A BELGA KIRÁLYSÁG,

A BOLGÁR KÖZTÁRSASÁG,

A CSEH KÖZTÁRSASÁG,

A DÁN KIRÁLYSÁG,

A NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG,

AZ ÉSZT KÖZTÁRSASÁG,

ÍRORSZÁG,

A GÖRÖG KÖZTÁRSASÁG,

A SPANYOL KIRÁLYSÁG,

A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG,

A HORVÁT KÖZTÁRSASÁG,

AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG,

A CIPRUSI KÖZTÁRSASÁG,

A LETT KÖZTÁRSASÁG,

A LITVÁN KÖZTÁRSASÁG,

A LUXEMBURGI NAGYHERCEGSÉG,

A MÁLTAI KÖZTÁRSASÁG,

A HOLLAND KIRÁLYSÁG,

AZ OSZTRÁK KÖZTÁRSASÁG,

A LENGYEL KÖZTÁRSASÁG,

A PORTUGÁL KÖZTÁRSASÁG,

ROMÁNIA,

A SZLOVÉN KÖZTÁRSASÁG,

A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG,

A FINN KÖZTÁRSASÁG,

A SVÉD KIRÁLYSÁG, és

AZ EURÓPAI UNIÓ

a továbbiakban együttesen: a Felek,

SZEM ELŐTT TARTVA az 1994. december 17-én Lisszabonban aláírt (1) és az Európai Közösségek nevében 1997. szeptember 23-án a 98/181/EK, ESZAK, Euratom tanácsi és bizottsági határozattal (2) jóváhagyott Energia Charta Egyezmény legutóbb módosított változatát,

SZEM ELŐTT TARTVA a szerződések jogáról szóló, 1969. május 23-án Bécsben aláírt bécsi egyezményben kodifikált nemzetközi szokásjogi szabályokat,

FIGYELEMBE VÉVE, hogy egy, az Energia Charta Egyezmény 1. cikkének 3. pontja értelmében vett regionális gazdasági integrációs szervezet tagjai ezennel közös egyetértésüket fejezik ki az egyezménynek a közöttük fennálló kapcsolatokban történő értelmezése és alkalmazása tekintetében,

EMLÉKEZTETVE arra, hogy az Energia Charta Egyezményből való kilépés nem érinti az ugyanazon egyezményben említett regionális gazdasági integrációs szervezet összetételét, és nem zárja ki az ugyanazon egyezmény értelmezésére és alkalmazására vonatkozó közös egyetértés kialakításához fűződő érdeket mindaddig, amíg megállapítható, hogy az az abból kilépett Fél tekintetében joghatásokat vált ki, különösen az Energia Charta Egyezmény 47. cikkének (3) bekezdése vonatkozásában,

SZEM ELŐTT TARTVA az Európai Unióról szóló szerződést (EUSZ), az Európai Unió működéséről szóló szerződést (EUMSZ), valamint az Európai Unió jogának általános elveit,

FIGYELEMBE VÉVE, hogy az e megállapodásban az Európai Unióra történő hivatkozásokat a megállapodás jogelődjére, az Európai Gazdasági Közösségre, majd azt követően – mielőtt az Európai Közösséget felváltotta volna az Európai Unió – az Európai Közösségre történő hivatkozásként kell értelmezni,

EMLÉKEZTETVE ARRA, hogy az Állandó Nemzetközi Bíróság ítélkezési gyakorlatával (3) és a Nemzetközi Bíróság ítélkezési gyakorlatával (4) összhangban valamely nemzetközi megállapodás tekintetében egy adott jogi szabály hiteles értelmezése az adott megállapodás részes feleinek joga,

EMLÉKEZTETVE arra, hogy az Európai Unió tagállamai (a továbbiakban: a tagállamok) az uniós jog hiteles értelmezésének jogát az Európai Unió Bíróságára (EUB) ruházták, amint azt az EUB kifejtette a C-459/03. sz., Bizottság kontra Írország (Mox Plant) ügyben 2006. május 30-án hozott ítéletében (5), amelyben kimondta, hogy két tagállam vagy az Európai Unió és valamely tagállam közötti vita esetén az uniós jog értelmezésére és alkalmazására vonatkozó kizárólagos hatáskör kiterjed azon nemzetközi megállapodások értelmezésére és alkalmazására, amelyeknek az Európai Unió és tagállamai a részes felei,

EMLÉKEZTETVE ARRA, hogy az EUMSZ 344. cikke értelmében a tagállamok vállalják, hogy a Szerződések értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó vitáikat kizárólag a Szerződésekben előírt eljárások útján rendezik,

EMLÉKEZTETVE ARRA, hogy a C-284/16. sz., Achmea-ügyben 2018. március 6-án hozott ítéletében (6) az EUB megállapította, hogy az EUMSZ 267. és 344. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a tagállamok között létrejött nemzetközi megállapodásban szereplő olyan rendelkezés, amelynek értelmében e tagállamok egyikének beruházója a másik tagállamban megvalósított beruházásokkal kapcsolatos jogvita esetén ez utóbbi tagállammal szemben választott bíróság előtt indíthat eljárást, amely választott bíróság joghatóságát e tagállam köteles elfogadni,

EMLÉKEZTETVE az Európai Unió azon, következetesen megismételt álláspontjára, amely szerint az Energia Charta Egyezmény nem alkalmazandó az EU-n belüli kapcsolatokban, és hogy az Európai Uniónak, az Európai Atomenergia-közösségnek és a tagállamaiknak nem az volt, és nem is lehetett az a szándéka, hogy az Energia Charta Egyezmény kötelezettségeket keletkeztessen közöttük, mivel az említett egyezmény a harmadik országokkal folytatott energiaügyi együttműködés keretének létrehozása céljából az Európai Unió külső energiapolitikájának eszközeként került megtárgyalásra, míg ezzel szemben az Európai Unió belső energiapolitikája a belső energiapiac létrehozását célzó, kidolgozott szabályrendszerből áll, amely az említett területen kizárólagos jelleggel szabályozza a tagállamok közötti kapcsolatokat,

EMLÉKEZTETVE arra, hogy az 1/20. sz., 2022. június 16-án hozott véleményében (7) megerősített, a C-741/19. sz., Moldovai Köztársaság kontra Komstroy ügyben 2021. szeptember 2-án hozott ítéletében (8) (a továbbiakban: a Komstroy-ítélet) az EUB kimondta, hogy az Energia Charta Egyezmény 26. cikke (2) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó egy tagállam és egy másik tagállam beruházója közötti, az utóbbi által az előbbi tagállamban megvalósított beruházással kapcsolatban felmerült jogvitákra,

EMLÉKEZTETVE arra, hogy az Energia Charta Egyezménynek a Komstroy-ítéletben szereplő értelmezése – az illetékes bíróság által adott, a nemzetközi közjog egyik általános elvét tükröző értelmezésként – az Energia Charta Egyezménynek az Európai Közösségek és tagállamaik általi jóváhagyásától kezdve alkalmazandó,

TEKINTETTEL arra, hogy az EUMSZ 267. és 344. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az Energia Charta Egyezmény 26. cikkének olyan értelmezése, amely lehetővé teszi az egyrészről valamely tagállam beruházója, és másrészről egy másik tagállam vagy az Európai Unió közötti jogviták választott bíróság előtti rendezését (a továbbiakban: EU-n belüli választott bírósági eljárás),

FIGYELEMBE VÉVE, hogy amennyiben az egyrészről valamely tagállam beruházója, másrészről egy másik tagállam vagy az Európai Unió közötti jogvitát nem lehet békés úton rendezni, az említett jogvitában érintett egyik fél – mint mindig – dönthet úgy, hogy a jogvitát a nemzeti joggal összhangban az illetékes bíróságok vagy közigazgatási bíróságok elé terjeszti rendezés céljából, ahogyan azt az általános jogelvek, valamint a – többek között az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített – alapvető jogok tiszteletben tartása garantálják,

EGYETÉRTVE az e megállapodásban kifejtett közös egyetértéssel, amely szerint ebből adódóan egy olyan rendelkezés, mint az Energia Charta Egyezmény 26. cikke, a múltban nem szolgálhatott és jelenleg vagy a jövőben sem szolgálhat jogalapként egy tagállam beruházója által egy másik tagállamban megvalósított beruházásokkal kapcsolatban indított választott bírósági eljáráshoz,

ÚJÓLAG HANGSÚLYOZVA a Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia záróokmányához csatolt, az uniós jog elsőbbségéről szóló 17. nyilatkozatot, amely emlékeztet arra, hogy a Szerződések és az Unió által a Szerződések alapján elfogadott jogszabályok elsőbbséget élveznek a tagállamok jogával szemben, és hogy az elsőbbség elve kollíziós szabálynak minősül kölcsönös kapcsolataikban,

EMLÉKEZTETVE következésképpen arra, hogy – az esetleges kollíziós helyzetek feloldása érdekében – a tagállamok által a nemzetközi jog alapján kötött nemzetközi megállapodások csak annyiban alkalmazhatók EU-n belüli kapcsolatokban, amennyiben rendelkezéseik összeegyeztethetők az EU-Szerződésekkel,

FIGYELEMBE VÉVE, hogy mivel az Energia Charta Egyezmény 26. cikke nem alkalmazható az EU-n belüli választott bírósági eljárások jogalapjaként, ezért az Energia Charta Egyezmény 47. cikkének (3) bekezdése sem terjedhet ki, és nem is volt hivatott kiterjedni az ilyen eljárásokra,

FIGYELEMBE VÉVE, hogy mivel az Energia Charta Egyezmény 26. cikke nem alkalmazható az EU-n belüli választott bírósági eljárások jogalapjaként, ezért a folyamatban lévő EU-n belüli választott bírósági eljárásokban – akár alperesként, akár valamely beruházó tagállamaként – érintett Feleknek együtt kell működniük annak biztosítása érdekében, hogy az érintett választott bíróság tudomására hozzák e megállapodás létezését, lehetővé téve ezzel, hogy az arra a megfelelő megállapításra jusson, hogy nem rendelkezik joghatósággal,

FIGYELEMBE VÉVE továbbá azt a célt, hogy ne kerüljön sor újabb, EU-n belüli választott bírósági eljárásra, és MEGÁLLAPODVA ABBAN, hogy amennyiben mégis választott bírósági eljárás indításáról kapnak értesítést, az említett eljárásokban – akár alperesként, akár valamely beruházó tagállamaként – érintett Feleknek együtt kell működniük egymással annak biztosítása érdekében, hogy az érintett választott bíróság tudomására hozzák e megállapodás létezését, lehetővé téve ezzel, hogy az arra a megfelelő megállapításra jusson, hogy az Energia Charta Egyezmény 26. cikke nem szolgálhat jogalapként az ilyen eljárásokhoz,

mindazonáltal ARRA AZ ÁLLÁSPONTRA HELYEZKEDVE, hogy a beruházásokat érintő, EU-n belüli választott bírósági ügyekben hozott olyan egyezségek és határozatok, amelyek már nem semmisíthetők meg vagy nem helyezhetők hatályon kívül, és amelyeket önkéntesen teljesítettek vagy véglegesen végrehajtottak, nem támadhatók meg,

SAJNÁLATÁNAK ADVA HANGOT AMIATT, hogy az Energia Charta Egyezmény 26. cikkére való hivatkozással indított, EU-n belüli választott bírósági eljárásokban választott bíróságok már hoztak, továbbra is hoznak és még a jövőben is hozhatnak választott bírósági határozatokat az európai uniós joggal, beleértve az EUB ítélkezési gyakorlatában foglaltakkal ellentétes módon,

továbbá SAJNÁLATÁNAK ADVA HANGOT AMIATT, hogy az ilyen választott bírósági határozatok végrehajtási eljárások tárgyát képezik, többek között harmadik országokban is, továbbá hogy az Energia Charta Egyezmény 26. cikkére alapított, EU-n belüli, folyamatban lévő választott bírósági eljárásokban a választott bíróságok nem állapítják meg hatáskörük és joghatóságuk hiányát, valamint hogy a választott bírósági intézmények továbbra is nyilvántartásba vesznek új választott bírósági eljárásokat, és azokat nem utasítják el nyilvánvalóan elfogadhatatlanként a választott bírósági eljárás kezdeményezéséhez szükséges hozzájárulás hiánya miatt,

ÚGY VÉLVE ezért, hogy kifejezetten és egyértelműen meg kell ismételni a Felek következetes álláspontját egy olyan megállapodás révén, amely megerősíti az Energia Charta Egyezménynek – az EUB által értelmezett – értelmezésére és alkalmazására vonatkozó közös egyetértésüket annyiban, amennyiben az az EU-n belüli választott bírósági eljárásokra vonatkozik,

FIGYELEMBE VÉVE, hogy a Nemzetközi Bíróság Barcelona Traction, Light and Power Company Limited ügyben hozott 1970. február 5-i ítéletének (9) és az EUB Komstroy-ítéletének megfelelően az Energia Charta Egyezmény egyes rendelkezései a kétoldalú kapcsolatok szabályozására irányulnak,

ARRA AZ ÁLLÁSPONTRA HELYEZKEDVE ezért, hogy ez a megállapodás csak a Felek, valamint tágabb értelemben azon tagállamok beruházói közötti kétoldalú kapcsolatokat érinti, amelyek az Energia Charta Egyezmény szerződő felei, és hogy ennek következtében ez a megállapodás csak az Energia Charta Egyezmény azon szerződő feleit érinti, amelyek az Európai Unió mint az Energia Charta Egyezmény 1. cikkének 3. pontjának értelmében vett regionális gazdasági integrációs szervezet jogának hatálya alá tartoznak, és nem érinti az Energia Charta Egyezmény többi szerződő felének az említett egyezményből eredő jogainak gyakorlását vagy kötelezettségeik teljesítését,

EMLÉKEZTETVE ARRA, hogy a Felek tájékoztatták az Energia Charta Egyezmény szerződő feleit az arra irányuló szándékukról, hogy megkössék e megállapodást,

ÚGY VÉLVE, hogy e megállapodás megkötése által, valamint az európai uniós jog szerinti jogi kötelezettségeiknek megfelelően, de azon joguk sérelme nélkül, hogy – amennyiben helyénvalónak tartják – az EU-n belüli választott bírósági eljárásokkal kapcsolatban alperesként felmerült költségeik tekintetében követeléseket terjesszenek elő, a Felek biztosítják a Komstroy-ítéletnek való teljeskörű és hatékony megfelelést, és hangsúlyozzák a meglévő választott bírósági határozatok végrehajthatatlanságát, a választott bíróságok bármely folyamatban lévő, EU-n belüli választott bírósági eljárás haladéktalan megszüntetésére vonatkozó kötelezettségét, a választott bírósági intézmények arra vonatkozó kötelezettségét, hogy – az 1965. március 18-án Washingtonban megkötött, államok és más államok természetes és jogi személyei közötti beruházási viták rendezéséről szóló egyezmény (ICSID) 36. cikkének (3) bekezdése szerinti és a stockholmi kereskedelmi kamara választott bírósági intézete (SCC) választott bírósági szabályzatának 12. cikke szerinti hatáskörükkel összhangban – ne vegyenek a jövőben nyilvántartásba EU-n belüli választott bírósági eljárásokat, valamint a választott bíróságok arra vonatkozó kötelezettségét, hogy az olyan EU-n belüli választott bírósági eljárásokat, amelyeknek az általuk történő nyilvántartásba vételét kérik, nyilvánítsák jogalap nélkülinek,

AZZAL A SZÁNDÉKKAL, hogy e megállapodás az olyan, beruházó és állam közötti választott bírósági eljárásokra terjedjen ki, amelyekben olyan EU-n belüli jogvitában érintett Felek vesznek részt, amely valamely választott bírósági egyezmény vagy szabályzat révén – ideértve az ICSID-et és az ICSID választott bírósági szabályait, az SCC választott bírósági intézetének választott bírósági szabályzatát, az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságának választott bírósági szabályait, valamint az ad hoc választottbíráskodást is – az Energia Charta Egyezmény 26. cikkén alapul, és

SZEM ELŐTT TARTVA, hogy e megállapodás rendelkezései nem érintik az Európai Bizottság vagy bármely tagállam azon jogát, hogy keresetet nyújtson be az EUB-hez az EUMSZ 258., 259. és 260. cikke alapján,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN ÁLLAPODTAK MEG: