31.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 200/1

(1)

A belső piac olyan belső határok nélküli térség, amelyben biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása. E célból működik a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) (3) által gépjárművekre létrehozott átfogó közösségi típus-jóváhagyási rendszer.

(2)

Ez a rendelet a 2007/46/EK irányelv szerinti közösségi típus-jóváhagyási eljárással összefüggésben elfogadott egyedi rendelet. Az említett irányelv IV., VI. és XI. és XV. mellékletét ezért megfelelően módosítani kell.

(3)

Ez a rendelet nem érinti a 2007/46/EK irányelv 6. cikkében megállapított, a járművekre vonatkozó egylépéses és vegyes típus-jóváhagyási eljárást.

(4)

Számos biztonsági és környezetvédelmi elem tekintetében már megtörtént a gépjárművek típusjóváhagyására vonatkozó műszaki előírások közösségi szintű harmonizálása azzal a céllal, hogy elkerüljék a tagállamonként eltérő előírásokat, és hogy a Közösségben mindenütt biztosítva legyen a magas szintű közúti biztonság és a környezetvédelem.

(5)

E rendelet célja ezért a közösségi autóipar versenyképességének fokozása is, miközben lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az érintett termékek forgalomba hozatalára vonatkozó, e rendeletben meghatározott részletes típus-jóváhagyási előírásoknak való megfelelés tekintetében hatékony piacfelügyeletet végezzenek.

(6)

Indokolt előírásokat megállapítani mind a gépjárművek általános biztonságára, mind a gumiabroncsok környezetvédelmi jellemzőire nézve, mivel rendelkezésre állnak olyan abroncsnyomás-ellenőrző rendszerek, amelyek egyaránt javítják a gumiabroncsok biztonságosságát és környezetvédelmi jellemzőit.

(7)

Az Európai Parlament indítványára a gépjárművekre vonatkozó közösségi jogszabályokra új szabályozási megközelítést alkalmaznak. Ennek következtében ez a rendelet a gépjárművek biztonsága, és a gumiabroncsok CO2- és zajkibocsátása tekintetében csak az alapvető rendelkezéseket határozza meg, míg a műszaki előírásokat a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat (4) szerint elfogadott végrehajtási intézkedésekkel kell állapítani.

(8)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy a gépjárművek, az alkatrészek és az önálló műszaki egységek típusjóváhagyása tekintetében megállapítsa a különös eljárásokat, vizsgálatokat és előírásokat; pontosabban meghatározza azokat a jellemzőket, amelyekkel egy gumiabroncsnak rendelkeznie kell ahhoz, hogy „különleges használatú abroncsnak”, „professzionális terepjáró abroncsnak”, „megerősített gumiabroncsnak”, „extra teherbírású abroncsnak”, „téli gumiabroncsnak”, „T-típusú átmeneti használatú pótgumiabroncsnak”, vagy „vonóabroncsnak” minősüljön; különös biztonsági előírásokat állapítson meg az olyan járművekre, amelyek rendeltetésszerűen veszélyes árukat szállítanak közúton a tagállamokon belül vagy azok között; az M2, M3, N2 és N3 kategóriákban mentesítsen bizonyos járműveket vagy járműosztályokat a fejlett vészfékező rendszerek és/vagy a sávelhagyásra figyelmeztető rendszerek felszerelésének kötelezettségétől; a környezetvédelmi szint csökkentése nélkül a tesztelési eljárások változásai eredményeképpen módosítsa a gumiabroncsok gördülő-ellenállására és gördülési zajára vonatkozó határértékeket; szabályokat állapítson meg a gumiabroncsok zajszintjét megállapító eljárásra; csökkentse az e rendeletben és végrehajtási intézkedéseiben megállapított új előírásoknak nem megfelelő gumiabroncsok forgalomba hozatali idejét, valamint módosítsa a IV. mellékletet olyan módon, hogy az magába foglalja az Európai Közösségnek az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának (EGB) a kerekes járművekre és az azokba szerelhető, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról, valamint az ezen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodásához való csatlakozásáról szóló, 1997. november 27-i 97/836/EK tanácsi határozat (5) szerint kötelező előírásokat (ENSZ-EGB-előírások). Mivel ezen intézkedések általános hatályúak, és e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, beleértve annak új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítését, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(9)

A Bizottság közút-besorolási rendszer meghatározására irányuló jelenlegi kezdeményezése mellett a Bizottságnak e rendelet hatálybalépését követő 12 hónapon belül az EU közútjainak zajgenerálás szerinti besorolásáról szóló javaslatot kell előterjesztenie, amely kiegészíti a gépjármű-közlekedés zajtérképét, a megfelelő prioritások és útfelületre vonatkozó előírások rögzítése és a közúti zajgenerálás maximális határértékeinek meghatározása céljából.

(10)

A fejlett járműbiztonsági rendszerek területén tapasztalható műszaki fejlődés új lehetőségeket kínál a balesetek számának csökkentésére. Kívánatos több ilyen új technológia bevezetése, hogy a balesetek száma a legnagyobb mértékben csökkenjen.

(11)

A korszerű gumiabroncs-gyártási technológiák és a kis gördülő-ellenállású gumiabroncsok kötelező és következetes alkalmazása elengedhetetlen ahhoz, hogy a közlekedési ágazatban csökkenjen a közúti közlekedés részesedése az üvegházhatású gázkibocsátásokban, ugyanakkor előmozdítja az innovációt, a foglalkoztatást és a közösségi autóipar versenyképességét.

(12)

A típus-jóváhagyásra vonatkozó jogszabályok egyszerűsítése érdekében indokolt több irányelvet hatályon kívül helyezni a CARS 21 magas szintű csoport végleges jelentésében foglalt ajánlásokkal összhangban, az úthasználók védelmének csökkentése nélkül. Az említett irányelvekben foglalt előírásokat át kell venni ebbe a rendeletbe, és ahol lehet, fel kell váltani őket a vonatkozó ENSZ-EGB-előírásokra való hivatkozással, amelyek a 97/836/EK határozatnak megfelelően beépültek a közösségi jogba. A típus-jóváhagyási eljárás adminisztratív terhei csökkentésének érdekében helyénvaló lehetővé tenni a gépjárműgyártók számára, hogy e rendelet alkalmazásában, adott esetben közvetlen típusjóváhagyás útján jóváhagyást kapjanak az e rendelet IV. mellékletében felsorolt vonatkozó ENSZ-EGB-előírással összhangban.

(13)

Helyénvaló, hogy a járműveket úgy tervezzék meg, gyártsák és szereljék össze, hogy azok a lehető legkisebb sérülési veszélyt jelentsék a járműben tartózkodókra és más úthasználókra nézve. Ehhez szükséges, hogy a gyártók biztosítsák, hogy a járművek megfeleljenek az e rendeletben és annak végrehajtási intézkedéseiben meghatározott vonatkozó előírásoknak. E rendelkezéseknek előírásokat kell tartalmazniuk – a teljesség igénye nélkül – a jármű szerkezeti integritására, a járművezetőt a jármű vezetésében segítő rendszerekre, a járművezető számára a látóteret biztosító és a jármű állapotát és a környezetet ismertető információkat biztosító rendszerekre, a jármű világítási rendszereire, a járműben tartózkodókat védő rendszerekre, a jármű külsejére és tartozékaira, a jármű tömegére és méreteire, a jármű gumiabroncsaira és fejlett járműrendszerekre és egyéb különböző tételekre vonatkozóan. Szükséges ezen kívül, hogy a jármű esettől függően megfeleljen az egyes áruszállító járművekre és azok pótkocsijára vonatkozó egyedi rendelkezéseknek, illetve a buszokra vonatkozó egyedi rendelkezéseknek.

(14)

A járművek típusjóváhagyására vonatkozó új előírások bevezetési ütemtervének számításba kell vennie az előírások műszaki végrehajthatóságát. Az előírásokat általában csak a járművek új típusaira célszerű alkalmazni. A meglévő járműtípusok esetében további időt kell biztosítani az előírások teljesítésére. Továbbá, az abroncsnyomás-ellenőrző rendszerek beépítését kezdetben csak a személyautókra kell kötelezővé tenni. Más fejlett biztonsági funkciók beépítését kezdetben csak a nehéz tehergépjárművek tekintetében kell kötelezővé tenni.

(15)

A Bizottságnak továbbra is fel kell mérnie az egyéb fejlett biztonsági funkciók műszaki és gazdasági megvalósíthatóságát és piaci érettségét, valamint adott esetben 2012. december 1-jén, majd ezt követően háromévente jelentést tesz, adott esetben e rendelet módosítására irányuló javaslatokkal.

(16)

A Bizottságnak fel kell mérnie annak megvalósíthatóságát, hogy az abroncsnyomás-ellenőrző rendszerek, a sávelhagyásra figyelmeztető rendszerek és a fejlett vészfékező rendszerek kötelező felszerelését más járműkategóriákra is kiterjesszék, és – adott esetben – javasolja e rendelet módosítását.

(17)

A Bizottságnak fel kell mérnie annak megvalósíthatóságát, hogy szigorítsák a nedves tapadásra vonatkozó előírásokat, és – adott esetben – javasolja e rendelet módosítását. A tagállamok biztosítják a hatékony piacfelügyeletet.

(18)

A biztonság fokozására, valamint a CO2-kibocsátás és a forgalmi zaj csökkentésére irányuló teljes potenciált csak úgy lehet elérni, ha azt a fogyasztók számára a gumiabroncsok teljesítményéről tájékoztatást nyújtó címkézési rendszerrel kapcsolják össze.

(19)

A gumiabroncsoktól származó CO2-kibocsátás csökkentése céljából indokolt végrehajtani a személygépkocsik és a könnyű haszongépjárművek CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi stratégia felülvizsgálatának eredményeiről szóló, 2007. február 7-i bizottsági közleményben ismertetett intézkedéseket. E csökkenést a kis gördülőellenállású gumiabroncsok és az abroncsnyomás-ellenőrző rendszerek használatának kombinációjával kell elérni. Indokolt ugyanakkor olyan előírásokat is megállapítani, amelyek célja, hogy csökkentsék az abroncs-út zajt, valamint a nedves tapadásra vonatkozó előírásokat, amelyek biztosítják, hogy a gumiabroncsok biztonságossági szintje megmaradjon. A kapcsolódó végrehajtási ütemtervnek tükröznie kell, hogy az összes fenti előírás teljesítése milyen fokú kihívást jelent. Figyelembe véve a gördülési zajra vonatkozó előírások teljesítésének nehézségeit és azt az időt, amelyre az iparágnak szüksége van a meglévő abroncs-családok felváltásához, a meglévő típusú új abroncsok esetében különösen indokolt több időt biztosítani a gördülési zajra vonatkozó előírások teljesítésére.

(20)

Néhány abroncskategóriát valószínűleg csak nagyon kis mennyiségekben gyártanak, ezek közé tartoznak például azok a professzionális terepjáró abroncsok, amelyekre sebességkorlátozás vonatkozik, és azok az abroncsok, amelyek csak az 1990 előtt nyilvántartásba vett járművekhez használhatók. Indokolt ezért az ilyen kategóriájú gumiabroncsokat mentesíteni az e rendeletben és végrehajtási intézkedéseiben meghatározott egyes előírások alól, ha ezek az előírások nem egyeztethetők össze a gumiabroncsok használatával, vagy ha az általuk előírt többletteher aránytalan lenne.

(21)

Az újrafutózott gumiabroncsok tekintetében a Bizottságnak az összes érdekelt fél bevonásával megfelelő értékelést kell készítenie erről az üzleti ágazatról, és értékelnie kell, hogy szükséges-e a szabályozási rendszer kiigazítása.

(22)

Helyénvaló a gumiabroncsok bizonyos egyedi kategóriáinak gördülő-ellenállására vagy gördülési zajára vonatkozó határértékek esetében enyhítést megállapítani, tekintettel ezek tervezési és teljesítményjellemzőire. Helyénvaló különösen ilyen enyhítés megállapítása a téli viszonyok mellett nyújtandó, fokozott vontatási és fékezési teljesítményre tervezett gumiabroncsokra.

(23)

A különleges használatú gumiabroncsokat építkezéseken, fakitermelésben és bányászatban használt járműveken alkalmazzák, ezért azokat elsődlegesen úgy tervezik, hogy terepen jobb teljesítményt nyújtsanak, mint a kizárólag közútra tervezett gumiabroncsok. E teljesítmény érdekében olyan anyagokból készülnek, amelyek révén ellenállóbbak, mint a normál gumiabroncsok, a futómintázatukban pedig nagy szilárd tömbök vannak. Mivel e két alapvető tervezési jellegzetesség elkerülhetetlen következménye, hogy a különleges használatú abroncsoknak magasabb a zajszintjük, mint a normál gumiabroncsoké, ezért meg kell engedni, hogy azok zajkibocsátása nagyobb legyen, mint a normál gumiabroncsoké.

(24)

Az elektronikus stabilitásszabályozó rendszerek, a fejlett vészfékező rendszerek és a sávelhagyásra figyelmeztető rendszerek jó lehetőséget nyújtanak a balesetek jelentős csökkentésére. Ezért a Bizottságnak az ENSZ-EGB előírásaival összhangban előírásokat kell meghatároznia ezekre a rendszerekre azon járműkategóriák tekintetében, amelyeknél e rendszerek alkalmazása indokolt, és amelyek esetében bizonyítottan javítani fogják a biztonság általános szintjét. Elegendő időt kell biztosítani e követelmények végrehajtására, hogy lehetővé tegyék végrehajtási intézkedések elfogadását, valamint ezt követően ezen összetett technológiák kifejlesztését és járműveken belüli alkalmazását.

(25)

Az új típusjóváhagyások tekintetében 2011-től, az új járművek tekintetében pedig 2014-től az elektronikus stabilitásszabályozó rendszerek nehéz tehergépjárművekbe való kötelező beépítésére vonatkozó végrehajtási határidők az e rendeletben megállapított időpontokat követik.

(26)

Az elektronikus stabilitásszabályozó rendszerek bevezetéséig a Bizottságnak intézkedéseket kell hoznia és kampányokat kell folytatnia az e rendszerek hatékonyságáról való tájékoztatás és értékesítésük ösztönzése érdekében. A Bizottságnak ezen kívül figyelemmel kell kísérnie az árak alakulását annak ellenőrzése érdekében, hogy az új autók ára nem emelkedik-e aránytalanul az új biztonsági előírásoknak megfelelő felszereltség következtében.

(27)

Az e rendelet vagy az annak alkalmazásában végrehajtandó eljárások alapján javasolt jövőbeni intézkedéseknek meg kell felelniük „A 21. századi versenyképes autóipari szabályozás kerete” című, 2007. február 7-i bizottsági közleményben megállapított elveknek. Különösen a jobb szabályozás és az egyszerűsítés céljából, valamint annak elkerülése érdekében, hogy a műszaki előírásokra vonatkozó hatályos közösségi jogszabályokat folyamatosan frissíteni kelljen, ez a rendelet hivatkozik a meglévő nemzetközi szabványokra és szabályokra, azoknak a közösségi jogi keretbe való ismételt bevezetése nélkül.

(28)

Fontos, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó rendszerek cserealkatrészeire ezzel egyenértékű biztonsági előírások és jóváhagyási eljárások vonatkozzanak. Indokolt ezért rendelkezni a cserealkatrészek és az önálló műszaki egységek jóváhagyásáról.

(29)

A tagállamoknak szabályokat kell megállapítaniuk az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra, és biztosítaniuk kell e szankciók érvényesítését. E szankcióknak hatásosaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(30)

Ez a rendelet a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló, 2007. június 20-i 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelethez (6) és az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelményeknek a könnyű haszongépjárművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés keretében történő meghatározásáról szóló, 2009. április 23-i 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelethez (7) kapcsolódik. Különösen e rendelet CO2-kibocsátáscsökkentésre vonatkozó intézkedéseit, amennyire csak lehetséges, össze kell kötni a 130 g-os CO2-kibocsátási alapcélkitűzés alapján további 10 g-os CO2-kibocsátáscsökkentés elérését célzó további intézkedésekkel.

(31)

A kívánt CO2-kibocsátási célkitűzések megvalósításához szükséges és a piacon hozzáférhető más technológiákra – többek között a gumiabroncsok nyomástartási technológiáira, az útfelületek minőségének javítására és bármilyen más vonatkozó új technológiára –, valamint a gumiabroncsok gördülő-ellenállására már egyértelműen vagy feltételezhetően hatással levő légkondicionálási hatékonyságra vagy a járművek tüzelőanyag-fogyasztására és a CO2-kibocsátásra vonatkozó előírásokra kiterjedő összes lehetséges további intézkedést átfogó hatásvizsgálatot követően a Bizottságnak egy integráltabb megközelítés keretében, megfelelő időben e rendelet további módosítására vonatkozó vagy egyéb javaslatokat kell előterjesztenie.

(32)

Az útzaj problémájának kezelésére következetes és átfogó megközelítést kell alkalmazni. Az útfelületek útzajhoz való jelentős hozzájárulása tekintetében az ISO 10844-es szabvány felülvizsgálata folyamatban van, és azt ebben az összefüggésben a tagállamokban található útfelületek további optimalizálása céljából meg kell vizsgálni. A tagállamoknak a hatályos ISO-szabványoknak megfelelően is többet kell beruházniuk útfelületeik javítása érdekében. Emellett az összes közlekedési rendszerre, a közúti zaj mellett a légi közlekedés és a vasút által kibocsátott zajra is kiterjedő, átfogó zajkibocsátási politikát kell kialakítani.

(33)

Ezért e rendelet vonatkozó előírásainak az új járművekre, az új alkatrészekre és az önálló műszaki egységekre történő alkalmazásának időpontjától kezdődően a következő irányelvek hatályukat vesztik:

(34)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a belső piacnak a gépjárművek és gumiabroncsok biztonságosságára és környezetvédelmi jellemzőire vonatkozó közös műszaki előírások bevezetése révén történő kialakítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az terjedelme miatt közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

1.

a gépjárművek, és az ezekhez tervezett pótkocsik, rendszerek, alkatrészek és önálló műszaki egységek biztonságosságuk tekintetében történő típusjóváhagyására;

2.

az abroncsnyomás-ellenőrző rendszerek tekintetében a biztonság, a hatékony üzemanyag-fogyasztás és CO2-kibocsátás vonatkozásában, valamint a sebességváltás-jelzők tekintetében, a hatékony üzemanyag-fogyasztás és CO2-kibocsátás vonatkozásában a gépjárművek típusjóváhagyására; és

3.

az újonnan gyártott gumiabroncsok biztonsága, gördülő-ellenállási teljesítménye és gördülési zajkibocsátása tekintetében történő típusjóváhagyására.

a)

a jármű szerkezeti integritása, beleértve a törésteszteket;

b)

azok a rendszerek, amelyek a járművezetőt segítik a jármű vezetésében, ideértve a kormányzó, a fékező és az elektronikus stabilitásszabályozó rendszereket;

c)

azok a rendszerek, amelyek a járművezető számára látóteret, valamint a jármű állapotát és a környezetet ismertető információkat biztosítanak, ideértve az üvegezéseket, a tükröket és a járművezetőt tájékoztató rendszereket;

d)

a jármű világítási rendszerei;

e)

a járműben tartózkodók védelme, ideértve a belső felszereléseket, a fejtámlákat, a biztonsági öveket, az ISOfix rögzítéseket vagy beépített gyereküléseket és a járműajtókat;

f)

a jármű külseje és tartozékai;

g)

elektromágneses összeférhetőség;

h)

figyelmeztető hangjelzések;

i)

fűtésrendszerek;

j)

a jogosulatlan használat elleni védelemre szolgáló eszközök;

k)

járműazonosító rendszerek;

l)

tömegek és méretek;

m)

elektromos biztonság;

n)

sebességváltás-jelzők.

a)

azok a gumiabroncsok, amelyekre a megengedett névleges sebesség nem éri el a 80 km/h-t;

b)

azok a gumiabroncsok, amelyeknél a névleges felniátmérő legfeljebb 254 mm vagy legalább 635 mm;

c)

T típusú ideiglenes használatú tartalék gumiabroncsok;

d)

a kizárólag az első ízben 1990. október 1-jét megelőzően nyilvántartásba vett gépjárművekre történő felszerelésre tervezett gumiabroncsok;

e)

a vonótulajdonságok javítására szolgáló kiegészítő eszközökkel felszerelt gumiabroncsok.

a)

M2 és M3 kategóriájú járművek, a több mint három hajtótengellyel rendelkezők, a csuklós és távolsági autóbuszok, valamint az I. vagy A. osztályú autóbuszok kivételével;

b)

N2 és N3 kategóriájú járművek, a több mint három hajtótengellyel rendelkezők, a 3,5–7,5 tonna össztömegű félpótkocsi-vontató közúti vontatók, és a 2007/46/EK irányelv II. mellékletének A. szakasza 5.7. és 5.8. pontjában meghatározott különleges rendeltetésű járművek kivételével;

c)

O3 és O4 kategóriájú, légrugóval felszerelt járművek, a több mint három hajtótengellyel rendelkezők, a kivételes terhet szállító pótkocsik és az állóhelyekkel ellátott pótkocsik kivételével.

a)

az EK-típusjóváhagyást vagy a nemzeti típusjóváhagyást az említett cikkekben és a végrehajtási intézkedéseikben megnevezett járműkategóriák olyan új típusai tekintetében, amelyek nem felelnek meg e rendeletnek és végrehajtási intézkedéseinek; valamint

b)

az ilyen járművekre tervezett új alkatrésztípusok, illetve az önálló műszaki egységek új típusai tekintetében az olyan alkatrészekre vagy önálló műszaki egységekre vonatkozó EK-típusjóváhagyást, amelyek nem felelnek meg e rendeletnek és végrehajtási intézkedéseinek.

a)

az említett cikkekben megnevezett kategóriájú új járművek esetében érvénytelennek kell tekinteniük a meglévő megfelelőségi igazolásokat a 2007/46/EK irányelv 26. cikke alkalmazásában és meg kell tiltaniuk az ilyen járművek nyilvántartásba vételét, értékesítését és forgalomba helyezését az említett cikkekben megnevezett kategóriájú olyan új járművek esetében, amelyek nem felelnek meg e rendeletnek és végrehajtási intézkedéseinek; valamint

b)

meg kell tiltaniuk az ilyen járművekhez tervezett új alkatrészek vagy önálló műszaki egységek értékesítését és forgalomba helyezését, amennyiben az ilyen új alkatrészek vagy önálló műszaki egységek nem felelnek meg e rendeletnek és végrehajtási intézkedéseinek.

a)

az M, N és O kategóriájú új járművek esetében érvénytelennek kell tekinteniük a meglévő megfelelőségi igazolásokat a 2007/46/EK irányelv 26. cikke alkalmazásában és meg kell tiltaniuk az ilyen járművek nyilvántartásba vételét, értékesítését és forgalomba helyezését, amennyiben az ilyen járművek nem felelnek meg e rendeletnek és végrehajtási intézkedéseinek; valamint

b)

meg kell tiltaniuk az ilyen járművekhez tervezett olyan új gumiabroncsok értékesítését és forgalomba helyezését, amelyek nem felelnek meg e rendeletnek és végrehajtási intézkedéseinek.

a)

a C1 és C2 gumiabroncsok gördülő-ellenállására vonatkozó, a II. melléklet B. részének 2. táblázatában meghatározott határértékeket érintő előírásokra hivatkozva érvénytelennek kell tekinteniük a meglévő megfelelőségi igazolásokat a 2007/46/EK irányelv 26. cikke alkalmazásában, az M, N és O kategóriájú olyan új járművek tekintetében, amelyek nem felelnek meg e rendeletnek és végrehajtási intézkedéseinek, és meg kell tiltaniuk az ilyen járművek nyilvántartásba vételét, értékesítését és forgalomba helyezését, amennyiben az ilyen járművek nem felelnek meg e rendeletnek és végrehajtási intézkedéseinek; valamint

b)

meg kell tiltaniuk az ilyen járművekhez tervezett olyan új gumiabroncsok értékesítését és forgalomba helyezését, amelyek nem felelnek meg a II. melléklet B. részének 2. táblázatában a gördülő-ellenállásra előírt határértékeknek.

a)

a C3 gumiabroncsok gördülő-ellenállására vonatkozó, a II. melléklet B. részének 2. táblázatában meghatározott határértékeket érintő előírásokra hivatkozva érvénytelennek kell tekinteniük a meglévő megfelelőségi igazolásokat a 2007/46/EK irányelv 26. cikke alkalmazásában az M, N és O kategóriájú új járművek tekintetében, és meg kell tiltaniuk az ilyen járművek nyilvántartásba vételét, értékesítését és forgalomba helyezését, amennyiben az ilyen járművek nem felelnek meg e rendeletnek és végrehajtási intézkedéseinek; valamint

b)

meg kell tiltaniuk az ilyen járművekhez tervezett olyan új gumiabroncsok értékesítését és forgalomba helyezését, amelyek nem felelnek meg a II. melléklet B. részének 2. táblázatában a gördülő-ellenállásra előírt határértékeknek.

a)

nem tagadhatják meg az EK-típusjóváhagyást vagy a nemzeti típusjóváhagyást egy új járműtípus tekintetében, illetve nem tagadhatják meg a alkatrészekre vagy önálló műszaki egységekre vonatkozó EK-típusjóváhagyást az alkatrészek vagy önálló műszaki egységek új típusa tekintetében, amenynyiben az ilyen jármű, alkatrész vagy műszaki egység megfelel e rendeletnek és végrehajtási intézkedéseinek; illetve

b)

nem tilthatják meg egy új jármű nyilvántartásba vételét, értékesítését vagy forgalomba helyezését, illetve nem tilthatják meg egy új alkatrész vagy önálló műszaki egység értékesítését vagy forgalomba helyezését, amennyiben a jármű, alkatrész vagy önálló műszaki egység megfelel e rendeletnek és végrehajtási intézkedéseinek.

a)

részletes szabályok a gépjárművek, azok pótkocsijai, alkatrészei és önálló műszaki egységei típusjóváhagyáshoz szükséges különös eljárások, vizsgálatok és műszaki előírások vonatkozásában, figyelemmel az 5–12. cikk rendelkezésire;

b)

részletes szabályok az olyan járművekre vonatkozó különleges biztonsági előírások tekintetében, amelyek rendeltetésszerűen veszélyes árukat szállítanak közúton, a tagállamokon belül vagy azok között, tekintetbe véve az ENSZ-EGB 105. előírását;

c)

azon fizikai jellemzőknek és teljesítménykövetelményeknek a pontosabb meghatározása, amelyekkel a gumiabroncsoknak rendelkeznie kell ahhoz, hogy „különleges használatú abroncsnak”, „professzionális terepjáró abroncsnak”, „megerősített abroncsnak”, „extra teherbírású abroncsnak”, „téli gumiabroncsnak”, „T-típusú, átmeneti használatú pótgumiabroncsnak” vagy „vonóabroncsnak” minősüljenek a 3. cikk második bekezdésének 8–13. pontja értelmében;

d)

a II. melléklet B. és C. részeiben meghatározott gördülő-ellenállásra és gördülési zajra vonatkozó határértékeket módosító intézkedések, amennyiben erre a vizsgálati eljárások változásainak eredményeként szükség van, anélkül, hogy hátrányosan érintenék a környezetvédelem szintjét;

e)

részletes előírások a II. melléklet C. részének 1. pontjában említett zajszintek meghatározási eljárása tekintetében;

f)

a IV. mellékletet módosító rendelkezések, hogy az kiterjedjen a 97/836/EK határozat 4. cikkének (4) bekezdése értelmében kötelező ENSZ-EGB-előírásokra.

a)

az M2, M3, N2 és N3 kategóriák egyes járművei vagy járműosztályai tekintetében a 10. cikkben említett fejlett vészfékező rendszerek felszerelésének kötelezettsége alól mentesítő intézkedések, amennyiben költség-haszon elemzést követően és figyelembe véve valamennyi vonatkozó biztonsági szempontot, ezen rendszerek alkalmazásáról kiderül, hogy az nem megfelelő az érintett jármű vagy járműosztályok vonatkozásában;

b)

2010. december 31-ig, költség-haszon elemzés alapján, a 13. cikk (11) bekezdésében megállapított időtartamot csökkentő intézkedések, amelyek az érintett gumiabroncs-osztályok és -kategóriák szerint különböztethetők meg.

a)

hamis nyilatkozat tétele a jóváhagyási eljárás vagy visszahívást eredményező eljárások során;

b)

a típusjóváhagyáshoz használt vizsgálati eredmények meghamisítása;

c)

olyan adatok vagy műszaki leírások visszatartása, amelyek visszahíváshoz vagy a típusjóváhagyás visszavonásához vezethetnek.

31.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 200/25

(1)

A Szerződés harmadik részének IV. címe megteremti a jogalapot arra, hogy a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén közösségi jogszabályokat fogadjanak el.

(2)

A tagállamok és harmadik országok között polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködést hagyományosan a tagállamok és harmadik országok közötti megállapodások szabályozzák. Az ilyen megállapodások, amelyből igen sok létezik, gyakran különleges kapcsolatra utalnak egy tagállam és egy harmadik ország között, és céljuk, hogy megfelelő jogi keretet biztosítsanak az érintett felek sajátos igényeinek kielégítéséhez.

(3)

Az EK-Szerződés 307. cikke előírja a tagállamok számára, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket minden olyan összeegyeztethetetlenség kiküszöbölése érdekében, amely a közösségi vívmányok és a tagállamok és harmadik országok között létrejött nemzetközi szerződések között fennáll. Ennek során szükség lehet az ilyen megállapodások újratárgyalására.

(4)

Annak érdekében, hogy a megfelelő jogi keret biztosított legyen az adott tagállamnak egy harmadik országgal fennálló kapcsolatait érintő különleges igények kielégítéséhez, nyilvánvalóan szükségessé válhat továbbá, hogy a polgári igazságügynek a Szerződés harmadik része IV. címének alkalmazási körébe tartozó területein új megállapodásokat kössenek harmadik országokkal.

(5)

Az új Luganói Egyezmény megkötésével kapcsolatos, 2006. február 7-i 1/03. sz. véleményében az Európai Közösségek Bírósága megerősítette, hogy a Közösség kizárólagos hatáskört szerzett arra vonatkozóan, hogy harmadik országokkal a Luganói Egyezményhez hasonló nemzetközi megállapodásokat kössön a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendeletben (2) (Brüsszel I.) meghatározott szabályokat érintő kérdésekben.

(6)

A Szerződés 300. cikkének megfelelően a Közösség és valamely harmadik ország közötti, a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdéseket érintő megállapodások megkötése a Közösség feladata.

(7)

Az EK-Szerződés 10. cikke előírja a tagállamok számára, hogy segítsék elő a Közösség feladatainak teljesítését, valamint hogy tartózkodjanak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti a Szerződés céljainak megvalósítását. A lojális együttműködés kötelezettsége általános érvényű, nem pedig annak függvénye, hogy a Közösség hatásköre kizárólagos vagy sem.

(8)

Tekintettel a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozó, egyes polgári igazságügyi kérdésekről szóló, harmadik országokkal létrejött megállapodásokra, koherens és átlátható eljárást kell létrehozni, amely felhatalmazza a tagállamokat a fennálló megállapodások módosítására, illetve új megállapodások tárgyalására és megkötésére, különösen, ha maga a Közösség nem jelezte, hogy gyakorolni kívánja a megállapodás megkötésére vonatkozó külső hatáskörét, egy már meglévő tárgyalási mandátum vagy tervbe vett tárgyalási mandátum útján. Ez az eljárás sem a Közösség kizárólagos hatáskörét, sem pedig a Szerződés 300. és 307. cikkének rendelkezéseit nem sérti. Kivételes intézkedésnek kell tekinteni, és mind hatályát, mind időtartamát korlátozni kell.

(9)

E rendelet nem alkalmazandó, amennyiben a Közösség azonos tárgykörben már kötött megállapodást az adott harmadik országgal. Két megállapodás csak akkor és csak olyan mértékben tekinthető ugyanarra a tárgyra vonatkozónak, amennyiben lényegileg ugyanazokat a konkrét jogi kérdéseket szabályozzák. Nem tekinthetők azonos tárgykörre vonatkozónak azok a rendelkezések, amelyek az ilyen kérdésekben való együttműködés általános szándékának egyszerű kinyilvánítását tartalmazzák.

(10)

Kivételesen e rendelet hatálya alá tartoznak a kisszámú tagállam és kisszámú harmadik ország (például kettő vagy három) között létrejött, helyi kérdések megoldására irányuló, bizonyos regionális megállapodások is, amelyekhez más államok nem csatlakozhatnak.

(11)

Annak érdekében, hogy egy tagállam által tervezett megállapodás ne fossza meg hatásaitól a közösségi jogot, és ne ássa alá a közösségi joggal létrehozott rendszer megfelelő működését vagy a Közösség által meghatározott közösségi külkapcsolati politikát, az érintett tagállamnak be kell jelentenie szándékait a Bizottságnak, hogy felhatalmazást kapjon valamely megállapodás hivatalos tárgyalásának megkezdésére vagy folytatására, vagy egy megállapodás megkötésére. Ezt a bejelentést levélben vagy elektronikus úton kell megtenni. A bejelentésnek tartalmaznia kell az összes olyan vonatkozó információt és dokumentációt, amelyek alapján a Bizottság értékelni tudja, hogy a tárgyalások várható kimenetele milyen módon hat a közösségi jogra.

(12)

Értékelni kell, hogy megfelelő közösségi érdek fűződik-e a Közösség és az érintett harmadik ország közötti kétoldalú megállapodás megkötéséhez, vagy adott esetben a tagállam és a harmadik ország között már fennálló kétoldalú megállapodás közösségi megállapodással történő felváltásához. E célból minden tagállamot tájékoztatni kell a Bizottsághoz beérkezett, valamely tagállam által tervezett megállapodásról szóló összes bejelentésről annak érdekében, hogy kifejezhessék érdeklődésüket a bejelentő tagállam kezdeményezéséhez történő csatlakozás iránt. Amennyiben az információk megosztása nyomán kellő közösségi érdek mutatkozik, a Bizottságnak meg kell vizsgálni a Közösség és az érintett harmadik ország közötti megállapodás megkötésére vonatkozó tárgyalási megbízás indítványozását.

(13)

Ha a Bizottság további tájékoztatást kér a tagállamtól annak felmérése céljából, hogy az adott tagállamot felhatalmazhatja-e a harmadik országgal történő tárgyalások megkezdésére, ez a kérés nem befolyásolhatja azt a határidőt, amelyen belül a Bizottságnak indokolással ellátott határozatot kell hoznia a tagállam kérelméről.

(14)

A hivatalos tárgyalások megkezdésére irányuló felhatalmazás esetén, ha szükséges, a Bizottság számára lehetőséget kell biztosítani, hogy tárgyalási iránymutatásokat javasoljon, illetve bizonyos záradékoknak a tervezett megállapodásba való beépítését kérje. A tárgyalások különböző szakaszaiban folyamatosan, teljeskörűen tájékoztatni kell a Bizottságot annyiban, amennyiben e rendelet hatálya alá tartozó ügyekről esik szó, és lehetővé kell tenni számára az említett ügyekkel kapcsolatban a tárgyalásokon megfigyelőként való részvételt.

(15)

A harmadik országgal folytatandó tárgyalások megkezdésére vonatkozó szándékukról szóló bejelentés során a tagállamok csak azon elemekről tájékoztatják a Bizottságot, amelyek a Bizottság által elvégzendő értékelés szempontjából relevánsak. A Bizottság általi felhatalmazás és az esetleges tárgyalási iránymutatások, vagy adott esetben a Bizottság általi elutasítás kizárólag az e rendelet hatálya alá tartozó kérdésekre vonatkozhat.

(16)

Minden tagállamot tájékoztatni kell a tervezett vagy megtárgyalt megállapodásokról szóló, a Bizottsághoz beérkező összes bejelentésről, valamint a Bizottság e rendelet értelmében hozott indokolással ellátott összes határozatáról. E tájékoztatásnak azonban maradéktalanul meg kell felelnie az esetleges titoktartási követelményeknek.

(17)

Az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a bizalmasnak minősített információkat az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (3) megfelelően kezelik.

(18)

Ha a Bizottság értékelése alapján nem kíván felhatalmazást adni a hivatalos tárgyalások megkezdésére vagy a megtárgyalt megállapodás megkötésére, indokolással ellátott határozatának meghozatala előtt véleményt kell nyilvánítania az érintett tagállam számára. Megtárgyalt megállapodás megkötésére vonatkozó felhatalmazás megtagadása esetén a véleményt az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz is be kell nyújtani.

(19)

Annak biztosítása érdekében, hogy a megtárgyalt megállapodás ne akadályozza a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén folytatott közösségi külpolitika végrehajtását, a megállapodásokban a Közösség vagy a Közösség és tagállamai és az érintett harmadik ország közötti, azonos tárgyú későbbi megállapodás esetén a megállapodás teljes vagy részleges felmondásáról vagy a vonatkozó előírásoknak az azonos tárgyú későbbi megállapodás megfelelő előírásaival való közvetlen helyettesítéséről is rendelkezni kell.

(20)

Átmeneti intézkedésekről is rendelkezni kell az olyan helyzetekre, amikor egy tagállam a rendelet hatálybalépésének időpontjában már tárgyalásokat folytat egy harmadik országgal, vagy pedig már le is zárta e tárgyalásokat, de a megállapodást még nem ismerte el magára nézve kötelező erejűnek.

(21)

Annak érdekében, hogy e rendelet alkalmazásával kapcsolatban elég tapasztalat halmozódjék fel, ezen alkalmazásra vonatkozó jelentését a Bizottság legkorábban nyolc évvel e rendelet elfogadása után terjeszti elő. E jelentésben, előjogaival élve, a Bizottság megerősíti e rendelet ideiglenes jellegét vagy megvizsgálja, hogy e rendelet új, azonos tárgykörű, vagy a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozó bizonyos ügyeket is tartalmazó és az (5) preambulumbekezdésben említettekhez hasonló, más közösségi eszközök irányította rendelettel kell-e felváltani.

(22)

Ha a Bizottság által benyújtott jelentés megerősíti e rendelet ideiglenes mivoltát, a tagállamoknak e jelentés benyújtását követően is módjukban áll értesíteni a Bizottságot a már folyó vagy bejelentett tárgyalásokról, a hivatalos tárgyalások megkezdésére való felhatalmazás megszerzésének szándékával.

(23)

A Szerződés 5. cikkében foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl a célja eléréséhez szükséges mértéket.

(24)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban az Egyesült Királyság és Írország bejelentették, hogy részt kívánnak venni e rendelet elfogadásában és alkalmazásában.

(25)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt e rendelet elfogadásában, és az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

a)

egy tagállam és egy harmadik ország között létrejött kétoldalú megállapodás;

b)

korlátozott számú tagállam és a tagállamokkal szomszédos, vagy környező harmadik ország között létrejött regionális megállapodás, amely helyi kérdések megoldására törekszik, és amelyhez más államok nem csatlakozhatnak.

a)

az adott tagállam rendelkezésre bocsátott olyan információkat, amelyekből kitűnik, hogy – a tagállam és az érintett harmadik ország közötti gazdasági, földrajzi, kulturális történelmi, társadalmi vagy politikai kapcsolatoknak tulajdoníthatóan – konkrét érdeke fűződik ahhoz, hogy megállapodást kössön;

b)

a tagállam által nyújtott tájékoztatás alapján a tervezett megállapodás megkötése a közösségi jogot nem fosztja meg hatásaitól, és nem ássa alá a közösségi jog vonatkozó szabályai révén létrehozott rendszer megfelelő működését; és

c)

a tervezett megállapodás nem sérti a Közösség külkapcsolati politikájának a Közösség által meghatározott tárgyát és célját.

a)

a megállapodás teljes vagy részleges felmondásáról az egyrészről az Európai Közösség vagy a Közösség és tagállamai és másrészről ugyanezen harmadik ország közötti, azonos tárgyú későbbi megállapodás megkötése esetén; vagy

b)

a vonatkozó rendelkezéseknek az azonos tárgyú későbbi megállapodás megfelelő rendelkezéseivel való közvetlen helyettesítéséről az Európai Közösség vagy a Közösség és tagállamai és ugyanezen harmadik ország közötti, azonos tárgyú későbbi megállapodás megkötése esetén.

Az első albekezdés a) pontjában említett záradékot lehetőség szerint az alábbiaknak megfelelően kell megfogalmazni: „(A tagállam(ok) neve(i)) egészben vagy részben felmondja e megállapodást, ha és amikor a Közösség vagy a Közösség és tagállamai (a harmadik ország(ok) neve(i))-val/vel megállapodást kötnek ugyanazon polgári igazságügyi ügyekben, mint amelyeket e megállapodás szabályoz.”

Az első albekezdés b) pontjában említett záradékot lehetőség szerint az alábbiaknak megfelelően kell megfogalmazni: „Ez a megállapodás vagy e megállapodás egyes rendelkezései nem alkalmazható(k) az egyrészről a Közösség vagy a Közösség és tagállamai, és másrészről (a harmadik ország(ok) neve(i)) között létrejött megállapodás hatálybalépésének napjától, az ezen megállapodással szabályozott ügyek tekintetében.”

a)

megfelel-e a 4. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett feltételnek;

b)

megfelel-e a 4. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett feltételnek, amennyiben az említett feltétellel összefüggő új, kivételes körülményekről van szó; továbbá

c)

megfelel-e az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett követelménynek.

a)

megerősíti, hogy e rendeletnek hatályát kell vesztenie a 14. cikk (1) bekezdése értelmében meghatározott időpontban; vagy

b)

javasolja, hogy azon időponttól kezdődően e rendelet helyébe új rendelet lépjen.

31.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 200/31

(1)

A pénzügyi válság eredményeként az európai gazdaság erős visszaeséssel néz szembe. Rendkívüli és azonnali erőfeszítésekre van szükség e súlyos és példa nélküli gazdasági helyzet kezelésére. A piaci szereplők közötti bizalom visszaállítása érdekében haladéktalanul véglegesíteni kell a gazdaságra hatást gyakorló intézkedéseket.

(2)

Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy az európai gazdaság ereje és fenntarthatósága hosszú távon csak úgy biztosítható, ha sikerül oly módon átformálni, hogy meg tudjon felelni az energiaellátás biztonságával és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mérséklésével kapcsolatos elvárásoknak. Ezt a megállapítást a megbízható gázbeszerzési forrásokkal összefüggő egyre növekvő aggályok is alátámasztják.

(3)

Ezen aggályok fényében a 2008. december 11–12-i Európai Tanács következtetéseiben jóváhagyta a Bizottság által 2008. november 26-án bemutatott európai gazdaságélénkítési tervet (gazdaságélénkítési terv), amely meghatározza, hogy a tagállamok és az Európai Unió hogyan hangolhatják össze politikáikat, és adhatnak új ösztönzést az európai gazdaságnak, hogy ezen ösztönzéssel a Közösség hosszú távú célkitűzéseinek teljesítését segítsék elő.

(4)

A gazdaságélénkítési tervnek fontos része az a javaslat, hogy – a beruházók körében tapasztalható bizalomhiány kezelése és a jövő számára egy erősebb gazdasághoz vezető ösvény egyengetésének segítése érdekében – meghatározott stratégiai ágazatokban növelni kell a közösségi ráfordítások összegét. Az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy – a megfelelő földrajzi egyensúly figyelembevételével – a beruházások megerősítésére – különösen infrastruktúra-projektek fejlesztése terén – egyes konkrét projektek jegyzékét terjessze elő.

(5)

A gazdaságélénkítési terv hatékonysága érdekében elengedhetetlen olyan intézkedések finanszírozása, amelyek gyors választ adnak mind a gazdasági válságra, mind a Közösség sürgős energiaszükségleteire. Mindazonáltal az e rendelet által létrehozott különleges program semmiféleképpen nem képezhet precedenst a jövőbeli társfinanszírozási arányok vonatkozásában az infrastrukturális beruházások terén.

(6)

A kézzelfogható és jelentős hatás elérése érdekében az intézkedéseket néhány speciális ágazatra kell összpontosítani, amelyekben a fellépés egyértelműen hozzájárulna az energiaellátás biztonságával kapcsolatos célkitűzésekhez és az üvegházhatású gázkibocsátások csökkentéséhez; olyan nagy, kiérlelt projektek léteznek, amelyek képesek hatékony és eredményes hasznát venni a jelentős összegű pénzügyi támogatásnak, és katalizátorként más forrásokból – köztük az Európai Beruházási Bankból is – jelentős beruházási összegeket gerjeszteni; és az európai szintű fellépés többletértéket jelentene. A gáz- és villamosenergia-infrastruktúra, a tengeri szélenergia, valamint a széndioxid-leválasztás és -tárolás ágazatai teljesítik ezeket a kritériumokat. Ezen ágazatok kiválasztása a gazdaságélénkítési terv sajátos körülményeit tükrözi, és nem kérdőjelezheti meg az energiahatékonyságnak és a megújuló forrásokból származó energia előmozdításának tulajdonított kiemelt prioritást, amelyekkel a gazdaságélénkítési terv is foglalkozott.

(7)

Arra az esetre, ha 2010 végéig nem lehetséges az összes forrást lekötni, a Bizottság kinyilvánította azon szándékát, hogy az e rendelet végrehajtásáról szóló 2010-es jelentésében adott esetben olyan intézkedéseket javasoljon, amelyek lehetővé teszik a gazdaságélénkítési tervvel összeegyeztethető projektek finanszírozását, így például projekteket az energiahatékonyság és a megújuló forrásokból származó energia területén.

(8)

A gáz- és a villamosenergia-infrastruktúrák esetében az elmúlt években bizonyos kihívások jelentkeztek. A közelmúltbeli gázválságok (2006 és 2009 telén) és az olajárak 2008 közepéig tartó emelkedése megmutatta Európa kiszolgáltatottságát. A saját energiaforrások – földgáz- és kőolaj – csökkennek, olyannyira, hogy Európa növekvő mértékben függ a behozataltól az energiaellátás terén. Ebben az összefüggésben az energia-infrastruktúra kritikus szerepet fog játszani.

(9)

A jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság azonban kihat az energia-infrastruktúra projektek végrehajtására. Néhány fontos projekt – köztük közösségi érdekű projektek – végrehajtása jelentős késedelmet szenvedhet a források szűkössége miatt. Indokolt ezért az energia- infrastruktúrába történő beruházások támogatását célzó sürgős fellépés. Mivel e projektek tervezéséhez és megvalósításához jelentős idő szükséges, fontos, hogy a Közösség azonnal fektessen be az ilyen infrastruktúrába, főként hogy felgyorsíthassa a Közösségen belüli energiaellátás biztonsága szempontjából különösen fontos projektek fejlesztését. Ez életbevágó lesz a Közösség energiaellátási biztonságának versenyképes áron történő biztosításában, amikor a gazdaság ismét fellendül, és nő a globális energiaszükséglet.

(10)

Az energiaipari infrastruktúra-fejlesztési projektek közül azokat szükséges kiválasztani, amelyek fontosak a belső energiapiac működése és az energiaellátás biztonsága szempontjából, és amelyek hozzájárulnak a gazdaság talpra állításához is.

(11)

A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás és különösen a tengeri szélenergia esetében ennek a rendeletnek a Bizottság által 2007. november 22-én bemutatott európai stratégiai energiatechnológiai tervre kell építenie, amely felhívott egy közös, az Európai Unió energiapolitikai céljaival összhangban álló, az energiaügyi kutatásra és innovációs erőfeszítésekre vonatkozó stratégiai tervre, valamint elkötelezettségre hat európai ipari kezdeményezés létrehozása mellett. A 2008. október 16-i Európai Tanács következtetéseiben felhívta a Bizottságot, hogy jelentősen gyorsítsa fel az európai stratégiai energiatechnológiai terv végrehajtását. A program a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás és a tengeri szélenergia projektek finanszírozását kezdeményezi, nem érintve az európai stratégiai energiatechnológiai tervben felvázolt, energiademonstrációs projektekre vonatkozó hat ipari kezdeményezés jövőbeli létrehozását.

(12)

Annak érdekében, hogy azonnali hatást gyakoroljon a gazdasági válságra, lényeges, hogy ez a rendelet felsorolja azon projekteket, amelyek azonnali pénzügyi támogatást kaphatnak, figyelemmel a hatékonyságot és eredményességet biztosító kritériumoknak való megfelelésre és a pénzügyi előirányzat által meghatározott korlátokra.

(13)

A gáz- és villamosenergia-infrastruktúra projektek esetében listát kell készíteni aszerint, hogy az egyes projektek mennyiben járulnak hozzá az ellátásbiztonság és diverzifikálás célkitűzéseihez, amelyeket a Bizottság 2008. november 13-i második stratégiai energiaügyi felülvizsgálata határozott meg, és amelyeket az Európai Parlament a 2009. február 3-i állásfoglalásában, a Tanács pedig a 2009. február 19-i következtetéseiben hagyott jóvá. A projekteket azon az alapon kell kiválasztani, hogy végrehajtják a felülvizsgálatban meghatározott prioritásokat, elérték az érettség ésszerű fokát, és hozzájárulnak az energiaforrások és -ellátás biztonságához és diverzifikálásához; a hálózat kapacitásának optimalizálásához és a belső energiapiac megvalósításához, különösen a határon átnyúló szakaszok vonatkozásában; a hálózat fejlesztéséhez, hogy a Közösség legkedvezőtlenebb helyzetű régiói és szigetei elszigeteltségének csökkentésével erősödjön a gazdasági és a társadalmi kohézió; a megújuló energiaforrások összekapcsolásához; az összekapcsolt hálózatok biztonságához, megbízhatóságához és interoperabilitásához; és a tagállamok közötti szolidaritáshoz. A projektek végrehajtása a nemzeti, regionális és helyi hatóságok elkötelezettségét igényli a közigazgatási eljárások és engedélyezések felgyorsítása mellett. Számos projekt esetében a támogatás nem lesz folyósítható a kijelölt időkeretben, ha e felgyorsításra nem kerül sor.

(14)

A tengeri szélenergia esetében a listának olyan projekteket kell tartalmaznia, amelyekről – az európai szélenergia technológiai platform keretében az érdekeltektől, valamint ipari és egyéb forrásokból összegyűjtött információk alapján – feltehető, hogy jóváhagyták, készen állnak a végrehajtásra; innovatívak, ugyanakkor jól megalapozott koncepciókra épülnek; képesek a felgyorsulásra pénzügyi ösztönzés hatására; határokon átnyúló jelentőséggel is bírnak; nagy méretűek, és be tudják mutatni, hogy a technológiai előrelépés eredményeit hogyan fogják hatékonyan terjeszteni az európai stratégiai energiatechnológiai terv által jóváhagyott célkitűzések és struktúrák fényében. Pénzügyi támogatást azokhoz a projektekhez kell irányítani, amelyek a projektfejlesztés terén 2009-ben és 2010-ben jelentős mértékű előrehaladást lesznek képesek felmutatni.

(15)

A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás esetében a listát főként a fosszilis üzemanyag fórum és a zéró kibocsátású fosszilis tüzelésű erőművek technológiai platformjának keretében az érdekeltektől, valamint más forrásokból összegyűjtött információk alapján kell összeállítani. Pénzügyi támogatást azokhoz a projektekhez kell irányítani, amelyek a projektfejlesztés terén 2009-ben és 2010-ben jelentős mértékű előrehaladást lesznek képesek felmutatni. Azt, hogy egy projekt kellően előrehaladott állapotban van-e, annak alapján indokolt megítélni, hogy az ipari létesítmény – beleértve a szén-dioxid-leválasztás komponensét is – tekintetében létezik-e érett és életképes koncepció; hogy a szén-dioxid szállítása és tárolása tekintetében létezik-e kellően érett és életképes koncepció; továbbá hogy van-e egyértelmű elkötelezettség a helyi hatóságok részéről a projekt támogatása iránt. A projekteknek be kell mutatniuk azt is, hogy a technológiai fejlesztés eredményeit hogyan fogják eredményesen terjeszteni, és hogyan fogják felgyorsítani az európai stratégiai energiatechnológiai tervben meghatározott célkitűzések elérését.

(16)

Szükséges lesz választani a támogatásra jogosult javaslatok közül. A választásnak garantálnia kell, többek között, hogy tagállamonként legfeljebb egy szén-dioxid-leválasztással és -tárolással kapcsolatos javaslat kaphasson támogatást, a geológiai tárolási feltételek széles skálájára kiterjedő vizsgálat biztosítása, valamint a gazdasági fellendülés Európa-szerte történő ösztönzésére irányuló célkitűzés támogatása érdekében.

(17)

A közösségi finanszírozás nem torzíthatja indokolatlanul a versenyt és a belső piac működését, különös tekintettel a harmadik felek általi hozzáférés szabályaira és a harmadik felek általi hozzáférés alóli lehetséges mentességekre. A közösségi finanszírozáson felüli bármely nemzeti finanszírozásnak figyelembe kell vennie az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat. A közösségi pénzügyi támogatást, formájától függetlenül, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (3) (a továbbiakban: költségvetési rendelet) és az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23-i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (4) rendelkezéseinek megfelelően kell nyújtani, kivéve, ha e rendelet rendelkezései kifejezetten eltérnek azoktól a szabályoktól.

(18)

Mivel sürgősen kezelni szükséges a gazdasági válságot és a Közösség halasztást nem tűrő energiaszükségleteit, e rendelet részletes rendelkezéseket tartalmaz a pénzügyi támogatás módozataira vonatkozóan, beleértve a támogatható projektek listáját is. Ezenfelül, mivel sürgősen ösztönzésre van szükség, a 2009-ben és 2010-ben tett költségvetési kötelezettségvállalásokat végrehajtó valamennyi jogi kötelezettségvállalást 2010 vége előtt meg kell tenni.

(19)

Az e rendelet alapján finanszírozott fellépések végrehajtása során védeni kell a Közösség pénzügyi érdekeit csalással, korrupcióval és bármely egyéb jogellenes tevékenységekkel szembeni megelőző intézkedések alkalmazásával, hatékony ellenőrzéssel és a jogosulatlanul kifizetett összegek visszakövetelésével, valamint – szabálytalanság észlelése esetén – hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelettel (5), az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló, 1996. november 11-i 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendelettel (6) és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25-i 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7) összhangban.

(20)

Az alprogramokban szereplő kérdések jellegére való tekintettel, a Bizottság munkáját különböző bizottságoknak kell segítenie a finanszírozásban részesítendő pályázatok kiválasztása és az egyes alprogramok keretében nyújtandó finanszírozás összegének meghatározása terén.

(21)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (8) összhangban kell elfogadni.

(22)

Mivel e rendelet célkitűzéseit – nevezetesen a gazdasági fellendülés segítését a Közösségen belül, az energiabiztonsággal kapcsolatos igények kezelését és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését a meghatározott stratégiai ágazatokban történő növekvő kiadások révén – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok – e rendelet hatályára, valamint a kijelölt ágazatok és projektek jellegére való tekintettel – közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(23)

Mivel a gazdasági válság és a Közösség halasztást nem tűrő energiaszükségleteinek sürgős kezelése szükséges, e rendeletnek a kihirdetését követően azonnal hatályba kell lépnie,

a)

gáz- és villamosenergia-infrastruktúrák;

b)

tengeri szélenergia; és

c)

szén-dioxid-leválasztás és -tárolás.

i.

minden nagyfeszültségű vezeték, az elosztóhálózatok vezetékeinek kivételével, és a tenger alatti összeköttetések, feltéve, hogy ezt az infrastruktúrát régiók közötti, illetve nemzetközi átvitelre vagy összeköttetésre használják;

ii.

a nagynyomású gázvezetékek, az elosztóhálózatok vezetékeinek kivételével;

iii.

az ii. alpontban említett nagynyomású gázvezetékekhez csatlakozó földfelszín alatti tároló létesítmények;

iv.

a cseppfolyósított földgáz (LNG) fogadására, tárolására és visszaalakítására szolgáló berendezések; valamint

v.

az i., ii., iii., vagy iv. alpontban említett infrastruktúra megfelelő működéséhez szükséges bármely felszerelés és berendezés, beleértve a védelmi, monitoring és ellenőrző rendszereket is;

a)

a gáz- és villamosenergia-infrastruktúra projektekre: 2 365 000 000 EUR;

b)

a tengeri szélenergia projektekre: 565 000 000 EUR;

c)

a szén-dioxid-leválasztással és -tárolással kapcsolatos projektekre: 1 050 000 000 EUR.

a)

az energiaforrások, -útvonalak és -ellátás biztonsága és diverzifikálása;

b)

az energiahálózat kapacitásának optimalizálása és a belső energiapiac integrálása, különösen a határon átnyúló szakaszok vonatkozásában;

c)

a hálózat fejlesztése, hogy a Közösség legkedvezőtlenebb helyzetű régiói vagy szigetei elszigeteltségének csökkentésével erősödjön a gazdasági és a társadalmi kohézió;

d)

a megújuló energiaforrások összekapcsolása és integrálása; és

e)

az összekapcsolt energiahálózatok biztonsága, megbízhatósága és interoperabilitása, beleértve a többirányú gázáramlás alkalmazására való képességet is, ha ez szükséges.

a)

egy vagy több, közösen fellépő tagállam;

b)

a kérdéses projektben közvetlenül érintett valamennyi tagállam egyetértése esetén:

a)

a megközelítés megalapozottsága és műszaki megfelelősége;

b)

a fellépés teljes beruházási szakaszára vonatkozó pénzügyi csomag megalapozottsága.

a)

érettség, amely azt jelenti, hogy 2010 végéig elér a beruházási fokozatba, és jelentős tőkekiadással jár;

b)

annak mértéke, hogy a finanszírozáshoz való hozzájutás hiánya mennyiben késlelteti a fellépés végrehajtását;

c)

annak mértéke, hogy az EEGP-támogatás mennyiben ösztönzi a köz- és magánfinanszírozást;

d)

társadalmi-gazdasági hatások;

e)

környezeti hatások;

f)

hozzájárulás az energiahálózat folytonosságához és interoperabilitásához, valamint a kapacitásának optimalizálásához;

g)

hozzájárulás a szolgáltatás minőségének, biztonságának és védelmének javításához;

h)

hozzájárulás egy jól integrált energiapiac létrehozásához.

a)

a megközelítés megalapozottsága és műszaki megfelelősége;

b)

a projekt teljes beruházási szakaszára vonatkozó pénzügyi csomag megalapozottsága.

a)

érettség, amely azt jelenti, hogy 2010 végéig elér a beruházási fokozatba, és jelentős tőkekiadással jár;

b)

annak mértéke, hogy a finanszírozáshoz való hozzájutás hiánya milyen mértékben késlelteti a fellépés végrehajtását;

c)

annak mértéke, hogy a projekt mennyiben javítja vagy növeli a már építés alatt álló vagy tervezési szakaszban lévő létesítmények és infrastruktúra méretét;

d)

annak mértéke, hogy a projekt mennyiben terjed ki teljes méretű és ipari léptékű létesítmények és infrastruktúra építésére, és mennyiben foglalkozik a következő kérdésekkel:

e)

a projekt innovatív vonásai, és annak mértéke, hogy menynyiben fogja bemutatni e vonások megvalósítását;

f)

a projekt hatása és hozzájárulása a Közösség tengeri szélenergia vezetékhálózatához, beleértve a reprodukciós potenciálját is;

g)

a kedvezményezettek által tanúsított elkötelezettség a projekt által elért technológiai előrelépések eredményeinek más európai gazdasági szereplők számára történő hozzáférhetővé tétele mellett, a közösségi joggal és különösen az európai stratégiai energiatechnológiai tervben felvázolt célkitűzésekkel és struktúrákkal összeegyeztethető módon.

a)

a projektek bemutatják, hogy képesek az ipari létesítményekben keletkező CO2 legalább 80 %-ának leválasztására, valamint képesek a leválasztott CO2 elszállítására és geológiai úton megvalósuló, biztonságos földfelszín alatti tárolására;

b)

az erőmű létesítmények esetében a CO2-leválasztást legalább 250 MW villamos energiát termelő vagy ezzel egyenértékű létesítményen bemutatják;

c)

a projektgazdák jogilag kötelező erejű nyilatkozatot tesznek arról, hogy a demonstrációs erőmű révén keletkezett generikus ismereteket hozzáférhetővé teszik a tágabb ipar és a Bizottság számára, hogy hozzájáruljanak az európai stratégiai energiatechnológiai tervhez.

a)

a megközelítés megalapozottsága és műszaki megfelelősége;

b)

érettség, amely azt jelenti, hogy 2010 végéig elér a beruházási fokozatba, amelybe beletartozik a tárolási lehetőségek feltárása és kialakítása is, továbbá a projektre vonatkozóan jelentős beruházási kiadással jár;

c)

a projekt teljes beruházási szakaszára vonatkozó pénzügyi csomag megalapozottsága;

d)

a projektnek a javasolt helyszín(ek)en való megépítéséhez és üzemeltetéséhez szükséges valamennyi engedély számbavétele és az ezen engedélyek beszerzésére irányuló stratégia megléte.

a)

annak mértéke, hogy a finanszírozáshoz való hozzájutás hiánya mennyiben késlelteti a fellépés végrehajtását;

b)

a projekt üzemeltetésének első öt évében leválasztásra kerülő CO2 tonnánként igényelt finanszírozása;

c)

a projekt komplexitása és az egész létesítmény innovációs szintje, beleértve egyéb kísérő kutatási tevékenységeket is, és a kedvezményezettek által tanúsított elkötelezettség a projekt által elért technológiai előrelépések eredményeinek más európai gazdasági szereplők számára való hozzáférhetővé tétele mellett, a közösségi joggal és különösen az európai stratégiai energiatechnológiai tervben felvázolt célkitűzésekkel és struktúrákkal összhangban;

d)

az irányítási terv megalapozottsága és megfelelősége, beleértve – az abban foglalt tudományos, mérnöki és műszaki információval és adatokkal kapcsolatban – annak bemutatását, hogy a javasolt koncepció kész elérni a projekt üzembe helyezését 2015. december 31-ig.

a)

a gáz- és villamosenergia-infrastruktúra projektek vonatkozásában a transzeurópai közlekedési és energiahálózatok területén történő közösségi pénzügyi támogatás nyújtásának általános szabályairól szóló, 2007. június 20-i 680/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) 15. cikkével létrehozott bizottság;

b)

a tengeri szélenergia projektek vonatkozásában az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjának (2007–2013) végrehajtására irányuló Együttműködés egyedi programról szóló, 2006. december 19-i 2006/971/EK tanácsi határozat (10) 8. cikkével létrehozott bizottság;

c)

a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási projektek vonatkozásában a 2006/971/EK határozat 8. cikkével létrehozott bizottság.

31.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 200/46

(1)

A Szerződés harmadik részének IV. címe megteremti a jogalapot arra, hogy a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén közösségi jogszabályokat fogadjanak el.

(2)

A tagállamok és harmadik országok között polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködést hagyományosan a tagállamok és harmadik országok közötti megállapodások szabályozzák. Az ilyen megállapodások, amelyekből igen sok létezik, gyakran különleges kapcsolatra utalnak egy tagállam és egy harmadik állam között, és céljuk, hogy megfelelő jogi keretet biztosítsanak az érintett felek sajátos igényeinek kielégítéséhez.

(3)

A Szerződés 307. cikke előírja a tagállamok számára, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket minden olyan összeegyeztethetetlenség kiküszöbölése érdekében, amely a közösségi vívmányok és a tagállamok és harmadik országok között létrejött nemzetközi megállapodások között fennáll. Ennek során szükség lehet az ilyen megállapodások újratárgyalására.

(4)

Annak érdekében, hogy a megfelelő jogi keret biztosított legyen az adott tagállamnak egy harmadik országgal fennálló kapcsolatait érintő különleges igények kielégítéséhez, nyilvánvalóan szükségessé válhat továbbá, hogy a polgári igazságügynek a Szerződés harmadik része IV. címének alkalmazási körébe tartozó területein új megállapodásokat kössenek harmadik országokkal.

(5)

Az új Luganói Egyezmény megkötésével kapcsolatos 2006. február 7-i 1/03. sz. véleményében – az Európai Közösségek Bírósága megerősítette, hogy a Közösség kizárólagos hatáskört szerzett arra vonatkozóan, hogy harmadik országokkal a Luganói Egyezményhez hasonló nemzetközi megállapodásokat kössön a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendeletben (Brüsszel I.) (2) meghatározott, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságot, valamint a határozatok elismerését és végrehajtására vonatkozó szabályokat érintő kérdésekben.

(6)

A Szerződés 300. cikkének megfelelően a Közösség és valamely harmadik ország közötti, a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdéseket érintő megállapodások megkötése a Közösség feladata.

(7)

A Szerződés 10. cikke előírja a tagállamok számára, hogy segítsék elő a Közösség feladatainak teljesítését, valamint hogy tartózkodjanak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti a Szerződés célkitűzéseinek megvalósítását. A lojális együttműködés kötelezettsége általános érvényű, nem pedig annak függvénye, hogy a Közösség hatásköre kizárólagos vagy sem.

(8)

Tekintettel a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozó, egyes polgári igazságügyi kérdésekről szóló, harmadik országokkal létrejött megállapodásokra, koherens és átlátható eljárást kell létrehozni, amely felhatalmazza a tagállamokat a fennálló megállapodások módosítására, illetve új megállapodásokról tárgyalások folytatására és azok megkötésére, különösen, ha maga a Közösség nem jelezte, hogy gyakorolni kívánja a megállapodás megkötésére vonatkozó külső hatáskörét, egy már meglévő tárgyalási mandátum vagy tervbe vett tárgyalási mandátum útján. Ez az eljárás sem a Közösség kizárólagos hatáskörét, sem pedig a Szerződés 300. és 307. cikkének rendelkezéseit nem sérti. Kivételes intézkedésnek kell tekinteni, és mind hatályát, mind időtartamát korlátozni kell.

(9)

E rendelet nem alkalmazandó, amennyiben a Közösség azonos tárgykörben már kötött megállapodást az adott harmadik országgal vagy harmadik országokkal. Két megállapodás csak akkor és csak olyan mértékben tekinthető ugyanarra a tárgyra vonatkozónak, amennyiben lényegileg ugyanazokat a konkrét jogi kérdéseket szabályozzák. Nem tekinthetők azonos tárgykörre vonatkozónak azok a rendelkezések, amelyek az ilyen kérdésekben való együttműködés általános szándékának egyszerű kinyilvánítását tartalmazzák.

(10)

A már meglévő közösségi jogi aktusokban említett egyes regionális megállapodásoknak is e rendelet hatálya alá kell tartozniuk.

(11)

Annak érdekében, hogy a tagállamok által tervezett megállapodások ne fosszák meg hatásaitól a közösségi jogot, és ne ássák alá a közösségi joggal létrehozott rendszer megfelelő működését, vagy Közösségnek a Közösség által meghatározott külkapcsolati politikáját, az érintett tagállamoknak felhatalmazás megszerzése céljából értesíteniük kell a Bizottságot azon szándékukról, hogy valamely megállapodásról hivatalos tárgyalásokat kívánnak kezdeni vagy folytatni, vagy megállapodást kívánnak kötni. Ezt a bejelentést levélben vagy elektronikus úton kell megtenni. A bejelentésnek tartalmaznia kell az összes olyan vonatkozó információt és dokumentációt, amelyek alapján a Bizottság értékelni tudja, hogy a tárgyalások kimenetele várhatóan milyen módon hat a közösségi jogra.

(12)

Értékelni kell, hogy megfelelő közösségi érdek fűződik-e a Közösség és az érintett harmadik ország közötti kétoldalú megállapodás megkötéséhez, vagy adott esetben a tagállam és a harmadik ország között már fennálló kétoldalú megállapodás közösségi megállapodással történő felváltásához. E célból minden tagállamot tájékoztatni kell a Bizottsághoz beérkezett, valamely tagállam által tervezett megállapodásról szóló összes bejelentésről annak érdekében, hogy kifejezhessék érdeklődésüket a bejelentő tagállam kezdeményezéséhez történő csatlakozás iránt. Amennyiben az információk megosztása nyomán kellő közösségi érdek mutatkozik, a Bizottságnak meg kell vizsgálni a Közösség és az érintett harmadik ország közötti megállapodás megkötésére vonatkozó tárgyalási megbízás indítványozását.

(13)

Ha a Bizottság további tájékoztatást kér a tagállamtól annak felmérése céljából, hogy az adott tagállamot felhatalmazhatja-e a harmadik országgal történő tárgyalások megkezdésére, ez a kérés nem befolyásolhatja azt a határidőt, amelyen belül a Bizottságnak indokolással ellátott határozatot kell hoznia a tagállam tárgyalások megkezdésére irányuló kérelméről.

(14)

A hivatalos tárgyalások megkezdésére irányuló felhatalmazás esetén, ha szükséges, a Bizottság számára lehetőséget kell biztosítani, hogy tárgyalási iránymutatásokat javasoljon, illetve bizonyos záradékoknak a tervezett megállapodásba való beépítését kérjen. A tárgyalások különböző szakaszaiban folyamatosan, teljeskörűen tájékoztatni kell a Bizottságot annyiban, amennyiben e rendelet hatálya alá tartozó ügyekről esik szó, és lehetővé kell tenni számára az említett ügyekkel kapcsolatban a tárgyalásokon megfigyelőként való részvételt.

(15)

A harmadik országgal folytatandó tárgyalások megkezdésére vonatkozó szándékukról való értesítés során a tagállamok csak azon elemekről tájékoztatják a Bizottságot, amelyek a Bizottság által elvégzendő értékelés szempontjából relevánsak. A Bizottság általi felhatalmazás és az esetleges tárgyalási iránymutatások, vagy adott esetben a Bizottság általi elutasítás kizárólag az e rendelet hatálya alá tartozó kérdésekre vonatkozhat.

(16)

Minden tagállamot tájékoztatni kell a tervezett vagy megtárgyalt megállapodásokról szóló, a Bizottsághoz beérkező összes bejelentésről, valamint a Bizottság e rendelet értelmében hozott indokolással ellátott összes határozatáról. E tájékoztatásnak azonban maradéktalanul meg kell felelnie az esetleges titoktartási követelményeknek.

(17)

Az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a bizalmasnak minősített információkat az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (3) összhangban kezelje.

(18)

Ha a Bizottság értékelése alapján nem kíván felhatalmazást adni a hivatalos tárgyalások megkezdésére vagy a megtárgyalt megállapodás megkötésére, indokolással ellátott határozatának meghozatala előtt véleményt kell nyilvánítania az érintett tagállam számára. Megtárgyalt megállapodás megkötésére vonatkozó felhatalmazás megtagadása esetén a véleményt az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz is be kell nyújtani.

(19)

Annak biztosítása érdekében, hogy a megtárgyalt megállapodás ne akadályozza a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén folytatott közösségi külpolitika végrehajtását, a megállapodásokban a Közösség vagy a Közösség és tagállamai és az érintett harmadik ország közötti, azonos tárgyú későbbi megállapodás esetén a megállapodás teljes vagy részleges felmondásáról vagy a vonatkozó előírásoknak az azonos tárgyú későbbi megállapodás megfelelő előírásaival való közvetlen helyettesítéséről is rendelkezni kell.

(20)

Átmeneti intézkedésekről is rendelkezni kell az olyan helyzetekre, amikor egy tagállam a rendelet hatálybalépésének időpontjában már tárgyalásokat folytat egy harmadik országgal, vagy pedig már le is zárta e tárgyalásokat, de a megállapodást még nem ismerte el magára nézve kötelező erejűnek.

(21)

Annak érdekében, hogy e rendelet alkalmazásával kapcsolatban megfelelő mennyiségű tapasztalat halmozódjék fel, az alkalmazásra vonatkozó jelentését a Bizottság legkorábban nyolc évvel e rendelet elfogadása után terjeszti elő. E jelentésben, előjogaival élve, a Bizottság megerősíti e rendelet ideiglenes jellegét, vagy megvizsgálja, hogy e rendeletet új, azonos tárgykörű vagy a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozó bizonyos ügyeket is tartalmazó, más közösségi eszközök irányította rendelettel kell-e felváltani.

(22)

Ha a Bizottság által benyújtott jelentés megerősíti e rendelet ideiglenes jellegét, a tagállamoknak e jelentés benyújtását követően is módjukban áll értesíteni a Bizottságot a már folyó vagy bejelentett tárgyalásokról, a hivatalos tárgyalások megkezdésére való felhatalmazás megszerzése szándékával.

(23)

A Szerződés 5. cikkében foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl a célja eléréséhez szükséges mértéket.

(24)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban az Egyesült Királyság és Írország bejelentették, hogy részt kívánnak venni e rendelet elfogadásában és alkalmazásában.

(25)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, és az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

a)

egy tagállam és egy harmadik ország között létrejött kétoldalú megállapodás;

b)

a 2201/2003/EK rendelet 59. cikke (2) bekezdésének a) pontjában – a rendelet 59. cikke (2) bekezdése c) pontjának és 59. cikke (3) bekezdésének sérelme nélkül – és a 4/2009/EK rendelet 69. cikkének (3) bekezdésében említett regionális megállapodások.

a)

az adott tagállam rendelkezésre bocsátott olyan információkat, amelyekből kitűnik, hogy – a tagállam és az érintett harmadik ország közötti gazdasági, földrajzi, kulturális történelmi, társadalmi vagy politikai kapcsolatoknak tulajdoníthatóan – konkrét érdeke fűződik ahhoz, hogy megállapodást kössön;

b)

a tagállam által nyújtott tájékoztatás alapján a tervezett megállapodás megkötése a közösségi jogot nem fosztja meg hatásaitól, és nem ássa alá a közösségi jog szabályai révén létrehozott rendszer megfelelő működését; és

c)

a tervezett megállapodás nem sérti a Közösség külkapcsolati politikájának a Közösség által meghatározott tárgyát és célját.

a)

a megállapodás teljes vagy részleges felmondásáról az egyrészről az Európai Közösség vagy a Közösség és tagállamai és másrészről ugyanezen harmadik ország közötti, azonos tárgyú későbbi megállapodás megkötése esetén; vagy

b)

a vonatkozó rendelkezéseknek az azonos tárgyú későbbi megállapodás megfelelő rendelkezéseivel való közvetlen helyettesítéséről az Európai Közösség vagy a Közösség és tagállamai és ugyanezen harmadik ország közötti, azonos tárgyú későbbi megállapodás megkötése esetén.

a)

megfelel-e a 4. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett feltételnek;

b)

megfelel-e a 4. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett feltételnek, amennyiben az említett feltétellel összefüggő új, kivételes körülményekről van szó; továbbá

c)

megfelel-e az 5. cikk (2) bekezdésében említett követelménynek.

a)

megerősíti, hogy e rendeletnek hatályát kell vesztenie a 14. cikk (1) bekezdése értelmében meghatározott időpontban; vagy

b)

javasolja, hogy azon időponttól kezdődően e rendelet helyébe új rendelet lépjen.

31.7.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 200/52