EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2023.11.29.

COM(2023) 905 final

2023/0435(COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

az (EU) 2015/2302 irányelvnek az utazók védelmének hatékonyabbá tétele, valamint az irányelv egyes vonatkozásainak egyszerűsítése és pontosítása érdekében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

{SEC(2023) 540 final} - {SWD(2023) 905 final} - {SWD(2023) 906 final} - {SWD(2023) 907 final} - {SWD(2023) 908 final}

INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

•A javaslat indokai és céljai

•Összhang a szakpolitikai terület rendelkezéseivel

•Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

•Jogalap

•Szubszidiaritás

•Arányosság

•A jogi aktus típusának megválasztása

3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

•A jelenleg hatályban lévő jogszabályok utólagos értékelése/célravezetőségi vizsgálata

2019-ben a Bizottság közzétette első jelentését az utazási csomagokról szóló irányelv a különböző értékesítési pontokon végrehajtott online foglalásokra alkalmazandó rendelkezéseiről 12 . A jelentés kihívásokról számolt be, különösen az utazási szolgáltatásegyüttesekkel kapcsolatban, mint például a fogalom egyértelműségének hiánya, valamint az utazási csomagok és az utazási szolgáltatásegyüttesek közötti különbségtétel nehézsége. 

2021-ben a Bizottság az utazási csomagokról szóló irányelv 26. cikkében meghatározottak szerint átfogó jelentést adott ki az irányelv alkalmazásáról 13 . A jelentés feltárt bizonyos kihívásokat az irányelv normál körülmények között és válsághelyzetben történő alkalmazásával kapcsolatban, különösen a visszatérítések tekintetében olyan súlyos válsághelyzetekben, mint amilyen a Covid19-világjárvány volt.

Amint azt a 2020. novemberi új fogyasztóügyi stratégiájában bejelentette, a Bizottság az utazási csomagokról szóló irányelv hatásvizsgálatával párhuzamosan értékelést is végzett 14 .

Az értékelés arra a következtetésre jutott, hogy az irányelv továbbra is uniós hozzáadott értéket képvisel. Megállapította, hogy az irányelv célkitűzései összhangban vannak az utazók és az utazási csomagok szervezőinek/közvetítőinek az irányelv elfogadásakor várható szükségleteivel, és továbbra is relevánsak. A piaci fejlemények (főként a fokozódó digitalizációnak és az üzleti gyakorlatok változásainak köszönhetően), az irányelv alkalmazásával kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok és a Covid19-világjárvány által okozott problémák azonban rávilágítottak arra, hogy az irányelv nem elégít ki teljes mértékben bizonyos fogyasztói igényeket (az előlegfizetések védelme és visszatérítése, egyes szabályok összetettsége, információk bemutatása). Megállapította, hogy további intézkedésekre van szükség. Az értékelés ezért arra a következtetésre jutott, hogy az utazási csomagokról szóló irányelv csak részben járult hozzá a belső piac megfelelő működéséhez, valamint a fogyasztóvédelem magas és lehető legegységesebb szintjének eléréséhez.

Az értékelés során azonosított kihívások három fő probléma köré csoportosíthatók.

Az első probléma a törölt utazási csomagok visszatérítésével kapcsolatos kihívások, különösen súlyos válság idején. Ennek fő mozgatórugója az előlegfizetés gyakorlata, a szervezők likviditásának hiánya számos párhuzamos visszatérítési kérelem esetén, valamint az utalványok használatával kapcsolatos jogbizonytalanság. Mivel az utazásszervezők az utazóktól kapott előleget arra használják fel, hogy előre kifizessék az utazási csomag részét képező bizonyos szolgáltatásokat, a szolgáltatók visszatérítésétől függenek annak érdekében, hogy az utazási csomag törlése esetén vissza tudják téríteni az utazóknak a befizetett összeget.

A világjárvány alatt számos szervező nem kapott (gyors) visszatérítést a szolgáltatóktól (pl. légitársaságoktól és szállodáktól), és így a kötelező 14 napos időszakon belül nem tudta visszatéríteni az utazók költségeit. Az utazási csomagokról szóló irányelv nem tartalmaz a vállalkozások közötti visszatérítésekre vonatkozó szabályokat lemondás esetére. Hiányoznak belőle továbbá az utalványok használatára vonatkozó szabályok. Valójában a világjárvány idején az utazásszervezők gyakran utalványokat erőltettek rá az utazókra a törölt utazási csomagok visszatérítése helyett, és az utazók utalványokkal kapcsolatos jogai nem voltak egyértelműek. Több tagállam ideiglenes szabályokat is elfogadott, amelyek lehetővé tették az utazásszervezők számára, hogy az utazók beleegyezése nélkül utalványokat bocsássanak ki, vagy felfüggesztették az utazási csomagokról szóló irányelv szerinti visszatérítéshez való jogukat, ami kötelezettségszegési eljárás megindítását vonta maga után. 2020 májusában a Bizottság ajánlást fogadott el a világjárvány idején kibocsátott, önkéntesen elfogadható utalványokról 15 . Az ajánlás tagállamok általi alkalmazása vegyes volt.

A második probléma az, hogy az utazók által fizetett előlegek nem részesülnek kellő védelemben az utazásszervező fizetésképtelenségével szemben. Az utalványok esetében a fizetésképtelenséggel szembeni védelem és a törlésből eredő visszatérítési jogok tagállamonként eltérőek 16 . Jelentős különbségek vannak a fizetésképtelenséggel szembeni nemzeti védelmi rendszerek között is 17 . Egyes tagállamokban az utazásszervezők nehezen jutnak fizetésképtelenséggel szembeni védelemhez vagy biztosítási megoldásokhoz, különösen válság idején 18 ., 19  

A harmadik probléma az utazási csomagokról szóló irányelv végrehajtásával kapcsolatos nehézségekhez kapcsolódik. Egyes rendelkezések nem eléggé egyértelműek, hiányosak vagy túl összetettek, ami a gyakorlatban eltérő szintű fogyasztóvédelmet és a verseny torzulását eredményezi. Ez vonatkozik például az „online foglalásegyüttesek” fogalmára 20 , az utazási szolgáltatásegyüttesekre, a visszatérítési igények és utalványok fizetésképtelenséggel szembeni védelem általi fedezetére, valamint az elháríthatatlan és rendkívüli körülmények esetén történő törlésre vonatkozó szabályokra. Emellett az utazók nincsenek minden esetben tisztában a különböző felek (utazásszervezők, utazásközvetítők és szolgáltatók) szerepét illetően, beleértve a visszatérítésekkel kapcsolatos szerepüket is. Végezetül a tájékoztató formanyomtatványok használata összetett, és lehetne felhasználóbarátabb is.

•Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk

– Az utazók előlegfizetései védelmének és törlés esetén a már kifizetett összegek gyors visszatérítéséhez való joguk javítása, súlyos válság idején is, az utazásszervezők likviditásának fenntartása mellett (az 1. probléma kezelése).

– Az utazóknak az utazásszervező fizetésképtelenségével szembeni védelmének megerősítése, akár súlyos válság esetén is, ugyanakkor egyenlő versenyfeltételek biztosítása a belső piacon (a 2. probléma megoldása).

– A jogbiztonság és az irányelv végrehajthatóságának növelés az irányelv azon rendelkezéseinek egyértelműsítése és/vagy egyszerűsítése révén, amelyek különbözőképpen értelmezhetők, vagy amelyeket az érdekelt felek nehezen tudnak a gyakorlatban alkalmazni (a 3. probléma megoldása).

 bevezető hatásvizsgálatról szóló konzultáció és egy 13 hetes nyílt nyilvános konzultáció, amelynek során valamennyi érdekelt fél véleményét kikérték. 21

A különböző érdekelt felekkel (hatóságokkal, fogyasztói szervezetekkel, vállalkozói szövetségekkel) folytatott célzott konzultációk, főként több munkaértekezlet és találkozó nyomon követéseként.

Célzott online tematikus munkaértekezletek, többek között az érdekelt felek szakértői csoportjának ülései az utazási csomagokról szóló irányelv alkalmazásának támogatása érdekében. 22 A Bizottság által szervezett ülésekre való felkészülés érdekében előzetesen kérdőíveket és vitairatokat küldtek ki.

A külső tanácsadó által szervezett online munkaértekezletek, amelyek célja, hogy a résztvevőket (vállalkozói szövetségek és egyes vállalkozások, köztük utazási vállalkozások, fogyasztói szervezetek és Európai Fogyasztói Központok) tájékoztassák a tanulmány előrehaladásáról, és interaktív formában információkat gyűjtsenek a főbb megállapításokról.

Az érdekelt felek (pl. az Európai Garanciaalapok Utazási és Idegenforgalmi Szövetsége, az Európai Utazási Irodák Szövetsége) által szervezett munkaértekezletek lehetőséget kínáltak arra, hogy adatokat gyűjtsenek az érdekelt felektől a fizetésképtelenséggel szembeni, az utazási ágazatban elérhető védelemről és az előlegekről.

•Szakértői vélemények beszerzése és felhasználása

•Hatásvizsgálat

Ennek eredményeként az előnyben részesített alternatíva az utazási csomag teljes árának 25 %-ára korlátozná az előlegfizetést, lehetővé téve az utazásszervező számára, hogy a fennmaradó összeget 4 héttel az utazási csomag megkezdése előtt követelje. Az utazásszervezők azonban továbbra is rugalmasan kérhetnek magasabb összegű előleget, amennyiben azt a szolgáltatók részére magasabb előlegfizetés vagy a kifejezetten az utazási csomag szervezésével és teljesítésével kapcsolatos egyéb költségek fedezése indokolja, amennyiben ez a foglalás időpontjában szükséges. 27 Összességében a vállalatokra nehezedő teher korlátozott maradna, és csak enyhe áremelkedés várható az utazók számára. 

Az alternatíva emellett jogot teremtene a vállalkozások közötti visszatérítésre abban az esetben, ha az adott szolgáltatást nem teljesítik. Ebben az esetben az utazásszervező jogosult lenne a szolgáltató(k)nak, pl. légitársaságoknak és szállodáknak befizetett összegek visszatérítésére a szolgáltatás törlését vagy teljesítésének elmaradását követő 7 napon belül. Ez lehetővé tenné az utazásszervezők számára, hogy az irányelvben meghatározott 14 napos visszatérítési határidőn belül – likviditásuk fenntartása mellett – visszatérítést nyújtsanak az utazóknak. Amennyiben az utazásszolgáltató töröl egy az utazási csomagban foglalt szolgáltatást, vagy más módon nem teljesíti azt, de az utazási csomagra vonatkozó szerződés továbbra is fennáll, a hét napon belüli visszatérítéshez való jog lehetővé teszi az utazásszervezők számára, hogy alternatív szolgáltatást nyújtsanak az utazók számára. Emellett az utazásszervezők a visszatérítés alternatívájaként utalványokat is kínálhatnak, feltéve, hogy megfelelnek a 2020. évi bizottsági ajánlással nagyrészt összhangban meghatározott garanciáknak.

Végezetül elképzelhető, hogy a tagállamok olyan mechanizmusokat írnak elő, amelyek a jogi követelményekkel összhangban biztosítják az utazók számára a visszatérítést, például olyan esetekben, amikor az utazási csomagokat elháríthatatlan és rendkívüli körülmények miatt törlik, és az utazásszervezők nem tudják teljesíteni visszatérítési kötelezettségeiket. Amennyiben a tagállamok ilyen mechanizmusokat vezetnek be vagy tartanak fenn, kötelesek tájékoztatni a Bizottságot és a többi tagállam központi kapcsolattartó pontjait az ilyen mechanizmusokról. Ezeket a mechanizmusokat általában kizárólag az utazásszervezők hozzájárulásaiból finanszírozzák. Az ilyen mechanizmusokat csak kivételes körülmények között társfinanszírozhatják a tagállamok, és bevezetésük nem érinti az állami támogatásokra vonatkozó uniós rendelkezéseket. Ez a rendelkezés hosszú távon költségsemleges lenne. Ezek az intézkedések összességében csak nagyon korlátozott költségek mellett javítják a fogyasztóvédelmet a vállalkozások (utazásszervezők és szolgáltatók) számára.

•Célravezető szabályozás és egyszerűsítés

•Alapjogok

Összességében a javasolt irányelvben foglalt szakpolitikai intézkedések kombinációja egyensúlyt kíván teremteni a fogyasztói jogok és az utazási csomagok ágazatában az üzleti tevékenység folytatásához való jog között.

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

5.EGYÉB ELEMEK

•Végrehajtási tervek, valamint az ellenőrzés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai

•A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata

2023/0435 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

az (EU) 2015/2302 irányelvnek az utazók védelmének hatékonyabbá tétele, valamint az irányelv egyes vonatkozásainak egyszerűsítése és pontosítása érdekében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére 34 ,

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére 35 ,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)Az (EU) 2015/2302 európai parlamenti és tanácsi irányelv 36 a piaci és technológiai fejlemények fényében korszerűsítette az utazási csomagokra vonatkozó jogi keretet. Az irányelv célja az volt, hogy szabályozza az utazási szolgáltatások új foglalási módjait, beleértve az utazási szolgáltatások olyan testreszabott kombinációit, amelyek nem tartoznak a 90/314/EGK tanácsi irányelv 37 hatálya alá, vagy amelyek jogi szempontból szürke zónában voltak, és többféle módon erősítette meg az utazók jogait. Ugyanakkor az irányelvnek az is célja volt, hogy tisztességesebb versenyt biztosítson az utazási csomagok piacán tevékenykedő különböző típusú utazási vállalkozások között.

(2)E célok elérése érdekében az (EU) 2015/2302 irányelv kiterjesztette a „csomag” fogalmának meghatározását a 90/314/EGK irányelvhez képest. Az (EU) 2015/2302 irányelv tovább pontosította az utazók meglévő jogait, és újakat vezetett be, például az utazók azon jogát, hogy elháríthatatlan és rendkívüli körülmények esetén bizonyos feltételek mellett lemondási díj nélkül felmondhassák az utazási csomagra vonatkozó szerződést. Ezenkívül az (EU) 2015/2302 irányelv létrehozta az „utazási szolgáltatásegyüttes” új fogalmát, amely magában foglalja az egyetlen értékesítési ponton végrehajtott foglalásokat és a különböző értékesítési pontokon történő foglalásokat, amelyeket a kereskedő „célzottan segít elő”. Az utazási szolgáltatásegyütteseket nagyrészt önálló szolgáltatásokként kezelik, de az utazási szolgáltatásegyüttes létrejöttét elősegítő kereskedő által kapott kifizetéseket védeni kell a kereskedő fizetésképtelenségével szemben. Az (EU) 2015/2302 irányelv célja az átláthatóság biztosítása volt azáltal, hogy arra kötelezi a kereskedőket, hogy tájékoztassák az utazókat a számukra kínált utazási termék természetéről és a kapcsolódó jogokról az említett irányelv I. és II. mellékletében található tájékoztató formanyomtatványokon keresztül.

(3)Bár összességében az (EU) 2015/2302 irányelv jól működik, alkalmazásának 2018. július 1-jei kezdete óta számos kihívás merült fel. A Covid19-világjárvány és a kapcsolódó kormányzati intézkedések jelentős hatást gyakoroltak mind az utazási ágazatra, mind az utazókra, rávilágítottak az uralkodó üzleti modellek bizonyos hiányosságaira és arra, hogy az irányelv egyes rendelkezései pontosításra szorulnak.

(4)Ezért meg kell szüntetni a jelenlegi szabályokban azonosított hiányosságokat, valamint tisztázni és egyszerűsíteni kell bizonyos fogalmakat és rendelkezéseket, ezáltal fokozva az (EU) 2015/2302 irányelv hatékonyságát az utazók és az utazási vállalkozások – köztük számos mikro-, kis- és középvállalkozás – javára.

(5)Míg az „utazási csomag” fogalmának meghatározása összességében hatékonynak tekinthető, az utazási szolgáltatásegyüttes fogalommeghatározását és szabályait, valamint az utazási csomagoktól való elhatárolásukat pontosítani és egyszerűsíteni kell. Az „utazási csomag” és az „utazási szolgáltatásegyüttes” fogalommeghatározások és fogalmak ilyen egyértelműsítése és egyszerűsítése valamennyi fél számára növeli a jogbiztonságot, miközben hatékonyabbá teszi az utazók védelmét, és egyenlő versenyfeltételeket biztosít a kereskedők számára. Ugyanakkor csökkenteni kell azoknak a tájékoztató formanyomtatványoknak a számát, amelyeket a kereskedőknek használniuk kell, amikor tájékoztatják az utazókat jogaikról.

(6)Továbbra is az az alapelv kell, hogy képezze az „utazási csomag” fogalommeghatározásának alapját, hogy szoros kapcsolat áll fenn az ugyanazon utazás vagy üdülés céljából lefoglalt különböző utazási szolgáltatások között. Annak biztosítása érdekében, hogy ne legyen átfedés az „utazási csomag” és az „utazási szolgáltatásegyüttes” fogalommeghatározása között, valamint az utazási csomagok és az utazási szolgáltatásegyüttesek közötti különbségtétel nehézségeinek kiküszöbölése érdekében az ugyanazon utazás vagy üdülés céljából különböző típusú utazási szolgáltatások egyetlen értékesítési ponton történő foglalását – amennyiben az utazási szolgáltatásokat az utazó az első szerződés megkötése előtt választotta ki – ugyanúgy csomagnak kell tekinteni, mint az egyetlen értékesítési ponton rövid időn belül lefoglalt utazási szolgáltatásokat. Mindkét esetben szoros kapcsolat áll fenn az utazási szolgáltatások foglalásai között. Ezért az „utazási csomag” fogalommeghatározásának mindkét helyzetet magában kell foglalnia, míg az egyetlen értékesítési ponton tett egyetlen látogatás vagy kapcsolatfelvétel alkalmával végrehajtott foglalásokat ki kell venni az utazási szolgáltatásegyüttes fogalommeghatározásából.

(7)Az egyetlen értékesítési ponton rövid időn belül történő foglalásokkal összefüggésben helyénvaló felváltani az „egyetlen látogatás vagy kapcsolatfelvétel” meglehetősen homályos kritériumát. Ezért a különböző típusú utazási szolgáltatások ugyanazon utazás vagy üdülés céljából, három órán belül történő foglalását mindig csomagnak kell tekinteni. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha az első foglalás befejezése előtt a kereskedő felkéri az utazót, hogy az első foglalást követően ugyanazon utazás vagy üdülés céljából további szolgáltatásokat foglaljon le, amennyiben a további foglalásokra az első szerződés megkötését követő 24 órán belül kerül sor.

(8)Túl szűknek bizonyult az egymáshoz kapcsolódó, online foglalási folyamatok révén kialakított utazási csomag fogalmának az (EU) 2015/2302 irányelv 3. cikke (2) bekezdése b) pontjának v. alpontjában szereplő meghatározása, amelyhez szükséges volt, hogy az utazó neve, fizetési adatai és e-mail-címe a kereskedőtől egy másik kereskedőhöz kerüljön továbbításra. Ezért helyénvaló „utazási csomagnak” tekinteni a különböző típusú utazási szolgáltatások ugyanazon utazás vagy üdülés céljából végrehajtott foglalásait, amennyiben az a kereskedő, akivel vagy amellyel az utazó először köt szerződést, továbbítja az utazó nevét, fizetési adatait, e-mail-címét vagy bármely más személyes adatát egy vagy több másik kereskedőnek, akivel vagy amellyel az utazó szerződést köt. A személyes adatok ilyen továbbítása szoros kapcsolatot jelez a foglalások/szerződések között, így a második foglalásra vonatkozó 24 órás feltétel nem nélkülözhetetlen, ezért törölni kell.

(9)Az „utazási szolgáltatásegyüttes” fogalommeghatározásának ki kell terjednie azokra a helyzetekre, amikor az a kereskedő, akivel vagy amellyel az utazó először köt szerződést és aki az utazó által vagy nevében befizetett pénzösszeget kapja, felkéri az utazót, hogy ugyanazon utazás vagy üdülés céljából további típusú utazási szolgáltatásokat foglaljon le. Ebben az összefüggésben annak a kereskedőnek, akivel vagy amellyel az utazó először köt szerződést, gondoskodnia kell fizetésképtelenséggel szembeni védelemről. Továbbá annak biztosítása érdekében, hogy az utazók maradéktalanul részesüljenek a fizetésképtelenséggel szembeni védelemre vonatkozó szabályok előnyeiből, valamint annak érdekében, hogy a kereskedők tisztában legyenek azzal, hogy e kötelezettség vonatkozik rájuk, helyénvaló, hogy az utazási szolgáltatásegyüttesekre vonatkozó tájékoztató formanyomtatványok ajánlják az utazóknak, hogy – például képernyőfelvételek révén – rögzítsék a felkérést és a további foglalást , és tájékoztassák a kereskedőt, akivel vagy amellyel az első szerződést megkötötték, hogy a felkérését követő 24 órán belül ugyanazon utazás vagy üdülés céljából újabb típusú utazási szolgáltatásra vonatkozó szerződést kötöttek. A kereskedőt kötelezni kell arra, hogy az utazók rendelkezésére bocsásson egy olyan eszközt, például e-mail-címet vagy weboldalt, ahol az utazók regisztrálhatják ezeket az információkat, és ahonnan visszaigazolást kapnak az ilyen információk kézhezvételéről.

(10)Az olyan utazási csomagok esetében, amelyek például a szállást más turisztikai szolgáltatásokkal kombinálják, de személyszállítást nem foglalnak magukban, a jogbiztonság javítása érdekében a kombináció értékének „jelentős hányada” általános kritériumát, amely a 3. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett turisztikai szolgáltatásokra vonatkozik, a „legalább 25 %-os” konkrét kritériummal kell felváltani.

(11)Amint arra különösen a Covid19-világjárvány rávilágított, az előlegfizetések jelenlegi üzleti gyakorlata, a szolgáltatók által törölt vagy nem teljesített szolgáltatásoknak az utazási csomagok szervezői részére történő, vállalkozások közötti visszatérítésére vonatkozó szabályok hiánya, az utalványokra vonatkozó szabályok hiánya, valamint az azzal kapcsolatos bizonytalanság, hogy a törölt utazási csomagokkal kapcsolatos visszatérítési igények és az azokért cserébe kínált utalványok a fizetésképtelenséggel szembeni védelem hatálya alá tartoznak-e, nehézségeket okozhatnak az utazóknak történő visszatérítések terén, különösen akkor, ha elháríthatatlan és rendkívüli körülmények miatt számos utazás törlésére kerül sor, és ezek számos úti célt érintenek. Ezért rendelkezni kell arról, hogy az utazók befizetései mindenkor hatékony védelemben részesüljenek, válság idején is. Biztosítani kell továbbá, hogy a fizetésképtelenséggel szembeni nemzeti védelmi rendszerek reziliensek legyenek, és egységesebb védelmet nyújtsanak.

(12)Az előlegfizetési kötelezettséggel járó üzleti gyakorlat bizonyos kockázatokkal jár, különösen azokban az esetekben, amikor az utazásszervezők rövid időn belül kötelesek jelentős összegeket visszatéríteni az utazóknak a törölt utazásokért. Ezért indokolt előírni, hogy az előlegfizetések, tehát az utasoktól a foglaláskor vagy röviddel azt követően kért fizetések nem haladhatják meg az utazási csomag teljes árának 25 %-át, és hogy az utazásszervezők vagy adott esetben az utazásközvetítők ne kérhessék a fennmaradó összeg kifizetését az utazási csomag megkezdése előtt 28 napnál korábban. Ugyanakkor az utazásszervezők és adott esetben az utazásközvetítők számára lehetővé kell tenni, hogy magasabb összegű előleget kérjenek, amennyiben ez az utazási csomag megszervezésének és megfelelő teljesítésének biztosításához szükséges. A szervezők által kért előlegek szintje igazolható a szolgáltatók részére történő előlegfizetéssel, beleértve azt az esetet is, amikor a szolgáltatók ugyanahhoz a vállalatcsoporthoz tartoznak, mint az utazásszervező, vagy annak szükségességével, hogy fedezzék az utazásszervezőnél a foglalás időpontjában vagy röviddel azt követően az utazási csomag megszervezéséhez és teljesítéséhez közvetlenül kapcsolódóan felmerülő költségeket. Ez adott esetben magában foglalhatja az utazásközvetítők által kért jutalékokat is.

(13)    Az előlegek szintjét nem kell minden csomag esetében külön-külön kiszámítani, hanem az az előlegfizetés szükségessége tekintetében hasonló jellemzőkkel rendelkező csomagcsoportok esetében is meghatározható. Az utazásszervezőket és adott esetben az utazásközvetítőket továbbra is kötelezni kell arra, hogy a szerződés megkötése előtt tájékoztassák az utazókat az általuk kért előlegekről.

(14)    Mivel az előlegfizetés korlátozása nem egyeztethető össze az (EU) 2015/2302 irányelv 3. cikke (5) bekezdése b) pontjának iv. alpontjában említett élményajándék-csomagok és az utazási csomag megkezdése előtt kevesebb mint 28 nappal lefoglalt csomag fogalmával, az utazási csomagok e két típusát mentesíteni kell az előlegfizetés ezen irányelv által bevezetett korlátozása alól.

(15)Amennyiben egy az utazási csomagban foglalt utazási szolgáltatást törölnek vagy nem teljesítenek, és az érintett szolgáltatónak előleget fizettek, az utazásszervezők jogosultak a befizetett összegek hét napon belül a szolgáltató által történő visszatérítésére. A visszatérítéshez való jognak lehetővé kell tennie az utazásszervezők számára, hogy 14 napon belül eleget tegyenek az utazók számára nyújtandó visszatérítésre vonatkozó kötelezettségüknek abban az esetben, ha az utazási csomagra vonatkozó szerződés egésze is felmondásra kerül. Amennyiben az utazásszolgáltató töröl vagy nem teljesít egy az utazási csomagban foglalt szolgáltatást, de az utazási csomagra vonatkozó szerződés továbbra is fennáll, a hét napon belüli visszatérítéshez való jog lehetővé teszi az utazásszervezők számára, hogy alternatív szolgáltatást nyújtsanak.

(16)Bizonyos helyzetekben az utazóknak kínált önkéntes utalványok a visszatérítés hasznos alternatíváját jelenthetik. Az utalványok nagyobb rugalmasságot biztosíthatnak az utazásszervezők számára, különösen akkor, ha azzal a kötelezettséggel szembesülnek, hogy rövid időn belül sok visszatérítést kell teljesíteniük. Ugyanakkor az utalványok elfogadhatók azon utazók számára, akiknek nincs szükségük azonnali visszatérítésre, feltéve, hogy különleges jogi garanciák állnak rendelkezésre. Ezért egyértelmű szabályokat kell megállapítani az utalványokra vonatkozóan, amelyek ilyen garanciákat nyújtanak. Ezeknek a garanciáknak magukban kell foglalniuk az utalványok önkéntes jellegére és fő jellemzőire, valamint az utazók utalványokkal kapcsolatos jogaira – például, hogy védelmet élveznek az utazásszervező fizetésképtelenségével szemben, és hogy az utazók automatikus visszatérítésre jogosultak, ha az utalványt annak érvényességi ideje alatt nem váltják be – vonatkozó átláthatóságot. Az utazásszervezők vonzóbbá tehetik az utalványokat, például azáltal, hogy növelik az utalvány összegét az utazó visszatérítési jogához képest. Ilyen esetekben a fizetésképtelenséggel szembeni védelmet az utazótól kapott kifizetések összegére kell korlátozni.

(17)Elképzelhető, hogy a tagállamok olyan mechanizmusokat írnak elő, amelyek a jogi követelményekkel összhangban visszatérítést biztosítanak az utazók számára olyan esetekben, amikor az utazási csomagokat elháríthatatlan és rendkívüli körülmények miatt törlik, és az utazásszervezők nem tudják teljesíteni visszatérítési kötelezettségeiket. Az átláthatóság növelése érdekében az ilyen mechanizmusokat bevezető vagy fenntartó tagállamok kötelesek tájékoztatni a Bizottságot és a többi tagállam központi kapcsolattartó pontjait ezen mechanizmusokról. Ezeket a mechanizmusokat általában kizárólag az utazásszervezők hozzájárulásaiból finanszírozzák. Az ilyen mechanizmusokat csak kivételes körülmények között társfinanszírozhatják a tagállamok, és bevezetésük nem érinti az állami támogatásokra vonatkozó uniós rendelkezéseket.

(18)Az olyan elképzelhető helyzetek sokasága, amelyek az utazási csomag teljesítését jelentősen befolyásoló elháríthatatlan és rendkívüli körülmények miatt az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondásához vezethetnek, eseti elbírálást igényel, például az ilyen körülmények jellegére és mértékére tekintettel. Egyértelművé kell tenni, hogy a szerződés felmondása akkor lehetséges, ha észszerűen feltételezhető, hogy annak teljesítését elháríthatatlan és rendkívüli körülmények jelentősen befolyásolják.

(19)A Covid19-világjárvány során eltérő értelmezések alakultak ki az „elháríthatatlan és rendkívüli körülmények” miatti lemondási jogok tekintetében, többek között az utazási figyelmeztetések relevanciájával kapcsolatban. Ezért helyénvaló pontosítani, hogy az utazó lakóhelye vagy indulása szerinti tagállam, vagy a célország hatóságai által az úti cél tekintetében kiadott hivatalos utazási figyelmeztetések fontos elemek a szerződés felmondása igazolásának értékelésekor. Azt is egyértelművé kell tenni, hogy az úti célra vonatkozó vagy az onnan való visszatérést követően érvényes súlyos korlátozások – például a jelentős időtartamra szóló karanténkövetelmények – szintén relevánsak az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondása indokolásának értékelésekor.

(20)Azt is egyértelművé kell tenni, hogy a 14 napos visszatérítési időszak, amelyet a szerződés felmondása idéz elő, attól függetlenül alkalmazandó, hogy az utazó kifejezetten kér-e visszatérítést.

(21)Az utazók hatékony és egységes védelme, valamint az utazásszervezők számára egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében rendelkezni kell arról, hogy az utazásszervezők fizetésképtelensége esetén az utazásszervezők fizetésképtelenségével szembeni védelem az utazók által vagy nevében befizetett teljes összegre kiterjedjen, beleértve azokat az eseteket is, amikor az utazási csomagot az utazásszervező fizetésképtelensége miatt részben vagy egészben nem teljesítik, valamint azokat az eseteket is, amikor az utazó jogosult volt a visszatérítésre vagy utalványt kapott az utazásszervezőtől a fizetésképtelensége előtt.

(22)Annak érdekében, hogy az utazók számára mindenkor biztosítani lehessen a fizetésképtelenséggel szembeni védelem hatékonyságát, rendelkezni kell arról, hogy a biztosíték elegendő legyen a visszatérítés és a hazaszállítás költségeinek fedezésére azokban az esetekben, amikor a fizetésképtelenség olyan időpontban következik be, amikor az utazásszervező a legmagasabb befizetett összegeket birtokolja. Figyelembe kell venni ezen összegeknek az egy adott időszakban eladott utazási csomagok várható nagyobb mennyisége miatti növekedését. Egyértelművé kell tenni, hogy a tagállamoknak felügyelniük kell az utazásszervezők fizetésképtelenséggel szembeni védelmét, és nyomon kell követniük a fizetésképtelenséggel szembeni védelem nyújtásának piacát. Szükség esetén a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy második védelmi szint, például tartalékalap létrehozását írják elő. Ez releváns lehet például abban az esetben, ha a biztosítási kötvények nem biztosítják a szükséges védelmi szintet. Az ilyen tartalékalapokat általában kizárólag az utazásszervezők hozzájárulásaiból kell finanszírozni. Egyértelművé kell tenni, hogy az ilyen intézkedéseket a tagállamok csak kivételes körülmények között társfinanszírozhatják, és ismételten hangsúlyozni kell, hogy ezek a rendelkezések nem érintik az állami támogatásokra vonatkozó uniós rendelkezéseket, amennyiben az ilyen intézkedések állami támogatást tartalmaznak.

(23)Az utazásszervező fizetésképtelensége esetén a befizetett pénzösszegek visszatérítése tekintetében részletesebben meg kell határozni a visszatérítési időszakot, utalva az attól számított három hónapra, hogy az utazó benyújtotta a kérelem elbírálásához szükséges dokumentumokat. Helyénvaló továbbá azt is meghatározni egy rendelkezésben, hogy a tagállamok az utazásszervezők mellett az utazásközvetítők számára is előírhatják a fizetésképtelenséggel szembeni védelemről való gondoskodást is.

(24)Egyértelművé kell tenni, hogy a központi kapcsolattartó pontok felelősek a fizetésképtelenséggel szembeni védelemmel és a kapcsolódó kérdésekkel kapcsolatos információcseréért, beleértve a felmondott utazási csomagokra vonatkozó szerződések időben történő visszatérítését biztosító mechanizmusokat is.

(25)Fontos, hogy az utazók megfelelő tájékoztatást kapjanak jogaikról, megértsék a számukra nyújtott információkat, és szükség esetén hozzáférjenek ezekhez az információkhoz. Ezért bizonyos változtatásokat kell eszközölni a szerződéskötést megelőző tájékoztatási követelmények, az utazási csomagra vonatkozó szerződés tartalma és az (EU) 2015/2302 irányelv I. és II. mellékletében meghatározott egységes tájékoztató formanyomtatványok tekintetében. Például az I. mellékletben szereplő tájékoztató formanyomtatványnak fel kell tüntetnie a törölt csomagok visszatérítéséért felelős kereskedőt. Az utazási csomag elháríthatatlan és rendkívüli körülmények miatti, díjfizetés nélküli felmondásának jogát az utazási csomag lemondási díj ellenében történő felmondásának lehetősége mellett kell bemutatni. Emellett az utazásszervezőket kötelezni kell arra, hogy a szerződéshez csatolják az tájékoztató formanyomtatványt, hogy az a szerződés megkötését követően az utazók rendelkezésére álljon, az érintett kereskedők elérhetőségével együtt.

(26)Az (EU) 2015/2302 irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(27)Mivel az irányelv célját, nevezetesen az utazási csomagok tekintetében a belső piac megfelelő működéséhez és a fogyasztók lehető legegységesebb, magas szintű védelmének ezen ágazatban történő megvalósulásához való hozzájárulást a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés léptéke és hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(28)Ez az irányelv tiszteletben tartja az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert alapvető jogokat és elveket. Ez az irányelv mindenekelőtt tiszteletben tarja a Charta 16. cikkében foglalt vállalkozás szabadságát, ugyanakkor a Charta 38. cikkének megfelelően az Unión belül biztosítja a fogyasztók védelmének magas szintjét.

(29)    A Bizottság a hatálybalépést követően öt évvel jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé ezen irányelv alkalmazásáról. Bár gondosan értékelték ezen irányelv utazási vállalkozásokra – többek között a mikro-, kis- és középvállalkozásokra – gyakorolt hatásait, ebben a jelentésben helyénvaló figyelembe venni az irányelv alkalmazásának a mikro-, kis- és középvállalkozásokra gyakorolt hatását. Ezt jelentést, amennyiben szükséges, jogalkotási javaslatok kísérik,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Az (EU) 2015/2302 irányelv módosítása

Az (EU) 2015/2302 irányelv a következőképpen módosul:

1.Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikk

Tárgy

Ezen irányelv célja, hogy hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez és a fogyasztók lehető legegységesebb, magas szintű védelmének megvalósulásához azáltal, hogy az utazók és kereskedők közötti, utazási csomagokra és utazási szolgáltatásegyüttesekre vonatkozó szerződések tekintetében, valamint az utazási csomagok szervezői és a szolgáltatók közötti szerződések bizonyos vonatkozásai tekintetében közelíti a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bizonyos vonatkozásait”.

2.A 2. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Ezt az irányelvet az utazók részére kereskedők által értékesítésre kínált vagy értékesített utazási csomagokra, valamint az utazók részére kereskedők által elősegített utazási szolgáltatásegyüttesekre kell alkalmazni.

Az irányelvet alkalmazni kell a 3. cikk (8) pontjában meghatározott utazásszervezőknek az utazási csomag részét képező szolgáltatás törlése vagy teljesítésének elmulasztása esetén az utazási szolgáltatókkal szemben fennálló, visszatérítéshez való jogaira is.”.

3.A 3. cikk a következőképpen módosul:

a)a 2. pont helyébe a következő szöveg lép:

„2. »utazási csomag«: az 1. pontban meghatározott utazási szolgáltatások legalább két különböző típusának kombinációja ugyanazon utazás vagy üdülés részeként, amennyiben:

a)az érintett szolgáltatásokat egy adott kereskedő kombinálja, beleértve azt az esetet is, amikor ez az utazó kérésére vagy választásával összhangban történik, az összes szolgáltatásra kiterjedő egyetlen szerződés megkötését megelőzően;

b)az érintett szolgáltatásokat, függetlenül attól, hogy az egyes utazási szolgáltatókkal külön-külön szerződések jönnek-e létre:

i. egyetlen értékesítési helyen vásárolja meg az utazó; és

– a szolgáltatások kiválasztása még azelőtt megtörténik, hogy fizetési megállapodás jön létre az utazóval, vagy

– más típusú utazási szolgáltatások kerülnek lefoglalásra attól számított 3 órán belül, hogy az első utazási szolgáltatás tekintetében fizetési megállapodás jött létre az utazóval, vagy

– más típusú utazási szolgáltatások kerülnek lefoglalásra attól számított 24 órán belül, hogy az első utazási szolgáltatás tekintetében fizetési megállapodás jött létre az utazóval, és ha azt megelőzően, hogy az első utazási szolgáltatásról fizetési megállapodás jön létre az utazóval, a kereskedő felkérte az utazót, hogy ezt követően foglaljon le egy vagy több további utazási szolgáltatást, vagy

ii. az érintett szolgáltatásokat összesített vagy egy összegben meghatározott ár fejében kínálják, értékesítik, vagy ilyen árat fizetnek értük, függetlenül attól, hogy a számlázás külön történik-e; vagy

iii. »utazási csomag« vagy más hasonló néven hirdetik vagy értékesítik; vagy

iv. olyan szerződés megkötését követően kombinálják, amely alapján a kereskedő különböző típusú utazási szolgáltatások közötti választásra biztosít jogot az utazónak; vagy

v. különböző kereskedőktől vásárolja meg az utazó egymáshoz kapcsolódó, online foglalási folyamatok keretében, amelyek kapcsán az a kereskedő, akivel vagy amellyel az utazó először köt szerződést, továbbítja az utazó nevét, fizetési adatait, e-mail-címét és egyéb személyes adatát egy vagy több másik kereskedőnek.

Az utazási szolgáltatások olyan kombinációi, amelyek esetében az 1. pont a), b) vagy c) alpontjában említett utazási szolgáltatásokból legfeljebb egy típust kombinálnak az 1. pont d) alpontjában említett egy vagy több turisztikai szolgáltatással, nem minősülnek utazási csomagnak, ha az utóbbi szolgáltatások:

a) nem teszik ki legalább 25 %-át az utazási kombináció értékének, és nem a kombináció alapvető elemeként hirdetik őket, illetve – a hirdetés módjától függetlenül – annak nem képezik alapvető elemét;

b) kiválasztásukra és megvásárlásukra csak azt követően kerül sor, hogy az 1. pont a), b) vagy c) alpontja szerinti valamely utazási szolgáltatás teljesítése megkezdődött;”.

b)az 5. pont helyébe a következő szöveg lép:

„(5) »utazási szolgáltatásegyüttes«: különböző típusú utazási szolgáltatások kombinációja, amely nem tartozik az utazási csomag 2. pont szerinti fogalommeghatározása alá, amennyiben az a kereskedő, akivel vagy amellyel az utazó utazási szolgáltatás nyújtására vonatkozó szerződést kötött és aki vagy amely az utazó által vagy az utazó nevében befizetett pénzösszeget kapja, felkéri az utazót, hogy ugyanazon utazás vagy üdülés céljából egy másik kereskedőnél további típusú utazási szolgáltatást foglaljon le, és amennyiben a további utazási szolgáltatás nyújtására vonatkozó szerződés megkötésére az első utazási szolgáltatás foglalásának visszaigazolása után legkésőbb 24 órával sor kerül.”.

4.Az 5. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

a)a d) pont helyébe a következő szöveg lép:

„d)    a fizetési feltételek, beleértve azt az összeget vagy az ár százalékban megadott azon részét, amelyet előlegként kell befizetni, valamint a fennmaradó egyenleg rendezésének az 5a. cikkben foglaltakkal összhangban történő ütemezését, illetve az utazó által fizetendő vagy biztosítandó pénzügyi biztosíték;”;

b)a g) pont helyébe a következő szöveg lép:

„tájékoztatás arról, hogy az utazó az utazási csomag megkezdése előtt – a 12. cikk (1) bekezdésével összhangban – egy megfelelő mértékű és indokolt lemondási díj vagy adott esetben az utazásszervező részéről felszámított egységes lemondási díj ellenében bármikor jogosult felmondani a szerződést, és hogy az utazó a 12. cikk (2) bekezdésében meghatározottaknak megfelelően elháríthatatlan rendkívüli körülmények miatt lemondási díj fizetése nélkül felmondhatja az utazási csomagra vonatkozó szerződést;”.

5.A szöveg a következő 5a. cikkel egészül ki:

„5a. cikk

Befizetett összegek

A tagállamok biztosítják, hogy az utazásszervező vagy adott esetben az utazásközvetítő – a 3. cikk (2) bekezdése b) pontjának iv. alpontjában meghatározott utazási csomagok és az utazási csomag megkezdése előtt kevesebb mint 28 nappal lefoglalt csomagok kivételével – nem kérhet az utazási csomag teljes árának 25 %-át meghaladó előlegfizetést, és nem kérheti a fennmaradó összeg kifizetését az utazási csomag megkezdése előtt 28 napnál korábban. Az utazásszervező vagy adott esetben az utazásközvetítő magasabb összegű előlegfizetést is kérhet, amennyiben ez az utazási csomag megszervezésének és teljesítésének biztosításához szükséges. Az előleg fedezheti az utazási csomagban szereplő szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók részére történő előlegfizetéseket, valamint az utazásszervező vagy adott esetben az utazásközvetítő által kifejezetten az utazási csomag megszervezésével és teljesítésével kapcsolatban felmerült költségeket, amennyiben az említett költségeket a foglalás időpontjában szükséges fedezni.”.

6.A 7. cikk a következőképpen módosul:

a)A (2) bekezdés b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b) arra vonatkozó tájékoztatás, hogy:

i.az utazásszervező felelős a szerződésben foglalt valamennyi utazási szolgáltatás megfelelő teljesítéséért a 13. cikkel összhangban, a szerződés felmondásából vagy módosításából eredő visszatérítésekért, valamint a 16. cikk szerinti segítségnyújtásért, amennyiben az utazó nehéz helyzetbe kerül;

ii.adott esetben az utazó az utazásközvetítőn keresztül is kapcsolatba léphet az utazásszervezővel.”

b)a cikk a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) A szerződéshez csatolni kell az I. mellékletben meghatározott, vonatkozó tájékoztató formanyomtatványt. A szerződésnek egyértelmű utalást kell tartalmaznia erre a tájékoztató formanyomtatványra.”.

7.A 12. cikk a következőképpen módosul:

a)a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Az (1) bekezdésben foglaltak ellenére az utazási csomag megkezdését megelőzően az utazó lemondási díj fizetése nélkül jogosult felmondani az utazási csomagra vonatkozó szerződést, ha az utazási célállomáson vagy annak közvetlen közelében, az utazó lakóhelyén vagy indulási helyén elháríthatatlan és rendkívüli körülmények merülnek fel, vagy ilyen körülmények befolyásolják a célállomásra történő utazást, amennyiben ezek a körülmények az utazási csomag teljesítését jelentős mértékben befolyásolják. Az utazó felmondhatja a szerződést, ha észszerűen feltételezhető, hogy az utazási csomagra vonatkozó szerződés teljesítését elháríthatatlan és rendkívüli körülmények jelentősen befolyásolni fogják. Az utazási csomagra vonatkozó szerződés e bekezdés szerinti felmondása esetén az utazó a csomag fejében befizetett teljes összeg visszafizetésére jogosult, de további kártérítésre nem.”

b)a cikk a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:

„(3a) Annak értékelése során, hogy indokolt-e a szerződésnek a (2) bekezdés és a (3) bekezdés b) pontja alapján történő felmondása, figyelembe veendő fontos elemnek kell tekinteni az indulási vagy az utazó lakóhelye szerinti tagállam vagy a célország hatóságai által kiadott, egy adott célállomásra történő utazással szembeni hivatalos figyelmeztetéseket, vagy azt a tényt, hogy az utazókra súlyos korlátozások fognak vonatkozni az utazási célállomáson, vagy az utazásról vagy üdülésről való visszatérést követően a lakóhely szerinti vagy az indulási tagállamban.”.

(c)a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) Az utazásszervező visszafizeti a (2), illetve (3) bekezdés szerint megtérítendő összegeket az utazónak, az (1) bekezdés alkalmazása esetében pedig megtéríti az utazó által vagy nevében az utazási csomag fejében befizetett teljes összegnek a megfelelő mértékű és indokolt lemondási díjjal csökkentett értékét. Az utazásszervező az utazó részére való visszafizetést vagy megtérítést indokolatlan késedelem nélkül, de legkésőbb az utazási csomagra vonatkozó szerződés felmondását követő 14 nappal teljesíti, függetlenül attól, hogy az utazó kifejezetten kéri-e a visszatérítést.”

Amennyiben a tagállamok olyan mechanizmusokat vezetnek be vagy tartanak fenn, amelyek célja annak biztosítása, hogy az utazási csomagokra vonatkozó szerződésnek a (2) és (3) bekezdéssel összhangban történő felmondását követően az első albekezdésben megállapított határidőn belül sor kerüljön az utazó részére való visszatérítésre, ezekről a mechanizmusokról tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamnak a 18. cikk (2) bekezdése szerinti központi kapcsolattartó pontját. Az ilyen mechanizmusok tagállamok általi társfinanszírozása csak kivételes és kellően indokolt körülmények között lehetséges, és ahhoz az állami támogatásokra vonatkozó uniós rendelkezések szerinti jóváhagyás szükséges.”

8.A szöveg a következő 12a. cikkel egészül ki:

„12a. cikk

Utalványok

(1)    A tagállamok biztosítják, hogy a szerződés 10., 11. vagy 12. cikk szerinti felmondása esetén az utazásszervező felkínálhassa az utazó számára azt a lehetőséget, hogy a visszatérítés helyett jövőbeli utazási csomagra felhasználható utalványt fogadjon el.

(2)    Mielőtt az utazó elfogadja az utalványt, az utazásszervező világos és kifejezett módon, írásban tájékoztatja az utazót:

a) arról a tényről, hogy az utazó 14 napon belüli visszatérítésre jogosult, és nem köteles az utalványt elfogadni;

b) az utalvány érvényességi idejéről és az utazóknak az utalványokkal kapcsolatos jogairól, az e cikkben foglaltak szerint;

(3)    A felkínált utalvány értéke megfelel legalább annak az összegnek, amelynek visszatérítésére az utazó jogosult. Az utazásszervező felajánlhat magasabb összegű utalványt.

(4)    Az utazók az utalvány érvényességi ideje alatt csak akkor veszítik el a visszatérítéshez való jogukat, ha az utalványt kifejezetten és írásban a visszatérítés helyett fogadják el. A felek az utalvány beváltása vagy lejárta előtt bármikor megállapodhatnak a teljes visszatérítésben.

(5)    Az utalványok érvényességi ideje legfeljebb 12 hónap attól a naptól számítva, amikor az utazó a (4) bekezdéssel összhangban elfogadja az utalványt. Ez az időtartam a két fél kifejezett és írásbeli egyetértésével egy alkalommal, legfeljebb 12 hónappal meghosszabbítható.

(7)    Ha az utalványt annak érvényességi ideje alatt nem váltják be, az utazásszervező a lehető leghamarabb, de legkésőbb az érvényességi idő lejártát követő 14 napon belül visszatéríti az utalványban meghatározott összeget, anélkül, hogy az utazónak erre vonatkozóan előzetes kérelmet kellene benyújtania.

(8)    Az utalványok többletköltségek nélkül átruházhatók egy másik utazóra.

(9)    Az utalványokra az utazó által befizetett összegek erejéig kiterjed a 17. cikk szerinti, a szervező által biztosítandó fizetésképtelenséggel szembeni védelem.”

9.A 17. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„17. cikk

A fizetésképtelenséggel szembeni védelem hatékonysága és hatálya

(1)A tagállamok biztosítják, hogy a területükön letelepedett utazásszervezők biztosítékot nyújtsanak arra, hogy fizetésképtelenségük esetén visszafizetik az utazók által vagy nevében befizetett teljes összeget. Ez magában foglalja a befizetett összegek védelmét abban az esetben, ha az utazási csomagot az utazásszervező fizetésképtelensége következtében részben vagy egészben nem teljesítik, vagy ha az utazó a szervező fizetésképtelenségének bekövetkezte előtt visszatérítésre volt jogosult vagy kapott utalványt tőle. Az utalványok esetében a biztosíték az utazó által befizetett pénzösszegre korlátozódik. Ha az utazási csomagra vonatkozó szerződésnek a visszaút is részét képezi, akkor az utazásszervezőknek az utazók hazaszállítására is biztosítékot kell nyújtaniuk. Az utazási csomag folytatása felajánlható.

Azon, nem valamely tagállamban letelepedett utazásszervezők, akik egy tagállamban utazási csomagokat értékesítenek vagy értékesítésre kínálnak, illetve akiknek ilyen jellegű tevékenységei bármilyen módon valamely tagállamba irányulnak, kötelesek azon tagállam jogának megfelelően biztosítékot nyújtani.

(2) Az (1) bekezdésben említett biztosítéknak hatékonynak kell lennie, és ki kell terjednie az észszerűen előrelátható költségekre. Ki kell terjednie az utazási csomagok fejében az utazók által vagy nevében befizetett összegekre, figyelembe véve a teljesített befizetések fogadása, illetve az utazási csomagok teljesítésének lezárása közötti időszak hosszát, valamint az utazásszervező fizetésképtelensége esetén a hazaszállítások várható költségét is. A biztosítéknak mindenkor elegendőnek kell lennie a visszatérítések és adott esetben a hazaszállítások és az utalványok költségeinek fedezésére. A fedezetnek azokat az időszakokat kell tükröznie, amikor a szervezők a legmagasabb befizetett összegeket birtokolják, valamint az utazási csomagok értékesítési volumenében bekövetkező változásokat.

(3) A fizetésképtelenséggel szembeni védelem hatékonyságának biztosítása érdekében a tagállamok felügyelik a területükön letelepedett szervezők fizetésképtelenséggel szembeni védelmet szolgáló intézkedéseit, nyomon követik a fizetésképtelenséggel szembeni védelem nyújtásának piacát, és szükség esetén előírhatnak egy második védelmi szintet. A tagállamok általi bármely társfinanszírozás csak kivételes és kellően indokolt körülmények között lehetséges, és ahhoz az állami támogatásokra vonatkozó uniós rendelkezések szerinti jóváhagyás szükséges.

(4)Az utazók a lakóhelyüktől, az indulás helyétől, az utazási csomag értékesítésének, illetve a fizetésképtelenséggel szembeni védelem nyújtásáért felelős szervezet helye szerinti tagállamtól függetlenül jogosultak védelemre az utazásszervezők fizetésképtelenségével szemben.

(5)Amikor az utazásszervező fizetésképtelensége kihat az utazási csomag teljesítésére, a biztosítéknak költségmentesen igénybe vehetővé kell válnia a hazaszállításnak és szükség esetén a hazaszállítást megelőzően szálláshely biztosításának finanszírozására.

(6)Az utazásszervező fizetésképtelensége által érintett befizetett összegeket az utazó kérelmét követően indokolatlan késedelem nélkül, de legkésőbb attól az időponttól számított három hónapon belül vissza kell fizetni, amikor az utazó a kérelem elbírálásához szükséges dokumentumokat benyújtotta.

(7)Amennyiben az az utazásközvetítők részére befizetett összegekre tekintettel indokolt, a tagállamok a 13. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében foglaltaktól függetlenül az utazásszervezők mellett az utazásközvetítőket is kötelezhetik arra, hogy gondoskodjanak a fizetésképtelenséggel szembeni védelemről.”.

10.A 18. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A tagállamok központi kapcsolattartó pontokat jelölnek ki a közigazgatási együttműködésnek és a különböző tagállamokban működő utazásszervezők felügyeletének a megkönnyítésére, valamint a fizetésképtelenséggel szembeni védelemmel és az utazási csomagokra vonatkozó szerződések felmondása esetén fizetendő visszatérítések hatékonyságának biztosítása érdekében bevezetett mechanizmusokkal kapcsolatos információcsere céljából. A tagállamok tájékoztatják a többi tagállamot és a Bizottságot e kapcsolattartó pontok elérhetőségéről.”

11.A 19. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„19. cikk

Az utazási szolgáltatásegyüttesekre vonatkozó fizetésképtelenséggel szembeni védelem és tájékoztatási követelmények

(1) A 3. cikk (5) bekezdésében meghatározott utazási szolgáltatásegyüttesek esetében a tagállamok biztosítják, hogy azok a kereskedők, akik vagy amelyek az utazókat más típusú utazási szolgáltatásra vonatkozó szerződés megkötésére kérik fel, biztosítékot nyújtsanak az utazók által befizetett minden összeg visszatérítésére. Ha ezen kereskedők felelnek az utazó visszaútjáért, a biztosítéknak az utazó hazaszállítására is ki kell terjednie. A 17. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, a 17. cikk (2)–(6) bekezdése, valamint a 18. cikk értelemszerűen alkalmazandó.

(2) Amikor az utazót más típusú utazási szolgáltatásra vonatkozó szerződés megkötésére kéri fel, a kereskedő – beleértve azon kereskedőt is, aki nem telepedett le valamely tagállamban, de ilyen jellegű tevékenységei bármilyen módon valamely tagállamba irányulnak – az utazó rendelkezésére bocsátja a II. mellékletben meghatározott, megfelelő módon kitöltött tájékoztató formanyomtatványt. A formanyomtatványt világos és kifejezett módon kell az utazó rendelkezésére bocsátani.

(3) Amennyiben a kereskedő nem teljesíti az e cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott követelményeket, a IV. fejezet 9. és 12. cikkében meghatározott jogok és kötelezettségek alkalmazandók az utazási szolgáltatásegyüttes részét képező utazási szolgáltatásokat illetően.

(4) Amennyiben utazási szolgáltatásegyüttes jön létre, a más típusú utazási szolgáltatásra vonatkozó szerződést megkötő kereskedő köteles tájékoztatni erről a tényről azt a kereskedőt, aki vagy amely az utazót ilyen szerződés megkötésére felkérte.

12.A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„22. cikk

Az utazásszervezők megtérítési igénye és visszatérítéshez való joga

(1) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben az utazásszervező, illetve a 13. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével vagy a 20. cikkel összhangban az utazásközvetítő kártérítést fizet, árengedményt ad vagy eleget tesz az ezen irányelv szerinti egyéb kötelezettségének, jogában álljon bármely olyan harmadik féllel szemben megtérítési igénnyel fellépni, aki hozzájárult a kártérítést, az árengedményt vagy az egyéb kötelezettséget kiváltó eseményhez.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben egy szolgáltató töröl egy utazási csomag részét képező valamely szolgáltatást vagy elmulasztja annak teljesítését, hét napon belül köteles legyen az utazásszervező részére visszatéríteni az utazásszervező által a szolgáltatásért kifizetett összegeket. A hétnapos határidő a szolgáltatás törlését követő napon vagy azon a napon kezdődik, amikor a szolgáltatás teljesítése esedékes volt, attól függően, hogy melyik a korábbi időpont.”

13.Az I. melléklet helyébe ezen irányelv I. mellékletének szövege lép.

14.A II. melléklet helyébe ezen irányelv II. mellékletének szövege lép.

2. cikk

A Bizottság jelentéstételi és a felülvizsgálati kötelezettsége

A Bizottság [az irányelv hatálybalépését követő öt év]-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv alkalmazásáról. A jelentés figyelembe veszi a mikro-, kis- és középméretű utazásszervezőkre gyakorolt hatást is.

A jelentéshez szükség esetén jogalkotási javaslatokat kell csatolni.

3. cikk

Átültetés

(1)A tagállamok legkésőbb [az irányelv hatálybalépését követő 18 hónap]-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.

Ezeket a rendelkezéseket [az átültetési határidő lejártától számított 6 hónap]-tól/-től alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

4. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

5. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

(1)     https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Tourism_industries_-_economic_analysis

(2)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2302 irányelve (2015. november 25.) az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 326., 2015.12.11., 1. o.). Az irányelv egyes cikkeire történő hivatkozások a 2015. évi irányelvre utalnak.

(3)    A szervezett utazási formákról szóló, 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi irányelv (HL L 158., 1990.6.23., 59. o.).

(4)    A Bizottság (EU) 2020/648 ajánlása (2020. május 13.) a Covid19-világjárvánnyal összefüggésben törölt utazási csomagok és szállítási szolgáltatások visszatérítésének alternatívájaként az utasok és az utazók részére felkínált utalványokról (HL L 151., 2020.5.14., 10. o.).

(5)    Jelentés az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről szóló (EU) 2015/2302 európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról, COM(2021) 90 final, https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=COM%3A2021%3A90%3AFIN

(6)    15/2021. számú különjelentés: „A légi utasok jogai a Covid19-világjárvány idején: A Bizottság igyekezete ellenére sérültek az alapvető jogok, https://www.eca.europa.eu/Lists/ECADocuments/SR21_15/SR_passenger-rights_covid_HU.pdf

(7)     https://commission.europa.eu/law/law-making-process/evaluating-and-improving-existing-laws/refit-making-eu-law-simpler-less-costly-and-future-proof/fit-future-platform-f4f/adopted-opinions_hu

(8)    COM(2020) 696 final,  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:52020DC0696

(9)     https://ec.europa.eu/info/law/better-regulation/have-your-say/initiatives/13290-Utazas-az-utasok-es-jogaik-fokozottabb-vedelme_hu  

(10)    https://ec.europa.eu/info/law/better-regulation/have-your-say/initiatives/13255-A-legi-kozlekedesi-szolgaltatasokrol-szolo-rendelet-felulvizsgalata_hu

(11)    A csomagokra az utazás megkezdése előtt kifizetett összegeket az érdekelt felek gyakran előfizetésként is említik. Az előleg az utazó által az utazási csomag lefoglalásakor vagy röviddel azt követően előre kifizetett összeg.

(12)     https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=COM:2019:270:FIN

(13)     https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=COM:2021:90:FIN

(14)     https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:52020DC0696

(15)     https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32020H0648

(16)    A tagállamok jelenlegi gyakorlata eltérő. A konzultációs folyamat során a Bizottság által feltett kérdésekre válaszoló hat tagállam már bizonyos mértékig fedezi az utalványokat és/vagy a visszatérítési igényeket a fizetésképtelenséggel szembeni védelem keretében, míg hat tagállam nem.

(17)    Az utazási csomagokról szóló irányelv szándékosan a tagállamokra bízza a fizetésképtelenséggel szembeni nemzeti védelmi rendszereik részleteinek meghatározását, feltéve, hogy a rendszer megfelel a 17. cikkben és a (39)–(40) preambulumbekezdésben foglalt kritériumoknak. A fizetésképtelenséggel szembeni védelmi rendszerek tehát (állami vagy magán) alapokon, biztosításokon vagy bankgaranciákon alapulhatnak, ami Unió-szerte eltérő fizetésképtelenséggel szembeni védelmi rendszerekhez vezet.

(18)    Jelentés a központi kapcsolattartó pontok 2022. november 10-i üléséről, https://ec.europa.eu/transparency/expert-groups-register/screen/meetings/consult?lang=en&meetingId=45937&fromExpertGroups=true

(19)    Az illetékes nemzeti hatóság célzott felmérése (Fizetésképtelenség), a 6. kérdésre adott válaszok, amelyek szerint a biztosítási alapú megoldások árai emelkedtek.

(20)    A fogalmat a 3. cikk (2) bekezdése b) pontjának v. alpontja a következőképpen határozza meg: „legalább két különböző típusú utazási szolgáltatás kombinációja ugyanazon utazás vagy üdülés részeként, ha […] különböző kereskedőktől vásárolja meg az utazó egymáshoz kapcsolódó, online foglalási folyamatok keretében, amelyek kapcsán az a kereskedő, akivel vagy amellyel az utazó először köt szerződést, továbbítja az utazó nevét, fizetési adatait és e-mail címét egy vagy több másik kereskedőnek, és ez utóbbival/utóbbiakkal az első utazási szolgáltatás foglalásának visszaigazolása után legkésőbb 24 órán belül szerződés jön létre.”

(21)     https://ec.europa.eu/info/law/better-regulation/have-your-say/initiatives/13117-Utazasi-csomagok-az-unios-szabalyok-felulvizsgalata_hu

(22)     https://ec.europa.eu/transparency/expert-groups-register/screen/expert-groups/consult?lang=en&groupId=3617&fromMeetings=true&meetingId=45600

(23)     https://commission.europa.eu/law/law-making-process/evaluating-and-improving-existing-laws/refit-making-eu-law-simpler-less-costly-and-future-proof/fit-future-platform-f4f/adopted-opinions_hu

(24)    Megjelenés hamarosan.

(25)    SWD(2023) 906, megjelenés hamarosan.

(26)    SEC(2023) 540, megjelenés hamarosan.

(27)    Ez az intézkedés összhangban lenne a jelenlegi németországi gyakorlattal, amely szerint a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlat alapján az előleg a foglalás időpontjában 20 %-os előlegre korlátozódik, a fennmaradó összeg pedig legfeljebb 30 nappal az utazás megkezdése előtt esedékes. Ezen általános szabály alóli kivételként az előleg összege meghaladhatja a 20 %-ot abban az esetben, ha az utazásszervező azt a szerződés megkötésekor felmerült költségekkel megfelelően indokolja.

(28)     https://consultations.caa.co.uk/corporate-communications/atol-reform-request-for-further-information/user_uploads/atol-reform-request-for-further-information--cap2496-.pdf

(29)    A BEUC, a VZV és a DECO válaszai a nyilvános konzultáció első negyedévére.

(30)    A BEUC állásfoglalása, 11. o., https://www.beuc.eu/sites/default/files/publications/beuc-x-2021-115_package_travel_directive_beuc_s_views_on_how_to_regain_consumer_trust_in_the_tourism_sector.pdf

(31)    Megjegyzendő azonban, hogy az utazási szolgáltatások nagy árrugalmasságára tekintettel nem zárható ki teljes mértékben az alacsony költségvetésű utazók részére történő értékesítésekre gyakorolt hatás. Lásd továbbá a 8. mellékletet.

(32)    (EU) 2021/1119 rendelet.

(33)    „Jelentős károkozás elkerülése”: tartózkodás olyan gazdasági tevékenységek támogatásától vagy végzésétől, amelyek az (EU) 2020/852 rendelet 17. cikke értelmében jelentős kárt okoznak adott esetben valamely környezeti célkitűzés tekintetében.

(34)    HL C […], […], […] o.

(35)    HL C […], […], […] o.

(36)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2302 irányelve (2015. november 25.) az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 326., 2015.12.11., 1. o.).

(37)    A Tanács 90/314/EGK irányelve (1990. június 13.) a szervezett utazási formákról ( HL L 158., 1990.6.23., 59. o. ).

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2023.11.29.

COM(2023) 905 final

MELLÉKLETEK

a következőhöz:

Javaslat

az Európai Parlament és a Tanács irányelve

az (EU) 2015/2302 irányelvnek az utazók védelmének hatékonyabbá tétele, valamint az irányelv egyes vonatkozásainak egyszerűsítése és pontosítása érdekében történő módosításáról

{SEC(2023) 540 final} - {SWD(2023) 905 final} - {SWD(2023) 906 final} - {SWD(2023) 907 final} - {SWD(2023) 908 final}

I. MELLÉKLET

A. rész

Tájékoztató formanyomtatvány utazási csomagra vonatkozó szerződéshez, ha hiperlinkek használata lehetséges

E hiperlinkre kattintva az utazó a következő tájékoztatásban részesül:

Az (EU) 2015/2302 irányelvben biztosított legfontosabb jogok:

Tájékoztatás

—    Az utazók az utazási csomagra vonatkozó szerződés megkötése előtt megkapnak minden lényeges információt az utazási csomagról.

—    Ez magában foglalja az árra és a foglaláskor fizetendő pénzösszegekre vonatkozó információkat. Az utazóktól főszabály szerint nem követelhető meg, hogy a teljes ár 25 %-ánál nagyobb összeget fizessenek a foglaláskor (előleg), a fennmaradó összeg pedig nem követelhető az indulást megelőző 28 napnál korábban. Az utazásszervező azonban 25 %-nál magasabb összegű előleget is kérhet, amennyiben ez az utazási csomag megszervezésének és teljesítésének biztosításához szükséges.

—    Az utazási csomagra vonatkozó szerződés megkötését követően az utazók tartós adathordozón (például papíron vagy e-mailben) kapják meg a szerződést.

Felelős kereskedő és kapcsolattartó pontok

—    Minden esetben meg kell jelölni legalább egy kereskedőt, aki vagy amely felelős a csomagban foglalt valamennyi utazási szolgáltatás megfelelő teljesítéséért. Ez a kereskedő a fenti keretes szövegben és a szerződésben meghatározott utazásszervező. A szerződésnek tartalmaznia kell az utazásszervező elérhetőségét.

—    Ha az utazási csomagot utazásközvetítőn keresztül értékesítik, probléma felmerülése esetén az utazók bármikor kapcsolatba léphetnek az utazásközvetítővel is, vagy üzenetet küldhetnek az utazásszervezőnek. A szerződés az utazásközvetítő elérhetőségeit is tartalmazza. Az alkalmazandó nemzeti jogtól függően az utazásközvetítők is felelősséggel tartozhatnak a csomag teljesítéséért.

—    Az utazók számára meg kell adni egy sürgősségi telefonszámot vagy egy kapcsolattartó elérhetőségét, amelyen keresztül utazásuk vagy üdülésük ideje alatt kapcsolatba léphetnek az utazásszervezővel vagy az utazásközvetítővel (utazási ügynökkel).

A szerződés átruházása

—    Az utazók – esetlegesen díj ellenében – átruházhatják az utazási csomagot egy másik személyre. Az utazónak észszerű időn belül értesítenie kell az utazásszervezőt vagy adott esetben az utazásközvetítőt.

Áremelkedések

—    Az utazási csomag ára csak bizonyos költségek (például üzemanyagárak) növekedése miatt és csak akkor emelhető meg, amennyiben erről a szerződés kifejezetten rendelkezik, de csak legfeljebb húsz nappal az utazási csomag megkezdése előtt. Ha az áremelkedés mértéke meghaladja az utazási csomag árának 8 %-át, az utazók felmondhatják a szerződést, és ebben az esetben visszakapják a pénzüket. Ha az utazásszervező a szerződésben fenntartja magának az áremelés jogát, akkor az utazók árengedményre jogosultak, amennyiben a vonatkozó költségek csökkennek.

A szerződés felmondása az utazási csomag megkezdése előtt

—    Az utazók lemondási díj megfizetése nélkül is felmondhatják a szerződést, és ekkor a befizetett teljes összeg visszajár nekik, ha az utazási csomag bármely lényeges eleme lényegesen megváltozott, vagy ha az ár az utazási csomag árának 8 %-át meghaladó mértékben emelkedik.

—    Ha az utazási csomagért felelős kereskedő még annak megkezdése előtt törli az utazási csomagot, az utazók pénzvisszafizetésre, és adott esetben kártérítésre jogosultak.

—    Az utazók az utazást vagy üdülést jelentősen befolyásoló elháríthatatlan és kivételes körülmények fennállása esetén az utazási csomag megkezdése előtt lemondási díj megfizetése nélkül is felmondhatják a szerződést. A rendkívüli körülmények közé tartoznak például a természeti katasztrófák, a súlyos biztonsági problémák vagy a közegészségügyi kockázatok, amelyekről észszerűen feltételezhető, hogy hatással lesznek az utazási csomagra.

—    Ezenfelül az utazók megfelelő mértékű és indokolt lemondási díj megfizetése ellenében az utazási csomag megkezdése előtt bármikor felmondhatják a szerződést, akár személyes okból is. Az utazókat a szerződés megkötése előtt és a szerződésben tájékoztatni kell a fizetendő lemondási díjakról.

Visszatérítések

—    Minden olyan esetben, amikor az utazásszervező vagy az utazó felmondja az utazási csomagot, az utazók számára 14 napon belül vissza kell téríteni a befizetett összeget (adott esetben a lemondási díjak figyelembevételével). A visszatérítésért az utazási csomag szervezője felelős. Amennyiben utazásközvetítő érintett, és ezt az alkalmazandó nemzeti jog előírja, a visszatérítésekért az utazásközvetítő is felelős.

—    Amennyiben az utazásszervező visszatérítés helyett 14 napon belül egy jövőbeli utazásra felhasználható utalványt ajánl fel, az utazók tájékoztatást kapnak az utalványhoz kapcsolódó jogaikról, és dönthetnek arról, hogy elfogadják-e az utalványt.

Problémák az utazás vagy üdülés során

—    Az utazásszervező köteles orvosolni az utazási csomag teljesítése során felmerülő problémákat. Az utazóknak tájékoztatniuk kell az utazásszervezőt az általuk tapasztalt problémákról.

—    Ha az utazási csomag lényeges elemei nem teljesíthetők a szerződésben foglaltak szerint, az utazásszervező köteles az utazó részére többletköltség felszámítása nélkül megfelelő alternatív szolgáltatásokat felajánlani. Az utazó bármiféle díj megfizetése nélkül felmondhatja a szerződést, amennyiben a szolgáltatások teljesítése nem felel meg a szerződésnek, és ez lényegesen befolyásolja a csomag teljesítését, továbbá az utazásszervező nem orvosolja a problémát.

—    Az utazók az (EU) 2015/2302 irányelvben meghatározott feltételek szerint árengedményre és/vagy kártérítésre is jogosultak, ha az utazási szolgáltatásokat nem vagy nem megfelelő módon teljesítik.

—    Ha az utazó nehéz helyzetbe kerül, az utazásszervező köteles segítséget nyújtani számára, például az egészségügyi szolgáltatásokról, a helyi hatóságokról és a konzuli segítségnyújtásról való tájékoztatás, valamint a távközlési eszközökkel végzett kommunikáció lehetőségének biztosítása révén.

Fizetésképtelenséggel szembeni védelem

—    Ha az utazásszervező fizetésképtelenné válik, az utazók által befizetett pénzösszegeket visszafizetik. Egyes tagállamokban az utazásközvetítőknek befizetett pénzösszegekre is vonatkozik a fizetésképtelenséggel szembeni védelem. Ha az utazásszervező vagy – adott esetben – az utazásközvetítő az utazási csomag megkezdése után válik fizetésképtelenné, és a visszaút a csomag részét képezi, az utazók hazaszállításáról gondoskodni kell. A(z) XY társaság a(z) YZ (a fizetésképtelenséggel szembeni védelem nyújtásáért felelős szervezet, pl. garanciaalap vagy biztosítótársaság) révén gondoskodott a fizetésképtelenséggel szembeni védelemről. Az utazók ezzel a szervezettel vagy adott esetben az illetékes hatósággal (elérhetőség, így többek között név, földrajzi cím, e-mail, telefonszám) vehetik fel a kapcsolatot, ha a szolgáltatások teljesítését XY fizetésképtelensége miatt megtagadják.

B. rész

Tájékoztató formanyomtatvány utazási csomagra vonatkozó szerződéshez, az A. részben foglaltaktól eltérő esetekre

Az (EU) 2015/2302 irányelvben biztosított legfontosabb jogok:

Tájékoztatás

—    Az utazók az utazási csomagra vonatkozó szerződés megkötése előtt megkapnak minden lényeges információt az utazási csomagról.

—    Ez magában foglalja az árra és a foglaláskor fizetendő pénzösszegekre vonatkozó információkat. Az utazóktól főszabály szerint nem követelhető meg, hogy a teljes ár 25 %-ánál nagyobb összeget fizessenek a foglaláskor (előleg), a fennmaradó összeg pedig nem követelhető az indulást megelőző 28 napnál korábban. Az utazásszervező azonban 25 %-nál magasabb összegű előleget is kérhet, amennyiben ez az utazási csomag megszervezésének és teljesítésének biztosításához szükséges.

—    Az utazási csomagra vonatkozó szerződés megkötését követően az utazók tartós adathordozón (például papíron vagy e-mailben) kapják meg a szerződést.

Felelős kereskedő és kapcsolattartó pontok

—    Minden esetben meg kell jelölni legalább egy kereskedőt, aki vagy amely felelős a szerződésben foglalt valamennyi utazási szolgáltatás megfelelő teljesítéséért. Ez a kereskedő a fenti keretes szövegben és a szerződésben meghatározott utazásszervező. A szerződésnek tartalmaznia kell az utazásszervező elérhetőségét.

 —    Ha az utazási csomagot utazásközvetítőn keresztül értékesítik, probléma felmerülése esetén az utazók bármikor kapcsolatba léphetnek az utazásközvetítővel is, vagy üzenetet küldhetnek az utazásszervezőnek. A szerződés az utazásközvetítő elérhetőségeit is tartalmazza. Az alkalmazandó nemzeti jogtól függően az utazásközvetítők is felelősséggel tartozhatnak a csomag teljesítéséért.

—    Az utazók számára meg kell adni egy sürgősségi telefonszámot vagy egy kapcsolattartó elérhetőségét, amelyen keresztül utazásuk vagy üdülésük ideje alatt kapcsolatba léphetnek az utazásszervezővel vagy az utazásközvetítővel (utazási ügynökkel).

A szerződés átruházása

—    Az utazók – esetlegesen díj ellenében – átruházhatják az utazási csomagot egy másik személyre. Az utazónak észszerű időn belül értesítenie kell az utazásszervezőt vagy adott esetben az utazásközvetítőt.

Áremelkedések

—    Az utazási csomag ára csak bizonyos költségek (például üzemanyagárak) növekedése miatt és csak akkor emelhető meg, amennyiben erről a szerződés kifejezetten rendelkezik, de csak legfeljebb húsz nappal az utazási csomag megkezdése előtt. Ha az áremelkedés mértéke meghaladja az utazási csomag árának 8 %-át, az utazók felmondhatják a szerződést. Ha az utazásszervező fenntartja magának az áremelés jogát, akkor az utazók árengedményre jogosultak, amennyiben a vonatkozó költségek csökkennek.

A szerződés felmondása az utazási csomag megkezdése előtt

—    Az utazók lemondási díj megfizetése nélkül is felmondhatják a szerződést, és ekkor a befizetett teljes összeg visszajár nekik, ha az utazási csomag bármely lényeges eleme lényegesen megváltozott, vagy ha az ár az utazási csomag árának 8 %-át meghaladó mértékben emelkedik.

—    Ha az utazási csomagért felelős kereskedő még annak megkezdése előtt törli az utazási csomagot, az utazók pénzvisszafizetésre, és adott esetben kártérítésre jogosultak.

—    Az utazók az utazást vagy üdülést jelentősen befolyásoló elháríthatatlan és rendkívüli körülmények fennállása esetén az utazási csomag megkezdése előtt lemondási díj megfizetése nélkül is felmondhatják a szerződést. A rendkívüli körülmények közé tartoznak például a természeti katasztrófák, a súlyos biztonsági problémák vagy a közegészségügyi kockázatok, amelyekről észszerűen feltételezhető, hogy hatással lesznek a csomagra.

—    Ezenfelül az utazók megfelelő mértékű és indokolt lemondási díj megfizetése ellenében az utazási csomag megkezdése előtt bármikor felmondhatják a szerződést, akár személyes okból is. Az utazókat a szerződés megkötése előtt és a szerződésben tájékoztatni kell a fizetendő lemondási díjakról.

Visszatérítések

—    Minden olyan esetben, amikor az utazásszervező vagy az utazó felmondja az utazási csomagot, az utazók számára 14 napon belül vissza kell téríteni a befizetett összeget (adott esetben a lemondási díjak figyelembevételével). A visszafizetésért az utazási csomag szervezője felelős. Amennyiben utazásközvetítő érintett, és ezt az alkalmazandó nemzeti jog előírja, az utazásközvetítő is felelős a visszatérítésekért.

—    Amennyiben az utazásszervező visszatérítés helyett 14 napon belül egy jövőbeli utazásra felhasználható utalványt ajánl fel, az utazók tájékoztatást kapnak az utalványhoz kapcsolódó jogaikról, és dönthetnek arról, hogy elfogadják-e az utalványt.

Problémák az utazás vagy üdülés során

—    Az utazásszervező köteles orvosolni az utazási csomag teljesítése során felmerülő problémákat. Az utazóknak tájékoztatniuk kell az utazásszervezőt az általuk tapasztalt problémákról.

—    Ha az utazási csomag lényeges elemei nem teljesíthetők a szerződésben foglaltak szerint, az utazásszervező köteles az utazó részére többletköltség felszámítása nélkül megfelelő alternatív szolgáltatásokat felajánlani. Az utazó bármiféle díj megfizetése nélkül felmondhatja a szerződést, amennyiben a szolgáltatások teljesítése nem felel meg a szerződésnek, és ez lényegesen befolyásolja a csomag teljesítését, továbbá az utazásszervező nem orvosolja a problémát.

—    Az utazók árengedményre és/vagy kártérítésre is jogosultak, ha az utazási szolgáltatásokat nem vagy nem megfelelő módon teljesítik.

—    Ha az utazó nehéz helyzetbe kerül, az utazásszervező köteles segítséget nyújtani számára, például az egészségügyi szolgáltatásokról, a helyi hatóságokról és a konzuli segítségnyújtásról való tájékoztatás, valamint a távközlési eszközökkel végzett kommunikáció lehetőségének biztosítása révén.

Fizetésképtelenséggel szembeni védelem

—    Ha az utazásszervező fizetésképtelenné válik, az utazók által befizetett pénzösszegeket visszafizetik. Egyes tagállamokban az utazásközvetítőknek befizetett pénzösszegekre is vonatkozik a fizetésképtelenséggel szembeni védelem. Ha az utazásszervező vagy – adott esetben – az utazásközvetítő az utazási csomag megkezdése után válik fizetésképtelenné, és az utazók szállítása a csomag részét képezi, az utazók hazaszállításáról gondoskodni kell. A(z) XY társaság a(z) YZ (a fizetésképtelenséggel szembeni védelem nyújtásáért felelős szervezet, pl. garanciaalap vagy biztosítótársaság) révén gondoskodott a fizetésképtelenséggel szembeni védelemről. Az utazók ezzel a szervezettel vagy adott esetben az illetékes hatósággal (elérhetőség, így többek között név, földrajzi cím, e-mail, telefonszám) vehetik fel a kapcsolatot, ha a szolgáltatások teljesítését XY fizetésképtelensége miatt megtagadják.

[Az a weboldal, amelyen a nemzeti jogba átültetett (EU) 2015/2302 irányelv található.]

C. rész

Tájékoztató formanyomtatvány arra az esetre, ha az utazásszervező a 3. cikk 2. b) pontja v. alpontjának megfelelően adatokat továbbít egy másik kereskedőnek

E hiperlinkre kattintva az utazó a következő tájékoztatásban részesül:

Az (EU) 2015/2302 irányelvben biztosított legfontosabb jogok:

Tájékoztatás

—    Az utazók az utazási csomagra vonatkozó szerződés megkötése előtt megkapnak minden lényeges információt az utazási csomagról.

—    Ez magában foglalja az árra és a foglaláskor fizetendő pénzösszegekre vonatkozó információkat. Az utazóktól főszabály szerint nem követelhető meg, hogy a teljes ár 25 %-ánál nagyobb összeget fizessenek a foglaláskor (előleg), a fennmaradó összeg pedig nem követelhető az indulást megelőző 28 napnál korábban. Az utazásszervező azonban 25 %-nál magasabb összegű előleget is kérhet, amennyiben ez az utazási csomag megszervezésének és teljesítésének biztosításához szükséges.

—    Az utazási csomagra vonatkozó szerződés megkötését követően az utazók tartós adathordozón (például papíron vagy e-mailben) kapják meg a szerződést.

Felelős kereskedő és kapcsolattartó pontok

—    Minden esetben meg kell jelölni legalább egy kereskedőt, aki vagy amely felelős a csomagban foglalt valamennyi utazási szolgáltatás megfelelő teljesítéséért. Ez a kereskedő a fenti keretes szövegben és a szerződésben meghatározott utazásszervező. A szerződésnek tartalmaznia kell az utazásszervező elérhetőségét.

—    Az utazók számára meg kell adni egy sürgősségi telefonszámot vagy egy kapcsolattartó elérhetőségét, amelyen keresztül kapcsolatba léphetnek az utazásszervezővel vagy az utazási ügynökkel.

A szerződés átruházása

—    Az utazók – adott esetben díj ellenében – átruházhatják az utazási csomagot egy másik személyre. Az utazónak észszerű időn belül értesítenie kell az utazásszervezőt vagy adott esetben az utazásközvetítőt.

Áremelkedések

—    Az utazási csomag ára csak bizonyos költségek (például üzemanyagárak) növekedése miatt és csak akkor emelhető meg, amennyiben erről a szerződés kifejezetten rendelkezik, de minden esetben csak legfeljebb húsz nappal az utazási csomag megkezdése előtt. Ha az áremelkedés mértéke meghaladja az utazási csomag árának 8 %-át, az utazók felmondhatják a szerződést. Ha az utazásszervező fenntartja magának az áremelés jogát, akkor az utazók árengedményre jogosultak, amennyiben a vonatkozó költségek csökkennek.

A szerződés felmondása az utazási csomag megkezdése előtt

—    Az utazók lemondási díj megfizetése nélkül is felmondhatják a szerződést, és ekkor a befizetett teljes összeg visszajár nekik, ha az utazási csomag bármely lényeges eleme lényegesen megváltozott, vagy ha az ár az utazási csomag árának 8 %-át meghaladó mértékben emelkedik.

—    Ha az utazási csomagért felelős kereskedő még annak megkezdése előtt törli az utazási csomagot, az utazók pénzvisszafizetésre, és adott esetben kártérítésre jogosultak.

—    Az utazók az utazást vagy üdülést jelentősen befolyásoló elháríthatatlan és rendkívüli körülmények fennállása esetén az utazási csomag megkezdése előtt lemondási díj megfizetése nélkül is felmondhatják a szerződést. A rendkívüli körülmények közé tartoznak például a természeti katasztrófák, a súlyos biztonsági problémák vagy a közegészségügyi kockázatok, amelyekről észszerűen feltételezhető, hogy hatással lesznek az utazási csomagra.

—    Ezenfelül az utazók megfelelő mértékű és indokolt lemondási díj megfizetése ellenében az utazási csomag megkezdése előtt bármikor felmondhatják a szerződést, akár személyes okból is. Az utazókat a szerződés megkötése előtt és a szerződésben tájékoztatni kell ezekről a díjakról.

Visszatérítések

—    Minden olyan esetben, amikor az utazásszervező vagy az utazó felmondja az utazási csomagot, az utazók számára 14 napon belül vissza kell téríteni a befizetett összeget (adott esetben a lemondási díjak figyelembevételével). A visszatérítésért az utazási csomag szervezője felelős. Amennyiben utazásközvetítő érintett, és ezt az alkalmazandó nemzeti jog előírja, a visszatérítésekért az utazásközvetítő is felelős.

—    Amennyiben az utazásszervező visszatérítés helyett 14 napon belül egy jövőbeli utazásra felhasználható utalványt ajánl fel, az utazók tájékoztatást kapnak az utalványhoz kapcsolódó jogaikról, és dönthetnek arról, hogy elfogadják-e az utalványt.

Problémák az utazás vagy üdülés során

—    Az utazásszervező köteles orvosolni az utazási csomag teljesítése során felmerülő problémákat. Az utazóknak tájékoztatniuk kell az utazásszervezőt az általuk tapasztalt problémákról.

—    Ha az utazási csomag lényeges elemei nem teljesíthetők a szerződésben foglaltak szerint, az utazásszervező köteles az utazó részére többletköltség felszámítása nélkül megfelelő alternatív szolgáltatásokat felajánlani. Az utazó bármiféle díj megfizetése nélkül felmondhatja a szerződést, amennyiben a szolgáltatások teljesítése nem felel meg a szerződésnek, és ez lényegesen befolyásolja a csomag teljesítését, továbbá az utazásszervező nem orvosolja a problémát.

—    Az utazók az (EU) 2015/2302 irányelvben meghatározott feltételek szerint árengedményre és/vagy kártérítésre is jogosultak, ha az utazási szolgáltatásokat nem vagy nem megfelelő módon teljesítik.

—    Ha az utazó nehéz helyzetbe kerül, az utazásszervező köteles segítséget nyújtani számára, például az egészségügyi szolgáltatásokról, a helyi hatóságokról és a konzuli segítségnyújtásról való tájékoztatás, valamint a távközlési eszközökkel végzett kommunikáció lehetőségének biztosítása révén.

Fizetésképtelenséggel szembeni védelem

—    Ha az utazásszervező fizetésképtelenné válik, az utazók által befizetett pénzösszegeket visszafizetik. Egyes tagállamokban az utazásközvetítőknek befizetett pénzösszegekre is vonatkozik a fizetésképtelenséggel szembeni védelem. Ha az utazásszervező vagy – adott esetben – az utazásközvetítő az utazási csomag megkezdése után válik fizetésképtelenné, és az utazók szállítása a csomag részét képezi, az utazók hazaszállításáról gondoskodni kell. A(z) XY társaság a(z) YZ (a fizetésképtelenséggel szembeni védelem nyújtásáért felelős szervezet, pl. garanciaalap vagy biztosítótársaság] révén gondoskodott a fizetésképtelenséggel szembeni védelemről. Az utazók ezzel a szervezettel vagy adott esetben az illetékes hatósággal (elérhetőség, így többek között név, földrajzi cím, e-mail, telefonszám) vehetik fel a kapcsolatot, ha a szolgáltatások teljesítését XY fizetésképtelensége miatt megtagadják.

II. MELLÉKLET

A. rész

Tájékoztató formanyomtatvány arra az esetre, ha a 3. cikk 5. pontja szerinti utazási szolgáltatásegyüttes igénybevételét elősegítő kereskedő az utazó visszaútjáért felelős fuvarozó

E hiperlinkre kattintva az utazó a következő tájékoztatásban részesül:

B. rész

Tájékoztató formanyomtatvány arra az esetre, ha a 3. cikk 5. pontja szerinti utazási szolgáltatásegyüttes igénybevételét elősegítő kereskedő az utazó visszaútjáért felelős fuvarozótól eltérő kereskedő

E hiperlinkre kattintva az utazó a következő tájékoztatásban részesül:

(1)    A tagállamoknak az irányelv átültetésének megfelelően kell kiválasztaniuk a megfelelő alternatívát.

(2)    Lásd az 1. lábjegyzetet.

(3)    A tagállamoknak az irányelv átültetése alapján kell kiválasztaniuk a megfelelő alternatívát.

(4)    Lásd az 1. lábjegyzetet.