31.7.2007

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 199/1

---

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 861/2007/EK RENDELETE

(2007. július 11.)

a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 61. cikke c) pontjára, valamint 67. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (2),

mivel:

(1)

A Közösség célul tűzte ki, hogy fenntartja és továbbfejleszti a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása. Egy ilyen térség fokozatos létrehozása céljából a Közösségnek többek között el kell fogadnia a határokon átnyúló polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos, és a belső piac megfelelő működéséhez szükséges intézkedéseket.

(2)	A Szerződés 65. cikke c) pontjának megfelelően ezen intézkedések magukban foglalják a polgári eljárások megfelelő lefolytatását akadályozó tényezők kiküszöbölését is, szükség esetén a tagállamokban alkalmazandó polgári eljárási szabályok összeegyeztethetőségének előmozdításával.

(3)

E tekintetben a Közösség, egyéb intézkedések mellett már elfogadta a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló, 2000. május 29-i 1348/2000/EK tanácsi rendeletet (3), a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendeletet (4), a polgári és kereskedelmi ügyekben az Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról szóló, 2001. május 28-i 2001/470/EK tanácsi határozatot (5), a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló, 2004. április 21-i 805/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (6), valamint az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló, 2006. december 12-i 1896/2006/EK európai parlamenti és a tanácsi rendeletet (7).

(4)	Az Európai Tanács az 1999. október 15-én és 16-án Tamperében tartott ülésén felszólította a Tanácsot és a Bizottságot, hogy hozzon létre közös eljárási szabályokat a határokon átnyúló, kis értékű fogyasztói és kereskedelmi követelések egyszerűsített és gyorsított elbírálására vonatkozóan.

(5)

2000. november 30-án a Tanács elfogadta a Bizottság és a Tanács – a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerése elvének megvalósítására irányuló – közös programját (8). A program utal a határokon átnyúló, kis értékű követelések elbírálásának egyszerűsítésére és gyorsítására. Ennek előmozdításaként az Európai Tanács által 2004. november 5-én elfogadott hágai program (9) a kis értékű követelésekkel kapcsolatos munka tevékeny folytatására szólított fel.

(6)

A Bizottság 2002. december 20-án elfogadta az európai fizetési meghagyásos eljárásról, valamint a kis értékű követelések elbírálásának egyszerűsítését és gyorsítását célzó intézkedésekről szóló zöld könyvet. A zöld könyv elfogadását követően konzultáció indult a kis értékű követelések elbírálásának egyszerűsítését és gyorsítását célzó intézkedésekről.

(7)

Számos tagállam a kis értékű követelésekre egyszerűsített polgári eljárásokat vezetett be, mivel a perrel kapcsolatos költségek, időveszteségek és a perek bonyolultsága nem szükségszerűen arányosak a követelés értékével. Határokon átnyúló ügyek esetén a gyors és olcsó ítélethozatal akadályai hatványozottak. Így tehát szükséges egy európai eljárás bevezetése a kis értékű követelésekre („kis értékű követelések európai eljárása”). Egy ilyen európai eljárás célja az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése. A különböző tagállamokban a hitelezők számára biztosított eljárásjogi eszközök működésével kapcsolatos egyenetlenségek következtében a belső piacon bekövetkező versenytorzulás olyan közösségi jogalkotást tesz szükségessé, amely az egész Európai Unióban egységes feltételeket biztosít a hitelezők és az adósok számára. Valamely, a kis értékű követelések európai eljárása alá tartozó követelés elbírálási költségeinek megállapításakor szükséges tekintettel lenni az egyszerűség, a gyorsaság és az arányosság elvére. Indokolt, hogy a felszámítandó költségekre vonatkozó adatok hozzáférhetőek legyenek a nyilvánosság számára, valamint hogy az ilyen költségek megállapításának módja átlátható legyen.

(8)

A kis értékű követelések európai eljárásának, a költségek csökkentése mellett, egyszerűbbé kell tennie és fel kell gyorsítania a határokon átnyúló ügyekben a kis értékű követelések elbírálását azzal, hogy a tagállamok belső joga szerinti, változatlanul fennmaradó lehetőségek mellett további fakultatív jogi eszközt kínál. E rendelet egyszerűsíti a kis értékű követelések európai eljárása keretében valamely másik tagállamban hozott határozatok elismerését és végrehajtását is.

(9)

E rendelet törekszik az alapvető jogok érvényesülésének elősegítésére, és figyelembe veszi az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket. A bíróság biztosítja a tisztességes tárgyaláshoz való jogot és a kontradiktórius eljárás elvének érvényesülését, különösen a tárgyalás szükségességéről, a bizonyítási eszközökről és a bizonyításfelvétel terjedelméről való döntéshozatalnál.

(10)	A követelés értéke kiszámításának megkönnyítése érdekében a kamatokat, kiadásokat és költségeket figyelmen kívül kell hagyni. Ez nem érinti sem a bíróság azon hatáskörét, hogy ezeket ítéletében megítélje, sem a kamatszámításra vonatkozó nemzeti előírásokat.

(11)	A kis értékű követelések európai eljárása megindításának megkönnyítése érdekében, a felperesnek kérelméhez egy egységesített keresetlevelet kell kitöltenie, és azt kell benyújtania a bírósághoz. A keresetlevél kizárólag a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz nyújtható be.

(12)	A keresetlevélhez adott esetben bármilyen azt alátámasztó iratot csatolni kell. Ez azonban nem gátolja a felperest abban, hogy – amennyiben szükséges – az eljárás során további bizonyítékokat nyújtson be. Ugyanezen elv vonatkozik az alperes válaszára is.

(13)	A követelés elutasításával kapcsolatban használt „nyilvánvalóan alaptalan” és a keresetlevél elutasításával kapcsolatban használt „elfogadhatatlan” fogalmakat a nemzeti jognak megfelelően kell meghatározni.

(14)	A kis értékű követelések európai eljárását írásban kell lefolytatni, kivéve, ha a bíróság szükségesnek tartja vagy az egyik fél kérelmezi a tárgyalást. A bíróság elutasíthatja az ilyen kérelmet. Az ilyen elutasító határozat ellen külön fellebbezésnek nincs helye.

(15)	Az eljárásban nem lehet kötelező a felek ügyvéd vagy más jogi képviselő általi képviselete.

(16)	A „viszontkereset” fogalmát a 44/2001/EK rendelet 6. cikkének (3) bekezdése értelmében úgy kell értelmezni, mint amely az eredeti keresettel azonos szerződésen vagy tényálláson alapul. A 2. és 4. cikk, valamint az 5. cikk (3), (4) és (5) bekezdése értelemszerűen alkalmazandók a viszontkeresetre.

(17)	Abban az esetben, ha az eljárás során az alperes beszámítási jogára hivatkozik, az ilyen igény nem minősül viszontkeresetnek e rendelet értelmezésében. Ennélfogva az alperes nem köteles az I. mellékletben meghatározott egységesített „A” formanyomtatványt használni e joga érvényesítésekor.

(18)

A 6. cikk alkalmazásában átvevő tagállam az a tagállam, amelyben az irat kézbesítésére sor kerül vagy ahová az iratot elküldik. A költségek és a késedelem csökkentése érdekében az iratokat a feleknek elsősorban – az átvétel időpontját is tartalmazó – tértivevényes postai küldeményként kell kézbesíteni.

(19)

Bármely fél megtagadhatja egy irat átvételét a kézbesítés alkalmával, vagy egy héten belül visszaküldheti az iratot, amennyiben azt nem az átvevő tagállam hivatalos nyelvén írták, vagy azt nem kíséri az átvevő tagállam hivatalos nyelvén készült fordítás, vagy amennyiben annak a tagállamnak több hivatalos nyelve is van, a kézbesítés helyének vagy annak a helynek a hivatalos nyelve vagy hivatalos nyelveinek egyike, ahová az iratot küldeni kell, vagy azt nem a címzett által értett nyelven írták.

(20)	A tárgyalások és a bizonyításfelvétel során a tagállamoknak támogatniuk kell a modern kommunikációs technológia alkalmazását, figyelemmel az eljáró bíróság székhelye szerinti tagállam nemzeti jogára is. A bíróságnak a bizonyításfelvétel legegyszerűbb és legkevésbé költséges módját kell alkalmaznia.

(21)	A felek számára nyújtandó gyakorlati segítségnek ki kell terjednie a formanyomtatványok elérhetőségére és kitöltésére vonatkozó technikai információra is.

(22)	Az eljárási kérdésekkel kapcsolatban a bíróság alkalmazottai is nyújthatnak tájékoztatást a nemzeti joggal összhangban.

(23)	Mivel e rendelet célja a kis értékű követelések elbírálásának egyszerűsítése és felgyorsítása, a bíróságoknak a lehető leggyorsabban kell eljárnia akkor is, ha e rendelet nem ír elő külön határidőt az eljárás egy konkrét szakaszára vonatkozóan.

(24)	Az e rendeletben előírt határidők kiszámítására az időtartamokra, időpontokra és határidőkre vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló, 1971. június 3-i 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendeletet (10) kell alkalmazni.

(25)	A kis értékű követelések behajtásának felgyorsítása érdekében az ítéletnek végrehajthatónak kell lennie a lehetséges jogorvoslattól függetlenül, és biztosítéknyújtási feltétel nélkül, kivéve, ha e rendelet másképp rendelkezik.

(26)	Az e rendeletben a jogorvoslatra történő bármely hivatkozásnak magában kell foglalnia a nemzeti jog alapján rendelkezésre álló valamennyi jogorvoslati lehetőséget.

(27)	A bíróságnak tagja kell legyen egy a nemzeti joggal összhangban bírói képesítéssel rendelkező személy is.

(28)	Ha a bíróságnak határidőt kell szabnia, az érintett felet tájékoztatni kell a határidő elmulasztásának következményeiről.

(29)

Az eljárás költségeit a pervesztes fél viseli. Az eljárás költségeit a nemzeti jognak megfelelően kell meghatározni. Tekintettel az egyszerűség és a költséghatékonyság célkitűzéseire, a bíróság a pervesztes felet csak az eljárás azon költségeinek megfizetésére kötelezheti – beleértve például az abból adódó költségeket, hogy a másik felet ügyvéd vagy más jogi képviselő képviselte, vagy az iratok kézbesítésével vagy fordításával kapcsolatos esetleges költségeket –, amelyek a követelés értékével arányosak, vagy indokoltan merültek fel.

(30)

Az ítélet elismerésének és végrehajtásának megkönnyítése érdekében a valamely tagállamban a kis értékű követelések európai eljárása keretében hozott ítéletet a többi tagállamban végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás és az elismerés kifogásolásának bármilyen lehetősége nélkül el kell ismerni és végre kell hajtani.

(31)	Minimumszabályokról kell rendelkezni az ítélet felülvizsgálatára azokban az esetekben, amikor az alperesnek nem állt módjában vitatni a követelést.

(32)	Tekintettel az egyszerűség és a költséghatékonyság céljaira, a végrehajtást kérő fél nem kötelezhető arra, hogy rendelkezzen – a tagállam nemzeti jogával összhangban a végrehajtási eljárásra jogosult képviselőkön kívül – meghatalmazott képviselővel vagy lakcímmel a végrehajtás szerinti tagállamban.

(33)	E rendelet III. fejezetét az e rendeletben meghatározott eljárásban hozott ítélet alapján a költségeknek és kiadásoknak bírósági tisztviselő általi meghatározására is alkalmazni kell.

(34)	Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (11) összhangban kell elfogadni.

(35)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy elfogadja az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a mellékletekben szereplő formanyomtatványok frissítésével és technikai kiigazításával kapcsolatban. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak, és e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására, illetve törlésére irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(36)

Mivel e rendelet céljait – nevezetesen a határokon átnyúló ügyekben a kis értékű követelések elbírálásának egyszerűsítését és gyorsítását, valamint a költségek csökkentését szolgáló eljárás létrehozását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért e rendelet léptéke és hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatóak, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(37)

Az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló, az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt jegyzőkönyv 3. cikkének megfelelően az Egyesült Királyság és Írország bejelentették azon óhajukat, hogy részt kívánnak venni e rendelet elfogadásában és alkalmazásában.

(38)	A Dánia helyzetéről szóló, az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt jegyzőkönyv 1. és 2. cikkének megfelelően Dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, és az rá nézve nem kötelező, illetve nem alkalmazható,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

TÁRGY ÉS HATÁLY

1. cikk

Tárgy

E rendelet létrehoz egy a kis értékű követelések esetén alkalmazható európai eljárást (továbbiakban: kis értékű követelések európai eljárása), amelynek célja a határokon átnyúló, kis értékű követelésekkel kapcsolatos ügyek elbírálásának egyszerűsítése és felgyorsítása, továbbá a költségek csökkentése. A kis értékű követelések esetén alkalmazható európai eljárás a tagállami jogszabályok szerinti eljárások alternatívájaként áll a peres felek rendelkezésére.

E rendelet kiküszöböli továbbá azokat a közbenső eljárásokat, amelyek a kis értékű követelések európai eljárása keretében az egyik tagállamban hozott ítéletnek a többi tagállamban történő elismeréséhez és végrehajtásához szükségesek.

2. cikk

Hatály

(1)   E rendeletet – tekintet nélkül az eljáró bíróság jellegére – azokban a határokon átnyúló polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni, amelyeknél a követelés értéke a keresetlevél hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság általi kézhezvételekor nem haladja meg a 2 000 EUR összeget, az összes kamat, kiadás és költség nélkül. E rendelet hatálya nem terjed ki különösen az adó-, vám- és közigazgatási ügyekre, vagy az államnak az államhatalom gyakorlása során hozott aktusai vagy elkövetett mulasztásai miatti felelősségére („acta jure imperii”).

(2)   Ez a rendelet nem alkalmazható a következők tekintetében:

a)	természetes személyek személyi állapota, jog- és cselekvőképessége;

b)	házassági vagyonjogon, tartási kötelezettségeken, valamint végrendeleten és öröklésen alapuló jogok;

c)	csődeljárás, fizetésképtelen társaságok vagy más jogi személyek felszámolására vonatkozó eljárások, csődegyezség, kényszeregyezség és hasonló eljárások;

d)	szociális biztonság;

e)	választottbíráskodás;

f)

munkajog;

g)	ingatlan bérlete, a pénzbeli követelésekre irányuló keresetek kivételével; vagy

h)	a magánélet tiszteletben tartásához való jog és a személyiségi jogok megsértése, beleértve a rágalmazást is.

(3)   E rendelet alkalmazásában a „tagállam” kifejezés a tagállamokat jelenti, Dánia kivételével.

3. cikk

Határokon átnyúló ügyek

(1)   E rendelet alkalmazásában határokon átnyúló ügynek minősül az, amelyben legalább az egyik fél az eljáró bíróság székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezik állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel.

(2)   Az állandó lakóhelyet a 44/2001/EK rendelet 59. és 60. cikkével összhangban kell meghatározni.

(3)   Annak meghatározásához, hogy határokon átnyúló ügyről van-e szó, a keresetlevélnek a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz e rendelettel összhangban történő benyújtásának időpontja irányadó.

II. FEJEZET

A KIS ÉRTÉKŰ KÖVETELÉSEK EURÓPAI ELJÁRÁSA

4. cikk

Az eljárás megindítása

(1)   A felperes a kis értékű követelések európai eljárását az I. mellékletben meghatározott egységesített „A” keresetlevél kitöltésével, és annak a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz történő közvetlen – postai úton, illetve bármilyen egyéb, az eljárás megindításának helye szerinti tagállam által elfogadott kommunikációs eszközzel, például faxon vagy e-mailben – benyújtásával indítja meg. A keresetlevél tartalmazza a követelést alátámasztó bizonyítékok leírását, és ahhoz csatolni kell amennyiben szükséges az azt alátámasztó egyéb iratokat.

(2)   A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot arról, hogy mely kommunikációs eszközök használatát tekintik elfogadhatónak. A Bizottság nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az erre vonatkozó információkat.

(3)   Amennyiben a kereset az e rendelet hatályán kívül eső ügyre vonatkozik, a bíróság erről tájékoztatja a felperest. Ha a felperes nem vonja vissza keresetét, a bíróság azon tagállam eljárási jogának megfelelően tárgyalja az ügyet, amely tagállamban az eljárást lefolytatják.

(4)   Amennyiben a bíróság megállapítja, hogy a felperes által szolgáltatott információk nem megfelelők, illetve nem elég egyértelműek, vagy ha a keresetlevél hiányos, a bíróság lehetőséget ad a felperesnek a keresetlevél kiegészítésére vagy kijavítására, illetve a bíróság által megjelölt további információk vagy iratok benyújtására, vagy a kereset visszavonására, a bíróság által előírt határidőn belül, kivéve, ha a követelés nyilvánvalóan alaptalan, vagy a kérelem nem elfogadható. A bíróság e célra a II. mellékletben meghatározott „B” formanyomtatványt használja.

Ha a követelés nyilvánvalóan alaptalan, vagy a kérelem nem elfogadható, vagy ha a felperes az előírt határidőn belül a keresetlevelet nem egészíti ki vagy nem javítja ki, a bíróság a keresetet elutasítja.

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy a keresetlevél mintája valamennyi olyan bíróságon hozzáférhető legyen, amely előtt a kis értékű követelések európai eljárása megindítható.

5. cikk

Az eljárás lefolytatása

(1)   A kis értékű követelések európai eljárása írásbeli eljárás. A bíróság tárgyalást tart, amennyiben ezt szükségesnek ítéli, vagy ha valamelyik fél ezt kérelmezi. A bíróság az erre vonatkozó kérelmet elutasíthatja, ha úgy ítéli meg, hogy tekintettel a körülményekre az ügy tisztességes elbírálásához nyilvánvalóan nincs szükség tárgyalásra. Az elutasítást írásban meg kell indokolni. Az elutasítás ellen külön fellebbezésnek nincs helye.

(2)   A megfelelően kitöltött keresetlevél kézhezvételét követően a bíróság kitölti a III. mellékletben meghatározott „C” válasz-formanyomtatvány I. részét.

A keresetlevél – és adott esetben az azt alátámasztó iratok – egy példányát, valamint a kitöltött válasz-formanyomtatványt a 13. cikknek megfelelően kézbesíteni kell az alperesnek. Ezen iratokat a megfelelően kitöltött keresetlevél kézhezvételétől számított 14 napon belül kell megküldeni.

(3)   Az alperes a keresetlevél és a válasz-formanyomtatvány kézbesítését követő 30 napon belül, a „C” válasz-formanyomtatvány II. részének kitöltésével – csatolva adott esetben az azt alátámasztó iratokat – és a bírósághoz történő eljuttatásával vagy a válasz-formanyomtatvány mellőzésével egyéb megfelelő módon válaszol.

(4)   Az alperes válaszának a bírósághoz való beérkezését követő 14 napon belül a válasz és az esetleges azt alátámasztó iratok egy példányát a bíróság megküldi a felperesnek.

(5)   Amennyiben válaszában az alperes kijelenti, hogy valamely nem pénzügyi követelés értéke meghaladja a 2. cikk (1) bekezdésében megállapított összeghatárt, a bíróság 30 napon belül azt követően, hogy a választ megküldték a felperesnek, megállapítja, hogy a követelés e rendelet hatálya alá tartozik-e. E döntés ellen külön fellebbezésnek nincs helye.

(6)   Az „A” formanyomtatványon benyújtandó esetleges viszontkeresetet, valamint az esetleges azt alátámasztó iratok egy példányát a 13. cikknek megfelelően kézbesíteni kell a felperesnek. Ezen iratokat a kézhezvételtől számított 14 napon belül kell megküldeni.

A felperesnek a kézbesítéstől számítva 30 nap áll a rendelkezésére az esetleges viszontkereset megválaszolására.

(7)   Amennyiben a viszontkereset meghaladja a 2. cikk (1) bekezdésében foglalt összeghatárt, a keresetet és a viszontkeresetet nem a kis értékű követelések európai eljárása keretében kell elbírálni, hanem azon tagállam eljárási jogának megfelelően, amelyben az eljárást lefolytatják.

A 2. és 4. cikket, valamint e cikk (3), (4) és (5) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell a viszontkeresetekre.

6. cikk

Nyelvek

(1)   A keresetlevelet, a választ, az esetleges viszontkeresetet, a viszontkeresetre adott esetleges választ és adott esetben az azt alátámasztó iratok leírását a bíróság nyelvén vagy nyelveinek valamelyikén kell benyújtani.

(2)   Amennyiben a bírósághoz beérkező bármely további okirat nem az eljárás nyelvén készült, a bíróság kizárólag akkor kérheti ezen okirat lefordítását, ha az szükségesnek tűnik az ítélet meghozatalához.

(3)   Amennyiben az egyik fél megtagadja valamely irat átvételét, mert az nem a következő nyelvek egyikén készült:

a)	az átvevő tagállam hivatalos nyelve, vagy amennyiben annak a tagállamnak több hivatalos nyelve is van, a kézbesítés helyének vagy annak a helynek a hivatalos nyelve vagy hivatalos nyelveinek egyike, ahová az iratot küldeni kell; vagy

b)	a címzett számára érthető nyelv,

a bíróság tájékoztatja erről a másik felet abból a célból, hogy ez utóbbi fél gondoskodjon az irat lefordításáról.

7. cikk

Az eljárás lezárása

(1)   Az alperes vagy a felperes válaszának az 5. cikk (3) vagy (6) bekezdésében foglalt határidőn belül a bírósághoz történő beérkezésétől számított 30 napon belül a bíróság ítéletet hoz, vagy:

a)	felhívja a feleket, hogy meghatározott – 30 napot meg nem haladó – határidőn belül nyújtsanak be további információkat a követeléssel kapcsolatban;

b)	a 9. cikkel összhangban bizonyításfelvételt folytat le; vagy

c)	tárgyalásra idézi a feleket, amelyet az idézéstől számított 30 napon belül kell megtartani.

(2)   A bíróság a tárgyalástól vagy az ítélet meghozatalához szükséges valamennyi információ beérkezésétől számított 30 napon belül meghozza az ítéletet. Az ítéletet a 13. cikknek megfelelően kézbesíteni kell a feleknek.

(3)   Amennyiben a bíróság az 5. cikk (3) vagy (6) bekezdésében foglalt határidőn belül nem kapja meg az érintett fél válasz-formanyomtatványát, a keresettel vagy a viszontkeresettel kapcsolatban ítéletet hoz.

8. cikk

Tárgyalás

A bíróság a tárgyalást videokonferencia vagy egyéb kommunikációs technológia igénybevételével is lefolytathatja, amennyiben a technikai eszközök rendelkezésre állnak.

9. cikk

Bizonyításfelvétel

(1)   A bíróság a bizonyíték elfogadhatóságára vonatkozó szabályok alapján meghatározza a bizonyításfelvétel eszközeit és az ítélethozatalhoz szükséges bizonyításfelvétel terjedelmét. A bíróság megengedheti a tanúk, szakértők vagy felek írásbeli vallomástétele útján zajló bizonyításfelvételt. Elfogadhatja továbbá a videokonferencia vagy egyéb kommunikációs technológia igénybevételével történő bizonyításfelvételt, amennyiben a technikai eszközök rendelkezésre állnak.

(2)   A bíróság kizárólag abban az esetben alkalmazhat szakértői bizonyítást vagy szóbeli vallomástételt, ha ez az ítélethozatalhoz szükséges. A bíróság az erről szóló döntés meghozatalakor figyelembe veszi a költségeket.

(3)   A bíróságnak a bizonyításfelvétel legegyszerűbb és legkevésbé terhelő módját kell használnia.

10. cikk

A felek képviselete

Az ügyvéd vagy más jogász általi képviselet nem kötelező.

11. cikk

A feleknek nyújtott segítség

A tagállamok biztosítják, hogy a felek gyakorlati segítséget kapjanak a nyomtatványok kitöltéséhez.

12. cikk

A bíróság feladata

(1)   A bíróság nem kötelezheti a feleket a követelés jogi minősítésére.

(2)   A bíróság, amennyiben szükséges, tájékoztatja a feleket az eljárási kérdésekről.

(3)   A bíróság adott esetben a felek közötti egyezségre törekszik.

13. cikk

Az iratok kézbesítése

(1)   Az iratokat postai úton – a kézhezvétel időpontját is tartalmazó átvételi elismervény ellenében – kell kézbesíteni.

(2)   Amennyiben az (1) bekezdésnek megfelelően nem lehetséges a kézbesítés, a 805/2004/EK rendelet 13. vagy 14. cikke szerinti módok egyike is alkalmazható e célból.

14. cikk

Határidők

(1)   Amennyiben a bíróság határidőt szab, az érintett felet tájékoztatni kell a határidő elmulasztásának következményeiről.

(2)   A bíróság kivételes esetben meghosszabbíthatja a 4. cikk (4) bekezdésében, az 5. cikk (3) és (6) bekezdésében és a 7. cikk (1) bekezdésében foglalt határidőket, amennyiben ez szükséges a felek jogainak védelméhez.

(3)   Amennyiben a bíróság kivételes esetben nem tudja betartani az 5. cikk (2)–(6) bekezdéseiben, valamint a 7. cikkben előírt határidőket, a lehető leghamarabb megteszi az e rendelkezésekben megkövetelt lépéseket.

15. cikk

Az ítélet végrehajthatósága

(1)   Az ítélet a lehetséges jogorvoslati eszközöktől függetlenül végrehajtható. Biztosíték nyújtása nem követelhető.

(2)   A 23. cikk abban az esetben is alkalmazandó, ha az ítéletet abban a tagállamban kell végrehajtani, amelyben azt meghozták.

16. cikk

Költségek

Az eljárás költségeit a pervesztes fél viseli. A bíróság azonban nem ítéli meg a pernyertes fél javára a költségeket annyiban, amennyiben azok indokolatlanul merültek fel, vagy a követeléshez képest aránytalanok voltak.

17. cikk

Jogorvoslat

(1)   A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot arról, hogy eljárási joguk lehetővé teszi-e a kis értékű követelések európai eljárásában hozott ítélettel szembeni jogorvoslatot, valamint közlik azt a határidőt, amelyen belül a jogorvoslatot a bírósághoz be kell nyújtani. A Bizottság nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az erre vonatkozó információkat.

(2)   A 16. cikket a jogorvoslatokra is alkalmazni kell.

18. cikk

Az ítélet felülvizsgálatára vonatkozó minimumszabályok

(1)   Az alperes kérelmezheti a kis értékű követelések európai eljárásában hozott ítélet felülvizsgálatát az ítéletet meghozó tagállam hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósága előtt, amennyiben:

a)

i. a keresetlevelet vagy a tárgyalásra szóló idézést a 805/2004/EK rendelet 14. cikkében foglaltaknak megfelelően olyan módon kézbesítették, amely nem nyújt bizonyítékot a személyes kézhezvételre; valamint ii. a kézbesítésre számára fel nem róható okból nem megfelelő időben került sor ahhoz, hogy a védekezéshez szükséges előkészületeket meg tudja tenni; vagy

b)	az alperes a kereset ellen vis maior, vagy rendkívüli körülmények miatt, számára fel nem róható okból nem tudott kifogást emelni,

feltéve bármelyik esetben, hogy haladéktalanul cselekszik.

(2)   Ha a bíróság elutasítja a felülvizsgálatot azon az alapon, hogy az (1) bekezdésben említett okok egyike sem áll fenn, az ítélet hatályban marad.

Ha a bíróság úgy határoz, hogy a felülvizsgálat az (1) bekezdésben megállapított okok valamelyike alapján indokolt, a kis értékű követelések európai eljárásában hozott ítélet semmis.

19. cikk

Alkalmazandó eljárási jog

E rendelet eltérő rendelkezése hiányában a kis értékű követelések európai eljárására azon tagállam eljárási joga alkalmazandó, amelyben az eljárást lefolytatják.

III. FEJEZET

MÁSIK TAGÁLLAMBAN VALÓ ELISMERÉS ÉS VÉGREHAJTÁS

20. cikk

Elismerés és végrehajtás

(1)   A valamely tagállamban a kis értékű követelések európai eljárásában hozott ítéletet a többi tagállamban végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás és az elismerés kifogásolásának bármilyen lehetősége nélkül el kell ismerni, és végre kell hajtani.

(2)   A bíróság bármelyik fél kérésére térítésmentesen kiállítja a kis értékű követelések európai eljárásában hozott ítéletre vonatkozó tanúsítványt a IV. mellékletben meghatározott „D” formanyomtatvány kitöltésével.

21. cikk

Végrehajtási eljárás

(1)   Az e fejezetben foglalt rendelkezések sérelme nélkül a végrehajtási eljárásra a végrehajtás szerinti tagállam jogszabályai vonatkoznak.

A kis értékű követelések európai eljárásában hozott bármely ítéletet ugyanolyan feltételekkel kell végrehajtani, mint a végrehajtás szerinti tagállamban hozott ítéletet.

(2)   A végrehajtást kérő fél a következő iratokat köteles benyújtani:

a)	az ítélet egy példánya, amely megfelel a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek; valamint

b)

a 20. cikk (2) bekezdésében említett tanúsítvány egy példánya, valamint szükség esetén annak fordítása a végrehajtás szerinti tagállam hivatalos nyelvére, vagy – amennyiben az adott tagállamban több hivatalos nyelv is van – a kért végrehajtás helyén az adott tagállam jogának megfelelően bírósági eljárásokban alkalmazott hivatalos nyelvre vagy hivatalos nyelvek valamelyikére, vagy valamely egyéb nyelvre, amelyről a végrehajtás szerinti tagállam jelezte, hogy elfogadja. Minden tagállam megjelölheti, hogy saját nyelvén kívül az Európai Unió intézményeinek mely hivatalos nyelvét vagy nyelveit tudja elfogadni a kis értékű követelések esetén alkalmazható európai eljárás céljaira. A „D” formanyomtatvány tartalmát a tagállamban erre feljogosított személynek kell lefordítania.

(3)   A valamely másik tagállamban a kis értékű követelések európai eljárásban hozott ítélet végrehajtását kérő fél nem kötelezhető arra, hogy a végrehajtási eljárásra jogosult képviselőkön kívül:

a)	meghatalmazott képviselővel; vagy

b)	levelezési címmel

rendelkezzen a végrehajtás szerinti tagállamban.

(4)   Az egyik tagállamban a kis értékű követelések európai eljárásában hozott ítéletnek egy másik tagállamban történő végrehajtását kérelmező jogosulttól nem követelhető – függetlenül annak elnevezésétől – biztosíték, óvadék vagy letét azzal az indokkal, hogy külföldi állampolgár, vagy hogy nem rendelkezik állandó lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel a végrehajtás szerinti tagállamban.

22. cikk

A végrehajtás megtagadása

(1)   A végrehajtást azon személy kérelme alapján, aki ellen a végrehajtást kérték, a végrehajtás szerinti tagállam hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósága elutasítja, amennyiben a kis értékű követelések európai eljárásában hozott ítélet összeegyeztethetetlen a valamely tagállamban vagy harmadik országban hozott bármely korábbi ítélettel, feltéve, hogy:

a)	a korábbi ítélet ugyanazon jogalap tárgyában, ugyanazon felek között született;

b)	a korábbi ítéletet a végrehajtás szerinti tagállamban hozták, vagy az megfelel a végrehajtás szerinti tagállamban való elismeréséhez szükséges feltételeknek; valamint

c)	az összeegyeztethetetlenséget a kis értékű követelések európai eljárása során hozott ítéletet meghozó tagállamban a bírósági eljárás keretében nem hozták fel kifogásként, és nem is lehetett volna azt kifogásként felhozni.

(2)   A végrehajtás szerinti tagállamban a kis értékű követelések európai eljárásában hozott ítélet érdemi felülvizsgálatának nincs helye.

23. cikk

A végrehajtás felfüggesztése vagy korlátozása

Amennyiben valamelyik fél jogorvoslattal élt a kis értékű követelések európai eljárásában hozott ítélettel szemben vagy ilyen jogorvoslat még lehetséges, vagy a fél a 18. cikk értelmében felülvizsgálati kérelemmel élt, a végrehajtás szerinti tagállam hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósága vagy illetékes hatósága azon fél kérelmére, aki ellen a végrehajtást kérték:

a)	a végrehajtási eljárást biztosítási intézkedésekre korlátozhatja;

b)	a végrehajtást az általa meghatározott biztosíték nyújtásától teheti függővé; vagy

c)	kivételes körülmények fennállása esetén felfüggesztheti a végrehajtási eljárást.

IV. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

24. cikk

Tájékoztatás

A tagállamok – különösen a 2001/470/EK határozattal összhangban létrehozott, polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat útján – együttműködnek annak érdekében, hogy a nyilvánosságot és a szakmai köröket tájékoztassák a kis értékű követelések európai eljárásáról, beleértve a költségeket is.

25. cikk

A joghatóságra, kommunikációs eszközökre és a jogorvoslatokra vonatkozó tájékoztatás

(1)   A tagállamok 2008. január 1-ig tájékoztatják a Bizottságot az alábbiakról:

a)	mely bíróságok rendelkeznek hatáskörrel és illetékességgel a kis értékű követelések európai eljárásában ítélethozatalra;

b)	a kis értékű követelések európai eljárásának céljaira elfogadott, és a bíróságok rendelkezésére álló kommunikációs eszközök, a 4. cikk (1) bekezdésével összhangban;

c)	a 17. cikkel összhangban eljárási joguk értelmében,, lehetőség van-e jogorvoslatra, és azt mely bírósághoz kell benyújtani;

d)	a 21. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében elfogadott nyelvek; valamint

e)	mely hatóságoknak van hatásköre a végrehajtásra, és mely hatóságoknak van hatásköre a 23. cikk alkalmazására.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az ezen adatokat érintő bármely változásról.

(2)   A Bizottság az (1) bekezdéssel összhangban megküldött információkat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététel révén és bármely más megfelelő eszköz útján nyilvánosan hozzáférhetővé teszi.

26. cikk

Végrehajtási intézkedések

Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására – beleértve a kiegészítéssel történő módosítást is – vonatkozó intézkedéseket, amelyek a mellékletekben foglalt formanyomtatványokat frissítik vagy technikailag kiigazítják, a 27. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

27. cikk

A bizottság

(1)   A Bizottság munkáját egy bizottság segíti.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

28. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság 2014. január 1-jéig részletes jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a kis értékű követelések európai eljárása működésének felülvizsgálatáról, kitérve a követelés értékével kapcsolatban a 2. cikk (1) bekezdésében említett felső határértékre is. A jelentés tartalmazza az eljárás addigi működésének értékelését és egy kibővített hatástanulmányt minden tagállammal kapcsolatban.

Ebből a célból, valamint annak biztosítása érdekében, hogy megfelelően figyelembe vegyék az Európai Unióban létező legjobb gyakorlatot, amely tükrözi a jobb jogszabályalkotás elveit, a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a kis értékű követelések európai eljárásának határokon átnyúló működésével kapcsolatban. E tájékoztatásnak ki kell terjednie a bírósági illetékekre, az eljárás gyorsaságára, hatékonyságára, könnyű alkalmazhatóságára, valamint a tagállamok kis értékű követelésekkel kapcsolatos belső eljárásaira.

A Bizottság jelentéséhez adott esetben kiigazításra irányuló javaslatokat kell csatolni.

29. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon hatályba.

Ezt a rendeletet 2009. január 1-jétől kell alkalmazni, a 25. cikk kivételével, amelyet 2008. január 1-jétől kell alkalmazni.

---

(1)  HL C 88., 2006.4.11., 61. o.

(2)  Az Európai Parlament 2006. december 14-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2007. június 13-i határozata.

(3)  HL L 160., 2000.6.30., 37. o.

(4)  HL L 12., 2001.1.16., 1. o. A legutóbb az 1791/2006/EK rendelettel (HL L 363., 2006.12.20., 1. o.) módosított rendelet.

(5)  HL L 174., 2001.6.27., 25. o.

(6)  HL L 143., 2004.4.30., 15. o. A legutóbb az 1869/2005/EK bizottsági rendelettel (HL L 300., 2005.11.17., 6. o.) módosított rendelet.

(7)  HL L 399., 2006.12.30., 1. o.)

(8)  HL C 12., 2001.1.15., 1. o.

(9)  HL C 53., 2005.3.3., 1. o.

(10)  HL L 124., 1971.6.8., 1. o.

(11)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat.

---

---

---

---

---