2.4.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 90/1

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 1580/2007/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

2.4.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 90/3

(1)

Az 1580/2007/EK bizottsági rendelet (2) 80. cikke (2) bekezdésének első albekezdése a piacról való árukivonás tekintetében felső korlátot állapít meg, amelyet a termelői szervezetek által előállított egyes termékek forgalomba hozott mennyiségének bizonyos százalékában kell meghatározni. Annak ösztönzése érdekében, hogy a piacról kivont termékek minél nagyobb mértékben ingyenes szétosztásra kerüljenek, az ingyenes szétosztásra szánt termékek mennyiségét ezen felső korlát szempontjából nem kell figyelembe venni.

(2)

A 80. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése a forgalomba hozott termékek mennyiségének kiszámítása tekintetében 3 %-os hibahatárt engedélyez. Mivel ez a kifejezés félreértésre adhat okot, az említett rendelkezésben az egyértelműség kedvéért 3 %-os túllépési korlátnak kell szerepelnie.

(3)

Az 1182/2007/EK rendelet 55. cikkének (3) bekezdése arról rendelkezik, hogy a 2007. december 31-ét megelőzően jóváhagyott működési programok módosíthatók annak érdekében, hogy megfeleljenek a rendelet követelményeinek. Azonban ilyen módosítások esetén az érintett tagállamnak el kell fogadnia egy, a rendeletnek megfelelő nemzeti stratégiát, és ez 2008-ban bizonyos időt vehet igénybe.

(4)

2007. december 31-ét követően a 2200/96/EK tanácsi rendelet (3) szerinti piacról való árukivonást nem lehet végrehajtani, mivel az említett rendeletet az 1182/2007/EK módosította.

(5)

Kívánatos továbbá, hogy az új válságmegelőzési és -kezelési intézkedések bevezetésére 2008-ban minél hamarabb sor kerüljön azokban az esetekben, amikor ez adminisztratív szempontból megvalósítható, és a promóciós, kommunikációs, illetve képzési intézkedésekre vonatkozó, szükséges ellenőrzések is végrehajthatók.

(6)

Ezért annak érdekében, hogy a 2200/96/EK, illetve az 1182/2007/EK rendelet által szabályozott programok közötti átmenet zökkenőmentes legyen, valamint azért, hogy az említett új válságmegelőzési és -kezelési intézkedések bevezetése gyorsan megtörténjen és elkerülhető legyen a piacról való árukivonással kapcsolatos intézkedések szükségtelen megszakítása, engedélyezni kell a tagállamok számára azt, hogy az ilyen intézkedések kapcsán 2008. január 1-jét követően felmerült kiadásokat támogathatóvá nyilvánítsák, még akkor is, ha egy adott intézkedés keretébe tartozó műveletet azelőtt hajtanak végre, hogy a kapcsolódó működési programot úgy módosították volna, hogy az a kérdéses műveletet is tartalmazza. Hasonló okokból a tagállamok számára azt is lehetővé kell tenni, hogy a 2008. január 1-jét követően felmerült kiadások fedezése érdekében engedélyezhessék az 1182/2007/EK rendelet 55. cikkének (3) bekezdése szerinti, meglévő programokban lévő intézkedések módosítását.

(7)

A jó gazdálkodás érdekében a végrehajtás során minden egyéb tekintetben be kell tartani az 1580/2007/EK rendeletben előírt követelményeket, továbbá a nemzeti stratégiát és a működési programot a későbbiekben úgy kell módosítani, hogy azok az adott intézkedést még azelőtt tartalmazzák, hogy a kapcsolódó támogatás igénybevételére kérelem érkezne be.

(8)

Az 1580/2007/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(9)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

1.

A 80. cikk (2) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A piacról való árukivonás az egyes termelői szervezetek egyetlen terméke esetében sem haladhatja meg a forgalomba hozott termékek mennyiségének 5 %-át. Azonban az 1182/2007/EK rendelet 10. cikke (4) bekezdésének a) és b) pontjában említett célokra, vagy egyéb, a 81. cikk (2) bekezdése értelmében a tagállamok által jóváhagyott célokra szánt mennyiségeket e százalékos arány szempontjából nem kell figyelembe venni.”

2.

A 80. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az első albekezdésben említett százalékos arányok hároméves átlagot jelentenek, évi 3 %-os túllépési korláttal.”

3.

A 152. cikk (2) bekezdése a következő albekezdésekkel egészül ki:

„A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a termelői szervezetek által 2008-ban végrehajtott, a piacról való árukivonással kapcsolatos, promócióra, kommunikációra, illetve képzésre vonatkozó egy vagy több válságmegelőzési és -kezelési intézkedés kapcsán felmerült kiadásokat támogathatóvá nyilvánítják, még akkor is, ha a működési programot még nem módosították oly módon, hogy az a kérdéses intézkedéseket is tartalmazza. Az említett kiadások támogathatóvá nyilvánítása érdekében:

A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy egy, az 1182/2007/EK rendelet 55. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerinti, meglévő programban szereplő intézkedés módosítása fedezze a 2008-ban, még a módosítás elfogadását megelőzően végrehajtott műveletek kapcsán felmerült kiadásokat, feltéve, hogy a negyedik albekezdés a), b) és c) pontjában szereplő követelmények teljesülnek.”

2.4.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 90/5

(1)

Az 1782/2003/EK rendelet II. melléklete minden tagállam esetében megállapítja azokat a nemzeti felső határokat, amelyeket az említett rendelet 12. cikkében említett kiegészítő támogatások nem léphetnek túl.

(2)

Az 1782/2003/EK rendelet 12. cikkének (4) bekezdésében említett felülvizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a II. mellékletben megállapított felső határok már nem felelnek meg a mezőgazdasági üzemek strukturális helyzetének. Ezért indokolt kiigazítani a 2008. évtől kezdődően alkalmazandó felső határokat.

(3)

Az 1782/2003/EK rendelet II. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Közvetlen Kifizetések Irányítóbizottságának véleményével,

2.4.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 90/7

(1)

A koordinációs központok támogatási programjának jogalapja az 1982. december 30-i 187. sz. királyi rendelet. Az 1984. május 2-i és az 1987. március 9-i határozatával a Bizottság engedélyezte e programot, mivel nem emeltek ellene kifogást a Szerződésnek az állami támogatásokra alkalmazandó szabályai alapján.

(2)

Ahogyan a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által a 1997. december 1-jei következtetéssel (3) elfogadott, a vállalkozások adózásával kapcsolatos magatartási kódex (a továbbiakban: magatartási kódex) keretében kötelezettséget vállalt rá, a Bizottság a Szerződés állami támogatások terén alkalmazandó szabályai és a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról szóló közleménye fényében (4) újból megvizsgálta a szóban forgó támogatási programot.

(3)

2001. július 11-én a Bizottság megfelelő intézkedéseket javasolt azzal a céllal, hogy valamennyi vállalkozást illetően legkésőbb 2005. december 31-ig megszüntessék a koordinációs központok támogatási programjának hatásait. Belgium nem fogadta el ezeket a megfelelő intézkedéseket, mert úgy vélte, hogy jogszabályból folyó kötelezettsége a 10 éves engedélyeket a lejáratukig tiszteletben tartani, amelyek közül néhány 2005. december 31-ét követően jár le.

(4)

A megfelelő intézkedések elfogadása hiányában a Bizottság 2002. február 27-én az EK-Szerződés 93. (későbbi 88.) cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK rendelet (5) 19. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében előírt hivatalos vizsgálati eljárást (6) indított. A Bizottság ebből az alkalomból felhívta az érdekelt harmadik feleket, hogy nyújtsák be észrevételeiket a Bizottságnak, különösen azon körülmények kapcsán, amelyek lehetővé teszik, hogy jogos elvárásokat támaszthassanak.

(5)

A Bizottság e hivatalos vizsgálati eljárást negatív végső határozattal zárta le, a Belgium által a Belgiumban létrehozott koordinációs központok javára bevezetett támogatási programról szóló, 2003. február 17-i 2003/757/EK bizottsági határozattal (7), amelyről Belgiumot 2003. február 18-án értesítették. Mivel létező támogatásról van szó, a Bizottság nem kérte a múltban odaítélt támogatások visszatérítését. Ugyanakkor a 2003/757/EK határozat ideiglenes intézkedésként megengedte a koordinációs központoknak, hogy az érvényben lévő engedélyük lejártáig, legkésőbb 2010. december 31-ig részesüljenek a támogatási program előnyeiből. Belgium és a koordinációs központokat egybegyűjtő Forum 187 szövetség kereseteket nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságánál az említett határozat egészben vagy részben történő felfüggesztése és megsemmisítése iránt (C-182/03. sz. ügy és C-217/03., korábban T-140/03. számú ügy).

(6)

A 2003. június 26-i végzéssel (8) a Bíróság elnöke felfüggesztette a 2003/757/EK határozat végrehajtását „amennyiben a határozat (megtiltotta) a Belga Királyságnak, hogy a koordinációs központoknak az említett határozatról szóló értesítés időpontjában érvényes engedélyeit meghosszabbítsa.”. Kifejti még, hogy „az esetleges meghosszabbításoknak a[z e] végzés megalapozását érintő hatásai nem terjedhetnek túl a fő határozat kihirdetésének napján.”.

(7)

Belgium kérésére a Belgiumban létrehozott egyes koordinációs központoknak a belga kormány általi támogatásáról szóló, 2003. július 16-i 2003/531/EK határozat (9) a Szerződés 88. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően úgy ítéli meg, hogy „összeegyeztethető a közös piaccal az a támogatás, amelyet Belgium 2005. december 31-ig szándékozik nyújtani azoknak a vállalkozásoknak, amelyek az 1982. december 30-i 178. sz. királyi rendelet értelmében koordinációs központokként 2000. december 31-én olyan engedéllyel rendelkeztek, amely 2003. február 17. és 2005. december 31. között jár le”. A kérdéses támogatás lényege, hogy a fent említett vállalkozások tekintetében fenntartja a koordinációs központok támogatási programjának hatályát. A Bizottság keresetet indított a Bíróság előtt a 2003/531/EK határozat ellen (C-399/03. sz. ügy).

(8)

2003. július 16-án a Bizottság sajtóközleménnyel reagált a 2003/531/EK határozatra, és rámutatott, hogy: „A végzésben kifejtett érvelés és maga a rendelkező rész szövege arra enged következtetni, hogy az ezen az alapon juttatott támogatásokat a központok véglegesen megszerezték, még akkor is, ha a Bíróságnak később érdemben el kellett volna utasítania Belgium keresetét” (IP/03/1032).

(9)

2006. június 22-i határozatával (10) a Bíróság részben megsemmisítette a Bizottság határozatát „amennyiben az nem ír elő átmeneti intézkedéseket azon koordinációs központok tekintetében, amelyek engedélyhosszabbítás iránti kérelme a megtámadott határozatról szóló értesítés időpontjában függőben volt, vagy amelyek engedélye az említett határozatról szóló értesítéssel egyidejűleg vagy röviddel azt követően járt le.” Ugyanezen a napon a 2003/531/EK határozatot (11) is megsemmisítette.

(10)

2006. július 4-i levelében (12) a Bizottság felkérte Belgiumot, hogy a C-182/03. és C-217/03. sz. ügyekben 2006. június 22-én hozott bírósági ítélet megfelelő végrehajtása érdekében szolgáltasson számára bizonyos információkat. Ezek az információk arra vonatkoztak, hogy Belgium hogyan hajtotta végre a 2003. június 26-i végzéssel részben felfüggesztett 2003/757/EK határozatot. 20 munkanapos – azaz elvileg 2006. augusztus 2-ig tartó – határidőt adtak Belgiumnak a kért információk szolgáltatására.

(11)

Mivel nem kapott választ, a Bizottság 2006. augusztus 23-án egy emlékeztető levelet (13) küldött Belgiumnak. Egy 10 munkanapos újabb – vagyis 2006. szeptember 7-ig tartó – határidőt adtak Belgiumnak a kért információk szolgáltatására.

(12)

2006. szeptember 13-án egy nem hivatalos e-mailt küldtek Belgiumnak, amely tartalmazta a fent említett két levél másolatát. 2006. szeptember 14-i levelében, hivatkozással az említett e-mailre és a két mellékelt levélre, Belgium jelezte, hogy sosem kapta meg ezeket a leveleket. 2006. szeptember 29-i levelében a Bizottság felkérte Belgiumot, hogy továbbítsa az eredetileg július 4-én kért információkat, és részletesen tájékoztassa a Bizottságot a koordinációs központokra vonatkozó szándékairól. Technikai értekezletet is javasoltak. Mivel Belgium 2006. október 12-i válasza nem tartalmazta a kért információk egyikét sem, a Bizottság a 2006. november 10-i levelével újból emlékeztetett a kért információk fontosságára, és nyomatékosan kérte Belgiumot, hogy legkésőbb 2006. november 22-re juttassa el a kívánt válaszokat. Belgium utolsó, 2006. november 17-én kelt levele sem szolgáltatott egyetlen érdemi választ sem.

(13)

2007. január 16-án Belgium átadta a Bizottság által kért információkat. A 2007. február 8-i és 16-i levelében Belgium további pontosításokat tett. Ezen kívül a Bizottság és Belgium három ülést tartott 2007. február 5-én és 15-én, valamint március 5-én.

(14)

2007. március 21-i levelével a Bizottság arra vonatkozó határozatáról tájékoztatta Belgiumot, hogy a Szerződés 88. cikke (2) bekezdésének megfelelően 2002. február 27-én indított eljárást kiterjeszti e támogatásra.

(15)

A Bizottságnak az eljárás kiterjesztésére vonatkozó határozatát közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (14). A Bizottság felszólította az érdekelteket, hogy nyújtsák be azon megfelelő átmeneti intézkedésekre vonatkozó észrevételeiket, amelyeket a Bizottságnak a Bíróság határozata szerint meg kell határoznia.

(16)

A Bizottság a Forum 187 (15) és három koordinációs központ részéről kapott e témára vonatkozó észrevételeket. Továbbította őket Belgium részére, lehetőséget adva arra, hogy ez utóbbi megjegyzéseket fűzzön hozzájuk, amelyeket a 2007. július 19-i és 30-i levéllel kapott meg.

(17)

A koordinációs központok fő jogalapja az 1982. december 30-i 187. sz. királyi rendelet. A koordinációs központ multinacionális csoport részét képező vállalkozás, amely bizonyos minőségi kiegészítő szolgáltatásokat (finanszírozás, pénztárkezelés, kutatás és fejlesztés stb.) nyújt kizárólagosan a csoport egyéb vállalkozásai számára. 1983 óta a Bizottság által jóváhagyott egyedi támogatási program jogcímén e vállalkozások a társasági adó jelentősen csökkentett adóalapjának és különféle mentességeknek (tőkeilleték, ingatlanadó, forrásadó) a kedvezményében részesülnek. E támogatási program kedvezményét 10 évre szóló engedély esetén adták, amely megállapítja, hogy a koordinációs központ teljesítette a 187. sz. királyi rendelettel megállapított feltételeket. Ez az engedély a 10 év lejártával azonos feltételekkel meghosszabbítható volt (16).

(18)

Belgium 2006. december 27-én elfogadott egy törvényt (17), amely lehetővé teszi, hogy 2010. december 31-ig meghosszabbítsák azon koordinációs központok engedélyét, amelyek ezt kérik, adott esetben visszaható hatállyal. Azokon a központokon kívül, amelyek engedélyét 2003. február 17. és 2005. december 31. között hosszabbították meg, e meghosszabbítási lehetőség azon központok számára is fennáll, amelyek engedélye 2006. január 1-je és 2010. december 31. között jár le, továbbá olyan, nem meghatározott számú központok számára, amelyek engedélye legkésőbb 2005. december 31-én lejár, de ezidáig nem nyújtottak be meghosszabbítás iránti kérelmet. Erről a törvényről nem értesítették a Bizottságot a Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének megfelelően, de a hatálybalépését felfüggesztették, és annak megerősítésétől tették függővé, hogy a Bizottság nem emel kifogást.

(19)

A 2002-ben aktív 243 koordinációs központból 2007-ben 173 még mindig működik. Közülük 27-nek van 2010. december 31-ig érvényes engedélye, a 2003/757/EK határozatnak megfelelően. A többi 136 központ engedélye 2010. december 31. előtt lejár, ezeket tehát érinti a törvény által kínált hosszabbítási lehetőség. Meghatározatlan számú koordinációs központ, amely időközben abbahagyta a tevékenységét, úgy tűnik, hogy szintén élhet a 2006. december 27-i törvénnyel szabályozott hosszabbítással.

(20)

A 2003. június 26-i végzést követően, amely felfüggesztette azon tilalom hatályát, hogy meghosszabbítsák a koordinációs központok lejárt engedélyeit, Belgiumnak lehetősége volt ezen engedélyek meghosszabbítására. E meghosszabbítások hatálya azonban nem terjedhet túl az érdemi ítélet időpontján. A Bíróság ítélete 2006. június 22-én született.

(21)

A rendelkezésre álló információk alapján a Bizottság arra számított, hogy Belgium megelégszik a koordinációs központok engedélyeinek 2005 végéig történő meghosszabbításával, ahogyan azt a magatartási kódexben elhatározták, és azt Belgium többször is követelte. A Bizottság 2006. július 4-i levelében kérte ennek Belgium részéről történő megerősítését. Belgium megerősítette, hogy 2005. december 31-ben korlátozta a 2003. június 26-i végzéssel lehetővé tett meghosszabbításokat, kivéve arra a négy központra vonatkozóan, amelyek engedélyét határozatlan időre hosszabbították meg. Belgium arról a szándékáról is tájékoztatta a Bizottságot, hogy a Bíróság ítéletére vonatkozó értelmezése alapján 2010 végéig meghosszabbítja az összes koordinációs központ engedélyét, és 2006. decemberben elfogadja azt a törvényt, amely lehetővé teszi az általános, 2005-öt meghaladó meghosszabbítást, adott esetben visszaható hatállyal is.

(22)

2007. március 21-én a Bíróság ítéletének értelmezésére vonatkozó egyetértés hiányában a Bizottság úgy vélte, hogy ki kell terjeszteni a hivatalos vizsgálati eljárást ahhoz, hogy ismertethesse saját értelmezését, és nyilvánosságra hozhassa azokat a tényezőket, amelyekről úgy véli, hogy azokat kell alapul venni a Bíróság által kért „új” átmeneti időszakok meghatározásához. A Bizottság kifejezte a Bíróság ítéletének Belgium általi értelmezése és azon szándéka miatti aggodalmait is, hogy 2010-ig meg kívánja újítani valamennyi koordinációs központ engedélyét.

(23)

Az eljárás kiterjesztését követően Belgium, a Forum 187 és három olyan koordinációs központ, amelynek az engedélye 2003. december 31-én vagy 2004. december 31-én járt le, és amelyeket 2005. december 31-ig meghosszabbítottak, észrevételeket fogalmaztak meg. Ezekből az észrevételekből kitűnik, hogy Belgium és a három koordinációs központ védelembe veszi a 2010. december 31-én végződő átmeneti időszak megadását a következő indokok alapján:

(24)

Belgium úgy véli, hogy a 2006. december 27-i törvény pusztán a Bíróság ítéletének végrehajtása, és nem hoz létre új támogatási programot, hanem meghosszabbítja a meglévőt. Az egyik koordinációs központ is úgy véli, hogy a Bíróság ítélete után, de a törvény elfogadása előtt benyújtott, meghosszabbítás iránti kérelme az ítélet által és nem a törvény által elismert meghosszabbítási jogon alapul.

(25)

A Belgium és a koordinációs központok által előadott érvek célja annak bizonyítása, hogy a Bizottságnak minden koordinációs központ számára engedélyeznie kell, hogy 2010. december 31-ig részesüljön a támogatási program előnyeiből, akár a Bíróság által hivatkozott egyenlőség elvének alkalmazása alapján, amely valamennyi központ számára a leghosszabb megítélt átmeneti időszak magadását írja elő (azaz 2010. december 31-ig), akár a jogos elvárás elvének alkalmazása alapján, amely arra kötelezi a Bizottságot, hogy 2003. február 18-ától, vagyis az ítélet dátumától eltérő időpontot határozzon meg, sőt e határozat időpontját mint a Bíróság által követelt megfelelő átmeneti időszak kezdőpontját. Sem Belgium, sem az érintett vállalkozások nem szolgáltak olyan érvvel, amelynek célja annak igazolása, hogy a megfelelő átmeneti időszaknak – amelyet a Bíróság a koordinációs központok számára a támogatási program változásához való igazodáshoz szükséges időszakként határozott meg – 2003. február 18-tól2010. december 31-ig kellene terjednie, vagyis több, mint 7 év és 10 hónapig kellene tartania. Az e részben kifejtett érveket illetően a Bizottság úgy véli, hogy az átmeneti időszak kezdőpontjának 2003. február 18-nak kell lenni, és az átmeneti időszaknak ésszerű időtartamúnak kell lennie. A Bizottság a rendelkezésére álló tényezők alapján továbbá úgy véli, hogy e megfelelő átmeneti időszak 2005. december 31-én véget ért.

(26)

A Bíróság kimondja, hogy a 2003/757/EK határozat semmis, „amennyiben nem ír elő átmeneti intézkedéseket azon koordinációs központokat illetően, amelyek engedélyhosszabbítás iránti kérelme a megtámadott határozatról szóló értesítéskor függőben volt, illetve amelyek engedélye az említett határozatról szóló értesítéssel egyidejűleg vagy azt követően rövid időn belül járt le.” Az ítélet 163. pontjában a Bíróság kifejti, hogy „a „rövid határidő” kifejezés úgy értendő, hogy az a megtámadott határozatról szóló értesítés idejéhez képest egy olyan közeli időpontra vonatkozik, hogy az érintett koordinációs központoknak nem állt rendelkezésre elegendő idő ahhoz, hogy a szóban forgó támogatási program változásaihoz igazodjanak”.

(27)

Először is fontos megjegyezni, hogy a Bíróság megerősíti a 2003/757/EK határozat megalapozottságát, amennyiben a koordinációs központok támogatási programját a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősíti. E minősítést a Forum 187 vitatta a Bíróság előtt, Belgium azonban nem. E minősítést nem érinti az említett határozat részleges felfüggesztése és megsemmisítése. A koordinációs központok tehát az említett határozatról szóló értesítés időpontjától kezdve összeegyeztethetetlenek.

(28)

A Bizottság úgy értelmezi a Bíróság ítéletét, hogy a kimondott megsemmisítés annak megállapításán nyugszik, hogy a 2003/757/EK határozat egyes koordinációs központokat megfosztott olyan megfelelő átmeneti intézkedésektől, amelyeket meg kellett volna adni számukra, annak lehetővé tétele érdekében, hogy igazodni tudjanak az adórendszer változásához.

(29)

A Bíróság ugyanis a koordinációs központok engedélyei – akár ideiglenes –meghosszabbításának azonnali hatályú megtiltását bírálja, mivel az sérti egyes központok jogos elvárásait, „amelyek engedélye a megtámadott határozatról szóló értesítéskor függőben volt, illetve amelyek engedélye az említett határozatról szóló értesítéssel egyidejűleg vagy azt követően rövid időn belül járt le.” A Bíróság úgy véli, hogy e központok joggal várhatták, hogy megfelelő átmeneti időszakban részesülnek ahhoz, hogy igazodjanak a támogatási program változásához, és adott esetben ahhoz, hogy ezen átmeneti időszakot kihasználják az engedély ideiglenes meghosszabbítása érdekében.

(30)

A Bíróság ítélete tehát arra kötelezi a Bizottságot, hogy engedélyezze az engedélyek meghosszabbítását, ha ezen – ideiglenes – meghosszabbítások szükségesek ahhoz, hogy tiszteletben tartsák a koordinációs központok megfelelő átmeneti időszakhoz való jogát. A Bizottság tehát megállapítja, hogy a Bíróság nem semmisíti meg az engedélyek meghosszabbítása – még ha csak ideiglenes is – tilalmának minden hatását, ahogy azt Belgium és a Forum 187 kérte a keresetében, és ahogy a főtanácsnok javasolta következtetéseiben. E tilalom tehát joghatásokkal jár, kivéve ha az engedélyek megújítása ahhoz szükséges, hogy megfeleljenek az érdemi ítéletnek.

(31)

Amint az a kapott észrevételekben szerepel, a Bíróság, azon az alapon, hogy ez semmibe veszi az egyenlő bánásmód általános elvét, azt is bírálta, hogy eltérő – néhány hónaptól több évig terjedő – átmeneti időszakokat engedélyeztek a vállalkozásoknak. A Bíróság ezért azt javasolja a Bizottságnak, hogy minden érintett vállalkozás számára meg kellene határozni egy egységes és megfelelő átmeneti időszakot, vagyis lehetővé kell tenni számukra, hogy igazodni tudjanak a támogatási program változásához.

(32)

A Bizottság tehát hibázott, amikor elismerte a koordinációs központoknak az engedélyek időtartamán (10 év) alapuló jogos elvárását, és egyes központoknak túl rövid (vagyis a megfelelő átmeneti időszaknál rövidebb) átmeneti időszakot, más központoknak pedig túl hosszú (vagyis a megfelelő átmeneti időszaknál hosszabb) átmeneti időszakot engedélyezett.

(33)

A Bíróság ugyanakkor úgy fogalmazza meg a rendelkezését, hogy a megfelelő átmeneti időszak hiánya miatti megsemmisítést egyes olyan vállalkozásokra korlátozza, „amelyek engedélyhosszabbítás iránti kérelme a megtámadott határozatról szóló értesítéskor függőben volt, illetve amelyek engedélye az említett határozatról szóló értesítéssel egyidejűleg vagy azt követően rövid időn belül járt le.” A Bíróság ítélete 163. pontjában azt is bővebben kifejti, hogy mit kell érteni a „rövid időn belül” kifejezésen.

(34)

A Bíróság ítélete tehát nem teszi kötelezővé a Bizottság számra, hogy teljesen egyenlő bánásmódot állítson helyre minden koordinációs központra vonatkozóan, de kompenzálnia kell az egyenlőtlen bánásmód azon vállalkozások tekintetében okozott negatív hatásait, amelyeknek el kell viselniük a megfelelő átmeneti időszak hiányát. Az egyenlő bánásmód ebben az esetben magában foglalja azt, hogy valamennyi vállalkozásnak olyan átmeneti időszakban kell részesülnie, amely lehetővé teszi számukra a támogatási programhoz való igazodást. Az ítélet nem semmisíti meg az átmeneti időszak azon vállalkozásokra vonatkozó megállapítását, amelyek a megfelelő átmeneti időszaknál hosszabb átmeneti időszakot kaptak a támogatási program változásához való igazodáshoz, és ezért a Bizottság azt nem rövidítheti le az egyenlő bánásmód helyreállítása érdekében.

(35)

A Bizottság ugyanakkor megállapítja, hogy a Bíróság tartózkodott a megfelelő átmeneti intézkedések meghatározásától, és az ilyen megfelelő intézkedésektől megfosztott és ezért a megsemmisítéssel érintett vállalkozások számát sem határozza meg. Az ítélet különösen azt nem mondja ki, hogy a hivatkozott megfelelő átmeneti időszak 2010. december 31-én ér véget, és nem kötelezi a Bizottságot arra, hogy amint azt Belgium kéri, kizárólag az egyenlő bánásmód alkalmazásával, valamennyi vállalkozás átmeneti időszakát igazítsa a 2003/757/EK határozattal megállapított átmeneti időszakok közül a leghosszabbhoz – vagyis 2010. december 31-hez. Ellenben úgy tűnik, a Bíróság azt veti fel, hogy egy minden koordinációs központ számára egyenlő időszak – kizárólag azzal a céllal, hogy lehetővé tegyék számukra a támogatási program változásához való igazodást – megfelelő, és csak azoknak nem áll rendelkezésükre megfelelő időszak, amelyek engedélye rövid időn belül lejár.

(36)

A Bizottság tehát úgy véli, hogy a 2003/757/EK határozatban előírt átmeneti időszakot csak a Bíróság által kimondott megsemmisítés vonatkozásában kell módosítani. Sőt úgy véli, hogy a Bíróság által hivatkozott megfelelő átmeneti időszakot a megfelelő jellegét – vagyis nem csak az elegendő, hanem a szükséges jellegét is – igazoló tényezők alapján kell meghatározni. Az eljárást kiterjesztő határozat a következőket szándékozott lehetővé tenni Belgium és az érdekelt harmadik felek számára

(37)

E határozat folytatásában a Bizottság azt kívánja igazolni, hogy a Bíróság által hivatkozott megfelelő átmeneti időszaknak 2003. február 18-án kellene kezdődnie, és 2005. december 31-én végződnie valamennyi koordinációs központra vonatkozóan, és nem 2010. december 31-én. Ezt követően a Bizottság olyan esetekkel foglalkozik, amelyekben úgy véli, hogy az általa keltett jogos elvárás arra kötelezi, hogy lehetővé tegye egyes koordinációs központok számára, hogy 2005. december 31-ét követően is részesüljenek a támogatási program előnyeiből.

(38)

Belgium és a három érdekelt harmadik fél észrevételei azt sugallják, hogy az átmeneti időszaknak a Bizottság által a Bíróság ítéletét követően meghatározandó kezdő időpontja nem lehet a 2003/757/EK határozatról szóló értesítés dátuma. Több időpont is felmerül, különösen az említett határozat Hivatalos Lapban való közzétételének dátuma vagy az e határozatról szóló értesítés dátuma.

(39)

A Bizottság ezzel szemben úgy véli, hogy a Bíróság által hivatkozott megfelelő átmeneti időszakot a 2003/757/EK határozatról szóló értesítés dátumától, vagyis 2003. február 18-tól kell számítani.

(40)

Először is, 2006. június 22-én a 2003. június 26-i végzés hatályát felváltották a Bíróság érdemi ítéletének hatályával, visszamenőleges hatállyal a 2003/757/EK határozatról szóló értesítés dátumától kezdve. A Bíróság ítélete figyelembe veszi a koordinációs központoknak az említett határozatról szóló értesítés időpontjában fennálló helyzetét. Nincs tehát ok azt gondolni, hogy a Bíróság olyan átmeneti időszakot kérne, amelynek kezdő időpontja eltérne a vitatott határozatról szóló értesítés időpontjától.

(41)

A Bíróság ítéletének rendelkező része kifejezetten utal erre a dátumra, mivel a határozatot megsemmisíti „amennyiben nem ír elő átmeneti intézkedéseket azon koordinációs központokat illetően, amelyek engedélyhosszabbítás iránti kérelme a megtámadott határozatról szóló értesítéskor függőben volt, illetve amelyek engedélye az említett határozatról szóló értesítéssel egyidejűleg vagy azt követően rövid időn belül járt le.” (kiemelés utólag).

(42)

Ezenkívül a Bizottság úgy véli, hogy a koordinációs központok részéről a Bizottság határozatai és ezen ügyben született korábbi állásfoglalásai alapján meglévő jogos elvárások legkésőbb a 2003/757/EK határozatról szóló értesítés időpontjában tárgytalanná váltak. Ebben a határozatban ugyanis a Bizottság a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősítette a koordinációs központok támogatási programját. Erre a minősítésre nem vonatkozott felfüggesztés, és azt a Bíróság 2006. június 22-i ítéletében megerősítette. Hatását tehát a 2003/757/EK határozatról szóló, Belgium részére történt értesítés dátumától kezdve fejti ki. Az említett határozatot ezen kívül a Bizottság sajtóközleménye kísérte, és nagy sajtóvisszhangot kapott. A Bizottság ezért tekintheti a 2003/757/EK határozatról szóló értesítés dátumát a koordinációs központok által a támogatási programnak a közös piaccal való összeegyeztethetőségébe vetett jogos elvárás megszűnése végső időpontjának és így az e jogos elvárás megszűntével indokolt átmenti intézkedések kezdő időpontjának. A jogos elvárásnak a 2003/757/EK határozatról szóló értesítés dátumától bekövetkező megszűnése miatt a Bizottság úgy véli, hogy nem indokolt az átmeneti időszak kezdetének egy későbbi időpontra, akár az említett határozatnak a Hivatalos Lapban való közzététele időpontjáig történő elhalasztása. Ugyanis a Forum 187, a koordinációs központok képviselőjeként és a nevükben eljárva, és a saját nyilatkozatai szerint – Belgium által ekként elismerve – 2003. április végén részletes keresetet nyújtott be a Bírósághoz a 2003/757/EK határozat ellen – tehát a határozat Hivatalos Lapban történt közzététele előtt –, amely azt igazolja, hogy a koordinációs központok a védelmükkel megbízott szövetség révén tudomást szereztek a határozat tartalmáról és különösen a támogatás közös piaccal összeegyeztethetetlenné történő minősítéséről, valamint Belgium arra történő kötelezéséről, hogy módosítsa vagy szüntesse meg a vitatott támogatási programot.

(43)

Végül, a Bizottság megállapítja, hogy gyakorlatilag egyetlen koordinációs központra vonatkozóan sem tiltották meg az engedélyek – akár a 2003/757/EK határozat alapján, akár a 2003. június 26-i végzés alapján történő – meghosszabbítását, mindegyik részesült 2003. február 18-tól kezdődően egy átmeneti időszakban, amely lehetővé tette számukra, hogy igazodjanak a támogatási program Bizottság által meghatározott változásához. A 2003. június 26-i végzés kifejezetten utal a 2003/757/EK határozatról szóló értesítés dátumára is, amikor felfüggeszti a határozat joghatásait „amennyiben megtiltja a Belga Királyságnak, hogy meghosszabbítsa a koordinációs központoknak az említett határozatról szóló értesítés időpontjában érvényes engedélyeit” (kiemelés utólag). Ez a felfüggesztés tehát lehetővé tette a 2003. február 17-én érvényes engedélyek meghosszabbítását és a támogatási program hatásainak legkésőbb 2006. június 22-ig, vagyis az érdemi ítélet dátumáig történő meghosszabbítását. Ezenkívül, 2003. július 16-tól, a Bizottság megerősítette, hogy nem kéri a 2003. június 26-i végzés alapján odaítélt támogatások visszafizetését, így biztosítva a koordinációs központoknak, hogy tényleges és végleges hasznát vegyék az elrendelt felfüggesztés hatályából eredő átmeneti időszaknak.

(44)

A Bizottság egyébként úgy véli, hogy nem fogadhatja kedvezően a Belgium és a koordinációs központok által az arra irányuló kérelemhez előadott érveket, hogy egy későbbi időpontra halasszák a megfelelő átmeneti időszak kezdő időpontját. A Bíróság ugyanis megerősítette azt a minősítést, hogy a támogatás 2003. február 17-én összeegyeztethetetlen volt a közös piaccal. A Bizottság 1984. és 1987. évi – a támogatási programot engedélyező – határozataival keltett jogos elvárás tehát legkésőbb 2003. februárban véget ért. Ha a Bíróság ítéletének dátuma és tartalma ismert volt a koordinációs központok számára, e bizonytalanság nem a Bizottság aktusaiból származott. A jogi eljárás tehát nem volt alkalmas arra, hogy a – Bizottsággal szemben érvényesíthető – jogos elvárásra adjon okot, amely szerint a koordinációs központok támogatási programja összeegyeztethető a közös piaccal. Az a keresetek benyújtásából eredt, amelyek önmagukban nem felfüggesztő hatályúak. A jogi eljárás időtartama tehát nem indokolhatja az átmeneti időszak – amelyet ténylegesen 2003. február 18-tól engedélyeztek a koordinációs központok számára – meghosszabbítását, annyival is elhalasztva az átmeneti időszak kezdeti időpontját.

(45)

A megfelelő átmeneti intézkedések tartalmának és a megfelelő átmeneti időszak pontos időtartamának meghatározása érdekében a Bizottság a Belgium és az érintett vállalkozások által a 2003/757/EK határozat előtt vagy kevéssel az után vállalt kötelezettségekből, megfogalmazott kérelmekből és általuk tett nyilatkozatokból eredően rendelkezésre álló információkat vette alapul. A Bizottság ugyanis úgy véli, hogy ezek az információk a legjobbak nem csak Belgium, hanem az érintett vállalkozások 2003. február 17-i álláspontjának szemléltetéséhez is. Azt, hogy nem volt reakció a nemzeti hatóságok egyes hivatalos – és megtámadható – aktusaira vagy a 2003/531/EK határozatra, szintén az érintett vállalkozások csatlakozásának jeleként értékelték.

(46)

Először is, Belgium a magatartási kódexet nyomon követő csoport munkája keretében kötelezettséget vállalt arra, hogy legkésőbb 2005. december 31-ig megszünteti a koordinációs központok támogatási programjának hatályát. Ez a kötelezettségvállalás a Tanács 2000. november 26-i és 27-i következtetéseiben (21) is szerepel.

(47)

E következtetéseket sajtóközlemény (22) útján tették közzé, és ennek alapján a belga pénzügyminiszter 2000. december 20-án a Képviselőház előtt kijelentette, hogy „az először 2000. december 31-én engedélyezett koordinációs központok […] 2005. december 31-ig a támogatási program kedvezményezettjei maradhatnak, akár az eredeti engedély, akár a meghosszabbított engedély alapján […].” (23)

(48)

A Bizottságnak címzett 2003. március 6-i levelében – megemlítve a Tanács következtetéseit és a pénzügyminiszter nyilatkozatát – Belgium úgy vélte, hogy „E körülmények között Belgium a koordinációs központjaival szemben kötelezettségeket vállalt, amelyek hatálya 2005. december 31-én ér véget”. Belgium ezt az érvet is felhozta a Bíróság előtt (az ítélet 141. és 142. pontja). Jóllehet a Bíróság azt nem fogadta el a Bizottsággal szemben jogos elvárás alapjául, azonban Belgiumnak a koordinációs központokkal szembeni politikai kötelezettségvállalása érdemlegesnek tűnik a Belgium által számukra megfelelőnek tartott átmeneti időszak értékeléséhez.

(49)

Másodszor, ugyanezen 2003. március 6-i levélben Belgium ugyanígy reagált a Bizottság által a 2003/757/EK határozatban meghatározott ésszerű határidőt illetően: „Erre tekintettel a Bizottság ésszerű határidőt adott a koordinációs központoknak. Megalapozott az a határozat, amely lehetővé teszi az érvényes engedélyek időtartamának teljes alkalmazását, kivéve azokra a koordinációs központokra vonatkozóan, amelyek érvényes engedélye a Bizottság határozatát követő hónapokban, pontosabban 2005 vége előtt jár le, mivel e központoknak nem lesz idejük arra, hogy a koordinációs központok támogatási programjának korai befejező időpontjához igazodjanak. Ebben az esetben nem elegendő az ésszerű határidő.” Felszólította még a Bizottságot, hogy módosítsa a 2003/757/EK határozatot, és „azon központok számára, amelyek érvényes engedélye 2005 vége előtt lejár, a meglévő támogatási program alapján 2005 végéig engedélyezze a meghosszabbítást.” A Bizottság ebből újra arra következtetett, hogy Belgium úgy vélte, nem adtak ésszerű határidőt azoknak a koordinációs központoknak, amelyek engedélye 2005 vége előtt járt le, és az ésszerű határidő e koordinációs központok számára történő megadása az engedélyük 2005. december 31-ig történő meghosszabbításával jár.

(50)

Harmadszor, 2003. március 20-án és május 26-án Belgium értesítette a Bizottságot „arról a szándékáról, hogy 2005. december 31-ig fenn kívánja tartani a koordinációs központok támogatási programját a 2000. december 31-én meglévő azon koordinációs központok tekintetében, amelyek engedélye 2003. február 17. és 2005. december 31. között lejár.” Belgium a Tanácsot is kérte, hogy a Szerződés 88. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján fogadjon el egy, e hosszabbítást engedélyező határozatot. Ezt a határozatot – 2003/531/EK határozat – a Tanács 2003. július 16-án fogadta el. A (10) preambulumbekezdésben így rendelkezik: „A tervezett új támogatás ideiglenes. […] lehetővé teszi a címzettjei számára, hogy folytassák a tevékenységüket Belgiumban legalább az ezen országban ahhoz szükséges időszak alatt, hogy más intézkedéseket vezessen be a területén létrehozott koordinációs központok számára, vagy a kérdéses nemzetközi csoportok befektetései átszervezésének megkönnyítését, miközben elkerülik, hogy a szerződések hirtelen érjenek véget”. Belgium kérelmével és a 2003/531/EK határozattal több újságcikk is foglalkozott. A Bizottság 2003. július 16-án sajtóközlemény útján reagált az említett határozatra. Se a Forum 187, se egyetlen érintett koordinációs központ nem támadta meg az említett határozatot, se nem vitatta a meghosszabbítás 2005. december 31-ben történő korlátozását.

(51)

Negyedszer, a Bíróság a következőképpen foglalja össze a Forum 187 kérelmét: „A Forum 187 […] kéri a Bizottság határozatának megsemmisítését, amennyiben az nem ír elő megfelelő átmeneti intézkedéseket azon központok számára, amelyek engedélye 2003. február 17. és 2004. december 31. között lejár” és „azoknak a központoknak, amelyek engedélye 2003. február 17. és 2004. december 31. között lejárt, szükségük volt két év átmeneti időre ahhoz, hogy átszervezést végezzenek, sőt, adott esetben elhagyják Belgiumo”t (24). A Bizottság megállapítja, hogy 2003. február 17. és 2005. december 31. között 34 hónap telt el.

(52)

Ötödször, amint azt a 2003. június 26-i végzés engedélyezte számára, Belgium meghosszabbította a koordinációs központok azon engedélyeit, amelyek 2003. február 17. és 2005. december 31. között jártak le. Négy koordinációs központ kivételével valamennyi engedélyt egy 2005. december 31-én lejáró időszakra hosszabbított meg. Sem Belgium, sem az érintett vállalkozások nem tartottak fontosnak jogorvoslatot az engedélyek időtartamának e kifejezett korlátozása ellen. Ugyanígy, úgy tűnik, hogy egyetlen érintett vállalkozás sem nyújtott be – sem 2005. december 31. előtt, sőt 2006. június 22. előtt sem – az új időszakra vonatkozóan engedélyhosszabbítás iránti kérelmet.

(53)

Hatodszor, az arra irányuló megfelelő átmeneti intézkedésekre vonatkozó kötelezettséget illetően, hogy Belgium számára lehetővé tegyék, hogy jogszabályait az új adórendszerhez igazítsa, és a koordinációs központok számára pedig azt, hogy ahhoz igazodjanak, hasznos megjegyezni a következő tényezőket:

(54)

Következésképpen, legkésőbb 2006. január 1-jén azok az érintett vállalkozások, amelyek úgy határoztak, hogy Belgiumban maradnak, rendelkeztek a helyettesítő programmal, amely egyszerű, mivel nem jár nagyobb átszervezéssel (29), és vonzó. Ennek alapján is úgy tűnik, hogy a 2005. december 31-i dátum ésszerű időpont a Bíróság által követelt megfelelő átmeneti időszak lejáratának, amennyiben valamennyi koordinációs központ számára lehetővé teszi, hogy megszakítás nélkül kerüljenek egyik támogatási programból a másikba. A Bizottság ezen kívül megállapítja, hogy a 2002-ben meglévő 243 koordinációs központ közül 70 ténylegesen befejezte a tevékenységét Belgiumban.

(55)

A már említett indokok alapján a Bizottság úgy véli, hogy a Bíróság által követelt megfelelő átmeneti időszaknak 2003. február 18-tól2005. december 31-ig kellett volna tartania. Azon koordinációs központok számára, amelyek engedélyét a 2003. június 26-i végzés alapján hosszabbították meg, a hosszabbítás időtartamát Belgium 2005. december 31-ben korlátozta, amely tehát megfelel a 2. és 3. szakaszban meghatározott megfelelő átmeneti időszaknak.

(56)

Ugyanakkor azt a négy koordinációs központot illetően, amelyek engedélyét a 2003. június 26-i végzés alapján hosszabbították meg, az engedélyt Belgium határozatlan időre hosszabbította meg. A Bizottság megállapítja, hogy a 2003. június 26-i végzés kifejezetten az érdemi ítélet dátumára korlátozza az ilyen meghosszabbítások hatályát. Következésképpen, amennyiben az érintett koordinációs központok nem mondtak le a koordinációs központok támogatási programjáról a 2006. évi, a bevételekhez kapcsolódó feltételezett kamatok levonása támogatási programjának alkalmazásával, ezek az engedélyek 2006. június 22-ig az említett végzés hatálya alá tartoztak.

(57)

Bár a Bizottság úgy véli, hogy a megfelelő átmeneti időszak 2005. december 31-én véget ért, mégis elismerte, hogy a 2003. július 16-i sajtóközleménye azt a jogos elvárást kelthette az érintett koordinációs központok részéről, hogy nem fogják kérni azon támogatások visszafizetését, amelyekben a Bíróság érdemi ítéletének időpontjáig ténylegesen részesültek.

(58)

Végül, a koordinációs központok támogatási programja egy adóévenként alkalmazott adórendszert jelent. Az adóév gyakran megegyezik a naptári évvel. Mivel az ítélet 2006 közepén született, a Bizottság úgy véli, hogy a jogos elvárás elvét minden egyes érintett vállalkozásra vonatkozóan az ítélet időpontjában folyó rendes adózási időszak végéig kell alkalmazni.

(59)

A 2003/757/EK határozat elismerte a valamennyi koordinációs központ részéről fennálló jogos elvárást, amely az említett határozatról történt értesítés időpontjában hatályos engedélyek 10 éves időtartamán alapult, és ugyanezen az alapon határozta meg a megfelelő átmeneti időszakot. A Bíróság úgy vélte, hogy a folyamatossá vált támogatási program keretében az engedély megújítása egyszerű adminisztratív formalitássá vált. A koordinációs központok tehát jogosan várhatták, hogy megfelelő átmenti időszakban részesülnek, és az engedélyük lejáratának közeledtével arra is számíthattak, hogy oly módon kapják meg az említett engedély meghosszabbítását, hogy részesülhetnek e megfelelő átmenti időszakban.

(60)

Amint a (31) és (34) preambulumbekezdésben szerepel, a Bíróság szintén úgy ítélte meg, az, hogy az engedélyek lejárati dátuma függvényében eltérő átmeneti időszakokat adtak, egyenlőtlen bánásmódhoz vezetett. A Bizottság ebből arra következtet, hogy valamennyi koordinációs központ részére egységes – megfelelő – átmeneti időszakot kellett volna előírnia.

(61)

A Bíróság ugyanakkor csak annyiban semmisítette meg az átmeneti időszak 2003/757/EK határozatban foglalt megállapítását, amennyiben az nem volt elegendő, vagyis a megfelelő átmeneti időszaknál rövidebb volt, egyes olyan koordinációs központok számára, amelyek engedélye rövidesen lejárt. Amint már kifejtették, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Bíróság által kimondott megsemmisítés csak azokra a koordinációs központokra vonatkozik, amelyek engedélyét 2003. február 17. és 2005. december 31. között hosszabbították meg, és a megfelelő átmeneti időszak 2005. december 31-én ért véget.

(62)

Következésképpen, a Bizottság úgy véli, hogy a Bíróság ítélete nem semmisítette meg azon koordinációs központokra vonatkozóan az átmeneti időszak 2003/757/EK határozatban foglalt megállapítását, amelyeknek a 2003. február 17-én hatályos engedélye 2005. december 31-én vagy egy későbbi időpontban járt le. Bár a Bíróság ítéletének figyelembevételével a Bizottság úgy véli, hogy az e koordinációs központok számára megállapított átmeneti időszak túl hosszú volt, megállapítja, hogy a 2003/757/EK határozatot – amennyiben az minden érintett központra vonatkozóan olyan átmeneti időszakot ír elő, amely a 2003/757/EK határozatról szóló értesítés időpontjában érvényes engedély lejártakor ér véget – nem semmisítették meg, tehát továbbra is alkalmazni kell. Következésképpen, amennyiben a 2003/757/EK határozatot továbbra is alkalmazni kell, az nem engedi meg, hogy a Bizottság csökkentse az érintett koordinációs központokra vonatkozóan az említett határozatban megállapított átmeneti időszak időtartamát.

(63)

Egyébként a Bizottság határozatának, amellyel valamennyi koordinációs központ számára egy egységes, 2005. december 31-én véget érő átmeneti időszakot ír elő, nem lesz semmilyen gyakorlati jelentősége a (62) preambulumbekezdésben említett koordinációs központoknak a 2003/757/EK határozattal keltett jogos elvárásai tekintetében.

(64)

A Bizottság megjegyzi, hogy jóllehet nem jelentette be a valamennyi koordinációs központ engedélyének 2010 végéig történő meghosszabbítását lehetővé tevő, 2006. december 27-i törvény rendelkezéseit, Belgium a támogatási program Bizottság általi kifejezett jóváhagyásáig felfüggesztette a hatálybalépését. Az e szakaszban kifejtett indokok alapján a Bizottság úgy véli, hogy nem hagyhatja jóvá e rendelkezéseket, és ezért felkéri Belgiumot, hogy ne alkalmazza azokat.

(65)

A 4. szakaszban említett négy koordinációs központ engedélyei kivételével a 2003. június 26-i végzés alapján meghosszabbított engedélyek 2005 végén lejártak. Az ítélet 2006. június 22-i kihirdetéséig láthatóan sem Belgium, sem a koordinációs központok nem terveztek további hosszabbítást. Az összes koordinációs központ engedélyének 2010 végéig történő meghosszabbítását lehetővé tevő jogalapot csak 2006. december 27-én fogadták el – vagyis egy évvel az említett engedélyek lejárta után. Ez a törvény egyébként lehetővé teszi a visszamenőleges hatályú alkalmazást, adott esetben olyan vállalkozásokra vonatkozóan, amelyek időközben már nem részesülnek a koordinációs központok támogatási programjában.

(66)

Belgiummal ellentétben a Bizottság úgy véli, hogy a 2006. december 27-i törvény nem csupán a 2006. június 22-i ítéletnek a meglévő intézkedés keretében történő végrehajtása, hanem egy új támogatási program, amely ha a Bizottság előzetes jóváhagyása nélkül lépett hatályba, valószínűleg a jogellenes támogatásokra alkalmazandó eljárás alkalmazásához vezetne.

(67)

A 2006. június 22-i ítélet ugyanis megerősíti, hogy a koordinációs központok támogatási programja a 2003/757/EK határozatról szóló értesítés időpontjától kezdve összeegyeztethetetlen. Legkésőbb ezen értesítéstől kezdődően a támogatási program már nem egy létező támogatási program, és a koordinációs központok beléptek az átmeneti időszakba, amely alatt részesülhetnek a támogatási program előnyeiből, de a korábbiakkal ellentétben, már nem hivatkozhatnak a Bizottság 1984., 1987. és 1990. évi határozatain vagy közleményein (30) alapuló jogos elvárásra. E megállapításon nem változtatnak a benyújtott keresetek és az összeegyeztethetetlenségnek a Bíróság által csak 2006. júniusban kimondott megerősítése. E kereseteknek ugyanis önmagukban nincs felfüggesztő hatályuk, és a 2003. június 26-i végzés nem függesztette fel a támogatási program minősítését, amely szerint az összeegyeztethetetlen. Ugyanezen okokból Belgiumnak a koordinációs központok támogatási programjának összeegyeztethetősége tekintetében meglévő jogos elvárása legkésőbb a 2003/757/EK határozattal megszűnt, és Belgium az ok ismeretében korlátozta 2005. december 31-ben a megadott engedélyek 2003. június 26-i végzés alapján történő meghosszabbítását.

(68)

Ebből adódóan a Bizottság úgy véli, hogy Belgium arra vonatkozó határozata – amelyet a Bíróságnak a támogatási program közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét véglegesen megerősítő ítélete után hozott –, hogy kérelem alapján valamennyi koordinációs központ engedélyét meghosszabbítja 2010 végéig, nem illeszkedik a meglévő intézkedés keretébe, és a Bizottság által keltett bármely jogos elvárás körébe sem tartozik. Különösen, azon koordinációs központok jogos elvárását, amelyek engedélyét a 2003. június 26-i végzés alapján hosszabbították meg, nem lehet kiterjeszteni a 2006. december 27-i törvény alapján történő meghosszabbításokra. Ugyanis, mivel azokat a Bíróság érdemi ítéletét követően engedélyezték, már nem vonatkozik rájuk a 2003. június 26-i végzés hatálya, és ezért már semmilyen jogos elvárás nem ered a Bizottság 2003. július 16-i közleményéből.

(69)

Következésképpen, az összeegyeztethetetlen támogatási program későbbi valamennyi meghosszabbítását valószínűleg jogellenes támogatásnak kellene tekinteni, amelyre visszafizetési kérelem vonatkozhat.

(70)

Amint a (23) prembulumbekezdésben szerepel, Belgium olyan adóintézkedések tekintetében is követeli az egyenlő bánásmód elvének alkalmazását, amelyekre vonatkozóan – mint a koordinációs központok támogatási programja – állami támogatások jogcímén született határozat. Különösen a következő támogatási programokat idézik: „1929-es” holdingtársaságok Luxemburgban, adózás alól mentesített gibraltári társaságok és Madeira vámszabad területe, amely esetekben a Bizottság 2010-ig engedélyezett átmeneti intézkedéseket, és még új belépőknek is engedélyezte a támogatás megadását.

(71)

A Bizottság úgy véli, hogy minden ügy egyedi. Minden egyes érintett határozatban az egyes támogatási programok, a kedvezményezettjeik és az érintett tagállam saját egyedi jellemzőit vették figyelembe. A Bizottság úgy véli, hogy ugyanígy járt el a belga koordinációs központok esetében, amikor a fent kifejtett indokok alapján a 2003/757/EK határozatban az ésszerű átmeneti határidő végét legkésőbb 2010. december 31-ben állapította meg.

(72)

A Bizottság különösen megállapítja, hogy ez a határozat a Bíróság általa végrehajtandó ítéletének következménye. A Bizottság semmilyen esetben sem helyettesítheti ezen ítélet végrehajtását más ügyekben engedélyezett átmeneti intézkedések időtartamának egyszerű összehasonlításával.

(73)

Ráadásul, az érdemre vonatkozó részletes indokolás nélkül, amelyet a Bizottság a (23) preambulumbekezdésben már megtett, a Bizottság az alakiságot illetően megállapítja, hogy egyes határozatok régiek, mások időben sokkal közelebbiek, egyesek engedélyezik új belépők belépését, mások nem, és némelyik feltételekhez van kötve. Ezen kívül más, a Bizottság szerint szintén érvényes összehasonlítási szempontokat is lehet alkalmazni. Így a nemzetközi tevékenységek adózásának holland rendszerét (Concernfinancieringsactiviteiten) illetően, amelynek a szintén 2003. február 17-i keltezésű, 2003/515/EK bizottsági határozat (31) vetett véget, az ideiglenes intézkedéseket ugyanúgy határozták meg, mint a koordinációs központok számára, a 10 éves engedélyek lejárta függvényében. Ráadásul Belgium – jóllehet nem vonatkozott rájuk bizottsági határozat – 2005. december 31-vel minden vállalkozást illetően véget vetett az elosztóközpontok és a szolgáltatóközpontok egyedi támogatási programjának. Az e megsemmisítést előíró, 2005. szeptember 20-i körrendelet közli, hogy e támogatási programok helyébe a 2003. január 1-je óta létrehozott, előzetes határozatok meghozatalának támogatási programja lépett (a 2002. december 24-i törvény 20. cikke).

(74)

Ezen indokok alapján a Bizottság úgy véli, hogy nem fogadhatja el a más ügyekkel való összehasonlításon alapuló érveket.

(75)

Belgium úgy véli, hogy egy hosszabb átmeneti időszakot indokolna az abból eredő jogbizonytalanság, hogy a Bizottság alkalmatlan volt a Bíróság által kimondott megsemmisítésből következő új átmeneti intézkedések gyors meghatározására.

(76)

A Bizottság úgy véli, hogy a megállapított késedelemért nem őt terheli a felelősség.

(77)

Először, sem a Belgium által adott értelmezést, sem az ebből eredő azon szándékát, hogy valamennyi koordinációs központ engedélyét 2010. december 31-ig meghosszabbítja, nem jelentették be a Bizottságnál, sőt, ezekről még tájékoztató feljegyzést sem küldtek számára.

(78)

Másodszor, a Bizottság 2006. július 4-én levelet küldött Belgiumnak azzal a céllal, hogy megkapja a Bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges információkat, és megerősítést kapjon a 2003/757/EK határozatnak a 2003. június 26-i végzés és az említett ítélet hatályának figyelembevételével történő helyes végrehajtásáról. Válasz hiányában 2006. augusztus 23-án egy első emlékeztető levelet küldtek. A későbbi – mind hivatalos, mind nem hivatalos – emlékeztetők és további válaszadási határidők adása ellenére a kért információt csak 2007 januárjában szolgáltatták a Bizottságnak. Amint az indokolásból és a 2006. december 27-i törvény 379. cikkéből kitűnik, 2006. július 20-tól megbízást kapott a pénzügyminiszter arra, hogy a lehető leggyorsabban adjon helyt a koordinációs központokként történő meghosszabbítás iránti kérelmeknek.

(79)

Az addig rendelkezésére álló információ alapján (lásd a (21) preambulumbekezdést) a Bizottság arra számított, hogy Belgium valamennyi koordinációs központ engedélyét meghosszabbítja 2005 végéig, amely időszak a Bizottság számára megegyezik a Bíróság által kért megfelelő átmeneti időszakkal. A Belgium által 2007 januárjában szolgáltatott információk ezzel ellentétben azt jelezték, hogy Belgium valamennyi koordinációs központ engedélyét 2010 végéig szándékozik meghosszabbítani a 2006. decemberben elfogadott és a Bizottságnak be nem jelentett törvény alapján. Ezek az új tényezők igazolták az eljárás kiterjesztésére vonatkozó határozat 2007. március 21-i elfogadását, valamint a Belgium és a harmadik felek által felhozott új érvek elemzését.

(80)

A Bizottság által 2006. július 4-én feltett kérdésekre Belgium 2007. január 16-án válaszolt.

(81)

Először is a Bizottságnak módosítania kell a 2003/757EK határozatot, amennyiben a Bíróság 2006. június 22-i ítélete azt megsemmisítette.

(82)

A Bíróságnak a C-182/03. és C-217/03. sz. egyesített ügyekben 2006. június 22-én hozott ítélete megsemmisíti a 2003/757/EK határozatot „amennyiben nem ír elő átmeneti intézkedéseket azon koordinációs központokat illetően, amelyek engedélyhosszabbítás iránti kérelme a megtámadott határozatról szóló értesítéskor függőben volt, illetve amelyek engedélye az említett határozatról szóló értesítéssel egyidejűleg vagy azt követően rövid időn belül járt le”.

(83)

A fenti ítélet alapján a 2003/757/EK határozat rendelkező részét úgy kell módosítani, hogy:

(84)

A határozatot nem kell más tekintetben módosítani. Közelebbről, a Bizottság nem vitatja a 2003/757/EK határozattal megadott átmeneti időszakokat, amennyiben lehetővé teszi egyes koordinációs központok számára, hogy az érvényes engedélyük lejártáig, de legkésőbb 2010. december 31-ig részesüljenek az összeegyeztethetetlen támogatási program előnyeiből. A Bíróság a határozat e vonatkozását nem semmisítette meg, azt tehát továbbra is alkalmazni kell.

(85)

Másodsorban, a Bizottságnak azt is el kell ismernie, hogy a 2003. július 16-i sajtóközleménye arra vonatkozó jogos elvárást kelthetett azon négy koordinációs központ vezetőjében, amelyek engedélyét a 2003. június 26-i végzés alapján határozatlan időre meghosszabbították, hogy a Bíróság érdemi ítéletének időpontjáig részesülhetnek az összeegyeztethetetlen támogatási program előnyeiből. Mivel ez az ítélet 2006. június 22-én született, és az intézkedés adójellegére figyelemmel, a jogos elvárás kedvezményét ki kell terjeszteni annak lehetővé tétele érdekében, hogy e koordinációs központok az ítélet időpontjában folyó rendes adózási időszak végéig részesüljenek az összeegyeztethetetlen támogatási program előnyeiből.

(86)

Harmadsorban, a Bizottságnak fel kell kérnie Belgiumot, hogy álljon el a 2006. december 27-i törvény azon rendelkezéseinek hatálybaléptetésétől, amelyek célja, hogy valamennyi koordinációs központ engedélyét 2010. december 31-ig meghosszabbítsák, mivel e rendelkezések nem egyeztethetők össze a közös piaccal.