—

tekintettel az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére (1),

—

tekintettel az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójára (COM(2011) 473 – C7-0256/2011) (2),

—

tekintettel a 2009. évi mentesítés nyomon követéséről szóló bizottsági jelentésre (COM(2011) 736) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SEC(2011) 1350 és SEC(2011) 1351),

—

tekintettel a Bizottság 2010. évi igazgatási eredményeinek összefoglalásáról szóló 2011. június 1-jei bizottsági közleményre (COM(2011) 323),

—

tekintettel a Bizottságnak a 2010-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2011) 643) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011) 1189),

—

tekintettel a Számvevőszéknek a 2010-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt (3) (a továbbiakban: éves jelentés), valamint a Számvevőszék különjelentéseire,

—

tekintettel a Számvevőszéknek a 2010-es pénzügyi évre vonatkozó, az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára (4),

—

tekintettel a Tanács 2012. február 21-i ajánlására az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozóan a Bizottságnak adandó mentesítésről (06081/1/2012 – C7-0053/2012), és megjegyezve, hogy az Egyesült Királyság, Hollandia és Svédország most először nem ajánlották a mentesítés jóváhagyását,

—

tekintettel a Tanács 2012. február 21-i ajánlására a 2010-es pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtására vonatkozóan a végrehajtó ügynökségeknek adandó mentesítésről (06084/2012 – C7-0052/2012), és megjegyezve, hogy az Egyesült Királyság, Hollandia és Svédország most először nem ajánlották a mentesítés jóváhagyását,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 317., 318. és 319. cikkére és az Euratom-Szerződés 106a. cikkére,

—

tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre (5) és különösen annak 55., 145., 146. és 147. cikkére,

—

tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre (6) és különösen annak 14. cikke (2) és (3) bekezdésére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére és VI. mellékletére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A7-0098/2012),

A.

mivel Európa súlyos költségvetési és pénzügyi válsággal néz szembe, amely az Unióval kapcsolatos bizalmi válsághoz vezethet, és mivel elengedhetetlen, hogy az Unió – az uniós költségvetést végrehajtó Bizottságon keresztül – jó példával járjon elöl a közpénzekkel való helyes gazdálkodás terén; mivel a közpénzekkel való helyes gazdálkodás szükséges eleme annak, hogy az Unió megőrizze AAA minősítését, ami különösen abból a szempontból fontos, hogy az Unió teljesíteni tudja az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus érdekében vállalt 60 000 000 000 EUR-s garanciával kapcsolatos kötelezettségvállalását;

B.

mivel 2010 volt az első olyan teljes pénzügyi év, amelyre a Lisszaboni Szerződés rendelkezései vonatkoztak, új költségvetési eljárásokkal és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), valamint a Tanács soros elnökségén felüli európai tanácsi elnökség bevezetésével; mivel az új Európa 2020 stratégiának szintén ez volt az első éve;

C.

mivel a jó kormányzás magában foglalja azt is, hogy a politikai célokat a célok eléréséhez vezető jogi eszközök elfogadása előtt tűzik ki, és mivel a politikai célokkal nem teljesen összhangban álló meglévő jogi eszközöket módosítani kell;

D.

mivel megfelelő szabályokat kell hozni az átláthatósággal, a nyilvános elszámoltathatósággal és a közpénzek ellenőrzésével kapcsolatban azokra az esetekre, amikor közpénzek forognak kockán, és mivel a Számvevőszék immár egymást követően tizenhét éve nem tudott pozitív megbízhatósági nyilatkozatot kiadni az uniós költségvetés tekintetében;

E.

mivel az EUMSZ 287. cikke (1) bekezdésének második albekezdése arra kötelezi a Számvevőszéket, hogy az alapul szolgáló ügyletek jogszerűsége és szabályszerűsége vonatkozásában megbízhatósági nyilatkozatot terjesszen az Európai Parlament és a Tanács elé, hozzátéve, hogy ez a nyilatkozat az Unió valamennyi főbb tevékenységi területére kiterjedően külön értékelésekkel egészíthető ki;

F.

mivel az összes hiba több mint 90 %-át a Bizottságon kívül, a tagállami hatóságok szintjén, illetve a végső kedvezményezetteknél tárták fel (éves jelentés, 1.22. bekezdés);

G.

mivel a kohézió területén a hibát tartalmazó tranzakciók többségének esetében a tagállami hatóságok elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy a hibákat még a kiadások Bizottság felé történő igazolása előtt kiszűrjék és javítsák (éves jelentés, 4.25. bekezdés);

H.

mivel annak elkerülése érdekében, hogy az összes tagállamra többletterhek háruljanak, különbséget kell tenni a bevált és jól működő felügyeleti és ellenőrzési rendszerekkel rendelkező nemzeti hatóságok és a csak részben hatékony rendszerekért felelős nemzeti hatóságok között;

I.

mivel lehetséges, hogy a tagállamok azért nem mutatnak komoly érdeklődést a mentesítési eljárás során, mert a Bizottság nem tesz megfelelő erőfeszítéseket annak érdekében, hogy nyilvánosan, világosan, egyértelműen és megfelelően alátámasztva azonosítsa, mely tagállamok, régiók és programok teljesítenek gyengén az uniós források kezelése terén;

J.

mivel a miniszteri szinten kiadott és aláírt, független könyvvizsgáló által megfelelően ellenőrzött kötelező nemzeti irányítási nyilatkozatok szükséges eszközei annak, hogy ellene lehessen hatni az uniós pénzek felhasználásával és kezelésével kapcsolatos felelősségvállalás egyes tagállamok részéről tapasztalható hiányának;

K.

mivel az, hogy a Bizottság fokozottan alkalmaz előfinanszírozást, kihat a Számvevőszék ellenőrzési megközelítésére, és mivel a Számvevőszék az új helyzethez igazíthatja módszertanát annak biztosítása érdekében, hogy a Számvevőszéktől kapott információk hasznosak legyenek a mentesítésért felelős hatóság számára;

L.

mivel az Uniónak minden eddiginél jobban szüksége van egy erős, független, hatékony és valóban külső ellenőrző szervre, ami magától értetődően – és az adófizetők iránti tiszteletből – azt jelenti, hogy a Számvevőszék tagjait minden esetben kizárólag szakmai, nem pedig politikai alapon kell kinevezni;

M.

mivel az Unió költségvetését és megítélését érintő kockázatok elkerülése érdekében az innovatív és komplex pénzügyi eszközök alkalmazását teljes körű átláthatósággal és egyértelmű jelentéstételi szabályokkal kell ellensúlyozni, ideértve az összes végső kedvezményezett átfogó adatainak közzétételét;

N.

mivel az összes tagállamnak együtt kell működnie a Bizottsággal annak biztosítása érdekében, hogy az előirányzatokat a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban használják fel;

O.

mivel a tagállamok akkor is felelősséggel tartoznak a külvilág és az Unió felé, ha szövetségi felépítésűek;

P.

mivel az Unió legitimitásának megerősítése érdekében jobb választ kell adni a megfelelőséggel és a teljesítménnyel kapcsolatos kérdésekre;

Q.

mivel a Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozatának folyamatos fejlődése az évek során alapvető szerepet játszott azon területek azonosításában, ahol javítani kell a tagállamok és a Bizottság gazdálkodását;

R.

mivel a Számvevőszék sajnálatos módon ismét nem tudott pozitív megbízhatósági nyilatkozatot kiadni a kifizetések jogszerűsége és szabályszerűsége tekintetében;

1.

felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen a Parlament elé cselekvési tervet az alábbi kiemelt intézkedések megvalósításáról:

2.

tudomásul veszi, hogy az Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolója minden lényeges szempontból híven tükrözi az Unió 2010. december 31-i helyzetét, illetve az akkor véget ért évben lezajlott gazdasági események eredményét;

3.

tudomásul veszi a Bizottság pénzügyi tervezési eszközökre vonatkozó számviteli politikájában bekövetkezett változással kapcsolatos figyelemfelhívó megjegyzést, ami a lényegi hibák kockázatának további fennállását jelzi, noha a beszámolók 2007 óta minősítés nélküli véleményt kapott; felhívja a Bizottságot annak éves felülvizsgálatára, hogy az elfogadott újfajta rendszer híven tükrözi-e az alapjául szolgáló valóságot;

4.

megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a 2010. december 31-én véget ért évről szóló beszámoló alapját képező bevételek minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek;

5.

megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a 2010. december 31-én véget ért évről szóló beszámoló alapját képező kötelezettségvállalások minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek;

6.

mélyen sajnálja, hogy a kifizetéseket továbbra is lényeges hibaszint jellemzi;

7.

úgy értelmezi, hogy a Számvevőszék elutasító véleménye azon az észrevételen alapul, hogy a felügyeleti és kontrollrendszerek csak részben hatékonyak, és ennek következtében a becslések szerint a kifizetések tekintetében a legvalószínűbb hibaarány 3,7 %;

8.

emlékeztet arra, hogy a 2009-es pénzügyi évben a kifizetések tekintetében a legvalószínűbb hibaarányt 3,3 %-osra becsülték;

9.

aggodalmának ad hangot az emelkedés miatt, mivel ezzel megfordul az elmúlt néhány évben tapasztalt pozitív tendencia; felszólítja a Bizottságot a hibaarány állandó csökkenését mutató tendencia elérésére, amint azt a mentesítésről szóló korábbi jelentésekben is kérte;

10.

ezt a fejleményt elsősorban a kohézió, energiaügy és közlekedés területén belüli legvalószínűbb hibaarány növekedésének tulajdonítja, amely 7,7 %-os hibaarányt eredményezett;

11.

emlékeztet arra, hogy a Bizottság a következő többéves pénzügyi keret vonatkozásában a pénzügyi tervezési eszközök fokozott alkalmazását szorgalmazza (7), annak ellenére, hogy ezeket az eszközöket maga a Bizottság is magas kockázatúnak tartja (8); úgy értelmezi, hogy a pénzügyi tervezési eszközök inkább kiegészítik, mint helyettesítik a jelenlegi finanszírozást, és azzal az előnnyel járhatnak, hogy egynél többször is felhasználhatók;

12.

súlyos aggályainak ad hangot a jelenlegi pénzügyi tervezési eszközök végrehajtásával kapcsolatos információk hiánya miatt, ami úgy tűnik, hogy az összes szakpolitikai területet érinti (éves jelentés, 1.31. és 1.33. bekezdés);

13.

sajnálja, hogy nincsenek hivatalos jelentéstételi követelmények, és elismeri a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy tájékoztatást kapjon a tagállamoktól a pénzügyi tervezési eszközök Európai Regionális Fejlesztési Alappal kapcsolatos jelenlegi felhasználásáról; üdvözli a Bizottság által összegyűjtött információkról készült, „A tagállamok által ERFA-hozzájárulásokkal végrehajtott pénzügyi tervezési eszközök – 2010. december 31-i állapot” című összefoglaló jelentést (a pénzügyi tervezési eszközökről szóló összefoglaló jelentés), amelyet a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága elé terjesztettek; megállapítja, hogy összesen hozzávetőleg 8 100 000 000 EUR kötelezettségvállalással hoztak létre pénzügyi tervezési eszközöket, amelyek 2010 végéig megközelítőleg 5 200 000 000 EUR kifizetésben részesültek a 2007–2013 közötti időszak operatív programjaiból (éves jelentés, 4.32. bekezdés);

14.

sajnálja, hogy a Bizottság a vállalatoknak szánt pénzügyi tervezési eszközökre elkülönített összes hozzájárulásnak csak mintegy 75 %-áról kapott tájékoztatást (9); aggódik amiatt, hogy a tagállamoktól kapott információk teljességüket és pontosságukat tekintve eltérőek, és néhány tagállam, illetve régió nem jelzett vissza, illetve nem töltötte ki az ellenőrzési jelentési formanyomtatványokat; úgy véli, hogy emiatt a Bizottság nem tudja az összes, 2010. december 31-i pénzügyi tervezési eszközt számba venni;

15.

kiemeli, hogy:

fontos és nélkülözhetetlen adatok a pénzügyi tervezési eszközök felhasználásának értékeléséhez, és rendkívül sajnálja, hogy ezek az információk még nem állnak teljes körűen rendelkezésre;

16.

tudomásul veszi és sajnálja a Számvevőszéknek az elsősorban a kohéziós területet érintő észrevételeit, többek között az alábbiakra vonatkozóan: a pénzügyi tervezési eszközökkel kapcsolatos túlzott mértékű dotációk, amelyek az n+2-es szabály megkerüléséhez vezettek (éves jelentés, 4.4. bekezdés a) példa), a pénzügyi tervezési eszközök késedelmes és lassú végrehajtása (éves jelentés, 4.4. bekezdés b) példa), nem szabályszerű felszámolási rendelkezések (éves jelentés, 4.4. bekezdés c) példa), a pénzügyi támogatások előlegként való kifizetése a pénzügyi tervezési eszköz jogi struktúrájának kialakítását követően (éves jelentés, 4.34. bekezdés), a pénzügyi tervezési eszközök megfelelő ellenőrzésének elvégzésével kapcsolatos problémák (éves jelentés, 4.35. és 4.36. bekezdés);

17.

úgy véli, hogy ezek az észrevételek a pénzügyi tervezési eszközök hiányos jogalapjában gyökereznek; aggályainak ad hangot amiatt, hogy a pénzügyi tervezési eszközökre alkalmazandó szabályok nem biztosítanak megfelelő ösztönzőket a pénzügyi tervezési eszközök eredményes felhasználására vonatkozóan; emellett aggódik amiatt is, hogy a tagállamoknak túl tág terük van a rugalmasságra; ugyanakkor üdvözli a pénzügyi tervezési eszközök jogalapjának kidolgozása terén a közelmúltban elért haladást; rámutat a jogalap – akkoriban egy tanácsi rendelet – alábbi legfontosabb hiányosságaira (13):

18.

egyetért a Számvevőszék véleményével, miszerint a pénzügyi eszközökbe visszafizetett forrásokat, illetve az azok által szerzett bevételeket nem lenne szabad az operatív program lezárása előtt máshová irányítani, hanem az ilyen forrásokat a megfelelő pénzügyi eszközökbe kellene visszaforgatni (7/2011. sz. számvevőszéki vélemény (14), 11. o.); elvárja ennek az ajánlásnak a strukturális eszközökre vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslattal (COM(2011) 615 – 2011/0276(COD)) kapcsolatos jogalkotási eljárás során történő komoly figyelembevételét;

19.

üdvözli, hogy az Unió éves költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2010) 815 – 2010/0395(COD)) 130. és 131. cikke lehetőséget kínál a pénzügyi tervezési eszközök időtartamának meghatározására; kéri, hogy a Bizottság tekintse át, mely intézkedésekkel előzhetők meg az uniós költségvetést fenyegető, a pénzügyi tervezési eszközökből fakadó kockázatok;

20.

megjegyzi, hogy a pénzügyi tervezési eszközök más szakpolitikai területeken is jelen vannak; úgy látja, kockázatot jelent ezen eszközök megfelelő koordináció nélküli, egymást átfedő és következetlen végrehajtása; ezért kéri a Számvevőszéket, hogy horizontálisan, az összes szakpolitikai területre kiterjedően ellenőrizze a pénzügyi tervezési eszközöket;

21.

kéri a Bizottságot, hogy tekintse kiemelt intézkedésnek a pénzügyi tervezési eszközök használatának szigorú ellenőrzését, többek között az alábbiak révén:

22.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a Bizottság az uniós költségvetést saját felelősségére hajtja végre; rámutat, hogy ahol a Bizottság a költségvetést megosztott irányítás keretében hajtja végre, a költségvetési rendelet 53b. cikke értelmében a végrehajtási feladatokat a tagállamokra kell ruházni;

23.

ismételten hangsúlyozza (15), hogy a Bizottság ezért elsődleges felelősséget visel az érintett uniós pénzeszközök kezelése terén, és következésképpen a Bizottság köteles olyan intézkedéseket hozni, amelyek célja a jogszerűség, a szabályszerűség, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás biztosítása;

24.

hangsúlyozza, hogy a Bizottság nem ruházhatja át pénzügyi felelősségét a tagállamokra, még azokban az esetekben sem, ha valamely tagállam szintjén tártak fel gazdálkodási hiányosságot vagy szabálytalanságot;

25.

úgy véli, hogy a „megosztott irányítás” érdemi alkalmazásának azon alapelven kell nyugodnia, hogy az Unió bizonyos hatásköreit a tagállamokra ruházza, és a tagállamok kötelesek a feladatok rájuk eső részét az uniós jogi aktusokkal összhangban elvégezni; kéri az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló 2006. május 17-i intézményközi megállapodás (16) 44. pontjának teljes körű végrehajtását; meggyőződése, hogy a rendelkezésre álló ellenőrzésekről és nyilatkozatokról készített éves összefoglalásoknak nyilvánosnak kell lenniük, hogy hozzájáruljanak az uniós költségvetéssel való gazdálkodás javításához;

26.

megjegyzi, hogy szoros kapcsolat áll fenn a Bizottságnak a költségvetés végrehajtása terén viselt végső felelőssége és a mentesítési eljárás jelentősége között; hangsúlyozza, hogy a Bizottság költségvetés végrehajtásáért viselt végső felelőssége a tagállami gazdálkodás és az ellenőrzési rendszerek hiányosságaira is kiterjed;

27.

hangsúlyozza, hogy a pénzügyi felelősség oszthatatlan, és annak is kell maradnia, továbbá utal a költségvetési rendelet 53b. cikkének (4) bekezdésére, amely kimondja, hogy „annak biztosítása érdekében, hogy a források felhasználása a vonatkozó szabályokkal összhangban történjen, a Bizottság számlaelszámolási eljárásokat vagy pénzügyi korrekciós mechanizmusokat alkalmaz, amelyek lehetővé teszik számára, hogy vállalja a végső felelősséget a költségvetés végrehajtásáért” (a kiemelés utólagos);

28.

ezzel összefüggésben rámutat a Bizottság által kiadott vezetői teljességi nyilatkozatok jelentőségére; ugyanakkor megjegyzi, hogy a Számvevőszéknek a Bizottság éves tevékenységi jelentéseivel kapcsolatos általános észrevételei szerint nem léteztek iránymutatások a fennmaradó kockázat, illetve hibaarány kiszámítására vonatkozóan; továbbá megállapítja, hogy ezek fontos elemekké váltak a tekintetben, hogy szükség van-e fenntartásra (éves jelentés, 1.19. és 1.20. bekezdés); aggódik amiatt, hogy ez az alkalmazás tekintetében következetlenségekhez vezet a főtitkárságok között;

29.

emellett tudomásul veszi a Számvevőszék észrevételeit az alábbi éves tevékenységi jelentésekkel kapcsolatban:

30.

emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a Bizottság összefoglaló jelentése mellékletként tartalmazza az összes fenntartást, valamint hangsúlyozza, hogy az összefoglaló jelentés elfogadásával „a Bizottság átfogó politikai felelősséget vállal főigazgatóinak és szolgálatvezetőinek tevékenységéért az általuk az éves tevékenységi jelentésekben megfogalmazott megbízhatósági nyilatkozatok és fenntartások alapján” (17);

31.

rámutat, hogy ezáltal a biztosi testület és a biztosok viselik a végső felelősséget a megbízott utalványozóként eljáró főigazgatók és osztályvezetők által megfogalmazott fenntartások megbízhatóságáért és teljességéért, és hangsúlyozza, hogy a felhatalmazás nem szünteti meg a biztosi testület és a biztosok végső felelősségét;

32.

tudomásul veszi a Számvevőszéknek a belső ellenőr általános véleményével kapcsolatos észrevételeit; úgy véli, hogy a Számvevőszék aggályainak orvoslását célzó lényegi felülvizsgálat nélkül az általános vélemény továbbra is csak korlátozott haszonnal fog járni;

33.

aggodalommal töltik el a Számvevőszék éves tevékenységi jelentésekkel és összefoglaló jelentéssel kapcsolatos észrevételei (éves jelentés, 1.17–1.25. bekezdés); úgy véli, hogy e dokumentumok elszámoltathatósági eszközökként meglévő értékének megőrzése érdekében haladéktalanul foglalkozni kell ezekkel az észrevételekkel; elismeri azonban, hogy a fennmaradó hibaarány kiszámítása csak egyike a Bizottság által a kockáztatott összeg becslésére használt módszereknek; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson egységes iránymutatásokat, amelyeket minden főigazgatóságnak végre kell hajtania;

34.

tudomásul veszi a magánszektorra vonatkozóan a felelős vállalatirányítás uniós kereteiről szóló bizottsági zöld könyvet (18); továbbá megállapítja, hogy a Santer vezette Bizottság lemondásához (1999) vezető eseményeket követően a Bizottság jelentős előrelépést tett a Bizottságon belüli megfelelő vállalatirányítás tekintetében;

35.

tudomásul veszi a Bizottság 2007. május 30-án elfogadott irányítási nyilatkozatát, amely a Bizottság belső működését öleli fel, és kifejti, hogy azt hogyan irányítják és ellenőrzik, illetve hogy hogyan viszonyul érdekelt feleihez; ösztönzi a Bizottságot, hogy javítsa tovább vállalatirányítási szabályait, és tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az alábbiak révén megtett lépésekről és intézkedésekről:

36.

kéri a Bizottságot, hogy tekintse kiemelt intézkedésnek az elszámoltathatósági lánc többek között az alábbiak révén történő javítását és erősítését:

37.

sajnálja, hogy az Európai Iskolák számára előirányzott jelentős költségvetési eszközök ellenére azok továbbra sem töltik be fő feladatukat, ami az lenne, hogy elegendő helyet biztosítsanak az igényelt nyelveken és a tisztviselők munka- és lakóhelyének közelségében, hanem ehelyett más oktatási területekkel bővítették tevékenységeiket;

38.

elismeri, hogy alapvető probléma rejlik az Európai Iskolákról szóló egyezmény döntéshozatali és finanszírozási struktúráiban; ezért kéri, hogy a Bizottság vizsgálja meg a tagállamokkal az egyezmény felülvizsgálatát, és 2012. december 31-ig tegyen jelentést az elért eredményekről; addig is felszólítja a Bizottságot, hogy gyakoroljon nyomást, hogy több erőfeszítést tegyenek a fent említett célok elérése érdekében, a biztosított költségvetési eszközök megfelelőbb felhasználása révén;

39.

kéri a Bizottságot, hogy adjon felvilágosítást költözési terveiről, az ezzel kapcsolatban felmerülő költségekről, a felszabaduló és az új irodahelyiségekről, valamint az adott főigazgatóságok érintett dolgozóinak számáról;

40.

kéri, hogy a Bizottság a jelen mentesítést előkészítő kérdőívben (19) Šefčovič biztos által tett bejelentésnek megfelelően haladéktalanul fejezze be az Európai Csalás Elleni Hivatal összes határozatlan idejű szerződéssel rendelkező ideiglenes alkalmazottjának az átsorolását;

41.

rámutat arra, hogy a Bizottság 2010-ben a rugalmas munkaidő és a túlórák ellentételezésének jóváhagyása során önkéntes juttatásként körülbelül 90 000 további szabadnapot engedélyezett személyzete számára, ami megközelítőleg 445 álláshelynek felel meg, noha a személyzeti szabályzat 56. cikke szerint az AD 5/AST 5 fokozattól kezdődően a túlórákért nem jár kompenzáció; felvilágosítást kér a túlórák ellentételezésének adófizetőket terhelő összköltségéről;

42.

emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 317. cikkének értelmében a Bizottság az uniós költségvetést saját felelősségére, de a tagállamokkal együttműködve hajtja végre;

43.

rámutat, hogy a legmagasabb hibaarányoknak kitett két szakpolitikai területet („Kohézió, energiaügy és közlekedés” és „Mezőgazdaság és természeti erőforrások”) megosztott irányítás keretében hajtják végre, és helyteleníti, hogy a becsült legvalószínűbb hibaarány 7,7 %, illetve 2,3 %;

44.

ezzel összefüggésben üdvözli, hogy a Bizottság elemezte a Számvevőszék által a 2006–2009-es pénzügyi évekre vonatkozóan megállapított hibákat, amiből most először kiderül, hogy az ezen időszak folyamán a kohéziós politika területén az ERFA és a Kohéziós Alap tekintetében feltárt kumulatív számszerűsíthető hibákhoz 59 %-ban három tagállam (Spanyolország, Olaszország és az Egyesült Királyság) járult hozzá, az ESZA tekintetében feltárt kumulatív számszerűsíthető hibákhoz pedig 68 %-ban négy tagállam (Spanyolország, Portugália, az Egyesült Királyság és Németország) járult hozzá (20); megjegyzi, hogy az ERFA és a Kohéziós Alap esetében az Olaszországban talált hibák nagy része Calabria, Campania és Puglia régiót érintette, Spanyolországban pedig néhány, Andalúzia, Valencia és Kasztília-La Mancha régión belüli operatív program felelt a Spanyolországban feltárt hibák 75 %-áért (21); emellett úgy látja, hogy Spanyolország és Olaszország a 2010-es pénzügyi évben is jelentősen hozzájárult a hibaarányhoz;

45.

megjegyzi, hogy az Olaszország tekintetében az ERFA-val kapcsolatban felmerülő problémák „az ellenőrzési és irányítóhatóságok szintjén azonosított rendszerszerű hiányosságokkal”, valamint „a közbeszerzési szabályok alkalmazásával és a projektek kiválasztásával – és azon belül a visszamenőleges projektek támogathatóságával – függnek össze” (22); megállapítja továbbá, hogy Spanyolországban a problémák a bonyolult irányítási és ellenőrzési rendszerben gyökereznek, amely „a gyakorlatban a felelősségek nem egyértelmű szétválasztásához és az irányítóhatóság általi hatékony felügyelet hiányához vezethet” (23);

46.

emlékeztet arra, hogy Görögország, Olaszország és Spanyolország pénzügyminisztereit eszmecserére hívták a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának ülésére; sajnálja, hogy a meghívott pénzügyminiszterek egyike sem jelent meg, hogy – a strukturális alapok irányításának és esetlegesen a jogalapnak a javítása érdekében – megvitassa a bizottság tagjaival a Számvevőszék észrevételeit; felkéri elnökét, hogy az államfők következő találkozóján foglalkozzanak azzal a kérdéssel, hogy ezek a pénzügyminiszterek megtagadták e fontos ügyeknek a Parlament illetékes bizottságával való nyilvános megvitatását;

47.

emlékeztet arra, hogy többször is kérte a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a felelős ellenőrző hatóság által kiadott, közzétett és megfelelően ellenőrzött kötelező nemzeti irányítási nyilatkozatok bevezetésére a Bizottság uniós költségvetés végrehajtásáért viselt végső és általános felelősségének részeként; megjegyzi, hogy a nemzeti irányítási nyilatkozatoknak teljes körű tájékoztatást kell adniuk az uniós pénzeszközök felhasználásáról;

48.

javasolja, hogy a főigazgatósági szinten aláírt nemzeti nyilatkozatok tartalma feleljen meg a nemzetközi könyvvizsgálati normáknak, felhasználásra kerüljön a Számvevőszék ellenőrzési tevékenysége során, és elsősorban az átruházott irányítási hatáskörrel rendelkező hatóságok nyilatkozatain alapuljon;

49.

rámutat arra, hogy a megosztott irányításban a bevételek és kiadások területén jelentős különbségek mutatkoznak a tagállamok igazgatási teljesítményében, különösen a szabálytalanságok, csalások és hibák felderítésével és a pénzügyi nyomon követéssel kapcsolatban, a vámügyi területen és az uniós források elköltése terén; az a véleménye, hogy ha az összes tagállam megfelelő teljesítményt nyújtana, az uniós költségvetés egyedül a vámügyi területen legalább 100 000 000 EUR további (nettó) bevételre számíthatna; megállapítja, hogy a Bizottság egyelőre reaktív módon és eseti szinten felügyeli az igazgatási teljesítményt, és így nem végez elégséges trendelemzést a kockázati területek azonosítása céljából; felszólítja a Bizottságot, hogy alkalmazza a trendelemzés módszerét a pénzügyi kockázatok azonosítására, és tegyen intézkedéseket a tagállamok igazgatási teljesítményének javítása érdekében;

50.

mély aggodalommal veszi tudomásul a Bulgária által az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében elért előrehaladásról szóló bizottsági időközi jelentést; aggodalmát fejezi ki a bolgár igazságszolgáltatás változatlanul elkeserítő helyzete miatt; tudomásul veszi, hogy 28 bíró ellen 27 büntetőeljárás van folyamatban; felvilágosítást kér az uniós forrásokkal összefüggésben Bulgáriában elkövetett állítólagos csalásokról, amelyek 2008-ban a kifizetések felfüggesztéséhez vezettek, és amelyek esetében az ügyészség megszüntette a vizsgálatot, holott más tagállamokban az azonos tényállás mellett indított hasonló ügyekben még jelenleg is folyik a vizsgálat; meglepetését fejezi ki amiatt, hogy az uniós forrásokkal kapcsolatban bíróság elé került csalási ügyek a büntetőjogi felelősség megállapítása helyett kivétel nélkül igazgatási bírsággal zárultak, valamint egy jelentős, uniós forrásokat érintő csalással kapcsolatos ügyben a másodfokú eljárás már 18 hónapja húzódik; ezenfelül sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy figyelmen kívül hagyják az Európai Bizottság ajánlását, és a bűncselekményből származó vagyonok azonosításával és elkobzásával foglalkozó nemzeti bizottság (CEPACA) nem kapott hatáskört arra, hogy saját kezdeményezésére vagyonvizsgálatot végezzen a magas rangú tisztviselők és politikusok körében; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Bulgáriában az indokolással ellátott ítéleteket nem szokás rendszeresen, egységes formában és határidőre közzétenni; felszólítja a Bizottságot, hogy gyakoroljon nyomást az igazságügyi hatóságokra annak érdekében, hogy fokozzák reformtörekvéseiket és mielőbb végrehajtsák a Bizottság ajánlásait; ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy hozza nyilvánosságra, mennyi pénzt fordítottak a bulgáriai reformtörekvések támogatására, valamint értékelje, hogy a kifizetések mennyiben érték el a remélt eredményeket; az elkövetkező évben komoly javulást vár, további megfontolásokkal és egy sor, a Bizottság által a bolgár kormánnyal együttműködésben kidolgozott intézkedéssel, amelyek célja a bolgár igazságszolgáltatási rendszer feddhetetlenségének helyreállítása;

51.

aggodalommal veszi tudomásul a Románia által az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében elért haladásról szóló időközi jelentést; mindemellett azonban örömét fejezi ki amiatt, hogy az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) eredményeit illetően javuló tendencia figyelhető meg a jogalap nélküli gazdagodás üldözése és az összeférhetetlenségek megállapítása terén; megjegyzi, hogy az ANI forrásait uniós pénzeszközökkel növelték; mindazonáltal aggodalommal veszi tudomásul, hogy az ANI által kivizsgált ügyekben nem alkalmaznak egységes nyomonkövetési intézkedéseket, illetve a nyomonkövetési intézkedéseket gyakran halogatják; üdvözli, hogy a Nemzeti Korrupcióellenes Igazgatóság továbbra is hatékony ügyészi szolgálatként működik a magas szintű korrupciós ügyekben; tudomásul veszi, hogy 2011-ben nőtt a vádemelések, a bírósági határozatok és az ítéletek száma, valamint felgyorsultak az eljárások a Legfelsőbb Semmisítő- és Ítélőszéken, amit az is tükröz, hogy 2011-hez képest 85 %-kal nőtt a Nemzeti Korrupcióellenes Igazgatóság ügyeiben hozott jogerős bírósági határozatok száma (24); aggodalmát fejezi ki a magas szintű korrupciós ügyekben hozott bírósági ítéletek elemzésének eredménye miatt, miszerint a szankciók 60 %-át felfüggesztik, illetve a szankciók gyakran a jogszabályi minimumra korlátozódnak; meglepetésének ad hangot amiatt, hogy nincs kielégítő gyakorlat az indokolással ellátott bírósági ítéletek határidőre történő közzététele terén, ami egyes magas szintű korrupciós ügyekben a fellebbezés hosszan fennálló lehetősége révén elhalasztott indokolás miatt fokozza az elévülés veszélyét; felhívja a Bizottságot annak nyilvánosságra hozatalára, hogy milyen összegű finanszírozást különítettek el Románia igazságügyi reformokkal kapcsolatos erőfeszítéseinek támogatására; komoly javulást vár az elkövetkező évben; felszólítja a Bizottságot, hogy gyakoroljon fokozott nyomást a román kormányra a Bizottság ajánlásainak végrehajtása érdekében; elvárja, hogy a Bizottság szigorúan megkövetelje a román kormánytól arra irányuló erőfeszítéseinek fokozását, hogy a közbeszerzésekkel kapcsolatos perek során egységes ítélkezési gyakorlatot alakítsanak ki; felszólítja a Bizottságot, hogy ezenfelül a román kormánnyal szemben kitartóan és határozottan ragaszkodjon ahhoz, hogy eleget tegyenek a Bizottság ajánlásainak, valamint világosabb, átfogóbb végrehajtási tervet dolgozzanak ki a büntető törvénykönyv és a büntető perrendtartás rendelkezései végrehajtásának előkészítésére vonatkozóan; elvárja az erőfeszítések fokozását a bűncselekményekből származó vagyoni eszközök romániai elkobzása tekintetében; emellett elvárja, hogy a Bizottság a román kormánnyal együttműködésben dolgozzon ki intézkedéseket a román igazságszolgáltatási rendszer feddhetetlenségének javítása érdekében;

52.

megjegyzi, hogy a kedvezményezetteknek előfinanszírozásra van szükségük a jóváhagyott intézkedés megkezdéséhez;

53.

tudomásul veszi a Számvevőszék azon észrevételeit, amelyek szerint a Bizottság 2005 és 2010 között lényegesen nagyobb mértékben folyamodott előfinanszírozáshoz (éves jelentés, 1.28. bekezdés); aggodalommal tölti el, hogy hiányosságok vannak az előfinanszírozások elszámolása terén (éves jelentés, 1.29. bekezdés, és a Számvevőszék 6/2010. számú véleményének 86. pontja);

54.

aggódik az előfinanszírozás elsősorban a „Külső támogatás, fejlesztés és bővítés” és a „Kutatás és egyéb belső politikák” szakpolitikai területeket érintő hatása miatt; tudomásul veszi ezen a két szakpolitikai területen az előfinanszírozás fokozott igénybevételét és a 2 % alatti általános hibaarányt; tudomásul veszi továbbá a Számvevőszéknek azokat a megállapításait, amelyek szerint az előfinanszírozás mentes volt a lényeges hibáktól, de a közbenső és a záró kifizetésekben továbbra is lényeges hibák mutatkoztak (éves jelentés, 5.35. és 6.48. bekezdés);

55.

úgy véli, hogy a Bizottság a nagy összegű előfinanszírozások kifizetésével fokozott pénzügyi kockázatot vállal, például a kedvezményezettek fizetésképtelensége esetén, valamint fokozott jogszerűségi és szabályszerűségi kockázatot vesz magára, mivel a kedvezményezettek által bejelentett költségek elfogadását későbbi időpontra halasztják;

56.

hatékonyabbnak tartja a szabálytalanságok megelőzését a jogosulatlan kifizetések utólagos visszafizettetés révén történő korrigálásánál; ezért felkéri a Bizottságot, hogy kezelje kiemelt intézkedésként az előfinanszírozás, valamint az ellenőrzési és vizsgálati mechanizmusok fokozott alkalmazásának alábbiak révén történő átgondolását:

57.

emlékeztet arra, hogy a fennálló költségvetési kötelezettségvállalások előirányzott, de fel nem használt (azaz ki nem fizetett) kötelezettségvállalási előirányzatokat jelentenek, és hogy azok főként a többéves programokból származnak (pl. Kohézió), amelyek esetében a kötelezettségvállalás a programozási időszak első éveiben történt, az annak megfelelő kifizetéseket azonban a teljes programozási időszak során eszközölték;

58.

megjegyzi, hogy a fennálló kötelezettségvállalások magas szintje a tagállamok által a kiutalt összegek felhasználása terén tapasztalt nehézségeket is mutathatja;

59.

megjegyzi, hogy 2010-ben a Számvevőszék úgy találta, hogy a fennálló kötelezettségvállalások közel 10 %-kal növekedtek, 194 000 000 000 EUR-ra (éves jelentés 1.43. bekezdés és 1.2. ábra) ami a jelenlegi arány mellett közel háromévi kiadást jelent;

60.

úgy véli, hogy a 2007–2013-as programozási időszak vonatkozásában az alábbi kockázatok állnak fenn:

61.

felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson tájékoztatást a fennálló kötelezettségvállalások tagállamonkénti nagyságáról, valamint a tagállamokkal a felhasználással és a szabályszerűséggel kapcsolatban kockázatot jelentő területek azonosítása és kezelése érdekében folytatott együttműködéséről;

62.

megállapítja, hogy a 2010. pénzügyi évben az Unió decentralizált ügynökségeknek nyújtott hozzájárulása több mint 620 000 000 EUR-t, közös vállalkozásoknak nyújtott hozzájárulása pedig több mint 500 000 000 EUR-t tett ki; bizonyos nehézségeket észlel az ügynökségeknek nyújtott uniós hozzájárulásokról való tájékozódást illetően; felszólítja a Bizottságot, hogy évente adja meg a mentesítésért felelős hatóságnak az Unió általános költségvetéséből ügynökségenként/közös vállalkozásonként biztosított teljes éves támogatásra vonatkozó összevont információkat, így például:

63.

a pénzügyi válság jelenlegi időszakában elvárja a Bizottságtól, hogy elkerülje az ügynökségek költségvetésének emelését, sőt, akár azt is, hogy prioritásainak értékelése alapján mérlegelje az ezek költségvetéséhez való uniós hozzájárulás csökkentését;

64.

felkéri a Bizottságot, hogy készítsen olyan sablonokra vonatkozó iránymutatásokat, amelyeket valamennyi ügynökség/közös vállalkozás használhatna éves munkaprogramjának és éves tevékenységi jelentésének létrehozására, biztosítva ezzel az eredmények tervezett célkitűzésekkel szembeni értelmes összehasonlítását;

65.

felszólítja a Bizottságot, hogy lássa el a Parlamentet az ügynökségek/közös vállalkozások esetében az összeférhetetlenségek és a „forgóajtók” eseteinek elkerülésére alkalmazott kritériumok és ellenőrzési mechanizmusok részletes áttekintésével;

66.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamokban továbbra is tart a pénzügyi és költségvetési válság; úgy véli, hogy ez a válság többfajta kockázatot is hordoz az uniós költségvetés számára, az alábbi módokon:

67.

emlékeztet arra, hogy hat tagállam (Görögország, Írország, Lettország, Magyarország, Portugália és Románia) jelenleg „nehézségekkel küzdő tagállamnak” minősül, és támogatást kap a fizetésimérleg-támogatási mechanizmus keretében biztosított hitelek, az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus keretében biztosított hitelek vagy a görög hitelkeretből biztosított támogatás formájában;

68.

megjegyzi, hogy az uniós költségvetés garantálja a fizetésimérleg-támogatási mechanizmus (2010. december 31-ig mintegy 12 000 000 000 EUR összegben biztosított hitelek) és az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus keretében biztosított hiteleket (2010. december 31-ig nem történt kifizetés) (25); megjegyzi továbbá, hogy a fizetésimérleg-támogatási mechanizmus és az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus keretében a hitelek kintlevőségként fennálló maximális összege 50 000 000 000 EUR (a 332/2002/EK tanácsi rendelet (26) 1. cikke (1) bekezdésének második albekezdése), illetve 60 000 000 000 EUR (27); hangsúlyozza, hogy a teljes összeg (110 000 000 000 EUR) szinte megegyezik az Unió éves költségvetésével, mivel az Unió költségvetéséből eszközölt kifizetések 2010-ben körülbelül 122 000 000 000 EUR összeget tettek ki (28);

69.

aggályosnak tartja, hogy a Számvevőszék 2010. évre vonatkozó éves jelentésében nem fordított elegendő figyelmet az Uniónak ezekre az új kihívásaira; különösen helyteleníti, hogy a Számvevőszék nem említette elégséges módon ezeket az uniós költségvetést érintő kockázatokat; hangsúlyozza, hogy a Számvevőszéknek további munkája során kiemelten kell foglalkoznia az új Európai Stabilitási Mechanizmussal;

70.

emlékeztet arra, hogy nem hoztak létre olyan garanciaalapot, amely megvédené a költségvetést e garanciák lehívása esetén; ezért felkéri a Bizottságot, hogy értékelje a potenciális veszteségektől védő olyan garanciaalap létrehozásának szükségességét, amely hasonlít az Unió költségvetésének védelmét célzó, a külső fellépésekre vonatkozó garanciaalaphoz;

71.

hangsúlyozza, hogy az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus keretében a 2011. szeptember 30-i állapot szerint az összesen 60 000 000 000 EUR-ból 48 500 000 000 EUR-ra vonatkozóan kölcsönöket írtak alá; arra biztatja a Számvevőszéket, hogy 2012 végéig készítsen jelentést az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus és különösen a Bizottság által megállapított ellenőrző mechanizmusok működéséről;

72.

emlékeztet arra, hogy az Unió költségvetési bevételei különféle forrásokból állnak; megismétli, hogy a költségvetést az egyéb bevételek sérelme nélkül teljes mértékben a saját forrásokból kell finanszírozni; megjegyzi, hogy például a teljes bevétel 73 %-át kitevő bruttó nemzeti jövedelemből (GNI) származó források a tagállamok nemzeti költségvetéséből származnak (29);

73.

úgy véli, hogy minél súlyosabb egy adott tagállam pénzügyi helyzete, annál nagyobb nehézséget jelent ezen tagállamok számára az Unió költségvetéséhez való hozzájárulás; meggyőződése, hogy ez kockázatot jelent az Unió költségvetésének a „nehézségekkel küzdő tagállamokból” származó bevételei tekintetében, amelyek akár arra is kényszerülhetnek, hogy újabb államadósságot vállaljanak az Unió költségvetésének finanszírozása vagy egyes támogatási rendszerek nemzeti társfinanszírozása érdekében;

74.

megjegyzi, hogy a „nehézségekkel küzdő tagállamokból” származó GNI-források a 2010-es pénzügyi év GNI-forrásainak mintegy 6 %-át teszik ki (30);

75.

megjegyzi ezenkívül, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra (EMVA), a strukturális alapokra, a Kohéziós Alapra és az Európai Halászati Alapra vonatkozóan megnövelték a nehézségekkel küzdő tagállamok társfinanszírozási arányát; magasabb társfinanszírozási arányokat vár el, hogy nagyobb beruházásokat lehessen tenni, különösen a nehézségekkel küzdő tagállamokban; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a Bizottság fokozott ellenőrzési és felügyeleti felelősségét;

76.

bírálja, hogy a Tanács 2010-ben az EUMSZ 122. cikkére alapozva hozta létre az Európai Stabilitási Eszközt (EFSF), mert a szóban forgó cikk csak a természeti katasztrófákra vonatkozik, a gazdasági katasztrófákra nem; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EFSF nem tartalmaz a Parlament általi demokratikus ellenőrzésre vonatkozó elemet, és a Számvevőszék számára sem biztosít könyvvizsgálói ellenőrzési jogokat; határozottan bírálja, hogy az EFSF még külső nyilvános ellenőrzésre vonatkozó rendelkezést sem tartalmaz;

77.

tudomásul veszi az európai stabilitási mechanizmus létrehozásáról szóló szerződés tagállamok általi közelmúltbeli aláírását; hangsúlyozza, hogy a Parlament 2011. március 23-i állásfoglalásában (31) óva intett egy állandó európai stabilitási mechanizmusnak (ESM) az Unió intézményi keretein kívüli létrehozásától, mert ez a döntés problémákkal jár az uniós intézmények ellenőrzési mechanizmusait illetően; osztja néhány legfőbb ellenőrzési intézmény azzal kapcsolatos aggályait, hogy a szerződés nem tartalmaz elegendő rendelkezést a hatékony külső ellenőrzés biztosítására;

78.

ismételten felkéri a Tanácsot és a tagállamokat, hogy vegyék megfelelően fontolóra az ESM végrehajtására vonatkozó alábbi kéréseket:

79.

felkéri a Tanácsot és a tagállamokat, hogy határozzák meg a Parlament politikai ellenőrzési jogát általánosságban bármilyen eurokötvény kibocsátása, konkrétan pedig az állandó válságkezelési mechanizmus tekintetében; osztja azt a nézetet, miszerint a Parlamentet egyenrangú félként be kell vonni a mechanizmusba;

80.

hangsúlyozza az átláthatóságnak a közpénzek felhasználásával kapcsolatos elszámoltathatóság biztosításában betöltött létfontosságú szerepét, és emlékeztet arra, hogy az átláthatóság a kiadások jogszerűségének és szabályszerűségének biztosítására szolgáló legfontosabb eszközök egyike; megismétli kérését, hogy az uniós forrásokból származó valamennyi támogatási kifizetést egy felhasználóbarát internetes adatbázisban vegyék nyilvántartásba, megfelelő figyelmet fordítva az adatvédelmi jogszabályokra; meggyőződése, hogy az uniós források kifizetését kifejezetten ahhoz a feltételhez kell kötni, hogy a kedvezményezettek elfogadják, hogy az alapvető adatok – köztük az összeg, a kedvezményezett neve és a cél – nyilvános nyilvántartásban szerepelnek;

81.

megállapítja, hogy a jelenlegi rendszer e politikai területen belül nem biztosítja az Európai Regionális Fejlesztési Alapból és a Kohéziós Alapból támogatásban részesülő kedvezményezettek teljes átláthatóságát; megjegyzi, hogy a jelenlegi keretben a Bizottság egy portált biztosít, amelyekről elérhetők a nemzeti internetes oldalakon található kedvezményezetti listák, amelyek csak az adott nemzeti nyelven állnak rendelkezésre, és nem követnek közös kritériumokat; elvárja, hogy a strukturális eszközökre vonatkozó általános rendelkezéseket meghatározó jövőbeni rendelet (COM(2011) 615 – 2011/0276 (COD)) biztosítsa, hogy a tagállamok az ERFA és a Kohéziós Alap végső kedvezményezettjeire vonatkozó, a Bizottság hivatalos honlapján közzéteendő adatokat a Bizottság három munkanyelvének egyikén adják meg, és hogy azok az összehasonlítás és a hibák felderítésének lehetővé tétele érdekében közös kritériumkészleten alapuljanak; megismétli azon kérését, hogy a Bizottság tekintse példának az Amerikai Behajtási Elszámolási és Átláthatósági Testületet és annak honlapját (www.recovery.gov);

82.

ismételten felhívja a figyelmet a Bíróság C-92/09. és C-93/09. sz. Volker és Markus Schecke GbR és Hartmut Eifert egyesített ügyekben 2010. november 9-én hozott ítéletére, amely a mezőgazdaság és a természeti források politikai területéhez kapcsolódik; ezért kéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb nyújtson be olyan új rendeletre irányuló javaslatot, amely előírja a tagállamok számára, hogy információkat tegyenek közzé az európai mezőgazdasági alapokból részesülő jogi és természetes személyekre vonatkozóan, figyelembe véve ezen ítéletet; meglátása szerint a kedvezményezettekre vonatkozó információknak rendelkezésre kellene állniuk a Bizottság hivatalos honlapján a Bizottság három munkanyelvének egyikén, és azoknak az összehasonlítás és a hibák felderítésének lehetővé tétele érdekében közös kritériumkészleten kellene alapulniuk;

83.

tudatában van annak, hogy a Számvevőszék bővebb tájékoztatást kíván nyújtani a Parlamentnek a „mezőgazdaság és természeti erőforrások” valamint a „kohézió, energia és közlekedés” politikai területekről; üdvözli ezt a szándékot, mivel ez fokozott átláthatóságot eredményezne, és a költségvetés problémás területeinek pontosabb azonosítását tenné lehetővé; úgy véli, hogy ez lehetővé teszi a Bizottság, a Számvevőszék, a Parlament és egyéb érintett felek számára, hogy fokozott figyelmet fordíthassanak azon területekre, amelyek irányítását fejleszteni kell, és ajánlásokat fogalmazhassanak meg e területekkel kapcsolatosan; hangsúlyozni kívánja azonban, hogy biztosítani kell az egyes évek következő évvel való összehasonlíthatóságát;

84.

üdvözli, hogy a Számvevőszék még mélyrehatóbb értékelést készített a Bizottság által kiadott vezetői teljességi nyilatkozatokra vonatkozóan a 2010-es éves jelentés 1. fejezetében, illetve külön az egyes fejezetekben; emlékeztet arra, hogy a vezetői teljességi nyilatkozatokhoz a Számvevőszék határozott második véleményére van szükség; arra biztatja a Számvevőszéket, hogy folytassa a Bizottság által kiadott vezetői teljességi nyilatkozatok elemzésének elmélyítését, és erről készítsen leíró jellegű jelentést;

85.

említést tesz az előfinanszírozás fokozott alkalmazásáról; úgy véli, hogy az előfinanszírozások jogszerűségi és szabályossági kockázata alacsonyabb szintű, mint a közbenső és végső kifizetéseké, mivel az előfinanszírozáshoz nem szükséges a költségek igazolása; felkéri a Számvevőszéket, hogy annak érdekében, hogy a Parlament számára még hasznosabb, a legmagasabb kockázattal rendelkező tranzakciókra összpontosító információkat biztosítson, vegye fontolóra ellenőrzési stratégiájának oly módon való kiigazítását, hogy figyelembe vegye az előfinanszírozások fokozott alkalmazását;

86.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék általános módszertant alkalmaz a közbeszerzések hibáinak számszerűsítésére két szakpolitikai területen, a mezőgazdaság és természeti erőforrások, valamint a kohézió, energia és közlekedés területén; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság különböző módszertanokat követ e két területen, amelyek egyike sincs összhangban a Számvevőszék módszertanával; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy e területeken az eltérő megközelítések alááshatják a megosztott irányítási kiadásokra vonatkozóan végzett felügyelet és ellenőrzés hitelességét; ezért kéri a Bizottságot és a Számvevőszéket, hogy sürgősen hangolják össze a közbeszerzési hibák kezelését e két politikai területen, és 2012 végéig számoljanak be a Parlament illetékes bizottságának az elért előrehaladásról;

87.

megjegyzi, hogy a 2004–2009 közötti időszakban a Bizottságban az egyik biztos teljes munkaidőben a költségvetési ellenőrzéssel foglalkozott, ahogyan előzőleg a Parlament kérte; sajnálja, hogy a jelenlegi Bizottságban a költségvetési ellenőrzési kérdéseket más feladatkörökkel olvasztották össze („adózás és vámunió”); javasolja, hogy a 2014–2019 közötti időszakban a Bizottságban újra intézményesítsenek a költségvetési ellenőrzésért felelős teljes munkaidős biztost, aki többek között a következő területekkel összefüggő ügyekért felelne:

88.

üdvözli „Az uniós költségvetés révén elért eredmények” című új fejezetet az éves jelentésben, beleértve a Bizottság saját teljesítményére vonatkozóan a tevékenységekről szóló éves jelentésben foglalt önértékeléshez fűzött számvevőszéki megállapításokat is;

89.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék a Bizottság teljesítményről szóló jelentésének minőségére vonatkozóan például az alábbi megállapításokat tette:

90.

úgy véli, hogy e fontos megállapítások azt mutatják, hogy a Parlament nem hagyatkozhat teljes mértékben a Bizottság teljesítményről szóló jelentésére; úgy véli, hogy a megbízható adatok a megfelelő irányítás, politikakialakítás és parlamenti felügyelet alapját jelentik; nagyra értékelné, ha a Számvevőszék tovább tudná fejleszteni tevékenységeit e területen, és kiegészíteni azokat a Bizottság által a teljesítményre vonatkozóan közölt adatok rendszeres „hitelesítésével”;

91.

úgy véli, hogy a teljesítmény ugyanolyan fontos, mint a jogszerűség és a szabályosság, és felkéri a Számvevőszéket, vegye fontolóra, hogy lehetséges lenne-e a teljesítményre és a különféle szakpolitika-csoportokra vonatkozó új felismeréseket belefoglalni az éves jelentés megfelelő fejezeteibe;

92.

megjegyzi, hogy az éves tevékenységi jelentésekben foglalt célok, mutatók és célszámok elsősorban a hatékonyságra összpontosítottak (éves jelentés 8.15. bekezdés); felkéri a Bizottságot, hogy javítsa a teljesítményre vonatkozó jelentését, a gazdaságra és a hatékonyságra vonatkozó mutatókat is beleértve, és határozzon meg megfelelő célszámokat a többéves célkitűzések elérése felé tett előrelépések értékelésére;

93.

felkéri továbbá a Bizottságot, hogy a megosztott irányítás alá tartozó területeken a tagállamokkal együtt határozzon meg következetesen alkalmazandó megfelelő teljesítménymutatókat, valamint biztosítsa, hogy a tagállamok számára kötelező legyen az elért eredményekről szóló teljes körű és pontos és nyilvános jelentéstétel;

94.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék és a Bizottság több ízben olyan véleményt fogalmazott meg, amely szerint az irányítási és ellenőrzési rendszerek minőségét tekintve jelentős különbségek mutatkoznak az egyes tagállamok és a különböző programok között;

95.

felszólítja a Bizottságot, hogy rendszeresen foglalkozzon az ellenőrzési rendszerekben tapasztalható különbségekkel, és tegyen közzé a tagállamok által a szabálytalanságok feltárása és kijavítása érdekében tett erőfeszítésekre – vagy azok hiányára – vonatkozó világos értékeléseket annak érdekében, hogy a jól működő felügyeleti és ellenőrzési rendszerrel bíró tagállamokat ne tegyék ki a hitelvesztés kockázatának;

96.

felkéri a Bizottságot, hogy az EUMSZ 318. cikkében meghatározott értékelő jelentést illetékes bizottságában és a plenáris ülésen ugyanakkor ismertesse, amikor a Számvevőszék éves jelentését is előterjesztik, és felkéri a Számvevőszéket, hogy ezen alkalmakkor terjessze elő az értékelő jelentésre vonatkozó észrevételeit; hangsúlyozza, hogy az értékelő jelentést olyan időpontban kell közzétenni, amely mind a Parlament, mind pedig a Számvevőszék számára lehetővé teszi annak megfelelő értékelését;

97.

emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 318. cikke előírja a Bizottságnak, hogy „értékelő jelentést” nyújtson be „az Unió pénzügyi helyzetére vonatkozóan, különös tekintettel az […] elért eredményekre”; megállapítja, hogy a Bizottság 2012. február 17-én elfogadta az EUMSZ 318. cikke szerinti első értékelő jelentést, amely a 2010. pénzügyi évre vonatkozik;

98.

emlékeztet továbbá arra, hogy a Parlament a Bizottság 2009. pénzügyi évre vonatkozó mentesítéséről szóló állásfoglalásában (35) a következőket javasolta:

99.

sajnálja, hogy a Bizottság az EUMSZ 318. cikke szerinti első értékelő jelentésben nem tudott teljes körűen foglalkozni ezekkel a javaslatokkal; megállapítja továbbá, hogy az első értékelő jelentés két politikai területen (oktatás és kultúra, valamint kutatás) a meglévő értékelő jelentések összefoglalása; meggyőződése, hogy az első értékelő jelentés köre és tartalma nem felel meg azoknak az elvárásoknak, amelyek egy EUMSZ által előírt értékelő jelentéssel szemben támaszthatók lennének;

100.

felkéri a Bizottságot, hogy fejlessze tovább az EUMSZ 318. cikke szerinti értékelő jelentés tartalmát és különösen azonosítsa, hogy milyen hozzáadott értékkel szolgál ez az értékelő jelentés a költségvetési rendelet (27. cikk) és végrehajtási szabályai (2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (36), 21. cikk) alapján végrehajtott „normál” értékelésekhez képest;

101.

teljes mértékben támogatja a Bizottságnak azt a szándékát, miszerint „azon fog dolgozni, hogy a következő pénzügyi keretben elmélyítse a Bizottságon belüli és a tagállamokkal folytatott koordinációt, információcserét és koherenciát a programozás, a szervezés, valamint a nyomon követés és értékelés terén” (37);

102.

üdvözli, hogy a Számvevőszék észrevételeket tervez tenni az EUMSZ 318. cikke alapján készített első értékelő jelentésről (38);

103.

megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy vizsgálja felül a személyzeti szabályzat II. címe – A tisztviselők jogai és kötelezettségei – tekintetében a személyzetnek nyújtott tájékoztatást és képzést, biztosítva ezzel, hogy minden munkatárs teljes mértékben ismerje annak feltételeit és különösen a személyzeti szabályzat 22a. cikke szerinti kötelezettségeket; kéri, hogy a Bizottság 2012 szeptemberéig terjesszen jelentést a Parlament illetékes bizottsága elé az e téren végzett tevékenységeiről;

104.

kéri, hogy a Bizottság 2012 szeptemberéig terjesszen jelentést a Parlament illetékes bizottsága elé azokról a tevékenységeiről, amelyekkel előmozdítja a visszaélésekre vonatkozó információk szélesebb körű nyilvánosság általi továbbítását;

105.

sajnálja, hogy a „Kohézió, energiaügy és közlekedés” területén a hibaarány a kifizetési határidők megszakításának fokozott alkalmazása ellenére 7,7 %-ra emelkedett; mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a hibát tartalmazó tranzakciók 58 %-a esetében a hibák legalább egy részét ki lehetett volna szűrni, és javítani lehetett volna (éves jelentés, 4.25. bekezdés); aggasztónak tartja, hogy a hibaaránnyal kapcsolatban a „stabil” helyzetről szóló nyilatkozatok növekvő önelégültségről árulkodnak;

106.

felszólítja a Számvevőszéket, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Szociális Alapra, az energiára és közlekedésre vonatkozó hibaarányokat külön-külön, ne pedig összesítve ismertesse;

107.

sajnálja, hogy évek óta a hibák jelentős aránya a közbeszerzési szabályok figyelmen kívül hagyásának tudható be; ennek tágabb következményeit is látja, és úgy véli, hogy a jelek szerint a belső piac működése forog kockán; felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a közbeszerzés folyamatban lévő reformját, ennek során vegye megfelelően figyelembe ezen aggasztó eredményeket, és szigorúan kövesse nyomon a szabálysértéseket, mivel a Számvevőszék olyan eseteket is feltárt, ahol az uniós irányelvek tagállami közbeszerzési törvényekbe való nem megfelelő átültetéséről volt szó (éves jelentés, 4.27. bekezdés);

108.

fokozott aggodalommal értesült arról, hogy az ellenőrző hatóságok csak részben hatékonyak; mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ellenőrző hatóságok ellenőrzési stratégiái olyan mértékben különböznek, hogy eredményeiket az egyes alapokra vonatkozóan nem lehet átfogó, tagállami szintű véleményben összesíteni (éves jelentés, 4.41. bekezdés), felkéri a Bizottságot, tárja fel, hogyan összesíti az ellenőrző hatóságoktól kapott információkat, és hogy a Bizottság hogyan biztosítja a következetességet annak érdekében, hogy megbízható információkat biztosítson a Parlament számára éves tevékenységi jelentéseiben;

109.

az EUMSZ 287. cikke (4) bekezdésének második albekezdése alapján felhívja a Számvevőszéket, hogy adjon ki véleményt a nemzeti ellenőrző hatóságok függetlenségéről a megosztott irányítás tekintetében;

110.

kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, amikor az 1083/2006/EK tanácsi rendelet (39) 73. cikkének megfelelően kiválasztott ellenőrző hatóságokra kíván hagyatkozni, és ezáltal csökkenteni kívánja saját helyszíni ellenőrzéseit; felkéri a Számvevőszéket, hogy szorosan kövesse nyomon e fejleményt, és végezzen ellenőrzést erre vonatkozóan;

111.

ösztönzi a Számvevőszéket, hogy vizsgálja meg, milyen módon lehetne kezelni az alapok végrehajtásának többéves jellegéből és a Számvevőszék ellenőrzésének éves jellegéből adódó állandó problémát; hangsúlyozza, hogy a végrehajtási időszak alatt a hibaarány rendszerint magasabb, mint záráskor, amikorra a kiadás minden szintű ellenőrzésen átesett;

112.

tudomásul veszi, hogy a Bizottságnak lehetősége van arra (de nem kötelessége), hogy az előírásoknak meg nem felelő tagállamokat különféle eszközökkel szankcionálja:

113.

üdvözli a Bizottság által a „jelentős hiány” és a „súlyos hiány” közötti különbség tekintetében adott pontosítást (40); tudomásul veszi, hogy az ilyen minősítéshez vezető értékelés a COCOF 08/0019/01-EN útmutató feljegyzésen alapul, az azzal biztosított főbb követelmények felhasználásával;

114.

sajnálja, hogy a Bizottságnak nem áll jogában bírságot kiszabni azokra a tagállamokra vagy régiókra, amelyek több alkalommal is elmulasztották a strukturális alapok vagy a Kohéziós Alap helyes végrehajtását;

115.

emlékeztet arra, hogy a Parlament a megszakítások és felfüggesztések politikai megfontolásoktól független, szisztematikus aktiválására szólított fel (a 2009-es mentesítési határozat (41) 194–196. bekezdése);

116.

megjegyzi, hogy 2010-ben a Bizottság többször is alkalmazta a kifizetések megszakítását, mivel a DG REGIO 49 kifizetési határidőt szakított meg (lásd a DG REGIO éves tevékenységi jelentésének 42–44. oldalát), a DG EMPL pedig 14-et (lásd a DG EMPL éves tevékenységi jelentésének 50. oldalát); megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság 2010-ben sem az ERFA, sem a Kohéziós Alap tekintetében nem függesztett fel kifizetéseket, az ESZA esetében viszont hat kifizetést függesztett fel;

117.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kohézió területének hibaaránya emelkedett, különösen a regionális politika vonatkozásában, a kifizetések megszakításához való folyamodás növekedése és annak ellenére, hogy a Bizottság azonosította azokat a tagállamokat és régiókat, amelyek leginkább hozzájárulnak a hibaarányhoz; emlékezteti a Bizottságot a megosztott irányítású strukturális intézkedésekre vonatkozó felügyeleti szerepének megerősítésére irányuló cselekvési tervére (42); felszólítja a Bizottságot, hogy elemezze a magas hibaarány által leginkább érintett tagállamok és régiók gyengeségeit, és a cselekvési tervben meghatározott intézkedések érvényre juttatásával töltse be felügyeleti szerepét;

118.

kéri a Bizottságot, hogy csak akkor folytassa a kifizetéseket, ha elegendő és megfelelő helyszíni ellenőrzési bizonyítékot gyűjtöttek össze annak igazolására, hogy a gyengeségeket orvosolták, hatékonyabbá téve ezáltal ezt a szankcióra vonatkozó hatáskört és elkerülve a kifizetések túl gyors folytatásának kockázatát;

119.

megjegyzi, hogy a DG REGIO a 2010 decemberében a megszakított kifizetések 24 %-át folytatta (a 2010-ben megszakított 49 kifizetés közül 12-t, amelyek mindegyikét 2010 októberében szakították meg (43)); meggyőződése, hogy a kifizetések decemberben történő folytatása egész évre vonatkozóan súlyosbítja a kifizetések egyensúlyhiányát, ami megnöveli a hibakockázatot a kifizetések kezelése során, és lecsökkenti az ezen kifizetések ellenőrzése céljából a Számvevőszék rendelkezésére álló időt; ezért felkéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, hogy e 12 eset közül melyek azok, ahol elveszett volna a finanszírozás az n+2/n+3 szabály szerint, ha a kifizetéseket 2011-ben folytatták volna;

120.

hangsúlyozni kívánja, hogy jelentős különbség van a valamely tagállam által végrehajtott, nettó csökkenést nem eredményező pénzügyi korrekció, valamint a Bizottság által visszafizetési felszólítás útján végrehajtott pénzügyi korrekció között, amely nettó csökkentést von maga után; úgy véli, hogy a tagállamok által végrehajtott pénzügyi korrekciók „virtuális jellegűek”, és nincs szankcionáló hatásuk; üdvözli az Európai Unió éves beszámolójának 6. megjegyzése tekintetében eszközölt javításokat, és felkéri a Bizottságot, hogy folytassa a biztosított tájékoztatás javítását, például a pénzügyi korrekcióknak és visszafizettetéseknek a megfelelő kifizetések összegével való összehasonlítása révén;

121.

komoly aggodalmának ad hangot az alábbiak miatt:

122.

úgy véli, hogy ezen tények súlyosan aláássák a pénzügyi korrekciók hatékonyságát; attól tart, hogy a nem támogatható kiadások helyettesítése nyomást helyez a tagállamokra, hogy azokat más, esetleg retrospektív projektekkel helyettesítsék, ami akár olyan nem kívánt hatással is járhat, hogy megnöveli az uniós költségvetés jogszerűségével és szabályosságával kapcsolatos kockázatot;

123.

kéri a Bizottságot, különösen a DG REGIO-t, hogy teljes mértékben használják ki a rendelkezésre álló szankcionáló eszközöket; úgy véli mindazonáltal, hogy a 2007–2013-as jogalkotási keret nem biztosít elegendő ösztönzést a tagállamok számára ahhoz, hogy megfeleljenek a szabályoknak, valamint nem biztosít a Bizottság számára megfelelő hatékonyságú eszközöket ahhoz, hogy jutalmazza a szabályosságot, és szankcionálja a szabálytalanságokat;

124.

ezért felkéri a Bizottságot, hogy tekintse kiemelt intézkedésnek a Parlament erőfeszítéseinek támogatását a strukturális eszközökre vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2011) 615, 2011/0276 (COD)) kapcsolódó rendes jogalkotási eljárás során, hogy hatékony szankcionálási mechanizmusokat hozzanak létre annak érdekében, hogy a Bizottság teljes mértékben eleget tudjon tenni a költségvetés végrehajtására vonatkozó végső és általános felelősségének, amelynek többek között az alábbi elemeket kellene tartalmaznia:

125.

üdvözli, hogy az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer (IIER) által lefedett közvetlen kifizetésekben – amelyek 2010-ben a KAP-hoz tartozó teljes kiadások 77 %-át tették ki – nem volt lényegi hiba (éves jelentés, 3.55. bekezdés, valamint a Bizottság ezen bekezdésre adott válasza);

126.

üdvözli, hogy a Bizottságnak sikerült a legvalószínűbb hibaarányt 2,3 %-on tartania (éves jelentés, 3.1. melléklet) és arra biztatja a Bizottságot, hogy folytassa a hibaarány leszorítása érdekében tett erőfeszítéseit;

127.

emlékeztet arra, hogy az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszernek (IIER) biztosítania kell, hogy helyes és nyomonkövethető kifizetéseket teljesítsenek a mezőgazdasági termelőknek; megállapítja azonban, hogy az IIER hatékonyságára káros hatással vannak az adatbázisokban szereplő pontatlan adatok, a hiányos keresztellenőrzések, vagy az eltérések téves vagy hiányos nyomon követése (a Számvevőszék éves jelentésének 3.29. pontja); felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy minden adatbázis naprakész legyen, és minden eltérést megfelelően nyomon kövessenek;

128.

említést tesz arról, hogy a Számvevőszék példája szerint támogathatósági hibát jelent az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) (44) keretében az intervenciós készletekkel folytatott árucsere; megjegyzi továbbá, hogy az ügylet részeként a 9 894 tonna vaj szállítására az uniós költségvetésből fizetett teljes összeg 900 000 EUR volt (45); rendkívüli mértékben aggasztják e műveletek a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás tekintetében; felkéri a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy az árucsereügyletek – ha egyáltalán azok folytatására sor kerül – átláthatók és költséghatékonyak legyenek;

129.

megjegyzi, hogy a vidékfejlesztési kiadások (mintegy 11 483 000 000 EUR (46)) terén különösen magas a hibák kockázata, mivel a mintában szereplő 80 tranzakcióból 40 (50 %) hibát tartalmazott, és e tranzakciókból 21-ben (52 %) számszerűsíthető hiba volt fellelhető (éves jelentés, 3.19. bekezdés);

130.

megjegyzi, hogy a záróelszámolási eljárás általában hatékonynak bizonyul az Unió pénzügyi érdekeinek védelme tekintetében azáltal, hogy kizárja az uniós finanszírozásból az olyan kiadásokat, amelyeket nem az uniós szabályoknak megfelelően teljesítettek;

131.

arra biztatja a Bizottságot, hogy csökkentse tovább a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás időtartamát, miközben biztosítja a tagállamok számára a védekezéshez való jogot; kéri a Bizottságot, hogy javítsa az előírt pénzügyi korrekciók és a szabálytalan kifizetések tényleges összege közötti kapcsolatot; kéri a tagállamokat, hogy működjenek együtt a Bizottsággal, és időben biztosítsanak minden szükséges információt;

132.

üdvözli a Számvevőszék 8/2011. számú különjelentésében foglalt megállapításait „a közös agrárpolitika keretében jogosulatlanul kifizetett összegek visszafizettetésére” vonatkozóan, melyek szerint az elmúlt években javultak a visszafizettetésekkel és pénzügyi korrekciókkal kapcsolatos rendszerek; ismételten hangot ad azon meggyőződésének, hogy a mezőgazdasági alapokból jogosulatlanul kifizetett összegeket, amennyire csak lehet, vissza kell fizettetni a kedvezményezettekkel, és el kell kerülni, hogy azok kétszeresen terheljék az adófizetőket; felkéri a Bizottságot, hogy tegyen további intézkedéseket annak érdekében, hogy a tagállamok ne értelmezzék és alkalmazzák a szabályokat olyan sokféleképpen, és hogy szigorúan ellenőrizzék a tagállamok visszafizettetési rendszereit;

133.

határozott meggyőződése, hogy a Számvevőszék, a Bizottság és a tagállami hatóságok közötti háromoldalú találkozókat ki kell bővíteni a mezőgazdaság és a természeti erőforrások politikai területére is, hogy megkönnyítsék a kiadások irányítására és ellenőrzésére vonatkozó szabályok harmonizált értelmezését és alkalmazását, és amennyire csak lehet, elkerüljék a félreértéseket;

134.

említést tesz a Számvevőszék azon megállapításáról, miszerint a Külső támogatás, fejlesztés és bővítés szakpolitika-csoport felügyeleti és kontrollrendszerei csak részben voltak eredményesek a kifizetések szabályszerűségének biztosítása terén (éves jelentés, 5.36. bekezdés);

135.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék becslése szerint a legvalószínűbb általános hibaarány 1,7 % (éves jelentés, 5.13. bekezdés); sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy lényeges hibaszintet állapítottak meg a közbenső, illetve végső kifizetésekben, amely Andris Piebalgs biztos szerint 5 % (47) körül volt, és ennél is magasabb lett volna, ha a költségvetési támogatást kizárják a számításokból; megjegyzi továbbá, hogy a Számvevőszék valamennyi számszerűsíthető hibát a közbenső, illetve végső kifizetésekben tárta fel (éves jelentés, 5.13. bekezdés); sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a hibák kétharmadát azonban a záró kifizetésekben találták, amelyeket a Bizottság kontrollmechanizmusai nem észleltek (éves jelentés, 5.16. bekezdés);

136.

úgy véli, hogy a legvalószínűbb általános hibaarány a teljes operatív kiadásokon belül az előfinanszírozások és a költségvetési támogatás aránya miatt a 2 %-os lényegességi szint alatt marad; megjegyzi, hogy ez az arány a 2008-as pénzügyi évi 66 %-ról a 2010-es pénzügyi évben 75 %-ra emelkedett (48);

137.

emlékeztet arra, hogy az előfinanszírozások más kockázati profillal rendelkeznek, és ez a megbízhatósági nyilatkozatban nem tükröződik; hatékonyabbnak tartja a szabálytalanságok megelőzését a jogosulatlan kifizetések utólagos visszafizettetés révén történő korrigálásánál;

138.

emlékeztet arra, hogy a megbízhatósági nyilatkozat ellenőrzése nem foglalkozik a költségvetés-támogatáshoz kapcsolódó legfontosabb kockázatokkal (a támogatás hatékonyságának kockázata, valamint a csalás és a korrupció kockázata); felkéri a Bizottságot, hogy szigorúan ellenőrizze ezeket a kockázatokat; ugyanakkor az ágazati költségvetés-támogatást a hosszú távú kapacitásépítés hatékony eszközének tekinti; felhívja a Bizottságot, hogy a költségvetés-támogatást szigorú, jól meghatározott feltételek mellett vezesse be;

139.

üdvözli a Számvevőszék azon megállapítását, miszerint a „EuropeAid átfogó kontrollstratégiát léptetett életbe. Felügyeleti és kontrollrendszereinek kialakításában és alkalmazásában ismét komoly javulás tapasztalható.” (éves jelentés, 5.3. melléklet);

140.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék álláspontja szerint „a főigazgató nyilatkozata és éves tevékenységi jelentése csak részben ad valós képet a pénzgazdálkodásnak az EFA-kat és az Európai Unió költségvetését érintő szabályszerűségi szempontjairól” (éves jelentés, 5.34. bekezdés, kiemelés hozzáadásával);

141.

felkéri a Bizottságot, hogy biztassa a EuropeAidet azon módszertanra vonatkozó munka lehető leghamarabb történő befejezésére, melyet az összes ellenőrzés végrehajtása után esetlegesen továbbra is meglévő „fennmaradó hibák” szintjének kalkulálásához használnak, és ossza meg az eredményeket a többi külkapcsolati főigazgatósággal a külső támogatás, fejlesztés és bővítés területén a Bizottság által kiadott vezetői teljességi nyilatkozatok szükséges fejlesztése érdekében;

142.

felszólítja a Bizottságot, hogy engedje meg a küldöttségvezető rendszerint valamely tagállamból származó helyettesének, amennyiben létezik ilyen, hogy a küldöttségvezető helyetteseként működjön annak távollétében minden ügyben, kivéve az uniós küldöttség által kezelt igazgatási kiadásokat, amelyek csak a Bizottsághoz tartozó munkatársakra ruházhatók át;

143.

említést tesz a Számvevőszék által az éves jelentés 5.3. példájában ismertetett megállapításokra; rendkívül aggasztónak tartja „az elszámolhatóság tág értelmezését társfinanszírozás esetében” vagy az ENSZ-szervezetekkel alkalmazott „fogalmi megközelítést”, amely ugyanazon költség kettős finanszírozásának kockázatát hordozza magában; úgy véli, hogy ez a Számvevőszék szerinti hibaarány csökkenését is eredményezi; mélységes aggodalmát fejezi ki az ENSZ ügynökségeivel kötött pénzügyi és igazgatási keretegyezmény, valamint a Bizottság végrehajtó partnereivel kötött partnerségi keretegyezmények alapján alkalmazandó „kibővített támogathatósági kritériumok” kapcsán, amelyek szintén magukban hordozzák annak kockázatát, hogy ugyanazon költségeket kétszer finanszírozzák; határozottan felszólítja a Bizottságot, hogy hagyjon fel mindkét gyakorlattal; elvárja az ENSZ ügynökségeitől, hogy a kormányközi adományozó szervezeteknek hasonló jogokat adjanak a belső ellenőrzési jelentésekhez való hozzáférésre, mint az ENSZ tagállamainak; megállapítja ezzel összefüggésben, hogy további előrelépésre van szükség az uniós források felhasználására vonatkozó jelentéstétel javítása érdekében, inkább az eredményekre, semmint az intézkedésekre vonatkozó információk biztosítása révén;

144.

üdvözli a Bizottság által adott átdolgozott megbízást, amely költségvetési garanciát biztosít az EBB számára, amely az Unión kívüli projektekre adott kölcsönök és garanciák keretében felmerülő veszteségek kockázatait fedezi; hangsúlyozza, hogy az EBB számára adott uniós garancia kétségtelenül a Számvevőszék ellenőrzési jogának hatálya alá tartozik;

145.

megállapítja, hogy a EuropeAid (49) és a DG ECHO (50) által odaítélt szerződéseken szereplő információk nem azonos sablont követnek; biztatja a Bizottságot, hogy vezessen be közös sablont az e két főigazgatóság által odaítélt szerződéseket tartalmazó adatbázisok tekintetében, ahol legalább a következő információkat kell megadni: szerződésszám/hivatkozás, a szerződés címe, a beavatkozás témája/ágazata, a vállalkozó neve és állampolgársága, a beavatkozás országa, összeg, a szerződés típusa és az időtartam (a kezdő időpont és a befejezési időpont megadásával);

146.

felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen részletes jelentést az uniós bővítés népszerűsítésének teljes költségéről (mozikban, televízióban, interneten vagy egyéb médiában közzétett reklámszövegek), bontsa le a költségeket a média egyes válfajai és a reklámszövegek megjelenése szerinti országok szerint, és nyújtson részletes tájékoztatást a végrehajtásért – a reklám legyártásától a sugározásig bezárólag – felelős vállalatokról; elvárja továbbá, hogy beszámoljanak a Bizottság uniós bővítéssel kapcsolatos minden egyéb reklámtevékenységéről, hasonlóan részletes jelentéssel és költséglebontással;

147.

emlékeztet a haiti földrengésre és katasztrofális következményeire; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztési segélyezés nincs kellőképpen összehangolva egymással (a segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés összekapcsolása); úgy véli, hogy a humanitárius segítségnyújtásnak exitstratégiára kell épülnie; úgy véli, hogy a Bizottságnak az erőfeszítéseit és a támogatásokat a helyreállításra és a fejlesztésre kellene összpontosítania;

148.

sajnálja, hogy nem megfelelő a koordináció az uniós küldöttség és az ECHO képviselete között; támogatja az országban jelen lévő összes uniós szereplő közötti koordináció megerősítését; ezért sürgeti a Bizottságot a humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztési segélyezés jobb összhangjának és kiegészítő jellegének biztosítására, politikai szinten és a gyakorlatban egyaránt;

149.

sajnálja, hogy egyes projektek nem fenntarthatóak, és hangsúlyozza, hogy a projekteknek elsősorban a foglalkoztatás és a fenntartható növekedés megteremtésére kellene irányulniuk, ami lehetővé tenné a haiti állam számára, hogy növelje saját bevételeit annak érdekében, hogy kevésbé szoruljon rá a külföldi segítségre; ezért kéri a Bizottságot, hogy terjesszen a Parlament elé egy jegyzéket az elmúlt 15 évben Haitin végrehajtott projektekről, fenntarthatóságuk felmérése érdekében részletesen értékelve jelenlegi helyzetüket;

150.

rámutat az uniós segélyek Haitin belüli láthatóságának hiányára; véleménye szerint a láthatóság javítása érdekében az uniós zászló mellett az Európai Unió nevének is szerepelnie kell a PR-dokumentumokon, ahelyett, hogy csak a Bizottság vagy a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatóság neve jelenik meg, amelyeket a haiti polgárok sokkal kevésbé tudnak beazonosítani;

151.

említést tesz a Számvevőszék azon megállapításáról, miszerint a Kutatás és egyéb belső politikák felügyeleti szakpolitika-csoport felügyeleti és kontrollrendszerei csak részben voltak eredményesek a kifizetések szabályszerűségének biztosítása terén (éves jelentés, 6.49. bekezdés);

152.

megjegyzi, hogy e szakpolitikai csoport jellegzetessége, hogy az operatív kiadások nagy részét (72 %, az éves jelentés 6.1. táblázata) előfinanszírozásként hajtják végre – amelyhez csak a feltételek egy korlátozott számának kell megfelelni, nem úgy, mint a közbenső és végső kifizetések esetén –, és hogy ez a jellegzetesség pozitív hatással van az általános hibaarányra;

153.

fokozott aggodalmát fejezi ki az egész életen át tartó tanulás programjának előfinanszírozási szintje miatt, amely a projekt költségvetésben előirányzott költségeinek akár 100 %-os előfinanszírozását is lehetővé teszi (éves jelentés, 6.9. bekezdés) és amelyre vonatkozóan a 2010-ben tett valamennyi kifizetés 93 %-a előfinanszírozás volt (éves jelentés, 6.1. táblázat);

154.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék becslése szerint a kedvezményezetteknek folyósított közbenső, illetve végső kifizetésekben megállapított legvalószínűbb hibaarány az előfinanszírozás hatása miatt 1,4 % (éves jelentés, 6.12. bekezdés); megjegyzi továbbá, hogy a Számvevőszék nem tesz közzé a közbenső és végső kifizetésekre vonatkozó speciális hibaarányt;

155.

tudomásul veszi, hogy a Bizottság (51) becslése szerint a reprezentatív hibaarány az előfinanszírozások nélkül a hatodik keretprogram esetében többéves szinten 3,4 %, az ideiglenes reprezentatív hibaarány a hetedik keretprogramra vonatkozóan pedig többéves szinten kicsivel 4 % felett van; tudomásul veszi továbbá, hogy többéves szinten a fennmaradó hibaarány, vagyis az a hibaarány, amely a Bizottság szolgálatai által az ellenőrzéseiket követően végrehajtott javítások és visszafizettetések után fennmarad, a hatodik keretprogram esetében 2,4 % körül mozog, míg a hetedig keretprogramra vonatkozóan a Bizottságnak még nem volt elég ideje a visszafizettetések és korrekciók többéves szintű, teljes hatásának megfigyelésére;

156.

hangsúlyozza a kockázatmegosztó finanszírozási mechanizmus fontos szerepét a jelenlegi pénzügyi válság fényében; felszólítja a Bizottságot, hogy növelje az eszköz által az egyetemeknek és kutató szervezeteknek a köz- és magánszféra közötti partnerségekbe és európai érdekű kutatási infrastrukturális projektekbe való beruházásaikhoz adott támogatást, tekintettel az Európa 2020 intelligens közpolitikai célkitűzéseinek teljesítésére;

157.

megjegyzi, hogy a Bizottság amennyire csak lehet, leegyszerűsíti az előzetes ellenőrzési eljárásokat a kifizetések feldolgozásának megkönnyítése érdekében, melynek következménye, hogy csak az adminisztratív követelményekre vonatkozó és aritmetikai ellenőrzéseket végeznek; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy még azokban az esetekben is csak korlátozott előzetes ellenőrzéseket végeznek, amikor kétség merül fel az elszámolt költségek támogathatóságára vonatkozóan (éves jelentés, 6.17. bekezdés, 6.2. példa); ragaszkodik ahhoz, hogy intézkedjenek e helyzet orvoslása érdekében;

158.

úgy véli, hogy egyensúlyt kell teremteni a fizetések megkönnyítése és az elszámolt költségek támogathatóságának ellenőrzése között; kéri a Bizottságot, hogy a kockázaton alapuló megközelítést alkalmazva módosítsa előzetes ellenőrzési stratégiáját, hogy hatékonyabban kezelje a költségelszámolásokkal járó sajátos kockázatokat, és – magas kockázat esetén – egészítse ki az előzetes ellenőrzési eljárásokat helyszíni ellenőrzésekkel;

159.

mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a könyvvizsgálói igazolások továbbra is csak részben hatékonyak (éves jelentés, 6.22. bekezdés) emlékeztet arra, hogy a könyvvizsgálói igazolások a Bizottság által végzett előzetes ellenőrzés egyik legfontosabb elemét képezik; kéri a Bizottságot, hogy tegye általános gyakorlattá a külső könyvvizsgálókkal való hivatalos kommunikációt azáltal, hogy visszajelzést küld és magyarázatot kér a nem megbízható könyvvizsgálói igazolások esetén;

160.

üdvözli, hogy a Bizottság utólagos ellenőrzési stratégiáját hatékonynak ítélték a hibák kiszűrése és javítása tekintetében (éves jelentés, 6.30. bekezdés); üdvözli továbbá, hogy a Bizottságnak a jogosulatlanul kifizetett pénzösszegek visszafizettetésére vonatkozó eljárása megfelelő, és hogy a Bizottság többször alkalmazta az olyan korrekciós intézkedéseket, mint a szerződés idő előtti felmondása vagy a bírságok;

161.

mélységesen aggasztja, hogy a fennmaradó hibaarányt olyan feltételezésekre alapozzák, amelyek nem mindig felelnek meg a valóságnak, mint például a valamely költségelszámolásban talált hibák ugyanazon kedvezményezett többi költségelszámolására való „extrapolálása”; osztja a Számvevőszék azon véleményét, hogy a fennmaradó hibaarányt csak korlátozott mértékben lehet megbízhatónak tekinteni (éves jelentés, 6.32. bekezdés); úgy véli, hogy ez a főigazgatóságok által megfogalmazott fenntartásokat is megkérdőjelezi, mivel a fennmaradó hibaarány alapján döntik el, hogy megfogalmazzanak-e fenntartást vagy sem;

162.

úgy véli, hogy a folyamatban lévő, számos tagállamot érintő költségvetési és gazdasági válság minden eddiginél erőteljesebben arra kötelezi az Uniót, hogy maximalizálja a segítségnyújtásának hatékonyságát és hatását; ilyen körülmények között aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék a 2010. évi költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésében megállapította: a Bizottság külső támogatás és fejlesztés terén működő felügyeleti és kontrollrendszerei 2010-ben is csak részben voltak eredményesek a kifizetések szabályszerűségének biztosítása tekintetében; a számszerűsíthető hibák kétharmadát a záró kifizetésekben találták, és ezeket a Bizottság kontrollmechanizmusai nem észlelték;

163.

elismeri ugyanakkor, hogy a Bizottság folyamatos erőfeszítéseket tesz felügyeleti és kontrollrendszerei kialakításának és alkalmazásának fejlesztése, valamint a CRIS vezetői információs rendszerbe bevitt adatok minőségének javítása érdekében; örömmel látja, hogy 2010-ben a külső támogatás és fejlesztés terén tett kifizetések lényeges hibáktól mentesek voltak, és a becsült hibaarány alacsonyabb volt, mint 2009-ben; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy alakítson ki összefüggő módszereket a külkapcsolati igazgatóságok fennmaradó hibaarányának számításához, fejlessze tovább külső ellenőrzési tevékenységeit, és a lehető legmagasabb ellenőrzési normákat tartsa fenn;

164.

ösztönzi a Bizottságot, hogy az uniós külképviseletek tekintetében különösen az előzetes ellenőrzés, az ellenőrzés és jelentéstétel, a felügyelet és a kockázatalapú értékelés minőségét javítsa – ahol is a legtöbb hibát tárták fel –, fejlessze tovább a külképviseletek operatív és pénzügyi részlegeinek kapacitásait, növelje a külképviseletek főbb kontrollfeladatainak ellátására rendelkezésre álló forrásokat, valamint rendszerezze jobban a felügyeletet, ami magában foglalja többéves felügyeleti és értékelési tervek bevezetését, valamint a felügyeletre vonatkozó útmutatás megerősítését;

165.

felhívja a Bizottságot, hogy találjon működőképes megoldásokat a Fejlesztési Főigazgatóság és a Támogatási és Együttműködési Főigazgatóság 2010 végén bekövetkezett összevonásából eredő szervezeti kihívásokra; sürgeti a Bizottságot és a 2010 decemberében létrejött EKSZ-t, hogy haladéktalanul véglegesítsék feladataik megosztását, és egyértelműen határozzák meg a külső támogatások – a külképviseleteket is magában foglaló – programozási és végrehajtási eljárása során felmerülő feladataikat és felelősségi körüket;

166.

véleménye szerint a következő többéves pénzügyi keret (2014–2020) szerinti új finanszírozási eszközöknek teljes mértékben tükrözniük kell a Parlament Lisszaboni Szerződés értelmében megerősödött jogalkotási és ellenőrzési jogait, és a Parlamentet a Tanáccsal egyenjogú szereplőként kell bevonni a programozás folyamatába;

167.

ösztönzi a Bizottságot, hogy fokozza a szubszaharai Afrika országaiban és Dél-Ázsiában (52) az alapfokú oktatás számára biztosított uniós támogatás hatékonyságát, főként az eredmények hatékony nyomon követésére szolgáló reális mutatók és célkitűzések meghatározása révén, annak biztosítása által, hogy a küldöttségek megfelelő szakértelemmel és tapasztalattal bíró személyzetet neveznek ki a partnerországok kormányaival és egyéb adományozókkal folytatott ágazati párbeszéd fenntartására, valamint azáltal, hogy nagyobb figyelmet fordít az oktatás minőségére és a kedvezményezett kormányok azon képességére, hogy megbirkózzanak az iskolai beiratkozások számának megugrásával;

168.

döbbenetét fejezi ki az AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelem globális alapja által 2010 végén Maliban, Mauritániában, Dzsibutiban és Zambiában felfedett nagyszabású csalások miatt, és aggodalommal tölti el, hogy súlyos pénzösszegeket elsikkaszthattak például a globális alapnak biztosított 2010-es uniós hozzájárulásból; ösztönzi a Bizottságot, hogy az efféle korrupciós ügyek újbóli előfordulásának megelőzése és a globális alap elszámoltathatóságának és hatékonyságának javítása érdekében szorosabban működjön együtt a globális alappal az egyes országokban megvalósított szerepvállalásának támogatása és ellenőrzése terén;

169.

ismételten felszólít a parlamentek fokozottabb bevonására és a civil társadalommal és a helyi hatóságokkal folytatott konzultáció elmélyítésére a partnerországokban a Fejlesztési Együttműködési Eszköz szerinti országstratégiai dokumentumok és többéves indikatív programok kidolgozása során;

170.

rámutat arra, hogy az Unió kohéziós politikai kiadásainak 18 %-át foglalkoztatásra és szociális ügyekre fordítják, és ennek során e szakpolitikai területen a kiadások legnagyobb részét (94 %) az ESZA terhére folyósítják;

171.

pozitívumként kiemeli, hogy az ESZA előirányzatai a kötelezettségvállalásoknál 10,8 milliárd EUR-val 100 %-ban, míg a kifizetéseknél 7,1 milliárd EUR-val 87,9 %-ban lekötésre kerültek; elismeri, hogy a kifizetések alacsony szintje annak tudható be, hogy egyes kötelezettségvállalásokra csak a legutolsó negyedévben került sor; elismeri a Bizottságnak a pénzgazdálkodás javítása érdekében tett erőfeszítéseit;

172.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék becslései szerint 2010-ben a kohézió, energia és közlekedés területén a hibaarány 7.7 %-os volt; meglepődve veszi tudomásul a Számvevőszék azon észrevételét, hogy az uniós irányelveket nem ültették át megfelelően a nemzeti közbeszerzési jogszabályokba; ezért elvárja, hogy a Bizottság fejlessze a nemzeti jogba való átültetés felügyeletét és ellenőrizze a támogatott projektek elfogadhatóságát; úgy véli hogy a közbeszerzés kevésbé érinti az ESZA-t;

173.

elismeri a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy kétoldalú és többoldalú képzéseken keresztül biztosítsa, hogy a tagállamok a kifizetések hibaarányának csökkentése érdekében folyamatosan képezzék és tájékoztassák a kedvezményezetteket és a végrehajtó szerveket, továbbá tanácsadást és iránymutatást nyújtsanak nekik; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok ezt a jelek szerint önállóan nem tudják megtenni;

174.

megismétli azt a követelését, hogy kötelezzék a tagállamokat a finanszírozási eszközök pénzügyi lebonyolításáról való jelentéstételre, és támogatja a Számvevőszék azon elvárását, hogy a Bizottság rendszeresen ellenőrizze az ESZA forrásainak felhasználását;

175.

emlékeztet arra, hogy biztosítani kell az alapok tagállamok általi megfelelő felhasználását, és hogy a fizetések megszakítása és felfüggesztése ennek hatékony eszközét jelenti;

176.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék számos hibát tárt fel a pénzügyi tervezési eszközökre vonatkozóan;

177.

sajnálja, hogy a Bizottság eddig csak részben hajtotta végre a Számvevőszék azon ajánlását, hogy az ESZA járuljon hozzá az iskolai lemorzsolódás elleni küzdelemhez;

178.

emlékeztet arra, hogy a pénzeszközöket kezelő, a Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatóságának feladata a csalás és korrupció megelőzésére szolgáló megfelelő intézkedések meghozatala; üdvözli az Európai Csalás Elleni Hivatallal (OLAF) folytatott szoros együttműködést; kéri annak biztosítását, hogy az ESZA csalási ügyeit a nemzeti igazságügyi hatóságok is nyomon kövessék és szankcionálják;

179.

üdvözli a Bizottság azon törekvését, hogy valamennyi tagállamtól átfogó beszámolót kapjon az ellenőrző szervek éves ellenőrzési jelentései és összefoglaló éves jelentések révén, és szükségesnek tartja, hogy a Bizottság e tekintetben kiterjessze ellenőrzési tevékenységét, és hogy ismertesse a Parlamenttel az uniós finanszírozás hozzáadott értékét;

180.

hangsúlyozza az ESZA célcsoportjainak és projektgazdáinak sajátos igényeit; kezdeményezi a közhasznú szervezetekben végzett önkéntes tevékenységek és tárgyi eszközeik bevonását a projektek társfinanszírozásába; kéri az ESZA jelenlegi igazgatási költségeinek megvizsgálását a projektgazdáknál, tagállamok és projektek szerinti lebontásban;

181.

hangsúlyozza, hogy a Globalizációs Alkalmazkodási Alap eddig mindössze 21 projektet finanszírozott 105 millió EUR értékben, amellett, hogy a rendelkezésre bocsátott előirányzatok maximális összege 500 millió EUR volt; üdvözli, hogy a tagállamok körében emelkedik az a tendencia, hogy ehhez kapcsolódóan megfelelő projekteket fejlesszenek ki és nyújtsanak be; arra biztatja a Bizottságot, hogy hatékonyan támogassa a tagállamokat az olyan projektek kifejlesztésében és a Globalizációs Alkalmazkodási Alaphoz történő benyújtásában, amelyek célja a pénzügyi és gazdasági világválság vagy a globális kereskedelmi mintázatok megváltozása miatt a munkahelyüket elvesztő munkavállalók támogatása új munkahely keresésében és új készségek megszerzésében;

182.

kéri a Számvevőszéket, hogy vizsgálja meg a szociális és foglalkoztatáspolitikai területre vonatkozó többi költségvetési sort is, és állapítsa meg, hogy miért nem hívták le teljes egészében a rendelkezésre álló pénzeszközöket;

183.

kéri a Számvevőszéket, hogy külön-külön és ne összesítve terjessze elő az Európai Regionális Fejlesztési Alapra és az ESZA-ra vonatkozó hibaarányokat;

184.

a Bizottságtól részletes jelentéseket kér a kísérleti projektekre vonatkozóan;

185.

elégedetten veszi tudomásul, hogy nőtt a 12. cím kifizetési előirányzatainak végrehajtási aránya; rámutat azonban a 17 02 04. költségvetési tétel alacsony végrehajtási rátájára, ami negatívan befolyásolta az átlagos végrehajtási rátát a fogyasztóvédelmi politika területén; hangsúlyozza, hogy a költségvetés végrehajtásának javítása érdekében a Bizottságnak hatékonyabb előrejelzési mechanizmusokra kell támaszkodnia a kifizetési igények terén; üdvözli a Bizottság által 2011-ben e téren tett előrelépést;

186.

hangsúlyozza, hogy támogatni kell a fogyasztók pénzügyi képzését, hogy erősödjön az ügyfelek pozíciója a pénzügyi szolgáltatások vonatkozásában; ezért a korábban hangsúlyozott végrehajtási hiányosságok ellenére, és figyelembe véve a közelmúltbeli pozitív fejleményeket, ismét támogatásáról biztosítja a 2010-ben létrehozott, „A pénzpiacok átláthatósága és stabilitása” elnevezésű kísérleti projektet; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket az előirányzott eszközök lehető legjobb elköltési módjainak meghatározása érdekében;

187.

üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy szemináriumokat szervez a tagállamokban azon problémák orvoslása érdekében, amelyekkel a nemzeti közigazgatások a belső piaci jogszabályok végrehajtása és érvényesítése során találkoznak; úgy véli, hogy ez pozitív hatással lenne a végrehajtás eredményességére nézve;

188.

megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy elemezze a kkv-k jelenlegi finanszírozási programjainak hatékonyságát, és dolgozzon ki új közös pénzügyi eszközöket;

189.

üdvözli, hogy a Bizottság fontosnak tartja a SOLVIT és az EU Pilot alternatív problémamegoldó mechanizmusok támogatását, és felhívja a Bizottságot, hogy fokozza ezzel kapcsolatos erőfeszítéseit; hangsúlyozza, hogy a SOLVIT hatékonynak bizonyult a polgárokat érintő, például a szakmai képesítések elismerésével és a munkavállalói jogokkal kapcsolatos problémák megoldásában; emlékeztet, hogy támogatja, hogy a SOLVIT, „Az Ön Európája” internetes portál, és a belső piac kézzelfogható működésének biztosítására szolgáló minden más eszköz külön költségvetési sort és megfelelő pénzügyi eszközöket kapjon; üdvözli „Az Ön Európája” elnevezésű megújult internetes portált, amely egyetlen honlapon biztosít hozzáférést különböző területek joganyagával kapcsolatos információkhoz és a segítséget nyújtó szolgáltatásokhoz; úgy véli, hogy „Az Ön Európája” elnevezésű internetes portálon közölt nyilvános információk körét bővíteni kellene, és erőteljesebben kellene reklámozni azt az uniós polgárok és vállalkozások között;

190.

üdvözli az Európai Fogyasztói Központok hálózatának (ECC-Net) nyújtott folyamatos pénzügyi támogatást, valamint a hatékonyságának értékelése érdekében megrendelt tanulmányt; felhívja a Bizottságot, hogy vonja le a következtetéseket e tanulmányból, és tegyen lépéseket a kínált szolgáltatások minőségének javítása, és az ECC-Net stabil finanszírozásának biztosítása körében; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a fogyasztók jobban megismerjék az ECC-Net által kínált szolgáltatásokat; melegen üdvözli a Bizottság e téren tett fellépéseit, például a sajtókampányokat és a keresőprogramokat optimalizáló intézkedéseket;

191.

felhívja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok elszámolásai a hagyományos saját források tekintetében pontosak legyenek, és hogy a beszedett hagyományos saját források összegével kapcsolatos hibák elkerülése érdekében a Számvevőszék ajánlásával (2.21. pont) összhangban erősödjenek a nemzeti vámellenőrzések; ösztönzi ezért a Bizottságot, hogy tegyen további erőfeszítéseket a jogi keret egyszerűsítésére, különösen egyes ellenőrzési rendszerek továbbra is fennálló problémáinak megoldása érdekében;

192.

hangsúlyozza, hogy a szabályok bonyolultsága az egyik legfőbb hibaforrás a Kutatás és egyéb belső politikák fejezetben; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki különböző opciókat az egyszerűsítés és az ellenőrzés közötti egyensúly javítása érdekében, hogy csökkenjen a kkv-k adminisztratív terhe; rámutat a közbeszerzési szabályok összetettségére, és ezért javasolja egyszerűsítésüket, miáltal csökkenhet az általános hibaarány;

193.

aggódik amiatt, hogy a Bizottság felügyeleti és ellenőrző rendszerei csak részben hatékonyak; rámutat, hogy a Bizottság nem észlelt néhány, a Számvevőszék által feltárt hibát, ezért hangsúlyozza, hogy erőfeszítéseket kell tenni a jelenlegi ellenőrzési rendszerek javítása érdekében;

194.

tudomásul veszi a Bizottság által a Korszerűsített Vámkódex végrehajtása terén tett erőfeszítéseket; tudomásul veszi a késedelmeket a folyamatban, és sürgeti a Bizottságot, hogy határozzon meg reálisabb határidőt;

195.

ismételten kéri a Bizottságot, hogy minden évben továbbítson a Parlamentnek és a Tanácsnak egy részletesebb leírást valamennyi költségvetési sor kiadásairól, összevetve azt az egyes sorokkal kapcsolatos megjegyzésekkel;

196.

a Számvevőszék indokolt kritikája (53) ellenére úgy véli, hogy a kkv-garanciakeret alapvető fontosságú pénzügyi eszköz a kézműves vállalkozások és kiskereskedelmi üzletek potenciáljának további fokozása terén; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy maximalizálja a kkv-garanciakeret hozzáadott értékét, és továbbra is világszerte támogassa az uniós innovációt és vállalkozó kedvet;

197.

tudomásul veszi a Számvevőszék „A 42-es eljáráskóddal végzett vámeljárás kontrollja megelőzi, illetve felderíti-e a héacsalást?” című 13/2011. sz. különjelentését; felhívja a Bizottságot, hogy annak megakadályozása érdekében, hogy a héacsalás miatt jelentős veszteségek érjék a nemzeti költségvetéseket, módosítsa az uniós szabályozási keretet; továbbá annak biztosítása érdekében, hogy a vámhatóságok egységesen kezeljék a héamentességet, felhívja a tagállamokat, hogy javítsák az együttműködést és tegyék hatékonyabbá az információcserét;

198.

emlékeztet a tagállamoknak az EUMSZ 317. cikke szerinti elszámoltathatóságára, és arra vonatkozó kötelezettségükre, hogy meg kell erősíteniük egyrészt a kiadások Bizottságnak történő igazolását megelőző igazgatási ellenőrzésére, másrészt az éves összefoglalókról szóló iránymutatásaira vonatkozó ellenőrzési rendszereiket, amelyek értékes támpontot jelentenek a megbízhatóság szempontjából;

199.

hivatkozva „Az Európa 2020 stratégia költségvetésére”, felhívja a Bizottságot, hogy folytassa tovább a munkát a Parlamenttel és a Tanáccsal, és biztosítsa, hogy a jövőbeli uniós programozási tevékenységek során tiszteletben tartják az egyszerűség, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, valamint az elszámoltathatóság elvét; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy olyan célkitűzésekre összpontosítsanak, amelyek SMART-specifikusak, mérhetők, teljesíthetők, relevánsak és úgy vannak időzítve, hogy összhangban legyenek az uniós kiadási programok tervezésével, miközben figyelembe veszik a végrehajtás esetleges kockázatait is;

200.

megjegyzi, hogy a 2010. évi költségvetés véglegesen elfogadott, majd az év során módosított változatában összesen 2 640 819 360 EUR szerepelt kötelezettségvállalási előirányzatként és 1 895 014 386 EUR állt rendelkezésre kifizetési előirányzatként kifejezetten a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság tevékenységi körébe tartozó politikákra; megjegyzi továbbá, hogy ebből:

201.

tudomásul veszi, hogy a 2010-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásának vizsgálatakor a Számvevőszék úgy döntött, hogy a közlekedési politika helyett a kohéziós és az energiapolitikára összpontosít;

202.

üdvözli a kötelezettségvállalási előirányzatok magas felhasználási arányát a TEN-T projektek terén; felkéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti költségvetésekből álljanak rendelkezésre az ezen uniós kötelezettségvállaláshoz mérhető, megfelelő források; emlékeztet arra, hogy a Parlament az uniós finanszírozás szintjének növelése mellett foglalt állást; ösztönzi a tagállamokat, hogy a törzshálózattal kapcsolatos, határokon átnyúló projektek keretében tegyenek meg mindent a kiegyensúlyozott és az Unió által kitűzött céloknak megfelelő pénzügyi megállapodások elérése érdekében;

203.

kéri a Bizottságot, hogy – a TENT-T alapok esetében alkalmazott gyakorlatnak megfelelően – évente tegye közzé a kohéziós és regionális alapok által társfinanszírozott, idegenforgalmi és közlekedési infrastruktúrára irányuló projektek jegyzékét, és ezáltal tegye könnyen hozzáférhetővé és átláthatóvá a többi intézmény és az adófizetők számára az uniós társfinanszírozással kapcsolatos információkat;

204.

üdvözli a 2007–2013 közötti többéves TEN-T program kiemelt projektjeinek félidős felülvizsgálatát, amelyet a Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság végzett el 2010-ben a hálózat megvalósítása terén elért eredmények értékelése céljából; véleménye szerint ez a felülvizsgálat lefektette azt az elvet, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi források felhasználásának optimalizálása érdekében a finanszírozást a projektek terén elért kézzelfogható eredményektől kell függővé tenni; kéri a Bizottságot, hogy az eredményekhez kötött felülvizsgálat ezen gyakorlatát terjessze ki más főigazgatóságokra és uniós politikákra is, továbbá felhívja a Parlament többi bizottságát, hogy fogalmazzanak meg hasonló követelményt;

205.

üdvözli a Bizottság TEN-T-vel kapcsolatos javaslatait és az „európai összekapcsolódási eszköz” elnevezésű vonatkozó pénzügyi eszközt; rámutat a finanszírozás jobb felhasználásának európai hozzáadott értékére, és támogatja az új javaslat célkitűzéseivel összhangban lévő költségvetési kötelezettségvállalásokat; támogatja innovatív finanszírozási források kialakítását, amelyek célja a szükségszerűen hosszú és költséges európai közlekedési infrastrukturális projektek határidőn belüli befejezése;

206.

üdvözli a projektkötvényekre irányuló kezdeményezést, és kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa ezen új eszköz hatékonyságának és multiplikátorhatásainak nyomon követését; teljes mértékben támogatja azt a javaslatot, mely szerint a strukturális és kohéziós politikák hatékonyságának és hozzáadott értékének növelése érdekében a Kohéziós Alapból 10 000 000 000 EUR-t a közlekedéssel kapcsolatos infrastruktúrára kell fordítani az európai összekapcsolódási eszköz keretében; kéri a Kohéziós Alap előirányzatainak igazgatására és felhasználásának ellenőrzésére szolgáló rendszerek javítását ezen pénzösszegek helyes és hatékony felhasználásának biztosítása érdekében;

207.

sajnálatának ad hangot a közlekedésbiztonságra elkülönített kifizetési előirányzatok alacsony (65 %-os) felhasználási aránya miatt; tudomásul veszi, hogy a 2010-es költségvetésben szereplő összeg megfelel a Bizottság által az előzetes költségvetési tervezetben javasolt összegnek; felszólítja a Bizottságot, hogy szolgáljon részletes magyarázattal ezen előirányzatok alacsony felhasználási szintjére vonatkozóan, és mutassa be, milyen intézkedéseket tervez annak biztosítására, hogy a jövőben ne forduljon elő ez a probléma;

208.

üdvözli a közlekedés biztonságára, az utasjogokra és a Marco Polo II. program számára biztosított kifizetési előirányzatok felhasználási arányának növekedését; ugyanakkor megjegyzi, hogy a Marco Polo II. programra elkülönített előirányzatok 14 %-át más költségvetési sorokra csoportosították át; megjegyzi, hogy a SESAR program költségvetési során szereplő előirányzatok egy részét szintén átcsoportosították, és emlékeztet arra, hogy ez a program fontos szerepet játszik az uniós iparpolitika megerősítésében;

209.

üdvözli az Egnos és Galileo programok kifizetési előirányzatainak felhasználási arányát, amelynek tekintetében folytatódott a 2009-ben tapasztalt fejlődés; hangsúlyozza az ezen ágazatba történő beruházások fontosságát, mivel azok hatással vannak az összes uniós politikára és különösen a logisztikai ágazatra, a fenntartható közlekedésre és a közlekedésbiztonságra; üdvözli a Galileo első két működő műholdjának 2011. október 21-i sikeres elindítását, ami jelentős lépés a két program sikeres végrehajtása felé; kéri, hogy a programokban rejlő lehetőségek messzemenő kihasználása érdekében biztosítsák a közlekedés területén e programok által támogatott innovatív alkalmazások és szolgáltatások megfelelő finanszírozását, fejlesztését, bevezetését és működőképességét;

210.

tudomásul veszi az „Eredményesek voltak-e az ERFA révén társfinanszírozott turisztikai projektek?” című különjelentést, amely szerint az idegenforgalom a legnagyobb szolgáltatóipari ágazat az Unióban; üdvözli a Számvevőszék azon megállapítását, miszerint a legtöbb projekt többféle eredménnyel is járt, így munkahelyeket hozott létre vagy tartott meg, turisztikai kapacitást épített ki, illetve turisztikai tevékenységet indított be; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse a Számvevőszék ajánlásait az idegenforgalmi projektekre szánt FEDER alapok igazgatására és ellenőrzésére vonatkozóan, és használja ki a Lisszaboni Szerződésben foglalt rendelkezéseket, javaslatot téve egy többéves idegenforgalmi programra, megfelelő pénzügyi forrásokkal ellátott költségvetési tételekkel együtt;

211.

elégedetten veszi tudomásul, hogy a Számvevőszék véleménye szerint a Transzeurópai Közlekedési Hálózatok Végrehajtó Hivatalának éves beszámolója minden lényeges szempontból jogszerű és szabályszerű; nyugtalanítja az átvitt kötelezettségvállalási előirányzatok mértéke (14,5 %); felszólítja a Bizottságot, hogy szolgáljon részletes magyarázattal ezen átvitt előirányzatokra vonatkozóan;

212.

kéri, hogy minden éves költségvetéshez csatoljanak egy külön jelentést az előző pénzügyi évből átvitt előirányzatokról, megjelölve, hogy mely okokból nem kerültek felhasználásra ezek az előirányzatok, valamint hogy hogyan és mikor fogják őket alkalmazni;

213.

sajnálja a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre előirányzott költségvetés előirányzatai végrehajtásának szintjének csökkenését (94,8 % 2010-ben, a 2009-es 97,7 %-kal szemben), valamint a kifizetések végrehajtási szintjének enyhe csökkenését (88,7 % 2010-ben szemben a 2009-es 89,6 %-kal);

214.

üdvözli, hogy jelentős előrelépés történt a kifizetések törlési arányának csökkentésében (8,5 %-ról [2009] 2,8 %-ra [2010]); sajnálattal állapítja meg az átvitt összegek arányának növekedését (1,9 %-ról [2009] 8,5 %-ra [2010]), mely elsősorban a Külső Határok Alap, az Európai Visszatérési Alap és a SIS II. átvitt összegeinek köszönhető; ösztönzi a Bizottságot, hogy csökkentse a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre előirányzott költségvetésben a kifizetési előirányzatok átvitelének arányát;

215.

üdvözli, hogy a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatására” létrehozott négy alap közül háromnak magas a végrehajtási aránya; tudomásul veszi a Bizottságnak a Külső Határok Alap alacsonyabb végrehajtási arányával kapcsolatos indoklását, miszerint a szóban forgó alapban először 2010-ben részt vevő öt ország éves programjait nem 2010-ben fogadták el;

216.

üdvözli az oktatási és kulturális programokkal kapcsolatos eljárások további egyszerűsítésére és a hozzáférés javítására irányuló erőfeszítéseket, és megjegyzi, hogy az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) 2010-ben a legtöbb fellépéshez és programhoz, így különösen az egész életen át tartó tanulás programjához, a Kultúra programhoz és az Európa a polgárokért programhoz e-formanyomtatványokkal rendelkezett; üdvözli az átalányösszegek és a támogatási határozatok szélesebb körű alkalmazását; hangsúlyozza a rugalmas eljárások és a szükséges ellenőrzések közötti megfelelő egyensúly fontosságát;

217.

sajnálja, hogy a nemzeti ügynökségek a következetlen adatközlés és a minimális számú ellenőrzés időben történő elvégzésének elmulasztása miatt nem hajtották végre teljes körűen az egész életen át tartó tanulás programjának elsődleges kontrollját, aminek következtében elégtelen volt a program keretében nyújtott pénzeszközök felhasználása; további erőfeszítéseket kér a Bizottságtól annak biztosítása érdekében, hogy az összes nemzeti ügynökség teljesítse kötelezettségeit;

218.

megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a Bizottság javította ellenőrzési rendszereit, és hogy az „Oktatás és kultúra” szakpolitikai terület – a „Kutatás és egyéb belső politikák” szakpolitika-csoport részeként – mentes volt a lényegi hibáktól;

219.

üdvözli a késedelmes kifizetések terén elért jelentős mértékű javulást, és megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az EACEA a kifizetések 94 %-át határidőn belül végrehajtotta; emlékeztet arra, hogy a kifizetések bármely késedelme közvetlen hatással van a kedvezményezettek – különösen a kis- és középvállalkozások – jogaira és következésképpen a programok sikerességére; ugyanakkor rámutat arra, hogy a támogatások fő részét a lehető leghamarabb, de mindenképpen a támogatási időszak alatt kell folyósítani annak érdekében, hogy a szervezetek ne váljanak még inkább függővé a kölcsönöket jóváhagyó bankoktól, mivel az EACEA a kamatokat nem tekinti „támogathatónak”;

220.

megjegyzi, hogy a Bizottság a 2009-es és a 2010-es költségvetésben előirányzottaknak megfelelően ajánlati felhívást tett közzé egy páneurópai televíziós hálózatra; ezért rendkívül aggályosnak tartja, hogy a Bizottság 2010-ben – a Parlament és a Tanács egyetértése nélkül – úgy határozott, hogy lezárja a projektet és más célra irányítja át a pénzösszegeket; kéri a televíziós hálózattal kapcsolatos összes szerződés és ajánlás, valamint a bírálóbizottság által elvégzett értékelések nyilvánosságra hozatalát;

221.

kielégítőnek tartja a környezetvédelemre, közegészségügyre és élelmiszer-biztonságra vonatkozó költségvetési tételek végrehajtásának általános arányát; ebben az összefüggésben emlékeztet rá, hogy az uniós költségvetés csupán 0,76 %-át irányozták elő a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság illetékességi körébe tartozó szakpolitikai eszközökre;

222.

hangsúlyozza a környezetvédelem és éghajlat-politika területén megvalósult 99,26 %-os általános végrehajtási arányt; megjegyzi továbbá, hogy a kifizetések végrehajtása 84,1 %-os volt;

223.

üdvözli a LIFE+ működési költségvetésének 99,4 %-os végrehajtását; megjegyzi, hogy 2010-ben 240 000 000 EUR-t különítettek el projekttámogatásra, 9 300 000 EUR-val támogatták nem kormányzati szervezetek működési tevékenységeit, 42 500 000 EUR-t használtak fel a Bizottság szakpolitika-kezdeményezési és -ellenőrzési, valamint jogalkotás-fejlesztési feladatinak támogatására irányuló intézkedésekre, 14 500 000 EUR-t pedig adminisztratív támogatásra;

224.

rámutat a LIFE+ források tagállamonkénti indikatív nemzeti és végleges elosztásának eltéréseire, valamint a tagállamoktól kapott pályázatok számának különbségeire; ösztönzi a Bizottság további erőfeszítéseit, hogy évente rendezzen képzéseket a nemzeti hatóságoknak és szervezzen szemináriumokat valamennyi tagállamban annak érdekében, hogy általános tájékoztatást nyújtson a LIFE+ célkitűzéseiről és a sikeres pályázatok elkészítéséről;

225.

megjegyzi az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló uniós cselekvési program végrehajtására vonatkozó jogalap hiányát; üdvözli a 15 000 000 EUR-s teljes összeg pénzügyi eszköz számára történő átutalását a fenntartható energiával kapcsolatos finanszírozási kezdeményezés keretén belül megfelelő finanszírozási eszközök kidolgozása céljából annak érdekében, hogy jelentős mértékben ösztönözzék az energiahatékonysági projekteket és a megújuló energiaforrások kiaknázására irányuló projekteket;

226.

megjegyzi a Számvevőszék észrevételeit az utólagos ellenőrzések vonatkozásában, amelyeket a Bizottság 2006 óta végez kockázatalapú szempontok szerint; üdvözli, hogy a Környezetvédelmi Főigazgatóság (DG ENVI) úgy döntött, hogy 2011-ben változtat mintavételi módszerén annak érdekében, hogy véletlenszerű mintákon alapuló eredmények is rendelkezésre álljanak, amelyek könnyebben általánosíthatóak a teljes projektre;

227.

üdvözli az Éghajlatpolitikai Főigazgatóság (DG CLIMA) által nemzetbiztonsági intézkedések javítása céljából kialakított cselekvési tervet, amely az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer nemzeti nyilvántartásait jellemző jelentős biztonsági hiányosságok feltárását követően vált szükségessé;

228.

megjegyzi, hogy a 2010-es költségvetés keretében hét kísérleti projektet és egy előkészítő intézkedést hajtottak végre;

229.

hangsúlyozza, hogy a nemzetközi környezetvédelmi tevékenységekhez való hozzájárulás végrehajtási aránya, amely hozzájárulás célja a nemzetközi egyezményekhez, jegyzőkönyvekhez és megállapodásokhoz való kötelező és önkéntes jellegű hozzájárulások költségeinek fedezése, árfolyam-ingadozásoknak van kitéve, mivel legtöbbjük kifizetése dollárban történik;

230.

üdvözli a kötelezettségvállalási előirányzatok közegészségügy terén megvalósult 99,7 %-os végrehajtási arányát (az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ és az Európai Gyógyszerügynökség számára elkülönített előirányzatok kivételével); megjegyzi a kötelezettségvállalások élelmiszer-biztonság, állategészségügy és állatjólét, valamint növényegészségügy területén megvalósult 95,3 %-os végrehajtási arányát;

231.

hangsúlyozza a közegészségügyi program jelentőségét; ezért üdvözli a kötelezettségvállalási előirányzatok kielégítő, közel 100 %-os végrehajtási arányát; tudatában van annak, hogy a kifizetési előirányzatok esetében megvalósult alacsonyabb végrehajtási arány (95,1 %) a támogatások kedvezményezettjeinek késedelmes kifizetési igényei és a meghosszabbított szerződéses megállapodások következménye;

232.

hangsúlyozza, hogy a továbbiakban is fel kell hívni a nyilvánosság figyelmét a dohányzás káros hatásaira; a HELP kampány sikerének tartja a 2010-ben rendelkezésre álló összeg teljes végrehajtását;

233.

felhívja a figyelmet a Számvevőszék észrevételeire az Egészség- és Fogyasztóügyi Végrehajtó Ügynökséggel kapcsolatban, amely a Bizottság adminisztratív egysége; sürgeti a végrehajtó ügynökséget, hogy jelentős mértékben csökkentse az átvitt összegeket azáltal, hogy felülvizsgálja költségvetési tervezését és jelentéstételi eszközeit az uniós költségvetésre vonatkozó évenkéntiség elvének tiszteletben tartása érdekében; szintén megjegyzi a 2010-ben végzett belső ellenőrzésekről szóló bizottsági éves jelentést, és sürgeti a végrehajtó ügynökséget, hogy partner főigazgatóságával együttműködésben foglalkozzanak az olyan felmerült kérdésekkel, mint az informatikai irányítás és architektúra;

234.

tudomásul veszi a 17 04. költségvetési alcím (Élelmiszer- és takarmánybiztonság, állategészségügy, állatjólét és növényegészségügy) 95,3 %-os végrehajtási szintjét; teljes mértékben tudatában van annak, hogy nem volt lehetséges a maradéktalan végrehajtás az állatokat érintő járványok alacsony száma miatt, aminek következtében az előirányzott szükségalapok – a várakozásokhoz képest – nem kerültek teljes mértékben felhasználásra, és nem volt szükség sürgősségi oltóanyagok megvásárlására;

235.

a felszámolási intézkedések tekintetében megjegyzi, hogy a tagállamok által kifizetésre benyújtott véglegesköltség-igények gyakran alacsonyabbak voltak az eredeti becsléseknél; megjegyzi továbbá, hogy további ellenőrzésekre van szükség a magas hibaarány miatt, ami késlelteti a kifizetések végrehajtását ezen a területen;

236.

sajnálattal veszi tudomásul a növény-egészségügyi intézkedésekre vonatkozó kifizetések alacsony teljesítését, amely vagy annak köszönhető, hogy a tagállamok késve nyújtották be a szükséges dokumentumokat, vagy annak, hogy a dokumentáció hiányos volt; sürgeti a tagállamokat, hogy e tekintetben javítsanak az eljárásokon;

237.

megjegyzi, hogy a Számvevőszék által megállapított nem számszerűsíthető hibák döntő része a beszerzési eljárásokat, illetve a szerződések meghosszabbítását érintette; a korábbi mentesítési eljárásokhoz hasonlóan ismét aggódik amiatt, hogy e két ágazat jelentősen ki van téve a visszaéléseknek és a rossz gazdálkodásnak;

238.

tudomásul veszi, hogy a külső fellépésekkel, a fejlesztési és a bővítési politikákkal kapcsolatos felügyeleti és ellenőrzési rendszerek csak részben tekinthetők hatékonynak, és felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy hozzon meg és hajtson végre minden szükséges intézkedést a kifizetések szabályszerűségének javítása érdekében;

239.

emlékeztet, hogy a költségvetési támogatáshoz kapcsolódó legfontosabb kockázatokkal (nevezetesen annak kockázatával, hogy a támogatás mennyire hatékony, valamint a csalás és a korrupció veszélyével) nem foglalkozik a megbízhatósági nyilatkozat ellenőrzése; felhívja a Bizottságot, hogy szigorúan ellenőrizze ezeket a kockázatokat;

240.

úgy véli, hogy a kifizetések szabályszerűségének javítása érdekében szükséges erőfeszítéseken túl és azok mellett a Bizottságnak minden beavatkozás esetében rendszeres értékelést kellene végeznie a költség-haszon arány figyelembevételével, amint azt a Számvevőszék különjelentése is ajánlja (54); ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlamentet a költségvetési hatóság egyik ágaként tájékoztassák ezekről az értékelésekről, többek között a KKBP-tevékenységek értékelésének eredményeiről is;

241.

hangsúlyozza azonban, hogy a harmadik országokban végzett uniós segítségnyújtás megfelelőségének értékelése során önmagában a költség-haszon arányt nem mindig lehet elegendő kritériumnak tekinteni; meggyőződése ezért, hogy a segítségnyújtás hatékonyságát rendszeresen értékelni kell az uniós külpolitikai célok szempontjából, és ennek keretében további kritériumokat is figyelembe kell venni, például az Unió stratégiai érdekeit, a helyszínen való uniós jelenlét szükségességét, vagy az uniós értékeket és alapelveket erősítő projektek és fellépések végrehajtását;

242.

egyetért a Számvevőszék véleményével, miszerint az uniós támogatások számos területét lehetne egyes esetekben optimalizálni és a segítségnyújtás hatását fokozni a tagállamok közötti jobb együttműködés révén, amelyek külső fellépéseit nem egymással versengőknek, inkább egymást kiegészítőnek kellene tekinteni; nagyobb erőfeszítésekre szólít fel ezért az adományozók Unión belüli, valamint harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel való együttműködése terén;

243.

megjegyzi, hogy a költségvetési végrehajtás a regionális politika területén jó volt, 30 557 000 000 EUR kifizetés történt, és hogy 2010-ben a kifizetések nagy része elsősorban, és első alkalommal a 2007–2013-as programok végrehajtásához kapcsolódott (25 550 000 000 EUR időközi kifizetés a 2009-es 9 420 000 000 EUR-hoz képest);

244.

sajnálja, hogy a regionális politika a hibáknak leginkább kitett politikai területek egyike az uniós kifizetések tekintetében, hiszen a Számvevőszék által ellenőrzött 243 kifizetés 49 %-ában találtak hibát; ugyanakkor megjegyzi, hogy csak a hibák egy részének lesznek pénzügyi következményei, és hogy a 49 %-os gyakoriság alacsonyabb a 2000–2006-os időszakban észleltnél; hangsúlyozza, hogy a 2000–2006-os programozási időszakban észlelt hibaarányhoz képest csökkent a hibák aránya; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak megosztott irányítással történő biztosítására, hogy a hibaarány folyamatosan csökkenő tendenciát mutasson;

245.

emlékeztet, hogy hiba akkor történik, ha valamely ügyletet nem a jogi és szabályozási előírásoknak megfelelően hajtanak végre, aminek következtében a bejelentett (és megtérített) kiadás szabálytalannak tekintendő; megjegyzi továbbá, hogy a hiba nem feltétlenül jelenti a források eltűnését, elvesztését vagy elpazarlását, illetve csalás fennállását;

246.

megjegyzi, hogy a közbeszerzési szabályoknak és a támogathatósági szabályoknak való meg nem felelés teszi ki a becsült hibaarány nagy részét (31 %, illetve 43 %); tudomásul veszi ennek kapcsán a Számvevőszék további egyszerűsítési lehetőségek feltárására vonatkozó ajánlását; ezért kéri annak elemzését, hogy fokozni kell-e a technikai támogatást, és hogy mindenképpen fenn kell-e tartani a teljes működési kapacitást a pénzügyi felügyelet tekintetében; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak egyszerűsítenie kell a szabályokat annak biztosítása érdekében, hogy az eljárások felhasználóbarátabbá váljanak, és ne riasszák el a lehetséges kedvezményezetteket a projektekben való részvételtől; felszólítja a tagállamokat, hogy egyszerűsítsék nemzeti rendelkezéseiket, amelyek nagyon gyakran olyan adminisztratív terheket okoznak, amelyeket az uniós szabályok nem írnak elő; ezért úgy véli, hogy komoly erőfeszítésekre van szükség e hibaarány további csökkentése érdekében;

247.

sajnálja a pénzügyi konstrukciók végrehajtása terén tapasztalható hiányosságokat, különös tekintettel a szabályozási előírások be nem tartására az operatív programokból az ezeket az eszközöket végrehajtó alapokba történő átutalások során, valamint a hatályos beszámolási és ellenőrzési követelmények terén fennálló hiányosságokat; megjegyzi, hogy a pénzügyi tervezési eszközökben rejlő lehetőségeket tovább kell fejleszteni, hogy lehetővé váljon minőségi stratégiai projektek kidolgozása, illetve a magánszereplők, különösen a kkv-k és a magántőke uniós projektekben való részvétele; felhívja a Bizottságot, hogy egyszerűsítse ezen eszközök szabályait, mivel jelenlegi összetettségük korlátozza használatukat; alaposabb elemzéseket javasol ezen eszközök és az iránymutatások végrehajtásra gyakorolt tényleges hatásának feltérképezése érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek eleget jelentéstételi kötelezettségeiknek;

248.

megjegyzi, hogy a hibás tranzakciók nagy része esetén a tagállami hatóságok rendelkeztek elegendő információval a hibák észleléséhez és kijavításához a tanúsítást megelőzően; felhívja a Bizottságot, hogy célzott műhelyértekezletekkel, iránymutatásokkal, a bevált gyakorlatok terjesztésével és az irányításért felelős tisztségviselők képzésével fokozza az irányítóhatóságoknak nyújtott támogatást, tekintettel arra, hogy a hibák többsége az első szintű ellenőrzés során következik be; megjegyzi, hogy be kell vezetni az irányítóhatóságoknak szóló képzési intézkedések tényleges átadásának folyamatos figyelemmel kísérését annak ellenőrzése érdekében, hogy valóban végbemegy-e a tudás átadása, különös tekintettel a helyi szintre; sürgeti, hogy vezessenek be korrekciós mechanizmusokat, ideértve a gondatlanság nyilvánvaló eseteinek szankcionálását is;

249.

üdvözli a Bizottság magyarázatát, amely szerint most először a hibák túlnyomó része mindössze három tagállamban összpontosult, és csak néhány operatív programot érintett;

250.

emlékezteti a Számvevőszéket és a Bizottságot, hogy az EUMSZ 8. cikke értelmében az Európai Uniónak valamennyi tevékenysége során alapelve a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítása; ezért felszólítja a Számvevőszéket, hogy adott esetben a nemi dimenzió figyelembevételével értékelje a költségvetés végrehajtását;

251.

sajnálja, hogy az éves jelentésben a Számvevőszék nem tesz a nemi dimenzióval kapcsolatos kiadásokra vonatkozó észrevételeket, és a Bizottság válaszaiban sincs erre utalás;

252.

hangsúlyozza, hogy a költségvetés nemi dimenziót magában foglaló ellenőrzése alapfeltétele egy olyan költségvetés elkészítésének, amely a nemek kérdését is figyelembe veszi, mivel egy ilyen ellenőrzés feltárja a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kiadások hatásait és különösen azt, hogy a férfiak és a nők arányos mértékben részesülnek-e a kiadásokból, valamint hogy a költségvetést ki kell-e igazítani annak érdekében, hogy jobban megfeleljen a férfiak és a nők eltérő igényeinek;

253.

felhívja a figyelmet arra, hogy az uniós pénzügyi érdekek hatékony védelmének biztosítása a makroszintű pénzügyi támogatáshoz kapcsolódik; szükségesnek tartja, hogy a Bizottság ezt az eszközt megfelelően felügyelje, a Számvevőszék pedig megfelelően ellenőrizze;

254.

hangsúlyozza, hogy a kereskedelemösztönző támogatási stratégia eredményeként az uniós pénzeszközöket hatékonyan és a hatályban levő szabályokkal és rendelkezésekkel összhangban kell felhasználni, törekedve a kedvezményezetteknek a szabályokon alapuló világkereskedelmi rendszerbe történő jobb integrálására és a szegénység felszámolásának előmozdítására;

255.

hangsúlyozza, hogy támogatni kell a Kínában, Thaiföldön és Indiában működő uniós üzleti központok működését; ugyanakkor az a véleménye, hogy e központok jó és hatékony működésének biztosítása érdekében megfelelő ellenőrzést kell kialakítani;

256.

tudomásul veszi a Bizottság közleményét az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek az Európai Unió éves beszámolójáról – 2010-es pénzügyi év (55) és a Számvevőszék éves jelentését a 2010-es pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról (56); hangsúlyozza, hogy a két jelentés kevés észrevételt tartalmaz tengeri és halászati ügyekkel kapcsolatban;

257.

köszönetet mond a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóságnak az általa küldött kiegészítő dokumentumokért, és a tengeri és halászati ügyek területén kielégítőnek tartja a költségvetési sorok 2010. évi általános végrehajtási arányát;

258.

hangsúlyozza, hogy a költségvetés általános végrehajtási aránya a kötelezettségvállalási előirányzatok esetében 97,2 %-os, a kifizetési előirányzatok esetében pedig 79,23 %-os; megállapítja azonban, hogy a Halászati piacok (11 02. alcím) végrehajtása rendkívül alacsony szintű, és tudomásul veszi a különösen a legkülső régiók támogatására szolgáló halászati programok végrehajtására vonatkozó bizottsági magyarázatot;

259.

elégedetten veszi tudomásul a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság arra irányuló szándékát, hogy javítani kívánja a tagállamokkal társfinanszírozott fellépésekre rendelkezésre álló előirányzatok végrehajtását, és arra buzdítja a Bizottság érintett szolgálatait, hogy tartsanak ki e cél mellett;

260.

figyelemmel kíséri a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság erőfeszítéseit a belső ellenőrzés területén, és kéri, hogy a Bizottság továbbra is a lehető leghatékonyabban és leggyorsabban foglalkozzon valamennyi projekttel és üggyel;

261.

tudomásul veszi a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság tartalékainak fenntartását a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz németországi operatív programjainak (csomagolóüzem) irányítási és az ellenőrzési rendszerei esetében; tudomásul veszi, hogy egy régi és összetett programról van szó, amely 2001-ben kezdődött, és kéri a Bizottságot, hogy gyorsan zárja le ezt az ügyet, szem előtt tartva az Unió érdekeit;

262.

üdvözli, hogy a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság fokozta ellenőrzéseinek hatékonyságát a nemzetközi megállapodások területén, és hogy elfogadta szigorúan kereskedelmi jellegű kifizetések (104 017 795 EUR, azaz a teljes összeg 72 %-a) és az ágazati támogatásokhoz kapcsolódó kifizetések (40 211 849 EUR, azaz a teljes összeg 28 %-a) szétválasztását;

263.

ragaszkodik ahhoz, hogy a lehető legrészletesebb táblázatok segítségével hatékonyan nyomon kell követni a nemzetközi megállapodások ágazatai támogatásai keretében az Unió által finanszírozott tevékenységeket, valamint, hogy az ágazati támogatások révén ösztönözni kell a fejlődést; meggyőződése, hogy idővel a megállapodások kereskedelmi részét a hatékony, megfelelően ellenőrzött és jelentős ágazati támogatástól kellene függővé tenni;

264.

kéri, hogy jogalkotási és költségvetési szerepe okán vonják be jobban a halászati politika alakításába, különösen a nemzetközi halászati megállapodások és az azokkal kapcsolatos különféle találkozók (például vegyes bizottságok vagy harmadik országokkal folytatott kétoldalú tárgyalások) esetében;

265.

kéri a Számvevőszéket, hogy a közös halászati politika reformcsomagjának részét képező különféle jogalkotási javaslatokat és közleményeket követően készítsen különjelentéseket a közös halászati politika elsőbbséget élvező területeiről, beleértve annak külső dimenzióját is.

—

tekintettel az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére (1),

—

tekintettel az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójára (COM(2011) 473 – C7-0256/2011) (2),

—

tekintettel a Számvevőszéknek a 2010-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt (3), valamint a Számvevőszék különjelentéseire,

—

tekintettel a Számvevőszéknek a 2010-es pénzügyi évre vonatkozó, az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára (4),

—

tekintettel az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság) vonatkozó mentesítésről szóló, 2012. május 10-i határozatára, (5) valamint az e határozat szerves részét képező megjegyzéseket magában foglaló állásfoglalásaira,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke (4) bekezdésének második albekezdése értelmében elkészített számvevőszéki különjelentésekre,

—

tekintettel a Tanács 2012. február 21-i ajánlására az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozóan a Bizottságnak adandó mentesítésről (06081/1/2012 – C7-0053/2012),

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdésére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318., és 319. cikkére, valamint az Euratom-Szerződés 106a. cikkére,

—

tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre (6) és különösen annak 55., 145., 146. és 147. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 76. cikkére és VI. mellékletére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A7-0102/2012),

A.

mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

B.

mivel a Számvevőszék különjelentései információkat szolgáltatnak a pénzeszközök felhasználásával kapcsolatos aggasztó kérdésekről, ezért hasznosak a Parlament számára a mentesítési hatóságként betöltött szerepének gyakorlása tekintetében;

C.

mivel a Számvevőszék különjelentéseivel kapcsolatos észrevételei szerves részét képezik a Parlament fent említett, az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság) vonatkozó mentesítésről szóló 2012. május 10-i határozatának;

1.

üdvözli a záróelszámolási eljárás agrárpolitika területén történt ellenőrzéséről szóló 7/2010. sz. különjelentést, minthogy ez alapvető jelentőséggel bír a Bizottság által a mentesítési eljárások során a Parlamentnek továbbított információk minősége szempontjából;

2.

a 7/2010. sz. különjelentés legfontosabb következtetésének azokat a magyarázatokat tartja, amelyek a záróelszámolások szabályszerűségi határozatok révén történő azon utólagos korrekcióival foglalkoznak, amelyekre annak ellenére kerül sor, hogy időközben a Parlament megadta a mentesítést, valamint amelyek a mentesítési eljárás során adott információk emiatti viszonylagossá válásával foglalkoznak;

3.

tudatában van annak, hogy az egyetlen lehetséges, teljes kiutat az agrárpolitika ellenőrzési rendszerének megváltoztatása jelentené, amely csak a kedvezményezettek és a közigazgatási hatóságok lényegesen magasabb munkaterhe mellett lenne megvalósítható;

4.

a jelenlegi ajánlásokban ezért a meglévő rendszereken belüli javítási lehetőségekre összpontosít; e rendszer tényleges működőképességének megítéléséhez a közös agrárpolitika keretében jogosulatlanul kifizetett összegek visszafizettetéséről szóló, 8/2011. sz. különjelentésre is támaszkodik, és hangsúlyozza a Számvevőszéknek azt a bírálatát, hogy a teljes rendszer még az agrárpolitika keretében jogalap nélkül teljesített kifizetések számszerűsítését sem teszi lehetővé;

5.

a Számvevőszékhez csatlakozva kéri a záróelszámolási eljárás megreformálását, a következő céllal:

6.

az éves mentesítési eljárás hitelessége és az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében feltétlenül szükségesnek tartja a jelenlegi rendszer javításait, és ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság a mentesítési eljárás során megadja a következőket:

7.

elismeri a Bizottságnak azokat az intézkedéseit, amelyeket a tagállami ellenőrző hatóságok záróelszámolások alapjául szolgáló adatainak jobb megbízhatósága érdekében tett; felhívja a figyelmet a Számvevőszéknek arra a drámai következtetésére, miszerint viszont ezeknek a hatóságoknak a többsége képtelen teljesíteni a Bizottság intézkedéseit; több olyan kezdeményezést kér ezért a Bizottságtól, amely a tagállami közigazgatási hatóságok képzésére irányul; felszólítja a Bizottságot, hogy strukturáltan kövesse nyomon és mozdítsa elő a kifizető ügynökségek és az igazoló szervek ezek hálózatain és szemináriumain keresztüli információcseréjét, közvetítse a legjobb gyakorlatok példáit, és értelmezés révén dolgozza ki a jogi kérdések közös megoldását; a kockázaton alapuló ellenőrzéseket az igazoló hatóságok esetében is feltétlenül szükségesnek tartja;

8.

a kifizető ügynökségek vezetői és az igazoló szervek által tett megbízhatósági nyilatkozatok további javítását a számadási kötelezettség érdekét szolgáló elengedhetetlen intézkedésnek tartja; a helyes nyilatkozatok tekintetében jutalmazási rendszert, a valótlan nyilatkozatok tekintetében pedig szankciókat kért, különösen feltárt, de előzőleg be nem jelentett rendszerhibák esetén;

9.

módszeres információáramlást kér a legalacsonyabb szinten lévő végrehajtó közigazgatási szervek és a Bizottság között, hogy a nehézségeket helyben, egyszerűsített jogi szövegekkel és ezek értelmezésével oldják meg; kéri a Bizottságtól annak biztosítását, hogy a nemzeti kifizető ügynökségek, illetve az igazoló szervek tisztviselőit nemzeti hatóságaik és azok vezetői ne hozzák hátrányos helyzetbe a Bizottságnak tett terhelő bejelentéseik miatt;

10.

felhívja a Bizottságot, hogy a kifizető ügynökségeket és igazoló hatóságokat a személyzet gyakori cseréje esetén vegye fel egy kockázaton alapuló vizsgálatba és az éves tevékenységi jelentésben a mentesítésért felelős hatóságnak címzett közleménybe; ragaszkodik ahhoz, hogy elemezni kell a megbízhatósági nyilatkozatok helyességét, és hogy a hibaarányt tagállamonként, a fő hibaforrásokkal együtt a mentesítését felelős hatóság elé kell terjeszteni;

11.

kéri a szabályszerűségi határozatok alapjául szolgáló eljárások felülvizsgálatát, a közvetítés érdekében a szakértői csoport gyorsabb igénybevételét, valamint magának a közvetítésnek a célirányosabb alkalmazását;

12.

ajánlja, hogy a 6. pontban kért számokat vegyék fel az éves mentesítési határozat egy külön szakaszába, és terjesszék szavazásra a plenáris ülés elé.

13.

üdvözli a Számvevőszék ellenőrzését és ajánlásait; mélységes aggodalmának ad hangot az ellenőrzés megállapításai miatt, melyek súlyos problémákat tárnak fel az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI) Bizottság általi végrehajtása tekintetében;

14.

mély aggodalmának ad hangot az ellenőrzés során az eljárások programozása terén feltárt gyengeségek miatt; felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse a Számvevőszék ajánlásait, és ésszerűsítse az eljárásokat, erősítse a stratégiai programozási dokumentumok (európai szomszédsági politikai cselekvési programok, országstratégiai dokumentumok és nemzeti indikatív programok) közötti kapcsolatot, és tegye koherensebbé e dokumentumok időzítését, azzal az iránymutató céllal, hogy a szomszédos országok előtt kilátás nyíljék az Unióval folytatott kapcsolataik szorosabbra fűzésére;

15.

elfogadhatatlannak tartja azt, hogy a Bizottság az ENPI keretében a költségvetés-támogatást alkalmazza a három országban a legszívesebben, anélkül, hogy tüzetesen értékelné rendelkezésre álló eszközök hatékonyságát; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az ágazati költségvetés-támogatás gyakran csekély láthatósággal és alkalmi kormányzati motivációval társul, és komolyan aggasztja a Számvevőszék azon megállapítása, hogy a 2007. évi éves cselekvési programokban a támogatások meghatározásában fontos tényezővé vált, hogy az egyes területek mennyire megfelelőek az ágazati költségvetés-támogatás szempontjából; sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse a Számvevőszék ajánlását, és jobban válogassa meg, hogy mikor érdemes ágazati költségvetés-támogatást alkalmazni, figyelembe véve az ENPI által kínált valamennyi lehetőséget, és kiegyensúlyozottabban alkalmazva a különféle eszközöket; hangsúlyozza, hogy a kedvezményezett országokban nagyobb mértékű hozzáférést kell biztosítani a támogatáshoz a nem kormányzati szervezetek és a magánszektor számára;

16.

aggasztják az ellenőrzés arra vonatkozó megállapításai, hogy a támogatás programozása és tervezése nem támaszkodott kellő mértékben a kedvezményezett országokkal folytatott strukturált párbeszédre, a párbeszédet pedig főként a Bizottság központi részlegei szorgalmazták, így a közvetlen eszmecsere a helyszíni kiküldetések néhány napjára korlátozódott, a jelentésekből pedig nem mindig derült ki világosan, hogy miről is folytak a megbeszélések; véleménye szerint semmiképpen sem jelent erőteljes motivációt a kormányzatok számára, amikor ágazati költségvetés-támogatást kínálnak olajtermelő és -exportáló országoknak, amely a megújuló energiaforrások fokozott alkalmazására irányul; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon a párbeszéd megerősítéséhez szükséges intézkedéseket;

17.

felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy mérlegeljék az Európai Számvevőszék arra vonatkozó ajánlását, hogy gondoskodjanak megfelelő személyzeti támogatásról – a helyszínen is –, a költségvetés-támogatással foglalkozó szakértőket is ideértve, valamint nyújtsanak segítséget a kedvezményezett országok általános államigazgatási keretének megerősítéséhez, az ikerintézményi programot kiegészítő intézkedések alkalmazása révén;

18.

üdvözli a Bizottság által végrehajtott azon kísérleti programot, amely eredményorientált nyomon követést von maga után, és amelyet kifejezetten az ágazatpolitikai támogatási program műveleteihez alakítottak, továbbá elvárja, hogy a három országban elismert hozzáadott értékre vonatkozóan értékelő jelentés készüljön;

19.

üdvözli a Számvevőszék különjelentését, a Bizottság válaszát és az élelmiszerek, a takarmányok, az állatok és növények behozatalára vonatkozó egészségügyi és növény-egészségügyi ellenőrzések eredményességéről és következetességéről szóló bizottsági jelentést (COM(2010) 785);

20.

támogatja a Számvevőszék arra vonatkozó ajánlásait, hogy optimalizálni kell a Bizottság felügyeleti és koordinációs hatáskörei keretében tett fellépéseit;

21.

javításokat szorgalmaz különösen a következő területeken, amelyek a behozott húsáruk esetében magasabb szintű élelmiszer-biztonsághoz vezetnek, és ezáltal hozzájárulnak az európai polgárok kétes élelmiszerimporttal szembeni jobb védelméhez, az a)–e) pontban kifejezetten meg nem említett ajánlások hátrasorolása nélkül:

22.

megállapítja, hogy az európai hústermelőknek és élelmiszergyártóknak magas termelési és minőségi normáknak kell megfelelniük; mélységes aggodalommal tölti el, hogy ezek a termelési normák nem szükségszerűen érvényesek az Unióba exportáló harmadik országok termelőire, ahogyan azt a Számvevőszék is megállapítja; felszólítja a Bizottságot, hogy foglalkozzon ezzel a problémakörrel, és mielőbb terjesszen a Parlament és a Tanács elé javaslatokat arra nézve, hogy hogyan lehet fellépni az európai hústermelők és élelmiszergyártók versenyképességére gyakorolt negatív hatások ellen;

23.

üdvözli a Számvevőszék igen átfogó és elemző jelentését, valamint a decentralizáció eredményei értékelésének kitűnő időzítését;

24.

támogatja a Számvevőszék megállapításait, amelyek szerint a decentralizációval felgyorsult a támogatásnyújtás, a támogatások minősége javult és szigorodott a támogatások pénzügyi irányítása;

25.

ösztönzi a Bizottságot, hogy egészítse ki a finanszírozott projektek értékelési kritériumait, és erősítse a finanszírozott projektek minőségének értékelési eljárásait annak érdekében, hogy javuljon a támogatás minősége és tovább csökkenjen a nem megfelelően teljesítő projektek száma; hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament számára kiemelkedő jelentőségű a támogatási kiadások hatása;

26.

felhívja a Bizottságot, hogy a támogatási projektekről való döntéskor és előrehaladásuk figyelemmel kísérésekor adott esetben mérlegelje a helyi konzultációk szorgalmazását;

27.

elvárja, hogy a Bizottság megtegyen minden szükséges intézkedést a felügyeleti és ellenőrző rendszerek hiányosságainak megszüntetésére, különösen az uniós külképviseletek szintjén;

28.

aggályainak ad hangot a támogatási szakpolitikát végrehajtó személyzettel kapcsolatban tartósan fennálló problémák miatt; véleménye szerint késedelem nélkül foglalkozni kell azzal a problémával, hogy a EuropeAid Fejlesztési és Együttműködési Főigazgatóságon belül magas a fluktuáció, az uniós külképviseleteken pedig nincs elegendő megfelelő végzettségű személyzet; azon a véleményen van, hogy a Bizottságnak adott esetben együtt kell működnie az EKSZ-szel, hogy biztosítsa az uniós külképviseleteken a megfelelő humánerőforrás-kapacitást a támogatások kezeléséhez; 2012 végéig részletes jelentést vár a Bizottságtól az e hiányosságok orvoslása céljából tervezett és bevezetett intézkedésekről;

29.

szorgalmazza, hogy a Bizottság követelje meg az uniós külképviseletektől a projektek módszeres technikai és pénzügyi ellenőrző látogatását, és a belső beszámolási rendszert összpontosítsa jobban a támogatások által elért eredményekre;

30.

felhívja a Bizottságot, hogy az uniós külképviseletek tevékeny részvételével elemezze és tárja fel a támogatási programok partnerországokban történő mobilizálásának lehetőségeit, az Európai Beruházási Bank, valamint a fejlesztésfinanszírozással foglalkozó európai nemzeti és nemzetközi intézmények bevonásával;

31.

sürgeti a Bizottságot, hogy további késedelmek nélkül hajtsa végre az 1/2005. sz. különjelentés ajánlásait, mivel a Bizottság által elfogadott 14 ajánlás közül mindeddig mindössze kettőt hajtottak maradéktalanul végre; teljes körű tájékoztatást vár a 12 fennmaradó ajánlás végrehajtása terén elért haladásról;

32.

üdvözli, hogy az OLAF jobban kihasználja vizsgálati jogköreit, például helyszíni ellenőrzések és elbeszélgetések lebonyolítása révén vagy a súlyosabb és összetettebb ügyek előtérbe helyezésével; nagyra értékeli az OLAF elektronikus ügykezelési rendszerének teljesebb körű használatát és az időgazdálkodási rendszer bevezetését, sajnálja viszont, hogy az ügyek átlagos időtartama továbbra is meghaladja a két évet, és hogy 2009-ben az ügyek vizsgálatára fordított munkaidő a hivatal egészének időráfordításán belül csupán 37 %-ot tett ki;

33.

felszólítja az OLAF-ot, hogy a feladatok jobb elosztását biztosítva javítsa időgazdálkodását a nem vizsgálati jellegű feladatokra fordított idő csökkentése érdekében; érdeklődéssel várja, hogy megismerhesse az elvégzett nem vizsgálati munka tényleges eredményeit, amely a teljes időráfordítás 63 %-át teszi ki;

34.

megállapítja, hogy a 2/2011-es bírósági különjelentés 2. ábrája szerint az „Egyértelműek-e a kitűzött célok és a tervezés” megnevezésű szempontot tartják a vizsgálat során a leggyengébb pontnak; ajánlja, hogy a jövőben minden vizsgálat tekintetében megfelelően tűzzenek ki határozott célokat, tekintettel arra, hogy minden vizsgálatnak és a kapcsolódó erőforrás-tervezésnek az alapját a határozott célkitűzések képezik;

35.

megállapítja, hogy a Számvevőszék 2/2011 számú különjelentése szerint „továbbra sem ellenőrzik független módon a folyamatban lévő vizsgálati cselekményeket, és nem létezik olyan eljárási szabályzat, amely szavatolná, hogy az egyes vizsgálati cselekmények kiszámítható módon kövessék egymást”, az OLAF által a múltban tett ismételt bejelentések ellenére sem; megállapítja továbbá, hogy jóllehet az 1073/1999/EK rendelet módosításáról szóló rendeletre irányuló, módosított bizottsági javaslatban (COM(2011) 135) kifejezetten megfogalmazódott a felülvizsgálati eljárás bevezetésének szándéka, ez nem lesz egyenlő az egyedi vizsgálatok független ellenőrzésével, így tehát ebben a tekintetben ez még az eredeti javaslatnál is gyengébb; emlékeztet arra, hogy ez a Bíróság ítélkezési gyakorlatában is tükröződő kulcsfontosságú követelmény; ezért feltétlenül szükségesnek tartja egy ilyen ellenőrzési mechanizmus biztosítását, nemcsak az érintett személyek vagy gazdasági szereplők jogainak védelme érdekében, hanem azért is, hogy védje az OLAF vizsgálatvégzőinek jogait a fent említett személyek vagy gazdasági szereplők által indított jogi eljárások esetére; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az OLAF a többi uniós intézmény tekintetében is világos felhatalmazást kapjon;

36.

osztja a Számvevőszék olyan egyetlen, átfogó dokumentum szükségességével kapcsolatos véleményét, amely világosan tükrözi az OLAF különböző ágazatokban nyújtott teljesítményét, lehetővé téve az előrehaladás évről évre történő mérését; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy különbséget tegyenek a nyilvánosságnak szóló, illetve a belső felhasználásra kidolgozott jelentések között; az a véleménye, hogy rendkívül fontos lenne egy nyilvánosság számára elérhető részletes jelentés, mivel ez lehetővé tenné az OLAF teljesítményének időbeli és szektorok közötti megbízható összehasonlítását;

37.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem mindig lehet értékelést végezni az OLAF tevékenységének eredményeiről, mivel az információkat különféle célból készült több dokumentum tartalmazza, melyek címzettjei eltérőek; sürgeti a Bizottságot, hogy alakítson ki egy olyan egységes, világos és összehasonlítható rendszert az információk terjesztésére, amely lehetővé teszi az OLAF tevékenységének teljes és objektív értékelését;

38.

hangsúlyozza, hogy a beérkező információk értékelésére fordított idő 2004 óta a kétszeresére – 3,5 hónapról 7,1 hónapra – nőtt; az a véleménye, hogy az elsődleges kiértékelési szakasznak az eredeti információkban foglalt állítások valóságalapjának bizonyítására vagy cáfolatára kellene korlátozódnia; az a véleménye, hogy az elsődleges kiértékelési szakasz során el kell kerülni a vizsgálati tevékenységek folytatását, ami nemcsak jogbizonytalanságot eredményez, hanem torzítja a vizsgálatok különböző szempontjaival kapcsolatos statisztikákat is; azt javasolja, hogy abban az esetben indítsanak vizsgálatot és éljenek a rendelkezésre álló vizsgálati lehetőségekkel, ha az elsődleges kiértékelés során rendelkezésre álló jogi eszközökkel összegyűjtött információk nem teszik lehetővé az OLAF számára annak eldöntését, hogy indítson-e vizsgálatot vagy sem;

39.

egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a rövidített vizsgálati időszakok és a jobb minőségű zárójelentések hozzájárulhatnának egy hathatósabb szankciós rendszerhez, mely visszatérítési, fegyelmi vagy büntetőeljárást tesz lehetővé;

40.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2008-ban az OLAF és az Eurojust között létrejött megállapodás ellenére – amely értelmében az OLAF kötelezettsége, hogy minden olyan esetről értesítse az Eurojustot, amelyben több tagállam gazdasági szereplője közötti csalás gyanúja merül fel – az OLAF 2008-ban csupán öt, 2009-ben pedig csupán egy ilyen esetről küldött értesítést az Eurojustnak, ami azt mutatja, hogy az OLAF és az Eurojust közötti együttműködés nem működik, és arra szólít fel, hogy tegyenek meg minden intézkedést e területen a tevékenységek intenzívebbé tétele érdekében;

41.

sürgeti az OLAF-ot, hogy stabil jogalappal bővítse tovább a tagállamokkal folytatott együttműködést; e tekintetben támogatja a különböző meglévő jogalapok további összevonására irányuló elképzelést az együttműködés bővítése érdekében; egyetért a Számvevőszéknek azzal az ajánlásával, miszerint konkrét jogszabály hiányában az együttműködés és az információcsere részletes szabályainak pontosítása érdekében megállapodásokat kell kötni a nemzeti vizsgálati szervekkel.

42.

üdvözli a Számvevőszék jelentését, és megerősíti a Számvevőszék jelentésbe foglalt következtetéseit és ajánlásait;

43.

értékeli, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetével (ENSZ) folytatott munka lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy a világ olyan régióiba is eljusson, ahová egyébként magától nem jutna el; tudatában van annak, hogy a támogatások eljuttatása a konfliktus sújtotta vidékekre eredendően nagy kockázattal jár; mindazonáltal aggodalmát fejezi ki a projektek hatékonysága és a projektek lezárásának késedelme tekintetében feltárt gyengeségek miatt; üdvözli az UNICEF, az UNDP, az UNOPS és az UNFPA végrehajtó bizottságainak közelmúltban hozott határozatát, miszerint a belső ellenőrzési jelentéseket bemutatják a Bizottságnak;

44.

felhívja a Bizottságot az ENSZ által elköltendő uniós források éves költségvetési eljárásbeli átláthatóságának biztosítására, az ENSZ-en keresztül történő kiadások jobb megtervezésére és belső eljárásainak az eredmények gyorsabb elérése érdekében történő felgyorsítására;

45.

véleménye szerint a megfelelő monitoring kétségtelenül a megfelelő beszámoláson múlik; komolyan aggasztja, hogy a beszámolás továbbra is elégtelen, annak ellenére, hogy a Parlament az egymást követő mentesítési állásfoglalásaiban többször sürgette a helyzet javítását, a Bizottság és az ENSZ ügynökségei pedig többször elkötelezték magukat amellett, hogy gyorsan végrehajtják a szükséges intézkedéseket; sürgeti a Bizottságot, hogy legkésőbb 2012. március végéig terjesszen a Parlament elé egy cselekvési tervet kifejezetten arra irányuló egyértelmű, szerződéses mérföldkövekkel, hogy hathatósan javuljon a beszámolási rendszer a közös irányítási módozat keretében finanszírozott és az ENSZ ügynökségeire bízott összes projekt és program tekintetében;

46.

felhívja a Bizottságot, hogy amikor más adományozókkal együtt, többoldalú adományozói vagyonkezelői alapokon keresztül finanszíroz projekteket, tudnia kell, hogy a projekteknek pontosan mekkora hányadát finanszírozza; véleménye szerint a megfelelőbb ellenőrzési mechanizmusok érdekében a pénzt elkülönített számlán kellene kezelni; meggyőződése, hogy ha a projekt leírása nem kielégítő, a Bizottságnak lehetőséggel kellene rendelkeznie a projekt elutasítására, és ugyanennek kellene érvényesülnie abban az esetben is, ha az Unió képviselőit nem vonják be megfelelően a programtervezés folyamatába;

47.

osztja a Számvevőszék álláspontját, miszerint a Bizottság jogszerűségi és szabályszerűségi ellenőrzéseit ki kellene egészíteni a projektek eredményességére és hatékonyságára vonatkozó megfelelő ellenőrzésekkel; felhívja ezért a Bizottságot, hogy az EKSZ-szel együtt határozzon meg egyértelmű és mérhető célkitűzéseket, és vezessen be megfelelő ellenőrzési intézkedéseket; hangsúlyozza ezzel összefüggésben annak fontosságát, hogy a közreműködő partnerektől ésszerű bizonyosságot kapjanak; emlékeztet arra, hogy a Parlament a közreműködő partnerektől megbízhatósági nyilatkozatokat kért, és ehhez továbbra is ragaszkodik; kéri a Bizottságot, hogy ezeket a nyilatkozatokat hivatalosan vezesse be, és a mentesítési eljárás során bocsássa a Parlament rendelkezésére; osztja a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálatának (IAS) ajánlásait, amelyek szerint előzetes ellenőrzést kell végezni a szerződések és a kifizetések tekintetében a javasolt és igényelt költségek támogathatóságának ellenőrzése céljából; ragaszkodik ahhoz, hogy az e kérdésekről folyó tárgyalásokat az aktában dokumentálják; hangsúlyozza az IAS azon véleményét, hogy az ENSZ által kért és az EU által kifizetett további igazgatási költségeket és más közvetett költségeket megfelelő dokumentumokkal és indokolással kell alátámasztani;

48.

támogatja a Számvevőszéknek azt a véleményét, hogy pénzügyi és igazgatási keretmegállapodásban foglaltaknak megfelelően a projektek határidőit az adott körülmények alapján reálisan kell értékelni az időbeli elhúzódás és a költségek elburjánzásának megelőzése érdekében; emlékezteti a Bizottságot a költségvetés végrehajtása tekintetében fennálló végső felelősségére; kéri a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet a beszámolásra vonatkozó átdolgozott EU-ENSZ iránymutatások használatáról;

49.

felhívja a Bizottságot, hogy a túlszámlázás azonosítása és elkerülése érdekében alkalmazzon költség-összehasonlító mechanizmust, és utasítsa el az alvállalkozók igénybevételéből eredő – a Számvevőszék által két esetben észlelt – további közvetett költségeket; kéri a Bizottságot, hogy végezzen az Egyesült Nemzetek Szervezetével közös vizsgálatokat, ha a projektek hitelessége tekintetében kétségek merülnek fel;

50.

sajnálja, hogy a vizsgált projektek közül csak igen kevés érintett többoldalú adományozói vagyonkezelői alapokat; felkéri a Számvevőszéket, hogy tegyen közzé olyan különjelentést, amelynek középpontjában kizárólag a többoldalú adományozói vagyonkezelői alapok irányítása áll;

51.

kéri a Számvevőszéket, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha továbbra is nehézségeket tapasztal a pénzügyi és igazgatási keretmegállapodás alapján az ENSZ ellenőreinek munkadokumentumaihoz történő teljes körű hozzáférésben; emlékeztet arra, hogy a Parlament követelte e hozzáférés megadását; kéri a Bizottságot, hogy amennyiben saját szolgálatai továbbra sem férnek hozzá megfelelően ezekhez a dokumentumokhoz, tartsa vissza a megfelelő aktákra vonatkozó jövőbeni kifizetéseket az uniós költségvetési rendelet indokolás hiánya esetén alkalmazott különleges rendelkezéseinek alkalmazásával; felkéri a Bizottságot, hogy a helyzet alakulása alapján a következő mentesítés során számoljon be a Költségvetési Ellenőrző Bizottságnak mind az ellenőrzési jelentésekhez való hozzáférésről, mind a beszámolás minőségéről; kéri a Bizottságot, hogy e rendelkezések végrehajtásának elmaradása esetén ne bízzon új projekteket és programokat az ENSZ-ügynökségekre;

52.

üdvözli a különjelentést, mint a Számvevőszék által első, pénzügyi eszköz tárgyában végzett elemzését; rámutat arra, hogy a kkv-garanciakeret a pénzügyi eszközkel kapcsolatos uniós programok között a legsikeresebbnek számít; várja a Bizottság beszámolóját arról, hogy időközben változott-e a pénzügyi eszköz 2009-ben kirajzolódott 1:10 mértékű mozgósító hatása, illetve a Számvevőszék által 2009 végén megállapított mintegy 0,045 %-os hibaarány;

53.

a kkv-garanciakeretet – a Számvevőszék nem bizonyított európai hozzáadott értékre és a kézműves üzemeknek és kiskereskedelmi üzleteknek nyújtott támogatás pusztán helyi jelentőségére vonatkozó, jogos kritikája ellenére is – hasznos programnak tartja; javasolja, hogy – tekintettel a kkv-knak a tagállamok és az egész EU gazdasági struktúrájában betöltött jelentőségére – mutassák be a programban részt vevő 13 országot, és ismertessék eredményeiket, mert ebből következtetéseket lehet levonni a kkv-garanciakeret célcsoportjának pontosabb meghatározása érdekében;

54.

elvárja, hogy a Bizottság hitelesen megvitassa és megoldja az európai hozzáadott érték és a holtteherhatás kérdését, mert az európai fellépés célja nem lehet az, hogy a tisztán nemzetállami fellépés számára építsen ki struktúrákat vagy azt pótolja; komolynak tartja a Számvevőszéknek a kkv-garanciakeretre vonatkozó ezen alapvető bírálatát, akárcsak azokat az utalásokat, amelyek szerint túlságosan tágan határozták meg a kedvezményezetti kört, ahelyett, hogy csak az idegen tőkéhez korlátozottan hozzáférő kkv-kat finanszíroznának;

55.

nyílt vitát tart szükségesnek a kkv-garanciakeret finanszírozásáról; rámutat arra, hogy 2010-ben 57 300 000 EUR-val csökkentették a költségvetési tételt a versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) terhére; felvilágosítást kér arra vonatkozóan, hogy a Bizottságnál és az Európai Beruházási Alapnál (EBA) hány munkatárs foglalkozik a kkv-garanciakeret irányításával, és milyen magasak a mindenkori igazgatási költségek; felvilágosítást kér arról, hogy ténylegesen hány kérelmet utasítanak el;

56.

tudomásul veszi a Számvevőszék általános kijelentéseit az EBA által nyújtott pénzügyi szolgáltatások jobb, eredményorientált díjazási rendszerével kapcsolatban; hiányolja a Bizottság ezzel kapcsolatos adatait, és elvárja ennek a kérdésnek a konkretizálását;

57.

egyetért a Számvevőszék következő ajánlásaival:

elégedetten veszi tudomásul, hogy a Bizottság elfogadta a fent említett ajánlásokat, és felszólítja a Bizottságot, hogy számoljon be a Parlamentnek a tervezett, illetve már meghozott intézkedésekről;

58.

megerősíti a Számvevőszék ajánlásait, és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy:

tudomásul veszi a Bizottság álláspontját, miszerint tovább mérlegeli ezeket az ajánlásokat, és felszólítja a Bizottságot, hogy számoljon be a Parlamentnek az ezekre vonatkozó következtetéseiről, továbbá számoljon be arról, hogy tervbe vesznek-e valamilyen intézkedést annak érdekében, hogy teljesítsék ezeket az ajánlásokat;

59.

üdvözli a Számvevőszék jelentését, és érdeklődéssel olvassa a Számvevőszék jelentésében megfogalmazott következtetéseit és ajánlásait; gratulál a Számvevőszéknek az aktuális témáról, a megfelelő időben elkészült jelentéshez;

60.

véleménye szerint az SPS hozzájárulása nem elégséges a KAP Szerződésben lefektetett célkitűzéseihez; felhívja ezért a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a jogszabályok ahhoz szükséges változtatásaira, hogy az SPS valóban optimálisan járuljon hozzá a KAP célkitűzéseihez; véleménye szerint az SPS-t abba az irányba kell továbbfejleszteni, hogy a támogatás határozottabban a tényleges mezőgazdasági termelőknek szóljon; sürgeti a Tanácsot, hogy támogassa a Parlamentet és a Bizottságot a legnagyobb egységes európai támogatási rendszer hatékonyságának és eredményességének javítását célzó erőfeszítéseiben, és ezzel segítse az európai adófizetők pénzének megfelelőbb felhasználásában;

61.

véleménye szerint túlságosan nagyfokú a rugalmasság (pl. a helyes mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó szabályok, HMKÁ) és az értelmezési mozgástér az SPS alapvető szabályait illetően; felhívja a Bizottságot, hogy adjon pontosabb iránymutatást az európai rendelkezések tagállami jogszabályokba való átültetéséhez annak érdekében, hogy elkerülje a szabályok tagállamok általi fellazítását; meggyőződése ezzel összefüggésben, hogy a Bizottságnak megfelelő felhatalmazáson alapuló hatásköröket kell kapnia a joghézagok és a hiányosságok lehető leggyorsabban történő felszámolására;

62.

véleménye szerint a történeti modell kiszolgálta célját, és ezért a következő többéves pénzügyi keretben azt meg kell szüntetni; támogatja a Számvevőszék 6. ajánlását, amely szerint az SPS-t az EU különböző régióinak aktuális gazdálkodási feltételeire kell alapozni; meggyőződése továbbá, hogy a jelenlegi 20 modellt le kell szűkíteni lehetőleg egyetlen, az összes tagállamban irányadó európai modellre;

63.

emlékeztet arra, hogy az új mezőgazdasági termelők mezőgazdasági ágazatba való belépése nagyon fontos az ágazaton belüli megújítás biztosítása érdekében; emiatt aggodalomra okot adónak tartja a Számvevőszék azon megállapításait, hogy az SPS-t alkalmazó néhány tagállam (a 17-ből 5) nem használja a nemzeti tartalékból rendelkezésre álló lehetőségeket az új termelők vállalkozáshoz való hozzáférésének elősegítésére, és ezáltal a vidéki területek generációváltásának felgyorsítása céljából;

64.

véleménye szerint a jelenlegi SPS-rendszer olyan módon működik, hogy nem ösztönzi a mezőgazdasági ágazatban a megfelelő innovációt, továbbá gátolja az új szereplők ágazatba való belépését;

65.

különösen aggályosnak tartja, hogy nincs közvetlen kapcsolat az SPS-támogatás és a termelőknél a helyes mezőgazdasági és környezeti állapotnak való megfelelés érdekében felmerülő költségek között; meggyőződése, hogy ez egyensúlyhiányt okoz a támogatás nagysága és a jobb környezetvédelem, állatjólét és élelmiszer-biztonság között; mindazonáltal elismeri, hogy a függetlenítés elve korlátokat szab e kapcsolat megteremtésének;

66.

meggyőződése, hogy a Bizottságnak a 2013 utáni KAP-ra vonatkozó javaslatában biztosítania kell, hogy a támogatás termelők közötti elosztása kiegyensúlyozottabb legyen;

67.

üdvözli a Számvevőszék megállapításait, különösen azt, hogy mindegyik projektnek volt valamilyen formában pozitív eredménye, a többségük pedig több szempontból is sikeresnek bizonyult; megjegyzi továbbá, hogy a projektekről kiderült, hogy kedvező hatással voltak a helyi gazdaságra, és/vagy hozzájárultak egy adott térség kulturális, történelmi, művészi és környezeti öröksége egyes elemeinek megőrzéséhez;

68.

megerősíti a Számvevőszék azon észrevételét, hogy a munkahelyteremtés vagy -megőrzés kulcstényezője a gazdaság és a foglalkoztatás kiegyensúlyozott fenntartható fejlődésére irányuló törekvésnek;

69.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a mintában csak a projektek 58 %-ára határoztak meg célkitűzéseket, míg a projektek fennmaradó 42 %-ának nem voltak teljesítmény-célkitűzései, és a mintában szereplő legtöbb projekt esetében az eredményeket nem kísérték figyelemmel;

70.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a projektcélok módszeres kitűzése, a célszámok és mutatók meghatározása, illetve az eredmények későbbi nyomon követése és értékelése hiányában nehéz volt értékelni a projekt valódi teljesítményét és az európai hozzáadott értéket;

71.

jóváhagyja a Számvevőszék irányítóhatóságokhoz intézett azon ajánlását, mely szerint biztosítaniuk kellene, hogy a támogatás iránti kérelem és az odaítélési határozat szakaszában megfelelő célkitűzések, célszámok és mutatók szerepeljenek (például a létrehozott munkahelyek száma, a létrehozott idegenforgalmi többletkapacitás és az idegenforgalmi tevékenység növekedése tekintetében), olyan projektek kiválasztásának lehetővé tétele érdekében, amelyek valószínűleg a leghatásosabbak lesznek, valamint eredményeik értékelésének biztosítása érdekében; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat e gyakorlat bátorítására;

72.

jóváhagyja a Számvevőszék ajánlását, amelyben felkéri a Bizottságot a turizmus ágazati támogatása értékelésének elvégzésére, annak vizsgálatára, hogy ez mennyiben alkot költséghatékony eszközt a tagállamok számára a gazdasági növekedés elősegítésére irányuló erőfeszítéseikben, illetve annak vizsgálatára, hogy lehetséges-e a támogatás megfelelőbb irányzása;

73.

üdvözli a Bizottság ERFA támogatási folyamat egyszerűsítésére tett erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a projektgazdákra háruló adminisztratív teher csökkenjen; szorgalmazza, hogy a Bizottság számoljon be az e területen elért előrehaladásról;

74.

elismeri az agrár-környezetvédelmi intézkedéseknek, mint a mezőgazdaság környezetre gyakorolt káros hatásainak mérséklését célzó uniós szakpolitikák kulcselemének a jelentőségét; elismeri, hogy az agrár-környezetvédelmi kifizetések egyik módját jelentik annak, hogy ösztönözzék „a mezőgazdasági termelőket és egyéb gazdálkodókat arra, hogy a társadalom egészét szolgálják a környezet, a táj és annak jellemzői, a természeti erőforrások, a talaj és a genetikai sokféleség védelmével és javításával összeegyeztethető mezőgazdasági termelési módszerek bevezetésével vagy további alkalmazásával” (8);

75.

hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a közkiadásokat a maximális költséghatékonyság és kézzelfogható eredmények biztosítása mellett kell megvalósítani; aláhúzza a leghatékonyabb teljesítés sürgős szükségességét az uniós kötelezettségvállalásokat illetően (az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése 2020-ig, az EU 2020-as biodiverzitási stratégiája stb.);

76.

aggasztónak tartja a Számvevőszéknek azt a megállapítását, amely szerint az agrár-környezetvédelmi szakpolitika kialakítása és felügyelete nem járul hozzá kézzelfogható környezeti haszon létrejöttéhez, minthogy az agrár-környezetvédelmi kifizetések célkitűzései nem elég konkrétak, ezért nem teszik lehetővé annak értékelését, hogy elérték-e azokat; a hivatkozott környezeti terhelés nem indokolja világosan az agrár-környezetvédelmi kifizetéseket, és az agrár-környezetvédelmi szakpolitika eredményei nem követhetők egyszerűen nyomon; felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak létre egyértelmű célokkal rendelkező vidékfejlesztési programokat, a Bizottságot pedig felszólítja, hogy ezeket a programokat jóváhagyásuk előtt szigorúbban ellenőrizze; hangsúlyozza a helyesen irányított európai vidékfejlesztési értékelési hálózat fontosságát;

77.

üdvözli a Számvevőszéknek azt a következtetését, miszerint a termelőket általában megfelelő iránymutatások segítik; megállapítja ugyanakkor, hogy javítani kell a bevált gyakorlatok terjesztését és az eredményekkel kapcsolatos visszacsatolást; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e célból használják ki jobban a meglévő struktúrákat, például az Európai Vidékfejlesztési Hálózatot;

78.

üdvözli a Számvevőszéknek azt a következtetését, miszerint a termelőket általában megfelelő iránymutatások segítik, és tudomásul veszi a Számvevőszék által bevált gyakorlatokra talált nem kevés példát; aggasztónak tartja, hogy a legtöbb tagállam nem méri fel, hogy a célprogramok tervezett környezeti hatásainak biztos kiváltásához legalább mekkora szintű részvétel szükséges, illetve, hogy a támogatási összegek elegendőek-e ennek a minimumszintnek az eléréséhez; az a véleménye, hogy a Leader vidékfejlesztési megközelítése felhasználható lenne egy kollektív megközelítés megvalósítására is;

79.

aggályosnak tartja a támogatási összegek megállapításával kapcsolatos, Számvevőszék által azonosított hiányosságokat; felszólítja a Bizottságot, hogy a programok jóváhagyása előtt gondoskodjon a Számvevőszék által a támogatási összegek megfelelő megállapításához szükségesként megjelölt összes elem kellő figyelembevételéről;

80.

aggályosnak tartja, hogy a kiadások többségét olyan „horizontális” célprogramokra fordították, amelyeket a program teljes területére kiterjedően hajtottak végre, anélkül, hogy ezt a vidékfejlesztési programokban mindig megindokolták volna; elfogadhatatlannak tartja, hogy a tagállamok csak korlátozottan használják a területi lehatárolással és a kiválasztással kapcsolatos eljárásokat; megítélése szerint a területi lehatárolás hiányát a programokban minden esetben meg kell indokolni;

81.

mélységesen aggasztja, hogy az agrár-környezetvédelmi politika irányítása során nem veszik kellően figyelembe az egyedi környezeti igényeket, és így nem biztosítják a legjobb értékarányosságot; elfogadhatatlannak tartja, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint a felülvizsgált szerződések 39 %-ánál a szerződés alá tartozó területeken nincsenek konkrét környezeti problémák, vagy a tagállamok nem tudtak megállapítani ilyen problémákat; felszólítja a tagállamokat, hogy összpontosítsanak a kollektív megközelítésre, amennyiben az biztosítaná a kívánt környezeti hatást;

82.

a következő programozási időszakkal összefüggésben hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az agrár-környezetvédelmi kifizetések elérjék a biodiverzitás, a jelentős természeti értéket képviselő gazdálkodási és erdészeti rendszerek, valamint a hagyományos mezőgazdasági tájak megőrzése és fejlesztése, a vízgazdálkodás és az éghajlatváltozás szempontjából kívánatos hatásokat, az agrár-környezetvédelmi programokkal konkrétabb prioritások elérésére kell törekedni;

83.

üdvözli az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatban (COM(2011) 627/2) választott megközelítést, amely nagyobb hangsúlyt helyez a folyamatos ellenőrzésre és a vidékfejlesztési programokra vonatkozó teljesítménymutatókra;

84.

üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és tudomásul veszi annak megállapításait; hangsúlyozza, hogy a Parlament régóta bírálja, hogy a visszafizettetési rendszer csak részben működik; hangsúlyozza, hogy a Bizottság visszafizettetésre vonatkozó „kedvezőbb” számadatai még mindig azt jelentik, hogy a jogtalanul kifizetett pénzek 60 %-a jogellenesen a kedvezményezettnél marad; megjegyzi, hogy a Számvevőszék által benyújtott adatok alapján ez az arány eléri a 90 %-ot;

85.

egyetért a Számvevőszék ajánlásaival, hogy a Bizottság

86.

megjegyzi, hogy a visszatérítési rendszer általánosságban csak a kifizetések töredékére vonatkozik, és hogy az elmúlt 10 év során KAP-kifizetések keretében folyósított mintegy 500 000 000 000 EUR-ból 5 000 000 000 EUR-t (1 %) fizettek vissza (7/2010. sz. különjelentés); megjegyzi továbbá, hogy drágább tehát egy jól működő ellenőrzési rendszert fenntartani, mint a pénzügyi korrekciókat a Bizottságnak befizetni;

87.

tudomásul veszi a Bizottság álláspontját, miszerint további megfontolások tárgyává kívánja tenni ezeket az ajánlásokat, és felhívja a Bizottságot, hogy számoljon be a Parlamentnek arról, hogy milyen intézkedésekkel tervezi figyelembe venni ezeket az ajánlásokat;

88.

sajnálatosnak tartja, hogy a leírt, uniós költségvetés által viselt tartozások százalékaránya a 2006–2009-es időszakban 87,8 %-ot, azaz 428 900 000 EUR-t tett ki; kéri a Bizottságot, hogy alkalmazzon szankcionálási mechanizmust, ha a tagállamok helytelenül írnak le behajthatatlanként tartozásokat; kitart amellett, hogy ez szükségessé teszi az iránymutatások olyan egyértelmű és gyakorlatias meghatározását, amely nem hagy teret eltérő értelmezések számára;

89.

megerősíti a Számvevőszék ajánlásait, és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy:

90.

tudomásul veszi a Bizottság ezen ajánlásokkal kapcsolatos magyarázatait, és felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja tovább ezeket a javaslatokat; felhívja a Bizottságot, hogy számoljon be következtetéseiről a Parlamentnek, és mondja meg, hogy tervez-e lépéseket ezekkel az ajánlásokkal összefüggésben;

91.

üdvözli az OLAF kezdeményezését, hogy vizsgálják meg a közös agrárpolitika finanszírozása keretében történt szabálytalanságokról és tévesen kifizetett összegek behajtásáról, továbbá egy információs rendszer e téren történő létrehozásáról szóló, 2006. december 14-i 1848/2006/EK bizottsági rendelet (9) módosításának lehetőségét a meglévő információk áramlásának és felhasználásának javítása érdekében; felkéri az OLAF-ot, hogy megállapításairól számoljon be a Parlamentnek;

92.

kéri a rendezetlen tartozások (visszafizettetések) valamennyi tagállamban egyformán történő kezelését, és ragaszkodik ahhoz, hogy lépéseket tegyenek annak biztosítása érdekében, hogy az uniós jog megsértése következtében az Uniónak járó pénzeket ténylegesen visszafizessék, függetlenül attól, hogy egyes tagállamokat pénzügyi válság sújt;

93.

megállapítja, hogy az 50/50 szabály alapján a tagállamokra terhelt összeg (2006–2009-ben) 424 000 000 EUR, és ennek 58 %-a Olaszországra vonatkozik; cselekvési terv kidolgozását kéri Olaszországra vonatkozóan a helyzet orvoslása érdekében;

94.

emlékeztet arra, hogy továbbra is hiányzik az átláthatóság a tagállamoktól levont összegek (valójában az adófizetők pénze) és a kedvezményezettekkel valóban visszafizettetett összegek Parlament elé terjesztett pénzügyi kimutatásokban való szerepeltetését illetően; kéri a Bizottságot, hogy adja meg ezeket az információkat a Parlamentnek;

95.

felkéri a Számvevőszéket, hogy a strukturális alapok területét illetően is tegyen közzé jelentést ugyanebben a témában;

96.

üdvözli a Számvevőszék különjelentését és értékelését, amelynek alapján az ERFA által támogatott e-kormányzati projektek hozzájárultak az elektronikus közszolgáltatások fejlesztéséhez;

97.

megerősíti a Számvevőszék ajánlásait, különösen azt, hogy:

98.

emlékeztet az iskolatejprogram 1999-ben végzett külső értékelésének eredményére, illetve a Számvevőszék észrevételére, mely szerint a programban azóta sem történtek tényleges változások;

99.

hangsúlyozza, hogy a jelenlegi iskolatejprogram puszta folytatása csak az adófizetők pénzének elherdálása lenne, és hogy ezért a programot, hacsak azonnali és átfogó reformra nem kerül sor, abba kell hagyni;

100.

hangsúlyozza, hogy az iskolatejprogramban részvételre jogosult iskoláknak csak a 10 %-a használja ki jelenleg a programot; ezért úgy ítéli meg, hogy a tagállamok a támogatás szerény szintje és a „talált pénz” effektus ellenére már kimutatták támogatásukat a program iránt; ösztönzi a tagállamokat, hogy az iskolákban hozzanak létre nemzeti táplálkozási programokat, így célzottabb intézkedésekkel helyettesíthetik az iskolatej- és iskolagyümölcs-programot;

101.

meggyőződése, hogy ha az iskolatej- és iskolagyümölcs-program folytatódik, akkor ezeket a koordináció és a szinergiák megteremtésének elősegítésére hasonló módon kellene működtetni, mivel céljukat tekintve azonosak;

102.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tudományos alapon a gyermekeket és a diákokat célozza meg, akik számára e programok (tápanyagszükséglet, korcsoport, egészségi állapot, társadalmi csoport stb. tekintetében) leginkább jótékony hatásúak; hangsúlyozza, hogy a célzott eljárás könnyebbé teszi a programok hatásának felmérését is;

103.

úgy véli, hogy a termékeket ingyen és az iskolai étkezdéken kívül kell kiosztani;

104.

ismételten kijelenti, hogy az e programok alá tartozó termékek kiosztásának nemzeti és/vagy regionális stratégiába kell illeszkednie, és hangsúlyozza, hogy egy ilyen stratégiának (a tanárokat és szülőket bevonó oktatási és tájékoztatási intézkedések révén) kísérő intézkedéseket is tartalmaznia kell;

105.

kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok az iskolatejprogram esetében hozzanak létre az iskolagyümölcs-programhoz hasonló társfinanszírozási rendszert; úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak fontolóra kellene venniük a társfinanszírozás kísérő intézkedésekre történő kiterjesztését; úgy véli továbbá, hogy az egyes országok által fel nem használt pénzügyi keretet szét lehetne osztani a tagállamok között;

106.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre hatékony monitoring- és ellenőrzési rendszereket;

107.

üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és tudomásul veszi a következő észrevételeit:

108.

aggasztónak tartja, hogy a Számvevőszék ellenőrzése szerint ennek következtében a tagállami kontrollrendszerek számos fontos kérdésben eltérnek, és az a véleménye, hogy ezeket a különbségeket a jövőben csökkenteni kell; tudomásul veszi a Bizottság úgynevezett „minőségi csomag” részét képező javaslatát (COM(2010) 733); megfelelő ellenőrzési struktúrát és rendszert kér, amely biztosítja az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel és az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott termékek egységesen magas termékminőségét, és ténylegesen megelőzi és feltárja a nem megengedett gyakorlatokat valamennyi tagállamban; ugyanakkor az a véleménye, hogy ez nem vezethet további ellenőrzési rétegek létrejöttéhez, maximális ellenőrzési követelmények meghatározásához és a bürokrácia további fokozásához;

109.

támogatja azt a számvevőszéki ajánlást, hogy a Bizottság vegye fel a tagállamokban végzett rendszeres bizottsági ellenőrzések tervébe a földrajzi jelzések rendszerére irányuló tagállami ellenőrzések felülvizsgálatát, és kéri a Bizottságot, hogy reagáljon ennek megfelelően;

110.

emlékeztet arra a számvevőszéki megállapításra, hogy a kérelmek elbírálására vonatkozó eljárás – nemzeti és bizottsági szinten egyaránt – hosszadalmas, és kéri a Bizottságot, hogy egyszerűsítse és rövidítse le a bürokratikus és hosszadalmas nyilvántartásbavételi eljárásokat, hogy ezzel vonzóbbá tegye a földrajzi jelzések rendszerét a potenciális jelentkezők számára, akiket jelenleg visszatartanak a túlságosan időigényes kérelmezési eljárások;

111.

aggasztónak tartja, hogy a Számvevőszék ellenőrzése során megállapította, hogy a fogyasztók és a termelők kevéssé ismerik a földrajzi jelzések rendszerét; azt is aggasztónak tartja, hogy a jelenleg alkalmazott lehetőségekről megállapítást nyert, hogy valószínűleg nem tudják növelni a földrajzi jelzések rendszerének ismertségét, és alkalmatlanok a termelői részvétel ösztönzésére; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg a helyzetet, dolgozzon ki egyértelmű stratégiát, és határozzon meg hatásos intézkedéseket és eszközöket, amelyekkel kezelni lehet a földrajzi jelzések rendszere, valamint az e körbe tartozó termékek és logók ismertségének jelenlegi hiányát, például folytasson saját kezdeményezésű kampányt stb.;

112.

támogatja azt a számvevőszéki ajánlást, miszerint rendelkezésre kell állnia egy kölcsönös segítségnyújtási rendszernek, amely figyelembe veszi a földrajzi jelzések rendszerét kezelő nemzeti hatóságok konkrét igényeit;

113.

arra emlékeztet, hogy az Unió földrajzi jelzéseinek rendszere az oltalom alatt álló elnevezések két fajtáját különbözteti meg: az oltalom alatt álló eredetmegjelölést (PDO) és az oltalom alatt álló földrajzi jelzést (PGI) rámutat arra, hogy e megjelölések megtévesztők a fogyasztók számára, mivel nem mutatják egyértelműen, hogy mi a különbség közöttük; ezért világosabb jelzések kialakítását javasolja, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy meglássák az oltalom alatt álló elnevezések közötti különbséget a termék és a földrajzi régió közötti kapcsolat mértékét és jellegét illetően;

114.

aggasztónak tartja a nemrégiben megjelent sajtóközleményeket, amelyek a földrajzi jelzések egyes harmadik országok általi helytelen és visszaélésszerű használatáról számolnak be; kéri a Bizottságot, hogy tegyen aktív lépéseket a földrajzi jelzések uniós rendszerében nyilvántartásba vett termékek védelme érdekében a nemzetközi kereskedelem összefüggésében is, és dolgozzon harmadik országokkal erre vonatkozó megállapodásokon;

115.

felhívja a Bizottságot, hogy intézkedéseinek eredményeiről tájékoztassa a Parlamentet;

116.

üdvözli a különjelentést, és az alábbi észrevételekkel általánosságban elfogadja a Számvevőszék ajánlásait, megjegyezve, hogy csak 8 tagállamot választottak ki az ellenőrzés keretében;

117.

tudomásul veszi a Számvevőszék értékelését, miszerint a Bizottság gyorsan és hatékonyan reagált a pénzügyi válságra, és ezáltal jelenősen hozzájárult az uniós székhelyű nagyobb pénzintézetek csődjének elkerüléséhez;

118.

felhívja a Bizottságot, hogy helyezkedjen proaktívabb álláspontra a tagállamokkal való kapcsolatát illetően, különös tekintettel az alábbiakra:

119.

tudomásul veszi a döntéshozatali mechanizmus felgyorsításának szükségességével kapcsolatos gyengeségeket, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a vizsgálati eljárások időtartamának korlátozása érdekében; tudomásul veszi, hogy sok információnyújtási kérelmet küldtek a tagállamoknak, és arra buzdítja a Bizottságot, hogy az eljárások meggyorsítása érdekében mérsékelje azok számát; felhívja a Bizottságot, hogy tagállamonkénti bontásban tájékoztassa a Parlamentet az ügyek lezárásához az utóbbi négy évben szükséges átlagos időről;

120.

arra buzdítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra, hogy a pénzügyi válság sikeres kezeléséből levont tanulságokat fel lehet-e használni a „rendes” körülmények között folyó munka egyszerűsítésére, és kéri a Bizottságot, hogy 2012 szeptembere előtt tájékoztassa a Parlamentet az esetlegesen bevezethető változásokról;

121.

hangsúlyozza a valamennyi érdekelt számára történő jogbiztonság biztosításának fontosságát; ezért felhívja a Bizottságot, hogy

122.

tudomásul veszi a rendelkezésre álló erőforrások terén mutatkozó hiányosságokat, és üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy tökéletesíti az időrögzítő rendszert; egyetért a Számvevőszék azt célzó vezetői jelentéstételi rendszerre vonatkozó javaslatával, hogy az egyes ügyekre fordított időt és az egyes ügykezelők munkaterhét eredményesen nyomon lehessen követni; reméli, hogy e rendszer 2012 végére működőképes lesz;

123.

hangsúlyozza az állami támogatások figyelemmel kísérését; ezért ösztönzi a Bizottságot, hogy fokozza nyomonkövetési tevékenységeit mind a minták nagysága, mind kiterjedtsége tekintetében;

124.

tudomásul veszi az adatgyűjtési folyamat gyengeségét, és felhívja a Bizottságot, hogy javítsa hatékonyságát és megbízhatóságát, továbbá hogy a 2010-es mentesítési eljárás lezárulta előtt készítsen jelentést a SARI-alkalmazás (10) bevezetéséről;

125.

felhívja a Bizottságot, hogy bővítse ki az állami támogatások és az állami támogatások ellenőrzése által a vállalkozásokra, a piacokra és a gazdaság egészére gyakorolt hatások utólagos elemzésének körét;

126.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak és a Számvevőszéknek, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat).