MELLÉKLET

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGNEK A KÖRNYEZETI ÜGYEKBEN AZ INFORMÁCIÓHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉSRŐL, A NYILVÁNOSSÁGNAK A DÖNTÉSHOZATALBAN TÖRTÉNŐ RÉSZVÉTELÉRŐL ÉS AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSHOZ VALÓ JOG BIZTOSÍTÁSÁRÓL SZÓLÓ EGYEZMÉNY 19. CIKKÉVEL ÖSSZHANGBAN TETT NYILATKOZATA

Az Európai Közösség kijelenti, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződéssel, és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésével összhangban a Közösség hatáskörrel bír olyan nemzetközi megállapodások megkötésére, és az azokból eredő olyan kötelezettségek végrehajtására, amelyek hozzájárulnak a következő célkitűzések eléréséhez:

—	a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása,

—	az emberi egészség védelme,

—	a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása,

—	a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten.

Az Európai Közösség kijelenti továbbá, hogy már elfogadott számos, ezen egyezmény rendelkezéseit végrehajtó, a tagállamokra nézve kötelező jogi eszközt, amely jogi eszközök listáját — az egyezmény 10. cikkének (2) bekezdése és 19. cikkének (5) bekezdése értelmében — benyújtja, és szükség szerint naprakésszé teszi a letéteményes számára. Az Európai Közösség különösen hangsúlyozza, hogy a hatályos jogi eszközök nem szabályozzák teljeskörűen az egyezmény 9. cikkének (3) bekezdésében meghatározott kötelezettségek végrehajtását, amennyiben magánszemélyek vagy a 2. cikk (2) bekezdésének d) pontjában szabályozott európai közösségi intézményektől eltérő hatóságok intézkedéseik és mulasztásaik miatti felelősségre vonására szolgáló közigazgatási és igazságügyi eljárásokra vonatkoznak, következésképpen a tagállamok felelősek ezen kötelezettségek teljesítéséért az egyezménynek az Európai Közösség általi jóváhagyása időpontjában, és felelősek maradnak mindaddig, amíg a Közösség, az EK-Szerződés alapján meglévő hatáskörét gyakorolva, el nem fogad közösségi jogszabályokat azon kötelezettségek teljesítésének szabályozásáról.

Végül, a Közösség újfent megerősíti az egyezmény aláírásakor tett nyilatkozatát, mely szerint a Közösség intézményei az egyezmény által szabályozott területen a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó meglévő és a jövőben készülő jogszabályaiknak, valamint a közösségi jog egyéb vonatkozó szabályainak keretein belül alkalmazzák az egyezményt.

Az Európai Közösség felelős az egyezményből eredő azon kötelezettségek teljesítéséért, amelyek a hatályos közösségi jog szabályozása alá esnek.

A közösségi hatáskör gyakorlása — természetéből adódóan — folyamatosan fejlődik.

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG NYILATKOZATA A 2003/4/EK IRÁNYELV EGYES RENDELKEZÉSEIRŐL

Az Aarhusi Egyezmény 9. cikkével kapcsolatban az Európai Közösség felkéri az egyezményt aláíró feleket, hogy vegyék tudomásul a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének (2) bekezdését és 6. cikkét. E rendelkezések megadják a lehetőséget a tagállamoknak és az Európai Közösségnek, hogy kivételes esetekben és szigorúan meghatározott feltételek mellett egyes intézményeket és szerveket kizárjanak az információkérésre vonatkozó döntésekkel kapcsolatos felülvizsgálati eljárási szabályokból.

Ennélfogva az Aarhusi Egyezmény megerősítése az Európai Közösség részéről annyiban foglal magában bármely esetleges fenntartást az Európai Közösség tagállamainak részéről, amennyiben az adott fenntartás összeegyeztethető a 2003/4/EK irányelv 2. cikkének (2) bekezdésével és 6. cikkével.

EGYEZMÉNY A KÖRNYEZETI ÜGYEKBEN AZ INFORMÁCIÓHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉSRŐL, A NYILVÁNOSSÁGNAK A DÖNTÉSHOZATALBAN TÖRTÉNŐ RÉSZVÉTELÉRŐL ÉS AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSHOZ VALÓ JOG BIZTOSÍTÁSÁRÓL

Aarhus, Dánia, 1998. június 25.

Jelen Egyezményhez csatlakozó Felek,

Hivatkozva az emberi környezetről szóló stockholmi nyilatkozat első alapelvére,

Hivatkozva úgyszintén a környezetről és a fejlődésről szóló riói nyilatkozat 10. alapelvére,

Hivatkozva továbbá az ENSZ Közgyűlés Természetvédelmi Világkartáról szóló, 1982. október 28-i 37/7 sz., valamint az egyének jólétének érvényesítése végett az egészséges környezet biztosításának szükségességéről szóló, 1990. december 14-i 45/94 sz. közgyűlési állásfoglalására,

Hivatkozva a Környezet és Egészség Európai Kartájára, amelyet az Egészségügyi Világszervezet első Európai Környezet és Egészség Konferenciáján fogadott el 1989. december 8-án a németországi Frankfurt am Mainban,

Megerősítve a környezet állapotának védelme, megőrzése és javítása iránti, valamint a fenntartható és környezeti szempontból egészséges fejlődés iránti igényt,

Felismerve, hogy a környezet megfelelő védelme nélkülözhetetlen az emberi jólét és az alapvető emberi jogok, köztük az élethez való jog gyakorlása szempontjából,

Felismerve szintén, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy egészségének és jólétének megfelelő környezetben éljen, továbbá mind egyénileg, mind pedig másokkal együttesen kötelessége a környezet védelme és javítása a jelenlegi és jövőbeli generációk javára,

Figyelembe véve, hogy az állampolgárok ezen jogának biztosításához, és hogy ezen kötelességüket be tudják tartani, számukra a környezeti ügyekben az információt hozzáférhetővé kell tenni, biztosítani kell számukra a jogot, hogy részt vegyenek a döntéshozatalban, továbbá hozzáférhetővé kell tenni számukra az igazságszolgáltatást,

Felismerve azt, hogy a környezetvédelem területén az információ jobb hozzáférhetősége és a nyilvánosság részvétele a döntéshozatalban javítja a döntések minőségét és végrehajtását, hozzájárul a nyilvánosságnak a környezeti kérdésekkel kapcsolatos tudatosságához, lehetőséget biztosít a nyilvánosságnak arra, hogy tagjai álláspontjukat kifejthessék, továbbá lehetővé teszi a hatóságok számára azok megfelelő figyelembevételét,

Kívánva ezért a környezettel kapcsolatos ügyekben a döntéshozatal számonkérhetőségének és átláthatóságának elmélyítését, ezzel a döntések támogatottságának megerősítését a nyilvánosság részéről,

Felismerve a szükségességét annak, hogy az átláthatóság a kormányzat minden ágazatában érvényesüljön, és a jogalkotó testületeket is felhívva arra, hogy eljárásaik során alkalmazzák a jelen Egyezmény elveit,

Felismerve azt, hogy a nyilvánosságnak tudatában kell lennie a környezeti döntéshozatalban való részvétel eljárásainak, azokhoz szabadon hozzá kell férnie és tájékozottnak kell lennie azok használatát illetően,

Felismerve szintén az egyes polgárok, a nem állami szervezetek és a magánszféra szerepének fontosságát a környezetvédelemben,

Kívánva a környezeti oktatás-nevelés fejlesztését a környezettel és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos ismeretek további terjesztésében és abban, hogy a nyilvánosság számára a környezetet és a fenntartható fejlődést befolyásoló döntéseket széles körben tudatosítsa és bátorítson az azokban való részvételre,

Rámutatva ezzel összefüggésben a média, valamint a kommunikáció elektronikus és más jövőbeni formái felhasználásának fontosságára,

Felismerve annak fontosságát, hogy a kormányzati döntéseket teljes mértékben összehangolják a környezetvédelmi szempontokkal, és ebből következően annak szükségességét, hogy a hatóságok pontos, átfogó és naprakész környezeti információ birtokában legyenek,

Elismerve, hogy a hatóságok a környezeti információt a közérdek szolgálatában birtokolják,

Kifejezve azon meggyőződésüket, hogy a nyilvánosság, illetőleg a szervezetek számára hatékony igazságszolgáltatási mechanizmusnak kell rendelkezésre állnia érdekeik védelme és a jogszabályok érvényesítése érdekében,

Felhívva a figyelmet annak fontosságára, hogy a termékekről megfelelő információk álljanak a fogyasztók rendelkezésére, hogy azáltal képesek legyenek megalapozott, környezeti szempontokat figyelembe vevő vásárlási döntéseket hozni,

Felismerve a nyilvánosság aggodalmát a genetikailag módosított szervezetek szándékos környezetbe bocsátásával kapcsolatban és annak szükségességét, hogy megnöveljék e területen a döntéshozatal átláthatóságát és a széles körű közösségi részvételt,

Meggyőződve arról, hogy ezen Egyezmény megvalósítása hozzájárul a demokrácia erősítéséhez az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (EGB) régiójában,

Tudatában lévén annak a szerepnek, amelyet ebben a tekintetben az EGB játszott, és emlékeztetve többek között a környezeti információ hozzáférhetőségéről és a nyilvánosságnak a környezeti döntéshozatalban való részvételéről szóló EGB-irányelvekre, melyet a harmadik „Környezetet Európáért” miniszteri konferencián (Szófia, Bulgária, 1995. október 25.) elfogadott miniszteri deklaráció megerősített,

Szem előtt tartva az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló egyezmény (Espoo, Finnország, 1991. február 25.), az ipari balesetek országhatáron átterjedő hatásairól szóló egyezmény, valamint a határvizek és nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló egyezmény (mindkettő: Helsinki, 1992. március 17.) vonatkozó rendelkezéseit,

Tudatában annak, hogy ezen Egyezmény elfogadása hozzájárul a „Környezetet Európáért” folyamat további erősítéséhez és az Aarhusban, Dániában 1998 júniusában tartandó negyedik miniszteri konferencia eredményeihez,

MEGÁLLAPODTAK A KÖVETKEZŐKBEN:

1. cikk

Az egyezmény célja

A jelen és jövő generációkban élő minden egyén azon jogának védelme érdekében, hogy egészségének és jólétének megfelelő környezetben éljen, ezen egyezményben részes valamennyi Fél garantálja a nyilvánosság számára a jogot az információk hozzáférhetőségéhez, a döntéshozatalban való részvételhez és az igazságszolgáltatás igénybevételéhez a környezetvédelmi ügyekben a jelen Egyezmény rendelkezései szerint.

2. cikk

Meghatározások

Jelen Egyezményre vonatkozóan:

(1)	„Fél” ezen Egyezményhez csatlakozó Szerződő Feleket jelenti, amennyiben a szöveg nem ad más meghatározást.

(2)

A „hatóság” jelenti a) az országos, regionális és egyéb szintű kormányzatot; b) a nemzeti jog értelmében közigazgatási funkciót, ezen belül a környezethez kapcsolódó konkrét kötelezettségeket teljesítő, tevékenységeket és szolgáltatásokat végző természetes és jogi személyeket; c) bármely más, a fenti b) és c) albekezdésekben említett testület vagy személy ellenőrzése alatt állami feladatot vagy funkciót ellátó, vagy a környezettel kapcsolatos állami szolgáltatást nyújtó természetes és jogi személyeket; d) minden olyan, a 17. cikkben említett regionális gazdasági integrációs szervezet intézményeit, amely ezen Egyezményhez csatlakozó Fél. A fenti meghatározás nem tartalmazza azokat a testületeket vagy intézményeket, melyek igazságszolgáltatási vagy jogalkotói minőségben járnak el.

(3)

A „környezeti információ” jelent bármely írott, látható, hallható, elektronikus vagy egyéb formában megjelenő információt, melynek tárgya: a) a környezet elemeinek, úgymint a levegőnek és az atmoszférának, a víznek, a talajnak, a földnek, a tájképnek, a természetes élőhelyeknek, a biológiai sokféleségnek és összetevőinek, beleértve a genetikailag módosított szervezeteket is, illetve ezen elemek közti kölcsönhatásnak az állapota; b) tényezők, úgymint anyagok, energia, zaj és sugárzás, tevékenységek és intézkedések, beleértve a közigazgatási intézkedéseket, a környezetet érintő megállapodásokat, irányelveket, jogalkotást, terveket és programokat, amelyek befolyásolják vagy befolyásolhatják a fenti a) albekezdésben említett környezeti elemeket, valamint a környezeti döntéshozatalban felhasznált költség-haszon, továbbá egyéb gazdasági elemzések és becslések; c) az emberi egészség és biztonság állapota, az emberi élet, a kulturális helyszínek és az épített környezet állapota, olyan mértékben, amilyen mértékben ezeket befolyásolja, vagy befolyásolhatja a környezeti elemek állapota, vagy ezen környezeti elemeken keresztül a b) albekezdésben említett tényezők, tevékenységek vagy intézkedések.

(4)	„A nyilvánosság” jelentése egy vagy több természetes vagy jogi személy, továbbá a nemzeti joggal vagy gyakorlattal összhangban azok szövetségei, szervezetei és csoportjai.

(5)

„Az érintett nyilvánosság” jelenti a nyilvánosság azon részét, amelyet a környezeti döntéshozatal befolyásol, vagy valószínűleg befolyásol, vagy ahhoz érdeke fűződik; jelen meghatározásban a környezet védelmét elősegítő és a nemzeti jogban foglalt követelményeknek megfelelő, nem kormányzati szervezeteket érdekelt szervezeteknek kell tekinteni.

3. cikk

Általános rendelkezések

(1)   A Felek az Egyezmény rendelkezéseinek megvalósításához szükséges egyértelmű, átlátható és következetes keret létrehozása és fenntartása céljából meghozzák a szükséges jogi, szabályozásbeli és egyéb intézkedéseket, beleértve azon intézkedéseket is, melyek célja a kompatibilitás biztosítása az ezen Egyezményben foglalt tájékoztatási, részvételi és igazságszolgáltatási kötelezettség megvalósításáról szóló rendelkezések között.

(2)   Valamennyi Fél törekszik biztosítani azt, hogy a tisztségviselők és a hatóságok nyújtsanak segítséget és útbaigazítást a nyilvánosságnak a környezeti információhoz való hozzáférésben, a környezeti döntéshozatalban való részvétel megkönnyítésében és az igazságszolgáltatás igénybevételében.

(3)   Minden egyes Fél támogatja a környezeti oktatást-nevelést és a környezettudatosság növelését a nyilvánosság körében, különösen a környezeti információhoz való hozzájutás, a környezeti döntéshozatalban való részvétel és az igazságszolgáltatás igénybevétele tekintetében.

(4)   Minden egyes Fél gondoskodik a környezetvédelem célját elősegítő szövetségek, szervezetek és csoportok megfelelő elismeréséről és támogatásáról, és biztosítja, hogy nemzeti jogrendszere összhangban legyen ezen kötelezettséggel.

(5)   Ezen Egyezmény rendelkezései nem befolyásolják a Felek azon jogát, hogy olyan intézkedéseket tartsanak fenn vagy foganatosítsanak, amelyek ezen Egyezmény követelményeinél szélesebb körű hozzáférhetőséget biztosítanak a nyilvánosság számára a környezeti információhoz, szélesebb körű részvételt tesznek lehetővé a környezeti döntéshozatalban és szélesebb körű hozzáférhetőséget biztosítanak az igazságszolgáltatáshoz.

(6)   Ezen Egyezmény nem írja elő a környezeti ügyekben az információ hozzáférhetőségére, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban való részvételére és az igazságszolgáltatás igénybevételére vonatkozó már létező jogosultságok csökkentését.

(7)   Valamennyi Fél elősegíti ezen Egyezmény alapelveinek alkalmazását környezetvédelmi kérdések kapcsán a nemzetközi környezeti döntéshozatali folyamatokban, valamint a nemzetközi szervezetekben.

(8)   Valamennyi Fél biztosítja, hogy ezen Egyezmény rendelkezéseivel összhangban jogait gyakorló személyeket nem büntetik, nem üldözik és semmilyen más módon nem zaklatják a részvételük miatt. Ezen rendelkezés a nemzeti bíróságok azon hatáskörére nem vonatkozik, melynek keretében ésszerű költségviselési kötelezettséget állapítanak meg a bírósági eljárásokban.

(9)   A jelen Egyezmény vonatkozó rendelkezéseinek keretein belül a nyilvánosságnak hozzá kell férnie az információhoz, meg kell kapnia a lehetőséget a döntéshozatalban való részvételre és a hozzáférést az igazságszolgáltatáshoz a környezetvédelmi ügyekben állampolgárságra, nemzetiségre vagy honosságra való tekintet nélkül, továbbá jogi személy esetén bejegyzési helyre, illetve tényleges tevékenységének központjára való tekintet nélkül.

4. cikk

Hozzáférés a környezeti információhoz

(1)

a) az információkéréshez fűződő érdek megjelölésének igénye nélkül; b) a kért formában, kivéve azokat az eseteket: i. ha a hatóság számára ésszerű az információt más formában rendelkezésre bocsátani, mely esetben az eltérő rendelkezésre bocsátási forma okait is ismertetik; vagy ii. ha az információ más formában már nyilvánosan rendelkezésre áll.

(2)   Az (1) bekezdésben említett környezeti információt a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb a kérés benyújtását követő egy hónapon belül kell rendelkezésre bocsátani, kivéve, ha az információ mennyisége és bonyolultsága indokolttá teszi a fenti időszaknak a kérés benyújtását követő legfeljebb két hónapra történő meghosszabbítását. A kérelmezőnek bárminemű meghosszabbításról és annak indokairól tájékoztatást kell kapnia.

(3)

a) a hatóság, melyhez a kérést benyújtották, nem rendelkezik a kért környezeti információval; b) a kérés egyértelműen ésszerűtlen, vagy túlságosan általános módon fogalmazták meg; továbbá c) a kérés olyan anyagra vonatkozik, mely előkészítés alatt áll, vagy hatóságok belső kommunikációjára vonatkozik, abban az esetben, ha a nemzeti jog vagy szokásjogi joggyakorlat e kivételeket megállapítja, tekintetbe véve a közérdeket, amely az információ feltárásához fűződik.

(4)   A környezeti információra vonatkozó kérés elutasítható, amennyiben az információ feltárása hátrányosan érintené:

a)	a hatósági eljárások titkosságát, ahol ezen titkosságot a nemzeti jog előírja;

b)	a nemzetközi kapcsolatokat, a honvédelmet vagy a közbiztonságot;

c)	az igazságszolgáltatás menetét, valamely személy azon képességét, hogy jogos bírósági eljárásban részesüljön, vagy valamely hatóság azon képességét, hogy büntetőjogi vagy fegyelmi természetű vizsgálatot folytasson le;

d)	a kereskedelmi és ipari információ bizalmas jellegét, ahol ez a bizalmas jelleg méltányolható gazdasági érdekekre figyelemmel a jog által védett. E körben azonban a környezetvédelem szempontjából releváns kibocsátási adatok nyilvánosak kell, hogy legyenek;

e)	a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat;

f)	természetes személy személyi adataira és/vagy annak irataira vonatkozó titoktartási kötelezettséget, amennyiben az adott személy nem adott hozzájárulást adatainak nyilvánosságra hozatalához, feltéve, hogy a bizalmas kezelést a nemzeti jog előírja;

g)	egy harmadik fél érdekeit, amely a kért információt úgy biztosította, hogy az nem volt kötelessége, nem is volt rá jogilag kötelezhető, és nem adta jóváhagyását az anyagok kiadására; vagy

h)	a környezet azon részét, amelyre az információ vonatkozik, például ritka fajok tenyészhelyeit.

Az információszolgáltatás fent említett okai szűken értelmezendők, figyelembe véve az információ feltárásához fűződő közérdeket, valamint azt, hogy a kért információ mennyiben vonatkozik a környezetbe történő kibocsátásokra.

(5)   Amennyiben a hatóság nem rendelkezik a kért környezeti információval, a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatja a kérelmezőt arról, hogy véleménye szerint mely hatóságnál lehet a kért információt megkapni, vagy továbbítja a kérést ezen hatósághoz, és arról a kérelmezőt megfelelő módon tájékoztatja.

(6)   Valamennyi Fél biztosítja azt, hogy amennyiben ezen cikk (3) bekezdésének c) pontja és (4) bekezdése értelmében a nyilvánosságra hozatal alól mentesülő információ bizalmas jellegének megsértése nélkül különválasztható, a hatóságok a kért környezeti információ további, nem bizalmas részét az igénylő rendelkezésére bocsátják.

(7)   A kérés elutasítása írásban történik, amennyiben a kérést írásban nyújtották be, vagy a kérelmező így igényli. Az elutasítás tartalmazza az elutasítás okait és tájékoztatást ad a 9. cikkel összhangban biztosított jogorvoslati eljárás hozzáférhetőségéről. Az elutasítást a lehető legrövidebb időn, de legkésőbb egy hónapon belül kell kiállítani, kivéve, ha az információ bonyolultsága ezen időszaknak a kérés benyújtását követő maximum két hónapra történő meghosszabbítását teszi szükségessé. A kérelmezőnek bárminemű meghosszabbításról, valamint annak okairól tájékoztatást kell kapnia.

(8)   Valamennyi Fél megengedheti hatóságainak, hogy az információszolgáltatásért díjat szabjanak ki, amely nem haladhat meg egy ésszerű összeget.

Azon hatóságok, melyek az információ szolgáltatásáért díjat szándékoznak kérni, a kivethető díjtételeket bocsássák a kérelmezők rendelkezésére, ismertetve azt is, hogy milyen körülmények között adhatnak díjcsökkentést vagy mentességet, és milyen esetekben szabják az információszolgáltatás feltételéül a díj előzetes megfizetését.

5. cikk

A környezeti információk összegyűjtése és terjesztése

(1)

a) a hatóságok a funkcióiknak megfelelő információval rendelkeznek és azokat naprakészen tartják; b) kötelező rendszereket hoznak létre, amelyek biztosítják az információ megfelelő áramlását a hatóságok felé azon javasolt, illetőleg már létező tevékenységekkel kapcsolatosan, amelyek jelentős mértékben befolyásolhatják a környezetet; c) az emberi egészség vagy a környezet közvetlen veszélyeztetettsége esetén, függetlenül attól, hogy emberi tevékenység vagy természeti okok váltották ki, a hatóság által birtokolt minden olyan információt, amely lehetővé teszi a nyilvánosság számára, hogy olyan lépéseket tegyen, amellyel megakadályozhatja vagy enyhítheti a fenyegetettségből származó veszélyt, azonnal közzé kell tenni és az esetleg érintett lakosság tagjait arról haladéktalanul tájékoztatni kell.

(2)

a) tudatosítják a hatóságok által birtokolt környezeti információ típusát és területét; ezen információ rendelkezésre bocsátásának és hozzáférhetőségének alapvető feltételeit, valamint megszerzésének folyamatát; b) létrehoznak és fenntartanak olyan gyakorlati lehetőségeket, mint i. nyilvánosan hozzáférhető listák, nyilvántartások vagy akták; ii. annak megkövetelése, hogy a hivatalnokok támogassák a nyilvánosságot, amikor az az Egyezmény hatálya alá tartozó információt keres; és iii. kapcsolatfelvételi pontok kijelölése; valamint c) biztosítják a b) pont i. alpontjában említett listák, nyilvántartások és akták által tartalmazott környezeti információk ingyenes hozzáférhetőségét.

(3)

a) a környezet állapotáról szóló jelentést az alábbi (4) bekezdés szerint; b) a környezetről szóló vagy azzal kapcsolatos jogszabályok szövegét; c) ahol lehetséges, a környezetről szóló vagy azzal kapcsolatos irányelveket, terveket, programokat; és d) egyéb információt, amennyiben annak hozzáférhetősége e formában elősegíti a jelen Egyezményt végrehajtó nemzeti jogszabályok érvényesülését, feltéve, hogy ezen információk már elérhetők elektronikus úton.

(4)   Valamennyi Fél három vagy négy évet meg nem haladó rendszeres időszakonként országos jelentést ad ki és terjeszt a környezet állapotáról, melynek keretében információt biztosít a környezet minőségéről és a környezet terheléséről.

(5)

a) a közigazgatás különböző szintjein készült jogszabályokat és az egyéb általános iránymutatásokat, mint a környezethez kapcsolódó tervek, irányelvek, programok és stratégiák, illetve azok megvalósításáról szóló előrehaladási jelentések; b) környezeti kérdésekről szóló nemzetközi jogi szerződések, egyezmények, megállapodások; és c) amennyiben szükséges, más jelentős, a környezettel kapcsolatos nemzetközi jogi dokumentumok.

(6)   Valamennyi Fél ösztönzi, hogy az olyan környezethasználók, akiknek tevékenysége jelentős hatást gyakorol a környezetre, rendszeresen tájékoztassák a nyilvánosságot tevékenységük és termékeik környezeti hatásairól, ahol szükséges önkéntes ökofelülvizsgálat (öko-auditing) vagy „ökocímke” programok útján vagy egyéb módon.

(7)

a) hozza nyilvánosságra azokat a tényeket és elemzéseket, amelyeket relevánsnak és fontosnak tart a főbb környezeti irányelvek kidolgozásához; b) hozza nyilvánosságra vagy másképpen tegye hozzáférhetővé a rendelkezésre álló elemző, ismeretterjesztő anyagokat, amelyek a nyilvánossággal kapcsolatos, a jelen Egyezmény hatálya alá tartoznak; és c) bocsássa a nyilvánosság rendelkezésére megfelelő formában azt az információt, amely a kormányzat minden szintjén a környezeti feladatok teljesítésére, a vonatkozó szolgáltatások színvonalára vonatkozik.

(8)   Fejlesszen ki olyan mechanizmusokat, amelyek arra szolgálnak, hogy megfelelő termékinformációk álljanak a nyilvánosság rendelkezésére annak érdekében, hogy a fogyasztók környezetvédelmi szempontból megalapozottan választhassanak.

(9)   Tegyen lépéseket, hogy a megfelelő mértékben figyelembe véve a nemzetközi folyamatokat is, egyre jobban meghonosítsa az összefüggő, egész országra kiterjedő szennyezésbejelentési és -nyilvántartási rendszert, amely egy strukturált, számítógépes és a nyilvánosság számára hozzáférhető adatbázison alapul, mely adatbázist egy egységesített beszámolási rendszer táplál. Ez a rendszer magában foglalhatja pontosan meghatározott anyagok és termékek beszerzését, kibocsátását és szállítását, ideértve a víz-, energia- és erőforrás-felhasználást ugyancsak pontosan meghatározott, a környezet elemeivel kapcsolatos tevékenységekkel, továbbá belső és külső hulladékkezeléssel és -lerakással kapcsolatosan.

(10)   A jelen cikkben foglalt szabályok nem korlátozzák a Felek azon jogát, hogy bizonyos környezeti információk kiadását megtagadják a 4. cikk (3) és (4) bekezdéseivel összhangban.

6. cikk

A nyilvánosság részvétele egyes tevékenységekkel kapcsolatos döntéshozatalban

(1)

a) az I. mellékletben felsorolt javasolt tevékenységek engedélyezési eljárása során hozandó döntésben betartja e cikk rendelkezéseit; b) nemzeti szabályozásának megfelelően alkalmazza az ezen cikkben előírtakat olyan javasolt tevékenységekkel kapcsolatos döntések esetében is, melyek nem tartoznak az I. mellékletben felsorolt tevékenységek közé, de jelentős hatással lehetnek a környezetre. Ennek megállapítása végett a Félnek meg kell vizsgálnia, hogy egy adott javasolt tevékenység a jelen cikk rendelkezései alá tartozik-e vagy sem; és c) eldöntheti esetről esetre, amennyiben a nemzeti joga így rendelkezik, hogy nem alkalmazza a jelen cikk rendelkezéseit olyan javasolt tevékenységekre, amelyek honvédelmi célokat szolgálnak, amennyiben a Fél úgy véli, hogy ezeket a jelen cikk alkalmazása hátrányosan befolyásolná.

(2)

a) a javasolt tevékenységről és a kérelemről, amelyre a döntés vonatkozik majd; b) a lehetséges döntések természetéről vagy a döntés tervezetéről; c) a döntéshozatalért felelős hatóságról; d) a várható eljárásról, ezen belül, ha ez lehetséges: i. az eljárás megkezdésének időpontjáról; ii. a nyilvánosság részvételi lehetőségeiről; iii. bármely várható közmeghallgatás időpontjáról és helyéről; iv. azon hatóság megjelöléséről, amelytől a vonatkozó információ beszerezhető, illetőleg ahol elhelyezték avégett, hogy a nyilvánosság azt megvizsgálhassa; v. a vonatkozó hatóság megjelöléséről, melyhez a megjegyzések és kérdések benyújthatók, valamint a megjegyzések és kérdések várható továbbítási idejéről; és vi. a javasolt tevékenységgel kapcsolatos releváns környezeti információ hozzáférhetőségéről; és e) arról a tényről, hogy az adott tevékenység nemzeti vagy határon átterjedő környezeti hatásvizsgálat köteles-e.

(3)   A nyilvánosság részvételére vonatkozó eljárások biztosítsanak olyan ésszerű időkereteket a különböző fázisokra, amelyek elégséges időt hagynak a nyilvánosság tájékoztatására a (2) bekezdéssel összhangban és arra, hogy a nyilvánosság a környezeti döntéshozatali folyamatban való hatékony részvételre felkészülhessen.

(4)   Valamennyi Fél biztosítja a nyilvánosság korai fázisban való részvételét, amikor az összes választási lehetőség még nyitott, és hatékony társadalmi részvétel valósulhat meg.

(5)   Valamennyi Fél, amennyiben ez szükségesnek látszik, ösztönözze a jövőbeli kérelmezőt, hogy az engedélyre vonatkozó kérelem benyújtását megelőzően azonosítsa az érintett nyilvánosság körét és kezdjen megbeszéléseket, valamint nyújtson tájékoztatást kérelmének célját illetően.

(6)

a) a javasolt tevékenység helyének, fizikai és technikai jellemzőinek leírását, ideértve a várható kibocsátásokra és visszamaradó anyagokra vonatkozó becslést is; b) a tevékenység jelentős környezeti hatásainak leírását; c) a hatások, köztük a kibocsátások megelőzésére és/vagy csökkentésére tervezett intézkedések leírását; d) a fentiek közérthető összefoglalását; e) a kérelmező által megvizsgált főbb alternatívák körvonalazását; f) azokat a főbb jelentéseket és állásfoglalásokat, amelyeket a nemzeti jogrendszer alapján az ügydöntő hatósághoz eljuttatnak, abban az időben, amikor az érintett nyilvánosságot a fenti (2) bekezdés alapján értesíteni kell.

(7)   A nyilvánosság részvételére vonatkozó eljárások lehetővé kell tegyék a nyilvánosság számára, hogy írásban, vagy amikor szükségesnek látszik, közmeghallgatás formájában előterjesszék megjegyzéseiket, információikat, elemzéseiket vagy véleményüket, melyeket a javasolt tevékenységgel kapcsolatosan fontosnak tartanak.

(8)   Valamennyi Fél kellő mértékben figyelembe veszi a nyilvánosság részvételének eredményeit a döntés meghozatala során.

(9)   Valamennyi Fél biztosítja a hatósági döntés meghozatala után a nyilvánosság megfelelő eljárások szerinti, haladéktalan tájékoztatását. Minden Fél a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi a döntés szövegét, valamint az alapját képező fő okokat és megfontolásokat.

(10)   Valamennyi Fél biztosítja azt, hogy amikor a hatóság felülvizsgálja vagy időszerűsíti az (1) bekezdésben meghatározott tevékenységre vonatkozó működési feltételeket, az e cikk (2)–(9) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket, amennyiben szükségesnek látszanak, a szükséges változtatásokkal alkalmazza.

(11)   Valamennyi Fél, a keresztülvihető és szükségesnek látszó mértékben, nemzeti jogának keretein belül alkalmazni fogja a jelen cikk rendelkezéseit a genetikailag módosított szervezetek környezetbe való szándékos kibocsátását illető döntésekben.

7. cikk

A nyilvánosság részvétele a környezettel kapcsolatos tervekre, programokra és irányelvekre vonatkozó eljárásokban

Valamennyi Fél megteszi a megfelelő gyakorlati és/vagy egyéb intézkedéseket a nyilvánosság részvételének biztosítása érdekében a környezettel kapcsolatos tervek és programok kidolgozása során, áttekinthető és méltányos keretek között, miután a szükséges információt is biztosították számára. A keretek meghatározásánál alkalmazni kell a 6. cikk (3), (4) és (8) bekezdéseit. Az illetékes hatóságnak kell meghatároznia a jelen Egyezmény célkitűzéseinek figyelembevételével a nyilvánosságnak azt a részét, amelyik ezekben az eljárásokban részt vesz. A szükségesnek látszó mértékben minden Fél törekszik arra, hogy lehetőséget biztosítson a nyilvánosság részvételére a környezettel kapcsolatos irányelvek kidolgozása során.

8. cikk

A nyilvánosság részvétele a végrehajtó jellegű szabályok és/vagy az általánosan kötelező érvényű szabályozó eszközök kidolgozásában

Valamennyi Fél törekszik a hatóságok által kiadott, a környezetvédelem szempontjából jelentős végrehajtó jellegű szabályok, illetőleg az általánosan kötelező érvényű szabályozó eszközök előkészítése során a nyilvánosság hatékony részvételének elősegítésére a megfelelő stádiumban és addig, amíg a választási lehetőségek még nyitottak. E célból a következő lépéseket tegyék:

a)	állapítsák meg a hatékony részvételhez szükséges időkeretet;

b)	a szabálytervezeteket tegyék közzé, vagy más módon nyilvánosan hozzáférhetővé; továbbá

c)	a nyilvánosság kapjon lehetőséget arra, hogy közvetlenül vagy képviseleti, konzultatív testület útján megtehesse az észrevételeit.

A nyilvánosság részvételének eredményét a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venni.

9. cikk

Hozzáférés az igazságszolgáltatáshoz

(1)   Valamennyi Fél biztosítja nemzeti jogszabályainak keretein belül, hogy amennyiben valamely személy úgy tekinti, hogy a 4. cikk értelmében benyújtott információigényét figyelmen kívül hagyták, teljes mértékben vagy részben helytelen módon elutasították, nem kielégítő választ adtak, vagy bármely más módon azzal kapcsolatosan úgy jártak el, hogy az nem volt összhangban e cikk előírásaival, legyen lehetősége bíróság előtt vagy bármely más, a törvény által létrehozott független és pártatlan testület előtt felülvizsgálati eljárást kérni.

Amennyiben a résztvevő Fél az előző albekezdés értelmében bíróság általi felülvizsgálatot biztosít, biztosítania kell egyúttal a hatóság általi felülvizsgálat, vagy a bíróságtól eltérő egyéb független és pártatlan testület általi felülvizsgálat lehetőségét e személy számára a törvény által létesített soron kívüli eljárás lehetőségével együtt, amely díjmentes vagy csekély költséggel jár.

Az e bekezdés értelmében hozott végleges döntések kötelező érvényűek az információval rendelkező hatóság számára. Az indokolást írásban kell rögzíteni, legalább azokban az esetekben, amelyekben az e bekezdésben leírt eljárás során az információhoz való hozzájutást megtagadták.

(2)   Valamennyi Fél, nemzeti jogszabályainak keretein belül, biztosítja az érintett nyilvánosság azon tagjai számára, akik

a)	kellő érdekeltséggel bírnak a döntésben, vagy, alternatívan,

b)

jogaik sérülését állítják, amennyiben a Fél közigazgatási eljárási törvénye ennek fennállását előfeltételként szabja a felülvizsgálati eljárás hozzáférhetőségét bíróság és/vagy más, a jogszabályok által kijelölt független és pártatlan testület előtt, hogy megtámadják bármely döntés, intézkedés vagy mulasztás anyagi vagy eljárási törvényességét, mely ütközik a 6. cikk rendelkezéseivel, és amennyiben a nemzeti jog így rendelkezik, a jelen Egyezmény más releváns rendelkezéseivel, nem csorbítva a (3) bekezdés érvényét.

A kellő érdek és a jogsérelem fogalmát a nemzeti jogszabályok követelményeivel, valamint azzal a céllal összhangban kell meghatározni, miszerint ezen Egyezmény hatálya alatt az érintett nyilvánosság kapjon széles körű hozzáférési lehetőséget az igazságszolgáltatáshoz. E célból a 2. cikk (5) bekezdésben írt követelményeknek megfelelő, nem kormányzati szervezet kellő érdekkel rendelkezőnek minősül a fenti a) albekezdés céljára. Ugyanezen szervezetek a fenti b) albekezdésben megfogalmazott jogokkal rendelkező szervezeteknek minősülnek.

Ezen bekezdés rendelkezései, ahol ezt a nemzeti szabályozás előírja, nem zárhatják ki azon követelményt, amely egy adminisztratív hatóság előtti felülvizsgálati eljárásnak az ügy jogi útra terelése előtti megindítására és lefolytatására vonatkozik.

(3)   A fenti (1) és (2) bekezdésben tárgyalt felülvizsgálati eljárások szabályainak csorbítása nélkül valamennyi Fél biztosítja, hogy a nyilvánosság azon tagjai számára, akik a nemzeti jogrendszerben lefektetett kritériumoknak, amennyiben vannak ilyenek, megfelelnek, a közigazgatási és bírói eljárásokhoz való hozzáférés biztosított legyen, hogy megtámadhassák magánszemélyek és hatóságok olyan lépéseit és mulasztásait, amelyek ellentmondanak a környezetre vonatkozó nemzeti jog rendelkezéseinek.

(4)   Az (1) bekezdés kiegészítéseképpen és annak korlátozása nélkül, az (1), (2), és (3) bekezdésben jelzett eljárások elégséges és hatékony jogorvoslást kell, hogy biztosítsanak, többek között, amennyiben szükséges, a vitatott tevékenység felfüggesztése árán, méltányos, időszerű és nem kizáró módon költséges eljárást követve. Ezen cikk értelmében hozott döntéseket írásban kell megadni vagy rögzíteni. A bírósági határozatokat, és amikor lehetséges, egyéb testületek határozatait a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni.

(5)   A 9. cikk rendelkezései hatékonyságának további erősítése érdekében valamennyi Fél biztosítja a nyilvánosság tájékoztatását a közigazgatási és jogi felülvizsgálati eljárások hozzáférhetőségéről és megvizsgálja olyan megfelelő mechanizmusok létesítésének lehetőségét, amelyeknek keretében segítséget nyújtanának az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést akadályozó pénzügyi és egyéb korlátok elmozdításához vagy csökkentéséhez.

10. cikk

A felek találkozói

(1)   A Felek első tanácskozását ezen Egyezmény hatálybalépése időpontjától számított maximum egy éven belül hívják össze. Ezt követően a Felek rendes tanácskozásokat tartanak kétévente legalább egy alkalommal, amennyiben más döntés nem születik, továbbá tanácskozást tarthatnak bármely Fél írásban benyújtott kérésére, amennyiben az Európai Gazdasági Bizottság Végrehajtó Titkára által valamennyi féllel közölt kérést a közlést követő hat hónapon belül a Felek legalább egyharmada támogatja.

(2)

a) áttekintik a környezeti ügyekben az információ hozzáférhetőségének, a nyilvánosság környezeti döntéshozatalban való részvételének és az igazságszolgáltatás hozzáférhetőségének irányelveit, valamint a jogi és módszertani megközelítéseket, további javításuk céljából; b) információt cserélnek azon bilaterális, multilaterális és egyéb megállapodások megkötése és megvalósítása során szerzett tapasztalatokról, melyek kapcsolódnak ezen Egyezmény céljaihoz és melyek esetében ezen Egyezmény egy vagy több Fele szintén szerződő Fél; c) az érintett EGB testületek, valamint más kompetens nemzetközi testületek és speciális bizottságok szolgáltatásait veszik igénybe, ahol ez helyénvaló, minden olyan vonatkozásban, melyek ezen Egyezmény céljainak megvalósítása szempontjából fontosak; d) amennyiben szükségesnek ítélik, járulékos testületeket létesítenek; e) amennyiben szükséges, ezen egyezményhez kapcsolódóan jegyzőkönyveket dolgoznak ki; f) A 14. cikk rendelkezéseivel összhangban módosítási javaslatokat vizsgálnak meg és fogadnak el ezen Egyezményre vonatkozóan; g) megvizsgálnak és kiviteleznek minden olyan további lépést, amely ezen Egyezmény céljai megvalósításához szükséges; h) az első találkozó alkalmával megvizsgálják és konszenzussal elfogadják találkozóik, valamint a járulékos testületek találkozóinak eljárási szabályait; i) az első találkozó alkalmával áttekintik az 5. cikk (9) bekezdése végrehajtásának tapasztalatait és megvizsgálják, hogy a nemzetközi folyamatokat és fejleményeket figyelembe véve milyen lépések szükségesek az abban foglalt rendszer továbbfejlesztéséhez, ideértve egy megfelelő jogintézmény kidolgozását a szennyezéskibocsátási és szállítási nyilvántartások és beszámolók vonatkozásában, melyet a jelen Egyezményhez csatolhatnak.

(3)   A Felek találkozója, amennyiben szükséges, megfontolhatja pénzügyi szabályok megállapítását konszenzusos alapon.

(4)   Az Egyesült Nemzetek Szervezete, annak szakosodott irodái, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség, valamint bármely állam vagy regionális gazdasági integrációs szervezet, amely a 17. cikk értelmében jogosult aláírni a jelen Egyezményt, de ennek ellenére nem Fele az Egyezménynek, továbbá bármely kormányközi szervezet, amely az Egyezményben foglaltakkal kapcsolatos tevékenységet végez, jogosult megfigyelőként részt venni a Felek találkozóin.

(5)   Bármely nem kormányzati szervezet vagy ügynökség, amelynek tevékenységi területe az Egyezményével megegyezik és az Európai Gazdasági Bizottság Végrehajtó Titkárát arról tájékoztatja, hogy részt kíván venni a Felek tanácskozásában, jogosult megfigyelőként részt venni a találkozón, amennyiben a Felek legalább egyharmada ez ellen nem emel kifogást.

(6)   A fenti (4) és (5) bekezdések céljaira a (2) bekezdés h) pontjában hivatkozott eljárási szabályok további gyakorlati megoldásokat kell, hogy tartalmazzanak a részvétel megengedésének eljárására és egyéb erre vonatkozó feltételekre.

11. cikk

Szavazati jog

(1)   Az e cikk (2) bekezdésében megállapított kivételtől eltekintve az Egyezményhez csatlakozó minden egyes Fél egy szavazattal rendelkezik.

(2)   A regionális gazdasági integrációs szervezetek, az illetékességük alá tartozó ügyekben szavazati jogukat azon tagállamaik számával azonos számú szavazattal gyakorolják, amennyien e tagállamok közül ezen Egyezmény részes felei. Ezen szervezetek nem gyakorolhatják szavazati jogukat, amennyiben tagállamaik gyakorolják azokat és fordítva.

12. cikk

Titkárság

a)	a Felek tanácskozásainak összehívása és előkészítése;

b)	ezen Egyezmény előírásaival összhangban kapott jelentések és egyéb információ továbbítása a Feleknek;

c)	a Felek által meghatározott egyéb más funkciók.

13. cikk

Mellékletek

Ezen Egyezmény mellékletei az Egyezmény szerves részét képezik.

14. cikk

Az egyezmény módosítása

(1)   Bármely részes Fél javasolhatja az Egyezmény módosítását.

(2)   Az Egyezmény javasolt módosításának szövegét írásban kell benyújtani az Európai Gazdasági Bizottság Végrehajtó Titkárának, aki azt közli valamennyi Féllel a Felek azon találkozóját megelőzően legalább 90 nappal, amelyen javasolják annak elfogadását.

(3)   A Felek minden erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy konszenzusos megállapodás szülessen az Egyezmény bármely javasolt módosításáról. Amennyiben a konszenzusra irányuló minden erőfeszítés már kimerült és nem jutottak megállapodásra, a módosítás elfogadásához utolsó megoldásként a tanácskozáson jelen lévő és szavazó Felek háromnegyedének többségi szavazata szükséges.

(4)   Az Egyezménynek e cikk (3) bekezdésével összhangban elfogadott módosításait a Letéteményes eljuttatja valamennyi Félhez ratifikálásra, jóváhagyásra vagy elfogadásra. A módosítás az azt ratifikáló jóváhagyó és elfogadó Felek számára attól az időponttól számított 90. napon lép hatályba, amely napon a Letéteményes kézhez vette ezen Felek legalább kétharmadának ratifikálásról, jóváhagyásról, vagy elfogadásról szóló értesítését. Bármely más Fél részére a módosítás a ratifikálási, jóváhagyási vagy elfogadási okirat letétbe helyezését követő 90. napon lép hatályba.

(5)   Bármely Fél, amely nem tud egy módosítást elfogadni a jelen egyezmény egy mellékletével kapcsolatosan, erről írásban értesíti a Letéteményest tizenkét hónapon belül a módosítás elfogadásának vele történt közlését követően. A Letéteményes haladéktalanul értesíti az összes Felet, amennyiben ilyen értesítést kapott. A Fél ezt követően bármikor helyettesítheti a fenntartásról szóló értesítését a Letéteményeshez küldött elfogadó nyilatkozattal, ami által az adott mellékletre vonatkozó módosítás a szóban forgó Felet érintően is hatályba lép.

(6)   A (4) bekezdésben említett értesítésnek a Letéteményes általi kiküldésétől számított tizenkét hónap eltelte után a mellékletek módosítása hatályba lép azon Felek vonatkozásában is, amelyek nem küldtek a fenti (5) bekezdés szerint értesítést a Letéteményesnek, feltéve, hogy ilyen értesítést nem küldtek a Felek kétharmadánál többen.

(7)   Ezen cikk céljára a „Jelen lévő és szavazó Felek” jelentése: a jelen lévő, és igennel vagy nemmel szavazó Felek.

15. cikk

A jogkövetés felülvizsgálata

A Felek találkozójuk alkalmával konszenzusos alapon megállapítják az Egyezmény rendelkezéseinek betartásával kapcsolatos nem konfrontációs, nem bírósági jellegű, konzultatív természetű választható eljárásokat. Ezek az eljárások megfelelő közösségi részvételt kell, hogy engedjenek, és tartalmazhatnak olyan választási lehetőségeket is, amelyekben megfontolják a nyilvánosság tagjaival való kommunikációt a jelen Egyezménnyel kapcsolatos ügyekben.

16. cikk

Vitás kérdések rendezése

(1)   Amennyiben az Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatosan két vagy több Fél között vita merül fel, akkor tárgyalás révén vagy bármely olyan módon keressék a megoldást, amit a vitában részt vevő Felek elfogadnak.

(2)	a) a vitás kérdés beterjesztése a Nemzetközi Bírósághoz; b) döntőbíráskodás a II. mellékletben megállapított eljárással összhangban.

(3)   Amennyiben a vitában részes Felek a vitás kérdés mindkét megoldási eszközét elfogadták ezen cikk (2) bekezdése szerint, a vitás kérdés csak a Nemzetközi Bírósághoz terjeszthető be, kivéve, ha a Felek másképpen állapodnak meg.

17. cikk

Aláírás

Jelen Egyezmény Aarhusban (Dánia) 1998. június 25-én, valamint ezt követően az Egyesült Nemzetek New York-i központjában 1998. december 21-ig áll nyitva aláírásra az Európai Gazdasági Bizottság tagországai, továbbá a Gazdasági és Társadalmi Tanács 1947. március 28-i 36/IV számú határozatának (8) és (11) bekezdése alapján az Európai Gazdasági Bizottságban konzultatív státusszal rendelkező államok, valamint az Európai Gazdasági Bizottság szuverén tagországaiból álló olyan regionális gazdasági integrációs szervezetek számára, melyek illetékességgel rendelkeznek a jelen Egyezményben foglalt kérdésekben, beleértve az egyezménykötési kompetenciát is e kérdések vonatkozásában.

18. cikk

Letéteményes

Ezen Egyezmény Letéteményese az Egyesült Nemzetek főtitkára.

19. cikk

Ratifikálás, elfogadás, jóváhagyás és csatlakozás

(1)   Ezen Egyezményt az aláíró államok és regionális gazdasági integrációs szervezetek ratifikálják, fogadják el vagy hagyják jóvá.

(2)   Jelen Egyezményhez a 17. cikkben jelzett államok és regionális gazdasági integrációs szervezetek 1998. december 22-től csatlakozhatnak.

(3)   A (2) bekezdésben nem jelzett bármely más állam, amely tagja az Egyesült Nemzeteknek, szintén csatlakozhat az Egyezményhez a Felek találkozójának jóváhagyásával.

(4)   A 17. cikkben jelzett azon szervezetre, amely ezen Egyezménynek úgy válik részesévé, hogy egyik tagállama sem részese az Egyezménynek, kötelező érvényű ezen Egyezmény értelmében fennálló valamennyi kötelezettség. Olyan szervezetek esetében, melyeknek egy vagy több tagállama Fél ezen Egyezményben, a Szervezet és annak tagállamai döntik el azt, hogy milyen felelősségük van ezen Egyezmény keretében fennálló kötelezettségeik teljesítésében. Ilyen esetekben a Szervezet és tagországai párhuzamosan nem gyakorolhatják az Egyezmény értelmében fennálló jogaikat.

(5)   A 17. cikkben említett regionális gazdasági integrációs szervezetek ratifikációs, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratukban nyilatkoznak afelől, hogy az Egyezmény hatáskörébe tartozó kérdésekben milyen mértékben rendelkeznek kompetenciával. E szervezetek a Letéteményest tájékoztatják kompetenciájuk mértékében bekövetkező bárminemű lényegi változásokról is.

20. cikk

Hatálybalépés

(1)   Jelen Egyezmény a tizenhatodik ratifikációs elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmány letétbe helyezése utáni 90. napon lép hatályba.

(2)   Ezen cikk első bekezdésének céljaira egy regionális gazdasági integrációs szervezet által letétbe helyezett okirat nem számítható hozzá e szervezet tagállamai által letétbe helyezett okiratok számához.

(3)   Minden olyan, a 17. cikkben jelölt állam vagy szervezet számára, amely jelen Egyezményt a tizenhatodik ratifikációs, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okmány letétbe helyezése után ratifikálja, elfogadja, jóváhagyja vagy ahhoz csatlakozik, jelen Egyezmény az illető állam vagy szervezet saját ratifikációs, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezését követő 90. napon lép hatályba.

21. cikk

Visszalépés

A Fél a rá vonatkozó hatálybalépést követő három év elteltével a Letéteményesnek eljuttatott írásbeli visszalépési nyilatkozattal a jelen Egyezménytől bármikor visszaléphet. Minden ilyen visszalépés a Letéteményeshez eljuttatott nyilatkozat kézhezvételétől számított 90. nappal lép hatályba.

22. cikk

Hiteles szövegek

Jelen Egyezmény eredeti példánya, melyből az angol, a francia és az orosz nyelvű szöveg egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek főtitkáránál kerül letétbe helyezésre.

MELYNEK HITELÉÜL az alulírottak erre szabályszerűen felhatalmazva, jelen Egyezményt aláírták.

KÉSZÜLT Aarhusban (Dánia), az ezerkilencszázkilencvennyolcadik év június havának huszonötödik napján.

I. MELLÉKLET

A 6. CIKK (1) BEKEZDÉSÉNEK a) ALBEKEZDÉSÉBEN JELZETT TEVÉKENYSÉGEK LISTÁJA

1.	Energiaipar:

—	ásványolaj- és gázfinomítók,

—	gázosító és cseppfolyósító berendezések,

—	hőerőművek és egyéb 50 MW hőteljesítményt meghaladó égetőberendezések,

—	kokszolóművek,

—

atomerőművek és egyéb nukleáris reaktorok, tartalmazva ezen erőművek vagy reaktorok leszerelését vagy leállítását (1) (kivételt képeznek azon hasadó és aktív anyagok előállítására és átalakítására létesült kutatási létesítmények, melyek maximális energiája nem haladja meg az 1kW-os folyamatos hőterhelést),

—	sugárzó nukleáris fűtőanyag újrafeldolgozására használt berendezések,

—

az alábbiakra tervezett berendezések: — nukleáris fűtőanyag előállítása vagy dúsítása, — sugárzó nukleáris fűtőanyag vagy erősen radioaktív hulladék, — sugárzó nukleáris fűtőanyag végleges elhelyezése, — kizárólag a radioaktív hulladék végleges elhelyezése, — kizárólag a sugárzó nukleáris fűtőanyagoknak vagy radioaktív hulladéknak a termelés helyszínétől eltérő más helyszínen történő tárolása (több mint 10 éves időtartamra tervezve).

2.	Fémek előállítása és feldolgozása:

—	érckalcináló (beleértve a szulfidércet is) vagy zsugorító berendezések,

—	nyersvas vagy acél (elsődleges vagy másodlagos fúzió) előállítására használt berendezések, beleértve a folyamatos öntést is, 2,5 tonna/óra kapacitást meghaladóan,

—

vastartalmú fémek feldolgozására használatos berendezések: i. az óránkénti 20 tonna nyersacélmennyiséget meghaladó kapacitású melegen hengerlő művek; ii. a kalapácsonkénti 50 kJ energiát meghaladó kalapácsokkal dolgozó kovácsoló üzemek, ahol a felhasznált hőérték meghaladja a 20 MW-ot; iii. olvasztott fém védőbevonatok alkalmazása, melynek során a felhasznált mennyiség meghaladja az óránkénti 2 tonna nyersacélt;

—	napi 20 tonnát meghaladó termelési kapacitású nem színesfém öntödék (vastartalmú fém öntödék),

—

berendezések: i. nem vastartamú ércből, koncentrátumból vagy másodlagos nyersanyagból történő nem vastartalmú fémek előállítására metallurgiai, vegyi vagy elektrolízises folyamattal; ii. színesfémek, köztük visszanyert termékek (finomítás, kohóbeli öntés stb.) olvasztása, ezen belül ötvözése, ólom és kadmium esetében napi 4 tonnát meghaladó olvasztási kapacitással és egyéb fémek esetében napi 20 tonnát meghaladó olvasztási kapacitással,

—	olyan, fémek és műanyagok felszíni kezelésére használt berendezések, melyek elektrolitos vagy vegyi folyamatokat alkalmaznak, ahol a kezelőkádak térfogata meghaladja a 30 köbmétert.

3.	Ásványanyagipar:

—	berendezések cementklinker előállítására rotációs kemencékben, napi 500 tonnát meghaladó termelési kapacitással, vagy mész előállítására rotációs kemencékben, napi 50 tonnát meghaladó termelési kapacitással, vagy bármely más kemencében napi 50 tonnát meghaladó termelési kapacitással,

—	berendezések azbeszt vagy azbesztalapú termékek előállítására,

—	berendezések üveggyártásra, ezen belül üveggyapot gyártására napi 20 tonnát meghaladó olvasztó kapacitással,

—	berendezések ásványi anyagok olvasztására, ezen belül az ásványi gyapot előállítására napi 20 tonnát meghaladó olvasztási kapacitással,

—

berendezések kerámiatermékek égetés útján való előállítására, különösen tetőcserép, tégla, kemencebélelő anyagok, csempék, kő és porcelánáru előállítására, napi 75 tonnát meghaladó termelési kapacitással és/vagy 4 köbmétert meghaladó kemencekapacitással és kemencénként 300 kg/köbmétert meghaladó berakási sűrűséggel.

4.	Vegyipar: az e bekezdésben ismertetett tevékenységi kategóriákba tartozó termelés ipari méretű termelést jelent azon anyagok, illetve anyagcsoportok vegyi úton történő feldolgozásával, melyeket az a)–f) albekezdésekben ismertetünk:

a)

vegyipari berendezések, olyan alapvető szerves vegyi anyagok előállítására, mint például: i. egyszerű szénhidrogének (lineáris vagy ciklikus, telített vagy telítetlen, alifás, vagy aromás); ii. oxigéntartalmú szénhidrogének, pl. alkoholok, aldehidek, ketonok, karboxilsavak, észterek, acetátok, éterek, peroxidok, epoxigyanták; iii. kéntartalmú szénhidrogének; iv. nitrogéntartalmú szénhidrogének, mint pl. aminok, amidok, nitrátos vegyületek, nitrovegyületek vagy nitrátvegyületek, nitrilek, cianátok, izocianidek; v. foszfortartalmú szénhidrogének; vi. halogénezett szénhidrogének; vii. fémorganikus vegyületek; viii. műanyag alapanyagok (polimerek, szintetikus rostok és cellulóz alapú rostok); ix. szintetikus gumik; x. festékek és pigmentek; xi. felületaktív hatóanyagok és habzásgátlók;

b)

vegyipari berendezések olyan alapvető szervetlen vegyi anyagok előállítására, mint pl.: i. gázok, pl. ammónia, klór, vagy hidrogén-klorid, fluor, hidrogén-fluorid, szén-oxidok, kénvegyületek, nitrogén-oxidok, hidrogén, kén-dioxid, karbonil-klorid; ii. savak mint pl. krómsav, fluorsav, foszforsav, salétromsav, sósav, kénsav, füstölgő kénsav, kéntartalmú savak; iii. bázisok mint pl. ammónium-hidroxid, kálium-hidroxid, nátrium-hidroxid; iv. sók mint pl. ammónium-klorid, kálium-klorát, kálium-karbonát, nátriumkarbonát, perborát, ezüst-nitrát; v. nemfémek, fém-oxidok és egyéb szervetlen vegyületek, mint pl. kalcium-karbid, szilikon és szilikon-karbid;

c)	vegyipari berendezések foszfor-, nitrogén- vagy káliumalapú műtrágyák (egyszerű vagy összetett műtrágyák) előállítására;

d)	vegyipari berendezések alapvető növény-egészségügyi termékek és kártevőirtók előállítására;

e)	vegyi vagy biológiai eljárással működő berendezések alapvető gyógyszeripari termékek előállítására;

f)	vegyipari berendezések robbanóanyagok előállítására;

g)	vegyipari berendezések, amelyekben kémiai és biológiai folyamatokat használnak fel fehérje-tápanyagadalékok, erjesztőszerek és más fehérjék előállítására.

5.	Hulladékkezelés:

—	berendezések veszélyes hulladék égetésére, visszanyerésére, vegyi kezelésére vagy lerakására;

—	berendezések kommunális hulladék égetésére, óránkénti 3 tonnát meghaladó kapacitással;

—	berendezések nem veszélyes hulladék lerakására, napi 50 tonnát meghaladó kapacitással;

—	napi 10 tonnánál nagyobb mennyiséget fogadó lerakó vagy 25 ezer tonna összkapacitást meghaladó hulladéklerakó, ide nem értve a semleges hulladékokat fogadó lerakókat.

6.	Szennyvízkezelő telepek 150 ezer lakos egyenértéket meghaladó kapacitással.

7.	Ipari üzemek az alábbi célokra:

a)	cellulózpép előállítása faanyagból és hasonló rostos anyagokból;

b)	papír- és kartonpapírgyártás napi 20 tonnát meghaladó gyártási kapacitással.

8.

a) Nagy távolságú vasúti pályák és a 2 100 méter hosszúságú vagy annál hosszabb szilárd burkolatú (2) fel-, leszálló pályával rendelkező repülőterek építése; b) autópályák és gyorsforgalmi (3) utak építése; c) négy vagy annál több sávos új út építése, használatban lévő kétsávos, vagy annál kevesebb sávos útvonal átalakítása négy vagy annál több sávossá, amennyiben az új útvonalszakasz vagy az új sávelrendezés és/vagy az út kiszélesített szakasza 10 km, vagy annál nagyobb folyamatos hosszúságú.

9.

a) Belföldi vízi utak és belföldi vízi úti forgalomra használt kikötők, melyek 1 350 tonna feletti vízi járművek áthaladását teszik lehetővé; b) kereskedelmi kikötők, valamint a szárazföldhöz és a külső kikötőkhöz kapcsolódó ki- és berakó mólók (a komp mólókat kivéve), melyek 1 300 tonna feletti vízijárművek fogadására alkalmasak.

10.	Talajvíz-kivételi, illetve mesterséges talajvíz-dúsítási programok, ahol a kitermelt talajvíz vagy a visszatáplált víz éves mennyisége eléri vagy meghaladja a 10 millió köbmétert.

11.

a) Folyómedrek közötti vízkészlet-átvezetésre szolgáló művek, ahol a transzfer célja a lehetséges vízhiány megelőzése, és ahol az így átvezetett vízmennyiség meghaladja az évi 100 millió köbmétert; b) minden egyéb esetben folyami vízgyűjtő területek közötti vízkészlet-átvezetésre szolgáló művek, ahol a donor vízgyűjtő sokéves lefolyási átlaga meghaladja az évi 2 000 millió köbmétert, és ahol az átvezetett víz mennyisége meghaladja ezen lefolyás 5 %-át. A csővezetékes ivóvízszállítás egyik esetbe sem értendő bele.

12.	Nyersolaj- és földgázkivétel kereskedelmi célra, ahol nyersolaj esetében a felszínre hozott mennyiség meghaladja a napi 500 tonnát, földgáz esetében pedig a napi 500 000 köbmétert.

13.	Gátak és egyéb olyan berendezések, melyeket a víz visszatartására vagy folyamatos tározására terveztek, ahol a visszatartott vagy tározott új vagy hozzáadott vízmennyiség meghaladja a 10 millió köbmétert.

14.	A 800 mm átmérőt és a 40 km hosszúságot meghaladó gáz, olaj és vegyi anyagok szállítására használt csővezetékrendszer.

15.	Baromfi és sertés intenzív tartására szolgáló berendezések, amelyek mérete meghaladja a: a) 40 ezer baromfiférőhelyet; b) 2 000 vágósertés- (30 kg-ot meghaladó sertés) férőhelyet; vagy c) 750 anyakoca-férőhelyet.

16.	Kőbányák vagy külszíni fejtésű bányák, ahol a felület meghaladja a 25 hektárt vagy tőzegkitermelés, ahol a felület meghaladja a 150 hektárt.

17.	220 kV vagy annál nagyobb feszültségű és 15 km-es vagy annál nagyobb hosszúságú elektromos vezetékrendszer építése.

18.	Olaj, petrolkémiai vagy vegyi termékek tárolására alkalmas létesítmények 200 ezer tonna vagy azt meghaladó kapacitással.

19.

Egyéb tevékenységek: — szövetek és textíliák előkezelő (pl. mosás, fehérítés, puhítás) vagy festőüzeme, ahol a festési kapacitás meghaladja a napi 10 tonnát, — irha és bőr cserzésére szolgáló üzemek, ahol a kezelési kapacitás meghaladja a napi 12 ezer tonna készterméket, a) vágóhidak napi 50 ezer tonnát meghaladó hasított féltest-kapacitással; b) kezelés és feldolgozás az alábbiakból készítendő élelmiszeripari termékek előállítása során: i. (a tejtől eltérő) egyéb állati eredetű nyersanyag napi 75 tonnát meghaladó késztermék előállítási kapacitással; ii. növényi eredetű nyersanyagok napi 300 tonnát meghaladó késztermék előállítási kapacitással (az átlagos érték negyedéves alapon számítandó); c) tejkezelés és -feldolgozás, ahol a fogadott tej mennyisége meghaladja a napi 200 tonnát (az átlagos érték éves alapon számítandó); — állati tetem vagy állati hulladék elhelyezésére vagy újrahasznosítására alkalmas berendezések napi 10 tonnát meghaladó kezelési kapacitással, — anyagok, tárgyak vagy termékek szerves oldószerek felhasználásával történő felületkezelésére alkalmas berendezések, különösen bevonatkészítésre, feliratkészítésre, védőréteggel való bevonásra, újrazsírozásra, vízhatlanításra, méretezésre, festésre, tisztításra és impregnálásra az óránkénti 150 kg-ot meghaladó felhasználási kapacitással vagy az évi 200 tonnát meghaladó felhasználási kapacitással, — szén (koksz) vagy elektrografit égetés vagy grafitosítás útján való előállításához szükséges berendezések.

20.	Bármely, az (1)–(19) bekezdésekben nem említett tevékenység, ahol a nemzeti jog alapján a közösségi részvételre környezeti hatásvizsgálati eljárás keretein belül van lehetőség.

21.

A 6. cikk (1) bekezdésének a) pontja nem vonatkozik fenti projektek közül azokra, amelyek kizárólag vagy főleg kutatást, új módszerek vagy termékek kifejlesztését vagy kipróbálását szolgálja, maximum 2 év időtartamra, hacsak nem feltételezhető, hogy jelentős káros hatással járnak a környezetre vagy az egészségre.

22.

A fenti tevékenységek bármilyen változása vagy kiterjesztése a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontja alá esik, amennyiben a változás vagy kiterjesztés önmaga megfelel a jelen mellékletben foglalt feltételeknek/határértékeknek. Minden egyéb változtatás vagy kiterjesztés a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja alá esik.

---

(1)  Miután a nukleáris fűtőanyag és egyéb radioaktívan szennyezett elemek teljes mennyiségét tartósan eltávolították a berendezés helyszínéről, az atomerőművek és egyéb nukleáris reaktorok nem minősülnek ilyen berendezésnek.

(2)  Jelen Egyezmény céljára a „repülőtér” azon repülőtereket jelenti, amelyek a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetet létrehozó 1944-es Chicagói Egyezmény definíciójának megfelelnek (14. melléklet).

(3)  Jelen Egyezmény céljaira a „gyorsforgalmi út” jelentése azon út, amely az1975. november 15-én elfogadott, a nemzetközi forgalmú nagy utakról szóló európai megállapodás definíciójának megfelel.

II. MELLÉKLET

DÖNTŐBÍRÁSKODÁS

1.

Döntőbíráskodásra benyújtott vitás kérdés esetén ezen Egyezmény 15. cikkének (2) bekezdése értelmében a vitában a Fél vagy Felek tájékoztatják a titkárságot a döntőbíráskodás tárgyköréről és különösen ezen Egyezmény azon cikkeiről, melynek értelmezése vagy alkalmazása a vita tárgya. A titkárság továbbítja az így kapott tájékoztatást ezen Egyezmény valamennyi Feléhez.

2.

A döntőbíróság három tagból áll. Mind a vitában részes panaszos Fél vagy Felek, mind pedig a másik Fél vagy Felek kijelölnek egy-egy döntőbírót és az így kijelölt két döntőbíró közös megegyezéssel jelöl ki egy harmadik döntőbírót, aki a döntőbíróság elnöki tisztjét látja el. Az utóbbi nem lehet a vitában részes egyik Fél nemzetiségéhez tartozó sem, lakóhelye nem lehet egyik Fél illetékességi területén sem, nem állhat egyik Fél alkalmazásában sem és az adott üggyel korábban semmilyen más minőségben nem foglalkozhatott.

3.	Amennyiben a döntőbíróság elnökét a második döntőbíró kijelölését követő két hónapon belül nem jelölik ki, az Európai Gazdasági Bizottság végrehajtó titkára bármely vitában részes Fél kérésére, további két hónapon belül kijelöli az elnököt.

4.

Amennyiben a vitában részes két Fél valamelyike nem jelöli ki a kérés kézhezvételétől számított két hónapon belül a döntőbírót, a másik Fél arról tájékoztathatja az Európai Gazdasági Bizottság végrehajtó titkárát, aki további két hónapon belül kijelöli a döntőbíróság elnökét. Kijelölését követően a döntőbíróság elnöke felkéri a döntőbírót addig ki nem jelölt Felet, hogy ezt tegye meg két hónapon belül. Amennyiben ez a megadott időszakon belül nem történik meg, az elnök arról tájékoztatja az Európai Gazdasági Bizottság végrehajtó titkárát, aki további két hónapon belül megteszi a kijelölést.

5.	A döntőbíróság döntését a nemzetközi joggal és ezen Egyezmény rendelkezéseivel összhangban hozza meg.

6.	Bármely döntőbíróság, amely ezen mellékletben megállapított rendelkezések értelmében létesült, eljárási szabályait saját maga állapítja meg.

7.	A döntőbíróság döntéseit, mind eljárási, mind pedig lényegi kérdés vonatkozásában, a bíróság tagjai többségi szavazatával hozza.

8.	A döntőbíróság a tények megállapítása céljából minden helyén való intézkedést megtehet.

9.

A vitában részes Felek segítik a döntőbíróság munkáját különösen, a rendelkezésükre álló valamennyi eszközzel: a) biztosítják a bíróság számára az összes releváns dokumentumot, eszközt és tájékoztatást; b) elősegítik, ahol szükséges, hogy tanúkat vagy szakértőket idézzenek meg, és így gyűjtsenek bizonyítékokat.

10.	A vitában részes Felek és a döntőbírók megtartják a titoktartási kötelezettséget minden olyan tájékoztatással kapcsolatosan, amelyhez bizalmasan jutnak a döntőbírósági eljárás során.

11.	A döntőbíróság, a részes felek bármelyikének kérésére, közbenső védelmi intézkedéseket javasolhat.

12.

Amennyiben a vitában részes valamely Fél nem jelenik meg a döntőbíróság előtt, vagy elmulasztja az ügy képviseletéről való gondoskodást, a másik fél kérheti a döntőbíróságtól, hogy folytassa le eljárását és hozza meg végleges döntését. Valamelyik Fél távolléte vagy a képviselet biztosításának elmulasztása nem akadályozza az eljárás lefolytatását.

13.	A döntőbíróság a vitás kérdés tárgyköréből közvetlenül adódó ellenigényt is meghallgathat és arról dönthet.

14.	Amennyiben a döntőbíróság nem dönt másképpen az eset különleges körülményeiből adódóan, a döntőbíróság költségeit, beleértve tagjai díjazását, a vitás Felek egyenlő arányban viselik. A döntőbíróság nyilvántartást vezet valamennyi költségéről és arról végleges kimutatást nyújt át a Feleknek.

15.	Ezen Egyezmény bármely Fele, amennyiben a vitás kérdés tárgyköréhez jogi természetű érdek fűzi, és amennyiben az ügyben hozott döntés rá kihatással lehet, a döntőbíróság jóváhagyásával részt vehet az eljárásban.

16.	A döntőbíróság döntését a bíróság létesítésének időpontjától számított 5 hónapon belül hozza meg, kivéve, ha szükségesnek tartja ezen időszak legfeljebb további 5 hónappal történő meghosszabbítását.

17.	A döntőbíróság döntéséhez indokolást köteles fűzni. A döntés végleges és kötelező érvényű a vitában részes valamennyi Fél számára. A döntőbíróság döntését továbbítja a vitában részes Feleknek és a titkárságnak. A titkárság továbbítja a kapott tájékoztatást ezen Egyezmény valamennyi Felének.

18.	Amennyiben a Felek között vitás kérdés támad a döntőbíróság döntésének értelmezését, végrehajtását illetően, a vitás kérdést bármely Fél benyújthatja a döntést hozó döntőbírósághoz, illetve amennyiben az utóbbi nem érhető el, egy másik döntőbírósághoz, amelyet az elsőhöz hasonló módon létesítenek.