uniós halászhajók nem halászhatnak a Csendes-óceán déli részén élő germonra (Thunnus alalunga) a WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó területnek a d. sz. 20°-tól délre eső részén.

(3)A tagállamok biztosítják, hogy a horogsoros halászhajók által kifogott nagyszemű tonhal (Thunnus obesus) mennyisége ne haladja meg a 2 000 tonnát.

35. cikk
A halcsoportosulást előidéző eszközökkel folytatott halászat szabályozása

(1)A WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó területnek az é. sz. 20° és a d. sz. 20° közötti részén 2019. július 1-jén 0.00-tól 2019. szeptember 30-án 24.00-ig az erszényes kerítőhálós hajók nem telepíthetnek, alkalmazhatnak vagy rögzíthetnek halcsoportosulást előidéző eszközöket.

(2)Az (1) bekezdésben megállapított tilalom mellett a WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó terület nyílt tengeri övezeteinek az é. sz. 20° és a d. sz. 20° közötti részén további két hónapig tilos lesz a halcsoportosulást előidéző eszközök rögzítése: vagy 2019. április 1-jén 0.00-tól 2019. május 31-én 24.00-ig, vagy pedig 2019. november 1-jén 0.00-tól 2019. december 31-én 24.00-ig. A kiválasztott további két hónapos időszakról 2019. január 31. előtt értesíteni kell a Bizottságot.

(3)A tagállamok biztosítják, hogy minden egyes tengerre bocsátott erszényes kerítőhálós hajója halcsoportosulást előidéző eszközként bármely időpontban legfeljebb 350 aktivált eszközökkel felszerelt bóját tartanak telepítve. A bóját kizárólag a hajó fedélzetén szabad aktiválni.

(4)A WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó területnek az (1) bekezdésben említett részén halászó erszényes kerítőhálós hajóknak a fedélzetükön kell tartaniuk, ki kell rakodniuk vagy át kell rakniuk minden kifogott nagyszemű tonhalat, sárgaúszójú tonhalat és bonitót.

(5)A (4) bekezdés nem alkalmazandó az alábbi esetekben:

a)a hajóút utolsó szakaszában, ha nincs elegendő élőhaltartálytér valamennyi hal elhelyezésére;

b)a hal – a méretével össze nem függő okok miatt – emberi fogyasztásra alkalmatlan; vagy

c)ha a fagyasztóberendezés súlyosan meghibásodik.

36. cikk
A kardhal halászatára engedéllyel rendelkező uniós halászhajók számának korlátozása

A WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó területnek a d. sz. 20°-tól délre eső részén a kardhal (Xiphias gladius) halászatára engedéllyel rendelkező uniós halászhajók maximális számát a VII. melléklet határozza meg.

37. cikk
A kardhal horogsoros halászatára vonatkozó fogási korlátok a d. sz. 20°

A tagállamok biztosítják, hogy a d. sz. 20°-tól délre horogsoros halászhajókkal kifogott kardhalak (Xiphias gladius) mennyisége ne haladja meg az IH. mellékletben megállapított határértéket. A tagállamok továbbá gondoskodnak róla, hogy ennek az intézkedésnek az eredményeként a kardhalra vonatkozó halászati erőkifejtés ne tolódjon el a d. sz. 20°-tól északra található területek irányába.

38. cikk
A selyemcápa és a fehérfoltú cápa halászatára vonatkozó tilalom

(1)A WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó területen tilos – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni, tárolni vagy kirakodni a következő fajok egyedeit:

a)selyemcápa (Carcharhinus falciformis),

b)fehérfoltú cápa (Carcharhinus longimanus).

(2)Az (1) bekezdésben említett fajok véletlenül fogott egyedeit meg kell óvni az esetleges sérülésektől. Ezeket az egyedeket haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe.

39. cikk
Az IATTC és a WCPFC illetékességi területének közös része

(1)A 4. cikk u) pontjában meghatározott, az IATTC és a WCPFC illetékességi területének közös részén folytatott halászat során a kizárólag a WCPFC nyilvántartásában szereplő hajók kötelesek alkalmazni az ebben a szakaszban előírt intézkedéseket.

(2)A 4. cikk u) pontjában meghatározott, az IATTC és a WCPFC illetékességi területének közös részén folytatott halászat során a mind a WCPFC nyilvántartásában, mind az IATTC nyilvántartásában szereplő hajók, valamint a kizárólag az IATTC nyilvántartásában szereplő hajók kötelesek alkalmazni a 28. cikk (1) bekezdésének a) pontjában, (2), (3) és (4) bekezdésében, valamint a 29., 30. és 31. cikkben előírt intézkedéseket.

9. szakasz
A GFCM-megállapodás hatálya alá tartozó terület

40. cikk
Kis méretű nyílt vízi fajok állományai a GFCM 17 és 18 földrajzi alterületen

(1)Az uniós halászhajók által a kis méretű nyílt vízi fajok állományaiból a GFCM 17 és 18 földrajzi alterületen ejtett fogások mennyisége nem haladhatja meg az e rendelet IL. mellékletében meghatározott – az 1343/2011/EU rendelet 24. cikkével összhangban bejelentett – 2014-es fogások mennyiségét.

(2)A GFCM 17 és 18 földrajzi alterületen kis méretű nyílt vízi fajokra halászó uniós halászhajók évente legfeljebb 180 napot tölthetnek halászattal. Ebből az összesen 180 halászati napból legfeljebb 144 halászati nap fordítható szardínia, illetve ugyancsak legfeljebb 144 halászati nap szardella halászatára.

10. szakasz
Bering-tenger

41. cikk
Halászati tilalom a Bering-tenger nyílt tengeri részén

A Bering-tenger nyílt tengeri részén tilos a sávos tőkehal (Theragra chalcogramma) halászata.

11. szakasz
SIOFA

42. cikk

Ideiglenes fenékhalászati intézkedések

(1) Azok a tagállamok, amelyek hajói 2016-ig egy adott évben több mint 40 napot halásztak a SIOFA-megállapodás hatálya alá tartozó területen, gondoskodnak arról, hogy a lobogójuk alatt közlekedő halászhajók fenékhalászati erőkifejtésüket és/vagy fogásaikat az átlagos éves szintre korlátozzák, valamint hogy a halászati tevékenységekre az e tagállamok által a SIOFA részére benyújtott hatásvizsgálat keretében értékelt területen kerüljön sor.

(2) Azok a tagállamok, amelyek hajói 2016-ig egyetlen évben sem halásztak 40 napnál hosszabb ideig a SIOFA-megállapodás hatálya alá tartozó területen, gondoskodnak arról, hogy a lobogójuk alatt közlekedő hajók a fenékhalászati erőkifejtésüket és/vagy a fogásaikat, illetve térbeli eloszlásukat a halászati nyilvántartásuknak megfelelően korlátozzák.

III. CÍM
HARMADIK ORSZÁGBELI HAJÓK HALÁSZATI LEHETŐSÉGEI UNIÓS VIZEKEN

43. cikk
A Norvégia lobogója alatt közlekedő halászhajók és a Feröer szigeteken lajstromozott halászhajók

A Norvégia lobogója alatt közlekedő halászhajók és a Feröer szigeteken lajstromozott halászhajók számára az e rendelet I. mellékletében meghatározott teljes kifogható mennyiségek keretein belül és az e rendeletben és az 1006/2008/EK rendelet III. fejezetében előírt feltételek betartása esetén engedélyezett az uniós vizeken folytatott halászat.

44. cikk
A Venezuela lobogója alatt közlekedő halászhajók

A Venezuela lobogója alatt közlekedő halászhajók számára az e rendeletben és az 1006/2008/EK rendelet III. fejezetében előírt feltételek betartása esetén engedélyezett az uniós vizeken folytatott halászat.

45. cikk
Halászati engedélyek

Az uniós vizeken halászó harmadik országbeli hajók rendelkezésére álló halászati engedélyek maximális számát a VIII. melléklet határozza meg.

46. cikk
A fogások és járulékos fogások kirakodásának feltételei

A 43. cikkben meghatározott engedélyek alapján halászó harmadik országbeli hajók fogásaira és járulékos fogásaira a 7. cikkben meghatározott feltételek alkalmazandók.

47. cikk
Halászati tilalmi időszakok

Az ICES 4 alterület uniós vizei tekintetében a homoki angolnák halászatára és a kapcsolódó járulékos fogások ejtésére engedéllyel rendelkező harmadik országbeli hajók számára 2019. január 1. és március 31. között, valamint 2019. augusztus 1. és december 31. között tilos a homoki angolnák 16 mm-nél kisebb szembőségű fenékvonóhálóval, kerítőhálóval vagy hasonló vontatott halászeszközzel folytatott halászata a szóban forgó területen.

48. cikk
Tilalmak

(1)Az uniós vizeken való tartózkodások során a harmadik országbeli hajók számára tilos a következő fajok halászata, fedélzeten tartása, átrakása és kirakodása:

a)csillagrája (Amblyraja radiata) az ICES 2a, 3a és 7d körzet és az ICES 4 alterület uniós vizein;

b)a fűrészesrája-félék családjába tartozó alábbi fajok az uniós vizeken:

i.késfogú fűrészesrája (Anoxypristis cuspidata);

ii.törpe fűrészesrája (Pristis clavata);

iii.nagy fűrészesrája (Pristis pectinata);

iv.közönséges fűrészhal (Pristis pristis);

v.zöld fűrészesrája (Pristis zijsron);

c)óriáscápa (Cetorhinus maximus) és fehér cápa (Carcharodon carcharias) az uniós vizeken;

d)a sima rája (Dipturus batis) mindkét faja (vö. Dipturus flossada és vö. Dipturus intermedia) az ICES 2a körzet, valamint az ICES 3, 4, 6, 7, 8, 9 és 10 alterület uniós vizein;

e)közönséges kutyacápa (Galeorhinus galeus) horogsorral halászva az ICES 2a körzet, valamint az ICES 1, 4, 5, 6, 7, 8, 12 és14 alterület uniós vizein;

f)sima lámpáscápa (Etmopterus pusillus) az ICES 2a körzet, valamint az ICES 1, 4, 5, 6, 7, 8, 12 és14 alterület uniós vizein;

g)búvárcápa (Dalatias licha), madárcsőrű tüskéscápa (Deania calcea), érdes tüskéscápa (Centrophorus squamosus), nagy lámpáscápa (Etmopterus princeps) és portugál cápa (Centroscymnus coelolepis) az ICES 2a körzet, valamint az ICES 1, 4 és 14 alterület uniós vizein;

h)heringcápa (Lamna nasus) az uniós vizeken;

i)az ördögráják alábbi fajai az uniós vizeken:

i.óriás ördögrája (Mobula mobular);

ii.guineai kis ördögrája (Mobula rochebrunei);

iii.tüskésfarkú ördögrája (Mobula japanica);

iv.simafarkú ördögrája (Mobula thurstoni);

v.törpe ördögrája (Mobula eregoodootenkee);

vi.Munk-ördögrája (Mobula munkiana);

vii.chilei ördögrája (Mobula tarapacana);

viii.rövidúszójú ördögrája (Mobula kuhlii);

ix.kis ördögrája (Mobula hypostoma);

x.Alfréd-ördögrája (Mobula alfredi);

xi.atlanti ördögrája (Mobula birostris);

j)tüskés rája (Raja clavata) az ICES 3a körzet uniós vizein;

k)norvég rája (Dipturus nidarosiensis) az ICES 6a, 6b, 7a, 7b, 7c, 7e, 7f, 7g, 7h és 7k körzet uniós vizein;

l)cifra rája (Raja undulata) az ICES 6, 9 és 10 alterület uniós vizein és fehér rája (Rostroraja alba) az ICES 6, 7, 8, 9 és 10 alterület uniós vizein;

m)hegedűrája-félék (Rhinobatidae) az ICES 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10 és 12 alterület uniós vizein;

n)közönséges hegedűrája (Rhinobatos rhinobatos) a Földközi-tengeren;

o)cetcápa (Rhincodon typus) valamennyi vízterületen;

p)tüskéscápa (Squalus acanthias) az ICES 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 és 10 alterület uniós vizein;

q)angyalrája (Squatina squatina) az uniós vizeken.

(2)Az (1) bekezdésben említett faj véletlenül kifogott egyedeit meg kell óvni az esetleges sérülésektől. Ezeket az egyedeket haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe.

IV. CÍM
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

49. cikk
Bizottsági eljárás

(1)A Bizottságot az 1380/2013/EU rendelet által létrehozott Halászati és Akvakultúraágazati Bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

50. cikk
Átmeneti rendelkezés

A 9. cikk, a 11. cikk (2) bekezdése, a 13. cikk, a 19. cikk, a 20. cikk, a 25. cikk, a 31. cikk, a 32. cikk, a 33. cikk, a 38. cikk, a 41. cikk és a 48. cikk 2020-ban továbbra is értelemszerűen alkalmazandó a halászati lehetőségeket 2020-ra meghatározó rendelet hatálybalépéséig.

51. cikk
Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2019. január 1-jétől kell alkalmazni.

A 8. cikket azonban 2019. február 1-jétől kell alkalmazni. A CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó terület tekintetében bizonyos állományokra vonatkozóan a 20., 21. és 22. cikkben, valamint az IE. és az V. mellékletben megállapított, halászati lehetőségekre vonatkozó rendelkezéseket 2018. december 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

(1)    COM(2018) 149

(2)    Lásd különösen a „General Context of ICES Advice” című dokumentumot a következő linken: http://www.ices.dk/sites/pub/Publication%20Reports/Advice/2018/2018/Introduction_to_advice_2018.pdf

(3)    Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).

(4)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/973 rendelete (2018. július 4.) az Északi-tenger tengerfenéken élő állományaira és azok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a kirakodási kötelezettség Északi-tengeren történő végrehajtásának részletes meghatározásáról, valamint a 676/2007/EK és az 1342/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 179., 2018.7.16., 1. o.).

(5)    A Tanács 509/2007/EK rendelete (2007. május 7.) a La Manche csatorna nyugati része nyelvhalállományának fenntartható kiaknázására vonatkozó többéves terv létrehozásáról (HL L 122., 2007.5.11., 7. o.).

(6)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1627 rendelete (2016. szeptember 14.) az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves helyreállítási tervről, valamint a 302/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 252., 2016.9.16., 1. o.).

(7)    A Tanács 2166/2005/EK rendelete (2005. december 20.) a Kantábriai-tenger és az Ibériai-félsziget nyugati részének déli szürketőkehal- és norvéghomár-állományának helyreállítását célzó intézkedésekről, valamint a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló 850/98/EK rendelet módosításáról (HL L 345., 2005.12.28., 5. o.).

(8)    A Tanács 1300/2008/EK rendelete (2008. december 18.) a Skóciától nyugatra fekvő területen élő heringállományra és az állomány halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról (HL L 344., 2008.12.20., 6. o.).

(9)    A Tanács 847/96/EK rendelete (1996. május 6.) a teljes kifogható mennyiség és kvóták éves kezelésére vonatkozó kiegészítő feltételek bevezetéséről (HL L 115., 1996.5.9., 3. o.).

(10)    A Tanács 1224/2009/EK rendelete (2009. november 20.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító uniós ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.).

(11)    Halászati megállapodás az Európai Gazdasági Közösség és a Norvég Királyság között (HL L 226., 1980.8.29., 48. o.).

(12)    Halászati megállapodás egyrészről az Európai Gazdasági Közösség, másrészről Dánia kormánya és a Feröer-szigetek helyi kormánya között (HL L 226., 1980.8.29., 12. o.).

(13)    Halászati partnerségi megállapodás egyrészről az Európai Közösség, másrészről Dánia kormánya és Grönland helyi kormánya között (HL L 172., 2007.6.30., 4. o.) – Jegyzőkönyv az említett megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról (HL L 293., 2012.10.23., 5. o.).

(14)    HL L 6., 2012.1.10., 9. o.

(15)    Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(16)    A Bizottság 517/2008/EK rendelete (2008. június 10.) a 850/98/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a halászhálók szembőségének meghatározására és fonalvastagságának vizsgálatára irányadó részletes végrehajtási szabályok megállapításáról (HL L 151., 2008.6.11., 5. o.).

(17)    Az Európai Parlament és a Tanács 218/2009/EK rendelete (2009. március 11.) az Atlanti-óceán északkeleti részén halászatot folytató tagállamok névleges fogási statisztikájának benyújtásáról (HL L 87., 2009.3.31., 70. o.).

(18)    A Tanács 601/2004/EK rendelete (2004. március 22.) az Antarktisz tengeri élővilágának védelméről szóló egyezmény hatálya alá tartozó területen folytatott halászati tevékenységekre vonatkozó bizonyos ellenőrző intézkedések megállapításáról, valamint a 3943/90/EGK, a 66/98/EK és az 1721/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 97., 2004.4.1., 16. o.).

(19)    Az Európai Parlament és a Tanács 216/2009/EK rendelete (2009. március 11.) az Atlanti-óceán északi részén kívüli egyes területeken halászatot folytató tagállamok által a névleges fogási statisztikák benyújtásáról (HL L 87., 2009.3.31., 1. o.).

(20)    Az Európai Parlament és a Tanács 1343/2011/EU rendelete (2011. december 13.) a GFCM (Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes rendelkezésekről és a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről szóló 1967/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 347., 2011.12.30., 44. o.).

(21)     Az Amerikai Egyesült Államok és a Costa Rica Köztársaság között megkötött 1949. évi egyezmény által létrehozott Amerika-közi Trópusi Tonhalbizottság megerősítéséről szóló egyezménynek az Európai Közösség nevében történő megkötéséről szóló, 2006. május 22-i 2006/539/EK tanácsi határozattal (HL L 224., 2006.8.16., 22. o.) megkötött egyezmény.

(22)    Az Unió a Közösségnek az 1984. július 10-én Párizsban aláírt, az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezmény részes államai meghatalmazottai konferenciájának záróokmányához csatolt jegyzőkönyvvel módosított egyezményhez történő csatlakozásáról szóló, 1986. június 9-i 86/238/EGK tanácsi határozattal (HL L 162., 1986.6.18., 33. o.) csatlakozott az egyezményhez.

(23)    Az Unió a Közösségnek az Indiai-óceáni Tonhal Bizottság létrehozásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló, 1995. szeptember 18-i 95/399/EK tanácsi határozattal (HL L 236., 1995.10.5., 24. o.) csatlakozott a megállapodáshoz.

(24)    Az Európai Parlament és a Tanács 217/2009/EK rendelete (2009. március 11.) az Atlanti-óceán északnyugati részén halászatot folytató tagállamok fogási és tevékenységi statisztikájának benyújtásáról (HL L 87., 2009.3.31., 42. o.).

(25)     Az Atlanti-óceán délkeleti körzetében található halászati erőforrások védelméről és kezeléséről szóló egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről szóló, 2002. július 22-i 2002/738/EK tanácsi határozattal (HL L 234., 2002.8.31., 39. o.) megkötött egyezmény.

(26)    Az Unió az Indiai-óceán déli részére vonatkozó halászati megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről szóló, 2008. szeptember 29-i 2008/780/EK tanácsi határozattal (HL L 268., 2008.10.9., 27. o.) csatlakozott a megállapodáshoz.

(27)    Az Unió a Csendes-óceán déli részén található nyílt tengeri halászati erőforrások védelméről és kezeléséről szóló egyezménynek az Európai Unió nevében történő jóváhagyásáról szóló, 2011. október 3-i 2012/130/EU tanácsi határozattal (HL L 67., 2012.3.6., 1. o.) csatlakozott az egyezményhez.

(28)    Az Unió a Közösségnek a Csendes-óceán nyugati és középső körzetében található hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló egyezményhez való csatlakozásáról szóló, 2004. április 26-i 2005/75/EK tanácsi határozattal (HL L 32., 2005.2.4., 1. o.) csatlakozott az egyezményhez.

(29)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2403 rendelete (2017. december 12.) a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről, valamint az 1006/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2017.12.28., 81. o.).

(30)    A fenékvonóhálók valamennyi típusa (OTB, OTT, PTB, TBB, TBN, TBS és TB).

(31)    A kerítőhálók valamennyi típusa (SSC, SDN, SPR, SV, SB és SX).

(32)    A horogsoros és horgászbotos halászat valamennyi formája (LHP, LHM, LLD, LL, LTL, LX és LLS).

(33)    Minden rögzített kopoltyúháló és csapda (GTR, GNS, FYK, FPN és FIX).

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2018.11.7.

COM(2018) 732 final

MELLÉKLET

a következőhöz:

Javaslat
A Tanács rendelete

egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós vizeken, valamint az uniós halászhajók tekintetében egyes nem uniós vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2019. évre történő meghatározásáról

A MELLÉKLETEK JEGYZÉKE

I. MELLÉKLET

A TELJES KIFOGHATÓ MENNYISÉGEK HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ TERÜLETEKEN TARTÓZKODÓ UNIÓS HALÁSZHAJÓKRA VONATKOZÓ TELJES KIFOGHATÓ MENNYISÉGEK FAJOK ÉS TERÜLETEK SZERINTI BONTÁSBAN

Az IA., IB., IC., ID., IE., IF., IG. IJ., IK. és IL. mellékletben szereplő táblázatok állományonként (eltérő rendelkezés hiányában élőtömegtonnában) meghatározzák a teljes kifogható mennyiségeket és kvótákat, valamint – adott esetben – a hozzájuk funkcionálisan kapcsolódó feltételeket.

Az e mellékletben meghatározott összes halászati lehetőségre az 1224/2009/EK rendeletben 1 és különösen annak 33. és 34. cikkében megállapított szabályok vonatkoznak.

Eltérő rendelkezés hiányában a halászati övezetekre vonatkozó utalást ICES-övezetekre való utalásként kell értelmezni. A halállományokra minden terület tekintetében a fajok latin nevének betűrendjében történik utalás. Szabályozási szempontból a fajok latin neve az irányadó, a közönséges nevek csak a hivatkozás megkönnyítésére szolgálnak.

A következő táblázat e rendelet alkalmazásában a fajok latin nevének és közönséges nevének megfeleléseit tartalmazza:

A következő, kizárólag magyarázatként szolgáló táblázat a fajok közönséges nevének és latin nevének megfelelését tartalmazza:

IA. MELLÉKLET

A SKAGERRAK, A KATTEGAT, AZ ICES 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7,
8, 9, 10, 12 ÉS 14 ALTERÜLET, A CECAF UNIÓS VIZEI
ÉS FRANCIA GUYANA VIZEI