This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52012DC0742
COMMUNICATION FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT, THE COUNCIL AND THE EUROPEAN ECONOMIC AND SOCIAL COMMITTEE A new European approach to business failure and insolvency
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK Az üzleti kudarccal és a fizetőképtelenséggel kapcsolatos új európai megközelítés
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK Az üzleti kudarccal és a fizetőképtelenséggel kapcsolatos új európai megközelítés
/* COM/2012/0742 final */
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK Az üzleti kudarccal és a fizetőképtelenséggel kapcsolatos új európai megközelítés /* COM/2012/0742 final */
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI
PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK Az üzleti kudarccal és a
fizetőképtelenséggel kapcsolatos új európai megközelítés 1. Bevezetés: Jogérvényesülés a növekedés
érdekében Mivel Európa súlyos gazdasági és társadalmi
válsággal küzd, az Európai Unió intézkedéseket tesz a gazdasági fellendülés
előmozdítása, a beruházások ösztönzése és a munkahelyek megóvása
érdekében. Kiemelt politikai prioritást kap,
hogy meghozzák a fenntartható növekedés és jólét megteremtésére irányuló
intézkedéseket[1]. Az adósságválság közvetlenül érinti az
embereket, a munkahelyeket és a vállalkozásokat. A gazdasági válság
következtében megsokasodott a kudarcot valló vállalkozások száma. 2009 és 2011
között évente átlagosan 200 000 cég ment csődbe az EU-n belül. Ezen esetek körülbelül negyedének van több
tagállamot is érintő eleme. Az újonnan
létrejövő vállalkozások mintegy 50 %-a
nem éli túl működésének első öt évét. Évente
1,7 millióra tehető a fizetőképtelenség miatt megszűnő munkahelyek
száma. A Bizottság a növekedést helyezte
jogérvényesítési ütemtervének („Jogérvényesülés a növekedés érdekében”)
középpontjába, az Európa 2020 növekedési stratégiával, az éves növekedési
jelentéssel, és a közelmúltban elfogadott II. egységes piaci
intézkedéscsomaggal[2]
összhangban. A belső piac
működésének javítására irányuló kulcsintézkedésként jelölték meg az uniós
fizetésképtelenségi szabályok korszerűsítését, amelynek az a célja, hogy
elősegítse a vállalkozások túlélését, és második esélyt kínáljon a vállalkozók
számára. Az európai igazságszolgáltatási
térségre irányuló, 2009. évi Stockholmi Program[3]
kiemelte, hogy milyen fontos szerepet játszanak a fizetésképtelenségi szabályok
a gazdasági tevékenység támogatásában. Az európai válaszlépések keretében hatékony
rendszert kell létrehozni a vállalkozások életképességének helyreállítására és
átalakítására, hogy azok túlélhessék a pénzügyi válságokat, hatékonyabban működhessenek,
és szükség esetén tiszta lappal kezdhessék újra tevékenységüket. Ez nem csupán
a nagy multinacionális vállalatokra vonatkozik, hanem az Európa gazdaságának
gerincét jelentő 20 millió kisvállalkozásra is. A fizetésképtelenségi esetek
hatékony kezelése fontos kérdés az európai gazdaság és a fenntartható növekedés
szempontjából. A fizetésképtelenségi eljárásról szóló uniós
rendeletet[4]
azért fogadták el, hogy a nemzeti fizetésképtelenségi eljárások megfelelő
elismerése és koordinálása révén kezeljék a több tagállamot érintő
fizetésképtelenségi esetek problémáit, továbbá, hogy elkerüljék a felek arra
való ösztönzését, hogy kedvezőbb jogi helyzet elérése érdekében az egyik
tagállamból egy másikba helyezzék át vagyontárgyaikat, vagy a bírósági eljárásokat
(forum shopping). A rendelet, amelynek hatálya a több tagállamot érintő
esetekre terjedt ki, ugyanakkor nem hangolta össze a nemzeti
fizetésképtelenségi ügyekben alkalmazott fizetésképtelenségi jogszabályokat. Így hatályban maradnak az eltérő nemzeti jogszabályok,
aminek következtében előfordulhat, hogy sor kerül egyes gazdasági
tevékenységek megszűnésére, a hitelezők kevesebb vagyont szereznek
vissza, mint amennyi egyébként lehetséges volna, és a különböző tagállamok
hitelezői eltérő bánásmódban részesülnek. A Bizottság jelenleg a
fizetésképtelenségi eljárásokról szóló uniós rendelet korszerűsítését
javasolja, azonban a javasolt változtatások kizárólag a több tagállamot
érintő esetekre vonatkoznak. A tagállamok korszerű fizetésképtelenségi
jogának elő kell segítenie a pénzügyileg életképes vállalatok túlélését és
ösztönöznie kell a vállalkozókat egy második esély megragadására. Továbbá
gondoskodnia kell arról, hogy az eljárások gyorsak és hatékonyak legyenek az
adósok és hitelezők érdekében, valamint hogy elősegítsék a
munkahelyek megőrzését, segítséget nyújtsanak a beszállítóknak ügyfeleik
megtartásához, és a tulajdonosoknak az életképes vállalatok értékének
megőrzéséhez. Az Európa 2020 stratégia céljainak elérése
érdekében az EU-n belüli jogérvényesítés hatékonyságának javítására vonatkozó
általános célkitűzésre kell fókuszálnunk. A
hatékony jogérvényesítési rendszerek nagymértékben hozzájárulhatnak a
kockázatok és jogi bizonytalanságok csökkentéséhez, valamint a határon átnyúló
vállalkozások, kereskedelem és beruházások ösztönzéséhez. A gazdaságélénkítési programok keretében a
tagállamokkal folytatott együttműködés során nyert tapasztalatok alapján a
Bizottság megállapította, hogy az igazságügyi reformok alapvető szerepet
töltenek be. A nemzeti fizetésképtelenségi jog
reformja fontos eszköze a gazdasági fellendülés elősegítésének. A 2012. évi európai szemeszter tükrözte az
igazságszolgáltatási rendszereknek a gazdaságra gyakorolt hatását oly módon,
hogy a hatékony fizetésképtelenségi eljárásokkal kapcsolatos ajánlásokat
fogalmazott meg egyes tagállamok számára. Az jelent kihívást, hogy
megfelelően és gyorsan kezeljék az adós pénzügyi nehézségeit, miközben
védelemben részesítik a hitelező jogos érdekeit, és valamennyi fél számára
biztosítják az igazságszolgáltatáshoz való jogot. Az elmúlt húsz év során az egységes piac
korlátok nélküli térséggé fejlődött. Ha
egy vállalat pénzügyi nehézségekbe ütközik, a többi tagállamban éppen
ugyanolyan könnyen kell segítséghez jutnia, mint belföldön. A nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályok
egyenlő versenyfeltételeinek létrehozása minden bizonnyal erősíteni
fogja a többi tagállam rendszereibe vetett bizalmat a belső piacon
tevékenykedni kívánó gazdasági szervezetek, vállalkozók és magánemberek
körében. A hatékony fizetésképtelenségi szabályok emellett javítják a hitelhez
jutást, ez pedig ösztönzi a beruházásokat. A
hitelezők nagyobb valószínűséggel nyújtanak kölcsönöket akkor, ha
megbíznak abban, hogy hozzá fognak tudni jutni a pénzükhöz. Ezért a fizetésképtelenségi eljárások
megfelelőbb összehangolása javítja a belső piac működését.
Jóllehet a sokféleség a szabályozások közötti, nemzeti szakpolitikai
választásokra épülő jogszerű verseny részét képezi, általában
előidézi a forum shopping problémáját[5]. Az üzleti kudarccal és a fizetésképtelenséggel
kapcsolatos új európai megközelítés alapvető eleme, hogy második esélyt
kínál a vállalkozóknak ahhoz, hogy újraindítsák az életképes vállalkozásokat és
megóvják a munkahelyeket. E megközelítés célja, hogy jelentősen ösztönözze
a belső piacon működő európai vállalkozásokat. Az e közleménnyel
egyidejűleg elfogadott, a több tagállamot érintő fizetésképtelenségi
eljárásról szóló uniós rendeletet frissítésére irányuló javaslat már erre az új
megközelítésre épül. A soron következő európai vállalkozói cselekvési terv
szintén támogatást fog nyújtani mindehhez. E közlemény kiemeli azokat a területeket, ahol
a belső fizetésképtelenségi jogszabályok eltérései leginkább
akadályozhatják a belső piac hatékony fizetésképtelenségi jogi keretének kialakítását.
A dokumentum azoknak a problémáknak a meghatározására törekszik, amelyeknek az
üzleti kudarccal és a fizetőképtelenséggel kapcsolatos új európai
megközelítésben kiemelt figyelmet kell kapniuk ahhoz, hogy a tagállamokban
kifejlődjön a megmentés és a helyreállítás kultúrája. 2. A fizetőképtelenség új
megközelítésének kialakítása: a még inkább vállalkozásbarát környezet
létrehozásának szükségessége Az Európai Parlament és a Bizottság is számos
kutatást és elemzést végzett a nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályokkal
kapcsolatosan. 2011 novemberében az Európai Parlament
a fizetésképtelenségi eljárásról szóló állásfoglalást fogadott el[6]. Az állásfoglalás
elsősorban a fizetésképtelenségi rendelet felülvizsgálatára hívott fel, és
a javasolt felülvizsgálat erre a felhívásra ad választ.
Az Európai Parlament emellett a nemzeti fizetésképtelenségi jog és a
társasági jog bizonyos vonatkozásainak összehangolását ajánlotta. Egy, a Parlament által megrendelt tanulmány[7] kimutatta, hogy a nemzeti
fizetésképtelenségi jogszabályok közötti eltérések akadályokat,
versenyelőnyöket és /vagy -hátrányokat idézhetnek elő, valamint
nehézségeket okozhatnak az EU-n belüli, határon átnyúló tevékenységet folytató,
vagy több tagállamban tulajdonló vállalatok számára. A
tanulmány megállapította, hogy a fizetésképtelenségi eljárásoknak az uniós
tagállamok közötti összehangolása fokozná a fizetésképtelenségi és a
vállalkozás átszervezésére irányuló eljárások hatékonyságát. Ez pedig növelné a hitelezőkhöz visszajutó
összegeket, ha a vagyoni eszközök értékesítése mellett döntenek, illetve
javítaná az átszervezési lehetőségeket azáltal, hogy több hitelezőt
ösztönözne a szerkezetátalakítási tervek támogatására.
Mindez együttvéve erősítené a kereskedelmi és pénzügyi szektoroknak
az EU pénzügyi infrastruktúrájának hatékonyságába vetett bizalmát. Az Európai Parlament a tanulmány alapján arra
a következtetésre jutott, hogy „léteznek a fizetésképtelenségi jognak bizonyos
területei, amelyeket érdemes harmonizálni, és amelyeken a harmonizáció
elérhető”. Azonban a fizetésképtelenségi
jog reformjára vonatkozó további mérlegelés során figyelembe kell venni az
egyéb fontos jogterületekre gyakorolt hatást. A Bizottság a
közelmúltban tanulmányt készített a vállalkozások dinamikájáról[8]. A
tanulmány nem talált bizonyítékot arra, hogy a jogrendszer típusa (common law/
polgári jog) hatással lenne a vállalkozói készség mértékére (a létrejövő
cégek aránya, a teljes vállalkozói tevékenység, a cégek túlélési aránya). Tehát a hatékony csődeljárások szempontjából
nem a jogrendszer típusa vagy súlypontja a meghatározó, hanem az olyan különös
rendelkezések, mint az alternatív vitarendezés, a kkv-k rendelkezésére álló
gyorsított eljárások, a korai előrejelző rendszer és egyéb olyan
előírások, amelyek lényegesen kihatnak a rendszer hatékonyságára. A legjobb teljesítményt elérő országok
hatékony csődjogi kerettel és korai előrejelző rendszerrel
rendelkeznek. A tanulmány kimutatja, hogy
szinte valamennyi, rendkívül hatékonynak tartható csődjogi rendszerrel
rendelkező országban a korai előrejelző eszközök is igen
hatékonynak tekinthetők. A második esély[9]
hatékony megteremtésének elősegítése szempontjából fontos kérdés a
csőd utáni elszámolás, vagyis az az időszak, amelynek kezdetétől
fogva a vállalat csődeljárás (felszámolás) alatt áll, és amely során
újraindíthatja tevékenységét. Az elszámolást
gyakran döntő fontosságúnak tekintik az újrakezdési lehetőség
szempontjából. Jelenleg a csőd utáni
elszámolás időszaka országonként jelentősen eltérő. Egyes országokban a tisztességes vállalkozások
fizetésképtelensége esetén – közvetlenül a felszámolás lezárulását
követően – automatikusan sor kerül az elszámolásra. Bizonyos országokban a fizetésképtelen vállalatoknak igényelniük
kell a csőd utáni elszámolást; másokban
pedig a fizetésképtelen vállalatok tartozása nem engedhető el. További mérlegelés tárgyát képezi a „második
esély” kérdése, ami a korábban csődbe ment/kudarcot vallott vállalkozók
üzleti tevékenységének újraindítására utal. Sok
európai országban szakpolitikai kötelezettséget vállaltak az üzleti kudarc
kérdésének kezelésére és a második esély elősegítésére. A tagállamok nemzeti fizetésképtelenségi
jogszabályaik reformjára irányuló terveket terjesztettek elő, hogy
támogatást nyújtsanak a második esélyt kereső vállalkozóknak. A jelek szerint a legtöbb nemzeti jogrendszer nem
könnyíti meg az újrakezdők helyzetét. Ennek
következtében kevesebben kezdik újra tevékenységüket, annak ellenére, hogy a
kudarcot vallott vállalkozók erős késztetést éreznek arra, hogy
visszatérjenek az üzleti életbe. A 2011. májusi Versenyképességi (Belső
Piaci, Ipari, Kutatási és Űrpolitikai) Tanács speciális intézkedések
meghozatalát sürgette. A Tanács „felkéri a
tagállamokat, hogy segítsék a vállalkozók számára az újrakezdés
lehetőségét azáltal, hogy – amennyiben lehetséges – a becsületes
vállalkozók esetében 2013-ra legfeljebb három évre korlátozzák a csőd
utáni elszámolás és hitelrendezés idejét”[10]. 3. A nemzeti fizetésképtelenségi jog azon
területei, ahol a jogszabályok közelítése előnyökkel járhat A Bizottság a fenti megállapítások elemzése
alapján meghatározta azon területeket, ahol a nemzeti fizetésképtelenségi
jogszabályok közötti eltérések jogbizonytalanságot és „barátságtalan” üzleti
környezetet hozhatnak létre, ami kevésbé
kedvező körülményeket eredményez a több országot érintő beruházások
esetében. 3.1. A becsületes fizetésképtelen
vállalkozók második esélye[11] A Bizottság „európai kisvállalkozói
intézkedéscsomagjának”[12]
II. alapelve arra irányul, hogy elősegítsék a becsületes vállalkozók
második esélyét[13].
A „becsületes” kudarc az az eset, amikor a vállalkozás kudarca nem
egyértelműen a vezető vagy a tulajdonos hibájából, vagyis becsületes
és gyanún felül álló módon következett be, szemben az olyan esetekkel, amikor a
csődbe jutás csalárd módon vagy felelőtlenség miatt történt. Az
intézkedéscsomag a bevált módszerek tagállamok közötti cseréjére szólít fel. A hosszadalmas és költséges csődeljárások
komoly akadályt képeznek a hatékony újrakezdés előtt. Emellett a becsületes fizetésképtelen vállalkozókra
általában ugyanazok a korlátozások vonatkoznak mint a csalárdakra. Ez nem csupán annak a veszélyét hordozza magában,
hogy a kudarcot vallott becsületes vállalkozók a fizetőképtelenség miatti
társadalmi megbélyegzés áldozatává válnak, hanem jogi és igazgatási akadályokat
is gördít a vállalkozás újrakezdésének útjába. Az
új vállalkozás finanszírozáshoz jutásának nehézsége tekinthető az
újrakezdők legfontosabb problémájának. Viszont
szem előtt kell tartani, hogy azok, akik megkísérlik az újrakezdést, tanulnak
a hibáikból és általában gyorsabban növekednek az újonnan létrehozott
vállalkozásoknál. Intézkedések hozhatók annak érdekében, hogy
még inkább megkülönböztessék egymástól a becsületes és a tisztességtelen
csődöt. A fizetésképtelenségi rendszerek
elkülöníthetik azokat adósokat, akik becsületesen jártak el az eladósodásukat
előidéző üzleti tevékenységük során, valamint azokat, akik
tisztességtelenül viselkedtek, továbbá tartalmazhatnak például olyan
előírást, hogy az adós jogi kötelezettségeinek szándékos vagy
felelőtlen megsértése polgári jogi szankciókat von maga után, és adott
esetben megalapozza a büntetőjogi felelősséget. Az új vállalkozások indítását támogató programoknak
kizárólag a becsületes fizetésképtelen vállalkozók számára kell rendelkezésre állniuk,
ezeket azonban nem kezelhetik eltérően a fizetőképes
vállalakozásoktól. A második esély megerősítése érdekében az
alábbiak tekintendők a legjelentősebb, meghozandó intézkedéseknek: ·
a becsületes és a tisztességtelen vállalkozókra
vonatkozó felszámolási eljárások szétválasztása; ·
a becsületes fizetésképtelenség esetére vonatkozó
„gyorsított” felszámolási eljárás kereteinek kialakítása és alkalmazása. 3.2. Azok az elszámolási
időszakok, amelyek nem adnak ösztönzést a második esélyhez Az elszámolás szintén kulcsfontosságú a
második esély szempontjából: a lehetőség
szerint automatikus hároméves elszámolási és hitelrendezés idő minden
bizonnyal ésszerű felső határt jelent a becsületes vállalkozók
esetében. Döntő fontosságú, hogy
amennyiben rosszra fordulnak a dolgok, a vállalkozás ne „életfogytiglani
szankcióval” érjen véget[14]. A tagállamok a 2011. májusi Versenyképességi
(Belső Piaci, Ipari, Kutatási és Űrpolitikai) Tanács
következtetéseiben megállapodtak arról, hogy az európai kisvállalkozási
intézkedéscsomag felülvizsgálatának megkezdését követően[15] a csőd utáni elszámolást
három évnél rövidebb időszakként kell harmonizálni. Az elszámolás lerövidítése és összehangolása
fontos lépés a barátságosabb és innovatívabb üzleti környezet megteremtése
felé, amely lehetővé tenné, hogy az európai vállalkozások egyenlő
versenyfeltételek mellett működjenek. Ez
jelentheti az első lépést a nemzeti csődjogok szélesebb körű
összehangolása felé. 3.3. Az eljárások megindítására
vonatkozó, különböző szabályok miatt eltér a szerkezetátalakítás esélye Jelentős eltérések vannak a
fizetésképtelenségi eljárások megindításának feltételei között. Egyes tagállamok csak olyan adósokkal szemben
indítható fizetésképtelenségi eljárás, akik már pénzügyi nehézségekkel küzdenek
és fizetésképtelenek. Más tagállamokban
fizetőképes vállalatokkal szemben is indítható eljárás, hogy
megelőlegezzék a közeljövőben bekövetkező fizetésképtelenséget. További eltérések találhatók a tagállamok
jogszabályaiban elfogadott fizetésképtelenségi kritériumok (így a likviditási
kritériumok) között. A fizetésképtelenségi
kritériumok eltérései nyilvánvalóan azt jelentik, hogy a hasonló pénzügyi
helyzetben lévő vállalatok az egyik tagállamban esetleg megfelelnek a
fizetésképtelenségi kritériumoknak, egy másikban azonban nem. Következtetésképpen, a vállalatoknak eltérő
esélyük van arra, hogy éljenek a nem hivatalos peren kívüli szerkezetátalakítás
lehetőségével annak érdekében, hogy megoldják pénzügyi nehézségeiket és
elkerüljék a fizetésképtelenségi eljárást, amely az adós tulajdonosi és
rendelkezési jogkörének részleges vagy teljes elvonásával, és felszámoló
kijelölésével jár. A következő probléma a fizetésképtelenség
kötelező bejelentésére vonatkozó szabályokkal kapcsolatos. Jelentős különbségek vannak a tagállamok
között abban a tekintetben, hogy milyen határidőket kell tiszteletben
tartania az adósnak, amennyiben kötelező megindítani a fizetésképtelenségi
eljárást. Egyes tagállamokban az adósnak
fizetésképtelenné válásától fogva két hét áll rendelkezésre a csőd
bejelentésére, bizonyos országokban pedig az adósnak a fizetésképtelenségi
helyzetről való tudomásszerzésétől számított két hónapon belül kell
bejelentést tennie. Más tagállamokban az
adósnak legkésőbb a fizetés beszüntetését követő 45 napon belül meg
kell tennie a bejelentést. A határidő hossza hatással lehet arra,
hogy az adósok képesek-e rendezni pénzügyi nehézségeiket. A túlságosan szűk határidők hátrányosan
érinthetik ezt a képességet, hosszú határidők esetén viszont késedelmet
szenvedhet a fizetésképtelenségi eljáráson alapuló ideiglenes intézkedés
meghozatala, ami veszélyeztetheti az eljárás hatékonyságát a hitelezők
szempontjából. 3.4. A hitelezők meghiúsult
elvárásai az adósok különböző kategóriáival szemben A tagállamok jogszabályai eltérő
lehetőséget biztosítanak a hitelezőknek arra, hogy
fizetésképtelenségi eljárást kezdeményezzenek az adósokkal szemben. Ezek a
lehetőségek az adósok különböző kategóriái szerint is eltérőek. Az említett eltérések megnehezíthetik a
hitelezők jogos elvárásainak összeegyeztetését. A
hitelezők elvárják, hogy fizetésképtelenségi eljárást indíthassanak
adósaikkal szemben, és egyéni végrehajtási keresetek alkalmazása helyett
kollektív fizetésképtelenségi eljárást kezdeményezhessenek. Az adóssal szembeni bírósági eljárás
kezdeményezésének joga további olyan terület, ahol összehangolásra lehet
szükség. Minden tagállam rendelkezik olyan
rendszerrel, amely lehetővé teszi az üzleti tevékenységet folytató adósok
(természetes személy, vagy köz-, illetve magánjogi jogi személy), a
hitelezők és az állam számára, hogy a bíróságokhoz forduljanak,
kezdeményezve az adóssal szemben fizetésképtelenségi eljárás megindítását. Néhány országban azonban további különös feltételek
meghatározásával korlátozzák a hitelezőknek a fizetésképtelenségi eljárás
megindításához való jogát. A hitelezők
fizetésképtelenségi eljárás kezdeményezési jogának korlátozása olyan
helyzetekhez vezethet, amikor a hitelezőket eltérően kezelik az
ugyanazon adóssal szembeni elsődleges és másodlagos eljárás
megindításakor. 3.5. A követelések benyújtására és
ellenőrzésére vonatkozó eljárásokkal kapcsolatos hitelezői
bizonytalanság Annak érdekében, hogy csökkentsék a
bizonytalanságot és a tagállamokban egyenlő bánásmódban részesítsék a
hitelezőket, mérlegelni kell a követelések benyújtására és
ellenőrzésére vonatkozó szabályok – így az eljárások, a határidők, a
szankciók és szabályok megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmények, valamint a
hitelezőknek nyújtandó tájékoztatás – további közelítését. A követelések benyújtására és
ellenőrzésére vonatkozó eljárás átláthatósága és hatékonysága
jelentősen befolyásolja, hogy a hitelezők képesek-e megfelelő
kielégítéshez jutni a csődeljárások során. A
tagállamok jogszabályai különbözőképpen szabályozzák ezt a területet. A megállapított eltérések felölelik a követelések
benyújtására és igények érvényesítésére rendelkezésre álló határidőket, az
eljárással kapcsolatos információk rendelkezésre állását és
hozzáférhetőségét, valamint a követelések késedelmes benyújtásának
következményeit. A követelések benyújtásának
határidejét gyakran a csődhatározatban állapítják meg. A határidő elmulasztása szintén eltérő
következményekkel járhat a különböző tagállamokban. A határidőt elmulasztó hitelezők egyes országokban
elveszíthetik azt a jogosultságukat, hogy a csődeljárásban követeléseket
terjesszenek elő és megfelelő kielégítést szerezzenek, más
tagállamokban viszont nem. A tagállami jogrendszerek közötti komoly
eltérések nagyobb valószínűséggel érintik a külföldi hitelezőket,
mint a hazaiakat, mivel az eljárási szabályok betartásának esetleges
elmulasztása súlyos következményekkel jár; ideértve
a társasági vagyonban történő részesedéshez való jog elvesztését is. 3.6. A szerkezetátalakítási tervek
előmozdítása A szerkezetátalakítási tervekre irányadó
szabályok (beleértve azok tartalmát és a kapcsolódó eljárási kérdéseket)
döntő szerepet játszanak a fizetésképtelenségi eljárások keretén belüli
sikeres szerkezetátalakítás feltételeinek megteremtésében. A merev és kivitelezhetetlen szabályok
csökkenthetik a szerkezetátalakítási terv elfogadásának esélyét, így nem marad
más alternatíva, mint a társaság felszámolása. A
tagállamok jelentősen eltérő jogi keretet fogadtak el a
szerkezetátalakítási tervekre vonatkozóan. A
fő különbségek arra vonatkoznak, hogy miként határozzák meg azokat a
feleket, akik a terv kezdeményezőjeként járhatnak el, továbbá érintik a
tervek elfogadását, módosítását és a kivitelezés ellenőrzését is. Jóllehet a tagállamok jogszabályai
főszabály szerint elfogadják, hogy az adósnak kell javaslatot tennie a
szerkezetátalakítási tervre, eltérnek a szabályok abban a tekintetben, hogy a
hitelezők javasolhatják-e a tervet, vagy befolyásolhatják-e annak
elkészítését. Szintén komoly eltérések vannak
a terv elfogadásával kapcsolatos eljárási szabályok tekintetében, ideértve azt
is, hogy kategóriákba sorolják-e a hitelezőket, továbbá hogy milyen
többségi szabályokat írnak elő számukra. Egyes
tagállamokban nem sorolják őket kategóriákba. A
tagállamok jogrendszerei különböző szabályokat tartalmaznak a terv
jóváhagyásához szükséges többség tekintetében. A
tagállami jogszabályok abban a vonatkozásban is eltérnek, hogy a bíróságok
milyen normákat alkalmaznak a terv felülvizsgálata során. Egyes jogrendszerekben a bíróságok széles
mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, másokban viszont e jogkörök némileg
korlátozottabbak. 4. A kkv-k sajátos igényei a második esély
előmozdítása tekintetében Az EU kiemelt figyelmet fordít a kkv-k
helyzetére, továbbá arra, hogy második esélyt biztosítson a számukra. A Bizottság szerint az alábbi területeken kell
támogatást nyújtani a kkv-knak ahhoz, hogy megbirkózhassanak a gazdasági
nehézségekkel[16]: ·
megelőzés; ·
a csődöt követő eljárás és a második
esély; ·
alternatív vitarendezések; ·
peres eljárások. A szerkezetátalakítás rendkívül költséges
lehet a kkv-knak, olyannyira, hogy gyakran kizárólag a csőd az egyetlen
járható út a számukra. Megoldásokat kell
találni a kkv-k szerkezetátalakítási költségeinek csökkentésére. Megoldást jelenthet a díjplafon bevezetése. Alternatív eljárásokat kell kialakítani, hogy a
kkv-k összes típusának megfelelő megoldások álljanak rendelkezésre. Az eljárásoknak arányosnak kell lenniük a
vállalkozás méretével. Az alternatív
vitarendezési eljárásoknak nyitva kell állniuk az adósok valamennyi típusa
előtt, függetlenül a rendelkezésükre álló pénzeszközöktől. Bár az alternatív vitarendezés átlagosan viszonylag
rövid időt vesz igénybe, a sikeres rendezés aránya a legtöbb uniós
tagállamban meghaladja az 50 %-ot. Noha az
alternatív vitarendezési és a fizetőképtelenséget megelőző
eljárások viszonylag frissen bevezetett mechanizmusok, a kkv-k egyre
növekvő mértékben alkalmazzák azokat az EU-n belül. A gazdasági nehézségek hitelezőként is
érinthetik a kkv-kat. Egyes
kkv-képviselők úgy vélik, hogy a hosszadalmas eljárások és a nemzeti
elsőbbségi szabályok miatt a hitelezőként eljáró mikrovállalkozások
fennálló követeléseik túlságosan nagy részéhez nem jutnak hozzá a
fizetésképtelenségi eljárásokban. Érdemes
megvizsgálni, hogy mit lehet tenni a hitelező kkv-k helyzetének
javítására. 5. További lépések A Bizottság első lépésként a
fizetésképtelenségi eljárásról szóló uniós rendelet korszerűsítését
javasolja. Emellett azt tervezi, hogy elfogadja az európai vállalkozói
cselekvési tervet, amely a hatékony fizetésképtelenségi eljárások
elősegítésére és második esély nyújtására vonatkozó intézkedéseket
tartalmaz. További léséként a Bizottság azt mérlegeli,
hogy milyen módon küzdhetők le a nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályok
eltéréseiből származó problémák. A nemzeti szintű egyéni intézkedések
nem képesek megfelelően kezelni a belső piac transznacionális
vonatkozásai által támasztott kihívásokat. Hasznos
intézkedést lehetne hozni a bizonytalanság csökkentése és a még inkább
vállalkozásbarát környezet megteremtése céljából. Az
jelenti a kihívást, hogy megfelelően és gyorsan kezeljék az adós pénzügyi
nehézségeit és a hitelező érdekeit, miközben megkönnyítik a vállalkozások
megmentését és szerkezetátalakítását. A Bizottság továbbra is az európai szemeszter
előző ciklusa során kialakított megközelítés szerint jár el, amelynek
keretében egyes tagállamok már megreformálták hazai fizetésképtelenségi
jogszabályaikat. Szükség esetén tehát olyan országspecifikus ajánlások
kiadására kerülhet sor, amelyekben fizetésképtelenségi jogszabályaik
naprakésszé tételére kérik fel a tagállamokat. A Bizottság továbbá szeretné elmélyíteni azt
az elemzését, amely a nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályok eltéréseinek a
belső piac működésére gyakorolt hatására vonatkozik. Ezért e közlemény alapján párbeszédet kezd az
Európai Parlamenttel és a Tanáccsal. A
Bizottság emellett nyilvános konzultációt indít, hogy megismerje az
érdekelteknek az e közleményben azonosított problémákról kialakított
véleményét, és esetleges egyéb aggodalmait, valamint a lehetséges megoldásokkal
és szakpolitikai alternatívákkal kapcsolatos álláspontját. [1] Lásd Barroso elnöknek az Európai Parlament elnökéhez
címzett levelét, az Unió helyzetéről szóló, 2012. szeptember 12-i
beszéddel összefüggésben. [2] COM(2012)573. [3] HL C 115., 2010.5.4., 1. o. [4] A Tanács 1346/2000/EK rendelete a fizetésképtelenségi
eljárásról, HL L 160., 2000.6.30., 1. o. [5] A fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK
rendelet felülvizsgálatát kísérő hatásvizsgálat részletesebben ismerteti
ezt a problémakört, COM(2012) 744. [6] A 2011. november 15-i európai parlamenti állásfoglalás,
amely a fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozó ajánlásokat fogalmaz meg a
Bizottság számára az uniós társasági joggal összefüggésben. [7] „Harmonisation of insolvency law at EU level” (A
fizetésképtelenségi jog uniós szintű összehangolása), Európai Parlament
2010., PE 419.633. Ezt követte a „harmonisation of insolvency law at EU level
with respect to opening of proceedings, claims filing and verification and
reorganisation plans” (a fizetésképtelenségi jog uniós szintű
összehangolása az eljárás megindítása, a követelések benyújtása, valamint az
ellenőrzési és átszervezési tervek tekintetében) című tanulmány,
Európai Parlament 2011., PE 432.766. [8] „Business Dynamics: Start-ups, Business Transfers and
Bankrupcy” (Vállalkozások dinamikája: induló vállalkozások, vállalkozások
átruházása és csőd) című jelentésére), Európai Bizottság,
Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság 2011. január. E jelentés tartalmaz
egy tanulmányt, amely a jogi és igazgatási csődeljárás gazdasági hatásait
és a csődöt követő második esély lehetőségét vizsgálja 33
európai országban (27 uniós tagállamban, valamint Izlandon, Norvégiában,
Horvátországban, Törökországban, Szerbiában és Montenegróban). [9] Lásd: „A second chance for entrepreneurs: prevention of
bankruptcy, simplification of bankruptcy procedures and support for a fresh
start” (Második esély a vállalkozóknak: a csőd megelőzése, a
csődeljárások egyszerűsítése és az újrakezdés támogatása), a
szakértői csoport jelentése, Európai Bizottság, Vállalkozáspolitikai és
Ipari Főigazgatóság, 2011. január. [10] Az Európai Unió Tanácsa, 10975/11. sz. dokumentum. [11] Világosan meg kell különböztetni a „becsületes” és a
csalárd vállalkozókat, az utóbbiak bátorításának egyértelmű elkerülése
érdekében. [12] COM(2008) 394 végleges. Ezt megelőzte „Az üzleti
kudarc miatti megbélyegzés ellen – az újrakezdés politikájáért ” című
közlemény, COM(2007) 584 végleges. [13] II. alapelv: „Biztosítani kell azt, hogy a csődbe
jutott becsületes vállalkozók gyorsan megkapják a lehetőséget az
újrakezdéshez”. [14] A második eséllyel foglalkozó szakértői csoport
említett jelentésének egyik ajánlása is ez volt. [15] COM(2011) 78 végleges. [16] „A second chance for entrepreneurs: prevention of
bankruptcy, simplification of bankruptcy procedures and support for a fresh
start” (Második esély a vállalkozóknak: a csőd megelőzése, a
csődeljárások egyszerűsítése és az újrakezdés támogatása), lásd a 9.
lábjegyzetet.