52018DC0415

Ajánlás

A TANÁCS AJÁNLÁSA

Luxemburg 2018. évi nemzeti reformprogramjáról,

amelyben véleményezi Luxemburg 2018. évi stabilitási programját

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendeletre 1 és különösen annak 5. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság ajánlására 2 ,

tekintettel az Európai Parlament állásfoglalásaira 3 ,

tekintettel az Európai Tanács következtetéseire,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményére,

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleményére,

tekintettel a Gazdaságpolitikai Bizottság véleményére,

mivel:

(1)A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács 2018. március 22-én jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Luxemburgot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács 2018. március 22-én hagyott jóvá. A Tanács 2018. május 14-én elfogadta az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (a továbbiakban: az euróövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)Mivel Luxemburg pénzneme az euró, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Luxemburgnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euróövezet gazdaságpolitikájára vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1. és 2. ajánlás tükröz.

(3)A Luxemburgra vonatkozó 2018. évi országjelentést 4 2018. március 7-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások és az előző években Luxemburgnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Luxemburg által elért eredményeket.

(4)Luxemburg 2018. április 30-án benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját és 2018. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)A vonatkozó országspecifikus ajánlásokat figyelembe vették az európai strukturális és beruházási alapok 2014–2020 közötti időszakra szóló programozása során. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 5 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést 6 .

(6)Luxemburg jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2018. évi stabilitási programjában a kormány azt tervezi, hogy az államháztartási többlet a 2017. évi 1,5 %-ról 2018-ban a GDP 1,1 %-ára csökken, majd egyenletesen növekedve 2022-re eléri a GDP 2,4 %-ának megfelelő szintet. A középtávú költségvetési cél – a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiány – a programidőszak egésze során továbbra is biztonsággal teljesül. A 2018. évi stabilitási program értelmében a GDP-arányos államadósság várhatóan jóval a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaérték alatt marad. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv a 2020-ig tartó időszak tekintetében optimista, az azt követő időszak vonatkozásában megalapozott. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján a strukturális egyenleg 2018-ban várhatóan a GDP 0,8 %-ának, 2019-ben pedig a GDP 0,3 %-ának megfelelő többletet mutat majd, ami – különösen 2019 tekintetében – alacsonyabb a 2018. évi stabilitási programban jelzettnél, azonban még mindig meghaladja a középtávú költségvetési célt. Összességében a Tanács véleménye szerint Luxemburg 2018-ban és 2019-ben várhatóan meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(7)A luxemburgi gazdaság továbbra is egészségesen növekszik, és a 2009. évi globális recesszió óta jobban teljesít az euróövezeti átlagnál. A gazdasági növekedés fő hajtóereje változatlanul a pénzügyi szektor, amely továbbra is stabil és jövedelmező. Ez mind a szolgáltatások egyenlegében, mind a folyó fizetési mérleg egyenlegében mutatkozó jelentős többletben tükröződik. A külföld reál-GDP növekedéshez való relatív hozzájárulása 2013–2016-ban átlagosan 61 %-ot tett ki az ismétlődő negatív külkereskedelmi mérleg ellenére. Luxemburg a külföld nettó hitelezője: 2016 végén a bruttó külső eszközök és kötelezettségek értéke elérte a 10,5 billió EUR-t. A nemzeti hatóságok makroprudenciális és felügyeleti intézkedéseket hajtottak végre, és az érintett pénzügyi közvetítők alkalmazkodnak a változó nemzeti és uniós szakpolitikai kerethez.

(8)Amint azt az euróövezetre vonatkozó 2018. évi ajánlás jelzi, az agresszív adótervezési stratégiák elleni küzdelem elengedhetetlen a vállalkozások közötti verseny torzulásának megelőzéséhez, az adófizetők méltányos kezeléséhez és az államháztartás védelméhez. Az adófizetők agresszív adótervezési stratégiáinak a tagállamok között átgyűrűző hatásai az uniós jogszabályokat kiegészítő, koordinált fellépést kívánnak meg a nemzeti szakpolitikák részéről. Az ország pénzügyi szektorának mérete ellenére az osztalék-, kamat- és jogdíjfizetések magas GDP-arányos szintje azt sugallja, hogy az ország adózási szabályait olyan vállalatok használják, amelyek agresszív adótervezést folytatnak. A közvetlen külföldi befektetések tulajdonosai többségükben „különleges célú gazdasági egységek”. A külföldre (azaz az Unióban rezidens adóalanyok által harmadik országban rezidens adóalanyok számára) utalt kamat- és jogdíjfizetésekre vonatkozó forrásadó hiánya és az osztalékfizetésekre kivetett forrásadó alóli, bizonyos körülmények között járó mentesség miatt e kifizetések teljes mértékben adózatlanok maradhatnak, amennyiben a kedvezményezett joghatóságában nem adókötelesek. A Bizottság nyugtázza a Luxemburg által tett pozitív lépést (a szabadalmi adókedvezményekre vonatkozó, a nemzetközi szabályoknak megfelelő szabályozás elfogadását). A közelmúltban folytatott eszmecsere alapján a Bizottság továbbra is konstruktív párbeszédet folytat majd az adófizetők agresszív adótervezési stratégiái elleni küzdelem érdekében.

(9)A luxemburgi hatóságok több évtizede aktívan törekednek a gazdaság diverzifikálására, egyes kiválasztott ágazatok, például az IKT-ágazat és az űripar fejlesztése révén. Tekintettel az országban jellemző magas munkaerőköltségekre, a nagyobb hozzáadott értéket előállító tevékenységek lehetőséget kínálnak az alternatív növekedési források kibontakoztatására. A luxemburgi gazdaság sikeres diverzifikálása tehát nagymértékben azoktól a szektoroktól függ, amelyek kevésbé érzékenyek a munkaerőköltség szintjére. Ezek főként a kutatáson és az innováción alapulnak, amelyek jellemzően technológia- és tudásintenzív ágazatok. Ezt a stratégiát nemrégiben megerősítették. E prioritást élvező ágazatok fejlesztése érdekében nagyszabású állami beruházási projektek, köztük K+F projektek, valamint piaci szabályozási intézkedések végrehajtása folyik. Luxemburg 2000 és 2016 között ötszörösére növelte az állami K+F kiadásait, melyek így elérték a GDP 0,60 %-át. Ezek a beruházások jól teljesítő közfinanszírozású kutatási rendszer gyors kiépítését tették lehetővé. Ugyanakkor, míg az állami K+F beruházások szintje meghaladja az euróövezeti átlagot, a magánszektor K+F beruházásai és az innovációs teljesítmény az európai innovációs eredménytábla szerint tovább csökkent. A luxemburgi gazdaság szerkezete részben magyarázza a nemzetközi összehasonlításban visszafogottabb üzleti K+F tevékenységet; a luxemburgi GDP nagy részét adó ágazatokban (szolgáltatások és különösen a pénzügyi szektor) ugyanis hagyományosan alacsonyabbak a K+F beruházások. Mindazonáltal ez a tendencia Luxemburgban markánsabb az uniós átlaghoz képest, és az üzleti szféra K+F intenzitása 2016-ban a GDP 0,64 %-ára csökkent, a 2000. évi 1,5 %-ról. A magánberuházások csökkenő tendenciája azt jelzi, hogy ezen a területen továbbra is akadályok állnak fenn. Ez azt is jelzi, hogy a K+F terén tett állami erőfeszítések az üzleti beruházásokra nem gyakorolnak tőkeáttételi hatást. Következésképpen a közfinanszírozású kutatási kapacitások kiépítését jobban integrálni kell az innovációs ökoszisztéma átfogó megközelítésébe. 2017-ben új törvényt fogadtak el a kutatási, fejlesztési és innovációs támogatási programok megújítására, amely szélesíti a rendelkezésre álló állami támogatások körét.

(10)Luxemburg várhatóan nem teljesíti üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentésére irányuló 2020. évi célkitűzését. A légszennyezés és csúcsidőszakban a forgalmi torlódások komoly problémát jelentenek az ország számára, ami súlyosbítja a nitrogén-dioxid-koncentrációt és az üvegházhatásúgáz-kibocsátást. 2015-ben az ÜHG-kibocsátás több mint fele a közlekedési ágazatból származott. A gépkocsihasználat magas szintje és a határ menti ingázók számának növekedése egyebek mellett elsősorban a közlekedési üzemanyagok alacsony adójának, a cégautók nagy számának és a magas lakásáraknak a következménye. A közlekedési üzemanyagok adókulcsa az egyik legalacsonyabb az EU-ban, és ösztönzőleg hat a megnövekedett üzemanyag-fogyasztásra, beleértve a határokon átnyúló értékesítést is. Mindazonáltal a közelmúltban hozott intézkedések ösztönözték a fenntarthatóbb mobilitás kialakítását, részben a 2016. évi adóreform, másrészt a tömegközlekedésbe való jelentős beruházások révén. A legsürgetőbb kihívások a vasúti infrastruktúra bővítésével és korszerűsítésével kapcsolatosak.

(11)Luxemburg továbbra is elkötelezett az üzleti szolgáltatási ágazat szabályozási korlátainak csökkentése mellett. A közelmúltbeli intézkedések különösen az építészi és mérnöki szakmákra összpontosítottak, és az e két szakmát érintő korlátozások további csökkentése érdekében további reformokat jelentettek be. Emellett a 2017. márciusban elfogadott úgynevezett salátatörvény adminisztratív egyszerűsítési intézkedéseket vezetett be (lehetővé teszi a közigazgatási eljárások horizontális átvilágítását). Az üzleti szolgáltatások ágazatban továbbra is szabályozási akadályokkal kell számolni. Korlátozások forrása lehet a más tagállamokból származó szolgáltatók egyenértékű biztosítási fedezetét lehetővé tevő, biztosításszakmai követelményekre vonatkozó egyedi egyenértékűségi eljárás hiánya. Az ügyvédi szakmát kiemelten érinti az uniós átlaghoz képest erősen korlátozó jellegű szabályozás. A zárt szakmai tevékenységek széles körűek, és kiterjednek az ügyvédek vagy más szolgáltatók jogi tanácsadási szolgáltatására, különösen az online szolgáltatások esetében. Az egyéb korlátozások közé tartoznak a jogi formára és a részesedésekre vonatkozó követelmények, az összeférhetetlenségi szabályok és a multidiszciplináris korlátozások.

(12)Az elöregedéssel kapcsolatos költségek előre jelzett növekedése miatt továbbra is aggodalomra ad okot az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága. Az eltartott időskorú népesség aránya 2070-ig az előrejelzések szerint jelentős mértékben nőni fog, és a Szociális Biztonsági Minisztérium legfrissebb előrejelzései szerint a nyugdíjrendszer működési egyenlege 2023-ra deficites lesz. Mindazonáltal a nyugdíjrendszer múltbeli és jelenlegi többlete, valamint a felhalmozott tartalékok további 20 évig megőriznék a rendszer életképességét. Az idősödésről szóló 2018. évi jelentés szerint a népesség elöregedésével összefüggő költségek 2016 és 2070 között várhatóan a GDP 13 százalékpontjával, a fenntarthatósági küszöböket meghaladó mértékben emelkednek, ami különösen a nyugdíjaknak tudható be (a GDP 8.9 százalékpontja). A tartós ápolással kapcsolatos kiadások GDP-hez viszonyított aránya az egyik legmagasabb az EU-ban. A 2017-ben elfogadott reform ellenére az előrejelzés szerint a jelenlegi szint 2070-ig további 3 százalékponttal fog növekedni.

(13)Az idősek foglalkoztatási rátája továbbra is különösen alacsony, és további intézkedésekre van szükség foglalkoztathatóságuk és munkaerőpiaci lehetőségeik javítása érdekében. Ez az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása szempontjából is fontos. Továbbra is széles körben elterjedtek a munkavállalókat a munkaerőpiac korai elhagyására ösztönző korengedményes nyugdíjrendszerek; így az újonnan kiutalt nyugdíjak 59,2 %-a korengedményes öregségi nyugdíj. 2017 decemberében elfogadták a korkedvezményes nyugdíjrendszerek egyikét megszüntető törvényt, ám ennek az átlagos tényleges nyugdíjbavonulási életkorra és a kiadásokra gyakorolt nettó hatása bizonytalan, mivel a törvény egyúttal megkönnyíti más korkedvezményes nyugdíjrendszerek feltételeit. Ez a gyenge munkaerőpiaci eredmény részben a munkavállalás ellen ható pénzügyi tényezők következménye, amelyek viszonylag erőteljesek e csoport esetében. Az idősebb munkavállalók foglalkoztatásának ösztönzéséhez átfogó stratégiára van szükség, beleértve az olyan intézkedéseket is, amelyek segítik a munkavállalókat abban, hogy hosszabb ideig aktívak maradjanak. Továbbra sem került még sor az „életkor-paktum” elfogadására – e jogszabálytervezetet 2014 áprilisában terjesztették a Parlament elé, és célja a 150-nél több főt foglalkoztató cégek ösztönzése az idősebb munkavállalók megtartására. Ami az oktatást illeti, Luxemburgnak kitüntetett figyelmet kell fordítania a hallgatók társadalmi-gazdasági hátterének az oktatási eredményekre gyakorolt erős hatására. Ez a rendkívül speciális készségek iránti erős kereslet kezelése szempontjából is fontos.

(14)Az ingatlanárak tovább emelkednek. Ez alááshatja Luxemburg azon képességét, hogy szakképzett munkaerőt vonzzon be és tartson meg, mivel ezek nagy része nem luxemburgi állampolgár. A lakásárak emelkedését a kínálati és kereslet közötti alapvető eltérés magyarázza. A kínálati oldalon a telekhiány és a telek- vagy lakóingatlan-értékesítés elégtelen ösztönzése akadályozza az új lakások építését. További erőfeszítésre van szükség a lakásberuházások ösztönzése érdekében, az ingatlanértékesítést előmozdító ösztönzők növelésével, az építési engedélyek odaítéléséhez szükséges adminisztratív eljárások egyszerűsítésével és megfizethető szociális lakások biztosításával. A közelmúltban elfogadott, az ingatlanértékesítésből származó tőkenyereségre vonatkozó új adószabályok és a szociális lakásprogram aktualizálása valószínűleg nem járul hozzá az ingatlankínálat növeléséhez, tekintettel a folyamatosan áremelkedést mutató ingatlanpiaci trendre. A keresleti oldalról az erőteljes népességnövekedés és a foglalkoztatás növekedése nyomják felfelé az árakat. A lakáspiaci helyzet a forgalmi torlódások és a környezetszennyezés problémáját is súlyosbítja. Emellett az ingatlanárak emelkedése hatással van a háztartások eladósodottságára, ami aggályokat vet fel a háztartások adósságának fenntarthatóságával kapcsolatban. A háztartások eladósodottsága az elmúlt 10 évben gyorsan nőtt, és 2016-ban elérte a nettó jövedelem 165 %-át, ami az ingatlanár-inflációt tükrözi, tekintve hogy a háztartások adósságának mintegy 80 %-a jelzáloghitelekből származik. Mindazonáltal Luxemburg megfelelő makroprudenciális intézkedéseket és az Európai Rendszerkockázati Testület által kiadott ajánlásokat vezetett be a pénzügyi stabilitás potenciális gyengeségeinek és kockázatainak csökkentése érdekében. A nemzeti rendszerkockázati bizottság javaslatai alapján a kormány emellett nemrégiben intézkedéscsomagot terjesztett elő a háztartások növekvő eladósodottságának megállítására, amely egyebek mellet hitelfelvétel-alapú korlátozásokat is tartalmaz. Ezt a csomagot mindamellett a Parlamentnek még jóvá kell hagynia.

(15)A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a luxemburgi gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi stabilitási programot és a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Luxemburgnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Luxemburg fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértében felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(16)Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi stabilitási programot, és azt a véleményt fogalmazta meg, hogy Luxemburg várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek,

AJÁNLJA, hogy Luxemburg 2018-ban és 2019-ben tegyen intézkedéseket a következők érdekében:

1.Növelje az idősek foglalkoztatási rátáját foglalkoztatási lehetőségeik és foglalkoztathatóságuk javítása révén, és egyúttal korlátozza tovább a korkedvezményes nyugdíjazást a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának javítására is tekintettel.

2.Csökkentse tovább az üzleti szolgáltatások ágazatára vonatkozó szabályozási korlátozásokat.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

a Tanács részéről

az elnök